Öt évvel ezelőtt egy zaklatási ügybe keveredtem. Öt évvel ezelőtt gyökeresen megváltozott az életem. Akik ismernek tudják, hogy mennyire fontos volt számomra, hogy legyen mellettem valaki aki kiegészít. Aki mellett teljes lehetek, aki odahaza vár, és piedesztálra emelhetem, csak azért, mert ő is ott van mellettem. Hogy támogat, aztán kiderült, hogy mégsem úgy képzeli el az egész kapcsolatot ahogy én gondoltam. Nem az a tipikus Alíz csodaországban happy end lett a vége, sokkal inkább...mint A szomszéd fiú története. Azt a filmet én írtam és rendeztem, személyes tapasztalat alapján. A pszichológusom szerint jól csináltam mindent... Már amennyire az ember képes kiírni magából a traumákat. Persze nem minden úgy történt ahogy a filmben, hiszen azok jó része fikció, kitalált történet, és sztori színesítés céljából kerültek bele az eredeti történetbe, hogy minél inkább fenntartsák a nézők figyelmét.
Hogy is történt pontosan? Azon a nyáron a jegyesemmel befogadtunk egy lányt, afféle irgalmas szamaritánus volt, szerette az árvákat rendbe hozni és egyengetni az életüket, mivel tehetős családból származott, így megtehette,
én pedig támogattam őt ebben, lévén mellette élhettem a rendezői hóbortomnak, és a produceri szenvedélyemnek.
Minden ott kezdett elromlani, amikor a Warner Studióba vittem egy kis csapatot és Emily is eljött velünk. Onnantól minden kezdett rosszra fordulni,
a jegyesem Marissa épp Afrikában volt, Em pedig észre sem vettem, de elkezdte kihasználni a helyzetet, hogy egyedül vagyok. Annyira nem volt feltűnő, én sem vettem észre egyből. Utólag persze látom, hogy hol vétettem hibát,de ezt majd később...
Marissa már három hónapja Afrikában volt, ahol segített a rászorulóknak, elég kényes környék, fegyveres katonák védték a csapatát, én persze aggódtam, minden egyes nap, hogy nem lehetek vele. Mégis mindketten tudtuk, hogy míg engem a filmek érdekelnek jobban, őt az, hogy a hányatott sorsú országok gyermekein segítsen. Miért? Korán kimutatták, hogy meddő, valami vizsgálat során derült ki, így szerintem kissé bele is temetkezett a munkájába. Bocsáss meg, ha csapongok, sajátosságom, ha lehetőséget kapok beszélni, akkor ömlik belőlem minden.
Ott tartottam, hogy három hónapja volt távol, amikor érkezett a hír, hogy orvvadászok ütöttek rajta a falun, ahol segédkeztek, és Marissa testét nem találják. Én persze menni akartam, de nem volt rá lehetőségem, egy HBO-s sorozatot forgattunk éppen Mississippiben, vérfarkasok, váltók és tündérek, meg vámpírok. Kicsit sajnáltam ,hogy nem az eredeti történetet vittük vászonra, de a fejesek szerint nem fért volna bele az emberek felfogásába, ha pl a főszereplő testvéréből tényleg párduc lesz, na mindegy. Van, hogy legtöbbször a megrendelő dönt. Ezért szeretem a saját munkáimat, ahol én dirigálok, és a szponzorok csak lecsapnak a történetemre. Megint elkanyarodtam...
Mississipi, és Afrika... és Emily. Emily vette fel a telefont, amikor érkezett a hívás Afrikából, hogy Marissa él, csak valahova egy katonai kórházba szállították, kétséges hogy túléli, ő pedig úgy adta be nekem ,hogy Marissa meghalt. Innen kezdődött a tortúrám, Emilyvel . Szép lassan kezdett a bizalmamba férkőzni, végül a Marissa felett érzett gyászomban beadtam a derekamat, és elgyengülve töltöttem el vele egy egész éjszakát, másnap persze Marissa megérkezett, mint a filmekben, s bár én próbáltam elfeledni az Emilyvel történteket, hiszen ittam is, de ez nem volt olyan könnyű. Nem hagyta hogy elfelejtsem, folyton az orrom alá dörgölte az estét, az éjszakát, végül elkezdett zaklatni, követni, a kocsimat is megbuherálta, de nem én hanem Marissa ült benne, kis híján meghalt.
Végül egy farmon kötöttünk ki Marissa nagynénje lovas farmján, Emily elintézte, hogy mindhárman ott legyünk. Ismeritek a mondást, a horrorfilmekben sose az emeletre fuss, mert onnan a legnehezebb megmenekülni. Na most...mi mégis valahogy az emeleti padlás szobában kötöttünk ki Marissával.

Csend.... percek óta ülök a szobában csendben, és bámulom a kamera fpiros villogó fényét, ami azt jelenti, hogy felvesz éppen. Időnként szükségem van rá, hogy kibeszéljem magamból azt a sok szart ami bennem van. Megvakartam a méretes borostát az államon, és visszatettem a fülem mögé a digitális tollat, míg beszéltem, addig azzal rajzolgattam, karakter vázlatokat. Mindig is tetszett Tim Burton munkássága és fantázia világa, s örültem, hogy néhány filmjéhez mint producer én is a nevemet adhattam. Oldalra pillantottam, a Harry Potter és a Tűz Serlege díj, mivel  anyám angol, apám amerikai, így sikerült ama kegyben részesülnöm, hogy a modern idők legfelkapottabb könyvregényének egyik részét magam rendezhettem. Mosoly kúszott az arcomra, ahogy eszembe jutottak az Angliában töltött idők, és a srácok. Ott van még jó pár animációs film is, még szinkron színészkedtem is ezekben,
meglehetősen vicces, ott van például a Horton, vagy a Gru lökött öreg feltalálója? Ezekkel a szerepekkel kicsit időnként úgy érezhetem, hogy lélekben még magam is gyerek vagyok. Egyébként imádom a munkámat,
kicsit talán bele is feledkezem a korábbi tragédia után. Öt éve nem voltam nővel, és kerülöm is a társaságukat, senkinek sem adok lehetőséget felém közeledni. Senki se érjen hozzám, ne érintsen, mert enyhe pánikbetegséggel küzdök. De ezt kevesen tudják. Rendezvényekre is van egy bejáratott escort lány aki mindig viszek magammal, ő tudja, hogy mi a dörgés, keveset kérdez és nem taperolgat.
Ezen kívül rendeztem pár horror filmet is, inkább a lélektanira megyek rá, mint a futásra, nyomozás és csavaros ügyletek megfejtése, amibe a szereplők bicskája kis híján beletörik. A következő projektem a Hellboy lesz, kicsit modernebb kiadásban, feltúrbózottabb karakterrel.
- Franc! Semmi értelme annak a videónak! - még mindig vette a kamera a merengésemet, végül az eszközért nyúltam, és teljesen leradíroztam róla a tartalmát, és az újabb animációs figura felé pillantottam. A dolgozó szobámban ücsörögtem, egy pillanat és átviszem a nagyobb rajzasztalra. Hamarosan kikerekedik az új animációs történet gonosz figurája.
Már-már remete életet élek, nehéz megtalálni a városban, Staten - Island-re pedig kevés ember merészkedik, inkább csak nyaralók lakják, szóval itt jól elvagyok, a feleségem által rám hagyott vagyonomból, amit megjegyzem egy alapítvány számára ajánlottam fel, szóval ez a vagyon olyan helyre került ahová a feleségem is szívesen küldte volna, az Afrikai árva gyerekek élelmezését segítő alapítványhoz, amit ő indított. Én pedig elvagyok a filmjeimből és az animációimból befolyó összegekből. Anyám unszolására pedig részt veszek jótékonysági gálákon, és számos olyan projektet támogatok, amik a föld megóvásával kapcsolatosak. Fontosnak tartom, hogy óvjuk a környezetünket, és megtegyünk érte mindent. Magam is Cameron azon csapatát erősítem akik a tengerek olajszennyezettségére és más földi értékek megőrzésére igyekszik specializálódni.