- Sajnálom, de már késő visszavonni – mosolyodom el. Minden erőmet bevetem majd, hogy bízzak Kai-ban, de tartom annyira tisztességes srácnak, hogy tudjam nem csalna meg. Ettől függetlenül egy kis félelem azért ott bújkál bennem, mivel nem vagyok vak. Láttam, hogy mit művelt le az elmúlt években, hogy mennyi nőt vitt ágyba. Nem fogok mindig a nyakában lihegni, ahogyan az orrára sem fogom kötni, hogy azért félek egy kicsit. Teljes mértékben meg kell bíznom benne, mert csak úgy működhet ez a dolog kettőnk között. Biztosan könnyebb lenne egy olyan sráccal összegabalyodni, akinek nincs ilyen előélete, de csak Kai iránt vannak érzéseim. – Jaj tényleg, írogatott is neki. Néha én válaszolgattam Belle nevében neki messengeren – nevetek fel. Szoktunk olyat csinálni, ha nem tetszik a srác, akkor a hülyéskedünk egy kicsit vele a másik nevében. Néha ebből elég vicces dolgok ki szoktak jönni, ám sosem keveredünk olyan szituációba, ami számunkra kellemetlen lehet. Daniel helyes srác, de nem azaz ember, akivel Belle el tudta volna képzelni a jövőjét. Meg ő amúgy sem Peter Bence. – Felőlem mondhatok, de szart sem fog vele érni – rántom meg a vállam. Azt hiszem az unokatesómnak több esze van, mint nekem és sosem állna le Kai-hoz hasonló srácokkal. - Külsőre valóban, de belülről még nem – válaszolom. Szeretném, ha rövid időn belül sikerülne teljesen megnyílnom Kai előtt. Ez a téma nálam eléggé egyszerű, mert nem vagyok azaz ember, aki sokáig húzza az ilyet. Sérültem már amiatt, hogy túl hamar osztottam meg magamról bizalmas információkat, ám mégsem tanultam az esetből. Ennek ellenére nem hiszem, hogy Kai-val nem oszthatok majd meg dolgokat. – Tudom és ígérem, hogy egy idő után már menni is fog csak nekem ez még fura – viszonzom lágy csókját. Érdekesnek tűnhet, hogy pont én így állok ehhez a témához, akinek egybként a mindennapokban elég nagy szája van. Azt hiszem már kezd is lehullani rólam az a lepel. - Akkor ha meglesz Boomer, majd átjöhetsz meglátogatni és összehaverkodhatsz vele. Már amennyiben a fogyatékos bátyám nem viszi el éppen csajozni – nevetek fel. Olinak rendíthetetlen terve, hogy ő majd úgy fog lányokat felszedni, hogy viszi magával szegény kutyát. – Én egyébként inkább a kistestű kutyákért vagyok oda, de mikor Oli felhozta, hogy husky legyen rögtön belementem. Azt hiszem egyike azon kevés nagytestűeknek, akik tetszenek – Kiskoromban mindig azt hajtogattam, hogy egy napon tuti csivavám lesz. Még a jövőben lehet is, de a bátyám mindössze egy szóval említette meg a huskyt, s én rögtön belementem. Azt hiszem ezelőtt még semmit sem sikerült ilyen simán megbeszélnünk. - Azért azt tisztázzuk, hogy a szüleim ilyen szempontból full átlagosak. Azért nincs meg a túlzott szigorúság – Azt már nem teszem hozzá, hogy egészséges kereteken belül nevelnek minket. Kai szülei túlságosan is lazák, de ezt nem akarom hangosan kimondani annak ellenére sem, hogy valószínűleg tisztában van vele. – Ez így van – bólintok a srác kijelentésére. Még azt is kinézem a szüleimől, ha most írtam volna nekik, hogy hol töltöm az éjszakát, akkor nem aludtak volna odáig egy szemet sem, míg haza nem érek. Nem akarom, hogy aggódjanak értem, amikor biztonságban vagyok. Számukra Kai csak egy idegen fiú. Még. - Miért szereted annyira? – érdeklődöm. Mivel nekem mind a két alkalom nagyon rosszra sikeredett, így nem tudom megérteni sokszor azokat az embereket, akik a fűre esküdnek meg. Számomra az alkoholnak éppen olyan jó hatása van és a másnapi rosszullétet leszámítva minden okés vele. Tombolok, boldog vagyok és olyan dolgokat mondok ki, amiket nem mernék józanul. Ez többnyire nem a legjobb, de azt hiszem a mai este folyamán Zara bulijában rájöttem, hogy azért van jó oldala is. Ha nem iszok be, akkor valószínűleg elrohantam volna sírva, s szánalmasan a buliból és sosem kerültem volna olyan őszinte beszélgetésbe vagyis veszekedésbe Kai-val. Most pedig nem lennék itt. – Jó, tudom, hogy nem mondanád. Ne haragudj! – Egy puszit nyomok a fiú ajkaira és szorosan átölelem. Néha szoktak hülye kijelentéseim lenni, de majd hozzászokik. Nem mindig gondolom át a dolgokat, mielőtt beszélnék róluk. - Valljuk be, innentől kezdve belőled bármikor kaphatok, amikor csak szeretném – mosolyodom el, s a tudat, hogy ez valóság boldoggá tesz. Megcsókolom, s kezemmel megsimítom a borostás arcát, le a nyakán, s a mellkasán is végig. Kezeim az oldalára csúsznak át, amelybe picit belemarkolok. - Szerintem többet használtad, mint bárki más ezen a földön – kuncogok halkan. Amennyi partnere volt már papíron és pletykák alapján el tudom képzelni, hogy a leggyakrabban használt emojik között van nála a barack, a padlizsán és a három vízcsepp. Azért reménykedem egy kicsit, hogy mégsem volt annyi lány az életében, mint ahogyan azt mondják. – Miért küldtem volna képet? Alig beszéltünk – rázom meg a fejem lemondóan. A légyottunk után megkértem, hogy ne említse ezt senkinek és ez valószínűleg úgyis tűnhetett a számára elsőre, hogy ez az én részemről ennyi volt és nem akarok ebből felhajtást. - Már megkaptad szerintem azt a kört Zarától, akármelyik üveg tequila is volt az. Amúgy meg véletlenül megittam az első felest, mielőtt meg tudtad volna úgy inni – húzom el a számat játékosan, mintha ez akkora tragédia lenne. Neki lehet, hogy az. Elmosolyodom Kai kérdésén, de nem hagyja, hogy sokáig tegyem azt, mert újabb csókkal ajándékoz meg. Hirtelen összerezzenek az érintésétől, ahogyan fürge ujjai beszöknek a pólóm alá, de nem ellenkezem. Felemelem a kezeimet és egy másodpercre elhúzódom tőle, míg lehúzza azt rólam, s immáron csak egy melltartó fedi el felsőtestemet. Mohón csókolom, ujjaimat a hátába mélyesztem és próbálom még közelebb húzni magamhoz, mintha lehetséges lenne.
- Szerintem beérem veled is - vigyorodtam el, majd a derekánál fogva magamhoz húztam és hosszan megcsókoltam, miközben a kezeimet a fenekére csúsztattam, s bele is markoltam. Természetesen csak viccelődtem vele, tehát én is pontosan tudtam, hogy a két kezemet összetehetem, amiért ilyen barátnőm van (egy órája?). Courteneyben nem csak a külső fog meg (ami azért az esetek nagy részében dominál, hanem a személyiségét is imádom szimpatikusnak tartom. Azt csak remélni tudom, hogy nem veszi komolyan a csajozós vicceimet, mert azokból még biztosan lesz jó pár. Mondjuk attól egyáltalán nem félek, hogy elnyomnám a kapcsolatban (ami rossz szokásom, ugyanis elég domináns típus vagyok), mert Courteneynek nem esik nehezére kinyitni a száját és kiállni magáért. - Szegény sráccal jól kibasztatok - Nem mintha nem érdemelte volna meg teljes mértékben, hiszen ő csak megdugni akarta Bellét. Meg nem is az a típus, aki a szívére venné az ilyet. Igazából egyáltalán nem számít neki, hogy éppen ki vagy hány csaj válaszol neki együttes erővel, csupán az a lényeg hogy a kiszemeltje széttegye neki a lábait. Rá is lehet mondani, hogy a cél szentesíti az eszközt híve. A cél pedig az, hogy sikerüljön hanyatt döntenie Bellét. - Én is így gondoltam - Bár, biztosra nem mondanám, hogy sosem fog Daniel sikerrel járni, mivel elég kitartó típus, ha egy újabb trófea szerzéséről van szó. Hogy érdekesebbé tegyük a helyzetet, lehet kötnünk kellene egy fogadást, hogy vajon sikerül-e lefeküdnie Bellével. - Hát ami azt illeti már belül is jártam... - jegyeztem meg egy hamiskás mosollyal. Tudtam, hogy nem erre gondolt, viszont sosem tudnék ne lecsapni egy ilyen magas labdát. Az, hogy igazán megismerjen, pedig nyilván csak idő kérdése. Minél több időt töltünk együtt, annál konkrétabb képet kap arról, hogy milyen ember vagyok igazából. Mivel nem szoktam megjátszani magam, ezért kétlem, hogy bármilyen csalódás (pozitív vagy negatív) csalódás érné. Azzal az eshetőséggel persze nem tudok mit kezdeni, hogyha kialakít magában egy rólam elképzelt képet, hogy mégis milyen vagyok egy kapcsolatban, s ennek pontosan az ellentéte bizonyosodik be a valóságban. Ha komolyan gondolok valakivel valamit, akkor akkora rohadék nem vagyok, viszont messze távol állok az ideális barát szerepétől. - Nem kell olyan dolgokról beszélned, amik zavarba hoznak vagy kényelmetlenül érzed magad miattuk - Egyáltalán nem veszem magamra, ha nem lesz olyan szabadszájú, mint én. Ettől függetlenül én nem fogom megválogatni a szavaimat, hogy nehogy véletlenül zavarba hozzam. De ezt tőlem szerintem már nagyjából (ha nem is teljesen) megszokta, csupán azt tartja furcsának, hogy ő közöljön hasonló dolgokat. - Annyira azért nem érdekel - Ha átmegyek Courtékhoz, akkor nem a kutyával akarok foglalkozni. Ahogyan az sem hoz lázba, hogy a jövendőbeli kutyájukkal jó kapcsolatban legyek. Nem azt mondom, hogy bunkó lennék vele, hanem hogy egyszerűen hozzá sem nyúlnék, ha nem muszáj. Jó, ha odabújik hozzám valaki oknál fogva, akkor persze megsimogatom, de én nem keresném a társaságát, csak hogy játsszak vele. - Így legalább lenne egy kis esélye a csajoknál - Egy aranyos kutya azért nagy ütőkártya tud lenni. Ha mást nem is, de a kezdőlöketet megadja egy beszélgetéshez. - Csak azt ne mondd, hogy neked is ezek a patkányok meg malacok tetszenek. Mármint a csivavák meg mopszok - Én tényleg szeretem az állatokat, de ezektől a kutyáktól undorodom. Még a francia bulldogokat meg a pincsiket is ocsmánynak találom. Még ha fizetnének érte, se kellenének. - Igen, ezt gondoltam. De anyámékhoz képest, szinte minden szülő extra szigorúnak számít - Ami nem meglepő, hiszen a szüleim a lazaság mintaképei. Abból pedig nem hiszem, hogy sok jó sülne ki, hogyha ők és Court szülei neki kezdenének a gyereknevelés nagy kérdéseiről beszélgetni. Főleg azért, mert anyám biztosan vérszemet kapna, hogyha Court szülei arra utalnának, hogy az ő nevelési módszerük nem éppen a legjobb. - Ellazít és fokozza a jókedvemet - Ha a srácokkal együtt szívunk, akkor mindig szakadni szoktunk a röhögéstől egymás faszságain. Olyan dolgokon, amik amúgy nem lennének viccesek, viszont most hirtelen a legjobb poénnak számítanak. Ha egyedül füvezek, akkor általában csak zenét hallgatok és bámulok ki a fejemből. Abszolút kikapcsolódás. - Nem gond - viszonoztam az ölelését, s a csókja után nyomtam egy puszit a homlokára. Az igaz, hogy lobbanékony természet vagyok, viszont ilyen apróságokon nem szoktam azért felidegesíteni magam. Haragtartó sem vagyok, mert minden dühöt kiordítok magamból, miközben válogatott sértéseket vágok a másik fejéhez. Elég aljas tudok lenni, ha arra kerül a sor. - Hogy neked mindig csak a szexen jár az eszed... - tettetett rosszallással megráztam a fejem. - Nem gondoltam rólad, hogy csak a testem kell majd... - folytattam tovább a színészkedést. Elég hiteles alakítás lehetett volna, hogyha nem lett volna rólam köztudott tény, hogy mennyire kedvelem azt az opciót, mikor csak a testem kell valakinek. Arról nem beszélve, hogy még nem sok pasit hallottam arról panaszkodni, hogy a barátnőjük túl sokat akar velük szexelni. Ez általában fordítva zajlik és az a panasz tárgya, hogy a barátnőjüknek pont hogy mindig fáj a feje, mikor szexre kerülne a sor. - Látom nem is bírsz magaddal - forgattam meg a szemeimet, mikor végigsimított a mellkasomon, de az arcomon megjelent egy mosoly, ami elárulta, hogy csak viccelek. Ha nem lett volna teljesen egyértelmű. - Azért nem kell túlozni - Bár az igaz, hogy elég gyakran használom a padlizsán, barack, cseresznye, vízcseppes, nyelves, kezes emojikat. Meg igazából szinte bármit, ami szexhez köthető. Alapjáraton nem sok hangulatjelek használok, sőt alig valamit. Ezek általában akkor jelennek meg a beszélgetésben, hogyha a annak a fonala olyan témához ér. - És? Nem is beszélgetni akartam volna akkor - vigyorodtam el. Remekül tudok manipulálni, ezért már nagyon sok lánynál elértem, hogy küldjön ilyen vagy olyan képet, amit persze nem fogok beküldeni a haverjaimmal közös beszélgetésünkbe. Mondjuk az is igaz, hogy ezekkel a lányokkal "kapcsolatban" voltam, aminek a tudata megnyugtathatta őket abban, hogy jó ötlet az, hogyha fehérneműs vagy nude képet küldenek nekem. Azokat a lányokat pedig különösen kedveltem, akiknek nem kellett könyörögni egy-egy képért, hanem maguktól küldtek, hogy feldobják a napomat. Szeretek kezdeményezni, viszont az a legjobb, hogyha ez kölcsönös. - Igen, gondolom mekkora véletlen volt - sóhajtottam fel. Nem mintha ezt egy pillanatig is bántam volna, mert nem hiszem, hogy ilyen trükkökhöz kéne ahhoz folyamodnom, hogy intim helyzetbe kerüljünk. Miután lekerült róla a póló elhúzódtam, hogy végig mérhessem. - Gyönyörű vagy - suttogtam az ajkaiba, mielőtt újra birtokba vettem volna őket a számmal. A csókjaimmal a nyakára, majd a melleire haladtam, miközben lentről-felfelé végigsimítottam a combja belső részén. Egy mozdulattal kigomboltam a nadrágját, amibe beleakasztottam az ujjaimat, s elkezdtem azt is lehúzni róla.
- Már megkaptad a főnyereményt, nem is értem miért kellene tovább keresgélned – viccelődöm vele. Van önbizalmam, de azért annyi nincs, hogy azt mondjam én vagyok a világ legjobb nője. Elég régen voltam már kapcsolatban is plusz változtam is eleget azóta, így nem tudom, hogy milyen barátnő is leszek Kai számára. Majd mindig a legjobbra törekedem, de nem ígérhetek semmit. Próbálom kihozni a maximumot magamból. Ezen gondolatok között csókolok vissza hosszadalmasan, s beletúrok a srác barna hajába. - Mintha ti akkora szentek lennétek. Biztos szoktátok szívatni ti is a lányokat messengeren keresztül vagy csak már annyival is, hogy kibeszélitek – Azt már nem rakom hozzá, hogy sokszor már az is elég, hogy szex után csak eldobod az adott partnered. Ez kicsit övön aluli húzás lenne, hiszen mindenki tudja Kai és a haverjai szándékait. A legtöbbjüket az sem fogja vissza, hogy barátnőjük van és hűségesnek kellene lenni. Nem titkolom, hogy abban reménykedem, hogy nálunk ilyenre sosem fog sor kerülni. Bele sem merek gondolni, hogy hogyan kezelném. - Remélem jól érezted magad belül. Majd talán még leszel olyan szerencsés, hogy újra kapj oda belépőt – kacsintok rá. Azt hiszem máris kezdek ráérezni a perverz humorára. Talán mégsem fog olyan sokáig tartani felvenni a ritmust. Ilyen ez, ha a háztartásodban négy férfi mellett nősz fel. Oli ejtett el ilyen poénokat a közelemben nagyon ritkán, de a legtöbbször nem értettem még, így fel sem tudtam fogni. Aztán ki tudja, hogy hosszú évekkel ezelőtt Connie meg Clyde miket mondott még. Mondjuk az előbbi inkább csak hülye számítógépes dolgokat hozott fel, amiket elég nehezemre esik megérteni. – Ez most tök aranyos, hogy ezt mondod, de ezek olyan dolgok, amelyekről beszélni kell, hogy működjön egy kapcsolat – sóhajtok fel. Valószínűleg sosem fogom úgy önteni magamból a szexuális utalásokat, mint Kai, de ez akkor is olyan, amiről beszélni kell. Hogyan tudjuk meg, hogy mi a jó a másiknak, ha csendben maradunk? - Ne legyél ilyen jövendőbeli a Boomerrel – húzom össze a szemeimet. Megértem, ha nem fog túlságosan rajongani érte és biztosan lesz alkalom, hogy én fogom kizárni a szobából csak azért, hogy Kai-jal kettesben lehessek, de attól függetlenül néha szívesen elvinném a sráccal sétálni vagy játszani. – Azért a bátyám nem csúnya – vágom rá elég gyors reakcióidővel. Ugyan én is szeretem Olit szívatni, de az egyértelmű, hogy nem az a srác, akinek tartania kell attól, hogy ne szedjen fel senkit. – Pedig mondom. Ez nem zárja ki azt, hogy a nagytestű kutyák is tetszenek. Végülis most is egy huskyról beszéltem neked – mosolyodom el. Valamiért a fiúk rögtön védekező módba kapcsolnak, ha kiderül, hogy egy lánynak a csivava és yorkshire terrier féle kutyák is tetszenek. Attól még nem leszünk kényes picsák, hogy aranyosnak találjuk a kicsi jószágokat. - Ezt simán el tudom hinni. Belőled is mi lett – rázom a fejem lemondóan, de azért a vigyor ott csücsül a szám széln. Kai nem a legjobb példa semmire. Sokan még neveletlennek is mondanák, de én erre nem vennék mérget. Attól, hogy valaki laza és szabadszellemű még nem lesz rossz ember. A kettő nem ugyanazt jelenti. - Egyszer azért kíváncsi leszek, hogy milyen is az a feltétel nélküli jókedv nálad – puszit nyomok Kai formás ajkaira. Sokak számára távolról a srác elég zordnak tűnhet, de ez valószínűleg csak a hírneve miatt van. A legtöbb ilyen srácra ráaagatják, hogy még bunkó is és nem lehet vele elbeszélgetni. Kai-nál nem ez a helyzet. Elég sokszor ő érdeklődik, kérdezősködik dolgokról, hogy fenttartsa a beszélgetést. Ez persze lehetséges, hogy csak az én esetemben van így. - Hát pedig mi más kellene, mint a tested? Helyes vagy, izmos. Mondj még valamit, amiért tartanálak – játékosan rácsapok Kai fenekére. Hülyeségnek tartom azt a mondást, hogy a külső nem számít. Ennek semmi köze a valósághoz. Én inkább azt vallom, hogy a külső megfog, a belső megtart. Sosem kezdenék el beszélgetni egy olyan sráccal, aki nem néz ki jól. Nem akarnék tőle többet és én általában már az első percben megmondom, hogy merre akarom, hogy terelődjenek a dolgok. Kai esetében ez máshogy volt, mivel részeg voltam és féltem tőle, hogy megbánt. Most is van bennem egy kis félelem, de azt hiszem fogok tudni bízni benne. – Kettőnk közül benned van kevesebb önkontroll – végigcsókolom a nyakát, majd újra gyönyörű kék szemeibe nézek. - Azért most már remélem néha akarsz majd beszélgetni is velem és nemcsak a testiségek – vigyorgok rá játékosan. Igazából tudom erre a választ, hiszen nem jött volna össze velem, ha mindössze annyi lenne a célja, hogy néhány alkalommal megfektessen. Akkor nem kell belemenni egy kapcsolatba. Igazából nem bírnám elviselni, hacsak szexuális jellegű dolgok lennének köztünk. Már most sokkal többet érzek Kai iránt annál, hogy ezt el tudjam viselni. - Pedig véletlen volt – mondom, pedig mind a ketten tudjuk, hogy ez nem igaz. A buliból hazafelé jövet még meg is engedtem volna, hogy úgy igya meg a tequilát, de azóta már kijózanodtam majdhogynem teljesen, így nem akarok ilyenekkel szórakozni. Amúgy sem látom sok értelmét, hogy a mellem közül emeli ki a feles poharat, majd a fejét hátradöntve issza meg azt. - Akkor is ezt mondanád, ha lenne rajtam felső? – suttogom vissza, s érzékien megcsókolom. Lassan, de elég hevesen ahhoz, hogy ne váljon unalmassá. Beleborzongok minden érintésébe. Komótosan hátrahajtom a fejem, ahogy a nyakamon halad egyre lentebb, s aprót sóhajtok. Ha elhúzódik tőlem egy rövid pillanatra lehúzom róla a pólóját és kezemet végighúzom a felsőtestén. Legutóbb nem igazán figyeltem meg minden porcikáját, de most a srác összes részletét az elmémbe szeretném vésni. Még az utolsó anyajegyet is a testén. Újabb csókot adok neki, miután lekerül a nadrágom is. Közben csípőmet Kai-hoz nyomom, hogy még egy centi különbség se lehessen kettőnk között. Kezeimet levezetem egészen a farmerja széléig és az övével kezdek el babrálni.
- Ezzel nem tudok vitatkozni - mosolyodtam el, s magamhoz húztam a derekánál fogva és nyomtam egy puszit a fejére. Nem véletlenül akartam többet tőle. Őszintén szólva még magam sem értem teljesen, hogy mi más Courteney esetében. Kétségkívül gyönyörű, de az összes eddigi barátnőm az volt, ugyanis remek ízlésem van. Azt sem mondanám, hogy azért kell, mert eddig annyiszor elutasított volna, hiszen ilyen nem fordult elő. De nem is kell megindokolnom, hogy miért kedvelem annyira, nem igaz? - Természetesen azok vagyunk - Na jó, ezt még én sem hittem el. Igazából egyik haveromat sem tartom különösebben rossz embernek. Az egy dolog, hogy undorító módon szórakoznak a csajokkal, de ha ettől rossz emberek lennének, akkor a korosztályunk legtöbb férfi tagja az lenne. Nem azt mondom, hogy ettől még helyes, hiszen nyilván nem az, de nem lesz főbenjáró bűn sem. - Ugyan, mi soha - ráztam meg a fejem. Beszélgetéseket tényleg nem szoktunk print screenelni, aztán küldözgetni, hogy vajon erre most mit kellene válaszolnunk. De talán ha csak ennyit küldenénk be a közös csoportunkba, még jobb is lenne. Mert most olyan nude, fehérneműs és/vagy villantós képeket szoktunk küldeni, amiket mi kapunk, s amikre megígérjük, hogy nem fogjuk megmutatni senkinek. - Remekül - Bár, nem szeretek részegen szexelni, s azokat a meneteket nem is szoktam annyira élvezni, viszont Courteneyel még így is jó volt. Nem tagadom, hogy ebben az is közrejátszott, hogy akkor már beszélgettünk instán alkalomadtán, így azzal, hogy ő is széttette a lábát nekem aznap este egy újabb trófeává vált a polcomon. - Talán? - szaladt a homlokom közepéig a szemöldököm. - Ezzel még csak ne is viccelj - Az igaz, hogy nem csak a szex miatt akartam vele lenni, viszont ez is nagyon fontos számomra. Akárki akármit mond az én álláspontomat nem tudja megváltoztatni azt illetően, hogy egy jól működő kapcsolatnak a jó szex az alapja. - Nem azt mondtam, hogy arról ne beszéljünk, hogy ki mivel érzi magát komfortosnak, hanem hogy olyan dologról nem kell beszélned, amitől kényelmetlenül érzed magad - Természetesen én is azon a véleményen voltam, hogy meg kell beszélnünk, ha valamivel problémánk van vagy nem értünk egyet, de Courteneynek nem kell olyan témákat emlegetnie, amik kényelmetlen helyzetbe hozzák, csak azért mert én meg otthonosan mozgok ezekben. - Milyen? Nem arra céloztam, hogy bottal sem piszkálnám meg - Egy bizonyos szintig szeretem az állatokat, tehát ha odafekszik az ölembe, akkor nem az az első reakcióm, hogy lelököm, hanem hogy elkezdem vakargatni a fülét. Viszont nem viszem mindenhova magammal, nem engedem be a szobámba és nem is kezelem úgy, mintha a gyerekem lenne. - Csak balfasz - Bár, ezt hetero férfi szemmel nehéz megítélni, de szerintem sem a külsője miatt nem tudta felszedni a csajokat. Egyszerűen csak kettőnk közül én voltam a rámenősebb. Ameddig ő kigondolhatta, hogy milyen dumával megy oda (vagy mit tudom én mivel húzta el az időt), addigra én már rég elkértem a csaj számát. - Tudom - Annak ellenére, hogy a nagytestűeket kedvelem jobban, még vannak olyan kistestűek is, amik szintén tetszenek. Ilyenek például a tacskók és azok a terrier fajták, amiket vadászatra tenyésztettek, tehát nem az élettelen szobakutya kategóriák. Sokszor amúgy nem is azzal van problémán, ha egy kutya nyomi, hanem attól tudok a falra mászni, ahogy sokan öltöztetik, meg úgy kezelik, mintha tényleg a gyerekük lenne. Nekem ez már sok. - Úriember, mintadiák, a világ legjobb pasija... soroljam még? - vigyorodtam el. Természetesen csak vicceltem, mivel az első kettőt még én sem hittem el magamról. A legutóbbit talán egy bizonyos mértékig igen, viszont akkora arcom még nekem sincs, hogy azt gondoljam magamról, hogy én vagyok a legjobb pasi a világon. - Majd meglátod, de semmi extra - Tehát olyankor sem kezdek el kampányolni például a világbékéért. Alapjáraton is nagyon pozitív embernek tartom magam, akinek az idő többségében jókedve van. Az igaz, hogy sokszor apróbb dolgokkal is fellehet idegesíteni, de nem vagyok haragtartó típus és gyorsan meg is szoktam nyugodni. A puszija után visszahúztam magamhoz és hosszan megcsókoltam, aztán miután elengedtem rácsaptam a fenekére. - Ezzel most megfogtál - Persze tudtam volna még sorolni pár jó belső tulajdonságomat is, de inkább tovább vittem Court viccének a fonalát. Én tényleg ezt a taktikát alkalmaztam a kavarásaim során, mint amit most a lány viccből mondott. Egyik lánytól sem akartam komolyabbat, ezért nem számított, hogy milyen tulajdonságaik vannak, ameddig elviselhetőek voltak, na meg a külsőjük 10/10-es volt. Most mondhattam volna azt is, hogy 10/11-es, de nem vagyok telhetetlen. - Remek boytoy lenne belőlem. Lehet keresnem kéne egy gazdag milfet - Tehát ha nem lenne ekkora önbecsülésem, akkor simán eljátszanám a sugar baby-k férfi verzióját. - Neked mennyi is a heti zsebpénzed? - csipkelődtem. Nem voltam kíváncsi arra, hogy mennyi pénze van, hiszen nyilván nem ezért vagyok vele. - Így van. De nézz tükörbe és mondd azt, hogy nem érted miért - Arra céloztam, hogyha egyszer ilyen dögös barátnőm van, akkor miért akarnám vagy hogyan tudnám levenni róla a kezeimet. Jó, amúgy sincs nagy önuralmam, de így megfogalmazva, még bók is lett belőle. - Beszélgetni? Ah... ne már - teátrálisan felsóhajtottam és megforgattam a szemeimet. Persze csak vicceltem, gyorsan meg is csókoltam, mielőtt még komolyan vehette volna. - Aha, gondolom mennyire volt véletlen - Egy pillanatig sem hittem neki, de nem is bántam, hiszen elég fura lett volna, hogyha csak ilyen trükkel juthattam volna közel a melleihez. Meg azt is megértettem, hogy miért nem akarta ugyanúgy inni velem a tequilát, mint ahogyan azt Zarával tettem. - Persze - Bár, azt nem tagadom, hogy a fehérneműjének megvan a varázsa. Hosszan visszacsókoltam, miközben a kezeimet végigfuttattam az oldalán, s finoman a csípőjébe markolva közelebb húztam magamhoz az asztalon. Miközben a melleire haladtam a csókjaimmal, végigsimítottam a gerince vonalán, s egy gyakorlott mozdulattal kikapcsoltam a melltartóját, amit lehúzva róla arrébb dobtam. Segítettem levenni a felsőmet, ami követte a földre a melltartóját. Miután kikapcsolta az övemet, a derekánál fogva felemeltem az asztalról és átsétáltam vele az ágyamhoz, amire ledöntöttem, majd rámásztam, s megtaláltam újra az ajkait a csókjaimmal. Az ajkairól a melleire haladtam tovább, közben végigsimítottam lentről-felfelé a combján, még a bugyijához nem értem, amit szintén elkezdtem lehúzni róla.
- Olyan aranyos vagy – nyomok egy pucit az arcára. Sokan vitatkoznának velem, ha meghallanák, hogy Malachai Morgant ezzel a jelzővel illettem. Sokkal többször hallottam már a seggfej és bunkó megszólításokat, de ők azt hiszem csak a felszínt látták belőle. Mindenkinek kell egy bizonyos imidzs, ami által megítélik őket és úgy gondolom ezt Kai csinálja jól. Nem sok embert enged közel magához, de nincs is rájuk szüksége és velük nem feltétlen folytatja a felesleges bájcsevejt. - Végülis a legtöbb lány tisztában van vele, hogy mit akartok és akinek van esze, azt nem lehet szívatni – rántom meg a vállam. Sajnos vagy nem sajnos, de én már annyira bekerültem Kai bűvkörébe, hogy ha ezt az egészet nem gondolná komolyan, akkor nagyon könnyedén képes lenne arra, hogy megbántson engem. Ha ez bekövetkezne, akkor nagyon dühös lennék és összetört. Valószínűleg napokig a szobámat sem hagynám el. - Úristen te mit kapnál, ha ezt most komolyan mondtam volna? – az arcom egy furcsa kifejezésre vált át. Elég hülyén nézhetek ki, ahogyan Kai arcát fürkészem jelenleg. Nem fogok tőle semmit megvonni, a szexet meg főleg nem, de azért kíváncsi lennék, hogy mit reagálna, ha huzamosabb ideig nem bújnék vele ágyba. Azt hiszem vérszemet kapna és a többibe meg jobb inkább nem belegondolni. – Nem fogok olyan dolgokról beszélni, de nem tudsz olyat mondani, amitől annyira kellemetlenül érezném magam – mosolyodom el. Ugyan a perverz beszólásai mindig is terítéken lesznek, de azok nem olyan dolgok, amik miatt rosszul kellene éreznem magam. Míg nem másnak mondja őket leplezetlen szándékkal, addig nincs bajom. - Pedig lesz olyan, hogy elvisszük sétáltatni meg helyekre magunkkal és mivel te vagy kettőnk közül a jobb sofőr, így te fogsz furikázni minket – viccelődöm, de egy bizonyos szintig komolyan is gondolom. Nem várom el, hogy folyamatosan a kutyát babusgassa, de azért majd akarjon néha eljönni velem és Boomerrel ide-oda. – Egyébként csinálhatnánk majd a kutyával meg nélküle is olyan nagyon menő képeket instára magunkról. Már hivatalossá tenném. Tudom korai, de na – bújok oda hozzá, arcomat a nyakába hajtom pár másodpercre, s egy puszit nyomok oda, mielőtt a szemeibe néznék. Pár hónappal ezelőttig elég durván bele voltam zúgva az egyik haveromba, Silasbe és mivel a srác imádta a fotózásokat úgy akartam imponálni neki, hogy még egy fényképezőt is vettem és hozzá mindenféle kiegészítőt. Kurvára nem értek hozzá, de mivel a nyakamon maradtak ideje lenne használni őket. Na meg sosem lehet elég jó képet feltölteni a közösségi média oldalaira. Még véletlenül sem csak kedvtelésből csinálnám. - Hát a világ legjobb pasija jelzővel várjunk még, édes – nevetek fel. Bármennyire is szeretném, erősen kétlem, hogy Kai száznyolcvan fokos fordulatot fog venni és ehhez az kellene. Szerintem ezt ő maga sem hiszi el. - Nem szabadna megfogjalak egy ilyen kérdéssel. Mondj legalább egy tulajdonságot, amiért érdemes veled lennem – nyaggatom. Fordított esetben nagyon idegesítene, ha ezt nekem mondaná, mert ha ilyen szituációkba keveredek, akkor sosem tudok megszólalni. Tippem sincs általában, hogy mitől lennék pont én a jó választás bárki számára. Főleg, ha a belsőről van szó. Otthon többnyire csak pletykálok a sulis dolgokról, Olival veszekedem, Connie-val szinte nem is beszélek, míg Clyde-nak játszom a jó kislányt, aki évekkel ezelőtt is voltam. A szabadidőmben pedig züllök, amiről nem tud a család. Azt hiszem nem én vagyok a legnagyobb főnyeremény ezen a világon. – Lehet, de már késő keresned. Be kell érned velem, aki nagyon messze áll a milf léttől. Még ahhoz öregednem kell jó pár évet – túrok bele a hajába és röviden megcsókolom. – Én és a zsebpénz? Ugye vágod, hogy mindegy mennyit kapok a lehető legrövidebb úton megszabadulok tőle? – Nem én vagyok azaz ember, aki nagyon jól tud spórolni. Sokszor megveszek minden hülyeséget, mire elfogy a pénzem, amit a szüleimtől kapok és kénytelen vagyok felhívni Clyde-ot, hogy utaljon. Néha még arra is képes vagyok, hogy emiatt utazzak egy csomót városon belül, mert jelenleg csak készpénzzel tud szolgálni. – Jó hát ha nekem is ilyen barátnőm lenne, mint neked, akkor tuti eldobnám az agyam – mosolygok a lehető legszélesebben. Egy pillanatra sem veszem el a kezemet róla az egész beszélgetésünk alatt. Már most furcsának érezném, ha nem lenne ilyen mértékben közel hozzám, ha ketten vagyunk. - Ha te nem beszélgetsz velem, akkor majd beszélgetek a szüleiddel rólad és a kiskori dolgaidról, hogy jól képen röhöghesselek – vigyorgok rá, majd mikor közeledni kezd lassan csókolom vissza. – Nem terveztem azt, hogy utánad fogok járkálni, míg meg nem talállak, de egyértelműen kerestelek a tömegben. Örülsz, hogy kimondtam? – vörösödöm el egy kicsit. Számomra már ez is felér egy nagyobb vallomással. Sokszor nehezemre esik beszélni az érzéseimről és Zaránál is a veszekedéssel produkálta ki nálam Kai, hogy kimondjam milyen érzéseket táplálok iránta. Elmosolyodom azon az egyszerű perszén, amit mond. Jó hallani ezt, mint megerősítést az ő szájából, de nem tud többet mondani, mert hevesen csókolom meg. Ahhoz képest, hogy én még meg akartam inni azt az üveg tequilát, amit elhoztunk Zarától, most csak Kai-ra akarok koncentrálni. Kijózanodtam már eléggé ahhoz, hogy ne akarjak megint berúgni és azt hiszem ezúttal minden kis részletre szeretnék emlékezni, amit a fiú társaságában töltök. Halkan felnyögök, amikor apró csókjaival a mellemhez ér és lerántja rólam a melltartót. Ugyan nincs messze az íróasztalától az ágya, de az út alatt végig Kai nyakát csókolgatom és körmeimmel gyengéden végigkarcolok a már csupasz hátán. Hagyom, hogy hanyatt döntsön és felém jöjjön. Miután már teljesen meztelenül fekszek alatta kezeimmel a nadrágjának a gombját keresem, hogy attól is megszabadítsam, majd amikor sikerrel járok a boxerrel együtt tolom le róla.
- Ezt csak te gondolod így - Nem is emlékszem az utolsó alkalomra, mikor valaki aranyosnak hívott. Szerintem még anyámék sem tartanak annak. Nem mintha egy pillanatig is hibáztatnám őket érte, mivel még én sem tartom magam annak. Tudok aranyos, kedves meg jópofa lenni, ha nagyon akarok valamit, viszont általában nem ilyen vagyok. A lányok, akikkel kavartam is csak addig gondolták így, még minden rózsaszín volt vagy éppen túl naivak voltak ahhoz, hogy belássák, hogy ez csak a látszat. Egy idő után pedig úgyis kibújik a szög a zsákból. Court is csak azért nevez most aranyosnak, mert csak pár órája van velem együtt. Ez pedig édes kevés idő ahhoz, hogy kiderüljön, hogy ki milyen egy kapcsolatban. De legyünk realisták. Senki sem változik meg gyökeresen egyik pillanatról a másikra, ha pedig ebben a hitben ringatjuk magunkat, akkor az egyetlen személy, akit becsapunk, az önmagunk vagyunk. Ezzel nem azt mondom, hogy nem próbálok meg úgy bánni Courteneyel, ahogy azt megérdemli, viszont a szokásaimon, a viselkedésemen, még miatta sem tudnék változtatni. Egyszerűen ilyen vagyok. - Mindenkit lehet - Nem számít, hogy ki mennyire ismeri a módszereinket vagy mennyire próbálja távol tartani tőlünk. Ha megvan a szikra és elég kitartó, illetve ügyes az egyik fél (nyilván nem dicsekedni akarok ezzel, de mi a srácokkal nagyon értünk ahhoz, hogy a kisujjunk köré csavarjuk a lányokat), akkor előbb-utóbb, de úgyis beadja a derekát a lány, hiába tudja, hogy nem jó ötlet. - Csak el kell hitetned vele, hogy az ő esete más, ő különleges és már el is nyerted a bizalmát - Persze van, akinél nem ilyen egyszerű, viszont ha látják rajtad, hogy próbálkozol és máshogy bánsz vele, mint a többséggel, akkor már ki is terítetted magad elé a vörös szőnyeget. Ha pedig tényleg jól alakítod a lapjaidat, akkor a hátsó szándékod csak akkor derül ki, mikor már nem érdekel az egész ügy. - Aztán miután elérted, hogy többet érezzen irántad, már bármire rátudod venni - Hiszen, ha már mélyebb érzései vannak, akkor még kevésbé akar elveszíteni. Több mindenre hajlandó, hogy a kedvedre tegyen, s megtartson maga mellett. Igen, ez mind tapasztalat. - Azt inkább ne tudjuk meg - Nem csak a szex miatt akarok vele lenni, emiatt nem fogom magamra venni, ha egyszer-egyszer nincs kedve hozzá. Viszont azt biztosan nem bírnám ki, ha rendszeresen fájna a feje vagy nem lenne kedve hozzá. Bárki bármit mond, én úgy gondolom, ha a szex az a kapcsolat szíve. Tehát egy idő után biztosan szóvá tenném, hogy mitől vált ilyen frigiddé, ha pedig ez sem használ, akkor keresnék magamnak nem fejfájós hölgytársaságot. - Nem is akarlak kellemetlen helyzetbe hozni - elmosolyodtam, aztán a derekánál fogva magamhoz húztam és nyomtam egy csókot az ajkaira. - Ezzel nincs semmi problémám, ameddig nem az én kocsimmal megyünk - Mert az biztos, hogy nem ültetem be a kutyáját a kicsikémbe. Szívesen elviszem őket bárhova a kocsijukkal, meg sétáltatni is elviszem a kutyát, ha úgy alakul, mert mint azt már említettem nincs gondom a kutyákkal, egyszerűen csak nem olyan szoros velük a kapcsolatom, hogy gyerekként kezeljem őket. A kocsim közelébe pedig főleg nem engedem. - Csinálhatunk, bár én jobban szeretem a szex utáni - előtti és közbeni - szelfiket - De nyilván az ilyeneket nem tölteném fel a közösségi médiára. Nem magam miatt, hanem mert nem viselném el, ha más srácok ilyen helyzetben látnák a barátnőmet. Megtartanám magamnak ezeket a képeket a magányosabb napokra. - És eddig vártál vele? - tettetett meglepődéssel néztem rá, mintha tényleg ne lenne korai. Én amúgy sem szoktam kirakni ide meg oda, hogy kapcsolatban, illetve közös képeket sem töltöttem fel soha. De mivel tudom, hogy Courtnak ez nagyon fontos, ezért vele készülteket szívesen megosztok. - Meglepő, hogy bírtál 3-4 órát várni, mielőtt kiposztolnád instára - Mert maximum ennyi ideje lehettünk együtt. Lehet még ennyivel is sokat mondtam. A kezemmel végigsimítottam a hátán, mikor hozzám bújt és nyomtam egy puszit a homlokára. Azzal a jelzővel aztán örökre várhatnánk, mert nem éppen vagyok husband material. Hiába nagy az egóm, tévképzeteim nincsenek, tehát tisztában vagyok azzal, hogy nem tartozok a legjobb srácok közé. Mármint természetre nem, mert külsőre biztosan. Ráncolni kezdtem a szemöldökömet a kérdése hallatán. - Ezt neked elég tudni - Nyilván az én szubjektív megítélésem magamról különbözik attól, amit Courteney alkot(hat) rólam. Igazából nem is szoktam azon gondolkodni, hogy vajon miért tartanak jó fogásnak a lányok. Mondjuk ha mindenképpen mondanom kéne valamit, akkor azt mondanám, hogy nagyon törődő és védelmező tudok lenni, ha akarok. Nagy hangsúly van azon, hogy éppen akarok-e rendes lenni vagy nem, mert amilyen rendes tudok lenni, legalább olyan mértékben tudok rohadék is lenni. - Ha már öregebb leszek, akkor inkább egy fiatalabb csajszit keresek majd - Tehát hiába számítana akkor milfnek, én annyi idősen már a friss húsokra pályáznék. Ezt viccnek szántam, mert nem életkor alapján szoktam eldönteni, hogy kire nyomulok rá, arra persze figyelek, hogy ne lehessen belőle bírósági ügy. Biztos voltam benne, hogy Court értette a viccet, mivel az hogy ennyire előre terveznék - főleg kapcsolatok terén - egyáltalán nem vall rám. - Valamiért ez nem lep meg - Én sem nevezném magam túl komolynak, viszont Courteneynél biztosan érettebb vagyok. Az igaz, hogy 3 év előnyöm van, de általában a lányokra mondják, hogy hamarabb érnek. Az is igaz, hogy én már dolgozom, ezért van saját keresetem, viszont azt nem is költöm ez mindenféle hülyeségre, nem véletlenül van ilyen szuper kocsim. Ami nem csak az autóm, hanem az első helyen lévő nő az életemben. - Te meg tőlem dobod el az agyad... meg le a bugyid - a mondatom végére egy hamiskás mosoly jelent meg az arcomon, a kezemmel pedig megpaskoltam a fenekét. - Miből gondolod, hogy egyáltalán szóba állnának veled? - ráncoltam a szemöldökömet. Biztos vagyok benne, hogy imádni fogják Courteneyt, mivel a lánynak is olyan bohókás személyisége van, mint anyáéknak. Biztos vagyok benne, hogy gyorsan befogadják a családba. - Ez nem újdonság - Courtot egyáltalán nem nehéz kiismerni. Főleg egy olyan gyakorlott szemnek, mint az enyém. Azért már felismerem annak a jeleit egy lányon, ha oda vannak értem vagy legalább érdeklődnek. Ezt pedig, ha Courteney meg is próbálta leplezni, nem nagyon sikerült neki. Annyi időre szakadtam el a lány ajkaitól, még lerúgtam magamról a nadrágomat és boxeremet. Miután már semmi sem volt az utamban a kezem a combjai közé csúszott, ahol először simogatni kezdtem, majd egy és két ujjammal folytattam tovább a kényeztetését. Az ajkait folyamatosan csókoltam, de a nyakára és a melleire is tovább haladtam a csókjaimmal, illetve finom harapásokkal. - Szedsz valamit vagy szeretnéd hogy húzzak? - Ezt persze a gumira értettem. Általában mindig húzni szoktam, mikor olyanokkal vagyok együtt, akiket nem ismerek, biztos ami biztos alapon.
- Akkor ez maradjon is így, ne akarjam miattad megváltoztatni a véleményem – arcát a két kezem közé veszem, s mélyen a szemébe nézek. Kai valóban nem azaz ember, akit mindenki cukinak és aranyosnak tart. Éppen az ellenkezője, de ettől függetlenül nekem nem ez jön le. Benne van a pakliban, hogy csalódni fogok benne, ám remélem, hogy a kapcsolatunk még hosszú ideig ki fog tartani. Elég fiatalok vagyunk, így bele sem merek nagyon jövőbe látó terveket szövögetni. Elég ha tudom, hogy holnap mi lesz. - Ez a mondatod egy kicsit aggodalomra ad okot – nézek rá összehúzott szemöldökkel. Mindenkit lehet szívatni. Mindenkit. Ebbe a kategóriába egész erősen beletartozom én is, így egy kicsit kedvemet veszi ez az egész. Szeretném azt hinni, hogy engem nem csak hülyít és én más vagyok neki. Egy olyasvalaki, aki miatt jobban beleadja majd magát az egész kapcsolatba. Nem akarom, hogy megváltozzon, hiszen akkor már nem is ő lenne. Mindössze csak félek attól, hogy pofára esek és fájni fog. – Ugye ez az egész – mutatok itt magunkra, - nem egy példája annak, amit most mondtál? – kérdezem félve. Végülis még most bújjon ki a szög a zsákból. - Nem lesz ilyen – zárom le a témát ennyivel. Ha már nem lesz kedvünk egymáshoz az ágyban, akkor valószínűleg azzal a pillanattal kialudt a láng és nincs értelme keresgetni a gyufát. Én úgy vagyok vele, ha valami egyszer elromlik, akkor már nem tudom mennyi értelme van újra feléleszteni. - Félsz, hogy Boomer kárt fog tenni a kocsidban? – forgatom meg a szemeimet. Igazi férfi, annyira látszik ez. Az pedig még inkább hozzátesz a dologhoz, hogy még autószerelő is. Én örülök, ha nem húzom meg a kocsit és épségben hazaérek vele. Vagyis csak a lakás elé, mert onnantól már a család többi tagjának a feladata beparkolni a járművet. – Olyanok is lesznek, úgysem hagynád, hogy ne készüljenek képek bizonyos szituációkban – rázom meg a fejem lemondóan egy apró mosoly kíséretében. Annyira tipikus! Már vártam, hogy valami hasonló megjegyzése legyen. – Igazából az insta mellett még gondoltam egy olyanra is, hogy facebook hivatalossá kell tenni. Onnan olyan személyek is megtudják, mint a család idősebb tagjai – mondom diplomatikusan. Ez neki valószínűleg kész agyrém, de nekem elég fontos dolog. – Érezd magad megtisztelve, hogy ennyi órán keresztül nem a telefonomat bújom, hanem veled foglalkozom. Nem érdemli ezt ki bárki – adok egy puszit az arcára. Azt hiszem nálam nagyonn közösségi média függő nincsen az ismerősi körömben. Ez egy olyan dolog, ami velem jár és simán benne van a pakliban, ha magyaráznak hozzám, akkor nem figyelek, mert nem fog érdekelni és valószínűleg meg sem hallom. - Még messze van az, hogy te öregebb legyél, addig meg itt van a fiatalabb csajszid – mosolygok rá pimaszul. Valójában nem feltétlen erre gondolt. Valószínűleg az járt a fejében, hogy negyven és ötven éves kora környékén majd húszéves csitrikkel fog lógni. Nem tervezek ennyire előre, de még az is lehet, hogy együtt leszünk, ha meg nem, akkor tökéletesen kinézem Kai-ból, hogy ilyen kalandjai, kapcsolatai lesznek. Akkor sem fog unatkozni egy percig sem. Már amennyiben sikerül megtartania a szép pofiját és a kidolgozott testét. – Azért ez ennyire nem nyilvánvaló – sóhajtok fel. Nem nehéz engem kiismerni és vannak dolgok, amiket mindenki tud rólam, mert megosztom a közösségi oldalakon, de ez nem jelenti azt, hogy azt is elárulom, hogy szórom a pénzem ezerrel. Szegény Clyde, ha tudná mire megy el a keresete! – Most ezt úgy mondod, mintha te nem dobnál le mindent is magadról a puszta látványomtól – válaszolok pimaszul, s apró puszikat nyomok a kulcscsontjára. - Mert beszédes vagyok, jófej és te is szóba álltál velem – csókolom meg hosszan. A szüleitől nem igazán tartok. Túl sok jó dolgot hallottam már róluk, ami a saját őseimnek inkább egy rémálom, de efelett el tudok siklani. Anyáméknak amúgy sem kell mindenről tudniuk. Halkan felsóhajtok, amikor Kai ujjai az érzékeny pontomra siklanak. Fejem hátrahajtom az ágyon és hevesen csókolom a férfit. Végigkarmolok a hátán, majd az egyik kezemmel megtalálom hímtagját, s fel-le kezdem azt húzogatni rajta. - Szerinted szedek? – nézek rá hitetlen képpel. – Nem, húzz csak – adom ki az utasítást, s felkönyökölök az ágyon, hogy lássam, ahogy megteszi azt.
- Én igyekszem - De ennél többet nem ígérhetek, hiszen pontosan tudom, hogy milyen fából faragtak. Courteney pedig nem az a lány, akinek olyanokat ígérnék, amiket úgy sem fogok vagy tudok betartani. Nem akarom elveszíteni, ezért én tényleg próbálok jobb barát lenni, viszont nem éppen vagyok boyfriend material. Az a pasi pedig sosem leszek, amit Court érdemelne. Hiába van több önbizalmam az egészségesnél, még így is azt gondolom, hogy a lány sokkal jobbat érdemel nálam. Ezt nem kezelem titokként, tehát nem hangoztatom azt, hogy még Courteney a szerencsés, amiért mellettem kötött ki, mert ezzel elég sokan nem értenének egyet. De most nem is arról van szó, hogy ki érdemel vagy nem érdemel meg kit, hanem hogy jól megvagyunk. Mondjuk ezek nagy szavak így 4-5 óra együttlét után. Igen, mindenkit lehet, viszont nem akarok mindenkit. Courteneyt pedig most főleg nem. - Nem - Na nem mintha bevallanám, ha fordított eset lenne az érvényes. Sosem okozott nehézséget a hazugság, amire nem vagyok büszke, viszont álmatlan éjszakáim sem voltak. Rengetegszer a fejemhez vágták már, hogy miért vagyok ilyen szívtelen, hogy mások érzéseivel játszok, összetöröm a szívüket, utána pedig még megalázom is őket. Nem volt kiskoromban semmilyen traumám vagy rossz tapasztalatom, amiért ezt csinálnám. Egyszerűen csak egy fasz vagyok. De hol ebben az újdonság? - Hogyne félnék, ezért nem fog még a közelébe se kerülni - A kutyák nagyon sokat rágnak, főleg kölyök korukban, amivel semmi probléma sincs, viszont ha az autómban koptatják a fogaikat, azzal már elég sok problémám van. Az pedig nem igazán alapozná meg a jó kapcsolatomat Boomerrel, ha azzal nyitna, hogy megcsócsálja a bőrüléseket. - Bizony. De azért remélem, hogy az instán nem jönnek szembe velem - Ilyen tartalmú képeket (vagy videókat) még én sem töltenék fel. Nem tudnám elviselni, hogy bárki ennyit és ilyen helyzetben lássa a barátnőmet. Azzal is tisztában vagyok, hogy Court sem töltene fel, viszont kettőnk közül ő a nagyobb instagramm-függő, ezért csipkelődésnek szántam. Felvontam a szemöldökömet a facebookos kijelentésére. - Az idősebb rokonok? Szerintem ők jobban örülnének annak, ha személyesen mondanád el nekik és nem egy olyan internetes felületen értesülnének róla, amit nem is biztos, hogy rendesen tudnak használni - Én nem igazán voltam ennek a mindent tegyünk ki a netre dolog híve. Mikor Gennel voltam együtt, akkor se volt kirakva se a Facebookra, se instára és se twitterre, hogy együtt vagyunk. Csupán néhány közös kép árulkodott arról, hogy barátnőm van. Nem mert szégyelltem volna, szó se volt erről, egyszerűen csak nem érzek arra késztetést, hogy minden életeseményemet rögzítsem a közösségi médián. - Úgy érzem - a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz és hosszan megcsókoltam újra meg újra. Engem nem zavar, hogy sokat nyomkodja a telefonját, ameddig nem esik nehezére letenni, ha arról van szó. Ha mondjuk filmezünk, akkor nem zavar, ha mondjuk végig telefonozik, viszont ha már egy közös vacsoráról van szó, akkor annál inkább. De szerintem ez érthető is. - Addig talán beérem a fiatalabb csajszimmal - vigyorodtam el, miközben megpaskoltam a fenekét. Igazából hiába viccelődök azzal, hogy majd öregebb koromban fiatalabb lánykákkal kavarok, azt sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a velem nagyjából egyidős feleségemmel leszek együtt. Idősebb koromban nem akarnék felszín meg látszatkapcsolatokat, egy fele annyi idős lány pedig nyilván nem őszinte érzéseket táplálna az irányomba. Tisztelet a kivételnek, de az elég ritka. Én sem jönnék össze egy sokkal idősebb nővel, pusztán a két szép szeme miatt. - Számomra igen - Nem ma találkoztunk először, jó ideje ismerjük már egymást. Hiába nem volt köztünk még csak barátság sem, ettől függetlenül még hallottam ezt azt a szokásairól. - Ezt nem tagadom. De hát mit tudnék csinálni, ha ilyen dögös vagy? Főleg így, ruhák nélkül - mértem újra végig, miközben végigsimítottam az oldalán. - Nem mintha lett volna más választásom. Úgy nyomultál rám - Persze ez nem így volt, de nem is komolyan gondoltam. Az pedig nem kérdés, hogy anyámék imádnák. Mondjuk az is igaz, hogy eddig egy haza hozott csajjal sem voltak ellenszenvesek. Ahogy megéreztem a kezét, megszaporodtak a lélegzetvételeim, s egyre nehezebben tudtam türtőztetni magam, viszont igyekeztem nem ajtóstól rontani a házba. - Sokan szednek - forgattam meg a szemeimet, közben pedig kikaptam egy óvszert a éjjeliszekrényem felső fiókjából, egy pillanat alatt kibontottam, felhúztam és folytattam ott, ahol abbahagytam. Visszatértem a lány ajkaihoz, végigcsókoltam a nyakán, miközben a kezeimmel odalent ügyködtem még egy kicsit, mielőtt gyengéden belé nem hatoltam volna. Pár másodpercig csak benne voltam, aztán lassan mozogni is kezdtem.
- Jól tudod, hogy nekem ez is elég – gyengéden rámosolygok és egy rövid csókot adok ajkaira. Már nem is számolom, hogy hanyadik ez a mai estén. Minden annyival másabb, mint a múltkor, amikor teljesen részegen estünk egymásnak. Már nem is emlékszem, hogy miket mondtam neki. Valószínűleg mindenféle hülyeséget. Abban sem vagyok biztos, hogy összefüggően beszéltem vele, de már nem számít és akkor sem volt túlzottan lényeges. Két ember voltunk, akik valamilyen oknál fogva összegabalyodtak és ennyi volt. Akkor nem gondoltam volna, hogy ma itt fogok állni Kai szobájában, mint a barátnője. - Majd jövőhéten megyek el érte, eljöhetnél velem. Apa ideadja a kocsiját, Olit otthon hagyjuk és odafelé vezetek. Vissza már te, mert én Boomerrel akarok foglalkozni – simítok végig a mellkasán, majd óvatosan felpillantok az arcára. Ragyogóan kék szemei pár pillanatra foglyul ejtenek. – Olyan képek nem fognak szembejönni veled, de ahogyan én is elfogadom, hogy te milyen vagy, úgy neked is el kell engem. Valószínűleg ezer meg egy fotót fogok készíteni és párat fel fogok tölteni. Néhányat csak történetbe, néhányat meg rendesen – rántom meg a vállam. Ez egy olyan dolog, amibe nem szólhat bele és felőlem nyávoghat, hogy szedjem le, mert túl sok vagy szerinte éppen nem előnyös róla. A függőségemből kifolyólag már az is csoda, hogy konkrétan nem az életem összes pillanatát az interneten élem le. Maximum akkor voltam legutoljára ilyen sokat távol az instagramtól, mint most, amikor aludtam. Biztos vagyok benne, hogy lefekvés előtt egyszer még végiggörgetem a feedemet. – Ne keress kifogásokat, ki lesz rakva és nekik is elmondom majd, ha szóba kerül – Jól tudom, hogy nem az a típus, aki mindent megosztana az internetes ismerőseivel. Én sem egyébként a látszat ellenére, de vannak kötelező dolgok. Kivel vagy együtt, kikkel barátkozol, milyen helyeken jársz – persze itt nem mindent, mert még bajod lehet belőle – és éppen mit csinálsz. Az utóbbiból is csak azt a kategóriát, ha jól szórakozol. Engedem, hogy csók közben még közelebb húzzon magához, ha ez még lehetséges. Testeink teljesen egymáshoz simulnak és érzem szívének dobogását. Teljesen elgyengülök a helyzettől, s ettől függetlenül biztonságban érzem magam. - Muszáj beérned vele – már régen vigyorogtam ennyit. Általában én vagyok az a lány, aki a telefonjában elmerülve járja a folyosókat és nem igazán néz rá senkire. Ha beszélnek hozzá is a legtöbb esetben csak bólogat és ilyenkor képes vagyok olyan dolgokba is beleegyezni, amiket nem gondolok komolyan. Így történt, hogy egy évvel ezelőtt egy szerda este Lionel Hastings bulijában kötöttem ki és másnap onnan mentem suliba. Anyáék teljesen magukon kívül voltak. Nyilván nem hitte el egyik sem, hogy Cleonál aludtam. Sajna Belle-t nem mondhattam, mert a szüleink testvérek. Nem feltétlen kamuznának egymásnak ilyenről. – Ja, egy főnyeremény vagyok – viccelődök vele. Nem én vagyok a világ legszebb és legcsinosabb lánya, de valamennyi önbizalom azért szorult belém. Ha ez nem így lenne, akkor bizonyára nem járkálnék úgy a suli folyosóin, nem járnék annyi buliba és a képeim nagy része sem rólam lenne a közösségi médiás profiljaimon. - Jaj rád mindenki csak nyomul. Magadtól nem nyúlnál hozzá senkihez – forgatom meg a szemeimet nevetve, majd megpuszilom az állát. Szeretem, amikor így beszél, hiszen még a vak is tudja, hogy ez nem így van, ám mégis viccesnek hathat. Még egy ideig a kezeimmel kényeztetem lent, s hevesen csókolom ajkait, amikor hirtelen elhúzódik tőlem. Felényújtom a karom, hogy jöjjön vissza, mert már most hiányzik a közelsége, de mindössze annyi időre hajol el tőlem, míg az éjjeliszekrényéből előkap egy óvszert és magára húzza. Gyorsan dobogó szívvel figyelem, ahogy visszajön, s újra megcsókol, majd óvatosan belém hatol.
Kezdőlap
