Bár nem különösebben tett nagyobb erőfeszítést annak érdekében, hogy a Matteonak írt üzenet, miszerint tíz perc múlva ott lesz, megvalósuljon, mikor a lépcső tetejéhez ért, az ujjára aggatott kulcsokat zörgetve zakatolt le annak minden fokán. Alsó ajkának szélét harapva morfondírozott két cipő között, szinte soha nem látott tanakodással, mígnem megelégelve a tanácstalanságot a sportosabb darabra esett a választása, ami után az utolsó mozzanat az volt, hogy fülébe ékelte fülhallgatóit, majd perdült is ki az ajtón. Az utca népéhez mérten hosszú nadrágjában, egész ujjas ingében lényegesen túlöltözöttebbnek érezte ruházatát, ami gondolatban a ruhaneműket se perc alatt felmelegítő, rendíthetetlenül tűző Nap sugarai erősítették meg. Egyedül a lágyan süvítő szélnek mondhatott köszönetet, ami egyedüli tényezőként fáradozott azon, hogy, míg a napos oldalon iramodott neki az útnak, ne akarjon menten megsülni. Manhattanben talán a Viola néniék háza, és az apja, valamint keresztapja étterme, a La Trattoria közti távot ismerte egyedül olyan magabiztosan, mintha Róma utcáin sétált volna. Akár vakon is eltalált volna odáig, aminek nagy hasznát vette, mikor a sarkon ráfordulva a merőleges utcára, ami a Park Ave-ről egészen a Central Parkig vezetett, másra se tudott gondolni, mint az az előtti nap találkozására, és a feltehetőleg az idő tájt is a Bow Bridge melletti egyik padon ülő, a színek kusza kavalkádjában festegető Vivianara. Ha nem lett volna találkozója, minden bizonnyal végigsétált volna az Ötödik sugárúton, hogy a Hetvenkettedik utcánál bevezető kapun a parkba érve a felé a nyugvópont felé törekedjen, ahol előző este is békében üldögéltek. Helyette azonban, bár lesétált a Hetvenkilencedik úton, és a park melletti sugárútra kanyarodott, megmaradt annak a felé eső oldalán, és, noha rendíthetetlenül hajtotta előre a fülében dübörgő, kedvenc francia számának ritmusa, nem jutott el még csak a Hetvenkettedik sarkáig se, holott valamelyest vágyakozón sandítgatott a széles út túloldalán hosszasan húzódó zöldövezet felé. Ha legkevésbé se józan esze nem is a már távolról kivehető, fehér-piros ponyvás étterem felé húzta, a gyomrának vad korgása annál inkább egyértelműsítette, hogy jó döntést hozott. Büszkeséggel töltötte el a járdán kialakított kiülő dugig telített látványa. Büszke volt arra, hogy egy hazulról ennyire távolinak tetsző országban is ugyanolyan sikernek és hírnévnek örvend a két törtető családfő munkássága, és nem csak odahaza vágyják az általuk, a famíliáik hagyományainak megfeleltethetően megálmodott receptek szerinti, tradicionális ételeket, hanem más nemzeteket is képesek voltak megmozgatni ételkompozícióikkal. Olyannak tetszett a hangulat, mintha egy csöppnyi Olaszországot ültettek volna Manhattan szívébe. Még az ízig-vérig amerikai vendégsereg is olyan önfeledt boldogságban hahotázott, és hangosan folytatták eszmecseréiket, hogy a különbséget aligha észlelte aközött, valamint a Róma legforgalmasabb utcáinak egyikén üzemeltetett étterem között. Maria felé villantott élénk, egész fogsoros vigyora vakítóbban világított, mint a kinti verőfény, amiről belépve eltartott pár másodpercig, míg sűrű pislogások közepette rendezni tudta sorait, de mindenekelőtt a látását. Az étteremben, mint mindig, Stefano énekelte a legismertebb hazai dalokat, kísérete ezúttal nem az esténként összeverbuválódó kis zenekar volt, hanem az egyszerű szintetizátora. Felé is, míg útja kizárólag Maria-hoz vezetett, biccentett egyet, majd a következőkben már arcán is érezhette az idősödő, ötvenes éveiben járó, mégis kicsattanó energiával bíró asszony tenyerét. - De régen láttalak téged is! –jegyezte meg cinikusan, szemében hamiskás csillogással világlott a szórakozottság, míg közelebb vonta Lucianot, hogy két orcájára jókora puszit nyomhasson. - Ha meg nem jönnénk, akkor az lenne a baj, valld be! –kezét a nő derekán tartotta, majd megölelte, mikor az elsütötte a második cuppanós csókot is arcának jobb felén. – Abból meg még nagyobb perpatvar és elégedetlenség lenne, mint abból, hogy folyvást kieszünk titeket a vagyonotokból –vigyorodott el, mikor eltávolodott az asszonytól. Tekintetével rögtön Matteo, bár annál is inkább a már szóban forgott eperbor után kutatott. - Hol ültettétek le azt a jómadarat? –fordult vissza a nőhöz, aki karját kitárva navigálta a másik fiú irányába, de nem szalasztotta el a lehetőséget, hogy ő is vele tartson. – Hallom, új pincérsrác van a láthatáron –válla mögött sandított Mariara, aki tinédzsereket megszégyenítő virgonc mosollyal bólintott. – Mennyire szívatjátok? - Hát… csak úgy mértékkel –fukarkodott a nő, majd ízesen, jó kedélyűen elnevette magát. – Ahogy illik! Nem akarjuk elzavarni, mert aranyos és szorgalmas a kisrác, de azért tudnia kell, hogy ebbe a családba nem lehet csak úgy bekerülni. Annak módja van! –olaszosan csippentette össze ujjait, míg vadul pörölt, és hevesen illegette a karját a levegőben. Lulu, aki tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a La Trattoria minden országban már-már családként funkcionáló alkalmazotti gárdát tarthatott számon, tudta, hogy annak, hogy valaki egy lehessen közülük, "módja van". Ennek se Gustavo, se Flavio nem szabta gátját. - Azt meghiszem! –nevettet fel, miközben rámarkolt a Matteoval szemközti szék támlájára, és kihúzva magának azt, helyet foglalt. Maria, aki közel se volt ismeretében a privát szférának –mint, ahogy alapvetően egyik olasz sem-, megtámaszkodott a kétszemélyes asztal felé eső két sarkán, és beszédesen, mintha még volna mit mondania, közéjük hajolt. - El is felejtettem mondani! –harsogott, majd újfent Luciano felé fordult. – Isteni ez a parfüm! Csak nem randid lesz, hm? –vonogatta a szemöldökét, Lulu meg, jószerint fültőig vörösödve kapta fel az étlapot, hogy, mintha ne lett volna tökéletesen tisztában azzal, hogy mi áll annak összes oldalán, az arca elé kapta azt, pont, mintha tanulmányozni kívánta volna. Nem pedig Matteo elől takarni pillanatnyi zavarát, ugyebár… Azokban a hosszúra nyúlt másodpercekben különösen átkozta Maria-t, aki hátrafordult, hogy erős mozdulattal intse oda az amúgy az asztalukhoz rendelt fiatal srácot. - Attól még, hogy egy férfi ad a megjelenésre, és a jó megítélésre, nem jelenti rögtön azt, hogy randija lesz –pillantott fel félszegen a nőre, aki, mintegy szabadkozva emelte fel karjait, és, mikor az újonc pincér hallótávolságon belülre került, meglapogatva a két fiú vállát odébb is állt. - Szép napot, Uram! –biccentett Luciano felé, ki hozzá hasonlóan viszonozta a gesztust, míg hátát a támlának vetve, karját felcsapva az asztalra, szigorú pillantással végigmérte a fiút, miközben orráról lekapta napszemüvegét. Nem volt pontosan behatárolható, hogy azért nézi zordan a náluknál fiatalabbnak tűnő srácot, hogy rájátsszon Maria-ék színjátékára, vagy mert, míg nem cserélte le a válltáskájából elővadászott szemüvegére az az előtt levett darabot, nem látott túl sok mindent, ezt pedig összevont szemöldökével, résnyire szűkített szemével kívánta ellensúlyozni. – Tölthetek egy pohár bort? - Természetesen! –vágta rá rögtön, mire a fiú tüsténkedve eloldalgott pohárért, majd visszatérve az asztal szélére aggatott jeges vödörből elővadászta az abban mélyre ültetett üveget. – Mi az, amit iszok? –biccentett a kristálytiszta pohárba átömlő vörös ital felé. - Monteverdi Dolce Novella –közölte elöljáróban, de úgy tetszett, a beszéd és a töltés egyszerre nem működött, így előbb az utóbbival végzett, mielőtt átnyújtva a poharat újból szólásra nyitotta a száját. – Tölgyfahordóban érlelt, félédes eper-desszertbor. Tökéletesen ötvözi az epret és a szőlőt. Illatában inkább a szőlő, ízvilágában pedig az eper érvényesül, de a zamatában a piros gyümölcsök is megfigyelhetők, mint a ribizli, málna és csipkebogyó –úgy, mintha egy iskolai feleletet rendezett volna le, a végén büszkén bólintott. Még egy hetyke félmosoly is ott ült a száján, ami egészen magabiztos lehetett volna, hogyha közben nem babrálta volna a kezében szorongatott fehér anyagot, mellyel az előtt az üveget fogta. - Mhmm… -Lulu csak ennyit fűzött hozzá, mint kommentárt. Először beleszagolt, majd aprót kortyolt az italból. – Aha, kicsit tényleg gumicukor –pillantott Matteora, visszautalva az üzenetváltásaikra, ugyanakkor lebiggyedő alsó ajkával elismerően bólintott. - Hozhatok valami más italt is? –fordult feléjük. - Két szobahőmérsékletű, szénsavmentes ásványvizet. Az egyik pohárba mehet citromkarika, a másikba semmi. Jég se! –hangsúlyozta, mint legfontosabb kritériumot, természetesen a torkuk épségére való tekintettel. Számára ez volt a legfőbb buktató. - Rendben. Esetleg tudják már, hogy mit esznek? –kapta elő a tollát és a papírját. Lulu megrökönyödve, felvont szemöldöke alól pillantott a fiúra, mikor átvezette rá tekintetét. - Az imént ültem le –hozta tudomására, kezével először az asztal élén támasztott étlapra bökve, majd értetlenül tartva el karját magától. - Elnézést! Máris hozom az italokat –szabadkozott, és rögvest, mintha kilőtték volna, elindult a pult irányába. Lulu, mintha valami különös örömét lelte volna az iménti beszélgetésben, bajusza alatt somolyogva nézett először a sorokra, majd fel Matteo-ra. - Tényleg elég „zsizsának” tűnik a gyerek –osztotta a másik nézetét. – Abból mondjuk közel semmit nem jegyeztem meg, hogy mi ez a lónyál, de… -felemelve poharát nézte a lágyan hullámzó, sötétvörös italt. – Meg kell hagyni, hogy azt leszámítva, mintha felolvasztott és vizezett epres gumicukor lenne, tényleg nem rossz! Mondjuk, legkevésbé se vall Vito-ra a választás, és nekem se lesz a kedvencem, de finom –kortyolt belőle egy aprót, majd pont, mintha kerülni kívánná a fiú tekintetét, hátha ezzel elkerülhetővé tudná tenni a már korábban is hangoztatott témát, mely felől ríttig meg volt győződve, hogy amint alkalma nyílik rá, elő fogja hozni, az étlapra szegezte tekintetét. - Amúgy egy szavad se lehet –a fekete, La Trattoria feliratos dosszié pereme felett nézett Matteora. – Semmivel nem voltam lassabb, mint amilyen te szoktál lenni. A különbség annyi, hogy míg én időben szoktam szólni neked, ha készülni kell, ami az indulásunk előtt minimum két órával hamarabb esedékes, addig te már szembesítettél a ténnyel, hogy itt vagy. Lényegében minden a te sarad –húzta fel a vállát önhitten. Farzsebéből húzta elő telefonját, amin leállította a zenét, ami, mióta az étterembe lépett, a jobb első zsebébe dugott airpods-okon keresztül próbálta továbbítani a latinos dallamokat. - És, ha már úgyis azt mondtad, hogy számolod… -bökött állával az asztalra tett készülék felé, míg a táskájából elővadászott tartóba egyengette a fülhallgatókat. – Ismerd be, hogy órát lehetne állítani a pontosságomhoz –elbizakodott vigyorral helyezett vissza mindent a helyére, és újból emelte a poharát, hogy kortyoljon a borból.
A végtelen lassúságban vánszorgó percek negyed órává duzzadtak, s karamellszín tekintete újra meg újra rátalált a terítő tetején pihenő telefonjának kijelzőjére, melyen szépen sorjában futottak egymás után a tizedmásodpercek. Rovó, pillantással, nemtetszését kifejező gúnyos arckifejezéssel, lebiggyedő ajkakkal ingatta ide-oda a fejét, ahogy az utolsó számjegy is nullát ütött, majd fordult tovább egyesbe. Szemei már csak „miért is ne?” csillogással siklottak a készülékről a bejárati ajtóra. Szemöldöke kíváncsian csúszott a homloka irányába, ajkát benedvesítette, majd vékony vonallá préselte, úgy várva az éppen érkező alak személyére, mint a legizgalmasabb meccs lövőhelyzetében a mindent eldöntő gólra. Csakhogy ezt a gólt is kihagyta a képzeletbeli csatár, sőt mi több, ellőtte azt a világ végére, s messze szállt a reménye is annak, hogy kebelpajtásával egy igazán jót fog lakmározni azon a délutánon, azt követően, hogy letudott egy kínkeserves reggelt. Az ide-oda csapódó ajtón nem Luciano érkezett. A serénylábú pincérsrác rohangált fel és alá, mindkét kezén két-két, méretes, tetemes adag étellel megpakolt tányérral. A fejetlen tyúk hozzá képest kutya fasza volt, s mint aki eltévedt az amúgy hatalmasnak aligha nevezhető épületben és annak elő teraszán, fél percenként másutt bukkant fel, nyakát pont úgy nyújtogatva, mint az üregekből előbújó ürgék. Mígnem elkeseredettségében, végtelen értetlenséggel és tanácstalansággal vetette meg a lábait, a pult mellett. Mariat kereste, aki természetesen, nem volt sehol, pedig Matteo is szemtanúja lehetett annak, hogy korábban még a csillárról is ő lógott alá, de minimum a föld alól is ő pattogott elő, mikor szükség volt rá. Ám tudvalevő volt, hogy a rangidősöknek és tapasztaltabbaknak mindig akkor kell eltűnniük, mikor a szegény, bajbajutott kis újoncoknak segítségre van szükségük. Nem volt ez másként azokban a pillanatokban sem, így ahelyett, hogy feltalálta volna magát, segítség híján, egy helyben toporgott és nyöszörgött szerencsétlen. A tökéletesen belőtt haja már-már ezerfelé állt, mint a szénakazal, orrára biggyesztett szemüvege egészen csálén fityegett az orrnyergén. Egész szánalomra méltó ábrázata volt, Matteo pedig lemerte volna fogadni, hogy az idős nő, valahol hátul szórakozott rajta nagy lelkesen, az étterem kameráit mutató képernyő előtt, miközben a kedvenc pizzakenyerét csócsálta. Jókora sóhaj szakadt fel a pultnál szerencsétlenkedő srácból, ahogy újra vetett egy pillantást az arra kitűzött papír cetlire, s bogarászva a sűrűn írt sorokat, kikereste azt a bizonyos számot, ami az adott asztalt jelölte. Ajkait rágcsálta, és egyre sűrűbben gyöngyözött a homlokán a hűvös verejték. Minden bizonnyal zavarta Matteo jelenléte is, kinek pillantása megállás nélkül, szüntelenül a sutácska, igyekvő lépteit követte nyomon. „Húszonsok” éve alatt, lehetősége volt megtanulni azt, hogy az apja, és a keresztapja mit várt el egy pincértől. Azt pedig biztosan állíthatta, hogy nem azt, amit a gyerek produkált, közel fél óra alatt, míg az étteremben ücsörgött a kiemelt asztalánál. Azt persze igyekezett szem előtt tartani, hogy a harmadik napja volt szerencsétlennek, ráadásul, mióta beütött a hőség a városban, és elszabadultak a hullámokban érkező turista seregek, alig volt ideje lepihenni egy kicsit. A tanácstalan tekintete megtalálta Matteot, mire az egy apró biccentéssel mutatott a tőle kettővel arrébb lévő asztalnál ücsörgő, négy fős társaság felé. Talán ezekben a pillanatokban jött rá a gyerek arra, hogy sokkal inkább szövetségesre lelt a tulaj fiában, mintsem ellenségére, aki csak és kizárólag azért volt ott kedélyborzolóként, hogy az ő csetlő-botló próbálkozásait figyelje, elemezze, és közvetítse a „nagyok” felé. Ideje volt elfogadnia a kölyöknek, hogy a di Sciglio fiú csak enni akart... és nem, nem őt kóstolgatni. Sietős léptekkel robogott el mellette – Matteo hatszor mondta el a miatyánkot, nehogy hasra vágódjon a nyakig érő, furcsán kapkodott lábaiban - és legkedvesebb arcát mutatva az igencsak kritikusnak tűnő társaságnak, szépen sorban kiosztotta nekik a rendelt ételüket. Visszafelé halkan fejezte ki háláját Matteo felé, aki a közeledő Mariat látva, egy pillanatra se vette a fáradtságot, hogy a látszatát keltse annak: súgott a fiúnak. Édesgető mosollyal kokettált az ötvenes asszonysággal. - A terasz hatosát leszednéd? – intézte a szavait a fiúnak, majd fülig érő vigyorral, mégis, a kora ellenére egészen kislányos ábrázattal csapódott oda Matteo mellé. Ujjai a vállába kapaszkodtak, s határozott kézzel gyúrta át azokat – ez igen, apukám! Legutóbb mikor erre jártál, ezek nem ilyenek voltak ám! Nagyon ki vagy pattintva, aranyom… csak nem lány van a dologban? – soha nem értette, hogy egyesek, főleg az idősödő nők, hogy a francba voltak képesek arra, hogy mindig, minden egyes alkalommal olyan pofátlan módon rátapintsanak a lényegre? Nyomozókutyákat megszégyenítő szimattal rendelkeztek. A fiúnak annyi szerencséje volt, hogy hozzászokott a pimaszkodó, kíváncsiskodó kérdéshez, ami miatt nem vált el az alsó állkapcsa az egész koponyájától. Kedves szelídséggel fejezte ki a meglepettségét. - Hát… - vonta a vállát, majd megkocogtatta a telefonjának még mindig számláló kijelzőjét – inkább fogalmazzunk úgy, hogy minden „is” van a dologban. De legfőképpen ez a félkegyelmű, akivel olykor-olykor, ha nem minden nap, sikerül betérnünk egy edzőterembe. Tudod Maria, adni kell a mai világban a külcsínre, és kiindulva abból, hogy apuék milyen pocakokat eresztettek az utóbbi években, hát – szisszent egyet, és átvezette ujjait a poharának talpára, majd fel az öblös testére. Ide-oda lögybölte annak tartalmát, s egészen formás kis örvényt idézett a vöröslő italba. - Jaj, ne is mondd! Múltkor beszélnem kellett vele videochaten! Hát fiam, nem mondom, hogy nem lepődtem meg azon, hogy Gustavo édesapád milyen tokát lötyögtet manapság az álla alatt. Aztán csak elmormoltam néhány imát, hogy mire visszajön az államokba, lefaragjon belőle néhányat, másképpen csúnyán körberöhögöm őt. Döbbenet! – hüledezett, újra meg újra a telefonra sandítva – de, ha tényleg olyan szerencsés vagy, mint amilyennek tűnsz, akkor ebben az értelemben is a gyönyörű édesanyádtól örökölted a géneket, és aligha kell a hízástól tartanod. De sebaj, gyúrj csak szívem! Mondd csak, mit számolunk? - Az az idióta tíz percet ígért. Lassan a duplájánál tartunk. Ma ne adjatok neki desszertet jó? További öt perc, mínusz egy pohár bor. Legközelebb megtanulja, hogy pontosnak kell lenni – Mariaból jókedvű, csilingelő nevetés szakadt fel, s megcirógatta Matteo tarkóján a sűrű, vaskos szálú haját. - Ne légy vele ilyen szigorú… jesszusom, te mit csinálsz, ne arra! Bocsáss meg szívem, de… - Menj csak – még egyszer megpaskolta a vállát, a következő pillanatban pedig már ott se volt. Unottan nyammogott egyet-kettőt, mielőtt még újra kortyolt volna az epres förmedvényből. Félreértés ne essék! Soha nem volt ellenére, ha bort kellett fogyasztania. Talán a számosfajta alkohol közül az egyetlen olyan volt, amit jó szívvel, és minden fenntartás nélkül, már-már csapvízként kortyolt. De ez még nem jelentette azt, hogy annak minden fajtáját képes volt jó szájízzel elfogyasztani. A hiedelmekkel ellenben, ami a férfiak ízlését illette, ő sokkal jobban szerette az gyümölcsösebb, édesebb borokat. Ám Vito legújabb alkotását inkább nevezte volna szörpnek, mint bornak. Finom volt. Édes volt. Gyümölcsös volt. De úgy is mondhatta volna, hogy „ha másnak nem, hát egynek jó”, s nem fogadja kedvencévé, bármiféle keseredett próbálkozások is álltak az ital mögött. Már messziről kiszúrta magának a délcegen közeledő Lucianot, s jószerivel arról is megfeledkezett, hogy leállítsa az időzítőt. A mozdulattal megállt a levegőben, szemei kerekedtek. Leheletnyire ki is bújt az asztal takarásából, hogy a nadrágját, de még a lábbelijét is szemrevételezni tudja. Az i-re pedig a vele érkező Maria megjegyzése tette fel a pontot, Matteo pedig kis híján, tótágast állt a székkel együtt. Még bele is szippantott a levegőbe, hogy ő maga is „megízlelhesse” azt a bizonyos, „isteni parfümöt”, amivel legjobb barátját randevúra küldené a derék, ötvenes asszony. Inkább nem mondott semmit, hiába akart, csupán elkönyvelte magában azt, amit Lulu megerősített a számára azzal, hogy az arca elé rántotta az étlapot. Jó volt hát a megérzése, és nem alaptalanul szívta a vérét az üzenetváltások során. Ennél már csak az volt komikusabb, ahogy a melléjük szegődő kis sráccal igyekezett kommunikálni. Matteo senkitől nem zavartatva magát dőlt hátra a székben, egyfajta műsorként, előadásként merülve el a jelenetben. Lábait keresztbe tette, karjait a mellkasa előtt fűzte össze, s míg eleinte csak somolyogva, kíváncsi tekintettel pislogott egyikről a másikra, nem sokra rá, már a füle hegyéig ért a jókedvű, pimasz vigyora. Ez utóbbi csak akkor tűnt el onnan, mikor az italok rögzítését követően máris az ételre terelődött a téma. Tudta, hogy nem kapcsolt elég gyorsan, de még volt lehetősége megrázni a fejét, amit látva, a kis srác rögtön el is könyvelhette magában a vétett hibát. - Túl gyors, kölyök! - mormolta az orra alatt. Ám, mielőtt még Lucianonak feltűnhetett volna, hogy Matteo igyekezett megfelelő puskaként szolgálni a tanoncnak, a nyakára simította a tenyerét, és alaposan átnyomkodta, mintha csak elaludta volna azt. - Ne légy túl szigorú vele. Látnod kellett volna, mi volt itt, mikor bejöttem… Kész csoda, hogy bírja még talpon, és nem sírta el magát egyszer se. Nagyon igyekszik, ráadásul most mi vagyunk itt a mumusok, szóval ne gerjeszd tovább benne a… semmit… hagyd dolgozni – Matteotól idegen lazaság uralkodott el rajta, és csendült a hangjában. Ujjai megállás nélkül a pohár hosszú üvegszárán játszadoztak, tekintetét viszont egy pillanatra se szakította el Lucianoról. Jól látta ám, hogy a fiú ennek szöges ellentétében bízott: kerülte a szemkontaktust. - Ahh ne is mondd. Beharangozták itt nekem, hogy „milyen finom, milyen illatos, zamatos”… ne tudd meg, hogy mekkora reményeket fűztem hozzá, ó, mondom egy év elteltével Vito valami újjal állt elő. Aztán meg ezt kaptam – biccentett a pohár tartalma felé – amúgy tényleg jó egynek, de ez már nekem is too much – csak, hogy gyorsabban fogyjon, kortyolt még néhányat, hogy aztán messzire száműzze magától a poharat. - Ó, édes mindegy. Elszórakoztattak, amíg nem voltál itt. Nem hinnéd, miféle vendégszeretetről tanúskodtak, amiért szegény kicsi nekem, egyedül kellett itt ücsörögnöm – önsajnálatból jelesre vizsgázott volna, majd elé lökte a telefonját, amin pontosan látszott a mért idő – tíz percet ígértél, én akkor indítottam el. Gondoltam mérem, hátha vannak még csodák. Nem sietted el, azt azért valljuk be. Vajon mi, vagy ki vonta el a figyelmedet? Mhmm? – gúnyos volt, picit pimasz, de annál inkább szórakozott. - Nem csesztetni akarlak vele tényleg, de… azért merek bízni abban, hogy nem nekem öltöztél ki ennyire. Tökéletesen belőtt séró, az én waxszommal! Csak úgy nem mellékesen megjegyezném. Vasalt ing, nadrág… úgy összességében, te magad „ki vagy vasalva”. Illatozol, mintha rád borult volna a Dolce parfümöm… szóval, ha már ilyen szépen összegyűltünk mi ketten, és eddig nagyon ráértél az evéssel, dalolj nekem kismadaram! Ki az a lány, aki erre késztetett téged, már néhány nappal az után, hogy otthagytad Rómát? – ugráltatta a szemöldökét, s ugyan folytatta volna, de az italokkal érkező srác, belé fojtotta a szót…
Maria, a minden lében két kanál, idősödő asszony pont úgy hiányzott neki, mint egy gyökérkezelés. Fel volt rá készülve, mégis, mikor vele szemben találta magát, bárhol máshol szívesebben lett volna. A veséjébe látott, a szaglása jobb volt, mint egy rendőrkutyáé, és az a tudálékos, sokat sejtető pillantás, amivel Lucianot figyelte, még az ereiben áramló vért is megfagyasztotta. Ügyes volt… nem is annyira a munkájában, bár tény, hogy abban se érte soha vád, hogy mindazt rosszul végezné -ugyan pár paragrafus szólt a lobbanékony természetéről a panaszkönyvben, de arról mindenki hűen hallgatott- mint abban, hogy miként hozzon zavarba embereket, és hogyan lásson át rajtuk, mint a szitán. Előtte nem voltak titok, és ezt Lulu is megtanulhatta volna intő jelként bevésni huszonöt évének minden tapasztalatába és bölcseletébe. Maria, ha jobban belegondolt, nem sokban különbözött édesanyjától. Loretta is hasonlóan tenyeres-talpas asszonyság tudott lenni, olyan, aki nem kertel, aki nem feltétlen gondol át mindent kétszer azelőtt, hogy kimondaná. A szíve a helyén volt, kétségtelenül, és még ha tolakodó is tudott lenni, mindig a mentségére lehetett írni, hogy csakis a jó szándék vezérelte. Az, hogy Maria gátlástalanul érdeklődött, valahol jogos volt, hiszen azóta, hogy a La Trattoria ott állt Manhattan szívében, elkötelezett munkása volt a két családfő üzletének, ettől fogva pedig, mint a rossz pénzt, úgy ismerte a két srácot is. Úgy tudta fedni őket, mint a tulajdon anyjuk, ha úgy tetszett, hogy rossz fát tettek a tűzre, és szükségét látta, gondolkodás nélkül csapta őket tarkón, mégis a szívén hordozta a sorsukat, és onnantól kezdve, ha csak betették a lábukat az étterembe, övéké volt minden figyelme, mindaddig, míg nem szólította a kötelesség. Éppen ezért, ahogy az évek alatt kitanulta a két fiú jellemét, úgy a köztük húzódó szétszakíthatatlan, testvéries kapocs se volt előtte titok. Cinkosai voltak egymásnak és olyan természetességgel olvasták egymást, tudták egy elejtett félmondatból is, hogy mire gondol a másik, hogy az, hogy Matteo ne lenne tökéletes tudatában annak, hogy az ebéd után hova igyekszik Luciano, meg se fordult a fejében. Talán láthatta a mindig határozott, magabiztos Lulu arcán a páni félelmet átvillanni, azért is iszkolt el, amint csak lehetősége nyílt rá. Azon a ponton már a fiú se tudta volna megmondani, hogy örült-e a kotnyeles asszony hirtelen való távozásának, vagy örömmel fogadta volna, hogy ha már belökte a mélyvízbe, utána dobta volna a mentőkötelet. Márpedig, még ha Matteo nem is mondott egy árva szót se, a szüntelenül rászegezett tekintetében, bár nem kívánt közvetlenül belenézni, látta a benne örvénylő kérdéseket, amikről pontosan tudta, hogy csak a megfelelő pillanatot várták, hogy belefojtsák a tolakodó érdeklődésükbe. Látványos volt az, ahogy próbált szabadulni a másik fiú méregetésétől, és a szükségesnél talán nagyobb figyelmet szentelt első ízben a pincérsrácnak, azt követően a kitöltött bornak. Vagy legalábbis annak, amit erőteljes túlzással akként kívántak eladni, minden bizonnyal nem a borszakértők társaságának kedvezve vele. Soha nem volt előtte idegen Vito kísérletezés iránti vágya, de legmerészebb álmaiban se gondolta volna, hogy pont ő lesz az, aki azt az étlapra tűzi bátyja engedelmével. Hiszen mindig is ő volt a szaktanácsadó, hogyha az itallap felfrissítéséről szóltak az értekezések. A véleményére mindig lehetett hagyatkozni, de Lulu, bár többször nyúlt a pohár után, próbálva döntésre vergődni a kérdésben, hogy tetszik-e neki, avagy nem, egyre intenzívebben merte volna állítani, hogy Matteo nagybátyja, bár nagyot akart zsákolni, a labda végül lepattant a gyűrűről. Ahogy útjára bocsátotta az újoncot, a combjain pihentetett étlapban kereste a fogódzót, hogy úgy nyálazza a sorokat, mintha első alkalmát töltené a La Trattoria kellemes, itáliai nyüzsgésében. Hiszen tagadhatatlanul nyüzsgő volt: a pincérek egymást váltották az ajtóban -még az ügyefogyott új fiú is ott korzózott közöttük-, az asztalok egyikénél se volt üres hely, amit jobb híján táskatartónak használtak volna fel. Még az is megfordult a fejében, hogy talán kinőtték a helyet… - Én nem vagyok szigorú vele -szabadkozott rögvest, szemöldökei magas ívben kanyarodtak homlokára. – Hagyom én dolgozni, csak azt akarom, hogy a lehető legjobb munkát végezze. Jó… nem mondom, hogy nem élveztem látni azt a bizonytalan, ijedt fejét csórinak… -ismerte be végül, és a hirtelenjében megütött, egészen komolynak tetsző hangszínnel ellentétes képet festett az ajkain terebélyesedő vigyor. Nem kerülte el ugyan a figyelmét, miként Matteo szintúgy jól szórakozott a rémült fizikumot látva, de ő soha nem tartozott azok közé, akik elébe mentek a helyi dolgozók által indítványozott „beavatási szertartásnak”. Ellenben Luciano, aki, bár azt soha nem láttatta, képzeletben azonban galádul összedörgölte a tenyereit, és felvágott nyelvvel igyekezett kibillenteni az aktuálisan céltáblává kinevezett tagot a béketűréséből. - Hát… végül is… -kezdett bele, mikor előre nyúlt a talpas pohárért, hogy azt megemelve ingassa meg orra alatt, mélyet szagolva belőle. – Azt kell, hogy mondjam, hogy alapvetően, hogyha ezek a kritériumok, akkor átment a rostán, mert illatos is, zamatos is, ha úgy vesszük, finom is… csak valahogy az ember egy ilyen pozitív hármastól, nos… nem feltétlen ezt várná -fitymálón húzta el a száját, ugyanakkor, ha már ott volt, viszonylag nagyot húzott az öblös pohár bíborosan tetszelgő tartalmából. Nem volt ugyan kétséges, hogy el fog fogyni az az üveg, mert nem pocséklásra nevelték őket, és míg beszélgetnek, bármit jó inni, de, még ha azt Vito nem is hallhatta, jó volt kritizálni a választását. Na meg azokban a pillanatokban Luciano, ha tehette volna, az időjárási viszonyokról, és a hőmérséklet füllesztő melegéről is szívesebben beszélt volna, mint Gaena mama és a társalkodónői a gangon borsófejtés közben. Nem kellett félteni az idős asszonyokat, ha nekiültek, egész Pienzanak elegendő mennyiségű borsót csupaszítottak le, közben meg górcső alá vették nem csak az unokákat -igen, ennek Lulu, pont, mint Matteo, sokszor elégedetlen fültanúja volt-, hanem a kisváros minden háztartásának összes lakójának életét pletykáikba foglalták. - Ó, szegény kicsi te… -azt, hogy milyen nagy svunggal forgatta meg a szemeit, esze ágában se lett volna elfedni a másik elől. – El tudom képzelni, hogy mennyire ellenedre lehetett, hogy árgus szemekkel lesték minden szavadat, és bárki, aki a környékeden járt, körbe udvarolt -hiszen ez volt a jellemző, és lehetett volna mondani, hogy csupán arra való tekintettel, hogy a „nagyfőnök” fiáról van szó, de sokkal szeretetteljesebb, családiasabb volt a közeg annál, hogy ilyet kellett volna feltételezni. Ujjai újfent megtalálták a pohár vékony szárát, annál fogva emelte ajkaihoz, hogy míg Matteo elé penderítette a készüléket, derékból előrehajolva kortyoljon a megcsappant tartalmából. Nem is annyira a számláló látványa, hanem a lényegre törő kérdés volt az, ami kis híján rossz irányba vitte a bort, így, miután ügyes-bajos módon sikerült lenyelnie, a szalvétát a szája elé emelve köhögött párat. Szemeit, ami a kényszeredett krahácsolás során váltak vizenyőssé, egy pillanatig se emelte le a pimasz, őt fürkésző világosbarna íriszekről. Ki tudta volna kaparni őket, puszta kézzel… - Tudod… -kezdett bele, de azon nyomban megtorpant, hogy szemöldökét húzva, tenyerét a torkára simítva krákogjon egyet a még mindig a torkát maró bor végett. – Tudod, hogy én aztán senki ember fia miatt nem vagyok hajlandó sietni. Ez alól, a szigorú besorolás végett, te se vagy kivétel -felelte kurtán, talán kissé morcosan, ami a bohókás jellemére való tekintettel nem volt teljesen egyértelmű, hogy valós sértettségről árulkodott, vagy a másikból kívánt ilyetén módon megbánást előcsalni. Bár ezek a praktikák, ha valakin, hát Matteon igencsak ritkán fogtak. - Egészen sértő, hogy itt valahogy mindenki azt próbálja sugallani, hogy mindig szedett-vetett göncökben járok, de legalábbis ennyire az állatokat kéne kaparni azért, mert felvettem egy inget, és mint ahogy mindig, ha megyek valahova, befújtam magam parfümmel -pörölt gyermeteg daccal, miközben a pincérfiú is elővánszorgott a pult takarásából, és a diszkréciójában bízva egy pillanatig se fontolgatta, hogy míg elhelyezi előttük a poharakat, halkítsa a hangját, vagy felfüggessze a témát. – Köszönjük! -förmedt rá, lendületből toldozva meg a felé címzett szóval a Matteo által firtatott kérdésre adott válaszát. Tüsténkedve pördült a sarkán, és iszkolt is volna az ellenkező irányba, mikor Luciano a vizesüvegekre terelte tekintetét, azzal pedig már fel is tartotta az ujját, mintha a gyors, nesztelen léptekkel távolodó fiút kívánta volna marasztalni. - Á-á! -sötétbarna íriszei a San Benedetto üvegeket fixírozták. – Ne olyan sürgősen! -tette hozzá, ha nem lett volna elég nyilvánvaló, kinek szólt. Mikor a halálra vált arcot látta a távolodó tarkó ellenében, feltartott ujját az asztal közepén magasló vizekre vezette. - Azok miért párásak? - Nos… -ahogy nagyot nyelt, ádámcsutkája felett hullámzott a szorosan a nyakát fogó ing gallérja. – Tudja, Uram, hogyha kivesszük a hűtőből, akkor… - Na, ne! Neee! -nyújtotta el a hangzót. – Beszéljünk egymással őszintén… mint szemüveges a szemüvegessel -biccentett állával a fiú orrnyergén ülő pápaszem felé. – Attól még, hogy ez a vacak a szemem előtt van, nem kell, hogy azt gondold, hogy a pallérozott elmém révén kémiai reakciókról kívánok veled értekezni. De a kérdésemre, ha részben is, de megkaptam a választ… Miért a hűtőből hoztad őket? -kukacoskodott tovább. - Hát, mert… - Mert tisztán és érthetően kértem, hogy szoba hőmérsékletű vizet szolgálj fel nekünk, ugye? - Nem, de… -feszülten nyaldosta ajkait, úgy illegetve magát egyik lábáról a másikra helyezve súlyát, mint egy barázdabillegető. – De a pultban nem volt, csak behűtött, és én… - Értem -bólintott, eltűnődve pillantva futtában Matteora, utána vezette csak vissza haragosnak nem, szórakozottnak annál is inkább tetsző tekintetét a srácra. – És rajzoljak térképet a raktárig? -pimaszkodott gunyoros mosollyal. – Annyi szerencséd, hogy nem töltötted ki őket -bökött az üvegek felé. – Amivel amúgy, hogy ne érezd magadat nyeregben, szintúgy hibát követtél el. Attól függetlenül, hogy kupakos, ugyanúgy ki kell nyitnod, és ugyanúgy öntened kell a vendégnek. Vagy azt várod, hogy a konyhára is én menjek be, és csináljam meg magamnak az ételt, majd szolgáljam fel? Munkakör a neve annak, amit eddig elég bénácskán teljesítesz -sóhajtott, míg magasba húzta, majd visszaejtette a vállait. A leforrázottan, egy helyben álldogáló pincérre végül elcsigázottan, de visszaemelte a pillantását. - Nem kell ám összeszarnod magad! -nevette el végül magát rápaskolva a fiú felkarjára. – Szóval, megtalálod önerőből a raktárt, vagy megvárod, míg kiszáradunk? -a kérdésnél nem is kellett több, hogy nekiiramodjon. – Ezeket meg tedd vissza a hűtőbe! -szólt utána, mire nyomban visszafordult, felmarta az üvegeket, és sürgősen távozott. - Az én lelkemen fog száradni, hogyha ma beadja a felmondását, ugye? -húzta el a száját, mikor a távolodó alakról Matteora vezette tekintetét. Azt, amit az intermezzo előtt beszéltek, nem felejtette, így, mielőtt a másik bármit is tudott volna szólni, ő ment elébe a dolgoknak. - Nem randi! -szögezte le egyértelműen. – Legalábbis nem konkretizáltuk annak… Egy lánnyal barátként is lehet találkozni, nem kell rögtön többet látni mögé -a székén, mintha csak áramot vezettek volna annak ülésébe, kellemetlenül ficánkolt. - Mond még neked valamit Viviana Pellegrini neve? -hozakodott elő a kérdéssel, és míg lapozott az előételekről a főfogásokra, szemüvege pereme felett a vele szemközt ülő fiúra sandított, majd, bárhogy is felelt a kérdésre, folytatta. – Tegnap találkoztam vele a szomszédban -biccentett hátra a fejével, nyilvánvalóan a parkra gondolva. – Jobb dolgom híján elmentem futni. Már az első körömön a Bow Bridge-ről láttam a „kuriózumot” körbefogó tömeget, és az állvány mögött sürgölődő lányt. Tudod, olyan lehetetlen volt az egész, mintha szellemet láttam volna… -miközben mesélt, apránként, ugyanakkor egyre többször hagyta figyelmen kívül az étlapot, mígnem kézfejének élével támasztva az asztal sarkát, egyértelműen Matteora nézve magyarázott. – Több mint tíz éve már, hogy nem láttam! Teljesen lehetetlen és valószerűtlen az egész… -ingatta a fejét, és azon a pontont jutott eszébe, hogy mindaz az újbóli egymásra találás legalább olyan meseszerűnek tűnik, mint az, ahogy Matteo meglelte a titokzatos szempár tulaját, és amiről Luciano egészen rosszalló véleménnyel volt.
Számtalan kérdés fogalmazódott meg Matteoban azóta, hogy legjobb barátja, életének talán legőszintébb, legmélyebb kapcsolatát bitorló másik fele, Billy Mack után szabadon, „életének kibaszott szerelme”, betette a lábát az Egyesült Államokba. És ezek a kérdések nem őt érintették, hiába is aggasztotta őt annyi minden, annál is inkább Lucianot, akit, mintha kicseréltek volna a napokban, pont úgy sunnyogott és titokzatoskodott előtte. Rejtegetett valamit, de legalábbis, mintha rossz fát tett volna a tűzre, kerülte a pillantását. Mint, amikor gyerek korukban tönkretette a távirányítós autóját, és csak reménykedni tudott benne a pápaszemes paprikajancsi, hogy a mindig gyanakvó másik fele, nem fog rájönni. A feltett kérdéseket rendre hárította, kikerülte, fondorlatos módon visszatámadott, és elérte, hogy Matteo ne akarjon tovább érdeklődni, kérdezősködni főleg, mert tudta, hogy akkor se fogja elszólni magát, ha az össze is csinálja magát az erőlködéstől. Rafkós, pimasz kis hamis volt, ami csak még inkább erősítette a másikban ama felvetést, hogy „itt valami bűzlik”. Szóbeszéd járta egy, vagy annál több lányról, amit maga Viola nénikéje említett meg neki az azt megelőző éjszaka folyamán, mikor őt magát visszaette az „elnöki szállására” a fene… mert Gaena mamáénál csak egy ember szimata lehetett jobb és pontosabb: a székhelyét, New Yorkba áthelyező nénié, aki vadászkopókat megszégyenítő módon volt képes szagot fogni. Amúgy ez a titkolózás nem volt ám egyirányú, Ő maga, Matteo is nyíltan tette, amivel pedig a másik is tisztában lehetett főleg azóta, hogy Valeria, a kedves mama aljas módon elhintette a titkoltakat… s bármiféle módon is próbálta őt Lulu szóra bírni, lehetetlen küldetésnek bizonyult. És ez így volt rendjén. Egyszerűen lezárta annyival mind ahányszor: hogyha eljön az ideje, beszélünk róla! Márpedig neki időre volt szüksége. De ez is jelezte, hogy komolyabb dologról volt szó, amire fel kellett készülnie testben, és lélekben is, mielőtt még nyilatkozott volna. Na de, hogy mi van akkor, ha fordul a kocka? Mi van akkor, ha a pápaszemes, jó fizimiskájú, kiskutya tekintetű másikról van szó? Onnantól kezdve nincs megállj, mert Matteo mindent – is – tudni akart. Nem a különösképpen kotnyelessége miatt, inkább a sejtések miatt. Nő volt a dologban, ami a kedves barát esetében olyan ritka dolog volt, mint a fehér holló, a számos fekete, rút külsejű rocker rigó között. Tudva való volt, hogy Luciano aligha a csajozási szokásairól vált híressé, annál inkább annak szomorú hiányáról. Ha pedig mégis úgy adódott, hogy egy-egy kezére jutott egy bájos bula, már tudni lehetett, hogy nem lesz hosszú életű az előre elkönyvelt „nász”. Hetek, netalántán röpke hónapok… ám, ezen alkalmak egyikére se volt jellemző a fokozott titkolózás, vagy éppen titokzatosság, amiben mindenáron fulladozni kívánt, önzően, egymagában. A múló hóbort ez esetben, mintha messze elkerülte volna a fiút, és annál inkább a pajkosság, játékosság jellemezte. Ő pedig pont azzal árulta el magát, hogy nem akart „árulkodó” lenni. Máskor nyíltan vállalta, hogy kapcsolatba kezdett egy nagyszájú, vígkedélyű lánnyal, aki sokszor nagyobb beszélőkével volt megáldva, mint ő maga. Soha, egyik „numeráját” se verte nagy dobra, talán pont azért lehetett mindenki biztos abban, hogy amint komolyabbra fordult volna közöttük a dolog, ő kihátrált belőle. Matteo nem is tudta eldönteni, hogy ez veleszületett gyávaság az elköteleződést illetően, vagy szimplán igaz volt, amit annyira hirdetett magáról, miszerint, aligha komoly kapcsolatra volt szüksége jelen állás szerint, sokkal inkább a karrierre, és a mellé járuló kalandokra. Arra, amivel olykor kikapcsolódhatott, és lazíthatott. Így, néhány, kellemes természetű, játékos hölgyikére, akikkel kedvére mártózhatott az élvezetekben. Ez esetben viszont Matteo szimatot fogott… lányról, nőről volt szó… de nem kaland szagú volt. Ez más volt. És birizgálta a csőrét. Le se tagadhatta volna, hogy köze volt a családjának női tagjaihoz. - Aha. És azt akarod mondani, hogy ez a te dolgod? – vonta fel a szemöldökét. Mellkasa előtt keresztezett karjának felületén dobolt az ujjaival, orra alatt megállás nélkül somolygott. Alapjáraton élvezte a másik pimaszságát. Azt, hogy vele ellentétben minden további nélkül elébe ment a kellemetlen helyzeteknek, és szerette is cígatni, birizgálni az embereket, akik erre vagy vevők voltak, vagy nem. Abban viszont biztos volt, hogyha belemegy a játékba, és megállás nélkül cseszegetni fogja a délután folyamán azt a szerencsétlen srácot, az apjuk, minden bizonnyal alájuk fog pirítani, amiért elüldözik a nyomorultat. És igen, úgyis élni fog a többesszám szabályának törvényszerűsége, hogy Matteonak mind ehhez, semmi köze nem lenne. Mert tudták jól Flavioék is, hogy egyik srác se létezett a másik nélkül, és ahol galibát okozott az egyik, egészen biztos, hogy ott volt a másik is, aki nem is vette a fáradtságot, hogy rendre intse a kedves „bro-t”. Ördögi kör volt ez. Újabbat kortyolt a vitatható milyenségű borféleségből. Nem szívesen nevezte azt ténylegesen bornak, inkább alkoholtartalmú üdítőnek pont, mint azokat a sörnek csúfolt, különböző gyümölcskivonatokkal ízesített, szénsavas limonádékat. - Ezt azért még Vito orra alá fogom dörgölni – vigyorgott, ahogy újabb és újabb csilingelő koccanást hallatott a talpaspohár, mikor megpöckölte annak vékony, de öblös falát. - Azért nem kell túlzásokba esni jó? Tudod, amióta itt vagyunk, és napi szinten járunk le „falatozgatni”, annál is inkább tömni a fejünket, már nem számítunk kuriózumnak, vagy két lábon járó földi csodának. Már nem érdekli őket annyira, hogy mi van velünk, hogy megy az egyetem, mit csinálunk erre? Egyszerűen leteszik elénk a kaját, amennyiben közöljük a kívánalmainkat, vagy éppen felcsapnak egy üveg bort, miközben elpaffognak innen, hogy „már megint itt ez a két mihaszna!”. Fülem, mint a sasé drága barátom, ezek nem olyan jó arcok, mint amilyennek naivan gondolod – vigyora majdhogy, megkerülte az egész fejét. Persze nagyzolt, hiszen mind ahányszor elballagtak a jelenlegi hadiszállásukról a La Trattoriába, ott tárt karokkal várt rájuk a személyzet, s nem csupán azért, mert a tulajdonosok csemetéi voltak, akik felé nem lehetett egyetlen egy rossz szavuk sem, vagy, mert lesni kellett minden kívánságukat. Egyszerűen jó, sőt mi több, remek társaság voltak, és a normálishoz, megszokotthoz mérten, sokkal kevesebb alkalommal volt szerencséjük velük találkozni. Ki kellett használni hát az alkalmat, s ellátni őket minden földi jóval – ó, jól van már, ne bámulj ilyen képpel! Igen, körbe udvaroltak, ahogy illett – ellenben vele, aki aligha látta kötelességének, vagy épp jelenlegi, legkellemesebb szórakozásának azt, hogy udvarolgasson Lucianonak, és bájologva, csacsogva puhatolózzon. Helyette, lényegre törő kérdést szegezett hozzá, vele együtt a telefonját, aminek képernyőjén ott villogott a horribilis szám. - Na mi van? Meg ne fulladj itt nekem addig, amíg nem adsz választ, jó? Amúgy meg, ezt majd akkor mondd, ha az esküvődre is késésben indulsz el, esetlegesen húsz percet ácsorog majd a szerencsétlen arád az oltár előtt, míg te odavergődsz. Megnézném majd szerencsétlen fejét, mikor közlöd: Tudod, hogy én aztán senki ember fia miatt nem vagyok hajlandó sietni. Ez alól, a szigorú besorolás végett, te se vagy kivétel – idézte őt szóról szóra. Szája sarka sátáni mosolyra görbült, s azokban a pillanatokban Lucianonak szembesülnie kellett másik felének legrémesebb oldalával. A naiv, szent kis Matteo azokban a percekben nem létezett. - Ne szívd mellre – legyintett, nyelvéve a fogait simította át. Mindig kíváncsi, játékos tekintete egészen számonkérő volt, és kritikus, annál is inkább szigorú. Hiába is, fenn kellett tartani a látszatát annak, hogy komoly szándékai voltak kideríteni, mi a helyzet a másik fél háza táján. Már abban a pillanatban sejtette, hogy itt megint baj lesz, mikor látta közeledni a serénykedő, mégis egyre több és több hibát vétő srácot. Állát a kézfejére ejtette. Aprókat ingatta a fejét jobbra, majd balra, inkább nem is fűzött megjegyzést ahhoz, hogy a korábbi kérésük szöges ellentéte került az asztalra. Tudta jól, hogy Luciano nem fogja szó nélkül hagyni, ám ez esetben hozzá kellett tennie: jogosan. - Férfi a férfival… akarta mondani – javította ki őt szigorú tekintettel, mikor a kis ratyi, segélykérőn pillantott Matteo felé. Annak ellenére, hogy korábban benne látta a két lábra kélt, Földi síkon rohangáló Ördögöt, addigra ezt a szerepkört már Luciano töltötte be, bárhogy is próbálta az elviccelni a kvázi jogos intést. Mert hibázni lehet, de nem annyiszor, mint azt a kölyök is tette. - Hé! – bökte oda ő is. Keze a levegőt legyezte, így tartotta ott még egy kis ideig a srácot – ha nem megy fejben megjegyezni a rendeléseket, használd a papírt és a ceruzát, arra van. Nem szégyen a puskázás, hiszen látod – biccentett a néhány asztallal arrébb lévő társaság felé, ahol a nálánál jóval idősebb, szakavatottabb pincér is hasonlóképpen cselekedett – rengeteg ember rendelését kell észben tartanotok, olykor egyszerre öt-hat asztalét. Ez pedig – kapta ki a zsebéből kilógó füzetecskét, amit a kezébe nyomott – azért van, hogy segítsen neked. Nem ciki, főleg nem a pályafutásod elején. Senki nem születik azonnal pincércsodának. Hibázhatsz, természetesen! De ne hátráltasd magad azzal, hogy nem támaszkodsz rá az adódó lehetőségekre. Írj, jegyzetelj, olvass! Nem lesz több hiba, így pedig nem fognak minden alkalommal nyakon csapni a mulasztások miatt. Jó? – biztató mosollyal engedte őt útjára, s pár pillanatig még a távolodó alakjának a tarkóját figyelte, majd a vele szemben ülőre siklott a tekintete. - Többek között. És az enyémen, mert, ha te, úgy én se úszhatom meg szárazon. Amúgy meg, nem fog felmondani – biztos volt benne. Több volt abban a gyerekben annál mint, hogy egy ilyen nap után rohant volna beadni a felmondását. Volt szerencséje szemmel tartani és kielemezni, mielőtt még a szemüveges megérkezett volna. És, több se kellett, Luciano már dalolt is. Matteo ajkaiból néma o-t formált, szemöldökei a magasba kúsztak. Világos íriszei játékos fénnyel teltek. - És te is úgy gondolod, hogy ez csak egy szimpla, baráti találkozás? Ó, tudod mit? Ne mondj semmit, úgyis kimagyarázod magad, de én tudom ám… – csitította, mielőtt még bármit mondhatott volna. Luluval ellentétben, ő nem elemezgette az étlapot, sokkal érdekesebb volt az, amit a sötét íriszekben, vastag szemöldökökben látott, vagy éppen az ajkának rezzenéseiben, ahogy próbált minél érthetőbb, komolyabb és tény közlőbb lenni. Csak próbált. - Mgm, valami rémlik. Az a helyes kislány, aki melletted állt az énekkarban nem? Na meg, aki próbált birtokba venni téged, mikor én nem voltam ott… - jókedvű nevetés szakadt fel belőle, s előre nyúlt, hogy a telefonját a zsebébe rejtse. Semmi keresnivalója nem volt annak az asztalon. Bár meglehet, hogy otthon volt a La Trattoriában, bármelyik étteremben is fordult meg világszerte, erre különösképpen odafigyelt. Ajkait csócsálva, itt-ott lecsípve róla fogaival egy kisebb bőrdarabot, tekintetét le se vette a fiúról, aki talán észre se vette, de csak és kizárólag azzal volt elfoglalva, hogy mind azt a lehetetlent foglalja szavakba, aminek Matteo maga is bő egy éve hódolt már. Ha valami, hát a sors újra és újra megtalálta őket, s míg ő maga szentül hitt annak létezésében, ez a másikról nem volt elmondható. Talán addig a pillanatig… - Tehát azt akarod mondani, hogy véletlenek, és valószerűtlenek nem léteznek, igaz? – puhatolózott, s ezen a ponton hajolt közelebb hozzá, mintha csak azt próbálta volna megelőzni, hogy a közelben tüsténkedő Maria, bármit is meghalljon a beszélgetésükből. Lehet, hogy mindaddig ő is Luciano idegeire ment, de ha valamire, hát arra különösképpen figyelt, hogy a kettejük között elhangzottak, ténylegesen közöttük is maradjanak. - Azt hiszem, hogy ideje lenne neked is elrugaszkodnod a realitás talajától, Lulu… főleg, ha sorra jönnek a „megmagyarázhatatlan” dolgok. És itt most nem X-aktás, harmadik típusú találkozásokra gondolok. Olivia… Most pedig Viviana. És mondd csak – jelent meg a jól ismert, csíntalan kölyök vigyora – miért nem régen látott haverok kerülnek elő ilyen rejtélyes módon? Miért nem olyan valaki, akihez más módon nem is tudnál fordulni, mint „barátként”? Például ott van Tiago. Tudtommal ő is ide, New Yorkba jött mikor is? Hat éve... jóban voltatok, és vagytok mind a mai napig nem? Mégse ő jött veled szembe, hanem egy lány. De tudod mit? Ne is csigázz tovább! Milyen a lány? Ugyan olyan helyeske, mint régen volt? Vagy azóta ördögszarvat növesztett, és vasvillával jár-kel? – mert mi, ha nem ez érdekelte őt a legjobban? – de egyáltalán mi vett rá arra, hogy el menj vele bárhova is, vagy különösebb figyelmet fordíts rá? Azt hittem, hogy az Amerikában töltött időd nem arról fog szólni, hogy már a legelején keress egy lányt… no meg, ismerve téged, egyesek talán feltennék a kérdést: biztosan egy Viviana-féle, régre visszanyúló barátot akarsz a következő, bizonytalan kalandnak, annyi idő után? Vagy, már most beismered, hogy ez más? Az ilyet megérzi az ember – mert látta ám rajta, hogy képtelen volt napirendre térni a történtek felett, bárhogy is próbálkozott. Az arca, a hanglejtése, a letaglózottsága elárulta – és neee, ne gyere nekem azzal, hogy gyerekkori barátok vagytok! Kímélj meg a hülyeségeidtől! Látom rajtad az izgatottságot, nem is kell tagadnod, ismerlek mint a rossz pénzt! Ezer éve nem láttalak ilyennek. Úgy is fogalmazhatnék - kerekedtek el a szemei - ... hogy soha!
Aki ismerte Lulut, minden bizonnyal a fékezhetetlen közléskényszerét emelte ki elsőként, mint leginkább őt leíró, néha talán még bosszantónak is ható személyiségjegyét. Jobban hasonlított az anyjára, mint bárki másra széles e világon. Persze, apja vidor jelleme se állt távol az övétől, mégis Loretta volt az, aki legnagyobb lenyomatát hagyta legidősebb gyerekének személyiségfejlődésén, és lett ezáltal azzá, aki elhivatottan csépelte a száját, mindenről, még az őt egyáltalán nem érintő témában is véleményt formált, és a keresetlen szavakból is olyan litániát rittyentett, hogy ha alapvetően beleszagolni se tudott a rebesgetett kérdésbe, mégis el tudta hitetni bárkivel, hogy a szavainak legnagyobb ismeretében van. Magabiztos volt, amit sokan beképzeltséggel és pökhendiséggel azonosítottak, azok távolabb mégse állhattak volna tőle, egyszerűen tudatában volt az intelligenciájának és a képességeinek, ezt a felismerést pedig soha nem tartogatta magának. Édesanyja is hasonlóan nyíltan vállalta a gondolatait, eszmefuttatásait, és félő volt, ha ők ketten értekezni kezdenek, akkor más aligha fog tudni szóhoz jutni, ugyanis, ha az valami csoda folytán mégis közbe tudott ékelni egy megjegyzést a szóáradatnak, bizonyára mindketten beleavatkoztak, és visszavették az uralmat a beszélgetés felett. Loretta, mikor annak idején a szakmája felől kellett döntést hoznia, tudvalevő volt, hogy irodistának, könyvtárosnak, vagy bármiféle elhivatottságnak, ami a csöndes légkör megteremtésével járt volna együtt, nem tudott volna hódolni. Már kislánykorában is többször érte az a vád nem őt, annál is inkább a szüleit, hogy a gyerekük neveletlen, nem ismeri az illemet, hiszen folyton fecseg, be nem áll a lepénylesője, és mindenkit körbe rajong, azt is, akivel nem több, mint két perces ismertséget kötött. Bohókás, hiperaktív kislány volt, ezt pedig az évek se vették el tőle, annál is inkább a fejlődésével, felnőtté cseperedésével egyenes arányosságban nőtt vele ez a tulajdonsága, ami sok udvarlót, sok barátot űzött el tőle, csak, mert egyszerűen képtelen volt arra, hogy mást is hagyjon érvényesülni. Nem azért, mert annyira szerette volna a hangját hallatni, vagy annyira magasröptű gondolatai támadtak volna, amit mindenféleképpen a köz tudtára kellett adnia, egyszerűen csak azt érezte, hogy hogyha nem adja ki a véleményét azon nyomban a felhozott témát illetően, egyszerűen felrobban. Bár a szülei szerették volna, ha valamiféle „tisztességes” munka révén keresi majd a kenyerét, ezért igyekeztek, még ha későnek is bizonyult a próbálkozásuk, de megnevelni, végül mégiscsak be kellett látniuk, hogy a Loretta személyét mozgató beszédesség olyan mélyen gyökeredzik, hogy azt már nem tudják belőle kiirtani. Évekkel később, mikor végzett az iskolával, tárlat- és idegenvezető lett, amivel a külföldi turisták, valamint belföldi érdeklődők körében bontakoztathatta ki a kiemelkedően jó kommunikációs készségeit. Szokás mondani azt, hogy az alma nem esik messze a fájától. Luciano nem csak külsőségekben, de a személyiségét illetően is egyértelműen az anyja fia, éppen ezért különösen kirívó volt az, hogyha Lulu bármit is titkolni kívánt. Megváltozott a testtartása, az egész lénye, komorabbnak és szófukarabbnak tetszett, amivel, ha lehet még nagyobb gyanúba keverte magát, mint azzal, hogyha azt a maga természetességével kívánta volna palástolni. Bár Matteo elől akkor se tudta elfedni, hiszen az úgy olvasott belőle, mintha egy nyitott könyv lett volna. Talán már olvasnia se kellett a sorok között, hiszen betéve tudta, mit is rejt a borító. - Tudom… -bólintott. – Hálátlan szerep, de valakinek ezt is meg kell csinálnia… -viccelődött tökéletes tudatában annak, mint színpadi és színházi ember, hogy az intrikus szerep amennyire áldás, pont annyira átok is. Nagyot lehetett domborítani bennük, mégis ezek voltak azok az eljátszandó karakterek, amik leginkább mutatták az emberiségre jellemző fösvénységet, rútságot, viszont, mivel pont, hogy tükröt tartottak a társadalom felé, az irányukba soha nem érkezett valós tetszésnyilvánítás. Így mutatkoztak ők az újonc pincérfiú előtt: Matteo, mint a bajbajutottakat megmenteni kívánó hős, és Luciano, aki, mint egy rosszakaró kisördög ült a fiú vállán, pont, mintha annak bukását várta volna. Éppen ellenkezőek voltak, mint amilyennek a színpadon mutatniuk kellett magukat. Matteo szónoklatával egyidejűleg húzódzkodott egyre magasabbra és magasabbra a szemöldöke, nem másért, mint, hogy hitetlenségét fejezze ki vele a másik szavait illetően. Éppen amennyire szavahihető volt a fiatalabb, máskor pont annyira kellett az ellenkezőjét feltételezni annak, mint amit valójában mondott. Mindaz a rágalom, amivel a Trattoria-famíliát illette, részben se volt igaz, nem, hogy teljes egészében fejet hajtott volna a másik feltételezett tapasztalatai előtt. - Te is tudod, hogy akkor állna a feje tetejére a világ, hogyha mindaz, amivel most szükségtelenül csépelted a szádat, igaz lenne. Különösen Mariara való tekintettel -biccentett a mellettük futtában elrohanó nőre, aki nem szalasztotta el a lehetőségét annak, hogy élénk vigyorral feléjük ne kacsintson, kacéran és szórakozottan. – Én mondom, ha valójában 0-24-ben itt lebzselnénk, ő akkor se tudna megunni minket. Na persze nem hiúságból mondom! -kicsit azért de, és ez nem máson, mint a mosolyán látszott csupán. – De úgyis tudod, hogy igaz. A tenyerén hordozna, és nagy gondot fordítana arra, hogy minden pletykába részletgazdagon beavasson minket -hiszen ő volt az, akinek a kezében összefutottak a szálak, aki mindenről tudott, még arról is, ami meg se történt, de majd meg fog. Ezért is volt olyan magabiztos a Luciano szerelmi életét firtató kérdésben, és ami, mikor újfent szóba került Matteo és közte, kis híján fulladásos halálhoz vezették, csak, mert a bor nem a megfelelő irányba indult, ellenben úgy marta a torkát, mintha savat kortyolt volna. - Ha én nem is, afelől biztosíthatlak, hogy te ma még meg fogsz fulladni az én két kezem által, ha tovább feszíted a húrt a szükségesnél -tartotta fel a két kacsóját, ujját, mikor leeresztette a karjait, rászegezte. – Márpedig órák óta nagyon a bögyömben vagy… bár túl jól ismerlek ahhoz, hogy ne legyek tisztában azzal, ez még a kezdet… -volt még ott, ahonnan a végeláthatatlan „szeretetcsomag” érkezett, és ezt mi sem bizonyította jobban annál a Matteo arcán kacérkodó sátáni vigyornál, amit csak számos alkalommal eresztett a felszínre, és ami soha nem sejtetett semmi jót, különösen nem rá nézve. Hiszen Luciano tudta, hogy nem ő az egyetlen, aki kettejük között bicskanyitogató stílussal bír, a másik is kellően eltanulta tőle ahhoz, hogy a saját fegyverét tudja alkalmazni ellene. Azután, hogy elszórakozott a fiúval, különösen jókat vigyorogva annak halálra vált arcán, kétsége se támadt afelől, hogy a „jobbik fele” átkölti a szavait, és emberléptékű közbeavatkozással irányba állítja a kissrácot. Lulu nyers, és gyakran meggondolatlan -bár azokban a pillanatokban az utóbbi legkevésbé se volt mondható, hiszen pontosan tudta, mit csinál- megnyilvánulásit mindig Matteo volt hivatott lágyítani, hogy a másik szándéka híján ő fáradozzon a jóhírének megőrzésén. Szótlanul hallgatta végig a barátja bölcseleteit, közben párszor hörpintett a borból, ami már csak apró, bíboros tócsaként illegette magát. Szükségesnek látta az utánpótlást, amit eszközölt is, mikor hozzáfért a vödörhöz, és abból kimarva az italt, feltöltötte a poharát. Szemöldökei érdeklődőn szaladtak homlokába, mikor az öblös, vastag falú üveg alját Matteo felé billentette, és ha vette a célzást, valamint reagált is rá, annak függvényében töltött, vagy ékelte vissza rögtön a jégkockák közé. - Mégis mit tudsz te? -apró mozdításokkal csóválta a fejét, jószerint pimaszkodva gügyögte oda a szavakat a másiknak. – Azt nem mondtam, hogy minek gondolom, csak azt, hogy minek nem -mielőtt lepillantott volna az étlapjára, Matteora sandított. Nehéz volt úgy füllentenie neki, hogy túlzás nélkül lehetett állítani, az sokkal jobban ismerte, mint ő saját magát. - Hát… elég lényegre törő és valahol sarkított változata ez a valóságnak, de amúgy igen, ő az -bólintott, tekintetével végigkísérte, amint a vele szemközt ülő elnyúlt a telefonjáért, majd azt mélyre ültette a zsebében. Tudta ugyan, hogy nem szokása a virtuális világban keresni a szórakozását, ha valós társasága volt, különösen nem egy étteremben, mégis úgy érezte, hogy ez jele annak, hogy zavartalanul kívánja elvégezni a faggatását. Gyanakvón ugrott a szemöldöke, mikor rájött, merre navigálja magukat a kérdéssel. Torkát köszörülve könyökölt fel az asztalra, hogy mint Matteo, ő is annak közepe felé hajoljon. Lencséin keresztül tanulmányozta a világosbarna szemeket, amikben rosszalló csillogással világlott az olthatatlan kíváncsiság és rajtakapottság tudata. - Pontosan, véletlenek és valószerűtlenek nem léteznek -ingatta is hozzá a fejét, majd hátát erővel vetette neki a fa háttámlának, mikor visszatelepedett a helyére. – Az, hogy találkozol egy Amerikába szakadt hazánk gyermekével, igazából nem olyan meglepetésszerű, mint amilyennek azt te láttatni akarod. Nincsen itt semmi sorsszerű, nem foghatjuk semmiféle „Deus Ex Machinára”. Megtörtént és kész -bizonygatta tudatosan és határozottan. Olyanok voltak ők, mint a tűz és a víz. Realista és idealista világnézetek ütköztek egymással, és nehéznek bizonyult, mondhatni lehetetlennek az, hogy bármikor is valós szót értsenek, ha efféle koincidensekre került a sor. Luciano kereste bennük az értelmet, és ha nagyot is kellett csavarnia ahhoz, talált a saját meggyőződését igazolandó válaszokat, míg Matteo elrugaszkodottan hitt a sors megvétózhatatlan erejében. Arca rezzenéstelen volt, leszámítva a gyanakvón felszegett fél szemöldökét, ami, ha szavakkal nem is fejezte ki, ellene szegült Matteo tanmeséjének és helyzetvázlatának. - Tiago jogásznak tanul. Arra, hogy vele fussak össze a Central Parkban, valóban nincs semmi esély -össze ugyan nem hajtotta, nehogy megneszelje azt az ügybuzgó pincérfiú, de nyitott állapotában felfektette az étlapot az asztalra, hogy semmitől nem zavartatva tudjon szembenézni barátja képzelgéseivel, ha csak képletesen is. Ugyanis a szóáradattól valószerűen elfordult, szemeit a környezetükön legeltette: a többi asztalon, a pulton, a meg-meglebbenő pincérajtón, az ablakon, a párkányokon terpeszkedő virágokon. Bármit, csak Matteot nem akarta látni, ajkait feszülten rágcsálta, nyelve többször átsiklott nem csak száján, de makulátlanul fehér fogain is, máskor pedig ráharapott, hogy ne akarjon fogvégről odaszólni neki. Kellemetlenkedett a kérdések és a feltételezések között. Keze emelkedett, egy félkört írt le vele, mígnem összecsípve ujjait, mintha egy legyet akart volna megfogni, leintette, pont, mint ahogy a sokat látott karmesterek mozdulata zárja az utolsó, kitartott hangot. - Csak azért láthatsz izgatottnak, mert elképzeltem, milyen jó is lenne most lakatot tenni a szádra -hangja szigorú volt, nem különbül a rávezetett pillantása. – Túl sok időt töltöttél az elmúlt pár hétben nők társaságában. Agyadra ment az, ahogy ők szokták gyártani az összeesküvés-elméleteiket -jegyezte meg, jelentősen szelídebb hangszínben, mint ahogy azt megelőzően szólalt fel. – És őszintén? Nem tudom, hogy mit mondjak. És nem csak azért, mert annyit dumáltál, hogy elfelejtettem, hogy közben miket kérdeztél -az érzelmi skálájának szélsőségeit prezentálta, mikor újonnan a rideg vonásaira mosolyt csempészett. Hiszen, bár nem értett egyet, tudta, hogy a másik nem akart neki rosszat, sőt, talán túlzottan is jót szeretett volna tenni vele azzal, hogy megpróbálta felnyitni a szemét a szerelemre. - Eszem ágában se volt rögtön a legelején lányt keresni magamnak… se nem „bizonytalan kalandokba” bonyolódni, csak, hogy téged idézzelek -szögezte le, mikor tenyerének élét az asztal sarkán megtámasztva némileg előre dőlt. – De igen, ha tudni akarod, ez a lány engem érdekel. Nem tudom még, hogy hogy… fogalmam sincs, hogy mit akarok, de nem is gondolom azt, hogy erre itt és most, úgy, hogy huszonnégy óra se telt azóta, hogy találkoztunk, választ kéne adnom. Talán te úgy vagy vele, hogy elég egy tíz másodperces tekintet ahhoz, hogy beáldozz bármit vagy bárkit is azért a pillanatért, de kevesen hisznek ennyire a szerelem és a „végzet” erejében -mutatott rá, majd szabadkozva felé tartotta a tenyerét. – És tudod, hogy mi erről a véleményem, és azt is, hogy nem bántani akarlak ezzel. Egyszerűen csak azt tudom, hogy jó érzés volt tegnap vele lenni, beszélgetni, megtapasztalni, hogy mi változott azóta, hogy közel tíz éve utoljára találkoztunk -húzta fel a vállát, mikor újból visszacsúszott székének ülésén, hogy nekivesse hátát a támlának. – Különösen okos, intelligens lány, angyalian kedves és kacér, mégis kissé naiv és szertelen, olyan, aki a saját szavaival el tudja bizonytalanítani, és zavarba tudja hozni magát -mosolyodott el élénken és szegte le a tekintetét, mikor visszagondolt az előző este beszélgetésire. – Akkor pedig csak még többet csacsog, hátha ki tudja magát magyarázni, de csak ront a helyzetén, viszont iszonyatosan bájos és aranyos módon. És egek… -sóhajtotta, fejét hitetlenségében ide-oda csóválta. – Elmondhatatlanul gyönyörű!... És nem túlzok. A legszebb lány, akit valaha láttam, különösen az igézően kék szemeivel -újságolta, maga se ismerve fel azt az izgatottságot, amit Matteo rebesgetett, és ami valójában ott ült a szavai mögött, egészen kisfiúsan gyermeteggé és lelkessé téve az egész attitűdjét. Ajkait szüntelenül mosoly keretezte, szemei szemüvege mögött játékos fénnyel csillogtak. - Tudod… -bal kezét a szék háta mögé vetve, jobbjával a talpas pohár alját simítva játszotta ide-oda azt az asztalon, tekintete a falára fel-felcsapó vörös italt kémlelte, amint apró buborékokat képez annak határán. – Viviana sokkal többet érdemel annál, mint, hogy egy futókaland legyen. Mindent vagy semmit… -és, hogy ő melyik irányba akart tartani, viszont az elvei mit mondattak vele, egészen eltérőek voltak. – Hogy te erről mit gondolsz, mondanod se kell. Te fejben már a násznagyi szövegedet fogalmaztad, míg én téptem a számat -egészen lemondóan, ugyanakkor szórakozottan, bohókás vigyorral legyintett felé. – De azt szeretném, ha bármiben is döntést kéne hoznom, azt rám bíznád, nem akarnál irányt mutatni aszerint, hogy a te elképzelésed alapján nekem mi lenne a legjobb. Ismersz, mindennél és mindenkinél jobban. Még nálam is… -terpesztette ujjait a mellkasán. – Azt viszont csak én tudhatom, hogy a jelenlegi életembe mi fér bele és mi nem. Márpedig most mindennél jobban szükségem van a józan eszemre és a saját magamra fordított időmre.
- Persze, és ki, ha ne te lennél ez a bizonyos intrikus. Nem mellesleg, ha már ilyen jól tudod tépni a szád, akkor legyen is értelme. Ki tudja, talán te lehetsz a legjobb, ami ma történhetett ezzel a fiúval. Te nem fogod az ölébe borítani a levesedet, ellenben azzal a fazonnal – mutatott egy négy asztallal arrébb ücsörgő baráti társaság felé, ahol a nagyhangú, kopasz, minden bizonnyal magáról túl sokat gondoló echte amerikai úriember, tényleg megtette volna, ha túl sokat szerencsétlenkedett volna mellette a tanonc – na nem, mintha te nem lennél hajlamos arra, hogy kikelj magadból, khm… - tette hozzá mintegy mellékesen, sokkal inkább az orra alatt motyogva, mintsem, hogy elé tárta volna a véleményének komoly tényét. A fiú amúgy imádta Lucianot, mióta csak az eszét tudta. Ha túl akarta volna ragozni az egymás iránti szeretetüket, a testvériségüket, ragaszkodásukat – ezt pedig bárhol, bármikor szívesen megtette - úgy fogalmazott volna, hogy a szívük ugyan úgy és ugyan abban a pillanatban vert mindig, és mindenkor. Mintha csak két testbe ültették volna egymás klónját, függetlenül attól, hogy ég és föld voltak egymáshoz mérten. Ez pedig meglátszott azokban a percekben is, ahogy az idősebb betette a lábát az étterembe, majd helyet foglalt vele szemben. Folyamatosan zsizsgett, motoszkált. Egy pillanatra be nem fogta volna a száját, s míg eleinte a tyúkanyóként viselkedő Mariaval volt hivatott bájcsevegni, nem sokra rá, már az újonc felszolgáló fiút pécézte ki magának, és az ő idegein igyekezett a létező legerőszakosabb – többé kevésbé – és legalattomosabb módon táncolni mind ezt úgy, hogy közben végtelenül szerethető maradt az okoskodásával. Matteo számára legalábbis egészen biztos, hiszen mindig is csodálta azt a fajta temperamentumot, játékos hévet, amivel a másik fiú bírt. A csipkelődését, élcelődését. Azt, hogy mindig, mindenkihez, és mindenhez volt néhány keresetlen szava. Folyamatosan ott villódzott egy pimasz, sunyi kis fény a szemében, amire Gaena nagyi mindig csak úgy reagált: ennek a fiúnak a szeme se áll jól! És pont úgy rejthetetlen görbület volt az a szemtelen kis mosolya a szája szegletében, ami láttatni engedte a makulátlanra egyengetett fogait. Szemöldöke, a színpadon látottakkal ellentétben, ilyenkor máshogy emelkedett. A homloka máshogy ráncolódott, egészen sátáni ábrázata lett általuk. A fiatalabb minden egyes mozzanatát előre látta már, épp csak, hogy a gondolatait nem tulajdonította el az idő alatt, míg lehetőségük volt egymás mellett szépen lassan felcseperedni. Így hát, tudatában volt azzal is, hogy nem bántani akarta a vadul verejtékező és sürgölődő fiút, csupán piszkosul a kötelességének érezte azt, hogy őt is a legmegfelelőbb „beavatási ceremóniában” részesítse. S nem különösképpen, ha ki soha nem is mondta volna, de Matteo biztos volt abban, hogy ezzel a tettetett szigorával is csak azt akarta, hogy pontosabb, figyelmesebb és magabiztosabb legyen az újonc. Sokkal jobb és biztonságosabb, talán építőbb jellegű is, ha olyasvalaki „inti őt rendre”, aki részese ennek a világnak, mégis kívülálló. Akinek intelmei nem bírnak különösebb befolyással, hiszen Luciano nyilván nem fogja elkérni a panaszkönyvet, s van benne annyi emberség, hogy az apjához se fog rögvest odaszaladni, hogy elpanaszolja a fiú hibáit. Mert volt belőlük bőséggel, noha meglehet, hogy új volt még. Mint ahogy az is biztos volt, hogy tapasztalatlanságból eredő hibái még lesznek egy ideig, de túl sokáig nem evickélhet a kapkodás és a szertelenség mezsgyéjén. Még eltalál bukni rajta. Így hát mindenképpen jót fog tenni neki az okulárés tettetett szigora, és határozott iránymutatása. És, ha már a különbségeknél tartunk, míg Luciano hűen, és persze híven kapaszkodott a személyiségének oly jól ismert hevességéhez, Matteo pont olyan volt az asztal túloldalán, mint egy jól tartott, boldog macska, aki mégis, olykor-olykor vékony réssé szűkített szemekkel fürkészte a környezetét. Az embereket. Azok rezdüléseit, mozzanatait. Figyelt a hangokra, a konyha és a pultok irányából kiszűrődő beszédfoszlányokra. Testtartása nyugodt volt – Luluval ellentétben, aki kebelbarátja nyomásának betudhatóan, megállás nélkül feszengett – léhán, talán kicsit magába szakadtan, túlságosan is lazán melegítette maga alatt a székét. Lábai hanyagul keresztezték egymást, ha úgy tetszett, majd feltehette volna a talpát az asztalra, pont, mint egy pihenő főnök az irodájában. Mellkasa előtt karba tett kezei, és úgy az arckifejezésének néhai komolysága, egészen úri fiússá tette, amire csak rátett még egy lapáttal a gondosan összeválogatott öltözete is, ami amúgy a puszta véletlennek volt betudható, hiszen a kora reggeli sietségre való tekintettel, akár toprongyosan is elroboghatott volna hazulról. Mégse így történt, mintha csak belé lett volna kódolva egy milliók számára ismeretlen algoritmus, ami automatikusan az összeillő darabokat választja– és veszi ki a szekrényből. Az már egy másik kérdés volt, hogy mézesnek tűnő tekintetében folyamatosan, megállás nélkül ott izzott egy kíváncsi, már-már követelőző fény, ami csak akkor ragyogott fel igazán, mikor Luciano letette vele szembe a fenekét. - Persze, hogy nem. Tudod, a mai napig nem vagyok biztos abban, hogy imádom, vagy egyenesen utálom ezt a családi barátok, rokonok mutatta és bizonygatott rajongást. Amíg kispöcsök voltunk, azért voltunk imádásig körbe rajongva. Mikor elkezdtünk iskolába járni, akkor az eszünkért. Amikor kiderült, hogy ez a két szerencsétlen – mutatott előbb Lulura, majd magára – énekelni is tud, ráadásul nem egy szimpla Enrique Iglesias vagy Julio Iglasias bújt el bennünk, nem győztek napirendre térni. Aztán láss csodát, ahogy cseperedtünk, és ilyenek lettünk – tárta szét a karját – akkor már az a legnagyobb örömforrásuk, hogy milyen szép emberek lettünk, milyen meglett fiatal férfiak, és azok a hangok… - kelletlenül fortyogva vakarta meg a tarkóját, s azokban a pillanatokban pont olyan volt, mint Luciano, mikor az elmúlt hónapokban olykor-olykor próbált nem idegbajt kapni Matteo szerelmi kitöréseit követően, mind ahányszor felemlegette azt a bizonyos barcelonai estét, vagy a titokzatos szempárt, és annak bájos – amúgy addig soha nem látott – tulajdonosát. - Esetleg hozzak vizet? – szemtelenkedett kaján vigyorral, ügyet se vetve, magára se véve az üres fenyegetőzést – viszont, ha úgy tetszik, és ennyire tisztában vagy vele, akkor igen. Tudd, hogy ez még csak a kezdet – táncoltatta, vonogatta a szemöldökét, ajkai széléről pedig letörölhetetlennek tűnt a korábban odafabrikált sátáni, végtelenül pimasz mosolya. Matteo egy különösen harmonikus külsejű fiú volt, szelíd tekintettel, kedves, jó érzéseket keltő mosollyal. Ám, ha egyszer-egyszer előtört belőle az a bizonyos, kecskepatájú, vasvillával sertepertélő „gonosz”, nem lehetett neki megálljt parancsolni. És ez így volt aznap is, nem szimplán a téma komolysága, de az ivásban rejlő lehetőségek miatt is. Így azután, hogy adott némi bölcseletet a pincérnek útravalóként, már nyújtotta is a poharát Luciano felé. Apró biccentéssel köszönte meg a bornak aligha nevezhető, inkább szörpöcskére hajazó édes löttyöt, s már feledkezett is bele szépen lassan a témába. - Azt még nem tudom, de … tudom – vigyorodott el, s nem mellékesen, jókat virult magában Luciano gügyögésén, amihez inkább azt a cucogást tudta hasonlítani, ahogy az anyja kommunikált a család kutyájával. - Na! – aprót csapott az asztalra – hol itt a baj? Sarkítva, vagy sem, de nagyon jól tudom, hogy kiről van szó! – határozottsága határtalan volt, pont, mint azokban a pillanatokban, ahogy a telefonját elrejtette a nyilvánosság elől, s közelebb hajolva az asztal közepe felé, ezzel együtt a másik fiúhoz is, egyre gúnyosabb és gúnyosabb vigyor játszott a szája két szegletében. - Higgy, amit szeretnél, elvégre… - dőlt hátra kényelmesen, hanyagul vonogatva a vállát – minden jogod meg van hozzá – félvárról csípte hozzá, még el is pillantott a másik válla mellett, mintha annyira se méltatta volna őt, hogy komolyan vegye a véleményét, vagy éppen különösebb figyelmet fordítson a Tiagot illető témára. Na nem, mintha nem ő lett volna az, aki felhozta. - Már csak azt szeretném tudni, hogy miért kerülöd olyan nagy szorgalommal és kínos odafigyeléssel a tekintetemet, hmmm? – nyújtotta el, miközben ide-oda ficánkolt és dülöngélt, hogy megkeresse a sajátjáéhoz mérten jóval sötétebb íriszeket. Fogalma se volt arról, hogy sértette a dolog, vagy épp szórakoztatta? Egy részről, Lucianonak nem volt szokása „átnézni” Matteon, ami valamilyen szinten, nyilván zavarta, és kellemetlenül érintette. Ezzel viszont egyre tisztább képet kapott arról, hogy Lulu komolyan érdeklődik egy lány iránt, és olybá tűnt, talán életében először egy komolyabb kapcsolatra lett volna képes „kárhoztatni” magát. Zavarban volt a fiú, tudta nagyon jól. Arca viszont akaratlanul is elkomorult, mikor a másik, a túlzott mértékű női jelenlétet sérelmezte barátja esetében. Tény, és való, hogy túl sokan voltak körülötte a gyengébb nem képviselői közül, ami olykor-olykor inkább zavarta, mint, hogy örömmel töltötte volna el. Ez viszont nem jelentette azt, hogy bármiféle hatással voltak rá, szimplán komoly érdeklődéssel volt Luciano jelenlegi helyzetének irányába. Nem azt mondta, hogy nem akart lemaradni semmiről. Ám az ilyen esetek pont olyan ritkák voltak, hogy azokra mindig, különös figyelmet kellett fordítani. Csak akkor tért vissza az olasz vonásokba az élet, akkor lágyult el újra az arckifejezése, mikor nagy sokára kitért a másik arra, ami foglalkoztatta, és érdekelte Matteot. Tekintete egészen meghitté, őszintén csodálóvá, csodálkozóvá vált. Elcsendesedett, kényelmesen megvetette a hátát a támlánál, tenyereivel előbb a combjait dörzsölte, majd karba tette a kezét, s félre biccentett fejjel, szája szegletében egészen meghatottnak tűnő mosollyal fürkészte Luciano arcát, míg az a lányról beszélt. Ritka alkalmak egyike volt ez, s olyasvalamit vélt felfedezni nem csak a szavaiban, a hanglejtésében, de a tekintetében és a rezdüléseiben, amit korábban egyszer sem. A kis Lulu változás előtt állt. Az őt, és Olivia helyzetét illető megjegyzésre nyelt egyet, majd megvonva a vállát, leszegte a fejét. Mintha szégyellte volna magát. - Tudod, nem igazán vagyok képben mostanában azzal, hogy mikor akarsz bántani, vagy sem. Abban viszont biztos lehetsz, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ahány ember, annyi módja van az ismerkedésnek, az érdeklődésnek és a szerelemnek is. Arról, hogy ez az én esetemben szokatlanabbul történt, arról nem tehetek, ez… ez így alakult, mondhatni, és én vagyok a legjobban meglepve, hogy úgy néz ki, hogy érdemes volt várnom, reménykednem...de most nem rólam van szó – egy pillanatra egészen kimértté vált a hangja. Tudta ő nagyon jól, hogy szürreális, mesébe illő volt az, ahogy ők Oliviával egymásra találtak, de ez nem jelentette azt, hogy kevesebb, vagy meggondolatlanabb lenne egy talpig realista, sorsban, és egyéb „csodákban” hinni képtelen embernél. Matteo nagyon is tisztában volt a határaival, s igen, jobbára a szívére és a megérzéseire hagyatkozott, de a józan esze ugyan úgy munkálkodott a háttérben. Ezért is esett olyan végtelenül nehezére igazán, önfeledten jól érezni magát a lány mellett. Mert tudta, hogy pár héten belül mind ennek a tejjel-mézzel folyó Kánaánnak vége lesz, ami halálra rémítette… de nem mert róla beszélni. Mint, ahogy oly’ sok minden másról sem. Nem firtatta tovább a témát, inkább elhallgatott, és minden kíváncsiságát, érdeklődését a hallottakba forgatta. Mert akkor és ott, ez számított igazán. Az, amit olyan végtelen magabiztossággal igyekezett korábban kiszedni a fiúból. Luciano lesütött tekintetét látva elmosolyodott, s kézfejét a szájához emelve dörgölte meg az orra hegyét, hogy elnyomja az egyre nyilvánvalóbb, boldogsággal elegyedő szórakozottságát. Idegen, de annál kedvesebb volt számára, hogy Lulut ilyennek láthatta. - Tehát, tényleg egy földre szállt angyal. Ha visszagondolok, már akkor nyilvánvaló volt, hogy különös szépség lesz belőle, bár tagadhatatlan, hogy kisfiú fejjel akkor ezt aligha láttuk előre. Minden esetre, hiszed vagy sem, és tudom, hablatyolok itt össze-vissza, mint Viola néni, legalábbis a te felfogásodban, de más lányt, talán el se tudnék képzelni hozzád, mint egy hozzá hasonlót – nem akart példálózni azokkal a lányokkal, akikkel korábban már volt szerencséje Lucianonak kapcsolatot létesíteni, és ápolni, hiszen miért tette volna? Tudta ő jól, hogy mire gondolt, így többek között arra, hogy két, piszok temperamentumos, nagyhangú ember, nem biztos, hogy tökéletes irányba billentik a mérleg nyelvét - És nem. Nem fogalmazok semmit, nem is gondolok semmi ilyenre – utalt vissza a gyanúsítgatásra. Szokatlanul nyugodt volt, már-már csendes. Tudta, hogy lehetett volna ez másként is, viszont tapintatos akart lenni és úgy értekezni erről, ahogy azt Lulu jónak vélte. Félt, hogy a tolakodásával a menekülését idézte volna elő. - Ki vagyok én, hogy tanácsokkal, vagy iránymutatással lássalak el? Viszont ne feledj el valamit, Luciano. A szerelem remek iránymutató lehet. A szívnek, az embernek szüksége van arra, hogy szeressék, mert ugyebár, „szeretni kell, és szeretve lenni jó”. És talán te csak azt látod most, hogy hátráltatna bármiben is… abban, amiért ide jöttél. De talán pont ennek ellenkezője történne, és egyfajta töltetként szolgálna. Ha pedig tényleg olyan az a lány, mint amilyenek mondod, remekül asszisztálhat neked a fejlődésben. Néha, és legtöbbször jobb az, ha a megfeszített munka mellett odabújhatunk valakihez. És alapjáraton, van valaki, aki gondoskodik rólunk. Én meg ugyebár, nem leszek itt – vont vállat vigyorogva, hamiskásan, mígnem szemöldöke mégis a homloka közepében kötött ki a legközelebbieket hallva. Egy pillanatra még az ütő is megállt benne, a saját nyálát nyelte félre. - Lulu! A te életed, a te döntésed. Neked kell tudni, hogy mire vágysz, mit bírsz, mi az, amire időt tudsz, vagy akarsz szakítani. Mi éri meg? De még mindig azt mondom, hogy egy ígéretes kapcsolat ne menjen tönkre a munka és a talpalás miatt. Ha a barátokra, az ivászatra és a szórakozásra tudtál időt szakítani, akkor egy lányra is fogsz tudni. Főleg, ha arra érdemes az a lány. De, azt azért "örömmel hallom", hogy azt gondolod, hogy majd rád erőltetnék bármit is, vagy bárkit ...rémes ember lehetek– szúrta hozzá. Valahol rosszul érintette a feltételezés, hiszen, ha valaki, hát ő nagyon is tisztában volt azzal, hogy miféle nehézségek illették nem csak Lucianot, de őt, magát is, amennyiben szerelemről volt szó, és arról, hogy azzal a lánnyal lehessen, akit igazán kedvelt. Pont emiatt ki, ha nem ő érthette meg a legjobban az aggályait? Azt pedig legmerészebb álmaiban se gondolta volna, hogy Lulu képes lesz a fejéhez vágni azt, hogy dönteni akarna akár helyette is. Arckifejezése egészen megkeményedett, már-már idegenné vált,ahogy a halkan, mégis szaporán koppanó cipősarkakra kezdett figyelni, és az azokkal közeledő alakra. - Na mi újság veletek édeskéim? Kitaláltátok már, hogy mit szeretnétek enni? Vagy esetleg megint hozzam nektek a szokásos, „nagycsaládos” menüt pizzával, előétellel, főétellel és még desszerttel is? Fejenként három korsó sörrel? Soha nem tudtam felfogni, hogy mégis, hova a fenébe fér belétek ennyi kaja, atya világ! – fogta meghökkenten két tenyere közé Maria az arcát, ahogy egyesével végignézett a két fiún. Mintha nem vette volna észre a pillanatnyi, főként Matteo arcán és testtartásán megjelenő feszültséget, mosolyogva simította rá a tenyerét annak vállára – tudjátok mit? Bízzátok ide magatokat, és megleplek benneteket! Hé – hajolt aztán közelebb Lucianohoz – kicsit ijesztegesd még a fiút. Nem tudom, hogy mit mondtál neki korábban, de egészen összekapta magát végre. Hálám érte, komolyan! Gondolom erre nem lesz már szükségetek – biccentett kíváncsian az étlapok felé, s már emelte is el az asztalról azokat, hogy amilyen gyorsan jött, úgy távozzon is. Matteo csak ezután fújta ki az addig észrevétlenül benntartott levegőt, és a korábbiak tudatában egészen groteszk látványt nyújtott, ahogy mosoly kerekedett az arcán. - Elképzelni se tudom, hogy van ennyi energiája, és, hogy apáink honnan szedik az ilyen embereket…
Ahogy Matteo a másik asztal irányába bökött, nem törődve a „nézz hátra; de ne feltűnően!” el nem hangzó, de örök érvényű szabállyal, egész gerincét derékból kicsavarva fordult, hogy lemeózhassa azt a bizonyos fazont, akit illetően nem is kellett pontos személyleírással élnie, Luciano pontosan tudta, hogy kiről van szó. Arról a tarkopasz, magáról és a külső adottságairól túl sokat gondoló, nem mellesleg a méreténél legalább egy számmal kisebb fekete pólóban feszítő, a húsos karizmait fitogtató, bizonyára talpig úriember delikvensről, aki olyan nagy hangon mondta a magáét, hogy egy valamirevaló -mint mondjuk az övék- olasz társaság egyöntetűen megirigyelte volna a torkából nem csekély hangerővel kiszökő kárálást. Lulu, ha komoly szándéka is lett volna, nem akadályozta meg az arcára őszinte fintorral kiülő elégedetlenségét, majd elengedve az asztal sarkát, valamint a szék háttámláját, ami segítségére volt abban, hogy nyakatekert módon szemrevételezhesse az illetőt, visszafordult a másik felé. - Hajlamos vagyok rá, de ha megközelítőleg is olyan arrogáns pöcs allűrt vennék fel, mint az a kopasz ott négy óránál, te legyél az első, aki szíjat hasít a hátamból, jó? -kérdezte, ujjai, amik addig az asztal lapján a borospohár talpa után kutattak, megemelték az öblös üveget annak vékony száránál, és nagyot kortyolt, mikor annak pereme a szájához ért. Ha nem is várta azt el, tudta, hogy a másik, a vele szemközt ülő hivatott arra, hogy mindazt, amire kérte, elvégezze vele szemben. Kevés ember volt, akire Lulu igazán hallgatott, a saját maga igazát leszámítva. Csupán egy maréknyi volt azon személyek száma, akiknél fontolóra vette azt, ha ők úgy fogalmaztak, jó tanáccsal látják el, és rendre már a felvázolt helyzet közepette eldöntötte, hogy él-e azzal, vagy a továbbiakban csak bólogatni fog rá, megjátszott figyelmességgel mosolyogva, de elereszti a kéretlen szavakat a füle mellett, és inkább úgy jár el, ahogy azt ő már korábban eldöntötte. Az egykoron megalkuvónak tetsző fiúnak idővel kinyílt a csipája, és ráeszmélt arra, hogy meglehet, nem csak egy igazság van a földön, hiszen ahány ember, annyi gondolat, mégis, saját magáról a legrelevánsabb képet ő tudja lefesteni… feltéve, hogyha nem Matteo. Hiszen meglehet, hogy különbözőbbek nem is lehettek volna, mégis, a másikat már a saját tenyerüknél is sokkalta jobban ismerték. A rezdüléseiket, a gesztusaikat, egy-egy megvonagló arcizmukat követő szóbeli megnyilvánulásukat, egy elvétett oldalpillantást, de feltehetőleg még az is mondott nekik valamit, hogyha a hajuk szála éppen nem jobbra, hanem balra konyult. Matteo előtt soha nem voltak titkai. Ha voltak is, egyhamar a tudomására kellett hoznia, hiszen arca, a megváltozott testtartása azelőtt elárulta volna, mint, hogy bármit tudott volna mondani. Ő akkor már ott állt, karba tett kézzel, hetykén felvont szemöldökkel, sokat sejtető mosollyal, és a nyálán nyammogva tettetett türelmességgel várta azt, hogy Lucianonak megeredjen a nyelve. Lulu pedig, ha nem is mondta ki azt, és olybá tűnt, zavarja a másik figyelme és tudásvágya, elvégre a pillanat hevében benne is azok az érzések kavarogtak, az, hogy figyelt rá, hogy szavak nélkül is megértette, és ott volt neki, hogy bármikor, feltételek nélkül meghallgassa, sokat jelentett. Túlzás nélkül lehetett állítani azt, hogy Matteo személye nélkül csak félember volt, és hiányában csak ürességet érzett. Szokás mondani, hogy másban soha ne a másik feledet keresd, de ők, akik már a rugdalójukban, egymás szájából lopva a cumit, a fejük felett forgó plüssökkel is folyvást egymás mellett voltak, nem ismerték az életet egymagukban. Matteo lett Luciano nyugodt, higgadt és megfontolt, talán többet is gondolkozó énje, aki meglehet, sokszor naiv volt, máskor hallgatag, helyette pedig Lulu volt az, aki járatta a száját, még ha a választ nem is tőle várták. Ő volt az, aki a temperamentumos barátját megregulázta, helyre rázta, és a felhevült lelkét csitította. Luciano pedig, hiába volt ő az idősebb, és hiába is kezelte úgy, és bánt el vele ezek szerint, gyakran, bár azt nem hangoztatta, de ezen személyjegyek alapján, amik belőle szinte teljességgel hiányoztak, Matteot gondolta az érettebbnek. Máskor viszont tett arról, hogy ennek szöges ellentettjét feltételezze. - Még mindig túl sokat gondolkozol ezen -a szemüvegének lencséjét körbefonó, vastag keretet fogva közre egyengette vissza okulárját az orrára, mikor kérdőn felvillanó tekintete a másikon állapodott meg, elszakítva azt az étlap bűvös sorairól. – Mások a két kezüket összetennék azért a mennyiségű dicséretért, de lehet a feléért is, amiket nap-nap összeszedünk a vér szerinti és fogadott családunktól, te meg mást se csinálsz, csak elégedetlenkedsz miattuk. Ha nem tetszik, hagyd rájuk! Engedd el a füled mellett, vedd fel a műmosolyt, amit megjegyzek, nem hiába tanítottak nekünk az egyetemen színpadi szerepgyakorlaton, de te is tudod, hogy ha kérnéd se hagynák abba. Ilyenek, te meg vagy megszokod, vagy megszöksz. Az utóbbit nem mellesleg nem javaslom, mert tudod, bárhonnan előásnak -vigyorgott rá, különösen az elégedetlen fortyogását illetve vele. – Szeretnek minket, olasz emberekhez méltóan. És remélem, hogy annál nagyobb bajod nem lesz soha, hogy annyira imádásig vannak irántad, hogy már nem győznek hogy dicsérni -nem volt idegen számára az, hogy ahogy egyre több és több évet tudtak a hátuk mögött, úgy tűnt, Matteo egyre kevésbé értékeli a nagy családdal járó előnyöket és hátrányokat. Ellenben Lulu, aki azzal, hogy a kor jogán egyre jobban szótértett az idősebb generációkkal, elemében érezte magát a társaságukban. Persze, ő is tudta, hogy hol vannak a határok, mikor válik számára feszélyezővé a túlzott érdeklődés, de mindaz, amit Maria és a többi dolgozó az irányukba tanúsított az elmúlt napokban, számára legkevésbé se volt annyira visszás és kelletlen, mint barátja számára. - Szóval téged ennyire érdekel, hogy élek-e vagy halok?! -förmedt rá, hangja a félrenyelt bortól még mindig rekedtesen és fojtottan nyekkent a kérdésre. – Rögtön pattannod kellett volna, hogy visszaránts a halál torkából engem, a valaha volt legjobb barátodat, a testvéredet, a lelkitársadat, a rosszabb feledet, erre te még pimaszmód kérdezősködsz, hogy kérek-e vizet?! -míg bal tenyerének ujjai mellkasán terpeszkedtek, jobb csuklóját a szája elé emelte, hogy egy, feltehetőleg utolsónak szánt, erős köhögéssel rendezze a sorait. Leeresztve mindkét karját támasztotta meg azokat az asztal lapján, elégedetlenül ráncolt szemöldökei alól vádló tekintete Matteot tanulmányozta. – Szégyen vagy… -állapította meg, a hangja szigorából kiütköző bohókás élt a sunyi mosolya támasztotta alá. A borral való incidens nem szegte kedvét abban, hogy magának, utána Matteonak is töltsön egy újabb pohárral. Talán egyikőjüknek se nyerte el osztatlan tetszését, mégis úgy itatta magát, mint egyik szörp se Gaena mama polcairól. Vagy pedig igazzá vált az, hogy beszélgetés közben mindegy, hogy mit iszik az ember, csak legyen. - Á! Most már mindent értek, köszönöm, hogy ilyen konkrétan fogalmazol! -elismerőn görbítette a száját, még aprókat is bólogatott hozzá, mintegy maníros, megjátszott elismerését igazolva vele, mikor újból megvetette hátát a szék támláján, tekintete pedig feszült táncot lejtett az étterem egészén, feltérképezve annak feltehetőleg még a sarokban ülő összes pókhálóját, és az azokat szövögető pókok lábainak számát is. Csak a kérdés, és a szeme sarkából kivehető, néha fel-felbukkanó kobak vagy hajvég végett figyelt fel arra, mit is csinál, és ha szándékos volt, ha nem, felhagyott az ezzel való foglalatosságával, hogy farkasszemet nézhessen a vadorzókat megszégyenítő elánnal a vérét szívó fiúval. Mindazonáltal arcának tökéletes rezzenéstelenségével próbálta ellenkezőjét mutatni annak, hogy Matteo már idejekorán rátapintott a lényegre, és makulátlanul tükörsima vonásaival, amik nélkülöztek mindenféle rosszalló ráncot, azt kívánta sugallani, hogy mindaz, amit a másik feltételez, nem több annál, mint ami a régebbi kapcsolatait illette. Azt leszámítva, hogy azok egyikénél se vert heves ritmust a szíve, mint azokban a pillanatokban, mikor Matteot hallotta beszélni, majd annak kíváncsiskodása nyomán neki is eljárt a szája. Műgonddal fenntartott érdektelenségét levetkőzve kerekedett mosoly az ajkain, mimikái mintha kötélhúzást játszottak volna, arca egyik pillanatban elkomorult, másikban pedig felragyogott. Közben pedig nyomorultul, mégis felpezsdítően élénken érezte magát, a kettő között pedig nem volt szemmel kivehető, lekövethető átmenet. - Miért akarnálak bántani? Akartalak én bármikor is bántani? -ütközött meg legelső mondatán, és a többi nem is érdekelte annyira, mint az az egy. Szemöldökei homlokegyenest tartottak össze, ívük megváltozott, nem különbül sötét szemének a realisztikus beszélgetéshez való visszatérésnek köszönhető, általános csillanása. Legkevésbé se értette, hogy mit ért a fiú a mondottak alatt, viszont nem volt kételye azt illetően, hogy tudni akarja, hogy mi végett mondta ki azt, amit. Talán fel se tűnt neki, hogy mindeközben arcának megkeményedett vonásaival egészen számonkérő és türelmetlenül ösztökélő hatást gyakorolt a másikra, de ha válaszokat várt, ráadásul ilyen léptékű témában, nem tudott megálljt parancsolni az önálló életet élő arcizmainak. Azokat egyedül a lány további említése tudta számottevő változásra bírni, a marcona pillantása ellágyult, ajkainak feszes, vízszintes íve barátságos görbületté formálódott, ügyet se vetve arra, hogy egy mindenkibe szerelmes kisfiú is rátermettebb látványt nyújtott volna, mint ő azokban a másodpercekben, míg elragadtatva szónokolt. Matteo véleménye nyomán eltűnődve hümmögött, ajkaival leheletnyit csücsörített, mikor a fejét elgondolkozva leszegte. Hogy milyen lány illett hozzá, azon soha nem gondolkozott. A szerelem, egy valós kapcsolat gondolata soha nem foglalkoztatta, vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy kellett volna. Csak annyit tudott, hogy szép, feltehetőleg bizonyos szempontokból üdítő és pezsdítő dolog, neki mégse kell, így az, hogy az alkalmi, pár hónapig tartó viszonyaihoz milyen társat szemelt ki, nem volt mérvadó. Nem akart beléjük szeretni, nem akarta, hogy a szükségesnél jobban kötődjön hozzájuk, azt pedig végképp nem vágyta, hogy a másik bármiképp is jobban igényt tartson rá annál, mint amennyit ő adni tudott, vagy akart. Egy kaptafa volt az összes, és úgy gondolta, az a zsánere. Viviana érkezésével, az általa a mellkasában hagyott kellemes, melengető érzéssel társult a gondolat, hogy talán tévedett, és Matteo véleménye volt erre a bizonyosság. Egyre gondoltak, de a barátja mondta ki azt, hogy neki még csak véletlen se kelljen a komfortzónájából annál is jobban kibillennie, mint amennyire már távol esett annak határától. Mindaddig komolyan, bár nem biztos, hogy egyetértést, vagy a hallottaknak fontolgatását mutatva hallgatta, míg Matteo vigyorával megegyezően az ő mosolya is kerekedni látszott. - És ha itt lennél… gondoskodni akarnál rólam, vagy összebújni? -pimaszkásan vonogatta a szemöldökét, még kacsintott is felé egyet a hirtelenjében felkapott poharának pereme felett, mégis, miközben kortyolt a teli borból, Matteo arcának változása nyomán az ő mimikái először kérdővé, majd elgyötörté váltak, ahogy az érzelmi hullámvasúton a járat újból lefelé ívelt. Elégedetlenül csettintett a nyelvével, fél szemöldökét várakozva húzta fel, mikor az utolsó korty után az üveget visszatette az asztalra, mutató- és középső ujja között tartva azonban annak szárát, megállás nélkül fordítgatta azt. - Akkor az ígéretes munkát, a sikerem lehetőségét dobjam el egy kapcsolat miatt? -persze ő is érezte, hogy mindaz, amit mondott, szélsőséges volt ahhoz mérten, amit Matteo állított, érzékeltette ezt a kemény szavak mögötti bizonytalansága. Nem lehetett már benne biztos, hogy a világnézete végett ragaszkodik annyira az elgondolásához, vagy, mert félt a változástól, és hogy az mit tartogathat számára. Attól, hogy beigazolódik, hogy mindaz, amitől távol tartotta magát, az jó, hogy mindvégig a barátjának volt igaza. Talán már nem is az elhívatástudata miatt volt hajthatatlan, hanem félt attól, hogy megadja a lehetőséget arra, hogy rácáfoljanak. Végső megjegyzését hallva hátrahőkölt, szemöldökei bosszankodva szaladtak fel homlokán, és nem, semmiféle szándékot nem mutatott arra, hogy ő rögvest válaszolni kívánna rá, megvédve magát, vagy biztosítva a másikat, hogy ez nem így van. Nem értette a feltételezést, kérdő, azt firtató pillantása választ várt. Csak nézte megilletődötten a vonásait, a sértettnek tetsző arcát, és azon járt az agya, hogy már megint mit rontott el, vagy mit mondott, amin a másiknak feltétlen ki kellett borulnia… Állkapcsa megfeszült, ahogy összeszorította a fogait, jegessé vált körülöttük a levegő, míg az aranybarna szempárt szemlélte, és az ugyanúgy a sötétbarna lélektükrökbe fúródott. Maria, aki úgy tűnt, olyan jól ismeri őket, mintha a saját fiai volnának, érthetetlen, hogy hogy nem vette észre, mibe sétált bele. Eltartott egy ideig, míg tekintetét Matteoról a nőre emelte, aki, mintha szándékot se mutatott volna arra, hogy megértse az éppen kirobbant, leplezetlen nézeteltérést, csak mondta és mondta a magáét. - Maria? -szólt, mikor az étlapokat felkapva útnak indult, utána is nyúlt, hogy megfogja az ő oldala felőli üres kezét. – Akkor, ha összefutsz a kis nyüzüge gyógyegérrel, mondd már meg neki, legyél olyan drága, hogy hozza már azt a két nyamvadt vizet, mielőtt szomjan találunk halni. Nem lenne épp a legjobb bemutatkozás… Grazie Tesoro! -dobott utána egy puszit, mielőtt leeresztette volna a kezét, Maria pedig a hallottak alapján cselekedve, mellei előtt ölelve a felnyalábolt dossziékat, eliszkolt. Lulu barátja hangját hallva visszafordult, tekintetét rávezette, de nem maradt meg az az előtt mutatott lágyságnál, ami Marianak szólt, homlokát ugyanolyan gondterhelt ráncokba szedte, pillantása feddő volt, mint annak előtte, mikor Matteo az elégedetlenségének, és alaptalan vádaskodásának adott hangot. Nem válaszolt arra, amit a nővel kapcsolatban megjegyzett, se nem méltatta sokra azt a mosolyt, amit gonddal-bajjal az ajkaira erőltetett. Legalábbis ő egy pillanatnyi őszinteséget nem feltételezett abban a görbületben. - Tehát mostantól így fogunk beszélgetni? -szánta felé a percekkel korábbi témákra visszavonatkoztató kérdését, ujjait egymásba fűzve kezeit az ölébe ejtve pihentette. – Bármit mondok, ahelyett, hogy egy kicsit is gondolkoznál rajta, megsértődsz? -vonta kérdőre, némileg előre dőlve alkarjait feltámasztotta az asztalra, kezei viszont ugyanúgy kulcsolták egymást, mint azelőtt az ölében. – Nem tudom, hogy valóban az a helyes állítás, hogy én akarlak bántani, mint ahogy azt te hangoztattad, vagy inkább te akarsz mindenáron megbántódni, holott megjegyzem, semmivel nem kommunikálok veled másként, mint az elmúlt időkben. Persze, tudom, hogy fáradt vagy, mert mész te is, mint a mérgezett egér, de én is ugyanúgy kimerült vagyok, és tudod, hogy akkor hamarabb eldurran az agyam, úgyhogy legyél kedves nem rajtam köszörülni a nyelved és élesíteni a karmodat, csak, mert éppen szándékodban áll megsértődni, mert kijövök a béketűrésemből -arcának komolysága érzékeltette azt, hogy azon pillanatokban nem ismert viccet a témában. Minden további nélkül megkockáztatta azt, hogy Matteonak is lesz felé néhány keresetlen szava, azáltal generálva kettejük között vitát, magában tartani mégse tudta, hiszen már az első napon is felfigyelt arra, hogy a barátja különösen érzékeny bizonyos esetekben, neki meg legkevésbé se volt kedve úgy járkálni körülötte, mintha tojáshéjakon lépdelne.
Már épp emelte volna a kezét, hogy a fiú után kapjon, mielőtt az még teljes testében hátrafordult volna, hogy az imént emlegetett mamlaszt szemrevételezhesse, de elkésett, ráadásul a borospoharak állására való tekintettel egészen biztos, hogy sokkal nagyobb feltűnést keltett volna, mint Luciano tette volna azt egymagában. El se kerülhette volna, hogy egyiket-másikat lesöpörje az asztalról. Ám ettől függetlenül is mindegy volt már, így ahelyett, hogy Lulu keze után kapkodott volna, mint egy idegbajos macska a menekülő egere után, az arcát a tenyerébe ejtette, annak rejtekében húzva meg magát. Mintha így nem láthatta volna őt senki – hitte ezt a benne rejlő gyerek. Mikor a fazonra utalt, úgy gondolta, hogy Luciano majd lassan, kimérten, mintha a Sátán ült volna mögöttük, hátra pillant. Óvatosan, feltűnés nélkül. Vagy, ha már olyan is volt, akkor futtában, mint amikor a férfiak megneszelnek maguk mellett egy mutatós hölgyikét hosszú lábakkal, kerek fenékkel. Bármelyik jobb lett volna. Némán hümmentve próbálta őt tapintatra bírni, de legalábbis arra, hogy ne rázza másoknál a pofonfát, mert nem otthon van, ahol az étterem túlvégéből, még ha idegen is az illető, de a puszta méricskélés miatt jókedvűen megemeli a kezét, majd üdvözlésképpen odaint. Más esetben még egy pohár bort is küld, de akkor már rég rossz úton járunk, és óvhatják a legféltetteb déli féltekéjüket. Bár meglehet, New York a második otthonuk volt, ettől függetlenül más világ volt. Az emberek is mások voltak, és azokban a pillanatokban megfordult a fejében az – akarva akaratlanul is -, hogy a kopasz néma inzultálásnak fogja venni azt, hogy Luciano derékból, ijesztő feltűnéssel tekeredett hátra csak, hogy szemrevételezze a normálisnál nem elhanyagolható mértékkel hangosabban ordibáló hímegyedet. Csak akkor bújt elő a tenyerének rejtekéből, akkor kereste meg újra Lulu pillantását, mikor annak hangja felcsendült. Még élt. - Nem kell ahhoz pöcs allűrt felvenned, te idióta, hogy leüsselek! Komolyan ki akarsz lábon hordatni velem egy szívinfarktust? Könyörögve kérlek, légy velem jó, és inkább maradj nyugton a seggeden, ma ne nézz többet arra az emberre! – kárálta halkan, inkább fojtottan, mintsem, hogy teljes hangerőn adta volna a másik értésére azt, hogy amit az imént művel, akár felhívás is lehetett volna keringőre. Matteo, nyugodt és békeszerető fiú lévén, nem szívesen vette ki a részét soha, a levegőben lógó, esetleges csetepatékból…viszont tudta, hogy kivételt képezne az az eset, amelynek Luciano maga is jeles képviselője volna. Érte képes lenne még azt a bizonyost is kiverni, ha kell, Hulk Hoganből is. Feszült volt, és maga se tudta volna megmondani, hogy miért. Talán a nem alvás tette. Az, hogy már hajnalok hajnalán pattannia kellett az ágyból, hogy Victort kimentse a legújabb kalamajkából, amit okozott magának, mind ezt úgy, hogy közel három órát, ha aludt azt megelőzően. Ami pedig a többi napot illette, egyszerűen csak legyintett volna. „Szóra sem érdemes.” Kínozta őt az, hogy az apja és anyja között egyre nagyobbnak tűnt a feszültség, és szépen lassan áthidalhatatlan ellentétek kerekedtek közöttük, amiről fogalma se volt, honnan eredhettek? Hiszen minden szép, és minden jó volt annak előtte. Mi történhetett? Zavarta, hogy nem tudott aludni a család folyamatos karattyolásától. Dúltak benne a hormonok és az érzelmek, Olivia kötötte le a figyelme legjavát. Az, hogy fülig belehabarodott a lányba, miközben tudta és tisztában volt vele, hogy hamarosan mindennek véget kell vetniük. „Tényleg, csak egy nyári kalandot lenne képes bevállalni vele? Tényleg ő lenne az a lány, akire a legkevesebb idejét tudná szánni az egyetem miatt?” – kérdezte újra meg újra. Nem akarta… már most, a sokat sejtető „szabadság” elején pánikolt, hogy mi lesz később? Mi lesz szeptembertől, mikor Olivia itt marad, neki pedig haza kell mennie? Tudni fogják ezt külön-külön is csinálni? Úgy, hogy mindkettejüknek lételeme az érintkezés, az, hogy a másik kézzel fogható legyen? És persze nem utolsó sorban – és főleg ez – titkolózott Luciano előtt puszta rettegés és felkészületlenség miatt. Azért, mert félt az megítélésétől, a véleményétől, miközben egyre csak fúrta őt a bűntudat. Próbált, és igyekezett túljutni ezeken. Próbált kapcsolatot teremteni az eszével, mely azt mondatta vele, hogy menjen elébe a problémáknak, máskülönben meg fog őrülni… a szíve viszont mégse tudta megtenni a lépést. Már csak ezért is örült annak annyira, hogy újabb és újabb problémák ütötték fel a fejüket, és ez esetben nem nála. Volt, mivel foglalkozzon. - Nem elégedetlenkedek – suttogta. Mutatóujja a pólójának anyagát birizgálta – örülök, hogy vannak, én is szeretem őket, de kezd kicsit sok lenni a folyamatos tutujgatás. Az meg, hogy erőltessek magamra mosolyt, meg jókedvet és vigyort, fárasztó. Egy idő után már te magad sem vagy biztos abban, hogy elhiszed, vagy sem. De tudod – kapirgálta meg a kockás terítő tetejét. Folyamatos pótcselekvései utaltak leginkább az elveszettségére a témában, és arra, hogy ő iszonyatosan szerette volna azt, hogy ez másként legyen. - Azt hiszem, hogy voltaképpen még mindig zavar, hogy annak ellenére kezelnek még mindig édesgetni való gyerekként bennünket, hogy tulajdonképpen már rég felnőttünk – talán tényleg zavarta, hogy még mindig a szüleik gyerekeit látták bennük. De azt is tudta, hogy ez soha nem fog változni. Addig, amíg az idősebb generáció él és virul, ők mindig és mindenkor kölykök maradnak, akiket imádni, édesgetni és dajkálgatni kell. Na meg orrba-főbe etetni, nehogy elfogyjanak. Az viszont tagadhatatlan volt, hogy az utóbbi években, Matteo egyre inkább a nyugalomra vágyott, ami a családját illette. Unta, és irtózott a folyamatos felhajtásoktól, az örökös figyelemfelkeltésektől. Attól, hogy mindennek ők álltak a középpontjában. És nyilván, Luciano helyében nem tudott beszélni, de ő jobb szeretett volna csendben meghúzódni egy kis ideig a háttérben. Addig, míg úgy nem érzi majd, hogy szüksége van a nyüzsgésre, a hangzavarra. Arra, amitől egy olasz család tényleg olasz család lesz. A semmiből érkező fuldoklás természetesen meglepte, noha elsők között nem gondolta komolyan. Naivan gondolta, hogy Luciano csak galád módon próbálja kikérni magának a hallottakat, mígnem az egyre elhúzódó harákolás és köhécselés nyilvánvalóvá tette a számára, hogy nem viccel. Mégis, mintha belé bújt volna a kisördög, nem ugrott és nem pattant, hogy meglapogassa legjobb barátjának a hátát, noha máskor szó nélkül megtette volna. Inkább kivárt. - Mhm, gondoltam, ha majd elkezd lilulni a fejed, akkor pattanok. Addig meg ígyis-úgyis megoldod valahogy. És különben is, tudom ám, hogy mi a dolgom vész esetén, ne félj amíg engem látsz! – csakhogy ő maga se akarta ezeket a szavakat elhinni, hiába szavalta olyan mérhetetlenül és visszavonhatatlanul őszintén. Új volt neki maga a tény, hogy Luciano, ha nem is végre valahára, de elérkezett az életének azon szakaszába, hogy jól látható érdeklődést tulajdonított egy, a gyengébb nem képviselőjének irányába. Persze, tudta jól Matteo is, hogy az elmúlt évek számos olyan alkalmat hoztak már, mikor ez hasonlóképpen megtörtént, csakhogy, akkor biztosak lehettek abban, hogy a kiszemelt lányok nem voltak többek, szimpla futó kapcsolatnál. És nem, ő maga soha nem mondta volna ki azt, de még csak nem is gondolta, hogy Lulunak egyedül és kizárólag a testiségre volt szüksége. Arra, hogy időnként megkapja azt amire vágyik, egy kis szex reggel, délután vagy este, hogy aztán a lány, és ő is mehessen a dolgára. Soha nem is beszéltek erről a témáról komolyabban, hiszen attól még, hogy testvérek és barátok, még nem azt jelentette, hogy a másik nemi életével joguk volt foglalkozni. Matteo viszont már ismerte annyira jól őt, hogy tudta, mentes volt minden létező alattomos, és ehhez hasonló aljasságtól, hátsószándéktól. Túlságosan tisztelte a nőket ahhoz, hogy játszani akart volna velük. Azokban a pillanatokban pedig ez nyilvánvalóvá is vált, hogy hallotta Vivianaról beszélni. Mint ahogy az is, hogy Matteo képtelen volt arra, hogy tökéletesen helyén kezelje Luciano aggodalmát, félelmét, tartózkodását. Pont amilyen elveszett volt Lulu, ő maga is hasonlóan érezte magát, hiszen mindaddig ő volt az, aki traktálta a másikat a problémáival. Ő volt az, aki nap, nap után a másik fiú nyakába járt, ha egy kis segítségre, oltalmazásra, iránymutatásra volt szüksége. És tagadhatatlan volt, más témában, ugyan így történt ez, fordított helyzetben is. Viszont a levegőben lógó újdonság és annak varázsa, némi aggodalommal ruházta fel: mi van, ha nem tudok jó válaszokat adni neki? Mi van, ha nem tud rám számítani semmiben? Mi van, ha bántódása esik? – tette fel sorra magában a megválaszolatlan kérdéseket. Mert pont, amennyire örült neki, úgy féltette is a bukástól. Mi van, ha most adná oda életében először, úgy igazán a szívét egy lánynak? És mi van, ha hatalmasat fog bukni? Ezt pedig nem tudná elviselni, még ha tudvalevő is, hogy akkor is ott fog állni mellette, ha kell egy hordó borral, Vito legjobb alkotásából. - Jaj, már, ne kezd! Tudod, hogy nem így értettem… – forgatta a szemeit, bár ő se tudta, hogy értette pontosan – amúgy meg igen is, bántottál! Csak, hogy tudd, két napja úgy pofán vágtál álmodban, hogy azt hittem kivered a fogamat. Fingom sincs, hogy mi a francot álmodtál, de többet ne tedd, máskülönben mehetünk a legközelebbi matracboltba, hogy a hátadon cipeld a házig nekem a tökéletes memóriahabos matracot, kiengesztelésképpen – felszegett fejjel, „mert ez nekem jár!” arckifejezéssel, tettetett sértettséggel kérte ki magának a korábban történteket, amit már csak azért se tett szóvá mindaddig, mert mit tehetett volna a másik? Felhatalmazza, hogy cserébe, ha már ennyire fáj a kicsi lelke miatta, ő is visszaüthet álmába? Na puff, messzire szaladtak volna mindketten. - Akár is-is. Szépen kicígölnék minden nap az egyetemről, belöknélek a zuhany alá, aztán jól megetetnélek, mert a nyakamat rá, hogy már most fontolgatod magadban az ellenem irányuló haditervedet, miként hozz ki a sodromból, és én, miként ne tudjak tenni ellene semmit? Nem leszünk ám jóban, ha ugyan azt fogod csinálni itt is, mint az utolsó két évedben otthon – szigorú volt. És most nem olyan mód szigorú, mint az elmúlt hosszú percek leforgása alatt. Ezt komolyan, véresen komolyan gondolta, hiszen mi sem számított neki jobban, mint Luciano jólléte, testi, szellemi, és lelki egészsége? Korábban azt állította, hogy ha csak egyszer is meglátja rajta a nyúzottság legapróbb jelét is, repülőre ül, hogy szétrúgja azt a nagy valagát. Akkor már úgy érezte, hogy képes is lesz megtenni, hacsak, nem sikerül addig Vivianat olyan mértékben a családtagja közelében tudni, hogy helyette is lesz valaki, aki felügyelni fog rá. Két legyet ütne egy csapásra. A beszélgetésüknek, és annak különböző szakaszainak, ijesztő érzelmi töltete volt. Mintha egy centrifugába ültették volna őket, és bedobálták volna melléjük az értetlenséget, a haragot, a tanácstalanságot, vele együtt az örömöt, a rajongást és a bizalmat. Azzal viszont soha nem lehettek tisztában, hogy mikor melyik kerül előtérbe. Egy valami azonban biztos volt, függetlenül attól, hogy imádattal nézte végig azokat az aprócska mozzanatokat, szerelmetes grimaszokat, amiket Lulu produkált. Mégpedig, hogy olykor-olykor úgy tűnt, mintha ő maga a veszekedés felé igyekezett volna terelni a beszélgetést, noha szánt szándékában természetesen nem állt. Matteo, ha valamit, akkor azt nyíltan vállalta, hogy utált veszekedni. És nem csupán utált, de nem is tudott, hiszen ilyen esetekben az egész lényét körbe lengte a maró gúny, a harag, az ellenszenv. Nem volt jó alakja és képviselője a véleményének. Egyből mart és támadott, ha már szó érte a háza elejét. Ebből az utóbbi napokban is akadt problémája, például az első randevúján Oliviával, amit azóta se tudott kiverni a fejéből, nem is inkább annak tökéletessége, hanem a színes bőrű zenész személye miatt. - Nem! – vágta rá a szükségesnél is gyorsabban – egy szóval se mondtam. Jó ég! – horkant fel inkább nevetve, mint morogva. Márpedig azidőben morogni nagyon tudott – azt mondtam, még ha nem is mondtam ki, juj! Szóval úgy értettem, hogy a kettőt együtt is bőven a „hatalmad alá” vonhatod. Ha ügyes vagy, ha számít, és ha egyformán számítanak, akkor képes leszel arra, hogy megtaláld az egyensúlyt. Ha pedig – az asztal élén pakolgatta ide-oda a kezeit, mintha egy hatalmas, beosztásokkal teli parcellát igyekezett volna ábrázolni – az a lány, akit kedvelsz és szeretsz, ugyan úgy kedvel és szeret téged, fontos számára az, amit csinálsz, a karriered, a te magad tervei, ami nyilván nem csak abból áll, hogy vele legyél, akkor elfogja fogadni, ha olykor-olykor több idődet kell belefektetned a tanulásba és gyakorlásba, mint abba, hogy akár minden nap együtt legyetek. Lulu, egy kapcsolat áldozatokkal jár, és egy kapcsolat mindig két emberen múlik… legalábbis a legjobb esetben ez a szám kettő, bár nyilván ott vannak a „nyitott kapcsolatok” is, aminek aztán tényleg soha nem láttam értelmét, de mindegy is – csacsogott mint egy szertelen kislány – szóval nem. Nem dobhatsz el se karriert, se mást azért, mert van egy barátnőd. És ezt tudod honnan tudom? Tőled, te ragyogó elme! Mert ezt próbáltad te is beleverni a hülye fejembe az idő alatt, míg Leonora meghülyült! Azééé! – nyomta meg, s immáron hangosabb is volt, mint amennyire az szükséges lett volna. Szerette volna megértetni a barátjával azt, hogy nem csak a karrier számít. Pont úgy, ahogy azt korábban Lulu, ellenkező esetben akarta megértetni vele: nem csak a szerelem számít! Mindketten vakok voltak, és lehetne mondani, hogy Matteot fel lehetett ébreszteni ebből a kábulatból, de ez nem lett volna teljesen igaz, hiszen hol is tartott akkor?... Végül pedig, bármennyire is próbálkozott, a hevessége és pillanatnyi elragadtatottsága mégis előhozta belőle a gonoszt, amit ahogy kimondott, már vissza is szívott volna. De a kimondott szavaknak súlya van, ezzel pedig tisztában volt. Nem véletlen lehetett, hogy az idő alatt, míg Maria ott téblábolt körülöttük, észre nem véve a dúló feszültséget, próbálta kerülni Luciano tekintetét. Pont úgy, ahogy azt ő tette az előtt, csupán az egyfajta félénkség és bizonytalanság volt, mintsem a maró gúny és rosszindulat eredménye. Csendben, leszegett fejjel hallgatta végig, míg a másik olasz Mariat noszogatja a meg nem érkező víz miatt, s amint elült a közöttük zajló diskurzus, már nyitotta volna a száját, hogy a korábbiakra való tekintettel az elnézését kérje – mert számára soha nem derogált bocsánatot kérni – mégse tehette meg. Lulu ismét megelőzte. Csendben, jókorát nyelve hallgatta végig a dorgáló, igaz szavakat. Pont úgy, mint évekkel, majd hónapokkal, és hetekkel korábban. Mert ezt a beszélgetést újra, meg újra meg kellett ejteniük az egyik hevessége, a másik sértődési körei, valamint a fáradtságuk és kimerültségük miatt. Pont, mint a természetükből eredő különbségek miatt, mellyel, bár az esetek kilencvenöt százalékában kiegészítették egymást, ám a maradék ötben inkább ellehetetlenítette őket az emberi kommunikációtól. Elbeszéltek egymás mellett. Elkerülhetetlen volt, és már jó ideje ért is, hogy valahol kibukjon az ellentét. - Ne haragudj, nem akartalak megbántani, vagy rajtad élezni a nyelvem. Nem is keresek kibúvókat, tényleg így tettem. Nem volt fair tőlem – vont vállat félszegen. Látszott rajta, hogy komolyan bántotta a dolog, pedig nem több, kettő, maximum három percnyi ideje volt arra, hogy felmérje a helyzetét. De ebből is látszott, hogy tudta jól, miről beszélt a másik, mint ahogy az is tiszta kör volt, hogy nem szándékkal akart neki rosszat. Szájáról csipkedve a bőrt, majd aprót harapva az alsó ajkába húzta ki magát – csak tudod – hangja halk volt, immáron sokkal óvatosabb – akármilyen hihetetlen, de tanácstalan vagyok. Tudom, eddig nagyon lelkesen próbáltalak szóra bírni, de így szemtől szemben már sokkal nehezebb. Izé… - egy szó, amit nem használ gyakorlatilag soha. Ha pedig mégis, tökéletes jele volt annak, hogy fogalma nem volt arról, miként fogalmazzon, ha kell, virágnyelven, de legalábbis érthetően - … annyira hozzászoktam ahhoz, hogy sok esetben te vagy az, aki lent tart engem a földön. Az, aki nem engedi, hogy elszálljon az agyam, aki képes, és akar is némi realitást „nevelni belém”. És ez általában sikerülni is szokott. Viszont nekem most nagyon nehezemre esik az, hogy valahogy elhitessem veled, hogy ha lazább lennél, és nem természetileg… ha többet hinnél a véletlenekben, a körülötted történő dolgokban, mint saját magadban, hiszen az már adott… akkor annyival több és talán jobb lehetőség állna előtted. Annyival több mindent tudnál észrevenni. Számos más dologba is kapaszkodhatnál – apró mosollyal spékelte meg. Hangja egészen szelíd volt, nyoma se volt már benne a korábbi haragvó élnek, a kekeckedő puffogásnak. Visszatért az a Matteo, akit a másik ismert, akit testvéreként szeretett. Csak egy kicsit irányba kellett őt állítani. - És pont emiatt féltelek téged annyira ettől. És ne nevess ki, hogy egy törékeny, angyali lánykától óvnálak pont téged – mutatott rá némi szigorral - tényleg ne haragudj, nem akartam pokróc lenni, mert...- folytatni viszont nem tudta, és ezen a ponton talán nem is akarta, annál inkább azt, hogy a másiknál leülepedjenek a hallottak. A szót viszont a vízzel érkező srác fojtotta beléjük. - Itt is volnék…
- Na, mi van? -a hangja kérdő volt, pont, mintha ne tudta volna, hogy Matteo miért rejtegeti olyan hevesen az arcát nem is annyira az összecsődült vendégsereg, mint az elől az egyetlen ember elől, akit Lulut megelőzően ő is kipécézett, mint megbotránkozásra okot adó figurát, éppenséggel kevésbé feltűnően téve azt, mint ahogy kebelbarátja a szavai nyomán megnézte magának. Luciano pimasz mosollyal, és annál is ördögibb, halk nevetéssel illette a barátja torkát abszolút fojtott suttogással elhagyó szavakat. – Mit?... Miért ne? Hogyha már ekkora megtermett ezüsthátú gorilla ül tőlem alig pár asztalnyira, vállalja azt a következményt, hogy biz’ isten, megnézem! -szólt vissza nem is annyira visszafogottan, sőt, egészen jókedvű, éles hangon, ami mellett az egyetlen mentsvára az volt, hogy maguk között nem az angolt használták, ellenben, ahogy afelől hallotta, ott azt beszélték. Szórakozott vigyora elnyúlt az ajkain, mikor, hogy több ősz hajszállal bővítse Matteo ilyen téren igen ritkás haji állományát, ugyanúgy, bár nem pontosan olyan feltűnően, de elsandított a válla felett, hogy ránézzen a tagra a tiltásával szembe menve. Csak akkor kapta vissza a fejét, már legkevésbé se magabiztosságát tükröző arckifejezéssel, mikor a tekintete végén egy másik, egészen pontosan a kopaszhoz tartozó szempárral találkozott. – Oké, jólvan, ez visszanézett… nem baj, ha idejön, te kapod az első nyaklevest, mert hát végül is te kezdted, én meg addig elfutok. Hidd el, bosszút fogok állni érted, csak nem itt, és nem vele szemben, mert ha engem is eltesz láb alól, veled együtt megyek a pokolra, és tényleg egy örökkévalóságig hallgathatlak. Bár másként meg kísérteni fogsz… igazából ez sehogy nem jó… -tűnödött el leheletnyit felszegett vállal, fejét hitetlenül illegetve ide-oda, mígnem szabadjára engedte a mellkasát és torkát feszítő nevetését. Tudvalevő volt, hogy bár a hangjuk nagy volt, és meglehet, a társaságukkal együtt bizony nagy falatnak számítottak, ugyanakkor, ha egyedenként megnézték őket, az, aki rájuk szegezte a tekintetét, mást se láthatott, mint jókora, mégis végtelenül szelíd emberek egy csoportját. Jámborok voltak, olyanok, akik bár lehet, hogy egy légynek tudtak volna ártani, de felesleges ütlegekbe soha nem bocsátkoztak. Nem volt ugyan kérdés, hogy egy kivívott helyzetben valószínűleg maguk is rázták volna az öklüket a másik félért és annak épségéért, így az, hogy egy feltételezett szituációban magára hagyta volna a fiatalabb barátját, vagy az a nagyobb macska bajuszát húzogató idősebbet, csupán egy alternatív univerzumban eshetett volna meg. Így vagy úgy, monoklikkal, foghíjasan és kék-zöld foltokkal, de együtt bicegtek volna ki belőle, jajongva, a másikat hibáztatva, de egy idő után a nyomorultságukon nevetve. Mert valószerűen mindenen tudtak jókat röhögni, de a nyomoruk komoly intrikát intézett a rekeszizmukkal szemben. Nem volt előtte titok az, hogy Matteo, aki talán az övénél is nagyobb családdal bírt, az utóbbi időkben legkevésbé se vágyott azok társaságára és odaadó szeretetére. Vagy legalábbis nem olyan módon, mint ahogy azt ő elképzelte vagy remélni merte volna az irányába teljes rajongással viseltető rokonságtól. Tudta, és nem különösebben firtatta a témát, hiszen, bár bizonyos pontjaival egyetértett, másokban szöges ellentettjét látta a helyzetnek, mint barátja. Az ő érzései soha nem változtak meg a famíliával szemben, és talán, bár nem mondta volna ki, de ő valahol még mindig élvezte, hogy azon mezsgyén, ahol toporog a „szüleim kisfia” és a „felnőtt férfi” közti válaszúton, van egy olyan leágazó kanyar, aminek a végén még mindig úgy tutujgatják, mint annak idején, gyerekkorukban. - De ha elégedetlenkedsz is, mert de… -szegezte rá határozottan a mutatóujját. -…, azt csinálod, akkor se fog változni semmi. Hidd el, amíg nem lesz, aki a helyünkbe lépjen, mi leszünk azok az „édesgetni való gyerekek”, úgyhogy jobb, ha ebbe beletörődsz. Feltéve, hogyha nem akarsz tenni az ügyben, mert akkor barátom, jobb, ha belehúzol ebbe az udvarlás dologba -húzta cinkos, pimasz vigyorra a száját, ami többet sejtetett annál, mint az azt megelőző szavai. Szórakozottságát egy korty borba fojtotta, majd, hogy biztos legyen a dolgában, és maradéktalanul elmossa a másikat piszkáló gondolatait, egy másodikat is utána küldött. Lulu, bár meglehet, kellően és talán látványosan is magabiztos volt, olyan, aki két, biztos lábbal állt a földön, a gondolatai és véleménye mellől eltántoríthatatlan volt, és aki nem, hogy magáért, de főleg Matteoért is a tűzbe ment volna, de, még ha annak nem is adott hangot, és inkább a felszín alatt élvezte azt, örült, ha volt, aki figyelt rá. Ugyan a fiatalabbnak okozott pár álmatlan éjszakát azzal, hogy hajlandó volt a saját maga elhanyagolásáig fokozni a maximalizmusba vetett energiáit, és eleinte talán ellenállt annak, mikor a fülénél fogva cibálta el a kottáitól, de élvezte a rá fordított idejét, azt, hogy volt, amikor ő lehetett a gyámoltalanabb, és megteremtették neki a földönfutó Kánaánt. És talán ezért szeretett időt tölteni az anyjával, Imelda nagyanyjával, Alessia nagyival vagy éppen Gaena mamával. Mert ők nem várták el tőle azt, hogy talpraesett, maszkulin férfi legyen, annál is inkább megfeddték, ha úgy kívánt velük szemben mutatkozni, nem pedig fiuk vagy unokájukként, aki elé ezrével penderítették a jobbnál jobb fogásokat, és zamatosabb süteményeket, ő pedig addig tömte a fejét és a hasát, míg úgy érezte, fel nem robban. Talán Matteo azért nem szerette ezt a fajta figyelmességet, mert a körülötte lévők, köztük Lulu is, óvó tekintettel volt irányába, míg Luciano, aki vérpezsdítőn olasz temperamentumú volt, határozott habitussal, ilyen alkalmakkor kerülhetett csupán az oltalmazott szerepébe. Azt viszont, hogy a hétköznapi életben neki is számtalan kételye akadt, ami mögé rejtezve megmutathatta volna az elesettebb oldalát, nem vágott volna egybe az évek munkája alatt felépített imázsával. - Komolyan, inkább csőröztél volna velem szájon át lélegeztetés címszó alatt, mintsem, hogy kérj egy pohár vizet? Fene a te gusztusodat! -törölgette nagy gonddal szájának két sarkát, azután, hogy, ahogy ő maga is fogalmazott, visszatért a halál torkából. Azelőtt soha nem ütközött afféle problémába, hogy ne tudott volna ilyen-olyan módon csacsogni az éppen aktuálisan becserkészni kívánt partnernőről. Bár a naturalistább megfogalmazásokat sokkal inkább tartogatta Ennionak, mintsem Matteonak szánva azokat, de előtte se rejtette soha véka alá azt, hogy éppen ki az, aki felkeltette az érdeklődését. Nem fogalmazott soha rébuszokban, nem alkalmazott virágnyelvet, hogy a lehető legszebb, legmámorosabb módon tudjon az adott hölgyikéről szónokolni. Amit gondolt, amit érzett, azt kimondta, és azok a szavak, bár tiszteletteljesek voltak, soha nem tükröztek mélyről jövő érdeklődést, szerelmet, annak lehetőségét fontolgató vágyakat pedig főként nem. Nem arról volt szó tehát, hogy ne akarta volna ebbe Matteot belevonni, hiszen, ha tehette volna, és Viola nem lett volna túlontúl rámenős és meggyőző annak terén, hogy mesélje el, kivel volt az azt megelőző éjszaka, neki mondta volna el elsőként. Csupán annak módjával nem volt tisztában, és ahogy keresgélte a szavakat, míg kerülte a tekintetét, el is árulta. - Akkor fogalmazz úgy, ahogy értetted, mielőtt okot adnál bármilyen kételkedésre -feddte meg elégedetlenül ficánkolva a székén, mígnem csak egyszerűen előre dőlve felkönyökölt az asztalra. – Vagy gondolkozz, mielőtt elszólod magad -mondta még hozzá, szemöldökei kíváncsi ívben kanyarodtak homlokára. Szokás mondani, hogy hülyékkel ne kezdjen az ember, mert lesüllyed az ő szintjükre, ott pedig legyőzik a rutinjukkal. Matteo és Luciano esetében átkölthető volt ez a módszeres vitatkozókra, ugyanis Lulu köztudottan élen járt a saját akaratának és véleményének érvényesítésében, míg Matteo, akit rendre az idősebb védett meg, feltéve, ha ki nem bújt belőle a bőszen rejtegetett kisördög, kevésbé volt gyakorlott e téren. – Meg ne haragudj, de a tudatos álmodás praktikáját még nem sajátítottam el, úgyhogy amíg nem fejlesztem tökélyre a kedvedért ezt a képességet, ajánlom, hogy hordj fogvédőt, mert ki tudja, hogy milyen bal horogba fogsz belenézni éjszakánként -bizonytalanul csóválta a fejét, ajkai azonban nagyon is sátáni mosollyal kerekedtek arcán. Utólag visszahallva tagadhatatlanul szórakoztatták a hallottak, ellenben Matteoval, aki valószínűleg nem köszönte meg neki álmából felverve -szó szerint-, hogy ilyen módon fújt neki riadót. - Pff, amatőr… -puffogott vigyorogva, pont, mintha fittyet hányt volna arra, hogy a másik fiú véresen komolyan gondolta szavainak mindegyikét. – Már rég kész az a haditerv -pimaszkodott továbbra is, orra alatt lögybölte fel a pohár mélyvörös tartalmát, majd, miután elülni látszott az örvény, és kellően kiszippantotta már annak minden zamatát, kortyolt belőle. – Miért, összeakasztjuk a bajuszunkat? -nevetett fel halkan, vagy legalábbis a tőle telhető legminimálisabb hangerőn. - Ismerek olyat, vagy hát… nem személyesen, mondjuk inkább úgy, hogy hallottam róla. Szóval az ipse nagyhírű fuvolatanár odahaza, olyan, aki a művészeti életben pontosan annyira elismert, mint amilyen jó tanárnak tartják. Az egyik hallgatójának, akinek színpadon problémái voltak az összpontosítással, azt mondta, hogy ő a fellépései napján, és az azt megelőző este nem szokott se enni, se inni, legalábbis vizet leszámítva. Méghozzá azért, mert olyannyira fejben akar lenni az előadásain, hogy még csak azt se engedheti meg magának, hogy a teste az emésztésre, ne a zenére koncentráljon. És ismétlem, fúvós, tehát pont annyira kell neki a támaszték, mint nekünk, énekeseknek -miközben beszélt, egyre csak dőlt előre a székén, mígnem az ujját, leszögezve a hangszercsoport újbóli említését, az asztal lapjának szegezte. Végül csak megvetette hátát a széken, és hanyagul megvonta a vállát. – Persze, ez lehet csak városi legenda is… és mielőtt megvádolnál, nem azt mondom, hogy bármi ilyenre is vetemednék! -védekezőn csapta fel maga elé a kezeit, hogy előbb reagáljon, mint ahogy a másiknak mindez megfordult volna a fejében. – Csak tudnod kell, hogy vannak ilyenek is -rántotta meg a tényt igazolandó, hanyag gesztusként a vállát. Soha nem mondhatta azt, hogy Matteo mellett unalmas lett volna az élete. A fiú olyan volt számára, mint éhezőnek egy falat kenyér… azt a kenyeret azokban a pillanatokban mégis lehet, hogy messze hajította volna inkább. Fárasztotta, és nem mindig tudta nyomon követni azt, hogy bizonyos szavaival milyen reakciót fog belőle kiváltani. Sértődést, izgalmat, szórakozottságot, bohóságot, érdeklődést, kíváncsiságot, boldogságot, vagy dacot. Mintha egy hatalmas, képzeletbeli forgókereket pördített volna meg minden egyes alkalommal, ha csak válaszra nyitotta a száját, utána pedig feszült izgalommal várta, hogy a másik, amúgy mindig meglehetősen kifejező arcán milyen érzelmek fognak átsuhanni. - Tudom, tudom, hogy egy zseniális elme vagyok, nem kell olyan bőszen hangoztatnod. De Matteo… -viccelte el, hogy a másik megszólításával egyidejűleg, általános mosollyal az arcán dőljön előre, hogy mélyen a szemébe tudjon nézni, azokba a zavarosan kusza, világosbarna szemekbe. – Nem esett szó még semmiféle kapcsolatról. Vagyis de, itt most, kettőnk között… de gyermeteg képzelgésekre, valamiféle általad emlegetett „véletlenekre” építünk, ahelyett, hogy logikusan néznénk a dolgokat. Érted? -kocogtatta meg saját halántékát, szemüvegének szára felett. – Logikusan. Az, hogy én mit akarok, vagy mit akarhatnék, az egy egyoldalú dolog. De mit mondtál az imént, mielőtt még holmi nyitott kapcsolatokról kezdtél nekem hadoválni? Hogy egy kapcsolat két emberen múlik, azt pedig, hogy Ő mit gondol rólam, honnan is tudhatnám? Nem kötötte az orromra… -kezeit széttartotta, majd tenyereit combjára ejtette, átdörgölve nadrágjának anyagát. – Tehát ne rohanjunk annyira, hogyha nem látjuk előre, hogy merre tartunk -és ez volt az ő megalkuvó véleménye. Pont annyira élvezte a lányról való diskurzust, azt, hogy ha a barátja néha akár úgy is tekinthetett rá, mint egy ufóra a szokatlan viselkedése végett, mint amennyire magának is szokatlan és veszettül idegen volt az érzés, ami hatalmába kerítette. Nem annyira azonban a köztük ilyen-olyan módon súrlódó ellentéteket, nemtetszésének rögtön hangját is adta, miután Maria a távozás mellett döntött. Nem akart Matteonak kibúvót hagyni, így a véleménye gyorsabban és a vártnál határozottabban csattant, akkor se tágítva, mikor a megbánás jeleit már idejekorán látni vélte rajta. Csak aztán szusszant, sóhajtva véve szemügyre barátjának sajnálkozó pillantását, gyerekekéhez hasonló elszégyellését. - Ennél azért több kéne ahhoz, hogy tényleg megbánts -vállait Matteoval egyidejűleg húzta fel, hangja szelíd volt és nyugodt, az ajkain bátortalanul feltetsző mosoly úgyszintén. Tudhatta, és tudta is azt a másik, hogy Luciano magas szinten művelte a sértődés művészetét, és bár ténylegesen látszott rajta, hogy nem különösebben viseltetett jó szívvel a barátja hangulatingadozásai iránt, közelében se volt annak, amikor ténylegesen megbántódott. Mosolya egyre csak kerekedni látszott Matteo bizonytalan folytatását hallva. - Hogy te, tanácstalan? Tényleg, egészen hihetetlen! -élcelődött, kóstolgatta tettetett megilletődöttséggel, végül mégiscsak hátradőlt, hogy a továbbiakban valós figyelmét tudja odaígérni a másiknak. - Ha én nem hittem volna magamban annak idején, akkor a környezetemtől semmit nem remélhettem volna -szemüvege keretének takarásában szemöldökei ráncba szaladtak. – És nem rád, rátok gondolok, értelemszerűen. Tudom, mondhatnánk, hogy régen volt, akár legyinthetnénk is, hogy „fátylat rá”, mert azóta sok minden változott, de saját magam és nem mások miatt, a szakmai környezetünk ennek csak haszonélvezője volt, de, hogy ítélkezés nélkül segítettek volna... Ha nem családról, barátokról beszélünk, mások soha nem azt adták nekem vissza, mint amit én adtam nekik. Akkor mégis miért kéne annyira nyitnom mások felé, mi változna azzal, miért lenne nekem jobb azáltal, hogy lazább és befogadóbb lennék? -tette fel a költőinek annál is inkább, mint valós válaszokat kívánónak ígérkező kérdéseinek halmát. Meglehet, hogy Lulu bolondos fiú volt, extrovertált és vidám, aki, ha úgy adódott, bárkivel eltudott beszélni bármilyen témában. Odafigyelt, talán kínosan is ügyelve másokra, de szkeptikus volt és sokszor gyanakvó. Várta volna a folytatást, hallani akarta, hogy mi van a „mert” után, de a pincérfiú érkezése, amit szükségesnek is tartott közölni, ahelyett, hogy csak csöndben lerakodta volna az italokat, kizökkentette. Elcsigázottan emelte rá sötétbarna tekintetét. - Gratulálok! Akkor postafordultával hozz már kérlek egy pezsgőt is, hogy koccintani tudjunk arra, hogy közel tíz perc alatt sikerült előállnod két üveg vízzel. Én addig megyek és felöltöm a lobogós gatyát a mosdóban -hüvelykujjával a mellékhelyiségek irányába bökött, míg elnézte, mit szöszöl a fiú azzal, hogy töltsön a poharakba a reményei szerint már szoba hőmérsékletű italból. – Köszönjük! -biccentett, és csak aztán folytatta, hogy még mindig ott állt mellettük. – Nem kell ilyen bárgyún nézni, ha arra várnál, Maria már felvette a rendelésünket, míg te valószínűleg megmásztad az Alpokat, hogy kristálytiszta gleccservizet hozz nekünk -szemtelenkedett, pimasz vonásai kérdővé váltak. – Na, nincs máshol dolgod? Van még pár asztal, ahol lehet, hogy szintúgy szomjhalált terveznek halni -hessegette el kezének intő mozdulatával. Elnézte még egy ideig a szerencsétlennek tetsző totojázást, míg kisakkozta, melyik asztal is az, aminek a rendelését a kezében tartja, majd egy lemondó legyintéssel kísérve fordult vissza Matteo felé. - Mit is akartál mondani? -utalt vissza a félbehagyott mondatára, amit az intermezzo következtében se sikerült elfelejtenie, mégis, bár szeretett volna odafigyelni az esetleges válaszára, a zsebében a már másodszorra is felrezgő telefon után nyúlt. A hívást, amit az öccse intézett felé, gondolkodás nélkül bontotta, futtában megírt neki egy üzenetet, hogy ha csak nem fontos, este visszahívja, és már tette volna vissza a helyére a készüléket, mikor, mint a mesékben, élesen felizzott a feje felett egy villanykörte. - Ha már… -elől van a telefon -folytatta volna, de nem volt kétsége afelől, hogy a másik tudta, hogyan kívánta befejezni, feltehetőleg annak kapcsán is voltak sejtései, hogy mit matat annyira a mobilján. Éjjel, bár annál is inkább a hajnali órákban se foglalatoskodott mással, mint, hogy Viviana instagram profilját tanulmányozta, és bár nem követte be, annál is inkább, mint csendes megfigyelő „vájkált” a virtuális, a köz javára bocsájtott életében, és számos képet megnézett, mielőtt idült vigyorral a már mellette alvó Matteoról véve példát, a párnára hajtotta a fejét. – Tessék -nyújtotta át a borospoharak, vizesüvegek felett a telefont, miután a keresési előzményei alapján az első névre rányomott, és ábrándos tekintettel megcsodálta az éppen aktuálisan legfrissebb képet.
- Mit miért ne? Nem tudom elhinni, hogy ezt most megkérdezted! – hökkent képe egyre csak megnyúlt, s rosszallóan, orra alatt morogva, sziszegve vetette neki a hátát a szék támlájának – akkor bezzeg nagyon kikérnéd magadnak, ha ő mondaná ugyan ezt. „Ha ez a bokától-tokáig flancos göncben ücsörgő, vérbeli digó feszít itt, hát biz’ Isten, megnézem!” – rukkolt elő az ellenkező esetben igaz lehetőséggel – na, ez természetesen nem tetszene, igaz? Csak tudod, annyi a különbség, míg te bátran elszaladsz, ő, ha nem levegővel vagy különböző, szteroidos meg tököm tudja, hogy milyen szerekkel van felpumpálva, mint egy lufi, akkor elég beletenyerelnie a szádba, és máris búcsút mondhatsz a csodás mosolyodnak. Ne félj apukám, több pénzbe fog fájni a fogaid pótlása, mint amennyit arra kellett fordítani, hogy az összes egy szintbe kerüljön – puffogott és kárált megállás nélkül, mint egy megveszett varjú, de nem tudta tagadni azt, hogy nem szívesen vívott volna vérre menő harcot azon a szent helyen, főleg nem úgy, hogy minden bizonnyal úgy kezdődött volna az egész, hogy „…na mi van?!”. - Áhá, természetesen. Tök mindegy, hogy mi történik, ha miattad purcanok ki, bárhogyan is, de hallgatni fogsz az idők végezetéig. ”Én, megmondtam!” „Soha nem hallgatsz rám!” „Ez is a te hibád!” „Kellett neked keresned a bajt!”, és még sorolhatnám, ha kell, napestig. De sebaj, ha így haladunk, hamar kiélvezheted a síron túli szeretetemet is – nem tudta véka alá rejteni a szórakozottságát, mindazon túl, hogy a felszínen igencsak kínozta őt némi félelem, az illetékes tarkopasz, furcsa egyedre való tekintettel. Csak reménykedni tudott abban, hogy nem fogja ebéd után megvárni őket a következő sarkon. Egész életében utálta a feszült, úgymond „férfias”, megbolydult erőfitogtatást. Ha nem volt muszáj, nem keveredett senkivel se komolyabb konfliktusba. Nem kereste a bajt, ha nem volt muszáj – márpedig soha nem volt muszáj - és igyekezett nem kivívni mások komolyabb ellenszenvét, amivel egy esetleges verést idézhetett volna elő, a saját maga kárára. Ha valaki, hát Matteo – és az ő ügyes-bajos „kis” baráti társasága, Lucianoval az élen – megközelítőlegesen se arról volt híres, hogy ökölharcok, és vad dulakodások összetűzésében bizonyítsa be az erőfölényét, mely nem mellesleg, sokkal inkább birkanyájszerűen működött, mintsem egyénekre lebontva. Ereje teljében volt, amennyiben ott állt mögötte a hátországa, és élvezhette a maradék hat srác támogatását. Szentül hitt a békés megoldásokban. Abban, hogy értelmes emberek módjára bármit meg lehet oldani, anélkül, hogy kárt tennének egymásban. „Jobb a békesség” – hirdette. De…! Hiába hitt ő bármennyire is a békében, a szavak erejében és a biztos megbeszélés nyújtotta lehetőségekben, ha elöntötte a szar az agyát. Függetlenül a mérhetetlen békehadviselésétől, ha kilengett nála az a bizonyos „leszarom mérő”, akkor hirtelen ugrott. És így volt ez élete első, és remélhetőleg utolsó alkalmával is, másfél évvel ez előtt, mikor is az elindított pletykaáradatból nem látta a kivergődés lehetőségét. Bár úgy is lehetett mondani, hogy a fasza ki volt már a kicsinyes hülyeségektől. Tudni illik, Matteo soha nem mar az őt érintő támadásokra. Inkább tűr és elvisel, hagyja, hogy nyugalomban elüljenek a viták, a nézeteltérések, gyanúsítgatások vagy éppen légből kapott kicsinyes pletykák. Ám, ha a szeretteit érte sérelem, őket támadták, és hosszú távon se értettek a pletykálkodó felek az intő szép szóból, nem sok ember volt, aki képes volt őt, és a dühét féken tartani. Ami Paolo és Matteo ellentétét, és egyoldalú „párharcát” illette, egy sokadik fél, baráti társaságuk egy jeles képviselőéért, Aldo tisztességének és büszkeségének megóvásáért indult. A Matteonál majd’ két fejjel magasabb, közel húsz kilóval nehezebb és félszer szélesebb Paolo, nem ismerte azt a bizonyos „elég” szót, és annak jelentését. Mintha „egyik fülén be, másikon ki” üzemmódba kapcsolt volna, hiába kérték nem csak Lucianoék, de a saját baráti társasága is, hogy hagyja végre abba a másik fél pofátlan cígatását, de főleg a pofonfa rázását, mégse tette. Roppant jópofának és viccesnek gondolta magát. S még, mielőtt bárki felkészülhetett, vagy épp számított volna rá, Matteo agya olyan mértékben eldurrant, hogy az azt megelőző huszonhárom évének minden létező sérelmét, fájdalmát és haragját beleadta abba az egy ütésébe, amit talán ő se látott előre. Két hangos reccsenés és egy hangos puffanás követte a nem várt reakciót: egy állkapocs zúzódása, egy kézfejcsont törése, azt követően pedig Paolo földre kerülése. A kábult, letaglózott tömeg mozdulni se tudott mindaddig, míg a felbőszült fiú újra meg nem indult a földön heverő felé, és ha akkor Luciano valamint Ennio nem kapták volna el a grabancát, minden bizonnyal nem úszta volna meg ennyivel. Azokban a kérdéses percekben szükség volt a két fiú beavatkozására. Arra, hogy erőnek erejével féken tudják őt tartani, félrecipeljék, és lenyugtassák… az azt követő percekben és órákban, de napokkal később pedig arra, hogy elhallgassák, miként őrlődött a lelkiismeretének útvesztőjében. Aldo becsületéért ment harcba… miatta tette, de ez még nem jelentette azt, hogy nem érezte magát mocskosul, amiért meghazudtolva saját magát és a szülei, keresztszülei és nagyszüleinek neveltetését, szembe ment az elveivel. Ezen a napon se akart hasonló ideget magának, de ugyanúgy hadba se szívesen vonult volna, főleg nem egy bivalyméretű egyed miatt. Vele szembe pedig főleg nem… Vékony réssé szűkített szemekkel nézett farkasszemet Luciano felé mutatott ujjával. Arcát lufiméretűvé fújta, majd kiengedve a fáradt gőzt, lomha bólogatásokkal vallotta be, hogy bár nehezére esett, mégis egyet értett. - Jól van, te győztél! – emelte fel a kezeit megadóan - Elégedetlenkedek. Engedelmeddel, ha sanyarú nemtetszésemet kifejezve is, de inkább kínlódok még egy ideig ebben a szégyenteljes pozícióban, mintsem, hogy annyira bele akarnék húzni a gyerekvállalásba – hangja határozott volt, annál is inkább elképedt, amiért már ezen percekben szóba került a kiszámíthatatlan jövőképe, ha csak érintőlegesen is, és voltaképpen humorizálva. Matteo a maga részéről bár szerette a gyerekeket, de még azt is ijesztően elhamarkodottnak gondolta, hogy az elkövetkezendő öt-tíz évben ő maga is apává váljon. Nem csak, hogy nem érezte magát késznek hozzá – és stabil, hosszú, életképes kapcsolat híján valóban nehéz lett volna a gyerekvállalás – de jobb szeretett volna első körben egy bizonyos hátteret megteremteni nem csak annak a jövőbeli utódnak, de saját magának is. Mert végtére is, még mindig otthon lakott, ha volt is saját lakása Rómában, ő jobban rajongott a családi házért. Az otthon illatáért, az otthon melegéért, szeretteinek közelségéért. Épp ezért, hűen vallotta és vállalta is a nézeteit, miszerint addig aztán szóba se jöhet a gyerek, amíg nem tud saját maga erejéből létezni, és megélni ezen a bolygón. Márpedig, az elképzelései ezen a területen annyit tettek: saját család még csak szóba se jöhetett. - Ehemm, tudod mit tanítottak nekünk, amikor a jogsit csináltuk! Manapság már nem szokás, és nem is javallott ilyen módon kontaktusba lépni a másikkal. Már, ami a szájon át lélegeztetést illeti… tessék rongyot fektetni az éppen aktuális megmentendő, és így-úgy halottnak még nem nyilvánított fél arcára, mintha halotti lepel volna. Bizarr… És annak segítségével akár el is kezdhetjük a lélegeztetést. Ez pedig tökéletes módszer a finnyásabbaknak. Na azt mondjuk megnézem, hogy hány ember él a földön, aki plusz rongyokat meg kendőket hord magánál az ilyen esetek végett, azt pedig még inkább, hogy hányan vannak olyanok, akik képesek, és félre is teszik az irányú undorukat, hogy egy idegennel „csőrözzenek” … csakhogy a te szavaiddal éljek. Nem olyan készséges az emberiség, hogy idegeneket mentegessenek. Ami pedig minket illet – vont vállat – lehet. De, szerencsére nem fajultak idáig a dolgok, szóval nem kell túlgondolni jó? – mutatóujjával ide-oda vezényelt a levegőben, mígnem a háta mögül érkező, újonnani hahotázást hallva, ismételten összerezzen. Frusztrálta a fazon közelsége főleg azok tudatában, amit pár perce végig kellett asszisztálnia. Luciano bizonytalansága furcsa, kettős érzéseket ébresztett benne. Első körben meglepettséget és tanácstalanságot, amiért volt olyan dolog és kérdés a fiú életében, aminek esetében képtelen volt arra, hogy egymaga a kezébe vegye az irányítást. Mindig ő volt Matteo határozottabb, talpraesettebb fele. Az, akinek mindenhez és mindenkihez volt egy keresetlen szava. Mindenről tudott véleményt formálni, ha volt köze hozzá, ha nem, és bár az esetek legjelentősebb hányadában nem a szerelem jellemezte a kapcsolatait, mégis úgy osztotta a véleményét és a tanácsait másoknak arról, mintha tökéletes megélője és átérzője lenne ő maga is a témának. Mindig támaszkodhatott rá, és barátságuknak, testvériségüknek ő volt a legszilárdabb alapköve, a létező legtöbb kérdést illetően is. Nem volt véletlen, hogy az a jókora mértékű zavar, a hatalmába kerítette a fiatalabbik olaszt. Neki kellett akkorra magára vállalnia Luciano szerepét és feladatait. Szemöldöke pont úgy emelkedett és görbült, ahogy a másik fiúé. Voltaképp igaza volt, csupán szeretett volna nem törődni akkortájt a saját maga butaságaival. - Na-na! Ha az ember elszólja magát, tudtommal azért történhet meg, mert nem szokott előtte gondolkozni. Szóval most mire is kérsz valójában? Viszont, ha meg úgyis tudod, hogy csak pokróc pillanataim vannak, miért is kezdesz el kételkedni bármiben? – Matteo vitathatatlanul az apja habitusát örökölte, és talán épp ezért nem volt képes arra, hogy megértse az öregét bizonyos döntései, vagy éppen a kimondott szavai miatt. És ha valamit, hát ezt a semmiből érkező pokrócságát, bizalmatlankodását és rébuszokban óhajtott szavalását, teljes mértékben tőle örökölte, amiből voltaképp soha nem távozhatott győztesként. Mert amilyen jó fegyvernek bizonyult a bűntudatkeltés terén, pont olyan ellen fegyver is volt, amivel komolyan oda lehetett neki szúrni, ahol a legjobban megérezte… a lelkiismeretébe. - Jól van, csak meg ne lepődj, ha egyszer tele lesz a furcsa, végóráit élő tehenekéhez hasonló kapálózásaiddal a tököm is, és letalállak rúgni magam mellől! Aztán majd vigyoroghatsz ilyen kárörvendőn, meg sátánian, én meg jól beleröhögök a képedbe, hogy „na ez mind a tiéd lehet, barátocskám!” – voltaképp akkor, éjjelek évadján nagyobb volt az ijedtsége a semmiből érkező, amúgy meglepően erős kéz ütését követően, mint, hogy komolyabb ártalma esett volna miatta. Ám az, hogy nagy hirtelenjében azt se tudta, hogy hova kapjon, mi történik, melyik – amúgy nem létező – betörőt kell megskalpolni, vagy ki elől kel menekülni, halálra rémítette. És pont ugyan ilyen riadalommal nézett végig a mellette nyugodalmas álomba szenderült, Csillag Patrik pózban heverésző, édesdeden szunnyadó fiún. Számos alkalommal kényszerültek ők ketten az elmúlt évek alatt egy ágyba, főleg gyerekként Gemmán, és ugyan így felnőttfejjel is. De olyan, hogy kapott volna tőle egy maflást, vagy ijesztő mozdulatokat produkált volna, nem volt jellemző. Nem úgy Matteora az, hogy egy-egy este komoly beszéde támadt ismeretlen, idegen személyekkel. - Szemét vagy, Giovinazzi! – horkantott, véres komolysággal kérve ki magának a másik aljasságát. Mert tudta nagyon jól Luciano azt, hogy Matteo tényleg képes lett volna bármikor otthagyni csapot-papot csak, hogy elrepüljön a világ túlvégére, és ágyba dugja, pihenés gyanánt. A hosszúra nyúló monológot viszont, bal szemöldökét felvonva, „mi a faszomról beszélsz most?” fejjel hallgatta végig. A végén pedig némi hatásszünetet tartva, kivárt. - De mivel ritka hülye vagy és önsanyargató, ha gyakorlásról és talpalásról van szó, akkor, de… sajnálom, de elhiszem, és meg is vádollak vele, hogy mind erre te magad is képes lennél! De akkor Istenemre mondom, hogy nem szimplán eljövök idáig, de Istentelenül szét is rúgom a seggedet! És ezt a létező legkomolyabban mondom, szóval… - nehezen lehetett őt komolyan venni, ha úgy tűnt, haragvó és kemény akart lenni, hiszen szelídsége, hangjának örökös, búgó lágysága, elképesztő erővel söpörte el minden mögöttes szigorát. Ám azokban a pillanatokban úgy tetszett, jobb volt nem vitatkozni vele. Már maga a távolság halálra rémítette őt, nem úgy a magatehetetlenség, amit már azokban a percekben, ott egy ültő helyében is érzett. Az ijedt vad pedig támad. Matteo folyamatos hangulatingadozása ahogy Lucianot, úgy őt magát is fárasztotta, kimerítette, hiszen ijesztő mértékű energiát fektetett abba, hogy minden szava, mondata előtt és után rendezni tudja a vonásait, a gondolatait. Néhány megjegyzése, hozzászólása ugyan pimaszra, vagy pedig egészen bicskanyitogatóra sikerült, de ezek már önmagában is finomítottabb verziók voltak, hiszen, ha csak részben is, de megfogadta azt, amit a másik fiú korábban mondott: előbb gondolkozz… - Jó-jó-jó, tudom! Nem kell előre szaladni és társai, de ez csak egy… nagyon előrevetített lehetőség volt. Egy olyan helyzetet vázoltam fel, ami bár fikció, és talán nem úgy alakul ahogy, de mi van, ha mégis? – értetlen grimasz jelent meg az arcán, mintha ő maga se értette volna teljes mértékben azt, ami elhagyta a száját – na, érted mire akarok kilyukadni. Ha úgy alakulna, hogy esetleg ő is, akkor te is – vonogatta a vállát, ujjai ide-oda lépkedtek a kockás terítőn, gyűrögették annak durvább, lenszerű anyagát, mígnem robbant a bomba, és csakhamar arra kényszerült, hogy a másik bocsánatáért esedezzen, noha tisztában volt azzal, hogy nem Luciano volt az a személy, akit csak úgy megsérthetett és megbánthatott volna a kicsinyes szemtelenkedésével, és nyúzottságából, fáradtságából, tanácstalanságából eredő szúrós megjegyzéseivel. Mindazonáltal, nem akarta ő bántani a másikat, és neki ugyan annyira, ha nem rosszabbul esett az, hogy volt mersze olyan hangot megütni vele szemben, amilyet. - Igen, tanácstalan vagyok... még! Ez van! – tárta szét a karjait. - Nem is tudom – pillantott a mediterrán színvilágú talapzat irányába, mintha csak onnan puskázta volna a választ – úgy gondolod, hogy csak akkor ér valamit bármi is, ha kétoldalú a dolog? Ahhoz, hogy te adni tudj, másnak is adnia kell neked cserébe valamit? És itt most nem csak a bizalomra gondolok, mert az valamilyen szinten alap, és adott is. De nem tehet az ember valamit például szimpla szívjóságból, csak és kizárólag akkor, ha annak lesz visszás eredménye is? Mi van akkor, ha nem mindig a saját magunk javát nézzük? – mellkasa előtt karba tett karokkal papolt a másiknak a saját maga meglátásairól, s úgy tűnt, mintha ezzel a mozdulattal igyekezett volna meg valamelyest bezárkózni és védekezni – hanem a „köz javát”? Amúgy meg, nem tudhatom… és nem tudhatod te sem, amíg ki nem próbálod. Csupán egyetlen kis bökkenő volt ebben. Luciano szkeptikussága és bizalmatlansága tapasztalatokon alapult, míg Matteo naivitása és emberekbe vetett kicsinyes hite, számos alkalommal csalta őt csapdába korábban is. Jobban hitt ő az emberiségben, bárkiben és bármiben annál mint, hogy folyamatos bizalmatlansággal és idegenkedéssel fordult volna feléjük. Ez pedig mindamellett, hogy egy remek tulajdonság volt, annál nagyobb veszélyt jelentett, rá nézve. A belé fojtott szó ott lengedezett közöttük, ám a magára túlzott büszkeséggel tekintő fiúnak, és Luciano megjegyzéseinek köszönhetően, gyorsan meg is feledkezett róla. Szórakozottan röhögött a markába, s korábban ugyan pártfogásába vette a kölyköt, ám akkor már koránt se érezte szükségét ennek. Valójában dühítette. Ugyan nem akart szomjan halni, de az az idő amíg várni kellett két kis üveg vízre, felháborítóan sok volt. Ha nem ők lettek volna a megvárakoztatottak, minden bizonnyal asztalborogatástól lett volna hangos az étterem. - Gleccservíz? – horkant fel, mikor a gyerek távozott – néha nemértem, honnan jön belőled ennyi baromság. Valld be, hogy Victortól veszel különórákat… amúgy fogalmam sincs már. Biztos valami hülyeség, ami nem is lenne olyan meglepő tőlem – vallotta be, és bár valami felsejlett, de akkor tényleg nem tudta, hogy mi lett volna a bizonyos „mert” után. Már abban se volt biztos, hogy miről beszéltek előtte. És voltaképpen nem is maradt további lehetősége, hogy emlékezzen rá, hiszen a felé nyújtott telefon kijelzőjén felvillant a kedves, bájos mosoly. Már akkor elismerő hümmentés szakadt fel belőle, mikor a készülék javában az asztal felett lebegett. Ujjai fel és le pörgették a feltöltött képeket, bele-beleolvasott nemcsak a képek leírásába, de az azokra érkező kommentekbe is. Karamellszínű tekintete elismeréssel, és némiképp csodálkozással telve merült el a közösségi oldal platformjában. Jó néhány fotóval lejjebb tekert, egyik-másik képre ráközelített. Újra felsejlettek előtte azok a kislányos vonások, a vállig érő dús, sötétszőke hajtincsek sokasága, amire emlékezett és ami élt a lelkiszemei előtt. Az a bájos gyerkőc, aki több, mint tíz évvel az előtt volt, és aki már akkor rajongással volt Luciano irányába, az hiába nem vett észre abból semmit se. Fejének apró biccentésével jelezte a másiknak őszinte, áhítatos véleményét. - Lulu, ugye tudod, hogy ezzel a lánnyal megnyernéd a főnyereményt…!? – mutatott a képernyőn mosolygó, kékszemű lányra, s egy pillanatra a fiú felé fordította a telefon kijelzőjét csak, hogy lássa az arcának rezdüléseit. Vigyora kiszélesedett, már-már körbe érte az egész fejét – ohó, persze, látom én… nem rejtheted el előlem! – mutatott rá gyanúsan. Tényleg igaz volt, hogy Lucianot érdekelte Viviana. Úgy, és olyan módon, ahogy senki más az előtt. Ez pedig hatalmas szó volt – Nem teljesen idegen. Régen is jóban voltatok. És úgy tűnik, hogy kimondatlanul is vonzódtok egymáshoz. Jaj, nehogy ellenkezz! – ment elébe a fiú esetleges tiltakozásának – Amúgy nem csodálom, hogy felismerted őt… ezt az arcot nem lehet elfelejteni – mutatta felé egy „before-after” feltöltését - Azt viszont nem gondoltam, hogy ilyen dögös nő lesz belőle. Azért remélem belátod, hogy hatalmas mázli, hogy ennyi év után nem csak, hogy újra egy helyen vagytok, de még vevő is arra, hogy veled töltse az idejét. Én összességében azt az egyet csodálom, hogy nincs barátja. Ki ne találná meg a boldogságát egy ilyen lány mellett? – és ez nem csak azután vált nyilvánvalóvá számára, hogy egy egész napját Lucianonak ajándékozta, de az Instagramra feltöltött képei se éppen arról árulkodtak, hogy bárkinek az oldalán boldog barátnőül szolgált volna. Rejtély. Mielőtt még újabb véleményt formált volna, szemöldöke ugrott egy aprót, s akarva-akaratlanul is, de rábökött az „új bejegyzés” feliratra. Jókorát pislantva húzta hátrébb a fejét, ajkai elnyíltak. Először csak nyekkent egyet, ahogy egyre erőteljesebb zavart kezdett érezni az erőben, majd mosolyogva húzta el a száját – azt hiszem ezt a képet, ha burkoltan is, de neked címezte… - köhintve meresztette a szemeit az újonnan posztoltakat látva.
- Nem kell mindig mindent ennyire túldramatizálni, Matteo… -sóhajtotta ide-oda ingatott fejjel, sztoikus nyugalommal, olyannal, ami a másikról legkevésbé se volt elmondható. Ajkain pimaszkás mosoly kacérkodott, szemében pontosan ugyanaz a játékosság csillogott, ahogy látta, hogy változik meg barátjának minden egyes mimikája aszerint, amit ő mondott, és amit úgy tűnt, nem különösebben vett jó néven. – Ja hát persze, hogy nem, ez nem volt kérdés! -fészkelődött a példa nyomán kelletlenül, ugyanakkor bárgyú vigyorral, mikor felkönyökölt az asztalra. – Na-a! -nyújtotta el kezének csitító mozdulatával. – Nem csak túldramatizálni, de túlgondolni se kell dolgokat, nyugodjál meg szépen! Ő se fog idejönni, én se fogok odamenni, hülye lennék elébe menni egy pofonnak, úgyhogy annak tökéletes tudatában, hogy mindenki szépen megül a seggén, és békében megeszi a kajáját, te is fogd vissza magad, mielőtt felrobbansz itt nekem hirtelen felindulásból, de minimum öngyulladásba kezdesz. Vörös a fejed! És nem foghatod a borra meg az alkoholra, mert nem több ez, mint megbuggyant eperlé -bökött először felé az ujjával, majd átvezette azt a poharakban magát illegető italra, ami legkevésbé se volt hivatott azt a hatást kiváltani belőlük, mint egy-egy görbe, forró nyári este alkalmával felhajtott, jeges pohárban eléjük pakolt limoncello, tequila, whiskey vagy éppen vodka. Nem voltak ők különösebben válogatósak, annak köszönhetően, hogy összességében egyiket se szerették, ezen felbuzdulva pedig aztán igazán mindegy volt számukra, hogy mit isznak, a lényeg csupán az volt, hogy üssön. Márpedig rendre ütött, és örülhettek, hogy így-vagy úgy, de épségben, aznapi hányingerérzéssel és másnapi fejfájásokkal kísérve, de hazaértek, és valamilyen vízszintes felületen el tudtak nyújtózni. Hol egymás mellett, kezüket-lábukat pihentetve a másik szájában, hol lekúszott az egyik a földre szánt szándékkal, vagy pont, hogy véletlenül, ellenben a szintúgy ittas cimbora közbenjárásával, a lényeg az volt, hogy fekvő helyzetben kileheljék a lelküket a felelőtlen ivászatuk eredményeként. Viszont, ha nem is tudtak sok mindent felidézni az esti dorbézolásból, abban biztosak lehettek, hogy másnap, mikor itt-ott fájó, kék-zöld foltokat fedeztek fel magukon, azt nem köszönhették másnak, mint az asztal sarkának, egy, az útjukba kerülő széknek, csocsó asztal fogóinak, vagy a mellékhelyiség kilincsének. Hiszen még borgőzös aggyal is felelősségteljesebbek voltak, mint némelyik koruk béli teljes agykapacitással, és ha feszült helyzetet tapasztaltak maguk körül, a tőlük telhető legnagyobb színészi teljesítménnyel nyújtották a józan srácok szerepét, és maníros megmagyarázási készségükkel dumáltak lyukat a másik hasába, hogy miért nem ők a lehető legjobb ellenfelek a kivívott harchelyzetre. Csupán egyszer nem jött be a számításuk, mikor Matteo nagyobb embernek képzelte magát annál, mint amilyen volt, hiszen a termetét csak a becsvágya múlta felül. Viszont erről az incidensről, ha tehettek, bölcsen hallgattak, mint megannyi esetről, ami az elmúlt évek alatt feltorlódott a baráti társaságuk körében. - Az elmúlt évek legbölcsebb döntése -biccentett elismerősen, bajusza alatt somolyogva. – Nem éltük még ki eléggé a fiatalságunkat ahhoz, hogy gyerekekkel kelljen számolni -vonta meg a vállát szabadon, tudatában annak, hogy az anyja nem áll ott mellette, hogy rosszalló puffogással, szemforgatással véleményezze a hallottakat. Okos, talpraesett fiúk voltak, de bizonyos szempontból még mindig kölykök, akik lehet, hogy a jég hátán is így-úgy, de megéltek volna, ellenben az, hogy egy-egy saját csimotával bővítették volna a családi létszámot, messze állt tőlük. A náluknál idősebbek, akik már bőven a harmincas éveiket taposták, másod- és harmadunokatestvérek, nagybácsik vagy nagynénik, helyettük is megtették ezt, míg ők a barátaikkal élvezhették a vad fiatal felnőttekre jellemző életvitelt, és teljesíthettek maximumot a választott szakirányon. Leheletnyit kúszott feljebb bal szemöldöke a homlokán, míg Matteo megragadta az alkalmat, hogy okosat és nagyot mondjon, elszónokolva neki mindazt, ami szemmel láthatóan se érdekelte. Laposakat pislogott, szemeiben egy pillanatig se csillant érdeklődő fény, nyálán nyammogott, közben pedig a körömágyait tanulmányozva, néha felkaparva annak felvált bőrét hüvelykujjával ásítozott. Csak akkor sandított fel, mikor a kérdéssel befejezve monológját alkalma nyílt rá, hogy megszólaljon. - Köszönöm, minimum tíz évet öregedtem. Nem őszültem bele? -kérdezte tőle, pont, mintha ő lett volna a tükre, végigsimított arcán, szakállának vonalán, majd haján is, feltételezve a tisztes őszes halántékot. – Csinálhatnál valamit, hogy a tanmeséid ne legyenek ilyen álmosítóak. Anno anyáink és apáink legalább ügyet fordítottak arra, hogy megragadják a figyelmünket, de te… nem tudtam eldönteni, hogy a helyzetgyakorlat ismertetése vagy a társadalomkritika sikerült unalmasabbra, megjegyzem úgy, hogy alapvetően egyikre se nyújtottam be igényt -pimaszkodott, és tagadhatatlanul élvezte azt, hogy cígathatja a másikat, azt viszont természetesen zokon vette, hogyha Matteo egy, az övénél keményebb és fondorlatosabb replikával hozakodott elő az ő szavaira. Hiszen mindenkor Lulu volt a szájhuszár, akinek előbb jöttek a szavak az ajkaira, mintsem, hogy kigondolta volna azokat. Gyakran hirtelen volt és elhamarkodott, de azokban a pillanatokban Matteo szónoklatának ideje alatt pont elegendő ideje nyílt arra, hogy kigondolja, mit mondjon. Nem úgy a későbbiekben pedzegetett témában, amire számított, hiszen barátja nem kívánta titkolni, hogy mi az, ami kíváncsian furdalja az oldalát, de felkészülni mégse bírt rá, úgyhogy a mindig gyakorlatias Luciano abszolút a spontaneitásra és a másik kérdéseire, érdeklődésére bízta magát. Szemét forgatva dőlt előre, homlokát az asztalra felcsapott kezébe temette, úgy ingatta a fejét. - Oh mio Dio!... -lehelte a szavakat, monoton ritmusban szívta be, majd fújta ki a levegőt. – Nem azt mondtam, te agyoniskolázott, hogy az elszólásaidat gondold át, hanem hogy gondolkozz előre, és akkor talán nem fogod elszólni magadat -kezét a ráncokba szedett homlokáról a tökéletesen belőtt frizurájára simította, ügyelve, hogy abban ne tegyen kárt, majd továbblendítve tenyerét a tarkóján pihentette meg. Ujjai nyakának vonalát masszírozták, olykor rátapintva egy-egy fájó pontra. Ha nem lett volna elég az a nyakatekertség, amivel egymást kerülve igyekeztek aludni, a zenészélet viszontagságai közé sorolandó tartáshiba se segített azon, hogy néha bele ne sajduljon a nyaka, válla vagy éppen a háta a kotta vagy a zongora billentyűi, esetleg gitár húrjai felett való roskadásba. Bár Ingegneri a lehető legnagyobb szakértelmével igyekezett kinevelni belőle a görnyedtséget, és a helyes énekléshez elengedhetetlen megfelelő tartást hangsúlyozni helyette, de ahogy fáradt, úgy egyre inkább előjöttek a régről megmaradt rossz szokások. Előreesett a válla, a lábait ahelyett, hogy mindkettőt egyenesen tartotta volna, az egyiket oldalra tette, és a súlyát folyamatosan helyezte át egyikről a másikra, ami könnyen tartásvesztéshez vezetett, így nem tudta megfelelően venni a levegőt, avégett pedig nem tudta megtartani a hangot, esetleg rosszul intonált. A kiválósága megkérdőjelezhetetlen volt, ami a színpadi kiállását jelentette, de a gyakorlótermekben gyakran koppintott a tanára a két lapockája közé, vagy, ha megelégelte az engedetlenséget, hevesen mozdítva irányba érzékeltette, hogy mit vár el a hanyagság ellenében. És többek között pont ezért, mert egyszerűen képtelen volt ezt helyesen begyakorolni kényszerült arra, hogy hosszú órákat csak azzal töltsön a falra aggatott tükör előtt állva, hogy két talppal megállva a földön, szikár tartással megfelelően vegye a levegőt. Semmi mást nem tett, egy hang se jött ki a torkán, csak figyelte a teste visszajelzéseit arra, ahogy, és amilyen módon juttatta kitágult tüdejébe, háta alsó részébe azt. Komplex tudás birtokában kellett lennie, ami a biológia területét is érintette ahhoz, hogy mindaz, amire elszánta magát, a lehető legtökéletesebb módon valósuljon meg, és igen, ehhez elengedhetetlen volt az a fajta elkötelezettség, amit lehet, hogy más az önmaga felé irányuló hanyagságnak értelmezett. És voltaképpen ez a felfogás se állt távol az igazságtól. - Uhh… a vezetéknevemen hívtál… -húzta a száját kelletlenül, mégis komolytalan bohókássággal a hangjában. – Elvetettem a sulykot? -faggatózott, mikor mellkasa elé fonta a karjait, így várva a további szidalmakat, vagy éppen annak hiányát, hiszen olyan tiszteletkörök voltak ezek, amiket különösen sokszor lefutottak már, döntésre és maradandó megoldásra viszont egyetlen egyszer se jutottak ennek kapcsán. Lulu csak fogadkozott, hogy a következő év más lesz, Matteo jobb híján megpróbálta neki elhinni, végül pontosan ott voltak hónapokkal később, ahol a part szakadt. - Ugyan már!... -legyintett. – Hiszen nem pont te mondtad valamelyik nap? -vonta kérdőre, mikor felé lendítette a kézfejét. – Viola úgyis rám száll, hogyha azt látja, valami nem a megszokott rend szerint megy. Nem kell mitől félni, ha hazautazok karácsonyra, nem fogok beférni az ajtón -vigyorodott el vontatottan, hiszen tudta ő, hogy mi játszódik le a másikban, mégse tudta szükséges komolysággal kezelni a helyzetet. Luciano soha nem élte meg olyan vészesen azt, mint amilyennek Matteo beállította a körülményeket, pontosan tudta ő, hogy minek az oltárán áldoz, még annak ellenére is, hogy barátja felelőtlennek vélte a cselekedeteit. Meglehet, évek múltán Lulu se fog másként visszatekinteni egykor volt önmagára és a meghozott döntéseire, de akkor, ott, szükséges rossznak vélte. Megvonaglott az arca, szeme kérdőn vizslatta a hasonlóan grimaszoló vonásokat. - Igen. Ha esetleg ő is, akkor én is… -ismételte el megértését tükrözve. Szórakoztatta Matteo bolondos esetlensége, de sokkalta inkább küzdött meg az érthetetlennek tetsző oldalával, mintsem a folyton haragvó, valamin mindig akadékoskodó mivoltával. Hiszen mi értelme is lenne a köztük lévő, sokszor bizonygatott és bizonyított szoros kapocsnak, hogyha ne értené a kusza mondatokból, hogy mire akar kilyukadni a másik? Elgondolkozott Matteo szavain, a sorjában feltett kérdéseken. Hosszas másodperceket ölelt fel azok értelmezése, átrágása, a saját véleményével való összehasonlítása, mielőtt válaszba tudta volna foglalni a gondolatait. - Igen is meg nem is… -összességében ez még nem volt egy valamirevaló válasz, de mielőtt folytatta volna, ültében mocorgott, összefűzte a karjait és azokat az asztal élén támasztotta meg, alkarját fektetve fel rá. – Gondolj bele egy olyan helyzetbe, hogy állsz a színpadon… Énekled Rossini La Danza-ját, úgy, mint azelőtt még soha. Hibátlan, tökéletes, túlzás nélkül állíthatod, hogy életed legjobb előadása. Büszke vagy rá, büszke vagy magadra, joggal. Ott vagy a tömött nézőtérrel szemközt, a karmester leinti a zenekart, elül minden hang, hatásszünet. Mire számítasz? -tette fel a kérdést, de ahelyett, hogy megvárta volna a másikat, rögtön folytatta az ésszerű válasszal. – Tapsviharra. Megint megjegyzem, jogosan. Helyette mi történik? Síri csönd, szinte még azt is hallod, ahogy a légy mászik a falon. Ott toporogsz, téged vesz minden fejlámpa, izzadsz, és várod a visszajelzést, de nem érkezik, ezért kisétálsz a színfalak mögé -fejezte be a példáját, és visszadőlt a székének támlájára. – Te adtál a köz javára, viszont az nem adott neked vissza semmit. A te elmondásodban ez történt. Szimpla szívjóságból kitetted a lelkedet a közönségednek, a legjobb tudásodat, a legjobb formádat hoztad értük, míg ők azzal se méltattak, hogy megtapsoljanak. Minden, amit kaptál cserébe, a nullával egyenlő -világosította fel a fiút a saját nézetei alapján. – Ez egy soha meg nem történt helyzet, és ha érzékeny a közönség a zenész lelkivilágára, nem is fog. Viszont ez az én véleményem. Nem kell, hogy pont ugyanazt adják vissza, mint amit te adsz nekik. De igenis kell az, hogy visszaigazolást kapj arról, amit csinálsz… Hétköznapi példával élve, ha adsz édesanyádnak egy virágot, nem várod el, hogy ő is előteremtsen a zsebéből egyet neked, de, ha nem is köszöni meg, számítasz egy mosolyra. Ennyi. Az embernek kell az, hogy elismerjék, amit csinál, különben mit fog érezni? Hogy hiábavaló volt az igyekezet, hogy elmaradt a hatás, hogy valószínűleg valamit nem jól csinált. Nem kell, hogy maga a gesztus ugyanaz legyen, viszont ugyanolyan jó érzésnek kell eltöltenie a másik féltől. Márpedig, ha megtapsol a közönség, ha az édesanyád rád mosolyog, az lehet még annál is jobb, mint amit te tettél értük -vonta fel a vállát, majd amilyen hirtelen húzta fel, úgy vissza is eresztette. Közel se várta el azt, hogy Matteo egyetértsen vele abban, amit mond, az ő helyeslése nélkül is tökéletes tudatában volt annak, hogy a saját gondolatai azok, amik számára az adott témában a logikus választ jelentik. Luciano hitt annyira magában, hogy ne akarjon minden körülmények között a külső véleményre hagyatkozni, de addig is, ha rögös is volt az út, el kellett jutnia. Viszont a visszakapcsolás, és a magára való visszavonatkoztatás erejében maradéktalanul hitt, és ha nem is azok alapján ítélt, mert végtére is nem mások dogmái alapján élte az életét, de kellett tudnia azt, hogy az éppen adott környezetéből milyen hatást vált ki. Érdekes kettősség volt ez, amit meglehet, ő se értett teljesen, csak érezte, hogy mi az, amire vágyik az emberi kontaktusok értelmében. - Igen, olyannyira elirigyeltem tőle a példátlan beszéd- és kifejezőkészségét, hogy beiratkoztam hozzá továbbképzésre. Miért, nem tetszik? -nevetett fel, újonnan viszont nem a borospohár után nyúlt, hogy annak nézzen az aljára, sokkal inkább mozdult a víz után a keze, hogy a hűvöskés, de szerencsére nem hideg italból igyon. Megforgatta ugyan a szemét, mikor meglátta, hogy Matteo poharában nyoma se volt az említett citromkarikáknak, de már nem is kívánt megjegyzést tenni rá, ahogy nem intette magához a pincért se, hogy neki káráljon. Mikor átruházta barátjára a telefont, érdeklődve, nem leplezve fürkész tekintetét figyelte arcának minden rezdülését. Kíváncsi volt, mit gondolhat Róla, milyen véleménnyel lehet a látottakról, vajon össze tudja-e tenni a képet az alapján, amit lát, és abból ítélve, amit az elmondásaiból hallott. Ujjai szüntelenül simították ajkait, áttévedve tökéletesen fazonírozott bajuszára, szakállára, ahol játékosan pödörte az összefogott tincseket, majd lesimította azt, végül pedig újrakezdte a folyamatot, míg Matteo hallgatagon lapozgatta a képeket. Néha nyújtózkodott, hátha rálátással tud lenni a készülékre, másszor csak támaszkodott az asztal lapján, ha nem éppen hátát döntötte neki a szék támlájának, elcsigázottan és türelmetlenül várakozva. Állát támasztotta, ujjaival arcán dörgölve felsercenő szakállát mikor a másik felszólalt, tekintete pedig ahelyett, hogy a mézszínű szemeket kereste volna, rögvest a felé tartott telefonra szegeződött, és hiába nem volt szándékos, ajka széle apró mosolyra rándult, ami egy elenyésző kis fricska lett volna, hogyha a vele szemközt ülő nem ismerte volna minden egyes mozdulatát. Elkerekített szemei, nem különbül felszaladó szemöldöke kérdővé tette vonásait, mikor Matteo vádlón rászegezte az ujját. - Tudom -válaszolt a kérdésre, azután, hogy gömbölydeden formált tenyerével a borospohár száján időzött el, bosszús lenyomatokat hagyva a mosogatóknak ujjbegyeivel, megemelte azt, hogy pillanatnyi zavarát egy kortyba fojtsa. Még jócskán ízlelgette azt, mikor Matteo felszólította az esetleges ellenkezéssel szemben, így csak szabad kezét tartotta fel, jelezvén, hogy esze ágában se volt. - Igazából ahhoz kellett volna tehetség, hogy ne ismerjem fel -miután letette az üveget se eresztette azt el, mutatóujja folytonos, körkörös táncot írt le annak vékonyfalú peremén. – Hát épp ez az! -bátorodott fel Matteo szavait hallva, hangja, nem csak mondandójának jelentése is harsányabbá vált. – Már csak ezért is kételkednem kéne… -legyintett felé, még ha a mozdulatnak nem is volt különösebb jelentése vagy szükségessége, hátát pedig ugyanazzal a hévvel vetette hátra. Visszakozni akart. Kibúvókat keresni, elbizonytalanítani saját magát. Megváltozó mimikáit látva meghűlt az ereiben a vér. Szemei kitágultak, szemöldöke a haja tövébe költözött, míg Matteo ezer érzelmet felsorakoztató arcjátékát figyelte. - Mi van? -dőlt előre. – Matteo, ha bármelyik képére is reagáltál, esküszöm, hogy bucira verem a fejed! -bizonygatta tűzrőlpattantan. Hiszen hiába nézte árgus pillantásokkal a lány képeit, szánt szándékkal nem követte be, hogy ne adja jelét a fene nagy érdeklődésének. – Add már ide! -emelkedett el a székétől, különös indulattal, mikor a másik véleményét hallotta, és nyúlt át minden felett, hogy eltulajdonítsa a telefont. Míg visszahelyezkedett, nem nézett mást, csupán a másik fiú arcát, majd, mikor kényelmesen megtalálta a helyét vetett pillantást a mobiljára… A tüdejéből mintha vákuummal szippantották volna ki a levegőt. Ajkai elnyíltak, majd mikor azok újból találkoztak, nagyot nyelt. Szempillái verdestek, mint egy felajzott pillangóraj, nem különbül azoknál, akik az azt megelőző napon a gyomrába költöztek. Nem akart hinni a szemének, mégis itta a kép minden részletének látványát… A lány elmondhatatlanul gyönyörű arcát, a rendezett loknikban aláhulló dús hajzuhatagot, a hófehér bőrét, nyakának ívét, amit nem csak ujjaival, de ajkaival is szeretett volna végigsimítani, beszippantani parfümének, és természetes illatának aromáját. A ruha alatt kirajzolódó, hosszú, erős, mégis karcsú combokat, keskeny derekát, gömbölyű, kívánatos csípőjét, és nem különbül a dekoltázsát, ami pont annyit engedett láttatni, ami ízléses volt, mégis, óhatatlanul vonzotta a tekintetét. A dús ajkakat, amikre emlékezett, milyen őríjtő mosollyal képesek görbülni, és tekintetének buja mivoltát, amit személyesen is volt szerencséje megtapasztalni… Mindent tökéletesnek látott rajta, túlzás nélkül volt állítható. Visszafordíthatatlanul elcsavarta a fejét. Szája elvarázsolt mosolyra görbült, akkor, amikor fogai éppen nem alsó ajkát harapták elragadottan. Szemöldökei tűnődve, változatos gondolatait érzékeltetve kanyarodtak homlokán, szemének csillogása olyan nyilvánvaló volt, hogy szinte vakított a sötétbarna szempárból. Mintha a hosszúra nyúlt pillanatokban egészen megfeledkezett volna a másik fiúról, és csak akkor fordított rá figyelmet, mikor lezárta a telefont, és futtában az arcára emelte tekintetét. Ajkait összepréselve szívta be, és mintha bármiben is szégyenkeznie kellett volna, elfordította a fejét. Homlokát, halántékát a tenyerébe ejtette, kézfejével mintha járomcsontjának egészen nyilvánvaló pirosságát kívánta volna palástolni, pont úgy, mint pillanatnyi zavarát, amiben nem bírt megálljt parancsolni keservesen felszakadó, halk nevetésének. Úgy viselkedett, mint egy szűz fiú, aki azelőtt még nem látta a női test káprázatos vonalait. Ha lehunyta a szemeit is csak Őt látta… - A gyerekeink okosak és gyönyörűek lesznek… -a hangja szórakozott ugyanakkor erejét vesztett volt, mégis nevetett, mikor rendezte sorait, és normálisan megült a székén. – És szemüvegesek -csatolta hozzá a felsoroláshoz, szintúgy röhögve, amiből tudhatta a másik is, hogy a hirtelen kinyilatkoztatás nem több egy viccnél, amivel elképedését kívánta orvosolni. - Kinek lesz gyereke? -toppant be Maria hallótávolságon belülre, egyik kezében a pizzát egyensúlyozva, míg a másikban a két tányért tartotta. - Senkinek! -vágta rá hirtelenjében, mikor előre nyúlt, hogy segítségére legyen abban a nőnek, hogy szétpakolja az asztal közepére halmozott poharak sokaságát. Ha össze is akadt közben a tekintete Matteo-éval, lesütötte a szemét.
- Nem dramatizálom, meg gondolom túl, egyszerűen… - úgy vonogatta a vállát, mintha bogár mászott volna a pólója alá, amit folyamatos ficergéssel se tudott onnan száműzni - látom, amit látok, és nem szeretném, ha bejönne az, ami az esetek legjelentősebb részében be szokott, ha csak egyetlen egy csepp kis esélyét is látom annak...vagy a… megérzéseim… azt súgják… – mielőtt még folytathatta volna, akadozva megállt, és rémült kisállatként, korábbi, idegességből eredő pipacsvörösét, sápadt fehér váltotta fel. Fogai az alsó ajkán száradó bőrdarabokat csipkedték, és nagyokat nyeldesett, miközben világos íriszei a másik fiú bogárfeketéjét keresték a vastagkeretes szemüveg lencséje mögött - Jó ég! – horkant fel kelletlenül, tenyerét az elnyúló arca elé kapva dörzsölte át alaposan, gondterhelt tekintettel a sűrű borostáját – hallod? Asszem’, igazad van, és tényleg kezd az agyamra menni az, hogy egy tyúkólba vagyok bezárva… és nem csak a hiszti meg a kárálás miatt, hanem ugggyan olyan vagyok már, mint Viola, vagy az anyám… „boszorkány vagyok, mindig előre látom, mi fog történni… hatodik érzéknek nevezik!” Jól van, azt hiszem, hogy ez már mindennek a teteje. Vagy az alja? Én elkaptam tőlük a hatodik érzéket – dörmögött és morgott az orra alatt, sokkal inkább a saját maga csalódottsága, mintsem az idegessége, vagy a korábbi paranoiája miatt, ami egyről a kettőre ütötte fel a fejét a nagyra nőtt, kopasz őstuloknak hála. Végezetül a Luciano által bizonygatottaknak köszönhetően ugyan, de sikerült lehiggadnia, és túllépni a pillanatnyi, túlaggódott és túlgondolt krízisen. Valahol mégis igaza volt a szemüvegesnek, és kijelenthető volt: Matteo szokásához híven, túldramatizálta, túlgondolta a pillanatnyi helyzetet. Saját magán érezte azt, hogy kezdett az agyára menni a nálánál idősebb, vagy épp jó néhány évvel fiatalabb nők közvetlen közelsége, annál is inkább a velük való összezártság, elvégre Viola néni otthonában, túlzott elnyomásban voltak a férfi neműek. Luciano és ő, csak és kizárólag Bernardo társaságát élvezhették, már amennyiben férfiakhoz illő beszélgetésben szerették volna kivenni a részüket anélkül, hogy bárki belekárált, vagy bele csacsogott volna. Egy baj volt csupán, az viszont nagy: Bernardo közel se volt a férfiasság mintapéldánya, mint ahogy a nagy beszélgetések legbiztosabb alanya sem. Ő maga is jobb szeretett mihamarabb felszívódni a ház falai közül. Amint lehetősége volt rá eltűnt, és ki tudja, hogy hová ment, amennyiben nem a munkája szólította őt magához? Reggeliknél is rendre az asszonyok uralták a beszélgetést, míg ő csendben ücsörgött az asztal egyik, ha nem a legtávolabbi pontjában, belefeledkezve a gondolataiba, vagy az újságpapírok lapjain lehozott sorokba. Igyekezett, és nem is akart hozzászólni a nagy többség között minden állandó jelleggel beszélgetés tárgyává váló témákba. Nyugodt, békeszerető és csendes természete miatt soha nem hallatta feleslegesen a hangját, inkább figyelt, vagy még arra se vette a fáradtságot, hogy egy újabb pletykával beszennyezze a tudatát. Soha nem foglalt állást még, ha kérdezték sem. Ha pedig mégis, akkor is csak nevetgélve, az orra alatt dörmögve fejezte ki a véleményét. A ház, napról napra hangosabb zsivajtól zengett, amivel nem lett volna baj az esetben, ha nem lett volna túl kicsi ahhoz, hogy ennyi embert otthonul lásson. Többségében az állandóan veszekedő és perlekedő testvérpártól volt visszhangos minden, akik soha nem tudtak érdemben döntést hozni arról, hogy ki kezdje az aznapi készülődést, és ha nem ő, akkor miért a másik? Hol egymást nyúzták, hol a nővérüket, vagy pedig Melitát, mert mindig kellett, hogy legyen valaki, akibe beleköthettek, akin fogást találhattak. Ha pedig ők nem veszekedtek, akkor Emilia hajcihőzött, ha éppen nem a két „vén pulyka”, akiknek jobb dolguk se volt annál, mint Lulu és Matteo szerelmi életét taglalták. Igazi őrültekháza volt odahaza, amiből pedig nekik is ki kellett venniük a részüket, annál is inkább elviselni és csendben belátni: ezt megszívták. Nem volt meglepő, hogy jó néhány napja csak csendben ücsörögtek egymás mellett az asztal, ajtóhoz legközelebbi oldalán, és amint befejezték a reggelit, már ott se voltak. Luciano megjegyzése nyomán halk, egészen fáradtnak tetsző sóhaj szakadt fel belőle. - Összességében nem is csak azzal van baj, hogy nem éltünk még eleget… - nedvesítette be a száját, miközben íriszei elrévedve fürkészték a kockás terítőt. Nem volt benne egészen biztos, hogy miként fogalmazzon, hogy az érthető legyen - egyszerűen nem látom létfontosságúnak azt, hogy én az elkövetkezendő X éven belül, utódot akarjak magamnak. És persze, lehet, hogy ez néhány éven belül változna, de nem vagyok benne biztos, hogy látok és találok arra alkalmas személyt, akivel én gyereket akarnék nevelni. És igen, egyrészről itt a fiatalság kérdése. Másrészt viszont, itt volt Leonora, akiről sokáig azt hittem, hogy talán ő lesz a nagy ő, míg be nem golyózott. Előtte Chantal és Ella ugyan ez. Tudod, úgy érzem, hogy eljött az ideje annak, hogy komolyan átértékeljem az életemet Luciano, és új állást foglaljak, átértékeljek bizonyos dolgokat – bólogatott jókorákat, elszánt tekintettel. És talán felesleges is volt belemennie a gyerek témába, hiszen csak a vicc kedvéért hozták ezt szóba. Ettől függetlenül mégis megfogalmazódott benne, hogy annyi idősen, mint amennyi Matteo és Luciano volt, a szüleiknek már ott voltak ők, szerelmük zálogaként. Tényleg annyit változott volna a világ, hogy az ő esetükben ez a kor egyre csak kitolódott? Pont úgy, ahogy minden más? A karrier? Az életük legbiztosabb állomásai és lehetőségei? Mert hát, be kellett vallania, hogy addig nem adta volna családalapításra a fejét, amíg nem teremti meg a biztos hátteret nekik. Miért is csinálna a nagyvilágba, tervek, biztonságot nyújtó lehetőségek nélkül gyereket? Ami pedig a társakat illeti… Leonorában volt egy olyasfajta komolyság, ami elhitette vele azt, hogy remek családanya lenne belőle a jövőben, függetlenül attól, hogy ő maga is sokáig hangoztatta: harminc alatt nem akar gyereket szülni. Viszont ami a jelenlegi, jövőbeli kapcsolatát illeti… hiába rajongott a lányért, hiába érezte úgy, hogy sokkal-sokkal több lehet közöttük, mint amit eltudnak képzelni, mégse gondolta úgy, hogy Olivia anya típus lenne, akivel rövid időn belül családot alapíthatnának. Bája, kedvessége, szertelensége új fényt hozott Matteo életébe, ám koránt se a komoly, megfontolt felnőttet, az érett nőt látta még benne akkor. Annál inkább egy fiatal, vidám lányt, akire szüksége volt a jelen világban, a jelen körülmények között. Remények, kihívások lengedeztek előtte, és mibe, ha nem ezekbe akart akkor kapaszkodni? Boldog akart lenni valakivel, boldog valaki mellett, s rá kellet ébrednie akkor és ott: felesleges a család gondolatával mérgeznie a tudatát úgy, hogy nem állt még arra készen, és nem is volt miért gondolkozzon rajta. - Nem vagyok nagy mesélő és sztorizgató, te is tudod. Sajnos, amikor felezték az erényeinket, ez a része is neked jutott… te jól dumálsz, én jól hallgatok. Bár, néha fordulhatna a kocka – vont vállat negédes mosollyal. Ujjai a borospohár gömbölyded testébe kapaszkodtak, s bár nem emelte meg azt, hogy belekortyoljon a Lulu által erjedt eperlének csúfolt italba, mégis újra meg újra azt kezdte fürkészni, mintha csak, bármiféle válaszul szolgálna majd a túlzott vizslatást követően, miért is olyan gagyi és túlontúl édes, mint amilyenné Vito alkotta? Nem rajongott érte, és nem szimplán azért, mert köze sem volt a nagybátyja legtökéletesebb műveihez, egyszerűen nem szerette a túlzott gyümölcsízben úszó, gejl löttyöket. Ezért is lehetett, hogy nagy fintorgások közepette emelte mind ahányszor az ajkaihoz, hogy újabb kortyokat erőszakoljon le a torkán. Minél tovább itta, annál inkább kellemetlenné vált a számára. - Bagoly mondja… - vonta a szemöldökét, hiszen ki, ha nem Luciano volt az „elszólások”, és „előbb beszélek, mint gondolkozok” személyek tökéletes mintapéldánya? Ő aztán tényleg hajlamos volt a gondolkozás miértjeiről és hogyanjairól megfeledkezni, ellenben, ha Matteo is hasonlóan tett, kikérte azt magának, és képes volt leverni rajta annak pillanatnyi hülyeségeit. - Talán – horkantott, miután hosszú másodperceken át azt fürkészte, ahogy a másik fiú teszi-veszi magát a széken. Pont olyan elgyötörtnek és fáradtnak tűnt, mint ő maga, pedig pont ennek az időszaknak kellett volna mindkettejük számára pihenésként szolgálni. Hiába is, ha valakik, hát ők nem ismerték a lazítás fogalmát. Mindig és mindenkor aktív életet éltek az iskolák falain belül, és azokon kívül is. Ha nem a gyakorlásról és a tanulásról szóltak az órák és napok, akkor a szórakozásról, a családról és egymásról. Hol az egyik, hol a másik vált a pihenésük tárgyává. A hosszú, okulással eltöltött napok után a nevetgélés, italozgatás számított annak, a családi nagy összejövetelek, aminek végére érve viszont epekedtek azért, hogy végre visszavonulhassak a kis gyakorlóikba, és hosszú órákon át mást se csináljanak, csak szaggassák a hangszálaikat. Ezek a napok viszont pont arról kellett volna szóljanak, hogy egymás mellet ücsörögve, henyélve lógatják a lábaikat, élnek bele a nagyvilágba és habzsi-dőzsi napokkal élvezik ki a nyár hátralévő, talán még el se kezdődött időszakát. A habzsi-dőzsit talán ismerték, és rendre eleget is tettek neki. Ám a láblógatás, ismeretlen fogalomnak számított. - Fáradtnak tűnsz – jelentette ki végül egy halk sóhaj kíséretében – lehet tényleg okos dolog lenne beszerezni egy plusz matracot? Meg néhány hangtompítót, légpuskát és egyebet – mert meglehet, nem segített, hogy minden áldott nap lótottak és futottak, de az se tett különösebb jót, hogy az éjjeli fekvést hajnalokbéli ébredés követte, csak mert képtelenek voltak a családtagok, ha sokkal nem is, de valamicskét lejjebb tekerni a hangerőt. Úgy jártak-keltek a házban, mint a fel és alá csörtető elefántcsorda. Rengett a ház, dübörgött a lépcső, csörögtek a konyhában a fiókok. Ha nem egymással visítoztak, akkor a telefon túlvégén lévő személlyel, s ha nem a szag- és páraelszívó vagy a mosogatógép zakatolt, mint egy traktor megrakodott utánfutója, akkor a fürdőszobában kapcsolt be a cirkó, vagy éppen zúgtak a csövek, mikor megindult a nagy mennyiségű melegvíz. Aligha alvásra és pihenésre volt kitalálva a ház. - Viola már most rád szállt, szóval, de! Készülj fel, hogy ennél már csak rosszabb lehet. De addig is, javaslom, hogy húzzunk el abból a házból, mert mire lehetőséged lenne iskolába járni, már nem lesz belőled semmi, minimum egy szobanövény a sarokban, és kizárólag a fotoszintetizálásra leszel alkalmas – ugyan humorosnak tetszett a hasonlat és az előrevetített jövőkép, ő maga mégse tűnt annak. Ismerte Lucianot, mint a tenyerét, és bár ő maga ki nőtt már abból, hogy minden áron tönkre akarja tenni magát, Lulu erre még mindig hajlamos volt a kitűzött céljainak elérése érdekében. Valahol értette őt, és tisztelte is miatta. Tudta jól, hogy ha a jövőben ő is hasonló mértékű babérokra akart törni, akkor mindenképpen hasonló mentalitással is kellett nekiveselkednie a munkának. Ám arra még nem állt készen, hogy a fejében megszülető gondolatokat meg is valósítsa, hiába forgatta annyit a jól elrejtett és megőrzött névjegykártyákat. - Csodás! – derült ki végül, és ezer wattos vigyorát aligha lett volna képes letörölni a borostájának rejtekéből. Nem is akarta, hiszen végre valahára olyan dolgot hallhatott Lucianotól, mely komoly bizakodásra adott okot azt illetően, hogy barátja képes lenne, és ha úgy alakul, meg is teszi, hogy végre valahára egy komoly kapcsolatba is belevágjon. Örült neki. És főleg örült annak, hogy olyan valaki került az útjába, mint Viviana. Ő maga nem ismerte úgy a lányt, mint ahogy Lulu ismerte régről, de mindig kedves, jószívű, vidám teremtésnek látta, amit pedig első ízben tartott fontosnak a legjobb barátja mellé. Olyan valaki kellett Lulunak, aki a tenyerén hordozza a jövőben is. Aki szereti, óvja, rajong érte… és ez fordítva is igaz. Az már más kérdés, hogy miként próbált asszisztálni a fiú lelkivilágának alakulásához, úgy ingott meg a hite a saját magáéban. Csendben, komoly tekintettel, ujja hegyével a terítőt kapirgálva, tekintetét viszont le nem véve róla hallgatta végig a fiú hosszúra nyúló, mély érzésű és jelentésű szónoklatát. Olykor rácsípett az ajkára a fogaival, másszor összepréselve azokat bólogatott, ezzel is jelezve, megértette, mire akart kilyukadni a másik. Értette őt, noha nem kifejezetten látta helyénvalónak a hasonlatot. Sokkal szigorúbbnak, keményebbnek és igazságtalanabbnak állította be a helyzetet, mint amilyen valójában volt, noha ő maga is hozzátette, ilyen nem történt és jó esetbene nem is töténhetne. - Már ne is haragudj, tudom nem olyan hasonlat ez, ami valóban meg is történne, de én ott tenném le a diplomámat és minden egyéb „kellékemet”, ha a közönségem rezzenéstelen arccal ücsörögne velem szemben…talán ez minden előadó, énekes rémálma - ismerte magát és a saját maga érzékenységét. Tudta, és el is fogadta, beletörődött abba, ha vannak olyan személyek, akik nem tetsző véleménnyel vannak irányába. Tudta, hogy nem hallgathatja mindenki ugyan olyan lelkesedéssel és szeretettel, mint sokan mások. Normális az, ha valakit nem érint meg az éneke, a hangja és az, ahogy előad. De a Luciano által hozott példa több lenne számára, mint az a mértékű csalódás és szívfájdalom, amit az ő naiv lelke el tudna viselni. - Értelek, értelek - bólogatott határozottan, és kinyújtóztatva a derekát előrébbdőlt, hogy keresztbe tett karjaival az asztalra támaszkodjon - az ember ígyis-úgyis adni akar, és adni fog, ha rajta múlik. A viszonzást ahogy te, úgy én is elvárom, hiába nem mondom ki. Az, hogy miféle ez a viszonzás...? - vont vállat, nyitva hagyva a gondolatot, ám ugyanúgy le is zárva azt. Talán felesleges volt ezt túl sokáig taglalni - de tudod, ha mostanában anyu rám mosolyog, abból semmi jó nem szokott kisülni. Szóval ha engem kérdezel, inkább odaadom neki a virágot és már sarkon is fordulok - horkantott egyet, pimaszkásan rázva a fejét. Rá kellett ébrednie, hogy bármennyire is túl akarják ragozni a témát, mind a ketten ugyan azt a nótát fújják, csak az apró részletekben változtatnak meg dolgokat, s ki-ki drasztikus mértékeket öltő példával rukkol elő. Ettől függetlenül Matteo mégis, minden korábbi csalódása, minden sérelme ellenére jobban hitt az emberekben, a kapcsolatokban. Talán szűkszavúbb és zárkózottabb volt Lucianonál, mégis ő volt az, aki előbb odaadta a bizalmát bárkinek, hiába érezte már az elején, hogy baj lesz belőle. Szerette mindig és mindenkor azt gondolni, hogy csak rossz megérzések, és rossz tapasztalatok miatt csilingel valami furcsa, vészt jelző kis dallam, vagy éppen riogatja őt a hangos sziréna a tudatának mélyén. Aztán jött a fekete leves, Lucianotól a szokásos „én megmondtam”, ő pedig egy újabb csalódással, mégis egy újabb adag tapasztalattal gazdagodhatott. Talán pont ezek a csalódások voltak azok, melyek megrémítették és gúzsba kötötték Lulut. Míg Matteo tudott és akart is megbocsájtani, továbblépni, addig őt a hatalmuk alá vonták és megrémisztették, melynek következtében eldöntötte: nem akar többször akkorát bukni. Nem szívta mellre azt, hogy nem kapott citromkarikát a poharába, ettől függetlenül nem volt hajlandó inni úgy a vízből. És nem azért, mert kicsinyes és sértődött lett volna, amiért átsiklott a pincérfiú ezen apróság felett. Egyszerűen nem ezt kérte. Másrészt pedig, sokkal jobban lefoglalta az a látvány, ami a szemei elé tárult, mikor Lulu átnyújtotta neki a telefont. Elképedve vette tudomásul, hogy tíz év ide vagy oda, a lány alig változott valamit, csupán felnőtt. Ám ettől függetlenül ugyan úgy mérhetetlen báj, kedvesség és szépség jellemezte. A képekről szinte ordított a lelkének tisztasága, a harmónia és a vidámság. - Kételkedni? Ugyan már… - horkantott, és mézes íriszei újra meg újra átfutották a sorra következő képeket. Az újabbaktól egészen a régebben készültek, és posztoltakig, majd nem más miatt, mint kíváncsiságától vezérelten nyomott rá az „új bejegyzés” felvillanó kis ablakára, s már estek is ki a szemei azok üregéből. Nem kívánt különösebb figyelmet fordítani annak, ami elé tárult, hiszen… milyen már az, hogy a legjobb barátod, a testvéred kiszemeltjét méregeted, csak, mert egy tagadhatatlanul gyönyörű nő? Próbált viselkedni, próbálta megregulázni magát, de az arca valahogy nem akart együttműködni vele. Ez a meghökkentség és szavakat nem találó kifejezés, néma hápogás pedig jogosan rémítette meg a másikat. Nem ellenkezett, szó nélkül hagyta, hogy a telefont kikapják a kezéből, helyette pedig egyik karját keresztezte a mellkasa előtt, másikkal az állát támasztotta ökölbe szorult kézzel. Orra alatt vidám mosoly kerekedett, szemébe visszatért az igazi fény, a vidám, pajkos, buja csillogás, miközben szórakozottan, jókedvűen nézte végig Luciano arcán nem szimplán átsuhanó, de egyre nyilvánvalóbbá, egyre beszédesebbé váló mimikákat. Képtelen volt elszakítani a tekintetét róla, s csendben, némán nyugtázta magában: a kis Luciano, aki még soha nem volt szerelmes, most mélységesen annak áldozatául esett. Talán ő maga se hitte volna el, de ragyogott, kezében a telefonnal, miközben sötét szemei újra meg újra végig követték a képernyőn látott alak csinos, nőies domborulatait, alakját, vonásait. Martteo érezte, hogy jó néhány másodperc és pillanat erejéig jelentéktelenné vált a másik fiú számára. Mintha megszűnt volna létezni, ám ez nem zavarta egy percig sem, hiszen olyasféle boldogságot, örömöt, izgalmat és vágyat látott az arcán, amit még soha az előtt. Ezek elegye pedig pont ahogy Lulut, úgy őt is éltették. Mutatóujjának élével az ajkait dörzsölte, mígnem hosszú-hosszú pillanatok elteltével, másik fele ismét rá emelte a pillantását. Ekkor kihúzta magát, ám a fültől fülig érő vigyorát, mindent túlszárnyaló elégedettségét és örömét, aligha lett volna képes elnyomni. Jót virult a jól látható zavarán, a furcsán pirosas árnyalaton, ami megszínezte Luciano arcának bőrét. - Még jó, hogy bő tíz perce arról volt szó, hogy fiatalok vagyunk a gyerekhez... Nemde? – ugráltatta aljas vigyorral a szemöldökét, s már épp nyitotta volna a száját, mikor új entitás jelent meg az asztalnál, egy lebegő és illatozó pizza személyében. Annak „hordozója”, csak nem sokkal az után kúszott be a képbe. Maria. Aggodalomtól telt tekintete a fiúról a nőre siklott, aki kapva az alkalmon, máris érdeklődött a bizonyos, elhintettek felől. Mert persze, mindig akkor kellett érkeznie, mikor olyan került szóba, amiről, ha valakinek, hát neki nem lett volna szabad tudnia. Pletykás asszonyság! A nő sötét szeme gyanúsan, vékony réssé szűkülve vizslatta hol Luciano arcát, hol pedig Matteoét, mintha abban bízott volna, hogy ha nem a szemüvegesből, hát majd abból fog tudni választ kicsikarni, aki eleve be volt oltva a füllentés mestersége ellen. Ám az mit sem szólt, csak összepréselt ajkakkal, „nem tudom, miről beszélsz!” grimasszal rázta a fejét, és vonogatta a vállait, hasonló gondot fordítva közben arra, hogy a méretes pizza és a kellékek az asztalra kerüljenek. - Gyanúsak vagytok ti nekem, ifjak! Sunnyogtok, motyogtok, összenéztek, méregetitek egymást… titkolóztok, aztán még gyerekekről is beszéltek? Meséljetek, mit tettetek? – csattant mindkét húsos tenyere az asztalon, miután a nagy, és a két kisebb tányért is elhelyezte előttük. Gerince majdhogy’ derékszögben hajlott, ahogy közelebb hajolt hol az egyikhez, hol a másikhoz, mintha röntgenszemei nőttek volna, mellyel átláthat a hazugságon. - Nem tudom, hogy mit próbálsz elhinni, Maria vagy mit nem, de semmi gyanús nincs abban, ha két srác beszélget egymással. Főleg, ha rólunk van szó. És nem titkolózunk, egyszerűen csak társalgunk egymással, olyan dolgokról is, ami csak ránk tartozik. Ha pedig arról lenne szó, márpedig jelen állás szerint nincs arról szó, akkor nyilván nyilatkoznánk másnak is. De jelen állás szerint, egymással beszélünk – mutatott magáról Lulura, ezzel is utalva a beszélgetés jelenlegi alapköveire. Magukra. Abban viszont koránt sem volt biztos, hogy az idősödő nőt ezzel a nyakatekert szóáradattal képes volt elhallgattatni, vagy arra bírni, hogy ne robbantson pánikbombát a családban. - Jólvan, jólvan! Hát így állunk… titokzatoskodó, sunyik vagytok. Ilyet! – cöccögve ingatta a fejét, s jól láthatóan sértette a büszkeségét és kíváncsiságát az, hogy nem kapott kerek választ, ha már egyszer szagot fogott. Matteo állkapcsa egészen megfeszült, az erek gondterhelten ugráltak a halántékán, és jó néhányat nyelve, már fordult is vissza Lucianohoz, kínosan ügyelve arra, nehogy közelebb hajoljon, ezzel kockáztatva azt, hogy a csillárról rájuk szakadjon a nő. - Remélem tudod, hogy kénytelen leszel ezt ki- meg megmagyarázni neki, máskülönben pár napon belül az egész família itt lesz Olaszból, hogy szíjat hasítsanak a hátadon, amiért ideevett téged a fene, és máris felcsináltál valakit?! És nem hülyéskedek Lulu, a nyakamat teszem rá, hogy ez lesz a vége, mert Maria nem hallott semmi konkrétat, nem kapott semmi magyarázatot csak azt, hogy valakinek gyereke lesz. Márpedig, innentől kezdve, és nagyon úgy tűnik, hogy eddig sem volt ez másként, de gyanúsak vagyunk neki. Kiöltöztél, ő is megjegyezte… illatozol a parfümtől, szinte ragyogsz… egyenlő a randival és azzal, hogy tényleg nő van a dologban. Másrészt, igaz, ami igaz, furán viselkedünk, legalábbis neki úgy tűnhet. Én mondom, és ez most nem a tyúkolból átvett boszorkányság, de ebből baj lesz! – bólintott jókorát, és közelebb húzta magához az egyik tányért, a mellékelt pizzaszaggató segítségével pedig lecincált magának egy darabot a nyúlós, sajtos, illatozó olasz csodából – szóval javaslom, amíg én feltankolok az előétellel, addig te jobban jársz, ha mented az irhádat és teszel egy kitérőt a konyhába, hogy a lelkére beszélj, mi is történik valójában. Jobb most egyenesnek lenni, és esetlegesen elárulni magad, mint később sóhajtozni meg jajongatni, hogy „Matteoooo baj van!” – vetítette előre a jövőben történő, és oda datálható történéseket, majd vidoran kapta a fogai közé a hazai ízekkel és állagokkal büszkélkedő pizzát.
Felszegett szemöldökei barázdálták a homlokát, kíváncsian navigálta végig Matteo egyre csak zakatoló és hevességükben fogyatkozni látszó szavait, majd az arcára kiülő értetlenséget és tanácstalanságot, ami a mondandójának jelentését illette. Még azelőtt, hogy bármit is tudott volna mondani a másik, vagy pont, hogy ő, saját maga megértését igazolva hümmögött, bólogatott és nem különbül, jól szórakozva vigyorgott, ahogy a barátját utolérte a felismerés, melynek kétségbeesett hangot is adott. Luciano ekkorra már nem tudta fékezni a nevetését. - Gondolj csak a statisztikára -olaszosan csippentve össze ujjait kalimpált maga előtt, lebontva azt a bizonyos számtant, amire felhívta a figyelmét. – Kilencen vagyunk a házban, ebből hatan vannak nőnemű egyedek. Ketten viszik a prímet, az „ősanyák”, akik mindent is tudnak, nem, hogy hatodik, de már lassan nyolcadik érzéket is növesztettek, mert ennyi fiatal között nem elég a minden, amiről fogalmuk van, még annál több után is áhítoznak. És ott van a négy tanoncuk, de három biztosan, süldő kis boszorkányok, akik folyvást rajtuk csüngenek, tehát közülük csupán egy már kenterbe ver kettőnket. Ekkora túlnyomásban élve már hányadik hete?... Három? Négy? -kérdezett vissza az ott tartózkodásának idejére, de még azelőtt, hogy bármire is felelni tudott volna, folytatta. – Mégis mire számítasz? Amíg én itt nem voltam, Bernardora se támaszkodhattál, mint „maszkulin őserőre” odahaza, házon kívül meg kik álltak a rendelkezésedre? Victor és Ennio. Azt meg tudjuk, hogy Valerianak egyikőjük se a szíve csücske -legyintett, kezeit azt követően mellkasa elé fűzte. – Te voltál a kakas a tyúkok és csirkék között, de úgy néz ki, egyhamar az oldalukra állítottak úgy, hogy észre se vetted. Reméljük nem veszett fejsze nyele az eset, kár lenne érted -sajnálkozón, mélyet sóhajtva ingatta a fejét, tekintetével szinte már gyászolta, és keresztet vetett a fiú hamvaira. Mindeközben mégis, iszonyatosan jól szórakozott, mint minden egyes alkalommal, ha kisült, neki volt igaza, és azt nem csak ő vélte úgy, hanem a másik se volt átallott beismerni. A család nőegylete veszélyes volt. Veszélyes és kikezdhetetlen. Az egységük megvétózhatatlan, a befolyásuk pedig kétségtelen, hiszen olyan biztosan állíthatták, hogy ők mindenről is tudnak, hogy senkinek esze ágában nem volt megkérdőjelezni azt, hogy honnan és kinek köszönhetően vannak olyan épkézláb, kézzel fogható forrásaik. Vagy pontosabban, hogy kik is voltak ezek a források… kik voltak köztük a besúgók? Mindenhol akadtak, és csak egyben lehettek biztosak: szintén az asszonytábort erősítették azok, akik leadták a drótot. Hiszen ez a háló lefedte az egész családjukat, ellenben ilyen enyveskezűek, akik csalták és lopták az információkat, csakis a női nem képviseletében álló lányok, hölgyek, nők és asszonyok voltak, akik egymást forródróton tartották, és álmukból felkeltve képesek lettek volna úgy elszónokolni egymás telefonszámát, mint a templomban a miatyánkot. - Most valami nagy monológra készülsz? -kérdezte, mikor látta Matteon, hogy „úgy néz”. Mert, mikor Matteo erősen gondolkozott valamin, vagy, hogy azt prezentálni tudja, a szavakat kereste, mindig látható volt a jellegzetes, tanakodó feje. Ekkor Luciano csak kényelmesen hátradőlt, megvetette a hátát a támlán, mint azokban az időkben is, mikor a másik a terítőt pásztázta, és várta, miként szakad ki barátjából az őszinte véleménye egy, az azt megelőző percekben vitatott témában. – Hát… ha engem kérdezel, bár nem sokat konyítok az udvarláshoz… mármint a valós udvarláshoz, de ha legközelebb találkozol Oliviaval, ne ez legyen az, amivel megpróbálod megnyerni magadnak, mert öregem… -elismerősen, ugyanakkor halk nevetéssel bólogatott. – Ez aztán döfi, hogy már-már megkérdőjelezed azt, hogy a kiszemelt nő vajon… hogy is mondtad? „Alkalmas személy” lenne arra, hogy gyereket nevelj vele. Végül is, majdhogynem a komplett nőiességét vontad kérdőre -a halk, vagy legalábbis Lucianohoz mérten halk nevetés öblös röhögésbe váltott, és ha nem egymással szemközt, hanem a másik oldalán foglaltak volna helyet, minden bizonnyal meglapogatta volna a vállát, büszkén, de mindenekelőtt szórakozottan. – Viszont ez már előrelépés! -mikor elült víg rötyögésének hangja, határozottan, ugyanakkor továbbra is vidoron mutatott rá, mikor felkönyökölt az asztalra, majd rögvest utána összefűzte ujjait. – Eddig mindenkinél hallgathattam, hogy „ő a nagy Ő”, mindenki után úgy futkostál, mint egy jámbor, szerelmes kiscsikó, aki se lát, se hall, csakis a vágyott lányt, aki természetesen mindent és mindenkit felülírt ebben az univerzumban. Most viszont nem… komolynak tűnsz, mint a vakbélgyulladás. Felnőttnek! Igazi, valós szándékú, komoly felnőtt férfinak, akit jó, meglehet, hogy levett a lábáról egy szép szempár még tavaly, de most valahogy más vagy… érett, tudatos -állát egymásba kapaszkodó kezeire ejtette, résnyire szűkített szemekkel méregette a másikat. – Tetszik! -állapította meg bolondosan, szemei egyszeriben nyíltak el, hatalmas, élénk és vidám tekintete továbbra is a fiút kémlelte. Sokáig tűnődött azon, hogy Matteo mellé milyen nő való. Nem, mintha bármi joga lett volna ahhoz, hogy mindezt ő határozza meg, vagy, hogy castingolta volna azokat a hölgyeket, akik bármilyen formán is közeledtek a barátjához. Egyszerűen csak annyi meddő próbálkozása volt, vagy legalábbis olyan, ami ilyen-olyan módon befuccsolt, hogy elkezdett tűnődni, vajon mi lehet a titok nyitja. Hiszen az, hogy bármiben is a barátja mutatott hiányosságot, arról szó se lehetett, mindazonáltal a hátrahagyott barátnők mindegyikében talált valamit, amit kifogásolhatott. Ha nem, keresett. Legutóbb Leonora esetében aligha kellett mélyre ásnia, hiszen -még ha egy csepp túlzással is- ördögtől való személyisége mindenki számára nyilvánvaló volt, csupán Matteo volt az, aki az orra hegyénél nem látott tovább a rózsaszín fellegek kuszaságában. Viszont, bármennyire is őrjítették a megközelítőleg egy év során elrebegett „mintha őt láttam volna” alaptalan sóhajok, így, hogy végül rátalált arra a bizonyos lányra, mintha megfontoltabb lett volna a barátja. Kétségtelenül madarat lehetett fogatni vele, hiszen látszott, miféle boldogság járta át egy-egy találkozójuk után, de egészen máshogy viszonyult hozzá, mint annak idején az általa is emlegetett hölgyekhez. Kivirult, bár meglehet, hogy a Leonora okozta rossz tapasztalatokból való kibúvás eredményezte ezt, de bárhogyan is, Lulu csak örülni tudott annak, hogy így vagy úgy, de felállt belőle. És noha nem találkozott a lánnyal, és bizonyos szempontból továbbra is fenntartásokkal kezelte a Matteo életében való szerepvállalását, feltehetőleg addig dédelgetve a kígyót a mellén, míg szemtől szembe nem kerülnek, de már azért, hogy a barátja egy egészen más oldalát mutatta meg számára egy bimbózó kapcsolat hajnalán, hálás volt neki. - Én igenis nagyon jól hallgatok! -kérte ki magának, végül megalkuvón rántott a vállán. – Legalábbis annál, ahogy te dumálsz, lényegesen jobban -ajkai játékos, csintalan görbülettel mozdultak felfelé, épp, hogy a nyelvét nem öltötte ki rá, hogy azzal is hergelje. Mintha legalábbis egy efféle visszaszólással bármilyen haragot is elindíthatott volna a másikban. - Mire célzol? -míg Matteo felfelé húzta a szemöldökét, addig Luciano rosszallón vonta őket össze. Tökéletesen tudta, hogy mire célozgat a barátja, és voltaképpen nem akarta volna megcáfolni, vagy alapvetően helytelenítését kifejezni, hiszen évek tapasztalata állt a hátuk mögött, melyek szüntelenül azt mutatták, hogy kettejük közül tagadhatatlanul a fiatalabb volt a bölcsebb. Már csak azért is, mert képes volt hallgatni, még akkor is, hogyha valaki sértette a büszkeségét. Ezzel szemben Luciano sebzett vadként rontott rá bárkire, hogyha úgy érezte, csorbát szenvedett a megingathatatlan önérzete. A hirtelen kijelentés meglepte, tágra kerekített szemei átlestek az asztal felett, egyenest a mézszínű tekintetbe mélyesztve a sajátját. - Te se nézel ki jobban -fűzte hozzá, hiszen tagadhatatlanul észrevette a méretes Gucci táskákat a másik szeme alatt, amik ahelyett, hogy múlni látszottak volna, egyre nagyobb súllyal húzták le a petyhüdt, sötét karikákat az ébren töltött esték, és a dolgos nappalok fáradalmai. Nem különbül az övét, amit néha jótékonyan próbált elfedni a szemüvegének kerete. Épp, hogy letudta odahaza a félévét, lezárta azt a feszített tempóban kivitelezett, ugyanakkor tökéletesen zárt vizsgákkal -minden napjára jutott egy, így tudott csak idő előtt szabadulni-, már repülőre is szállt, a tengeren túl nyúzták a ház tagjai, hol éberen, hol az álmából verve fel az eget rengető ricsajukkal, emellett pedig az egyáltalában ki nem pihent jetlag is csak ellene játszott. Bölcsebb lett volna talán Enniohoz kéredzkednie, hogy legalább az utóbbival ne gyűljön meg a baja, de mindig utólag okosabb az ember. – Az utóbbiakat jobban pártolom. Azokkal még tudunk mit kezdeni, de egy matracot hova teszel? Arra sincs elég hely a szobában, hogy ketten egyszerre megforduljunk benne -meglehet, hogy Violáék tagadhatatlanul otthonos, egészen olaszországi idillt teremtő háza alapvetően nagy volt, viszont az a szoba, ahova fiatalkoruktól kényszerültek látogatásaik során, már akkor kicsinek bizonyult, mikor még ők is alulról súrolták a másfél métert. Azóta viszont széltében és hosszában is termetesebb férfiemberek lettek, velük azonban nem nőtt egyenesen arányosan az a csepp kis zug, ami leginkább csak egy embert lett volna hivatott elszállásolni, ők mégis ketten húzták meg magukat a jókora, cserét még nem látott franciaágyon. - Azért a te lehetőségeidet se vesd el -biccentett felé, értve ez alatt a közelgő felvételijét, a szeptembertől kirobbanó szemesztert, és azt, hogy június végén ugyan hazaszólítja a kötelesség, de legjobb tudomása szerint onnan augusztusig visszatér New Yorkba, ahol ő is ugyanazon bánásmódban fog részesülni, mint jómaga. – Aztán meg mégis hova mennénk? Melyik félkegyelmű viselne el minket hosszútávon? Vagy… melyik félkegyelműt viselnénk el mi hosszútávon? -bár egy egészen szűk maréknyi ismertséget tudott volna gondolkodás nélkül felemlegetni csupán Manhattan szerte, tagadhatatlanul igaz volt, hogy kevesen voltak, akikre rá lehetett volna aggatni a „normális” jelzőt. Meglehet azért is, mert ők is igencsak nagy jóindulattal voltak ezen kategóriába sorolhatók, és többször szolgáltak rá arra, hogy ettől messzire kerüljenek. Példának okáért, ha csak Enniot vette volna ezen célból alapul, ritkán hajtották volna álomra a fejüket, hiszen egészen sok megosztani valójuk lett volna egymással, és nem csak egy éves távlatban, de egyik napról a másikra is. A májuk pedig hamarabb mondta volna be az unalmast, mint az agyuk a fáradtságuknak köszönhetően. - Mi? -kérdezte értetlenül nem csak Matteo szavajárásának, de hirtelen örömének is köszönhetően. – Ja, nem! Én csak elismételtem, amit mondtál, nem beleegyeztem -tudta, hogy hasztalan, mégis ingatta a fejét. Magát talán be tudta csapni, nem egyszer sikerült már neki, ellenben Matteoval szemben sokszor bizonyult hiábavalónak a törekvése. Az, hogy ismerte, mint a rossz pénzt, túlontúl finom példa volt arra, hogy a másik mennyire volt tudatában Luciano efféle próbálkozásainak. Mert tagadhatatlan, Lulu nagyon is jól tudott hazudni -aminek nem kellett volna akkora büszkeséggel eltöltenie, mint ahogy viszonyult ehhez a tényhez-, egy ember volt ez alól kivétel, az pedig nem más, mint a vele szemközt ülő fiú. Viszont az, hogy bárkinél jobban ismerték egymást, nem járt azzal, hogy mindig, az élet minden területén egyetértettek a másikkal, vagy, hogy ne beszéltek volna el egymás mellett alkalomadtán. Sőt, többször volt, hogy eltérő nézeteik ellenére voltak képesek a másik fejével gondolkozni, máskor pedig, noha nem a másikat győzködve a saját igazuk felől, de megvitatták a maguk álláspontját. - Nem véletlen mondtam, hogy jóérzésű közönség esetében nem fordulhat elő -lezseren húzogatta a vállát, alkarját végigfektette az asztal lapján, ujjai a borospohár vékonyka szárával babráltak. – Vagy legalábbis akárhány koncerten jártam, hibázhatott bármekkorát az illetékes, a taps mindig kijárt neki... Emlékszel, még nagyjából három évvel ez előtt, amikor Fernanda Bertalotti a szükségesnél nagyobb fába vágta a fejszéjét a diploma hangversenyén? -célozgatott a nőre, noha közben Matteora mutogatott széltében terebélyesedő vigyorgásának közepette. – Hát a próbákon is épp, hogy ki tudta csapni az Éjkirálynő áriájának felső regiszterét… talán három vonalas C a teteje, de erre most nem vennék mérget -ingatta a fejét tanakodva. – Viszont, ha meg is bicsaklott a hangja, és a tanszékvezető olyan fájdalmasan szisszent fel, hogy abban az egész nézőtér kínja benne volt, de talán még Fernanda utólagosan elhullajtott könnyei is, hát ováció az nem volt, de taps igen -hozta ki a végkövetkeztetést, és, mint elrettentő példát. Tény, hogy többen megkísérelték lebeszélni az illetékes lányt afelől, hogy jobb lenne visszavonulót fújni az elrugaszkodott eszméitől, de ő hajthatatlan volt, a tanára pedig elnéző. Túl nagyot akart bizonyítani és nem csak magának, hanem a közönségének, ami a szaktekintélyt, a családtagokat, barátokat és szaktársakat is jelentette. És bár igaz, hogy minden további választott darabja a helyén volt, ez az egy hiba elég volt ahhoz, hogy az ötös érdemjegy helyett négyessel zárta a hangversenyt, ellenben, ha az értékelésen el is hangzott, hogy gondtalan és felelőtlen volt, mindenki más nagyvonalú volt, és nem firtatták tovább az esetet, így Matteo és Lulu se, mikor talpig pingvinben gratuláltak neki. - Hát én se szoktam feltételeket támasztani mások felé, és előre leszögezni, hogy mit várok cserébe azért, amit én adok -tartotta szét a kezeit. – Már miért nem? -kezét visszavezette az azt megelőzően macerált pohárra, majd, míg tekintetével a fiú világosbarna lélektükreit tartotta, felhajtott pár apró kortyot a vörös italból. Nem volt olyan családi titok, ami így vagy úgy, de ne jutott volna el hozzá. Rendre Matteo volt az ő bizalmasa, míg ugyanez igaz volt fordítva is, máskor viszont pont, hogy a család nőtagjaitól okkultak, ha pedig túl nagy volt a csönd, az nem pillanatnyi nyugalmi állapotot feltételezett, annál is inkább vihar előtti csöndet. Nem feszegette a di Sciglio szülők, a keresztszülei jelenlegi helyzetét mindaddig, míg a barátja abba nem akarta őt önként benavigálni, ugyanakkor érezte, hogy kimondatlan feszültség szórja körülöttük apró szikráit. Ugyan összehasonlíthatatlan volt a kettő, benne mégis szintúgy belső feszültség és kíváncsiság gyúlt, mikor a telefonja tulajdonost váltott, és annak képernyőjét, az azon görgetett képeket Matteo nézte. Sokkal több volt Benne annál, mint amit küllemének értékei bizonyítani tudtak, de igaz volt, hogy Viviana tűnt a tökéletes példának arra, hogy milyen az, amikor a belső és a külső szépség találkozik. Meglehet, hogy az egykor volt kislányt ismerte, azt a nőt, akivé lett pedig alig egy napja, de efelől nem támadtak meghiúsításra váró kételyei. Eltökélten hitte, amit hitt, és igaz, a saját véleménye mindig fontosabbnak tetszett, különösen ehhez hasonló helyzetekben, de várta, hogy a másik fiú mit lép, mit mond. Már, amikor mondott bármit is, nem csak bárgyún, leeső állal nézte a készüléket, sejtelmes elszólással és kaján vigyorral várva a folytatást, mikor Lulu megelégelve a titokzatoskodást visszakaparintotta a mobilját. Az előtte kirajzolódó kép letaglózta, tagadni se tudta volna, és nem is fordított energiát arra, hogy azt akárcsak megkísérelje. Szégyenlősnek mutatkozott ugyan Matteo előtt ebben a témában, hiszen saját magának, az elveinek mondott ellent, ezt pedig eleinte nem kívánta felvállalni éveinek visszakozásából kiszakadva, mégis levetkőzte a gátlásait, és olyan rajongástól átitatott tekintettel bűvölte a lány testének minden egyes görbületét, hibátlannak mondható vonását, mint a műszakértők a legkáprázatosabb festményeket. - Jaj, ne vágj már ilyen fejet! -dorgálta meg, mikor amúgy is kiszolgáltatott, saját énjéből kiszakadt elégedettséggel lezárta a telefont, azt az asztal éléhez egyengette, és a pajkos vigyorú Matteora emelte tekintetét. Mintha nem lett volna elég baja és nézeteltérése önmagával, ott volt még a másik is, aki úgy erősítette a szerelem iránt áhítozó énjét, hogy elég volt egy pillantás, hogy az támogatást nyerjen, és felülkerekedjen a racionális, ész érvekkel bíró tudatán. – Haladj a korral, Matteo! Tíz perc nagyon sok idő -bolondozott kiszélesedő mosollyal, mégse tartott sokáig a fene nagy jókedve, köszönhetően a mindig a legalkalmatlanabb pillanatban betoppanó nőszemélynek, aki úgy vetette rá magát a hallottakra, mint kutya az orra előtt lóbált jutalomfalatra. Szigorúan és kimérten próbálta kerülni a pillantását, a szavait is megkísérelte elengedni a füle mellett, míg az asztal közepén tornyosuló pohár, üveg és asztaldísz vonulatot egyengette, helyet csinálva a paradicsom, bazsalikom és mozzarella szaftos illatát eregető pizzának. Már az is több volt, mint gyanús, hogy a Luciano mellett mindig szótlanabbnak tetsző fiú volt az, aki a saját beszélgetésük és magánügyük megmentésére szegődött, nem pedig ő, még úgy is, hogy Matteo valósat állított, és nem volt mit a szőnyeg alá seperniük. Lulu csak azután pillantott Maria után, hogy az letette az asztalra az előételt, és megfordulva elsétált. Rosszallón ingatta a fejét, nem tovább egy pillanat törtrészénél, ugyanis fontosabbnak vélte azt, hogy az otthoni ízvilágot idéző ételnek ajándékozza osztatlan figyelmét. - Ne legyél vészmadár! -intette le, mikor megemelte mindkét karját, hogy a gondosan felhajtogatott ingujjait tovább húzza karjain. – Lenne olyan élénk képzelőereje, hogy ebből egy bárki számára elhihető sztorit kanyarítson? Nem hiszem. Ahogy te is mondtad, nem hallott semmi konkrétat, nem tud lényegében semmit… mi bajunk lehet ebből? -tartotta a kezét, hogy Matteo után eltulajdonítsa a pizzaszeletelőt, és ahogy a másik, úgy ő is levágott magának egy szeletet. – Persze, tudom, hogy nagy történetmesélő ő is, de nem tud olyan pletykát kiötölni, hogy az biztos lábakon álljon, és bárki bekajálja. Hidd el nekem, nem lesz ebből baj -bizonygatta fogai közé csípve a vékony, ropogós tésztájú, megmásíthatatlanul a két családfő receptje szerint készített Margherita pizzát, ami hiába volt forró, hiába égette a száját, amitől kelletlenül szisszent, nagyobb volt az elégedettsége annál, mint, hogy ezen fennakadjon. – Azt meg aztán várhatod, hogy magadra hagylak ezzel! Eszednél legyél! -egy korty vízzel öblítette le az első falatot, majd újból felmarta a háromszög kiszélesedő végeit összecsípve a tökéletesen vágott szeletet. - Hogy állsz amúgy a felvételi anyaggal? -kérdezte teli pofával, és bár nem akart szükségtelenül nagy feneket keríteni neki, ahogy a szakmázásba se kívánt belefolyni, de a szívén viselte a másik sorsát, a felkészülését, mint ahogy régen, úgy akkor is. – Ezer éve hallottalak már -jegyezte meg, kezéről a morzsát és a liszt száraz maradékát leporolta, és már nyúlt is a szeletelőért, hogy kettőt lenyessen a megfogyatkozott körből, egyet Matteonak, egyet magának. – Tényleg, mikor mész legközelebb órára? Akkor veled mennék -billentette felé a kezét, és felélénkülten harapott a paradicsomszószos csodából. – Valamikor már úgyis tiszteletemet kéne tennem a tanárnál… Így is elmaradásban vagyok. Jobb lett volna előbb letudni, de… -rántott egyet jelentéktelenül a vállán. – …mindegy. Csak nem veszi zokon.
- Ó, csak ne lennél ilyen kárörvendő – prüszkölt elégedetlenül az orra alatt, és ujjai újra visszatértek az olyan sokat piszkált és birizgált, piros-fehér kockás terítőhöz, és annak elvetemedett szálaihoz, rojtjaihoz. Ez úton már sokkalta az idegességét próbálta ilyen módon kezelni és uralma alá vonni, mintsem a jól megszokott, „önszórakoztatás” céljából felvett szokásainak hódolt volna. A másik fiúétól különböző, sokkal világosabb íriszeit az előtte rázogatott kézfejen és ujjakon tartotta, miközben a jobb szemöldöke egyre feljebb és feljebb szökött a homlokának irányába, kis híján elérve a hajának tövét. Igyekezett, de legalábbis próbálta tartani a fonalat Luluval, és pont így megemészteni a furcsa, és igencsak zavaros, ám annál érthetőbb és nyilvánvalóbb statisztikát. - Nem akarok a statisztikákkal foglalkozni, vagy azokra gondolni. Tudod, hogy mindig utáltam a matekot – morogva kellemetlenkedett, s bár tény és való, ha rajta múlt volna, nem gondolt volna bele semmibe, de ettől függetlenül mégis elmerengett néhány pillanat erejéig a hallottakon, és a sanyarú, gyászos helyzetükön. Sokkal inkább a gondolkodással és a merengéssel voltak problémái, mintsem ténylegesen azzal, amire fogta a nyűgét: a matekkal, noha tagadhatatlan, hogy amit mondott, az igaz volt. Bármilyen tárgyat jobban szeretett annál, és ha valamiben, hát abban számos alkalommal kellett kérnie Luciano segítségét egészen kisiskolás koruktól kezdődően. Unta, és feleslegesnek tartotta, mintsem, hogy komoly erőfeszítésekkel küzdött volna azért, hogy megértse azt, amit a tanár igyekezett a szájukba rágni. Inkább rendre elszórakozta az órákat, aztán pedig görbülő szájjal, csillogó szemekkel smúzolt és cigánykodott Lulunak, hogy csakugyan legyen már olyan kedves és segítsen neki. Értsd: ugyan told már közelebb azt a rohadt dolgozatot, hogy lássak is valamit! – tehát egy szó, mint száz, nem elég, hogy nekünk ki kell állni életünk viszontagságait a vének tanácsával álcázott, folyton folyvást rikácsoló nőket és a nyakunkba eresztett szidalmukat, szigorukat, de már arra eddzenek, hogy üggyel-bajjal kineveljék az utókort sakkban tartó farkasfalkát… gyönyörű szép kilátások. Már most látom, hogy ha ténylegesen eljutunk odáig, hogy gyerekeink lesznek, akkor ezek a fattyak fogják őket sakkban, meg kordában tartani, és ugyan olyan nyomás alá helyezni, mint amit most anyáink, és nagynénjeink csinálnak. Szomorú. Nagyon szomorú. Nemsokára pedig azon fogom kapni magam, hogy a tyúkok oldalán én is tojást tojok – feje vad ingatásával, grimaszolva fejezte ki nemtetszését, és be kellett látnia, hogy Lulunak, mint sokszor, ismételten igaza volt azt illetően, hogy ha valakire, hát Matteora rémes hatást képesek gyakorolni nem szimplán az emberek, de annál inkább a családjuk, és annak női tagjai. A befolyásuk hatalmas és jelentős, mialatt csak bízni lehetett abban, hogy ezek ellenére nem visszafordíthatatlanok azok a károk, amiket el kellett szenvednie általuk. És ha valaki, hát a másik fiú képes lesz, és ki is köszörüli az elszenvedett csorbákat. - Azt meg tudjuk jól, hogy anyunak senki sem a szíve csücske azok közül, akik többet isznak nálunk, nagyobb a hangjuk, és kicsit szabadabb szellemiségűek – ez igaz volt a baráti társaságuk legjelentősebb hányadára. Az Amerikában lévő srácokkal mind a mai napig képtelen volt zöld ágra vergődni. Úgy tekintett legtöbbjükre, mintha a Sátán ivadékai volnának, akik csak és kizárólag azért teremtek erre a Földre, hogy az ő csemetéit belerángassák a rosszba. Mintha legalábbis ők maguk lennének a megtestesült angyalkák, dagadt kis puttók csirkeszárnyakkal és fejük felett lebegő glóriákkal. Na de az, hogy belátta volna, tökéletesen beleillett Lulu és Matteo is a szedett-vedett bandába, az soha nem történt volna meg. Többek között azért sem, mert nem ismerte a srácokat. Ami az otthoniakat illette, velük hamarabb megtudott barátkozni, hiszen ilyen-olyan módon, de mindegyiknek ismerte a felmenőit. Azt, hogy szülőket, nagyszülőket vagy egyéb rokonokat, az mellékes volt. Értük se rajongott, ez bizonyított tény volt, ám az ottani srácok említésére soha nem rándult olyan szigorúan a szája széle, nem telt meg a tekintete haragvó, tüzes fénnyel. - Semmi olyat nem akarok mondani! – csattant fel, majd egészen sajnálkozón, már-már elnézést kérő pillantással vonta meg a vállát – nem állt szándékomban semmit kétségbe vonni, főleg nem a nőiességét, mert az biztos, hogy ha valaki, hát ő ízig-vérig nő. Viszont tagadhatatlan, és szerintem ez a lényeg, hogy nem a másikat, sokkalta magamat érzem alkalmatlannak arra, hogy ilyen fiatalon, ennyire tapasztalatlanul és semmit se látottan apává akarjak válni. És tudod mi a rémesen abszurd? – esélyt se hagyott arra, hogy válaszoljon, már folytatta is – az, hogy erről kell most beszélnünk, mikor semmi okot nem adott egyikünk se arra, hogy szóba kerüljön. Az viszont biztos, hogy sikerült rájönnöm, hogy ideje sokkal tudatosabban élni a magam életét, és nem minden nőben a következő, nagy Ő-t látni. Tudod – dobta keresztbe a lábait egymáson, miközben kényelembe helyezte magát a széken. Volt a hangjában némi feszültség és bizonytalanság, de ettől eltekintve mindvégig határozottnak tetszett, s úgy tűnt, valós meggyőződéssel volt az újonnani meglátásai felől – pont azon gondolkozok már jó néhány napja, hogy túlságosan „puha” vagyok, és hagyom, hogy ne csak az érzéseim, de más emberek is befolyásoljanak, hogy az orromnál fogva vezessenek. Azt pedig nem várhatom el, hogy mindig és mindenkor ott legyél mellettem, mint a jobbik, józanabb felem, az iránymutatóm, aki fejbe kólint, ha megint hülyeséget csinálok, vagy túl naivan adom oda a bizalmamat bárkinek is. Főleg a nőknek. Lehet, hogy Leonorába is fülig bele voltam szerelmesedve, de végezetül, mégis én adtam ki az útját, szóval mi van, ha ez a „valami” már akkor elindult bennem? Tudod Lulu – nem volt benne biztos, hogy tud értelmesen fogalmazni és anélkül, hogy komolyan csapongóvá válna. Mert bár nagy beszélőkéje volt Matteonak mikor magával ragadta őt a hév, ám azokban a tétova percekben, a másik fiú vizslató, méregető tekintetének kereszttüzében, képtelen volt arra, hogy észszerűen, és tökéletes érthetőségében fogalmazzon. - Mióta idejöttem, furcsa gondolatok fogalmazódnak meg bennem napról napra. És furcsa érzések is. Talán ezért vagyok olyan idióta mostanában. Egy valamiben viszont biztos vagyok, és azt hiszem, hogy ki is jelenthetem azt, hogy talán itt az ideje, hogy a saját lábamra álljak, és elkezdjem tervezni az életemet a sodródás helyett. Azt csinálni, amihez értek, amit akarok csinálni, és aminek teljes mértékben oda tudom adni magam. Innentől kezdve sokkal komolyabban, nagyobb tervekkel, nem pedig találgatásokkal, hogy mit kezdjek, hova forduljak? Gondolok itt főként munkára. Így pedig nincs helye az életemben az ábrándos, szerelmes kiscsikónak! Azt persze nem mondom, hogy innentől kezdve tök totál más elveket fogok vallani, és, hogy parkolópályára állítom Oliviát, mert ő továbbra is érdekel, és úgy, ahogy senki más ez idáig. Az ő esetében tudni szeretném, hogy mi az, amit „megírtak” nekünk, amit ki tudunk hozni abból a barcelonai napból, és az elmúlt egy évből, a találkozásunkból. De óvatosabb leszek, mint eddig voltam. Kevésbé befolyásolható, támadható és kihasználható. Megtanulok „látni”, és nem csak más kapcsolatában megtalálni a buktatókat és a lehetőségeket, hanem a sajátjaimban is – mert Matteonak mindig hatalmas problémája és hibája volt az, hogy külső szemlélőként, tökéletes következtetéseket volt képes mások szerelmi életéből levonni, és annál is jobb tanácsokkal ellátni őket. Ám az, hogy a saját magáénak esetében is így tett volna, az elképzelhetetlen volt számára. A legnagyobb, ellene irányuló kegyetlenségeket is képes volt elnézni a párjának, mert ragaszkodó volt, odaadó, és hitt abban, hogy csak és kizárólag hibáival együtt lehet elfogadni másokat. Ő viszont jócskán túlteljesített azon, ami a hibák elnézését illette – szóval leszel kedves valahova feljegyezni ezt a napot, és ha ezek ellen cselekszek, akkor felróni nekem, és irányba állítani! – adta ki a határozott utasítást Lulunak. - Ezt alá is írom, de azért ne légy ilyen nagyra magaddal jó? – pimaszkodott hasonlóan csibészes grimasszal, mígnem fáradtan, kicsit unottan, de annál is inkább kelletlenül tért ki a kialvatlanságukra és a családi viszontagságokra, melyek gyakorlatilag ellehetetlenítették őket attól, hogy akárcsak egy éjszakát, vagy napot az alvás oltárán áldozzanak. Minden bizonnyal elég lenne számukra ennyi. Egy nap csend, egy kiadós alvás, mikor nem veri fel őket hajnalok hajnalán Viola az rendezkedésével, vagy éppen a lányok hada a fejvesztett visítozással. Egy nap, és nem több, de talán túl sokat akartak és vártak. Így hát nem maradt nekik több annál mint, hogy árgus szemekkel fürkészték egymás sötét, egyre csak vastagodó karikáit, vagy pedig a másik mozdulatait, arcuknak rezdüléseit. Mígnem aztán, ők maguk lesznek azok, akik megelégelik a családi összeférhetetlenséget. És nem is a saját maguk, annál inkább a testvérük ábrázata, és annak kimerültsége miatt. Mert mit érdekelné Matteot a saját maga nyűgje, amíg látta, hogy Luciano szenved, és fordítva? - Van pár lehetőség, aki szóba jöhet, szóval én ettől nem félnék. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy bármelyiket, mert ennél rosszabb nem jöhet. Inkább az a kérdés, hogy miként akarjuk ezt bemesélni majd Violának meg az anyámnak, már ha tényleg idáig jutunk, hogy „bocs asszonyok, de mi eltűztünk innen, mert nem csak aludni, de élni sincs lehetőségünk mellettetek! Ja, és sorry, ez van.” Akkor lenne csak igazi nagy parasztfelkelés! De azt meg mi se várhatjuk el tőlük, hogy innentől kezdve majd lábujjhegyen, pipiskedve kerülgessék egymást. De tény és való, hogy ez így nem maradhat – és, hogy hova ez az aggodalom? Nem csak pár hét erejéig tervezett az Államokban maradni. Ha így lett volna, nem aggodalmaskodott volna annyit, nem izgult volna olyan sokat a kialvatlanság és a folyamatos hangzavar, nőuralom miatt. De tudta jól, hogy jókora feladatok előtt álltak még, amit pedig nem tudott, és nem is akart idegesen, fáradtan, és sokkal ingerlékenyebben, feszültebben megoldani, meglépni. Katasztrófával végződött volna. Matteo sanda pillantása pont olyan árulkodó volt, mint Luciano grimasza, mikor próbálta menteni a menthetőt, csakhogy rá kellett ébrednie arra, hogy barátját lehetetlenség volt átverni. Ismerte az arcának rezdüléseit, a szemeinek legapróbb csillanásait, azt, hogy füllentései pillanatában hogyan sütötte le azokat. Szemöldökének mozdulatát, hangszínének változását. A fiatalabbik olasz számára nyitott könyv volt, s pont ezért nem bonyolódott bele abba, hogy ellene menjen a kijelentésének, inkább egy csepp, nagyképűséget és átverhetetlenséget jelző vigyort engedett meg magának vele szemben. - Három vonalas F – vágta rá inkább zsigerből és emlékezetből, mintsem, hogy valóban tisztában lett volna vele, és komolyabban kiművelte volna magát belőle, hiszen túl sokat nem volt lehetősége foglalkozni az áriával. Csupán azért lehetett benne mérhetetlenül biztos, mert a próbákon is rengeteget emlegették azt a bizonyos sok vonalasat, majd pedig a csúfos „bukást” követően is, Fernanda kárára. Rémesen nehéz áriáról volt szó. Olyanról, amit nem adtak oda akárkinek. Márpedig a lányt megpróbálták lebeszélni róla, s Matteo biztos volt abban, hogy amennyiben nem kötötte volna olyan makacsul az ebet a karóhoz, ha nem akart volna a saját maga határain túl teljesíteni, de legalábbis nem ilyen körülmények között próbálta volna előadni a maga által választottat, nem lett volna a csúfos bukásának akkora visszhangja. - Amúgy, hiába nincs mit tenni, az a mai napig dühít, és nem is tudom megérteni, hogy mire számított? Hogy majd a nagy hajrában az adrenalin kihozza azt, amit a hosszú-hosszú próbafolyamatokon is épp, hogy karcolgatni tudott? Eszméletlen! Pedig mindenki tudja, hogy ilyenkor ami elromolhat, az el is romlok... – és bár nem volt túl jóban, de legalábbis nem voltak puszipajtások a nevén nevezett lánnyal, ettől függetlenül ugyan úgy zavarta a butuska vakmerősége, hiszen érdemesebb volt ő annál mint, hogy egy egyszerű négyes érdemjeggyel zárjon. Ha biztosra ment volna, és nem akart volna túlteljesíteni, méltán lobogtathatta volna fejedelmi lobogójaként az ötöst. Végezetül csak sikerült kilyukadnia azoknál a témáknál, amit talán nem szívesen emlegetett volna fel még azokban a napokban, főleg, ha azt vette alapul, hogy milyen sok problémával kellett megküzdeniük, többek között a pihenés tekintetében. Emiatt pedig meglehet, hogy sokkal baljóslatúbbnak látta a dolgot, mint amilyen valójában volt. - Anyu meg apu között van egy kis zűr mostanában – vonta meg a vállát, majd jó néhány percet követően megkereste Lulu sötét íriszeit – nem szívesen beszél róla, a saját maga elmondása szerint azért is jött velem New Yorkba, hogy legyen egy kis ideje magára, hogy ne kelljen az otthoniakkal törődnie és foglalkoznia. A problémákkal. Azóta pedig, hogy náluk ez van, minden adandó alkalommal rajta kap más nyavalyáin… először nálam Oliviával, majd… az iskolával, a tovább lépéssel. Most pedig itt van Annie és te– nyammogva legyintett Luciano felé, aki nem sokra rá, már penderítette is elő a telefont, aminek képernyőjén először az egyikük, majd a másikuk is alaposabban felmérhette az újonnan feltöltött képet és annak alanyát. Pont ahogy Lulut a lány alakja, angyali külseje, úgy Matteot is letaglózta az, hogy a barátját ilyen szégyenlősnek, mégis rajongónak és szerelmetesnek láthatta. Csendben bazsalygott az orra alatt, élvezte a soha nem tapasztalt rezdüléseit. A szemeiben csillogó varázst, elkápráztatottságot. - Mégis milyen fejet vágok? Képzelődsz! – nagyon is tisztában volt azzal, hogy hogyan nézett, mint ahogy azzal is, hogy a másik fiú, miféle jelzéseket nem vett figyelembe Maria arcának rezdüléseiben, vagy éppen a hanghordozásában. Tudta és érezte, hogy ebből baj lesz. Mégpedig nagyon nagy, s ha Lulu nem megy elébe, nem magyarázza el a nőnek, hogy az mit hallott félre, akkor az a későbbiekben komoly fejfájást fog okozni és nem csak neki, de Matteonak is. - Hogy mi?! Pont ez a legnagyobb támadási felület, te idióta! Nem tudja, hogy mit hallott, de a lényeget, a „gyereket” kiszűrte… innentől kezdve olyan és afféle sztorit állít össze, amit nem szégyell és amit akar, te meg szálanként fogod kitépni a hajad meg a szakálladat, mikor sorra fogják háborgatni a nyugodalmasnak gondolt kiruccanásodat itt, a nyugati féltekén. De ne legyen belőle „én megmondtam”, szóval tőlem azt csinálsz, amit akarsz. Egyél csak! – duzzogva kapaszkodott bele a pizzaszeletbe, és jókorát harapott a nyúlós sajttal, édeskés paradicsomszósszal teli tésztából – biztos nagyon sajnálod – mosolyogva csipkedte fel a tányérba hullajtott morzsát – haladok. Alakul. Holnap megyek, de úgy rémlik, hogy neked holnapra programod van – sandított fel a másikra, ezzel is utalva a már korábban megbeszélt randevúra, Vivianaval - szóóóval ez felejtős. De elméletileg pénteken még megyek, úgyhogy, ha addigra nem sikerül valamit tervezned, akkor gyere velem aznap. Amúgy nem kell azt hinni, nem úgy néz ki, mint egy könnyen sértegethető, vagy túlontúl lelkizős ember. Inkább „ha nem jössz, az a te bajod, te leszel lemaradásban, nem én” fazon. És mondanom se kell, hogy igaza van. De bő egy évet leszel itt, nem hinném, hogy olyan nagy hátrányod lenne, ha az elkövetkezendő napokban és hetekben inkább a segg lógatással foglalkoznál, mintsem a tanulással és a gyakorlással. Még most fejezted be az évet, élvezd ki – próbált iszonyat lazának tűnni, de minél tovább taglalta, annál inkább keserűvé és zaklatottabbá vált. Talán pont emiatt. Az pedig egyre nyilvánvalóbbá vált a számára, hogy mihamarabb színt kell vallania Lucianonak, hiszen nem csupán árulkodóvá vált a sumákolása, de vele együtt a lelkiismeret furdalása is kezdett szépen lassan felülkerekedni rajta… Ám addig is, míg Matteo őszinteségére és megnyílására kellett várniuk, minden különösebb probléma nélkül, számos témát érintve költhették el egymás társaságában a bőségesre sikerült ebédjüket...
Kezdőlap
Bár nem különösebben tett nagyobb erőfeszítést annak érdekében, hogy a Matteonak írt üzenet, miszerint tíz perc múlva ott lesz, megvalósuljon, mikor a lépcső tetejéhez ért, az ujjára aggatott kulcsokat zörgetve zakatolt le annak minden fokán. Alsó ajkának szélét harapva morfondírozott két cipő között, szinte soha nem látott tanakodással, mígnem megelégelve a tanácstalanságot a sportosabb darabra esett a választása, ami után az utolsó mozzanat az volt, hogy fülébe ékelte fülhallgatóit, majd perdült is ki az ajtón.
