Side Stories

I believe there is another world. A better world. And I'll be waiting for you there

Lassan egy hónap eltelt azóta a csodás találkozás óta, mikor is AJ barátnője leordította a fejemet és elküldött a francba. Reméltem hogy ettől majd talán megjön kedves dögös szomszédfiúm esze és kipenderíti a francba és rájön hogy én vagyok élete szerelme és senki más nem kell neki az ég egy adta világon de...
Nem így lett.
Sőt.
Egyre gyakrabban összefutottam Jessicával a lépcsőházban, valósággal beköltözött AJ-hez. Folyton hallottam a hangját a falon keresztül, merthát minden volt éppen csak nem visszafogott.
Igen. Minden egyes alkalommal hallottam mikor szexelnek. Így hát mentem inkább éjszakásba dolgozni.
De legalább a kapcsolatunk AJ-vel javult. Megint kezdtünk visszatérni a csipkelődős, majdnemflörtölős barátzónába ami a kis részeg incidensünk előtt.
Néha bejött hozzám a bárba, ivott valamit, vagy evett egy gyors salátát és beszéltünk két szót. Néha átjött hozzánk, meg én is hozzá, macskázni mikor Jessica nem volt otthon. De... Megrekedtünk.
Jó volt ez így persze, de... nem volt az igazi. Néha elkaptam a pillantását ahogy végigmér és néha én is lebuktam ahogy őt nézem vágyakozva.
Tudtuk... tudtuk hogy kellünk a másiknak. Mégsem léptünk semerre.
Mintha a sok előre hátra lépdelés után most kivárnánk. Nem tudjuk mit de... vártunk. Az agyamra ment.
Ami még nagy változás volt hogy megkaptam Tony szerepét a West Side Storyban. Maria színésznője Lilian iszonyú cuki volt és bár megpróbált rám mászni az elején, hamar elfogadta hogy meleg vagyok és inkább a táncosfiúkat kerülgette. A táncolásba egész hamar belejöttem és végre elkezdtem magamra szedni egy kis izmot is. Ha erőlködöm se nézhettem volna ki jobban.
Persze hulla fáradt voltam, hisz a próbák és a munka mellett ha napi 3-4 óra alvás jutott akkor már örültem de... Ez volt az álmom. Ez volt az amit csinálni szerettem.
És végre megélhettem.
AJ elképesztő tanár volt, hamar belejöttem a lépésekbe és őt nagyon könnyű volt követni. Imádtam munka közben nézni őt, ahol végre nem voltak ott Jessica árgus szemei hogy minden mozdulatát kövessék.
Felszabadult volt, mégis koncetrált és hihetetlenül profi.
Minden egyes próba után úgy éreztem hogy egyre jobban beleszeretek.
De persze... ez csak plátói maradt. A barátságunk fontosabb volt.
Alig két hét van hátra a premierig, így a próbák egyre hosszabbra nyúlnak, egyre fárasztóbbak. Én megint munka után esek be, és a szemem alatti karikák árulkodnak arról hogy napok óta alig aludtam. Mégis érzem hogy tele vagyok energiával.
Mintha a színpadból áradó lüktetés feltöltött volna akárcsak egy lemerült elemet.
Egy panasz sem érkezett rám a próba alatt hogy lazáznék vagy alibiznék. Nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust.
Már tíz óra is elmúlt mikor Michael elengedett minket. Fáradtan üldögélek a színpad szélén és AJ-t vártam hisz mindig együtt megyünk haza.
Devon az egyik táncos srác viszont engem figyel. Látom a szemem sarkából ahogy újra és újra felém pillant. Már... próbálkozott nálam és... Nem volt rossz látvány. Magas, sötét haj, széles vállak, sötét szemek, akár az olvadt csokoládé. De nem ismertem... És annyira valaki másra vágytam...



A lány odakint várta AJ-t. Mióta egyszer rajtakapta őket azzal a kócos szomszédsráccal félt. Félt hogy lecsapják a kezéről a pénzes, jóképű, jótestű táncosfiút akit szeretett társaságban mutogatni.
Persze nem volt szerelmes. Arra ott voltak a kalandjai, legalább azok feltöltötték érzelmileg. AJ biztonságot jelentett. Majd egy szép gyémántgyűrűt, gyerekeket.
Másra se vágyott minthogy a srác végre elhatározza magát és megkérje a kezét. De mostanában... Nem alakultak a legjobban a dolgaik.
Így hát megerőltette magát és előadta az érdeklődését minden iránt amivel AJ foglalkozott. Rajongott a nyomi macskáért, amit nem tudott megérteni hogy AJ-nek minek kellett, érdeklődött az új darab iránt amit próbáltak és amiben kiderült hogy ez az ALdrich gyerek is benne van, bár hogy mit keresett ott az jó kérdés.
Mindenesetre itt volt megint. A színház előtt. És már vagy tíz perce várt. Fázott, éhes volt, kielégületlen és haza akart menni AJ-hez.
Nem is AJ-hez csak el innen.
Egy nagy sóhajtás után végül nem bírta tovább és belépett a színházba. AJ azt mondta tízig fognak próbálni és tíz óra öt perc van. Szerencséjükre már pakoltak.
- Édes! - vette fel egyből a szerető barátnő álarcot és integetett AJ-nek remélve hogy a fiú észreveszi.
Akár észrevette akár nem elindult felé a magassarkú csizmáiban. A cipője csattogott a fa borításon.
Egyből átölelte AJ nyakát és adott neki egy forró csókot.
- Milyen volt a próba? Nem bírtam kint a várakozást be kellett jönnöm. Végeztetek mára? Arra gondoltam hogy elmehetnénk vacsizni, olyan rég voltunk már randizni, és míg idefelé sétáltam láttam egy annnnyira jó kis indiai helyet, gondoltam beülhetnénk oda, biztos van valami vega kajájuk is - sorolta egyre, mit sem törődve a fiú arcán ülő fáradtsággal. Vacsorázni akart, meg azt hogy megmutassa mindenkinek hogy milyen jó barátnő. Közeledett valentinnap. Talán ha szerencséje lesz, AJ végre ráveszi amgát hogy megkérje a kezét. Nagyon ideje volna, pláne hogy már kiválaszotta milyen ruhát akar viselni.

Dacre & AJ

Valami elindult bennem az elmúlt időben és nem tudom mi tévő legyek. Mióta Jess beállított azon az estén szorosabbra fonódott a kapcsolatunk, több időt töltött velem és érdeklődött minden iránt. Valahogy más volt a lány és ennek hatására nem akartam kidobni, esélyt akartam még adni ennek az egésznek.
És a Dacreval való barátságunknak.
- És akkor még egyszer utoljára. Egy, két, há, négy. – kiáltom el magam már ki tudja hányadjára a teremben, miközben elölről kezdjük a mozdulatsort. Tánc közben néha megfordulok irányukba, mindenkit egyesével végig nézek és ha nem megfelelően csinálják akkor megyek és kijavítom. Reménykedtem abban, hogy Dacre sokszor szorul majd segítségre és hozzá érhetek, lopott pillantások helyet normális beszélgetés is folyhat közöttünk, de nem. Túl tökéletes volt.
Hajcsár vagyok a teremben, mindenkiből kitáncoltatom a maximumot és nem kímélem, Michael már el akarta engedni őket egy órával ezelőtt, kilenckor, de én nem éreztem tökéletesnek. Meg több időt akartam tölteni a szomszéd sráccal, mert tudtam, hogy Jessica itt vár ma és nem mehetünk együtt haza.
- Utálni fogtok, de még egyszer. Dacre, figyelj a fejedre a fordulásnál. Lilian te pedig legyél szerelmesebb. – adom ki az instrukciókat, mert hiába Michael a fő muff erre, a tánctéren én tudom mit kell átadni. Újból számolok és kezdjük a sorozatot, jobb láb előre bal kereszt, majd másik irányba, pörgés és le a földre csattan a tenyér. Mindenki guggolva és soron ként jönnek fel az emberek, a két főszereplőt körülvéve.
Mikor Dacre mellett megyek el rámosolygok bátorítóan, majd a táncnak megfelelően – én tettem bele a lépést – fogom meg karját és szakítom el szerelmi szállja mellől, akit egy másik táncos, Devon vonz a sötétbe.
- Ügyes vagy. – suttogom neki, de nincs sok időnk máris következik egy felállás, ahol messze kerülünk egymástól. Mint a való életben, mert bár jól működünk az elmúlt másfél hónapban, mint barátok és tudunk viccelődni mégis hiányzik valami. Vagy túl sokan vagyunk a kapcsolatban. Nem tudom.
Mikor a végére érünk megtapsolom a táncosaimat, meghajlok előttük Pán Péteresen majd a táskámhoz megyek, hogy összepakoljam azt. Lábam beállt, érzem ahogyan a vércukrom lefelé tart és iszonyatosan fáradt vagyok így előveszek egy protein szeletet és azon nyammogva megyek oda a színpad szélén ülő sráchoz.
- Egyre jobban haladunk, a premierig minden menni fog. Kérsz? – nyújtom felé a beleharapott édességet, és ha elveszi akkor szabad kezemmel vizes hajamba túrok. – Öhm… izé, ma nem tu… - mondanám neki, de mire kettőt pislantok Jessica cipőjének kopogása tölti be a teret és máris a nyakamban találom. – Szia drága. – erőltetek magamra egy műmosolyot, de aki ismer azt tudja mennyire kellemetlen ez most nekem. A csókot rövidre zárom, illetlenségnem tartom a srác előtt. – Nagyon fárasztó. – szűkszavúan válaszolok neki és hirtelen fel sem tudom dolgozni azt a sok információt, amit mond. – Ne haragudj Jess, de nagyon fáradt vagyok. Menjünk inkább haza és rendeljünk, büdös is vagyok. – húzom el a szám és tekintetem Dacre irányába terelődik, segítséget kérve bár tudom, hogy esélytelen. – Meg amúgy is, holnap korán van próba. Otthon szeretnék ma lenni, baj?




Devon számára már első pillanattól kezdve szimpatikus volt az új gyerek, aki Tony szerepét kapta meg. Köztudott, hogy a színház belterjes és mindenki összegabalyodik mindenkivel így alig várta az első közös bulit, hogy lecsapjon a srácra. Egészen addig míg fel nem világosították arról, hogy közte és az általa nagyon utált főtáncos között több is van, mint barátság. Josh révén megtudta a bulin történteket, ami miatt még jobban megakarta magának szerezi a srácot, ha csak egy éjszakára is.
Tisztában volt azzal, hogy AJ nem ment bele többe, Jessica elég keményen tartotta a golyóinál fogva és ha másképp nem is, így visszatudott vágni a srácnak amiért nem kapta meg Ő a helyét. Utálta. Viszont a Dacre gyereket nem csak bosszúból akarta megdönteni, hanem mert vonzónak találta. Férfias külsőjét, édes mosolyát és azokat a nagyon hegyes fogakat amikkel lehet harapni… az volt a gyengéje.
Próba közben is rengetegszer sandított a srác irányába, majd mikor látta egyedül várakozni akkor már nem csak lopva nézte meg, hanem úgy igazán legeltette rajta szemét. Akarta Őt, de nem mert odamenni egészen addig míg meg nem pillantotta AJ szőke hajú barátnőjét, ekkor bátorságra kapott és ameddig a nő betapasztotta AJ száját odalépett a felesleges harmadikhoz.
- Dacre, ugye? – elbűvölő mosolyt küld irányába, remélve, hogy ezzel megmozdít benne valamit. – Nincs kedved meginni valamit? Még nem volt alkalmunk beszélgetni és jobban megismerni egymást. Ismerek egy jó helyet és nincs messze. – kacsint rá sokat sejtetően és mikor AJ a sráchoz beszél tudomást sem vesz róla. – Jess, milyen dögös vagy ma is! AJ ne legyél ilyen, vidd el ezt a cicanőcit vacsorázni ha már eljött érted. – nyaggatja Ő is, hátha ezzel megnyeri magának az új fiút. – Nem fogadok el nemleges választ, Dacre. – a hangja határozott, nem játszadozik, ha kell neki valami akkor meg is kapja.

Side Stories

I believe there is another world. A better world. And I'll be waiting for you there

- Igenis - pihegem bólogatva mikor AJ rámszól hogy megint nem tartom a fejem a fordulásnál és megint Lilian felé fordulok és megfogom a kezét. A zene újraindul én pedig utánzom is a jól ismert lépéseket. Megy ez... megy ez... Tökéletes.
- Köszi... - súgom én is szélesen elmosolyodva. A bőre meleg az enyémen, szinte éget és egy pillanatra megint úgy érzem hogy bele tudnék fulladni azokba a kék szemekbe.
Millióaszor is inkább őt csókolnám meg a táncjelenet végén mint Liliant. De nemt tehetem. újra a lány mellé pördülök és elkapva a karját magamhoz rántom és az ajkaira tapasztom a sajátomat.
Egyszerű fizikai kontaktus, mintha a kezét fognám meg, a legapróbb izmoscskát se mozgatja meg bennem. Kivéve ha a legutóbbi csókra gondolok amit kaptam és nem színpadon trtént.
Annak már az emlékére is beleremeg a testem.
Fáradtan gyűrögetem a törölközőmet és érzem hogy a pörgés ami még bennem volt a próba elején most kiszivárog belőlem. Ha leraknám a fejem rögtön elaludnék.
AJ lép a látóterembe mire elmosolyodok fáradtan.
- Mhm, köszi - harapom le én is a csücskét - Nem tudom... a harmadik táncot még egy kicsit gyengének érzem... Annyira sufnituning a bokamozgásom és ha én vagyok legelöl nagyon látszani fog... - sóhajtoam visszanyújtva neki a szeletet. Egy kicsit felvonom a szemöldököm a szavaira de mielőtt végigmondhatná egy éles agas hang hasít a levegőbe és egy szőke hajkorona szinte arcon csap.
A csókra inkább kényelmetlenül elpillantok. Mit csinálok még itt...?
Csak azután pillantok vissza hogy elválnak egymástól. AJ egyértelműen kellemetlenül érzi magát de mielőtt tovább védekezhetne beúszik a látóterembe az előbb észrevett táncossrác.
Devon.
- I-Igen. Te meg Devon. Emlékszem rád... - mosolygok finoman. Az egyik jelenetben közbetlenül mellette táncolok és lényegében ő húz le a színpadról. Az oylen embereket megismeri az ember.
- Huhh inni...? nem is tudom... HOlnap korán lesz próba - én meg semmit nem aludtam.Bár egy pohárka sör  kifejezetten jól esne.
AJ megint hozzám fordul de mielőtt válaszolhatnék Devon is közbeszól.
Túl gyorsan történnek az események és mire észbekapok Devon ismét a látóteremben áll.
Nem fogad el nemleges választ. Tetszik a határozottsága és ha aközött kell választani hogy elmegye-e inni egyet vele vagy az éjszaka közepén felriadok arra hogy Jessica nyög a szomszédban ezerszer is inkább az ivászat.
- Hát... ha ragaszkodsz hozzá és nem zavar hogy büdös vagyok... - nevetem el magam - Kész vagy? Nekem még a kabátom kell és indulásra kész vagyok.




A lány morcosan biggyeszti le az ajkát ahogy AJ nemleges választ ad neki.
- Nem is vagy büdös, férfias szagod van. De olyan jó lett volna enni valamiiit... Mindig otthon vagyunk kicsit kimozdulhatnánk néha - mondta elvékonyított hangon mint mindig ha AJ valami olyasmit mondott ami nem tetszett neki. Eddig bejött ez a módszer és talán most se hagyja cserben.
Aztán még egy ismeretlen, de kifejezetten dögös srác száll be mellé AJ győzködésébe. A szemei végigsiklanak a srác kidolgozott izmain amit senki más nem vesz észre csak Dacre. Ő már eleve is utálta szóval teljesen mindegy.
Ki tudja talán majd elcsábítja egy menetre mikor AJ épp nincs itt.
- Kösz Devon, igyekeztem. Te legalább értékeled - sóhajtja megbántva és kedvesére pillant egy lapos pillantással. Hadd legyen bűntudata.
- Kérlek szíveeem... Annyira rossz napom volt és olyan jó lenne egy kicsit romantikázni ma - bújik oda a lány az oldalához csábos mosollyal az arcán. Ezzel mindig mindent el tud érni amit akar.
A pillanatot csak egy másodpercig zavarja meg Dacre és Devon elköszönése aztán végre kettesben maradnak. Végre valahára.
- Készültem ám neked valami különlegessel ma estére... De előtte menjünk el vacsizni... Aztán hazasétálunk és megkapod, mit szólsz...? Aztán egééész éjjel csak a tied vagyok... - a lány hátradoja szőke tincseit és még a szempilláját is rezegteti hozzá. Minden lehetséges fegyvert bevet.

Side Stories

I believe there is another world. A better world. And I'll be waiting for you there

Szeretnék még AJ-vel dumálni. megbeszélni a mai próbát, esetleg leszervezni egy kis összeülést hogy megint vele lehessek legalább mint barátok. De erre esélyem sincs. Megjelenik a barátnője, aki tény hogy gyönyörű és elképesztően illik AJ oldalára a személyiségétől a falra mászok.
Bár így könnyebb őt utálnom mintha kedves lenne és édes AJ-vel. Így viszont... minden gyűlöletemet felé irányíthatom.
És így is teszek. Kék szemeim a hisztiző lányon pihennek, aki simán flörtölget az amúgy fájdalmasan tökéletes pasija előtt egy teljesen másik sráccal.
Éreztem ahogy a tekintetem egyre hidegebb lesz ahogy a lányt nézem.
Aztán Devon elvonja a figyelmem és belép elém.
Jóképű srác, az a fajta aki bárkit megkap akit csak akar. És most valamiért én vagyok az a valaki akit akar.
- Oh nem tudtam hogy keresselek kéne... - mosolyodok el ártatlanul. Miért kellett volna keresnem? Nem vagyok híve a házinyúlra lövésnek, vagy ő ennyire meg akarna fektetni?
A szemeim megállapodnak a szemein. Olyan színe van mint az olvadt csokoládénak.
Mégsem érzek semmit... Semmi olyasmit mint mikor AJ szemébe nézek és úgy érzek belefulladnék a kék szemeibe.
Mégis elmegyek vele. Nem tudom miért, talán Jessica jelenléte. Talán mert tudom hogy megint együtt fogják tölteni az estét, talán mert nem akarok megint egyedül gondolkodni azon hogy miért nem vagyok elég jó a srácnak akibe fülig bele vagyok esve.
De elmegyek vele.
A hangom elveszik Devoné mellett ahogy elköszönünk. Nem is foglalkoznak velünk. Még visszapillantok a vállam felett AJ-re de... felém se néz. Apró sóhajjal megyek a magas fiú után és hamarosan megérkezünk egy apró kis csehóba. Az a fajta művészkocsma ami a színészek és a táncosok állandó törzshelye. Tetszik, nagyon felszabadult a hangulata.
A srác keze a hátamhoz ér. Nagy és meleg, kellemes érzés mégsem szalad végig a forróság a gerincemen.
- Whiskyt. Vagy sört - szólok utána ahogy én is leülök az asztalhoz és leveszem a kabátom. Hátratúrom a hajam ami még mindig borzasztó kócosan meredezik jobbra balra.
Hamarosan meg is érkezik a piavonat, ide érzem a tequila émelyítő szagát.
- Ha te mondod... - fintorgok egy aprót de mosolygok. Ritkán iszom tequilát, túl hamar a fejembe száll. Hamar lehajtjuk az első kört az arcom megrándul a tequila forróságától.
Pár korty sör segít a dolgon.
- AJ-nek köszönhetem hogy itt vagyok. Szomszédok vagyunk és egy szerencsés véletlen miatt vagyok itt - mosolygok bele a sörömbe - Amúgy pultos vagyok, texasból származom de már hét éve itt élek. Ez az első nagy színházi szerepem. És te, Devon? Mik a terveid? - érdeklődöm ráfüggesztve a szemeimet. Az arcom már forró ahogy a tequila salsázni kezd a véráramomban.
Ha be akar jutni a nadrágomba, nagyon jól csinálja...




Jessica pontosan tudta magáról hogy milyen a kinézete. Milyen a teste és milyen az egész megjelenése. Tudta hogy bármilyen férfiegyedet egyetlen pillantásával meg tud bolondítani. AJ-vel is csak egy éjszakára tervezett aztán máshogy alakultak a dolgok. Ott maradt mellette. Persze csalta akivel csak kedve tartotta, és tudta jól hogy AJ is keveredett össze más lányokkal de nem zavarta.
Ott voltak egymásnak.
De most, mintabarátnő volt. Csinos, kedves, törődő. Nem csaphatják le a fiút a kezéről.
És ki tudja, ha AJ végre megkéri a kezét talán még hűséges is lesz hozzá.
A fiú ingerültnek tűnt de ezzel nem foglalkozott. Tudta mit akar és az egy romantikus vacsora volt. Most és azonnal.
- Neeem... Majd vacsi után filmezzünk, de nagyon szeretnék elmenni! - a lány még be is rugózott egyet ahogy hisztizett. Nem engedett belőle.
Devonnal már számotcseréltek korábban. Ki tudja, ha AJ mostanában nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, áthívja magához egy igencsak aktv estére hogy teljesítse amit kell.
Ahogy Devon és a szomszédsrác végre eltakarodtak AJ meglepő módon felcsattant. Jessica nagyokat pislogott. AJ sosem beszélt így vele. Sosem vot agresszív vagy ingerült. Mindig gyengéd volt és törődő. Hát mi lelte...?
Mégis, megfogta a kezét és elindultak kifelé.
- Jó jó, legközelebb majd nálad várlak jó? Addig játszom Viduussal, múltkor már egész megkedvelt! Csak olyan keveset vagyunk együtt msotanában... Szeretnék több időt tölteni veled - a lány elővette a legszebb, legszerelmesebb mosolyát ahogy felpillantott AJ-re. Kell neki ez a srác. Meg akarja tartani.
Hamar odaértek az étterembe ahol valójában alig két vegetáriánus fogás volt, de ez a legkevésbé sem érdekelte Jessicát. Legalább AJ végre enne egy kis húst. Annyira férfiatlan ez a vegetarizmus. A barátnői azok.
- Arra gondoltam hogy elmehetnénk wellneshétvégézni valentinnapkor - mondta a pohár bort lötyklgetve amit épp ivott - Ki is néztem pár elég jó ötcsillagos helyet, van ilyen csomagjuk, maszázzsal meg midnenféle pakolásokkal - sorolta izgatottan. Be sem állt a szája egész vacsora alatt.

Side Stories

I believe there is another world. A better world. And I'll be waiting for you there

A tequila az egész bensőmet felforrósítja. Nem esik jól. Oh nem egy kicsit sem. Mégis úgy döntöm magamba az apró poharak tartalmát mintha valaki pisztolyt szorítana a halántékomhoz. Mit akarok? Felejteni? Talán. Kiütni magam? Egészen biztosan. Egy kicsit kiűzni a fejemből AJ és Jessica képét ahoyg romantikáznak az indiai étteremben. Igen... Egyértelműen.
Én is lehetnék az. Én is ülhetnék vele ott. Nevethetnék rá, foghatnám a kezét hazafelé. Engem is csókolhatna meg a lakása magányában. Én is alhatnék el mellette miközben hozzásimulok. Én is ébredhetnék mellette. De nem teszem.
Mert nem vagoyk elég bátor hogy megondjam neki mit akarok.
Leküldök még egy shotot, bár már úgy érzem percek kérdése és visszaköszön, de pár korty sört enyhít a gyomrom forgásán. Devon tekintete engem fürkész.
- Azzal sincs semmi gond. Pultos vagyok, meglepődnél mennyi férfi szereti az ilyen koktélokat - nézek rá. A nyelvem zsibbad, már egy kicsit nehezebben forog, a szavaim kissé nyújtottak. A tequila gyorsan a fejembe száll és ha Dvonnak pont ez volt a célja akkor elérte.
- Majd meglátjuk hogy alakul. Egyenlőre élvezem csinálni. Mindig is ez volt az álmom - mondom a szemeibe nézve. A látásom már kicsit homályos, az ajkaim bizseregnek. Szinte akarom hogy ez a srác elcsábítson, hogy egy pár órára elfelejthessem AJ-t. Csak egy éjszakára.
- Köszönöm ez jól esik... Örülök hogy végre itt a nagy lehetőségem... Nem akarom elbaszni - vigyorodom el kissé már részegesen. Belekortyolok a sörbe de újabb tequilás poharak érkeznek elém. Pultos vér ide vagy oda... kezdek túlleni az egyszerű becsípésen. Nem fogok emlékezni a ma estére ez szinte teljesen biztos voltam. Kellemetlen lesz a holnap reggel de nem érdekel.
A karja az enyémre simul mire kiszélesedik a vigyorom és a lábam szemtelenül az övéi közé simul.
AJ-vel is ezt csinálnám ha ő ülne itt velem szemen. Milyen jó is volna ha ő lenne itt. Hozzásimulnék...
- AJ meg köztem? Semmi nincs köztünk. Barátnője van - megvonom a vállam és újra ráfókuszálok az arcára. Bár AJ lenne...
Mire észbekapok egy újabb adag tequila van előttem én pedig gondolkodás nélkül felhajtok legalább kettőt.
Devon arca annyira közel van... És ilyen közelről még hasonlít is AJ-ére. Kár hogy a szeme nem kék... AJnek olyan gyönyörű kék szemei vannak.
Már nem is tudom hogy ki csókol meg kit, csak az tűnik fel hogy a srác karjai a derekam körül, az ajkai az enyémeken. De nem bánom. Már vagyok abban az állapotban hogy ne bánjak semmit.
A karjaim a nyaka köré fonódnak, az ujjam a hajába túr. Fogalmam sincs hogy szökik ki a mondat az ajkaimon, hisz nagyon is lefoglalja őket...
- Menjünk haza...




Jessica érezte hogy valami nem kerek. Tudta jól hogy AJ másra vágyik, máshol jár gondolatban szinte mindig hogyha együtt vannak. Pont ezért próbált helyrehozni mindent. Egyenlőre kevés sikerrel. AJ még mindig a szomszédsrác után csorgatta a nyálát.
ANnyira nem is votl jóképű, ráadásul mindig olyan kócos volt. Igénytelen. Minek kell neki az mikor itt van ő?
- Hogy érted? Talán zavar hogy veled akarok lenni AJ?  - vonta össze a szemöldökét teljességgel letagadva hogy miért teszi azt amit. Az nem tartozott AJ-re. Majd csak akkot ha a kócos srác Drake vagy hogy hívják eltűnik a képből. Akkor minden visszaállhat a régibe, a kényelmesbe, a megszokottba.
A lány boldogan csacsog mindenről ami csak eszébe jut míg az előételre várnak. Egy pohár bort is kér hogy könnyebb legyen a szex az este. mostanában nem kívánja, pláne nem AJ-vel. A srác nem figyel rá, mintha ő ott se lenne. Ez nem tetszik neki.
- Hogy érted hogy valentinnapkor más programod van minthogy a kedveseddel legyél? - a hangja sértett, ahogy AJre néz. Hogy képzeli ezt mégis?!
A fiú kérdésére a lány szemei elkerekednek. Persze ez csak játék, tudja jól hogy ebben a kapcsolatban már nemt alált szerelmet vagy boldogságot. Nem is amiatt van vele.
- Hogy ne lenne értelme? Hiszen egy pár vagyunk! Együtt van jövőnk édes - dől előre és a kezére simít és ragyogó mosolyt vet rá - Hisz szeretlek. És te is engem nem igaz? - mosolyog a lány édesen és tovább eszegeti a kis kajáját. Nem is lehetne boldogabb.
Amint hazaérnek és a lány lepakolja a táskáját a fiú felé fordul.
- Meghozom a kedved mit szólsz? - lép oda hozzá és lábujjhegyre állva átöleli a nyakát - Menjünk el együtt zuhanyozni. megmasszírozom a vállad, meg megmosom a hajad.... aztán összebújunk... - ez mind jól is hangzana ha AJ rá vágyna... Ha nem ő lenne ott hanem egy magasabb, szögletesebb, kócosabb alak.

Dacre & AJ

Semmi kedvem és még annál is kevesebb hangulatom volt ma este Jessicához, de nem küldhettem el, nem mondhattam neki tegnap, hogy nem szeretnék vele lenni. Annyira próbálkozott az utóbbi időben és én tényleg akartam adni ennek az egésznek egy lehetőséget, de kell látnom valamit. Kevés nekem. Nem mozgatja úgy meg a fantáziámat ahogy kéne, nem érzem a bizsergést érintése után, nem járja át testemet a melegség ha arra gondolok, hogy ma este bebújhatok az ágyba és szokásához hűen meztelenül vár a paplan alatt. Semmi.
A zászlótartó lekonyulva áll.
Borzasztóan próbálkoztam én is pozitívan hozzáállni a kapcsolatmegmentéshez de vannak alkalmak mikor már nem számít mindez. Hiába csókolt úgy, mint még sosem, hiába jött el elém, semmit nem váltott ki belőlem ami előrébb lendítené a kapcsolatunkat. Egyszerűen idegesített az aurája.
- Nem azt mondom, de eddig nem akartál ennyire görcsösen kapaszkodni mindenbe, ami érdekel. Mi változott, Jess? Légy velem őszinte. – hangomban érződik a fáradtság, és nem a fizikai féle, hanem a lelki. Már nem én magam sem vagyok elég magamnak, nem érzem jónak azt amerre tart az életem. Csak beakarok burritózni a lakásomban a macskámmal és ott lenni. Kimerültem.
Próbálom tartani a fejemet, de minden perccel egyre nehezebb a fáradtság miatt. Hetek óta órák hosszút vagyok a színházban, amikor emberi időben végeznék ott akkor átmegyek a stúdióba és kezd sok lenni. Testileg nem kéne ennyire megviselnie, meg volt már ennél rosszabb felkészülési időszak is, de most szellemileg ki vagyok. Majdnem minden második szavánál lehunyom a szememet és azt kívánom bárcsak megnyílna alattam a föld és elnyelne amikor meg kinyitom a szemem, akkor rá kell jönnöm erre milyen kevés a valószínűség.
- A színházas társasággal lesz egy anti-valentinnapi buli, amire megígértem, hogy elmegyek. Én vagyok az egyik ötletadó, szóval ott kell lennem. Előtte meg a stúdióban tartok órát a lányaimnak. Tavaly sem töltöttük együtt, akkor miért nem bántott a dolog? – tudom, hogy miért ilyen. Legalábbis sejtem, miért akar ennyire együtt lenni velem de én nem akarom. Megbántani sem szeretném, mert próbálkozott, én is próbálkoztam, de amikor a harmadik alkalommal is Dacre fejét képzeltem el magam elé szex közben rájöttem, hogy ez nem tarthat sokáig.
Amúgy is teljesen kivagyok amiatt, hogy mi történik a másik kettővel, hogy vajon kurva jól szórakoznak-e valami belsős poénon, amit csak ők fognak érteni. Vagy lehet már egymásnak esve adnak az élvezeteknek valahol, és ez borzasztóan aggasztott. Belülről tépett az ideg és a féltékenység zöld szemű szörnye egyre nagyobbra kezdett nőni bennem. Csak vissza akartam futni hozzájuk, elhúzni a szörnyen beképzelt Devontól, betörni talán az orrát, és elzárni mindenki elől az egyetlen nagyszerű és szuperszexi szomszéd srácomat.
- Aham, ha te mondod. – megvonom a vállamat, majd másik kérdésére ami a szerelemre irányul már nem is válaszolok. Szeretem-e? Szerettem egyszer. Vagyis akartam volna úgy szeretni, de az még a legelején lett volna. Most inkább kellemes megszokás és kötetlenség, alibi mondjuk, hogy ne kelljen a szerelmi életemmel foglalkozni. Ami eddig nem is létezett, most viszont… nem tudom.
Kelletlenül fejtem le magamról csápszerű karjait, majd két lépéssel hátrafelé növelem a távolságot közöttünk és gondterhelten fésülöm hátra pár tincsemet.
- Oké, egye fene. – adom be végül a derekamat és lassan elkezdem vonszolni magamat a fürdő irányába. Nem akarok ma ezzel foglalkozni, le akarok fürödni, relaxálni majd aludni egyet minél gyorsabban hátha elmegy Jessica. Mikor beérek a fürdőbe elkezdek vetkőzni közben megengedem a hatalmas kádba a vizet, úgyis tudom hamarosan társaságom akad a szőkeség személyében. Előveszem a kedvenc epres fürdősóját és beledobom a vízbe, hogy szépen rózsaszínre fesse azt. Az illat hatására kiráz a hideg, és nem a jól eső verzióban. Nagyot nyelek, majd bemászok a forró vízbe, reménykedve abban hogy kiáznak beállt izmaim. - Gyere, ha akarsz. - kiáltom el magam, észre sem véve azt, hogy a Dacretól kapott ruhák még mindig szépen összehajtogatva állnak az egyik polcon.




Devon számára egyre jobban körvonalazódott az este és az, hogy mit szeretne tenni az újonnan megismert sráccal. Nem kell kétségbe esni, a veséjét nem akarta kivenni vagy eladni valami maffiának, sokkal inkább szerette volna eljuttatni az egekbe ahol a nevét kiabálva örömködik. Tudatában volt, hogy a srác, akihez vonzódott valamilyen szinten és az ellensége egymás melletti szomszédok így ezért egy másodpercig sem jutott eszébe, hogy saját lakására menve folytassák majd a bulit. Dacrehoz akart menni, és annyiszor kielégíteni, hogy a szomszédot szétvesse az ideg, miközben ők jól szórakoznak egymáson.
Szerencséjére a srác nem adta nehezen magát, nem kellett sokáig körül táncolnia elég volt néhány kör gondosan megrendelt tequila és pár bőr a bőrhöz érintés. Elégedetten ült vele szemben, mosolya pedig már törvénytelen méreteket öltött arcán annyira elégedett volt. Szemével viszont már majdnem felfalta a vékonyka mégis dögös fiút. Szeretett volna hajába túrni, nyakát csókolni, de mindezt még korainak ítélte.
- Szerintem ez nem túlságosan normális. Pultos is vagy? Hogy tudod összeegyeztetni most a színházi élettel? – érdeklődik puszta kíváncsiságból, de borzasztó tulajdonsága közé tartozik, hogy mindent feljegyez majd felhasználja a saját érdekeinek megfelelően. Még nem tudni mit kezdhet a pultossággal, de nem kell félteni Devon-t, igazi démon. Látja mennyire kezd a kiszemelt fiúnak a fejébe szállni az alkohol, ez pedig tetszik neki, nem csak dögös hanem olcsó is. Azt szerette a legjobban Devon, meg azt amikor rá költötték a pénzt. – Mekkora szerencse, hogy ez az AJ gyerek segített neked bekerülni. – mű lelkesedése azért valamennyire meggyőző, bár minden szavából süt az utálat de ezt józanul is alig lehet észrevenni, ittasan meg sehogy. Megnyalja alsó ajkát mikor Dacre lába az övéi közé simulnak, és csintalan személy révén összébb szorítja, hogy érezze a nadrágjában lévő dudort. Akarta a srácot.
És ezt nem csak bosszúból akarta meglépni, valóban jó képűnek és kívánatosnak találta az új kollégát. Ajkai hívogatták őt a csókra, a szenvedélyes együttlétre így nem igazán bírt heves vérmérsékletével. Rámarkolt lábai között lévő combra, ezzel kifejezve mennyivel szeretne többet.
- Mindketten tudjuk, hogy az csak kamu. Amúgy is mindenki tudja, hogy csókolóztatok, meg mást is tettetek abban az öltözőben. De ne gondold túl, csak nem szeretem a konkurenciát és ezért érdeklődöm. Szeretem azt, hogy ha valami alattam van…az az enyém. – megszorítja kezét, majd feljebb simít rajta miközben végig tartja a szemkontaktust. Nem fog engedni semminek, hogy elrontsa a dolgot.
Előrébb hajol azzal a célzattal, hogy megízleli ajkait de mire kettőt pislant Dacre már megelőzte, lecsapott ajkaira és mohón falja azt. Keze lejjebb vándorol és szorosan fogja meg csípőjénél fogva az újoncot. Nagyot nyel, majd homlokát homlokának dönti miközben csípőjét hozzá dörzsöli.
- Benne vagyok. Menjünk hozzád… - megszorítja a kezét, majd még egyszer szájon csókolja úgy, hogy nyelvét átdugja övébe. Majd hamar kint találják magukat, a szél borzolja a hajukat és nem hűsíti a kedélyeket, hanem jobban szítja őket. A srác nem bízza a véletlenre, taxit fog, pedig mindenki tudja mennyire drága az New Yorkban. Megvárja, hogy Dacre bemondja a címet majd amint elindul a jármű magára húzza a srácot, hogy ölében ülve csókolja tovább, néha a nyakára is áttér, de nem olyan, mint hetekkel ezelőtt AJ csókjai. Sokkal bizarrabbnak tűnik az egész, de ennyi pia után már kit érdekelne?
- Enyém leszel ma este, Dacre?

Side Stories

I believe there is another world. A better world. And I'll be waiting for you there

Ha részeg vagyok nem tudok gondolkodni. Olyasmiket teszek amiket józanon sosem tennék, sőt eszembe sem jutna és ezt sajnos könnyű kihasználni.
Devon is ezt teszi éppen. És ezt az agyam józan fele nagyon jól tudja de a részeg fele... A részeg fele csak még tőbb tequilát akar. A részeg fele felejteni akar. Nem gondolkodni azon hogy most mit csinálhatnak azok ketten. Biztosan élik a boldog párkapcsolati életüket.
A szemeim Devonra siklanak. Neki is csak egy éjszakára kellek. És bár a szívem hasad bele, tudtam hogy oda fogom adni neki. Másnak nem kellettem. Még egy éjszakára sem nemhogy hosszabb időre mint szerettem volna.
Mi lehet bennem ennyire elbaszott, hogy ennyire nem kellek senkinek többre egy dugásnál...?
Erre a gondolatra le is húzok még egy pohárka tequilát. Ki akarom ütni magam. Ha le is fekszünk, nem hiszem hogy emlékezni akarok majd rá.
- Nehezen. Keveset alszom. Azért is száll ilyen knnyen a fejembe a pia - sóhajtok jólesően lerakva a poharamat a pultra. Érzem hogy az arcom már forró és ég. Biztosan rémesen vörös is vagyok de nem érdekel. Devon jóképű. És már eléggé homályos a látásom ahhoz hogy egy kicsit hasonlítson AJ-re. Szeretném ha AJ lenne az... Szeretném ha ő akarna engem...
Érzem a dudort a nadrágjában ahogy összeszorítja a lábát az enyém körül mire elvigyorodom. Nem panaszkodhat a méreteire.
A keze a combomra simul és rámarkol. Nem bírok nem közelebb húzódni hozzá. Azt akarom hogy feledtesse el velem AJ-t... legalább egy kis időre.
- Nem történt köztünk semmi - mondom a szemeit nézve - Csókolóztunk részegen, és ennyi. Barátok vagyunk - vonom meg a vállam.
Az ajkai olyan hirtelen teremnek az enyémeken. Olyan íze van mint a sörnek amit ittunk. Kesernyés.
Egyáltalán nem érzem a forróságot, és a bizsergést amit AJ-vel de nem érdekel. Felejteni akarok.
A keze a csípőmre simul, érzem a vágyat.
Én már nem gondolkodom. Nem akarom ezt, de mégis. Csak felejteni akarok. Nem gondolkodni.
- Menjünk... - súgom én is halkan beleszusszanva a csókba ami egy kicsit sem tetszett, mert túl erőszakos volt és felkeltem.
A kocsma előtt megint összesimulunk míg megérkezik a taxi és miután bemondtam a címet Devon újra az ölébe húz. Az ajkai a nyakam érzékeny bőrét érintik de szinte semmit nem érzek a puszta érintésen kívül. Nincs remegés, nincs forróság, nincs libabőr.
De nem érdekel. Túl sokat ittam.
- Igen.. - sóhajtom a hajába túrva.
Még így is túl lassan érünk haza. Szenvedek egy kicsit a kulccsal mielőtt bejutnánk a lakásba
Azt se tudom Mila itthonvan-e csak húzom a szobám felé a srácot. Az ajtú becsukódik mögöttünk én pedig már húzom is magamhoz, hogy megcsókoljam.
Nem akarok gondolkodni ma éjjel. Ráér az holnap reggelig.




A lánynak egyből feltűnik AJ hangjában a fáradtság de nem foglalkozik vele. AJ dolga most az hogy őt boldoggá tegye. Egy kapcsolatban áldozatokat kell hozni és ő annyit hozott már az elmúl pár hétben. Komoly erőfeszítéseibe telt eljátszani hogy érdeklődik AJ dolgai után. Valójában soha nem érdekelte a színház vagy a tánc, de mire nem képes az ember ha meg akar tartani valamit.
Jessica sóhajt egyet, mintha a világ összes gondja a vállait nyomná és a párjára néz.
- Úgy éreztem eltávolodtunk egymástól az utóbbi időben. És rendbe akartam hozni. Olyan hihetetlen ez talán? - oldalra dönti a fejét a lehető legártatlanabb kifejezéssel az arcán. Hiába nem érdekelte a színház, tökéletes színésznő volt. Bármilyen érzelmet, reakciót, orgazmust meg tudott játszani oscar díjas alakítással. És most mindent bevet hogy megtartsa AJ-t.
Nem hajlandó kiadni a kezei közül még ha érzi is hogy a srác menekülne.
- Tavaly sem esett jól! És meg is mondtam akkor is. Veled akartam lenni - biggyeszti le a száját megbántottan. Talán ha eleget használja ezt sikerül meghatnia AJ-t.
A srác nem győzte meg a szerelem témával kapcsolatban de nem zaklatja tovább vele. Valószínűleg ő sem szerette soha AJ-t. Miért most kezdené el.
Ahogy hazaérnek AJ lakására, megint a legkevésbé érzi otthon magát. Nem szereti ezt a lakást, a berendezését, túl modern neki. Ő szereti a kis cuki, giccses dolgokat. Itt segol egy díszpárna vagy egy barokkos kacskaringós stukkó...
AJ nem örül túlzottan az ölelésnek a lány mégis gondtalanul követi a fürdőbe és ő is ledobja a ruháit. A teste még mindig tökéletes, puha és selymes, pont ahogy a fiú szereti. Felköti a haját és be is ül a fiú mögé. a hátához simul, a mellei nekinyomódnak.
- Hadd lazítsalak el - súgja neki a vállait cirógatva. Egy egészen kicsit pont olyan minden mint régen.
Jessica alaposan megmaszírozza a fiú vállait, bár a keze nem elég erős hozzá hogy komolyan segítsen. De cserébe ad rá egy csomó puha csókot. Mert azok mindig segítenek.
Ahogy kiszállnak a fürdőkádból és köntösben elindulnak a háló felé a szomszédban megnyikordul egy ágy. Halkan, tompán beszéd szűrődik át, halk nevetés.
Úgy fest jól érzik magukat a falon túl.

Dacre & AJ

Pár hónappal ezelőtt amúgy minden okés volt, nem volt tökéletes de minden más annyira jó volt, hogy a párkapcsolatomban nem vágytam a százszázalékra. De tényleg nem. Jessicával elvoltunk egymás mellett, megvolt a saját kis életünk meg még több is. Nem voltak kötöttségek, kérdések. Nem volt érzelem így bántódás sem. Ezért nem értem mi van.
-Őszintén? Igen, rohadtul. Sosem érdekeltek a dolgaim Jess, ahogyan engem sem a tieid. Eltávolodunk, hm, mikor voltunk így igazán közel? És nem testileg értem. – minden a közös élvezetekről szólt, amikor együtt voltunk. Ha jó napunk volt azért, ha szar akkor meg ezért találkoztunk, stresszlevezetés vagy épp a felpörgetés miatt mentünk a másikhoz, mi egymás személyes heroinjai voltunk. És itt a kulcs, a voltunk.
Voltunk.
Elmúlt már a fejetlenség ideje, úgy érzem hibát követek el minden percben mikor nem azzal vagyok akiről álmodozok, aki miatt dübörög a szívem. És most sem vele vagyok, Jess próbál kimozdítani bágyadt állapotomból de én nem akarom. Nem akarok tőle semmit.
-Sajnálom, kibaszott seggfej vagyok. – bólogatok neheztelően, majd hátra döntöm a fejemet és elkezdem masszírozni az orrnyergemet. Nem akarok belemenni ezekbe, annyira távol áll tőlem, megfáradtam már a kapcsolatunkba. Ha nevezhető annak, bár kétlem. Dugó pajtik azok vagyunk, de már a szex sem jó. Sőőőt…
Amikor először mondtam ki, hogy szeretem a lányt akkor csak kényszerből tettem, mert ő kimondta. Viszont ha Dacrenak kéne kimondani akkor biztosan érezném a bizsergést, a pillangókat a gyomromban vagy az elektromos áram cikázását testemben. Talán könnyebben is mondanám ki, hiszen most is csak Ő jár az eszemben, Dacre. Lyukasra járja már a padlómat.
Mikor megérkezünk elönt a megnyugvás, de mégis érzem belülről a feszengést azzal kapcsolatban, hogy most mit csinálhatnak az elkóboroltak, hogy nem láttam kiszűrődni fényt a szemközti lakásból és nem hallok átszűrődni semmit sem. Aggaszt, és közben itt van a NŐ is. Akit nem tudok elküldeni.  Elmenekülök a fürdőbe előle, de érzem szorosan a nyomomban és még alig találkozott testem a meleg vízzel máris érzem a rezdülést, amit az ő bejövetele okoz. Megborzongok, de nem a szerelemtől.
-Próbálkozz. – adom meg magam, majd próbálom befogadni az érzést, de nem megy. Hiába érzem mellét a hátamnak nyomódva nem olyan, mint mikor ágyék tájékon érintkeztem a sráccal. Nem, kellemetlen érzés, ahogyan a gyenge ujjainak erőtlen masszírozása is. Azt szeretném, ha Dacre ülne ott és erősen nyomná bele ujjait kemény izmaimba, miközben tőle kapom a puha csókokat. Kiráz a hideg és hatalmas koncentráció kell, hogy a keményedő tagomat lelohasszam. Nem akarok ma ágyba bújni.
-Köszi, jól esett. – köszönöm meg mikor kiszállunk, majd magamra húzom a köntösömet és elindulok a háló felé. Viszont mikor meghallom az én szobámmal egy falon osztozkodó Dacre szobájából átszűrődő zajt, akkor… elpattan valami. Olyan dühöt kezdek el érezni magamban, mint még soha. – Jessica, figyelj rám most nagyon és értsd meg a szavaimat. Menj haza! Nem akarom, hogy itt legyél. – förmedek rá csúnyán, miközben próbálom az átszűrődő hangokat kizárni fejemből. Morgok egyet, mintha én lennék a Szépség és a Szörnyetegből a szörny. – Tudod mit? Hagyjuk a picsába ezt az egészet, oké? Te is tudod én is tudom, hogy csak dugni akartunk egymással és ez nem állapot. Össze vissza csaltál olyanokkal akikkel nem szégyelltél, nem akarok veled lenni. Undorodom tőled. – vetem oda hozzá foghegyről. Tényleg legyen már vége ennek.
MEG ANNAK!!!!!!!!!





Devon jó úton halad terve beteljesítésével, a kiszemelt áldozata magától issza az alkoholt és nem kell belé beszélni, mint a legtöbb lányba akit ide hoz. Nem szokott válogatni a partnereket illetően, de alapjáraton hölgyeket szeret megfektetni. Szeret felől lenni és irányítani, viszont mikor meglátta Dacre-t érezte, hogy neki kell a fiú. Csak egy éjszakára, de kell neki.
Azon is elgondolkodott már, hogy azért utálja annyira az AJ gyereket, mert vonzódik hozzá majd mikor meglátta másnap edzésen rájött a hányinger, mert nem hogy felállni nem tudna rá a farka de még vissza is húzódik a hasába, ha tudna. Utálja. És ez tökéletes bosszú lesz véleménye szerint, utána majd bemászik Jessica bugyijába is.
-Akkor még szerencse, hogy nem a fénykorodban kaptalak el, mert akkor eliszod az összes pénzemet. Nyugi, vicceltem. Tetszik, hogy ilyen aranyos vagy ha be vagy csiccsentve. – Dacre arcához nyúl és végig simít rajta, viszont elég sután. Idegen ez az érzés. Devon már számtalan emberrel volt, többel is egyszerre így már nem jelentenek neki semmit az ilyen jellegű érintések.
Vigyora szélesen terül el arcán mikor látja a dudor által kiváltott reakciót és azért reméli, hogy még mindig itt van lélekben a srác és nem másról álmodozik. A nemeziséről. Mikor Dacre azt mondja nem történ semmi akkor felnevet, olyan cinikus az egész helyet betöltő nevetéssel.
-Nem hiszem el. Biztos láttad a szerszámát. Azt hallottam méretes darab, de ismerek nagyobbat. – kacsint rá majd megnyalja kihívóan az alsó ajkát. A nadrágja kész lerobbanni róla, így mikor meghallja a menjünk haza kiáltást egyből kap az alkalmon. Nem akar elsülni ruhájába, az olyan… proli. – Sajnálhatja, hogy nem lett több, mert iszonyúan kívánatos vagy. – suttogja nyaka bőrébe mikor már a taxiban ülnek és száguldoznak a lakás irányába.
Mire kettőt pislant már felfelé tartanak a lépcsőn, ahol párszor oda húzza, hogy csók csatába kezdjenek de még ennél is hamarabb érnek be az apró lakásba. Amit még szerencse, hogy nem lát világosban Devon, mert utálná. Utál mindent, ami kisebb mint 90 négyzetméter. Klausztrofóbiás. Az újbóli csók alkalmával a srác közelebb húzza magához, és segít neki lefejteni ruháját magáról, közben nyakára vándorol ajkaival és nyomot hagy maga után. Hadd lássa annak akinek kell látnia.
Enged a szorításnak és követi a hálószobába és sajnos az ismeretlen terep miatt hirtelen nekimegy az ajtófélfának ami miatt felnevet. Kiad egy apró fájdalmas sóhajt, majd rádobja az ágyra Dacrét és felé ül, ágyékát ágyékának nyomja miközben tovább vetkőzteti, hogy minél hamarabb a lecsóba vágjanak. Nem kedveskedik, egyből letépi minden ruháját és magáról is hamar lefejti, és apró csókokkal halad végig testén; alsónadrágja szegélyénél elidőzik, körözgetik majd foggal húzza le róla, hogy másképp is kényeztesse az újoncot.

Side Stories

I believe there is another world. A better world. And I'll be waiting for you there

Ahogy elnézem a velem szemben ülő fiút csak az az egy gondolat motoszkál bennem hogy, mit akar ez a srác tőlem...? Jóképű, izmos meg minden és tudom hogy én sem vagyok egy bányarém sőt, sokan helyes srácnak tartanak de... Csak ez kellhet neki.
Nem is érdekli ki vagyok, honnan jöttem és mi a történetem. És engem sem érdekel ő. Nem érdekel a családja, nem érdekel hogy hogy jutott idáig. Egyszerűen csak egy éjszakát akarok vele tölteni. És ezt mindketten tudjuk. Nem másért vagyunk itt.
Kellünk egymásnak ma estére. Én felejteni akarok, ő meg egy szűk forró helyet ahová a farkát dughatja.
És bennem ezt tökéltesen megtalálhatta.
Elvigyorodom, bár nem is lehetne idegenebb és furcsább az érzés ahogy végigsimít az arcomon. Nincs benne semmi érzelem, vagy kedvesség. Egy egyszerű suta mozdulat.
- Oh fénykoromban, üresre ittam volna egy bankszámlát - kacsintok rá - De azóta elszoktam a tequilátol. Bár nem hiszem hogy a tequilához valaha is hozzá lehet szokni - csacsogok nevetgélve.  Persze tudom hogy nem érdekli
Ahogy elmondom neki hogy semmi nem történt köztünk felnevet mire összevonom a szemöldököm. Nem tetszik ez a reakció. Nem tetsik ahogy gonoszkodik AJ-vel.... Egy pillanatra átszalad az agyamon hogy talán haza kéne mennem, egyedül. Nem befeküdni egy olyan srác alá aki egyáltalán nem érdekel és fizikailag sem vonz annyira mint egy másik srác... Aztán eszembe jutnak Jessica nyögései a falon túlról.... És megmakacsolom magam. Csak azért is közelebb húzódok.
- Nem... nem láttam. Éreztem ugyannn de... várom a kihívóját - a szemem pimaszul csillan és egyből átölelem a nyakát és a hajába túrok mikor magához húz. Kívánatos vagyok...
Az vagyok... csak nem az kíván akit szeretnék hogy kívánjon.
Hamar hazaérünk így az alkohol hatása nem múlik. Sőt. Csak még homályosabb lesz a világ és úgy érzem alig tudom nyitvatartani a szemem. Ez már nem becsiccsentés. Durván lerészegedtem.
Mást se érzek csak Devon ajkait magamon, és a kezeit mindenütt. Az ajka a nyakamra kúszik, ami eleve érzékeny de ahogy megharap és szívni kezd egy foltot rá felszisszenek és a hajába markolok.
Ez fájt... Nem tetszett... Mégsem húzódok el.
A hátam hirtelen csapódik az ágynak ahogy rádob de már nyújtom is ki a karom felé.
AJ...
Ő az... Ő van itt velem...
Fel sem fogom ahogy vetkőztetni kezd és ő is vetkőzik. AJ arca lebeg a szemem előtt. Azt képzelem hogy vele vagyok itt. Ő ölel, ő csókol...
Egyből kéjesebben nyögök fel ahogy megérzem odalent a forró ajkakat.
Részegen, ha akarnám se tudnám visszafogni a hangom pedig alapjáraton nem vagyok olyan hangos.
Nem akarok tökölni... Nem akarok előjátékozni sem. Csak csináljuk...
- G-gumi a felső fiókban - mutattam oda neki. Nem akartam vele gumi nélkül... Merthát... ez csak egy egyéjszakás kaland volt. Nem kockáztatok.





Mikor voltak igazán közel...? A lány összevonja a szemöldökét és félrebiccenti a fejét.
- Ezért jársz velem három éve? Mert dugni akarsz? Hát ez nagyon jól esik AJ köszönöm szépen - mondja a lány hátradobva a haját és elnéz inkább kifelé az ablakon. Ilyenkor annyira tudja utálni a srácot. Ő is tudja persze hogy csak azért jöttek össze de azóta eltelt három év. Azóta elkezdhettek érezni valamit. Nem mintha Jessica érezne bármit is.. De jó volt eljátszani a gondolattal hogy valaki szereti őt.
- Igen az vagy - morog a lány egyetértően. Szex ide vagy oda, ezt mégsem kéne elviselnie még neki sem. MÁr a szex sem jó. Az utóbbi időben nem. Mióta felbukkant az a kócos idióta a szomszédban. Az első pillanattól tudta hogy nem szimpatikus neki.
Már nem volt bizsergés, nem voltak hosszú menetek hogy kifárasszák egymást. Unalmas lett... Egyhangú. Jessica már másra gondolt közben. Korábbi numerákra akik megremegtették mgé a térdét is.
A kádban mégis egy kicsit AJ-re koncentrált. Próbálta elcsábítani ahogy régen de most a srác nem fordult meg hogy egyből a combjai közé másszon. Nem tett semmit csak hagyta hogy Jess masszírozza. Semmi viszonzás, se egy csók, se egy kis simogatás. A lány egyre morcosabb volt
- Neked bármit édes - mosolyog AJre miközben a testét törölgeti a tükörbe pillantva. Még mindig tökéletesen néz ki. Sehol egy felesleges kiló, a bőre feszes és puha. Mindez azért a srácért aki meg se érdemli.
Belebújik a puha fehér köntösbe és elindul AJ után a hálóba. Talán ha eleget bújik és simogatja megdugja végre annyira mint akarja.
Hirtelen azonban AJ megfordul és elküldi a francba. Nem kicsit... Nagyon.
A lány teljesen ledöbben és csak pislog rá.
- Hogy érted hogy.... hagyjuk? Te most szakítasz velem?! - csattan fel a lány - És te undorodsz tőlem? Mióta itt van az a kis kócos mitugrász a szomszédban teljesen kifordultál magadból! Mintha te nem csalnál meg engem minden jöttmenttel ugyanmár! - Jess hátradobja a haját és összefonja a karjait. Oké... Számolj tízig...
Nagyot sóhajt és közelebb lép AJ-hez.
- Édes... feküdjünk le... Holnap ha nem leszel ilyen fáradt megbeszéljük - veszi elő a legnegédesebb hangját és felsimít a fiú mellkasára. Nem fog ilyen könnyen belemenni a szakításba

Dacre & AJ

Azt akarom végre elérni a lánynál, hogy békén hagyjon és ne erőltesse ezt az egészet. Nagyon nem tudok már rajta kiigazodni, amikor megpróbáltam komolyabbra fordítani a dolgot kiakadt mert Ő nem kész erre, én meg már nem akarom. Nehéz felfogni?
-Jessica ez az igazság, és ha nem fogadod el akkor ... nem tudom mi vagy. Lásd be, hogy tényleg csak ezért jártunk össze. – vállat vonok, látom mennyire felhúzza magát a dolgon de nem érzek késztetést arra, hogy megérintsem vagy megnyugtassam. Minek?
Nem érzek iránta semmit, mert amit tudtam volna elutasította még a legelején, nyitott kapcsolatra vágyott pedig én nem. Megadtam neki, három szörnyű évig bírtam és most már tényleg szeretnék rendesen élni. Erre Dacre ébresztett rá és az, ahogyan időt töltöttünk egymással. Vele minden olyan könnyed volt, nem féltem attól, hogy elutasít vagy nem fogadja be a szar poénjaimat, Ő válaszolt rá még annál is bánábakkal. Szerettem vele lenni.
-Kösz. Te is. – csak ennyit dobok vissza neki. Szemeim összeszűkülnek és úgy méregetem a nőt. Mikor gondoltam én azt, hogy szeretni fog? Hogy lehet majd a gyerekeim anyja és a feleségem? Sosem gondoltam igazán a magaménak, mert sosem viselkedett úgy. Az utóbbi időben is hiába próbálkozott mintabarátnőnek lenni, volt benne valami különös. Valami oda nem illő. Mintha csak a pénzemért csinálta volna, pedig neki is ugyanannyira jó háttere van, mint nekem. A szexért talán? Hiszen bárkit megkaphatna csak pislognia kéne.
A közös fürdőzés igen kellemetlen volt, hiába próbáltam ellazulni nem sikerült és minden perccel egyre ingerültebbé váltam a helyzet miatt. Hogy bele vagyok kényszerítve ebbe az ál boldogságba, hogy Jessica rajtam csüng és nem képes elfogadni a tényt, hogy nem. Mi már nem mi vagyunk, hanem ő és én. Külön személyek külön utakkal.
Hiába hagyom el a fürdőt és hiába érzem Viduus aranyos bújását a lábamnál nem csillapodik bennem a düh, csak növekszik. Az egész testem ráng bele, mint a szomszéd szobában lévő ágy a srácok alatt. Kidudorodik a lüktető véremtől a nyakamnál az ér, és ökölbe szorítom kezemet ezzel próbálva valamennyire visszaszorítani a Hulk szintű idegességet. Jessica sipító hangjára pedig elborul az agyam.
-Igen, bazdmeg. – jön ki a számon, általában nem beszélek csúnyán de most a vakító düh és fáradtság keveréke miatt nem tudok uralkodni magamon. – Ne merj így beszélni róla! Sokkal jobb ember, mint te valaha leszel! – csattanok én is fel, a szívem pedig beleremeg a gondolatba, hogy miközben én itt vagyok ők mire készülnek a falon túl. Egy pillanatra az irányukba nézek és látom mit akarnak. Belesajog az egész testem, a pulzusom pedig az egekben, érzem ahogyan lüktet a teljes fejem, a halántékom és a fülem is. Valakit kicsinálok. – Az isten szerelmére! Ne kezdjük összeszámolgatni, hogy én hány emberrel voltam és te mennyivel. Te akartad a nyitott kapcsolatot Jess! – mikor közelebb lép hozzám és a mellkasomra rakja kezét letépem magamról és nagyon kicsit arrébb tolom. – Szerettelek, annyira akartalak szeretni de te elbasztad. És tudod miért? Mert egy kurva vagy. – állkapcsom megfeszül, látszódnak az élei miközben próbálom magam valahogy lenyugtatni. Meg úgy szívesen megolajoznám azt az ágyat. NEM AKAROM HALLANI. – Nincs édes, nincs házasság nincs semmi. Te és én? Hazugság! Nem akarlak látni.






Nem érdekli Dacre élttörténete vagy a céljai, inkább az érdekli Devont mikor kerülhet le róluk az alsó nadrág és játszadozhatnak egymással. Nem számít órákig tartó együttlétre, mert az nem az Ő stílusa, szeret minél hamarabb elsülni azzal nem törődve, hogy a másik is ugyanolyan elégedett, mint Ő. Egy pöcs, úgy isten igazából, de ezt nem titkolja. Dacre hiába beszél neki már rég kizoomolt belőle és nem hallja, csak nézi a szája mozgását és bólogat lelkesen, mint egy kutya. Tudja mire számítanak tőle az emberek és ezt nem titkolja, már rég nem akart senkivel sem komolyabb kapcsolatot, mert szerinte azok időpocsékolások.
Nem akart mást, mint hogy Ő legyen az igazi Barney Stinson csak nem válogatott a prédái között, így lehetősége volt mindenkit megszerezni akit csak tudott. Imádta saját magát, a kinézetét és mindent amit nyújtani tudott férfiasságával. Nem értett az apró érintésekhez de nem is akart, nem áltatott senkit feleslegesen és habár nem mondta el Dacrenak, hogy csak egy éjszakára akarja biztos volt benne, hogy tudja. De nem érdekelte.
-Dehogynem, ha eleget iszik az ember. – kacsint rá de ez is olyan béna. Nem lezser vagy menő csak kellemetlen. Mintha belement volna a szemébe, egyáltalán nem izgató hatású, pedig próbálkozik de nem tudja felvenni a versenyt AJ-vel.
Tudja azt amit tud és nem hisz semmiben, amit mások állítanak. Ezért is nevet fel mikor a srácokról beszélgetnek és a köztük történt dolgokról. Kételkedik mindenkiben és minden szóban, de nem kerít neki nagy feneket, inkább abbahagyja a kacagást és figyel a srác reakcióját. Nem akarja tovább váratni magát, mert már nagyon kivan éhezve. Az edzések miatt nem igazán jön össze neki a dolog, nincs ideje felszedni embereket.
-Megtaláltad. – felmorog mikor nyakába markol a srác és közelebb húzódik hozzá. Tudja mi a dolga, mit vált ki belőle így alig várja, hogy megérkezzenek.
A lakásba érkezés után hamar a szobában találják magukat és Devon nem kér engedélyt a meztelenítésre, elkezdi és nem hagyja abba egészen addig míg meg nem kapja amit akar. Valahol mélyen viszont érzi, hogy nem rá figyel a másik így mikor lent tevékenykedik egy másodpercre abba hagyja és arcához mászik apró csókokat hagyva végig az útvonalán.
-Akarom hallani, ahogy a nevemet mondod. – ad neki egy csókot majd előveszi a gumit a felső fiókból, majd miután felhelyezte fordít a srácon, hogy hason legyen és úgy végzi a dolgát. Nem szereti az arcukat nézni, néhányszor kiengedi a hangját aktus közben és egy ideig a fenekét paskolja, viszont egyszer sem kérdezi meg, hogy jó e a másik félnek. Sőt, nem törődik vele csak azt teszi ami neki jó és, hogy hamar elérje a végállapotot, ami nem várat magára sokáig.

Side Stories

I believe there is another world. A better world. And I'll be waiting for you there

Fogalmam sincs hány egyéjszakás kalandom volt már de az biztos hogy sok. Nem számolom. Nem érdekeltek soha.
Egy estére jól érezzük magunkat egymással, egy estére csak mi vagyunk egymásnak aztán reggel vagy még aznap este szépen elköszönünk és valószínűleg sosem látjuk egymást töbet. Nem emlékszünk nevekre, telefonszámokra. Egyszerűen csak eltűnünk.
A legtöbb ilyen kalandnak egyszerű okai vannak. Lerészegedünk, kanosak leszünk, megtetszünk egymásnak. Történet vége.
Most egész más a helyzet. Most másra sem vágoyk csak hogy felejthessek. Hogy megszűnjek létezni egy kis időre, és csak a forró ölelést, az édes csókokat és az érintéseket érezzem.
Semmi másra nem vágyom csak hogy úgy vágyjak Devonra ahogy AJ-re vágyom. De nem megy.
Ahogy elnézem jóvágású arcát, az ajkait, a sötét szemeit... Nem mozdul meg bennem semmi. Nem érzek tömény vágyat hogy az ölébe simuljak, hogy a kezem közé fogjam az arcát és addig csókoljam míg csak elfogy a levegőnk.
Rám kacsint ami... aranyos. Kissé suta. Kissé kellemetlen. Akaratlanul is AJ arca jelenik meg előttem megint. HOgy az ő kacsintásától végigszalad a hideg a gerincem mentén. De az más... Minden más.
Devon nem AJ. Sajnos. AJ mással van... AJ mással boldog...
És én nem állhatok az útjába.
Így kötök ki Devon karjában. Már túl részeg vagyok ahhoz hogy különbséget tegyek arcok között. Csak szeretném hogy más öleljen. Hogy más árasszon el forró csókokkal.
De most be kell érnem vele.
A csókjai jól esnek, még ha nemis gyújtanak tüzet a bensőmben. A hátam a lépcsőház falának ütközik többször is ahogy felfelé haladunk. Úgy érzem a srác fel akar falni én pedig hagyom neki. Csak felejteni akarok... Eltűnni egy kicsit.
Az ágyam nagyot nyikorog alattunk, nincs hozzászokva ilyen vad mozdulatokhoz és mielőtt bámrit mondhatnék a hűvös levegő simogatja a bőrömet ahogy meztelenül simulok alé.
Fel sem fogom hogy mit csinál, csak elveszek az érzésekben. AJ ajkait képzelem oda. Csak ő... csak ő van itt...
Aztán meghallom Devon hangját és kiszakít a szeretett illúziómból. A nevét...? Minek? Ez valami perverz nárcisztikus dolog...?
Nem tököl perceken belül már bennem van én pedig arccal a párnában. Fáj.
Még az alkohol ködén túl is érzem hogy fáj de eltűrüm. A hangom még így is kéjes, hangosabb vagyok mint józanon.
Nem tart sokáig, én még félúton se járok mikor egyet nyögve elélvez. Értetlenül pihegve nézek rá de már eltűnik mögülem.
Oldalvást dőlök az ágyban, és érzem a sajgást az alfelemben. Ez nem jó fájdalom... Nem akarom ezt a fájdalmat...
Lehunyom a szemem és még érzem ahogy egy könnycsepp legördül az arcomon.
Mi a francot csinálok...?
Aztán elnyel a részeg sötétség. Elalszom.




Nem megy. Nem akarja elengedni. Jessica tudja mit akar és abba kapaszkodik is mind a tíz körmével. Hiába megy az agyára néha AJ vaahol mélyen talán mégis szereti. És jól mutatnak együtt.
AJ mindig mosolygós és vidám. Mindig jókedvű és mindig odavan érte. Ezt szereti benne.
Mindegy hogy alőhozakodott e a nyitott kapcolattal vagy hogy ezt vagy azt akarja... AJ ott volt. És elfogadta őt. Elfogadott mindent amit akart. Egészen mostanáig.
AJ hangja ostorként csattan köztük, mire a lánynak elkerekednek a szemei. AJ mindig mosolyog. Sosem beszél csúnyán. Sosem dühös. Sosem kiabált.
Most mégis....
És persze védi a szomszédfiút mintha valamiféle szent lenne. Jessica egyből dühös lesz, legszívesebben megtaszajtaná AJ-t a mellkasánál. De túl magas, túl erős. Nem tudna benne kárt tenni.
- Úgy beszélek róla ahogy akarok! - förmed rá a lány toppantva a lábával. Viduus beszalad a könyvespolc alá és onnan les ki félve.
Persze AJ midnent a fejéhez vág. HOgy megcsalta hogy ő akart nyitott kapcsolatot.
Nos ez mind igaz. De egy nő igazságérzete nem hagyja. Ennél azért keményebb fából faragták.
- És te beleegyeztél! Amikor hármasban csináltuk érdekes módon semmi bajod nem volt vele! - a lány hangja magas és élesen csattan. Pont ez kell ahhoz hogy AJ- nek még a feje is megfájduljon.
De a lány igyekszik uralkodni az érzelmein. Kell neki a fiú. Képes megalázkodni előtte de csak elutasítást kap.
Ismét egy pillanat alatt borítja el az agyát a vörös köd ahogy a fiú lekurvázza. Hogy képzeli?!
- Én legalább próbáltam tenni ezért a kibaszott kapcsolatnak sem nevezhető szarkupacért! - sivítja mire Viduus csak még jobban eltűnik a szekrény alatt - Te mit csináltál?! Eltűnsz két hétre és fel sem bírsz hívni! TUdod mit még meg is könnyebbültem hogy egy kicsit nem kerestél! Végre azt csináltam amit akartam és nem kellett hallgatnom a hülye színházas sztorijaid amiket leszarok!
Ahogy AJ folytatja a lány csak még jobban felhúzza magát, lassan úgy fest mint egy mérges pincsi.
Egyetlen mondat kell.
Hogy nem akarja látni.
A lány arca eltorzul, vörösbe borul és azzal a lendülettel felképeli AJ-t.
Sarkon fordulva kapja fel a cuccait és már bele is bújik a cípőjébe.
- Soha nem fogsz olyat találni másikat mint én! - vágja még a fiúhoz - Lúzer!
Az ajtó akkorát csapódik mögötte hogy a föld is beleremeg.
Egyedül maradt.... a szomszédból jövő hangokkal.

Dacre & AJ

Jessica tényleg lehetett volna mindenem, szívesen elvettem volna feleségül és költöztem volna össze vele, ha már az elején nem rontja el a dolgot. Tudom, én is ugyanannyira vagyok felelős ezügyben, mint ő, de nem nagyon volt választásom és most nem menteni szeretném magam.
Reménykedtem benne, hogy megjön az esze és azt mondja nem akar többé nyitott kapcsolatban lenni, de ezt három éve csináljuk és nem változott semmi, de tényleg semmi. Amit pedig most csinál inkább eltaszító mintsem megtartó szándékú, én már nem akarom ezt. Szerettem volna mellette mosolyogni, átölelni vagy valami, de undorodom tőle, főleg most. Ahogyan beállított este és próbálta a többiek jelenlétét kihasználni egyszerűen… nem, nekem ez már túl sok.
-Az én lakásomban rohadtul nem beszélhetsz így olyanokról, akik fontosak nekem! – és itt van a kutya elásva, mert a szomszéd srác, akit két hónapja ismerek nagyon fontos nekem, az egész világomat fordította meg száznyolcvan fokkal. Talán, ha akkor nem zárom ki magam akkor most nem lenne ilyen kő a szívemen, minden ment volna a kis medrében én pedig elvettem volna ezt a nőt. A nőt, akire már nem tudok pozitív érzelmekkel nézni pedig voltak jó perceink, de most már nem érzem ezt. Sőt, egyenesen taszít a látványa és ahogyan beszél. Nem akarok már vele lenni és most leszek igazán férfi, mert elmondom neki.
Ahogyan a másik lakásból átszűrődő hangok egyre magasabb távokba száll én annál inkább kezdek idegesebb lenni, még soha nem éreztem ekkora dühöt semmivel szemben. Nem akartam, hogy az az állat rajta legyen a szomszéd srácomon, és azt sem akartam, hogy Jess továbbra is itt nyavalyogjon nekem. De nem tudtam magamon uralkodni, minden eddig felgyülemlett dühömet adom most ki – és van belőle egy pár. Három évnyi.
-Mert hülye voltam! Azt is csak azért tettem, mert te szeretted volna Jessica! Mindent a te kibaszott kedvedért csináltam, hogy végre észrevedd, hogy én is elég lennék neked. De nem. – és ez fájt régen, de már egy ideje nem érdekel. Csak menjen el. Csak hagyjon békén azt szeretném, még nem tudok rendesen véget vetni ennek de azt akarom, hogy egyedül legyek.
Látom, ahogyan őt is átjárja az idegesség, a harag, mégsem tudom komolyan venni csak összefont kezekkel állok előtte és várom, hogy vége legyen a hisztinek.
-Ha egy szarkupac akkor miért akarod megmenteni? – a szekrény alatt remegő állat irányába nézek és feljegyzem, hogy meg kell majd szeretgetnem, ha ketten leszünk. Ilyennek kitenni egy ártatlan öreg cicát nem szép dolog, vezekelnem kell majd nála. – Ha ennyire jó dolgod volt nélkülem akkor talán nem kéne erőltetni ezt a dolgot. Szakítok veled Jessica, menj és szarj széllel szembe. – mondom ezt nyugodtan hangomban mégis fellelhető a gúny és a harag. Mégis kissé kizökkenek állapotomból mikor egy aprócska kéz csattan hatalmas erővel az arcomon, érzem, ahogyan izmaim megfeszülnek és pilláim nem remegnek. Megérdemeltem. A helyére siklik kezem mégis mikor elmegy és becsapja maga után az ajtót akkor nem érzek megkönnyebbülést, nem járja át a testemet a nyugalom hanem még nagyobb harag kerít hatalmába.
Az egész testem remeg a Jessicával történtek miatt és, ahogyan meghallom az átszűrődő hangokat a másik térségből elönt a vörös köd. Nem tudom irányítani a testemet, minden porcikám szétfeszül az idegességtől és érzem, hogy már nem én irányítok. A lábaim csak mennek, fejem kótyagos a dühtől és csak azt érzem, hogy valamit szét kell rombolnom most.
A fájdalmat csak akkor érzem, mikor már a polaroid fotó falamnak dőlve nézem jobb kezemet, amely vérzik, kissé megdagadt de az ujjaimat nem bírom mozgatni. Kiengedek magamból egy hatalmas morgást, ahogyan próbálom megmozdítani, de nem megy; és ekkor eltörik bennem a mécses. A könnyeim elkezdenek patakokban folyni arcomon, kezem sajog attól, ahogyan percekkel ezelőtt teljes erőből ütöttem bele a vasbeton falba azon nagyon kevés nyomot hagyva, mégis, a kép, amire ütöttem most odalent a földön van néhány csepp vérrel.
Mentőt kell hívnom.




Amint ketten vannak már nem viselkedik olyan kenyérre kenhetően, mint a táncteremben. Szeretné minél hamarabb beteljesíteni bosszúját és meghágni Dacre-t saját élvezete miatt is. A srác szobájában meg már egyáltalán nem érdeklik a szavak vagy érintések használata, nem, csak a szexre gondol.
Devon alapjáraton egy önző perszóna, akit nem érdekelnek mások érzelmei és ezt nem fél elmondani nekik. Dacre irányába mégsem fejezte ezt ki, pedig lehet kellett volna. Inkább csak a magáévá akarja tenni a lehető leghamarabb, mert már szétszorítja nadrágját az erekciója.
Mikor próbálja visszatéríteni a srác tekintetét magára akkor azt kéri, hogy kiabálja a nevét a másik mégsem teszi ezt meg. Nem ellenkezik, nem fogja ráerőltetni a dolgot, mert nincs értelme. Csak egy estére kell neki és semmi többre, ezzel pedig a másik is tisztában van.
Szoros tempót diktál, Devon csak arra figyel, hogy neki jó legyen és minél hamarabb el akar jutni a csúcsra. Amikor ez megtörténik akkor nemes egyszerűséggel húzódik ki belőle és szedi le magáról az átkozott gumit, hiszen ő nem szokott használni és emiatt gyorsabban is ment el. De mindegy. Ad egy apró csókot a kerek fenékre majd a ruháit kezdi el összeszedni, egy szót sem szól mikor felöltözve már az ajtó irányába megy.
Nem.
Ő nem az érzelmes búcsúk híve, ezért sem marad éjszakára, nem kér reggelit vagy ölelést. Egyszerűen csak kisétál a másik életéből és halad tovább az éjszakába. Mégis mikor leér a ház elé akkor egy ismerős szőke nőt pillant meg taxira várakozva. Közelebb merészkedik és akkor látja meg Jessica dühtől kipirosodott arcát, mire kérdéseket tesz fel neki, próbál bemászni a bugyijába és tudja, hogy nem kell sok a nőnek sem, mert könnyen adja magát.
Így alig fél órával később, már a következő helyszínre tart. A lányhoz.