A nagy és megmásíthatatlan Don Jefe, egy igazi kibaszott De Niro sztori, a kölyök az utca mélyéről, aki aztán (valószínűleg személyes tragédiái nyomán) a rendőrség soraiban kötött ki, és meg sem állt, míg tíz éve felküzdötte magát a kapitányi rangig. Ő az IU közvetlen felettese, aki vasmarokkal irányítja ugyan a csenevész bandát, de ahogy az sejthető is, ugyanakkor mindent megtenne az összes tagért. Olyan a fickó, mintha a hetvenes-nyolcvanas években ragadt volna, legalábbis ami a módszereit illeti, nincs jóban a technológiával, ellenben kellően az agyára megy a HR-osztály. Szigorú, úgy ráncolja a szemöldökét, mintha mindig neheztelne, de az egyik legmegbízhatóbb és legegyenesebb ember, akivel csak össze tud hozni a sors.
Közte meg Bellamy között van egy egészen nehezen kitapintható barátság; nem csak az évek és több kolléga, többek közt Bellamy egykori partnerének és legjobb barátjának, az egység egyik valaha volt legjobb nyomozójának elvesztése kovácsolja össze őket, de van ott valami féle megértés is. Könnyen eltudnám képzelni, hogy Ő is elvált, de azt is, hogy boldog házasságban él; igazából a megalkotóra van bízva. Ugyanígy az archoz sem ragaszkodunk, természetesen, bárkit be lehet hozni, aki csak szimpatikus, és bármilyen plusz fordulatot be lehet dobni hozzá. Csak törvényszegőt ne csináljunk belőle, ha lehet; az más reszortja lesz.  

Bellamy szavaival élve: azon kevés újoncok egyike, akit kedvel, mert a legtöbb újjal ellentétben Borelli tudja, mikor maradjon csendben, ez pedig az idő legnagyobb része. Nem olyan rég, néhány hónapja került az egységhez, és látszólag nem engedte, hogy eltöltse a frissen kinevezett nyomozók nagyképű köde: tudja, hogy még tanul, ezért nem fél kérdezni, ahelyett, hogy elrontsa az egészet.
Azon kevesek egyikeként, aki képes elviselni nagyjából bárkit, gyakran osztják be Bellamy mellé, és határozottan azon maroknyi ember egyike, aki ezt még értékelni is tudja. Meglepően sokat beszélgetnek; majdnem annyit, mint ahányszor Borelli megpróbálja befűzni a csinos nőket a helyszíneken, ahová kiszállnak; legyen az egy rámenős riporter vagy egy járőrnő.

A jóval szűkebb női front képviselője, sokáig egyetlen tagja, miután az egykori Marion Lenskit kapitánnyá léptették elő egy másik kerületben pár éve. Habár megvan a maga határozott kilátása, nem hiszi magáról, hogy egy épületeket is ledönteni képes Fekete Özvegy, örül a maga nőiességének, és nem érinti feltétlenül rosszul, mikor a férfi kollégák bókolnak neki.
Habár a családi állapot választható, az biztos, hogy van legalább egy gyereke, és különösen nehezen érintik az olyan ügyek, ahol gyerekek is sérültek, akár áldozat, akár hozzátartozó. Sokkal érzelmi-alapúbb megközelítése van, nem annyira az hajtja, hogy a törvénynek eleget tegyen, hanem hogy valódi igazságot szolgáltasson – már amennyire ezt az igazságügyi rendszer aztán engedi.  

Seeley kapitány asszisztense, a csapat önjelölt lélekguruja, és még önjelöltebb arca. Recepciósként kezdte, aztán valahogy sikerült elég hasba lyukat beszélnie, hogy a végén egy kissé jövedelmezőbb és fontoskodóbb állást tölthessen be. Ő egyeztet a különböző szervek és az IU között, így ha munkát kapnak (vagy elvesznek), ha a HR vagy a PR vagy a főnökség elégedetlen, rajta csattan az ostor, de őt aztán nem kell félteni, amilyen apró, akkora a hangja. Van benne valami tagadhatatlan, nyers bájosság, meg némi szerencse;valószínűleg még egy asszisztens sem vágott a polgármester fejéhez olyan ízes, válogatott sértéseket, mint ő, és tarthatta meg a munkáját – igaz, telefonon volt, és nem gondolta, hogy a polgármester az, ráadásul azt hazudta, a neve Mary Lewis, aztán lecsapta a kagylót. 

Te azoknak az egyike vagy, akire a bűnügyi igazgatóság már korán felfigyelt, még az akadémián; akiknek a vizsgákon nyújtott teljesítménye végett nem kellett járőrként dolgozniuk, hanem tovább küldtek a főiskolára.  Senkit sem lepett meg, hogy tökéletesen teljesítesz; mindig mindent a könyveknek megfelelően, időre, szépen, rendezetten. Mintapéldája vagy azoknak, akiket az osztályvezetők idejekorán be akarnak hálózni, hogy tökéletes utódot neveljenek belőlük, aki tovább öregbítheti a hírnevet.
Rád is ez a sors várhatna, ha nem lenne itt egy apró hiba: mégpedig hogy nő vagy.  
Nem szereted, mikor ezzel szembesítelek, pedig rájöhetnél, hogy csak a tényeket szögezem le. Emancipációs törekvések ide vagy oda,  még mindig nehéz egy bizonyos pozíciónál előrébb jutni, a nagy öregek ugyanis ritkán tűrnek meg maguk között bárkit a szebbik nemből. Jobb volna, ha ezt mihamarabb elfogadnád; igyekszel is, bár láthatóan sért.

Alig pár hónapja kerültél az egységhez, korábban a gyilkosságiaknál ténykedtél, akik egészen más módszerrel dolgoznak. Olyan, mintha újra tanulnál; ugyanolyan bizonyítási vággyal veted bele magad a munkába, mint egy kiscserkész. Az én partnerem lettél, miután az előzőt előléptették a főnökség berkeibe.

Mint két világ találkozása. Te gazdag körökbe születtél, egyedüli gyermek vagy, aki a legmenőbb iskolákba járt, és aki mindig megbeszélhette a szüleivel a problémáit.  Mikor megkérdezik tőled, miért lettél mindennek ellenére rendőr, azt válaszolod: családi okokból. Elvégre, a nagyapád annak idején városi rendőrfőnök volt. Hozzámentél a középiskolai szerelmedhez, tőle született a fiad is, és látszólag tökéletes életet éltetek.

A hangsúly persze a látszólagon van. Még nem tudunk sok mindent megosztani egymással, bár nem tudom, a Te helyedben bármikor is megosztanám-e, hogy a férjemtől azért váltam el, mert erőszakos lett, ám még így sem tudtam menekülni előle; hogy bár köztiszteletben álló politikus és üzleti nagyágyú, a rosszabbik oldal felé húz, arra, amelyet te üldözni lettél hivatott. Hogy egy ideje már a fiatok biztonságával zsarol téged, s megpróbál rávenni, hogy információkat adj ki neki, hogy védd őt a razziáktól és ellenőrzések sorától.

Vajon meddig bírod?

A PB-hez nem ragaszkodom, csak azért jutott eszembe, mert együtt játszanak egy filmben. Vacilláltam még Katheryn Winnick, Monica Raymund, AJ Cook, meg egy csomó más arc között, de lényegében az igénylőre van bízva, hogy kit hoz végül, nekem csak annyi a lényeg, hogy ki lehessen nézni belőle egy valamire való nyomozónő szerepét.
Ahhoz sem ragaszkodnék, hogy nő legyen, ha nem élezné még jobban a kettejük közti ellentéteket, amit szeretnék hangsúlyozni.
Szeretném, ha ebből valami mélyebb ismertség alakulna, de csak lassan. Mivel a nő titkairól Bellamy nem tud, a pontos háttér nyugodtan változtatható és alakítható saját szájízre. A keresztnévhez sem ragaszkodnék, csak a vezetéknévhez, aszerint lesz ugyanis emlegetve.

Azon kevés, még mindig az egységnél dolgozó nyomozó egyike vagy, aki még ismerhette a 2010-ben megölt társamat, Markot; amolyan mentorfigura volt számodra, és közeli barátod is, így első kézből élhetted át, miféle felfordulást is okozott mindenki életében a halála.
Szintén azon kevesek közé tartozol, aki elvisel. Sőt: merném mondani, hogy barátok vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy különösebben sokban hasonlítunk, inkább van köztünk egy jó adag megértés a másik felé, és ennek a közösen átélt traumák mindenképp részét képezik. Különleges egységünk másik arca vagy, úgymond; főleg, mióta elutasítom a médiának való nyilatkozást, Téged szoktak megkeresni az efféle felkérésekkel, és amekkora egoista egy pöcs vagy, el is vállalod őket. Szeretsz szerepelni, szereted, ha figyelnek rád, legalább annyira, amennyire te figyelsz a külsődre. Könnyen szót értesz másokkal, de a túlzott jópofizást nem szabad összetéveszteni azzal, hogy ostoba lennél, vagy ne tudnád értékelni a baráti hűséget. Bízom benned; te pedig valamiért nem ítélsz el, ami az alkoholizmust illeti. Van valami köze hozzád, de azt nem tudom, pontosan miféle, ezt a témát nem igen boncolgatjuk a közös sörözések alkalmával.
Amit nem tudok, az az, hogy a múltad korántsem szeplőtlen. Még járőr korodban esett meg, hogy ittas állapotban vezetted a járőrkocsit. Mit vezetted? Száguldottál vele, ahogy egy gyanúsítottat üldöztél a városon át. Ahol ötvennel mehettél volna, több, mint százzal száguldottál, és bár a társad és egyik legjobb barátod átvette volna tőled a volánt, te ragaszkodtál hozzá. Ekkora tempónál, úgymond, minden kocsi úgy tűnik, mintha parkolna; egy kezdő jogosítvánnyal rendelkező húsz éves srác valamiért figyelmen kívül hagyta a szirénát, vagy csak nem tudta, mit kezdjen vele; kihajtott elétek.
Hogy ekkor mi történt, azt csupán mások elbeszéléseiből tudod, mert semmire sem emlékszel; olyan súlyos sérüléseket szereztél, hogy hetekig feküdtél kórházban mesterséges kómában, lélegeztetőgépen. A társad, aki nem kötötte be magát, kirepült a szélvédőn, és olyan erővel csapódott egy kirakatba, hogy a fém vázat is meghajlította. Azonnal szörnyet halt, a fiatal sofőr pedig nyaktól lefelé lebénult. Mardosott a bűntudat, hiszen tudtad, hogy te vezettél;a lapok mégis úgy hozták le, hogy a társad ült a volánnál. A rendőrkapitány személyesen keresett fel, hogy ezt nyomatékosítsa benned: ez a valóság. Legalábbis az a valóság, amit a rendőrségi imidzs megengedhet magának. Egy iszákos járőr, aki a gondatlanságával egy civilt is kis híján megölt? Aligha.
Már régen történt a dolog, huszonéves voltál, és néha már Te is kételkedsz az igazságában. Az ügyről nem is készült valódi akta; legalábbis, gondolod te. Az igazság az, hogy a helyszínen készülő fotók mindent bizonyítanának, a helyszínelőket azonban kellően sakkban tartották ahhoz, hogy ne akarjanak árulkodni. A bizonyíték ellened nem eltűnt, csak a kellő szőnyeg alá lett söpörve. Amikor pedig Yvette, jelenlegi nyomozócsoportod tagja és a Belső Ügyosztály beépített embere egy sörözés után veled kettesben maradva, felsőbb utasításra, tudomásodra hozta, hogy elég egyetlen csettintés, te pedig repülsz nem csak a nyomozók, de az egész rendőrség berkeiból, s lassan negyven évesen lehetsz tapasztalat nélküli munkakereső, valószínűleg azt kívántad, bárcsak inkább Te haltál volna meg.

Kicsit hosszú lett, de a lényeg, hogy a családi hátteret a múltban illetve a jelenben egyáltalán nem szabnám meg, az egyedüli, amihez ragaszkodom, az a baleset ténye. Spencer feladata (akinek ez lehet a kereszt- vagy vezetékneve is) az lenne, hogy Bellamy egyik bizalmasaként próbálja megfigyelni őt. Yvette is hasonló céllal lett az egységhez küldve, de míg ő a szabályok szerint jár el és mindenki "ellen" jelent, ha kell, Spencer csakis Bellamy (és Carlos Herrera) megfigyelésére szolgálna.
Hogy a későbbiekben ez hogy fog alakulni, az majd úgyis eldől. Nagyon várnánk az úriembert, akit említettem már pár reagban, például néha Bellamywal együtt megy előadni kriminálpszichológiai tantárgyakon belül a megoldott ügyeikről.
Arcokhoz nem ragaszkodnánk, Huisman csak egy ötlet. Legyen korban nagyjából passzoló, és lehetőleg ki lehessen nézni belőle egy nyomozó szerepkörét. Egyébként más nincs megkötve.