Nem kevés munkámba került, hogy kiderítsek pár dolgot Mr. Boothmanről. Mondjuk, hogy Bronxban van egy motoros bárja. Amikor beszambázott az őrsre, hogy kifizesse az óvadékot a haverjáért. Hát... nem könnyen egyeztem bele, de hát én a törvény jó oldalán állok, mondjuk abban a pillanatban inkább az ellenkezőjét éreztem. A kezem meg volt kötve, hiába tudtam, hogy nem minden fenékig tejfel, valószínűleg a fickó kivégezte a prostit. Igazából az üggyel kapcsolatban nem igazán jutottunk előre. Meg amúgy is háttérbe szorult Kate miatt, mert hogy ugye az a szadista állat is egyre inkább el akarja kapni a társamat. De hát nem hagyom annyiban a dolgot az biztos. Másfél hónapomba került, hogy minden apró infót kiderítsek róla. Nos a seggfejről nem sok mindent tudtam meg.... a nevén kívül, meg a lepukkant kocsmájáról ahova még a klotyóra sem mennék ki. Tudtam már az első pillanatban, hogy megláttam, hogy vissza fogom neki adni. Még ma is fel megy bennem a pumpa ahogy eszembe jut felsőbbrendű viselkedése, ahogy jelezte a méret különbségeinket. Miközben úgy viselkedett egy óvodás.. Na féleszű barmoktól nem is várunk el mást. Aztán ahogy kivonultak a rendőrségről, mint a kiskirályok. Abban a pillanatban riasztottam mindenkit akit tehettem, hogy derítsenek róla ki minden start. A legapróbb büntető cédulán mindent, mikor megy mosdóba, hány cukorral issza a kávéját, milyen nőkkel bújik ágyba. Igazából annyira sok mindent nem tudtak elő kaparni nekem. De ez a kevés is elég lesz. Ahhoz mindenképpen, hogy én is az agyára menjek a fickónak.... és véletlenül beugorjak hozzá látogatóba. Na most nem hivatalos minősítésben, nem... nem. Direkt erre a napra szabadságot vettem ki, jelezvén, hogy családi gondjaim akadtak. Nem sűrűn szoktam ezzel a joggal élni, pláne az utóbbi időbe, de Kate azonnal rábólintott. De még neki sem említettem az ötletemet, hogy le akarok ugrani egy kocsikázásra Bronxba. És mivel ez egy szabad ország, szabad város, miért ne tehetném meg? Otthon mélyen elgondolkodtam, hogy mit is húzzak magamra, amivel kellőképpen tudom sokkolni az embereket. De nem csak a szexi megjelenésre kell most koncentráljak, hiszen nem feledkezhetek meg arról, ha... éppen szét kell rúgni néhány motoros segget. Mondjuk egyet szívesen megtennék, de nem vagyok telhetetlen megelégednék azzal ha a bicskám vághatnám belé. Na jó... egy rendőr nem tesz ilyet, ugye....? Én pedig határozottan az vagyok. Ebben is az apámra hasonlítok, szabálykövető ember vagyok. Ha nem ilyen lennék, akkor már az első alkalommal bezártam volna az egyik cellába.... milyen élvezettel tettem volna meg. De ami késik az nem múlik, még ez meg fog történni, és akkor sikerül le törölnöm a szakállas arcáról az önelégült vigyort. Még.... le is borotválom a haját. Hihetetlen, hogy egy pasi milyen férfiasan tudja hordani hosszú tincseit, nem.... mintha annak tartanám.
Nos... egy szűk bőrnadrág mellett döntöttem, hozzá magas sarkú bokacsizma, ami emeli törpe magasságom, de nem kényelmetlen, hogy ne tudjak futni, ha kell. Felülre egy szűk felsőt választottam, amihez sötét kék farmerdzsekit húztam. Hosszú, gesztenye barna fürtjeimet kibontva hagytam, ajkaimra vérvörös rúzst kentem- ez egyszer- de ennél több már túl sok lett volna. A forgalmon hamar sikerült átverekednem magam, leparkolok nem messze az épülettől. Gyanús szemekkel méregetem az embereke, szerintem öt percen belül bárkit be tudnék vinni a kapitányságra valami indokkal. De most nem ők érdekelnek. Magamhoz veszek némi pénzt, a táskámba rejtem a jelvényem, meg a pisztolyom. Nos... a nadrágom egyik elrejtett részébe dugok egy bicskát ha arról van szó. Ez olyan helynek néz ki, ahol simán megkéselnek, amiért csúnyán nézel rájuk. Este hét óra körül már kezd tömeg lenni. Veszek egy mély levegőt, majd magabiztosan pattanok ki a kocsiból és indulok a bejárat felé. Keményen lököm be az ajtót és lépek is be. Majdnem minden szem rám szegeződik, ez olyan hely ahova inkább bennfentesek járnak, így az idegen arc.... nos főleg ha feltűnést akar kelteni, hamar a középpontba kerül. Előre tartok a pulthoz ahol egy fickó mellett egy üres bárszék áll. Gyorsan ülök fel rá mielőtt meggondolhatná magát. De ahogy nézeget nem hiszem, hogy meg a kaja.
-Üdv, remélem szabad,- jelentem ki bájos mosollyal. Mire az úriember egy kissé közelebb is húzódik, én pedig elnyomom az ingert, hogy pofán vágjam amiért szó nélkül mászik bele a magánszférámba.
-Egy ilyen babapofinak mindig,- vigyorog teli pofával,- nem ide való vagy, akár mennyire is ez a szexi bőrnaci,- elnyomok egy káromkodást majd újabb mosoly.
-Egy “barátom” itt dolgozik, gondoltam meglepem, de.... előtte nem vagy szomjas?- veszi a célzást és int a csaposnak, hogy szolgáljon ki, mire leadom a rendelést, várva, hogy a seggfej barátom megjelenjen végre.

~ ~ Szószám ~ ★ ~

Teljesen jól elvagyok, szívom a kis szivaromat, iszom a whiskymet, pókerezünk a haverokkal, mikor bejön Gato, hogy odakint rendőrszagot éreznek. A faszomba már... befejezzük a kört, és kiszállok, lesz aki beszáll helyettem, nem aggódom különösebben a többiek szórakoztatásán egyébként sem. Éjjel útnak indulunk egy adag fegyverrel, most tulajdonképpen csak basszuk a rezet, mielőtt menni kéne. Épp ezért nem jó jel, ha rendőr van odakint. Elég sok meg van véve a környéken, szóval többnyire nyugtunk van tőlük, kíváncsi vagyok, most melyik szépreményű döntött úgy, hogy keménykedik itt kicsit. Eddig két rendőrcsaládot kellett eltűntetnünk a tanúvédelmi program berkein belül, hogy úgy ne járjanak, mint az én családom, nem a legkönnyebb dolog leszervezni egy ilyet. De legalább tudtommal egy rendőrt sem öltek meg, mióta itt vagyok, és ezt szeretném is így tartani. A beépülésemnek is vannak határai. Vannak dolgok, amiket megtéve tovább tudok élni, aztán vannak dolgok, amik nem hagynák. A rendőrgyilkosság, vagy úgy általánosságban a gyilkosság pont ilyen.
Bemegyek az irodámba, és ránézek a biztonsági kamera képernyőjére, csak hogy felmérjem már a terepet. Elég hamar kiszúrom a csajt, egyrészt emlékszem rá, másrészt meg tudom, hogy azóta is utánam szaglászik. Hogy miért pont én vertem ki nála a biztosítékot, azt nem tudom, de Carl szerint agresszívan kutat utánam a rendszerben. Csodás. Mert még nincs elég kurva problémám. Miért nem a gyilkos után szaglászik, ha már valami? Miért engem kell egzecíroztatni? Valószínűleg nem kellett volna felidegesíteni, de ha egyszer olyan egyszerű volt? Néha nem tudom tartani a pofám, ez van. Szólnom kell Carlnak, hogy hívják vissza rólunk, vagy gebasz lesz. Nem különösebben szeretném, ha másoknak is feltűnne, hogy ránk tapadt. Miko nem igazán szereti az ilyen jellegű figyelmet, pláne nem rendőröktől.
Figyelem egy darabig, ahogy a bárpultnál szórakoztatják, aztán mire elalszik a szivarom, fogom magam, és előremegyek én is. Útközben váltok pár szót ezzel-azzal, aztán a bárpult mögé érve intek Locke-nak, hogy húzzon most a picsába. Kiadok pár piát, fél füllel hallgatom, hogy a pult másik végén Hollow hogy próbálja szédíteni a rendőrcsajt, aztán mikor nem marad más, aki a sorára várna, odamegyek hozzájuk. – Nahát egy ismerős arc. Tervezel ideszokni, Baba? Vagy ez csak egy különleges alkalom? – kérdezem, ahogy intek a fejemmel Hollownak, hogy ő is lekophat, mire feltartott kezekkel elhátrál, és már itt sincs. Megértem mondjuk az érdeklődését a csaj iránt, nem egy olyan jelenség, akire nem csap le az ember, ha megvan rá a lehetőség. Sajnos kifejezetten az esetem, vagyis hát ilyesmi volt az esetem, mikor még számított bármit is. Hogy ki nem állhat, csak ad a dologhoz. És igen, elegánsan szarok a magázódásra, mivel nem egyenruhában, vagy jelvénnyel előre jött be, nem kell rendőrként kezelnem. Nem mondom, hogy mindenki egyből kiszúrta, hogy az, de azért vannak páran, akik mér most minket lesnek a szemük sarkából. Nem szereti a társaság a zsarukat, na. Ami vicces, mert az ide járók többsége, persze a klub tagjain kívül nem igazán csinálnak semmi törvénytelent. Oké, fogadnak erre-arra, amire annyira nem törvényes fogadni, meg vesznek fű alatt dolgokat, amik kétszer annyiba kerülnének egyébként, de egyik sem olyan, amiért utálni kéne a rendőröket. És mégis.
Közben fogok két poharat, és öntök mindkettőbe emberes mennyiséget a kedvenc whiskymből, rakok beléjük pár jégkockát, aztán az egyiket elé csúsztatom, egy kihívó szemöldökfelhúzással. Lássuk, mennyire nincs szolgálatban és/vagy mennyire nagylány a bambi. – Mit tehetek érted ma este? – kérdezem meg, mert érdekelne, mi a fenét akar itt. Ha kérdésekkel jött, jelvénnyel kellett volna, nem bőrnaciban, vérvörös ajkakkal. Most komolyan. Hogy tudna így egy valamirevaló férfi arra koncentrálni, miről is beszél, és nem arra, mivel is beszél. Meg hogy mennyire jól nézne ki a rúzsa szétkenődve a fa... No mindegy. Szóval erre nem kéne koncentrálni. Hanem úgy eltűntetni innen a fenébe, amíg a banda rendőrgyűlölőbb része be nem fut.

Valószínűleg, az első találkozásunkkor kiverte nálam a biztosítékot. De, kérdem én... kinél nem tette volna azzal a fennhéjázó viselkedéssel, amivel belépett az őrsre? Úgy viselkedett, mintha övé lenne minden, mint aki tudja, hogy így is,úgy is, de neki lesz igaza. Valóban. Ő győzött. Megnyert egy csatát, de a háborút korántsem. Tudtam jól, amint kilép az ütődött haverjával az ajtón egyből neki fogok esni. Így is lett! Minden apró hírmorzsára kapó lettem volna, mint az éhes kutya, aki megsajnálnak az arra járó emberek. De a fickó nagyon jó. Valamit nagyon jól csinál, mert hiába kutattam mindenhol a nevén, meg a lepukkant kocsmáján kívül nem sokat sikerült megtudnom. De hát én sosem voltam mohó természet, így megelégszem ennyivel is. Tisztában voltam vele, hogy mit fogok tenni. Bár elég nehéz dolgom volt, már ezer éve nem volt szabadnapom. Így napközben nem igazán tudtam semmivel sem foglalkozni. A közös ügyünket vizsgálgattam, de oda se tudtam figyelni. Folyton az este járt a fejemben. Ha most kéne megjelennem a phszichómókus előtt valószínűleg kényszer szabadságra küldene vagy ilyesmi. Ez nem túl jó ötlet, utána menni. Már akkor tudtam amikor megfordult a fejemben. És mivel apám az őrs egyik fontos embere.... hát hamar a fülébe jutott a dolog. Gondolom ezért volt nem véletlen anyám megjelenése a küszöbön délben. Mondjuk.... sokkal jobb, mintha a saját kulccsal beengedné magát a lakásomba... amit az én tudtom nélkül másoltatott! Óh Igen.... Jeremy Cooper nem aprózza el a dolgot, ha a családjáról van szó. Teljesen úgy kezel minket, mintha az emberei lennénk. Mindkét szülőm nyomást akar gyakorolni rám. Az apám azért mert nyomozó lettem, ráadásul.... a gyilkossági csoporthoz is jelentkeztem. Míg anyám... nos ő végre szeretné bekötni a fejem, hogy végre unokája szülessen. Csak azt nem bírják felfogni, hogy az én életemmel én rendelkezzem. Arról nem is beszélve, hogy nem tudom mit szólnának hozzá, ha tudnák, hogy van már egy tíz éves unokájuk. Igen, akiről még én sem tudom hogy hol van? Gyerekkori baklövésemnek az ára, amit azóta is cipellek magamban. Sokat gondolkodtam azon, hogy felkutathatnám... elvégre nyomozó vagyok, de mint mondhatnék a kis kölyöknek? Meg a családjának, akik nevelik? Igazából eltűnt a kórházból, mire felébredtem, lehet hogy nem is jó helyen van. De.... én akkor sem vagyok képes szembenézni a helyzettel, inkább nem is foglalkozom vele. Csak azzal áltatom magam, hogy valószínűleg sokkal jobb neki nélkülem, mint velem. Gonosz lennék? Nem tudom, lehet, ha akkor másképp cselekedem most nem lennék nyomozó sem. De a múlton kár rágódni, helyre hozni amúgy sem tudnám.
Inkább a mellettem ülő fickóra koncentrálok, érzékelem, hogy amint helyett foglalok mellette, ő közelebb húzódik hozzám. A számon van már a csípős megjegyzés, hogy talán kihúzhatna a magánszférámból. De akkor nem érném el azt a hatást, amit nagyon szeretnék. Biztos vagyok benne, hogy a fickó itt van valahol hátul. Biztos éppen ketrecharcra fogad... vagy ilyesmi. A pasi látom, hogy milyen éhesen futtatja végig tekintetét rajtam, óh... ebből a testből haverkám.... nem kapsz sem ma, sem máskor. De ajkaimra csak újabb csábos mosolyt villantok, ahogy oldalra billentem a fejem. Úgy fixírozom, mint aki viszonozza a hirtelen támadt vonzalmat, holott szívesen bele mélyeszteném a cipőm sarkát a fenekébe.
-Óh... én szívesen leszek a barátod, mindenféle értelemben...- kacsint rám úgy, mintha ettől szexi lenne. Legalábbis gondolom, hogy így érezheti a pillantásából, de minden érzelem átfut rajtam ebben a pillanatban csak éppen az nem.
-Hát... talán nem kéne elkapkodnunk a dolgokat annyira, és akármennyire is csábító az ajánlatod, de sajnos egy bizonyos személyt keresek. Te sajnos nem hasonlítasz rá, de talán máskor.- kacsintok én is rá. Talán túl rámenős lehettem nála, mert habár vagy nem akarja venni a lapot, vagy úgy van vele, hogy tovább próbálkozik, hátha... akkor nyert ügye lesz.
Mire válaszolhatnák a pult túlsó oldalán megjelenik a haverom is, végre! Ártatlan arcot vágva pillantok végig rajta, majd csak utána válaszolok neki.
-Véletlenül ugrottam be,- szólalok meg ahogy rápillantok, ujjaimmal a pulton dobolva,- de ez függ a kiszolgálástól.- harapok az ajkamba finoman. Mindketten tudjuk, hogy ez csak hazugság, hogy direkt ő miatta jöttem. Hát... igazán érezhetné magát megtisztelve amiért ennyi figyelmet kap tőlem. De van egy olyan sejtésem, hogy nem igazán tud a helyzettel mit kezdeni. Látom, ahogy felénk pillantgatnak. Gondolom nem sűrű vendég erre egy zsaru, és ezeknek olyan szimatuk van, egyből kiszagolják azokat, még ha nem is jelvénnyel jönnek.
Felvont szemöldökkel nézem ahogy a haverja két percen belül lép le, miután int neki. Na... nem mintha sajnálnám, de látom, ő itt a góré.... amit mondjuk amúgy is sejtettem, de na jó tudni.
Nem teszek megjegyzést arra, hogy egyből letegezz, elég hülyén nézne ki a dolog ebben a pillanatban. Főleg, hogy most civilben vagyok itt. Nem tudom mennyire jó taktika... de majd kiderül.
Amint hátat fordít pillantásom akaratlan is lesiklik a farmerbe bujtatott kerek hátsójára egy pillanatra, de ahogy szembe fordul már újból az arcába pillantok. Nézem ahogy két poharat rendesen megtölt whiskey-vel, majd kihívóan húzogatja a szemöldökét. Ha... azt hiszed, hogy szórakozhatsz velem, édes... hát tévedsz! Elveszem a poharat, hozzá koccintom az enyémet az övéhez, majd rendesen meghúzom, miközben végig farkasszemet nézek vele.
Oldalra pillantva látom, hogy van biliárdasztal meg minden.
-Szórakozást keresek,- finoman végig nyalom az alsó ajkam, mielőtt az utolsó csepp alkohol kárba veszne,- esetleg segíthetnél... - most én húzom kihívóan a szemöldököm,- egy meccs.- jelentem ki a biliárdra célozva, mielőtt.... más jutna az eszébe.  

~      ~ Szószám ~ ★ ~

Véletlenül ugrott be egy lófaszt... Ide nem ugranak be véletlenül emberek, nem egy bizalomgerjesztő hely, és teljesen direkt nem az. Baszhatnánk, ha ideszoknának az egyetemisták, vagy puccos üzletemberek. Nem, mi pont úgy nézünk ki, ahogy ki kell néznünk ahhoz, hogy azt a közönséget vonzzuk, amit vonzani szeretnénk. Nem mondom, nem pöce a hely, figyelek arra, hogy tisztaság legyen, de kívülről félig-meddig mállik a vakolat, a Lucky 13 felirat félig lóg, néha azon röhögünk, hogy csak a szerencse tartja fent, és csak amiatt kerüljük el, hogy valaki fejére essen, aki épp befelé tart. Mellesleg babonából hozzá sem merünk nyúlni, állítólag a hatvanas évek óta az az egy rozsdás szög tartja, és ezért van meg még a bár, komolyabb jogi problémák nélkül. Az ülések is kopottak, még ha kényelmesek is, az asztalokba évtizedek forgalma véste bele bicskával, amit épp nem szégyellt, vagy nyomta el benne a cigijét. Ha bármit kénytelen vagyok venni ide, az első lépés, hogy a srácokkal nekiállunk lelakni, csak hogy illeszkedjen az összképbe. Sikerült. Ránézésre pontosan az a hely, ahol kétes dolgok történnek. Nem csak ránézésre mondjuk. – Hmm... Nem vagyok benne biztos, hogy ez a te profilod, és te sem épp az a vendég vagy akire hajtunk. Nem hiszem, hogy ez a kapcsolat az égben köttetett – jegyzem meg vigyorogva. Ha most azt hiszi, hogy megpróbálom tartóztatni, csalódni fog. Minél hamarabb az ajtón kívül akarom tudni, mindkettőnk érdekében.
Úgy tűnik, ő nem ért egyet velem, minő meglepő, ahelyett, hogy elutasítaná a nagy adag whiskyt, meghúzza, mint annak a rendje. Vigyorogva megcsóválom a fejem, aztán belekortyolok a magaméba is. Minimum kétszer akkora vagyok, mint ő, piálásban nem igazán lehet ellenfél... soha. De megpróbálhatja tartani a tempót, ha szeretné. – Hát egészségünkre – jegyzem meg, mikor visszarakom a poharam, jóval kevésbé teli, mint mikor felvettem. A zsebembe nyúlok, és előveszek egy cigit, hogy rágyújtsak, míg előjön a farbával, mit is akar. Alapvetően nem lehetne ilyen helyeken sem dohányozni, de... jó pénzt kap a rendszeres ellenőrünk, és szart se zavar, hogy szívjuk. Hozzáad a hely bájához a plafon mentén lebegő füstfelhő, így kevésbé felismerhető mindenki, valahogy biztonságba ringat. Plusz cigizni jó, és a rohadt életbe, manapság már sehol nem teheti nyugodtan az ember. Üldözöttek vagyunk.
Közben persze nem tudom levenni a tekintetem a szájáról, de szerencsére anélkül is vígan rá tudok gyújtani, hogy figyelnék. Tudom, hogy direkt húzza az agyam, de azért kíváncsi vagyok, mit akar ebből kihozni. Mikor kiböki, felnevetek. Szívok még egyet a cigimből, mielőtt válaszolnék, addig is átgondolom, mit is kéne ezzel a nővel kezdenem. Sajnos nem sokat. – Tudod most annyi, de annyi piszkos utalást elsüthetnék a kezedről, dákókról és golyókról... – mondom kajánul, ahogy kifújom a füstöt magam elé. – De sajnos épp most álltam be a pult mögé, szóval pillanatnyilag maximum italokkal segíthetek. Ha ellenállhatatlan vágyat érzel egy kis lyukra játszásra, visszahívhatom Hollowt, több mint hajlandónak tűnt a... szórakoztatásodra. - Na ja. Mondjuk az kéne még... Nem mintha rossz srác lenne, de akkor sem tudja tartani a pofáját orgazmus után, ha az élete múlik rajta. Neki tabuk a rendőrnők, és erre majd finoman emlékeztetem is, ha nem esik le neki magától.
Mehetnék én is játszani... de tapasztalataim szerint egy valamin ügyködő nőnek nem tanácsos menni az ötletei után, tuti szarba vezet. Hogyishívják nyomozó akar valamit, és valamiért tőlem akarja. Nem vagyok érdekelt benne, hogy megadjam neki, amit szeretne, egyikünknek sem lenne jó. Na már most, van valami, amit viszont tudnék neki adni, és mindkettőnknek jó lehetne, de azt meg nem akarná. Patt helyzet. Ha mégis elmegy biliárdozni, végül is a látvánnyal már bőven elszórakoztatom magam. A nadrágja... passzos. – Őszintén... Nem tudom, mit szeretnél, de az biztos, hogy nem szórakozás végett vagy itt. Mi lenne, ha hagynánk a köröket, és csak úgy kiböknéd? Mondjuk meglehetősen biztos vagyok benne, hogy hiába jöttél. Nem panasz, látványnak jó, de csalódni fogsz az este kimenetelében – vetítem neki előre, hátha még nem jött rá. Még ha nem is épp beépített rendőr lennék, hanem tényleg egy szimpla bűnöző... Mit remél most ettől? Hogy hátraviszem a ketrecharcokhoz? Vagy felajánlom neki, hogy fogadhat illegálisan állatharcokra? Esetleg eladok neki ezt-azt? Egyrészt ma nem üzemel a hátsó rész, mert megyünk el, másrészt meg én vagyok a fedőember a helyen, nem adok én el szart se senkinek. Ezekkel nem engem kell keresni. Ezt neki is tudnia kéne az alapján, hogy gecire semmit nem talált rólam a rendszerben. Tiszta vagyok, mert tisztán tartanak. Legalábbis hivatalosan.

Látom az arcán, hogy nem igazán akar hinni nekem. Most... az ő helyében én sem akarnék magamnak hinni. De hát nem vagyok az ő helyében. Amit annyit jelent hogy, tudom mit akarok. És ebben a pillanatban az agyára menni. Tudom, hogy azon van, hogy minél előbb a bejárat túlsó oldalán tudjon.... csak, hogy én ezt az örömöt semmiféleképpen sem akarom és nem is fogom megadni. Igazából amikor eszembe jutott a dolog magam sem tudtam, hogy milyen inditatásból jöttem ide. Nyilván nem azért, hogy kiszedjek belőle bármilyen háttérinfót az illegális dolgokkal kapcsolatban. Mert abban teljesen biztos vagyok, nem vezet körbe hátul ezzel kapcsolatban. Elég idióta bűnöző lenne ha így lenne. A haverja... nos ő biztosan megtenné, ha kicsit kedvesebb lennék vele, de sosem fűlt a fogam bűnözőkhöz. Meg úgy általában sem az a fajta nő vagyok aki a testével akarna elérni bármit, ha így lenne egyszerűen elmehetnék prostinak is. Nem véletlenül lettem zsaru, hogy az efféle rossz arcú alakoktól megtisztítsam az utcát. Ne hagyjam, hogy fertőzzék a levegőt, na meg az embereket. Jó, valaki, attól, hogy hatalmas morcos medvének néz ki még nem változik meg.... Mondjuk szerintem ő pont az a fajta ember, akivel nem szívesen futnék össze egy sötét, kihalt sikátorban. Nem tudom mi az oka, de annyira idegesítő a számomra min ebben a pillanatban én lehetek a számára. Ha azt hiszi, hogy könnyen lelépek innen... akkor nagyon téved. Szavaira felhúzom az egyik szemöldököm, majd mielőtt újabb csípős válasz kívánkozna ajkaimra angyali, ártatlan mosolyt erőltetek az arcomra, miközben jól végig gondolom a szavaimat, mielőtt kimondanám azokat.
-Nos... ebben nem értünk egyet. Tudod az a szép az Egyesült Államokban és New Yorkban, hogy szabad ország. Tehát amíg fizető vendég vagyok, oda mehetek ahova akarok.- majd nem törődöm módon rántom meg a vállam,- arról meg igazán nem tehetek, hogy te pont itt vagy véletlenül.- pillantok rá teljesen kihívóan. Tánc az ördöggel. Nem szabadna, érzem a pórusaimban, még sem tudok ellene mit tenni. Így folytatom, miközben legszívesebben behúznék neki egyet. Már a múltkor is elkapott a vágy, de akkor meg volt kötve a kezem. Nem mintha most nem lenne, de most civil minőségben vagyok itt. A szabadidőm múlatom... amit direkt módon erre az alkalomra tartogatom. Ahogy elém löki a whiskey-s poharat, megmutatom neki, hogy bizony mellettem emberére akadt... ami a piálást illeti. Meg úgy célzó jelzettel lököm le az üvegpohár tartalmának a felét.... csak, hogy essen le neki, olyan könnyen nem szabadul meg tőlem. Amúgy sem értem az okát igazán, szerintem... és mások szerint is jó arc vagyok, jó... bulizni nem igazán szoktam. Sőt fiatalabb koromban sem nagyon partiztam, egyszer, vagy kétszer. De annak is meg lett a böjtje, így aztán abszolúte nem értem az okát, hogy miért nem akar velem lógni. Azon kívül, hogy zsaru vagyok, és le akarom csukni a haverját.... meg őt is, ha úgy alakul. Ahogy látom mások igazán szeretnék élvezni a társaságom. Ha sértődékeny lennék.... akkor mellre is szívhatnám. Nagy szerencséjére egyáltalán nem tartom magam annak. Sőt elég békülékeny természet vagyok, igazán értékelhetné, a helyett, hogy ilyen morcosan méreget a fickó.
Amikor rágyújt jöhetnék azzal, hogy itt törvényileg nem igazán engedélyezett bent a cigizés.... de hát ugye nem nyomozóként vagyok itt. Meg ha tovább mehetek az agyára... elnézem ezt a kis szabály sértést. Amúgy sem izgatná a dolog, ha megjegezném... ezzel is teljesen tisztában vagyok.
-Aham szinte gondoltam,- ledöntöm a pohár aljában maradt alkoholt,- de az nagyon gyerekes dolog volna, és ahogy nézem elég nehezen kinőtted magad,- vágok vissza neki. -Óh! Amikor beszambáztál nagy pofával az őrsre olyan fickónak tűntél, mint aki szereti a kihívásokat.... és a szórakozást,- jegyzem meg megjátszott pökhendiséggel,- de sajnos csalódást okozol. Nem olyannak tűntél, mint aki simán átadja a lehetőséget,- mondom neki kötekedős stílusban. Nem jó ötlet az alvó oroszlán bajszát húzogatni. Ezzel tisztában vagyok, de valahogy ki kell ugrasztanom a bokorból. És meg is teszem, ha egész este itt kell piálnom akkor is. Nem mellesleg jól esik kiereszteni a gőzt! Oldalra fordulva látom, hogy a haverja még mindig szívesen vissza jönne ismerkedni.... csak ez a benga tigrisnek a engedélyére vár. Nekem nem hiányzik, nem akarok verekedni, amúgy sem vetne jó fényt rám, és hamar lenne oka kijjebb rakni....
-Még szerencse, hogy nem sértődök meg könnyen! Szerinted én nem tudok szórakozni? Vagy nem szórakozhatok?- pillantok rá diadalittasan,- tudod mit? - veszek elő egy zöld hasút a pultra csapva, - ezt a kört én állom. Az aprót tartsd csak meg. Nem mellesleg, attól függ, hogy mit akarok az este kimenetelétől. Ha akadályozod a szabadidőmben való eltöltésemet, akkor igen. Nem gondoltam volna, hogy egy két méter magas, kigyúrt állat fél egy nőtől,- pillantok végig rajta megjátszott szomorúsággal.   

~      ~ Szószám ~ ★ ~

Na hát ez nem pont így van, mivel az én bárom, kirakhatom, ha akarom, és nincs az a rendőr, vagy ha már itt tartunk, akkor bíró sem, aki ebbe bele tudna kötni. Nem vagyok köteles beengedni, kiszolgálni, sem semmi. Ez az én területem, már-már a vadnyugat. Amíg nem bántom, semmi törvényen kívülit nem követek el, márpedig nem bántom. Kirakni sem fogom mondjuk, sőt, még csak bele sem kötök a hepciáskodásába, mert jó fej vagyok. Meg mert már így is épp eléggé szívja a vérem, nem fogom még jobban felpiszkálni. Tudom, mikor kell megvívni a csatáimat, és mikor nem, ez nem az a szituáció, mikor meg kéne. – De legalábbis oda, ahová a vendégek beléphetnek, igen – bólintok hát rá. Örüljön csak magának, itt lehet, kiszolgálom, nem teljesen tiszta, hogy ez neki miért is jó, mit akar tőlem. Mert akármit is mond, abban biztos vagyok, hogy nem véletlenül futott be, és hogy tőlem akar valamit, elvégre különben nem velem beszélne. – És ha nem jövök elő hátulról? Tényleg letáborozol itt? – kérdezem felvont szemöldökkel, mert azért érdekelne. Ha legközelebb beteszi ide a lábát, nem termek itt ilyen gyorsan, az biztos. Ha itt szeretne szocializálódni, csak tessék...
Csak figyelem, ahogy pusztítja a kiöntött alkoholt, bár leginkább vigyorogni van tőle kedvem. Tényleg nem szabadna ivásba bonyolódni ezek a környéken. Szerintem egy átlag gimis jobban bírja már a piát, mint ő bírhatja. Persze rácáfolhat... De nem hiszem, hogy rá fog. Mindenesetre nem fogom nagyon itatni, mert fogalmam sincs, mint teszek vele, ha taccs részegre issza magát. Hazavinni tuti nem én fogom. – Csak óvatosan, egy ponton túl köteles vagyok elvenni a kocsi kulcsod, mint tudod – figyelmeztetem. Nem is tudom, mikor vezették be ezt a rendszert... és nem is sokszor éltem még vele, már csak azért sem, mert a srácok egyszerűen csak kidőlnek odafent, ha olyan a helyzet, a többség meg a környéken lakik, nem nagyon kell vezetniük. Vagy van, aki hazavigye őket. Bambi itt csúnyán magára van utalva a „vadászkocsmában”. Az is gáz lenne, ha egy nyomozónő hajtana le véletlenül a hídról, olyan részeg.
Imádom, mikor legyerekeseznek, meg legyáváznak. Tényleg. Vagy várjunk csak... mégsem. Be fogom kapni a csalit? Nope. – Hát pedig én egy tisztes dolgozó ember vagyok, aki épp a munkaidejét tölti, és olyankor nem szórakozik, legalábbis nem ilyen jelleggel. De te szabadidődben vagy itt, gondolom, szóval csak bátran – intek fejemmel a biliárdasztal felé, vigyorogva. Akadni fog játszótársa, ebben biztos vagyok, még úgy is, hogy szerintem már körbeért a hír, hogy rendőr. Úgy a pillantásokból erre következtetek. Csak még egy ok, hogy tartsam a három lépés távolságot, bármire is játszik a csaj. Békésen szívom tovább a cigimet, és eltörölgetek pár száradó-félben lévő poharat, hogy a helyükre tegyem őket.
Persze Bambi nem adja fel, felvont szemöldökkel ránézek, mikor a pultra vág valami zöldhasút, aztán minden mindegy alapon elveszem, és töltök neki is egy újabb whiskyt, meg magamnak is. Elé tolom az ő adagját, aztán kapásból elröhögöm magam, mikor a férfiasságomba próbál belekötni. Nem fog menni, kislány. – Baba... egy magamfajta két méter magas kigyúrt állat mástól sem fél, csak a nőktől – mondom, még mindig nevetve, ahogy előrehajolva a pultra könyökölök, közelebb kerülve hozzá, és nagyjából egy szintre magasság terén is. – Minden okos férfi fél egy eltökélt nőtől, te meg épp az vagy, még ha pillanatnyilag nem is tudom, mit vettél a kis fejecskédbe. Dolgozom. Kiszolgállak itallal, ha fizetsz, de nem azért vagyok itt, hogy lessem minden kívánságod, és kényed-kedved szerint rángass. A provokációd meg inkább mulattat, mint bosszant, de hajrá, próbálkozz csak, ha nincs jobb dolgod – hívom fel keringőre, a végét megtoldva egy füstfelhővel az arcába. Mert köcsög vagyok épp, és tudom magamról. Rég nem tart már vissza ilyesmiben illem vagy jóérzés.
Tényleg nem igazán tudom, mit várt ettől az egésztől. Hogy majd loholok utána, mint egy pincsikutya? Egy pillantásomba kerülne, és hatan szállnák meg, a rosszabb fajtából, és bár nem csinálnának vele semmit, garantálom, hogy önszántából ajtón kívül lenne fél órán belül. Lehet, hogy ő rendőrnyomozó, de én meg ezen a szemétdombon vagyok az atyaúristen, szóval nagyon nem jó terepen próbál belém kötni. Sokáig húzza a dolgot, és majd erre ő is rájön.

Látom rajta, hogy nagyon nm tetszik neki az itt létem, aminek őszintén megmondom, hogy nem is értem az okát. Én egy pozitív jelenség vagyok... mondjuk akik itt vannak és árgus szemekkel figyelnek... nem pontosan így látják. Látom, hogy nem az a vadbarom, mint amilyennek tűnik... meg van a magához való esze. Így hát... biztosan sejti is, hogy igazából mi lehet a jövetelem oka. Vagyis.... teljesen rossz következtetést von le, mert az, hogy kiszedjem belőle a gyanúmat. Mert valószínűleg azt hiheti, hogy azért jöttem... hátha így valami információmorzsákhoz tudok jutni. Mert nem azért. Csupán vissza szeretném adni, azt az érzést amit ő okozott pár héttel ezelőtt nekem.
-Nem értem a célzást a hangodban.... nem is akarnék máshova belépni,- jegyzem meg komikus hangon. Nem hiszem, hogy annyira hülyének nézne, hogy majd követelem, hogy azonnal vigyen hátra, csapja fel nekem a könyvelést meg ilyenek. Mert most egyáltalán nem emiatt vagyok itt... ami így nem is lenne jogszerű végzés nélkül, meg civilként. Bár sokan ebből nem csinálnak túl nagy problémát én azért ragaszkodom a szabályokhoz. Talán túlzottan is, de ha egy bűnözőt elkapok az legyen szabályos. Különben nem érezném jogosnak, és a lelkiismeretfurdalás is folyton csak gyötörne. Ezt a tulajdonságomat is az apámtól örököltem, csak úgy, mint a... makacsságom, ami nem ismer határokat.
-Ha nem vetted volna észre volt társaságom, és volt, aki ki is szolgált, -felelem neki a hangomban enyhén megjátszott szomorúsággal a haverja miatt, akit elzavart innen. Igazából nem vallanám be neki sohasem, de azért nagy kő esett le a szívemről, hogy elzavarta. Különben nekem kellet volna, de ezek a motoros figurák valamiért képtelennek megérteni a szimpla nem szót. Igazából úgy vannak vele, hogy az illető hölgy csak kéreti magát!Arról nem is beszélve, hogy biztos voltam az első pillanatban, hogy amint felfedezi, hogy itt vagyok meg is jelenik. Már azért is mert bökni fogja a csőrét, hogy mit keresek erre felé.
A megkapott whiskey-m maradékát hamar döntöm le magamba, és nem kerüli el a figyelmem a sanda vigyor, amit megenged magának. Nem is kommentálom a dolgot, de a tekintetében látom, hogy kíváncsi meddig mennék el a piálásban. Nos nem tudom mit hisz. Talán azt, hogy most először iszom alkoholt? Azért betöltöttem a harmincat, és való igaz sosem voltam egy partiállat... de azért életem folyamán már fogyasztottam alkoholt... sőt egyszer-kétszer be is rúgtam már.
-Kösz az infót, apuci...- válaszolom neki cinikus hangnemben az “apuci” szót meg is nyomva,- de lehet, hogy meglepetésként ér a hír: de... én is tisztában vagyok vele.- válaszolom neki. Talán túl gyerekes vagyok? Lehet, de ha egyszer ki hozza belőlem, nem tudom miért nem bírom be fogni a szám. De muszáj vissza vágnom minden egyes szavára, annyira tud irritálni. Vagyis, talán nem is ez a legjobb szó rá... egyszerűen direkt ki akar hozni a sodromból. Erre már az első találkozásunk alkalmával szembesültem. Nem veszi a lapot.... legalábbis nem úgy ahogyan én szeretném, nem kapja be a csalit. Aham még, hogy tisztes meg dolgozó. Ezen szavak hallatán az alsó ajkamba kell harapnom, nehogy véletlenül felröhögjek hangosan. De nem adom én fel, az már biztos. Így tovább ostromolom őt. Ha máshol nem... itt is tökéletesen az agyára tudok menni, ha már annyira dolgozik.
-Szóval nem szórakozol. Mégis milyen jelleggel szórakoznál?- vágok vissza úgy, mintha tényleg érdekelne,- hát.... nem hinném, hogy méltó ellenfelük lennék,- legyintek a kezemmel jelezve, hogy akkor inkább maradok itt a pultnál akkor.
Nézem ahogy elteszi a pénzem, majd tölt még egy kört kettőnknek. Szórakozni nem szórakozik, de azért piál a munka idejében. Ezt nem teszem szóvá, inkább elveszem az enyémet és hozzá koccintom az ő poharához.
-A megismerkedésünkre,- jegyzem meg pimasz hangon, mintha annyira örülnék neki. Ha a haverja rács mögött ülne, sokkal boldogabb lennék, mint így.
-Még egy magas, kigyúrt állatnak is van gyenge pontja,- válaszolok neki, ahogy újabb kortyot löttyintek a számba, de ezúttal lassan nyelem le, élvezve ahogy mardosva égeti végig a szesz a nyelőcsövem. A következő pillanatban könyökölve hajol közelebb. Én sem riadok meg, ugyan úgy a pultra támaszkodva hajolok közel hozzá. Ahogy megszólalok leheletem simogatja az arcát.
-Ejha! Azt hiszem túl sok akciófilmet nézel. Elnézést, ha úgy tűnik provokállak, a szándékom pedig még mindig a piálás. Ha azt hiszed miattad jöttem ide nagyon tévedsz. Pedig úgy hallottam, hogy egy jó pultos lesi a fizető vendégei kívánságait, hogy elégedettek legyenek. De a pénzem másnak a zsebébe is be tudom dugni! -enyhe köhögőrohamom támad ahogy szembe fújja a füstöt,- és nincs, ma csak ez a dolgom,- kacsintok rá, majd mielőtt bármit reagálhatna vissza húzódom intve a poharam felé a ma esti terveimet.    

~      ~ Szószám ~ ★ ~

- Hát persze... Mondjuk nem számít, ha akarnál, ha nem, a báron kívül minden off-limit – forgatom a szemem. Sejtem, hogy azért szeretne bemenni, leginkább rendőri minőségben. Nos, az nem fog megtörténni, hacsak nincs házkutatási nála, ami meg nem lesz, mert nincs rá igazán okuk. Legalábbis olyan okuk, ami alapján kiadnák nekik. Tudom, elvégre én is nem egyszer bosszankodtam rajta, hogy bezzeg az ilyen szarok érinthetetlenek törvényesen, míg ők bemehetnek a családom házába, és halomra lőhetik őket. Mert nekik mindent lehet, mert nekik nem számít a törvény, csak ha a jogaikat kell érvényesíteni. Én is pontosan tudom, mit kell megengednem, meg mit nem a báromban, ennyi. Nem mintha bejutna, épp eléggé figyelemmel van kísérve a hátsó rész, és nem csak kamerákkal. – Ó bocsánat. Visszahívjam őket? – kérdezem felvont szemöldökkel, ahogy kikéri magamnak, hogy engem várt volna. Ezen a helyen könnyen vagyok magabiztos, itt kvázi csak engem kereshetett. Bárhol máshol találkozunk, lehetett volna véletlen, de itt nem. Mivel pedig a társaságból senki nem barátkozik zsarukkal, elég kizárásos alapon egyértelmű, hogy ki miatt van itt. Pláne hogy Max nem jöhet a hely közelébe se, míg a rendőrségi szarok le nem záródnak, nem kell nekünk senki a nyakunkba.
Az apucizást kicsit túlzásnak tartom, plusz annyira nem is szeretem. Túl sok nőnek van tényleg apa komplexusa. Hogy miért jó egy apafigurától megkapni azt az elismerést, amit az igazi apjuktól sosem kaptak, ráadásul sokszor szexuális úton… az számomra rejtély, de tényleg sok csaj éli. Én valahogy hosszabb távon nem nagyon tudom tolerálni. Sajnos a testalkatom miatt viszont eléggé kiváltom a nőkből szóval… hát ez van. Hagyjuk azért az apuci megszólítást. Belekötni nem fogok, mert még megkérdezi, mi bajom van vele, és nem fogom neki kifejteni. – Nem igazán lep meg, elvégre pont azt mondtam, hogy „mint tudod” – emlékeztetem egy vállvonás kíséretében. Talán már most túl sokat ivott. Talán mégis rá kéne uszítanom a srácokat, hogy eltűnjön. Vagy legalábbis ne engem szórakoztasson. Ha biztos lennék benne, hogy nem vetik el a sulykot, megtenném.
Milyen jelleggel szórakozok munka közben? Nem nyilvánvaló? – Nos… eliszogatok, a cigit sem kerülöm, és ha éppenséggel egy dögös nő a pulthoz telepedik, hát hajlamos vagyok elszórakozni a társaságában – ismerem el, mert hát ez az igazság. Amúgy sem veszem annyira komolyan a melót a pult mögött, mint ahogy azt az előbb neki beállítottam, alapvetően élvezem csinálni, de vannak itt mások, akiket fizetek azért, hogy csak akkor kelljen, ha akarom is csinálni, meg van rá időm. Apropó meló, kiadok pár korsó csapoltat a srácoknak a hátsó boxoknál, Mattie már egy ideje támasztja a pultot és vár. Szerencsére amúgy nem egy forgalmas este, ma nincs semmi nagyon hátul, csak a banda bassza a rezet, míg el nem indulunk. Ha kint lennének, jóval nagyobb lenne a tömeg, de hátul ellátják magukat. – Mert úgy gondoltad, hogy engem elvernél biliárdban? – kérdezem kicsit szkeptikusan, mikor visszaérek hozzá. Mert ha igen, akkor kissé túl magabiztos. Ha meg nem, akkor nem tök mindegy, hogy a többieket sem tudná? Csak nem egy újabb pont amellett, hogy miattam van itt?
Hagyom, hogy a poharamhoz koccintsa a sajátját, ha már ő fizeti, mert igen, elfogadom a pénzét, ha már itt villogott azzal, hogy ő állja a kört. Igaz, hogy egyébként az enyém ingyen lenne, de ha az ő kontójára megy, hát legyen. Nem ismétlem meg, mire iszunk, de azért iszok. – Hogy ismernénk egymást, az azért túlzás. Bevallom... nem emlékszem, hogyan kéne szólítsalak – jegyzem meg egy nagyobb korty után, csak hogy ez is meg legyen jegyezve. Marha távol áll attól, hogy megismerjen, én meg nem is vagyok azon, hogy megismerjem.
Nem különösebben hatja meg, mikor az arcába mászok, sőt, csak fokozza a dolgot, amitől még itt a bár enyhén szólva sem jó fényviszonyai között is épp eléggé kap el a tekintete ahhoz, hogy ne akarjam ezt a kis oda-visszát folytatni. Felegyenesedem, lehajtom az italom, és már itt sem vagyok. – Nos, ha ennyire nem kötődik az ittléted a személyemhez, akkor további szép estét, Baba – mondom, mielőtt még otthagynám, de választ már nem várok. Locke szerintem már várta, mikor dobbantok, mert azonnal ott van, és átveszi a pultot, én meg eltűnök arra, amerről jöttem. Szólnom kell Mico-nak, hogy zsaru ül a fűben, nem tudom, el fogunk-e indulni időben. De fel fogja baszni... Éljen. Már csak ez kellett. Nem akartam felhívni a Babára a figyelmét, de ha nem kopik le, nem lesz más választásom, így nem tud nekiindulni a banda.

Úgy látszik a pasi elég értetlen, nem győzöm hangsúlyozni, hogy dehogyisnem érdekel. Pedig hát, a zsaru zsigereimben benne van, hogy kutakodjak utána, hogy mi is lehet az... ami ott hátul van. Mert az irodán és raktáron kívül valószínűleg sok sok rejtett, illegális és titkos dolog van.
-De, mint mondtam NEM akarok oda menni, tudod zsaruként én tisztában vagyok a határokkal.- nézek rá komolyan arra célozva, hogy ő meg nyilvánvalóan nincs tisztába a dologgal. Igazából nem is tudom mi vezért ide, hiszen nyilván nem hoztam olyan parancsot amivel bármit elérhetnék. Az igazsághoz teljesen hozzá tartozik az a tény is, hogy igazából idegesíteni jöttem. Hiszen tudtam jól, hogy ez az a hely ahova nem igazán szoktak b e járni rendőrök.
-Nem kell, köszönöm,- pillantok rá,- megelégszem a te társaságoddal,- mosolygok rá, főleg, hogy konkrétan miatta jöttem. De ahogy telnek a percek egyre inkább kezd az az érzésem lenni, hogy nem igazán volt jó ötlet ez a dolog. De nem adom fel, nyilván, ha most elmennék az olyan lenne, mintha visszavonulót fújnék. De így inkább nem teszek semmit, csak próbálom kihúzni nála a gyufát. Azt látom, hogy nem sok sikerrel, azon kívül, hogy azon van, hogy minél előbb az ajtón kívül találhasson engem. Csak, hogy nem olyan fából faragtak engem.... elvégre mégis csak egy Cooper vagyok, vagy mi a szösz. A makacsságom és akaraterőm igen is... az apámtól örököltem. Így hát... nem is adom fel.
-Aham persze...- akár milyen szurkálódást próbálok véghez vinni valamiért.... valamiért lepereg róla, ami igazán kezd idegesíteni. Mások már rég felkapták volna a vizet, de ő nem.... Ami tényleg kezd zavarni is, így hát.... tovább próbálkozom. Nem is tudom mit várok tőle, mert köpni nyilván nem fog. Talán csak jelezni akarom felé, hogy innentől kezdve, úgy fogok rá tapadni, mint a légy a légypapírra. Egészen addig a pillanatig amíg végre el nem bukik. Ha kell minden apró szabálysértésért az őrsön éjszakáztatom. Kivéve ma. Hiszen ma nem rendőri mivoltomban vagyok itt. Sokkal inkább más okból.
Aham, és szerinte ezt elhiszem, hogy annyira komolyan veszi a munkáját? Már amikor beszambázott az őrsre a minap már akkor tudtam, hogy mi a helyzet vele. Szóval nem etet meg ezzel az már fix. De hogy mit is kellene tennem....
-Ezek szerint én nem vagyok elég dögös ahhoz, hogy elszórakoztass,- jelentem ki tettet szomorúsággal a hangomban, hogy most csalódtam. Nyilvánvalóan annak tart... már az első pillanatban láttam rajta, de az, hogy rendőr vagyok tompít a dolgokon. Nem mintha annyira érdekelne, hogy egy ilyen senkiházi mennyire tart annak. Talán.... egy kicsit zavarna a dolog, ha így lenne, de nem nagyon!
-Elég a Kenzy,- jegyzem meg ahogy az utolsó kortyot is lenyelem, majd tényleg csalódottan figyelem ahogy lelép … talán túltoltam a dolgot azzal, hogy nem miatta jöttem. Miért ilyen egómán seggfej az összes pasi a világon? De nem hagyom annyiban a dolgot, nem biztos, hogy jó fényt vetne rám, ha balét okoznék. De ne is kell keresnem, mert az előbb említett úriemberek rögtön körbe vesznek. Tudom.... ha kicsit morcosabb leszek, mint eddig nem tetszik nekik. Az egyik máris a magánszférámba lép.
-Hát akár velünk is szórakozhatnál,- ránt közelebb magához.
-Nos... két másodperced van, hogy le vedd a mancsod rólam vagy el töröm,- ki is várom a két percet, majd határozottan rántom el a kezét és lököm arrébb, mire a másik azonnal a nyakamra fog, hogy a falnak nyomjon, másik kezében bicska van. Nos nem igazán tudom elő venni a pisztolyom, mivel megpróbálom lefejteni ujjait a nyakam körül.
-Nos, cicus, vagy engedelmeskedsz, vagy átszabom a csinos pofid,- hajol közelebb. Hiába vagyok jó rendőr, ők vannak többségben, a lábammal hiába próbálom elérni féltett kincsét nem igazán sikerül. Van egy érzésem, hogy Kit Boothman nem igazán hagyhatja, hogy megkéseljenek egy rendőrt a kocsmájában....     

~      ~ Szószám ~ ★ ~

- Dehogynem akarsz. Csak zsaruként tudod, hogy nem lehet. Attól még szeretnéd, nagyon is – vigyorgok rá pofátlanul, mikor kikéri magának, hogy ő oda hátra menne. Szerintem viszket a keze minden után, amit ott találhatna, és nagyon is hátra menne, ha adódna rá lehetőség a törvény keretein belül. Csakhogy nem adódik, ezt mindketten jól tudjuk. És pontosan ez az, amire emlékeztetni szerettem volna. Már csak azért is, mert lehet, hogy nem éli túl, ha hátramegy, most épp túl nagy a népsűrűség arra. És nem a csicska fajtából, mint a hódolója az előbb, most a nagyfiúk játszanak ott. – Nos, ez megtisztelő, azt hiszem – forgatom a szemem, mert igen, erről dumálok végig, hogy nem csak úgy poénból van itt, hanem miattam, és pont ezt tagadja az elejétől fogva. Őrjítő egy nő. Mondjuk... melyik nem az? Tény, hogy ez egy különösen problémás példány, de akkor is csak egy nő.
Felnevetek, mikor megjátssza itt a szomorút, hogy őt nem találom dögösnek. Ezt mégis a mondandóm melyik részéből szűrte le? Csak mert én pont az ellenkezőjét akartam mondani. De hát ennyire működik a virágnyelv. – Baba... Épp rád próbáltam célozni az előbb. Bár arra felhívnám a figyelmed, hogy nem azt mondtam, elszórakoztatom, hanem hogy elszórakozom a társaságában. Elég nagy különbség. Bazári majom nem vagyok, a beszélgetés viszont még csak-csak megy, ha nem próbálnak épp hülyére venni – célzok itt arra, hogy úgy tett, mintha nem miattam fújta volna erre az északi szél. És igen, dögös. Nem azon a módon, ahogy azok a nők, akikkel általában kezdek, hanem... máshogy. Más nők általában nem idegesítenek fel bónuszban amellett, hogy egyéb módon felhúznak. Abban biztos vagyok, hogy ha bepróbálkoznék ennél a Bambinál, az nem lenne egy vanília-unalmas esemény. Sajnos nem fog megtörténni. – Maradok inkább a Babánál, jobban passzol – vigyorgok rá. Nem akarok keresztneves viszonyba kerülni egy rendőrrel. Senkinek nincs itt arra szüksége, nekem pláne nem a kérdésekre, amiket felvetne. Nem is tudom, ki ez, mit akar itt, köszöntem szépen. Ebben a szellemben húzok is el telefonálni Mico-nak.
Bemegyek hátra az irodába, ahol a biztonsági kamerák is vannak, és felcsörgetem a főnököt. Elmondom, mi a helyzet, javaslok egy későbbi indulást. Akaratlanul is a képernyők felé fordulok, ahogy a figyelésükkel megbízott Bue érdeklődve előrehajol, aztán attól amit ott látok, kiszalad egy cseppet sem visszafogott káromkodás. Lerázom Mico-t azzal, hogy majd visszahívom, egyelőre maradjon a terv, lebaszom a telefont, aztán kiviharzok, vissza a bárba. Faszom ebbe az idióta bandába...
- Ha egy haja szála is meggörbül, kiheréllek baszki, és akkor még velem jársz jobban – dörrenek rá, mire szerencsére reflexből elszedi a bicskáját a csaj arca elől. – A kibaszott eget rátok, ki a faszom mondta egy szóval is, hogy essetek neki? – megyek oda, és csavarom ki a kezéből a bicskát, hogy aztán a sarokba vágjam. – Idióta faszkalap... – lököm arrébb, aztán fogom a rendőrnő vállát, és kifelé terelem, de nagyon sürgősen, ha ellenkezik, hát felkapom, és kiviszem, itt tuti, hogy egy percet tovább nem marad, és szarok rá, hogy milyen elbánást preferálna. Ha nem viszem ki ebben a pillanatban, valaki hátulról jönni fog, és úgy dönt, hogy túl nagy szart kavartunk. – Hallgass, ha jót akarsz – figyelmeztetem feszülten a csajt, míg ki nem érünk. Szerintem fogalma sincs, mennyire is volt veszélyben az előbb. Nem tudom, mennyire tűnt fel neki, hogy az egész rohadt bár lesütött szemmel végigülte volna az egészet, akármeddig is megy el. Ez nem egy rohadt vidámpark. Ide nem jönnek be rendőrök izmozni, mert kurva hamar az eltűntek listáján találják magukat. – Mi a faszt akartál ezzel elérni? Ezt? Most jobb? Lehet, hogy zsaru vagy, de ha még nem hallottál volna róla, kurvára nem vagytok sérthetetlenek. Jó lenne, ha ezt az eszedbe vésnéd – mondom ingerülten, ahogy végül kiérünk, és becsukódik mögöttünk a bár ajtaja. Szerencsére nincs kint senki a srácok közül, bár idegesen arrébb lépek kicsit, hogy benézzek a sikátorba mellettünk. Nem látok senkit, de sose tudni. – Marha gyorsan le kéne lépned – teszem hozzá sötéten, ha magától nem esett volna le neki.

Na jó, tényleg akarom. Minden pórusomból az sugárzik, hogy menjek hátra, és... nézzek körbe. Tuti találnék valamit, bármit amivel ezt a kócerájt minimum egy félévre... de lehet többre be tudnám záratni. Ezt a beképzelt majmot meg a tetejében a rács mögé dughatnám. De egy, most nem hivatalos minőségemben vagyok itt. Másodszor pedig ez nem állná meg a helyét a bíróságon, hogy lejöttem inni pár kört és véletlenül találtam meg. Nem... ennek bomba biztosnak kell, hogy legyen. Meg ha hiszi, ha nem akkor is miatta vagyok itt. Hogy őt idegesítsem. Az már mondjuk más kérdés, hogy abszolúte....nem érek el semmiféle hatást vele.
-Azt te honnan tudod, hogy mit akarok?- vigyorgok én is rá. Nos... oké, lehet kezdi megtenni a whiskey jótékony hatását. Mert kezdem azt a kényszeredett érzést érezni, hogy ajkaim folyton sanda vigyorra húzódnak. Ami nem jó, tiszta fejjel kell gondolkodnom.... és cselekednem. Nem hirtelenségből, mert hát akár honnan is nézem a dolgot: mégis csak ők vannak fölényben.
-Még sem akartál játszani velem,- vonok vállat úgy téve, mintha nagyon is csalódottan ért volna még mindig a dolog. Tisztában vagyok vele, hogy nem égetné magát egy csajjal.... pláne, ha az illető csaj a tetejében még zsaru is.
-Óh... akkor elnézésedet kérem! Igen... valószínű, hogy nem vagy. És kipróbál?- vágok ártatlan arcot,- szerintem nem létezik a földön olyan.... aki megpróbálná,- hajolok közelebb hozzá, majd súgom oda bensőségesen. Ja. Kivéve engem, mert hát szemel látható méretbeli különbségeink vannak. Még a magassarkú csizmámban is legfeljebb a válláig érhetnék fel. De ez nem zavar. Sosem zavart, és nem ijedek meg az ilyen típusú férfiaktól, azt hiszik a nagy méretük miatt sakkban tarthatják a nőket. De nem tehetik. Emiatt is lettem zsaru, az ilyen seggfejek miatt. Meg hát.... apám miatt is, bár ő jobban örült volna, ha valami irodában ülök, ahol nem kell közvetlenül ilyen seggfejek társaságában lennem.
-Szerinted olyan vagyok, mint egy játékbaba?- mérem végig kicsit dühösebben, mint kéne. De aztán hamar felpörögnek az események, mert ő lelép hátra. Én meg nem kell sokat tennem azért, hogy hamar bajba kerüljek. Tisztában vagyok azzal, hogy ő még ő sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy bizony egy nyomozónak még egy haja szála is meggörbüljön itt. Hamar.... híre menne, és akkor a többi rendőr figyelmét is ide vonná. Amit nyilván el akarnak kerülni. Mire válaszolhatnék a fickónak, megjelenik a “Hős” megmentőm fehér ló nélkül. Hallom ahogy a bicska koppan a padlón, és a pultos határozottan kezd el terelni kifelé.
-Neked még nő nem mondott nemet?- nézek rá felvont szemöldökkel a bicskás fickóra, mielőtt kiérnénk a szabad levegőre.
-Óh tényleg? Kösz az infót, magamtól is rájöttem. És.... ha nem jössz akkor is megtudtam volna magam védeni! Ti meg azt hiszitek, hogy mindent megtehettek, de én is közölném veled, hogy nem így van! Arról meg nem tehetek, ha a haverod nem viseli jól a csalódást,- sziszegem, de ahogy arrébb ráncigál megbotlom valamiben... talán a saját lábaimban. Így talán túl gyorsan ittam az alkoholt, akaratlan is megkapaszkodom a vállaiba.
-Őszinte leszek hozzád, egyedül miattad jöttem, agyadra akartam menni, felhúzni téged.... de... hé... igazán szép szemeid vannak,- motyogom. Hallom a saját hangom, de nem tudom megfékezni... ezentúl le kell szoknom az alkoholról. Az biztos! Majd gondolkodás nélkül közelebb hajolok hozzá.... és megcsókolom, de mielőtt reagálhatna el is húzódom.
-Azért kösz, hogy megmentettél,- mondom ahogy elkezdem keresni a kocsikulcsomat, az fix, hogy nem hagyom ezen a lepratelepen!    

~      ~ Szószám ~ ★ ~

Honnan tudom, mit akar? Emberismeret. Zsaruagy. Soroljam? Nem fogom, neki nem. – Süt rólad – vonok vállat, még mindig vigyorogva. Ilyen nők nem járnak ide csak úgy, csak ha akarnak valamit. Egy zsaru nem jön ide be csak úgy, csak ha akar valamit. Nem olyan hű de nehéz kikövetkeztetni, miért jött, pláne a múltkori találkozásunk után. De kicsit elkalibrálta, mennyire vagyok hülye és/vagy ingerlékeny. Én meg elkalibráltam, mennyire fog próbálkozni. Talán kvittek vagyunk. Mindenesetre mindkettőnknek jobb lenne, ha csak úgy lelépne... amit persze nem tesz meg. – Félek a vereségtől – mondom fapofával, hátha végre leszáll a billiárd témáról. Amúgy sem gyakran szoktam itt kint, hátul inkább, ott komoly pénzekben is játszunk, nem igazán kihívás egy-egy játék, és nem hiszem, hogy pont ő lepne meg ebben. Már csak az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt is, már most is elő-elő tűnik belőle a pia hatása.
– Drágám... azóta próbálkozol vele, hogy beléptél. Add fel végre, és akkor esetleg beszélgethetünk normálisan is, ha szeretnéd – halkítom le én is a hangom felé hajolva, aztán visszaegyenesedem, és tovább szívom a cigim. Nem hiszem, hogy feladná. Alig ismerem, de süt róla, hogy nem az a feladós típus. Az állkapcsa vonala, a finom ráncok a szemöldökei között, amik arról mesélnek, hogy sokszor ráncolja mérgesen a homlokát, az ajkai, ahogy néha makacsul megfeszülnek, mintha épp visszafogná magát, ne mondjon olyat, amit megbánhat. Igen, ez egy makacs példány itt előttem, sajnos. – Porcelánbaba. Tudod, szép meg minden, de nem veheted le a polcról játszani, mert még összetöröd – nézek rá felvont szemöldökkel, ahogy kezdődő dühvel számon kéri, játék babának néz-e ki. Nem épp játékbaba. Nem is kisbaba. Nem is próbababa. Porcelánbaba.
Amit a srácok készek leszedni a polcról, és szánt szándékkal megrongálni, de azt meg nem hagyhatom, nem is hagyom, mert több baj származna belőle, mint amennyit megoldani vélnek, arról nem is beszélve, hogy... nem akarom, hogy baja legyen. Ennyi. Általánosságban a nőket nem szeretem, ha erőszakosan kezelik, bár ezekben a körökben nem ritka. Attól még nem fogadom el, most pedig nem fogom hagyni, kész. Persze a Baba nem fogja, hogy most épp kimentettem a csinos fenekét, hanem csak pöröl mindenkivel, én meg legszívesebben fognám, és megráznám, hogy térjen már magához. – Kurvára nem tudtad volna magad megvédeni ezektől, és ezt jobb, ha megjegyzed! – figyelmeztetem. Nem, nem tudta volna magát megvédeni, legyen akármilyen szuperzsaru, én sem tudnám megvédeni magam, ha arra kerülne a sor. Ezért olyan kurva fontos, hogy ne kerüljön arra a sor. A Baba csak bajt hoz rám, nagyon gyorsan el kell távolítanom a közelemből. Mondjuk bántani nem akarom, ezért nyúlok, hogy megtartsam, mikor megbotlani látszik.
Belém kapaszkodik, a kezem a hátára csúsztatom, hogy megtámasszam, mire... hirtelen valahogy nagyon közel kerül, és alig érthető szavakat mormol. Mikorra észbe kapok, megcsókol, én meg utána idegesen pillantok a kamera felé, ami persze mindent vesz, és kurvára nem tűntet fel jó fényben, ha egy rendőrrel smárolok. Kurva élet... Elmormolok pár szitkot az orrom alatt, aztán követem a kocsija felé, mert most bezzeg már indulna, de mielőtt beszállhatna, kiszedem a kulcsot a kezéből. – Ülj az anyósülésre, hazaviszlek, vagy valahová, ahonnan már haza tudsz sétálni. Faszom, akárhová, csak el innen, de az biztos, hogy nem vezethetsz ebben az állapotban – mondom idegesen, még mindig jobbra-balra tekintgetve, vajon van-e közönségünk. Egyelőre nincsen, maximum kamerán, szóval ha akarja, ha nem, berakom az anyósülésre, aztán a volán mögé ülök, és elhajtok a picsába. Csak mikor egy utcával odább vagyunk, akkor kérdezek rá: - Hová vigyelek? – Tényleg nem különösebben érdekel, csak meg kell szabadulnom tőle, lehetőleg úgy, hogy biztonságban legyen utána, és én is visszaérjek a melóra, vagy kérdések lesznek.

Felvont szemöldökkel hallgatom, amint azt mondja, hogy süt rólam.... na persze, mert nyilván a homlokomra van írva, hogy én bizony mindenáron hátra akarok menni, mi?! Na jó.... minden zsaru, aki legalább egy kicsit is zsaru biztos, hogy azt akarja, én is. D a józan eszemmel megtudom ítélni azt, hogy nem sok esélyem lenne ezt megtenni, meg ha lenne is.... hát értelme még annyira sem... mint esélye. Így inkább maradok a popomon és majd akkor megyek amikor nincs bennem whiskey, na meg van hivatalos papírom is hozzá.
-Óh....- oldalra billentem a fejem és úgy kezdem elfixírozni,- szóval a nagy, erős Bothman fél attól, hogy megveri egy nő...?- kérdezem teljesen komolyan, majd kirobban belőlem a nevetés. Mondjuk a whiskey mennyiség amit hirtelen magamba öntöttem biztosan sok köze van a nevetéshez és ahhoz, hogy nem igazán voltam képes komolyan venni őt. De nem foglalkozom vele, amúgy is olyan mulatságos képet fest, ahogy próbál komoly maradni..... vagy csak ijesztő? Magam sem tudom. De nem ijedek meg tőle, ami azt illeti.
-Normálisan?- kérdezek vissza,- mármint úgy érted, hogy úgy mint a normális emberek, normális témákról?- kérdezem tőle bensőségesen, és egy pillanatra elkezdi fúrni a kíváncsiság az oldalam, hogy milyen lehet vele egy teraszon ücsörögve borozgatva átlagos témákról beszélgetni. Annak ellenére, hogy a fickóról nem igazán tudnám elképzelni a dolgot, mégis annyira megnyugtat a gondolat, hogy meg kell ráznom a fejem. Ő egy baromarc, aki bűnöző, aki a bűnöző haverjait védi.... minimum, meg a koszos kosmájáról már nem is beszélve. Szóval nem... nem veszem észre mennyire jól áll neki a mosoly, és mennyire különleges a szemének a színe. A kisugárzásáról már nem is beszélve, ha.... csak úgy véletlen futottunk volna össze bárhol a világon, lehet már az ágyában is lennék. De így tudom miféle, és habár jól néz ki, de még egy kóbor numerát sem érne meg.... na nem mintha én olyan lennék, soha nem csináltam ilyen futó kalandokat vagy miket.....
-Aham...- igazából nem tudom, hogy ez bóknak szánta-e vagy sem.... de nagyon nem is tudok elkezdeni agyalni rajta, mert miután lelép felpörögnek az események. A haverjaik bepróbálkoznak, én meg nem hagyom és csak hamar elő kerül a bicska az arcom elé. Így ő újfent elő kerül és mire észbe kapok már ki is rángat az ajtó kívülre.
-Ha nem tűnt volna fel nyomozó vagyok, szerinted most először találkozom az életben rossz fiúkkal? Már volt dolgom ezeknél sokkal rosszabb arcoknál is,- mondom neki makacs hangon, a szavai teljesen az apámat idézték. Ő gondolta úgy, hogy bizony... ez a munka nem nőnek való, és habár mindent megpróbált tenni, hogy ne legyen belőlem gyilkossági nyomozó.... csak itt vagyok!
De ahogy magyarázok megbotlom.... valamiben, nagy valószínűséggel a saját lábaimban. Reflexből kapok a pasi után, minek következtében veszélyesen közel kerül az arcunk egymáshoz, aminek következtében ellenállhatatlan vágyat érzek, arra, hogy megcsókoljam. Majd mielőtt észbe kapnék, már meg is történik a dolog, de gyorsan el is húzódom. Mi a fene ütött belém...? Illetve tudom, a whiskey ütött belém.... nem szabad whiskey-t innom, pláne nem ennyit. DE mire észbe kapnék már el is veszi a kulcsom, és.... beül az én kocsimba.... így kelletlen ülök az anyósülésre.
-Eddig nem érdekelt milyen állapotban vezetek,- motyogom ahogy elindul,- hééé.... ez nem versenyautó, megkérhetlek rá, hogy óvatosan?- motyogom,- Brooklyn, tizenhatodik utca sarka,- mondom neki a címet, ha már mindenáron sofőrt akar játszani,- tudod..... nagyon furcsa vagy nekem,- jegyzem meg fennhangon, ahogy nézem hosszú haját, szakállát, tetoválásait. A kép valahogy nem áll össze....   

~      ~ Szószám ~ ★ ~

- Nagyon – bólintok, még mindig kifejezéstelen arccal kitartva a blöff mellett. Nem igazán félek attól, hogy megverne, meglehetősen biztos vagyok benne, hogy esélytelen lenne ellenem. Nem azért, mert nő, vagy mert zsaru, vagy mert lenézem bármilyen szinten is, egyszerűen csak ez az én terepem, néha más dolgom sincs, mint a szaros biliárd. Nem hiszem, hogy az ő melója mellett ilyesmi megengedhető lenne. Egyébként leginkább nem vágyom egész este azt figyelni, hogy hajol az asztal fölé, holott tudom, hogy azt csinálnám. Így a pult két oldalán jobb lesz nekünk. Aztán pislog rám azokkal a nagy őzike szemeivel, és rájövök, hogy még itt sem vagyok teljesen biztonságban, jobb lesz visszavonulót fújni. – Hmm... hát azért olyan messzire ne menjünk. Mint egy bárba betérő valaki, és a bárpultos – pontosítok, mert el ne kezdjen nekem most a lelki világáról bemutatót tartani, vagy falnak megyek. Különben sem normális ember egyikünk sem igazából. A rendőrök sosem azok. Valami el van cseszve a fejünkben, amiért mások jóléte és biztonsága fontosabb számunkra, mint a sajátunk. Vagy van, mikor nem, de akkor meg korrupttá válik végül az illető, és azt sem mondanám normálisnak, csak épp a másik véglet. Nincs zsaru, aki sokáig a középvonalon balettozik, előbb-utóbb átzuhan valamelyik oldalra. Ha más nem, hát az első ráfogott fegyver csövét látva. Az egy elég nézőpontváltó, vagy nézőpont-szilárdító pillanat. A lényeg, hogy nem, nem igazán akarok vele normálisan beszélgetni, mintha valami elcseszett randin lennénk.
Ami azzal végződik, hogy részeg, és majdnem kinyírják. Hát nem tök jó? Végül is... ehhez jobban hasonlítanak az tényleges randik, amiket az utóbbi időben megejtek, mint amit a romantikus filmekben látni. – Nem vagyok benne biztos, jól ítéled meg, ki mennyire rossz arc. Komolyan mondom, asszony, szállj le erről a helyről, erről a bandáról! – mordulok rá. Én éppenséggel leszarom az ilyen akcióit, mint a mai, de én alapvetően a jófiúk oldalán játszom. A többiek nem fogják ilyen jól tolerálni, ha szívózik. És jó lenne, ha ezt ő is tudatosítaná magában. Jó lenne, ha józanabb lenne, és fel is fogná, mi történt majdnem, mi történhet, ha folytatja, és... hogy mi a faszomnak is csókol meg. Mert hogy ha magánál lenne, biztosan nem tenné. Éppen ezért is teszek inkább úgy, mintha nem történt volna meg. Amúgy sem volt egy nagy valami, idegesebb vagyok annál, mint hogy most ilyen szarságokra koncentráljak.
- Nem kérhetsz meg – szűröm ingerülten az összeszorított fogaim közül, miközben a visszapillantókat lesem, megindul-e utánunk valamelyik marha, vagy felfogták, hogy nincs rájuk szükségem. Igenis nyomom a kurva gázt. Ahogy távolodunk a bártól, úgy nyugszom le fokozatosan, rátérve arra az útvonalra, amit a leggyorsabbnak ítélek ahhoz a címhez, amit mondott. – Tudod, kurvára leszarom, furcsa vagyok-e neked, vagy sem. Ha a büdös életben nem találkozunk többet, boldog leszek. A faszom a szarkeverő, minden lében kanál, makacs... – és még megy tovább, ingerült magam elé motyogássá halkulva, mert valahol ki kell adni azt az adrenalin löketet, amit akkor kaptam, mikor láttam, hogy mindjárt megkéselnek egy rendőrnőt a báromban, a felügyeletem alatt. Vannak dolgok, amik felett elnéz az FBI, meg vannak dolgok, amik felett nem. Ha végigasszisztálok egy gyilkosságot, pláne egy rendőrét, az határozottan a nem kategóriába sorolandó. Arról nem is beszélve, hogy igen, szarkeverő, minden lében kanál, makacs nőszemély, akit alapvetően kicsit sem ismerek, csak sejtem, miféle lehet, de egyáltalán nem szeretném halva látni, rendőr vagy nem rendőr, a felügyeletem alatt vagy sem, a báromban, vagy nem a báromban. Szóval akárhogy is, jobb lesz, ha kurvára békén hagy. Lehúzódok a kocsival, ahogy oda érek, ahová mondta. – Innen hazajutsz gyalog? – kérdezem felmordulva.

Igazából kezdem elveszteni az érdeklődésem, így csak simán vállat vonok. Ha ő így gondolja, legyen így. Bár... igazából amúgy is tudtam, hogy hogy gondolja. Csak azért erősködtem, hogy hecceljem, és ezzel ő teljes mértékben tisztában van. Felvont szemöldökkel hallgatom, hogy szerinte túlzásokba esem. Na jó... valószínűleg ebben is igaza van, de az istenért nem vallanám be neki sohasem.
-Attól félsz, hogy ki akarom önteni neked a szívem, hmm?- kacsintok rá pajkosan,- ne aggódj arra van nálad sokkal értelmesebb, és nem mellesleg megfelelőbb személy az életemben.- mondom neki őszintén. Most tényleg nem a szarkazmus szól belőlem, egyszerűen csak ott van nekem Kate erre. Na meg az anyám amíg nem akart mindenáron férjhez adni mindenféle jött-mentekhez.
-Hadd döntsem már el, hogy ki a jó arc.... és ki nem az. Szerinted rendőr lennék, ha olyan barbibaba lennék, mint amilyennek elképzelsz? Van egy hírem a számodra Alfahím: megtudom magam védeni, akármennyire is nem így gondolod. - sziszegem a fogaim közül. Majd a következő eseményeket a whiskey nem éppen jótékony hatásai közé sorolom, mint az, hogy megcsókolom. Pedig alapjáraton nem bírom a seggfejeket. Ez a példány itt előttem ultra seggfej, aki a nőket csak sétáló bugyiknak látja. Azon sem csodálkoznék, ha perverz szokásként otthon gyűjtené, mint valami skalpot.
-Ha valami baja lesz a kocsimnak jössz ez újjal,- mondom neki mérgesen, miközben kénytelen vagyok kapaszkodni egy éles kanyarnál. A drágaságomat szerintem még nem hajtottam így. Mondjuk.... nem is nagyon engedtem senkit a volán mögé eddig. Ami igaz most sem ez történt, hanem ez az erőszakos fráter erőszakolta ki. Felvont szemöldökkel hallgatom a kirohanását, és kíváncsian várom miképp fejezné be a szidásomat. De nem fejezi be, a végét már nem is értem. De abban biztos lehet, hogy nem utoljára látott engem. Addig nem nyugszom míg ki nem derítem.... mi a fészkes fene folyik itt....
Kipattanok a kocsiból, majd amint ő is kipattan, elveszem tőle a kulcsaim, és felpillantok rá.
-Izé... haza találok, és kösz, hogy haza hoztál,- kacsintok rá,- a következő viszontlátásig,- morgom majd elsietek a lépcsőház irányába.   

~      ~ Szószám ~ ★ ~