Dacre & AJ

- Becky, eltennéd nekem akkor azt a jegyet? – támaszkodok rá a jegypénztár ablaka előtti kis részre, majd egy csábos mosoly keretein belül nagyokat pislogok az üveg másik oldalán lévő lányra. Hangos nevetésbe tör ki, majd fejet csóválva szedi el a kupacból a jegyet és dugja ki az aprócska résen. – Nem, nem. Nem tudom elvinni, mert az előadás előtt nem fogok tudni kiszabadulni és átadni neki. Oda tudnád majd adni, kééééééééééééérlek? Dacre Aldrich-nak hívják, megírom neki sms-ben, hogy egy gyönyörű nőt keressen. – kacsintok rá, mire pír ül ki az arcára. Nem hiába, tudom miként lehet egy nő bőre alá kerülni és ezáltal megszerezni azt, amire szükségünk van.
- Feleségül ne vegyelek Armin? – nem sokan szólítanak első keresztnevemen, de Becky nem akar beállni a sorba és AJ-nek hívni, bírom benne ezt a dacosságot. Kérdésére gyors választ adok, belehelem az üveget és egy elég béna szívet rajzolok rá. Hehe, visszanyal a fagyi, de tudja mennyire kedvelem így nem veszi bántásnak vagy kicseszésnek, max majd kapok valami dorgálás félét később.
Miután sikeresen megtettem a szükséges biztonsági métereket visszafordulok a lány irányába és széles mosollyal arcomon integetek neki. Felmutatja a középső ujját én pedig kacagok, majd futok az életemért mielőtt elkezdene kergetni.
Ma este a Hadestown kerül előadásra, személyem egyik kedvenc darabja és sajnos az utolsó alkalom ebben az évadban amikor táncolhatok benne. Ez volt a legelső darab, aminek megtanultam minden mozdulatát, ismerem, mintha a saját szívdobogásom ritmusa lenne. Ezért kicsit keserédes számomra a mai, záró est, mert legközelebb jövőre bújhatok újra a bányászok kevéske ruházatába, és mutathatom meg testemet. Bár sosem rám figyelnek a közönségben ülők, sokkal inkább a többiekre, de nem zavar hiszen én csak egy kellék vagyok; általam lesz a darab egy egész, meg a táncosaim által.
Egyszer azonban elmélkedtem arról, hogy akár én is játszhatnám Orpheus szerepét, aki keresi szerelmét és megpróbálja visszahozni a pokol mélyéről a zenéjével. Viszont ilyenkor muszáj emlékeztetnem magam, hogy maga a szereplés, az éneklés nem kenyerem, mármint, ha szükség lenne rá tudnám végezni, de nem vagyok alapjáraton szavalós beállítottságú.
Újból rezeg a telefonom és tudom mit jelent, mosoly jelenik meg szám sarkába majd előkapom és csak rázni tudom kobakom, az üzenetváltásaink egyre furábbak lesznek és csak hálát tudok adni amiért senki nem olvassa őket. Néha különös irányokba terelődik a beszélgetés, mintha lenne valami közöttünk, de nincs… mármint a levegőn kívül nincs semmi, mert én nem bírom úgy Őt. Asszem.
- AJ! Hahó? Mindjárt fél 5, elkéne kezdeni beöltözni a sminkesek már várják a csapatod. Tudod merre vannak? – az egyik stábtag ugraszt ki gondolatmenetemből, mire lehunyom a szemem és így visszakerül a való világba. Nemlegesen megrázom a fejem, majd amilyen gyorsan csak tudok szaladni kezdem felkutatni a táncosaimat, bár sokáig nem kell keresnem hiszen a megszokott helyükön vannak: mindenki a táncterem padlóján elterülve fekszik és várják a mantrát.
Bevett szokássá vált az összes táncosomnál, hogy előadás előtt lefekszünk az általunk kikoptatott padlóra és hálát adunk, mikor miért. Mindenki mond hozzá valamit amiért hálás vagy miért akarna az lenni, esetleg mit várnak a mai estétől. Látom, hogy már csak rám várnak így lefekszek az első szabad helyre és Melissa már rá is kezd. Mikor rám kerül a sor én csak annyit mondok: egy új kezdet.
És innentől kezdve az idő csak úgy pörög, beülünk a székekbe és elkezdenek átváltoztatni minket majd sorba megyünk a ruhákért, mindenki beszélget és izgatott. Ez az utolsó show. A Hadestown ma utoljára kerül előadásra és ez mindig olyan keserédes számunka, a musical az életünk. Miután mindenki kész jön a közös pacsizás és a rendezők mondanak két szót, utána csatakiáltás és kezdődhet a buli. Beállok a kezdő jelenetben a helyemre és mély levegőt veszek. Testemet átjárja az izgatottság, az öröm és bizsergés.
Kezdünk.
Két felvonás múlva már a színpadról lefelé futunk le, izzadtan, néhányan büdösen és piszkosan, de örömteli arccal. Mindenki csak úgy sugárzik az örömtől, a megkönnyebbüléstől és az izgatottságtól, ami most fog következni: együtt iszunk. Míg mások visszamennek a saját kis öltözőjükbe leszedni magukról a sminket és átvedlenek valami utcai, kényelmesebb viseletbe addig én úgy ahogy vagyok, szakadt utcagyereknek öltözve megyek ki a közönséghez a rejtett ajtón keresztül, hogy megkeressem vendégemet és bemutassam Michael-nek, aki segíthet neki.
Céltudatosan rohanok a helyéhez de útközben elkapnak az emberek, néhányan gratulálnak míg mások azt szeretnék kérni, hogy vigyem hátra őket. No ma’am, nem ma. Máskor lehet megtenném pár személlyel, de ma nem érek rá. Látom a hátát, ezért gyorsítok lépteimen nehogy lelépjen és a karja után kapok.
- Csak nem akartál lelépni köszönés nélkül?

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

Egy óriási sóhaj szakad ki belőlem egy apró kuncogás kíséretében ahogy a plafont bámulom. Már úgy egy órája tervezek elmenni zuhanyozni hogy jól nézzek ki ma este de nem megy. A mobilomat bámulom ami megint megrezzen a mellkasomon én pedig ostoba vigyor kíséretében kapom fel és nézem meg hogy AJ mit írt nekem.
Az elmúlt két napban folyamatosan, szünet nélkül írogattunk egymásnak. Néha csak idióta memeket küldözgettünk egymásnak, néha igen komoly témákról beszélettünk az idő nagyrészében mégis... flörtötünk és szexuális póénokat írogattunk egymásnak.
Úgy éreztem kezdek fülig belezúgni a srácba. Annyira helyes volt... Édes... Intelligens és vicces. Ő volt minden amit egy srácban kerestem leszámítva azt hogy elméletileg hetero és van egy barátnője aki amúgy egy rideg picsa.
Ez a srác sokkal jobbat érdemelne. Még ha nem is engem... de jobbat.
Meghívott a ma esti előadására így legalább nem töltöm egyedül az estét megint, ha már Mila lelépett romantikázni. Elmondhatatlanul irigykedem rá, hiába tudom hogy holnap este már itt lesz velem.
Visszaírok még AJ utolsó üzenetére miszerint a jegyem majd egy gyönyörű nőtől kell átvennem és elmászom zuhanyozni. Szerenték jól kinézni ma este, ha már első sorból nézhetem ahogy táncol.
Mivel Mila nincs itthon egyedül kell kitalálnom hogy mit vegyek fel ami elegáns mégsem túl sok. Amiben jól nézek ki mégsem sugallja azt hogy meg akarom magam dugatni a főtáncos sráccal aki nem mellesleg foglalt. Milának egyből lenne egy szettje, zakótól-zokniig de én sajnos meg vagyok lőve. Azon ritka alfalaja vagyok a meleg srácoknak akik sosem értettek a divathoz vagy a ruhákhoz így egy nem-randira kiöltözni nekem külön kínszenvedés. Végül egy egyszerű fekete garbó mellett döntök, amihez felhúzok egy zakót és egy szép szűkszabású nadrágot. A szépcipő természetes csak úgy fénylik a lábamon. A hajamat ha akarnám se tudnám belőni így maradok borzas. Ez a szexepilem.
Még egy utolsó pillantás után a tükörben befújom magam a kis illatommal és elindulok a színház felé. A Hadestown egy olyan darab amit már ezer éve meg akarok nézni de sosem jutottam el rá. Izgatottan keresem az AJ által leírt hölgyet, Beckyt. Mázli hogy képet is küldött róla, különben sosem találnám meg olyan tömeg van.
Mikor meglátom a jegypénztárban egyből odasietek és bemutatkozom neki. Kissé meglepve de mosolyogva nyújtja át a jegyem és egy üzenetet küld AJnek akinek mint most megtudtam Armin az első neve. Cuki.
Az üzenet csupán annyi hogy kapja be, így nem nehéz megjegyezni.
Hamarosan elfoglalom a helyem, közel a színpadhoz, pont középen így mindent tökéletesen láthatok. Izgatottan várom hogy elkezdődjön az előadás, hogy lássam és halljam a színészeket mégis...
Ahogy a táncosok színpadra lépnek, a világ megszűnik. Egyetlen embert figyelek végig. Bevallom... fogalmam sincs mi történt a színpadon...
Nem tudtam levenni a szemem AJről.... Ahogy mozog, ahogy táncol, ahogy pörög forog jobbra balra. Sosem láttam még senkit ennyire tökéletesnek és dögösnek mint itt most őt...
Alig kapok levegőt...
Az előadásnak egy pillanat alatt vége lesz és mire észbekaphatnék már oldalognak ki mellettem az emberek. Nem beszéltünk meg találkozási pontot AJ-vel így felállok hogy kint várjam meg az aulában de mire kettőt lépnék valaki elkapja a karom. megfordulva ismerem fel az arcát a műkosz és az izzadság alatt mire ragyogó mosoly terül szét az arcomon.
- Isten ments! Odakint akartalak megvárni - a hirtelen fellelkesüléstől át is ölelem egy pillanatra, egy kicsit sem zavar hogy tocsog az izzadságban - AJ ez fantasztikus volt! Annyira jók voltatok! Imádtam minden percét - azt persze nem kell tudnia hogy az előadásból semmire nem emlékszem mert végig rá csorgattam a nyálam.
- Odakint várjalak meg? Vagy megmutatod az öltöződet - vigyorodok el kajánul. Valami ilyesmiről beszélgettnk Messengeren nem igaz...?

Dacre & AJ

Kapcsolatunk elején Jessica is eljött minden előadásomra, alkalom adtán pedig többre is annyira elnyerte a tetszését viszont, ahogyan telt-múlt az idő és a kapcsolatunk elhagyta a rózsaszín ködös korszakot úgy a lelkesedése is alább hagyott, már nem járt el mindegyikre. Pedig szerettem volna látni az arcát az emberek között, rámosolyogni pár mozdulat vagy üres pillanat között és később erről beszélni órákon keresztül, hogy emlékszik-e arra a percre vagy milyen nehéz volt megtanulni ezt a mozdulatot, úgy igazán vágytam arra, hogy szeresse, amit én szeretek. Teljes szívéből, mélyen és igazán. De nem.
Számára a színház nem jelent sokat csak embereket, akik élőben adnak elő ősrégi darabokat, amiket próbálnak a mai divatokhoz megfelelően átírni, de a legtöbbször kudarcba fulladt. Ez volt a véleménye, semmi több és ez bántott, de szerettem. Elfogadtam az ellenállását, de fontos alkalmakor szerettem volna, ha itt van velem, megoszthatom ezt vele, de ma nem ért rá. Ma sem.
A csalódottságnak kéne átjárnia a testemet, de ehelyett az izgatottság van jelen szervezetemben, hiszen az újonnan megismert srác igent mondott a meghívásomra. Valamiért az elmúlt napokban követeltem a társaságát, ha nem írt akkor kattogott az agyam mit is írhatnék én neki, talán megszállottja lennék ennek a srácnak? Nem gondolom.
Olyan régóta vágytam már egy jó haverra, hogy most, mikor megkaptam szeretném teljesen bevonni az életembe. Ha valakiről mesélnék a barátaimnak akkor Ő lenne és mivel tudom mi szeretne lenni, ha nagy lesz tudom mennyire fogja élvezni az előadást és hogy ez az afterparty mekkora lehetőséget ad neki. Meglepi.
Amint a színpadon táncolok néha oda-oda pislantok az első sorban és keresem a tekintetét, szeretnék inteni neki, de sehogy sem fér bele a mozdulatsorba. Egyszer mikor a színpad elején haladok el mégis megengedek magamnak egy kacsintást irányában. Ha Augustus Watersnek és Hazel Grace Lancesternek az okay? volt a jelük, akkor nekünk a kacsintás. Látom arcán a varázslatot, hogy mennyire magával ragadja a darab és emiatt gyorsabban dobban a szívem. én is ugyanígy érzek minden alkalommal mikor valami újat láthatok. Beleesek, és ezt az érzés keresem a partneremben.
Az események pörögnek, mi pedig a tüdőnket is kiköpve táncolunk, hogy mindenkinek elvegyük a lélegzetét. Érzem a fájdalmat a tüdőmben, ahogyan kapkodna a levegőért és sípol, de nem érdekel, szeretnék most mindent beleadni és még mielőtt kiköpném utolsó lélegzetemet már vége is lesz. Mehetek bevásárolni. Hamar megtalálom keresettemet és meglepő módon egyből a nyakamba ugrik. Akaratlanul is beleszagolok a nyakába, ugyanaz az illat, mint a tusfürdőjének és akkor este. Elmosolyodom, majd kissé csalódottá válok mikor elhúzódik, de természetesen megértem, fura lehet egy férfit ölelkezve látni és amúgy sem vagyunk egyedül.
- Minek mennél ki, ha már bejöttél? – teszem fel a költői kérdést miután elengedett, majd a hajamba túrok, hiszen pár tincs előre kúszott. – Tényleg tetszett? Megmondhatod, ha nem bár nem fogok hinni neked, a színpadról láttam az arcodat és az mindent elárult… Elvarázsoltalak a mozgásommal, mi? – húzogatom a szemöldökömet kihívóan majd elnevetem magam. Közben a beszorult levegőt próbálom kitornázni tüdőm alól ezért megdőlök egyik irányba. – Dehogy is. Megmutatom az öltözőmet utána meg a többieket. Gyere utánam.
Sarkon fordulok és azzal a lendülettel indulok el a színpad irányába, majd elhúzom a jobb oldalán található függönyt így napvilágot lát a rejtett ajtó, amit kinyitok és máris egy alagútban vagyunk mely a színfalak mögé visz be.
- Nyugi, nemsokára vége lesz és kiérünk a bokrosba. – nézek hátra vállam fölött, és folytatom tovább az utamat. Ez a hely olyan, mintha a második otthonom lenne, minden zegzugát ismerem, az összes folyósót és rejtekhelyet. Ha tudnék csinálnék egy Tekergőt térképét róla, de nem akarok. Ez a tudás legyen csak az enyém. Amint kiérünk a kevésbé megvilágított alagútból egy nagy előtérbe érünk, ahol páran már ott vannak és hangosan nevetnek valamin. Odaintek nekik, mire füttyögnek párat és megütögetik mellkasukat, amit csak egy nevetéssel reagálok, közben szorgosan az öltözőm felé veszem az irányt.
- Ez az én kis odúm. – nyitok be előre engedve őt és miután beljebb ért megyek be utána, magunk mögött bezárva az ajtót. A szoba nem nagy, de egy személynek bőven elég: pasztell zöld színű és különböző darabok poszterei díszítik, néhány kép a barátaimról és szüleimről együtt. – A táskámban van pia, ha már itt elakarsz kezdeni inni, addig én vetkőzők.

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

Hihetetlen hogy a szívem menynire félre tud verni egyetlen kacsintástól. Lehetséges volna hogy tényleg így belezúgtam ebbe a srácba..?
Mila óva intett ettől én mégsem tudtam szabadulni a gondolattól hogy milyen lehet vele... Hogy milyen lehet a kezét fogni, csókolni az ajkait, a vállába bújva ébredni minden reggel?
Romantikus, nyálas hülyeség, egyáltalán nem illik hozzám és ezzel tisztában is vagyok ez a srác mégis... Mintha teljesen felborította volna a világom néhány nap alatt.
Nem tudtam kiverni a fejemből, ha lehunytam a szemem csak őt láttam magam előtt. Lehet hogy megőrültem?
Háromszor tapsoljuk vissza őket és ahogy kijönnek megint és egy pillanatra összeakad AJ-vel a tekintetünk a számba tett ujjaimmal kezdek füttyögni és rákacsintok én is. Ez már bevett szokás lett nálunk. Állandóan kacsintgatunk a másikra.
Mikor végre megjelenik látom rajta hogy nagyon kivan, még mindig pihegve veszi a levegőt, és izzad de a legkevésbé sem érdekel.
Ahogy magamhoz szorítom egy röpke pillanatra, még érzem hogy milyen gyorsan ver a szíve a mellkasában és hogy milyen forró a bőre. Az illatát még így is éreztem, legszívesebben még a nyakába bújtam volna egy darabig de valljuk be az nem lett volna túl férfias...
- Oh teljesen, a csípőmozgásod teljesen hipnotizált még mindig jojózik a szemem tőle - nevettem és hátratűrtem egy újra előreszökött tincset a homlokából - De tényleg elképesztő előadás volt... Ha még játszanátok, eljönnék az összes előadásra! Mindegyikre!
Ahogy maga után hív persze azonnal követem át a függönyöt valami sötét romantikus félhomályos folyosóra. Nem tudok másra gondolni minthogy legszívesebben elkapnám és a falhoz szorítanám még az sem érdekel hogy mennyire megizzadt de... Jó fiú leszek és nem teszek semmi ilyesmit.
- Ohh a bokrosban fogod elvenni az ártatlanságomat? - vigyorodok el kajánul ismét ahhogy hátranéz rám. Végülis messengeren se beszélgettünk semmi másról csak hogy... ja. Borzasztó szexuális feszültség volt olykor. Milának küldtem pár screenshotot, hát odavolt értük...
Hamar kiérünk egy kis placcra aho a többi táncos lődörög és forrong az adrenalintól mire nem tudok nem elmosolyodni rajtuk. Én is ezt akarom érezni egy egy előadás után...
Hamarosan belépünk az aprócska öltözőbe ami egy embernek kényelmes kettőnek már kisit szűkösebb del félrehúzódok nézelődni hogy eférjen tőlem.
- Nagyon hangulatos - mosolygok ahogy sorra végignézem a kirakott posztereket és fotókat. Minden érdekel ami vele kapcsolatos legyen akármilyen kis apróság.
- Oh műsoros ivászat? Öltáncot is kapok? - vigyorogtam rá de a táskájához lépve kikaom az említett piát - Poharazunk vagy nem zavar a nyálam? - nézek fel rá és próbálok nem túl hangosan fanboykodni a meztelen felsőtestére ahogy öltözni kell.
Bármit is iszunk a melegsége hamar feltüzeli a kis testem és ki kell bújnom a zakómból így már csak egy feltűrt ujjú garbóban üldögélek mellette.
- Remélem nem öltöztem túl... Mila nem volt ott hogy kikérjem a tanácsát, egyedül meg teljesen életképtelen vagyok - tártam szét a karom.

Dacre & AJ

Azért születtem meg erre a bolygóra, hogy boldogságot hozzak az embereknek és mivel a drogok még nem legálisak, így csak egy képen tudok mosolyt csalni az arcukra, részt venni annyi előadáson, amennyin csak tudok.
Így mindig mikor a színpadon vagyok az a célom, hogy kinézek egy személyt magamnak és az előadás végéig elérem, hogy nevessen, mosolyogjon és élvezze az egészet. De a mai nap más volt ilyen szempontból, mert nem random választottam ki a személyt, hanem pontosan tudtam kit szeretnék mosolyogni látni.
Szerencsémre viszont nem kellett sok munkát belefektetnem a vidításába, mert úgy vigyorgott, mint a tejbe tök és ezt nem tudtam nem magamra venni. Miattam van itt és ha egy picit is, de miattam érzi jól magát és talán csak engem figyel, egy biztos, én Őt figyelem. Mikor már harmadjára megyünk vissza a szereplőkkel meghajolni akkor észreveszem a kacsintását, aminek hatására hatalmasat dobban szívem. Csak most ne essek össze, kívánom és amint lemegyek a színpadról levegő után kapkodok.
Mikor odaérek hozzá testem még meleg, izzadt és a légzésem sem állt még vissza a megszokottra, így néha hangosabban veszem a levegőt. Hiába táncolok órákat, néha nekem is elfogy a szusz, főleg egy ilyen intenzív előadás után, amit annyira imádok és amibe mindenemet beleadtam.
- Csak azért csináltam, mert éreztem a szemedet rajtam. Még szerencse, hogy erősen passzolt rám a ruha különben letépted volna. – nevetek fel, majd meglepetten pislogtam rá amikor eltűrt még egy kósza tincset arcomból. Nagyot nyeltem. A hasamban meg zubogó tengermozgást éreztem. – Ökhm. Lesz majd még alkalom bőven, aztán ki tudja lehet legközelebb már te is velünk leszel fent a színpadon. Ha jó kisfiú leszel akkor később felhozlak a színpadra. – emlékszem milyen érzés volt nekem először felmenni rá és érezni bőrömön az összes reflektor melegét. Megijedtem és úgy szaladtam le, mint egy kislány, de hamar összeszedtem magam hiszen ez az álmom.
Játszadozok a gondolattal, hogy hirtelen állok meg aminek következtében nekem jön és megérzem bőrének melegét sajátomon. Nagyot nyelek és elhessegetem a többi pajzán gondolatot, hiszen nekem nem szabad így gondolkodnom. Jó formán házas ember vagyok!
- Talált süllyedt, de azt hittem te fogod az enyémet. Most csalódott lettem. – ajkaim lefelé görbülnek, szemem sarkából pedig egy könnycsepp is kicsordul. Nem hiába, tudok parancsszóra sírni. Mindent meg kellett tanulnom egyetem alatt, de csak a hasznomra válik.
A srácok, a barátaim és társaim mindig különösen viselkednek előadás után, most fel vannak pörögve de volt már olyan, hogy csak ültek egymásnak dőlve és merengtek az élet nagy dolgain. Ez most más, és én is érzem az este nem egy átlagos lesz.
- Kösz, próbálom otthonossá tenni a helyet. Rengeteget vagyok itt. – körbe nézek, majd a kanapén lévő ruhákhoz megyek és elkezdek levetkőzni. Nem vagyok szívbajos, ha valaki táncosként operál az hamar leveti a gátlásait. Lehúzom a nadrágomat is, majd előveszek egy törölközőt és áttörlöm vele izzadt testemet, vizes törlővel pedig a kosztól is megszabadulok. – Sajnos nem, elfogytak a rúdjaink ma estére. – szomorúan válaszolok kérdésére, majd hátat fordítok neki és lehúzom a testszínű alsómat, hogy felvegyem az újonnan beszerzett hercegnőset. – Nem zavar a nyálad, bár lehet kérnem kéne egy felmosót még a végén valaki elcsúszik rajta. – nézek vissza rá a vállam fölött, majd felkapom a sima, fekete farmeromat, utána odalépek hozzá és elveszem kezéből a vodkás üveget. Nagyot kortyolok belőle ami miatt megborzongok és teljes testem borsódzni kezd.
- Lehet jobban jártál volna. Amúgy teljesen normálisan öltöztél fel egy színházi előadáshoz, az afterparty már kevésbé formális… adjak egy felsőt? Meg fogsz ebben sülni. – míg válaszát várom az ablakomhoz lépek és résnyire kinyitom, hogy a keletkezett forróságot valamennyire kikergessem, bár tudom, hogy ez belőlünk fakad. Ha kért felsőt akkor előkapok egy sima fehéret a nyitott ruhatartóról, majd lehuppanok a kanapéra és hátra döntöm fejemet a támlának. – Mindjárt összeszedem magam, de még borzasztó melegem van, a felső is csak rám tapadna.

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

- Oh valójában azért imádkoztam hogy szétrepedjen - forgattam meg a szemem vigyorogva mintha csak viccelnék. De nem vicceltem komolyan szerettem volna ha lereped róla valami. Vagy ha én szedem le róla... Vagy bármi csak lássam a meztelen bőrét. Szörnyű vagyok? Igen. Bánom? Nemmmmigazán.
- De jó is lenne... Annyira szeretnék egy ilyen színpadon játszani - a színpadra nézek álmodozó szemekkel, egy nagyot sóhajtva - Ilyen jelmezekben ilyen jó dalokkal... Ilyen jó táncosokkal a hátam mögött - pillantok rá félmosollyal.
Elképzelni hogy egy ilyen színpadon játszom majdhogynem elérhetetlen álomnak tűnt... eddig. Mióta AJ-t ismerem úgy érzem minden lehetséges. Akár egy nap én is állhatok odafent Orpheusként és énekelhetek a szerelmemről akit talán sosem kaphatok vissza... Most arról a szerelemről énekelnék ami nem lehet az enyém..
- Elvehetjük egymásét i... - erre bennem akad a szó és döbbenten nézek végig a kigördülő könnycsepjén - Várj te most komolyan sírsz, jézusom megijesztettél! - csapok a vállára játékosan és elnevetem magam. Én nem tudok ilyenekt, bár egyszer Romeóként meg kellett halnom a színpadon. Az nagyon jól ment.
- Zseniális vagy - kuncogok ahogy elhaladunk a barátai mellett akik mindenféle disznóságot kiáltoznak egymásnak hogy aztán éktelen rögösébe csapjon át a beszélgetés. Igazából még szimpatikusak is. Talán ma este sikerül beszélnem velük is egy pár mondatot.
Igaz félek attól hogy AJ majd egyedül hagy én meg álldogálok ott egyedül mit egy hülye.
- Nekem tetszik itt... Hangulatos... Olyan... színház feelingje van az egésznek. Hiányzott ez a hangulat, eddig fel sem tűnt hogy mennyire... - sóhajtottam végigsimítva az egyik poszteren. A Machbetet még mi is játszottuk a suliszínházban. Annyira imádtam még a szövegtanulás részét is...
- Oh nagy kár, pedig megnéztem volna ahogy pörögsz körülötte... - pillantok rá és azonnal előre is kapom a tekintetem ahogy a testszínű alsó alól előbukkan a... nos valós bőre. SImán levetkőzik előttem amit amúgy nem bánok... De... Kicsit váratlanul ér.
- Majd szólok az egyik takarítónéninek hogy mosson fel a helyemen is miután az egész előadás alatt csorgattam a nyálam utánad... - vigyorgok rákacsintva ahogy elveszi a kezemből a vodkásüveget. Nagyot kortyol belőle amit utána én is követek. A meleg azonnal szétárad a bensőmben és érzem hogy vacsoráznom kellett volna.
- Nem baj ha itthagyom? Majd visszahozod ha lesz időd, de nem lenne kedvem cipelni - nézek rá. Hamarosan kapok egy sima egyszerű fehér pólót mire felállok és kibújok a garbómból.
Én közel sem vagyok olyan izmos és formás mint ő de nem nézek ki rosszul. A köldököm alatt egy vékony sötétbarna szörcsík vezet az apró lóherékkel díszített alsómig.
Belebújok a pólóba aminek olyan illata van mint neki majd visszadőlök mellé.
- Megszoktam hogy pucérkodsz, öt perce se ismertelek de már egy szál törölközőben flangáltám előttem - vigyorgok rá és kiveszem a kezéből a vodkás üveget. Lehúzok pár kortyot majd megnyalva az ajkam visszaadom neki.
- Hova tervezünk amúgy ma menni vagy mi a terv? Ugye akkor se fogsz otthagyni ha részegen nagyon gáz leszek és felmászok az asztalra táncolni? - veszem elő a legszebb kiskutya szemeimet könyörgőn.

Dacre & AJ

- Ez most nem jött be, talán legközelebb vagy elhívlak a Medúzára, ott semmi nincs rajtunk. – a másik kedvenc előadásom, ott bár nem táncolunk sokat mégis van egy-két jelenet, amikor feljövünk a színpadra. Többnyire statiszta szerepet játszok a testszínű nadrágomban és a keveset takaró anyag szoknya szerűben. Megnyalom alsó ajkamat, vajon tényleg ezért imádkozott? – Majd fogsz, csak ne add fel. Én hiszek benned, aztán emlékezz majd rám, ha nagykutya leszel. – én is így néztem a színpadra, mikor még elérhetetlen volt. De talán mai napig így pillantgatok a szent hely felé. – Vagy nálunk jobb táncosokkal, apró bakikat sikerült becsempészni az előadásba, valaki túlságosan elterelte a figyelmemet. – felé döntöm a fejemet, és tényleg igazat mondtam neki. Majdnem hasra estem az egyik láb átugrásnál, mert belemerültem a gondolataimba és az Ő vetkőzte…. nem, nem gondolhatok ismételten erre.
Mikor észreveszi a könnycseppet arcomon gyorsan letörlőm hüvelyk ujjammal és azt is lenyalom, jó sós, amit a mai intenzív kardió után teljesen megértek.
- Ilyen félős vagy Aldrich? – csukott szájjal engedek ki egy nevetéshez hasonlító hangot, majd folytatom az utunkat az öltözőig. A bolond társaim próbálják kiadni a fáradt gőzt, amit megértek, viszont nekem most nem sok kedvem van hozzájuk csatlakozni. Általában a műsorok után én is beülök hozzájuk, néha egymás hasán fekszünk és mindenki azt mondja, hogy ha-ha. Instant röhögőgörcs. – Akkor tennünk kell, hogy minél hamarabb megoldjuk a problémádat. Ma este bemutatlak Michael-nek, minden vonzerődet vedd elő nála. – jó tanácsot osztok meg vele. A falon a rengeteg poszter mellett családi képek is vannak, a szüleimmel és a tesómmal, a legeslegjobb barátaimmal de Jessicaval egyetlen egy sem vagy csak olyan, ahol csoportosan vagyunk.
- Majd máskor időben lefoglalod, nem vagyok egy olcsó szajha. Megkövetelem azokat a kilókat. – vállam fölött hátranézek miközben a nadrágom után kutatok, látom, ahogyan elkapja fejét amire felszalad a szemöldököm. – Zavarba hoztalak? Nem vagyok túl szégyenlős… - vállat vonok.
Engem nem zavarna, ha Ő vetkőzne meztelenre, talán segíthetnék is neki ha szeretné. Micsoda? Megint máshol járnak a gondolataim…vagyis más valakin, másnak a bőrén és másnak az ajkain… Khm. Megköszörülöm a torkomat.
- Hehe, legközelebb adok neked egy tálat, ne vesszen kárba az a sok víz. Ennyire tetszem neked? – nem zavar, hogy meleg és az sem, ha tetszenék neki, de ezt viccből kérdezem és ez érződik a hangsúlyomon mégis van benne egy kis kíváncsiság. Vajon őszintén válaszol nekem? – Persze, tudom hol laksz. – kacsintok rá ismételten.
Az egész testemet átjárja az alkohol, kissé kellemetlen utóízt hagy a számban, amit szeretnék eltűntetni így mikor kiveszi a kezemből az üveget akkor az asztalhoz lépek és a fiókból kiveszek egy nagy zacskó savanyú gumicukrot. Miközben azt bontom ki ülök vissza, és az ingyen előadást élvezem. Szemeim végig mérik meztelen felsőtestét, elidőzök a köldöke és alsónadrágja közti részen. Felsóhajtok.
- Mert nem bírok a véremmel. – nevetek, és bedobok két kukacot a számba majd elveszem a kezéből a vodkát és ráiszok. Utána kezdem csak el rágni, végig Dacre-n tartva tekintetem. – Ne nevetess. Én leszek az első aki felveszi videóra és megosztja instán. Így vagy úgy hírnevet csinálunk neked, baby. – felé fordulok, karom megérinti az övét. Lehunyom a szemeimet és élvezem a vodka bódító hatását. Amikor érzem az első lökéseket a fejemben felállok, megropogtatom a porcikáimat és felveszem a sima méregzöld színű felsőmet. – Mi lenne, ha elszívnánk egy cigit és utána kimennénk a többiekhez? Mostanra már mindenki lenyugodott, összeszedte magát és kiadta valamilyen módon a gőzt. Néhányan orgiát csapna egy-egy fellépés után.

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

- Ohh ez egy igen szimpatikus előadásnak tűnik - dörzsölöm meg az államat elgondolkodva. Láttam már ilyen absztraktabb előadásokat ahol a színész teljesen meztelen vagy csak egy liánt tekernek ízlésesen köré hogy eltakarják az intim részeit. Ez a színház ezen része sosem állt kifejezetten közel a szívemhez de most hogy AJ felhívta a figyelmem erre a darabra feltétlenül el kell mennem rá. Majd viszem Milát is alibinek.
- Oh én nem adom fel... Csak remélek - mosolyogtam rá szélesen és a szavaira elnevettem magam - Ki volt az a szemét? Megverjem neked? Hogy meri elterelni becses figyelmed... - csóváltam a fejem rosszallóan. Vajon mivel vonhattam el a figyelmét? Mire gondolhatott velem kapcsolatban? Lehet hogy olyasmire amikre én is gondolok vele kapcsolatban? Hogy milyen lehet az érintésem a testén... hogy milyen lehet a csókja íze...? Hogy hogy nézhet ki egy kiadós menet után...?
- Te bármikor képes vagy megijeszteni Rollof - forgatom meg a szemeimet elvigyorodva. Ha tudná mennyi álmatlan éjszakát okozott... Igaz az nem igazán rettegéssel hanem inkább mással telt... Khm miről is beszéltünk.
- Michael? Oh ő a rendező? Mit kell tudnom róla? Csak hogy felkészülhessek... De hoztam térdvédőt ha esetleg úgy alakulna az este - vonogatom meg a szemöldököm. Vajon féltékeny lenne ha a rendezővel mennék haza az este...? Na nem mintha bármi esélye is lenne annak hogy ő vigyen haza, de... jó eljátszani a gondolattal hogy full másnaposan mellette ébredek. Vele annyira nem lett volna vészes az a másnap... Talán még ledolgoztuk volna reggel is...
Szép álmok...
Közben a képeit nézegetem. Alig néhány darabon fedezem fel a barátnőjét ami egy kicsit furcsa. Ha én szeretnék valakit, mindenhova ki akarnám plakátolni...
- Akkor legközelebb sokkal több kp-t hozok magammal, nem készültem magánelőadásra - nevetgélek. Persze egyből feltűnt neki ahogy elkaptam a fejem mire kissé elpirulva nevetem el magam.
- Mit mondhatnék... nem szoktam meg hogy valaki csak úgy kérés nélkül ledobja előttem az alsóját... Általában én szoktam lehúzni a másikról... - vigyorodok el kajánul megint rápillantva.
Rákérdez hogy tetszik e nekem én meg mit monfhatnék? Őszinte ember vagyok és... nem akarnám letagadni.
- Hát nem véletlenül bámultalak téged az egész előadáson - vigyorgok felvonva a szemöldököm. Nem tudom hogy viccnek veszi-e vagy komolyan de... Talán nem zavarja hogy tetszik nekem. Talán... talán rájön hogy mellettem jobb helye lenne mint Jessica mellett.
Talán...
- Ó jaj ez ijesztően hangzott - nevettem el magam mielőtt lerángattam volna magamról a garbómat. A hajam megint szanaszéjjel áll és egy beletúrás sem sokat segít neki.
Megint lehuppanok mellé és bár nagy a kísértés hogy leharapjam a szájából kilógó kukac végét, inkább belemarkolok a zacskóba és onnan szerzek magamnak egy kis savanyúságot.
- Mmm ezaz... Mindig is szerettem volna az egész internet előtt hülyét csinálni magamból - vigyorgok a kukacokon csámcsogva és amint elengedi a vodkásüveget én is beleiszom. Mikor fogyott el a fél üveg...?
- Nem isszuk ezt meg előbb? - emelem fel az üveget felé aztán a zakóm zsebébe nyúlok hogy kivegyem a cigimet.
- Te is akarsz szívni egy szálat vagy csak királyi többes? - nézek rá mielőtt az ajkaimmal megfognék egy szálat hogy kihúzzam és rágyújtsak. A szavaira elmosolyodok féloldalasan és kicsit jobban kinyitom az ablakot hogy kimenjen a cigifüst.
- Oh orgiáznak? Szóval ezért hívtál el? - mosolygok angyalian majd egy nagy slukk után egy lassú karikával engedem ki a füstöt.
Hamar elszívom a cigit sőt még lehet hogy a vodkát is megisszuk így felkapom a zakóm és követem ki a barátaihoz.
Senkinek a nevét nem tudom megjegyezni ahogy bemutatkoznak de igyekszem nagyon okosnak és bájosnak tűnni ahogy gyalog elindulunk az egyik szórakozóhely felé. Jó AJ-t ebben a közegben látni... Annyira... felszabadult volt és dögös...

Dacre & AJ

- Mindenképp nézd meg. Imádnád. – ahogy engem is imádhatnál, ha engedhetném. Szeretném érezni magamon az érintésedet… talán többet is szeretnék, de ezt nem gondolhatom, nem mondhatom ki hangosan mert akkor valóra válhat. Nem engedhetem meg magamnak ezt a fajta megingást hiszen tudom mit akarok az élettől, meg elvileg az élet Jessicat sodorta az útamba mikor jelet kértem tőle.
- Nem ismered szerintem, bár nagyon hasonlít rád. A rezgései teljesen kizökkentettek a ritmusból és hatalmas késztetést éreztem arra táncolni, de ellen álltam. – ez olyan, mint a vers. Van üteme és ha megérzed akkor bármikor vissza tudod mondani a sorait, mert a lelkedbe ivódik. Az én versem a zene, a hangzás, és valamiért könnyen eltudtam engedni a kezét mikor azokba a gyönyörű jeges tekintetet magamon éreztem. Kiver a víz.
- Pedig még nem is ismerjük egymást oly régóta… gondolj csak bele mennyit fogsz még mellettem félni. – hosszútávra tervezek minden alkalommal, ha új kapcsolatokat alakítok ki. ÉS valami azt súgja Dacre mély nyomot fog bennem hagyni… vagy én benne. Khm. Érzem ahogyan kapar a torkom, de nem tudnám eldönteni, hogy a szárazságtól vagy valami mástól… - Szereti a szép beszédet, a laza külsőt és az elbűvölő mosolyt. Neked nem lesz problémád vele, ezüst tálcán foglak felkínálni neki és Ő enni fog belőle. Inkább nem akarom tudni mire kell a térdvédő… - pontosan tudom mire gondol és valamiért idegesség tör rám, ha arra gondolok… Nem, miét is gondolok arra? Ha Dacre haza szeretne menni a rendezővel akkor szíve joga, nem? Nem érezhetem magamat akkor pokolian… szomorúnak? Idegesnek? Csalódottnak?
- Természetben is fizethetsz. – mosolygok, nem inkább vigyorgok rá. Megint előjött a leggondtalanabb énem és ezt mind a srácnak köszönhetem. A NAGYBETŰS SRÁCNAK KÉTSZER ALÁHÚZVA DŐLT BETÜKKEL. – Máskor szóljak, ha vetkőzni akarok? Segítesz? Mert ha tudtam volna már rég kihasználtam volna kedvességedet. Utálok öltözni, jobb szeretek meztelenül létezni. – elvégre így teremtett meg minket az Isten, nem? A ruhák számomra csak eszközök, hogy a társadalom elfogadjon és ne fázzak meg, ha nem lenne rá szükségem akkor ugyanúgy mint a lakásomban, itt is meztelenül járnék.
- Óh, szóval így állunk. Azt hittem volt rajtam valami, a szám szélén. – jobb mutatóujjammal a szám széléhez nyúlok és letörlöm azzal a bizonyos mozdulattal. Ha már kóstolgatjuk egymást akkor üssünk rendesen a gombolyagot. Viszont a belsőmben lévő gyerek bukfencet vetett amiért megtudta, hogy tetszem neki. Miért fontos ez? Össze vagyok zavarodva…
- Akkor most jött el az ideje megtenni. – újabb marékkal tömök a számba és kérdésére nem szavakkal, hanem cselekedettel válaszolok, leöntöm nem kevés alkohollal őket, viszont ennyi minden nem fér el benne így kevés ital végigfolyik az államon le a mellkasomra. – Van sajátom. – kezemmel a csepp után nyúlok és lenyalom róla, végig a tekintetét keresve vendégemnek. A fiókom mélyéről előszedek egy mentolos Malborot, tudom, hogy puncis, de az én gyenge testemnek ez is bőven elég.
- A buli utáni orgia sokkal jobb, volt már benne részem. – kacsintok rá, miközben mélyen letüdőzöm a füstöt, bent tartom majd lassan kifújom. Én nem vagyok olyan profi, hogy karikákat fújak de máson biztosan menne a zenélés… Megrázom a fejemet, kikerülök a saját perverz fantáziámból majd mikor végeztem felhúzom magamra a felsőmet és kivezetem a társasághoz.
Néhányan kedvesen méregetik mások megtartják a tisztes távolságot és sutyorognak, őket nem bírom, őket senki sem bírja. A kedvenc embereim körül vesznek minket ahogyan átmegyünk a táncterem mögött lévő eldugott helyre. Ez volt a szentélyünk, a mi saját kis szórakozóhelyünk. ahol rendezők, színészek és stábtagok meg néha odatévedt emberek esetleg bennfentesek iszogattak. Mikor beérünk egyből a pulthoz megyek, kikérek egy jó nagy kör shotot és követem a többieket a foglalt helyünkhöz. Vállam mögött hátranézek, és mikor látom a kicsit lemaradt Dacre-t Joshhal akkor bevárom őket. Valami okból kifolyólag pedig átvetem karomat válla fölött, bevédem a területemet.
- Érezd magad itthon. A vendégem vagy, írass mindent a számlámra. – orrom érinti arcának oldalát, ahogyan a fülébe suttogom ezeket, majd eltávolodok tőle és beülök a srácok közé magam mellett hagyva egy szabad helyet. Az italokat hamar kihozzák, mindenkinek a kezébe nyomok egyet majd jó előadókhoz hűen először éneklünk majd húzzuk le a shotot, mindenki a balján lévőnek a fenekére csapva utána. Minő véletlen, hogy az én balomon a szomszéd srác ül…. – Remélem eddig jól érzed magad. – suttogom amikor újból ülő helyzetbe keveredünk. – Később majd megkeressük Michaelt…

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

- Majd egyszer mutass be neki... - mosolyodok el. A szavai mintha valami dalból lennének, vagy akár versből. MIntha valami különleges lennék. Tényleg különleges lennék neki...?
Hiába próbáltam megérteni azoknak a gyönyörű tengerkék szemeknek a pillantását, nem tudtam mögéjük látni. Féltem hogy valami olyasmit látok ami nincs is ott...
- Szeretnék még sokat félni melletted... - mondtam őszintén. Ha félek majd átkaroljaa vállam és azt mondja nem lesz semmi baj. Tőle el is tudnám hinni hogy nem lesz semmi baj...
- Hmm ezüst tálcán? Ez jól hangzik... Almát is kapok a számba vagy olyan gömbalakú szájpecket tudod...? - sosem voltam nagy bds guru de azért a bilincs tud elég szexi lenni. Igaz az nem indít be különösebben ha korbáccsal cakkosra verik a kerek kis hátsóm.
Vajon hogy tetszene neki ha elmennék a rendezővel? Na nem mintha valószínűleg érdekelné. Sőt lehet még örülne is neki, hisze legutóbb is elmondtam neki hogy magányos vagyok. És az voltam de én őt akartam amgam mellé társaságnak. Nem mást...
- Mosogassak rád, azt akarod mi? - értettem félre szándékosan a vigyorát - Szörnyű... Mila is csak ezért költözött össze velem. Mindkettőtöknek csak a testem kell. A lelkemmel már egyikőtök sem foglalkozik... - kesergek a fejemet csóválva.
Akaratlanul is az jut eszembe hogy akkor valószínűleg otthon is pucéran mászkál. Meg kéne néznem hogy az erkélyről belátok-e a lakásába. A stalkolás tényleg az új hobbim lesz a végén.
- Figyelj ha segítség kell, alig néhány fal választ el minket egymástól, bármikor szívesen segítek - kacsintottam rá vigyorogva. Ha a vetkőztetésről van szó bármikor állok rendelkezésére.
Az ujját követem ahogy végigsimít az ajkain és akaratlanul is végignyalok a sajátomon mielőtt beharapnám az alsót. Újra máson sem járt a fejem minthogy meg akarom csókolni. Kis hján már odahajoltam hogy az ujjai helyett az ajkaim simítsák végig a száját... De lenyeltem a késztetést. Hiszen most vallottam be ogy tetszik nekem.
Ahogy az alkohol végigfolyik az állán megint elkap a késztetés hogy odahajoljak és nemes egyszerűséggel lenyaljam róla a kiömlő vodkát.
- Ha nem vigyázol én is nyalogatni kezdelek mint te engem a múltkor... De én nem használom a kezemet - vontam fel a szemöldököm apró mosollyal a szám sarkában.
Megforgattam a szemem ahogy megláttam a mentolos cigijét. Punciiii~
- Oh igazán? Mondjuk még a múltkori egyetemes szorit sem fejezted be... - sandítok rá nagyon slukkolva a cigimbe. Résnyire nyílt ajkakakl hagytam hogy a füst lassan kifújjon az ajkaimon. Imádtam így játszani a cigifüsstel, Mila mindig könyörgött hogy fújjak neki karikákat.
AJ szerencsére nem hagyott egyedül a társasággal, és mikor kicsit le is maradtam bevárt és nemes egyszerűséggel átkarolta a vállam. Hogy kényelmesebb legyen én a derekát karoltam át, így máris úgy néztünk ki mint egy édes meleg pár. Na nem mintha bántam volna...
Érezm a lehelletét végigsimítani az arcomon az orrával együtt mire felé fordulok. Az orrunk egy pillanatra összeér ahogy mindketten fordulunk, a szemeim az övébe mélyednek egy végtelennek tűnő pillanatig.
- Igyekszem... köszönöm... - súgom neki. Hamar előkerülnek a tmények és az első érintés na meg a seggrepacsi AJtől meglep de aztán elnevetem magam. Furák ezek a színházas emberek... De én is ide akarok tartozni...
Hamar kapok még egy sört a shotjaim mellé de már érzem hogy a világ sokkal puhább és ködösebb körlöttem. Kezdtem becsípni.
- Oh csodásan érzem magam... És mire eljutunk Michaelhez még csodásabban fogom - nevettem belekortyolva a sörömbe - Van kedved még shotozni? Isteni finomak itt a shotok..
Meg se várom a válaszát csak elindulok a pult felé és kikérek fejenként három shotot. Hármat neki hármat magamnak.
- Van kedved versenyezni? - vigyorgok rá kihívóan felemelt állal - A nyertes azt kér a másiktól amit csak akar!

Dacre & AJ

- Szemét, önző disznó vagyok és csak magamnak szeretném szóval erről lecsúsztál… - kezemmel viszlát-ot integetek. Mindketten tudjuk kiről van szó és ha ez nem ad okot a reményre a másik személyben, akkor nem tudom mi adhatna. Miért kedvelem Őt?
Rejtély.
Talán mert Ő a másik felem? A jobbik? Az… igazi? De ő srác én meg Jessica… és miiiiiiiiiiiiiiiiiiiii….
Szeretne még sokat félni mellettem. Visszhangzik a fejemben, újra és újra lejátszódik mintha beragadt volna egy kis részlet valamilyen dalból, amit nem tudok kiverni a fejemből ameddig nem hallgatom rongyosra. Rongyolnék mást…
- Hé, én nem vagyok vevő az ilyen cuccokra majd eldöntitek Michaellel mit akartok, én azt szeretem, ha a rendőr megbilincsel. – védekezőn emelem fel kezeimet, ugyanolyan távolságra tartva egymástól. Lelki szemeim előtt viszont megjelenik Dacre rendőrnek öltözve és egy bilincset pörgetve az ujjhegyén. Ágyék tájon érzem a szorítást, és rengeteg erőmet kell felhasználnom, hogy ezt az álomképet elkergessem és büdös szivacsokra tereljem gondolataimat. Lohasztó.
- Kifogtál rajtam.. Kezet fogok majd Milával, amiért nem értékeljük a lényedet és csak kizsákmányoljuk a tested kincseit. – megnézném azokat a kincseket közelebbről. Érezni a pihéit az arcomon, meg mást is… és csak pislogok. Megint levegő után kapkodok miközben úgy ver a víz, mintha 40 fokos lázam lenne pedig csak a pálinka jó ilyen fok felett. – Adok egy kulcsot és akkor bármikor átjöhetsz vetkőztetni, akár az éjszaka közepén. – imádom mikor rám kacsint. Olyan fura érzés azt érezni, hogy valakit imádunk. Nem tudom hová tenni az érzést mert én emberek után nem szoktam epekedni vagy ennyire odalenni, de a személyisége, a teljes lénye valamiért ezt hozza ki belőlem. Képtelen vagyok elterelni a gondolataimat.
- A nyelvedet jobban szeretném érezni a testemen. – igazat mondok. Legalábbis úgy gondolom, mert a vodkától már nem igazán tudom megkülönböztetni a valóságot és az álmot, bár azt mondják a részeg ember igazat mond. Tényleg ezt szeretném? Naná! És szabadna nekem erre vágynom? Abszolút nem… tilos lenne, de nem tudok nem ezen morfondírozni. Érezni akarom Őt a fene vigye el….
Mivel a testem a templomom csak nagyon ritkán engedem magamnak az élvezeteket, a káros dolgokat, mint amilyen az ajkaim között tartott cigaretta. Elbűvölve nézem a karikákat, majd az ajkakat melyek megformálják őket és késztetést érzem sajátom rátapasztására. De nem teszem, helyette olyan gyorsan tüdőzöm le, mint még soha, ami miatt a fejembe száll jó hamar. Forog a világ, vagy én forgok benne?
- Csak fogadás volt. Semmi nagy sztori, egy sráccal kellet smárolnom. Nem volt rossz. – vállat vonok. Nekem nem tűnik nagy dolognak, piáért csináltuk és egyetemen mindenki megőrül és csinál dolgokat valamiért cserébe. Nekem akkor a pia volt a mindenem, de tovább nem jutottunk a sráccal pedig lehet bele mentem volna. MIIIIIII?
Jól esett érezni a kezét a derekamon, néha hozzáérintettem övéhez a sajátomat, és az így is vadul kalapáló szívem még hevesebben vert mikor összeért az orrunk pár másodperc erejéig. Remélem nem most fogja bemondani az unalmast.
Mi alapjáraton egy befogadó társaság vagyunk, így nem esik nehezünkre Dacreval együtt inni a szokásainknak hűen. Látom rajta, hogy élvezi a dolgot és ahogy csúsznak a felesek úgy lesz egyre vörösebb az arca és fesztelenebb a kedve. Sört iszik a tömény mellé, hozzá képest én csak a csini esernyős italomat szürcsölgetem és a többiekkel is dumálok.
Követem a pultig, ahol már három újabb körre invitál. Egyensúlyérzékem viszont már nem olyan, mint józan állapotomban így akaratlanul is de közelebb megyek hozzá mint eddig. Érzem lábát az enyémnek feszülve, fenekét pedig intimebb helyeken. Nagyot nyelek.
- Rendben. – egyezek bele majd olyan gyorsan iszom meg a saját részemet, mint még eddig soha semmikor. – Hmmm… azt hiszem én győztem… kívánni pedig azt szeretném, hogy töltsd nálam ma az éjszakát. – arcát bámulom, tekintetében veszek el és várom válaszát bár sok választása nincs hiszen tisztességesen nyertem meg a csatát. Közben a pultosnak intek, három shotot nyújt elénk mire Dacre háta mögé nézek és megszólítom a bongyori hajút. – Michael! Gyere igyál velünk. – a srác feljebb tolja orrán a szemüveget, majd leszáll a székről és csatlakozik hozzánk. Bemutatkozásra nyújtja kezét én pedig nemes egyszerűséggel ismertetem meg őket egymással. – Michael Dafointe, Ő itt Dacre Aldrich akiről beszéltem… ő a barátom. – és most miként van értve a barátom? Mindenki saját maga döntse el, de még én is. Míg Michael elkezd beszélni addig arrébb húzódok a sráctól és szép egyenes léptekkel megyek el a mosdóba könnyíteni magamon.

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

- ÉN azért mástól is elfogadnék egy bilincset - nagyon próbálok nem jelentőségteljesen rápillantani, de nem sikerül. Nem tudom nem a szemeit figyelni miközben beszélünk. Nem tudom visszafogni a flörtölést hiába tudom hogy nem lenne szabad. Hiába tudom hogy elméletileg hetero... Hiába tudom hogy barátnője van. Olyan forróság árad belőle és vonz felé mintha ő maga lenne a Nap.
- Hát ezaz... Szegény kincseim - ölelem át magam lebugyesztett alsóajakkal és megcsóválom a fejem. Persze... nagyon is élvezném ha kihasználná a testem kincseit. BÁrmelyik kincsem az övé lehetne.
A mosolyom kiszélesedik ahogy azt mondja akár az éjszaka közepén is átmehetek vetkőztetni őt. Bármikor megtenném... Akár napjában kétszet is.
- Vigyázz a végén még szavadon foglak... - néztem mélyen a szemébe. Szeretnék a fejébe látni. Tudni hogy nem csak viccel-e és én látok bele többet. Tudni hogy van esélyem. Biztosra. Nem csak... kétes reakciókat kapni amiknek ki tudja hányad része vicc, és hányad része igazság.
Felszalad a szemöldököm és újra beharapom az alsóajkam. Bárhol szívesen játszanék rajta a nyelvemmel. Ahol csak szeretné. Amikor csak szeretné.
A karikáimat figyeli, mire féloldalasan elmosolyodok. Még mindi az ajkaim figyeli, mintha azt várná hogy hirtelen valami előbukkan az számból. Vajon ő is arra gondol amire én? Vajon ő is annyira meg akar csókolni enem mint én őt?
A sztori tényleg nem volt nagy durranás de beindította a fantáziámat.
- Szóval élvezted...? Más mint egy lányt csókolni? Sosem csókolóztam lányokkal... így természetes a kíváncsiság, azt hiszem - mosolyodtam el a kanapé hátuljára támaszkodva miközben ipöccintettem a hamut az ablakon.
Lett volna rá lehetőségem nem is egyszer... mégsem vonzott. Annyira kíváncsi azért nem voltam.
A társaság nagoyn hamar befogdott, szinte egy lettem közülük. A táncoslányok mind odajöttek beszélgetni hozzám, nagyon édesek voltak. AJ tényleg egy esernyős koktélkát kortyolgatott míg én söröztem. Olyan édes volt vele.
Ahogy beszélgettünk egyre jobban hallottam a angján hogy egyre lassabban forog a nyelve. A szemei egyre ködösebbé váltak az arca kipirult. SOha nem láttam még embert annyira jóképűnek mint őt akkor...
A mellkasa a hátamhoz simul ahogy a pulthoz érünk, az öle pedig a fenekemhez. Vajon direkt lépett ilyen közel vagy csak egy szerencsés véletlen volt.
Elfogadja a kihívásom és... könnyedén legyőz. Vesztett seregként azért lehúzom az utolsó shotomat mikor elmondja a kívánságát. Majdnem nem tudom lenyelni az utolsó poharat. Elkerekedett szemekkel nézek rá és valami olyan történik velem ami eddig ismerettségünk alatt még soha.
Nem tudok válaszolni.
Azt akarja hogy... nála aludjak...? Vajon csak aludni akar vagy... vagy másra vágyik? Mit akarhat tőlem...?
- Komolyan...? - suttogom a szemeit figyelve. A tekintetem komoly, kissé meglepett.
Mielőtt azonban választ adhatnék a kívánságára megjelenik a korábban emlegetett rendező. Magas, göndör hajú, szemüveges fickó, az a tipikus színházi művészember aki a szótárban a cikk mellett szerepel a képen.
AJ bemutat minket egymásnak mire mosolyogva rázom meg a férfi kezét aki egyértelműen végigmér. Ismerem ezt a tekintetet. Ágyba akar vinni.
- NAgyon örülök Dacre, AJ már rengeteget mesélt rólad, bár azt közel sem említette hogy ilyen jóképű lennél - könyököl a pultra mellettem mire zavartan elnevetem magam. Még mindig a sört markolgatom ami lassan átmelegszik az ujjaim között.
Ahogy AJ elmegy Michael csak még durvább udvarlásba kezd, bókol mindenre amire csak tud, mire nem tudom elfojtani a mosolyomat. Fel sem tűnik hogy a keze mikor kerül a derekamra és hogy ő mikor lép ennyire közel hozzám. Mintha kisajátítana magának...

Dacre & AJ

- Az otthoni fiókomban tartok egyet… ha gondolod. – állom a tekintetét, fejem felfelé áll, ajkaimmal egyetemben és nagyon nehezemre esik távol maradni tőle. Érinteni akarom, rápattintani a bilincset és az ágyamhoz lakatolni míg meg nem unjuk egymás társaságát… ami lehetetlen. Meg ez a képzelgés is, hiszen barátnőm van, nagy mellekkel, meg csupasz nemiszervvel.
Figyelem miként öleli át saját magát és egy percre azt kívánom bárcsak azok az én karjaim lennének, én akarom átölelni úgy, hogy sose kívánja másnak az érintését. Úgy csókolni, hogy ne akarjon máshoz futni és úgy szeretni, hogy a végsőkig kitartson. Eszem megáll… én nem gondolhatok ilyenekre, vagyis igen de Jessicával kapcsolatosan nem pedig egy idegen srácról…
- Mást is megfoghatsz, ha már vetkőztetsz. – tudom, hogy tudja mire gondolok mégis bűnösnek érzem magam. Nem tudom felfogni mik ezek a hirtelen jött változások, érzések, melyek nem hagynak nyugodni és arra késztetnek, hogy most rögtön a magamévá tegyem. Lehet csak a kíváncsiság hajt belülről hiszen még sosem volt részem férfi intimitásban és csak szeretném tudni milyen érzés. Vajon jobban tud bánni a dolgaimmal, mint a tulajdon barátnőm? Átérzi mi a jó nekem hiszen saját magáról tudja és akkor talán… másképp érzem.  Intenzívebben.
Nem tudom nem levenni tekintetem dús ajkairól, szeretném megkóstolni a külsőjét párszor végignyalni majd engedélyt kérni és megismerkedni nyelvével, táncot járni és akár órákon keresztül folytatni egy másik fajta parketten. De muszáj kimásznom a fantázia világomból, ez nem mehet ilyen könnyen hiszen, ha megteszem ezzel megcsalom a nőt, akit elvileg szeretek. Bár, hogy szerethetem, ha mással akarok lenni?
- Nem tartott ám sokáig, az a két perc hamar elment de nem volt rossz igazából. Élvezni nem élveztem, mert nem kötődtem úgy a sráchoz, de jó volt. Másabb, a lányok nem annyira kedvelik a mocskolódást, a játékot, legalábbis akikkel én eddig voltam nem igazán. Miért, milyen pasit csókolni? Abban van tapasztalatod, nem? – és esetleg nekem is megmutatná milyen egy másik sráccal csókolózni? Talán többet éreznék mint az egyetemi srác esetében?
A lányok szeretik az új srácokat a társaságban, főleg, ha azok melegek és Dacre-ról már egy kilométerre lesüt, hogy melyik kapura játszik. Szeretném, ha velem játszana. De én csak az ismerőse vagyok egy jó barát, kire számíthat, ha gond van és semmi több. Sajnos.
Érzem az alkohol hatását a teljes testemben. A fejem kicsit kótyagos, testem mintha valaki más irányítaná a gondolataim pedig tompán puffanak fejem oldalán. De egyik sem halkul, egyre csak azt suttogják, hogy csókoljam meg. Menjünk vissza az öltözőmbe és avassuk fel a kanapét. De nem tehetem, pedig azt hiszem szeretném. Kijelentem, hogy szeretném.
Nem szól semmit közeli találkozásunkra, ami valahol bánt. Ha egy lány lenne biztosan megjegyezte volna, esetleg közelebb húz vagy valami…de itt semmi. Elszomorodom mégis erőteljesen vetem bele magam a versenybe és győzöm le. Elmondom kívánságomat, mire szótlanság fogad. Felszalad a szemöldököm és már mondanám, hogy felejtse el mikor kinyögi kérdését.
- Komolyan. – hangom határozottságtól cseng, csípőm pedig közelebb préselődik hozzá, ha az lehetséges egyáltalán, majd eltávolodok az ismerős bevonása során. Míg őket ott hagyom és a mosdó irányába megyek párszor megállok beszélgetni vagy éppen inni néhány kollégával, az egyik lány mellei közül cseresznyét halászok ki ami nevetve fogyasztok el majd tűnök el a férfi jelzésű ajtó mögött.
Míg hugyhólyagom csillapítom fejemet a hideg csempének támasztom ezzel próbálva a gondolataimat egységesíteni, magamat meg józanítani valamennyire. Végezetül megmosom a kezemet, majd az arcomat és vizes kezemmel tűröm hátra hajamat. Csapzott de boldog tükörképem köszön vissza, csillognak a szemeim a piától és a történések miatt, és hatalmas vigyorral arcomon térek vissza a harcmezőre de mikor meglátom Michael kezét Dacre körül földbe gyökerezik a lábam. Iszonyatos düh üti fel fejét testemben, erős léptekkel termek mellettük és egy egyszerű mozdulattal nyúlok át Dacre hóna alatt, mellkasán tartva kézfejemet és húzom magamhoz, immáron dühtől kalapáló szívvel és izzadt testtel.
- Nem olyan szempontból szerettem volna bemutatni neked, Mich. – sziszegem fogam között, mire a férfi elneveti magát és legyint egyet. Tudja, amit én nem akarok bevallani magamnak vagy másnak, járt a cipőmben.
- Nyuga van Armin. Nem akartam semmit a szépségtől, kivéve a meghallgatásra elhívni. – olyan laza, hogy majd szét esik. De megértem miért ilyen. Zsebéből elővesz egy cigarettát, ami nem a szokásos dohánnyal van töltve, hanem fűszeresebb… Felém nyújtja, mire én megrázom a fejemet.
- Ma este nem élek ilyen szerekkel. – morgom csalódottan miközben leengedem a karomat a srácról, már nem védelmezem, eddig se kellett volna hiszen tudja mit akar. – Iszok még egy kört a srácokkal. – szólok Dacre-nak, majd ellépek tőlük és a társaságomhoz megyek, letörve, mint egy kisgyerek akitől elvették a nyalókáját.

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

Vannak azok az első csók előtti feszült pillanatok amiktől az embernek végiglibabőrzik a háta, és alig kap levegőt. AZ elmúlt fél órám amit AJ-vel töltöttem pontosan ilyen. Alig alig tudom levenni a szemem az ajkairól, amik gyengéden mozognak ahogy a szavakat formálja és hivogatóan csillognak rám. És ahogy a szemeibe pillantottam láttam hogy ő is figyeli az ajkaim.
Újra emlékeztetnem kellett magam hogy barátnője van. Akármennyire is akartam őt az a bizonyos harmadik nem akartam lenni. Nem akartam hogy megcsalja velem Jessicát. Azt akartam hogy szakítson vele és utána rohanjon a karjaimba. Hogy utána ne akarjon senki mást csak engem..
Egyszer voltam már harmadik a tudtomon kívül és nem kívánom még egyszer senkinek.
- Áhh két perc alatt nem érzel egy csókból semmit - nevettem el magam legyintve. Persze az első másodpercek amik számítanak. Akkor önti el az az érzés az ember agyát mintha gyufát dobtak volna az olajoshordóba. Akkor minden robban, midnen gondolat eltűnik.
Elgondolkodom a kérdésén és beharapom az ajkam míg halkan hümmögve fogalmazom meg.
- Pasit csókolni... isteni érzés. Ahogy érzed a borostáját az arcodon, a nagy, erős kezeit ahogy végigsimít a derekadon - szemléltetésként végigsimítottam a sajátomon - Ahogy az izmos mellkasnak simulsz, és érzed hogy milyen hevesen ver a szíve mert abban a pillanatban csak rád tud gondolni... senki másra... - a szemeibe néztem megint. Szerettem volna ha ő veszi el a gondolataimat és a lelegzetemet. De nem akartam hogy úgy tegye hogy még barátnője van. EZek a kettős érzések megőrjítettek teljesen.
Szeretek annyira becsípni hogy a világ zajai eltompuljanak, a mozgások puhábbá váljanak és a zene vigye magával a testem. Fel sem tűnik hogy finoman ringok a ritmusokra, hogy a mosoly levakarhatatlanul ül az arcomon.
Jó lenne mindig ilyen felszabadultnak és könnyűnek érezni a létet.
Ahogy AJ hozzám simul oldalvást egy pillanatra bennem akad a levegő. Nem akarok neki nagy jelentőséget tulajdonítani de mégis annyira intenzíven érzem az érintését a testemen.
A szemembe néz és még közelebb húzódik hozzám mire elkap a légszomj. Komolyan gondolta. Azt akarja hogy nála töltsem az éjszakát... És mindketten tudtuk hogy akkor mi fog történni. Nem akartam visszafogni magam. Őt akartam hiába motoszkált egy apró NE hangocska az elmém hátsó zugában.
Ahogy egyedül hagy minket Michaellel egy kicsit kellemetlenül érzem magam a bókjaitól de tudom hogy nem lehetek vele durva. Akarom ezt a szerepet, akarom a színházasdit.
Csak nem akarok senki alá befeküdni miatta...
A férfi egyre közelebb húzódik hozzám, a hátamba pedig már belevágott a bár széle ahogy próbáltam elhúzódni tőle.
Ekkor érkezett meg AJ aki átölelve a mellkasom rántott el tőle. A hátam ismét neki simult én pedig nem is lehettem volna boldogabb. SZerettem volna elrejtőzni kicsit a karjában.
Egy füves cigi kerül elő és mielőtt bármit mondhatnék AJ ismét magamra hagy. Utána nézek elkeseredve de nem mozdulok meg. Talán... talán hülye ötet volt idejönnöm.
- Ne haragudj nem tudtam hogy ilyen... közel álltok - mondta Michael mire ránézek. Az ajkamon halvány, szomorkás mosoly ül.
- Csak barátok vagyunk... - mondom szomorúbban mint szeretném - Barátnője van.
A férfi már mégsem húzódik annyira közel hozzám, de mesél a darabról. Elmondja hogy mire készüljek, ls hogy mmikor lesz a meghallgatás. Egyenesen Tony szerepét szánja nekem mire felcsillannak a szemeim.
Mégis... hamar egyedül maradok a pultnál. Nem látom Aj-t sehol így csak kortyolgatom a maradék sörömet egyedül. Talán jobb lenne ha lelépnék... Ha hazamennék és kiverném a fejembl ezt a baromságot hogy AJ és én. Hiszen ez nem működhetne. Úgy nem hogy még van valakije...
Végül elindulok ki, de csak azért hogy el tudjak szívni egy cigit. Talán a frisslevegő segít kitisztítani a fejem.

Dacre & AJ

Emlékszem minden egyes partneremmel váltott első csókra. Az igazinak hitt, a kíváncsiságból tett és a színháziakra is. Mégsem váltottak ki belőlem ekkora türelmetlenséget, vágyat, mint az a csók, ami nem lehet az enyém. Nem hiába mondják, hogy a tiltott gyümölcs a legfinomabb és legédesebb, hiszen én magam is azt szeretném megízlelni. Egy srác ajkait, akit alig ismerek kilencvenhat hosszú órája mégis egy életnek tűnik nekem.
Jessicával folytatott első csókom megremegtető volt, az alhasamban éreztem a mozgolódást majd azt hamar felváltotta a nadrágom szorítása, és adtunk az élvezetnek. Csak egy egyszerű kalandnak indult, barátság extráknak, hiszen nekem kellett egy hely, ahol levezetem a szexuális feszültségemet neki meg szüksége volt egy méretes hímvesszőre.
Megkapta.
Ennek már három éve, és azóta sem váltunk talán egymásnak többé mintsem alkalmi partnerré, lelki kötöttséggé és elvárássá. Talán emiatt nem zavarja mikor színházi twisterbe keveredek, vagy engem mikor Ő csinál dolgokat bizonyos munkatársaival. Hiába beszéljük ezeket meg, nem haragszunk egymásra mert talán mindketten tudjuk az igazat: nem vagyunk egymáshoz valók.
- Bőven, éreztem a szájszagát. – undorító volt. Nem szívesen emlékszem vissza arra a percre, de mégis kénytelen vagyok. Csak elmélkedni tudok milyen lehet egy igazi csók. Vagy egy más milyen jellegű ajkak tánca. Szívesen rávetném magam a szomszédomra, megkóstolni és csak élvezni a történéseket. Kéz kezet követ, érintés másabb dolgot szül… majd összegabalyodott testrészek és élvezettel teli hangok zengik be a hálószobát… Megint elkalandoztam, arcomra pír ül ki ahogyan elképzeltem magam alatt… Nem szabad.
Isteni érzés. Izmos mellkasnak simul, hevesen dobbanó lélek szívja magához és szeretnék az lenni, aki erősen húzza magához. De nem, nem tehetem. A nyitott kapcsolat az egy dolog, az már másik, hogy férfiakról sosem esett szó sem az elmémben sem pedig a kapcsolatunk során. Jessica, ha többet nem is, de ezt talán mégis megérdemli. A tisztességet. Az igazat.
Természetesnek veszem közeledésemet, hiszen most már nincs miért tagadnom vonzódásomat irányába. Valamiért megfogott a lénye, a beszéde, mondanivalója, borzasztó rossz humora, de annál nagyobb a szíve, hiszen egy ilyen kivert kutyát, mint én is vagyok befogadott magához. Mégis valami iszonyatos nagy csalódottság kerül elő a bensőmben, mintha a szívemet fogná valaki szoros marokkal és nem engedné.
Nem sokat beszélek, de amit mondok tele van megvetéssel és lángoló dühhel, majd amilyen gyorsan csak tudok megyek el mellőlük, hogy bánatomat a piámmal együtt leöblítsem torkomon. Szerencsémre, társaim nem hagynak magamra, sorra hozzák az italokat én pedig gondolkodás nélkül iszom nem törődve azzal, hogy ebből haldokló másnap lesz. Lányok köldökeiből is iszunk, és amikor a pult felé pillantok és őket látom a düh újból feltör, pedig tudom, hogy én hoztam össze őket. Azért, hogy segítsek és végül is magamat teszem tönkre.
Ketten megfogják a vállamat, érzem erőtlen lábamat ahogyan felemeli testsúlyomat majd szépen lassan haladunk át a helyen ki a hidegre. Ott fecseg a kemény mag, körben állva egymásnak adogatva egy szépen megsodrott spanglit. Hiába mondtam, hogy ma nem kérek, valami miatt mégis mikor odanyújtják elveszem és mélyet szívok belőle. Érzem, ahogy lemegy a tüdőmig a fejemben a kis emberke megszédül, majd hátravetett fejjel dőlök neki a hideg falnak és fújom ki lassan a füstöt.
A lányok valamin kuncognak, a fiúk meg nótázni kezdenek. Magyar népdalt kurjantanak miközben kézről kézre szál az örömrúd, mire táncosokhoz hűen egymásba kapaszkodva kezdünk táncra perdülni. Nem hiába van a vérünkben a ritmus és a tánc szeretete… bármikor ismerem a lépéseket, érzem a ritmust és ha egyenesen nem is tudnék menni, de a lépéseket mindig tökéletesen végzem el. Érzem a szoros kézfogást a vállamon, mire derekánál fogva húzom közelebb és pörgök táncpartneremmel, jó néptáncoshoz hűen. Mikor vége a rögtönzött performansznak csókot kapok orcámra, majd hátrébb lépek és kitűröm a szemembe lógó tincseket. Ekkor viszont megpillantom a ki tudja mióta ott álló Dacre-t, magányosan. A többiek mondanak valami poént, mire csak felmutatom a középső ujjamat és a sráchoz megyek, nagyon kevés távolságot hagyva kettőnk között.
- Sikerült mindent megbeszélni? – kérdezem, végig a szemébe nézek. Szeretném nekinyomni a falnak és megcsókolni. Érezni azt, hogy nem hülyeség, amit az elmúlt időben feltételeztem, hogy nem csak kóstolgatjuk egymást, hanem ha lenne rá alkalom meg is tennénk. – Ne haragudj a kirohanásomért, nagy vagy… eltudod dönteni mit akarsz, vagy… kit. – engem, kérlek, sokáig. Karjaimmal megtámasztom magam a falon, így körülbelül bezárva egy kockába. Lejjebb engedem karomat, orrunk összeér majd elrugaszkodok a koszos színházi fal oldalán és hátrébb lépek egy lépést. – Akarsz még inni?

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

A feszültség kettőnk között egyre csak nő, egyre hevesebb, egyre forróbb. Egyre jobban akartam érezni a csókjait az ajkamon, az érintését a bőrömön a kezeit a testemen. Vele akartam tölteni azt az estét. Azt akartam hogy fölöttem támaszkodjon, hogy érezzem a csókjait, érezzem őt magamban, az izzadsága illatát az orromban, az élvezetének hangjaival a fülemben.
Aztán úgy akartam elaludni hogy a derekamat öleli, a légzése pedig a tarkómat csiklandozza. Hogy még érezzem a feszítését odalent.
Reggel pedig mikor kinyitom a szemem őt lássam. Lássam ahogy elnyílt ajkakkal alszik még vagy már ébren van és akár a telefonját nyomkodja de ahogy felé fordulok rám mosolyogjon.
Annyira élnéken élt előttem a kép, mégis annyira elérhetetlennek tűnt. Nem kívánhatok ilyesmiket. Tudtam hogy nem...
Mégis túl édes volt a tiltott gyümölcs.
És éreztem a vágyát. Mostmár nem tudta letagadni. Éreztem az érintésén, a tekintetén. Szinte láttam a gyönyörű kék szemek mögött ahogy elképzeli hgoyan csókol meg.
Mégis mindez egy pillanat alatt tört darabokká.
Láttam rajta hogy dühös és ahogy a mellkasához simult a hátam éreztem a gyors szívverését is. De ez nem boldog szívverés volt.
Nem értettem miért haragszik hisz ő akart bemutatni Michaelnek... Ő akarta nekem megadni nekem a nagy lehetőséget és a mocskos kurva életbe is, neki barátnője volt.
Nem lehetett az enyém. Addig biztosan nem míg van valakije. Én ugyanis nem vagyok a nyitott kapcsolatok híve. Ha szeretek valakit akkor őt senki más ne szeresse, ne érintse és még csak ne is érjen hozzá.
Ahogy kilépek a hűvös esti levegőbe és az egyik üres sarokba húzódom, megcsapja az orrom a marihuának jellegzetes édeskés illata.
Odapillantva látom meg a társaságot, és köztük AJ-t. Látom ahogy nagyot szív a cigiből amit az előbb még elutasított. Telt, régóta figyelt ajkai kicsordogál a füstje. Látom hogy élvezi...
Annyira más őt így kívülről figyelni. Annyira jóképű. Annyit nevet, olyan felszabadult é ahogy énekelve táncolni, pörögni forogni kezdenek még én is eelmosolyodok. Egész életemben arra vágytam hogy egy ilyen társasághoz tartozzak és msot mégis itt állok egyedül és cigizek.
Most lépett a részegségem abba a fázisba mikor legszívesebben csak bebújnék az ágyamba sírdogálni.
A magány szinte mellkason vág ls mélyet szívok a cigimből hogy elkergessem a szorító érzést.
AJ ekkor lép elém, nagyon közel. Érzem rajta a fű és az alkohol szagát mellette pedig az ő ínycsiklandozó saját illata. Szeretném átölelni, a vállába bújni az arcommal és csak eltűnni a világ elől.
Kérdésére mégis mosolyt erőltetek az arcomra.
- Igen... Lehet én leszek a következő Tony, a West Side Storyban... - mondtam büszkének szánt hangon mégsem volt benne igazi a lelkesedés. Olyan közel van hogy már nem tiszták a gondolataim. A karjai körbezérnak egy pillanatra, az orra ismét az enyémhez ér mire akaratlanul is feljebb emelem az állam. Közelebb akarok lenni hozzá.
A bocsánatkérésére nem tudok mondani semmit, olyan hirtelen távolodik el én pedig előrelendülve nyúlok utána és megfogom a kabátja végét.
- Nem... Nem szerintem jobb lesz ha most hazamegyek. Részeg vagyok... És te is... És olyan dolgokat akarok tőled amiket nem lehet. Neked barátnőd van... Én pedig nem akarok a harmadik lenni... - a szemeibe nézek elgyötörten, a kezem az arcára simul. Magamhoz akarom húzni és megcsókolni.
- Jobb ha megyek... - suttogtam de a szemeim még mindig az ajkait fürkészték. A szívem, a lelkem és a testem si csak húzott felé, üvöltve hogy csókoljam meg.

Dacre & AJ

Talán hiba volt elhívnom Dacre-t az előadásomra és az utána lévő bulira. Vagy talán azt volt eleve a hiba, hogy azon a bizonyos napon otthon felejtettem a kulcsomat és a megmentésére szorultam. Én soha senkinek a segítségére nem szorulok, így lehet csak meg kellett volna várnom a gondnokot a lépcsőn ülve vagy egyből felhívni az állítólagos barátnőmet, Jessicát és elkérni a kulcsot.
Biztosan.
Ezt kellett volna tennem és akkor most nem érezném ilyen nyomorultul magam, amiért én nem foghatom meg úgy a derekát, ahogy szeretném. Nem léphetek olyan közel hozzá, hogy érezzem leheletét csiklandozni az arcomat, vagy a kölniének az illatát orromban. Viszont nem tehetem, nekem elvileg barátnőm van még akkor is, ha már megkaptam pár embertől, hogy csak kihasználjuk egymást.
A szex jó. A csók elmegy. A beszélgetések meg elfelejthetők, de nem ez az alapja egy hosszan tartó kapcsolatnak? A jó testi harmónia? De rá kell jönnöm, hogy ez nem minden. Igazi érzelmek hiányában nem lehet hosszan tartó a kapcsolat, viszont erre a megvilágosodásra nem fogok emlékezni.
Csak a csillagokra, amiket hátravetett fejjel és füsttel teli szájjal néztem, elvarázsoltan miközben a gondolataim szépen lassan elhagyták kobakomat, üres teret hagyva maguk után. Ennek köszönhetően viszont nagyra nőtt a bátorságom, oroszlán szívem hevesebben kezdett el verni akaratát érvényesíteni készül.
A tánc eltereli a figyelmemet, a célomat a mai estén, és élvezem, amit csinálok. Szorosan fogom a lányt és vezetem, miközben a zenénk, a lábaink csattogása és nevetésünk betölti a sötét utcát. A lakók már megszokták, nem szólnak érte mi meg nem hagyjuk őket cserben. Kipördülve a táncoló talpak közül pillantom meg szívem megdobogtatóját, majd odamegyek hozzá.
Testemet egyből átjárja a feszültség, a vonzalom, amit irányába érzek és erősen gondolkodom azon mit tennék vele, ha nem itt lennénk. Forgatom nyelvem hegyén a szavakat, és belátom kissé gyerekesen, de azért érdeklődöm az informális interjú végbemeneteléről. Mégis az örömhír mosolyra késztet, lehajtom a fejemet majd mikor újból rá nézek vigyorom levakarhatatlan.
- Szuper, remélem tényleg összejön. Bár Michael nem szokott hazudni, ha valaki megtetszik neki és érzi a rezgést, odaadja a szerepet. – és Dacre nagyon mély benyomást tett rajta, ahogyan láttam. Hasonlót csak egyetlen egy személynél láttam, magamnál, de én nem mentem bele és ez tetszett neki. Segített sok mindenben és ezért hálás leszek neki, kedvelem azt a pöcsfejt, de néha fel tud húzni.
Elszeretnék távolodni tőle, mert érzem, ha nem teszem akkor olyat teszek, ami megbánthat személyeket. Ezért is lököm el magamat a faltól, de mielőtt messzebbre juthatnék az ujjai kabátomba akadnak, visszarántva. Felfogom a szavait, külön külön értem a jelentésüket, de együtt valamiért nem tudom összerakni a képet, talán túlságosan berúgtam már. Csak az ajkait nézem, ahogyan ritmusosan mozognak és olyan hívogatóak, hogy szeretnék rájuk cuppanni ezt az érzést pedig jobban felhevíti ahogyan arcomhoz nyúl. Úgy illeszkedik tenyerébe, mintha oda lett volna mindig is tervezve.
- Ne menj… még csak most kezdődik az este. – mutatok a többiek irányába, majd tekintetemmel visszatérek a srác arcára. Nézem a szemeit, tanulmányozom és érzem, mélyen a csontjaimban, hogy szeretné ugyanannyira azt a csókot, amiért én is imádkozok. Megteszem. Döntöm el magamban, és szép lassan, már-már lassított felvételnek tűnő lassúsággal közelítek irányába és... csókolom meg. Testem hozzá préselődik az övéhez, ezzel neki nyomva a hideg falnak. Édes ízét ajkainak szeretném tovább élvezni, ezért nem engedek neki menekülési lehetőséget, lágyan majd, ha nem lök el magától és vág pofon, egyre mohóbban falom ajkait bejutásért is könyörögve nyelvem hegyével. Néhányszor elhúzom ajkai között, de nem török be míg Ő be nem enged. Kezem oldalán fut végig, kabátja és felsője alá keveredve be és azt simogatva, amennyiben engedi. Belülről pezseg a vérem, érzem, ahogyan testemet átjárja a tűz és habár nem vagyunk meleg helyen úgy érzem minden ruha csak még jobban melegít, és megfulladok.

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

Nem volt még senki hasonló sem az életemben mint AJ. Kalandok persze voltak, egyéjszakás, vagy pár napig esetleg hétig tartó kapcsolatkák amiket nehezen lehetne igazi járásnak nevezni.
És most itt ez a srác, akit alig ismerek pár napja de nem tudom kiverni a fejemből. Nem tudok másra gondolni, mintha a bőröm alá mászott volna az érintése, a nevetése, a hangja...
Soha senkihez nem vonzódtam úgy mitn hozzá. Mi volt már az az első szerelem? Mi volt már az a pár hetes kapcsolat ami után úgy éreztem nincs értelme tovább élni?
Ez volt az igazi. Éreztem hogy erre van szükségem. Éreztem hogy ő kell.
És ott a falat támasztva, a könnyeimmel küzdve csak egy SMS-t tudok írni Milának, aki valószínűleg csak reggel fogja látni mert már rég a szerelme karjaiban alszik, hogy kifejezzem a fájdalmam.
Azt hiszem elbasztam ezt az egészet...
Lezárom a képernyőt és a telefon tetejének támasztom a homlokom. Olyan fájdalmasan egyedül érzem magam most...
A táncoló, éneklő társaság felé nézek és irigylem a nevetésüket. Irigylem a lángot bennük ami úgy érzem bennem kihúnyóban van.
Talán ha összejön az a szerep... talán ha sikerült bejutnom színházi berkekbe megint nmagam lehetnék. Talán akkor megint úgy érezném hogy érek valamit.
Felnézek az elém lépő fiúra. Magas, jóképű, édes a mosolya, tökéletes a teste, intelligens vicces... Minden benne van amire csak vágyhatok.
Ha nem tartozna máshoz már rég megfogtam volna a kezét hogy az övé lehessek ő pedig az enyém.
A mosolyára nagyot és nehezet dobban a szívem. Örült nekem... Örült a szerepnek amit kaptam. És én nem is lehettem volna hálásabb.
- Én is remélem... Eljöhetnél velem a meghallgatásra... jó lenne ha lenne ott egy ismerős.. - vetem fel félrebiccentett fejjel. Valójában csak kínzom magam és még több időt akarok vele tölteni. Bármennyi időt csak hogy jobban fájjon, hogy jobban égessen belülről...
Nem hagyom hogy eltávolodjon. Az illata még mindig az orromban ül, és úgy érzem belefulladok azokba a szemekbe.
A bőre meleg a kezem alatt, a frissen borotvált arca alatt nagyon finoman érzem a borosta reszelését. Szeretném érezni a nyakamban is de nem lehet... Nem kívánhatok ilyesmit.
Arra kér hogy ne menjek még mire halványan elmosolyodok.
- Pont azért megyek el... hogy ha elkezdődik... nem akarok olyat csinálni amit megbánnánk. Te... te hetero vagy. És barátnőd van. Én pedig nem akarok harmadik lenni, nem akarom hogy ne állj többet szóba velem, mert idióta módon te vagy a legtökéletesebb pasi akivel valaha is találkoztam, és másra sem vágyom csak rád - dőlt belőlem a szó, egyre kétségbeesettebben egyre gyorsabban. Kontrollálatlanul és cenzúra nélkül.
Ő pedig lassan, egyre közelebb hajolt hozzám. Lassan egyre nehezebben ment a gondolkodás míg már fel sem fogtam hogy mit mondok.
Ahogy az ajkai megérintik az enyémet az a bizonyos gyufa berepül az olajoshordóba. RObbanunk. Minden lángol én pedig nem tudok többé ellenkezni.
Érzem az ajkai lágysága mögött az alkohol és a cigaretta kesernyés ízét, mégis az övé a legédesebb csók amit vala is kaptam.
A kezeim a hajába túrnak és ahogy a hátam a falnak ütközik és csak húzom magamra. Nem tudnám ellkni hiába visítja ezt a józan eszem. A testem a karjába olvad és csak még többre vágyom.
A nyelvem táncba kezd az övével és ahogy a keze csupasz bőrömre simít a libabőr végigszalad rajtam az érintése nyomán.
A gyomrom remeg, és gengéden megharapom az alsóajkát. A kezem lesimat a karján és a kabátja alá nyúlva felsimítok a hátán és a pólójába markolok.
Soha többé nem akarom elengedni.
A külvilág, Jessica, a zsebemben megrezzenő telefon, rajta valószínűleg Mila válaszüzenetével, a füttyögő táncostársilat akik valószínáleg nagyon is látnak minket teljesen megszűnik körülöttünk. Csak mi ketten vagyunk.
A csókunk már nem olyan mint a lángoló olaj, inkább mint a földkéreg alatt fortyogó magma, úgy érzem ha fogást talál rajta, kifordítja a sarkaimból a világot.

Dacre & AJ

Emlékszem három évvel ezelőtt egy esős napon búskomoran iszogattam a színházunk bárja előtt, magányosan támasztottam a fejemet míg a többiek valahol odabent hatalmasat buliztak. A szülinapomat ünnepeltük, de én nem éreztem magamat jól, de nem mondtam le.
Akkor kezdtem igazán a részükké válni még is úgy éreztem valami hiányzik az életemből, nem tudtam megmondani, hogy mi az. Ekkor toppant az életembe Jessica, hosszú barna haját kontyba kötve hordta a kalapja alatt, amit filmbe illően kapott fel a szél én pedig gáláns lovagként mentettem meg a sártól. Odanyújtva neki kéz a kézhez ért, szem a szemet kereste és a mosolyok csak úgy ragyogtak. Aznap este magamévá tettem, többször is és ez azóta nem változott.
Most mégsem vele vagyok itt. A barátaim, gyakorlatilag a családomtól távoli családom, társaságát egy számukra idegen férfi egészíti ki, akit hamarabb befogadtak köreikbe, mint Jesst bármikor is. A lányok imádták a fiúk pedig jó fejnek tartották, azok, akik természetesen nem ágyba akarták vinni. Volt belőlük egy pár és dühített, hogy másnak is szemet szúrt a szomszédom.
De a legjobban az borított ki, amikor Michael húzta magához, és ezt a vegyes érzelmet, a dühöt és a szomorúságot csak a legjobb haverjaim tudják elfelejtetti. A kemény mag, akivel idekint kurjantunk és táncolunk, közben füves cigiket szívunk el egymás után. Érzem a bódulatot, a vágyat és egy oroszlán erejét ruházza rám a csodaszer. Ezért mozgok oly magabiztosan mikor a magányos farkashoz iramodok, ezért nem remeg meg kezem mikor bezárom a saját kis világomba és nézek rá elvarázsolva.
- Ha normális időpontban lesz és szabad vagyok akkor számíthatsz rám, ha New York másik felén leszek a stúdióba nem biztos, hogy ideérek. – egyik részem boldog, amiért úgy néz ki övé lesz a szerep a másik pedig dühös, mert Michael megérintette Ő pedig hagyta. Sosem zavart, ha Jess valakivel összebújt vagy csókolózott, de valamiért Dacre esetében már egy apró érintés is kihozta belőlem az állatot.
Arcomat óvatosan mozgatom kezében, mint mikor a cica bújik a gazdájához és biztos vagyok benne, hogy doromboló hangokat is adok ki miközben a csókjairól álmodozok. Figyelem mit mondd, tényleg koncentrálok arra, hogy megértsem is a tartalmát, de csak egy nevetés jön ki belőlem.
- Mikor hagyjuk már abba az emberek skatulyába helyezését? És ki bánná meg? Mert… én… - nem fejezem be a mondatot, hiszen hamarabb mutatom meg a gondolataimat mintsem, hogy elmagyarázzam azokat. A szívem vadul kalapál és nem a rossz értelemben, hanem a boldogságtól, attól, hogy ajkaim hozzáérhetnek az övéhez.
Éreznem kéne a cigaretta bűzét ajkain, de nem érzek, nem látok és nem is hallok semmit, ami nem odavaló. Csak ajkainak mozgását kiegészítve élvezem a pillanatot és nem törődök a körülöttem lévőkkel vagy a véleményükkel. Érzem a hátamba fúródó tekinteteket, ahogyan hallom a füttyögést is de nem érdekel, csak közelebb húzom magamhoz meleg és libabőrös bőrébe markolva erőteljesebben.
Mikor utat enged nyelvemnek óvatosan török be, lágyan simogatom majd apró nyögést engedek ki, amikor megérzem szorítását a pólómnál, ajzottságom pedig egyre csak fokozódik, ahogyan ajkamba harap. Válaszként csípőmet nyomom övéhez, remélve, hogy ettől bizony eláll a szava. Lassan mégis elhúzódok tőle, de épp csak annyira, hogy megtudjak szólalni. Homlokomat homlokának döntöm és közben levegőért kapkodok, mintha évek óta nem tehettem volna meg. Lassan nyitom ki szemeimet és keresem tekintetét.
- Menjünk. – csak ennyit tudok kibökni, majd kezem csupasz oldaláról kezére vándorol, szorosan fonom össze ujjainkat majd meg sem várva a válaszát húzom magam után, lemegyünk a lépcsőkön majd ahogyan idefele is jöttünk úgy jutunk egy kettőre vissza a táncterembe. Nem szólok egy szót sem, szívem túlságosan felhevülten dobban, halántékom pedig zúgolódik és minden agysejtemet arra tartogatom, hogy megpróbáljak valamennyire egyenesen menni néha azért így is megbotlok.
Mikor beérünk az öltözők előtti kis térbe ledobom magamról a bőrdzsekimet és ha elég közel van hozzám Dacre megfogom a kezét és magamhoz húzom, másik kezem tarkójára csúszik és segítem közelebb ajkainkat egymáshoz. Mohón és kevésbé megszeppenten csókolom, majd kezeim lejjebb csúsznak és egyszerű nemességgel fosztom meg kabátjától.
Olyan jó érzés ajkaiba kapaszkodni, mintha egész életemben ezt kutattam volna. Amikor táncolok és fellépek ilyen öröm, boldogság és felszabadultság fog körbe, és végre nem csak ott tapasztalok ily élvezeteket… szájának szélére is adok egy csókot majd lejjebb haladok először az álla vonalát majd nyakát kezdem el apró puszikkal körbe hinteni.

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

Ahogy a kezemhez bújik úgy érzem mintha egy nagyranőtt macskát simogatnék. A széles mosoly, akárcsak egy elégedett macskáé, az éles szemek pedig átlátnak rajtam, egyenesen a lelkemig lát, minden titkomat megtudja. A legapróbb kis füllentésig... Mindent.
Ahogy halkan elneveti magát nem bírom visszafogni a szívem. Kihagy egy ütemet hogy aztán felgyorsulva pótolja be a kihagyott dobbanást. Alig tudok másra koncentrálni, túl intenzíven érzem a bőrét a kezem alatt, az illatától minden a fejemben puha vattává válik.
Egyre közelebb bújik hozzám és a nevetése miatt a szívem nagyon hevesen ver.
- Kellenek a skatulyák... Nevén kell nevezni a dolgokat... és te megbánhatod... és Jessica is... És én is mert nem akarom hogy ezután azt gondold rólam ho... - itt fojtja belém a szót az ajkaival. Itt felejtek el teljesen gondolkodni és hagyom az öszteneimnek hogy átvegyék az irányítást.
Már nicns többé hűvös, nem érzem a marihuána szagát amit a többiek szívnak, nem érzem a pillantásokat.
Csak ő van és én... És nincs is szükségem semmi másra.
Olyan gyengéd, mégis szenvedélyes, nem követelőzik, hagyja hogy akkor nyíljanak el az ajkaim amikor úgy gondolom aztán a nyelve ahogy az enyém köré simul... Tökéletes.
A haja selymes az ujjaim között, ahogy finoman beletúrok és belekapaszkodom. Úgy érzem ha nem kapaszkodnék, elrepülnék a francba. Ő az egyetlen aki a földön tart...
A hangja halk, édes nyögés amitől a gerincem mentén végigszalad a hideg a hátamon. A legjobb fajta hideg ami csak végigszaladhat az ember derekán.
Olyan tökéletesen illek a karjába, mintha ide teremtettek volna. Mintha minden egyes lépésem ide vezetett volna. Hozzá.
Ahogy megharapom a csípője az enyémnek feszül és bizony megérzem ami a nadrágjában van. Levegő után kapok és érzem ahogy nálam is valami erőteljesen megrándul. Egy apró nyögés szökik ki az ajkaim közül egyenesen az övéi közé.
Pár hosszú csók után elhúzódik tőlem de csak hogy a homloka az enyémnek támaszkodjon. A szemeibe nézek amik ugyamolyan homályosak a szemei akárcsak az enyémek és ő se tudja melyik világon van.
Aprót bólintok és és az ujjaimat az övébe kulcsolom. Megyek vele ahová csak szeretné.
Kissé botorkálva, botladozva követem a szívem a torkomban ver és a kezét szorongatom ahogy belépünk az öltözőkhöz. Felém fordul és azonnal ledobja magáról a bőrzsekit. A kezemért nyúl és magához húz egy forró csókra. A hajamba túr és letolja a vállaimról a kabátot.
Szorosan ölelem a derekát és belekapaszkodom a pólójába szorosan. Akarom őt... Nagyon akarom őt...
Az ajkai végigvándorolnak az arcomon egyenesen a nyakamba. Egyből megtalálja az érzékeny pontjaim és a hajába markolva sóhajtok fel.
Fogalmam sincs hogy jutunk be az öltözőjébe de amint meglátom a kanapét a vállainál fogva lököm le rá és azonnal az ölébe mászok.
A merevedésem egyenesen a hasfalához nyomódik, érezheti minden porcikámon hogy mennyire vágyom rá. A fenekem az ölének simult és akár egy macska kezdtem el dörgölőzni hozzá szégyentelenül miközben az ajkait ismét elfoglaltam a csókjaimmal.
Minden józanészt az ajtón kívül hagytam. Idebent semmi szükségünk nem volt rá.

Dacre & AJ

Nem érzem különösen magam, egy másodpercre sem fordul meg fejemben, hogy ezt nem szabadna csinálnom vagy nem itt mindenki előtt. Foghatnám az alkoholmennyiségre, ami legurult ma a torkomon és annak, hogy nem sok mindent vittem be a szervezetembe étel formájában, de ez csak a kisebbik része lenne. Az igazság abban rejlik, hogy lelkem mélyén végig tudtam mennyire nem voltam és vagyok boldog. Jessicával vagy nélküle.
Viszont ez most más. Nagyon más. Mert teljes bensőm megremeg tenyerének érintésétől, szemeinek csillogásától és mosolyától. Ha nem is Őt szánták nekem fentről az égiek egy valamire biztosan jó, felnyitja a szememet mennyire helytelen úton járok a jelenlegi párommal.
Szeretném, ha már nem szavakkal beszélnénk és próbálnánk rációt találni, magyarázkodni, hanem átengedni magunkat az állati ösztöneinknek és tegyük azt, amire már vágyunk. Talán régóta, talán amióta megláttuk a másikat a lépcsőházban, talán… nincs talán.
Jelen van és a jelenben perzselő csókcsatába keveredek a szomszédom lakótársával, a sráccal, akit 4 nappal ezelőtt még csak nem is ismertem. Szenvedélyesen ízlelgetem ajkait és szerencsémre nem lök el magától, szorosan fonódok köré, mint lián a fára. Nem engedem. Nem futhat el.
Michael pedig elmehet a picsába.
Szeretem mikor hajamba túrnak és meghúzzák azt, mintha olajat öntenének a tűzre annyira feltud spannolni ez a mozdulat, de már az is eléggé felizgat, ahogyan belekapaszkodik fürtjeimbe. Pulzusom az egekbe tör, amint megharapja alsó ajkamat, igazán csak ez tud keménységet okozni, amit nem félek megmutatni így egyből hozzá érintem magamat, csókba mosolygok, ahogyan érzem övének keménységét is. Miattam.
És nyög is.
Istenem…
Nehezemre esik ellépni tőle, de muszáj, hiszen mégsem az utca kellős közepén akarom folytatni ezt, bármi is legyen ez most közöttünk. Nem teszek fel kérdéseket, nem keresek válaszokat, hanem a pillanatnak élek és azt teszem, amit jónak látok. Amit a testem sugall és a többi érzésemnek engedem, hogy a racionalitást elnyomják.
Rögös az út egészen az öltözőkig, a szorítás a nadrágomban pedig nem hagy alább a késztetés, hogy megcsókoljam nem csillapodik így amint magunk maradtunk, egyből ajkainak esem és mohón falom őket. Mintha sose csókolóztam volna úgy játszadozok vele. Imádom, ha valaki a nyakamat csókolja végig így egyből arra támadok én is, sóhajtására pedig elmosolyodok majd egy apró bőrrészt fogaim közé véve húzom meg, ügyelve a fájdalommentességre.
Mikor beérünk az öltözőmbe és hátam nekiütődik a kanapénak hangos morgás tör fel mellkasomból, nem jó állattal próbált ujjat húzni de még mielőtt bármit is mondhatnék fölém kerekedik. Hasfalamnál érzem ékességét, ami nyögésre késztet. Zilálva veszem a levegőt majd egy percre el is felejtem megtölteni a tüdőmet, amint fenekét érzem intimebb részemen, amit ritmusosan kezd el mozgatni.
A csókjaiba nyögök, nem félek hallatni a hangomat és remegő kezekkel ugyan de combján felfelé simítva fogom meg csípőjét és kapaszkodok belé, majd saját kedvemnek megfelelően kezdem diktálni ringásának ütemét, néha a saját csípőmet is meghullámoztatva. Bal kezem majd feljebb kúszik hátán, apró körökkel sasszézva felfelé, hogy megszabadítsam felsőjétől. Sejtem, sőt bensőm már rég tudja, hogy ezekre a pillanatokra nem vagy csak kis mértékben fogok emlékezni és a másnap borzasztó lesz, de nem érdekel.
Viszonzom kedvességét és alsó ajkába harapok lassan elhúzódva tőle. Ha engedte akkor a felsőjétől már rég megszabadítottam, kezeim meztelen felsőtestét járják be, néhány helyen belé markolva ahogy továbbra is csók háborút vívunk és csípőjét szemtelenül mozgatja körkörösen rajtam. Kezeim lejjebb vándorolnak… nadrágja övével kezdek el babrálni.
Kezem remeg, levegővételem akadozik a feszültségtől, a vágytól és szeretnék többet kapni belőle… tapasztalni de nem lehet.
Hangos durranás, nevetés.
- Mi a f… - szisszenek fel, majd egy apró csók után szabadítom ki magamat alóla és nézek ki az ajtón. Két társam, Andrea és Josh jött vissza, ugyanolyan ittas állapotban és irányomba mutogatnak. Hajamba túrok majd hozzájuk lépek és kérdőn nézek rájuk.
- Csak jó szórakozást akartunk kívánni, és… kedveljük Őt. – biccentenek a szoba irányába, majd mosolyra húzom ajkaimat. Szívem dobbanása rendeződni kezd, fejem viszont az alkoholtól és a pörgő eseményektől forog, kellemetlen gyomorforgást okozva nekem. Josh hátba vág, majd megfogja a lány kezét és elmennek a másik öltözőbe de még oda kiáltja. – Használj gumit!
- Seggfej! – kiáltom utána, viszonylag elég jó kiejtéssel majd visszatérek társaságomhoz.

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

Ha valaki nekem négy nappal ezelőtt azt mondja hogy egy ilyen jóképű és édes srác karjába olvadva töltöm a szombat estémet, minden bizonnyal kiröhögtem volna. Biztos voltam benne hogy ebben a rohadt városban nem él senki aki érdekelt volna annyira hogy testem lelkem nekiadjam. HOgy az övé lehessek...
És most itt vagyok. Beleolvadva egy srácnak a karjába akit alig ismerek, mégis mintha olvasnék a gondolataiban.
Érzem ahogy elmosolyodik a csókjaim alatt, és ahogy keményedő tagja az enyémhez simul. Nem tudom visszafogni a hangom. Miattam izgult fel ennyire. Rám vágyik...
Ahogy elhúzódik tőlem, legszívesebben menné utána, hiányzik az ajka az enyémről a forróság a mellkasomból de szerencsére nem húzódik messzire. A szemeiben ugyanaz a vágy ül ahogy kihúz a kis udvarról be az épületbe. A meleg kicsit sem segít a részegésünkön és ahogy ledobja a kabátját az illata újra megcsap.
Forrón simul az ajkaimra, sóhajtozik, csókol, és harap amire halkan felszisszenek de csak még erősebben markolom a haját.
- Méhg... - nyögöm neki teli kéjjel. Nem elég a csókja, nem elég az érintése. Akarom az egész lényét.
Akarom hogy gerincre vágjon odabent a kanapén, akarom hogy letépje a ruháimat és magáévá tegyen. Akarom a harapásnyomait, és a foltjait a nyakamra, a felsőtestemre, a combom belsejére.... Én meg szét akarom karmolni a hátát úgy hogy holnap ne tudjon a hátára feküdni.
Ahogy lelököm a kanapéra, olyan morgás tör fel a torkából mintha legalábbis egy nagymacska lenne ami kitörni készül belőle. Már nem egy bújós kiscicát látok a tekintetében hanem egy tigrist, vagy jaguárt ami mindjárt felfal.
A kezei felsimítanak a combomon egészen a csípőmig én pedig az ajkai közé nyögve veszem fel a ritmusát. Úgy érzem mindjárt lerobban rólam a nadrág és a laza fehér fölső amit adott mintha fojtogatna. Meg akarok szabadulni tőle, és őt is meg akarom szabadítani a zöld felsőtől.
A kezeim a pólója alá simítanak, fel a jól kidolgozott hasfalon. Rövidre vágott körmeim gyengéden karmolnak a vállába ahogy ő is végigsimít a dereakmon és elkazd megszabadítani a pólómtól.
Nem állunk meg. Nem is akarok megállni...
Akarom őt. Akarom őt magamba, fölém, alám, mellém... ahogy jön.
Ledobom a földre a fehér pólót és látványosan végiglibabőrzök a keze nyomán. Úgy bújok a keze alá mint hálás macska és a csókjaink egyre forróbbak lesznek. A nyelvem a szájában, az övé az enyémben. Alig kapunk már levegőt de nem állunk meg...
Az egyik kezem lenyúl kettőnk lába közé és a tenyerem szétterül a férfiasságán. Finoman megmarkolom, szinte érzem ahogy lüktet a tenyerem alatt finoman. Alig várom hogy kicsomagoljam a nadrág és az alsó fogságából. Nem szégyenlősködhet a méreteivel... Ez a srác tényleg tökéltes....
A kezei lesimulnak az ölemhez és elkezdik szétbontani a sliccemet. Egy mozdulatra vagyunk attól hogy teljesen eggyé válljunk aztán...
Valami durran. Valaki nevet. Ijedten rezzenek össze és elhúzdóva nézek hátra a vállam felett az ajtó fölé.
Kapok egy apró csókot aztán kitesz az öléből és feláll.
Apró morcos szusszanással nézek utána és végidőlök a kanapéján. A sliccem félig kibontva de majd befejezi ha visszajön.
A fáradtság nagyon hirtelen jön. Még hallom ahogy odakint beszélgetnek, de úgy érzem nem tudom nyitvatartani a szemem. A szempilláim mintha hirtelen ólomból lennének. Mi lesz már AJ? Nem jössz vissza...?
Egy kicsit pihentetem a szemem míg visszajön... csak egy egészen kicsikét... HOgy mire ideér... újra friss legyek... és az övé legyek...
Aztán az álom magába szippant. Akár egy háború is kitörhetne mellettem, arra se mozdulnék meg, csak szundítok a kis zöld öltöző kanapéján...

Dacre & AJ

Két napja mászott be teljesen a gondolataimba Dacre, a titokzatosan laza és elbűvölő személyiségű idegen, és fészkelte be magát kobakomba. Egyik éjjel már vele is álmodtam, alatta voltam Ő pedig kéjes vigyorral arcán nézett le rám miközben meztelen férfiasságát nyomta enyémhez.
Felriadtam, mégis mikor újból lehunytam szemeimet lelkem mélyén azt kívántam bárcsak folytatódna az álmom ott, ahol abbahagytam. De nem, nem volt szerencsém most viszont az álmom valóra válhat. Hiszen odakint a hűvös utcán gabalyodunk egymásba és hevítjük fel egymás testét. Vágyom az érintésére, akarom, hogy minden meztelen porcikámat meglássa és megérintse, megcsókolja. Nem is késlekedek egyből felviszem a szobámba.
Még Jessicával sem avattam fel.
Különlegesnek akartam tartogatni.
Még senki nem bánt velem ilyen keményen. Általában a vanilla szexben kimerül a dolog, néha kapok egy kis lovaglást is, de ez most más. Akarom, hogy felém kerekedjen és Ő tegyen a magáévá, érezni akarom minden lehetséges módon azt, hogy hozzá tartozhatok. Mikor a kanapéra dob nem tudom megállni a morgást, kitör belőlem az állat, amit olyan régóta tartok elnyomva magamban. Megnyalom ajkamat miközben szemmel már rég levetkőztettem de nem sokáig élvezhetem fantáziámat, mert amit a csípőjével művel az valami démoni.
Nadrágom egyre szorosabbá válik, ahogyan péniszem egyre inkább duzzad. Ahogyan ajkaim közé nyög elvigyorodom, és még szorosabban markolom csípőjét, élvezem ujjait saját pólóm alatt ahogyan felfelé halad kockáról kockára, addig én a hátát térképezem fel majd kezem fenekére csúszik és markol bele pofátlanul. Nem bírok hangomnak parancsolni, önkéntelenül törnek ki belőlem a nyögések, melyeket egytől egyig a rajtam ülő srác idéz elő.
Elmélázok meztelen felsőtestén mikor ledobja a felsőt és talán most az egyszer érzem úgy, hogy nem hiányoznak a mellek. Nem keresem a gömbölyödő kebleket, helyette visszahúzom Dacre-t és még ennél is mélyebben csókolom meg. Hasfalam megremeg mikor megérinti a nadrágom domborulatát és nagyot nyelek, kérlelően nézek fel rá remélve, hogy érti a célzást közben én magam is ügyeskedek, megszeretném szabadítani a nadrágjától hiszen miért ne élvezhetnénk egymás társaságát meztelenül?
Érezni akarom magamban majd én szeretnék bejutásért esedezni, akár több meneten keresztül is. De szertefoszlik a fantáziám, intim perceinket kinti zúgolódás töri meg és kelletlenül hagyom ott partneremet. Sietnék vissza, de feltartanak a többiek és közben az adrenalin és fű által kiváltott hatás már kezd alább hagyni, már nem érzem olyan jól magam hiszen minden forog körülöttem.
Nehezen tántorgok vissza az öltözőmbe, egyik szemem félig csukva a fény miatt másik meg a tájékozódás miatt tart nyitva. Beérve viszont farok lohasztó látvány fogad, Dacre húzza a nyúlbőrt, ami talán jobb is. Lehet nem szeretnék emlékezni ezekre a percekre. Közelebb lépek hozzá, ujjamat végig húzom hasán majd bekapcsolom sliccét és keresek egy plédet, amivel betakarhatom.
Majd a rossz másnapot elkerülve a közeli mosdóba megyek és taktikai hányatást végzek magamon. Alig félórával később és kevésbé forgó világgal térek vissza az öltözőmbe, majd lehúzom a nadrágomat és a kanapé szabad részére kucorodok össze egy keveset lopva a takaróból, majd szépen lassan hagyom, hogy elvigyenek az álommanók.

AJ & Dacre

Can you feel the warmth? 'Cause my kiss goes down you like some sweet alcohol

A testemnek van az a rémisztő rossz szokása hogyha egy kis alkohol kerül be, és vizszintes helyzetbe kerül a fejem, egyből elalszom. Mintha csak kinyomnának egy számítógépet. Még a windows leállító hangot is lehet hallani közben esküszöm.
Mindegy hogy mi történt előtte. Mindegy hogy épp a világ legtökéletesebb pasijának ölében ültem. Hogy éppen félmeztelenre vetkőztetett és úgy simoatott hogy a puszta érintésétől is reszkettem. Olyan tökéletes volt a keze. Olyan tökéletesek voltak a csókjai. Alig egy cipzárra voltunk attól hogy végre magamban érezhessem a forróságát, hogy hanyatt vágjon az öltzőjében és megadja nekem azt amire már napok óta vágyom.
Mindegy hogy éreztem a csodálatos, kidolgozott izmos felsőtestét az ujjaim alatt ahoyg végisimítottam a bőrét. Éreztem rajta a libabőrt, amit egyedül én okoztam. Éreztem a csodás férfias illatát ami vattával töltötte meg a fejem.
Mindegy hogy a fülemben ültek a nyögései, a sóhajai és minden apró szusszanása amit egyedül én okoztam neki. Éreztem a merevedését a fenekem alatt. Éreztem hogy mennyire bennem akar lenni és mennyire akarja hogy akár én is benne legyek majd.
Mindegy hogy mennyire egyé akartunk válni...
Csak az kellett hogy magamra hagyjon körülbelül három percre. Hogy eldőljek a kanapéján és csak öt másodpercre lehunyjam a szemem.
Semmi más.
Teljes képszakadás.
Ahogy reggel magamhoz térek az első dolog ami eljut az agyamig az a fájdalom. Éles, hányingerkeltő fájdalom ami a fejemből sugárzik végig az egész testemen. Még nem merem kinyitni a szemem, félek akkor csak növekedne a fájdalom, de a tudatom szélén érzékelem hogy verőfényes napsütés van odakint.
A második amit felfogok az a hányinger. Borzalmasan kavarog a gyomrom így nem merek megmozdulni. Bárhol is vagyok... nem tenne jót semminek ha lehánynám.
A harmadik pedig az hogy a legkevésbé sem otthon vagyok a kényelmes ágyikómban. Valószínűleg valami kanapén fekszem, nem a széles franciaágyamon. A karom a földre lóg és egy pokróc van a meztelen felsőtestemen.
Mi a franc...?
Nagynehezen ráveszem magam hogy kinyissam a szemem és lassan felülök. Még nem hánytam... Csodás.
Mellettem... AJ félig ül félig fekszik a kanapén és még javában alszik. A feje hátrabicsaklott és biztos vagyok benne hogy akár egy ágyút is elsüthetnék mellette, úgysem fogna fel belőle semmit.
Nagyon halvány emlékeim vannak csak a tegnap estáből viszont... arra emlékszem hogy megcsókolt. Szinte még éreztem az ajkai érintését az enyémen.
Biztos hogy nem feküdtünk le... érezném a fájdalmat az alfelemben és akkor biztos nem öltöztem volna vissza...
Jézusom mit tettem...?
Gyorsan kapom össze a cuccomat, visszaveszem a garbóm és felkapom a földön heverő kabátom. Ki kell jutnom innen... haza... gyorsan...
El sem búcsúzok, csak szinte menekülök hazáig. Mila még mindig nincs ithton így ahogy belépek a lakásba, térdre esek a wc előtt és mindent kiadok magamból.
Az emlékek szórványosan foszlányosan kerülnek elő, és szinte belepirulok abba ami eszembe jut. Szinte öltáncoltam neki...
Lekucorodok a wc mellé a földre és előveszem a mobilom. Egy SMS Milátol... Úgy érzem nagyon sok megbeszélnivalónk lesz ha hazaér... Írok neki egyet gyorsan aztán négykézláb mászok be a zuhany alá.