Romantikus alkat vagyok, vagyis annak tartom magamat. Nem nézem könnyes szemekkel a Szerelmünk lapjait, de egy átlagos srác azt se tudja, hogy az micsoda. Eddig egyszer voltam párkapcsolatba, és akkor mindent beletettem. A legtöbb lány örülne, ha olyan fiúja lenne, aki hetente ajándékokkal lepi meg. Nem kell nagy dologra gondolni, csak például egy csokor rózsa. Az ilyeneket imádják. A legutóbbi kalandomnak viszont semmi köze nincsen a romantikához. Nem fogok nagyon vulgáris szavakat használni, de baszki... A lány vezeték nevét se tudom. Esküszöm, hogy az ilyen viselkedés távol áll tőlem. Dühös voltam anyámra és örültem, hogy végre levezethetem a feszültséget. Aztán jött ez a lány. Bakker, mikor még ruha volt rajta akkor is könnyen meg lehetett mondani róla, hogy jól néz ki. Szóval én belementem a játékába, aminek az lett a vége, hogy az ágyamba kötött ki az éjjel. Ez pedig távol áll tőlem, de nem bántam meg. Néha nekem is kell egy kis kaland. Már nem kell anyuci tökéletes fiának lennem mióta megtudtam, hogy a drága anyuka se egy szent. Reggelre viszont eltűnt, amivel nem bántott meg. Kicsit kellemetlen is lett volna reggel felébredni mellette, így örültem, hogy elment. Nem azért, mert nem volt jó vele az éjjel, inkább csak fogalmam sincsen, hogy ilyenkor mi a francot kell csinálni. Meg mikor a nővérem is felébred már nehezebb lett volna kiszöktetni. Ezzel pedig nem is foglalkoztam többet a sztorival. Szép volt, jó volt és véget ért. Aztán... Nem nekem jött a folyóson? Valamit még mondott is, de nem igazán tudtam figyelni, mert csak lefagyva bámultam magam elé a hirtelen sokk miatt. Mi a szent szar? Ő velem jár egy suliba?? Oké, okés, az egy gimis buli volt, de bakker, fogalmam se volt, hogy ő is ide jár. Alig ismerek valakit. Utána amilyen gyorsan csak tudtam elhúztam a csíkot. Ezután eltelt még pár nap és nem hazudok párszor eszembe jutott. Úgy hiszem ez teljesen normális. Még is csak lefeküdtem vele. Ja és meg is tudtam a teljes nevét – Tabitha Greenwood –, de persze a kis légyottunkról nem beszéltem senkinek sem. Nem vagyok az a fiú, aki ilyenekkel vág fel mások előtt. Ma azt hittem, hogy több váratlan fordulat már nem is érhet ezzel a szállal kapcsolatban, de éppen mikor a biciklimről szedtem le a zárat a suli előtt egyik pillanatról a másikra megjelent előttem Taby. Azt hiszem így becézik a többiek. – Szia – húzom fel a szemöldökömet és fogalmam sincsen, hogy mit akarhat. – Kell egy fuvar? – próbálom viccelődéssel oldani a feszültséget. Remélem nem randira akar elhívni, vagy valami ilyesmi, mert esküszöm nekem most semmi kedvem és energiám nincsen egy párkapcsolathoz. Így is van elég bajom a drága családom miatt.
Nagyon nem tudom, hogy mit kéne tennem, ahogyan azt sem tudom, hogy hogyan kéne ehhez az egész helyzethez állnom. Túl sok minden történt, túl sok idő alatt és egy olyan hiba is csúszott a számításba, aminek soha nem szabadott volna megtörténnie. Bárcsak ne mentem el volna abba az átkozott buliba, akkor most nem tartanék itt és nem kéne azon töprengenem, hogy hogyan tovább. Az már biztos, hogy Greg osztálytársa és tőle biztosan sokkal több mindent megtudnék, de mégsem tudom, miként is álljak elé és mit mondjak neki. Mivel tudnám meggyőzni? Talán mondjam el neki, hogy a konyhájukban láttam az anyját a matektanárral kefélgetni?! Mondjuk biztosan nem hinne nekem és csak kinevetne a fenébe, szóval valami más kell. A gondolkodás sajnos napokig elhúzódott és még mindig nem találtam ki semmi olyat, amivel előrébb lehetnék, sőt. Még az a hülye picsa Alicia is háborút hirdetett Tiktok-on, mintha bármi esélye is lenne a csapatom ellen, többen is már láttam, hogy beégették, nem is kellett nagyon beleavatkoznom. Azon is erősen elgondolkodtam, talán már itt lenne az ideje, hogy átmenjek egy másik felületre és belemerüljek a youtube világába, rejtelmeibe, de még túl nagy falatnak érzem, egyelőre elég ez. Felesleges törni az agyam, az lesz a legegyszerűbb, ha elé állok és megkérem, hogy segítsen nekem, ha ez nem megy szépen, akkor majd taktikát váltok. Biztos nem szeretné ő sem, hogy olyan pletykák terjengjenek az anyjáról, hogy a matek tanárával melegedett össze, én is szégyellném ezt a dolgot. Nem volt nehéz megtalálni őt, biciklivel jár iskolába, szóval tudtam, hol kell majd keresnem, időközben a nevét is megtudtam, Oscar Singleton, de a bongyorka sokkal egyszerűbb. - Egy Porsche vár az iskola előtt, megoldom a fuvarom. - mondom neki nemes egyszerűséggel, majd a szemébe nézek. - Segítened kell nekem, mármint nem kell, de fogsz. - szögezem le neki, cseppet sem érdekel, ha nem fog neki tetszeni. Beláthatja, hogy sokkal jobb lesz neki is, ha inkább csak egyszerűen belemegy ebben az egészbe és nem próbál ellenkezni.
Nem szégyellem, amit tettem, de persze nem igazán szeretném megismételni. Nem vagyok az „részeg egy éjszakás” kalandok híve. Jobban szeretem tisztességesen kezelni a dolgaimat, de ha már így alakult, akkor elfogadom a helyzetet. Nem emészt fel a bűntudat. Persze azért remélem őt sem. Igaz fogalmam sincsen, hogy mire emlékszik. Én nagyjából mindenre, és az emlékeim szerint azért annyira ő sem volt kiütve. Na mindegy, hamarosan úgy is megtudom. Ja szóval ő ilyen lány, szereti mutatni a pénzt. Se baj, nem zavar, csak most már ilyennek könyvelem el magamban. – Aha. Én meg 4000 dollárt költöttem erre a biciklire – bólintok és a végére már muszáj elmosolyodnom. Pont leszarom milyen kocsi jött érte. Remélem ezzel ezt az igazán érdekfeszítő témát hamar le is zárjuk. Én kedves ember vagyok. Vagyis szerintem azok akik ismernek így jellemeznének engem. Próbálom mindig a szebbik oldalamat mutatni. Most is amilyen sebesen csak tudom lenyelem az előbbi előítéletemet vele szemben, és már egy sokkal nyugodtabb hangnemmel szólalok meg. – Mondd inkább hogy miről van szó. Most akkor úgy teszünk mintha köztünk semmi se történt? Csak lazán csevegünk. Nekem megfelel. Aztán eszembe jutott, hogy a buli közben sokat stírölt egy srácot, még akkor is amikor velem beszélgetett. Nem igazán foglalkoztam vele, mert pontosan tudtam, hogy mi is a szerepem. Én voltam a csali. Csak a jelek szerint a srácot (akinek már azóta mondták a nevét, de sajnálatos módon elfelejtettem) annyira nem húzta fel, hogy egy másik fiúval beszélget, így még is csak velem folytatta az estét. Azért ez elég vicces valljuk be. Nagy mákom volt. – Ugye arról a gyerekről van szó? – Tényleg a lehető legkedvesebben kérdezem tőle. – George? Vagy... Gordon?
Lehet az alkoholnak megvan az a jótékony hatása, hogy kissé szebbé teszi a dolgokat is. Mármint azt hittem helyesebb, de megnézve most jobban őt, őszintén... nem igazán az esetem, persze biztos valakinek bejön ez a bongyor haj, de sajnos ez a lány nem én vagyok. Baromira remélem, hogy nincs teljesen belém esve, mert természetesen simán lekoptatnám, csak ugye tőle lehetne a legegyszerűbben megszerezni olyan információkat, amikre égetően szükségem van. Nem tudom elképzelni, hogy mire gondolhat, de talán jobb is, félek, hogy a fejében többször előbukkan a meztelen testem. Inkább hagyjuk. Csak felvonom a szemöldökömet értetlenül és veszek egy pillantást a biciklijére, de nem igazán látszik rajta, hogy ebbe bármilyen nagy befektetés lenne. Lassan emelem vissza a pillantásomat, majd a szemébe nézek ismét. - Lehet játékpénz volt, biztos egyszerű összekeverni a valódival. - látszik rajta, hogy kicsit sem gondolom komolyan, amit mondok, de mindenesetre azért én is elmosolyodom, nem akarom sem megbántani, sem elijeszteni őt. Amikor sürget csak sóhajtok egyet. - Ha ennyire sietsz, akkor nem tartalak fel. - mondom megforgatva a szemeimet, de azért a kezemet a kormányra rakom, hogy ha akarna se tudjon elindulni. Fogalmam sincs róla, hogy hogyan tudnék belekezdeni vagy egyáltalán, hogy hogyan közöljem vele a dolgokat, kicsit mintha úgy érezné, hogy nyeregben van és nem szeretném, ha... ez felerősödne. Talán nem jó ötlet tőle segítséget kérni, talán butaság volt az egész, de talán... Meglep, hogy tudja, hogy mit akarok és mire gondolok. Nem fogom azonnal rávágni a nevet, az úgy tűnne, mintha megszállottja lennék a srácnak, de azért kicsit szarul esik, hogy ennyire átlátható vagyok. Elengedem a kormányt. - Inkább hagyjuk, szia. - tökéletesen semmilyen hangon mondom neki, miközben elindulok a kocsink felé, butaság volt, hülye vagy Tabitha!
Az ember másmilyen egy piával a kezében. Főleg akkor, ha már jó párszor meghúzta azt. Máshogyan viselkedik és máshogy viszonyul a körülötte lévő emberekhez. Ez onnan jutott eszembe, hogy az a Tabitha akivel én beszélgettem a buliban tuti nem volt ilyen hisztis (?), mint aki most áll előttem. Akkor nem úgy alakult volna az az este. Ebben 100%-osan biztos vagyok. Most meglehetősen furán viselkedik. Biztos megjött a Mikulás; akkor a tesóm is mindig megbolondul és úgy viselkedik, mint egy veszett kutya. Vagy talán csak ennyire rosszul érinti a téma. Felsóhajtok. Baszki. Miért érzem azt, hogy mindjárt valamibe bele fogok keveredni nagyon csúnyán? Épp van elég izgalom az életemben. – Várj – kiáltok utána, mert úgy érzem, hogy ez a helyes döntés. Azért egy kicsit remélem is, hogy visszafordul. Kezd érdekelni, hogy mit akarhat tőlem. Gyorsan leveszem a láncot a bicikliről és egy pillanat múlva már mellette tolom azt. – Figyelj fogalmam sincsen, hogy mit is akarsz tőlem, de általában, ha valaki kér tőlem segítséget, akkor én azt nem tagadom meg tőle. Rendes gyerek vagyok – mosolygok, amivel próbálom jobb kedvre deríteni a lányt. A jelek szerint nem éppen a legjobb hangulatában van. – Szóval nyugodtan mondhatod, hogy mi bántja a szívedet. Vagy arról akarsz beszélni, ami... közöttünk... történt? –puhatolózva kérdezem, mert fogalmam sincsen, hogy meddig is mehetek el ezzel kapcsolatban. Nem ismerem annyira (valójában semennyire sem) Tabithát és ez volt életem első egy éjszakás kalandja. Fogalmam sincsen, hogy hogyan kell viselkedni. Ezt az egészet még a tesómnak se meséltem el. Mostanában (vagyis amióta anyám viszonyát megtudtam) az ilyen egyre többször fordul elő. Régebben mindent megosztottam vele, de most úgy érzem, hogy ha valami személyeset elmondanék neki, akkor kibukna belőlem minden. Én pedig nem akarom, hogy ő is tudja, hogy én mit tudok. Látszik, hogy velem mit tesz. A tudatlanság sokkal jobb.
Az egészet csak annyiban kellett volna hagynom, nem kellett volna egy kicsit sem foglalkoznom vele, mert... felesleges. Mármint semmi értelem sincs annak, hogy pazaroljam az időmet egy olyan srácra, aki látszólag még csak segíteni sem akar. Lehet meg van sértődve vagy nem tudom, de mennyire gáz lett volna, ha tovább maradok ott és reggel át kellett volna esni egy kínos beszélgetésen. Nem az esetem, kicsit sem, legalábbis biztos van olyan lány, akinek baromira bejönnek a bongyor srácok, de édesem, ez a csaj nem erre bukik, nagyon nem. Elindultam, mi mást tehettem volna? Szóval inkább csak haladok tovább cseppet sem zavartatva magam, Tabitha nem fog senkinek sem behódolni, szóval ő sem várhatja el. Amikor megjelenik mellettem, cseppet sem veszítve a tempóból haladok tovább. - Nagyon rendes gyerek vagy. - forgatom meg a szemeimet, mondhatjuk az egy igazi rendes srác, aki lefekszik egy részeg lánnyal, pont így definiálják szerintem is. Mindegy, lapozzunk. Nem tudom, hogy érdemes lenne e vele megosztani a terveimet, hogy miként lenne szükségem a segítségére. Mikor megszólal újra csak hirtelen megállok és elég szúrós szemekkel pillantok rá. Sóhajtok egyet majd élesen szívom be a levegőt. - Nem történt köztünk semmi sem, ittunk egy italt ketten és utána mindenki ment a dolgára. - elég egyértelműen adom tudtára azt a forgatókönyvet, amit hallani szeretnék tőle, ezentúl így kell nyilatkoznia arról az estéről. - Lett volna egy kérésem, de nem akarom, hogy hülyének nézz, lenézz vagy éppen kinevess, megspórolnám azt, hogy tönkretegyem az életedet. - keserédes mosolyra húzom az ajkaimat, majd elindulok újra.
Látom rajta hogy valamit mondani akar, de ha így haladunk soha az életben nem fogja elmondani. Én meg persze, hogy azért is ki fogom szedni belőle. Egyrészt mert segíteni akarok, másrészt mert... Na fúrja az oldalamat, hogy Tabitha Greenwoodnak milyen segítség kelhet pont tőlem. Úgy is már kezdtem unni ezt a napot. – Jójó nyugi, akkor semmi se történt –értek egyet vele nemes egyszerűséggel és a hangomat próbálom a lehető legjobb barátságosabbá tenni. – Tudok titkot tartani, ha erről szerettél volna beszélni. Igazából én sem akarok világgá kürtölni az egészet. Vagyok annyira jól nevelt, hogy tudjam, hogy azért ez nem életem csúcspontja. Még akkor is, ha a suliban pár fiútól biztosan kapnék egy erős várveregetést. Csak tudom magamról, hogy ezután biztosan szarul érezném magamat. Ez a sztori kettőnk között marad, mert velünk történt meg – és ez így van jól. Csöndben végig hallgatom, amit mond és titkon örülök, hogy elkezdett beszélni. Szerintem most már nem fog faképen hagyni. Talán ki tudom belőle szedni az igazságot. Aztán még is csak elindult...Bakker! Gyorsan lépek egy nagyot, hogy szembe kerüljek vele és ne tudjon tovább sétálni. – Megígérem, hogy nem foglak kinevetni, sem hülyének nézni. Nem vagyok olyan srác –sóhajtok egy nagyot. Ezt a mondatot még meg fogom bánni – Ha pedig szerinted valami gáz dolog, akkor pedig ki a francnak mondanám el? Nincsenek barátaim ebben a városban –kínosan felnevetek, mert igen, éppen bevallottam neki, hogy mekkora egy lúzer vagyok. Idióta! – Csak mond el, utána megoldjuk a gondodat és soha többé nem kell beszélnünk. Kisujj eskü!
Ez a helyes hozzáállás, köztünk a világon semmi sem történt és nem is igazán fog, ebben biztos vagyok. Hirtelen sok volt a pia és pont kapóra jött, hogy felhasználhassam a céljaimhoz, de ő is csak egy újabb használhatatlan eszköz lenne? Biztos meg van a maga baja is, amit a konyhában láttam, azt jobb lett volna nem látnom nekem sem... de nem hiszem, hogy orrára kéne kötnöm azt a dolgot. - Nem kell titkot tartani, mert semmi sem történt, ezt már megbeszéltük. - mondom sóhajtva, majd csak gondolkodom, hogy mivel tehetném ezt a beszélgetést rövidebbé és sokkal kevésbé kellemetlenné. Remélem nem csak nekem kényelmetlen ez az egész beszélgetés. Nem tudom hirtelen eldönteni, hogy érdemes lenne e esetleg megkérni, hogy segítsen megszerezni azt az idiótát és talán megint csak előbb járt a szám, minthogy átgondoltam volna normálisan is, hogy mit akarok és mit kéne neki mondanom. Újabb sóhaj. Vicces egy srác, azt biztos. Próbálok nem felnevetni azon a megjegyzésén, hogy ő nem olyan srác, persze a rendes srácok biztosan lefekszenek részeg csajokkal, na mindegy is. - Kérlek, nagyon is jól látom milyen srác vagy és amúgy is srác vagy, úgyse értenéd meg. - tényleg csak az időmet vesztegetem egy olyan dologra, amire nagyon nem kéne, mondjuk rá. Nézek hirtelen hátra a vállam helyett. - Oh, szóval te most engem akarsz hülyének nézni? - kérdezem, majd még simítok is egyet a hátamon. - Nem tollas a hátam, szóval ne nézz már madárnak, inkább szerezz barátokat. - hülyeség, az egész hülyeség, próbálom kikerülni őt.
Bólintok arra, amit mond. Ha azt akarja, hogy így kezeljük, akkor így fogjuk. Én ebben teljesen partner vagyok. Nem fogok megsértődni, meg kiakadni. Egyszer elmondta és akkor is megértettem. Mondjuk kérni lehetne, de mindegy, nem várom el. – Mi a francnak néznélek hülyének? –Felhúzom a szemöldökömet és inkább nem mondom ki, hogy mit gondolok. A buliban nem így viselkedett, szóval nagy eséllyel a „gond” miatt ilyen kis puffancs. A franc küzd tovább. Ő jött hozzám, ő keresett meg, akkor meg ne tegyen úgy mintha nekem lenne rá szükségem. Ha nem mondja el, hogy miben tudnék segíteni, akkor így járt. Max szenved tovább egyedül. Semmi kedvem nincsen tovább hallgatni, ahogyan ócsárol miközben én csak segíteni akarok. Lökött. – Jó, akkor hagyjuk békén egymást. Nem történt semmi, és most se történt semmi. Csá! – fordulok vissza a biciklimhez, hogy magam mögött hagyhassam ezt a beszélgetést, meg az egész csajt. Magamban még motyogok pár szót a felgyülemlett gondolatok miatt. Felidegesített. Forrófejű vagyok tudom, de most esküszöm nagyon próbálom visszatartani magamat. Csak lefelé nézek a földre és mindent megteszek, hogy teljesen lenyugodjak...de.…nem... Ott motoszkál a gondolat a fejemben. És hát, azért se bírom ki, azért is felemelem a fejemet és kinyitom a számat egy gúnyos mosollyal rajta. – Oh és mond csak, hogy akkor én milyen fiú is vagyok? Ha már olyan jól látod. Nagyon érdekelne.
Nagyon örülök, hogy ezt ilyen rövidre tudtuk zárni, nincs szükség itt felesleges beszélgetésekre, nagyon is jól tudjuk, hogy az az este meg sem történt. Nem is akarok róla beszélni és még csak gondolni se rá, mindketten tudjuk, hogy egy olyan baleset volt, ami nem történhet meg még egyszer, mert nem. Bár teljesen nem emlékszem mindenre, de sajnos... tudom, hogy... jól esett és talán ez is volt a legbosszantóbb az egészben. - Nem tudom, ki tudja... nem ismerlek és nem is akarok bízni még benned. - jegyzem meg halkan, de biztos hallotta. Kurvára nem akarok egy ilyen sráctól kérni semmit sem, nem is akarok vele igazán beszélni sem és gondolom ezek után már ő sem akar majd velem beszélni, mindenkinek így lesz jobb, mindenki így fog jobban járni. - Csá, további szép napot neked. - mondom neki gondolva, hogy végre lezártuk ezt az egész beszélgetést és végre vége van mindennek. Én tényleg azt hittem, hogy most végre békén fog hagyni, hogy nem fog hozzám szólni. Nem tudom, hogy ezekre mit kéne reagálnom és az utamat is állta, hát akkor legyen. Megmarkolom a pólóját és magamhoz húzom, hogy megcsókoljam, érdekel, hogy mit fog reagálni, hogy mit fog tenni, hogy miket fog hozzám vágni.
Megfeszülve szinte izzó szemekkel várom a válaszát. Az ikertestvérem szerint komoly indulat kezelési problémáim vannak – okés, ezt nem nagyon tudom letagadna, mostanában tényleg belekeveredtem egy-két...három-négy verekedésbe. Kezdek kifordulni magamból a sok otthoni stressz miatt. Egyre többször vesztem el az irányítást saját magam felett. Ez nem én vagyok. Én a nyugodt és stabil Oscar vagyok. Veszek egy mély levegőt és már mondanám is a békéltető szöveget, amikor szószerint letarol. Na nem egy kamionnal, hanem egy csókkal. Igen, egy Csókkal – nagy betűvel csak hogy kiemeljem mennyire meghökkentő Nem is emlékszem, hogy mikor lefeküdtünk milyenek voltak a csókok. Puhább vagy inkább vadabbak? Csókolóztunk egyáltalán? Most biztosan azt csináljuk. Nem tudom, hogy miért, de az agyamat újra elönti valami. De most már nem düh, valami egészen más. Az se érdekel, hogy a suli mellett csináljuk és valaki megláthat. Legszívesebben a közeli falnak nyomnám a teljes testét és ott folytatnám. Már emelem a kezemet, hogy a derekára helyezzem... Nem. Ezt nem tehetem meg. Leengedem a kezemet és lassan elhúzom a fejemet. Nem tudom, hogy mit akarhat tőlem ez a lány. Tényleg nem. De nem játszhatok vele így. Nem szabadott volna visszacsókolnom. Nem akarok rossz képet mutatni. Nem akarok valamibe belerohanni, ami nem tudom, hogy micsoda, és őt se akarom belerántani. Megbánó tekintettel nézek az arcára, ami alig pár centire van az enyémtől. – Gondolom erről se szeretnél beszélni, és ez se történt meg – szinte már suttogok, hogy csak ő hallja meg.
Ostoba vagyok, de tényleg olyan ostoba, amilyen csak lehetek. Nem kellett volna ezt tennem vele, egyáltalán nem kellett volna lesmárolnom őt, mintha ez olyan természetes dolog lenne, mert baromira nem az. Nem is ismerem őt és csak egyszer feküdtünk le, szóval én sem tudom, hogy miért teszem azt, amit teszek. A testem magától kezdett el cselekedni és hiába áltatom magam, hogy tesztelem őt, hogy mit fog reagálni, mélyen belül tudom, hogy ez nem teszt és nem csak próbára teszem. Nem emlékszem igazán a szexre, de ez a csók olyan más, mint amilyenek eddig voltak akárkivel is. Az ajka tökéletesen illik az enyémre, nyelvünk érzéki táncot jár a másikkal és tudom, hogy ez egy olyan csók, amit nehezen fogok elfelejteni. Már nem markolom a pólóját, hanem mellkasára tapasztom a kezem, pontosabban a szívére, mintha mindig ott kéne lennie, aztán már várom, hogy közelebb vonjon magához, amikor... csak elhúzódik tőlem. Ajkaim még éhesek, folytatásért kiáltanak és megértem őket, de őt is megértem. - Sajnálom, nem kellett volna ezt tennem. - sütöm le a pillantásomat és nem is tudom, hogy miért mondom azt, amit mondok, de magától kezd el pofázni a szám. - Nekem Greg tetszik és tudom, hogy egy osztályba jártok, azt hittem féltékennyé tudnám veled tenni, hogy végre igazán észrevegyen. - bököm ki végül, amit eredetileg mondani akartam, de az ajkamhoz nyúlok, végigsimítok csóktól duzzadt ajkaimon... Igen, nekem Greg tetszik, régóta akarom őt... ugye?
Az agyam még mindig nem tudja teljesen feldolgozni, hogy mi is történt. Beleharapok az ajkaimban mintha semmivé akarnám tenni az elmúlt perceket. Annyira hülye vagy Singleton! Nem csaphatod be ezt a lányt. Nem tehetsz úgy mintha akarná tőle valamit. Te nem egy játékos fajta vagy. Legszívesebb fejjel neki futnék a falnak. Talán akkor észhez térnék. – Nem, semmi gond – felelem zavartan és közben az órámra nézek. Ilyenkor már rég otthon szoktam lenni. Bátortalanul próbálom keresni a szemkontaktust vele, hogy kiderítsem, hogy mi is történt az előbb. Ez csak valami teszt volt? Az előbbi beszélgetést alapján nincsen túl jó véleménnyel rólam. Biztosan csak meg akart bizonyosodni. Talán még sem vagyok olyan jó ember, mint aminek hiszem magamat. Összehúzott szemöldökkel hallgatom, amit mond. Most már mindent értek. Az az igazság, hogy csak kicsit zavar, hogy kihasznált. Talán ennek a ténye jobban kiakaszt. Ez a Greg gyerek, biztosan nagyon különleges, ha lefekvésig elmegy...Furcsa... Na mindegy, a szerelem fura. – Oh... Szóval akkor ezt akartad megkérdezni? Hogy lennék e partner a kis tervedben? – kérdezem és közben egyszer végig suhan az agyamon, hogy akkor miért is csókolt meg most. Mert a buliban mikor flörtöltünk ott volt Greg, de most nincsen itt. Gyorsan elhessegetem a gondolatot, mert most nem akarok ilyennel foglalkozni. – Valamiféle kamupasira lenne szükséged? – Ami gondolom én lennék. Ennél kamubb az életem már nem is lehetne. Nevetni lehetne rajtam.
Nem kellett volna megcsókolnom, tisztán látom rajta, hogy nem akarta és még csak kicsit sem élvezte, nem is tudom pontosan, hogy mit gondoltam ekkor és nem is tudom, hogy mi vezérelt engem. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy ezt kéne tennem és ez a helyes, ezzel akartam megmutatni neki, hogy milyen srác is ő, de ez a fegyver visszafelé sült el. Szerintem csak még jobban lejárattam magam ezzel, nem elég, hogy abban a buliban lefeküdtem vele, most még meg is csókoltam őt. Talán csak jobb lenne, ha egyszerűen hagynám ennyiben a dolgot és nem mondanék semmit vagy nem csinálnék semmit, már persze azon kívül, hogy elkerülöm és hazamegyek. Most mit kéne tennem vagy mit kéne mondanom? Mégis a legjobb kérdés szerintem az az, hogy miért gondolok most is a csókra és a folytatásra... Csak nézem, ahogyan az ajkába harap, azokba a puha ajkakba, melyek nem rég még az enyémeket érintették. Vele annyira más volt csókolózni, tényleg olyan volt, mintha ez olyan természetes lenne, mintha ennek a csóknak el kellett volna csattannia, de... nekem Greg tetszik, rá kéne gondolnom és nem az új fiúra, igen... Sóhajtok egyet, egy nagyot. - De, tényleg... taplóság volt tőlem, nem akartalak letámadni, sajnálom. - komolyan is gondolom minden egyes szót, amit kiejtettem a számon. Bárcsak olyan könnyen el lehetne felejteni ezt az egészet és ne bámulnám folyamatosan az ajkait, mintegy kéjsóvár kiéhezett ribanc. Tényleg itt lenne az ideje, hogy végre összeszedjem magam és kezeljem a helyzetet, ahogyan egy felnőtt nő tenné azt. Nem igazán nézek a szemébe, inkább mereven bámulom továbbra is a járdát, nem akarom látni, hogy hogyan néz rám... aztán ez az egész csak kicsúszik a számon, hogy mit tervezek, hogy mit szeretnék tőle kérni, tényleg ki fog nevetni, de akkor sem érdekel, én tényleg megpróbálok mindent megtenni, hogy Greg felfigyeljen rám és belém szeressen, ha kell, akkor felhasználom Oscart is. - Úgy mondod ezt, hogy szánalmasnak érzem tőle magam... - jegyzem meg halkan, de veszek egy mély lélegzetet, próbálok felkészülni arra, hogy kinevet és elmond minden szánalmas kis libának, de valahogy nem ez történik. Pedig próbáltam már előre felkészülni arra, hogy hogyan védjem meg majd magam tőle, de nem lesz rá szükség, legalábbis ezek szerint. - Semmi sem kötelező, de neked is jót tenne, ha az egyik legnépszerűbb csajjal jársz, nagyon sok lány felfog rád figyelni, úgyis mindig az a legédesebb gyümölcs, ami eredendően tiltott. - vonom meg a vállam és tényleg nincs semmi veszítenivalója, csak nyertesen jöhet ki ebből is, ha jobban belegondol.
Ha nem számoljuk a csókot, ami a buli után csattant el közöttünk – hiszen valójában annyira nem is emlékszem rá –, akkor hónapok óta ez volt az első csókom. Kicsit úgy érzem, hogy ez több volt, mint egy csók. Inkább hosszas smárolás. Mennyi ideig tarthatott? Nincsen nagy tapasztalatom ebben – Kaliforniában lényegében 2-3 lánnyal volt hosszabb-rövidebb kapcsolatom – de bakker, ez tényleg jó volt. Vad, izzó, de még is azt a szót is tudnám rá használni, hogy érzéki. Azt hiszem, ha nem az ép eszemre hallgatnék, akkor még mindig folytatnám és már minimum a legformásabb testrészén lenne a kezem. – Fátylat rá – próbálom lezárni a témát minél gyorsabban, és azt hiszem minél jobban eltitkolni a tényt, hogy én nagyon is élveztem a csókot. Merevnek mutatom magamat és érzelem mentesnek. Próbálok mindent racionálisan felfogni. Az elmúlt hónapokban ez elég jól ment a családom szétesésével kapcsolatban. Jaj, bakker mégsem! Hiszen teljes szociális életem romokban hever és én is valahol lent a béke segge alatt vagyok. Vicces gyerek vagy te kibaszott nagybetűs Élet. – Nem akartalak megbántani, sajnálom. – Látom rajta, hogy borzalmasan ideges és emiatt nem is akarom szekálni. Annyira nem ismerem ezt a lányt, nem tudom, hogy milyen az élete vagy hogy ezzel a Greggel valójában milyen is a kapcsolat. Tényleg plátói, vagy talán valami egészen más? Nem olyan lánynak tűnik, aki egy fiú után szaladna. Inkább, aki után 2-3 srác nyáladzik. Talán ilyenek is vannak. De akkor meg mi a jó istent tud az a Gregorian/Gregory/vagy ki? Holnap jobban megnézem magamban a suliban. Felkapom a fejemet arra, hogy saját magát az egyik legnépszerűbb csajnak nevezni. Enyhe savanyú íz lepi el a számat. Az ilyet nem szeretem. Főleg nem, ha kvázi ezzel akarja „eladni” magát nekem. Megköszörülöm a torkomat. – Nincsen szükségem ilyen juttatásokra. –Nem azért mondtam neki, hogy itt nincsenek barátaim, mert sajnáltatni akartam magamat. Ez egyszerűen csak egy tény. Lenézek a bringámra és az agyamon még annak a gondolata is átsuhan, hogy inkább lelépek. Hiszen miért is segítsek neki? A hallottak alapján a bulin csak kihasznált, most érthetetlen okokból lesmárolt, aztán még kicsit meg is sértett ezzel a barátnős dologgal. Majd én szerzek magamban, ha kell. Nem kell hozzá MissMenőke. Rászorítok a kormányra és már a nyelvem hegyén egy nagy csá, amikor...BakkerBakker Ultra nagy Bakker! Miért jut eszedbe ilyen gondolat? Már majdnem elindulhattál volna. Mert az az igazság, hogy be kell ismernem elég nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy kvázi idegenhez, akivel így is van már egy érdekes sztorid, oda menjél és egy ilyenre megkérd. – Nagyon fontos neked ez a srác, ugye? –kérdezem tőle félmosollyal az arcomon, mert igen, romantikus alkat vagyok és valahol mélyen megmosolyogtat, hogy valaki ilyet is megtenne egy másik ember figyelméért. Bolond dolog ez a szerelem. – Segítek neked, de csak akkor, ha elmondod, hogy miért pont én.
Nem is akarok már tovább beszélni erről az egész csókról, csak egyszerűen elfelejteném már végre. Szerencsére ő sem érzi úgy, hogy firtatni kéne ezt a dolgot, így csak örülök, hogy nem hozzuk majd többet szóba, remélhetőleg sosem. Sokkal inkább gondolkodnék valami máson, valami olyan dolgon, ami segíti az életemet és nem csak bántom vele magam. Így is sok dolog van már... Nem tudom, hogy végül miért mondtam el neki mindent erről a Greg dologról, talán jobban jártam volna, ha egyszerűen befogom a számat és nem mondok semmit. Mégsem az történik, amire számítottam, sokkal normálisabban és értelmesebben áll az egészhez, mint hittem. Talán nagyon is korán ítélkeztem felette és elég korán kategorizáltam be őt. - Mindegy is, igazából nincs semmi nagy gond. - azt leszámítva, hogy lesmároltam és kiöntöttem neki a legtitkosabb vágyam. Nem tudom, hogy mit gondoltam vagy éppen mit, miért teszek, de abban biztos vagyok, hogy ő talán segíthet nekem. Aztán valami történik, mert megváltozik és látszik rajta, hogy inkább menni készül, mintsem maradna. Remek Tabitha, megint megcsináltad, gratulálok, csak tapsolni tudok. - Nem úgy gondoltam. - jegyzem meg halkan, majd megint csak a földet bámulom. Nem akartam megbántani én sem és bele se akartam taposni a lelkivilágába, csak azt hittem, hogy ezzel neki is ugyanúgy segíthetek. Már várom, hogy magamra hagyjon és a kavargó gondolataimmal maradjak kettesben, biztos remek dolgok fognak ebből alakulni. - Miért? - csak ez a kérdés csúszik ki a számon és meglepett arccal nézek rá, hiszen azt hittem csak itt fog hagyni majd egyedül. Meglepő, ő tényleg olyan srác, akinél sose lehet tudni, hogy mit fog majd csinálni. - Miért pont te? Nem tudom, talán csak a sors akarta így, de... te amúgysem szeretnél bele egy olyan lányba, mint én. - keserédes megjegyzés és érezheti, hogy ez nem ellene szól. Tuti, hogy sosem tudna belém szeretni, ebből a kevés időből is egyértelműen leszűrtem, hogy elég más világot képviselünk.
Képes lennék belemenni egy ilyenbe? Így is elég hazugság van az életemben, erre most még jobban megcsavarom. Erről is hazudnom kell Zoénak? Vajon már csak erre vagyok képes? Nem tudom miért teszem, de ösztönösen bólintok rá, mint aki érzi, hogy ebben a pillanatban itt és most ez a feladata. Mint amikor úgy sétálsz, hogy szinte már nem is te mozgatod a lábaidat, hanem azok mennek maguktól. Nem ellenkezek az ötlet ellen, hagyom, hogy a sors magával húzzon. Talán mert szeretnék hinni az igaz szerelemben. Abban, ami kitart, amihez nem kell alkalmazkodni, ami igaz és amit csodálni lehet. Most biztosan egy naiv csöpögős kisgyereknek hisztek. Pedig mint ahogyan mondtam én hinni szeretnék, de sajnos nem hiszek. Mennyivel egyszerűbb lenne úgy az élet. Talán mert szeretnék az otthoni zűröktől elszakadni és ezért csinálok magamnak még nagyobbat... Ekkora ostobaságot teljesen kinézek a tudatalattimból. Nem vicc. Most már biztosan összezavartam szegényt. Én sem tudom már, hogy mit gondolok, vagy hogy hogyan viszonyulok hozzá. Egyik pillanatban még üvöltözni tudnék, a másikban meg már szövetkezek vele. Mit csinál velem ez a nő?? Kicsit elbambulok és már csak arra kapom fel a fejemet, hogy arról beszél, hogy tuti nem szeretnék bele. – Nem, nem, olyanra most nagyon nincsen szükségem – rázom meg a fejemet határozottan és pontosan értem mire gondol. Elég gáz szerelmi háromszög tudna így kialakulni. Talán már a buliban is az egész csak egy teszt volt. Hogy vajon a kis akció után belehabarodok vagy sem. Okos. Etikátlan, de nagyon okos. – Ha gondolod megadom a telefonszámomat és akkor mindent le tudunk egyeztetni, de nekem most már mennem kellene.
Ostoba vagyok, de tényleg néha annyira ostoba tudok lenni, hogy csak egyszerűen felpofoznám magam. Meggondolatlan voltam és óvatlan vele kapcsolatosan, nem kellett volna csak megcsókolnom mindenfajta ok nélkül, mintha ez teljesen normális lenne és én sem vagyok ostoba, tudom hogy mire gondolhat vagy éppen mi járhat a fejében. Félek, hogy egy életre elástam magam előtte és talán csak mint védekezés vagy ostoba kifogásként használtam az "igazságot". Előbb kellett volna neki elmondanom az egészet, legalábbis a csók előtt és nem kellett volna megcsókolnom, kicseszettül nem kellett ez csók. Egyszerűen kínos ez a csend és az, hogy még az arcáról sem tudom eldönteni, hogy hogyan vélekedik ezzel az egésszel kapcsolatban. Ki fog nevetni és megérdemlem, teljesen megérdemlem majd azt... buta vagyok, hiába próbálom magam nőnek vallani, még kislány vagyok, tényleg egy bugyuta kislány vagyok... mit csinál velem ez a srác?! Nem, nem vagyok se bugyuta, se kislány! Nélküle is képes vagyok megoldani és tudom, hogy menne, eddig is mindent megoldottam magam. - Semmi gond, gondoltam. - nem őszinte a mosolyom, de egyáltalán nem ismer, így nem is tudhatja. Néha tényleg úgy érzem, hogy nekem sose lesz senkim és hiába próbálok megtenni mindent Greg-ért, ő egyszerűen sosem fog engem észre venni. - Már a buliban cseréltünk telefonszámot, fogok majd írni neked, ne félj. - feleltem, majd elindultam végre az autófelé, most már nekem is jó lenne otthon lennem, na nem mintha megakarnám beszélni anyuékkal, hogy milyen is volt ez a mai napom.
Kezdőlap
