Előtörténet:
Jómagam egy 25 éves fiatalember vagyok, aki New Yorkba született. Apám családja, egy a New York négy alapító családja közül. Mindazonáltal nagy üzletember is aki a New York Times és a helyi Dragon Club tulaja. Anyám egy Olasz származású színésznő ki New Yorkban próbált szerencsét és itt a Broadway sztárja lett. Az egyik előadáson találkozót apámmal, aki megszerette. Mivel egyedüli örökös vagyok, így taníttatásom is a későbbi feladatomnak megfelelően zajlott. Üzletvezetés, közgazdaságtan, pénzügyi számvitel, újságírás és politika tudomány. Emelet anyám lévén a művészi érzékem is fejlődőt, hiszen arra is nagy hangsúlyt fektetett. Magam képezve elsajátítottam a kocsi szerelés és a koktél keverés tudományát, a szakácsuknak Luigi-nak hála, aki egy Olasz séf, sikerült elsajátítanom a konyhaművészetét is. Gyerekkoromat anyámnak hála nem a nagyvárosban töltöttem, hanem leginkább olasz országban, anyám családjával. Bár vonzót a tenger és az olaszok világa, mégse éreztem ott olyan jól magam. A sok csöpögős művésziesség és a túlzottan nyugodt élet kifejezetten untatott. Ám a tenger által nyújtott szabadság feledtette ezt velem. Mikor betöltöttem a 14. életévemet már egyre ritkában voltam olasz földön. Apám a tanitatásom miatt inkább New Yorkban tartott, nehogy a végén valami művész gyerek legyek, aki nem szereti a nagyvárost és az üzleti életet. Apa éppen emiatt elég sokszor összeveszett anyával, hogy melyik is a fontosabb, a művész élet vagy az üzleti. Apám elismeréséért sosem harcoltam, így kapcsolatuk nem éppen felhőtlen. De ez a helyzet csak még inkább elharapódzott amikor meg tudta, hogy engem a köznépi mesterségek rajongással töltenek el. Ezért is természetesen anyámat okolta, ami miatt a házasságuk igencsak megromlott. Huszonkét éves koromra üzletvezetési diplomát szereztem és a New York Times-ban apám mellet kezdtem el dolgozni. Ám inkább Anthony nagybátyám mellet szeretek leni, aki a Dragon Clubot vezeti. A nagybátyám tanított meg az autók és motorok szerelésének fortélyaira. A clubban sajátítottam el a koktélkeverést és a barátaim lévén pedig belekeveredtem az illegális autóversenyzés világába, ami megfertőzött. Eleinte az apámtól kapott sport autóval versenyeztem, ami egy Porsche 911 Carrera S modell volt. Ám a későbbiekben a nagybátyámmal összeraktunk és feltuningoltunk egy Nissan Skyline GT-R autócsodát. Mivel gyerekkorom óta rajongok a szabadság érzéséért, így nem féltem az életem sem és mivel pénzem is van, számos extrém sportot űzök, amivel még inkább magam ellen hangoltam apámat. Szerinte ugyan is felelőtlen vagyok, aki túl sokat kockáztat feleslegesen. Apámnak nem egyszer kelet a versenyzéseim és az extrém sportok miatt a rendőrséggel elsimítani a dolgot. A nőkhöz való viszonyom egy gyerekkoromban ért nagy szerelem trauma miatt alakult így, hogy mára már csak egy éjszakás kalandokba élem ki magam. Egy dolog van, amitől félek és az a csalódás, így szinte mindent meg teszek a barátaim és haverjaim kedvéért. Sajnálatomra az apám a tüdeje miatt sokszor beteg, és folyton azzal piszkál, hogy nőjön már be a fejem, mert nem sokára át kell vennem a helyét.  Én ez ellen folyamatosan lázadtam, de olyannyira, hogy folyton bajba keveredtem, legutoljára majdnem az életembe került, ekkor apám adott két évet, hogy járjam a világot és tomboljam ki magam, de két év múlva vissza kell térnem és átvennem a családi vállalkozást. Ennek a mondhatjuk, kérésének, eleget is tettem. De, hogy mi is történt ez alatt az idő alatt, az hosszú történet.
Hát ülj le mellém,
Valamit mondok,
Szomjas vagy látom,
Egy üveg whiskyt kibontok,
Figyelj!
Az egész egy szokványos csajfelszedős, bulizós estének indult apám klubjában. Megint kiszemeltem egy lányt ám, magam sem tudtam még akkor, hogy mekkora bajba is kerülök ez által. Mivel minden apró részletre emlékszem így napokig mesélhetném, de szerintem elég, ha annyit mondok, hogy az egyik gyerekkori legjobb barátom, akkor még eltitkolt szerelmét sikerült kiszemelnem magamnak és bűnbe vinnem, miközben fülig belé estem Caroline A. Wellington-ba. Ám, hogy Ő az enyém legyen végleg, az lehetetlen, így inkább részt vetem életem legveszélyesebb illegális autó versenyében mely, mint sejthető volt legyőzőt riválisaim buszúja volt. Ezt követően pedig útnak indultam, hogy bejárjam az egész világot. Első utam Los Angelesbe vezetet, ahol is apám kérésére segítenem kelet a helyi lap igazgatójának, aki családi jó barát. Már első benyomásra nem voltam szimpatikus az elém küldőt újságíró hölgynek, név szerint Charlotte Woodsen-nek. Ugyanis röviden és tömören közölte, hogy szerinte én egy kicsinyes, felszínes, arrogáns és nagyképű alak vagyok. De azért azt elismerte a sikeres közös munkánk után, hogy újságírónak nem vagyok rossz. Bár Ő elsőnek nem rajongot értem, viszont nekem Ő nagyon is szimpatikus volt. Úgyhogy felajánlottam neki, hogy jöjjön át hozzánk dolgozni. Ez egy igazán nagyvonalú ajánlat volt a részemről, amiért a legtöbb újságíró bármit megtenne, hiszen ez egy igazán nagy lehetőség a karrier építés szempontjából. Charlotte azonban mégis visszautasította az ajánlatomat. Minden esetre adtam neki egy névjegyet arra az esetre, ha meggondolná magát.
Ezután az utam Las Vegas-ba vitt, ahol néhány haveri találkozón és vad bulikon kívül semmi érdekes nem történt. Innen egy nagyobb ugrással eljutottam anyám családjához, hogy meglátogassam őket a messzi Olaszországban. Aztán a hátra lévő időt pedig Miamiban töltöttem. Na, ott aztán sok minden történt. de most csak nagy vonalakba vázolom. Autóversenyzés, prostik, jó barátom kérésére drámatanítás a művészeti egyetemen, kis bonyodalommal és egy csinos hölgy megismerésével, valamint megtudtam, hogy az imádott szerelmem is a városban van, és itt akar férjhez menni a legjobb barátomhoz, aki azt akarja, hogy én legyek a tanúja, de hála Tom haveromnak, aki nem hagyott, depizni, megismertem egy különleges lányt. Miatta tudtam és fogadtam el a sorsom, a haza térésem után, a családi vállalkozások irányítását és a vezetésükkel járó kötelezettségeket. De ne rohanjunk ennyire, előre mert nem happy end a történet sajnos. Az itt megismert Christine Davies, aki olyan nagy és mély benyomást tett rám bemutatott az édesapjának aki megkérdezte, mik is a terveim a lányával. Én persze a kérdésére azt a választ adtam, hogy komolyak a szándékaim, ugyanis el akarom venni Őt. Ám én balga elrontottam az egészet, ugyanis a harmadik találkozásunkon (nem hivatalos randevúnkon) sajnos a pillanat varázsa miatt, elhagyta számat az a bizonyos kérdés, amire általában csak két válasz variáció szokott érkezni. De most kivételesen nem így eset, csak a kínos csend, végül a mentegetőzés és gondolkodás idő kérése.
Így aztán amikor lejárt a két év és még mindig nem érkezett válasz, fájdalmas búcsút vetem Miami-tól és elindultam haza teljesíteni apám akaratát.
Aki mellesleg nem érti, miért vagyok mostanában olyan készséges a feladataim illetően. Egyelőre még nem akartam neki megadni azt az örömöt, hogy igaza lett és Miamiban leltem meg nyugalmam és ott kezdtem el megkomolyodni is. Mind ezek ellenére, az egyezségünk alapján átvetem, a családi vállalkozásokat apámtól, aki most már szinte sose jár be és akivel csak otthon találkozom. Minden időmet a munkának szentelem és a feladataimnak, mert ez segít lefoglalni az agyam, hogy ne gondoljak olyanokra, akikre nem kellene és ne a hívásaikat várjam.
A haverjaim szerint valamiféle agymosáson estem át, mert már nem igazán bulizok velük és egyre kevesebbet is versenyzem. Na kb. ennyi történt velem barátom. Most pedig, ha meg bocsátasz, én lelépek, ugyanis holnap korán kell bemennem a szerkesztőségbe. Úgyhogy még megiszom, az utolsó italomat és elindulok haza.