Zsákutcába ütköztem az üggyel kapcsolatban és ez így ment hetek óta. Sem én, sem Adriana nem jutottunk előre, bár többnyire közösen dolgoztunk rajta (és kölcsönösen mentünk egymás idegeire). Néha idegesített, hogy ennyire jókislányt játszik, mikor én egy ügy érdekében kicsit messzebb mennék, de amúgy be kell ismernem, élvezem, ha felhúzza magát, és igen, azt is, ha mellettem van. Nagyon jó rendőr, és vonzó nő, de erre nem gondolhatok, még ha jól is esik. Nem azért küzdöttem eddig, hogy kirúgjanak, mert egy kollégával van viszonyom, a főnök lányával ráadásul. Szóval türtőztettem magam. Ez az ügy mégis arra késztetett, hogy merész tervet kovácsoljak, ami a karrierembe kerülhet, sőt még az övébe is. Hacsak előtte nem rúg tökön. Ráadásul még kettesben is kell lennem vele, távol New York-tól. Mi ez, ha nem édes kísértés? Az ügy most mégis fontosabb volt ennél, és bármire képes voltam, hogy megtaláljam a fiatal nő gyilkosát, még szabályt, és törvényt is szegtem. Nem teszem gyakran, tényleg csak akkor, ha már nincs más lehetőség, és ez most ilyen volt. A szálak egy politikushoz vezettek, aki érinthetetlen volt a hatalmánál és kapcsolatainál fogva. Sok embert tartott a markában, köztük a rendőrségnél is. Ez is nagyon bosszantott. Inkább ugranék ki az ablakon, minthogy eladjam magam. Utálom a mocskos zsarukat, és eléggé aggasztó, ha ilyen magas beosztásban is vannak. Ezért is kellett megkerülnöm a törvényt. Én sem voltam boldog ettől, és ha ezt Adriana megtudja, biztosan kiherél. Néha tartok tőle, és ezt bevallom, mert ez a nő amennyire kicsi, annyira erős. Valahogy meg kell tanulnom kezelni őt, hogy tudja, hol a helye, elvégre én vagyok a főnöke, és pont. Talán a szexualitásom vetem majd latba, előhozzuk belőlem az ősembert, belőle meg a szende nyuszit, hátha. Miket gondolok megint! Hihetetlen! Felpillantok az íróasztal felől, és kinézek az üvegajtón, az iroda ajtaján. A táblát nézi, és tudom, elakadt, én is részben. Habár nekem van egy nyomom, és követni is fogom, tettem egy ígéretet az áldozat szüleinek, ha törik, ha szakad be kell tartanom. Ideje elindítanom a tervem. Felkelek az asztalomtól, és az akta felől, és behívom az irodába a másik két nyomozóval együtt, akik az embereim.  
-Lane, Vergas, Jones.  - szólok nekik, majd intek az irodám felé. Vergas éppen Jonest piszkálja. Carmen Vergas egy nagyon jó nyomozó, aki szabad idejében imádja Samuel Jonest piszkálni, ő pedig vissza. Olyanok, mint egy házaspár, én meg nem tudom merre nézzek, hogy ne tegyek megjegyzést erre. Néha azért jó móka, úgy érzem magam, mint valami régi kabaréban. Rendőrnek viszont nagyon is jók, az életemet is rájuk bíznám. Bejönnek az irodámba mindhárman, én pedig megköszörülöm a torkom.  
-Azért hívattam ide önöket, mert egy hétig távol leszek, hivatalos ügyben, Los Angelesben, és Vergas szeretném, ha addig átvenné a helyem itt, New Yorkban. - felelem és látom a meglepettséget az ő és Jones arcán is. Aztán megembereli magát és komoly arcot vágva biccent.  
-Igenis, főnök. - feleli. - Nem fog csalódni, ígérem. Mindenkit és mindent kordában tartok majd. - teszi hozzá és elégedett vigyorral Jones felé néz.
-Adriana, ön pedig velem jön. - felelem komolyan, és ellentmondást nem tűrve. Nem a legjobb ötlet őt vinni, de kell nekem az ügyhöz, még ha ott is a kockázata annak, hogy beárul apucinál.  
- Elmehetnek, Adriana, ön maradjon. - felelem, majd közelebb megyek hozzá. Lenézek rá a magas termetemmel, és igen élvezem a látvány.  
- A szálak Los Angelesbe vezetnek az ügyünkkel kapcsolatban, ehhez a korrupt politikushoz. Tudnom kell, hogy bízhatok e önben. Ez kemény lesz, főleg, mert védve van. - felelem neki és még mindig a szemeibe nézek. Szép nő ehhez kétség sem fér, sőt... de ahogyan már említettem, erre most nem gondolhatok, az ügy az első.  
-Ma este indul a gépünk. - felelem, és az asztalomhoz megyek, előveszem a fiókból a repülő jegyet, és a kezébe teszem.  
-Hatra ott vagyok önért a lakása előtt. - teszem hozzá. - Csomagoljon egy hétre. - aztán még nem bírom ki, be kell szólnom. - Hozzon bikinit is, sokat leszünk Malibu Beach-en. - kacsintok rá, és visszaülök a helyemre.  
-Ennyi, elmehet. - nézek rá vigyorogva, és igen elégedett vagyok azzal, hogy nem sok választási lehetőséget adtam neki. Ez a bikinis beszólás pedig érdemel egy tapsot, szerintem, csak tudnám miért élvezem ennyire, ha cukkolhatom.  

 Amikor apám elutazott Oroszországba, nem mondhatnám, hogy a legbékésebb hangulatban váltunk el egymástól. Persze sosem tudnék rá igazán és sokáig neheztelni vagy haragudni – ráadásul már kezd hiányozni is -, de most rendesen bántott, hogy nélkülem ment el a ruszkiföldre. Bántott, mert nagyon is tisztában vagyok vele, hogy miféle kiruccanás ez. Munkaügy? Talán, de én inkább személyes ügynek gondolnám. Tudom, hogy ott talált valakit, valakiket, akik szerinte majd előre viszik anyám ügyét és majd lesz tanúja Serenov ellen.
Hogy én mennyire hiszek, vagy nem hiszek ebben, azt inkább nem taglalnám, de mélyen bánt, hogy nem vitt magával. Nem mintha New York városában nem lenne elég szenny és mocsok, amit fel kell takarítanom, de anyám ügye az én ügyem is.
Tehát mióta apám elment, kaptunk a hátunkra púpnak egy új rendőrfőnököt, aki jóval fiatalabb és jóval hirtelenebb, mint ő. És nem, egyáltalán nem azt várom, hogy kivételezzenek velem, hogy privilégiumokat élvezzek, apámtól sem vártam el soha. Amikor ő irányított, akkor is azt tettem, amit helyesnek véltem, és most is azt fogom, persze törvényes kereteken belül.
Lincoln Lane-nél jobb rendőrfőnököt elképzelni se tudok – és nem azért, mert ez az ember történetesen az én apám -, viszont ez a zsenge utánzat nem tud felérni hozzá, ahogy senki sem. Persze, nem mondom azt, hogy Darren Arlington rossz zsaru lenne, de nem igazán tetszenek a túlkapásai és a szabálysértései. Tudom és látom is, hogy ezt mind a jó ügy érdekében teszi, de ő már fiatalon olyan, mint apám az utóbbi években. Apa anya halála óta teljesen megváltozott és még mindig ember feletti módon irányít és viszi a hátán az egész kapitányságot, de igazából félek, hogy mire képes vagy mire lenne, ha képes, ha szemtől szemben találná magát az orosz maffiavezérrel. Pontosan ezért sem tetszett, hogy nem vitt magával az útjával, és abban is biztos vagyok, hogy meg pontosan ezért nem vitt el.
Viszont ő már 30 évet lehúzott a rendőrség berkein belül, számos megoldott ügyet és sikert tudhat maga mögött, neki már elnézem ezeket a szabályszegélyeseket, viszont Arlingtonnak nem. Igaz sok beleszólásom nem lehet, hiszen ő a főnököm, de azért, amikor csak tudok, hangot adok annak, ha nem értek egyet a módszereivel.
Azt meg kell hagyni, hogy igen határozott férfiegyedről van szó, megfelelő irányítási képességekkel, aki nem fél vállalni a véleményét és azt is látom, hogy mennyire fontos neki ez a szakma. Ezt talán még egy picit el is ismerem, de ahhoz, hogy Adriana Lane valakit tiszteljen és elfogadjon, ahhoz sokkal több kell.
Minden estre én most is, mint mindig tökéletesen végzem a munkám, viszont a mostani ügyünk kissé bonyolult: úgy tűnik, hogy megvan minden részlet, de valamiért még sem akar összeállni a darabkákból egy egésszé az a fránya kép. Valami nagyon nem stimmel itt, és félek, hogy áruló van köztünk, ezért sem bízhatok meg most senkiben.
Jelen pillanatban is információs tábla előtt állok, a gyanúm pedig egyre csak erősödik, de egyelőre nem mondom senkinek, még a Kapitánynak sem.
Ahogy így szuggerálva bámulom a fotókkal és jegyzetekkel teliaggatott táblát, mintha azok majd nem létező telepatikus képességeim segítségével elmozdulnának fogságukból és a megfelelő helyre ugrálnának, hallom meg felettesem hívó szavát, amivel ki is zökkent kis világomból, én pedig társaimmal együtt megindulok az irodájába.
Nem mondom, hogy örömmel ugrok a parancsára és azt hiszem, ez látszik is közönyös arckifejezésemen, de mint mindig, most is teszem a dolgom.
Szemeim majdhogynem felcsillannak, amikor közli velünk, hogy immáron ő is elutazik egy hétre Los Angeles-be – legalább végre a saját módszereim szerint dolgozhatok -, de aztán a következő kijelentése meglepetéssel tölt el, amikor közli, hogy Vergas lesz majd a helyettese. Nem mintha zavarna, csak megszoktam, hogy általában ilyesmire engem szoktak felkérni. Másrész úgysem fogadnám el, szóval legalább nem kell vissza utasítanom, de azt is tapasztalom, hogy másik két társaimat ugyanúgy meglepi ez a hír. Érdekes szituáció lesz tudva, hogy Vergas és Jones folyton civakodnak, de azt is tudja mindenki, hogy ennek van egy bizonyos oka. Habár én magam nem tartom okos dolognak, ha valaki a kollégájával ápol bármilyen érzelmi vagy netalán szexuális viszonyt, arcomon most sem látszódik különösebb érzelem.
Azonban ez mind semmi az ezt követő kijelentéséhez képest, amikor is Arlington közli, hogy engem magával akar vinni az utazására. Na, tessék, itt van nekem: nem mehettem apámmal Moszkvába, helyette megkapom Los Angeles-t. Nagyszerű.
- Uram, itt is rengeteg halaszhatatlan ügyem van, és nem szeretném félbehagyni az itteni ügyeket – adok hangon nem tetszésemnek rohadtul finoman, mert ennél sokkal durvábban szeretnék fogalmazni, de szavaim mintha el se jutottak volna Arlington hallócsigái irányába.
Aztán, amikor elbocsájt bennünket, már fordulnék is ki az irodából társaimmal egyetemben, amikor nevemet szólítva, engem még marasztalnak.
Ekkor már megjelenik szám sarkában egy apró, nm tetszésemet kifejező grimasz is, de ezt ő nem láthatja, mert háttal állok neki.
- Természetesen bízhat bennem, ez nem is kérdés. A munka az első, és most ez az ügy élvez elsőbbséget mindennel szemben – váltok át most már én is nyomozóba, amikor meghallom az indokait és az ügy részleteit.
Igaz, hogy nem repesek az ürümtől az utazás miatt, de sosem voltam egy rinyáló liba, hát mindig megtettem, amit kellett, ráadásul most még az érdeklődésemet is felkeltette, ami az ügyet illeti. Ezek szerint az érzéseim most sem csaltak a korrupcióval kapcsolatban.
Csak fegyelmezetten bólintok egyet, amikor többek között közli azt is, hogy este indul a gépünk kés, hogy majd eljön értem a lakásomhoz, majd kelletlenül átveszem tőle a repülőjegyet. Nem mintha lakásban laknék vagy szükségem lenne fuvarra, de legyen, ahogy akarja. Ha meg annyira jó rendőr, úgyis megszerzi a brooklyni címemet.
Ismét csak kifelé tervezek fordulni a helyiségből, amikor a kapitány egy olyan megjegyzést tesz felém, amit már nem tudok szó nélkül hagyni.
- Tessék? – kérdezek vissza szúrós tekintettel és némi éllel a hangomban miközben megtorpanok, és ismét visszafordulok farkasszemet nézve az akkor már velem szemben álló férfivel.
- Nem hinném, hogy lesz időnk lubickolni egy ilyen ügy megoldása közben, úgyhogy azt hiszem, fürdőruha nélkül is megleszek ott – jegyzem meg hideg stílusban, majd amikor végre megtehetem, ki is húzok az irodájából. Nem is értem, minek mondta ezt a fürdőruhás dolgot most? Mi baja ennek? Persze, tisztában vagyok vele, hogy szereti húzni az agyam, de ez most mire volt jó?

Pontban hatkor, ahogy azt „ígérte” is, megérkezett a házam elé – én persze már a verandán vártam, a pontosság számomra fontos dolog -, majd egy óra múlva már fent is voltunk a repülőgépen, ami történetesen LA-be szállít bennünket.
Amikor felérünk a gépre, abban reménykedem, hogy az odafelé vezető úton magamban nyugodtan átgondolhatom majd az ügy részleteit, hogy érkezésünk után azonnal munkához tudjunk látni. Viszont csalódva tapasztalom, hogy nem egyedül, hanem Arlingtonnal kell együtt ülnöm.
Jó, oké, elleszek én ott a szélső ülésben, talán így is tudok gondolkodni, de ekkor azt kell tapasztalnom, hogy a kapitány lehuppan előttem az általam kiszemelt ülésbe.
- Én nem ülnék az ablak mellé – jegyzem meg azért gyorsan, hátha még idejében közlöm vele a dolgot, ugyanis mindig is utáltam az ablak felől, beszorítva más mellett ülni.
Gyorsan rápillantok még egyszer a jegyemre, hogy meg is tudjam indokolni, miért kellene neki az ablak mellé ülnie, de ekkor megint csak lelomboz a tény, hogy az én menetjegyem szól oda.
Jól van, hát könyörögni nem fogok senkinek, így fogom magam és a Kapitány felé fordulva megpróbálok becsusszanni a belső ülésre, azonban arra a tényre nem gondoltam, hogy ez az ember igen nagy darab és azt hiszem, túlságosan közeli viszonyba kerülök vele ebben a helyzetben. Így aztán inkább hátat fordítok neki, de ez sem a legmegfelelőbb testhelyzet, mert így meg a fenekem kerül túlságosan baráti szituációba az arcával.
- Megtenné, hogy egy kicsit összébb húzza magát? Vagy mondjuk feláll? – szólok rá kissé erőteljes hangszinten, mert nem igaz, hogy nem tudott volna felállni, míg én kényelmesen elfoglalom a helyem. Habár azt hiszem, hogy ha akarná, akkor sem tudná összehúzni azt az izomtömeget, amivel ő rendelkezik. Aztán végül lesz, ami lesz alapon végül is betuszkolom magam a belső helyre, majd mikor valamennyire elhelyezkedem, jövök rá, hogy így is túl közel van a pasas és a válla majdnem hogy átlóg az én ülésemre.
- Nem menne egy kicsit arrébb? – szólok megint oda nem túl kedvesen. Van az a problémám ugyanis, hogy nem igazán bírom elviselni, az emberi közelséget, ez a mostani helyzet viszont sérti minden pontját az elveimnek.
- Ha ez megvan, akkor talán átbeszélhetnénk, hogy hogyan is lássunk neki ennek az ügynek? Ki tud még erről az akciótól rajtunk kívül? Vár ránk valaki odaát?– térek szinte azonnal rá a munkára, hiszen ezért vagyunk itt ahol, és egyébként is szükségem van minden információra, ha profi munkát akar tőlem.
- Kérem, mondjon el mindent, amit tud, hogy minél hatékonyabban tudjak dolgozni! – teszem még hozzá miközben kerek szemekkel határozottan a szemébe nézek, mert nem vagyok biztos benne, hogy felfogta az összes kérdésemet. – A felsőbb szervek komolyan Vergas-ra bízták az irányítást? – Egyáltalán nem vonom kétségbe a kollégám szaktudását, csak egy kicsit furcsának találom a dolgot, mert ilyen még nem fordult elő, hogy nem a rangidős rendőrnyomozó kapja meg ezt a posztot esetleges utazás során.

~  ~   ★

Hiába a parancs, Adriana visszafordul egy “ tessék" kíséretében, és ahogyan sejtem, van megjegyzése a bikinis beszólásomra is. Szerencsémre túl magas labdát ad, le kell csapnom. Felnézek rá, és pimasz vigyorral rámosolygom az asztalom mögül.  
-Felőlem lehet bikini nélkül is, sőt. - kacsintok rá. Hagyom, hogy kifortyogja magát, ez után rá sem nézek, csak folytatom a papírmunkát.  
Az este a háza előtt várom őt, mert megtudtam, nem lakásban él, ráadásul nem is Manhattanben. Gondolom szándékosan nem mondta. Okoz nekem még ez a nő fejfájást ebben biztos vagyok. A repülővel el is kezdi, mikor pattogni kezd a hely miatt. Komolyan ennél idegesítőbb nem lehet már. Szándékosan ignorálom őt, bár nagyon megnézem magamnak a formás testét, mikor ott szerencsétlenkedik előttem, hogy leüljön a helyére.  
-Van saját helye. - felelem kimérten.  
Tényleg nem sok helye marad a méreteim miatt. Ismét magas labdát kapok, és igen, újra le kell csapnom.  
- Ha tovább nyomja a formás fenekét a képembe, lesz itt álló dolog, az biztos. - jegyzem meg komolyan. - De aztán használni is fogom. - teszem hozzá, és tudom messzire megyek ezzel, de hát itt van előttem, szép nő, és igen hergel, még ha nem is szándékosan. Hogy fogom én kibírni vele ezt az utat, nem tudom.  
Túlságosan messze mentem volna? Lehet, de nem érdekel, megérdemelte. Tudja, hogy a megjegyzéseinek következményei lesznek. Természetesen tudom hol a helyem, és, hogy kollégák vagyunk, de az ösztön nagy úr, és bizony nem hagyhattam ki ezt a megjegyzést.  
-Ha nem vette volna észre, nincs hová arrébb mennem. -nézek rá most már szigorúan.  
Utána hivatalosra fogja, én pedig elmosolyodom ismét. Nagyon lelkes az üggyel kapcsolatban, ezt azért értékelem. Ahogyan már említettem, nagyra tartom őt, mint rendőrt, és tudom, kivételes tehetség. Az apja hiába áll ilyen magas pozícióban, Adriana mindenért megdolgozott. Ezt sikerült kiderítenem róla még mielőtt ide jöttem volna dolgozni. Most mégsem árulhatok el neki semmit, elvégre egy repülön volnánk, óvatosnak kell lenni.  
-Nyugalom Adriana, időben megtud mindent. - felelem komolyan, majd elhalad mellettünk a légiutas kísérő, és igen levetkőztet a szemével, én pedig vissza is mosolygom rá. Aztán Adriana a Vergasszal való kinevezésről kérdez, és igen, féltékeny látni. Ambiciózus nő, így érhető, és igen jól szórakozom azon, hogy ez zavarja, bár nem éppen korrekt Vegas felé.  
-Igen, képzelje. Remek rendőr. Megérdemli. Vagy nem így gondolja? - kérdezem most már szigorúan. Tudom, hogy karrierista nő, de azért azt nem néztem volna ki belőle, hogy ennyire féltékeny egy kollégán, még ha élvezet is nézni a durcás pofiját.
Mikor megérkezünk csupán a hotelben szólok hozzá, mikor a szobánk előtt haladunk el.  
-Pihenje ki magát, csomagoljon ki, aztán egy óra múlva találkozunk a szobámban, és mindent elmesélek önnek. - felelem neki, és sajnos ez nem teljesen igaz, egy-két részletet kénytelen vagyok kihagyni majd, természetesen. Például azt is, hogy nem teljesen hivatalosan járunk el itt, de engem ez nem érdekel. Ígéretet tettem az áldozat családjának, és bármilyen eszközhöz hajlandó vagyok, hogy ezt be is tartsam. Így most sem jártam el másképp. Miután a szobámat elfoglaltam, azonnal ki is pakoltam. Nem csupán a ruháim, hanem a megfigyelő felszerelések is. Körbe néztem a szobában, nem e rejtett valaki poloskát, vagy kamerát. Álnéven jöttünk ugyebár, de nem árt az óvatosság, a megfigyelt személynek, a korrupt politikusnak, sok az embere, aki megfigyelhet minket.  
Egy órával később gyorsan vettem egy zuhanyt, és kilépve a fürdőből már meg is hallottam a kopogást. Csupán egy szál törölköző volt rajtam, még időm sem volt megtörölközni, vagy felöltözni, hiszen azonnal mentem az ajtóhoz. Persze kinéztem a kukucskálón, ő e az, de kelleni fog valamiféle jelszó a későbbiekre. Kinyitottam hát az ajtót, és egyenesen Riára mosolyogtam.  
- Kérem, fáradjon be. - mosolyodom el, és betessékelem. - Foglaljon helyet. - mutatok az ágyra, majd leülök oda én is.  
- Most jött el az ideje, hogy feltegye a kérdéseit, és én válaszolni fogok. - felelem neki és igen, úgy teszek, mintha az öltözékem teljes lenne. Kell neki egy kis visszavágás azok után, amit a repülőn mondott. Ez a sok magas labda ára, a szórakozáson kívül.