Sokat rágódtam otthon, hogy kellene valami állandó az életembe, ami az én felelősségem és csak ha turnézok akkor kérnék hozzá segítséget, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben. Egy állatra gondolok, valamire, ami igényli kicsit a szeretetet és hát néha viszonozza is. A legjobb egy kutya lenne, amit levihetnék sétálni, bár azért a tetőtéren van elé zöld terület neki és mivel van építve magasított kerítés, így még véletlen sem tudna leugrani. Én a részegekre gondoltam, mikor azokat felépítettem, de igazából még egy bulit sem tartottam, a szülinapomon is inkább egyedül mentem ünnepelni és szórakozni. Anyámék küldtek egy virtuális képeslapot és ennyi volt a dolog, semmi több. Nos így rá pár napra elhatároztam, hogy elmegyek egy híres dobos menhelyére és örökbe fogadok valamit, ami megtetszik, majd bevásárolok neki mindenfélét, amire szükségem lehet. Egy pólóban és egy fekete farmerban indulok meg összefogott hajjal lefelé a kocsimhoz. Most vezetni fogok egy darabig az már biztos, de hát valahogy engem ez nem zavar, szeretek vezetni és nem vennék fel sofőrt erre a célra, annyira nyomorultul érezném magam tőle. Irány Manhatten és a menhely. Az autó nem feltétlen szereti az utat, de túléli úgy vagyok vele. A szép fekete Audi A3-mas autómmal parkolok le valahol, ahol úgy érzem nem leszek útban, majd gyalogosan indulok meg. Írtam nekik üzenetet, hogy jövök és időben ideértem, ami nálam nagy szó, mert szeretek késni amúgy, de hát ez fontos számomra. - Helló! Én jöttem örökbe fogadni valami cukiságot! Lépek közelebb és fedem fel magam megérkezve a helyre és szembe fordulva Élodievel, aki egy nagyon jó dobos, szeretem a bandája számait. - Nem tudom még, hogy cica vagy kutya legyen, bár az utóbbit jobban szeretem. Akivel jobban megérzem a vonzódást, azt választanám. Közlöm vele még, hogy nem kell végig kísérnie mindenhol, meg nem is csak valamit adjon és itt sem vagyok állat érdekel. Tényleg egy életre választok és szeretnék jól választani.
Mindig örömmel fogadom azokat a jelentkezőket, kik örökbe szeretnének fogadni egy árva állatot. Sokszor én magam nem lehetek ott, de amikor csak tehetem részt veszek benne, mert mindegyik állathoz kötődni szoktam és tudni akarom, hogy kikhez kerülnek. Nem mintha nem bíznék a kollégák döntéseiben, de ez amolyan búcsú a részemről. Egy lezárás, büszkeség, hogy egy újabb ártatlan talál magának otthont. Ma nagy örömömre igen sokan jelentek meg. Nem mindenki tudta eldönteni, hogy kit is választana, de voltak, akik döntöttek és idővel már haza is vihetik az új lakótársukat. Éppen elköszönök az egyik új gazditól mikor egy hölgy szólal meg mögöttem. Mosolyogva fordulok meg, majd a meglepettség ül ki az arcomon. -Caitlin szia! Azta ezt a meglepetést. De örülök neked. Jó találkozni veled személyesen is.-Közben a kezem is nyújtom felé, de nem mutatkozom be, mert biztos vagyok benne, hogy tuja ki vagyok, hisz ugyanabban a körben mozgunk. Általában ismerjük egymás munkásságát. -Szóval örökbe akarsz fogadni. Ezt örömmel hallom. Akkor mit szólnál, ha körbenéznénk? Hol kezdjük? Macsekoknál, vagy a kutyáknál? Sajnos választék van bőven. Illetve vannak kölykeink is. Mire gondoltál? Inkább egy kölyköt szeretnél, vagy picit idősebbet?-Tudom ez kissé olyan mintha ruhát szeretne venni, de nem akarom az összes védencet megmutatni neki ezért is kell tudnom, hogy mire is gondolt.
Miközben befelé haladok, látok egy boldog családot, akik egy kutyával távoznak. Jó helyre kerül a blöki, remélem én sem egyedül fogok innen távozni. Nálam nagyon jó helye lesz, bármit is viszek el, mindent megkap és persze a szeretetem is, amit nem pénzért vesztegetnek. - Én is örülök Élodie és kicsit furcsa, hogy nem egy fogadáson futunk össze, ettől jobb is a dolog. Kicsit zavarba vagyok és nyújtom is a kezem egy kézfogáshoz. Az ujjaim elég hidegek, de csak mert izgulok, még nem volt házi kedvencem. - Igen, nagyon szeretnék valakit magammal vinni haza, mehetünk! Annyira mélyen nem gondoltam bele, hogy mit is szeretnék, de talán egy kölyök jobb lenne, mint egy felnőtt kutya. De az is ott van, hogy egy felnőttet sokkal kisebb eséllyel visznek el innen, nagy dilemma. - Legyenek azok az állatok, akik a legrégebb óta vannak itt vagy kevés az esély, hogy bárki őket válassza. Én egy jótékony lélek vagyok, ezt mindenki tudja, szóval talán meg sem lepi, hogy olyanokat néznék meg, akik kicsi eséllyel kerülnek el innen. Csak remélem, hogy meglesz az a szerelem első látásra dolog, ami állat és ember között létezik. A nagyon ugatós kutyák megijesztenek, de meg tudom szokni. Lehet egy macska jobb lenne, de nem merek hangosan gondolkozni, mert még túl válogatósnak nézne vagy nem tudom. Szeretnék magamról jó képet alkotni, ahhoz képest, hogy a színpadon milyen bátor vagyok, most úgy viselkedek, mint egy nyuszi. - Te mit javasolsz inkább, ha utazásoknál is magammal vinném mondjuk? Persze ez nem biztos, de előfordulhat.
-Majd eljön annak is az ideje.-Kacsintok rá barátiasan, majd felteszek neki pár kérdést, hogy tudjam mégis mi az elképzelése. Elmosolyodom a szavaira. Ritka ember az ilyen, aki nem automatikusan a kölyköket kéri. -Ez igazán szép tőled. Nos sajnos tényleg vannak ilyen árváink, akik nem kellenek senkinek. Szerencsére nálunk van elég hely és anyagi gondok sincsenek, így altatást csak is olyan állatoknál alkalmazzuk, akik a haldokolnak és szenvednek.-De inkább nem is megyek bele ebbe a szomorú történetbe. Elindulok vele a kis sétánkra. Igazából nem tudom, hogy a kutyákat vagy macskákat mutassam e meg neki először, de mivel az ebek vannak előrébb, így maradnak. -Nos láthatod vannak kölykeink nem kevés, de idősebbek is, sőt olyanok is, akik komolyabb műtéteken estek át. Neki például le kellett amputálni a hátsó jobb lábát, mert olyan állapotban volt már, hogy nem tudtuk volna megmenteni, de ugyanolyan vidáman futkorászik, mint egy négylábú.-Mindegyik védencnek megvan a maga története, de ha mindegyiket elmondanám még két nap múlva is itt lennénk. -Hát egy kutya talán jobban viseli a környezetváltozást, de nagyobb mozgás igényű. Ez nehéz kérdés. Egy turnéra például én nem nagyon vinném el. Nem tudsz vele annyit foglalkozni, amennyit kellene. Nekem is van egy kutyám otthon, de mindig itthon hagyom. Nehéz szívvel igaz, de tudom, hogy jobb lesz így neki. Ha nincs aki vigyázzon rá akár ide is hozhatod majd. Mi bevállaljuk. -Megvárom, hogy megnézze a kutyusokat, barátkozzon velük és ha úgy van akkor szépen tovább sétálunk a macskákhoz.
- Igen. Jól esik, hogy ilyen kedves velem Élodie és nem úgy kezel, mint egy egoista zenészt, aki csak jön és mint egy bevásárlóban már sorolja mit kér. Látom rajta, hogy tetszik neki a mondandóm, miszerint nem kölyök állatért jöttem, hanem valami olyanért, ami tökéletes társam lehet. Az, hogy kutya vagy cica, még kérdéses, mert ennyire nem gondoltam bele a dologba. - Oh, értem. Megnyugtató, hogy nem altatják el azokat, akik nem kerülnek gazdákhoz és persze itt is maradhatnak. Az anyagiakkal gondoltam, hogy nem lesz gond, elvégre híres és jó zenét és nyomatnak. Szeretem a zenéjüket, de nem megyek át rajongóba, mert azért én a sztár mögé is láthatok és inkább lennék a barátja vagy ismerőse. Persze nem vagyok nagy kezdeményező, de nem is vagyok olyan zárkózott már. - Ó, szegénykém. A kedve legalább töretlen. Oda is hajolok, majd amint elkezd ugatni rájövök, hogy a kutya nem nekem való. Megijedek a csaholástól és gyorsan fel is állok. Nem gondoltam volna, hogy a hangjuk lesz az, ami miatt nem választom őket. Az ajtóm előtt ha elmegy valaki és ő ugatni kezd, a frászt hozná rám. - Azt hiszem, nem kutyám lesz. Ahogy egyre többen kezdenek el ugatni, úgy húzódom távolabb tőlük. Nem bántani akarnak, hanem örülnek, ez biztos, de akkor is félek kicsit tőlük. Még a legkisebbek is most törékenynek tűnnek, de majd ha megnőnek. Arról nem is beszélve, hogy tényleg a lakásban kutyát tartani nem biztos, hogy jó ötlet, a kert rész meg nem elég nagy neki. - A cica jobb választásnak tűnik, azt hiszem félek a kutyáktól. *Nem voltam én még nagyon állatok közelében, de most ez is kiderült és most már tudom, hogy én egy macskás lány leszek, ha találok olyat, akit hazavihetek magammal. - Szerintem lesz, aki foglalkozzon vele, amíg távol leszek. Bár nem tudom Mason hogy viszonyul a cicákhoz, de ő lenne az első, akit megkérnék, hogy vigyázzon rá. A második meg Jess, már ha belefér az idejébe és nem szeretne velünk tartani egy kis kirándulás keretein belül. Persze, ha egyik nem akkor felveszek valakit erre. A nyávogás sokkal kellemesebben hat a füleimnek, ahogy a cicusokhoz közeledünk. - Mióta van meg ez a menhely neked? Érdeklődök, mert elég szép dolog egy ilyen hely vezetése, meg jól kell érteni az állatokhoz, ami nekem nem állna jól. Maradok a szegényeknek adakozásnál, mert az egészségügyi ellátás és a biztos élelem számukra sokkal többet jelent és annyira hálásak, pedig ez alap emberi természet, hogy ha valaki bajban van, segíteni kell neki. Nekem legalábbis az, a szüleim erre is azt mondták, hogy költhettem volna hasznosabbra is. Na valahol innentől döntöttem úgy, hogy elszigetelődök tőlük, bár nem gondoltam, hogy ez ennyire megvisel majd. Talán egy állat kitölti az űr, hogy egyedül vagyok egy elég nagy lakásban.
Nem számítottam arra, hogy meg fog ijedni az ugatástól. Nekem egyértelmű volt, hogy az örömüket kifejezve elkezdnek ugatni. De rögtön látom, hogy hátrál. -Nem kell tőlük félned. Mindegyikük barátságos. De tény nagyon hangosak tudnak lenni.-Mosolygok rá. Agresszív kutyáink nincsenek, vagy akit úgy találunk, úgy hozunk ide külön helyre visszük pont azért mert külön figyelmet igényel. Mindig meg van az oka annak, hogy miért lesz agresszív egy kutya. Sajnos a legtöbbször az emberek okozzák ezt. -Nincs ezzel semmi baj. Viszont, ha meg akarsz majd barátkozni a kutyákkal nyugodtan gyere majd vissza máskor és foglalkozhatunk a dologgal.-Kacsintok rá. Már volt hasonló esetem. Félt a kutyáktól, de nem csak azért mert hangosak. Sok munka volt vele, de ma már egy boldog kutyatulajdonos. És ez nagy öröm. -De akkor menjünk is át a macskákhoz. Esetleg náluk van elképzelésed? Vannak nyugisabb macskák, bújósabbak, aktívabbak. Vagy majd meglesed őket aztán amelyikbe beleszeretsz?-Van, akinek vannak szempontjaik, ami alapján választanak, ezért is tapogatózom nála. -Ohm már öt éve. Akkor még fele ekkora sem volt, de elég hamar rá kellett döbbennem, hogy bővítenem kell a helyet. Sajnos nagyon sok állatot hoznak be, hozunk be. Talán akkor lennének üresek a menhelyek, ha mindenki befogadna legalább egy állatot.-Ami igazából szomorú tény, de ez van. Ezért is kell minél többször reklámozni magunkat, megmutatni, hogy az állatok igenis nagy lélekkel rendelkeznek és érző lények, akik örülnek, ha egy boldog gazdihoz kerülnek. -Nos itt vannak a picurkák. Amitn látod ők is rengetegen vannak. Arrébb, meg az idősebbek. Ő itt Jack. Szegénynek le kellett vágni a farkát. Nagyon rossz állapotban volt már…. Ők itt testvérek, így próbáljuk olyanoknak örökbe adni, akik együtt vinnék el. Mondjuk ha van kapacitásod rá akkor akár ezen is elgondolkozhatnál. De persze nem akarom rád erőltetni.
- Nincs kétségem afelől, hogy barátságosak, de azt hiszem csendesebb társnak jobban örülnék. Igaz otthon meg egyedül biztos nem lenne ilyen hangzavar, de én a studión és koncerteken kívül elég csendes életet élek, valahogy nem hiányzik a hangzavar. - Nem találkozok én olyan sokat kutyákkal, de köszönöm a lehetőséget. Remélem nem olyan komoly ez a félelmem velük szemben, mert ez még engem is meglepett. Még állatkertben sem jártam úgy igazából, ellenben vidámparkban már rengeteget, mert ott csak fel kellett ültetni, meg továbbvinni a következő pályára mondhatni. - Valami bújósat szeretnék, akit lehet simogatni, de majd meglátom, lehet a szerelem első látásra felülír mindent. Mosolyodom el végül, mert miért ne történne ilyesmi, sose lehet tudni ugyebár. Közben azért kérdezek és megkapok a választ arra, hogy mióta foglalkozik ezzel és bizony el kell ismernem, hogy a menhelyek fontosak az állatok szempontjából. Sokan csak addig szeretik a házi kedvenceket, amíg kicsit és egészségesek, utána meg mehetnek az utcára, ahol jobb esetben ide kerülnek, rosszabb esetben sintértelepre, ahol idővel elaltatják őket kapacitás hiánya miatt. Nekem nem lenne sem időm, sem energiám ilyesmikre, kicsit irigylem Élodiet. - Ó! De édesek. Leguggolok és a ketrechez teszem a kezemet. Figyelem akiket megmutat, majd feltűnik egy nagyon kis morcos fejű cicus, aki éppen szundizik még. Úgy néz ki, mint grumpy cat, csak kicsit más a színe. - Őt szeretném! Mutatok rá izgatottan, ahogy kiszúrom, az a drága kis pofija. Masontől is amit kaptam pólót ő volt rajta, nem is kérdés, hogy miért is szerettem belé egyből. Persze nem szívesen kelteném fel, olyan aranyosan alszik. Felpillantok Élodiera, hogy mit szól a választásomhoz, elvégre ő ismeri a kicsit annyira, hogy elmondja, amit tudni kell róla. - Mi kell ahhoz, hogy őt elvihessem magammal? Gondolom lesz szerződés, meg egy gyorstalpaló a macskatartásról és hogy miket kell venni neki.
-Nem akarom erőltetni, csak szóltam, hogy van rá lehetőség.-Majd ő tudja, hogy szeretne e élni vele vagy sem. Lehet idővel bővíteni akarja majd a kis csapatát és nem lenne jó, ha e miatt adná fel a kutyatartást. -Simogatni minden macsekot lehet, csak tudni kell mikor szabad!-Nevetem el magam. Nah igen a macskák nagyon különböznek a kutyáktól, de nekem pont ezért tetszenek ők is. Sokan pont ezt nem szeretik bennük. Közben szépen odaérünk a kicsikhez is. Elég könnyen elveszítik a fejüket a gazdi jelöltek, ha megpillantják a sok kis cicát. A jelek szerint ez most megint hatásos volt. Bár azt hittem inkább egy idősebbet fog választani. Egy kölyök cicával talán nehezebb elkezdeni az állattartást, de persze nem fogom elvenni a kedvét tőle. -Morgó!? Oh igen ő is nagyon aranyos, bár elég hű a tekintetéhez. Mondjuk attól még szereti a simogatást, meg szokott játszani a többiekkel. Hangosan doromból, jó az étvágya.-Igazából sokat még nem igen tudok mesélni róla, de úgy érzem nagyon nem is kell. Látom a tekintetén, hogy ez bizony szerelem eső látásra. -Nos igazából a kiscicáknál kicsit könnyebb a dolog. Általában mielőtt aláírnánk az örökbefogadási szerződést mindig el szoktam menni a gazi otthonába, hogy megnézzem nem kamuzik e. Tudod sajnos volt már olyan esetünk, hogy egy lepratelepre vitték volna… De ismerlek, vagyis tudom, hogy nálad ezzel nem lesz probléma. Viszont azért egyszer esetleg elmennék meglátogatni, körbe nézni. Csak tudod ilyen biztonsági felmérés szinten meg adhatok majd pár tanácsot. Ami fontos, hogy majd próbáld meg elsőként az olyan helyeket elzárni tőle, ahol könnyen befér, de nem lenne túl szerencsés oda bebújnia. Például hűtőszekrény mögött, vagy tűzhely mögött és hasonlók. Kapsz tőlem egy kezdő csomagot. Eledel, tál macskaalom, de a többit neked kell beszerezned. Ha szeretnéd adhatok neked egy listát… Amúgy igazából akár már most is hazaviheted.-Be is megyek a cicuk közé, akik szinte azonnal „letámadnak”. Párat arrébb teszek, nehogy rájuk tapossak, majd megfogom Morgót és kis is megyek vele. -Tessék barátkozzatok csak!-És át is adom neki a kicsit. -Közbe gyere, menjünk az irodába.-Ha figyel rám, akkor el is indulok, ha meg inkább a cicusra figyel várok még vele.
-Tudom és köszönöm szépen. Azt hiszem túlságosan is hozzászoktam a csendhez otthon és tudom, hogy nem ugatnak mindig, de a macska csendesebbnek tűnik. Válaszolok kicsit félénken beismerve, hogy a színpadon bár szeretek zúzni, de azért szeretem a csendet is és egészen jól hozzá is szoktam otthon, az én pihentető lakásomban. - És ha nem akkor simogatnám meg, amikor szabad? Kérdezem kicsit aggodalmasan, mert nem szeretném megutáltatni magam a cicával, meg nem szeretnék úgy kinézni, mint egy emós, akinek a keze tele van vágásokkal. - Oh, nagyon aranyos vagy Morgó! Miközben elmondja az alapokat be is sétál a cicák közé, hogy kiemelje közülük az én kis szemem gyöngyét, akit meg is nézek és konstatálom, hogy kandúr. - Persze, gyere nyugodtan bármikor, úgyis meg kell adnom a címem meg elérhetőségem gondolom. Ahogy kiér át is nyújtja nekem a kis szőrgombócot és én majd elolvadok, úgy fogom, mint egy törékeny porcelánt. Szegénykém most ébredt és csak pislog mi van, de nem nagyon zavarja, hogy hozzám került. - A listának nagyon örülnék, meg hogy melyik áruházat ajánlod inkább. Bólintok, majd mikor mondja, hogy már vihetem is, szélesen elmosolyodom, ma már nem leszek egyedül otthon az is biztos. - Tényleg? Cicus, jössz velem haza ma! Ujjongok visszafogottan és kicsit magamhoz ölelem szorosabban, de még mindig vigyázva kis törékeny testére. követem az irodába és helyet is foglalok, majd az ölembe teszem morgót, akit biztos átnevezek majd StarCat-re, mert az jobban illik hozzám és az ő leendő életéhez is, mert úgy fogok bánni vele, mint egy sztárral. - Miket agyjak oda neked? Személyi, lakcím elég? Kérdezem és a hátamról leveszem a táskámat, amit kinyitok és próbálom elővenni az irataim, csak valahogy a cica játszani akar és folyton a kicsi mancsát a táskámba mártja és ki is szed egy kendőt, amit csak azért hoztam, hogy ha túl szeles lenne az idő, akkor majd a nyakamba kötöm. Miközben átadom Élodie-nak az irataim, úgy tokkal vonóval, aközben azért fél kézzel megfogom, hogy ne túrja be maga alá a kendőm. Most, hogy kettő kezem is szabad, el is próbálom venni tőle a sálat, már most érzem, hogy milyen jól megleszünk mi ketten. - Ugye az nem baj, ha máshogy fogom hívni? Kérdezek felpillantva és a cicusom fejét, a füle mögött kezdem el vakargatni, ami tetszik neki és a kendőm is sikerül kiszabadítani a kis mancsai közül.
-Nos, akkor jön a karmolás, harapás gyilkos tekintet. Meg kell tanulni megismerni a jeleket. Például náluk a farok mozgatása ide-odas az idegesség jele. Ha elkezded simogatni és aktívan mozgatni kezdi a farkát akkor inkább békén kell hagyni. -Magyarázom neki. Mondjuk nem könnyű hirtelen megtanulni a macskák „jelbeszédét”. Nem könnyű állatok, de ugyanolyan hálásak tudnak lenni. -Igen meg. Szeretünk kapcsolatban lenni a gazdikkal. No nem azért, hogy a nyakukra járjunk, csak ha bármi segítség kell, akkor elérhessenek minket, meg szeretek híreket kapni az állatokról. Bár sokan vannak, de mindegyiket szeretem és mindegyiknek megvan a saját története. Örülök mikor látok egy olyan képet, ahol vidáman pózol rajta. Szóval majd tőled is kérek ám képeket!-Figyelmeztetem fenyegetően, majd csak mosolygok egyet. Az irodába érve helyet is foglalok, hogy azonnal meg is nyissam a szerződést a gép bekapcsolása után. -Igen azok elegek lesznek. Köszi.-Miközben ő „szenved” kicsit a cicussal én kitöltöm azokat az adatokat, amiket az iratai nélkül is tudok. -Hogy? Dehogy is! Sőt nyugodtan. Ilyen picin főleg könnyen átszokik a másik névre. Az idősebbeknél nem nagyon szoktuk ajánlani. Milyen nevet szeretnél adni neki?-Érdeklődöm kicsit felőle miközben befejezem a szerződést. Igazából sok m[color=#660000]indent nem kell rajta átírni, így hamar elkészülök vele. -Nos itt a lista azokról a dolgokról, amit érdemes beszerezned.-Miközben a nyomtató dolgozik elé tolom a szokásos listámat. -Van, aki vagyonokat költ a tárgyakra, de nem szükséges. Alomból célszerű a fedeleset venni, mert úgy kevésbé terjed el a szaga. Az alomból én a kisszeműeket ajánlom, de odaírtam egyet. Elég jól megköti a szagokat és nem pazarolsz vele sokat. Elvileg használja az almot, de lehet a költözés miatt rémült lesz, szóval légy vele türelmes. Ha nem megy az alomba akkor vedd majd le a fedelét. Hátha akkor nagyobb kedve lesz használni. Kajából még a kölyök eledeleket vedd. Szárazat, nedveset is felváltva. Persze ebből is van millió fajta. Van aki nem teheti meg, hogy a drágábbat vegye meg, így nem is szoktam erőlteti az ilyet. Ezek igen jobb minőségűek, de ennél rosszabbat nem vennék.-És így folytatom tovább a lista részletezését. Remélem ezzel sokat tudok segíteni neki. -És ezt a könyvet ajánlom neked. Remek a pasas. Egy műsora is van a tévében. Érdemes azt is nézni. Sokat tanultam én is tőle a macsekokról.-
- Ó, hát te tudsz gyilkosan is nézni, ki nem nézném belőled. Kicsit magam felé fordítom a cicuskám, aki csak megnyalja a száját, olyan kis aranyos és szerencsére nem mozgatja a farkát, nem karmol, nem harap, szóval jó neki itt az ölemben, még kicsit bújik is a simogatás hatására. Meg lehet zabálni, már nem szó szerint, olyan kis aranyos! - Rendben, küldök majd képeket róla, de szerintem jól fogja magát érezni. Mindent meg fog kapni az már biztos, elvégre most már van kire költeni, ha már magamra nem szoktam és ha úgy vesszük, a macskára is véges, hogy miket adhatok neki, mert ugyanolyan játékokat venni neki, csak hogy legyen nem éri meg. Lehet viszem majd magammal és ami megtetszik neki a boltban, azt hozom is alapon lesz, de nem kap meg mindent egyből, a bőség zavara nem hiányzik, aztán meg válogat, hogy mikor mivel játszhatok vele. Mondjuk, ez még ellenkező esetben sem kizárt. - Valami olyan nevet keresek neki, ami illik rá, de addig is StarCat lesz. Az orrára is koppintok a cicusnak, amint sikerül a kendőm visszaszerezni tőle, ő meg a mancsával kap is a kezem után, hogy ez nem tetszik neki. Mondjuk ezt sejtettem, de ha kis gonosz, akkor valamivel jelezni kell, hogy ez nem volt szép tőle. A füle tövénél kezdem el simogatni, amire dorombolni kezd a kis drága macsek én meg csak olvadozok, hogy ilyen hangot kicsikartam belőle, pedig még csak most ismerkedünk, talán nem is lesz ez olyan nehéz, mint elsőre gondoltam az állattartást. - Köszönöm. Magamhoz is veszem a listát, hogy átfussam a szememmel mi van rajta és utána el is teszem a táskámba, ott jó helyen lesz címszóval. - Rendben van, akkor hazafelé szerintem benézek vásárolni és megveszünk mindent neki, ami kellhet. Akkor ő már alapjába véve szoba tiszta is, ha jól értem, csak eleinte történhetnek balesetek, de mennyi ideig? Ha több, mint egy hét, akkor utána újra alomra kell nevelni? Érdeklődöm, mert azért vannak még kérdéseim, mert a türelmes nem mindig azt jelenti, hogy hetekig kellene várnom, hogy megszokja az új luxus helyét, mert még saját szobája is lesz, úgy bizony! - Le lehet tölteni pdf-be szerinted? Nem sok időm van könyvekre, de telefonon szoktam néha olvasni, ha van időm vagy tableten este az ágyból. De nyilván tudja, hogy miért van ez, annyit utazok és nem lehet mindig a kezemben egy könyv, a telefont legalább hamar el tudom tenni a zsebembe, este meg már nem kapcsolnék villanyt az olvasáshoz, ellenben a tablethez nem is kell ilyesmihez folyamodnom. - Hordozót, azt tudsz adni kölcsön vagy árulsz? Mert amúgy biztos veszek neki valami nagyon csinosat, amit, ha kinő akkor lecserélek természetesen. A vissza hozatal már más kérdés, de szerintem valakit elküldök vele, ha kapok kölcsön egyet még ma vagy holnap reggel, csak hogy ne felejtődjön el. - El sem hiszem, hogy lett egy kis kandúrom. Magamhoz ölelem, ő meg bújik hozzám, tiszta szerelem első látásra, ki hitte volna. A papírokat, ami az örökbefogadást illeti kicsit közelebb húzódok aláírni, amint kiköpi őket a nyomató és szól Élodie, hogy jöhetek aláírni. Azt hiszem mindent megbeszéltünk amúgy, ami fontos volt megkérdeztem, a többi már csak vásárlás lesz, ahol az eladók biztos segítenek, hogy miből mennyit adjak ennek a kis cicusnak.
-StarCat? Hangzatos és egyedi név és illik is hozzád.-Én is igyekszem mindig valami különlegesebb nevet adni az állatoknak, de tény ez nem mindig sikerül és akkor maradnak a jól bevált állat nevek, mint Bruno és Cirmi. -Általában nem szokott ezzel baj lenni. Igazából teljesen egyén függő. Hallottam már olyanról, hogy bár használta az almot, de a nagy dolgát mindig a kádban végezte el. Nem tudták őt leszoktatni róla. Sajnos, vagy sem, de vannak ilyenek. Mivel a kicsik nagyon szépen használják az almot nem hiszem, hogy baj lesz belőle. Amint mondtam maximum csak a környezetváltozás miatt történhetnek balesetek, de ha eleget foglalkozol vele szerintem hamar túllendül ezen is.-Sokszor elfelejtjük, hogy egy állatnak is ijesztő lehet az, ha egy idegen helyre kell mennie. A költözés például őket is ugyanúgy megviselheti, mint egy gyereket. -Nah látod ezt nem tudom. Sosem kerestem rá így. De ez nem azt jelenti, hogy nincs fent. Én jobban szeretem a könyveket, mint bármilyen kütyüről olvasni őket. Szóval ezt rád bíznám. Ne haragudj!-Sosem voltam az a fajta, aki olyan nagyon követte volna a változásokat az elektronikai cuccok terén. Persze nem azt mondom, hogy nincs okos telefonom, vagy laptopom, de ezek inkább a munkám miatt kellenek. Mindenféle felületen fent vagyunk a többiekkel és igen próbáljuk belevonni az életünkbe a rajongókat is. -Hordozót tudok adni kölcsön. Nem szoktam értékesítéssel foglalkozni. Szóval igen azt tudok adni, amit majd egyszer visszahozol, vagy visszaküldöd. Réérsz vele, mert van elegendő nálunk. Az is lehet, hogy egyszer összefutunk.-Szívesen találkoznék még vele. Meginni egy kávét, vagy csak csacsogni egyet. Az egyik próbájukat is örömmel meghallgatnám. Mindig is felüdülés a számomra más tehetséges bandát megfigyelni. Miután aláírta a papírokat felállok és kezembe veszem a telefont, majd ismét Cait felé fordulok. -Készíthetek rólatok egy közös képet? Fel szoktuk tenni az oldalunkra a sikerrel záródó történeteket, meg ide is kitűzzük őket.-Mutatok az egyik falra, ami tele van már vidámabbnál vidámabb képekkel. -Persze csak akkor, ha beleegyezel. Nem akarok kellemetlenséget okozni neked.-Ha benne van akkor megvárom, hogy beálljon, majd visszaszámlálás és már el is készült a kép, amit meg is mutatok neki. Amennyiben ő is jónak találja el is rakom a mobilom, majd a szomszéd szobába sétálok a hordozóért. -Tessék! Azt hiszem igazából mindent átbeszéltünk. Bármi kérdésed van nyugodtan csörögj. Ha esetleg kell valami jó doki, akkor szólj. Tudok ajánlani párat…. Nem tudom mondtam e már, de megkapott minden oltást, ezzel egy ideig nem kell foglalkoznod. Viszont minden évben el kell vinned!-És eszembe is jut plusz egy dolog, ami majdnem itt maradt, így az asztalomhoz sietve kihúzom az egyik fiókot is kikeresem az oltási könyvét. -Tessék ebben benne van, hogy eddig miket kapott. Morgó van még bele írva, de kérhetsz egy újat majd a dokitól, vagy csak átírod, ezt rád bízom.-Nem is akarom nagyon tovább feltartani. Már biztosan menne és szeretne bevásárolni neki, így útjára is engedem. Még kikísérem őt, kinyitom neki az ajtót, hogy könnyebb legyen. -Akkor majd várom a képeket. Remélem még találkozunk és nem csak a cicus miatt. És hát Boldog Gazdis Éveket Kívánok neked!-Ha engedi meg is ölelem őt, majd a kölyöktől is elköszönök.
//Köszönöm a játékot! Bocsi, hogy lassan haladt! Remélem még összefutnak a karik //
- Igen, sztárpáros leszünk, bár nem terveztem mutogatni, mert nem arra kell, de olyan belsős poénnak jó azért. Vigyorodok el kedvesen Élodie felé, mert Cait Start és Star Cat a legjobb kis párosítás, szeretem az ilyen kis szójátékokat, de most már legalább ha valaki lecicáz, akkor ráfoghatom a kandúrra, hogy neki szól és én tudomást sem veszek róla. - Majd megnézem, nem okoz gondot, ha meg nincs, majd megveszem. Nem szeretem a felesleges könyveket, elvégre védjük a környezetet és amit lehet online szerzek be és ebookon vagy tableten olvasom ki. Sokan persze jobb szeretik a könyveket, hát én ehhez szoktam inkább és nekem kényelmesebb is, egy tabletet ha elhagyok, még mindig ott a google mentésem és onnan folytok mindent, ahol abbahagytam az előzőn, ha újat veszek. Azt nem tudom, ezért miért haragudnék amúgy, mindenki más, lehet a kor teszi, más világban nőttünk fel. - Á! Visszaküldöm, amint hazaértem, mert ha elfelejtem örökké nálam marad és nem szeretek senkinek sem tartozni, ha már kölcsönad valamit. Meg én is gyűlölöm, ha valamit kölcsönadok és nem úgy kapom vissza meg akkor, amikor azt megbeszéltem valakivel. Jó, mondjuk az én esetemben azért drágább holmikról van szó és ez még a pályafutásom elején volt jellemző, amikor még azt hittem vannak barátaim, csak hát a nagy francokat voltak, csak meg akarták lovagolni a hírnevem. - Persze! Felállok és a kis cuki cicám az arcom mellé emelem és úgy mosolygok a kis morci mellett, biztos érdekes kép lesz. Biztosan nem ez lesz az egyetlen kép, ahol együtt szerepelünk majd StarCat-tel, nem zavar hogy ki akar tenni a falra, csak aláírást ne kérjen, bár azt hiszem tőle pont nem kell tartani ilyen téren. - Remélem, de ha valami nem világos, telefonálok majd. Bekerül a hordozóba a cicuska és én meg elpakolom a papírjaim és a sálamat is, mert nem lesz rá szükség most. - A doktor számát már most is elküldheted. Már előre tudom, mennyire fog imádni, amiért aggódós új gazdi vagyok, de ilyen az élet és persze én honorálni is szoktam, ha valakit fárasztok, de amikor hívom, az tényleg S.O.S.-nek számít nekem. - Rendben. Elteszem az oltási könyvet is, ami fontos, legalább annyira, mint az irataim, szóval melléjük teszem. Kimegyünk vissza a kocsimhoz, ahol beteszem a cicust az anyósülésre és be is kötöm, nem akarom, hogy lecsússzon ketrecestül, kellemetlen lenne. - Majd küldöm a képeket és köszönöm szépen, szia! Beülök én is a kocsiba és indulok is hazafelé, de persze még megállok egy áruháznál, hogy megvegyek mindent, ami kellhet egy cicának.
Kezdőlap
//