Te vagy az én elképesztő mostohatestvérem. Az én bátyám, aki már-már példakép volt számomra az eddigi évek során, hiszen te pontosan olyan vagy, amilyen én sosem lehettem: nagy erős, és okos, akinek rengeteg barátja van. Velem ellentétben tökéletes szociális életed van, viszont téged sosem zavart az én zárkózottságom. Egészen pici korunktól fogva elkötelezettséget éreztél irántam, ami miatt elmondhatom, hogy nagyon jó testvérek voltunk...
Egészen a szüleink haláláig. A nagyszüleink figyelmetlensége miatt tudtad meg, hogy mi nem vagyok egy vérből valóak, ami engem is megdöbbentett. A hasonlóságunk soha nem vetett fel hasonló kérdéseket a családunkban. Nem különböztettek meg téged, ahogy én sem élveztem a kivételezést. Talán egyetlen egyszer vesztünk össze az eset előtt, de akkor apa mind a kettőnk kezét megfogta, és elmagyarázta nekünk, hogy testvérek vagyunk. Neked kiemelte, hogy vigyáznod kell rám, nekem pedig azt mondta, hogy minden körülmények között hallgatnom kell rád... Mivel a végén úgyis csak egymásra számíthatunk majd.
Ennek ellenére mind a kettőnk számára távoli volt a szüleink elvesztése, és sosem gondoltunk bele abba, hogy a nyugodt és tökéletes családi életünket egy olyan tragikus autóbaleset fogja tönkretenni. Ezáltal felszínre került az igazság, te pedig kiborultál. Egyik napról a másikra tűntél el, én pedig hiába kerestelek bárhol, egyszerűen nem találtalak meg. Később a nagyiék persze elmondták, hogy mi történt és azt is, hogy képtelenek voltak téged megállítani. Nem tudták, hogy hova mentél, így rám került a sor, hogy ezt kideríthessem.
Féltelek. Félek, hogy rossz döntéseket fogsz hozni a jövőben, és nem lesz melletted senki, amiért ellöktél magadtól engem is. Tudom, hogy szomorú és magányos vagy. Hogy minden bizonnyal az én arcomat szeretnéd a legkevésbé látni, de ennek ellenére is, én veled vagyok. Nem az érdekel, hogy miféle vérkötelék köt minket össze, hanem az, hogy mi ennek ellenére testvérekként éltük le az egész életünket.
Én nélküled elveszettnek és jelentéktelennek érzem magam. És minden bizonnyal a kialakult helyzet miatt te is borzalmas dolgokon mész keresztül... És az egyetlen dolog amit szeretnék neked adni az a saját segítségem. Mert kettőnk közül így is neked fordult fel jobban az életed. Viszont nem fogok tudni örökké futni utánad, így örülnék, ha lassan belátnád a tényeket és te is ki tudnád mondani: a végén úgyis csak mi maradunk egymásnak.

// Na hát nagyjából ennyi lenne az, amit én szeretnék megszabni. Egyéb információkat rólam az előtörténetemben mindenképp találsz, ha valami kérdés felmerülne, kérlek bizalommal fordulj hozzám.  <3  PB terén annyi kikötésem mindenképp lenne, hogy az eredeti elképzelésemtől ha a tiéd eltérne, akkor is egy magas, erősebb alkatú, mindenképpen férfias, húszas évei közepe/vége fele járó férfit szeretnék, aki valamennyire hordozza az én arcom jellegzetességeit... ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmed erre a csodás hasonlóságra itt esetleg itt