Körülbelül egyszerre végeztünk Shanenel, így nem kellett sokat várnom arra, hogy befejezze az autót, amin dolgozott. Elköszöntünk, hogy hétfőn találkozunk, aztán bezártam a műhelyt. Az első dolgom az volt, hogy vacsorázzak. Mennyei illatokra léptem be a konyhába. - Szuperül néz ki - mondtam anyának, miközben kiszedtem magamnak egy rendes adagot. Ahogy megnyitottam a telefonom a messengert szinte felrobbant a készülék, ugyanis csináltak egy beszélgetős csoportot a ma estével kapcsolatban, amiben benne voltak a haverjaim, illetve Zara és a barátnői. Mondanom sem kell, hogy folyamatosan záporoztak bele az üzenetek. Eszem ágában sem volt végigpörgetni a több száz szóváltást, ezért inkább lenémítottam a beszélgetést és Courteney névjegyét nyitottam meg. - Sikerült nem meghúzni a kocsit hazafelé menet? - pötyögtem be a beszélgetésbe, elküldtem, aztán le is tettem a telefont. Miután befejeztem a vacsorát (üres gyomorral azért merész és hülye dolog lett volna nekivágni az estének) felmentem az emeletre, ahol az első utam a fürdőbe vezetett. Gyorsan tusoltam, fogat mostam, aztán a szobámba mentem, hogy felöltözzek. Elindítottam a hifit, mivel a zene elengedhetetlen része volt a készülődésnek/hangolódásnak. Miután felöltöztem ránéztem a telefonomra, ami egy üzenetet jelzett Zarától. Egy olyan képet küldött, amin az ágyára voltak terítve a ruhák, ő pedig úgy fotózta le azokat, hogy a szemben lévő tükörben látszott, hogy fehérneműben van. - Szerinted melyiket kellene felvennem? - Érkezett is az üzenet is tőle. - Szerintem így pont jó, ahogy most vagy - Írtam vissza, a telefont még le sem tettem, mire jött vissza a válasz. - Alig várom, hogy ideérjetek - Erre már nem válaszoltam semmit. Elég nyilvánvaló volt, hogy kinek akarja ma széttenni a lábát, de azért beküldtem a srácokkal közös csoportunkba a képet, amit az imént küldött. - Még oda sem értem, de már nyert ügyem van. Ideje lenne tanulnotok tőlem valamit - fűztem hozzá megjegyzésként, mire egyből jöttek az olyan megszólalások, hogy én egy szerencsés rohadék vagyok. - Lesz nálatok fű? - kérdezte Daniel. - Én viszek, de még nem döntöttem el, hogy adok-e nektek belőle, tehát hozzatok magatoknak - írtam aztán letettem a telefonomat. Fújtam magamra a kedvenc illatomból, belőttem a hajam, aztán felkaptam a bőrdzsekimet. - Nálunk találkozzunk. Még iszunk meg szívunk alapozásnak, aztán ráérünk átmenni Zaráékhoz - jött az üzenet Danieltől. - Akkor nálatok egy óra múlva - süllyesztettem zsebbe a telefonomat. A nappaliban a szüleimbe botlottam, aki éppen a kanapén videojátékoztak. - Majd jövök - mondtam, mikor elhaladtam mellette. - Időben húzd ki, mert még nem akarunk nagyszülők lenni - közölte apa anélkül, hogy levette volna a tekintetét a tv-ről. - Meg használj gumit - tette hozzá anya. - Ha az ő pull out game-je is olyan "jó", mint a tiéd, akkor inkább csomagolja be. - Titeket nem lehet nyilvánosan felvállalni - mondtam nekik, aztán inkább leléptem, hogy a szexuális életem ne legyen továbbra is téma. Vagyis legalább én ne legyek fültanúja. Danielékhez útközben vettem piát, magunknak whiskyt, Zarának pedig a kedvenc tequiláját. A srácokkal elszívtunk pár füves cigit, megittunk egy üveg whiskyt (öten voltunk, tehát nem kell hátast dobni a mennyiségtől), mire megjött a mehetnékünk. Egyikünk sem volt olyan idióta, hogy így vezessen, ezért buszra szálltunk. Egy bő fél óra múlva szálltunk le Zaráék utcájában, nem sokkal a házuktól. Már javában zajlott a buli, mire odaértünk. - Azt hittem már nem is jöttök - ölelt meg Zara, amit én a derekára csúsztatott kezekkel viszonoztam, mire nyomott egy puszit az arcomra, nem sokkal a szám mellé. - Ki nem hagytuk volna - vigyorodtam el és átadtam neki a tequilát. - Az első shotot a tequilát adónak kell kiinnia az ajándékozott mellei közül - közöltem vele, miközben a konyhába mentünk, hogy lerakja a többi ital mellé. - Ki találta ki ezt a hagyományt? Mert hogy én még nem hallottam róla - kérette kicsit magát, de az arcáról le sem tudta vakarni a mosolyt. - Én - léptem közelebb hozzá és kicsit lentebb húztam a már így is mélyen dekoltált felsőjét. - Hogy is mondhatnék erre nemet? - fogott egy rövides poharat, amit a mellei közé helyezett. A kezeimet a hátam mögé helyeztem, aztán lehajoltam és rutinosan kivettem a mellei közül a poharat, amit egy fejdöntéssel le is húztam. - Hol a narancs? - kérdeztem, mire egy játékos mosollyal betette a szájába. Kivettem a gyümölcsöt az ajkaimmal, aztán a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz Zarát és hosszan megcsókoltam. Ő hozzám simult és beletúrt a hajamba. - Kaaaaaaaaiii, sörpong bajnokság. Ezek a kis buzik azt hiszik, hogy lenyomhatnak minket - rántott el Daniel Zarától a vállaimnál fogva. - Hát akkor mutassuk meg, hogy hol a helyük - vigyorodtam el és kimentem Daniellel a teraszra, ahol a sörpongozás is zajlott.
Amint hazaérek dobok egy üzenetet a családi chatbe, hogy valaki jöjjön le és parkolja be a kocsit. Nem várok sokat, mire a hülye bátyám vigyorgó képét látom meg felém közelíteni. Erre csak szép nőies mozdulattal odadobom neki a kulcsot és már indulok is fel a lakásba, hogy megvacsorázzak. Kaja közben, míg az instát bújom és azt próbálom megjegyezni, hogy az ismerőseim közül kik látták a mai instagram sztorijaimat. Azokat is, amiken éppen arról pofázok, hogy mennyire utálok vezetni. Még csak a felénél járok a listánál, mikor új üzenetem jön Kai-tól messengeren. Afelől érdeklődik, hogy sikeresen hazaértem-e. Nem megyek rá egyből az üzenetre. Lezárom a telefont és békében megvacsorázom, s csak utána pötyögök be neki egy egyszerű perszét. Megtehetném, hogy érdeklődni kezdek felőle és a mai este felől, de inkább nem. A buliban úgyis kiderül majd, hogy mennyire érdeklem. Felesleges előtte még le is járatnom magam a túlzott tapadással. Vacsora után lefürdök, megmosom a hajam és leborotválom a lábaimat. Csak a szokásos rutin a péntek esti bulik előtt. Amint ezzel megvagyok besütöm a hajam, de úgyhogy ne legyen se szögegyenes, se nagyon göndör. A természetes hullámokat szeretem magamon a legjobban, de ha nem tennék semmit, akkor egyik helyen ilyen lenne, míg a másikon olyan. A hajammal elkészülve kisminkelem magam. Erősebben, mint a mindennapokban szoktam és még egy tusvonalat is húzok a szememre, illetve egy nude színű rúzzsal kenem ki a szám. Szerencsére kivételesen a ruhával sem bíbelődök annyit, mert hazauton a dugóban volt elég időm kigondolni, hogy mit akarok felvenni. Nem attól leszek feltűnő ma, hogy kirakom mindenemet az egyszer már biztos. Nyolc órára beszéltük meg az alapozást Cleoval és Caraval, mivel Josie végül nem tudott eljönni. Azt hiszem valami balhé van otthon, ami miatt most kicsit korlátozottabban tud eljárni szórakozni, de azt hiszem ez érthető. Hárman körülbelül másfél-kér óra alatt megiszunk egy üveg vodkát, amit ezútal Cara vett, mert ő volt a soros, s mikor útnak indulunk már jó kedvünk van. Egyikünk sem részeg még, tudunk a világunkról, de ha ez így fog folytatódni, akkor bizony elég kemény este elé nézünk. Körülbelül tíz tájékán érkezhetünk meg Zara bulijába. A ház telistele emberekkel. Néhányan már most az ájulás szélén állnak. Vannak, akik a nappaliban sörpongoznak és olyanok is, akik kint dohányoznak vagy a konyhában iszogatnak és beszlgetnek. A sörpongozók mellett pedig pár ember elég kirívóan táncol, teljesen egymáshoz simulva. - Még mindig nagyon gyűlölöm Zarát, nem értem miért kellett idejönnünk – húzom el a számat, mire Cleo és Cara összenéznek. - Kai, Kai miatt, mert valaki azt mondta ő is itt lesz ma és máskor is tudunk szűk körben iszogatni, de ilyen buli csak egyszer van. Te emlékszel ki volt az, Cara? – néz Cleo csodálkozva a mellettünk álló szőke hajú barátnőnkre. - Na jó hagyjatok a francba. Inkább igyunk valamit – közlöm velük egy kicsit sem kedvesen és megkerülve őket indulok el a konyhába az embertömegen keresztül, ahol rögtön meg is pillantom az imént emlegetett fiút a sleppjével együtt. Azonban most azt kívánom, hogy bárcsak vak és süket lennék. A szemem elé tárulkozik Kai látványa, ahogy büszke kan módjára iszik ki egy felest annak a ribancnak, Zaranak a mellei közül, majd miután elég ujjongást kapott még szájon is csókolja a lányt. Ebben a pillanatban érzem azt, hogy nem kellene itt lennem és dühösen, már-már hisztérikus állapotban fordulok sarkon és kezdek kirohanni a házból, de nem jutok messzire, mert Cleo megfogja a karom. A sörpongozók és a táncolók között állunk meg a barátnőmmel ketten, mivel a harmadik felünket már most elveszítettük. - Na most figyelj rám Courteney Mae Easton – kezd bele a mondandójába, de nekem csak az jár a fejemben, hogy nem mosódhat el a sminkem és nem láthat itt senki megtörten. Ráadásul pont az a srác miatt nem, aki valószínűleg egy két lábon járó nemibetegség. – Nem fogunk Kai miatt hazamenni és te is jól fogod érezni magad. Most szépen berúgunk és szerzünk neked egy másik srácot. - Ez tudod, hogy nem így megy... - Nem érdekel, hogy hogyan megy. Nézd ott van a haverja, Cole vagy hogy hívják. Írogatott neked egy időben és még találkoztatok is egyszer. Menj oda hozzá – parancsol rám. - Nem, ez nálam nem így működik – nyávogok tovább, mire annyit látok Cleoból, hogy megragadja az egyik arra tévedő srácot és kiveszi a kezeiből a poharakat, s mind a kettőt a kezembe nyomja. - Idd meg őket! Sóhajtok, mintha olyan nagy probléma lenni, hogy alkoholt kell fogyasztanom, de magamat is meglep a gyorsaság, amivel lehúzom mind a két italt. Az egyikben whisky kóla volt fixen, míg a másikban azt hiszem vodka szódával, de ezt inkább nem akarom tudni. Aki bekeverte nem igazán ismerte az arányokat, mivel túl sok alkoholt töltött bele, s ezzel elég erősre sikerült. Pont, amire most szükségem van. - Most pedig indulj! - Jól van – Cleo kezébe nyomom mind a két poharat és hevesen dobogó szívvel nézek körbe, hogy megpillantsam Cole-t, aki az egyik sörpongozó társasággal játszik éppen vagyis nem játszik, csak megfigyel. Természetesen Kai is ott van a közelében, amitől nem vagyok túlságosan elragadtatva, de akkor is odamegyek hozzájuk. Nem lehetek betoji. - Szia Cole, régen beszéltünk – simítok végig mosollyal az arcomon a srác karján, mire felpillantva Kai-t veszem észre rögtön. – Malachai – bólintok neki nagy mosollyal az arcomon, mintha nem érdekelne, de azért azt akarom, hogy észrevegye a jelenlétem. - Annyira sajnálom, hogy mostanában nem beszélünk már annyit. Szerintem ideje lenni bepótolni, nem gondolod? Nem jössz egy kicsit arrébb velem? – kérdezem olyan hangosan, hogy azért hallják a körülöttünk lévők, de nem ordibálok. A srác beleegyezik, mire karon ragadom és húzni kezdem.
A sörpong és közöttem lévő kapcsolatról az a legfontosabb tudnivaló, hogy kurva jól megy. A gimis éveink során minden házibuliban ezt játszottuk, mivel úgy tudtuk aljasra inni magunkat, hogy az egész játéknak tűnt, s nem úgy mintha kezdő alkoholisták lennénk. A rengeteg gyakorlásnak köszönhetően Daniellel szinte verhetetlenek vagyunk. Most is játszottunk két menetet, mindkettőt meg is nyertük. Az ellenfeleinknek be is ütött az elfogyasztott pia mennyiség, de azért nekik is sikerült párat bedobniuk, tehát nekünk is le kellett húzni egy-egy pohár tartalmát. A harmadik körből kiszálltunk Daniellel, hogy másoknak is adjunk esélyt az érvényesülésre, illetve kihívtuk a következő meccsek győztesét, hátha az kicsit nagy kihívást jelent majd. Daniel éppen azt ecsetelte nekem, hogy Zara barátnőjét, Lillát milyen szívesen meghúzná, attól függetlenül, hogy barátnője van. Ilyenkor mindig azzal vágta ki magát, hogy unja már ugyanazt a puncit. Nem mintha többet lett volna hűséges két hétnél, s lehet ezzel már sokat is mondtam. De nem leszek képmutató, mivel én sem vagyok nála egy fokkal sem jobb. Meg ő a haverom, ezért természetesen segítek neki befűzni a kinézett csajt. Wingmant is nagyon jól játszok. Éppen Lilla barátnőjével beszéltem, aki a lánnyal együtt érkezett. Úgy beszélték meg, hogy Lillánál alszik majd az este végén. De mivel az ő ágyába most Daniel szeretett volna belekerülni, ezért előálltam azzal a remek ötlettel, hogy majd hazakísérem, ha már haza szeretne menni, illetve elhintettem azt is, hogy akár nálam is aludhat. Erre azt válaszolta, hogy inkább kísérjem haza és ha szeretnék, akkor bemehetek egy pohár vízre. Ezt egy játékos mosollyal közölte, nem mintha egy pillanatig is azt gondoltam volna, hogy a pohár víz alatt tényleg csak azt érti. Laura visszament Lillához én pedig közöltem Daniellel, hogy sima az útja. Vagyis innen már minden rajta múlik, hogy megtudja-e fűzni Lillát vagy nem. Éppen Zack magyarázott hevesen valamit, mikor megpillantottam Courtot, ahogy odajön hozzánk. Végigmértem a lányt, akinek az arcán állapodott meg a tekintetem. Összeráncoltam a szemöldökömet, mikor Cole-lal kezdett beszélgetni, viszont aztán el is mosolyodtam, mert pontosan tudtam, hogy mire megy ki a játék. Cole már több alkalommal is bepróbálkozott Courteneynél, viszont a lány minden alkalommal lekoptatta. Cole még a sok pia ellenére is meglepődött a lány közeledésén, de nem volt annyira hülye, hogy elutasítsa. - Helló Courteney - mosolyogtam rá, aztán folytattam is a Zackkel való beszélgetést. Fél szemmel, azért figyeltem Courtra meg Colera és pont elkaptam azt a beszélgetés foszlányt, mikor a lánynak az a remek ötlete támadt, hogy vonuljanak kicsit félre. Utánuk néztem, ahogy távoztak és pont találkozott a pillantásom Cole-éval, aki arcán az a tipikus én ma dugni fogok mosoly volt. Úgy voltam vele, hogy hagyom Courteneyet belegabalyodni a saját hálójába, mivel ezek után biztos nem fog tudni megszabadulni Coletól az este további részében. Viszont pontosan tudtam, hogy Cole mivel szokott bulikban próbálkozni, ha elutasítaná egy lány, akit ő nagyon megszeretne kaparintani. Ez a gondolat pedig egy pillanatig sem hagyott nyugodni, mert nem akartam, hogy Court is úgy járjon, mint sokak előtte. Felsóhajtottam, aztán ott hagytam Zacket és Colék után indultam. Nem kellett sokáig keresnem őket, az emeletre vezető lépcsőfordulóban meg is találtam őket. - Mit iszol? Hozok neked egy italt, aztán tudunk még beszélgetni egy csendesebb helyen - hajolt Cole közelebb Courthoz, hogy a lány hallja a hangos zenétől. - Erre nem lesz semmi szükség - léptem oda hozzájuk. - Sajnálom, haver, de ez most nem fog összejönni - mondtam Colenak. - Courteney most hazamegy - Annak ellenére, hogy a lányról beszéltem, rá sem néztem. - De biztos találni fogsz másik csajt, aki szintén elég részeg és hülye ahhoz, hogy összeálljon veled az estére - megveregettem Cole vállát. - Ha mégse, akkor jövök egyel neked - Ez alatt azt értettem, hogy majd a következő bulin segítek neki becsajozni. Cole bólintott, aztán magunkra hagyott minket. Nem kételkedett a szavamban, mivel mindig beszoktam tartani (legalábbis azokat az ígéreteket, amiket a haverjaimnak teszek). Végigmértem Courteneyt. - Menj haza - néztem a szemeibe. - Hol vannak a barátnőid? - kérdeztem, mert azt nyilván nem akartam, hogy egyedül vágjon neki a hazaútnak, főleg este nem és ilyen állapotban.
A szemem sarkából figyelem, ahogy Cleo útnak indul megkeresni Carát, s elvész a tömegben. Túl sokan vagyunk itt egy manhattani lakáshoz képest, de azt hiszem már teljesen hozzászoktam. Ilyen, ha New Yorkban tinédzser az ember. Mégis inkább élek itt, mint vidéken valami pici faluban, ahol a legendák szerint még az internet hozzáférés sem az igazi. Az lenne a teljes halálom, mivel egy óránál tovább nem nagyon bírom nélküle. Már a mai este is legalább öt sztorit posztolhattam az instagram napomba csak arról, hogy hárman alapozunk, majd megérkezünk a buliba. Azóta semmi. Persze lehetne, ha Kai nem húzott volna fel azzal, hogy ilyen látványosan, mint valami főhím húzta le a shotot Zara mellei közül. Tényleg nem kellett volna idejönnöm, de már belekevertem magam egy olyan szituációba, amiből nehezen tudnék kilépni. Segítség nélkül pedig szinte lehetetlen. A terasz felé akarom húzni Cole-t, hogy végre rá tudjak gyújtani egy cigire, ami akár azon is segíthetne, hogy egy kicsit lenyugodjak, de a srác nem hagyja. Visszaránt, amikor az ellenkező irányba indulok el, mint ahogy ő azt gondolja és a lépcsők felé kezd húzni. Hatalmasat nyelek, hiszen egy apró félelem kezdi átvenni az irányítást a testemben. Én nem erre készültem. Egyáltalán nem. Nem akarok tőle semmi komolyt, ahogy akkor sem akartam, amikor még írogatott nekem. Ez pedig a részegség miatt nem fog megváltozni. Félreértés ne essék, mert egy roppant helyes srácról van szó csak semmilyen érzelmet nem táplálok iránta és én még azon régimódi lányok közé tartozom, akiknek így nem megy az összemelegedés. A lépcsőfordulóban megállok egy pillanatra és feltekintek a srácra. Jóval magasabb tőlem, pedig én is egy bő százhetvenhárom centivel rendelkezem. - Hogyhogy most? – kérdezi, s belefúrja arcát a nyakamba, majd egy csókot ad rá, mielőtt elválna tőlem. Kezdek ideges lenni, de azért még nem esek ki a szerepemből. - Nem mindegy mikor? – mosolygok csábítóan vagyis amennyire a részeg, tiltakozó énem engedi, de nem lehetek túl rossz színész, mivel kissé elneveti magát. - De, mindegy – a következő puszi az ajkaimra jön, de nem mélyíti el csókká. Még nem. – Mit iszol? Hozok neked egy italt, aztán tudunk még beszélgetni egy csendesebb helyen – hajol oda hozzám. Szinte csak pár centire van az arca az enyémtől és végre úgy látom, hogy talán alkalmam nyílhat elszökni, míg italért megy nekünk. Aztán megkeresném Cleo-t és Carát, s könyörögnék, hogy lépjünk le. A kis tervem egész jónak bizonyul, ám mikor nyitnám ki a számat, hogy mit szeretnék inni hirtelen feltűnik Kai és közli Cole-lal, hogy ez nem fog összejönni, de rám még fél szemmel sem tekint. Ellököm magam a faltól, aminek eddig dőltem és szembefordulok a sráccal, miután Cole lelép. Mert annyira tudja irányítani a szálakat Kai, hogy csak két mondat kellett és a szinte levakarhatatlan haverja már le is lép. Nem szólal meg, nem kérdez, csak megy tovább. Miért hallgat mindenki ennyire erre a srácra, aki megkaphatná a legnagyobb faszfejnek járó kitüntetést? - Na nem – rivallok rá rögtön. – Most mégis mit képzelsz? Idejössz a buliba a gimisek közé, holott neked már régen nem itt lenne a helyed. Eljátszod mindenki előtt, hogy mekkora egy alfahím vagy, mert képes vagy megfektetni az este végén Zarát, ami megsúgom neked, nem egy nagy kihívás – eggyel lentebb lépek a lépcsőn, de sikerül elég szépen megbotlanom, de szerencsére még időben megfogom a korlátot ahhoz, hogy ne essek neki se Kai-nak, se a földnek. Miután sikerül stabilizálnom magam lesétálok a lépcső aljára, hogy nagyobb biztonságban érezzem magam, hiszen már nincs ott mellettem Cole, hogy megtartson. - Plusz nem értem mi a bajod azzal, ha kicsit szórakozni szeretnék Cole-lal vagy bárkivel ebben a retkes buliban – kiáltok rá. – Te sem csinálsz mást, mint én. Berúgsz meg még ki tudja mi van a szervezetedben és emellett csajozol ezerrel. Ha a nagy Malachai Morgan ezt teszi, akkor én miért ne tehetném? Úgyis szereted, ha követik a példádat, nemde? – végig a srác idegesítően kék szemeibe nézek. Nem várom, hogy bármilyen választ fog adni. Arra sem számítottam, hogy ki fogok bukni előtte az este folyamán. Semmit sem így terveztem. - És nem, nem megyek haza – makacskodom. Még csak most érkeztem meg, fél órája sem vagyok itt. Nem mehetek haza. – A barátnőim pedig biztosan éppen nagyon jól érzik magukat, mert senki sem szól bele nekik, hogy mit csináljanak!
Elengedtem a fülem mellett azt a megjegyzését, miszerint én már öreg lennék ebbe a társaságba a 21 évemmel. Nem akartam kifejteni, hogy a jelenlévők több mint fele egyetemista már. Hogy miért nem akartam erre időt pazarolni? Mert rohadtul nem számított. Nem akartam kibukni, mert ha én is megemelem a hangom, akkor biztos Courteney is még inkább kiakad, viszont éreztem, ahogy egyre fogy a türelmem. - Csak te pörögsz ennyire azon, hogy én kivel mit csinálok - Nem volt bennem bizonyítási vágy, hogy még egy csajt sikerült meghúznom, egyszerűen azért tettem, mert szerettem az ilyen kavarásokat. - Azt persze egy pillanatig sem bántad, mikor a te bugyidat húztam le - Abban maradtunk, hogy nem beszélünk senkinek sem arról az estéről, ehhez pedig tényleg tartottam magam. Hozzátenném, hogy meglepő módon, mert az ilyesmik nem szoktak sokáig titokban maradni. Nem, nem én hangoztatom, de a rákérdeznek, akkor nem is titkolom el. Court kérését azonban tiszteletben tartottam, viszont ettől függetlenül neki még felhozhatom a témát, annyira azért nem tabu. Mondjuk jelen helyzetben az sem érdekelne, ha az lenne. Mikor megbotlott a lépcsőn automatikusan fentebb léptem egy fokot és elkaptam a derekánál, nehogy leguruljon a lépcsőn. Amint újra stabilan állt, el is engedtem, s visszaléptem arra a lépcsőfokra, amin eddig álltam. - Ébredj már fel Courteney! Ha ennyire megakarod baszatni magad valakivel, akkor legalább ne az én haveri körömből válogass - Egyik srác sem arról híres, hogy valami tisztességesen bánna a lányokkal. Sőt, mindegyik undorító fuckboy. Nem csoda, hogy olyan jól megértjük egymást - Nem tudom, hogy te milyen hitben ringatod magad, hogy mi lett volna most az este vége Cole-lal, de elmondom, hogy valójában mi történt volna - Már nem egy alkalommal láttam Cole-t csajozni, ezért fejből vágtam minden trükkjét, ahogyan a forgatókönyvet is, ami szerint a kapcsolatai leszoktak zajlani. - Kever neked egy jó ütős piát, amiről csak azt hiszed, hogy sok benne az alkohol, de igazából a gina vagy valami más partydrog a plusz hozzávaló benne. Felvisz, megdug, ami közben csinál rólad videót meg képeket, amiket első dolga, hogy körbeküldjön minden haverjának - Vagyis a beszélgetős csoportunkba szokta beküldeni - Aztán ott hagy és többet nem áll szóba veled, te pedig szidod magad, hogy miért voltál ekkora hülye, hogy nem hallgattál rám - Vázoltam a történetet, hogy hogyan is alakultak volna a dolgok, ha nem lépek közbe. - Ja, és azt majdnem elfelejtettem, hogy megnyugtat azzal, hogy húz fel kotont, de mikor a hasadon fekszel, akkor le is kapja. Aztán ha nincs szerencséd, még mehetsz is másnap vagy két nappal később az orvoshoz, hogy írjon fel esemény utánit, mert nem tudod eldönteni, hogy benned ment el vagy időben kihúzta - Legalább én olyan értelemben jobb vagyok Cole-nál, hogy becsomagolom, mikor az ilyen jött-ment nőcskékről van szó. - Megérné ezen mind keresztül menni, csak azért hogy engem idegesít? - Mert mindketten tudtuk, hogy csupán azért kezdett Cole-lal, mert engem látott Zarával. Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta át a helyzetet, ami nagyon jó ötletnek tűnhetett a pia meg az idióta barátnői tanácsai miatt. Felsóhajtottam, mikor közölte, hogy ő aztán nem megy haza. - Bazdmeg, csak nem akarom, hogy hibát kövess el - Más lány esetében rohadtul nem érdekelt volna, hogy mi lesz köztük Cole-lal, sőt már nem egyszer játszottam neki wingmant is. Az azonban kizárt, hogy végignézzem, ahogy Courteney is végigmegy azon, amit azok a lányok is átélnek a kedves barátom oldalán.
Valami hülye techno zene tombol a háttérben, amitől legszívesebben ki tudnék futni a világból plusz még Kai-nak is sikerül eléggé felidegesítenie. Mire jó ez? Ezt az egész játékot olyan kicsinyesnek és kétségbeesettnek érzem. Most már nemcsak az én, de Kai részéről is. Mintha minden hirtelen a feje tetejére állt volna. Ez az első alkalom, hogy én állok le valakivel veszekedni egy buli közepén. A legtöbbször én szoktam lenni az a sunyi szaralak, aki videó felvételt készít, hogy megörökítse az egészet és küldi is tovább mindenkinek. Elég aljasnak gondolom magam ebből a szempontból, hiszen most, hogy én vagyok a vita egyik résztvevője már másképp látom a helyzetet. -Lehet, hogy el is kellene felejtenem, hogy létezel! Az mindenkinek jót tenne – Még neki is, habár sosem vallaná be magának. Már mikor megkértem, hogy maradjon ez az egész kettőnk között is előre gondolkoztam. Nem akartam, hogy megtudják rólam, hogy én is engedtem a srác csábításának. Nem szoktam ilyen emberekkel foglalkozni, ám azon az estén mégis sikerült és olyan jól tette a dolgát, hogy engem is bevont a bűvkörébe, amiből nem könnyű kilépni. Lehet próbálkozni, de nem fog menni elsőre. Direkt nem válaszolok a bugyis megjegyzésére, hiszen még mindig tartok attól, hogy illetéktelenek megtudják, hogy mi történt aznap este Cleo-ék nyaralójában. A legjobb barátnőmnek sem mondtam volna el, ha nem éppen náluk csináljuk és maradunk ott az éjszakára. - Gondolom ezeket a trükköket is tőled tanulta! Vagy legalábbis biztosan volt közöd hozzá, hogy belőle is egy ekkora pöcsfej legyen – kiáltok rá megint. Érzem, hogy pár ember elhallgat és minket kezd figyelni, de nincs energiám rájuk szólni vagy arrébb sétálni. Abban sem vagyok biztos, hogy magamtól képes lennék-e járni. Már nem kizárólag az alkoholtól, de az idegességtől is remegek, s szédülök. Tudom, hogy tényleg az lenne a legokosabb, ha hazamennék, de nincs az a pénz, hogy hátrahagyjam a makacsságom és engedelmeskedjek Kai-nak. Talán ez egy vissza nem térő alkalom, hogy végre egymás fejéhez vágjuk a sérelmeinket vagyis inkább én az övének. Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy neki sincs semmi mondandója nekem, akkor most nem lenne itt és nem próbálna meg veszekedni velem. - Nyugi, nem kellett ezen az egészen keresztül mennem, mert úgy tűnik, hogy ígyis idegesít. Más miért meg miért lennél most itt? Fixen nem vagy a bátyám vagy az apám, hogy ilyen hegyi beszédet adj elő nekem. Nem értelek, Kai – tárom szét a karomat, s nagyot sóhajtok. Nem akarok vele kiabálni és azt sem akarom, hogy bárkivel veszekedjek, pláne nem vele, ám ez nem így működik nála. Úgy tűnik máshogy nem lehet felhívni a srác figyelmét. - Miért nem akarod? Neked nem mindegy, hogy mit teszek? – nevetek fel hangosan, s enyhén hisztérikusan. Eddig sem erőltette meg magát velem kapcsolatban. Néha azért kerestük egymást az ominózus este óta, de sosem találkoztunk. Mindössze néha napján egy-egy mizu vagy reakció történt az instagram történetekre. Semmi több, amiért aggódnia kellene. - Most kicsit képmutatónak érezlek, Kai, mert ez az egész szituáció most olyan, hogy te azt csinálsz, amit csak akarsz. Akkor és azzal, akivel csak akarod. Én viszont nem tehetem meg, mert rögtön közbelépsz és hazaküldesz. Miért akarod, hogy hazamenjek? Nem mindegy, hogy itt bulizom részegen vagy otthon fetrengek az ágyamban ugyanilyen állapotban? – Ezúttal már alábbhagyok a kiabálással. Nem akarom, hogy még több szempár ránk szegeződjön, s azt is értékelném, ha a mostani bámészkodók már nem hallanának minket és mindenki menne tovább a maga dolgára. Ez most csak rám és Kai-ra tartozik. - De nyilván az sokkal jobb, ha te összeszedsz egy csomó betegséget a sok lánytól, akikkel összefekszel és talán egy napon majd valamelyiket véletlenül teherbe is ejted. Ott vége lenne mindennek. Az nyilván nem elfogadható ezzel szemben, ha én egy estére jól akarom érezni magam valakivel.
- Lehet. De nem fogsz, mert túlságosan is kedvelsz - mosolyodtam el. Amilyen hirtelen jött a haragom, olyan hirtelen is éreztem elpárologni. Igazából ez a kedvelés dolog nem egyoldalú volt, ugyanis én is így éreztem Courteney irányába. Annyi a különbség, hogy ameddig ő ezt kimutatta, addig én nem sok jelét adtam. Na meg, az is elég nagy eltérés volt kettőnk között, hogy őt hírből sem hozták össze annyi sráccal, amennyi lánnyal én valóban kavartam. - Tőlem tanulta? - Igyekeztem komoly maradni, de ezen a kijelentésen jókedvűen felnevettem. Cole, sőt az egyik haverom se olyan típus volt, akit tanítani kellett volna a csajozásra. Nagyon tippeket sem szoktunk egymásnak adni, mivel mindenkinek megvan a maga stílusa, amiben jó, ezért felesleges átvenni a másik módszereit, mert nem biztos, hogy beválnak, mivel mindenkinek más stílus áll jól. - Te hallod egyáltalán, amit beszélsz? - Nem is értettem, hogy honnan szedte ezeket a faszságokat. Nem azt mondom, hogy ne lennék akkora farok, mint aminek beállít, viszont a barátaim viselkedését nem lehet rám fogni. Azelőtt is ekkora gyökerek voltak, hogy megismertem volna őket. Arról nem beszélve, hogy a hírük megelőzi őket, tehát Courteney is biztosan hallott már róluk, tudnia kellett (vagy legalább sejteni), hogy mibe vágja bele a fejszéjét. Egyáltalán nem érdekelt, hogy hányan figyelnek fel a veszekedésünkre. Rohadtul nem érdekelt, ha elindul egy újabb pletyka rólam. Először nem akartam válaszolni a kérdéseire, viszont aztán csak úgy záporoztak a miértek, belőlem pedig csak úgy kiszakadt a válasz. - Mert törődöm veled baszki! Fontos vagy nekem és nem akarom, hogy olyan alakokkal állj össze, mint én is vagyok - Nyilván annak sem örültem volna különösebben, ha az én baráti körömön kívül akad össze valakivel, de még mindig jobban viseltem volna, mintha az egyik haveromat választja. Aki pontosan úgy viselkedik vele, mint én a többi lánnyal. - Te ennél jobbat érdemelsz - tettem még hozzá halkabban. Úgy is mondhattam volna, hogy nálam jobbat érdemel. Igazából mindegyik lány jobb bánásmódot érdemelne annál, mint ahogy én is viselkedni szoktam velük, viszont az a nagy különbség, hogy még Courteney érzései érdekelnek, addig a többi lányé nem. Sorry not sorry. - Nem arról van szó, hogy te ne tehetnéd meg, de legalább válogasd már meg, hogy kitől akarsz bármit is - Nem azért elleneztem ennyire Cole-t, mert a haverom volt, így minden az orrom előtt történt volna köztük (bár beismerem, hogy ez is zavart volna), hanem mert nem akartam Courtról olyan meztelen képeket látni, amiket Cole csinált sunyiban, miközben hátulról tolta. - Ennyi erővel velem is összejöhetnél - mondtam példának okán, hiszen ha ennyire utálja az olyan viselkedést, amit én is mutatok, akkor teljesen felesleges egy olyannal kavarnia, aki még rosszabb is nálam. Mert én nem akarnám megbántani Courtney-t, viszont Cole magasan tesz az lány érzéseire. Számára csak egy újabb trófea, nekem azonban ennél többet jelent. Hirtelen fel sem tűnt, hogy az imént a együtt járásnak az ötletét dobtam fel csak így simán. De már késő volt visszaszívni. - Hagyjál már - forgattam meg a szemeimet a kijelentésén. - Szerinted nem vigyázok? - Nem ő volt az első, aki ezzel jött, hogy kankó, aids, szifilisz, Malachai mindent hazavisz... De mint ahogy azt már említettem is, a random lányoknál (meg igazából mindenkinél, aki nem szed gyógyszert) mindig húzok kotont, mert nem szeretnék semmilyen kellemetlen gyűjteményre szert tenni. Abban viszont biztos lehetett volna, hogy Cole nem húz, hiszen az elvesz az érzésből. De valamit valamiért.
Kai tipikusan az a srác, aki sosem mondana gyengéd dolgokat egy lánynak sem. Legalábbis minden eddigi barátnője, akivel valaha beszéltem – na nem Kai miatt, csak szimplán ismerősök vagy barátnők vagyunk – mindenki azt mondja, hogy csak annyiból állt a kapcsolatuk, hogy rendszeresen összejártak kefélni. Míg a lányok többnyire kétségbeesetten üzengetnek neki egy újabb találkáért vagy könyörögnek, hogy figyeljen rájuk egy kicsit, addig a sráct csak az érdekli mindig, hogy melyik este jó a lánynak egy kis légyottra. Kicsit vicces, hogy engem is pont ugyanez az ember kerített hatalmába mindössze egyetlen egy éjszaka leforgása alatt. Sosem tagadtam, hogy már évek óta kinéztem magamnak, hogy mennyire helyes srác, de ez nem jelentette azt, hogy bármilyen lépést is tettem volna az irányába. - És ha kedvellek, akkor mi van? – kérdezem újra felemelve a hangom. Már nincs értelmee tagadni és amúgy is eleget ittam már ahhoz, hogy az igazat mondjam. Máskor ennyi alkohol után sokkal jobban rottyon szoktam lenni, de azt hiszem Kai és ez a beszélgetés igényli az összes maradék agysejtem koncentrációját. Nem szabad olyat mondanom, amit kiforgathat és felhasználhatja ellenem. Muszáj szemfülesnek maradnom és ebben a vodka-whisky kombó annyira nem partner. - Jó, akkor nem tőled tanulta, de az egész társaságod, amit leművel az undorító. Remélem tisztában vagy vele – vágom oda neki. Mindenki óvva int az olyan fiúktól, mint Malachai és a bandája, de mindenki beleesik ebbe a csapdába minimum egyszer az életben. Aztán pedig lehet otthon sírni, mert nyilván inkább az olyan fiúk figyelmére van szüksége a lányoknak, akik használat után már nem olyan figyelmesek és érdeklődőek. Erősen elgondolkozom azon, hogy jobb lenne továbbállni. Nem akarom még jobban beégetni magam Kai előtt, s azt sem szeretném, ha ezt később röhögve adná tovább az undorító haverjainak és tőlem zengene az egész ismeretségi köröm. Igazáól szeretem, ha rólam beszélnek, de ebben a helyzetben nem örülnék neki. Ez nem olyan pletyka lenne, hogy rosszindulatú dolgokat mondanak a hátad mögött, mert irigykednek rád. Itt szimplán lenéznének, mert azt hitted volt esélyed Malachai Morgannél. Már készülnék megmondani neki, hogy jobb, ha ezt hagyjuk, amikor végre reagál a kérdéseimre és belém fagy pár másodpercre minden. Ugyan rövid ideig nem szólalok csak meg, de úgy érzem, mintha órák telnének el. Nem tudom elhinni, amiket mond. Nagyon hinni akarok neki és a szívem hatalmasat dobban, ám az agyam tiltakozik, hogy ez mind hazugság. - Be vagy rúgva? – Ez az első kérdés, ami eszembe jut. – Vagy bevettél valamit? – Ez pedig a második. Nagyokat pislogok rá és hallgatom, ahogy tovább beszél. A szívem majd kiugrik a helyéről, az arcom kicsit ellágyul és már hirtelenjében nincs is kedvem sem arrébb menni, sem kiabálni vele. Egy lépéssel közelebb megyek Kai-hoz. Még ígyis van köztünk egy kis távolság, de lényegesen kevesebb. Mélyen a szemébe nézek és úgy folytatom a vele való kommunikációt. - Ne mondj olyanokat, amiket megbánhatsz, hogy kimondtál és amivel ábrándokba kergethetsz, hogy holnap rajtam nevess a műhelyedben, hogy bevettem. Csak akkor mondj ilyet nekem, ha komolyan is gondolod, mert van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy akármennyire is nem akarom, mégis elhiszem, hogy fontos vagyok neked – mondom. Alkohol nélkül nem mertem volna ezt így megválaszolni neki, s egyre inkább úgy érzem, hogy szükségem van még valami itókára megy egy cigire is, hogy fel tudjam ezt fogni. Aztán ott van az a mondata, amivel teljesen megáll bennem az ütő és ezúttal tényleg hosszú ideig csak bámulok rá. Itt már nemcsak én érzem a hatásszünetet, hanem valóban bekövetkezik. Én és Kai? Mint egy pár? Legszívesebben nevetnék, mert egyrészt nagyon abszurdnak hangzik, a másik oldalon pedig valami kisördög éppen azt súgja nekem, hogy jó ötlet, hiszen kedvelem a srácot és az elmondottak alapján talán ő sincs ezzel másképp. - Ez most – ennyit tudok benyögni. Nem megy több. Egyszerűen minden megáll körülöttem. Kezdek rosszul lenni. A pia, a hirtelen jött információ, az emberek körülöttem, akiket gyűlölök csak a presztízsem megtartása végett állok velük szóba és most a tömeg sem kedvez. Azt hiszem teljesen lefehéredek, de megpróbálok erőt venni magamon. – Összejönni? - Jó, akkor vigyázol – válaszolom, de nem vagyok teljesen meggyőződve. Nálam húzott óvszert, mert nem szedek gyógyszert, de ki tudja kivel feküdt már le, aki szed és úgy gondolta, hogy nincs szüksége több védekezésre. A pirula csak a babát állítja meg, mást nem.
A mosolyom csak kiszélesedett, mikor bevallotta, hogy tényleg kedvel. A kérdésére nem válaszoltam semmit, pár hosszú másodpercig csak az arcát fürkésztem, aztán hirtelen közelebb léptem hozzá, a kezemet a derekára csúsztattam, lehajoltam hozzá és röviden megcsókoltam. Mivel nem akartam ennél is jobban letámadni, ezért pár centivel hátrébb húzódtam az ajkaitól, hogy mégis vajon mit reagál. - Miket nem mondasz - Úgy mondtam, mintha aztán most tényleg valami nagy újdonságot mondott volna. A srácokkal a gimi első osztálya óta együtt gangelünk, így már bőven volt időm kiismerni őket. Attól függetlenül pedig, hogy a barátaim, még nem vagyok elvakult, ha a megítélésükről van szó. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mekkora szar alakok. Ez alól magamat sem tartom kivételnek, tehát azért rendelkezek önkritikával is. Viszont valószínűleg pont emiatt jövünk ki olyan jól és nyilván nem fogok felrúgni egy alsó hangon is 5-6 éve tartó barátságot néhány kaland miatt. Az igaz, hogy szeretik hitegetni a csajokat, hogy komolyabbat akarnak és nem csak dugni, viszont már annyi ellenpélda van a hátuk mögött, hogy az a lány, aki ezek ellenére is bedől, az mégis mit vár? A hírük messze menőleg megelőzi őket, rohadtul naivnak kell lenni ahhoz, hogy az illető azt gondolja, hogy majd pont miatta fognak megváltozni. Ilyen csak a tündérmesékben létezik. Magamat sem tartom különbnek, hiszen nekem sem volt még egy épkézláb kapcsolatom sem, ami tovább tartott volna három-négy hónapnál. Nem arról van szó, hogy ne bírnám ki egy lány mellett, egyszerűen csak nem akarom. Wadenek van a legrégebb óta tartó kapcsolata, már másfél éve együtt van a barátnőjével, aki fülig szerelmes és nem akarja észrevenni, hogy a barátja már az első hónaptól folyamatosan csalja. Kizártnak tartom, hogy ilyen hosszútávon ne lehessen észrevenni a rendszeres félrelépéseket. Az persze más kérdés, ha a lány nem akarja tudomásul venni, mert kurva jó érzés az egyetem egyik legnépszerűbb srácával járni. - Nem - Ezt a drogra mondtam, mivel nem fogyasztok semmi ütősebbet. Aztán eszembe jutottak az elszívott jengák meg a jó pár lecsúszott whisky meg sör. - Vagyis igen - helyesbítettem - de most nem ez a lényeg - A veszekedésünknek köszönhetően kissé kitisztult a fejem és józanabbnak is éreztem magam. Tehát nem a pia meg a fű beszélt belőlem. Bár, azt elismerem, hogy nem igazán gondoltam át a helyzetet. Már most úgy veszekedtünk, mint akik együtt is vannak, ennyi erővel pedig akár meg is próbálhatnánk együtt. - Ugyan már Courteney. Veled szemben mindig nyílt lapokkal játszottam - Igaz, hogy őt is csak megdugtam, aztán már tovább is álltam, viszont nem irkáltam neki előtte hetekig, nem tettem úgy, mintha bármi komolyabbat szeretnék tőle. Semmi olyan célzást nem tettem, hogy ne csak szexről lenne szó. Sőt, még azt az ígéretemet is betartottam, hogy szigorúan köztünk maradnak a történtek. Az pedig, hogy időnként reagáltam ezt-azt az insta történeteire, megint nem jelent semmit. Ha vele is úgy viselkedtem volna, mint a többi lánnyal, akkor folyamatosan írtam volna neki, hívtam volna, hogy menjünk ide-oda, beküldtem volna a közös beszélgetésbe a róla készült nude vagy fehérneműs képeket, aztán pedig egyik pillanatról a másikra eltűntem volna az életéből, hogy aztán pár hónappal később újra feltűnjek és előröl kezdjem az egészet. - Aha. Ezt mondtam, nem? - Eszem ágában sem volt újra megismételni, ugyanis magamhoz képest már így is jóval többet beszéltem erről, mint szoktam. Teljesen spontán ötlet volt, ezért nem lepett meg, hogy Court mennyire ledöbbent a szavaim hallatán. De nem a spontán dolgokra szokták mondani, hogy mindig azok sikerülnek a legjobban? Nem kommentáltam már tovább az óvszeres témát, ugyanis semmi kedvem sem volt kitárgyalni a szex közbeni védekezési szokásaimat. - Kijössz cigizni? - Már nagyon kívántam egy szálat. Rendes dohányt, csak akkor szoktam szívni, hogyha iszok, olyankor azonban annyit képes vagyok elpusztítani, mint máskor egy hét alatt sem.
Még sosem láttam Kai-t annyira szélesen mosolyogni, mint most, aminek következtében csak kérdőn összehúzom a szemeimet, ám nem hagy időt sokáig töprengeni. Kezeit óvatosan a derekamra csúsztatja és egy rövid csókkal ajándékoz meg, mielőtt újra elhúzódna tőlem. Csak nézünk egymás szemébe egy darabig, mire minden bátorságomat összeszedve bújok oda hozzá még egy csókért, ami hosszabb és mélyebb az előzőnél. Egyik kezemet a vállán lógatom, míg a másikkal óvatosan beletúrok a hajába, mielőtt elválnék tőle. - Hagyjuk inkább a barátaidat. Most ők nem számítanak – egy lépéssel hátrébb lépek, hiszen még mindig zavar az a sok tekintet, s kezdek rájönni, hogy azzal a képpel ellentétben, amit instán mutatok a követőimnek, igenis félénk tudok lenni. Nem akarok már a barátairól beszélni, hiszen egyértelmű, hogy az összes egy szar alak, legalábbis az én szememben biztosan. Ezzel párhuzamosan, viszont nem gondolom azt, hogy annyira ő is bírná a barátnőimet. Hangosak vagyunk, ha összekerülünk, sokat nyávogunk és gyűlölködünk. Néha kicsit felszínesek is vagyunk, mert sunyi mód szeretjük a másik alatt vágni a fát és nem egyszer kavartunk már össze a másik csávójával a háta mögött, mert éppen ahhoz volt kedvünk. Cleo ez alól az egyetlen kivétel. A kettőnk közötti köteléket többre értékelem, minthogy gyerekes játszmákat vívjunk egymással. Aztán meg elég sokat szoktuk szidni a Kai-hoz hasonló fiúkat és magát Kai-t is. Ez már csak ilyen. - Én is kellően részeg vagyok ehhez, de legalább a pia segít kimondani dolgokat, amiket nem mondanék és bátrabb is vagyok. Azt hiszem legalábbis – kuncogok halkan. Valóban érzem még, hogy több alkoholt fogyasztottam a kelletténél, de a sráccal való veszekedésnek köszönhetően képes vagyok ép ésszel gondolkozni. Legalábbis ha ezt lehet ép gondolkodásnak nevezni, hogy éppen azon filózok, hogy összejöjjek-e vagy sem az általam ismert legnagyobb csajozógéppel. Őszintén vannak félelmeim vele kapcsolatban, hiszen rengeteg kapcsolatát láttam már különböző lányokkal és egyik sem olyan, amilyet magamnak el tudok képzelni. - Én is nyílt lapokkal játszottam veled szemben – rántom meg a vállam. Mondjuk azt már nem teszem hozzá, hogy rajtad kívül mindössze egy barátom volt, s az is már elég régen. A többi fiú az életemben csak egy-egy bulis csók vagy messengeres beszélgetések és pár randi. Soha semmi komoly. - De, ezt mondtad – bólintok. – Igazából szeretném, de meg kell ígérned, hogy megpróbálsz nem úgy viselkedni velem, mint az előző barátnőiddel. Nem akarok otthon ülni és azt hinni, hogy minden rendben van, míg a hátam mögött hülyeségeket csinálsz és konkrétan csak szexre használsz – félve mondom ki ezeket a szavakat. Kai-nak mindenről megvan a maga véleménye és nem éppen annak az embernek ismertem meg, akivel könnyű lenne alkudozni, így muszáj még hozzátennem valamit, ami vagy bevállik vagy nem. – Ez ugyanolyan fontos nekem, mint amennyire te vagy, szóval nagyon szépen kérlek erre – egy halvány mosolyt varázsolok az arcomra és hüvelykujjammal megsimítom az arcát. - Menjünk, már nagyon rám fér! – sóhajtok fel a megkönnyebbültségtől. Kai és köztem az a különbség, hogy míg ő rendes cigit csak akkor hajlandó szívni, amikor iszik, addig én egész rendesen a rabja vagyok. Már az utóbbi időben nem tudtam megfizetni, így a dobozosról átálltam a tekerésre, ami sokkal olcsóbb és erősebb is, viszont bulikban lusta vagyok ezzel szórakozni, így ilyenkorra mindig beszerzek dobozos cigit. A többi lánnyal ellentétben nem vagyok oda a mentolosért, csak és kizárólag a jó erős piros marlboro jöhet szóba nálam. Kézen ragadom a srácot és átvágva a nappalin kivezetem az erkélyre, hogy végre rágyújthassunk. Itt már nem bámulnak meg minket annyian, hiszen nem hallották az előző kiakadásunkat és senkit sem lep meg, hogy Kai-t egy lánnyal látják. Ez számukra a világ legtermészetesebb dolga. - Kérsz ebből? – ajánlok fel egy szálat a saját cigimből, amikor kiérünk az erkélyre és sikerül elővarázsolni a pici oldaltáskámból, ahol ezt, a telefonomat és a pénztárcámat tárolom. Az ajkaim közé emelem a cigarettát és meggyújtom, amikor egy tőlem körülbelül fél fejjel alacsonyabb, vékony, szőke lány lép oda mellénk. Engem észre sem vesz, mintha teljesen láthatatlan lennék és Kai-ra mosolyog. - Eléggé elfáradtam, akkor hazakísérsz és felugrasz hozzám egy pohár vízért? – kérdezi vigyorogva, s nekem hirtelen köhögnöm kell a letüdőzött füsttől. Fájdalmas pillantással nézek a mellettem álló srácra. - Ez most komoly? Egy pohár vízért? – forgatom meg a szemeimet, s újra beleszívok a cigimbe. Na hogy fogod ebből kivágni magad, Kai Morgan?
A csókját már én is sokkal hosszabban viszonoztam, közben léptem egyet felé, így neki hátrálnia kellett egyenes a falhoz, aminek nekidöntöttem. Beletúrtam a hajába a tarkójánál, ugyanis le kellett foglalnom valamivel a kezem, mert alig bírtam ki, hogy ne csúsztassam a fenekére. Akkor húzódtam el tőle, mikor a háttérből hallottam Wade hangját, hogy: Jól kapd el, Morgan! Arra, hogy hagyjuk a barátaimat, inkább nem is mondtam semmit. A mai este alatt már jóval többször kerültek szóba, mint azt szerettem volna (amennyit szívesen beszéltem volna róluk az a nulla) és minden alkalommal Courteney hozta fel őket, hogy rossz példaként tudjon pedálózni a társasággal. Első alkalommal még el is ment volna, viszont másodjára meg harmadjára már kurva unalmas volt. - Igen, alaposan szétcsaptad magad - bólintottam. Nem tagadom, hogy én is fogyasztottam azért bőven alkoholt, viszont szerintem fele annyit sem, mint Court. Mi inkább azokat a köröket fűvel váltottuk ki, ami szintén hasonló állapotot okoz, viszont nem hasogat tőle a fejed másnap. Pontosan emiatt simán ellennék úgy a füvön az életem hátralévő részében, hogy mellé egy korty alkoholt sem innék. Már ha választanom kellene a kettő közül... mert amúgy hacsak nem muszáj, akkor a piát sem nélkülözném volna. - Hát nem is nagyon történtek veled olyan dolgok, amiket annyira titkolni kellett volna - Courteney nem volt az a játékos típus, szinte az összes haverom bepróbálkozott már nála, hiszen az az igazi önbizalom dopping, mikor egy olyan lányt is kitudsz pipálni, akit senki másnak nem sikerült az ismerőseid közül. Még csak pletykákat se nagyon hallottam, amik a lány szerelmi életét övezték volna. Azt tudtam, hogy bulikban smárolgatott meg néha volt egy-egy randin, de itt pont is kerül a történet végére. Ezzel persze az égvilágon semmi probléma sincsen. Elgondolkoztam már azon, hogy vajon miért kedvelem ennyire. Az első tippem az volt, hogy azért, mert a szöges ellentétem, viszont aztán ezt el is vetettem, mert ha a legnagyobb kurva lenne az évfolyamán, a személyisége akkor se feltétlenül változna. Engem pedig (a külsője mellett) az vonz a legjobban. Teljesen megértettem Courteney kérését, viszont nagyon utáltam ígérgetni. Főleg azt, hogy olyan dolgokat nem teszek meg, amik eddig automatikusan jöttek. Egy rövid ideig nem szólaltam meg, csak kattogtak a fejemben a fogaskerekek, hogy biztos jó ötlet-e, illetve, hogy megéri-e. - Nem ígérek semmit - mondtam végül - de megpróbálom most máshogy alakítani a dolgokat - tettem hozzá. Ez is nagy szó volt. Ebben a helyzetben nagy szerencse volt, hogy Court is elég éles nyelvvel volt megáldva, mert így nem volt annyira félő, hogy teljesen elnyomnám. Ha nem állna ki a saját véleménye mellett és mindent rám hagyna, akkor egy hét se kellene ahhoz, hogy zsinóron rángassam. Ilyen kapcsolatom is volt már (a legtöbb), ennek is megvan a maga szépsége, hiszen mindig minden úgy alakult, ahogyan azt én akartam, azonban egy idő után unalmassá vált. A mosolyát röviden viszonoztam, aztán hagytam, hogy húzzon maga után az erkélyre. A buli kezdett átlépni abba a szakaszba, mikor már józan személyt nem nagyon lehetett találni, illetve egyre több helyen kezdtek a párocskák összebújni. Mindegy volt, hogy az a lépcsőforduló, kanapé, konyhapult, mosókonyha vagy éppen az egyik hálószoba. - Aha, kösz - vettem el tőle egy szálat, amit éppen meggyújtottam volna, mikor Laura lépett oda hozzánk. Nem foglalkoztam vele, először életre keltettem az ajkaim között lévő cigarettát, amiből mélyet slukkoltam, bent tartottam egy rövidke ideig, aztán majdhogynem Laura arcába fújtam a füstöt. - Téged nem hívtalak - vetett pár judging you pillantást Courtra. - Ami azt illeti, jobb dolgom akadt - biccentettem Courteney felé, hogy Laura számára világossá váljon, hogy ki értek ez alatt. - Akkor most egyedül menjek haza? - Cole majd hazakísér - mondtam, aztán körbenéztem, hogy merre is lehet az említett srác. Éppen a telefonját nyomkodta, mikor megpillantottam. - Hé faszfej! - intettem neki, mire lelkesen oda is jött hozzánk. Mintha megérezte volna, hogy mi készül, szinte felfalta a tekintetével Laurát, akinek nagyon is tetszett ez a kitüntetett figyelem. - Daniel éppen a barátnőjét dugja valahol, ezért haza kellene kísérni. - Én vagyok a te embered. Gyere, Kai ma este mást akar megdönteni. De ne vedd magadra, én szívesen beugrok a helyére... - kezdett Cole magyarázni, miközben távolodni kezdtek. - Látod, tíz perce sem vagy a barátnőm, mégis máris le akarnak csapni a kezedről - Elég fura volt így kimondani, nem hogy belegondolni, hogy mégis mibe mentem bele. Igazából külön nem beszéltük meg, hogy ekkortól együtt vagyunk, viszont én az előbbi beszélgetést annak tudtam be. Ennél jobban pedig nem voltam hajlandó boncolgatni a dolgot. - Üdv a világomban - A kérdés, hogy mennyire fogja bírni, mert inkább hideget fog kapni, mint meleget. Ezalatt most nem a saját viselkedésemet értettem, hanem mások reakcióit és megnyilvánulásait.
Mikor Kai elhúzódik tőlem, már teljesen a falnál vagyok. Csak szégeynlősen merek a srác szemeibe nézni, így a földet kezdem el bámulni, amikor valamelyik hülye haverja a hangját hallatja. Legszívesebben visszaszólnék valamit, de nem kommentálom inkább. Úgy gondolom, hogy nem az én dolgom közölni velük a hírt a döntésünkről, amit mindössze percekkel ezelőtt hoztunk meg. Ráérünk még ezt elújságolni bárkinek is, de elég sokan voltak szem- és fültanúi a mi kis beszélgetésünknek, amit inkább neveznék veszekedésnek, mint bármi másnak. - Megesik, de most ez a kis beszélgetés némileg kijózanított, szóval fér még belém alkohol. Velem is megihatnál majd még ma valamit. Éjfél körül jár csak az idő és hosszú még az éjszaka – ajánlom fel. A legtöbb ilyen pénteki buliból általában világosodásra szoktam csak hazaérni. Néha összefutok anyával a konyhában, ahogy főzi le a reggeli kávéját, s ilyenkor mindig tart nekem egy kisebb hegyi beszédet. Aztán megbeszéljük, hogy apának és a bátyáimnak egy szót sem erről. Nekik még mindig olyan kicsi vagyok és ártatlan, mint régen. Legalábbis anya szerint. Annyiban igaza lehet, hogy apa és Clyde még így kezel, de Oli eleget tud a hülye dolgaimról, míg Connie átlát rajtam. Talán azért is beszélek olyan keveset az utóbbival meg amúgy sem igazán lenne miről. - Ilyen szempontból tényleg nem – bólintok. Azt persze már nem kell tudnia, hogy elég sokszor vittem túlzásba az ivást és csináltam gáz, illetve magamra nézve megalázó dolgokat. Ezeket többnyire sikerül eltitkolni, hála Cleonak, de ha ő nem lenne, akkor tuti néhány húzásomon az egész gimim nevetne. - Nekem ez is megfelel – mosolygok Kai-ra és egy puszit adok az ajkaira. Nem várom el, hogy megmásítsa magát, csak több odafigyelésre vágyok, mint az előző barátnői. Nem akarok folyamatosan azon izgulni, hogy bízhatok-e benne vagy sem. Minden ki fogja majd forogni magát, s imádkozom, hogy ne érjen csalódás. – Még nekem is bele kell szoknom ebbe az egészbe – mutatok kettőnkre. Már nagyon régen nem volt barátom és akkor még jóval fiatalabb voltam. Két vagy három éve is lehetett már, amikor Eliasszal egy pár alkottunk. Azóta pedig megváltoztam, s erősebb is lettem. Az erkélyen cigizés közben egy apró mosollyal az ajkaimon figyelem az eseményeket. Elég hamar sikerül leszerelnie az apró, szőke leányzót és mikor Kai a fejével felém bök mosolyogva integetek az amúgy alig fél méterre lévő lánynak. Azért valljuk be, élvezem a szituációt. Ha a másik oldalon lennék, sokkal rosszabbul kezelném. Miután Kai elintézi, hogy Cole hazakísérje a lányt, s végre kettesben hagynak minket az újdonsült barátom felé fordulok. - Ez valami hihetetlen, de majd mindent megteszek, hogy ne csapjanak le a kezemről – hamuzok egyet, s újabb slukkot szívok a cigimből, ami már mindjárt teljesen elfogy. - De az miért van, hogy csak így beközölted Cole-nak, hogy hazaviszi és ő is beleegyezett meg a lány sem tiltakozott? Én biztosan már ordítottam volna veled, hogy mit képzelsz – nevetem el magam. Mondjuk, ha én lennék a szöszi, akkor talán Kai még sarkon is fordul anélkül, hogy elszívná a cigit, mert annyira nem érdekelné a szituáció. – Illetve miért mindegy, hogy kivel mentek haza? – kérdezem, hiszen ez már nagyon régóta érdekelt. Ha az egyik nem jön össze, mindig szerez egy másik lányt a társasága. Engem ez elég sokszor botránkoztatott meg az évek során, de mára természetessé vált, pedig ennek nagyon nem kellene annak lennie. Elnyomom a cigit és rossz láncdohányos létemre még egyre rágyújtok, amikor Zarát pillantom meg közeledni a szemem sarkából. Komolyan nem lehet elszívni egy kurva cigit nyugalomban? - Kai – ordít oda a lány a cincogó hangján, mire már kezd visszatérni az idegességem. Azt hiszem sürgősen szükségem van még egy italra. - Hányan fognak még jönni basszus? – nézek rá a mellettem álló srácra széttárt karokkal. Ráadásul pont Zara, akivel kilencedik óta nem jövünk ki túl jól egymással, de mindig meghív, ha bulit rendez, én meg készségesen eljövök. Furcsa tud lenni néha a lányok közötti kapcsolat. - Nem azért hívtalak meg, hogy Eastonnal kavarj össze. Brooke látott titeket – Úgy mér végig a lány, mintha egy darab rongy lennék. Hát ez igazán megtisztelő!
- Mit ittál eddig? - kérdeztem, mert ugye az alkoholt nem ajánlott keverni. Ehhez az íratlan szabályhoz tartani is szoktam magam, ugyanis eddig minden alkalommal kurva szarul éreztem magam másnap, mikor jó ötletnek tartottam össz-vissza inni a különféle töményeket. A néhányadik ilyen esetből tanultam is, azóta pedig whiskyt iszok magában vagy kólával, illetve sört szoktam kortyolgatni a buli vége felé, mikor már nem akarok részegebb lenni, csak szinten tartani az állapotot. - A tequilázáshoz mit szólsz? - jelent meg egy féloldalas mosoly az arcomon. Igazából viccnek szántam, mivel nem gondoltam volna, hogy belemenne a tequilázás azon kellemes módjába, mint ahogy Zarával is ittuk. Ennek ellenére nyitva hagytam a kérdést, mert okozhat azzal meglepetést, hogy mégis bevállalja. - Meddig terveztetek maradni? - Azért a többes szám, mivel hiába volt most velem, ettől függetlenül még a barátnőivel érkezett. Bár, szerintem ők ketten bőven elegek lesznek ahhoz, hogy hazakísérjék egymást és reméltem, hogy nem akarnak ilyenekkel zavarni. - Ha nem szeretnél későn hazaérni, akkor nálam is aludhatsz - ajánlottam fel egy félmosollyal. Nem azért mondtam ezt, mert mindenáron megakarom ma fektetni (bár nyilván nem lenne rossz), hanem mert jó fej vagyok, hogyha nem szeretne kellemetlen helyzetbe kerülni a szülei előtt, hogy megint csak kurva későn ért haza, akkor jöhet hozzám, mivel apámékat nem érdekli, hogy mennyire későn érek haza. Sőt, volt mikor azzal csesztetettek, hogy milyen élettelen vagyok, hogy már hajnali egykor hazaérek egy házi buliból. Igen, én is szeretem őket. Nagyra értékeltem, hogy nem kezdett el azon pattogni, hogy márpedig ígérjem meg, hogy mos vele minden teljesen más lesz és még csak rá sem nézek más lányokra, nem hogy szóba is álljak velük. Elmosolyodtam a pusziján, mikor elhúzódott volna, visszahúztam magamhoz a kezeinél fogva és hosszan megcsókoltam. - Akkor én mit mondjak - Hiába volt szinte mindig kapcsolatban, viszont ezek nem értek sokat a szememben. Nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy Courttal is rohadék módjára bánjak. Lehet üres szavaknak venni, mikor azt mondom, hogy ő tényleg többet jelent számomra, pont ezért szeretném megmutatni, hogy képes vagyok egy normális, egészséges kapcsolatra is. Azt nem mondom, hogy én leszek az év barátja, mivel ekkora változást nem gondolom, hogy eltudnék érni, de már azt is fejlődésnek venném, ha a legtoxikusabb szokásaimat sikerülne magam mögött hagyni. - Én pedig, hogy ne hagyjam - jegyeztem meg viccelődve. Ez alatt azt értettem, hogy igyekszem nem flörtölgetni más lányokkal, ami már olyan zsigerből jön nálam, mint másnál a szia mizu. - Mivel keresztül húztam Cole számításait azzal, hogy lecsaptalak a kezéről és még mindig nem sikerült összeszednie magának valakit, ezért az lett volna a meglepő, hogyha tiltakozni kezd - Még jól is jött ki, hiszen akkor ezzel törlesztettem is a wingmankedést, miközben Laurát sem kell hazakísérnem, tehát két legyet ütöttem egy csapással. Mindenki boldog. - Laurának szerintem most csak az volt a lényeg, hogy egy jó külső adottságokkal rendelkező srác kísérje haza és szórakoztassa el - Nehéz ezt hetero szemmel megfigyelni, viszont szerintem Cole jól néz ki, ráadásul elég népszerűnek is számít. - Na meg Laura nagyon jól néz ki, kerek a feneke, nagyok a mellei.. - magyaráztam, miközben utánuk pillantottam. - Cole is nagyon jól járt - Mielőtt bárki azt gondolná, hogy "szegény" haveromra lepasszoltam egy olyan lány társaságát, akihez neki ne lenne kedve. - Nem arról van szó, hogy mindegy lenne. Az ilyen kavarásoknál szinte csak a külső számít, hiszen nem komoly kapcsolatot akarnak. Mindegyikőjüknek megvan a maga szintje, ami alá semmi esetre sem hajlandó adni, még akkor sem, ha ezzel bukja az esti társaságát - Vagyis ilyenkor jönnek azoknak a lányoknak a booty call-ok, akik már egyszer megvoltak és könnyedén újra elővehetőek - Például Cole nem ad 10ből 6-os alá, még Danielnél ez a szint a 7 - Ez kurva felszínesen hangzik és valójában az is, de akkor találtuk ezt ki, mikor elsősök voltunk. Akkor pedig pont nem érdekelt (igazából most sem), hogy ez mennyire kicsinyes vagy felszínes. - Nem lehet, hogy ez a cigizés csak egy pótcselekvés számodra? - kérdeztem, mikor már a második szálra gyújtott rá. Elnyomtam a csikket, viszont nem gyújtottam rá egy újabbra. - Mert ha igen, akkor szívesen adok valami mást is a szádba - vigyorodtam el. - De persze akkor is, ha nem - tettem hozzá. Sokaknak lehet, hogy túlságosan obszcén és perverz a humorom, de ez családi vonás, amit biztos nem tudnék magam mögött hagyni. Na meg, nem is akarnék. Megforgattam a szemeimet, mikor meghallottam Zara éles hangját. - Biztos sorszámot húztak - Rohadtul nem volt türelmem vagy kedvem Zara hisztijéhez, de természetesen ez őt nem állította meg semmiben. - Nem érdekel - fordultam a lány felé. - És te sem érdekelsz. - Nagyon is érdekeltelek, mikor a tequilát ittuk - fonta karba a kezeit. - Igen, megdugtalak volna, írogattam volna egy darabig, illetve megdöntöttelek volna még párszor, aztán pedig a nevedet is elfelejtettem volna. Ha pedig te egy pillanatig is máshogy gondoltad, akkor nem csak kurva naiv vagy hanem kurva hülye is - a fogyatkozó türelmem egyik jele volt, hogy a mondandóm végére felemeltem a hangomat is. Zara megszeppenve, őzike szemekkel nézett rám, amikbe könnyek gyűltek, ezért hevesen pislogni kezdett, hogy visszaszorítsa őket. - Nem akarlak itt látni titeket - mondta, aztán sarkon fordult és elviharzott. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy túl durva lettem volna a lánnyal. - Tényleg leléphetnénk. Vehetnénk valami piát és megihatnánk nálam - néztem Courtra, mintha az iménti Zarás ügy meg sem történt volna. Én már teljesen túl is léptem rajta, annyit sem számított, hogy többet foglalkozzak vele két percnél. - vagy máshol - egészítettem ki. Természetesen nem ragaszkodtam ahhoz, hogy hozzám menjünk, de ebből a buliból már leakartam lépni.
- Vodkát és whiskyt – válaszolom. Nem igazán szoktam odafigyelni arra, hogy ne keverjem a dolgokat, s emiatt akikkel iszom, mindig rám szólnak. Egyedül a rumot nem vagyok hajlandó meginni, mert rossz emlékek kötnek hozzá és már a szagát sem bírom, de minden mást képes vagyok magamba önteni. Ilyen tekintetben sokszor rosszabb vagyok, mint egy srác. – Arra gondolsz, amit Zarának hoztál? Úgy hallottam, mintha azt mondta volna valaki, hogy csak az elsőt kell mell közül meginni, szóval az megtörtént, ahogy láttam. Mivel úgyis te vetted és azt akarta gondolom, hogy kettesben igyátok meg, valószínűleg még megvan. Én abban is benne lennék – rántom meg a vállam. Igazából még örülnék is neki, ha Zara helyett velem fogyasztaná el. Az egy kisebb felüdülés lenne és biztosan nevetnék magamban. Nesze neked te ribanc! - Terveztünk? Carát már akkor elveszítettem, amikor megláttalak téged a konyhában a házigazdával, míg Cleo-t akkor, amikor Cole-hoz mentem oda. Ha menni akarnak vagy bármi, majd írnak. Nem vagyunk összekötve – válaszolom. Maximum dobok majd nekik egy üzenetet, hogy mi a helyzet és ne keressenek, ha indulnának haza. – Nem fognak örülni, hogy veled vagyok – mosolyodom el egy picit szomorúan. Megértem az okát, hogy miért nem bírják Kai-t. Én sem örülnék, ha az egyik barátnőm egy hasonló előtörténetű sráccal randizgatna vagy lenne együtt, de ebbe nincs másnak beleszólása. Idővel megtanulom kezelni a helyzetet. - Ezt majd megbeszéljük – vágom rá rögtön. Sokat hallottam már Olitól a Morgan szülőkről, hogy mennyire lazák és ha Kai-jal probléma volt a suliban, akkor mindig behívatták őket és vannak legendák arról, hogy mennyire be tudnak szólogatni a tanároknak. Lehet, hogy egy idő után én is tudok nagyszájú lenni, de elsőre biztosan megszeppent képet vágnék és nem tudom hogyan reagálnám le reggel, ha valamelyikük szembejönne velem a folyosón. Lassan csókolok vissza és megsimítom Kai oldalát közben. Azt hiszem ehhez hozzá fogok tudni szokni. A végére belemosolygok csókunkba, s mikor elhúzódunk egymástól egy aprót kuncogok. Semmi gúny nincsen benne, mindössze öröm. - Én ezt csak azért nem tudom megérteni, mert sosem űztem versenyt abból, hogy minden buli végén hazakísérjen valaki. Azt hiszem ilyen szempontból még mindig túl jó kislány vagyok. Nem valami hosszú a listám – ecsetelem a nyilvánvalót. Valószínűleg ő is tisztában van ezzel, de a pontos számot még sosem mondtam neki, ahogy ő sem nekem az övét. Habár az utóbbit inkább nem szeretném tudni, mert valószínűleg a hír hallatán rögtön kihullana az összes hajam, amiből azért nincs kevés. A mondanivalója azon részére viszont nem reagálok, hogy Laurának, akinek végre megtudtam a nevét, milyen jó adottságai vannak. Ez nálam kicsit fájó téma tud lenni, mert nem áldott meg a sors túlzottan kirívó adottságokkal. – Jó, ez amúgy teljesen igaz. Kicsiben csináltam csak, amit ti itt űztök – értem ez alatt a túlzottan sok lány megfektetését. – Én is mindig csak a srác külsejét néztem, ha egy buliban összeakadtam valakivel. Általában az ilyenek nem szoktak komoly folytatást kapni – szívok bele a cigimbe. - Nálad mi a minimum, aminél nem adsz alább? – érdeklődöm. Kíváncsi vagyok, hogy melyik szám körül helyezkedem el. Talán ma még arra is gyűjtök majd bátorságot, hogy rákérdezzek, hanyas vagyok. Majd még pár pohár ital után. - Sosem gondolkoztam rajta. Két éve szoktam rá igazán, előtte csak bulikban. Igazából nem tudom, hogy mit pótolna, szimplán imádom az érzést, amikor beszívom a füstöt, letüdőzöm, majd kifújom. Plusz ne tudd meg mennyire össze tudja hozni az embereket egy cigi – ezzel a végszóval el is nyomom a sajátomat, már a másodikat zsinórban. Jól tudom, hogy Kai nem cigizik, s talán ez a mindennapokban majd zavarni fogja. Nem hinném, hogy le tudnék szokni, de azt meg lehet próbálni, hogy előtte nem. – Jaj de jó nekem – forgatom meg a szemeimet a perverz megjegyzésére. Azt hiszem még ezt is szoknom kell. A humora nem éppen olyan, amilyen az enyém, de ha megpróbálom nem sértésként, hanem viccként felfogni, akkor még nevethetek is rajta. Zara jelenléte Kai előtt is rendkívül irritált. Most pedig még inkább. Ezelőtt sosem volt köztünk igazán nagy konfliktus, de előre érzem, hogy ezentúl engem fog lehordani minden ribancnak, mert összejöttem a sráccal, akit kinézett magának és akivel tudtommal az első interakciója az volt, hogy lehúzott egy shotot a mellei közül. Igazán romantikus mondhatom! Csak hallgatom, ahogy Kai beszél a lánnyal. Tátott szájjal figyelem a srácot és köpni-nyelni nem tudok. Semmi finomkodás és mellébeszélés nincs benne. Az este folyamán már másodjára bizonyítja be, hogy könnyedén el tudnám sírni magam, ha velem beszélne így. A végére érve szinte fel sem fogom, hogy Zara távozásra kér minket. - Hallod sajnálni kezdtem Zarát – szólalok meg döbbenten. – Ez nagyon durva volt – teszem még hozzá. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem érdemelte meg plusz csak a színtiszta igazságot mondta. - Most én leszek a világ legprolibb embere, de mit szólnál hozzá, ha csak megragadnánk egy üveg bontatlan piát a konyhából? Úgy nem kell pénzt költeni és úgyis van egy csomó, ami Zara nyakán ragadna – ajánlom fel egy kicsit félve. Szoktam ilyen hülyeségeket csinálni, de nem tudom, hogy Kai mennyire vevő ezekre. – Menjünk hozzád. Nem akarok random kiülni most sehová és nálunk valószínűleg Oli szívrohamot kapna, ha meglátna téged és miután leléptél papot hívna, hogy tisztítsa meg a lakást. Ezt még adagolni kell neki – nevetek fel.
- Apámnak van otthon egy tízéves whiskyje. Orgazmusa lesz a szádnak, ha megkóstolod - Vagyis apának csak volt egy tízéves whiskyje, mert mikor egyedül voltam otthon átöntöttem a puccos üvegből egy almaleves üvegbe, a gyümölcslét pedig beletöltöttem a whisky üvegébe. Mivel a színük eléggé hasonlít, illetve a legmagasabb polcon is van az üveg, hogy senki se próbálja megkóstolni, ezért még nem tűnt fel neki a csere. Ameddig nem akarja megkóstolni, pedig nem is fog. Ebben az esetben majd ráfogom Mauricera vagy Macyre. Mire valók a fiatalabb testvérek, ha nem erre? Még mindig legalább félig van az üveg, mert senkinek nem szoktam adni belőle. Ahhoz túlságosan is finom, hogy osztozzak rajta, ezért csak én szoktam kortyolgatni, ha éppen megkívánom a fű mellé. Nyilván Courteneynek adnék belőle (1 feles), ha már megemlítettem. - Igen csak azt kell, viszont ez nem jelenti azt, hogy a többit ne lehetne - Én pedig érthető okok miatt előnyben részesítem az ilyen megoldást. Persze ez a felállás azokra helyzetekre értetendő, mikor egy csinos lánnyal iszogatunk. A srácokkal nem szoktuk így inni, tök mindegy, hogy ki hozza. - Akkor biztos eldugta, hogy senki se találja meg - Az ilyen bulikban minden szem előtt hagyott pia veszélyben van, hiszen a meghívottak előszeretettel bontanak fel minden alkoholt, amire csak ráteszik a kezüket. Nem mintha ebben bármi meglepő vagy rossz lenne, hiszen erről szól egy házi buli. Mindenesetre nekem semmi kedvem sem volt keresgetni azt a tequilát. Biztos van nekünk is otthon, de ha még sincs, az sem probléma, hiszen nem csak ezt az italt lehet shotként mellek közül kiinni. - Valóban? - mosolyodtam el, a tekintetem pedig az arcáról a melleire csúszott. - Keressük csak meg azt a tequilát - vigyorodtam el. Bár, szerintem Courteneyt sem kellene arról győzködni, hogy más italt is lehet ilyen módon inni. De ha mindenképpen olyan piát szeretne velem iszogatni, amit neki vettem, azon sem múlik semmi. Hazafelé úgyis vannak éjjel-nappalik, ahol lehet vásárolni. Azért az nagy könnyedség volt, hogy nem kellett még a barátnőit is megvárni vagy hazakísérni, hanem tőlük függetlenül is hajlandó volt lelépni. Court nélkül is ketten vannak, tehát csak tudnak vigyázni egymásra. - Álljanak be a sorba - vontam meg a vállam. Nem érdekeltek a kis barátnői, ahogyan a véleményük sem. Már lett volna egy pár álmatlan éjszakám, ha magamra venném mások nemtetszését. Az egy pillanatig sem volt kérdés, hogy sokaknak nem fog tetszeni, hogy összejöttünk. Főleg Courteney testvéreinek nem. Illetve nagyon sok olyan rosszindulatú alak is lesz, aki Courtot is csak egynek tekinti a sok közül. Mondjuk ez teljesen jogos feltételezés lenne, hiszen a többi lánnyal is ugyanígy összejöttem. Az pedig, hogy kapcsolatban voltunk, nem állított meg semmiben sem. Viszont a mentségemre szóljon, hogy egy olyan partnerem sem volt, akit rendszeresen csaltam volna mással. Mire ide jutottam volna, addigra mindig eltűntem az életéből, hogy szépen belépjek a másikéba. Mint a méhecske virágról-virágra. - Anyámék szobája a földszinten van, tehát nagyobb eséllyel találkoznál valamelyik testvéremmel, mint velük - Annyira szerencsére egyikőjük sem elvetemült, hogy random benyissanak a szobámba, így csak meg kell várni, hogy apámék lelépjenek dolgozni, aztán Court észrevétlenül ki is tud surranni. Mondjuk az megint más történet, hogy a két kis görcsnek (mármint Macy és Maurice) biztos eljárna a szája, ha meglátnák Courteneyt. Nem mintha bárkit meglepne a családból, hogy nálam alszik egy lány. Inkább akkor szoktak kérdőre vonni, mikor egy héten keresztül nem hozok senkit haza. Szörnyű, hogy miket feltételeznek rólam a saját szüleim... - Akkor elég rossz híred is lenne - Sok srác hajlamos ilyen esetben a kulcs és kulcslyuk esetével élni. Ha lekurváznak egy lányt, aki azzal kezd érvelni, hogy miért van az, hogyha egy srác megdug ezer meg egy lányt, akkor az milyen menő, viszont hogyha egy lányt döntenek meg ennyien, akkor az egy utolsó kurva. És akkor erre szokott érkezni az a válasz, hogy képzeljünk el egy kulcsot meg lakatot. Az tök szuper, ha van egy olyan kulcsunk, ami minden zárat kinyit, nem? Viszont ha olyan zárunk van, amit minden kulcs kinyit, akkor az már szar ügy. Szerintem ez egy kurva jó érv, viszont én nem szoktam használni, mivel lányokat sem szoktam lekurvázni. Csak azokat, akiknek valójában ez a szakmájuk is. De ebben az esetben meg nem számít sértésnek. Csupán nem olyan szép. - Nem hát. Nem véletlenül nem tart sok kavarás tovább, mint 3-4 hónap. Ezzel pedig még lehet sokat is mondtam - 4 hónap után, azért már megmutatja a másik a valódi énjét, ennyi ideig szinte lehetetlen fenntartani egy maszkot (kivéve ha az illető pszichopata), illetve képet magadról, ami nem is hasonlít a valódi személyiségedre. Na meg ennél tovább nehéz is tolerálni a másik azon tulajdonságait, amik rohadtul irritálnak. Arról nem beszélve, hogy ennyi idő után már nem elég a szex, hogy összetartson, főleg hogyha személyiséget tekintve teljesen különböztök. - 8 - Persze ez teljesen szubjektív, hiszen attól függ, hogy kinek milyen az ízlése. Szerencsére még sosem voltam annyira szétcsapva, hogy alá adtam volna, másnap pedig megbántam volna, hogy milyen szépséget vittem haza. - Te leszel a legnagyobb király a buliban, ha van nálad és hajlandó is vagy belőle adni - Ez nem igazán ajánlott viselkedés, mert akkor mindenki meglep, mint a sáskák és hipp-hopp nem marad egy szálad sem. Na, pontosan ezért nem szoktam senkinek sem adni a cigimből. Ha mégis, akkor az mögött szinte biztosan hátsó szándék lapul. Csak egy vállrándítással elintéztem, hogy túl durva voltam Zarával. Nem különösebben érdekel, s így biztosan leszáll rólam. Ha finomabban fogalmaztam volna, akkor nem biztos, hogy elértem volna a kívánt hatást. Így azonban 100%. Szélesen elvigyorodtam Court ötlete hallatán. - Benne vagyok - mondtam azzal kézen fogtam a lányt és a konyhába húztam. - Akkor tequila? - kérdeztem, miközben nézelődni kezdtem a bontatlan piák után. A legtöbb fel volt bontva, még akkor is, olyan pedig még több volt, amiből csak pár felesnyi hiányzott. Bontottat nem akartam vinni, mert ki tudja, hogy valamelyik állat mit csinált vele. - Rendben. Nálunk úgyis mindenki alszik már - mondtam, miközben a hűtőbe néztem be, hogy ott milyen piák vannak. - Te megtaláltad? Én csak vodkát találok - Sosem értettem, hogy ezt az undorító alkoholt hogyan lehet szeretni. Az biztos, hogy nekem ingyen sem kéne.
- Remélem, hogy ezt nem azért mondod, hogy fájjon utána a szívem, aztán egy kortyot sem kapok belőle – mosolygok rá a srácra. Apám alkohol gyűjteménye az évek során eléggé megcsappant. A drága piák nagy részében már víz vagy almalé volt, amikor otthonról próbáltam csórni bármit is. Így jár az ember, ha utolsó gyerekként születik és a bátyjai beelőzik. Connie-ból pont nem nézem ki, hogy valaha ilyet csinált volna meg Clyde-ból sem nagyon, de az utóbbi talán még meg is tette egy-két alkalommal lázadó tinédzser korában. Olival kapcsolatban viszont egy percig sem kételkedem. Meg sajnos ez olyan dolog, amit nem hozhatok fel előttük, mert akkor tuti beköpnének apámnak. - Nem fogod mellből meginni az egészet – forgatom meg a szemeimet. Igazából csak akarok egy estét, ahol őszintén tudunk beszélgetni gátlások nélkül, mivel az alkohol segítségével kimondhatunk olyan dolgokat is, amiket máskor nem mernénk. Persze itt nem feltétlen azt értem, hogy most kettőnkről meg érzésekről beszélgessünk. Bármiről, ami eszünkbe jut és nem feltétlen a szexualitásra akarok rámenni, aztán pár feles után ki tudja mi lesz a véleményem erről. - Jó, mindjárt megkeressük – bólintok. Nem zavar igazából, hogy azt az italt eredetileg Zarának vette, mert az előző megnyilvánulása láttán, egy fikarcnyit sem számít neki a lány. Valószínűleg, ha ez nem így lenne, akkor nem akarnék inni abból a tequilából. - A testvéreidet amúgy is ismerem a gimiből, viszont a szüleidhez még csak hallomásból volt szerencsém, viszont holnap szombat van, szóval reggel valószínű, hogy össze fogok futni velük. Remélem ez téged nem zavar – nézek a szemeibe. Nem várom el, hogy bemutasson a szüleinek, pláne pár óra együtt járás után, de azért rosszul esne, ha azt válaszolná, hogy mindenképpen kicsempész, hogy ne találkozzak velük. Még én is korainak tartom a közös nagy családi összejöveteleket. Nekem is jó pár hét lesz, mire beadagolom a bátyáimnak, hogy barátom van. Alapból ezzel a jelenséggel nem lenne bajuk, de ki tudja Oli milyen módon fogja Kai-t sározni a család előtt. - Szerintem kicsit máshogy vagyunk a dolgokkal. Például szerintem egy kavarás egy-két hónapnál nem tart tovább és velük nem jössz össze, de te általában összejössz velük és húzod az agyukat még egy rövid ideig – rántom meg a vállam. – Ha valakivel összejössz az én szemszögemből, azt azért teszed, mert azt gondolod, hogy abból valami komolyabb is lehet idővel – Nem akarok arra gondolni, hogy az én kapcsolatom Kai-jal hogyan fog alakulni a jövőben. Mindössze szeretném kiélvezni azt, ami most is van. Nem akarok aggódni és túlpörögni az egészet, mert akkor csak magam alatt vágom a fát. Plusz nem igazán egy olyan srácról van szó, aki érzelmes lenne. - Akkor minimum egy nyolcas vagyok – nevetek fel. Nem fűzném tovább ezt a dolgot, mert valószínűleg, ha nem azt mondaná, hogy ő személy szerint egy tízesre értékelne, akkor biztos rosszul érezném magam. - Ez így van, de nem osztogatom. Az kéne még, hogy mindenki lehúzzon. Neked adtam, de az más, a barátom vagy, ha nem lennél az, akkor nem kínáltalak volna meg – felelem teljesen őszintén, s beüt a felismerés, hogy mennyire fura kimondani, hogy a barátom. Malachai Morgan a barátom. Hah! Ki hitte volna ezt? Pár éve, mikor még Olival jártak valahova suli után csak figyeltem a srácot és annak is örültem, ha néha visszaköszönt. Nagyon durván sok minden történhet az idő múlásával, amire nem is számítunk. Hagyom, hogy Kai a kezemnél fogva a konyhába vezessen és elkezdjük átnézni a polcokat, az asztalt és a hűtőt a tequila után kutatva. - Jöhet, de ha találunk valami jobbat, az is jöhet – válaszolom semlegesen. Nekem ugyan mindegy, hogy mit iszok, de sürgősen kell alkohol utánpótlás, mert már nem igazán érzek semmit. – Nálunk is valószínűleg, de gondolom nem szívesen futsz össze Olival reggel. A szobája pont az enyém mellett van – egy székre felállva a szekrény tetején kezdek keresgélni. – Hallod Kai, ez szerintem nem az, amit te hoztál, de ez egy bontatlan üveg tequila. Jó lesz ez? – kérdezem, habár a hangomban van egy kis sürgetés, mert nem akarom, hogy Zara rájöjjön, hogy még itt vagyunk. Minél hamarabb le kell lépnünk. - A vodkával mi a bajod? – értetlenkedem. Én annyira szeretem, hogy még tisztán is képes vagyok meginni. - Taxi? – kérdezem, ha sikerül megállapodnunk a piával kapcsolatban és Kai felé nyújtom a kezem, hogy megfoghassa azt és elindulhassunk végre a híres Morgan rezidenciára.
- Egy kortyot azért de - Annyira azért én sem vagyok rohadék, hogy ne adjak neki belőle, én pedig előtte húzzam le egymás után a feleseket. Ezt a whiskyt sosem arra használtam, hogy berúgjak vele, ahhoz túl drága és finom. Tipikusan olyan ital volt, amit nem egyszerre lehúzol, hanem kortyokban fogyasztasz, hogy kiélvezhesd az ízét. Na, jó, azért annyira én sem szoktam ízlelgetni, viszont nem is gurítom ész nélkül le a feleseket. - Oh, akkor annyira már nem is fontos - Nem akartam én minden felest a mellei közül kiinni, azért a szexen kívül tudok másra is gondolni. Beszélgetni is elég fura lett volna úgy, hogy mindig mikor új körhöz érünk, jön a procedúra, hogy tegyük a felest Court mellei közé és a narancsot a szájába, ezzel ráadásul a beszélgetést is mindig félbeszakítottuk volna. Illetve az sem elhanyagolható tényező, hogy ennyire azért ne becsüljük túl az önuralmamat. Mert az egy dolog, hogy egy házi buliban, a konyha középen nem esek neki senkinek, viszont hogyha ugyanez a helyzet lenne Courteneyel a szobámban, ahol ketten vagyunk, akkor már közel sem biztos, hogy a kezeimet távol tudom tartani tőle. - Egyáltalán nem - Azt már nem tettem hozzá, hogy annyi lányt hazavittem már, hogy meg sem lepődnek azon, ha egy eddig nem látottal találkoznak a folyosón. Sosem kavartam olyan lánnyal, akit szégyelltem volna. Annak ellenére, hogy egyik se számított, majdhogynem mindegyik találkozott vagy így vagy úgy a családommal. Nem ilyen családi ebédre kell gondolni, hanem egyszerű, random egymásba botlásra. Ilyenkor, hogy ne legyen kínos a helyzet bemutattam mindenkit, mindenkinek. Ezt pedig meglehet, hogy úgy értelmezték a hölgyek, hogy én annyira komolyan gondolom velük a kapcsolatot, hogy már a családomnak is bemutatom őket. - De előre szólok, hogy barmok, tehát ne lepődj meg a faszságaikon - Imádom is, hogy ilyenek, viszont az őrületbe is tudtak kergetni. Nem, most nem a testvéreimről beszélek (habár ők sem kivételek), hanem a drága szüleimről. Csoda, hogy még mindhárman életben vagyunk, mert így visszagondolva elég nagy gyökerek tudtak lenni anyámék a gyerekneveléshez. - Ez nem újdonság - Értettem arra, hogy mennyire különbözünk és más beállítottságú vagyunk Courteneyel ilyen téren. Igazából eddig nem sok olyan lánnyal találkoztam, aki osztotta volna a párkapcsolatokról alkotott véleményemet vagy ezt űzte volna a gyakorlatban is. Mint azt már mondtam is, én nem vagyok az a típus, aki elítélne egy lányt azért, mert gyakran váltogatja a partnereit. A leghosszabb ideig tartó kapcsolatom egy ilyen lánnyal volt, akivel közel egy évig együtt voltunk. Végül közösen mondtuk ki a dolog végét, ugyanis egyikőnk sem akarta továbbra is lekötni magát. A jó kapcsolat azonban a mai napig megmaradt köztünk, ő legjobb lány barátom is (extrákkal, mert azért egyikőnk sem friendzoneolta teljesen a másikat). - Remek észrevétel. Lenyűgöző, ahogy vág az eszed - jegyeztem meg csipkelődve. Nyilván nem az volt a célom, hogy megsértsem, de nem gondoltam, hogy rosszindulatúnak venné a szavaimat. - Hát igen, a cigi nagy kincsé tud válni - Főleg, ha buliban és ha az illető olyan gyorsan pusztítja őket egymás után, ahogyan azt Courteney is teszi. Engem egyáltalán nem zavar, még nem árad belőle a dohányszag. Én a hétköznapokban egyáltalán nem kívánom, az alkohollal együtt jön meg a kedvem a rendes cigihez. Mert füveset hétköznaponként is szoktam tekerni, sőt van amikor apámmal együtt szívunk. Anyám biztosan nem erre gondolt, mikor megmondta a faternak, hogy több apa-fia időt töltsön velem. - Mit értesz jobb alatt? - A tequilát is szeretem, viszont az abszolút kedvenc italom az a whisky. De azt feleslegesnek tartanék hazavinni, mivel pont az imént ecseteltem, hogy milyen minőségi whiskym is van. Annál jobbat pedig biztosan nem találunk itt. - Oh, dehogynem. Az minden vágyam - Igazából rohadt szórakoztatónak találnám, hogyha összefutnék a bátyjával. Már előre várom azokat a reggeleket, miután egész este minket hallgat Courteneyel. Szerintem a legtöbb fiútestvér nem akar belegondolni abba, hogy valaki pontosan azt teszi a drága kis húgával, mint ő más lányokkal. Engem egyáltalán nem zavar a tudat, hogy Macy hány srác ágyában fetrengett már, amíg távol tartja magát a haverjaimtól. Velük tisztáztam, hogy a húgom teljesen tabu, náluk pedig rosszabbat úgy sem találhat. - Gold vagy Silver? - A silvert pocséknak találom, az íze nekem túlságosan is hasonlít a vodkához. - Mindegy, jó lesz az - Maximum majd Courteney egyedül issza. - Az hogy körömlakklemosó íze van - Nem, nem kóstoltam még körömlakklemosót, a szaga azonban rohadtul hasonlít rá, így arra következtettem, hogy az íze is. Kóstoltam már párszor, bizonyos időközönként újra meg újra esélyt adok neki, viszont minden egyes alkalommal megbánom. - Oké, megvan minden cuccod? - kérdeztem, miközben belebújtam a bőrkabátomba. - Ne hagyj itt semmit, mert azt biztos nem kapod vissza - Már csak azért sem, mert ma alaposan áthúzta Zara számításait. Nem mintha én annyira ártatlan lennék ebben, de úgyis inkább Courteneyre fog haragudni, mert túlságosan bejövök neki ahhoz, hogy ennyitől megutáljon. Kézen fogtam Courteneyt és kimentünk az utcára, ahol leintettem egy taxit. Manhattan egyik legjobb jellemzője, hogy szinte mindig tud taxit találni az ember. Bemondtam a sofőrnek a címet és el is indultunk. - Cecilnek vagy valamelyik testvérednek írtál, hogy ma nem otthon alszol? - Csak hogy ne várják feleslegesen és ne kezdjenek összeesküvés elméleteket szövögetni, hogy Court miért nincs még otthon. Kb tizenöt perc volt az út haza, miután megérkeztünk kifizettem a taxit, aztán kiszálltunk. Elővettem a kulcsomat, amivel beengedtem magunkat. - Menj csak - Engedtem előre Courteneyt, majd bezártam magunk után az ajtót. - Ha valahonnan rád ugrik egy kutya, akkor ne ijedj meg, az csak apám kedvenc gyereke - mondtam, miközben lerúgtam a cipőimet és kibújtam a kabátomból is. Bob olyan jó házőrző volt, hogy minden vendégnek olyan lelkesen örült, hogy képes volt fellökni a folyamatos ugrálásával. Bár, szerintem most alszik, mert kurva lusta egy dög. - Fel a lépcsőn és a folyosón a legutolsó szoba balra - mondtam a lánynak, hogy merre menjen.
- Annyira nagylelkű vagy! – nevetek fel, habár tényleg örülök neki. Én valószínűleg nem dicsekedtem volna el az apámtól elcsórt drága whiskyvel, mert nyilván elszedte tőle, esélytelennek tartom, hogy az apja magától odaadta volna neki. Számomra az ilyen dolgokban picit meglátszódik az önzőség. Ezt is csak arra tudom fogni, hogy három bátyám van, akiknek a közelében vagy gyorsan cselekedtél vagy éhen maradtál. Az alkohollal is hasonlóan vagyok ebből kifolyólag, mint az étellel. - Hát én amúgy úgy terveztem, hogy reggel majd szépen kiszöktetsz, mert oké, hogy együtt vagyunk meg minden, de nem úgy akarok velük először találkozni, hogy egy buliból cipeltél haza. Valószínűleg reggel még áradni fog belőlünk a pia és a cigiszag és emellett nem én vagyok a legbizalomgerjesztőbb ember másnaposan – magyarázom. Tényleg szeretnék egy napon találkozni a szüleivel, de tényleg remélem, hogy ez nem reggel fog bekövetkezni. Biztos aranyosak meg lazák meg minden, de én ezt most annyira nem szeretném. Plusz nem vagyok az a lány, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy különböző srácoknál tölti az éjszakát és reggel a jól megszokott módon elintézi a szülőket. Valószínűleg csak állnék ott és a homlokomra lenne írva minden. – Majd máskor bemutatkozom a szüleidnek, ha felkészültnek érzem magam ehhez – teszem hozzá. Egyszer én is haza akarom majd vinni Kai-t egy vasárnapi ebédre, hogy minden testvérem ott legyen és az egész család megismerje. Mondjuk lehet inkább egy olyan időpontban kellene, amikor Oli éppen nincs a városban. - Jól vagy már – rázom meg a fejem lemondóan, de azért egy mosoly ott bújkál a szám sarkában. Néha szoktam hülye megjegyzéseket tenni vagy túl nyilvánvaló dolgokra rákérdezni. Majd hozzászokik. - Te egyébként sosem dohányoztál? – érdeklődöm. Igazából azt is el tudom képzelni róla, hogy igen vagy nem lesz a válasza. – Téged zavar a hétköznapokban? – Ezt nem azért kérdezem, hogy most akkor én Kai miatt le fogok szokni róla, ha nem tetszene neki. Szó sincs róla, annál jobban rá vagyok függve, hogy ez így működjön. Mindössze megpróbálom majd visszafogni magam és előtte nem cigizni. Azt persze kizártnak tartom, ha huzamosabb ideig vagyunk együtt, akkor egyszer sem gyújtanék rá. Durva függőségeket okoz ez a nikotin. - Bármilyen bontatlan alkoholt, amit jobban szeretünk. Nem tudom, ha meglátom, akkor szólok – válaszolok. Igazából én tényleg nem vagyok egyáltalán finnyás a piákra. Rumon kívül bármit raksz elém, megiszom és még örülök is neki, hogy ingyen van. – Oli nagyon ki fog akadni miattad. A másik kettő valószínűleg leszarja majd – rántom meg a vállam keresgélés közben. Igazából ez csak félig igaz. Connie-t tényleg nem fogja érdekelni. Felőle akár magát Brad Pittet is hazavihetném, ugyanaz lenne a reakciója rá, mint Kai-ra. Semmi. Clyde valószínűleg érdeklődő lesz, de egyáltalán nem bunkó vagy bármi. A szüleimet pedig nem tudom, ők biztosan kedvesek lesznek. - Gold – mutatom fel az üveget Kai-nak. Mondjuk én személy szerint a silvert jobban szeretem, de én a vodkát is tisztán iszom kortyolgatva, szóval az én véleményemre nem sokat lehet adni. – Ha bekevered valamivel, akkor sem iszod meg? Narancs, sprite, szóda? Ami lehet ízlene és tudom nagyon furcsán hangzik, de vodka, málna szörp, burn és sprite. Mindenből egy kevés. Fel sem tűnne, hogy milyen alkohol van benne – magyarázom már túlságosan is lelkesen. Ezt egy csaj mutatta meg nekem egy buliban, aki elvégzett egy mixer tanfolyamot és mindenkinek ilyet kevert. Mondjuk én inkább mondanám nőies piának, de a fiúk is ugyanúgy fogyasztották és ízlett nekik. - Öööö – végignézek magamon. A dzsekimet még le sem vettem magamról, mióta ideértem, mert Kai túlságosan lefoglalt. Először azzal, hogy kiborított, majd a veszekedés és most meg ez az egész, így az megvan, ahogy a pici táskám is ott lóg a vállamon lendületlenül. – Minden megvan – bólintok és kézen fogom a srácot, hogy végre elhagyhassuk Zara rezidenciáját. Azt hiszem én sem leszek ide többé meghívva, de Kai biztosan. A lány hamar túlteszi majd magát a srác durva beolvasásán, majd újra reménykedni kezd. Kézen fogva sétálunk ki az utcára és Kai másodpercek leforgása alatt szerez nekünk egy taxit. Ezért szeretek Manhattanben élni. Minden annyira egyszerű és az élet mindig pörög. - Cecilnek írtam, de konkrétan azon pattog most nekem, hogy valami Seth küldött neki rólam meg rólad egy lesifotót és most ide akar jönni, mert nehogymár én Morgannel legyek – kuncogok egy kicsit idegesen. Sokszor nem tudom Olit komolyan venni, de most kicsit félek, hogy otthon nem fog falazni, hogy Cleonál vagyok és rögtön beárul, hogy hol töltöm az éjszakát. – Most még zsarol is. Neked osztálytársad volt, nem tudsz róla valami gáz infót, amivel sarokba szoríthatom? – nézek fel a telefonomból egyenesen Kai kék szemeibe. Imádkozom, hogy mondjon valamit, mert a végén Oli még tényleg felkerekedik és idejön utánam. Ezzel csak az a baki, hogy én már addigra régen a Morgan lakásban leszek és reményeim szerint azt nem tudja, hogy hol van. Elég rövid idő alatt érkezünk meg Brooklynba Kai-ék lakásához. Valószínűleg csak az éjszakai kihaltság az oka, mert hiába vagyunk New Yorkban és hiába nagy az élet még ilyenkor is, jobban lehet haladni az utakon. - Oh van egy kutyátok? – kérdezem meg olvadozva és miután útba igazít végig azt figyelem, hogy hátha az utamba kerül, de sajnos nem látom sehol a sötét folyosókon. Valószínűleg alszik már a család többi tagjával együtt. A szobába beérve hamar megtalálom a villanykapcsolót, amit rögtön fel is nyomok, hogy végre lássak is valamit, majd kíváncsian nézek körbe Kai szobájában. Sarkon fordulok, hogy szembe legyek a fiúval és egy széles, levakarhatatlan mosollyal nézek vissza rá. – Határozottan tetszik a barlangod – nyújtom Kai felé a kezem. Nagyon furcsa most itt lenni, ám mégis örömmel tölt el ez az egész szituáció.
- Egyike a remek tulajdonságaimnak - mosolyodtam el. Az nagyon relatív, hogy vajon rossz vagy jó tulajdonságaim vannak többségben. Nyilván, aki nem kedvel az azt fogja rávágni, hogy az előbbi, még azok akik jóban vannak velem, az utóbbira fognak szavazni. Én is tudom, hogy nem vagyok a legrendesebb ember, akit a hátán hordott a Föld, viszont alapvetően rossz embernek sem tartom magam. Ritkán szokott rosszindulat vezérelni és sosem alaptalanul. Jelen esetben persze csak vicceltem, mivel önzetlennek nem nevezném magam. - Ha ismernéd a családomat, akkor tudnád, hogy miért nem olyan egyszerű ez a szöktetés. Mindenhol ott vannak és ha az egyikőjük meglát, akkor riadóztat mindenki mást - Tehát nálunk nem lehet kis mértékben beadagolni a család megismerést, ugyanis mindenki ott terem, mintha kötelező program lenne. Nem is értem, hogy a lányokat eddig ez miért nem ijesztette el. Volt olyan eset, hogy szegény lány csak fogat mosni ment ki, a folyosón azonban összefutott Macyvel. Ebben még semmi kínos sem lett volna, viszont tíz perccel később mindenki (még Bob is) az ajtóm előtt állt, hogy miért nem mutatom be nekik a lányt. Csoda, hogy van magánéletem abban a házban. - Dehogy fog. Te komolyan nem akartál fürödni lefekvés előtt? - Tök mindegy, hogy mennyire későn és szétcsapva érek haza, sosem dőlök be ruhástól az ágyba. Mindig veszek egy frissítő zuhanyt, ami általában segít a józanodásban is. - Ha nem akarsz fürödni, akkor a szőnyegen alszol - Nem vagyok egyáltalán rendmániás, viszont ez a ruhástól a friss ágyneműbe mindig nagy no-no volt nálam. - Ruhát meg majd adok, de persze engem az sem zavar, ha nélküle szeretnél aludni - hamiskásan elmosolyodtam, közben pedig végigmértem és felidéztem azokat a szép emlékeket, mikor fehérneműben (illetve nélküle) láttam. - Őket nem érdekli, hogy mikor vagy felkészült - Mindketten nagyon tapadósak tudnak lenni, egyik rosszabb, mint a másik. - Ha bejelölnének valahol, vissza ne jelöld vagy írj nekik - Mert ha megteszi, akkor nem szabadul többet tőlük. Mindketten abban a tévképzetben élnek, hogy még tinédzserek, ezért nem lepne meg, ha videókat meg mémeket küldözgetnének szegény Courteneynek. Vagy csak unalmukban irkálnának neki. - Nem. Alkohol nélkül sosem kívánom - Ha azonban piálásról van szó, akkor akár egy egész dobozt is eltudok füstölni az este alatt. - Inkább füveset szoktam tekerni - Azt sem minden nap meg kettőnél többet nem is szoktam egy nap alatt elszívni. Ez is abszolút kedv kérdése nálam. Van amikor nincs hangulatom hozzá van amikor pedig csak kiülök az erkélyemre, rágyújtok egy-egy vicces cigire, zenét hallgatok és chillezek. - Te próbáltad már? - Az sem zavart volna ha igen, de az sem, ha nem. Ha tekerek magamnak egyet és ő is ott lesz, akkor úgyis megkínálom vele. - Te mikor szoktál ennyire rá? - Ezt persze a sima cigire értettem. Több dohányos ismerősöm van, viszont egyikőjük sem zabálja úgy a cigit, mint Court. - Nem zavar, ha nem lóg ki mindig a szádból - Csak akkor kezd el idegesíteni, mikor valaki óránként rágyújt, minden programot megszakít ezzel, mert hogy ő nem bírja tovább, muszáj cigiznie. - Szerintem elboldogulok Oliverrel - Nem, nem terveztem megverni meg semmi ilyesmi. De nyilván nem fogom szó nélkül hagyni a helyzetet, már csak azért sem mert kurva szórakoztató lehet a reakciója. Igazából nekem sosem volt különösebb problémám vele. Nem szándékosan csaptam le mindig a kezeiről a csajokat, egyszerűen csak nagyon hasonlít az ízlésünk, s ő mindig túl sokat tökölt azzal, hogy rájuk mozduljon. Addigra pedig én már rég cselekedtem. Mikor egy gangben füveztünk sem kerestük egymás társaságát. Ő valamiért eldöntötte, hogy utál (gondolom magára vette, hogyha én is jelen voltam, akkor a kiszemeltjéről le is mondhatott), engem pedig nem érdekelt annyira, hogy ezen változtassak vagy egyáltalán megkérdezzem, hogy mi a görcs baja van. Én is gyorsan átfutottam a zsebeimet, hogy mindenem megvan-e. Fogtam a piát, aztán előre engedtem Courtot és már le is léptünk. Elgondolkodtam a lány kérdésén, annyi gáz sztorim azért nem volt Oliverről, hiszen nem nagyon lógtunk együtt. Na, meg azt sem tudtam, hogy Courteney mennyi mindenről tudott. - Együtt kezdtünk füvezni. Ha jól tudom, akkor ő is megtartotta a mai napig ezt a szokását - Ezen kívül mással nem is tudnám besározni, mivel még ha egy buliban is voltunk, sosem azzal foglalkoztam, hogy vajon Oliver Easton mit csinál. A hazafelé vezető úton váltottam pár üzenetet az öcsémmel, hogy mégis mi van otthon. Arra voltam kíváncsi, hogy anyámék karaoke estet tartanak-e a nappaliban vagy szabad a pálya. - Aha, Bobnak hívják és apám mindenkinél jobban szereti - Szerintem ha kigyulladna a ház, akkor mindenkit képes lenne hagyni bent égni, ha ez kell ahhoz, hogy megmentse a szeretett kutyáját, aki nem is a háziállata, hanem a kedvenc gyereke. A szobámba érve becsuktam magam mögött az ajtót, aztán megfogtam Courteney felém nyújtott kezét, s magamhoz húztam. Az ajkaim hamar megtalálták az övéit és hosszan megcsókoltam. Végigsimítottam az oldalán, a kezem pedig a derekán fenekén állapodott meg. - Elég egy póló aludni vagy valami nadrágot is nézzek? - Bár, szerintem egy pólóm, kb akkora lesz rá, mintha egy ruhát venne fel. De ha mindenáron szeretne nadrágot, akkor nem múlik azon semmi. - Adok egy törülközőt meg megmutatom merre van a fürdő - mondtam, miközben a szekrényemhez léptem, amiből kivettem egy pólót meg egy törülközőt. - De persze együtt is fürödhetünk. Tudod, hogy spóroljuk a vizet és védjük a bolygót - vigyorodtam el. A hátsó szándékomat meg sem próbáltam különösebben leplezni. Mintha ne lett volna teljesen egyértelmű.
Nem tartom a világ legjobb ötletének, hogy hazajöttem Kai-al az éjszaka közepén. Van bennem egy kis félelem a fiúval kapcsolatban, de nem gondolom azt, hogy jó ötlet lenne távolságot tartani. Főleg azután, hogy kimondtuk, amit ki kellett. Szoknom kell még ezt a helyzetet, hogy a barátomnak nevezhetem. Egyszerre furcsa és hihetetlen a számomra. - Azt hiszed, hogy ez nem ismerős? Easton vagyok. Apám és a testvérei betelepítették fél New Yorkot gyerekekkel. Emiatt meg is tanultam, hogy hogyan rejtőzködjek. Sosem tudhatod mikor jön veled szembe egy Easton az utcákon – mosolyodom el. Olyan szempontból egy kicsit kilógok a családunkból, hogy nem nagyon szeretem csak úgy random az unokatestvéreim vagy a testvéreim társaságát keresni. Összetartó család vagyunk, de nekem néha sok és szükségem van egy kis szabadságra. Belle persze kivétel ez alól. Ő mindig is az volt. – Azt hittem megisszuk azt az üveg tequilát fürdés előtt – nézek rá értetlenül. Nálam ez elég relatív, hogy lefürdök-e buli után. Általában attól függ, hogy mennyire csapom szét magam, mert ha nagyon, akkor örülök, ha az ágyamig eltalálok. Egyszer úgy ébredtem, hogy a sáros cipő, a télikabát és még az apró hátizsák is a hátamon volt. Mondanom sem kell, hogy mennyire fájt a másnap. – Nyugodj meg, Malachai. Le fogunk fürödni és esélytelen, hogy a szőnyegen aludjak. Nem vagyok a kutyád – forgatom meg a szemeim. - Miért ne? Lehet, hogy amúgy meg olyan jófejek a szüleid, hogy majd miattuk fogok átjárni hozzátok és a te szobádig már el sem fogok jutni – rántom meg a vállam. Elsőre mindig kicsit távolságtartó vagyok, de a későbbiekben túlságosan is nyitott könyv leszek azon emberek számára, akiknek sikerült a közelembe férkőzniük. Ha a szülei meg tényleg olyanok, mint a pletykákban, akkor nem lesz gondom velük csak tényleg ne rögtön holnap reggel. - Oli írta is, hogy a te cigidbe ne szívjak bele – nevetek fel. Elsőre nem esett le, hogy mire gondol, de most már eléggé egyértelmű. – Próbáltam, de nekem annyira nem jött be. Mind a két alkalommal rosszul voltam és úgy éreztem magam, mintha beteg lennék vagy nem is tudom – húzom el a számat. Az első alkalom körülbelül másfél évvel ezelőtt lehetett. Belle-lel voltam. Valami családi rendezvényről léptünk le hamarabb. Csoda, hogy a nagyi elengedett minket. A másodiknál viszont pár osztálytársammal. Az sem okozott jobb élményt. - Körülbelül két évvel ezelőtt, előtte csak bulikban gyújtottam rá – emlékszem vissza. – Akkor visszafogom majd magam – egy mosolyt erőltetek az arcomra. Szerintem nem tudja, hogy mennyit vagyok képes cigizni. Én vagyok az, aki minden szünetben elsőként szökik ki a suliból, hogy a tanároktól elbújva rágyújthasson. - Én nem is tőled félek. Oliver nem fog elboldogulni veled. Ott fog fortyongani magában, ha hazaviszlek – Előre látom a bátyám fejét. Biztosan az lesz, hogy ő mennyire nem akar ott lenni, de minden alkalommal otthon lesz, ha Kai is átjön. Szemmel akarja majd tartani és keresni az alkalmat, amikor jól beolvashat neki. Aztán meg persze csak a szája nagy és sosem fog egy rossz szót sem szólni előtte. A családot viszont a háta mögött lázítani fogja a srác ellen. - Oli füvezik? – nevetek fel hangosan. Én mindig is tudtam, hogy valami nem okés a bátyámmal. – Végre lesz valami, amivel zsarolhatom – mosolygok gonoszan. Mióta Cecil megtudta, hogy cigizem folyamatosan azzal zsarol, hogy majd elmondja Clyde-nak. Nyilván a legidősebb testvérnek, aki valószínűleg jobban próbál engem jó irányba egyengetni, mint anyámék. Most már nekem is meg lesz a fogás Oliveren. – Ha majd még eszedbe jut valami a későbbiekben, ne tartsd magadban – simítok végig a srác karján. - Mondjuk Bobbal szívesen összefutnék reggel – mondom még mielőtt Kai megragadná a felé nyújtott kezem és magához húzva megcsókolna. Kezeimet az arcára teszem, s mohón viszonzom csókját, mintha sosem lenne elég az, amennyit kapok belőle. – Elég a póló – válaszolom. - Mi lesz a tequilával, amit Zarától csórtunk el? – érdeklődöm. – Ha még azt megisszuk, akkor csak utána fürödnék - közben megfogom a pólót és a törülközőt és magamhoz szorítom. – Fürödhetünk együtt is akár. Engem nem zavar plusz szerintem a múltkor nem nagyon figyelted a tetoválásomat – Úgy beszélek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nincs bennem semmi szégyenlősség Kai irányába és azt hiszem, hogy ez így van jól. Nem akarom takargatni magam előtte, hiszen látott már meztelenül és még fog is. Szimplán hozzá kell szoknom ahhoz, hogy már ő is az életem része.
- Nincs véletlenül egy dögös unokatestvéred? Ha már annyian vagytok - vigyorodtam el. Természetesen csak vicceltem vele, magamhoz is húztam és megcsókoltam, mielőtt még megsértődött volna. Mondjuk nem gondoltam, hogy komolyan vette volna, de azért nincs kizárva. Előfordult már velem, hogy együtt voltam egy lánnyal, aki egy buliban bemutatott az unokatestvérének, aki szintén ugyanolyan szexi volt. Mondanom sem kell, hogy mindketten megvoltak. Aztán mikor kiderült, összevesztek, egyik féltékenyebb volt a másiknál, s ha jól tudom, akkor azóta sem beszélnek. Ezért nem tartom annyira hibásnak magam. Az igaz, hogy én tettem meg az első lépést azzal, hogy rámozdultam a másik csajra, viszont ő is ugyanannyira benne volt a partiban, tehát nem az volt az első szava, hogy nem csinál ilyet, mert azzal megbántaná a testvérét, hanem hogy maradjunk köztünk és ne tudja meg a csaj. - Igaz - bólintottam. - Hozok fel poharakat - mondtam, aztán leszaladtam a konyhába két feleses és két rendes pohárért. Szerencsére senkivel sem találkoztam se lefele, se felfele menet. Letettem a poharakat az asztalra. Kivettem az egyik szekrényemből a féltett whiskymet és kitöltöttem először abból egy-egy kört. A mini hűtőmből vettem ki egy üveg kólát, amivel megöltöttem az üres poharakat. Nem feltétlenül kísérőnek, hanem hogyha megszomjaznánk. Én nem szoktam kísérővel inni a rövideket, mert akkor elveszítik az ízüket, amit annyira szeretek. Ezért nem is szoktam olyan alkoholt inni, aminek nem jön be az íze. - Egészségünkre - emeltem fel az egyik kis poharat, amit Courteneyének koccintottam. - Úgy idd, hogy második kört csak kellő meggyőzés után töltök - mondtam egy hamiskás mosollyal az arcomon. Igyekeztem ezt a whisykt addig tartalékolni, ameddig csak lehetőség van rá, mert arra nincs sok esély, hogy szerezhessek még egy ilyet. Piára meg nem fogok több száz dollárt költeni. - Bob nem a szőnyegen alszik. Annyira el van kényeztetve, hogy minden este valaki ágyában - Általában apa lábánál szokott aludni, de néha előfordul, hogy Macy vagy Maurice mellé kuporodik be. Nekem még csak a szobámba sem mer bejönni, mert minden alkalommal kizavartam, mikor megpróbálta. Én is szeretem meg minden, de azt nem akarom, hogy összeszőrözzön meg nyalogasson mindent. Nem is vagyok a kedvenc embere, csak akkor szokott odajönni hozzám, hogyha senki más nincs a láthatáron. És ez engem egy kicsit sem zavar. - Tényleg jó arcok. De a saját korosztályukkal barátkozzanak inkább - Imádom őket, viszont néha idegesít, ahogy rámásznak minden haveromra, akiket szintén a haverjaikként kezelnek. Igazából szerintem anyámék kurva éretlenek és igazuk volt a tanáraimnak, akik nekik estek azzal, hogy a gyereknek nem barát kell, hanem szülő. Ráadásul az, hogy mindhárom gyerekük átok rossz, eléggé azt támasztja alá, hogy a nevelési stílusukkal van valami probléma. Főleg, hogy Macy örökbe fogadott, ezért még csak a genetikára sem lehet visszavezetni a szar magatartást. Mondjuk én így szeretem őket, tehát nem akarnám, hogy megváltozzanak. - Semmi bajod nem lenne tőle - Minőségi füvet szoktam szívni, tehát nem olyat, amit mindenféle zöldből állítanak össze. Az igaz, hogy nem a leggyengébb cucc, viszont egyáltalán nem nevezném veszélyesnek. - Valószínűleg akkor valami ócska füvet próbálhattál - Az olcsó fajtáknál, mint például a herbál, gyakori panasz, hogy rosszul érzik magukat tőle. Hányingerük lesz, szédülnek, mintha másnaposak lennének. Ezért nem szabad füvön spórolni, illetve ha nem értünk hozzá, akkor inkább vetessünk olyannal, akiben megbízunk, mert könnyen átverhetnek minket és ránk sózhatnak valami kerti gazt. - Miattam nem kell. Annyit gyújtasz rá, amennyit szeretnél - Eszem ágában sem volt megmondani neki, hogy mennyit cigizhet. Fordított esetben én biztosan nem tolerálnám. - Ameddig a szexet nem akarok félbe szakítani egy cigivel, addig nyugodtan játszhatsz gyárkéményt - Mint, ahogy azt említettem is, a dohányzás vagy a füst egyáltalán nem zavar. Nem az én dolgom, hogy a másik mennyire akar tüdőrákot kapni. Egyedül akkor kezd el idegesíteni, mikor gyakran félbe kell szakítani egy-egy programot, mert a másik nikotinfüggősége közbeszól. - És? - Engem aztán tényleg nem érdekelt, hogy Oliver vajon, hogy fog reagálni arra, ha velem szemben ül le az egyik vasárnapi ebédnél. Én továbbra sem akarok jóban lenni vele, viszont az sem célom, hogy rossz legyen köztünk a kapcsolat. Egy semleges viszonnyal már remekül elboldogulnék. De persze azt sem veszem magamra, ha ő mindenképpen ősellenségeket akarna játszani, mert ilyen téren engem sem kell félteni. - Már elég régóta. Még együtt kezdtük el - Már ott sem voltunk barátok, ez pedig nem változott semmit sem. Rajta meg a "főnökön" kívül, az összes többi taggal nagyon jó kapcsolatban vagyok a mai napig. A Daniel-féle csapatot szintén ebből az időszakból ismerem, ezek a barmok pedig már olyanok, mintha a testvéreim lennének. Igazából mikor engem kirakott a "főnök" a bandából, az majdhogynem a felbomlását is jelentette, mivel Daniel meg még 2-3 főkolompos azzal a lendülettel ki is szállt. Csak az Oliver-félék maradtak. Sosem haragudtam senkire, hogy így alakultak a dolgok, nem jelentett veszteséget számomra. Szánalmon kívül nem éreztem semmit, kurva kicsinyes dolognak tartottam, hogy azért rakott ki a "vezető", mert féltékeny volt rá. Nem volt oka, de miután kidobott, adtam is neki párat. Nem csak levarrtam a nőjét, de még videót is készítettem, hogy hátulról nyomom neki. Ami a legszebb az egészben, hogy a tag akkora papucs, hogy képes volt efölött is szemet hunyni a csajnak és azóta is együtt vannak. - Reggel már elég valószínű - Vagy a nappaliban rontja a levegőt vagy az udvaron. Aludni napközben nem szokott sokat, inkább csak lustálkodik. Viszont mikor apám megy lefeküdni, az Bobnak is az alvásidőt jelenti, ugyanis mindig a kedvenc embere mellett akar lenni. Igazából tökre passzolnak egymáshoz faterommal, mert mindkettő egy idióta. - Bíztam benne, hogy ezt mondod - mosolyodtam el, s újra megcsókoltam, mielőtt elengedtem volna, hogy a szekrényemhez menjek a pólóért meg törülközőért. - Igyunk belőle persze, ami marad azt pedig majd legközelebb - Azért ma már nem terveztem meginni fél üveg tequilát. Az józanon is taccsra vágna, ma pedig már ittam azért. Igazából 2-3 felesnél többet nem is nagyon kívántam már. - Hát igen. Valamiért nem az kötötte le a figyelmemet - csaptam rá a fenekére. - De majd ma akkor alaposabban is szemügyre veszem - léptem oda hozzá, kisimítottam egy kósza tincset az arcából, majd hosszan megcsókoltam.
- Ami azt illeti van. Kár, hogy már velem vagy, így nem csaphatsz le rá – olyan fejet vágok, mint akit tényleg bánt ez az egész. Egy percre sem veszem komolyan Kai-t és belemosolygok a csókunkba. – De már biztos találkoztál Belle-lel – teszem hozzá, miután ajkaink elváltak egymástól. Nem tudom, hogy mennyire van meg a srácnak az unokatestvérem, aki nem olyan sokkal idősebb tőlem. Általában együtt lógunk, így nem tartom kizártnak, hogy látott már minket plusz ha mást nem, látásból biztosan megvan neki. Nem olyan nagy a gimink, hogy ne futott volna vele össze soha a folyosókon. - Rendben – bólintok, s mikor elhagyja a szobát rögtön nézelődni kezdek. Nincs akkora rendetlenség, mint amire számítottam fiú létére, de azt sem mondanám, hogy minden rendezett. Egyértelműen jobban néz ki, mint Oli szobája, de Connie és Clyde zúgához fel sem ér. Körbejárom a helyiséget, már a polcoknál járok, amikor meghallom, hogy Kai visszatér a poharakkal, így kénytelen vagyok feladni a tevékenységemet és odalépek mellé. Csendben figyelem, ahogy kiönti a whiskyt az almaleves dobozból, ami egy apró mosolyt csal az arcomra. – Egészségünkre – végig Kai szemeibe nézek, míg lehúzom az italt. – Azt hiszem első tippre kitalálnám, hogy mit értesz kellő meggyőzés címszó alatt – forgatom meg a szemeimet. Még nagyon furcsa, de muszáj lesz hozzászoknom az enyhén perverz stílusához, hogy ne legyenek közöttünk viták. Tudatosítanom kell magamban, hogy ezek nem sértések és nem egy jött-ment srácról van szó. - Nem mondod! Ez annyira édes – sóhajtok fel. – Olival már egy ideje küzdünk azért, hogy lehessen egy kutyánk, már nem sok kell és szerintem köszönthetjük a huskynkat – magyarázom túl lelkesen. Sosem volt háziállatunk kiskoromban, hiszen a szüleink szerint nem a legjobb tér nekik a manhattani lakásunk, de röpke tizennyolc évvel és rengeteg nyávogással később úgy érzem, anyám kezd megtörni. Már csak Clyde szokta néha visszarántani, hogy nem jó ötlet, de azt hiszem ő is meggyőzhető. - Amúgy most kicsit irigyellek. Az én szüleim full átlagosak. Nem tudnék semmit kiemelni, erre ott vannak a tieid, akikről legendák szólnak – rázom a fejemet lemondóan. Félreértés pedig ne essék, mert imádom a szüleimet és nincs velük semmi probléma. Modernek, jófejek, de átlagosak. Nem fognak haverként kezelni minket soha és végképp nem fognak beszólogatni a tanárainknak, ha éppen velünk van probléma. - Jó, akkor majd egyszer kipróbálom veled, amit te is szoktál, de a te felelősséged, ha szarul leszek tőle – jelentem ki. Nem igazán vagyok oda ezért a cuccért és nem is sok dolgot tudok róla. Úgy érzem, hogy az a két alkalom elég volt, de a harmadik még ráadásként belefér. Többet nem hiszem. Nem zavar, ha Kai csinálja, attól nekem még nem válik kötelező programmá. - Most mondtad, hogy azért zavar, ha valaki nagyon sokat gyújt rá és én azért nem vagyok a legsimább eset – Azért kibírom huzamosabb ideig is, mivel a család előtt még titkolom és van olyan, hogy miattuk nem tudok kimenni pár órán keresztül. Néha megvárom, míg elalszanak és utána surranok ki a lakásból, hogy rágyújthassak. – Nem hiszem, hogy azt valaha félbe fogom szakítani egy cigi miatt, de utána valószínűnek tartom, hogy magamra kapok valamit és rohanok ki dohányozni – tárom szét a karomat. Nem hiszem, hogy minden alkalommal ez lesz, mivel a pillowtalknál kevés jobb dolog van, de párszor bele fog férni. - Mi és? – nézek rá értetlenül. – Lehet, hogy egy szerencsétlen, de attól még a bátyám és nem akarom, hogy rosszul érezze magát majd a közeledben – húzom el a számat. Tudom, hogy az egyszerűen lehetetlen küldetés, hogy ezt a kettőt összehozzam és barátokká tegyem. Nem is vágyom erre igazából. Nem akarom, hogy a pasim és a bátyám egymás között beszéljenek ki olyan dolgokat, amelyeket nem kellene a testvéremnek rólam tudnia. Azzal is megelégszem, ha mindössze meg tudnak mindenféle rossz indulat nélkül egymás mellett lenni. - Hogyan kezdtétek? – érdeklődöm. Arra is kíváncsi vagyok, hogy ő hogyan folyt ebbe az egészbe bele, de Oli története is izgat. Az utóbbira valószínűleg sosem fogok nyiltan rákérdezni, mert nem kapnék normális választ. - Majd Bobot hozd utánam, amikor zökkenőmentesen kisurranok majd a házból, hogy megsimogathassam – átölelem Kai-t, miközben ezt mondom neki, s egy hatalmas, szinte már levakarhatatlan mosoly jelenik meg az arcomon. Boldogsággal tölt el, hogy itt vagyok. Valószínűleg az alkoholnak is elég köze van hozzá, de a srác jelenléte, hogy velem van hivatalosan is és hogy itt vagyok nála, elég sokat dob a latba. - Mindent megkapsz, hogy jó kedvre derítselek – Még akkor is, ha ehhez mindössze annyi kell, hogy veled fürdöjek. Az utóbbit persze már nem mondom ki hangosan. A csókunk után leülök az ágy szélére, de nem dőlök végig rajta a koszos ruhámban, hiszen az előbb már kifejtette, hogy allergiás erre. – Majd jól fog jönni a whiskyd mellé a maradék – pislogok rá ártatlanul, hiszen már pár perccel ezelőtt mondta, hogy kellő győzködés után hajlandó lenne adni még belőle. Nem sokáig ülök kényelemben, hiszen elveszem tőle a törülközőt és a pólót, amiket lerakok az ágyra, majd az íróasztalhoz sétálok, hogy kiöntsek mind a kettőnknek egy-egy tequilát és úgy érzem, hogy már kezdem értékelni azt a kólát, amit kiöntött mellé. - Pedig nagyon szép minta – nevetek fel egy picit hangosabban a kelletténél, de a szám elé kapom a kezem és visszafogom magam. Nem akarom, hogy a szülei vagy a testvérei felébredjenek rám. Papíron itt sem vagyok. – Egy barack – teszem hozzá halkabban. Nem terveztem még kifejteni neki a tetoválás történetét. Helyette inkább a kezébe nyomnám az egyik tequilát, de beelőz azzal, hogy egy kósza tincset kisimít az arcomból. Az apró mozdulat által megáll körülöttem a világ és csak Kai vonásait vagyok képes figyelni. Hagyom, hogy újra megcsókoljon, ám ezúttal hevesebben csókolok vissza, mint az eddigi alkalmakkor. Jobb kezemet a hajába túrom, míg a ballal a nyaka hátulját birizgálom.
- Nem? A kettő biztos kizárja egymást? - vontam fel a szemöldökömet egy hamiskás mosoly kíséretében. Nem terveztem ráhajtani egyik unokatestvérére vagy barátnőjére sem, viszont szívesen húztam vele az agyát. Még sosem volt nyílt kapcsolatom és nem is akarok, mert annak ellenére, hogy én szeretek virágról-virágra szállni, elég féltékeny típus vagyok. Tudom, hogy képmutatás, hogy amit nekem szabad, azt a másiktól elvárom, hogy ne tegyen, de ha egyszer ilyen vagyok. Azért nem betegesen féltékeny, tehát az nem zavar, ha más srácokkal beszélget vagy találkozik, viszont az már igen, hogyha a srác flörtölni kezd vele vagy túlságosan megbámulja. Ahogyan az is, hogyha ő kezd el flörtölgetni a másik féllel, még ha azt játékosan és nem komolyan is teszi. - Az a csaj, akinek a Bösendörfer zongorákra meg arra a zongorista srácra nedvesedik a bugyija? - Ez egy elég biztos tipp volt. Látásból ismerem, én sosem beszélgettem vele. Daniel fűzögette egy időben, de Belle minden alkalommal lepattintotta vagy éppen a zongorákról kezdett el neki dumálni. Vagy mindkettő egyszerre. Danielnek azóta tabu téma az ügy, mivel nincs hozzászokva ahhoz, hogy kikosarazzák. A mai napig nem mondott le a csaj megdöntéséről, viszont egyelőre jegeli az ügyet. A legutóbbi terve még az volt, hogy addig gyűjt még elég pénze nem lesz arra, hogy kibéreljen egy napra egy Bösendörfer zongorát Belle számára, aki remélhetőleg nagyon hálás lesz és a szeretett zongoráján teszi szét a lábait Danielnek. Fogadtunk a sráccal, hogy szerintem sosem tudja majd lehúzni a csajszi bugyiját, ő persze azt állítja, hogy előbb-utóbb, de sikerrel fog járni. Az én tanácsom az volt, hogy tanulja meg eljátszani annak a zongorista srácnak az egyik dalát, akiért annyira odavan a csaj. Ha ez meg a Bösendörfer nem segít neki az ügyében, akkor semmi sem. - Na és mit értek alatta? - Tudtam, hogy mire gondol, viszont azt akartam, hogy kimondja. Nem szeretném, hogy szégyenlős legyen előttem vagy csak célozgatni merjen a dolgokra. Én teljesen nyitott vagyok, szégyenlős sosem voltam, illetve mindig kimondom kerek-perec, hogy mire gondolok. Szoktam persze célozgatni is, viszont ha együtt vagyok valakivel, akkor egyszerűen csak rámozdulok és nem csak sugalmazom, hogy szexelni szeretnék. - Nagyon - A hangom nem volt valami lelkes. Bobot a születésnapomra kaptam, viszont később kiderült, hogy apa magának vette, csak nekem való ajándékként tálalta, hogy két legyet üssön egy csapásra és ne kelljen külön ajándékot vennie nekem. Nem voltam elragadtatva tőle, ugyanis én teknőst kértem, erre pedig kaptam egy kutyát. Igazi csalódás volt. - Hajrá akkor. Még pár hiszti és már veheted is neki a nyakörvet - Nekem sosem volt olyan dolog az életemben, amire nagyon vágytam volna, viszont hiába rágtam anyáék fülét, nem voltak hajlandóak venni nekem. Így kaptam a tizedik születésnapomra egy tarantulát. Természetesen nem sok közöm volt a gondozásához és rendszeresen szabadon is engedtem a házban "Rocky sétálni szeretne" címszóval, anyámék meg kereshették, hogy hova tűnt. Napközben sosem találták meg, mivel éjjeli állat, ezért rendszerint vagy álmukban mászott rájuk (vagy a testvéreimre) vagy mikor lementek este inni a konyhába ugrott rájuk az egyik sarokból. A sokadik ilyen eset után odaajándékoztuk egy gyűjtőnek, aki megfelelően gondját tudta viselni. Bár, teknőst azóta sem kaptam. Annak még mindig örülnék. - Ezt azért ne mondd nekik, mert már így is túl nagy az egójuk, hogy ők a legjobb szülők a világon - Persze, számomra azok is. Kiskoromban különösen kihasználtam azt a tulajdonságukat, hogy minden helyzetben az én pártomat fogták mindenkivel szemben. Főleg, hogyha megkapták a másik féltől, hogy mennyire nem felelősségteljes szülők. Na az csak olaj volt a tűzre. Anyámat sokszor a fateromnak kellett megállítania, hogy ne kaparja ki a másik szemét. Ezeken pedig én mindig jókat mosolyogtam. - Jó-jó, de nem leszel - Elég sok mindenki kóstolta már meg azt a füvet, amit én is szívok, viszont még sosem panaszkodott senki, hogy ne állt volna be tőle vagy rosszul érezte volna magát. Nálam a netflix and chill, az általában társult a 420-al is. Részegen nem annyira szeretek szexelni, ha már nem józanon csináljuk, akkor inkább legyünk beállva. - Igen, zavar. De ettől függetlenül még nem fogom megmondani, hogy mennyit dohányozz - Tehát az már teljesen rajta múlik, hogy a nem tetszésem ellenére hányszor gyújt rá. Általában nem nagyon szokott érdekelni, viszont mikor mondjuk rossz a kedvem vagy valaki durván láncdohányos, akkor szóvá szoktam tenni, akár több alkalommal is, akár paraszt módon is. Fordított esetben, ha valaki megakarná nekem mondani, hogy hányszor gyújthatok rá, akkor biztosan azt érné el vele, hogy 2x annyit cigizek, viszont alapvető figyelmességből igyekeznék a háttérbe szorítani ezt a szokásomat, főleg ha a másik fél erre több alkalommal is megkért. - Akkor először azt kellene elérned nála, hogy ne viselkedjen kurva gyerekesen. Sok szerencsét hozzá - Oliver jelenleg azért utál, mert ugye minden csajt lenyúltam, akire rámozdult volna. Tehát megragadt azon az ovis szinten, mikor azért sértődik meg egy kisgyerek, mert a másik elveszi a játékát. Holott, nem szándékosan csaptam le mindig a lányokat a kezéről. Legalábbis eleinte nem. Aztán miután szóvá tette, már szándékosan nyomultam rá én is azokra a csajokra. Meg az sem segíthet abba, hogy meglágyuljon felém, hogy az egyetlen húgát dugom. Igazából engem az sem érdekelne, ha nem javulna köztünk a kapcsolat, de Courteney miatt azért adnék neki egy esélyt. - Egy közös haverunk által, aki drogot terjeszt. Az egyik házi bulijában megkóstoltuk, aztán ezek a bulik rendszeressé váltak - Tehát nincs semmilyen akciófilmbe illő történet sem hozzá. Csak pár srác voltunk, akik összejártak füvezni. Persze a "főnökünk" azt gondolta, hogy ez egy feltörekvő drogkartell, ezért nagyon nagyra tartotta magát, hiszen ezáltal magát maffiózónak gondolta magát. Röhejes volt, nem is bánom, hogy hamarabb kiszálltam, mint feloszlott volna ez az egész. A baráti kapcsolataim megmaradtak, ugyanúgy szoktunk közösen füvezni, tehát nem sok minden változott. Olyan pedig egyáltalán nem, ami érdekelt is volna. Tehát nem vettem a szívemre, hogy az Oliverrel közös időtöltésünk kikerült a képből. - Dehogy viszem. Majd maximum legközelebb megsimogatod - Azért Bob is csak egy kutya, tehát semmi különleges sincs benne. Na meg nem ez az utolsó alkalom, hogy Courteney megforduljon nálunk, tehát lesz még bőven alkalma szeretgetni azt a dögöt. Továbbra sem gondoltam azt, hogy sikerül észrevétlenül kisurrannia, mivel már említettem, hogy a családtagjaim olyanok, mint a szurikáták, akik állandóan figyelnek, aztán sikongatnak, ha veszély van. Csak az én családom nem akkor sikongat, mikor veszély van, hanem mikor hazahozok valakit. És nem azért, hogy elbújjanak, hanem hogy mindenki megjelenjen. Viszonoztam Courteney ölelését és nyomtam egy puszit a homlokára, miközben végigsimítottam a hátán. - Ez a beszéd - mosolyodtam el. - Szívesen adok még belőle... is - Hajoltam az ajkaihoz, majd lassan és hosszan megcsókoltam. Két csók között a kezemet a tarkójára csúsztattam, s belemarkoltam a hajába. Erőt véve magamon elhúzódtam tőle, mielőtt eldöntöttem volna az ágyon. Kivettem a szekrényemből egy boxert meg még egy törülközőt saját részre is. - Abban biztos vagyok - mármint, hogy szép minta. - Akkor majd ma alaposabban szemügyre veszem. A fenekeden van, ugye? - Valami azért rémlett a múltkori estéről, hogy láttam valami mintát a popsiján, csak akkor nem éppen az a matrica (vagyis tetoválás) kötötte le a figyelmemet. Viszonoztam a csókjait, lecsúsztattam a kezeimet az oldalán, majd a derekán állapodtak meg. Egy könnyed mozdulattal felkaptam a lányt, s felültettem az íróasztalomra. Az ajkaimmal tovább haladtam a nyakára, majd visszatértem az ajkaihoz. - Ugye tudod, hogyan kell inni az első kör tequilát? - féloldalasan elmosolyodtam, miközben az általa kitöltött italokért nyúltam.
- Igen, kizárja egymást. Most már velem vagy és nem velem meg másokkal – kacsintok rá. Igazából az nem zavar, ha megnéz más lányokat, mert nem vak. Ugyanúgy megfordulhat egy csinos csaj után az utcán vagy bulikban, mint eddig. Mindössze annyival változott a dolog, hogy már itt vagyok neki én. Kapcsolatban vagyunk, így ezen felül a többi dolgot nem igazán nézem jó szemmel. Nem szeretném, ha bárkivel flörtölgetne vagy felszedne másokat. Biztosan hatalmas balhét rendeznék belőle, aztán sírva hazarohannék és az ágyban feküdnék napokig és még a redőnyt sem húznám fel. – Igen ő az, de te honnan tudtad megjegyezni, hogy Bösendörfer a neve? Te is játszottál vagy játszol? Nekem konkrétan évekbe tellett – szűkítem össze a szemeimet. Mondjuk azon sem csodálkoznék, ha egy buliban Kai a részeg Belle-lel kezdett el beszélgetni, a lány pedig annyiszor mondta el neki a zongora nevét, míg meg nem jegyezte. Talán még ki is mondatta vele párszor. Én nagyon sokáig megpróbáltam elkerülni a zongora nevének a kimondását, mert mindig rosszul mondtam, aztán Belle haragos tekintetével kerültem szembe. Engem annyira sosem izgatott a zene, de az unokatestvérem miatt elég szépen kiműveltem magam belőle. - Aj muszáj kimondanom? – sóhajtok fel, de nem várom meg a válaszát. – Szexet – vörösödöm el, s a srác mellkasát kezdem el bámulni a szemei helyett. Nem tudom, hogy mennyi idő lesz, mire ezt a félénkséget elhagyom és végre tudjak nyíltan beszélni erről a témáról. Ez nehéz még nekem, hiszen az első barátom sem volt annyira nagyon komoly plusz akkor még eléggé fiatalok voltunk. Nem feltétlen volt téma a testi együttlét és eltelt pár hónap, mire megtörtént az első alkalom. - Már kitaláltuk a nevét Olival meg hogy husky lesz – kezdek bele. – Boomert szeretnénk, hogy mondhassuk majd neki, hogy ok Boomer – tárom szét a karomat, mintha a világ legviccesebb dolgát mondtam volna ki. Nem nekem van a legkifinomultabb humorom, de néha jókat derülök magamon. Egyébként már nagyon várom, hogy végre meglegyen a kiskutya. Sosem volt háziállatunk kicsiként, mert anyáék azt mondták, hogy nem lakásba valóak és amúgy is ott van nekik négy gyerek, akikre vigyázni kell. Ilyenkor nem egyszer vágtam a fejükhöz már-már sírva, hogy Olit senki sem kérte, mégis jött. - Azt nem fogom mondani, hogy ők a legjobb szülők, de ha bírni fogom őket, azt nem fogom titkolni – húzom meg a vállam. – Tudod az én szüleim elég szigorúak. Ez az Oli füves dolog is új, illetve ők nem tudják, hogy mennyire szét szoktam csapni magam bulikban, ahogyan azt hiszik, hogy ma Cleo-nál alszom – Sokszor bűntudatom van, hogy ilyen dolgokat letagadok, de nem akarok agymosást kapni. Tudok magamra vigyázni, ismerem a határaimat. Sosem volt még olyanra példa, hogy valahogy ne keveredtem volna haza biztonságban. Általában megpróbálok még azelőtt ágyba bújni, hogy anyám felébredne és kapnék egy kis leszidást, mielőtt elrohanhatnék előle. Mondjuk Kai-t nem tervezem titkolni, mindössze nem tartom jó ötletnek, hogy félrészegen írjak anyámnak, hogy a srácnál alszom. Talán még emlékszik is rá Oli gimis éveiből. - Tudom és ezt értekelem, viszont én annyira kurva jófej vagyok, hogy megpróbálom majd figyelembe venni, hogy ez téged zavar – mosolyodom el. Nem akarok semmiféle konfliktust szülni kettőnk között. Jól tudom, hogy sosem fog beleszólni ilyen dolgokba, de akkor jó egy kapcsolat, ha képesek vagyunk kompromisszumokat kötni. Azt hiszem ez elsőnek tökéletes is lenne. Ő nem mondja meg, hogy szokjak le és én nem fogok előtte annyit rágyújtani. Remélhetőleg ez hatással lesz rám és nem fogok annyit a mindennapokban sem dohányozni. - Hát ő szerintem örökké ilyen gyerekes marad – nevetek fel. – Azért valamit megpróbálok majd, mert szeretném tényleg, ha meglennétek együtt – végigsimítok Kai mellkasán és megigazítom a pólóján az esetleges felgyűrődéseket, mintha az annyira érdekes lenne. Nem tudom, hogy mi lesz. Kicsit tartok attól, hogy a legfiatalabb bátyám már azelőtt be fogja mocskolni a családom előtt, mielőtt megismernék. Nem Kai a világ legkedvesebb és legjobb embere, de ha én képes vagyok megtalálni benne a szépet, akkor más is. Reménykedem benne, hogy azért a családomat sikerül majd lenyűgöznie. Nagyon fontos számunkra az összetartás, a nagyi belénk nevelte. - A mai napig rendszeressé? – Tisztában vagyok vele, hogy Kai füvezik, hiszen nem titkolja és nem kezeli ezt úgy, mintha tabutéma lenne. Mindenki tudja róla, ám mégsem tapasztalom azt, hogy teljesen rá lenne függve az anyagra. Engem addig a pontig nem zavar, míg azt nem tapasztalom, hogy folyamatosan be van állva és úgy próbál meg velem is kapcsolatot teremteni. – Azért majd a szüleim előtt ne említsd ezt, ha megkérhetlek rá – teszem össze a kezeimet kérlelően. Nem mintha szégyelném, mert tényleg nem. Mindössze nem akarom, hogy elítéljék egy olyan dolog miatt, ami kevésbé káros, mint mondjuk az alkohol, amit rendszerességgel fogyasztok. - Miből másból adsz még szívesen? – kérdezem két csók között, majd mikor elhúzódik tőlem, hogy a szekrényhez léphessen az ajkaimnál tartom az egyik kezem, mintha már most hiányoznának csókjai. Csendben figyelem, ahogy kiveszi a boxert és a törülközőt magának is, már az éjszakára készülődve. - Igen, a fenekemen és egy barack. Tudod, mint az emoji. Nem irónikus? – felnevetek, s közben hátrahajtom a fejem. Tisztán emlékszem arra az éjszakára, amikor a tetoválás készült. Küldtem Belle-nek egy üzenetet, hogy iszogassunk már, ám a lánynak nem sok kedve volt hozzá, de végül beadta a derekát és olyan szinten lerészegedtünk, hogy egy tetoválószalonban kötöttünk ki valahogy hajnal három és négy között. Én másnap nem is emlékeztem már rá, de Belle készségesen felhozta a témát. Ahelyett, hogy megbánva néztem volna a tükörben a tetoválást, csak röhögtem és életem egyik legjobb döntésének tartom a mai napig. Mi más emlékeztetne ennél jobban az őrült fiatalságomra és szoros a kötelékemre az unokatestvéremmel? Még érezni az alkohol és a cigaretta ízét Kai csókjain, de annyira mohón falom ajkait, hogy nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Szorosan ölelem át, amikor könnyedén feldob az íróasztalra és úgy csókol tovább. Végig a nyakaimon, majd újra ajkaimat ostromozza. Minél közelebb akarok kerülni hozzá, így kicsit előre csúszok az asztalon, de csak annyira, hogy ne essek le onnan, s lábaimat a derekánál összekulcsolom. Szemforgatva sóhajtok fel kérdésére. – Jól tudom, de az első kört Zarával ittad meg az ő mellei közül. Innentől ez a szabály nálam érvényét veszítette – kinyújtom a kezem, hogy megfoghassam a tequilát, majd poharamat az övének koccintom és se szó, se beszéd lehúzom az italt.
- Oh... ha ezt tudtam volna - elhúztam a számat, mintha ez egy teljesen váratlan és kellemetlen fordulat lett volna. Nyilván tudtam, hogy mibe megyek bele. Egy pillanatig sem voltak olyan ábrándjaim, hogy Court esetleg benne lenne egy lazább kapcsolatban, ahol nekem szabad másokkal is kavarni, viszont számára csak én lehetek az egyetlen. Igen, ez nem lett volna igazságos, ezért nem is gondoltam rá. Biztos nem tudtam volna elviselni, ha más srácokkal is kavar rajtam kívül. Olyat én sem sűrűn csináltam, hogy együtt voltam valakivel, aki háta mögött más csajokkal is kavartam. Fűzögetni is csak akkor kezdtem el valaki mást, hogyha ráuntam arra, akivel éppen "kapcsolatban" voltam. Mire pedig eljött volna a szex ideje, addigra az előző csaj már rég nem volt képben. Meglepő, tudom, de nem volt valami sok balhém megcsalás miatt. Legalábbis ahhoz képest nem sok, hogy hány lánnyal is "jártam" már. Nem állítom, hogy megkomolyodtam, hogy elég érett lettem egy egészséges kapcsolathoz, viszont Courteney fontos annyira nekem, hogy miatta megpróbáljam. De nem ígérek semmit. - Nem. Danieltől hallottam, ahogyan ismételgette, hogy el ne felejtse. Szerencsétlen srác már mindent megpróbált, viszont még mindig nem sikerült lehúznia Belle bugyiját - De kitartóan próbálkozik. Ha nem ismerném, az is eszembe jutna, hogy tényleg érdekli a lány, s tetszik neki, hogy szinte a szöges ellentéte azoknak a csajoknak, akikkel kavarni szokott. Viszont pontosan tudom, hogy Danielt milyen fából faragták, ezért ezt a lehetőséget ki is zárnám. Én is elég nagy rohadék vagyok, viszont Daniel még hozzám képest is kivételesen nagy fasz. - Mondhatnál pár szót az érdekében - Erre nem láttam sok esélyt, mivel nem hiszem, hogy Courteney kiakarna azzal cseszni Bellevel, hogy összehozza Daniellel. De egy próbát megért. Így legalább ha arra kér Daniel, hogy vegyem rá Courtot, hogy kicsit egyengesse az útját Belle lábai közé, akkor már őszintén tudom mondani, hogy megtettem, de Courteney még csak hallani sem akar róla. - Már mindent láttam belőled Courteney - Ezen nem csak azt értettem, hogy láttam meztelenül, hanem azt is, hogy le is feküdtünk már - Nyugodtan beszélhetsz nyíltan a szexről - Én ilyen téren is mindig kimondtam egyenesen, ami éppen a fejemben járt vagy amit akartam a másiktól vagy a másikkal csinálni. Számomra nincsenek egyáltalán tabu témák, viszont azt is teljesen eltudom fogadni, hogyha Courteneynek időre van szüksége ahhoz, hogy feloldódjon ilyen téren. Azon az estén, amikor lefeküdtünk, már csak azért sem volt ezzel problémája, mivel kétszer annyi alkoholt fogyasztott el, mint a mai napon. Elmosolyodtam azon, hogy mennyire fülig vörösödött az egyszerű szexxel kapcsolatos kijelentéstől. Az állánál fogva finoman megemeltem a fejét, hogy ne a mellkasomat szugerálja, majd lágyan megcsókoltam. - Azok nekem is nagyon tetszenek - Igazából az összes nagytestű kutya. Bár, magamnak nem feltétlenül akarok. Nem idegenkedtem tőle, tehát ha összeköltözök a barátnőmmel meg lesz gyerekem és ők mindenképpen akarnak, akkor én sem mondok rá nemet, viszont magamtól biztosan nem vennék. Bőven elég nekem az a kis idő, amit Bobbal együtt töltünk. Ez azt takarja, hogy lehessegetem a kanapéról, hogy letudjak ülni, illetve még lábtámasznak is szoktam használni. Annak a needy kis dögnek már ez is hatalmas élmény, csak valaki foglalkozzon vele. - Ez valamiért nem lep meg - Értettem ezt az általuk választott névre, illetve annak magyarázatára is. Néha a köztünk lévő három év sokkal többnek tűnik. - Ha az enyémek is olyan szigorúak lennének, akkor engem már rég elástak volna - Ilyen szempontból azért örülök annak, hogy laza szüleim vannak. Bár, még így is kitud anyám borítani, mikor csak azért benéz a szobámba, hogy közölje velem, hogy mekkora rendetlenség van. De azért nem sok gyerek mondhatja el, hogy a szüleivel lazán rátud gyújtani egy-egy füves cigire, mert nem hogy nem tiltják, de még partnerek is benne. Mondjuk az megint más kérdés, hogyha ők is nagyon szigorúak lennének, akkor lehet én sem lettem volna olyan átok rossz gyerek. Úgy nőttem fel, hogy szinte minden megvolt engedve, nagyon semmiért sem szidtak le, ezért nem igazán alakultak ki bennem azok a határok, hogy mit szabad és mit nem. Ez valamennyit azért alakult mostanra, de drasztikus változásra nem kell gondolni. - Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik - Szerintem is jobban tette Court, hogy nem közölte a szüleivel, hogy nálam fog aludni, mert akkor biztosan azon izgultak volna, hogy vajon mi fog történni. Így meg legalább nyugodtan alszanak. Csak arra kell figyelni, hogy nehogy bekeveredjen az ember a saját hazugságai hálójába. Az azért elég kínos. Velem még nem fordult elő ilyen. Nem csak azért, mert mesterien hazudok, hanem mert nem sűrűn volt szükség füllentésre, mivel, ahogy azt már említettem is, nem valami gyakran mondtak anyámék nemet. - Édes vagy - nyomtam egy rövid csókot az ajkaira. Igazából ez így teljesen korrekt üzlet volt. Én nem piszkálom azért, hogy miért dohányzik annyit, ő pedig igyekszik nem rágyújtani, minden tizedik percben. - Ahogy szeretnéd - Én nem látok erre sok reményt, viszont nekem sem érdekel rosszban lenni Oliverrel, tehát Courteney kedvéért hajlandó vagyok egyszer békejobbot nyújtani. Az egyszer fontos része a mondatnak, ugyanis ha Cecil nem él vele, akkor én sem próbálkozom többet. Court ide vagy oda. - Aha. Naponta nem is, de azért nem telik el úgy hét, hogy ne tekernék egy jointot - Ráfüggve egyáltalán nem vagyok. Nem érzem rosszul magam és ingerült sem vagyok, ha nem tudok rágyújtani. Nem azért füvezek, mert már muszáj, s nem tudok meglenni nélküle, hanem mert élvezem. Ha pedig olyan társaságában vagyok, aki nem szereti, akkor nem esik nehezemre nem rágyújtani. - Jajj, már Courteney - forgattam meg a szemeimet. Nyilván eszembe sem jutott közölni ezt a szüleivel. Nem szoktam ezt mindenkivel megosztani, tehát nem úgy mutatkozok be, hogy Malachai Morgan vagyok és füvezek. Titkolni sem titkolom, tehát ha valaki rákérdez, akkor megmondom a frankót, viszont nem is újságolom el mindenkinek, akivel csak találkozok. Akkor sem közölném ezt a szüleivel, ha nem tudnám, hogy milyen vaskalaposak, de így meg főleg nem. - Milyen kérdés ez? Hát belőlem - vigyorodtam el, miközben a csókok között lecsúszott az egyik kezem a fenekére, amibe bele is markoltam. A haverjaimnál gyakori vitatéma, hogy mell vagy segg. Én amondó vagyok, hogy mindkettő. - Igen, tudom. Szerinted sosem használtam még? - Általában a padlizsán, illetve azon emojik társaságában, amiket a szexel szokás összekötni. - Jó választás volt. Az viszont elég szomorú, hogy nem küldtél még róla képet - Persze nem a barackra ráközelítve gondoltam, hanem az egész fenekéről. - De az egyik másik üveg tequila volt. Ezt most bontottuk fel, tehát megint érvényes - Mire befejeztem a mondatot Court már el is tüntette a saját felesét. Lehúztam én is az enyémet, aztán leraktam az asztalra a pohárkát. Elég messze a lánytól, nehogy véletlenül lelökje. - Hol is tartottam? - úgy tettem, mint aki elgondolkozik egy pillanatra, aztán visszatértem az ajkaimmal az övéihez. Végigsimítottam lentről felfelé a combjain, majd a pólóját kezdtem feltűrni, ha pedig nem állított meg, akkor le is húztam róla.
Kezdőlap
- Írtam vissza, a telefont még le sem tettem, mire jött vissza a válasz. 
- Erre már nem válaszoltam semmit. Elég nyilvánvaló volt, hogy kinek akarja ma széttenni a lábát, de azért beküldtem a srácokkal közös csoportunkba a képet, amit az imént küldött. 
