Első pillantásra két gondolat juthat eszedbe. Adrian, az eminens, jó tanuló, mindenkivel kedves és előzékeny, jól nevelt fiú. A másik gondolat: az a rossz fiú, aki, ha nem tetszik a fizimiskád, tesz róla, hogy másképp nézzen ki, ugyanakkor önkéntelenül bevonz, a kiállásával, magabiztosságával, a támogató erejével.
A tippelés majdnem igaz. Valahol a két véglet között létezik, az élettől kóstolt jót és rosszat is, mint mindenki más, s amire tanította mindez, az az összetartás és támogatás. Már csak ezért sem húzódik vissza a csigaházába, amit nagyon szívesen megtenne. Az érvényesüléshez viszont emberek között kell lennie, ehhez alkalmazkodott, kialakítva azt a mércét, amivel a többiekhez közeledik.
Könnyen barátkozik, mégis, csak bizonyos embereket enged a három lépésen belülre, s fogad el. Többször megégette már magát barátságokkal, kapcsolatokkal, óvatosan közelít ahhoz a fogalomhoz, hogy barátság. Akiket a köreibe fogad, kitart mellettük és támogatja.
Kíváncsi a környezetére, óvatossága miatt ezt könnyed beszélgetésekbe és humorba csomagolja, inkább tartja magát megfigyelőnek, aminek aktív sportszeretete ellentmondani látszik. Csoportosan, egyénileg, nem számít, kikapcsolódik és feltöltődik, remélve, hogy akikkel együtt van, szintén ezt érzik.
Humora az odaszúrt szavakban és mondatokban nyilvánul meg, viccet ne várjon tőle senki, rendre elneveti a végét, így nem is próbálkozik vele.
Türelme a kitartásból fakad, az előre kitűzött célt aprólékos gonddal megtervezett lépésekkel éri el, viszont sosem tervezi el a legelején az összes lépést, meghagyva a változás, változtatás lehetőségét.

És mégsem annyira türelmes, ha monotonitásról vagy emberi butaságról van szó. Ez a kettő elég hamar kihozza a sodrából, ezért is választott olyan pozíciót, ahol nem kell mások ostobaságát hallgatnia és még válaszolni is rájuk. Hogy ne járjon el hamar se a keze, se a szája, a leszarom viselkedését veszi elő, amivel reméli, hamar lekoptatja a másikat, tartsa bunkónak, annyira nem érdekli.
Depresszív napjain aktívan társaság kerülő, gyakran cseréli le a kanapét túrázásra, sziklamázásra, embermentes, természetes közegre, ahol tisztára moshatja a gondolatait, kidobva belőle a hangulatromboló érzelmeket, előhozva kalandvágyó természetét. Ez vezette az extrém sportok felé, adrenalin függését az esporton kívül ez képes kielégíteni, ebbe viszont előszeretettel rángat bele másokat is.
Szélsőséges esetben agresszív bunkó is tud lenni, kerüli a verekedéseket, mégis tört már be orrot, amit a mai napig megérdemeltnek tart.

Sport rajongását megelőzi az esport, ami elsőre magába szippantotta, azóta is eltökélt szándéka, hogy megnyerjék, ezért pedig minden tőle telhetőt megtesz a csapattagok támogatására, mentorálására.
Könyvek olvasását szinte senki sem nézné ki belőle, s azt sem, hogy igyekszik lépést tartani a fantasy és sci-fi irodalom újdonságaival.




Kis híján a homloka tetejéig szaladnak fel a szemöldökei meglepetésében. A főnökére mered egy fél perc erejéig. Szüksége van a csöndre, máskülönben ott helyben rátolja az asztalt.
- És ez mikor lett kitalálva? - Kérdezi inkább csendesen, pár levegővétellel később.
Nem olyan régen került a mostani főnöke alá, és annyira nem igazán jönnek ki egymással. Még nem tudta eldönteni, hogy azért, mert ha csak egy kávéért megy ki a konyhába, fél percen belül megjelenik legalább három kolleganője és cseverészni kezdenek, míg a főnöke esetében inkább kámfort játszanak, még nem tudta eldönteni. Lehet, hogy nem dicsérte meg őpojáca uraságának a citromsárga nyakkendőjét? Ahogy elnézi, mind a kettő, egyben. Sóhajt egyet.
- A gépem hatkor indul - szemrebbenés nélkül hazudik, ami annyira nem is igaz, mert nem mondta, melyik hatkor. Holnap hatkor megy a gép, de ezt nem köti a főnöke orrára. - Ezért is kértem ma déltől kimenőt, amit már előre ledolgoztam. Megnézheti a nyilvántartásban - feleli nyugodtan.
- Priscilláról, úgy tudom, sokkal jobban ért a marketinges részhez, ha megkéred, szerintem még örülni is fog neki - egy szóval sem mondta, hogy nem. Ki nem csúszna a száján. Helyette inkább a megoldást adja a kezébe, méghozzá a legjobbat. Ami pech az egészben, hogy egyterű irodában dolgoznak vagy hatan, így a főnöke minden válaszát és rezdülését hallani fogja a többi munkatárs.
Látja, ha ölni lehetne tekintettel, már a földszinten úszkálna cafatokban a teste. Nyilvánvalóan nem jött be a terve. Pedig tudja, hogy Priscilla sokkal jobb abban a munkában, amit rá akart sózni. Holnapra, ami munkaszüneti nap. Priscillának viszont jól fog jönni a túlóra, mert nyaralni akar menni a férjével. Két legyet egy csapásra, vagyis inkább hármat.

Másnap reggel hatkor elégedetten néz ki a gép ablakán, ahogy az rákanyarodik a légifolyosón nyugati irányba. Bajnokság lesz, amit ki nem hagyna, a világ minden kincséért sem, a főnöke csicskáztatásáért meg végképp nem. Az esport korán berántotta magával, még akkor is, ha az elején sokáig nem igazán jutott előbbre. Egy év szenvedés után új fordulat érkezett és onnantól kezdve elég hamar ívelt felfelé a pályája, még a nagyobb törések sem ingatták meg abban, hogy neki abba kéne hagynia. Éppen ellenkezőleg: kihívásnak tekintette, saját korlátainak túl lépésén, átlépésén. És mert nagyon elemében volt minden alkalommal, ha belépett abba a világba. Ha megkérdezné valaki, miért esportol, nem kapnál teljesen kimerítő választ, csak elé ültetne, hogy ismerd meg.


- Te most komolyan aktatologató akarsz lenni, ha elvégzed az egyetemet? - Apja mered rá értetlenül. - Ennél több eszed van, sokkal többre vihetnéd.
Csak ül a székében és magában imádkozik, legyen vége ennek a beszélgetésnek. Anyja sebészként még jobban megérti, politikus apja azt remélte, hogy őt fogja követni majd.
Egyiket sem akarja, még ha sem a tű, sem a vér látványával sincs baja. A politikai élet sosem vonzotta, elég volt számára az a jó pár parti és koktél parti, amin kötelezően részt kell vennie, hamarosan ennek is vége szakad, vagy mégsem, ha elköltözik otthonról. Olyan helyet akart, ahol nyugodtan eldobhat mindent, ha esportról van szó.
- Igen - von vállat, az utóbbit hanyagolni akarta, tudta, úgysem fog apjának tetszeni a döntése. Az egyetlen reménye, vagyis inkább kettő, az volt, hogy nem ragaszkodtak annyira szülei a hagyományok folytatására, a véleményüket ugyanakkor egyenesen és kőkeményen megkapta. Valahol ezt nagyon szereti bennük, ugyankkor tette némileg flegmává, mert ez mutatta, mennyire lebecsülik, most meg aztán főleg, hogy a saját útját választotta.
- Nem, nincs. Nincs olyan jó eszem, mint nektek. Akkor meg már inkább oda megyek tanulni, amit el is tudok végezni normálisan - még akkor is, ha a maga nemében nívós volt az egyetem, kevesen akartak a köz munkásai lenni azon a területen, ha máshol többet kaszálhatnak ugyanezért a pozícióért.
Ekkor már bevallotta a szüleinek, hogy esportol. Az időzítés célzott és szándékos volt, csak akkor mondta el, mikor már elért egy szintet és keresetté vált. Ismerte őket annyira, hogy a "véleményük" elég érzékenyen érte volna, s noha nem adta volna fel, jelentősen visszavetett volna a kedvéből, amit messziről kerülni akart. A terve bevált, a család azonban a mai napig őrültnek tartja ezért. Az idén megajándékozta őket a lehetőséggel, nézzék is meg, miről is van szó...