Szükségem van egy italra. Vagy kettőre, a fenébe is, jöhet egy egész üveggel, vagy rekesszel is. Egész délután csak erre tudtam gondolni, kivéve amikor a diákjaimmal voltam, mert ők azért elég jól el tudják terelni a figyelmemet, csak az volt a nehéz, hogy épp akt képeket kellett festeniük, ráadásul nem is női modellel, hanem férfival, és ez ha lehet még jobban megborította az agyamat. Fogalmam sincs, hogy mi van velem… hazudok, pontosan tudom, hogy mi van, csak nem sikerült még feldolgoznom. Azt mondják, hogy a menő New Yorkiak mindenhova taxival utaznak, én valószínűleg sohasem fogok közéjük tartozni, mert csak motorral, vagy tömegközlekedéssel vagyok hajlandó utazni, motorja meg csak Rivernek van és nem hiszem, hogy csak úgy kölcsönadná, ezért marad a metró és társai. Két megállóval hamarabb szállok le, mint kellene, de nem baj, nem szállok vissza, a maradék utat gyalog teszem meg a kedvenc báromig. Az utóbbi években már törzshelyemmé vált, a pincérek ismernek, ahogy a csaposok és a kidobó emberek is. Tudják, hogy általában sohasem megyek haza egyedül és nagyon ritka, hogy ugyan az a hölgy kétszer is hazakísér, de eddig mindig tisztességesen viselkedtem, ezért senkitől sem kaptam egy rossz szót sem, sőt egy éve, amikor fel akarták dobni egy kicsit a helyet a falakat én festettem át és mindenki nagyon meg volt elégedve a munkámmal. Tudom, hogy nem kellett volna ma idejönnöm, hanem egyenesen haza kellett volna mennem, hogy beszélhessek Riverrel, de elszállt a bátorságom, és kell a folyadék utánpótlás is. Szokás szerint sokan vannak, aminek egy normális estén még örülnék is, hisz nagy a választék, de ma a nők teljes mértékben idegen hagynak. Elhatároztam, hogy a férfi felhozatalt fogom lecsekkolni, természetesen úgy, hogy ne vegye észre senki sem, és ha kinézelődtem magam akkor majd egyedül megyek haza, netán elhívom Rivert, hogy vigyen haza… megint. A bárpulthoz megyek és felülök egy üres székre, egyelőre ez tökéletes esz nekem, ha megunom az itteni embereket akár kereshetek egy üres, vagy legalább félig üres asztalt is. Körbe nézek és ismerősöket keresek, látok is egy párat, de most egyikhez sincsen hangulatom, talán rossz választás volt az, hogy ide jöttem, de ha már itt vagyok nem megyek el máshová, majd legközelebb jobban megfontolom az úti célomat. A pult mögött meglátok valakit, aki ha ráér jó társaság lenne ma estére nekem, nem is értem az előbb miért nem vettem észre őt is, lehet, hogy éppen hátra ment valamiért… - Dacre, szia! - köszönök rá lelkesebben, mint azt eredetileg terveztem. - Hogy smint vagy? Szeretnék kérni… ami azt illeti fogalmam sincs, hogy mit szeretnék inni. -
Lassan már két és fél éve dolgozom a the Klubban. Ez az eddigi legjobb munkahelyem ha jobban belegondolok. A hely tiszta, a főnököm jófej és kellően rugalmas, a vendégsereg pedig meglepően barátságos volt. A jó munkaerőt és a dolgozni akarást megfizették és jóideje a személyzettel sem volt gond. Mindig volt egy két idénymunkás nyáron akik szerették keverni a kakit de már elég rég megtanultam elengedni őket a fülem mellett. Hamar továbbálltak én pedig lassan a régi motorosok közé tartoztam, mint a nagydarab néger szakácsunk Mitch, vagy a kedves idős felszolgálóhölgyünk Tabby. Az estéink mindig sűrűk voltak, még hétköznap este is. Sokan jöttek be vacsorázni, vagy csak inni egyet a hosszú nap után. Ma a lányok vitték a placcot én pedig a pultban voltam egyedül. Szerettem mikor volt forgalom, de még pont nem annyi hogy elússzak a sok rendelésben. Így mindig volt mit csinálni, nem álltam a pult túloldalán a poharaspolcot támasztva vagy mímeltem mosogatást. Ahhoz nem volt bőr a képemen, pláne hogy a főnököm tényleg egy kedves ember volt aki megbecsülte a dolgozóit. Sok volt a törzsvendég, vagy az olyan akit legalább arcról ismertem. Volt most is egy leánybúcsús asztalunk, ahol a menyasszony már jócskán túl volt a harmadik Long Island Iceteaján, dehát ki voltam én hogy megállítsak bárkit is a lerészegedésben? Az egyedli dolog ami kicsit zavart az a barátnői folyamatos mosolygása és szempillarezegtetése volt. Bocs lányok de... nem igazán mozgatjátok meg a fantáziámat. Már jócskán sötétedett odakint mikor elfogyott a második hordó sör is aznap így hátra kellett mennem kigurítani egyet. Mitch persze segíteni akart amitől csak még lassabban ment a dolog. Miután leráztam a jóságos óriást és beszenvedtem a pult alá a fémhordót, még kicsit alámerültem hogy bekössem a csapba. Ahogy kiegyenesedtem egy ismerős hang ütötte meg a fülem. Ahogy felpillantottam megpillantottam a jóvágású borostás arcot, ahogy szélesen mosolyog rám. - Tate! Szevasz! Nem számítottam ma rád - ráztam meg a kezét mosolyogva. Ő is akkortájt kezdett el ide járni mikor itt kezdtem dolgozni. Lényegében együtt szoktunk be a helyre. Nem egyszer szárnysegédkedtem neki egy egy lányzónál. - Megvagyok, dolgozgatok. Te viszont szarul festesz... - vontam össze a szemöldököm és bár nem tudta mit akar inni már elkezdtem neki kitölteni egy jó gin-tonikot, mentával, ahogy tudom hogy szereti. Alaposan összeráztam és kitöltöttemm neki. - Az én kontómra - emeltem fel a kezem mielőtt megszólalhatna - Mi a baj? Úgy nézel ki mint aki szellemet látott... Történt valami? - kérdeztem a kezembe véve néhány poharat kezdtem el knnyedén eltörölgetni őket.
Tudom, hogy egyáltalán nem ide kellett volna jönnöm, hanem hazamenni vagy a kórházba vagy bárhova máshova, de nem.. nekem kell egy ital, egy kis kikapcsolódás, mert néha megérdemlem én is. Igazából nem, mert az egész életem abból áll amit szeretek csinálni, festeni, emberekkel foglalkozni, de… nincs de. Nekem ma itt kellett kikötnöm és kész. Dacre ma estére jó beszélgető partner, vagy ivó cimbora lehet, annak ellenére, hogy ő most dolgozik. Nem baj, majd iszok helyette is és akkor a probléma megoldva. Azt mondják, hogy a pultosok egyben pszichológusok is, de nem biztos, hogy az engem gyötrő dolgokat szeretném megosztani vele, még nekem is teljesen új az élmény és nem tudtam hova sorolni. A legegyszerűbb az lenne, ha mindent bepakolnék egy kis dobozba és ma estére elfelejteném. - Én sem gondoltam, hogy ide jövök, vagyis már ketten vagyunk meglepődve. - felelem neki, majd elmosolyodok. - Kösz a bókot, nem hittem hogy ennyire gáz a helyzet. - Igaz ő már látott engem jó és rossz állapotban is, a legrosszabb talán tavaly volt, amikor a szokásos évfordulós látogatásom után itt kötöttem ki és ittam le magam a sárga földig. Minden évben van egy nap, amikor teljesen kifordulok magamból, ez annak a napnak az évfordulója, amikor autóbalesetet szenvedtünk és a balesetben meghalt Rosie az akkori kedvesem. Fogalmam sincs arról, hogy tavaly mennyit kotyogtam ki a történtekről Dacre-nak, de magamat ismerve szinte mindenről beszámoltam neki. A kamionról és arról, hogy valószínű én vagyok a hibás a történtek miatt, valamint, hogy azóta nem merek beülni egy autóba sem. - Köszönöm a gin-tonic tényleg jó választás. - amint megkapom az italt bele is kortyolok és ahogy végigfolyik a torkomon máris érzem, hogy megkönnyebbülök. - Volt egy nagyon rossz napom pár napja, nem tudom emlékszel-e, egy éve kb csatak részegre ittam itt magam. Hasonló volt most is, csak utána csináltam valamit amit talán nem kellett volna. - Azt nem fejtem ki neki, hogy lefeküdtem a legjobb barátommal… hisz én elvileg hetero volnék… - Még annak a napnak a hatásait nem igazán sikerült kihevernem, de rajta vagyok, még pár nap és újra a régi leszek. - legalábbis remélem. Tanítok, festek és gyerekeket szórakoztatok a kórházban, na meg folyamatosan azon agyalok hogyan is tudnám feldobni a lakásunkat. Jelenleg a nappali átfestésén agyalok, mert a mostani szín (ami már vagy három hónapja fent van) kezd egyre unalmasabbá válni és itt lenne az ideje, hogy kicsit feldobjam valamivel.
A mosolyára az én mosolyom is kiszélesedik és megvonom a vállam. - Láttalak már rosszabb állapotban is, de most sem festesz úgy mint aki mindjárt felpattan a pultra táncolni... Pedig azt is láttam már - feleltem elgondolkozva. Igaz, ez az állapota közelében sem volt annak a tavalyi lerészegedésének mikor mentőt akartam hívni hozzá. Szerencsére akkor is én voltam a pultban és végighallgattam mindent arról hogy az egykori kedvese hogy veszítette életét mellette. Úgy éreztem még mindig magát okolta. Durván leitta magát akkor, zokogott nekem, és még zárás után három órával is itt ültem vele vártam hogy kisírja magát... Hosszú nap volt de... Ennyit meg tudtam tenni egy másik emberért. Pláne hogy majdhogynem barátomnak mondhattam Tatet. - A gin-tonic mindig jó választás - kacsintottam rá miközben a helyére tettem a törölgetett poharat és a sörcsaphoz lépve kicsapoltam két sört, amit az egyik pincérlány kért. Persze a figyelmem mellette még mindig Taten volt. Megtörölgettem a kezem az övemen lógó rongyba és visszaléptem hozzá. - Azt a napot nehéz lenne elfelejteni - bólogattam mikor felhozta azt a napot és ráfüggesztve a szemeimet vártam hogy befejezze a mondandóját. Aprókat bólogatok miközben azon gondolkodom mit tehetett ami ennyire megviselte. Nem szívecskét tetováltatott a fenekére vagy vett valami nagyon drága dolgot amit nem kellett volna ebben biztos vagyok. Akkor nem így nézne ki. Nem viselte volna meg ennyire. Ez valami lelki dolog volt. Talán... olyat mondott valakinek amit nem kellett volna. Vagy... elkerekedtek a szemeim. - Ugye nem ejtettél teherbe senkit? - kérdeztem suttogva. Egy ilyen macsónak mint neki nagy csapás lehet a gyerek. Hiába tanár, hiába imádja őket azért egy saját gyerek egészen más sztori mint egy saját. Persze gondolom hamar meggyőzött róla hogy ez nem így van mire szusszantam egyet. Kivettem pár citromot a tartóból és elkezdtem őket felszeletelni, a szemeimet még mindig rajta tartva. - Hát mi történt? Akarsz róla beszélni? Jó hallgató vagyok - vetek rá egy féloldalas mosolyt - Sőt, talán még segíteni is tudok. Néha. Megesik. A lakótársamnak gyakran segítek nőügyekben - Vicces mikor egy meleg srác segít a leszbikus lakótársnőjének nőügyekben. Őrült egy világ ez...
Kezdőlap
