Hunter Jane szegény családban nőtt fel. Anyja alkohol- és drogfüggő, apja pedig piti bűnöző, aki folyamatosan börtönbe került kisebb- nagyobb bűncselekmények miatt. Gyermekkorában gyakran éhezett és nélkülözött. Megfogadta, hogy amint teheti lelép a szülői házból és saját lábára áll. Felnőttként nem akart szegénységben élni, és életcéljának tekintette, hogy felküzdi magát a felső tízezerbe. Nagyon elszánt. Bármit, amit célként tűz ki maga elé, így vagy úgy, de megszerzi, akár gyilkosság árán is.
Soha nem alkuszik meg és nem köt kompromisszumot. Általában addig dolgozik és szenved, amíg eléri a célját.  Nem bízik senkiben csak saját magában és a húgában Shelby-ben. Rendkívül jó színésznő és nagyon könnyen képes az embereket befolyásolni. Kihasználja azt, hogy az emberek nem feltételeznek róla semmi rosszat és megbíznak benne. Ő az a fajta nő, aki szép lassan, észrevétlenül beszivárog az életedbe és egyszer csak azt veszed észre, hogy kisemmizett vagy éppen alulról szagolod az ibolyát. Nagyon intelligens és önálló, kiváló üzleti érzékkel rendelkezik.
Külvilág nem tud semmit szerencsétlen múltjáról. Megismerkedésükkor férjének is azt hazudta, hogy árva, miközben apja börtönben rohad emberölésért, anyja pedig prostiként keresi a heroinravalót valami strici mellett.
A férje halála után tetemes vagyonra tett szert, és ki is használja a gazdag élet minden előnyét. Nagyon ad a külcsínyre:  megjelenése mindig nagyon elegáns és összeszedett. Ruhatára csak márkás és drága darabokból áll. Smink nélkül nem hajlandó kilépni az utcára.
A legfontosabb személy az életében a húga Shelby, és annak 4 éves fia Cole. Értük viszont megtenne bármit.

- Valamiért azt hittem, hogy maga férfi,- nevetgélt kínosan Pam Richards, miután bemutatkoztam neki és a vőlegényének Tom Wyatt-nek az 53 West 53 toronyház előtt, melyben éppen egy méregdrága penthouse-t készültem megmutatni nekik.  
A nő kijelentésén egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen a nevem elég maszkulin és a legtöbben valóban azt gondolják első hallásra, hogy a „Hunter” egy férfit takar. Felvontam az egyik szemöldökömet a fekete Chanel napszemüvegem mögött és mosolyogva megjegyeztem, hogy ez gyakran megesik.
- Az édesapám ragaszkodott a névhez, mert ő mindenképpen fiúgyermekre vágyott. Az édesanyámtól pedig a középső nevemet kaptam a nagymamám után, így lettem Hunter Jane. – Ezt a kis történetet már olyan sokszor elmondtam, hogy már- már saját magam is elhittem. De ma már senki nem gondolná rólam, hogy a nevemet a kanadai „Hunter” whisky után kaptam, ami anyám kedvenc piája volt és még terhesen is azt nyakalta éjjel- nappal.  A külvilág számára Hunter Jane Layne a város egyik legsikeresebb ingatlanközvetítője, akinek specialitása a new yorki luxus ingatlanok és nevéhez összesen már lassan 1 milliárd dollár értékű ingatlan eladása köthető, nem mellesleg pedig a Wall Street Jorunal, az ország legjobb ingatlanügynökeit jegyző toplistáján az elkelő 44. helyet foglalja el.  Az általam alapított Layne and Partners Real Estate még fiatal cég, de a tavalyi évben máris sikerült megdöntenünk a legdrágább eladott ingatlan rekordját Manhattanben.  
A párocskával közben lassan besétáltunk a toronyházba, ahol a portás már ismerősként köszönt nekem. Gyakran hozok ide érdeklődőket, mivel még több penthouse várt eladásra az épületben.
- Természetesen 24 órás porta- és biztonsági szolgálat áll rendelkezésre. A belső tereket Thierry Despont tervezte, aki a Szabadság szobor felújítási munkálatait is jegyzi...
Pam ezen teljesen elképedt és Tom karjaiba kapaszkodva szinte tátott szájjal csodálkozott az impozáns belső terek láttán. A férfi, a jegyesével ellentétben hozzá volt szokva a luxushoz, hiszen gazdag és befolyásos szülők gyermeke, mellette pedig a város egyik legmenőbb tőzsdecápája volt.  Tom gyengéden megpaskolta a nő, karján nyugvó kezét, majd felém villantott egy mosolyt, mintha azt akarta volna mondani, hogy „Ő ehhez még nincs hozzászokva.” Már első ránézésre is látni lehetett, hogy Pam nem a felső tízezerből való. Nem viselt egyetlen márkás ruhadarabot sem, inkább az a tipikus szomszéd kislány kisugárzása volt. Fiatalnak és naivnak tűnt. Egy olyan lánynak, aki még hisz a szőke hercegben és minden vágya egy vidéki családi ház fehér kerítéssel, három gyerekkel és egy golden retriever kutyával. Nem illett ebbe az elegáns és fényes környezetbe.
Ahogy felfelé haladtunk az óriási lifttel az 54. emeletre, elmesélték, hogy Pam utolsó éves az egyetemen, és a családja Texas államban él. Tommal egy étteremben találkoztak, ahol a lány dolgozik és véletlenül leöntötte narancslével a férfit, akinek egy üzleti megbeszélése volt éppen a helyszínen. Pam félt, hogy kirúgják, de Tom megvédte őt és elhívta randizni. Ennek már egy éve, és most már jegyesként keresik új otthonukat.
Én ezen csak mosolyogtam, de legbelül tudtam, hogy az ilyen történetek, akármilyen szépen hangzanak is, soha nem végződnek happy end-del.
A páros láttán eszembe jutott, ahogyan én és a megboldogult férjem kerestük izgatottan első otthonunkat. Jack és én egy esős napon futottunk össze New York belvárosában és nyolc hónapja jártunk együtt, amikor megkérte a kezem. Tomhoz hasonlóan Jack is gazdag és befolyásos szülők gyermeke volt. Az apja, Bob egy híres plasztikai sebész és az általa vezetett magán klinikán számos híresség kapott új fitos orrot, duzzadt ajkakat vagy éppen egy teljesen új arcszerkezetet. Az anyja, Grace pedig festőművész és a kulturális élet egyik kiemelkedő alakja. Jack viszont a videójátékok megszállottja volt és az egyetem elvégzése után egy saját céget alapított a legjobb barátjával. A Shark Games Ltd. által tervezett játékok sikeresnek bizonyultak a piacon és a megalapítás után pár évvel Jack és barátja Rob már a Forbes toplistáin szerepeltek.
Én eközben egy ingatlan irodában dolgoztam, mint recepciós. A feladatköröm a kávéfőzésben és a fénymásolásban ki is merült. Többre vágytam. Természetesen láttam Jack és Rob címlapfotóját a Forbes magazinban és mikor „összefuttottam” Jack- el azon a bizonyos napon. Azt persze csak a húgomnak Shelby-nek mondtam el, hogy a bizonyos címlapfotó után rákerestem Jack-re, és szinte megszállottan nyomoztam utána, amíg végre kiderítettem, hogy hol is lakik és hol van az irodája. A lakása előtt vártam rá a szakadó esőben és úgy tettem, mintha taxit akarnék fogni. Persze velem egyidőben ő is taxira várt, így mikor egyetlen jármű érkezett meg, vele együtt beugrottam a kocsiba. Elkezdünk veszekedni, hogy kié is legyen a taxi, mire Jack felajánlotta, hogy akkor osztozzunk meg rajta. Előbb elvitt engem, majd őt az irodájába. Útközben elbeszélgettünk, és mielőtt kiszálltam volna, randira hívott. Rá nyolc hónapra került megrendezésre az esküvőnk Mexikóban egy tengerparton.

Időközben körbe vezettem a párocskát az 5 szobás és 6 fürdőszobás luxus apartmanban. A tűsarkú fekete Louboutin cipőm sarka hangosan kopogott a carrarai márvány padlón, miközben a konyhát dicsértem.
- Pam imád főzni,- szólalt meg Tom. – Mindig is ilyen konyhára vágytál, ugye szívem? – Lépett a nő mögé, aki éppen az óriási hűtő ajtaját nyitotta ki. Én közben előhalásztam a telefonom és elmosolyodtam a húgom által küldött kép láttán. A fotón a 4 éves unokaöcsém Cole aludt éppen az irodámban lévő kanapén, egy plüss pandamacival a kezében. Gyorsan küldtem egy szivecskés smiley-t, majd visszacsúsztattam a készüléket a táskámba.
- Gyönyörű ez a konyha. De nem is tudom... – Nézett körbe Pam a szája szélét rágcsálva. – Félnék itt főzni. Félnék, hogy összekarcolom a konyhapultot, - simított végig a carrarai márvány konyhaszigeten.
- Ha megkarcolnád... akkor majd kijavítjuk. Ezen igazán nem kell aggódni... – nyugtatta meg Tom, majd tovább haladtunk a lakás többi helységébe.

Miközben hagytam, hogy a párocska maga fedezze fel a lakást, csörögni kezdett a telefonom és a húgom neve jelent meg a kijelzőn kettőnk mosolygós képe felett.
- Mi az Shelby, épp... - szóltam bele a készülékbe kicsit ingerültem. Utáltam, ha akkor zaklatnak, amikor éppen ügyfelekkel vagyok.
- Hunter, itt van Rob, - szakított félbe Shelby idegesen.
Rob, Jack volt legjobb barátja és üzlettársa az utóbbi időben rám telepedett, ugyanis nyíltan soha nem mondta volna ki, de tudtam, hogy engem gyanúsít a férjem megölésével.  
-  Mit akar már megint? – kérdeztem nyugodtan a húgomtól. Vele ellentétben én mindig megtudtam őrizni a hideg vérem.
- Nem tudom, de szerintem tu...
- Shelby fogd be! – szóltam rá kicsit erélyesen. – Nézzd, most éppen ügyfelekkel vagyok. Kérdezd meg tőle, hogy mi a francot akar már megint, és amint végzek odamegyek.
- Rendben, - felelte, nyugodtabban, majd letette.

A húgom volt az egyetlen ember a világon, aki tudja, hogy mi történt két éve a Hood hegyen, amikor túrázás közben Jack lezuhant egy meredek erdei útról a szakadékba. A rendőrség szerint baleset történt, és nem indítottak nyomozást az ügyben, de Rob szerint én löktem le Jack-et, és ezért most pokollá akarja tenni az életemet.

- Nos?! – Fordultam széles mosollyal a pár felé, akik közben bejárták a lakást.
- Azt hiszem, hogy ez lesz az igazi. Megvesszük! – jelentette be Tom, és átkarolta felesége vállát.