Szombat van. És ha elérkezik ez a bizonyos szent nap akkor nem tehet mást az emberfia minthogy elmegy bulizni. No, nem mintha én nem járnék a hét többi napján is el szórakozni, gyakran én magam vagyok a szórakozás de az más tészta.  
Most viszont a srácokkal, Emily kérésére egy olyan helyre megyünk ami számomra nagyon is kedvező, mégpedig egy elit manhattani férfi bárba, nem is akármilyen férfi bár, hanem meleg férfi bár. Általában nem szoktam ennyire kimondott helyekre járni mert bárhol megtalálom a prédámat de most erre volt igénye a kisasszonynak, és kivagyok én hogy nemet mondjak neki? Camilo amúgy is eltűnt, mint szürke szamár a ködben így tényleg nincs jobb dolgom.
Mivel akárhogyan nem mehetünk a buliba így előveszem azokat a ruhákat, amiket nem igazán használok a mindennapok során. Így a választásom egy fekete nadrágra esik, ami kissé basic, de a felsőm áttetsző, apró négyzetekből áll össze ami szintén fekete. Bőrömet előtte befújtam a kölcsön kapott csillogó testpermettel majd előkaptam a legkedveltebb napszemüvegemet amiben egy elérhetetlen pöcsnek tűnök.
Miután kész vagyok levágok két pohár whiskyt, tisztán két jéggel, utána már lefelé tartok ahol a lökött haverjaimat várom. Várakozás közben füves cigit szívok ami felturbózza az egész lényemet, keveredve a piával pedig még jobban meghozza a kedvemet más pasikhoz való dörgölőzéshez.
-Azt hittem nem jöttök. – vágódok be a szűk helyre, amit hagytak nekem a taxiban majd akit érek gyorsan megpuszilok. Magamban elkönyvelem, hogy mennyit ihattak és hogy mennyire fel kell zárkóznom hozzájuk képest, de mintha a gondolataimban olvasnának úgy nyújtják felém a bekevert piát én pedig nagyot kortyolok bele. Nem vagyok szájfájós. Alig 35 perces kocsikázás és egy szép bankós kézfogás után már a Cubby Hole nevű hely belső részén állunk, a zene hangos és ultra pörgős.
A teljes testemet elönti a forróság és az izgatottság, bizsergek tetőtől talpig és első körben átfurakodok a táncoló emberek között, néhányan megfogdosnak de nem érdekel, azért jöttem, hogy tapizzanak. Néhányan még lekapni is próbálnak, azt viszont nem hagyom, sokkal több kell hozzá. Beérek a legnagyobb tumultosba, a pulthoz, ahol emberek milliói próbálnak italhoz jutni nekem viszont elég felmutatnom a fekete bankkártyámat és máris minden figyelmet rám szentelnek.
- Egy üveg vodkát szeretnék, abból amelyikben 24k-os aranyfólia darabok úszkálnak, néhány kisérővel együtt. – adom ki a srácnak a rendelést, majd kacsintok neki. Ha később szeretne valamit akkor tudja, hogy hol keressen. Bármire vehető vagyok, kérek egy pohár whiskyt magamnak és azzal indulok vissza az előre lefoglalt asztalunkhoz csakhogy a saját figyelmetlenségem miatt vagy más miatt, nem tudom eldönteni, nekimegyek a mellettem állónak és a poharam teljes tartalma köt ki rajta.
- Bassza meg! – kiáltok fel, majd a srác irányába fordulok. – Ne haragudj… bár ha gondolod szívesen lenyalom rólad az italt. Nem akartalak eláztatni. – elbűvölő mosolyt küldök irányába, majd beletúrok hajamba. – Neith Holton, Te pedig vendégem az egész esti fogyasztásodra. – nyújtom felé a kezemet, hogy bemutatkozzak és kárpótoljam ahogyan illik.

Neith & Dacre

If you cant be happy at least you can be drunk

Nem járok el gyakran bulizni. Sőt... sokszor megkapom a lakótársaimtól hogy olyan vagyok mint egy nyugdíjas amiért a szabad estéimet inkább alvással töltöm mintsem egy tömött helyen való ivászatra és vonaglásra ismeretlenek között. Persze nekem is megvannak a magam szórakozásai de az ilyesmik sosem tartoztak közéjük.
Egészen aznap estéig.
Abban az időben három sráccal laktam együtt egy négyszobás kecóban. Szerettem ott lakni, de messze volt mindentől így az éjszakai hazajutás rendszeresen gondot okozott.
Az egyik srác, Mikey meleg volt, akárcsak én, és neki az éjszakai élet volt a mindene.
Ő vett rá hogy elmenjek vele.
Egy jó óra hogy odaérjünk, háromszor át is szállunk a metróval mire végre a melegbárhoz érünk. Odakint rengeteg srác, lengébbnél lengébb öltözetben. Én máris kicsit túlöltözöttnek érzem magam az egyszerű fekete pólómban és a szűk nadrágomban. Mikey is megvillantja az izompólóját amiből fincsin kivillannak a mellbimbo piercingjei.
Nem érzem magam túl otthonosan de a sorbanállás kzben elfogyasztott rövidek kicsit felolvasztanak. Hiába vagyok a pultos a rövidek így is gyorsan a fejembe szállnak.
Ahogy belépünk még a csontjaim is beleremegnek a ritmusba. Megint kicsit inába száll a bátorságom pláne mikor Mikey barátai is megjelennek és én lényegében egyedül maradok. A pult felé veszem az irányt, az a legbiztosabb hely, szerzek piát, aztán megkeresem az asztalt amit Mikey barátai foglaltak, onnan tudom nézni a táncolókat, meg elüthetem az időt addig míg úgy nem érzem hogy leléphetek.
Nem is tudom mit várok ettől az estétől de azt hiszem... csak gyorsan szeretnék hazajutni és ágyba bújni. Holnap még van egy szabadnapom de utána emgint dolgozom és...
Nem. Dacre. Huszonéves vagy, a városban ami sosem alszik. Kicsit engedd el magad és élvezd az életet.
Ezzel az elhatározással lépek oda a pulthoz és kérek ki magamnak egy whiskyt és egy sört. Fél füllel hallom hogy mellettem aranyozott vodkát kérnek és ahogy megfogom az italaim hogy megkeressem Mikeyékat valami a mellkasomra ömlik. Szusszanva pillantok le a szaga alapján whiskyben ázó pólómra.
- Hm... Glenfarcias? Jó az ízlésed- szimatolom meg a pólóm. Ennek a márkának ezer közül is felismerném az illatát. A srácra pillantok és elmosolyodok.
- Ugyan rá se ránts ez egy egyszerű hétfőn is megtörténik velem vagy háromszor... de értékelem.
Lehúzom a whiskym és letéve a poharam megrázom a kezét.
- Dacre Aldrich. Te meg igazán nem tartozol nekem semmivel, csak egy kis whisky. Úgy érzem itt amúgy is hamar a nyakamban kötött volna ki valami. Sőt igazán szerencsés vagyok hoyg csak whisky az nem.... hm... valami más - nevetek a srácra. Édes arca van És jó teste. ÉN meg biztos jó nagy hülyét csináltam magamból előtte.

Mióta sikeresen megnehezítettem saját életemet azóta igencsak sokszor eljárok otthonról, hogy leigyam magam a sárga földig és ne emlékezzek sem a nevemre sem pedig arra, amit érzek. Azt hittem ez a nyár tök jó lesz, főleg, hogy szingli lettem meg minden és arra is gondoltam majd egész végig szedem fel a srácokat, egymásnak adják majd a kilincset és tiszta átjáró lesz az egész lakásom.
Szeretném elfelejteni Petert, hogy összetörte a szívemet meg az önbecsülésemet meg azt is nagyon, hogy a jó múltkorában lefeküdtem a legjobb barátommal és azóta is csak az Ő ajkai járnak a fejemben. Főleg miután sikeresen megcsókolt az új lakásomban, ezzel megszentségtelenítve a hálóm ártatlanságát meg a kis képzeletemét, a szívemről pedig ne is beszéljünk.
Ezért is, ahogyan megérkezünk első dolgom a pult felé menni és megrendelni a legjobb, legfinomabb italokat természetesen a saját kártyámat használva, amit majd a szüleim fognak kifizetni. Sosem sajnálták tőlem a pénzüket, ezzel próbáltak kompenzálni én pedig nem panaszkodtam. Nem volt rájuk szükségem, mert Camilo meg Matilda olyanok voltak, mintha a családomat képviselnék. Szóval…
-Csak a legjobbat iszom, ebbe a testbe nem kerülhet akármilyen alkohol. – végig simítok felsőmön, aminek hatására még jobban kidudorodnak izmaim. Még jó, hogy nem vittem túlzásba az öltözködést, így mindent lehet látni de tapizni már nem sok valakinek adatik meg. – Nem vagyok olyan pasi, aki elfogadja a nemet. És hogy hogy leöntenek egy átlagos hétfőn? – érdeklődésem őszinte, mosolyom is csatlakozik hozzá. Tetszik nekem a srác, így jobban megnézem, többször is átsiklik rajta a pillantásom. A kezét, mikor elfogadja az enyémet, pár másodperccel tovább fogom, mint az illendő lenne sőt hüvely ujjammal meg is simítom kézfejét ebből értheti, hogy nem fogom egykönnyen itt hagyni. Nem tud lerázni.
-Az lehetséges, de milyen úriember lennék, ha nem tenném meg? – felhúzom játékosan a szemöldökömet, majd közelebb lépek hozzá és megérintem fekete pólóját, ami át van itatva az italommal. Elhúzom a szám. – Nem akarod levenni? Az itteniekhez képest túlöltözött vagy, a felsőd amúgy is vizes, esetleg hátul megszárítják neked és addig is ihatnánk. – egy apró résen keresztül felveszem a szemkontaktust az előbbi pultossal, aki mosolyogva nézeget, intek neki, hogy szeretnék két újabb whiskyt majd visszafordulok az újonnan megismert srác felé.
-Na, és ha nem vagyok túl indiszkrét akkor mivel foglalkozol kedves Dacre? Mik a terveid a ma estére és esetleg látsz-e lehetőséget arra, hogy a terveink egybefonódjanak?