Egész délután gyakoroltunk a bandával, mára Kirill elment itthonról, valamiféle dolgot intézni, még a szokottnál is mogorvább volt, és hozzám se szólt. Csak kiszolgálta magát a kávéval, és pár falat után távozott is. Nem volt sok időm foglalkozni vele, mert érkeztek a srácok a gyakorlásra. Ide szoktunk összeröffenni, néha napján és gyakorolni, új mozdulatokat kitalálni. Mára ígérte Myna is, hogy jön. Még épp az underground versenyre tanultunk, és gyakoroltunk. Ez más mint a bárban levő vetkőzős móka. Ezt szeretem igazán. Amikor szemtől szemben összeméri magát a két csapat, és az emberek döntenek afelől, hogy jó volt-e az előadó vagy sem. Szavazásos alapon dől el a tovább jutás is. Nem kell más hozzá, csak kitartás, szív és lélek. Akartam ezt, nagyon. Szerettem volna, ha hivatalos eseményeken is részt vehetünk, de Enrique elvágta az életemet a fényesebbik oldaltól. Ennek ellenére itt is megállom a helyemet. Én pont én egy összekötésben vagyok benne pár sráccal, így a csöngetésre az egyik épp távozni induló lányunk nyitja az ajtót.
- Szia! Sun vagyok, gyere be nyugodtan, mindjárt végeznek. – már csak mi négyen voltunk bent. A zene dübörgött még, Sun még gyorsan megsétáltatta Snow-t. Csak az ismerősökkel megy el, meg akiket kedvel.Nem mindenki tudja rávenni egy gyors wc szünetre. Melegítő nadrág van rajtam, fel van tűrve az egyik szára a térdemig,  a másik lazán lóg, le a bokámig, lazább, mintás pólót viselek, és baseball sapját, és épp az eletcric boogiet hozzuk össze, ahogy intek, ők elterülnek a földön, majd én leszek a báb mester a zene hangjára, a srácok dinamikusabban akarnak feljönni a földről, ezért gyakorlunk. Végül, fél óra után intek.
- Srácok, elég. Pihenjetek, holnap is, vagy gyakoroljatok, de ne ezt. – lépek a törölközőmhöz. Snow, aki visszajött a sétából azóta, letelepedett Myna mellé, és annyit legalább kierőszakolt, hogy a füle tövét vakargassák. Mosolyogva lépek Myna elé.
- Kérsz enni, inni? – én inni biztos fogok most. – Nem baj, ha tartunk egy fél óra szünetet legalább, és remélem ,hogy nem haragszol, amiért elhúzódott kissé a gyakorlásunk. Nem akarom, hogy azt hidd, nem tartom fontosnak  a te kérésed. – a konyha felé sétálok, tágas a hely, mert a raktár helyiség jó részét a tánc parkett foglalja el, az L alakú tükörrel. Egy egybe nappali van a konyhával. A nappaliban van a kinyithatós kanapé, amin mostanában Kirill alszik. Igazából, nem is bánom, hogy nincs itt, picit mérges vagyok még rá a múltkori miatt. Hogy megjelent akkor, amikor épp kikapcsolódtam a bárban, ekkor ismerkedtem meg Mynával is. Aki igazán kedves lány. A nappaliból vezet fel egy lépcső, az én hálómba, fél emeleten van, és tényleg csak egy hálószoba, amit körbe vettem és leburkoltam, mert télen sokkal jobb ott fent feküdni a négy fal közt, mint idelent a nagy nappali-tánctérben. A szobámtól pedig fel, a tetőkertbe vezet fel tovább a lépcső. Ott nyáron szoktunk pihenni, megbeszéléseket tartani. Most már egyre kevesebbet megyünk ki.
Megtöröltem az arcomat, és a nyakmban hagytam a törölközőt. A hűtőből kivettem a vizemet, és ha kért Myna is, felé kínáltam.
- Nem sokat beszéltünk, de mit szeretnél tanulni pontosan? – ülök le vele szembe a konyha pult másik oldalára. A zenét lekapcsoltam, így halljuk egymást könnyedén.

Kellett egy kis szünet, azért, hogy áthangolódjak. Meg, egy picit megnyugodjak, néha elég hajcsár tudok lenni, mert maximalista vagyok, csak azt követelem tőlük is, amit magamtól is, ha nem tudom megcsinálni, addig próbálkozom, amíg nem megy, de azért a határaimat érzem. Sosem mentem el addig,hogy sérülést okozzak magamnak a gyakorlással, mert túlterheltem a testemet.
Látom ,hogy megriadt a megjelenésemtől, így teszek egy lépést hátra, bár Snow a legzaklatottabb embert is megtudja nyugtatni az ijesztőnek tűnő megjelenése ellenére. Szeretem őt, nagyon sok problémán segített át, és már öt éves! Egy ősz szőrszál sem látszik még rajta, szerencsére. Szerintem frászban törnék ki, és azonnal lefotóznám, és még Kirillnek is elküldeném, csak… csak azért, hogy velem szörnyülködjön! Segítek neki felkelni a földről, ha igényli, aztán elindulok a konyha felé. A sapimat leveszem, ezt csak tánc közben szoktam hordani, meg mivel speciálisan van kialakítva a teteje, így fejen állós pörgésekhez is jó, mivel nincs a közepén gomb, ami általában minden sapin ott van van. A víz után, előveszem az előkészített salátámat, grillezett csirkével. Könnyű, és pont effélére van szükségem. Reggel még ettem, de jócskán túl vagyunk az ebéd időn is, és szeritem Kirill kitekerné a nyakamat, mert tudja, ismer, tudja,hogy képes vagyok túlhajtani magamat, evés nélkül. Mert az ilyen apróságra nem figyelek… mert ez nem esik a test túlterhelésének halmazába.
Nyakon öntöm a vegyes salátámat mézes, citromos joghurtos szósszal, és közelebb húzódom hozzá. Persze, nincs a legjobb illatom, de minek fürödjek le? Nem szégyellem, épp edzettem, és ezt is fogjuk folytatni, minden bizonnyal.
- Modern táncnak hívják, ez is nagyon szép, és kifejező. Az egyetemen a magán vizsga számom ilyesmi volt, a csoportos, a koreo vizsgám, meg egy vegyes koreográfiai előadás, amit én tanítottam be nekik. – a telefonra pillantok, és felragyognak a szemeim, még enni is elfelejtek, csak felszúrva pihen a villán a csirke hús is, míg szinte, mindenfajta levegővétel nélkül végignézem a táncot. Ismerem őket, és ügyesek. Nincs partnerem, akivel így tudnék táncolni, még akár csak úgy ,hogy youtubera tenném fel, mert… nem tehetem fel… E. miatt. Annyira jó volna igazán táncolni. Kirillel meg elég hülyén mutatnék egy páros modern táncban. Meg egyébként is,na.
- Ha hoztál magaddal ruhát, öltözz át nyugodtan, ott a fürdő a kutya ház mellett. – egy lapos tetős házikó, ami hangszigetelt, és Snow az orrával megnyomja a gombot az ajtó mellett, és kinyílik. Van bent szellőzés is, de így még az ajtó felől sem megy be felesleges hang, és kényelmes, még én is feltudok ülni benne, és rengetegszer bújtam el oda az öt év alatt, míg egyedül voltam és meg kellett birkózzak olyan feladatokkal, amikkel addig nem találkoztam.Nehéz volt. A házon Snow Empire felirat állt, két csonttal az elején és a végén a feliratnak.
- Előre is a bocsánatodat kérem, ha kicsit feszes vagyok, néha picit hajlamos vagyok túl komolyan venni a táncot. Ez…a hobbim, és az életem… persze, van melóm is… - eresztek meg egy ártatlan mosolyt.
Amíg öltözik, elmerengve fogyasztom el az ebédem, és leöblítem egy kis vízzel.
- Megnézzük mennyire maradt hajlékony a tested a balett után, és aszerint állunk neki a tanulásnak. Ha van elképzelésed, hogy milyen zene számra táncolnál szívesen, mondd meg a címét, ha már most tudod, akkor még jobb, nem kell a következő alkalomig várnunk, de ha nincs még, akkor a kövi alkalomra találd meg. – nyújtózkodom, és a gyakorló terület felé veszem az utamat. Vannak különböző állványaim, és van balett rudam is, így felállítom azt is, lerögzítem a lábait a földre, mobil balett rúd, de strapabíró. Snow, most már nem zavar senkit sem, lefeküdt a kedvenc helyére, a kanapéra, amióta Kirill hazajött, azóta ott fekszik, a pulóverét is a mai napig alvós rongynak használja, ott van bent a birodalmában.

Néha túlságosan is elmerülök a saját kis világomban és olyan tök egyértelmű dolgoktól is meg tudok ijedni, hogy kész röhej. Volt, hogy csak elvoltam és mikor kiléptem egy ajtón, akkor megijedtem az első szembejövő embertől. Amikor azt hinnéd, csak te vagy és a képzeleted, de közben a való világban is létezel és valaki belép a látómeződbe. Megijedek, mert rávilágít, hogy létezik valóság és persze kicsit zizinek is érzem magam, mert egy képzeletbeli világba képzeltem magam és milyen jó is volt ott. Mikor Chass hátrál egyet, mert megriadok, akkor is kicsit szégyenlem magam, mert nem tőle ijedtem meg, csak hogy megjelent mellettem. Inkább simogatom a kutyust, ha már így rá találtam, de persze nem ezért jöttem, szóval helyet foglalok az asztalnál és nézem, hogy milyen isteni ételt vesz elő magának, én is ilyeneket eszek, bár nem sok időt szánok rá, hogy magam készítsek el mindent, szóval csak összedobom a vegyes salátát és az előkészített húst gyros fűszerezéssel és ennyi. Nem vagyok egy konyhai zseni, de azért néha sikerül ehetőt is csinálni, szerencsém, hogy anya mindig hoz kaját hétvégén és feltölti a hűtőmet kész főtt étellel, amit csak mikrózni kell.
- Szeretem a kifejező dolgokat, elvégre művész vagyok, bár pont nem volt erősségem a tánc, de a sok gyakorlás mindig megtette a maga hatását. Az egyetemen a táncosokat pont elkerültem, nem szándékosan, de teljesen külön vannak tőlünk és nem vagyok olyan vagány, aki odasétál hozzájuk, hogy helló. Most is csak annyi előnyöm volt, hogy Chass odajött hozzám táncolni és megismerkedtünk annyira, hogy felkeltette az érdeklődésemet, hogy tőle tanuljak táncolni. Amikor mással láttam olyan jól nézett ki az egész, otthon le is rajzoltam, de az nem adta vissza azt az érzést. A táncot nehéz lefesteni, elvégre mozdulatokra alapoz, szóval mozgókép kellene, azt meg nehéz jól kivitelezni és akkor még az érzés a másik. Lehet játszani a színekkel, de nem adja vissza azt, amit.
- Jó étvágyat! Jut eszembe kibökni, miután végignéztük a videót, mert azért csak illik ilyesmit mondani és a jó modorom azért nem szeretném elhagyni.
- Ilyen videókban úgy eltudok veszni jó sokáig amúgy, de megyek átöltözni. A telefonom nem viszem magammal, amúgy sincs rajta semmi olyan nagy titok, amit féltenem kellene. Meg amúgy sem hiszem, hogy érdekelné itt bárkit is a kis rózsaszín alma telefonom. A táskámból kiveszem a ruhát és szóba kerül, hogy lehet kicsit lehet túl komolyan fogja venni ezt a táncos dolgot, amiért a világért sem hibáztatnám. Ha csinálok valamit, akkor azt jól tegyem és adjak bele mindent vagy hagyjam a fenébe. Az utóbbi eset inkább csak a konyhaművészetemnél állt fel eddig.
- Általában ha valami nem megy, addig gyakorlom, amíg nem sikerül, de ha nagyon elfáradnék, akkor szólok, mert onnantól csak a rosszat gyakorolnám, az meg nem jó válaszolok mosolyogva, majd a fürdő felé veszem az irányt, azért szemrevételezem a kutyaházat, jó nagy és modernnek is tűnik, jó dolga van Snownak.
Felveszem a szürkéskék nadrágot, ami szűkített, de nem tapad rám azért annyira, mint egy leggins mondjuk, pont a kényelmes kategória. A felsőnek meg ugyanilyen színű kapucnis felsőt veszek fel, ami csak a derekamig ér le, de van alatta egy szürke atléta, amit amúgy egy fehérnemű dress, felül melltartós és mint egy atléta folytatódik és van alul bugyis része, pattentos és így biztosra vehetem, hogy nem fogom a hasam és derekam mutogatni és felfázás ellen is nagyon hasznos ruhadarab amúgy. Mikor végzek akkor sétálok vissza az összehajtogatott ruhámmal a kezemben, amit a táskámba teszek és rá dobom a telefonom.
- Nagyon tetszik a kutyaház, jó nagy jegyzem meg majd hát úgy érzem készen is állok erre a nézzük meg hogy is állunk dologra. Közben ő is megebédelt vagy vacsorázott, nem tudom, de nem is lényeges most.
- Rendben, azt hiszem van elképzelésem a zenére A Star Is Born - Sallow felelem, jó nem olyan pörgős szám, de igazából ezekhez a mozdulatokhoz nem is az kell. Követem a táncparkett felé és megállok középen, elég nagy és amúgy nagyon tetszik az elrendezése meg minden. Olyan szerencsétlennek érzem magam kicsit, lehet bemelegíthetnék, de csak állok és nézelődök. A balett rudak láttán csak úgy jönnek elő az emlékeim, milyen kis béna voltam eleinte, még derékszögig se bírtam felemelni a lábam, az, meg hogy nyújtva is legyen megint egy másik dolog volt. Szerencsére ezzel már nincs gond, a lábam nyújtva hagyom, bár felemelni kérdéses meddig menne, eléggé ellustultam az egyetemen, de szerintem hamar helyre rázódhatok.
- Te is balettoztál akkor régebben vagy csak értesz hozzá? érdeklődöm kicsit közelebb lépkedve és igyekszem nem elképzelni harisnyában, ha volt is ilyen élménye. A mostani szerelésére fókuszálok, meg a modern táncra. A balettosok amúgy is el vannak szállva maguktól, hogy ezt fiatalon kell elkezdeni tanulni és az igazi nagyok és a többi, ami engem marhára nem érdekelt. Szerintem mindent meg lehet tanulni mindenkinek, csak az idő kérdéses, amit belefektet meg az elhatározás.

   

- Edzés után neked is összedobhatok egy ilyen salátát, ha szeretnéd. – pillantok rá mosolyogva, nekem ez most életmentő. Ha nem kajálnék, Kirill kinyírna, hogy elájultam, azért, mert nem voltam arra se képes, hogy egyek, és nem akarom. Bár, rá jöttem, időnként szeretem provokálni, viszont ,olykor-olykor elvetem a sulykot.
- Nem baj, akkor csak lazán. Megnézzük, hogy hol vagy, és hova tudsz fejlődni. Az is jó, ha csak magadnak, hobbiból táncolsz, mert jó érzés. – én ezért táncolok, mert jó érzés. Felszabadulok, és olyankor senki sem zavar, bár eddig Kirillel inkább gyakoroltunk, nyújtottunk, és a táncot hanyagoltuk.
- Köszönöm, és én is, ne aggódj. Imádom mások táncát is nézni. Megihletnek ők is. – de van ,hogy az is ,ha kimegyek az utcára, és látok valami természeteset, vagy egy ösztönös mozdulatot, és azt építem be az én mozdulataim közé, a koreográfiába. Szeretem ezt csinálni. Most, hogy már nem fogok a fejemen forogni, félre is rakom a sapkám, és kicsit összeborzolom a hajamat, hogy próbáljam szárítani ,hellyel közzel.
A fürdőm nagy, van benne egy kád is, annak a peremére is le tudja tenni a holmijait Myna, ha nem akarja a fölre tenni azokat, és van egy tusoló is. Ha végeztünk, és szeretne megfürdeni, használhatja majd azt is, bátran. Nem piszkálom a telefonját, ott marad, ahol hagyta. Nem vagyok az a fajta, aki mások cuccaiban kutat, én sem szeretném, és egyébként is. Tiszteletben tartom mindenki magántulajdonhoz való jogát.
- Köszi, én csináltam. – pillantok rá, mosolyogva. – El tud bújni benne, ha hangos lenne a zene, nyáron meg, ki tud menni a tetőre, és oda is el tud vonulni. Hangszigetelt.
Eresztem kicsit bő lére a mondandómat a kutyaházzal kapcsolatban. Volt időm összeeszkábálni, ahogy a házamban szinte mindent, kivéve, azt, amihez tényleg szakember kellett, a vízvezeték, és az áram. Azzal sosem vicceltem volna. De spórolok, mert vannak fent napelemek a tetőn. Így amennyire tudom, inkább azt használom.
- A modern tánc szerte ágazó, rengeteg stílusból merít, és az alapja a balett, a sok akrobatikával. Próbáltam, de nem az én világom, hogy cipőben szétroncsoljam a lábfejem, és közben olyasfajta diétára kényszerítsem magamat, ami inkább káros, mint egészséges. Így a brake, a hip-hop, és a modernebb témák iránt érdeklődtem, de imádom a páros táncokat is. A latint, és a hivatalosabbakat is. – mesélek magamról, ami könnyen megy, ha táncról van szó. – Azért vettem elő, mert egy rúd mellett talán te is jobban fogod magad érezni, otthonosabban. Először bemelegítünk. Én a jógát szoktam szeretni, egy tizenötperces jóga, segít kikapcsolódni is, és ráhangolódni arra, ami következik, de persze, mindenki más.
Viszont, elmegyek és leveszem az edző cipőmet, és a zoknimtól is megszabadulok, ellenőrzöm, hogy ne legyen büdös, ha mégis, lefújom a fürdőben lábfrissítővel, és papucsban visszatérek a parkett mellé, és ott kilépek belőle. Odakészítek egyet Mynának is.
- Lépj ki a cipődből, a tánchoz is majd mezítláb fogsz mozogni, így jobb ha hozzá szoksz. – toldok egy mosolyt a magyarázatom mellé. Ezután átnézem a zenetáramat, és odasétálok a rúdhoz, Mynával szembe állva.
- Lehet, hogy butaság, amit mondok, vagy csinálni fogunk, de az alap nyújtásokat és mozdulatokat, itt fogjuk csinálni eleinte, hogy lássam, mire emlékszik a tested, és mire vagy képes jelen a jelenlegi kondíciódba, addig nem szeretnék komolyabban belevágni, hogy ne tegyelek tönkre. – ezt teljesen komolyan gondolom.
- Most pedig, utánozd a mozdulataimat. – állok meg vele szembe, és az alap állással kezdem. Nem fogom meg a korlátot, egy lépésnyi távolságra állok tőle ,és lerázom a karjaimat, és a lábaimat és megforgatom a nyakamat is, nem ropogtatósan, csak jólesőn. Mindent átnyújtok, mert úgy vagyok vele, hogy jobb vigyázni. Hajolunk is, én képes vagyok teli tenyérrel lehajolni a földhoz, és hozzásimul a felső testem a lábaimhoz, nagyon ruganyos vagyok, de én sosem hagytam abba a mozgást a testemmel.
- Ha valami nem megy a nyújtások közben, ne erőltesd, szólj,hogy meddig bírod, és annak a résznek az erősítéséhez, nyújtásához keresek még feladatokat. – csak finoman. Ha elakad, segítek neki, és újra mutatom a mozdulatot. Feleslegesen láthatja, hogy úgysem érek hozzá, nem tapogatom le, mert tiszteletben tartom őt. Erről a fajta bizalomról szól a tánc is.

- Ó, nagyon kedves tőled, de ne fáradj miattam ilyenekkel - láthatóan zavarba jövök, mert én nem akartam bámulni a finomnak tűnő salátáját, amit olyan jóízűen eszik. Nem jellemző rám, hogy bárhol egy víznél többet kérnék vendégségben, hát még ha mondjuk ki táncolni jövök. Nem így képzeltem el a helyet sem mondjuk, nem mintha nem tetszene és nem lenne ötletes, csak hát a táncoktatás nekem mindig is  egy olyan dolog volt, ami egy fix terembe zajlott és fix időhöz volt kötve. Ráadásul, nálunk az a fő felfogás, hogy a nő szolgálja ki a férfit, ezért még inkább elkezdem a szám szélét rágcsálni kínomban, mert talán kicsit a büszkeségem kapargatja a dolog, pedig csak egy kedves felajánlás volt, semmi több. Ettől csak még kínosabb az egész, mert a józan ész küzd az évek alatt belém nevelt megrögzött gondolatokkal.
- Szeretek táncolni, ahogy szeretek festeni is, az önkifejezés minden módját szeretem, ami művészi, de a mozgás az Akhilleusz sarkam, de ettől független nem szegi kedvem, hogy élvezzem a magam módján. Válaszolok már összeszedve magam, erről szívesebben beszélek, mert ezért is jöttem és nem is ütközik ki, hogy a kinézetemmel ellentétben, én nem vagyok ám annyira vagány lány, néha tényleg úgy érzem, mintha félig egy apácaképzőbe nőttem volna fel. Most is a széken szépen ülök, egyenes hát, nem hintázok és a kezem se teszem fel az asztalra, az ölemben pihentetem.
- Sokan el sem tudják képzelni, hogy a testbeszéd mennyi mindent elárulhat és most, hogy modellkedni kezdtem, úgy vettem észre, hogy egy-egy remek pillanatot elkapva nagyon jó képek születhetnek, csak kevés táncos van, aki vállal ilyesmit csak úgy. Ihlet.Az egy olyan dolog, amiért én születésem előtt talán ötször is beállhattam a sorba, mert van bőven. Leírok én mindent szépen, vannak ötleteim, mégis, mikor látok egy olyan tökéletes mozdulatot, ami a könyvembe illő jelenet, azt mélyen elraktározom. Nem elég a törülköző, most a sapka levétel és a nedves hajának az összeborzolása is egy olyan dolog, amit megjegyzek. Egy lovagi torna után, leveszi hősünk a fejéről a vaspáncélt és láncból fűzött alávalót és az alatta izzadt haját összeborzolva próbálja kicsit szellőztetni és szárítani, na meg belőni, hogy normálisabban álljon, ne úgy, mint akit egy boci most nyalogatott agyon.
Na de elmegyek átöltözni, addig is tud nyugodtan enni, mert addig sem kell semmire sem válaszolnia vagy csak hozzászólnia a témához, amit felvetnék mondjuk. A fürdő jó nagy, bár ő sem egy olyan apróság, mint mondjuk én a kis százhetven centimmel, amit cipőben tudok csak súrolni némi jóindulattal. A telefonom kint hagyom, nem vagyok olyan bizalmatlan típus, mindenkiből a legjobbat nézem ki általában, csak a szerencsémen múlik, hogy nem éltek vissza még ezzel úgy hiszem. Nem mintha államtitkok lennének a telefonomban, de más módon is vissza lehet ezzel élni ugyebár.
- Hű! Nagyon állatbarát, főleg a hangszigetelés! Bár gondolom már megszokta a hangosabb zenét. Nagyon megsimogatnám a kis szerencsés blökit, de nem látom a közelben, de nem is azért jöttem, hogy őt simogassam, szóval lemegyünk a táncparkettra és amíg ő a balett rudakkal foglalkozik, én érdeklődöm és elég bő választ kapok, ami segít belőni, hogy Chase mi mindenhez is ért. A társas táncot szerettem, de hamar lefoglalták a jó partnereket én meg jórészt egyedül táncoltam csak, nem véletlen hagytam abba. Mondjuk én voltam az egyetlen lány, aki jobban is tartotta a távolságot inkább mindenkitől, féltem a fiúktól, sőt, talán még mindig félek egy kicsit, mert nem szokásom senkihez sem hozzádörgölőzni. 
- Igen, elég ijesztően festenek a balettosok amúgy és utánanéztem, mennyire nem egészséges a lábfejnek az egész, az anyámat azzal győztem meg, hogy másféle táncra járhassak. Már fiatalon tudtam, hogy a balett nekem nem való, mert hajlékonynak lenni jó volt, de a pipiskedés nem jött be, az nem én voltam, szóval rákerestem a miért nem akarom én ezt-re és meg is győztem anyám róla, hogy más jobb lenne. Persze semmi sem volt elég jó, mert nem lehet engem beskatulyázni egy táncba, szeretek mindenből venni és a zenére úgy mozogni, ahogy én érzem annak az ütemét, a mondanivalóját meg ilyenek. Igaz, a legtöbb mozdulatom nem úgy nézett ki, mint ahogyan elképzeltem, de a lényeg az élvezet volt, nem a tökéletes mozdulat, nem is lett volna kinek mutogatni. Most viszont úgy érzem, hogy kell a testmozgás, kell, hogy a testemmel is tudjak üzenetet küldeni és hogy jobban kifejezzem magam. Nem utolsó szempont, hogy Chase mellett rengeteg mozdulatot megfigyelhetek, ami jól jön a könyvembe majd, amivel színesíthetem a sorokat.
- Tök jó, hogy ilyen jártas vagy mindenben, ami érdekelt és hát elég nagy teret lefednek, amiket felsoroltál. A jógának a gondolatára is összerezzenek. Most komolyan gondolta? Én kikapcsolni az agyam? Lehetetlen küldetés, de azért próbálkozni lehet.
- Én... azaz nekem... - az mutatóujjam érintem össze magam előtt és kicsit szégyenlősen össze is húzom a számat - szerintem nem megy a jógázás, mindig gondolok valamire, nincs üresjárat. Lehet nem árt, ha szólok előre, mert kellemetlen lenne, ha azt hinné hülyéskedek és nem veszem komolyan a dolgot, pedig azért én igyekezni szoktam, utálom, ha valamiben béna vagyok, mert az felidegesít és inkább hagyom a fenébe. Elmegy én meg addig összefogom a hajam lófarokba, majd befonom és a hajgumi köré tekerem, majd a végét a hajgumi alá igazgatom. Kicsit meglep, hogy mezítláb szeretne táncolni, de nem fogok ellenkezni vele, kikötöm a szép rózsaszín tornacipőmet és kilépek belőle, majd leveszem a kis bokazoknijaim is, ami természetesen unikornisos. A cipő jól takarta, szerettem az ilyen kis apró láthatatlan dolgokat, mert nekem jó kedvem volt tőle, hogy rajtam van, mégsem kötöttem senki orrára, hogy valójában ilyen kis cuki lelkem van.
- Rendben. Csak remélem, hogy nem lesz vízhólyagom meg semmi ilyesmi, mert amilyen béna vagyok, simán összeszedek ilyesmit.
- Oké, nekem mindegy hol csináljuk - meg is vonom a vállam, majd mikor leesik, hogy ez enyhén szólva is félreérhető, gyorsan hozzá is teszek még pár szót - a bemelegítést persze. Nem akarok én semmi mást, nem mintha nem lenne görög isten teste, de ő a tánctanárom, szóval még ha nem lenne pasija, akkor sem kellene rámászni. Legalábbis halovány gyanúm az, hogy a táncparketten az erősen tetovált alak a párja vagy valami közeli barátja, ami miatt én nem ítélkezem.
- Oké. Nem tudom, hogy tehet tönkre, ha kicsit jobban erőltetem a nyújtást, de úgy tűnik ő ért ehhez is, szóval nem fogok feleslegesen ezen agyalni, meg rá google-zni sem fogok.
- Rendben, nem erőltetek semmit, csak ameddig kényelmes. Utánozom a mozdulatait és megrázom magam és a nyakam is előre hátra meg oldalra megmozgatom, majd félkörívben kicsit megmozgatom. A vállaim eléggé be vannak állva a sok festéstől meg könyv és laptop feletti görnyedéstől, de azért szépen mozognak, hála az égnek. Annyira hajlékony vagyok, hogy az ujjbegyemmel éppen csak érintem a földet, de persze lehetnék ettől hajlékonyabb is. Annyira talán nem vagyok vészes, de tuti dolgozni kell ezeken és csak utána jöhet a tánc, de talán van, amihez már ez is elég. Néha azért megkérem, hogy mutassa meg újra, mert képes vagyok elveszni a mozdulatba és elfelejtem, hogy is indította, a végeredménybe pózolni meg olyan, mintha csalnék. Mikor valami nem megy és jön segíteni, mindig kiráz a hideg, amikor hozzám ér, mert nem vagyok ehhez szokva, pedig a táncban ez megszokott. Illetlen helyre amúgy sem nyúl, tudja hol érintsem meg úgy, hogy véletlen se legyen félreérthető.
- Olyan fura, hogy egy pasi hajlékonyabb tőlem - jegyzem meg, persze nem sértésből, csak tényleg az, a színjátszó srácok még a tánchoz értettek, de csak egyszerűbbeket tudtak megtanulni, nem voltak hajlékonyak.
- Na milyen szinten állok? Van ami menne így is vagy csak edzeni meg nyújtani fogunk egy darabig? - fogalmam sincs hogy megy ez, de amint végzünk a bemelegítéssel, azért csak rákérdezek, kíváncsi vagyok és persze kicsit izgatott is, hogy na most mi jön, mert nem csak úgy mozgattuk be magunkat, csak táncolunk vagy én táncolok zenére, a válaszából majd kiderül.

- Pedig nekem nem fáradtság, elhiheted. – mosolygok rá vissza kedvesen. – Szeretem, ha jól érzik körülöttem magukat az embrek, legyen az a kajám, vagy a táncom. – vonom meg a vállamat, de nem erőltetem, ha nem kér. Mindenesetre ott van egy tányér, és a közelébe tolom, van frankó szilikon tányér tetőm, ami bármekkora méretre kihúzható, ha nem nyúl hozzá, legfeljebb visszateszem a hűtőbe így, lezárva ,és megeszem később, vagy… Kirill,ha megtalálja, főleg ha már elő van készítve.
- Mindenki a maga módján éli meg a táncot, ez a jó ebben. Persze, van aki hülyének nézi az embert, vagy viccet csinál belőle, viszont, nem kell,hogy érdekeljen mások véleménye, ha te eközben jólérzed magad. Csak ez számít. - rám fért az evés, és nem fog eltelíteni annyira, mint egy nehezebb étel, a salátát bármikor megtudom enni, mert könnyű, és feldobom mindennel, csakhogy finomabb legyen. Az alakomra, és a súlyomra mindig figyeltem, ez amolyan szakmai ártalom. Magamnak is jobban tetszem így. Néha persze bűnözök, de így érzem magamat jól a bőrömben. Ha egyszer elértem ezt a formámat, könnyű fenntartani a helyes étkezéssel. Bár… amióta megérkezett Kirill, állandóan főzök, gyanús, is hogy nem fogy úgy a kaja, mint régen. De kidobni nem szeretném. A fagyasztóm is tele, esedékes egy ellátó központ meglátogatása, ahol majd szét osszák az ételeimet. Majd veszek új edényeket, és zacskókat.
- Én is modellkedek, bár nem hiszem, hogy a tánc összefüggene a pózolgatással. Ott egyszerűen elég ,ha szépen nézel ki, és jól áll rajtad a tervező ruhája. Meg szintén tetszen, hogy folyton öltözködsz. Sok modellt ismerek, akinek köze sincs a tánchoz, autószerelők voltak, vagy direkt modellnek készültek. Kifutókra. Szépségversenyek nyertesei, és még sorolhatnám. – vonom meg a vállamat. Persze, nem a kedvét akarom elvenni az egésztől, csak én így látom.
Ezután elmegy átöltözni, én addig nyugodtan befejezem az evést, a telefonjához sem nyúltam, jó helyen van ott, ahol hagyta. Az enyémre pillantok rá, és megint összeborzolom a hajamat. Még mindig kicsit nedves, de rásegítek a törölközővel.
Snow, talán elbújt a házába, vagy kiment a tetőre. Leugrani nem tud, mert magasított perem van, direkt miatta, és semmit sem hagyok úgy, ami esetleg arra csábítaná, hogy kiálljon a tetőkorlátra bámészkodni.
Mondjuk, egy… magasított kenel, hálóval meg mindennel, párnával amibe be tud feküdni, és onnan körbe nézni…Eltöprengek, hogy küldjek sms-t Kirillnek, hogy vegyen Snow kilátó kenelljéhez alapanyagokat. Mert neki van kocsija, és könnyebben haza tudná hozni. A motorjára pillantok a garázs résznek kialakított rész felé, és felsusszanok. Most nem vele kell foglalkoznom, hanem Mynával, és örömmel teszem. Elpakolok magam után, és összeállítom, amit kell, ezután megállok Mynával szemben.
Halványan mosolygok a szófordulatán, és szemöldök felvonva pillantok a parkettre, a rudak irányába, amit felállítottam.
Figyelem, ahogy leveszi a cipőit, és szélesebben mosolygok, ahogy az unikornisos zoknik is előkerülnek. Csupa meglepetés a lány, de nagy bátorságra vallott tőle is, hogy elment egyedül táncolni, aztán pedig itt tartunk. Oktatom.
- Ezeket a gyakorlatokat, amiket most csinálunk, jó volna, ha otthon is folytatnád, naponta legalább egyszer, a nyújtást és azt a néhány torna gyakorlatot is, keresek majd egy videót, és átküldöm. – nagyon remélem ,hogy fogja csinálni az otthoni edzését is, mert ha nem gondolja komolyan, akkor lőttek az egésznek. Nem szeretem,ha ilyen szempontból rabolják az időmet.
Halkan kuncogok a meglepődése hallatán.
- Muszáj, innen még fel tudok állni kézen állásba is. De van két srác a csapatban, akik sokkal hajlékonyabbak, ők a freak táncosaink, mintha egy horror filmből léptek volna ki. Na az, hajlékonyság. – mert tudom, hogy vannak nálam is jobbak, és ügyesebbek sokkal, vagy másban jobban kitűnnek, és ezt elismerem nekik, és felhasználom a csapat életében, ezzel erősítve minket, a produkciót.
Megkeresem Adam Lambert Mad World számát, és egyelőre ez lesz az alapunk.
- Egy pillanat , és kitalálom, hogy jelenleg mi az, ami beleférne neked, aztán ahogy erősödsz, és nyúlsz, úgy tágítom a gyakorlatokat, és ha úgy látom, akkor akár felépítjük az egészet. – félre húzom a parkettről az állványt, és elindítom a zenét, és becsukom a szemeimet, csak állok egyhelyben. A mozdulataim egyszerűek, és leírják azt a szomorúságot, amit érez az énekes is, de ott van benne az a pici remény is. Nem kizárt, hogy a következő pár alkalomra már majdnem meglesz a komplett koreográfiám is.
- Ezek egyszerűek, gyere. – beállok mellé, a tükörrel szembe, és újra indítom a zenét, a következő alkalomra, hasonló lassú zenéket fogok keresni. Hogy,azért ne unjuk meg azt, ami neki igazán tetszett.
- Egy, két há… - mintha a karommal rajzolnám le a levegőbe a másik fájdalmat, a reményvesztettséget, amit érzek. – később hajtsd le a fejed, ha már önnálóan mennek a mozdulatok, ennél a résznél, mert ez egy szomorúbb zene, amit kitaláltál. A modern táncban, az a fontos,hogy bizonyos mozdulatok meglegyenek benne, afféle kötelezőek. Ugye, általában ezeket pontozzák. – ezeket az alap mozdulatokat mutatom meg neki, könnyedek, akár egy hullámzás, vagy egy szél fúvás, vagy, amikor a földön térdelünk, és nyújtózkodunk. Néhány mozdulatot folytatok tovább, de határtalan türelemmel ismétlek meg bármit, ha esetleg lemaradt volna Myna, és segítek neki, ahogy eddig. Ha pedig sikerült valami, nagyon megdicsérem. Az órát sem szoktam általában figyelni, ha gyakorlok, tánc közben, ritka. Most is belefeledkeztem. A balett gyakorlatának hála a mozdulatai jók, csak, hozzá kell szoknia,hogy a földön több mozdulatot végzünk, és sokkal szabadabbak vagyunk, mint ott.
- Picit talán megijedsz még, vagy szokatlannak tűnnek azok a mozdulatok, amikor négykézláb a földön vagy, és ebből fordulsz át, ülésbe, és spiccelve nyújtod fel a lábad. – mutatom neki, hogy miről beszélek. – De, bele fogsz jönni, ne érezd magad hülyén, se furcsán. Megtanuljuk az alapokat, hogy ha meghallod a zenét, el tudd képzelni rá a saját táncod. – felkelek, nem nagyzolok, hogy ebből a mozdulatból könyökölve, feltudnám emelni az egész törzsem, nem azért vagyok itt, hogy a kedvét szegjem, és az egyébként is a férfiak mozdulata lenne ebben a fajta tánc stílusban.
- Ha párban táncolnál valakivel, egy férfival, ott a társad azért lenne, hogy kiegészítse a mozdulataid, és segítsen téged. Persze, egy modern táncban, azért sokkal többet érnél hozzá a partneredhez. – maradok ülve a földön. – Az is sokat segít, ha nézel ehhez hasonló videókat, de ne gyakorold egyedül otthon, mert könnyen helytelen tartást vehetsz fel.