Sky & Jesie

"Siblings are the people we practice on, the people who teach us about fairness and cooperation and kindness and caring - quite often the hard way."

Az emberek többsége azt hiszi jó móka gazdagnak lenni. Nincs gondod a pénzzel, tehát ez egyenlő azzal, hogy neked semmi problémád sincs az életben, mert mindent és mindenkit megvehetsz magadnak. Az igazság azonban az, hogy ez nem ilyen egyszerű. Barátokat ugyan lehet pénzért venni, de azok természetesen sosem lesznek az igaziak. Ezért sincs nekem egy sem, mert az én helyzetemben, nem igazán lehet beszélni igaz barátokról. Ha valaki olyat választok, aki tőlem lentebb van, akkor mindig is irigykedni fog rám és valószínűleg csak a pénzemre fog hajtani, miközben a hátam mögött ássa a gödröt nekem. Ha pedig olyan jön szóba, aki velem egyen rangú, vagy pénzesebb nálam, akkor azt megint csak nem lehet barátságnak tartani a versengés miatt, csupán jól maszkolt ellenségek lennénk. Ezen okok mellett inkább tartózkodom is témától. Nem kellenek nekem barátok, minek is? Mit kezdjek én velük? Tudom egyedül is szórni a pénzt. Persze, anya ezt pont, hogy másképp tudja. Ő azt hiszi, hogy igen sok barátom van, csak érdekes módon senki nem mer vagy ér rá arra, hogy a házunk közelébe jöjjön. Csodálom, hogy ezt anya egy kicsit sem furcsállja. Bár látva, hogy miképp viselkedik apával is…
Számomra még mindig nyugtalanító a dolog, de talán már lassan kezdek odáig eljutni, hogy ne az újdonsült öcsémet hibáztassam mindenért. Ő sem ezt akarta, csak nem volt más választása. Ugyanúgy áldozatnak minősül, akárcsak mi. Ez persze nem jelneti azt, hogy mindjárt jóban is leszek a kis szeplőssel, mert ez még nem elég ok rá. Attól még ugyanúgy idegenek vagyunk egymás számára és attól még ugyanúgy furának tartom. Valami nem az igazi vele szerintem. S, bár idősebb testvér lévén nekem is az lenne a dolgom, hogy jobban megismerjem és nyissak felé… Nekem ez valahogy nem megy. Én nem anya vagyok és nem is Mona, hogy csak úgy tartsak neki egy tesós napot és minden időmet rá szánjam. Amúgy sem tudom hol lófrál egésznap, de ha nem kaptam volna el egyszer-egyszer éjszaka, akkor még azt is megkockáztatnám, hogy még aludni sem jár haza. Gondolom kellően ijesztőek voltunk a számára. Nem is baj, ha otthon nem zavarja meg az álló vizet, de azért likvidálnia is túlzás magát. Még a végén ezért is mi kapunk Brayel, holott nem teszünk semmit sem ellene. Talán egy fokkal nagyobb lett volna az örömöm, ha egy húgot kapok, de talán még egyszer, valamikor ez a másik tökfej is használható lesz valamire.
Így a nyár beköszöntével, kicsit irigylem az embereket, bár ezt hangosan sosem jelenteném ki. Mindenki elmegy nyaralni a családjával és a barátaival gyűjt új élményeket, vagy egyéb módon foglalja le magát. Én bezzeg már lassan ott tartok, hogy családom sincs a barátok mellett, így nincs kivel hova és miért mennem. Nem dolgozom, hogy lekössem magam, de úgy különösképpen nincs olyan tevékenység, amit máskor ne tudnék ugyanúgy egyedül. Egy szóval: unatkozom. Mindenem megvan, amiről más még csak álmodni sem merhet, de így olyan sivár az egész. Ráadásul, még csak kapcsolatom sincs, hogy legyen kinek a nyakán lógjak, unalmas perceim közepette. De otthon a négy fal között sem ülhetek, hiszen akkor feltűnő lenne. Így kötöttem ki végül a városban. Először csak egy sétára indultam, hogy kiszellőztessem a fejem, végül egy parkban kötöttem ki, ahol új ötleteket igyekeztem papírra vetni. Az idő azonban közbe szólt, így az eső elől menekülve tértem be a legközelebbi ernyő alá.
Kings County Imperial, áll a lobogó anyag szélén. Kíváncsian fordulok is meg, hogy szemügyre vegyem hova keveredtem, azonban el kell fintorodnom az elém táruló látványtól. Itt tényleg esznek az emberek? Hát, hogy néz ez ki? Rosszabb, mint egy lelakott kocsma. Mégis, valahogy dugig van az étterem. Eszembe nem jutna egy ilyen helyre betérni, legyen bármennyire is különleges a kínálat, vagy legyen teltház a kedvenc helyeimen. Már éppen fordulnék is el – látni sem akarok egy ilyen ocsmány helyett, inkább az esővel szemezek -, mikor a szemem sarkából, mintha ismerős alak jelenne meg. Homlok ráncolva pillantok vissza és csak ugyan, Sky szorgoskodik az asztalok között. Megáll az eszem! Mégis mennyi volt annak az esélye, hogy pont az ő munkahelyén kötök ki? Egy ideig csak kívülről figyelem, majd úgy jó húsz perc után - mikor látom, hogy esély sincs arra, hogy elálljon az eső-, erőt veszek magamon és belépek az épületbe. Semmi kedvem itt lenni, viszont ázlódni-fázlódni sem, így inkább veszek valami üdítőt, vagy valami kevésbé mérgezőnek tűnő dolgot, és innen várom ki az eső végét.
Igyekszem az undort letörölni az arcomról és úgy indulok meg a pult felé, ahol addigra már az öcsém is besorakozott. Remek, majd így biztosan összefutunk. Lássa már, hogy tudok én lépést tartani vele, anélkül, hogy ő bármit is mondana nekem magáról. – Üdv, érdeklődnék, hogy miféle kávét lehet itt kapni… - mondom is, amint rám kerül a sor, de gyanítom, hogy valami olcsóbb vizezett löttyöt árulnak csak itt kávé néven. – Bár, lehet inkább csak egy kóla lesz, az mindenhol egyforma. – pillantok is a hűtő kínálatára, ahol ki is szúrom a márkásabb italok közül. Remek, itt legalább nem valami neve sincs utánzatot adnak a menükhöz. Kíváncsi vagyok Skyler mennyire jön zavarba, hogy munka közben zavarom. Bár, itt legalább köteles engem kiszolgálnia, míg otthon legalább mentesül ez alól.

Ruha ¦ 845 ¦ hello lil bro  

Jesie & Skyler