Cigarettámat pörgetem meg ujjaim között, miközben lefelé sétálok apám éttermének lépcsőjén, le az alagsorba. Bekopogok, már nem nyitva a hely, úgyhogy innentől nem lehet csak úgy fel és le mászkálni vígan. A kis ablakon kinéz egy beton csávó, bólint, majd nyitja is az ajtót, én pedig fáradtan lépek be a folyosóra, ahol már szinte vágni lehet a füstöt. Még mielőtt tovább mennék, szembefordulok a beachboy néger csávóval, Dave-vel, aki már egy jó ideje biztonsági őrként füvezik a neoncsövek mellett. Kurva jó élete van egyébként, bassza meg, nem is panaszkodik sosem. - Chris itt van?- kérdem tőle, mire csak bök ujjával befelé. Nah, fasza, Christ állati nehéz becserkészni, mindig ott van, ahol én nem. Már kezdem azt hinni, hogy direkt csinálja. - És Grace? - veszem el Davetől a gyújtót kis időre, hogy végre hasznát is vegyem a nálam lévő olcsó dohánynak. - Most lépett le. Elvileg kapott egy hívást az anyjától, aztán ideges lett és elviharzott - vonja meg a vállát. Grace-ről köztudott, hogy válnak a szülei és ezt ő nehezen kezeli. Mindegy, igazából nem érdekel, csak beszélni akartam volna vele, meg átadni a cuccot. Beljebb megyek a folyosón, egyenesen a szemközti enyhén perzsa beütésű helyiségbe, ahol szembetalálkozok Chris-szel. Int az irányomba, én meg kihúzom zsebemből a tíz gramm kokaint, hogy átnyújtsam neki. Ő a díler, nem én. Egyből zsebre vágja, s leellenőrzi, hogy mit beszéltek a fogyasztóval, hányra mondták a találkozót. - Meddig maradsz? - Nem tudom. Még Grace-nek kellene adnom ötöt, de mondta Dave, hogy most ment el. - Sóhajtok fáradtan, majd lehuppanok a fotelbe, mely kicsit nyekereg alattam. Mélyet szívok a cigimből. - Jah, szegény tökre ki volt. De csak holnap adná el, azt mondta, szóval hagyd csak itt, majd átadom neki. - Nem igazán szeretem csak úgy otthagyni valahol a zacsikat, még egy ilyen helyen sem, de most tényleg nem tudok mit tenni, Chrisnek kell adnom. De előtte még rezegni kezd a telóm. Amara az és hát... ilyenkor, mikor ő hív személyesen azért mindig kapok egy gyomrost. - Halló? - szólalok bele, mire a nő igen gyorsan és érthetően mondja el, hogy mi miért keresett. Az ok pedig kérem alássan, kurva szar. - Ok, megyek - nyomom is ki a hívást és egyből felállok. - Na mi van? - kérdi Chris, mert hangomból leszűrte, hogy kivel beszélek. Nem sok emberrel beszélek olyan szépen, mint a főnökkel. - Gáz. De az nagyon van. - Közben előhalászom az öt grammot, amit még a délelőtt folyamán én mértem ki otthon. - A Queensi raktárat fel akarják nyalni, úgyhogy most megyek pakolni. - Ledobom az előttünk lévő kis asztalra a zacsikat és már fordítok is neki hátat, hogy legnagyobb örömömre újra megcélozzam az ajtót. - Tyű haver, akkor futólépés - röhög rajtam Chris, aki bizonyára marhára örül, hogy neki nem kell mennie. Megfordulok, hogy még futólag beintsek neki, majd a hátsó ajtón kikocogok a kocsimhoz, eldobom a félig elszívott cigit és Queensbe veszem az irányt. Úgy választom az utakat, hogy ne kerüljek dugóba, nekem nincs bajom a kisebb utcákkal sem, ha azon zökkenőmentesen tudok haladni. A raktárhoz érve annak hátsó részénél lassítok, ahol már Tod vár, kinyitja nekem a bejáratot, én meg megfordulok és gyors tempóval betolatok. Mire leállítom a járgányt, Tod már zárja is a kaput, ezzel megszüntetve minden lehetőséget, hogy belássanak. Kiszállok. - Mi a szitu? - kérdezem tőle és Amaratól, akik feltehetőleg engem vártak, merthogy senki más nincs itt. Becsapom az autó ajtaját és gatyám zsebéből előhalászok egy gumikesztyű párt. Azt nem tudom, miért pont én kellek, de jó szokásomhoz híven nem kérdezek felesleges és igazából teljesen lényegtelen dolgokat. A telefonhívás elég gyors volt, tőmondatokkal leszögezte, hogy hova menjek és azonnal, meg hogy raktárátvizsgálás lesz, vagy mi a tököm, innen meg eléggé egyértelmű, hogy pakolás lesz. Bár ahogy látom, szerencsére nincs sok cucc, nem véletlen, senki sem olyan barom, hogy ugyanazon a helyen tároljon hatalmas mennyiséget, Amara sem most kezdte az ipart, én megbízok benne. Ha nem hülyéskedünk, akkor nem lesz baj.
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Idegesen sétálok fel és alá az egyik raktárom területén, arra várva, hogy mindenki elhagyja az épületet. A hely pontosabban nem az enyém, még csak az kellene. Egy idős nő a tulajdonosa, aki hajlandó volt "bérbe adni" az építményt némi gondoskodásért cserébe. Mindkettőnknek jó üzlet, legfőképpen nekem, elvégre ily módon sehol nem szerepel a nevem, senki nem tudja visszavezetni hozzám a szálakat. Az kétségtelen, hogy az időseket a legkönnyebb megfogni, főleg azokat akik magányosak és nem tudnak magukról gondoskodni sem. Csak néhány szép szó és ígéret, máris nyert ügyem van. Éppen ezért sem értem, hogy mi módon sikerült bárkinek is célba vennie a helyet. Egyetlen válasz jöhet szóba, mégpedig az, hogy egy patkány van közöttünk. Akit ha bizony megtalálok, istenemre mondom, kibelezem. Mindenesetre az egyetlen dolog amit jelen helyzetbe tehetek, hogy szépen felnyalom a helyet, mintha itt sem lettünk volna, még mielőtt a drogosztály tenné ugyanezt meg. Azt ugyebár senki sem szeretné, de legfőképpen én nem. - Nem érdekelnek a kifogások. Egy nevet kérek mielőtt még lemegy a nap. Oldd meg! - Förmedek rá Timra, aki csak néhány hónapja csatlakozott hozzánk, na nem azért mert annyira akart volna. Sokkal inkább, mert más lehetőséget nem adtam neki. Ő az egyetlen belsős DEA ügynököm, és egyben az a személy is aki figyelmeztetett a vészesen közelgő rajtaütésre is. Amiért természetesen hálás vagyok, de ennyi nem elég. Tudnom kell, hogy ki áll mindemögött, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy senki. Tim az egyetlen ember aki ezt meg tudja nekem mondani. Ezt ő is tudja, ahogy azt is, hogy mi forog kockán, ha nem teszi meg. Türelmes vagyok, de nem a végletekig. A férfi válasz nélkül teszi le a telefont, amit nem is bánok, mindketten jobban járunk ha nem beszél túl sokat, csak válaszoljon a kérdésemre és már végeztünk is. Igyekszem megnyugtatni magam, hiszen mindig megoldok mindent, ez pedig nem fog most kifogni rajtam. Csak kipakolunk és már kész is. Az emberek nagy része már elhagyta az épületet, kizárólag Tod maradt a terepen, ő is csak azért, hogy segítsen pakolni, már ha Tig megérkezik és képes lesz egy új helyet biztosítani az árúnak. Senki másra nincs szükségem, semmiképp sem szeretném, hogy bárki más tudomást szerezzen az új helyről, csakis azok tudhatnak róla akiknek nagyon muszáj. Így aztán ha ismét bukás lesz, már szőkülnek a körök is amiben keresgélnem kell. - A drogosztályosok megint tudomást szereztek a helyről. Ez már a harmadik alkalom és raktár, az elmúlt néhány hónapban. Valami itt nagyon nincs rendben, vagy inkább valaki. - Vázolom fel az éppen megérkező Tigernek a szitut. - Gondolom azt mondanom sem kell, hogy itt most diszkrécióra van szükség. - Egyikük sem hülye, még csak nem is zöldfülü, szóval biztos vagyok abban, hogy tudják hogyan kell kezelni a helyzetet. Tod szó nélkül bólint is, majd a szállítmányt kezdi nézegetni. - Innen ki kell pakolnom, amilyen gyorsan csak lehet. Az ok amiért itt vagy, az pedig mert nem tudom hová... Egy lakásra lenne szükségem, legalább addig ameddig nem találok jobb helyet. - Nem húzom az időt, egyenesen belevágok a közepébe. Mondjuk nem is a bájcsevejekről vagyok híres. Ugyan nincs bajom a beszélgetéssel, legfőképpen nem azokkal akikkel együtt dolgozom, de csakis kizárólag munka után. Ha már biztonságban tudhatom a drogokat és egyben magamat is. - Egész nap próbáltam a nagybátyád elérni, persze sikertelenül. - Adom meg immáron a másodlagos okot is, hogy miért van itt. Vagy éppen miért ő van itt, és nem pedig Qadir. Persze semmi közöm hozzá, hogy mit csinál a férfi, ám azért azt nem bánnám ha legalább a telefonját fel tudná venni. Ha rajta múlna, már rég egy cellában ücsörögnék. - Szóval tudsz segíteni? - Tudom, hogy tud, már hogy is ne tudna. De azért még annyi tisztelet iránta még bennem is van, hogy legalább rákérdezek és nem parancsolok.
Vannak tipikus, már-már szabályszerű dolgok az életben, egyike ezeknek az, hogy pont akkor csörren meg a telefonom és a vonal végéről olyan szavakat kapok, amik arra késztetnek, hogy emeljem fel újra a seggemet és haladjak tovább. Mindegy igazából, mert tényleg gáz van és nekem is érdekem szedni a lábaimat, majd nyomni a pedált ahogy a forgalom engedi, de azért fájdalmasan mosolygom meg a tökéletes időzítést. Ha nem ismerném régóta Amarat, még azt hinném, hogy direkt csinálja, radart tesz az emberek seggére és ha ül... Mire odaérek a helyszínre, már azért gyorsabban dobog a szívem, átérzem a helyzet fontosságát, de tudják rólam, hogy én nem az idegbeteg típus vagyok, úgyhogy ezúttal is szaporán, de teljes lazasággal szállok ki a kocsiból. Aki idegbeteg, az ne menjen csempésznek, én ezt mondtam két éve is nagybátyámnak, aki csupán legyintett, mondván, hogy nem az ő hatásköre, hogy miért csatlakozott hozzánk Ryan. Fél év se kellett neki, hogy lelőjék. De még ez is jobb, mintha lecsukták volna. - Nagyon aktívak ezek a drogosztályosok, biztos nyomatják az energiaitalokat rendesen. - Végre sikerül feloperálnom magamra a gumikesztyűt. Utálok a gumikesztyűket, pont olyan okból, mint az óvszereket, egyszerűen csak rühellem, hogy valami szar anyag a bőrömhöz tapad. - Valószínűleg a rakodók között lehet. Tudod, macerás munka, még rádiót sem hallgathatnak közben, meg ők pakolják ki és be a kávét... Úgy gondolják, hogy szar az élet. - Mert mégiscsak nagyobb eséllyel baszakszik egy rakodó, mint egy drogcsempész, akinek régóta ez az élete. Nem gondolom, hogy Amara ránk gyanakodni, én meg köztudottan nem mindig jöttem ki Tod-dal, de azért azt tudom, hogy ő sem hülye, hogy fejbe lője magát. Régen volt egy kis balhénk, majdnem meg öltük egymást, de talán pont ezért lettünk a látszat ellenére egészen jóban, amolyan bűntársi viszony alakult ki köztünk, hisz baszki, ha már nem sikerült kinyírnom, akkor már lepacsizok vele. Toddal együtt bólintok Amarának, aztán elindulok a raklapok felé. Sok kávé van itt, nem is mindegyikben van drog, így nekünk csak azt kell eltávolítani, amiben van. - Oké. Telefonálnom kell - bólintok ismételten a főnöknek, jelezvén, hogy megértettem, mit vár tőlem és szerintem tudok egy lakást. Előhúzom a telefonomat és kutakodni keresek a telefonszámok között. - Ezek itt azok - bök rá Tod a sok raklap közül arra, amiben drog van. - A kocsimba pakolhatjuk őket. - Felpillantok a kijelölt árura, nem sokkal aztán pedig megtalálom a nekem kellő nevet a névlistában. Nem számítok rá, hogy egyből felveszi a csajszi, úgyhogy még érzéseim szerint tudok válaszolni Amara kérdésére. - Caliba repült. Azt mondta, hogy majd jelentkezik, ha nem baszakszik vele a kolumbiai kormány. - Elég sürgős hívást kapott, gyorsan lelépett, tenném még hozzá, de a csajszi felveszi a telefont, úgyhogy elindulok vissza a kocsihoz. - Helló Baba. Nyaralsz még a Húsvéti-szigeteken? Még egy hét? Na, az fasza. Ma ott alszok nálad, de ne izgulj, felszívódok, mire visszaérnél. - Közben kinyitom a csomagtartót és leszedem a belső poliuretán borítást, hogy az autóvázba tudják rejteni azokat a zacsikat, amik nem kávénak néznek ki. Nem árt óvatosnak lenni szállítás során. Elköszönök a csajtól, s kinyomom a hívást és biztatóan nézek a főnökre. - Tudok. Minden kóser. - Elrakom a telefont, időközben pedig Tod a kézi emelővel odatolja az autóhoz a kokainos adagot. Elkezdem vele pakolni az autóba a rengeteg - bár nem ipari mennyiségű - kávét. - Van két sporttáskám, abba tegyük a legtöbbet - veszem ki a két nagy sporttáskát a hátsó ülésről. Ha lakásba visszük fel, érdemesebb így szállítani.
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Egyáltalán nem tartom magam egy irányításmániás nőnek, mindig igyekszem megtartani a kellő határokat, mindenkivel szemben. Még csak nem is tartom rövid pórázon az embereimet, meghagyom nekik annak lehetőségét, hogy legyen saját életük, nem szólok bele semmibe, legalábbis amíg ezt ők el nem szúrják. Nem érdekel, hogy hogy végzik el a munkájukat, vagy mikor, a lényeg, hogy minden simán és gördülékenyen menjen. Ráadásul jól meg is fizetem őket, ezzel megbecsülve még a legaljabb munkát végzőket is. Ezt pedig ők is mind tudják, de mégis úgy tűnik valaki azt hiszi okosabb lehet nálam. Az egyetlen dolgot amit nem tudok elviselni, az a köpés. Nem érdekel ha izzó piszkavassal kínozzák őket, akkor is tartod a szád, hiszen ezért kapod a fizetést. Ez a legfontosabb dolga itt mindenkinek. Befogni a pofájukat és tenni amit meg kell tenni. Én senkinek sem mondok kétszer semmit. Ha valaki mégis úgy dönt, hogy majd jobb sorsa lesz ha köp, teszek arról, hogy elmenjen tőle a kedve. Sokkal veszélyesebb tudok lenni, mint bármelyik DEA ügynök, az pedig igencsak szomorú, hogy valaki ezzel nincs tisztában. Na majd kitisztul előtte is a kép, mikor saját kezüleg fogom kivágni a nyelvét, és még csak sajnálni sem fogom. Néha nem árt példát statuálni a többieknek, hogy még csak eszükbe sem jusson hasonló tevékenységeket folytatni a hátam mögött. - Fogalmam sincs mi a titkuk erre, de igazán elmehetnének már nyaralni egy kicsit. - Akkor legalább mi is fellélegezhetnénk egy kis időre. De mindez persze csak megmarad álmodozásnak. A mi szakmánkban az a szó nem létezik, hogy fellélegezni. Valószínűleg már a pontos jelentését sem tudhatjuk, mert soha a büdös életben nincs rá alkalmunk. De mindezt bevállaltuk, így aztán csakis magunknak köszönhetjük. Megszoksz vagy megszöksz. Nincs túl sok választásunk, tekintve, hogy megszökni sem olyan egyszerű. Ha egyszer benne vagyok, akkor mindig benne vagy, legalábbis amíg vén trotty nem leszel és mozogni sem tudsz már. - Azért a macerás munkáért jól meg is kapják a pénzüket. Ha úgy gondolják, hogy szar az élet, mehetnek takarítani szaros klotyókat is, aztán lehet elgondolkodnának egy kicsit. - Válaszolok némi cinikussággal a hangomban, miközben még mindig azon igyekszem, hogy lenyugtassam magam. Elvégre semmiképp sem szeretném rajta vezetni le az idegességem, még ha néha meg is érdemel egy jó nagy fenéken billentést, ez most nem rajta van. - A nap végére kapni fogok egy nevet. - Mert ha nem, akkor Timet fogom felnyársalni. - Ha gondolod aztán meglátogathatjuk együtt az emberünket is. - Aligha mondanám, hogy ez egy kecsegtető ajánlat, senki sem öl szívesen, még én sem. Ugyanakkor a patkányokat sem szereti senki sem, így aztán mindenki szívesen mos be nekik egyet. Elvégre azzal, hogy az illető beszélt, nem csak engem sodort veszélybe. Ugyanúgy őt is, a nagybátyját is, a pakolókat is, mindenkit. Ha egy elbukik, előbb vagy utóbb, szépen sorban megy utána a többi is. Ez a biznisz könnyen válhat olyanná, mint a dominózás. - Rendben. - Mondom, majd amíg ő a telefonjával babrál, én magam is kesztyűt veszek fel, hogy aztán szemügyre vehessem az eltüntetendő dobozokat és pakolásba kezdjek én magam is. - Azért nem bántam volna, ha legalább egy üzenetet hagy. - Elvégre ha amikor elment még nyugodtnak is tűnt minden, egy pillantás alatt változhatnak a dolgok. Arról pedig nem árt tudnom, hogy a partnerem elhagyja az országot, ki tudja mennyi időre és számomra teljesen elérhetetlen lesz. - Köszönöm. Életmentő vagy. - Mondom ki amit gondolok, mert igenis tudnia kell, hogy nagyon fontos amit tesz, nélküle most nagy valószínűséggel gondban lennék. - Én is hoztam párat. - Már nézek is körbe, hogy melyik sarokba is vágtam be őket idegembe, majd megragadva a három táskát, testvériesen osztom szét azokat. - Mennyi időm lesz új helyet találni? - Kérdezem miközben megpakolni kezdem az egyik sporttáskát. Nem szeretném ha aztán onnan is majd ilyen sietve kellene elpakolni, csakis azért mert voltam olyan hülye, hogy ne kérdezzem meg, mennyi ideig tudok ott tárolni.
Nekem is pont azon jár az agyam, hogy hogyan lehetne a DEA-t elküldeni végre melegebb éghajlatra vakációzni. Velük nem szarozunk, ha jönnek kivizsgálásra, akkor mi szépen felmossuk a helyet és mosolyogva fogadjuk őket, nincs mit tenni. Akik szívóznak velük, meg pazarolják rájuk a golyót, azoknak nem marad a másik szervezet tagjaira, márpedig egymás ellenségei vagyunk, egymástól kell tartanunk és nem a DEA-tól. Ugyan, ha nem öljük meg őket, ők sem ölnek minket, max bilincsbe tesznek. Ha kihallgatnak, nem kötnek forró székhez, nem beleznek ki, s még olyan szép kiváltságunk is van, hogy jogunkban áll hallgatni. Csak ha meg bevisznek... nos hát kurva nehéz onnan szabadulni, ezért sokan inkább választják a halált. Én is azt tenném. - Hamarosan úgyis ki fog derülni, hogy ki a rohadék. - Bár ahogy ismerem őt, már nagyban pörögnek rajta, hogy előállítsák a fazont, én meg csak Amarat akarom nyugtatni a süket dumámmal. Megértem, hogy pipa. Míg a DEA-nak egyszer kell sikerrel járniuk, addig nekünk minden alkalommal és ez baromira stresszes. Elmosolyodom a felajánlásra. - Ohh, nagyon szívesen meglátogatnám veled - csapom össze kesztyűs kezeimet. Geci nagy rohadék tudok lenni, de valljuk be, itt mindenki az. Mondjuk ne felejtsük el, hogy nem ártatlanokról van szó, kevés ártatlant ölünk, lényegében akik áldozatul esnek, azok mind véletlen esetek, már ami az én esetemet illeti. Az ok, amiért ennyire örülök a felkérésnek, az az, hogy számít rám Amara és bevágódni a főnöknél sosem árt, főleg ha ilyen szép feszes hátsóval rendelkezik... Telefonálás közben is munkálkodok, miközben elintézem, hogy szabad legyen egy lakás, az autót is készre varázsolom, hogy fogadni tudja a rakományt. Szimpatikus, hogy a főnök is hajlandó bemocskolni a kezét és nem csak az ütemet tapsolni, hogy haladjunk a pakolással. Egyfelől megértem, mert hat kéz több, mint négy, gyorsabban haladunk, ami szükséges is, másfelől azért tiszteletet is ébreszt bennünk. Biz' isten direkt ezért csinálja ezt a fordított pszichológiát. - Mindig ilyen volt. Szereti, ha aggódnak érte az emberek, mert tudja, hogy egyébként senki se féltené - felelem Amaranak, miután lerakom a telefont, s folytatom ott a beszélgetésünket, ahol még azelőtt tartottunk, hogy hogy beleszólt volna a vonalba túloldalt a ribike. Csak úgy lelépni, nem felvenni a telefont... oh ez annyira tipikus az én családomban. Apámat se tudom elérni soha, mikor kellene. Ha nem járnék az étterembe, gyakran hinném azt, hogy már elpatkolt. Meglepett, magamban röhögő grimaszt vágok, ahogy megkapom, hogy életmentő vagyok. A végén még elszállok ezektől a dicséretektől. - Ilyet sem mondtak még nekem. - Jah, általában éppen az ellentéte jellemző rám. Átveszem tőle az egyik táskát és úgy pakolom a dobozokat, mintha edzenék. Nincs idő már tovább téblábolni. - Nagyjából egy hét. Mondanám, hogy tegyük ezeket hozzám, de a múltkori eset után esélyes, hogy a lakásomat is átkutatják. Mármint... a papíron lévő lakásomat. - Mert nyilván mindenkinek van lakása, olyan nincs, hogy nem létezik lakhelyem, egyből szemet szúrna. Az már más, hogy szinte sosem vagyok ott, főleg nem azok után, hogy szétlőttük Iant, amiért kilopta a drogot és egyénileg árusította azt. - Hozzám már kopogtak - szól közbe Tod. - És? - nézek rá, ahogy megtelt az egyik táska. - Mi és? Azt tetettem, hogy nem vagyok otthon. Marhára nem nehéz kiszúrni a villogókat. - Sóhajtok egyet, mert ez azt jelenti, hogy bizonyára hozzám is bekopogtak már, elvégre az én vérem is a helyszínen volt, Toddal ellentétben én viszont tényleg nem voltam otthon, ami gáz, mert két esetből egyik sincs pont otthon? - Ez kész. Van nem bekávézott anyag is? - kérdezem elsősorban Amarat, mert feltételezem ő tudja, hogy mik vannak elrejtve itt. Ha nincs, akkor elég a sporttáskák is, kettő... Még jó, hogy Amara táskái nem ilyenek, több sporttáskával megindulni azért már kicsit félrevezető, de a női táskák elég királyak.
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Jól tudom, hogy Tiger nagyon osztani tudja a gondolkozásomat. Nem véletlen, hogy most ő van itt és nem pedig valaki más. Már elég régóta ismerem és figyelem őt ahhoz, hogy tudjam, benne meg lehet bízni, nem játszaná el sem a nagybátyja, sem pedig az én bizalmam. Jól tudja, hogy játszadozni nem a munkával kell, s nem is lehet. Még ha nem is közvetlen nekem dolgozik, sokkal inkább csak a nagybácsin keresztül, de mégis ő azok kevesek közé tartozik, akiről semmiképp sem gondolnám, hogy elárulna. Pedig elhiheti mindenki, nagyon kevés ilyen ember van. Nem véletlen, hogy csak hárman vagyunk itt, pedig nem mondom, hogy nem jönne jól több kéz. Sokkal gyorsabban végezhetnénk el a munkát, aztán mindenki mehetne is a dolgára. Ám fő az óvatosság, nem fogok kockáztatni, legalábbis addig nem, ameddig nincs meg az emberünk. Elvégre kockáztatni néha jó, sokat nyerhet az ember ha ténylegesen nyer, de ez most nem az a helyzet amikor megtehetem. - Arra mérget vehetsz. - Hálás vagyok amiért most nem kötekszik velem, pedig jól tudom, hogy hajlamos rá. Ő mégis tudja, hogy ez nem a legjobb alkalom, tisztában van azzal is, hogy bár igyekszem nyugtatni magam, mégis szétvet az ideg. Nem könnyű immáron harmadszor végigcsinálni ezt az egészet, lassan kifogyok az ötletekből is, na meg a tárolóhelyekből is. Hiszen ha egy helyet egyszer már feltúrtak, eszembe sem jutna oda visszapakolni. Bármikor betoppanhat valaki egy újabb ellenőrzéssel, egyáltalán nem biztonságos. Éppen ezért is volt most rá szükségem. - Sejtettem, hogy téged sem kell rábeszélni. - Pillantok rá büszkén egy féloldalas kis mosollyal. Na nem mintha nagy szükségem lenne rá, magam is ki tudok vágni néhány nyelvet vagy éppen lelőni valakit, aki túl sokat beszél. Ám azért semmiképp sem árt ha egy férfi is velem tart, nem tudni mi vár rám, az pedig ostobaság lenne ha egyedül állítanék be oda. Elvégre ugyan fegyverem van, de erő és izomzat, mindenképpen a férfiak oldalán áll. - Hát... Nálam ezzel semmiképp sem aggodalmat vált ki, inkább az ellenkezőjét. Ha jelentkezik, majd add át üdvözletem. - Amit mindketten tudunk, hogy nem egy kedves üdvözlésről van itt szó. Sokkal inkább egy jó alapos fejmosásról, ami arról szól, hogy nem illik szó nélkül felszívódni... Ez így virágnyelven. Még lehet jobb is ha neki jelentkezik, nem pedig nekem. Mindenki jobban jár. - Azt rögtön gondoltam. Dehát nézőpont kérdése... - Mondom már-már mókásan, mintha ez olyan vicces is lenne. Pedig nem az. Valahol ez a társalgás kissé még morbid is. Még szerencse, hogy egyikünknek se nincsenek szárnyai. - Tökéletes. Ne aggódj, egy hét elég lesz. Lesz időm keresni valami mást. Mondjuk a lehetőségeim igencsak szűkösek már, de majd lesz valami. - Már annak is örülnék ha egy napot kapnék tőle, csak ne kelljen mindent itt hagyni. Hálás vagyok érte, fogalma sincs mennyire. De előbb vagy utóbb mindent tudni fog... Vagy éppen érzékelni. - Ha végeztünk, akkor majd elszámolunk. - Gondolok most a fizetségére, már a tárolásért, de a szívességért és a gyorsaságért is. Nem vagyok önző, ezt jól tudja ő is. Talán ez az egyetlen oka annak, hogy most itt van, na nem mintha ez érdekelne. Mindenkinek megvannak a saját indokai, még nekem is. Senki nem kezd ebbe a szakmába, csak úgy szórakozásként. - Van. Az utolsó. - Ezzel nyújtom oda neki az utolsó nem bekávézott dobozt, ami természetesen némileg több odafigyelést igényel, mint a többi. Jobban el kell rejteni, nem akarunk egy ellenőrzésbe belefutni. Mondjuk ha belefutunk, akkor mindenképp bajban leszünk, tekintve, hogy már a kávé mennyisége is feltűnő lehet. - Fel kell majd takarítani is. - Nézek körül. - Tod? Megtennéd, amíg mi elvisszük a cuccot? - Nézek most rá. Nem tagadom, némileg ezt azért is sózom rá, mert jobb ha nem tudja hová megyünk. Na nem mintha nem bíznék benne, de mégis... - Egyébként Tig, hogy állsz azzal az üggyel? - Kérdezek rá némi érdeklődést mutatva, miközben már én is egy újabb doboz pakolásával foglalatoskodom. - Ha szükséged van valamire... Vagy valakire, tudod hol találsz. - Nem szokásom mások ostoboságait feltakarítani, de néha van hogy az illető megérdemli, vagy egyszerűen csak szükségem van a személyre, és nem akarom őt egy cellában látni. Üzlet-üzlet.
Ez egy kétes dolog, mert alapvetően nem állok sorban, hogy embereket fosszak meg az életétől, vagy valamelyik végtagjától, azonban érdekel, hogy ki a tettes és szeretném magam is megnézni a fejét, ahogy szembesül a ténnyel, miszerint lebukott. Másrészt meg Amara nem mehet egyedül, sőt, senki sem mehet egyedül egy ilyen szituációban, mert hamar elő tudja kapni a fegyvert bárki, főleg az a személy, aki az alvilágban dolgozik. Nem hiszem, hogy nagyon tehetséges fazon lenne, ha ismerné ezt a világot, akkor nem a zsarukhoz fordult volna, hiszen tudhatná, hogy beköpni a bandát az biztos halál. Felnevetek Amara nagybátyám viselkedésére tett megjegyzésére, mivel engem sem különösebben mozgat meg, hogy hirtelen Kolumbia egyik legveszélyesebb városába ment és nem veszi fel azóta sem a telefont, de már meguntam, hogy aggódjak érte, mindig rághatnám a körmömet, amilyen életet él ő. Na meg... nem olyan fontos ember ő, mint azt gondolja, nem pótolhatatlan ő sem, de azért nagyon próbál úgy viselkedni, mintha az lenne. Amiben értékes, az a hűsége és az elhivatottsága, szerintem legalább annyira akarja, hogy menjen az üzlet, mint Amara. Na nem mintha én, vagy Tod vagy bárki különbek lennénk, közülünk senki sem pótolhatatlan, temetésre is van bőven pénz, aztán zajlik az élet utánunk is, ahogy eddig. Pont ezért annyira nem is vagyok szívbajos, ha felém rántják a fegyvert, ellenben ha egy járőr közelít meg, mikor dílerkedek, na akkor szorítom a seggem rendesen. - Átadom. Seggbe, vagy szájba? - Mármint hogy seggbe vagy szájba akarja, hogy basszam a férfit, tudom én, hogy Amara is valami ilyesmin gondolkodik, a különbség kettőnk között, hogy ő szépen fogalmaz, én meg kimondom keményen a szavakat. Na jó, szar poén, meg amúgy tényleg szomorú lennék, ha otthagyná a fejét Caliban, ám ha seggbe kell rúgni, oh, nagyon szívesen jelentkezek, hogy megtegyem. - Végül is, azzal hogy valakit megölünk, mások életét meg megmentjük - vonok vállat és gondolom túl a főnök szavait, de annyira azért nem ásom bele magam a témába, mert én is tudom, hogy fontosabb az, hogy járjon a két kezem. Annyira örülök, hogy nem nekem a feladatom új végső nyughelyet keresni a drogoknak! Ha már itt tartunk, kurvára nem is lennék sosem abban a pozícióban, amiben Amara van, hát én ennyi keresztbe- meg átszervezéstől hülyét is kapnék, baszki! Nekem tökéletes, ha megmondják, hogy mikor hova miért és mivel, aztán megcsinálom és jön a lóvé. Ennyi, vágod? Aztán meg kapom a vállveregetést, azt mondja "tökéletes" és én menten elkezdenék örömkönnyeket hullajtani, s saját vállamat is megpaskolni, mondván, hogy szép munka, megérte annyit kurni azzal a csajjal. De én veszettül hiszem, hogy amíg mindenki csak a saját dolgához ért és azt el is végzi jól, addig a világ szépen halad a megfelelő úton, s gond nem lehet. Már épp mondanám, hogy "Vannak kapcsolataid, valakivel csak meg tudsz egyezni", mikor ő folytatja a gondolatmenetét az elszámolással, mire a szemeimben szinte dollárjelek jelennek meg. Ezért szeretem én ezt a nőt... - Oh, ne csináld, mert kezdek lágyulni. Még könnyeim is előtörnek, ha ilyen szépeket mondasz - piszkálom meg ténylegesen a kezeimet, aminek annyi az igazságalapja, hogy ez a kibaszott por mindenütt ott van a levegőben és irritálni kezdi a szemet. Egy Tod és köztem megejtett gyors helyzetszemléltetés közepette a nagyját sikerült elnyeletnünk a sporttáskákban, ám van itt még az utolsó doboz, ez a drága... Átveszem Amaratól, kiszakítom a dobozt, majd a tiszta fehér tasakokat egyenként helyezem be az első ülések biztonsági öv tartójába, míg a többit Tod próbálja a kocsi homlokzatába rejteni. - Ennyi cuccot hallod... Egy ember egy életre ellenne vele. - Micsoda igazság. Ha tíz perc alatt elpusztítja ezt a mennyiséget, akkor annyi volt az élete, de ha kilencven évig él, akkor is kitart. Mindegy. Kicsit sem szolidan röhögöm ki Todot, amiért felcsap takarítónak, az arcán is látszik az öröm, de nem pofázik vissza, ő amúgy is az a csendes gyilkos, az áldozata pedig gecire én leszek hamarosan, ha így folytatom. Megint csak azt mondom, ha egyszer túléltük egymást, másodszorra is menni fog. - Jó takarítást! - csapom össze a kezemet, s éppen ezekben a pillanatokban zárom rá a poliuretán borítást az autóra, mintha mi se történt volna. Ahogy látom, Amara is lassan végez, úgyhogy felegyenesedek és elkezdem lehúzni magamról a kesztyűt, tudtommal már nem lesz rá szükség. - Az Ian üggyel? Hát, sehogy. Várok és meghúzom magam, amennyire tudom. - Beletúrom zsebeimbe a kesztyűket és újra végignézek az autón belülről, hogy minden rendben van-e. - Nincs valami fasza ügyvéded? Lehet nem ártana nekünk. - Nekem, Todnek, meg talán Santosnak sem, elvégre ő is ott volna, de szerintem ő elég nyomtalanul elveszik mellettünk. Igazából nekünk elég egy telefonszám, a többit majd mi elintézzük vele. - Na hajrá Tod! Légy jó! Én a helyedben nyelvvel nyalná a földet, tudod... értékes - szivatom még egy kicsit, mire megnyalja a szája szélét és elmorzsol néhány szép orosz káromkodást. Szegény Tod baszki... és még én sem könnyítem meg a dolgát. Beszállunk az autóba, mint egy szép szerelmes pár készülünk kihajtani egy raktárból tele kávéval. Dolgozó emberek vagyunk, nah, kell a koffein. Meg a kokain is. Mikor Tod kinyitja nekünk a kaput, kigurulok, s normális tempóval veszem az irányt a csajszi lakása felé. - Tényleg, igaz a hír, hogy szingli vagy? - Hé, én csak beszélgetni akarok vele, semmi több. Nyilván nem a drogügyeket fogjuk kibeszélni az utca kellős közepén, szóval lazán tolom, minden autóban éppen a szerelmi ügyeket vesézik ki.
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Felnevetek a kérdésére, tudtam én, hogy tudni fogja miről van szó, nem kell csalódnom benne. Ahogyan azért sem, hogy átadja üdvözletem. Ismerve Tigert, rögtön gondoltam, hogy nem kell rábeszélnem arra, hogy jól seggbe rúgja az öreget, főleg ha az tőlem jön, így még csak azon sem kell aggódnia, hogy vissza is kapja azt. A srác soha nem vetette meg mások ugratását, az kétségtelen, hogy imádja feszegetni mások határait. Többek között az enyémet is, még ha velem szemben, valamennyire vissza is fogja magát. Szerencséjére, én sem vetek meg egy kis szórakokzást, így aztán nem kell engem sem félteni. - Ahogy neked jobban esik. Tőlem aztán lehet mindkettő. Ezt rád bízom. - Válaszolom végül egy sejtelmes kis mosoly társaságában. Természetesen azt semmiképp sem szeretném, hogy Qadir idő előtt elpatkoljon, szükségem van rá ahhoz, hogy menjen az üzlet, elég hosszú múlt is köt már minket össze. Ám azt nem mondom, hogy nem ártana ha valaki már jól megleckéztetné az öreget. Bőven ráférne, aztán talán kicsivel több figyelmet szentelne az üzlettársaira, akik számítanak rá. Persze a hűségét nem kérdőjelezem meg, soha nem is tenném, tudom, hogy ő sem hülye, de elég az önnyalásból, ideje felnőni. Ebben a szakmában senki nem sajnál senkit. Az emberek csak úgy hullanak körülöttünk, ehhez hozzá kell szoknunk. - Ez így van. - Abba már inkább bele sem megyek, hogy sokszor a rossz életeket mentjük meg, mások megölésével. Valószínűleg a világ is egy sokkal jobb hely lenne Amara Stanford nélkül, de ugyebár minden nézőpont kérdése. Míg valakinek sokkal jobb élete lenne nélkülem, mint például néhány drogosztályos ürgének, mások viszont éppen az ellenkezőjét gondolják. Azok akiknek kell az anyag és úgy gondolják nem is tudnának életben maradni nélküle. Ami nem így van, de a függőség bármit kihoz az emberből. Nem véletlen, hogy a zsaruk már a nyakamban vannak. Ahogyan az sem véletlen, hogy én magam, soha nem nyúlnék egyik szerhez sem. - Ezzel azt akarod mondani, hogy akkor nem kell a fizetség? Nekem úgyis megfelel. - Emelem fel kesztyűs kezeimet, mintha csak megadnám magam, amihez még egy ártatlan vigyor is párosul. Elvégre számomra aztán az is tökéletes ha ingyen akar nekem dolgozni. Semmiképp sem akarom megijeszteni őt némi fizetséggel. - Mint egy öreg házaspár. - Vágom közbe a kis civakodásra, ami igazából még számomra is mulattató. - Csak nehogy neked is kijusson majd a takarításból. - Kihívóan nézek Tigerre, seperc alatt adhatok neki is olyan munkát, ami valószínűleg kevésbé lesz a kedvére. Na meg ha ténylegesen velem fog tartani arra a bizonyos látogatásra... Nagyon el tudom képzelni, hogy lesz mit bőven takarítani ott is. Aztán ha választhatok, hogy kokaint, vagy vért takarítok. Inkább az elsőt választanám, az sokkal egyszerűbb, még ha por is és száll minden irányba. Legalább nem ragad és nem kell ténylegesen felnyalni a helyet ahhoz, hogy nyoma sem maradjon. - Akad, de annál jobb munkát végez, minnél több pénzt gyűrsz a zsebeibe. - Ennyiből gondolom már levágja, hogy ez rohadtul nem lesz olcsó játék, azt pedig még ő sem várhatja, hogy kifizetem neki. Mondjuk talán nem is lenne szüksége rá. Már elég régóta dolgozik nekünk ahhoz, hogy legyen egy kis félretett pénze. Ha nincs, akkor ott bizony gondok vannak. - Szóval csak ne sajnáld tőle. Azt pedig gondolom mondanom sem kell, hogy egy haja szála nem görbülhet. - Mert átkozottul nehéz olyan ügyvédet találni, aki ténylegesen jól végzi a munkáját és hajlandó is nekem dolgozni. - Majd ugorj be a napokban és adok elérhetőséget. Talán egy belsős embert is a kezedre adhatok. - Egy ilyen esetben igazából bármi és bárki fordíthat a kockán, vagy legalább segítségül szolgálhat. Ha jól sejtem, nekik pedig minden apró segítség jól jön most. Befejezem a munka rám eső részét, majd vetek még egy utolsó pillantást a helyre, nem szeretnék valamit elfelejteni. Jobb szeretek mindent inkább kétszer ellenőrizni, minthogy valami hülyeségen bukjon el az egész. Miután én is megszabadulok a kesztyűktől és zsebre is vágom őket, csak egy bólintással jelzem Todnak, hogy nyugodtan hozzá is kezdhet a takarításnak, majd magam is helyet foglalok Tiger mellett a járműben. - Mert ha igen, akkor kell attól félnem, hogy leállítod a kocsit? - Nevetek fel. Ha azt gondoltam, hogy nem tud meglepni valami új dumával, akkor nagyot tévedtem. Ő mindig meg tud lepni, én pedig legszívesebben jól fejbe is vágnám. Az a nagy szerencséje, hogy hajt, én pedig nem szándékozom egy drogokkal teli kocsiban dögleni meg, egy autóbaleset során. - De arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogy mégis milyen hírek szállingóznak még rólam? - Már hogy a fenébe is ne akarnám tudni, hogy mit beszélnek a hátam mögött az embereim. De hát hé... Ő akart beszélgetni, ő maga hozta ezt fel. Most aztán beszélhet.
Mivel én kapom az engedélyt, így hamar rájövök, hogy félre kell tennem a baszó ösztöneimet, vagy beszerezni egy kisebb adag homoszexuális vágyat arra, hogy én seggbe, szájba vagy minkét helyen élvezni tudjam a saját nagybátyám nyújtotta lehetőségeket, úgyhogy annyiban, maradok, hogy halálra basztathatom őt mindennel és ez nekem nagyon tetszik. Nem vagyok az a fajta, aki a semmiért is bever valakinek egyet köszönésképpen, ám most lehet valóban egy szép öklössel fogom köszönteni nagybátyámat Amara nevében, amikor visszatér. Már ha visszaér, ugyebár. A fekete humor a véremben csörgedezik, a részemmé vált az idők során, de legalább én nem vagyok olyan merev a nehéz időkben, gyilkosságokkor, haláleseteknél, mint Tod. Mindenki máshogyan engedi el a fájdalmát, vagy a testében lévő feszültséget, én így teszem és tudom, hogy hiányoznék nekik, ha nem lennék. Mint ahogy több ezren éhen halnának feltehetőleg, ha Amara nem lenne, bassza meg, csomó embernek ad munkát, akinek feltehetőleg nem lenne nélküle. Hatalmas szemeimet a nőre emelem, mikor elkezdi húzni az agyam azzal, hogy talán mégsem kellene nekem fizetség. Oké, ő is tudja, hogy kurvára nem lennék most itt, ha szart se kapnék érte, szóval ne szórakozzunk, ellenben, ha becsületesen megkapom a pénz, akkor ő is bízhat abban, hogy ugrok, ha füttyent, mint a legjobb kutyája. Ilyen ez a dolog… - Áh, főnök, miről beszélsz? Természetesen nagyon szívesen fogadom a fizetséget - Vágom magam kicsit vigyázva, bár tudom, hogy Amara csak cukkol, még azt sem mondhatom, hogy én ezekben a pillanatokban nem ezt teszem vele, de azért szép ártatlanságot láthat szemeim tükrében, még a hasamat is megfogom, mintha éhező gyerek lennék, úgyhogy csak van olyan kedves, hogy megszán valami garassal. - Rövid lenne ez a házasság, de amúgy meg, én többet takarítottam az elmúlt években, mint Tod, hidd el Amara, ráfér már rá is. - Ami azt illeti, nem hazudok, apámnak sokat sikálom az asztalait az éttermében, meg néha otthon is felmosót ragadok, hogy ne tűnjön úgy a lakás, mint amit régóta nem használnának. - Szóval akkor értékesnek gondolod? - Nem is tudom, miért kérdezem, mert ezt leszűrtem már abból is, hogy nem görbülhet a haja vége. Szóval ne fektessem meg? Oké. Lehet róla szó, már ha nőről van szó. - Megbeszélem még a srácokkal, hogy mi legyen. Ez nem csak az én ügyem, ők is benne vannak nyakig, ellenben az ügyvédednek mégis csak egy krízisen kell csak dolgoznia. Szerintem nem lesz probléma a pénz. - Nem mintha értenék én az ügyvédek munkájához. Kérőn nézek rá aztán, hogy elmondja, lehet szó még egy belsős emberről, ám úgy érzem, ha nagyon többet akarna mondani róla, megtenné, így viszont felesleges kérdezősködnöm, mert a napokban úgyis átugrok hozzá. Bólintok csupán, egészen komolyan is, jelezve hogy megértettem a lényeget. Nem sokszor volt lehetőségem eddig kettesben egy autóban ülni a főnkkel, bár nem érzem ezt kiváltságnak, vagy nagy dolognak. Sokszor felmerült a kérés bennem, hogy vajon Amarának meddig lehet húzni az agyát és mikor lesz az a pont, amikor viszonzásképpen eltöri a karomat, vagy levágja a nyelvemet. Nem sok mindent tudok a személyes életéről, amit igen, azok pedig csak pletykák. - Dehogy. Cukorkás kocsit nem állítunk meg. De ha szeretnél... - nézek rá hívogató pimasz mosollyal, ám a valóság az, hogy nehezen lennék képes megfektetni őt. Talán Amarat túlságosan... tisztelem ahhoz, hogy egy legyen a sok nő között. Ő sokkal érinthetetlenebb számomra. - Egy olyan magas pozícióban, amiben te vagy, sokan látják a potenciált, hogy ne csak ügyes munkával érjenek a rangod közelébe, úgyhogy egyeseknek igenis fő téma az, hogy talán szingli vagy. - Hangom semleges, mert nem célom véleményt alkotni ezekről az emberekről, végtére is Amara csinos nő, hülye lenne, aki nem próbálna meg a kedvében járni. Ami engem illet... én nem szeretem a kapcsolatokat. Én játszok. Vele pedig életveszélyes lenne játszanom. - Hát... nem tudom. Annyira nem nyomozok a pletykák után, csak ezt meghallottam. Mondjuk volt valamilyen beszállítód, akit sokunk nem tud hova tenni. Valami zés neve lehetett - vonok vállat, mert nem emlékszem a nevére, nem is foglalkoztatott annyira. - Csak annyit hallottam a srácoktól, hogy nem tudják hova tenni, hogy ki ő, mennyire lehet benne bízni, de Te biztosan tudsz róla valamit, nem? - nézek rá, mivel meg kell állnom a pirosnál. Eddig egész könnyedén megy minden, de a biztonság kedvéért körbepillantok a tükrökben, hogy nincs-e valaki kelletlen a közelünkben. - Már mindjárt ott vagyunk.
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Tiger megszólalása ismételten mosolyra késztet, már hogy is ne tenné. Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy még csak rám sem nézne, ha nem fizetném jól meg. Ő is pontosan tisztában van azzal, hogy miből húzhat hasznot és miből nem, amiből pedig nem, hát nem is töri magát túlzottan. Ebben talán még hasonlít is rám, elvégre én sem vagyok különb. Ettől függetlenül, vagy éppen pontosan ezért, nem is félek húzni az agyát egy kicsit. Egyébként sem vetek meg egy jó kis szócsatát, amiből az esetek legtöbbjében, ugyebár győztesen is érek ki, hiszen azért csak én vagyok az etető kéz, amit senki nem szeretne letörni, tehát jól tudom, hogy egy idő után mindenki óvatossá válik és nagy eséllyel feladja, már ha én nem hagyom rá a dolgot. Amit azért sűrűn teszek meg, hiszen hiába vagyok én a főnök, még mindig veszélyes emberek vesznek körül, akiknél bármikor elpattanhat valami. Tiger sem egy ártatlan bárány, üres mondatokkal, megvan a maga stílusa és sötét énje, kétlem, hogy bárki ujjat szeretne vele húzni. Ha nem az lennék aki, valószínűleg én sem tenném, inkább csak messziről elkerülném. - Oh én elhiszem, bár nem mintha számítana ki takarított többet. Mindenesetre rád máshol van szükségem. - Ezt pedig ugyebár mindhárman tudjuk, még csak magyarázkodnom sem kell. Na nem mintha tervben lett volna, elvégre azért kapják a pénzt, hogy feleslegesen ne kérdezzenek, meg hogy elvégezzék a rájuk kiszabott munkákat. - Ha végeztél, majd zárj be mindent, aztán hagyd a kulcsokat az irodámban. - Intézem a szavaimat most Tod felé, mert hát azért nyitott ajtókkal sem várhatunk a lecsapásra, az már nagyon azt kiáltaná, hogy "hé, már felnyaltunk mindent, de azért sok szerencsét". Ahogy sejtettem is, Tod csak bólint egyet erre, nem is vártam volna tőle mást. Igazából tényleg meglepődnék ha egyszer ténylegesen megszólalna, ami pedig nem egy kétszavas válaszból állna. Sőt, szerintem mi mind tátott szájjal néznénk rá, hogy most mi is történt. - Próbáltál már ügyvédeket megvesztegetni? - Kérdezem némi cinikussággal a hangomban. - Nem könnyű őket megfogni vagy behálózni, főleg ha még a munkájukat is jól végzik. Tehát örülnék ha nem kellene újat keresnem. - Egy jó ügyvédnek nem igazán van szüksége már semmire sem. Van elég pénzük, hogy életük végéig fényűzésben éljenek, ráadásul legálisan is. Szóval már miért akarna bármelyikük önkéntesen, a magamfajtánk ügyeivel foglalkozni? - Mit is szeretnék? - Nézek vissza rá felvont szemöldökkel, ezzel egyben intve arra, hogy most aztán jól válogassa meg a szavait, mert még a végén ő maga is a cukorkák között végzi majd. És nem, nem azért, hogy jót szórakozzon élete hátralévő részében, sokkal inkább azért, mert nem lesz hátralévő élete. - Hogy ne csak ügyes munkával érjenek a rangom közelébe... Szóval úgy gondolod, hogy ahhoz nem kell ügyes munka? - Fejetrázva nézek magam elé, holott azt le sem tagadhatnám, hogy igen jót szórakozom rajta. Na nem mintha különösképpen érdekelne bármelyik feltörekvő idióta, de azért ennél többet is kinézhetne már belőlem. - Zachary? - Kérdezek rá a névre, bár szinte biztos vagyok benne, hogy róla van szó. - Italokat szállít a bárba, plusz néha egy-két extra meló, de igazából sokat nem tud az üzletről, legalábbis egyenlőre nem tudja, hogy mi folyik a háttérben. Nem mondom, hogy nem megbízható, de jobb óvatosnak lenni, szóval örülnék ha nem is tudna többről. - Ezt pedig veheti figyelmeztetésnek is, bár nem hiszem, hogy magyarázkodnom kell. Ő sem hülye, ahogyan azt is remélem, hogy a többiek sem azok és nem fognak beugrani Zach ártatlan arcának, elvégre annyival én is tisztában vagyok, hogy a srác már igencsak kíváncsi. Így aztán nem lepődnék meg azon sem, ha kérdéseit valaki másnak fogja feltenni, ha már én nem válaszoltam rájuk. - Azt azért nagyon remélem, hogy nem egy ötödik emeleti lakásba akarsz velem felpakoltatni, lift nélkül, mert akkor könnyen lehet, hogy én megvárlak majd a kocsiban. - Na nem mintha ezt meg is tenném, de a fenének van kedve annyit lépcsőzni, és egyébként is, ő az erőember, én pedig tudok szépen nézni... Meg kinézni.
Jóllakott kisfiúként mosolyodom el, büszkeséggel tölt el, hogy rám máshol van szükség és nem a takarítóbrigádban, persze ez is csak a helyzet adta lehetőség, elvégre épp úgy jött ki, hogy egy lakásra van szükség, amikért én és a nagybátyám felelünk, ergo… jah, nincs időm takarítani most, bocs Tod. - Túl nagy és összetett feladat lenne az nekem - felelem őszintén, mert valljuk be, rendesen fel kellene készülni azzal, hogy megvesztegessek valakit, az elmúlt hetek pedig elég sűrűek voltak nekem. - Nem értek én annyira az ilyen jogi dolgokhoz, szóval mondd mennyi kell neki és én ledobom elé a pénzt, aztán elvárom, hogy úgy csicseregjen, hogy én jöjjek ki jól. Nem szeretem a bonyolult dolgokat. - Szerintem nem mondtam újat most neki, szóval nem hiszem, hogy tartana attól, hogy miattam veszítené el az emberét. Nekem olyan ügyvéd nem kell, akit nem kell vesztegetni. Nem beszélve arról, hogy Tod is benne van a szarban velem együtt, ha megvesztegetésre szorulnánk, ő az fegyverrel tenné, én meg nem igen tudnék mit tenni ellene. - Kibelezni? - felelem ugyanolyan hangsúllyal és felvont szemöldökkel, mint ahogy ő is feltette az ő kérését. Értem én, nem is folytattam az utalást arra, hogy egyébként szívesen megfektetném, ha nagyon arra kérne. Szemeim nem árulkodnak félelemről, ellenben nyíltan vállalom a válaszommal, hogy vettem az adást, nem lesz szex. - Nem tudom, Amara, biztosan sok dolgot szeretnél, tudod, vannak KÍVÁNságaid, VÁGYaid, amiket eddig nem nagyon hangoztattál. Például, hogy lásd a besúgó holtestét - cukkolom erősan megnyomva a félreérthető szavakat, de a biztonság kedvéért, még mielőtt kést nyomna belém, elkanyarítom a gondoltokat valami sokkal reálisabb és aktuálisabb téma felé. - Szerintem nem pont úgy értelmezem az ügyes munkát, ahogyan te… - de már nem merek újabb szexuális tartalommal előállni neki, mindenesetre kérdőn nézek rá, bármit is akart ezzel mondani. Sosem tudnék szerelembe esni a munkám területén belül. Túlságosan tönkre tenne és a karrieremet is veszélyeztetné, arról nem is beszélve, hogy a szerelem múlandó, a pénz… hát nálam az is, de legalább nem veszélyeztetné semmi csak én magam, hogy mikor és hogyan zárom el a csapokat. Fú, de rá akarok végre gyújtani, de nem lenne okos döntés ekkora csomaggal, mert, ha gyorsan kellene a gázra taposni, akkor jó lenne, ha két kézzel támaszkodnék a kormányon. Viszont, ha már pletykák, adok neki egyet, ami éppen eszembe jut, sosem árt megtudni a szóbeszédek mögött rejlő igazságot. - Rá gondoltam - ugrik be a név, amint Amara kimondja. - Vettem. - Mondjuk felcsillant a szemem az extra meló kifejezésre, vajon mi lehet az extra meló és most kivételesen nem a nő megfektetésén töprengek. Túl összetett az e kereskedelmi hálózat ahhoz, hogy csak dílerek és csempészek vegyenek benne részt, holott annyira nem érdekelnek mások, hogy csak úgy töprengjek rajtuk. - És ő tök véletlenül nem ismeri a raktárokat? - Én nem tudom, ezért kérdezem. Lehet érdemes lenne őt is körbe szagolni, ha már hivatalosan nincs benne a dologban, de közben meg mégis. Nem kell bizonyíték ahhoz, hogy kihívják a nyomozókat felderítésre. - Harmadik - felelem abban a pillanatban, hogy leállítom az autót a szűk mellékutcából bekanyarodott alsó garázs egyik sarkában. - Csak a harmadik emelet, de van lift. - Azzal kiszállok és kiveszek két sporttáskát olyan lazasággal, mintha épp most jöttem volna edzésről, holott bassza meg, kurvára nehezek. Miután kivettük a táskákat, Amara is a saját nőies kávéval megtömött szütyőjét, lezárom a kocsit és a bejárat felé veszem az irányt. Mivel a parkolóban lehet kamera, hülye lennék nem kihasználni a lehetőséget, szóval kezemet Amara derekára teszem, hogy úgy vonuljunk a lifthez, mint egy pár. Ha ellenkezik, maga buktat le minket. Egyébként már megvizsgáltam a területet, amikor olykor megfordultam itt, tudomásom szerint nincs a parkolóban kamera, de ezt Amara nem tudhatja. Persze… lehet tényleg van, csak én is benéztem, mindegy, jó élni a lehetőséggel, hogy feszegessem Amara határait. A liftben engedem csak el, nem is nézek rá, ahogy csukóik az ajtó, ugyan már, teljesen normális a viselkedésem, igaz, nehezemre esik nem elröhögnöm magam, de az évek jó színészi tehetséget faragtak belőlem. A harmadik emeleten kiszállunk, s én egyik táskámat óvatosan lerakom, ne visszhangozzon a benne lévő rengeteg kávé, majd az ajtó előtti virágban kezdek el kotorászni. Tiszta föld leszek, de ez van, ellenben megtalálom az eldugott pótkulcsot, innen pedig egyenes út vezet be a lakásba. Nyílik is az ajtó. - Hölgyem? Csak utánad! - játszom az úriembert, aztán besietünk és magunkra zárom az ajtót. - Üdvözöllek Naomi lakásában! - Leteszem a táskákat, majd egyenesen a konyhába megyek, hogy turkálni kezdjek a mély szekrényében. Egy két dolgot áthányok máshová, de úgy érzem, megoldható a dolog. - Oké, ide jöhetnek a kávék. Legalábbis valamennyi. Aztán esetleg a ruhákhoz is rejthetünk valamennyit. - Merthogy nyilván nem fogjuk szem előtt hagyni a kávékat még akkor sem, ha nem valószínű, hogy bárki is lábát tenné ebbe a lakásba Naomi vagy előttem.
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Semmi sem túl nagy, vagy éppen összetett feladat. Sokkal inkább csak körülményes és sok munkát igényelhet, elvégre nem mindig olyan egyszerű rátapintani az emberek gyengébb pontjaira. Nem mindig annyira kézenfekvő a dolog, hogy elegendő csak egy pénzzel jól megtömött táskával megjelenni, ez sokszor alapos kutakodást igénylő munka lehet. És hát valljuk be, Tiger inkább a kényelmesebb fajta, aki hacsak nem nagyon, de nagyon muszáj, jobb szeret a fenekén maradni és lustálkodni. Sőt, nevetve figyelni ahogyan a másik takarít fel utána. Persze ezt nem bánom, hiszen a kellő motivációval, azért annyira még őt sem nehéz felugrasztani. Az a bizonyos kellő motiváció pedig mindkettőnk szerencséjére, az én zsebemben van. - Nem tudom mennyibe fog fájni neked. Ezt neked kell lebeszélni vele, én csak figyelmeztetni akartalak, hogy nem dolgozik olcsón. Fogadd el amennyit ajánl, ha alkudozol, a munkakedve is rohamosan csökkenni kezd. Olyan mint te. - Gyanús tekintettel méregetem most őt, hiszen még ha eddig erre én nem is gondoltam, de valóban nagy a hasonlóság kettejük között. Aminek talán ő kevésbé fog örülni, kétlem, hogy szívesen találkozna egy hasonmással, egy ugyanolyan könnyedén képen vágható személyiséggel, mint amilyen ő maga is lenne. - Szép mentés. - Mondom elismerően, még bólintok is egyet, de következő szavai igencsak hamar ráébresztenek, hogy talán az elismerés túl korai volt. - Tudod, Tiger... Egy igazán nagy KÍVÁNságom és VÁGYam, hogy egyszer a nagyon közeli jövőben, úgy istenesen bemossak neked egyet. - Jómagam is jól megnyomom a félreérthető szavakat, s igyekszem ugyanazt a hangsúlyt is megütni, amivel ő maga illetett meg. El sem tudja képzelni, hogy milyen szerencsés is ő, amiért vezetheti ezt a cukroskocsit. Nade ami késik, ugyebár nem is múlik. - Még jó, hogy fogalmad sincs, én hogyan értelmezem azt. - Eresztek is el egy sejtelmes kis mosolyt, annak reményében, hogy talán egy egészen kicsikét sikerül összezavarnom őt. Ami nem mellesleg, bőven rá is fér. A pimaszsága már bőven a határokat súrolja, de azért engem sem kell félteni, a magam "nőies" módján, mindent vissza is fog kapni. Egyszer mindennek eljön az ideje, ebben biztos lehet ő is. Bólogatva nyugtázom, hogy vette az adást, nem kérdez a miértek felől, csak elfogadja és remélhetőleg be is tartja a kijelentésem, ahogyan azt el is várom tőle. Nem szívesen vonnák be most az üzletbe újabb zöldfülűt, akit tanítgatni és formálni kell, hogy olyanná váljon, ami mindenki számára megfelel. Persze Zach szemmel láthatóan érdeklődést mutatott felém, azt sem mondhatom, hogy nem lenne hasznos számomra, ugyanakkor erre most nem a legmegfelelőbb az alkalom. A drogosztályosok már így is a hátamon vannak, a legújabb emberek pedig gyenge láncszemnek minősülnek, főleg ha még fiatalok és tapasztalatlanok is, akiket a farkuknál fogva vezethet bárki, bárhová. Ezekben az időkben jól meg kell válogatni, hogy kikben bízunk meg. - Legjobb tudomásom szerint, nem ismeri a raktárokat, csakis kizárólag italt szállít be nekem, azokat pedig a bárban teszi le. Tiger, tudsz valamit róla, amit én nem? - Érdeklődve pillantok most rá, nem igazán tudom hová tenni a sok kérdést a srácról. Lassan már arra gondolok, hogy gyanakszik rá, azt hiszi, hogy ő lehetne a besúgónk. Amin nem is csodálkoznék, de tudtommal Zach még mindig a ködben van, fogalma sincs semmiről, hacsak valaki nem árult el neki valamit. - Nagyszerű! - Jelentem is ki, főleg a lift hallatán, ami aztán nagyban könnyíthet a dolgunkon, majd mikor parkolás után, mindketten kivesszük a saját magunk táskáit, egy helytelenítő fejrázással mutatom ki az érintése iránti nemtetszésemet. Ugyanakkor nem húzódom el, pontosan tudom én, hogy kihasználja a helyzetet, sohasem tudni, hogy ki lát minket, de ezúttal úgy döntök, ha lúd, hát legyen kövér. Ugyanazzal a laza mozdulattal vetem köré saját karomat, hogy ölelésembe fogadjam őt és magamhoz húzzam, ezzel egyben kitapintva oldalán, a bordái közötti apró réseket, majd jó alaposan belemélyesztve abba ujjaimat, csak hogy érezze a szeretetet amit iránta érzek. Természetesen ha elhúzódik, ő maga buktat le minket, amit ugyebár egyikünk sem szeretne, így aztán kénytelen a saját játékát űzni, immáron az én szabályaimmal. A különbség kettőnk között, hogy én még a liftben sem engedem el őt, hiszen bármikor beugorhat egy jó szomszéd, vagy akár kamera is lehet benne, tehát eszemben sincs olyan könnyen engedni őt. Ahogy mondtam is... Nőies, kevésbé durva, de mégis igencsak fájdalmas megoldás. - Mit gondolsz, Naomi tart otthon egy kanalat? Meg némi vizet? Tudod, amiben megfojthatlak... - Kérdezek rá, mikor beinvitál a lakásba, majd pedig csak a kezébe nyomom saját kávéval megtömött táskámat is, nyíltan vállalva, hogy ez bizony az ő dolga lesz. Bőven meg is érdemli. Én magam pedig az éppen időben beérkező üzenetre pillantok. - Hogyazajóbüdöskur... Nemondjammicsoda. - Már majdnem mondom is a cifra szavakat, amik aztán tényleg ritkán hagyják el a számat, de ezúttal igencsak közel álltam hozzá.
Szám sarkai elhúzódnak, halvány mosoly jelenik meg arcomon, ahogy hallom, hogy Amara mennyire jól ismer. Az semmit sem jelentene, ha tudna rólam minden unalmas adatot, a születési dátumomat, mikor csatlakoztam, mit szeretek, kik a hozzátartozóim és egyéb unalmas tényeket, ám az, hogy milyen is vagyok, mit takar a személyiségem, azt nem lehet csak úgy megtudakolni egy telefonhívással, ehhez évek kellenek és kétség kívül Amara személyesen is nagyon jól ismer engem. Egyben ijesztő és becsülendő érzés ez, hiszen mély kapcsolatra utal, ellenben halálos is lehet. Nem mintha nem lenne teljesen mindegy, ha akar, Amara egy szóval meg tudna engem ölni, számol lehetősége megvan hozzá és én ennek ellenére is húzogatom a macska bajszát. És valahol talán ez is jelent valamit... - Na látod! Tudtam én, hogy mi az igazi vágyad! - kiáltok fel a kormány előtt. Elvégre én is pont arra tippeltem, hogy Amara nagyon be akar nekem húzni már egyet. Nehéz a nők szavait értelmezni, pláne úgy, ahogy azt ők gondolták, én már nem is próbálok meg találgatni és ez most is így lesz a legjobb. Vannak dolgok, amiket hagyni kell elrepülni, ha nagyon olyan, amit tudnom kellene, úgyis hamarosan nagyon erősen a tudtomra fogja adni. Vagy nem és ezzel az egyetlen lehetőségemet is elszalasztottam, de hát mit tudok tenni? Vezetek, hagy ne gondolkodjak is még mellette. - Egész biztosan nem - felelem egyértelműen és határozottan Amara kérdésére. Én nem ismerem azt az ember, pletykát hallottam csupán, amit megosztottam a főnökömmel és akitől információkat nyertem cserébe. - Csak hirtelen felvetődött bennem a kérés, mi van ha... - Nem fejezem be a mondatot, mivel a másik részét már felvettem neki. Mindegy is, annyira nem köt le a srác, főleg most, hogy méterek választanak el attól, hogy rátapossak a fékre. Látom nemtetszését még úgy is, hogy érzékeim a minket körülvevő környezetünkre vannak kiélezve. Pont ilyen helyzetekben szokás lopás áldozatává válni, úgyhogy jobb ha nem a főnökömmel szemezek, jelen pillanatban ő az egyetlen, aki nem akarhat engem fejbe lőni. Vagyis talán... merthogy fejbe lőni nem is, de éppenséggel azon van, hogy benyúljon a bordáimhoz és kivegyen onnan egy csontot, ami... baszki, fáj! De nem hőbörgök, igyekszem nem elfintorodni sem a fájdalomtól, mely egyébként egész jól megy. Sok sebet kaptam életem során, lövedékkel és vágóeszközzel is találkozott már a testem, körömmel még így nem, de... megérdemlem, oké? És mégis, buja vigyorral nyugtázom magunkat a liftben, fáj még, nem veszi el a kezét ő rólam, míg én már a táskákkal vagyok elfoglalva, azonban mégis imádom minden percét. Szeretem a tüzes nőket. - Biztosan találunk. De lassan csináld, kérlek, szeretem az erőszakos nőket - pillantok rá egyfajta elégedettséggel, avagy inkább kielégültséggel még az iménti bordatörős akciójára is utalva. Közben elkezdem pakolni a kávékat, eltart egy darabig, mivel szép alapos munkát végzek, igyekszem annyira eldugni az adagokat, amennyire csak lehet, bár valószínűleg én ide pár nap múlva vissza fogok jönni és el fogok vinni mindet abba a raktárba, amit Amara kijelöl erre a célra. - Főzzek neked egy kávét? - pillantok rá, csak poén és mentségemre legyen, fel akarom dobni az amúgy elég feszült hangulatot, ami nem is lehetne másmilyen, miközben a régi helyre rendőrök jönnek, minket meg jó esetben nem csekkolt le senki sem, akinek köze lehetne az ügyünkhöz. Nem sokkal később hallom, ahogy szépen elkáromkodja magát. Becsukom a konyhabútor ajtaját és a másik táskával a nappali felé megyek, de megállok Amara mellet és próbálom nem elröhögni magam az aranyos szavakra. Tud ő egyáltalán istenesen káromkodni? Szívesen megérdeklődném tőle, azonban arca valói komolyságról és tán még dühről is árulkodni, ez pedig egyszerre ébreszti fel bennem a kíváncsiságot, hogy megtudjam, mi történt és egyúttal tesz komollyá. - Mi az? - kérdezem bűntársias tekintettel. Szívesen rálesnék a telefonja kijelzőjére, de nem teszem, mert nem vagyok olyan személy, aki erre engedélyt kapott volna. Tán fura, de cukkolni a főnököt szexuális flörtöléssel nem veszélyes, ám a telefonjában turkálni már az, és ez a mi világunkban talán érthető is.
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Nem ő lenne az első személy aki megpróbálja a határaimat feszegetni, vagy éppen kideríteni, hogy ugyan meddig húzom anélkül, hogy képen vágnám. Ám az elmúlt évek során már sokszor volt hasonlóra példa, megtanultam hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni, anélkül, hogy esetlegesen elfajuljon bármi is, vagy éppen gyengeség jeleit mutatnám ki. A fő, hogy meg tudjam tartani a hidegvérem és nem egyből kést fogni a másik torkához, elvégre azzal csak annyit tennék, hogy kimutatom, valami nem jó. Ezzel pedig egyben támadási felületet adva a másiknak. Persze Tiger, mindezt sokkal inkább játékosan teszi, éppen ezért én magam sem tudom teljes mértékben komolyan venni. Ő reményeim szerint nem jelent veszélyt rám, ahogyan nem is tervezi átvenni a helyem, ahhoz ő túlzottan lusta is lenne. Ahogyan azt már korábban is mondta, nem szeret semmit túlagyalni, jobb szeret csak a háttérben maradni, meghúzni magát, szórakozni, várni valami munkát, hogy az a kezébe pottyanjon, majd pedig beszedni érte a pénzt. Amivel természetesen nincs is semmi gond. Őszintén szólva, néha én is szívesebben tennék így, sokkal kevesebb problémám és fejtörésem lenne, de én magam választottam ezt az utat, tehát nincs jogom panaszkodni. - Olyasvalaki kell hogy legyen az emberünk, aki tisztában van több raktárral is, ha nem minddel. Amit nagyon remélek, hogy nem, akkor aztán lesz még mit pakolni. - Elvégre nem mindenki tud mindent. Ezért is zárnám ki a pakolókat, hiszen ők csak egy-egy raktárról tudhatnak, nem többről. Ez pedig ugyebár már a harmadik amelyiket fel kell számolnom. Ami igazából egyáltalán nem nyugtat meg, hiszen csakis olyan személyek vannak tisztában mindennel, akikben megbízom... A fő bizalmasok, akikről soha nem tudnám elképzelni sem a besúgó szerepét. Ha jobban átgondolom a dolgokat, akár Tiger is lehetne a tégla, vagy éppen a nagybácsi, aki egyáltalán nem feltűnő módon, felszívódott. Nem tudni, de egyenlőre nem akarok meggyanusítani senkit, ki kell várnom a végét, addig pedig meghúzni magam amennyire csak lehetséges. - Azt mondod, hogy erőszakos vagyok? Ugyan... - Nézek rá ártatlan szemekkel, mintha egyáltalán nem akartam volna néhány perccel ezelőtt még a bordáját kaparni ki a helyéről. - Tudod, még nem is tapasztaltál meg mindent. De szívesen megmutatom, hogy mire is vagyok képes. - Az ártatlan tekintet most sokkal inkább gonoszkás csillogást kap, amely mellé egy kegyetlen vigyor is párosul. Ha ez lenne az ő vágya, én szívesen segítek beteljesíteni, rajtam nem múlik, az már egyszer biztos. Csak kérnie kell. - Mert tudsz kávét főzni? - Színlelt meglepettséggel nézek most rá, holott azért mindketten tudjuk, hogy nem nagy tudományt igényel egy kávé megfőzése, ám ki nem hagynám az alkalmat, hogy cukkoljam őt. Főleg a korábbi események után. Igazából hálás vagyok neki amiért igyekszik oldani a feszültséget, nagyrészt sikerül is neki, legalábbis addig, ameddig meg nem kapom az üzenetet. Azt a bizonyos üzenetet, ami konkrétan olyan szinten mellkason vág, hogy hirtelen azt sem tudom mit kezdjek magammal. Vagy éppen mit kezdjek az illetővel. Azt gondoltam, hogy nem egy utolsó senki dolgozik össze a drogosztályosokkal, de a legfőbb bizalmasomra semmiképp sem gondoltam volna, hiszen együtt jutottunk el oda ahol most vagyunk. - Zach. - Mondom csak zavartan, miközben igyekszem talpon maradni és nem egy az egyben padlót fogni. - Mármint... A másik Zach. - Teszem hozzá, elvégre van több is, bár mit meg nem adnék azért, hogy a korábban szóban forgó Zach legyen az emberünk és ne pedig az az ember aki jóformán felnevelt. - Tiger, ez nem jó! - Felnézek rá, mintha csak tőle várnám a megoldást erre a "kis" problémára. Semmi esetben sem lehet ez jó, hiszen ő mindent tud, többet tud, mint bárki más, akár nagyobb veszélyben lehetünk, mint azt mi korábban gondoltuk. De mit kezdek vele? Megölöm?
Ez a munka több annál, mint ami első ránézésre látszik. Mikor az embert megtalálják azzal, hogy nesze te, itt egy kis meló, hogy ne und szarrá magad, fogd meg, vidd át B-be és ezért ennyi összeget fogsz kapni fizetségül, még nem is sejtik, hogy ez az élet sokkal több lesz holmi futrárkodós szerepnék. Itt a lelkünket is eladjuk, a szabadságunkat pedig végérvényesen ripityára törjük, állandó a stressz, a félelem, nem véletlenül lesznek sokan öngyilkosok, vagy vannak úgy vele, hogy tökmindegy is, ha meghalok, mivel nem hagyhatjuk abba, legalább nem kell tataként is rejtőzködnünk. Escobar se öregségben halt meg és abban sem hiszek, hogy Popeye nyomdokaiba léphetek... Az mondjuk nagyon szűkíti a kört, hogy több raktárról tud a besúgó. Én is eddig csak kettőről tudtam, azokról, ahová eddig szállítottam már a reptérről vagy kikötőből, ami valljuk be, nem sok ahhoz képest, hogy nekem a munkám része megfordulni ezekben a raktárakban. El tudom képzelni, mennyire nehéz lehet ez most Amaranak. - Amúgy nem venném zokon, ha engem is meggyanúsítanál, bár ha ezen az úton gondolkodsz, akkor mellettem egyből elő kellene szedned Sánchezt is és Todot is, akikkel napi szinten együtt dolgozom. - Mi hárman általában jó kis csoportot alkotunk, információink is nagyban egyeznek. De ha én lennék az elkövető, nem mondtam volna Amaranak, hogy szívesen kivégezném az illetőt. Nem próbálom meg kivágni magam, mivel én személyesen nem vagyok besúgó, ezért nem stresszelek azon, hogy Amara esetleg átvizsgálna, lenyomozna. Tegye, ha ez megnyugtatja. Abba speciel nem gondoltam bele, hogy mi van, ha nagybátyám az, amit nem tudnék elképzelni, de bármi megtörténhet és biztosan rettenetesen kiakadnék. Ebben az esetben viszont nem lennék képes megölni őt, Amara tudja, hogy sok mindent rám bízhat, de erre nem vállalkoznék. Elég lenne nekem a gyász önmagában. Egy kicsit szivatom és kóstolgatom a főnököt, ő is tudja, hogy mennyire komolyan végzem a dolgomat, de szeretek belevinni egy kis életet is, ha már csak ez van nekem. Szeretem a szópárbajokat is, különösen ha azok veszélyesek. Félhamis vigyort vágok magamra a semmiből. - Mindig is jól tudtál nevelni. Egy nap alatt széttiportad a lelkemet és azok darabjait agyra és izmokra cserélted bennem - utalok vissza a legelső napom, mikor megnézték, hogy képes vagyok-e arra, hogy csatlakozzak hozzájuk. Tudom, hogy Amara mire képes, nem véletlenül rettegtem tőle sokáig, még tizenéves koromban. Nem sokra emlékszem arról az éjszakáról a körülöttem lévő személyekből, de az nagyon is rémlik, hogy Amara is szemmel kísérte, ahogy véghezviszem az első emberölésemet és kicsordul szemem sarkából a könny. Azóta nagyon sok idő eltelt, s én is kellően megedzettem, olyannyira, hogy pont ezt a nőt is képes vagyok cukkolni. - Miért, te talán nem tudsz? - nézek vissza rá csakugyan ál-meglepettséggel. Oké, vágom én, de azért kávét főzni még én is tudok, ha már a főzőtehetségem apámnál ragadt. A kokainos kávé ötlete azért nem túl kecsegtető jelen esetben, máskülönben hatalmas örömmel vetném rá magamat. Folytatom a pakolást, nem akarok tökölni sokat. Még a lakás másik felén is érzem, ahogy meghűl a levegő és elnémul minden. Kérdésekkel telve pillantok Amarára, a nőre aki arca ritkán árul el valamit, de jelenleg még én is ki tudom róla olvasni a teljes csalódottságot. A név hallatára az én vérem is megáll testemben egy pillanatra, teljes lényemet megrázza a felismerés, hogy megvan a besúgó és annak személye egy elég veszélyes ember. - Őt nem fogjuk tudni csak úgy elkapni... - gondolkodom hangosan. Hozzá egy komolyabb terv kell, mivel van annyira befolyásos, hogy körülvegye magát olyan emberekkel, akik megvédik őt, a szervezetből is ki tudja hányan követik őt annak reményében, hogy talán most kihátrálhatnak a bizniszből. - Ha bérgyilkosok védik őt, az a kisebb baj, viszont ha egyenesen a DEA-hoz sétálunk be azzal, hogy megkörnyékezzük őt, akkor sok mindennek vége lehet. - Még mindig hangosan gondolkodok, feltehetőleg most nekem könnyebb higgadt maradni, elvégre én személyesen nem kötődtem a férfihoz. Nem kívántam volna sosem Amaranak ezt a pofán csapást, amit most kell átélnie, ellenben az egyetlen amit jelenleg tudok érte tenni, hogy ráállok a megoldás megkeresésére és nem simogatni kezdem a tarkóját, mint egy kislánynak. Sosem voltam jó érzelmi támogatásokból. - Lehet az lenne a legmegfelelőbb, hogyha egyetlen egy személyt avatnál be ebbe, felbérelnél egy bérgyilkost, aki bárhol, amikor lehetősége nyílik megkörnyékezni Zach-et, lelövi. Valószínűleg telibe elkapják, lecsukják, vagy helyben kivégzik. - Vagyis megkérni valakit, hogy áldozza fel az életét Zach megölésére, természetesen nem így közelítve meg neki a feladatot. Ebben az esetben lehet New York belvárosának utcáján történne a gyilkosság. Nem könnyű feladat elkapni azt az ember, persze megérteném, ha személyesen Amara akarná kezébe venni az ügyet és nem elégedne meg a számára legtisztább és legbiztonságosabb feladattal. Utóbbi esetben is mellette állnék, csak a józan ész nem azt diktálja, hogy ketten elegek lennénk egy ilyen feladatra, többeket bevonni meg rizikós, hiszen ki tudja, kiket állított maga mellé a bandából Zach. Persze mindezekkel Amara is tisztában van.
BAD GUYS NEED TO GET LUCKY EVERY TIME
Good guys just need to get lucky once.
★ családi állapot ★ :
Don’t go into this lightly. If you
are MINE, you need to understand I
will burn the fucking world to the
ground for power on YOU.
★ lakhely ★ :
Manhattan (is)
★ :
★ idézet ★ :
I realize that our TRAUMAS never really go
away. They live inside of us, in the deepest
darkest pits of our own tiny hells. Cocked
and loaded, waiting for someone to come
along and PULL THE TRIGGER.
Kezdőlap
Cigarettámat pörgetem meg ujjaim között, miközben lefelé sétálok apám éttermének lépcsőjén, le az alagsorba. Bekopogok, már nem nyitva a hely, úgyhogy innentől nem lehet csak úgy fel és le mászkálni vígan. A kis ablakon kinéz egy beton csávó, bólint, majd nyitja is az ajtót, én pedig fáradtan lépek be a folyosóra, ahol már szinte vágni lehet a füstöt. Még mielőtt tovább mennék, szembefordulok a beachboy néger csávóval, Dave-vel, aki már egy jó ideje biztonsági őrként füvezik a neoncsövek mellett. Kurva jó élete van egyébként, bassza meg, nem is panaszkodik sosem. 
