Három… kettő…egy… Újra és újra visszaszámolok a kocsi csendes magányába. A DEA-től az FBI-hoz kerülve szükségem volt pár besúgóra. Pláne, ha az IRA embereiről volt szó. Emlékeztem még egy pasasra, akiről apám beszélt. A nevére már annál kevésbé, de mire nem jó a korlátlan hozzáférés az összes valaha nyilvántartásba vett személyről? Apám okkal bízott meg benne, efelől nem volt kétségem. Inkább az kezd el frusztrálni, ami bennem motoszkál. Ideges vagyok, ami nem túl jellemző rám. De nem nyugtat meg a gondolat, hogy épp olyan valakivel tervezek együttműködést építeni, aki ott volt, mikor meghalt. Ismerte. Tudta, hogy nem lesz jó vége és mikor ez így is lett, az egész FBI azzal tusolta el az ügyet, hogy baleset volt és a pasas úgy sétált ki az ajtónkon, mintha a maga mögött húzott bűnlajstrom sosem létezett volna. Eltusolták az egész ügyet, de nem tudtam miért… Talán jobb is, ha ezt a részt nem bolygatom sokáig. Felcsapom újra az ülésem pihenő mappát. Az iratok nagy része, mondhatni a sorok zöme egyszín feketével, titkosítva. Apámon kívül ki tudhatta az igazat? Az új társam előtt titkolózni valóban jó ötlet? Fel sem tűnik, hogy míg fejemben kérdések hada sorakozik fel, várva a válaszokra, addig lábaim megindulnak és a találka helyére vezetne. Elég volt az apámra hivatkoznom… pedig utáltam rá hivatkozni. Azon minden esetre már elég késő gondolkodni, hogy itt ácsorgok totál egyedül egy Bronx-i sikátor falának támaszkodva. Kit hülyítek? Ez talán életem eddigi legszarabb ötlete volt, amit megléphettem. -Már kezdtem azt hinni, hogy nem jön el.-jegyzem meg, végig mére a pasast. A fehér ruhám, szőke hajam ma magam mögött hagytam, sem Sky, sem pedig Paige nincs ma velem. Csak én vagyok. Jane. Hiába hazudnék, gondolom apám túl jól ismerte már és talán megemlítette a lányát. Hiszen amíg bizonyos szemek csukva voltak és nem történtek meg bizonyos bűncselekmények, addig nem volt miről beszélni. Középhosszú szökés-barnára festett hajam vállamra omlik, szinte láthatatlan mennyiségű sminkem keveset takar abból, amit máskor egy jól kiválasztott vörös rúzs képes elfedni. Most úgy érzem mégis, mintha nem is én lennék én. -Az apám azt mondta megbízható. Itt az ideje, hogy újra bebizonyítsa.-mindketten tudjuk, hogy jelenleg körülbelül ő az egyetlen, az IRA többi emberéhez vezető személy a radarunkon. Bár talán még egy személy, aki a sitten rohad, jó lenne erre, de őt nekem kellene betörnöm. Először viszont a már megült lóra ülnék fel én is újra és nem kihívásokat állítanék magam elé újra. Pláne nem úgy, hogy elve egy kihívásokkal teli időszakba csöppentem, hála az előléptetésnek. Az FBI titkon álmom volt mindig is, de sosem vetemedtem volna magamról arra az útra, ami ide vezetett végül. A megszokott, kényelmes utat egy bonyolult rendszerért, amit mindig is korruptnak gondoltam, most én is belülről láthatom. Egy lettem a gépezet fogaskerekei közül.
Húzzon a picsába. Így köszöntöttem, mikor először ajtót nyitottam a nőnek. Túlzottan is másnapos voltam, hogy mindent felfogjak abból, amit mondott, de a lényeges részek eljutottak valahogy az agyamig. Utána pedig rögtön eszembe jutottak a már megboldogult Kane Mahoney szavai. A szart nem zárhatod be, előbb-utóbb kifolyik és nyakig eláraszt. . Nem valami költői, de nem kell annak lennie, hogy igaz legyen. Szinte már el is felejtettem azokat az időket, nem foglalkoztam vele, és rohadtul nem tetszett, hogy most a küszöbömre hozták megint. Legurítottam néhány korsó sört, mielőtt elindultam volna a címre, amit megadott. Nem néztem az órámra, anélkül is tudtam, hogy késésben vagyok, de nem szaporáztam meg a lépteim. Még reméltem is, hogy megunja a várakozást és elmegy, hogy aztán örökre elfelejthessük egymást. Vetettem egy pillantást az egyik utcán parkoló autó üvegében magamra. A szemem véreres volt, a bőröm sápadt, és megint a több napos borosta szúrta az ujjaimat, ahogy végig húztam a kezem az arcomon. Múltkor találtam egy képet. Legalább húsz évvel ezelőtt készült, de akár harmincat is rálehetne mondani. Nyomokban sem emlékeztettem már arra a férfira. A kabátom zsebéből egy gyűrött cigarettás dobozt húztam elő, rágyújtva egy szálra, mielőtt még a nőhöz értem volna, akinek úgy látszik nincs jobb dolga szombat este, mint rám várni egy rohadt sikátorban. -Én meg reméltem, hogy megunja a várakozást és lelép – vetettem oda, ahogy odaértem, és mélyet szívtam az olcsó cigarettából Kissé hunyorogva futtattam rajta végig a tekintetem. Őszintén szólva, ha nem mondja el a nevét, fel se ismerném. Jeremy mesélt róla, és mutatott egy-két képet, de azokon még szinte gyerek volt. -Bizonyítsak? Ez jó – nevettem fel halkan, beljebb lépve a sikátorba. – Az apját fejbe lőtték – mutattam a homlokom közepére, ahova az apja is kapta a golyót. – Ha pedig beszélt rólam, egy istenverte hülye volt – húztam el a szám. Én egy szót sem szóltam Emmának az egészről. Talán helyeselte volna, talán nem, akárhogy is, nem akartam felesleges bajba keverni sem őt, sem Ilsát. – Nem tud szart se. Azt hiszi azért segítettem, mert az apja szépen megkért rá? – kérdeztem kíváncsian, újra szívva a cigarettából. – Megbízható … beszarás – morogtam. A végére megkedveltem Jeremyt, de a módszereivel sosem békültem ki. Hülyeséget csinált, ha megbízott bennem. Ahelyett, hogy keresett volna valaki mást, inkább megpróbálta menteni az informátorát, ez pedig az életébe került. Hálás vagyok, de ettől még hülyeséget csinált. -Arról mesélt, hogy szervezett be? Vagy azt a részét inkább kihagyta? – érthető lenne. Egy haldokló kisgyerekkel zsarolni egy szülőt nem épp valami gáláns, de az FBI egy patkányfészek volt már akkor is. – Nincs itt semminek sem az ideje. Nem kell bizonyítanom magának, sem az apjának, senkinek se – ráztam meg a fejem. Nekem épp elég jutott már az FBI szarságaiból, semmi kedvem újra a mókuskerekükbe szállni. -Ha ennyi, akkor örültem – pillantottam a nőre, hátha akad ezen kívül még valami. Inkább most mondja, mint hogy megint felverjen a rohadt csengővel. Ki kéne kötnöm azt is. – De ha lehet, inkább soha többet ne lássuk egymást, oké? – szívességet tenne ezzel magának is. Bizonyítani … elképesztő. Nincs mit bizonyítanom, senkinek se. Az ő dolguk, hogy üldözzék a bűnt, tegyék azt, de engem hagyjanak ki belőle ezúttal.
Kezdőlap
