A hamarosan induló lakodalmas szezon miatt eszembe jutott, hogy mi lenne, ha keresnék az Aunt Marie’s-nek egy állandó partnert, aki a sütemények, esetlegesen akár még a torták elkészítését is vállalná egy-egy ilyen eseményre. Az emberek szeretik, ha a lehető legkevesebb munkával tudnak nagyon színvonalas dolgokat összehozni, és ezek általában mégis csak az ember nagy napjai szoktak lenni. Illetve, ha bejönne ez az együttműködés és meg tudnánk egyezni, akkor akár az étterem saját rendezvényei alkalmával is meglenne az állandó ember, aki a desszertekről gondoskodna. Ez egy kölcsönösen előnyös együttműködés lenne, hisz állandó megbízói lennénk, mindenkinek azt a bizonyos helyet ajánlanánk és cserébe nekünk is lenne egy állandó, biztos pont ebben az értelemben. Ugyan már nem ezzel foglalkozik, de azért az egyik alkalommal, amikor összefutottunk, kikértem Remy véleményét is, hogy szerinte ez milyen ötlet lenne, de szerencsémre ő is látta benne a fantáziát, így még inkább megerősített abban, ezt meg kell lépnem.
Rá is találtam egy helyes kis kézművel cukrászdára, ami a Zork fantázianevet viselte. Tetszett az egész koncepció, és képek alapján szimpatikusnak tűnt a lány is, aki vezette a helyet, szóval kértem tőle egy találkozót. A helyszínnek megjelölhettem volna az Aunt Marie’s-t, ahol enyém a hazai pálya előnye, de szerettem volna személyesen is lecsekkolni a helyet, így a cukrászdában fogunk találkozni. Tárgyalni ott is lehet.
-Szia! –nyitottam be az üzletbe, rögtön tegezéssel kezdve, hisz ő is fiatalnak tűnt, annyira azért én sem vagyok öreg, ráadásul, ha sikerül megegyeznünk, akkor partnerek lehetünk, akár hosszan tartóan is.
-Sierra Larson vagyok, velem beszéltél meg találkozót egy lehetséges együttműködéssel kapcsolatban. –nyújtottam felé a kezemet egy barátságos mosollyal.
-Ne haragudj, ugye nem baj, hogy tegeződünk? Sokkal kényelmesebb, szerintem. –tettem azért hozzá, mert nem szerettem volna valamit ráerőltetni, ami esetleg neki kényelmetlen lenne. Már képek alapján is nagyon szimpatikus volt a hely, de így, élőben még inkább az. Tényleg egy aranyos kis kézműves cukrászda hangulatát kelti.

She's poison but tasty

Sierra & Skylar

Bevallom, nagyon izgultam Miss Larson miatt. Alig bírtam aludni és pár falatot magamba erőltetni, pedig ha valakit folyton kínzott a farkaséhség, akkor az én voltam. Szánalmas... Pár napja ugyanis megkeresett az ügyvezető hölgy, hogy szeretne találkozni velem egy lehetséges partnerség kapcsán. A queens-i Aunt Marie's nevű éttermet vezeti, ahol elég sok lakodalmat és egyéb rendezvényt is tartanak. Ez nagyon nagy lehetőség és ugródeszka lenne nekem és a kis cukrászdámnak is. Eddig ilyesmit még nem csináltam, nem mertem ilyen nagyban gondolkodni, még csak álmodozás szintjén sem. Állandó megrendelést jelenthetne, és nem kellene aggódnom, ha épp nincs senkinek születésnapja, nincs Valentin-nap, senki sem tart esküvőt, senki sem szeretne meglepni vagy kiengesztelni egy számára fontos valakit. Persze egy finom süteményhez nem kell külön alkalom, de bőven akad konkurenciám Brooklyn-ban és szerte a városban is, hogy a spontán kívánós vendégkör megoszoljon közöttünk.
A partner jelöltem tökéletes pontossággal, gyönyörűszép mosollyal, édes virágillattal és irigylésre méltó könnyedséggel lépett be az ajtón. Pff. Csak el ne szúrd, te szerencsétlen.
- Szia! - széles, lelkes, de azért kicsit meglepett mosoly ült ki az arcomra. Nagyon örültem a tegezésnek, a közvetlen stílusnak, és hogy a Sierra Larson név egy ennyire fiatal, kedves, elragadó nőt rejtett, nem valami kikent, házsártos, idős, lenéző hárpiát, aki nem hogy nem partnerkedett volna velem, hanem rögtön leszólja még a helyet is, hogy aztán elmenjen az életkedvem mondjuk úgy... örökre? Néha Magam sem értem, miért téged választottalak.
- Skylar Draven. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek és hogy eljöttél. - elfogadtam a kézfogást és viszonoztam a mosolyát egy hasonlóval. Bár az enyém az övének a nyomába sem érhet, de tényleg.
- Nem, dehogy baj! Ne szabadkozz. Én kifejezetten hálás is vagyok érte. Kevésbé hivatalos és feszengő. Eléggé el tudok izgulni dolgokat, de így talán nem annyira. - vallottam be az ujjaimat tördelve.
- Ülj csak le. - kínáltam hellyel. A mini cukrászdám volt a helyszín. Ez nem egy klasszikus, tágas, beülős hely, többnyire csak eljönnek a rendelésért, vagy elvitelre visznek sütit, de azért volt 1-2 asztal székekkel, ha valakik itt szerették volna elfogyasztani egy habos kávékülönlegesség mellett.
- Kérsz esetleg kóstolót valamiből? - ajánlottam fel. Szívesen adok neki valamit, ami épp van készleten. Így nyitás előtt még elég nagy a választék, hogy ne okozzak neki csalódást. Nekem már rég azt okoztál. Csak... Fogd be!
Átadtam neki egy brossurát a cukrászdáról, és hogy milyen egyedi megrendeléseket vállalok. A határ szinte a csillagos ég. Szeretem a kihívásokat, a kreatív elképzeléseket, ha a sütijeimnek is lelke van. Kh. Hányni fogok. Vannak benne képek bőven, hogy eddig miket készítettem: a basic daraboktól, macaronok, islerek, a bonyolultabb, díszes, emeletes menyasszonyi tortákig. Szülinapokra kelendők a szuperhősös, rajzfilmes, sorozatos torták is. Fényképeket is rájuk tudok tenni, ez sem probléma. Minden a megrendelő képzeletére van bízva.
- Előzetes, egyedi rendeléssel szinte bármit el tudok készíteni. A cukrászdának két elkülönített konyha része van hátul, így gond nélkül tudok teljesen allergénmentes igényeket is teljesíteni. A keresztszennyezés veszélye sem áll fenn. - ez talán fontos előny lehet másokkal szemben, hogy engem válasszon.
- Én veszem fel a rendeléseket, és személyesen én is készítem el őket. Így sajnos nagy üzemi megrendeléseket lehetetlenség lenne teljesítenem, de nem zárkózom el semmitől sem. Cserébe nagyon ügyelek a minőségre. - sajnos vannak határaim, mivel ez egy egyszemélyes, kézműves manufaktúra.
- Én is látok fantáziát az Aunt Marie's-ben, akár hosszabb távon is. Te mire gondoltál első körben? - pillantottam rá kíváncsian.

-Ugyan már, ezzel egyáltalán nem vagy egyedül! Ha tudnád, hogy mennyire rá tudok parázni bizonyos szituációkra. -legyintettem egy jót nevetve ezen az egészen. Nem szeretném, ha feszengene a közelemben, vagy azon, hogy mi lesz a végeredmény. A kiállás, a magabiztosság, magunk eladása is nagyon fontos, és lehet, hogy amúgy semmi baj nem is lenne a munkájával, vagy a teljesítményével, csak a szerénysége és az izgulása elrontja az egészet. Kedvesnek és szimpatikusnak tűnik, ráadásul a hely berendezése, elrendezése már magában azt mutatja, hogy mennyire jó érzéke van a széphez, ami valljuk be, cukrászként az egyik legfontosabb tulajdonság.
-Persze, szívesen megkóstolnék valamit! De rád bízom magam, legyen, ami szerinted így elsőre a legjobban illik hozzám. -néztem rá egy újabb bíztató mosollyal, leülve az egyik asztalhoz. Annyira kellemes volt az egész atmoszféra, hogy teljesen el is feledkeztem róla, vagy legalábbis részben, hogy hivatalos okokból voltam itt. Egy hálás nézés kíséretében átvettem tőle a brossúráját, hogy átnézhessem, pontosan miket is vállal el, és egyébként meglepően sok dolgot, annak ellenére, hogy egyedül volt.
-Ez szuper hír! A legtöbb cukrászdával pont az a baj, hogy habár készítenek glután, vagy laktóz, vagy bármimentes sütiket, a keresztszennyezés veszélye elég durván fennáll. Én láttam már olyat, hogy a mentes és sima sütiket egymás mellé pakolták. -ráztam meg a fejemet egy sóhajjal. Nekem szerencsére semmiféle érzékenységem nincsen, de ettől még az empátiám elég fejlett, és én éreztem magam rosszul attól a látványtól. Ezek nem játékok, mert simán lehet halálos is egy-egy figyelmetlenség.
-Arra gondoltam, hogy ha esküvői érdeklődés érkezne hozzánk azzal kapcsolatban, hogy tudnánk-e cukrászdát ajánlani a torták, vagy a sütemény tekintetében, akkor téged ajánlanánk. Sokan vannak, akik ezeket az utolsó pillanatban keresik fel, ami egyébként meglepő, de elég nagy százalékban ez szokott lenni. Még csak kora tavasz van, így az igazán nagy szezon nem indult be, tehát bőven lenne lehetősége az ifjú párnak veled egyeztetni. Vagy ha mondjuk születésnapi meglepetés bulit rendeznek valakinek, akkor arra is téged tudnánk kiajánlani. A saját borssúránk mellé odatűzhetnénk a tiédet is, és esetlegesen köthetnénk egy egyezséget, hogy amennyiben mondjuk veled csináltatják a süteményeiket, de nálunk tartják a rendezvényt, valami kedvezményt kaphatnak mondjuk... a terem foglalójából, fordított esetben meg mondjuk a torta árából. Az emberek nagyon szeretik azt érezni, hogy spórolnak, vagy fontosak az adott helyzetben. Illetve, ha bejönne ez az együttműködés, akkor a későbbiekben akár a Halloween, vagy a Szilveszter kapcsán is téged keresnénk meg a desszertekkel kapcsolatban. -pillantottam rá kérdőn, hogy ez így neki is megfelelne-e.
-Van esetleg valami konkrét létszámkorlát a fejedben, aminél mondjuk a sütemények ügyében már ne irányítsunk hozzád senkit, csak a torta kérdésében? -ez egy elég fontos kérdéskör.

She's poison but tasty

Sierra & Skylar

- Komolyan? - pislogtam meglepve.
- Ezzel most megleptél. Egyáltalán nem tűnsz parázós típusnak. - a kedvességén elmosolyodtam. Talán csak túloz, hogy engem megnyugtasson és ne hozzon kellemetlen helyzetbe az ő elsöprő magabiztosságával. Elsöprően hülye vagy.
- Rendben! Örülök, hogy a meglepetés desszertet választottad. - lelkendeztem, persze csak a tőlem megszokott visszafogottsággal. Szeretek ráérezni arra, hogy vajon mire vágyhatnak mások, mi lehet az a sütemény, ami a legjobban tükrözi a megjelenésüket, a valódi személyiségüket. Az alsó ajkamba harapva, elgondolkodva vizslattam végig Sierrán, majd a pulthoz sétáltam. Visszatértem egy szelet kolibri tortával, illetve szervíroztam még neki mellé egy frappuccino-t is.
- Nem tudom, ismered-e, a neve kolibri torta. - lepakoltam elé mindent, a sütis tálat, a villát és a kávét is.
- Ez egy Jamaica-ból származó banános-ananászos fűszertorta. Az egyébként leginkább déli részeken népszerű desszert fő alapanyagai a banán, ananász, fahéj, pekándió, illetve egy kis vanília aroma. Elmaradhatatlan még a cukormáz, a habos, gyümölcsös öntet a tetejére. Nem túl tömény, hanem ízléses átmenet a magvas, krémes szeletek és a könnyű gyümölcstorta között. Úgy gondoltam, hogy mivel ez egy hagyományos, nem túl hivalkodó sütemény, de mégis különleges a fahéj és a pekándió miatt, így illik hozzád. Te is olyan nőnek tűnsz, aki tiszteli a hagyományokat, meglehetősen konzervatív, persze jó értelemben. De azért időnként meglepő fűszereket tud előhúzni a tarsolyából. A fahéj pedig attól függően csípős vagy édes, ahogy bánnak vele. - mint ahogy szerintem ő is. Kifejtettem neki a választásom okait, és reméltem, hogy "ráhibáztam" az ízlésére.
Az apád szerint akkor hibáztál, amikor megszülettél, te kis selejt.
Az ételérzékenységekre aprót bólintottam.
- Ezekre a dolgokra nagyon nehéz odafigyelni. - és nem csak azért, mert egy hang folyton meg akarja mondani, mit csinálj.
- Sokan sajnos divatból is tartják ezeket a diétákat, vagy mert azt gondolják, hogy ez fogyókúrás, közben lehet, hogy a kukoricalisztből készült sokkal jobban hizlal. Azokra, akik fittyet hánynak a keresztszennyezésekre tudnak alapozni az ilyen helyek is, mert nekik jó lesz, és hajlandók érte többet fizetni. Az üzletpolitika sajnos ilyen. - persze vannak kivételek, akik más miatt kényszerülnek erre.
- A legtöbb vendéglátóhely feltünteti az allergéneket és azt is, hogy sajnos a keresztszennyezésre nem áll módjukban odafigyelni. Két teljesen külön felszereltséggel, gépekkel, edényekkel rendelkező konyhát fenntartani szinte teljes képtelenség. Az hamar meglátszana az árakon is. Úgy vannak vele, hogy majd a kedves vendég eldönti, hogy megéri-e neki a kockázatot vagy sem.
Nekem belefér, hogy kétfelé figyeljek és pepecseljek az ilyesmivel, nagyobb személyzetnél már nehéz elvárni, hogy betartsák a szabályokat. Általában megrendelésre dolgozok, minimális a helyben vásárolható termékek száma, így nem vesznek kárba a drága alapanyagok sem. Üzemi mennyiségben ezekre is nehéz figyelni, és szinte már nem éri meg, hogy kétfelé dolgozzanak. Lehet, hogy egy hétig egyetlen speciális vendég sem tér be. - de gondolom ezt nem kell bemutatnom neki. Étterem vezetőként tisztában van minden ilyesmivel és azok anyagi vonzatával is. Ha jól láttam, az Aunt Marie's sem hirdet mentes ételeket, és talán pont emiatt. Kivitelezhetetlen ésszerű keretek között. Nincs olyan köztes megoldás, ahol a vendég és a cég is jól jár.
- Nekem ez tökéletesen megfelelne. - az ajánlata mosolyt csalt az arcomra.
- Szívesen ajánlok fel kedvezményt, ha cserébe ajánlotok engem, és akár állandó megbízásokat is kaphatok a jelesebb alkalmakkor, például Halloween, Szilveszter, Valentin-nap, amikor fix a ti keresletetek is. Nem mint mondjuk egy esküvőnél, ahol nem biztos, hogy rám esik a nászpár választása. Cserébe én is reklámozlak titeket, mint étterem, szállás és rendezvényhelyszín. Előfordulhat az is, hogy egy jegyes pár először hozzám téved be cukrászdát választani, és akkor még nincs lefixált lakodalmi helyszínük. Egyértelműen titeket promózlak majd. - szívesen teszek ki szórólapokat, bármit.
- Nincs nagyon létszámkorlát, amit mondani tudnék. Gondolom átlagosan 100 és 200 fő között tudtok lakodalmakat tartani, nem ezer fős rendezvényeket szerveztek. Ez még beleférhet torták és sütemények tekintetében is. - matekoltam fejben kicsit.
- Ha előre foglaltok ti vagy a nászpár, akkor azokat a napokat csak ezeknek a megrendeléseknek szentelem, nem veszek fel mást, és akkor kivitelezhető. Ez elegendő fix bevétel lenne nekem is, hogy ne akarjak a minőség rovására sokat markolni máshonnan is. - sokan csinálják, de én képtelen lennék rá. Mint ahogy sok másra is.
- Egyébként még fel tudok ajánlani olyat is, hogy a szálloda csomagajánlataiba, vagy csak szobai bekészítésnek kedvezményes ajándék kuponokat tegyetek. - vetettem fel.
- Illetve tarthattok mondjuk süti szerdát, amikor nem csak az étlapon lévő desszerteket lehet kapni, hanem én készítenék minden héten más különlegességet. - az emberek szeretik az újdonságot, a változatosságot, a különleges dolgokat. A kényszer, hogy ne maradjanak ki valamiből elég csábító tud lenni nekik.
- Vagy ha tartotok nemzetközi heteket, akkor az adott országok tradicionális desszertjeit is szívesen elkészítem nektek. - Kanadától Németországon át egészen Japánig.

-A látszat csal. Bár… lehet, hogy a túlgondoló rám jobb szó. Legalábbis a húgom szerint. –legyintettem rá a dologra egy mosollyal. Emmalynn és én nagyon jóban vagyunk, imádjuk egymást, de olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Elég másképp éljük az életünket, másképp látjuk a világot, de ettől még a legfontosabbak vagyunk a másiknak a világon.
Érdeklődve vártam, hogy visszatérjen hozzám, hálásan pislogva rá, amikor a sütemény mellé egy édesen finom frappuccino-t is kaptam. Csendben hallgattam azt, ahogy a süteményről beszélt és aról, hogy szerinte illik hozzám az egyszerűségével, amiben van némi fűszer is, ami a helyzettől függően tud édes és csípős is lenni. Ebben teljesen igaza volt. Alapvetően egy kedves, türelmes, visszafogott nőnek tartom magam, de adott szituációkban én is képes vagyok váltani és máris átmenni „csípősen támadóba”, mint a nagy mennyiségű fahéj a megfelelő ízesítés nélkül. A húgomért bármire képes lennék, talán, ha az élet úgy hozná, érte akár még másokban kárt tenni is, de sose legyen erre szükség. Nekem már csak ő maradt, így mindennél jobban féltem őt és vigyázni szeretnék rá. Ebből a szempontból örülök annak, hogy olyan jellemű emberrel dolgozik együtt, akivel. Na nem mintha annyira ismerném Mark-ot, de futólag már volt hozzá… szerencsém.
-Ismerem ezt a süteményt. Virginia-ból származom, és arrafelé ez egy nagyon kedvelt édesség. Tökéletesen ráhibáztál. Lenyűgöző. Jobb vagy, mint bármelyik pszichológus. És sokkal bizalomgerjesztőbb is. Náluk nincs süti. –ejtettem el ezt a viccesnek szánt megjegyzést egy cinkos mosoly és kacsintás kombinációjával.
A feleslegesen mentesen étkezőkre csak bólintottam. Nekem egy elég erőteljes és sajnos nem túl kedves véleményem volt az ilyen emberekről. Ha ehetsz mindent, ne akarj mentes diétázni, mert csak ártasz magadnak. Fogyni ezek nélkül is lehet, és inkább étkezz változatosan. Nem azt mondom, hogy két pofára edd a hambit, de igazán nincs azzal semmi baj, ha a normális anyagokból készültekből olykor-olykor lecsúszik egy-egy darab. Akár reggelire is, mint ahogy mi tettük Remington-nal a visszatérése utáni reggelen.
-Igen, ebben teljes mértékben egyet tudok érteni. Szerintem becsülendő, hogy te figyelsz ezekre és ennyire lelkiismeretes vagy, de az olyan nagyobb helyek, mint például az Aunt Marie’s is, már nem kifejezetten tud ezekre ennyire nagyon odafigyelni. Azon, hogy kerüljenek fel mentes termékek, nem is szeretnék soha változtatni, mert kivitelezhetetlen lenne. Ha valakinek megfelel, hogy esetlegesen rászállhat a liszt kisebb mennyiségben valamire, mert nem lesz tőle rosszul, akkor bármit meg tudunk körülbelül oldani, de ha pedig nem, akkor sajnos azt az adag ételt a rendezvényre otthonról kell elhozniuk magukkal. –ez sajnos ilyen. Én nem szeretnék senki rosszulléte miatt börtönbe menni és bezárni. Nagyon sajnálom ezeket az embereket, és a speciális igényeket kielégítő helyek hiánypótlóak, ugyanakkor elég nagy lutrik is. Sok esetben hamar bezárnak, mert nem akkora a forgalom. Akinek ilyen betegsége van, nem csak divatozik, az sok esetben nem bízik ezekben a helyekben sem. Láttunk már elég csúnya átveréseket.
-Az nagyszerű lenne. Akkor valamikor akár be is ugorhatnál, vagy elhozom én a szórlapjainkat, és cserébe viszek tőled én is, és akkor kölcsönösen terjeszthetjük egymást a vendégköreinknek. –engedtem meg magamnak egy lelkes, őszinte, elszánt mosolyt. Szerintem jól össze fogunk tudni dolgozni, és nem fogunk csalódást okozni egymásnak. Annak ellenére, mennyire fiatalnak tűnik, elképesztően jól átlátja a dolgokat és a munkamorálja, illetve az ebben való tisztánlátása is elképesztően inspiráló és lenyűgöző.
-Ez mind nagyon szuper ötlet! Átbeszélem azért ezeket a tematikus heteket a személyzettel is, hisz nem szeretnék olyasmit rájuk erőltetni, ami nekik teljesen életidegen. Fontos, hogy ők is jól érezzék magukat és ne gondolják, hogy teljesen fel akarom forgatni a dolgokat, de szerintem is sok, akár új embert is vonzana, ha egy-egy alkalommal bevállalnánk ezeket. Főleg, hogy azért a legtöbb ember nagyon szereti a sütiket, és nem kell feltétlenül mindennek krémesnek és szörnyen édesnek lennie. –ennek örömére bele is kezdtem a sütemény elfogyasztásába.
-Ez nagyon-nagyon finom! Igazi őstehetség vagy, Skylar, de komolyan! Még a végén ezektől fogok elhízni. Mondjuk legalább egy nagyon kövér, de nagyon boldog ember leszek a végére. –nevettem egy jót a dolgon, a kezemet a szám elé emelve.
-Egyébként enni is szereted a sütiket, vagy inkább csak készíted?

She's poison but tasty

Sierra & Skylar

- Miben vagy túlgondolós? - szaladt ki a számon automatikusan a kérdés. Már késő lett volna visszaszívni. Ha szeretne, válaszol rá, ha nem, akkor jó helyen marad majd a levegőben lógva. Engem nem zavarna...
- Oh, akkor ráéreztem valamire. - jelent meg egy elégedett, lelkes mosoly az arcomon.
- Ez kedves tőled! - mondjuk... nincs viszonyítási alapom. Még sosem jártam pszichológusnál. Hangosan nem szerettem volna megjegyezni, hát ha Sierra viszont már igen, és akkor nagy gorombaságnak tűnt volna.
- És Virginia melyik részén születtél? Nagyon más, mint New York? Nem hiányzik néha? - érdeklődtem. Apával sokat utaztunk, de mindig new york-i lány voltam. Ha távol is voltunk, sosem éreztem még honvágyat. Nem kötődöm különösebben sehová sem.
- Szívesen elviszem személyesen a szórólapokat, és hozok magammal a tiédekből! - csaptam le rögtön a lehetőségre.
- Bevallom, még sosem jártam az Aunt Marie's-ben, de nagyon kíváncsi vagyok rá. A szállodák és az éttermek is lenyűgözőek. Szóval a következő találkozásunk mindenképp lehetne ott, akkor esetleg... körbevezethetnél? - pillantottam rá nagy, reménykedő szemekkel.
- Rendes vagy, hogy nem csak a vendégek, de a személyzet igényeire is odafigyelsz. Ritka manapság az ennyire emberi hozzáállás az üzletben, úgy vettem észre. - másokat aligha érdekelne, hogy nyitottak-e a tematikus, nemzetközi hetekre vagy sem. Ha azt mondja a főnök, hogy fejre kell állni, akkor azt kell csinálni.
- A krémes-édes élvezetnek is megvan a maga varázsa, de nem mindig vágyik rá az ember. Olykor egy sima piskóta, egy pohárkrém, vagy valamilyen kekszes alapú is csodákra képes. Neked melyik a kedvenc süteményed? - adta magát a kérdés.
- Köszönöm. - mosolyogtam zavarba jőve a kedvességétől. Örültem, hogy ízlett neki, és hogy igazi őstehetségnek gondol.
- Nagyon édesszájú vagyok, így enni is szeretem őket. Szerencsére már leszoktam a kóstolgatásról. Kivéve, ha profiterol van terítéken. Az a kedvencem, és képtelen vagyok leállni vele. Szerintem kipukkadásig tudnám tömni magamba. - vigyorodtam el, megvallva bűneimet.
- Én a cukrászatot művészetnek, szinte kreatív hobbimnak tartom. Nagy álmom volt, hogy ezt csinálhassam. És neked hogy jött a vendéglátás az életedbe? - nem tudom, szabad-e ilyen személyes kérdéseket feltennem. Vagy egyszerűen csak hagynom kellene, hogy megegye a süteményt és egy üzleti kézfogás után kisétáljon az ajtón? Nem vagyok túl ügyes és rutinos az ilyesmiben. Sierra pedig olyan kedves, okos és gyönyörű, hogy az már rémesen zavarba ejtő. Nem vagyok hozzászokva a bókokhoz és dicséretekhez. Sürgősen el kellene ásnom magam... Végre egy jó ötlet!!

-Hát… gyakorlatilag mindenben és bármiben. Képes vagyok a legapróbb dolgokat is lépésről lépésre megtervezni és a spontaneitás nem igazán a barátom. Már… dolgozom ezen, mert megismertem valakit, aki hasonló világszemléletben él, vagy élt, így tőle kaptam pár tanácsot. De alapvetően ha már csak egy fél mondatban elejt valaki olyasmit, amire rá lehet parázni és túl lehet gondolni a nagy büdös semmit, akkor nekem már indulnak is a fogaskerekek a fejemben. –jelent meg egy zavart mosoly az arcomon, pótcselekvésképpen egy hosszú tincset tűrve a fülem mögé. Ez a cukrász együttműködés is elég új nekem, és szeretném jól csinálni. Már én vagyok az ügyvezető, de ettől még olyan… furcsa érzésem van, mintha még mindig nem én lennék a teljes értékű „főnök.”
-Kedves? Hát… igazából csak ez a benyomásom rólad. –húztam egy újabb kedves, barátságos mosolyra a számat. Skylar sokkal szimpatikusabb, mint sok „szakember” és tény, hogy a sütik megint csak bizalomgerjesztőbb boldogsághormont adó kiegészítők, mint a gyógyszerek.
-Chesapeake-ből származom, de ígérem, hogy nem vagyok hasfelmetsző! –emeltem fel a kezeimet megadóan, jót nevetve ezen.
-Hát… elég más, igen. Nem ennyire zsúfolt, bár azért elég sokan lakják, de ami a legnagyobb különbség az az, hogy ott sokkal, de sokkal több a zöld terület. Teli van erdős, vizes élőhelyekkel, és sok mezőgazdasági, védett területtel is. Nyugodt város egyébként, és az meg, hogy hiányzik-e… nem, nem igazán. Nem köt oda túl sok dolog, a húgom is itt lakik, New York-ban. –itt az otthonom, és mivel én annyira nagy természetjáró nem vagyok, mint a Emms, így annyira nem zaklat fel a gondolat, hogy jobban kell keresni a kirándulós helyeket.
-Szuper! Nekem is könnyebbség, ha eljönnél értük, és szívesen körbevezetlek! Nagyon szeretem azt a helyet, tipikus retro feeling, az igazi amerikai hangulat. Remélem, neked is nagyon fog tetszeni és nem okoz majd csalódást esetleg az elképzeltekhez képest. –nekem tényleg nagyon tetszik az egész kialakítása, az, ahogy fel van építve, a berendezés, a személyzet, minden annyira hangulatos és passzol, hogy ilyet kitalálni sem lehetne.
-Szerintem fontos, hogy a munkavállaló is jól érezze magát ott, ahol van. Ha nem, akkor a munkájához is másképp fog állni, amit megérezhetnek a vendégek is. Ha mindenki tudja a dolgát, bizonyos kereteken belül kellően rugalmas, és nem tesz a másik alá, akkor szerintem minden simán működik. Szeretem tudni, hogy épp mi van a fejükben, ha valakinek problémája van, az nyugodtan elmondhatja. És ez nem csak a magánéletükre, de a hellyel, vagy velem kapcsolatban is így van. Nem baj, ha nem vagyok mindenkinek vagy valakinek szimpatikus, csak igyekezzünk közös nevezőre jutni és zöld ágra vergődni, különben megette a fene az egészet. –a csapatmunka, az összefogás, a mások tisztelete szerintem végtelenül fontos. És többre megyünk, ha szólunk a bajainkról, mintha elhallgatnánk azt.
-A macaron a kedvencem. Szerintem nagyon finom, maga a formája nem túl extrém, de a színek, amikben kapható igen. Meg amúgy az elkészítése se olyan túl egyszerű. –legalábbis én mindig idegbe jövök a végére, pedig imádok sütni-főzni, nagyon kikapcsol.
-Hát ezt megértem. A profiterol nagyon finom és… tudom, hogy ez furán fog hangzani, de olyan aranyos édesség. Mint egy kis felhővel töltött golyó. Az meg, hogy a sütés kreatív hobbi és művészet… szerintem tényleg így van. Annyiféle dolgot lehet csinálni, és lehet egy önkifejezési forma is. A sütik is nagyon beszédesek. –ezt az mutatja a legjobban, hogy ráhibázott arra, milyen sütemény illene hozzám a legjobban.
-Hát… ez egy elég hosszú történet. FBI ügynök voltam, de végül egy tragédia után úgy döntöttem, hogy szeretnék felhagyni vele. Szerettem csinálni és jó is voltam benne, de majd szeretnék családot, nyugodt életet. A vendéglátás is nagyon stresszes, kihívásokkal teli és változatos, de mégis jobban összeegyeztethető a gyerekvállalással és a házassággal, mint az, ha folyton bűnözők után rohannék, és bármikor meghalhatnék. –avattam be abba, hogy pontosan honnan jött a vendéglátás gondolata.
-Már két éve kerestem a tökéletes munkahelyet, és frusztrálta az állandóság iránti vágyamat, hogy nem sikerült megtalálnom a tökéleteset. Aztán végül jött az Aunt Marie’s és úgy tűnik, révbe értem, már ami a munkát illeti.

She's poison but tasty

Sierra & Skylar

- Akkor elég sokban hasonlítunk. - képzeletben le is esett az állam, hogy Sierra és én egy lapon említhetők vagyunk, és nem csak azért, mert üzletünk van a vendéglátásban.
- Csak nem szintén szűz horoszkóp? - pillantottam rá bizonytalan, szégyenlős mosollyal. Talán nem tartja akkora hülyeségnek a horoszkópot... Nem szerettem volna, ha emiatt esetleg unszimpatikussá, komolytalanná válok a szemében. De már késő volt, mert előbb kimondtam, mint hogy gondolkoztam volna.
Visszafogottan ugyan, de jót nevettem vele azon, hogy chesapeake-i ugyan, de nem a hasfelmetsző. Nála volt a pont. Kihagyhatatlan poén annak, aki nagy Hannibal kedvelő.
- Mit szeretsz New York-ban a legjobban? - ha már a szülővárosához végül is nem köti semmi.
- A húgod is vendéglátós? - érdeklődtem. Ha nem szeretne, nem válaszol. Eszem ágában sincs a magánéletében, a családja dolgaiban kutakodni. Csak ha már így kiemelten megemlítette...
- Szerintem be fog jönni a hely. Imádom a retro, vintage dolgokat. - örülök, hogy nem egy modern fekete-fehér-szürke, krómozott étterem, hanem amolyan kis hagyományos. Családiasan hangzik tőle.
- Ha pincér vagy szakács vagy ilyesmi lennék, biztosan neked akarnék dolgozni! Ez nagyon emberien hangzik. - néztem rá elismeréssel és csodálattal. Sierra nagyon különleges, empatikus nő. Nem győzök rácsodálkozni erre. A mai világban ez már annyira ritka. Nem csak az üzletben, de az azon túli életben is.
- Én is szeretem a macaronokat. Olyan kis ízléses és vidám. - nekem valamiért mindig ez jut róluk eszembe.
- Ha szeretnéd, egyszer szívesen megmutatom a macaron-készítés trükkjét. - ajánlottam fel neki. Ezzel nem arra céloztam, hogy béna lenne, rosszul csinálná, nem értene hozzá, csak... egy ártatlan ajánlat volt.
- Abszolút!!! - kaptam rajta a beszédes sütik megállapításon.
- Olyan sok mindent el tud árulni a megrendelőről is, illetve arról, akinek szánják. Ha valaki itt helyben vásárol valamit hirtelen felindulásból, az is tükrözi az aktuális lelkiállapotot sokszor. - és persze a készítőről is árulkodik.
- FBI ügynök? - pislogtam meglepve és lenyűgözve egyszerre.
- Az biztos, hogy nem túl családbarát munka. A vendéglátás sem mindig, de nem zárja ki annyira a házasságot és a gyerekeket, mint a fegyveres bevetések. - hüledeztem még egy sort.
- Mindent lehet jól csinálni mértékkel, csak meg kell találni az aranyközéputat. - bár ez keveseknek sikerül. Sierra számára viszont szerintem nem tűnik lehetetlen feladatnak. Nagyon céltudatos.
- A vendéglátás örök szerelemnek tűnik, vagy szerinted idővel váltani fogsz ebből is? Mit tudnál még elképzelni magadnak?

-De igen! –bólintottam rá arra, hogy szintén szűz a horoszkópom. Ezek szerint akárcsak neki.
-De őszintén megmondom, hogy én ezekben annyira nem vagyok otthon. Nem az én világom a horoszkóp, ez a személyiségjegyes része sem, viszont mindig érdekes, amikor olyannal találkozom, aki nagyon otthonosan mozog ebben! Akkor ezek szerint ez valamiféle csillagjegybeli sajátosság, hogy túlgondolunk és izgulunk mindent? –néztem rá kérdőn, őszinte kíváncsisággal, egy hasonló mosollyal kísérve. Attól, hogy nem értek hozzá, még érdekesnek találom azt, amikor valaki igen, és nagyjából képben van az ilyesmikkel. Azt hiszem, már hallottam olyanokat, hogy „te tipikus Bika vagy” vagy épp azt, hogy „minden Vízöntő ugyanolyan”, de sose tudtam hova tenni ezeket igazán.
-Azt hiszem, talán azt, hogy mennyi lehetőséget hordoz magában. Sokkal nagyobb, zsúfoltabb, emiatt pedig több a lehetőség a munka, de akár a magánélet, vagy szórakozás terén is. De nem hiszem, hogy konkrétan egy dolgot ki tudnék emelni. Bár… lehet, hogy mostantól a cukrászdád és a tortád fog eszembe jutni erről a kérdésről. –címeztem neki egy újabb elismerő, „ez elképesztően finom” mosolyt.
-Nem, ő gyilkossági nyomozó az NYPD berkein belül. Nem is tudnám elképzelni más munkahelyen egyébként, annak ellenére sem, hogy minden alkalommal lerágom a tíz körmömet, amikor elmeséli az éppen aktuális, vagy már lezárt ügyeit. –ráztam meg a fejemet a szemeimet meregetve, egy sóhaj kíséretében. Imádom Emma-t, de néha meg kéne rázni, hogy túl veszélyes vizekre evez. És ezen a „mentora” sem segít. Az egyetlen előnye annak a férfinak az, hogy talpraesettnek tűnik, aki meg tudná védeni, ha kellene, de ennyi.
-Remélem, hogy így lesz!! –és tényleg tetszeni fog neki a hely. Egy zavart mosollyal pislogtam rá, belekortyolva az istenien édes italomba inkább, mielőtt még teljesen elvörösödtem volna a random bóktól.
-De így meg együtt dolgozhatunk, ami szerintem nagyon jól fog működni! –eléggé egy hullámhosszon vagyunk vele. Skylar nagyon kedves, édes lány, nem is értem, hogy kerülhette el eddig a figyelmemet ő és a cukrászdája.
-Komolyan??!! Az nagyon jó lenne!!! Köszönöm szépen. Ígérem, odaadó macaron tanítvány leszek. –még szalutáltam is egyet neki, hogy biztosítsam az elhivatottságomról.
-Igen, főleg, ha valakinek veszed a süteményt, nem csak mondjuk magadnak szeretnél egyet gyorsan. De erről jut eszembe! Majd szeretnék elvitelre kérni én is valamit, mert ismerek olyat, aki nagyon szeret enni, és az édesség is szerepel ezen a terítéken. –pislogtam rá kissé bizonytalanul. Nem szeretném kifosztani az üzletét, és természetesen fizetési szándékom van a sütijeivel kapcsolatban, de lehet, hogy nem szeretne ennél is jobban megdézsmált süti mennyiséggel nyitni.
-Igen, pontosan. Nekem fontos a család, és szeretnék sajátot, még akkor is, ha már nem vagyok húsz éves, hogy fiatal anyuka legyek. De az FBI-os dolgok mellett ez szinte esélytelen lett volna. Utáltam volna a gondolatot, hogy esetleg meghalhatok, vagy megsérülhetek, és a gyerekeim, a férjem ezt át kellett volna, hogy élje. –a saját családunkból kiindulva tudom, hogy ez mennyire káros és borzasztóan romboló végkifejlet.
-Szerintem már csak akkor fogok váltani, ha anyuka leszek. Tudom, hogy manapság nagyon nehéz az, hogy egy fizetésből eltartsunk egy egész családot, de egy ideig biztosan nem mennék vissza dolgozni. Nem akarnám beadni bölcsibe a gyerekemet, szeretnék az első években otthon lenni vele. De ha már óvodás korú lenne, akkor szerintem ugyanúgy ebben dolgoznék tovább. Mivel nem pincér, vagy szakács vagyok, így valahol jóval rugalmasabban tudok közlekedni a cégen belül, vagy hogy mondjam. Most azt hiszem, megtaláltam a tökéletes munkahelyet magamnak. Ha nem tudnék visszamenni konkrétan az Aunt Marie’s-be, akkor is hasonló munkakört keresnék magamnak. –válaszoltam meg a kérdését.
-És te? Mindig is egy saját kis cukrászdáról álmodoztál? Van már terület, ami egyébként vonzana, ha nem itt lennél?

She's poison but tasty

Sierra & Skylar

- Részben fakadhat a születésünk időpontjából, a csillagjegyünkből is. Szerintem egyszer érdemes lenne esélyt adnod neki, hogy utána olvasol a szűz nő jellemzésének. Ha mellé megcsinálod a 16 személyiségtípusos tesztet, összeveted a kettőt, talán meglepődsz, hogy menyire valós eredményt kapsz. Még jobban megismerheted magad, és átláthatod, min kellene változtatnod, mit még jobban kihangsúlyoznod, miben rejlik az erősséged, hogy tudsz kevésbé távolságtartónak tűnni, ilyenek. De persze ez csak javaslat. Attól még, hogy nekem ez érdekes, neked nem biztos. Nem szeretném a saját bolondságaimat rád erőltetni, még csak említés szintjén sem. - de mivel a mosolya és a kíváncsi tekintete bíztató volt, így bátorkodtam megemlíteni neki ezeket a dolgokat. Nem feltétlenül kell mindenféle elmeorvoshoz járnod, hogy megismerhesd önmagadat, a problémáidat, a személyiségedet és tudj változtatni. Nem mintha Sierra ilyesmire szorulna!!! Rajtad pedig senki és semmi sem segíthet. Kis szánalmas szolga.
Amikor azt mondta, hogy lehet, hogy mostantól a cukrászdámat és a tortámat fogja a legjobban szeretni New York-ban, a tenyereimet az arcom elé pakoltam.
- Jaj, ne mondj ilyeneket. - nagyon zavarba ejtő a kedvessége még mindig.
- Megértem, hogy aggódsz érte. Nem veszélytelen a munkája. - bújtam elő aztán az ujjaim rejteke mögül, mikor elárulta, hogy a húga gyilkossági nyomozó. Durva.
- Szerintem is jó kis csapat leszünk együtt. Már most alig várom!! - értettem egyet lelkes mosollyal.
- Itt a konyhámban bármikor szívesen látlak a macaron-tanfolyamon. Vagy bármi mást is szívesen megmutatok. Ilyen körülmények között minden alapanyag rendelkezésre áll, könnyebb is kísérletezni. Aztán otthon a saját birodalmadban már minden flottul fog menni. - biztos vagyok benne, hogy gyorsan megtanulja. Sőt! Nem is megtanítanom kell neki, hanem csak elárulni pár rafinált kis tippet, amivel feldobhatja a saját remekműveit.
- Csak aztán nehogy kineveljem a saját konkurenciámat, és többet nem ülsz be hozzám semmire. - biggyesztettem le az ajkaimat. Félig-meddig megjátszott volt a dráma kedvéért, de valóban sajnáltam volna, ha kikerül a vendégkörömből. És nem a pénz miatt! Hanem a társasága miatt. Élvezem, amikor olyan tér be hozzám, akivel jókat lehet beszélgetni. Minden olyan kellemes, napsütéses, mosolygós, könnyed. Sierra egy csoda!
- Persze, bármit elvihetsz, amit csak szeretnél. Mire gondoltál? Vagy mesélsz róla, kinek szánod? Hát ha nála is ráhibázok a tökéletes süteményre. - természetesen minden a ház ajándéka lesz a partnerségünk jegyében. De még nagyon nem tartunk ott, így felesleges is lett volna szóba hozni.
- Hát nem épp testi épség és családbarát munka. Megértem, miért váltottál. És szerintem neked még bőven nem késő, hogy gyereket vállalj. Már nagyon kitolódtak a dolgok a mai világban, nem hiszem, hogy bármiről is lekéstél volna. Amúgy is gyönyörű vagy, és nagyon-nagyon kedves. Szerintem csodálatos anyuka leszel. - csak a megfelelő férjet, apát lesz hozzá nehéz időben megtalálni. Bár lehet, hogy van valakije, így ez nem lehet akadály.
- De akkor nálatok ez ilyen családi hagyomány? - kérdeztem rá kíváncsian.
- Mármint az ilyen igazságszolgáltatói munka... - nem az anyukaság. Sierra FBI-os volt, mielőtt a vendéglátás felé fordult volna, a húga pedig gyilkossági nyomozó. Ebből gondolom, hogy talán ilyen rendőr/ügynök família lehetnek.
- Szerintem ez szép gondolat! Tetszik a hozzáállásod, hogy szeretnél a gyerekeddel foglalkozni, nem az első adandó alkalommal lepasszolni, mert kell a pénz, vagy mert nincs kedved otthon kínlódni vele. - manapság nem az a jellemző, hogy az anya otthon marad, tanítgatja a gyerekét, foglalkozik vele, hanem a kezébe nyomja a tabletet, vagy leülteti a TV elé, aztán csináljon, amit akar, csak őt hagyja békén és maradjon csendben. Az hogy milyen szennyet néz, már senkit sem érdekel.
- Mindig is a cukrászda volt a vágyam, igen. De nekem is volt B. tervem, amíg ez nem hozott eleget a konyhára. Azóta azonban fordult a kocka, és mára már ez a fő bevételi forrásom. Egyiptológiát tanultam az egyetemen. Az ókori nyelvek és kultúrák mindig is érdekeltek, különösen az egyiptomi. Így igaz, hogy már csak mellékállásban, de régiségszakértő vagyok a Brooklyn Múzeumban. Azt is nagyon szeretem. - magyaráztam halvány mosollyal. Vagyis inkább csak szeretted, kislány. Amíg a szánalmas, ütnivaló apád elő nem került a semmiből. Vajon mi a francot akar ennyi év után az a vén bolond? Nem tudom. De ez engem is érdekelne, hidd el. Nem csak téged.

-Talán tényleg nem ártana utánanéznem. Mármint… épp nagy elhatározásokban vagyok, hogy adok esélyt új dolgoknak, amik számomra idegenek, szóval ebbe akár ez az olvasásos-tesztes dolog is beleférhet. Nagyon kíváncsi leszek, mit tudok leszűrni ebből. –az önreflexió amúgy is fontos dolog, és sokan nem képesek rá. Ráadásul, még ha nem is hiszek benne, talán vannak benne hasznosabb infók, amiket akár meg is fogadhatok.
A zavarára csak egy mosoly volt a reakcióm, majd csak bólogatni kezdtem.
-Hát igen, az biztos. Emma nagyon tehetséges, és a különös gyilkosságokra specializálódott, hogy így mondjam. Nyomoz persze „egyszerű” esetekben is, de zömmel olyasmikkel foglalkozik, amikben van valami elsőre megmagyarázhatatlan. –a szkepticizmusa miatt nem fenyegeti az a veszély, hogy beszippantja a szekta és hasonlók, de ettől még szörnyen aggódom érte mindig, amikor riasztják. Nem szeretném őt is elveszíteni, azt tényleg nem élném túl.
-Szuper lenne, köszi!!! Tök jó lesz egy szakmabelitől ellesni a fortélyát ezeknek, és végre nem félni attól, hogy valami összeeshet, pedig állításom szerint mindent úgy csináltam, ahogy kellett volna. –lelkesedtem fel az ötlettől. Skylar szuper kedves, és elképesztően lelkiismeretesnek tűnik, tényleg örülnék, ha segítene nekem.
-Na, ez már csak azért sem fog megtörténni, mert sosem leszek olyan ügyes, mint mondjuk te. Plusz akkor kivel beszélgetnék egy-egy süteményvásárlás alkalmával? –legyintettem rá a dologra mosolyogva. Szerintem mi ketten lehetnénk jóban, nem csak szakmai értelemben, és egy ennyire kedves, szimpatikus embert nem szeretnék elveszíteni az ismeretségi körömből.
-Hát öhm… a volt ügyvezetőnek szeretnék vinni valamit. Elég jóban lettünk vele, és néha beugrik hozzám, ha ráér. Remington egy nagyon rendes, nagyon szerethető srác. Okos, kedves, vicces, céltudatos, habár ahogy én, ő is kissé munkamániás és szemellenzős, ha olyan irányban tevékenykedhet, ami igazán érdekli. Szerencsére sikerült teljesítenem, így most már felmondhatott, és csak a zenére koncentrálhat. Nagyon tehetséges! Bár az indie vonal elég megosztó, de szerintem jó hangja van, és jó a zenéjük is. Amikor erről mesél, mindig annyira lelkes lesz, hogy az átragad az emberre. Lejön, hogy neki ez nem csak munka, nem csak hobbi, hanem tényleg az élete. Nemrég volt túl egy elég durva mélyrepülésen, így most újult erővel vágott bele a dolgokba. Nagyon kedvelem őt, és igazából hálás vagyok neki, így szeretném meglepni valamivel. –gondolkoztam el a dolgon.
-Amikor szabadságot vett ki, volt egy kisebb kavarodás a húgom egyik ügyében, amit véletlenül a nagy lendületben elmondtam neki, amikor este beszéltünk, hogy mi történt aznap, illetve azt is elmondtam, hogy tönkre ment az autóm, szóval taxizgathatok is az őrült gyilkosok fenyegetései mellett. Szóval egyszer csak megjelent egyik este az Aunt Marie’s-ben, hogy előbb visszajött és szívesen elvisz. Többször is cipelt már, szóval szeretném neki meghálálni, és a süti tökéletes választásnak tűnt erre. Oh, és ha már nálam ráhibáztál arra, hogy honnan származom… Remy Chicago-ban született. -tettem még hozzá ezt így a végén, hogy aztán elhallgathassak. Biztosan nem egy ekkora kiselőadásra számított tőlem.
-Ez nagyon kedves tőled, köszönöm. Remélem, hogy tényleg így lesz. –címeztem neki egy ragyogó, hálás, bár kissé zavart mosolyt.
-Így is mondhatjuk, igen. Az apánk SEAL-parancsnok volt, az anyánk pedig egy nagyon menő ügyvéd. Valahol egyértelmű volt, hogy mi is ezt a pályát akarjuk majd magunknak. Én az FBI-t választottam, Emma pedig kacsingat a CIA felé, és egyébként amilyen céltudatos, tehetséges és eltökélt a munkája iránt, akár még el is érheti ezt az álmot. –a kérdés inkább az, hogy tényleg szeretné-e. Remekül végzi a munkáját, de a szabályok nem mindig neki valóak, ott pedig szigorú rendszerben dolgoznak.
-Azért vállalj gyereket, mert szeretnéd, és tudsz is vele foglalkozni, ne pedig azért, mert társadalmi elvárás, vagy valami ehhez hasonló baromság. Az én felelősségem, és fontos, hogy az első éveiben ott legyenek mellette a szülők, tanítgassák, gondoskodjanak róla. A gyerek nem hülye, csak… gyerek. –így mindent megért, néha sokkal inkább, mint hinnénk. Nem szeretném elcseszni. Ha megházasodom, én nem akarok elválni, hanem végig akarom csinálni, ahogy egy családnak működnie kellene.
-Komolyan?????!!!! –néztem rá aztán hatalmas, kistányér méretű, csillogó szemekkel.
-Annyira klassz vagy!!! Imádom az egyiptomi kultúrát, és a múzeumokat is, és annyira menő, hogy ezzel foglalkozol, és ezt tanultad!

She's poison but tasty

Sierra & Skylar

- Ez izgalmasan hangzik! Mármint nem az, hogy nyitott vagy a horoszkópos gyorstalpalóra, hanem hogy új dolgoknak szeretnél esélyt adni. Van már esetleg bakancslistád, hogy miket próbálnál ki? - csak ismételni tudom magam. Ez annyira izgi!!! Talán nekem sem ártana valami, ami kirángatna a komfortzónámból. Mhmm... mármint rajtam kívül? Egy jó szex végre?
- Az a baj, hogy sokszor a neten is hibásan vannak fenn a receptek, vagy pont a lényeg hiányzik a leírásból, amitől varázsütésre tökéletesen összeáll a hab. Nem akkora ördöngösség, csak valóban követni kell a receptúrát. A helyeset! - de majd együtt megtaláljuk, hol a hiba az adott süteményben. Azt gondolom, hogy Sierra aztán hamar rá fog érezni, hogy a jövőben hogyan küszöbölje ki ezeket a pontatlanságokat magától is. Kiváló érzéke van az üzlethez, az emberekhez, még velem is könnyen megtalálta a közös hangot, szóval kétlem, hogy pont néhány kis fránya macaron fogna ki rajta.
- Örülök, hogy így gondolod. Én is kedvelem a társaságodat! - viszonoztam a mosolyát lelkendezve.
Halvány, ám annál lelkesebb mosollyal hallgattam őt, amikor a sütemény címzettjéről beszélt. Tetszett amiket az előző ügyvezetőről mesélt. Elég jól el tudtam képzelni a leírás alapján az illetőt.
- Tényleg nagyon rendes, figyelmes srácnak tűnik. Megérdemli azt a sütit. - bólintottam mosolyogva.
- Tök jó, hogy bár már te vetted át a helyét, de jóban tudtatok maradni. És még törődik is veled. - különben nem tette volna meg érte azt, amit. Elég durva áldozat. Sokszor még a közelálló barátok, családtagok sem képesek az ilyesmire.
- Biztosan sokat jelentesz neki. - de ez persze nem az én dolgom, csak ez jött át.
- Hát ha tippelnem kellene, szerintem a banánkenyér fagyival vagy valami házi jellegű kenyérpuding jönne be neki. Te mit gondolsz? - ő ismeri, így számít a megerősítése. Szerintem azt érezné, ha nagyon mellé lőnék. Fontos, hogy szóljon. Szeretem megtalálni mindenkihez a tökéletes sütit.
- Hűűű. A SEAL-parancsnok is nagyon menő. - ámuldoztam nagy szemekkel. De attól még fura, hogy a lányait is ilyesmire inspirálta.
- Az FBI és a CIA is veszélyesen hangzik. Én elképzelni sem tudnám, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Ehhez nagyon elhivatottnak kell lenni. - még mindig nehéz volt feldolgoznom ezeket a fegyveres testületes infókat.
- Jaj nagyon szeretem, amilyen szépen, lelkesen és kedvesen tudsz nyilatkozni azokról, akik fontosak neked. Szerencsések, hogy vagy nekik. - akár a húga, Emma, akár a Remington nevű srác. Irigylem őket, hogy van egy Sierra az életükben. Bár... talán most már az enyémben is. Alig ismerjük egymást, alig találkoztunk, az üzlet, a partnerség volt a cél, mégis olyan nagyon megkedveltem egy pillanat alatt.
- Az ókori kultúrák, vallások közül mindig is az egyiptomi nyűgözött le a legjobban. Apa ráadásul régiségkereskedő volt, így valahol mondhatni ebbe születtem bele. A görög és a római is érdekes persze, de az én szememben a nyomába sem érhetnek. Neked van ilyen rajongásod? - van aki a japán kultúráért van oda, másokat London vonz.

-Hát… nem igazán. Extrém sportok, koncertek, meg úgy általánosságban olyasmiket, amik kívül esnek a komfortzónámon. Én nem az a kísérletezős típus vagyok, szóval még a kajáknál is a megszokott dolgokat részesítem előnyben. –a kísérletezős, random dolgokat kipróbálós nem én vagyok a családban.
-Még sosem gondoltam arra, hogy valamit kihagynának a receptekből. Mivel eddig úgy gondoltam, hogy van egy általános, és ahhoz mindenki hozzá szokta tenni a sajátját. De akkor majd… tényleg nagyon oda fogok figyelni rád, hátha eltanulom a varázslatot, amivel nagyon finom, és nem mellesleg szép sütiket tudok majd csinálni!! –pislogtam rá hatalmas, lelkes szemekkel, egy hasonlóan ragyogó mosollyal. Nagyon izgatott vagyok már most!!! Skylar annyira kedves, édes meg szimpatikus, hogy nagyon várom már a közös programot a sütés képében!
Örültem, hogy ő is szimpatikusnak talált, és kissé zavarba is jöttem tőle, így némi pírral az arcomon kezdtem el az egyik hajtincsemet csavargatni pótcselekvés gyanánt. Olyan ritka hozzá hasonló, kedves, normális emberekkel összeakadni, hogy mindig meg kell becsülni, ha mégis sikerül. Remélem, a munkán kívül is jóban lehetünk majd!
Elmeséltem neki mindent, ami nagy hirtelen eszembe jutott Remy-ről és arról, hogy miért szeretném meglepni őt egy süteménnyel. Annyira hálás voltam neki, amikor a semmiből felbukkant, hogy majd ő hazafuvaroz. Egyszerűen hihetetlen volt, hogy egy kvázi „idegen” előbb hazajött a nyaralásából azért, hogy ne essen semmi bajom a taxis-tömegközlekedős dolgok miatt. Nagyon kedveltem őt, és szerencsésnek tartottam magam, amiért jóban lettünk.
-Tényleg nagyon figyelmes, srác, nagyon megkedveltem. De... szerintem mindenkivel ilyen, nem csak velem… vagy… azt hiszem. Nem tudom. –még sosem gondoltam bele abba, hogy esetleg sokat jelenthetnék neki én, vagy éppenséggel a biztonságom. Bár… én voltam a szabadulásának kulcsa az Aunt Marie’s-ből, szóval lehet, hogy csak aggódott azért, nehogy mégis idő előtt bedőljön egy be nem tervezett gyilkosság miatt az álma. De közben meg… nem hinném, hogy csak ez állt a háttérben…
-Szerintem mindkettő teli találat lenne. Hmmm… akkor azt hiszem, hogy most a kenyérpudingra szavazok. Aztán legközelebb majd elrángatom magammal, mert mindenképp látnia kell, honnan van a neki szánt sütemény! –pillantottam rá egy lelkes mosollyal.
-Nagyon imádtuk a menő apukánkat. Mindig is inkább apuci kislányai voltunk, de főleg a húgom. Emma nagyon felnézett rá, és minden áron nyomozó szeretett volna lenni, és nem is akar váltani. Szóval ez a SEAL-parancsnok dolog elég inspiráló volt. –csak sajnos épp ennek a veszélyes oldala zúzta szét a családunkat és történtek meg azok a tragédiák, amik.
-Öhm… köszönöm szépen. Ez nagyon kedves tőled. –pislogtam rá teljes zavarban. Szeretném, ha idővel Skylar is egy lenne ezen emberek közül. Manapság olyan nehéz értelmes barátokat találni, ő pedig nagyon szimpatikus, és nagyon megkedveltem.
-Az egyiptomi a legérdekesebb!!! –szerintem legalábbis.
-Hmmm… hát… a japán kultúrát nagyon szeretem úgy egy az egyben, szerintem nagyon érdekes, szép és természet közeli. Meg ugyan kicsit… morbid, de amit nagyon szépnek tartok, az a mexikóiaknál tartott halottak napja. Mármint az, amikor megvendégelik a halottjaikat, és nem keseregnek, hanem valahol ez egy buli, az élet ünneplése. Egy kicsit olyan, mintha a halottaink még velünk lennének. –magyaráztam neki a dolgot egy mosollyal.
-De az igazság az, hogy én a történelemmel mindig is hadi lábon álltam. Tök érdekes maga a téma, egyébként. De annyira borzalmas tanárok vannak, hogy megutáltatják a gyerekkel az egészet. –ráztam meg a fejemet egy sóhajjal.