Pros and cons

• Erős - mármint fizikailag. Meg sem mondaná róla az ember, hiszen mindig bő ruhákba jár, illetve a magasságából adódóan sem gondolná a többség, de mivel eléggé az egészséges élet híve, s nem mellesleg munkájából adódóan jó kondiba kell lennie, ezért bizony, a baba pofi mellett izmai is vannak.
  
• Tanulékony - talán ezt még nem vette észre magán, de elég könnyen beletanul minden újba, bármilyen területről is legyen szó az életben. Ami érdekli, abba nagyon erősen beleássa magát.
  
• Gondoskodó - legyen szó ismeretlenről, vagy a legnagyobb ellenségéről, senkit sem szokása magára hagyni. Szeret mások felett apáskodni. Ha nem lenne sok pénze, akkor is megosztaná a falatjának a felét is mással, de mivel van miből gazdálkodnia, így szereti kisegíteni a különféle szervezeteket pénzzel és fizikai támogatással egyaránt.
  
• Őszinte - mondhatnánk talán úgy is, hogy képtelen hazudni, ahogy azt is, hogy borzalmas színész, mert sosem tudja elfedni a valódi érzelmeit. Ő ezt inkább egyszerűen őszinteségnek hívja, mert ha akarna sem tudna mást mondani.
  
• Beszédes - aránylag rövid idő alatt mindenkivel megtalálja a közös hangot és onnantól szinte be sem áll a szája. Ami egy idő után már lehet inkább negatívum. Viszont attól sosem kell tartani, hogy elhallgat bármit is a másik elől. Elmondja, ha valami baja vagy problémája van, esetleg, ha megsértve érzi magát. Nem fojt magába semmit sem, főleg, ha látja, hogy van rá érdeklődés is. Ebből kifolyólag viszont néha már pletykás is tud lenni, ami pont egy alap tényező a nővér/ápoló szakmában.
  

• Alacsony - mindössze 164 centi
  
• Rossz a látása - a második tipikus ázsiai jellemző, ami tökéletesen illik rá. Bár kiskorában volt már egy szemműtéte, a sok elektronikai eszköz használata mellett újra romlani kezdtek a szemei, így hiába erőlködik, néha igen is kell neki a szemüveg.
  
• Kishitű - főképp magával és a képességeivel szemben. Úgy tartja, hogy nincs meg a kellő tehetség benne, hogy ő is orvosnak álljon. Emiatt csak az ápolással próbálkozgat, de nem ez az álmai munkája. Emellett fél, hogy ezzel a munkával csak szégyent hoz a családjára.
  
• Hirtelen haragú - bár amilyen gyorsan jön a vihar, olyan gyorsan megy is. Emiatt nem is szokott komolyabban megharagudni másokra, viszont amikor felhúzzák akkor, mint mindenki más ő is tesz, vagy mond meggondolatlan dolgokat, amikre lehet, hogy később már nem is emlékszik.
  
• Naiv - ezt utálja magában a legjobban, mert emiatt mindig ráfázik. Igyekszik bizonytalan maradni másokhoz, tanulva a sok csalódásaiból, de sajnos még így is elég könnyen csőbe lehet húzni, mert könnyen elhisz bármit.
  

Fears and Phobias

1. Gynophobia – nőktől való félelem: talán viccesnek tűnik, főleg akkor, ha tudjuk, hogy van 2 lány testvére is, de nem, nem miattuk alakult ki, velük egész jó kapcsolatot ápol! Ez mondhatni egy iskolás trauma következménye, mikor még egy kicsit jobb húsban volt. Azóta kifejezetten problémásnak érzi a (szép) nőkkel való társalgást és érintkezést. Tünetei:dadogás, erős izzadás, hányinger, néha hányás és ájulás is előfordulhat, ha olyanok a körülmények.
   
2. Achluophobia - A sötétségtől való félelem: ehhez ugyan emlékei szerint semmilyen rossz élmény nem köti, felnőtt létére mégis fél a sötéttől és az ott rejtőző dolgoktól. Otthon még el is van vele, ha lámpa nélkül kell közlekednie, vagy aludnia, de idegen helyen, vagy az utcán erős félelmet vált ki belőle. Emiatt fiatalabb korában komoly gondjai is voltak az osztálykirándulások egyes programjaival. Tünetei:nehéz vagy olykor szapora légzés, enyhe remegés, gyomorgörcs, helyzettől függően a könnyek is előkerülnek.
   
3. Gymnophobia – meztelenségtől való félelem: Bár azt mondják, hogy a férfiaknak többségében nincs ezzel gondjuk és szabadon mozognak egymás között az öltözőkben és a közös fürdőben, Eric pont az első pontban történt eset miatt fél akár csak félmeztelen emberek közegébe kerülni. Azt sem szereti, ha neki kell vetkőznie, de azt sem ha más mászkál előtte akár felső nélkül. Emiatt erősen kerüli a strandokat és egyéb fürdőző helyeket. Ezen okból kellett Floridától is búcsút intenie valamilyen szinten. Tünetei:erős kipirosodás, gyenge közérzet, a levegő szabálytalan vétele.
   
4. Mysophobia – piszoktól és szennyeződésektől való félelem: Tudni illik, hogy egy orvos családba született bele, így már kiskorától kezdve fontossá vált számára a tisztaság és a rendezett környezet. Nem tűri a legapróbb szennyeződéseket sem, így elég kényes ha másnál kell ennie vagy aludnia. Tünetei:hányinger, öklendezés (ha pl úgy látja, hogy egy evőeszköz vagy bármi egyéb, amit a szájához kell emelni nem kellően tiszta), ingerlékenység
   
5. Erotophobia – a szerelem fizikai részétől, vagy az arról való társalgástól való félelem: Ugyan nagyon szeretne már egyszer szerelmes lenni és úgy elkezdeni egy párkapcsolat, hogy az ne okozzon neki semmilyen gondot sem, sajnos ez számára kissé összetettebb. Nem szereti látni/hallani a szerelem fizikai formáját, mint a csókolózást, az összebújást és túlmenvén a nyálas dolgokon az együttléttől is retteg férfi létére. Ha csak témának jön fel is már menekülni szeretne, így nem túlságosan díjazza, mikor a nagyszülők a barátnő jelölt felől érdeklődnek. Tünetei:falfehérség, dadogás, eltűnési vágy miatti összehúzódási kényszer.
   

Wang - mások számára egy egyszerű és jelentéktelennek számító, kínai családnév, amiből ki tudja hány ezer van használatban. Azt viszont már talán kevesen tudják - és keveseket érdekel -, hogy ez a név koreai viszonylatokban sokkal többet is jelent. A koreai nevek között ugyanis elég ritka. Ennek oka, hogy régen még - mikor Koreát is csak Goguryeo vagy Goryeo néven lehetett ismerni - csak a királyi család birtokolhatta a nevet. A korjo-i időszakot - ami 918 – 1392-ig tartott - az utolsó három királyságba sorolják. Azóta csak a király leszármazottai használják a nevet. Ebből adódóan a legtöbb koreai Wang jó módú és valami komoly hivatást űz. Odahaza úgy tartják, hogy mivel "királyi vér" folyik bennünk, ezért még tökéletesebbek vagyunk.

- Rick, segíts egy kicsit!
- Igen is, itt vagyok!
- El kéne szállítani az egyik beteget, de egyedül mozdítani sem tudom.
- Nem gond, melyik betegről van szó?
- Mr. Davidről lenne szó.
- Oh, őt egyedül is megoldom!
- Mi? Te? Egyedül? Tudod te mekkora az az ember?
- Persze! Néha kisegítem a levegőre is. Tök jó fej amúgy. Most mi van?
- Egy törpe, hogy bír el egy elefánt méretű embert egyedül?
- Na, ez csúnya volt! Attól mert pocakosabb, mint a Mikulás, attól még nem elefánt!
- Pedig nyom pár tonnát…
- Pff, ez a baj veled Paul, mindenkit leírsz külső alapján. Rólam sem hitted, hogy erős vagyok, csak mert nem nőttem nagyra.
- Már meg ne haragudj, de a bő ruha miatt csak a törpeségedet látom.

Na szóval, királyi vér csörgedezik az ereimben. Ha még valamilyen formában állna a királyság, lehet hogy híres és kedvelt herceg lennék?

- Rick, ma tiéd az esti műszak.
- Mi? Miért?
- Tessa nem tud bejönni.
- És miért én maradok? Ez már zsinórban nem is tudom a hanyadik.
- Bocs picur, de te vagy mindig kéznél. Majd máskor kialszod magad. Most örülj, hogy dolgozhatsz!

Ha király lennék, nem kéne ennyit szenvednem, ugye? Mindenki körbe ugrálna és lesné minden vágyam, és nem fordítva. De sajnos, nem olyan korokat élünk már. Bár lehet jobb is, mert akkor így majd 24 évesen már elég sok minden lenne a nyakamban és valószínűleg a gyermeknemzésre való alkalmatlanságomat nem értékelnék túl jól. A lényeg, hogy míg nem leszek olyan szinten, mint anyáék, addig csak a lenézés várhat rám. Tudni illik, hogy egy orvos családba születtem. A szüleim egy magánklinikát vezetnek, a nővérem a kezük alatt dolgozik és a húgom is nagy valószínűséggel megy oda plasztikai sebésznek, mert eléggé érdekli a téma már most és rajta jobban megmutatkoznak a családi hozadékok. Bezzeg én… én, mint középső gyerek nem is örököltem semmit. Nem vagyok jó semmilyen területen sem. A családomban mindenki tökéletes rajtam kívül. Mondhatni néha úgy érzem, hogy mindenki hibáját is én örököltem meg.

- Te amúgy miért mentél ápolónak?
- Mármint?
- Félsz a nőktől, nem?
- Pff, dehogy!
- Ricky, bármikor kapcsolatba kerülsz egy idegen nővel rendszerint remegni kezdesz, majd dadogni, rosszabb esetben pedig rád tör a hányás vagy elájulsz. Terrorban tartanak téged otthon, vagy mi bajod van?
- Ha én azt tudnám…
- De nem zavar a sok nővér?
- Eleinte zavart, de hozzájuk szoktam. Miután ismerem őket, azután már nincsenek felém ilyen tünetek… Csak ritka esetben. Inkább az újoncokkal van mindig csak a gond.

Bár fura, de egyedül én nem dolgozom a családom kórházában. Mehetnék oda bármikor, de… Az valahogy fura lenne és frusztrálóbb. Ráadásul, nekem csak egy ápoló képzés futotta csak. Azzal csak leégetném a családom. De hát, ez van. Orvosi rangra én nem vagyok méltó. Nem vagyok kellően okos és elkötelezett hozzá.

- A szüleid amúgy tudnak róla?
- Persze, már fiatalabb korom óta fennáll a probléma.
- Nem vizsgáltatnak ki? Valami jó szakembert csak ismernek.
- Nem kell nekem vizsgálat, jól vagyok! Majd egyszer csak túl leszek rajta. Legalább, ha lesz barátnőm, nem aggódik azon, hogy megcsalom.
- Hát, a hangsúly a feltételezésen van, mert előbb meg kéne azt élned, hogy ne nézzenek gyereknek.

Valamiért úgy érzem, hogy engem nem szeretnek az égiek. A családom összes tagja szép, okos és tehetséges. Aztán itt vagyok én, aki nem való semmire, aránytalan testtel rendelkezik és gyerek képe van. Ehhez pedig számos fóbia is hozzájön. Nagyobb szégyent nem is hozhatnék rájuk… Biztos vagyok abban is, hogy én vagyok az a gyerek, akit a legkevésbé akartak. Két okos és tehetséges lány mellé egy semmirevaló fiú.

- Egyébként, hogy - hogy itt dolgozol? Anyukádéknál nincs hely?
- Hogy ne lenne… Csak nem akarom lejáratni magam előttük.
- Miért? Szerintem tök jól végzed a munkád!
- Kösz, de ápolóként mit érek én?
- Na, Eric! Azért nem csak a dokik fontosak ám! A nővérek és ápolók munkája ugyanúgy fontos és megbecsülendő, mint az orvosoké! Lehet, hogy kevesebb pénzt kapunk és néha "alja" munkát végzünk, de nélkülünk ugyanúgy nem működne a kórház, mint az orvosok nélkül. Ezen nincs semmi szégyellni valód!

Valahogy sosem tudtam büszke lenni magamra, hiába támogattak a szüleim. Eltörpülök - és nem csak a 165 centim miatt - a testvéreim mellett. Bár az ápolóknak sincs megállás, úgy döntöttem visszamegyek az egyetemre és némiképp több tapasztalattal futok neki annak az orvossá válásnak. Lehet, hogy eddig csak rossz szakterületekben gondolkoztam. Nagyobb szégyent már nem hozhatok senkire sem, ugye?!