Ijesztő simulékonysággal képes alkalmazkodni a környezetéhez. Olyan, mint a víz: képes bármilyen formát felvenni, bárhová beférkőzni, s ezzel megnyitni olyan kapukat, s olyan bizalmakat szerezni és kiépíteni, hogy mire észbe kapna bárki is, már köré fonta vízhálóját. És nem fogja elengedni. Az áldozat maga nem is kéri, hiszen képes elhitetni (legyen valós, vagy megjátszott), fontos neki az életében.

Nagyon intelligens, de ezt minimum elvárásnak követeli a környezete, így nem is hirdeti túlzottan. Nem az ész a fontos neki, hanem a lehetőségek meglátása és kihasználása. Jókor lenni, jó helyen és a megfelelő szavakat kimondani.

Független lelkű. Éppen a simulékonysága miatt senki sem tudja, ki is valójában. Nagyszerű álcának tartja és művészi szintre emelte. Mint szerinte mindenki más a környezetében. Így senkinek sem hisz, csakis saját magának. Így nem is csalódik senkiben.

Jókedvű. Ne várd tőle a rózsaszín felhőket, egyszerűen mindenben a lehetőséget keresi, ami az épülésére szolgálhat. Ha először ezt mások szolgálatával éri el, minden lelkizés nélkül megteszi. S ezt azzal tudja a legjobban elérni, ha jókedvű, s bátorító mások felé. Win-win szemléletű.

Idegesítő. Makacsul kitart a céljai mellett. Ha ezt a titkolással éri el, akkor a háttérben manipulál. Kiméletlenül kihasználja a másikat, szerinte mindenki így tesz. Valójában csak szereti, ha az elképzelései megvalósulnak, mert az mindig maga a tökéletesség.

Nem bízik meg az emberekben. Szerinte mindenki érdekember és csak a saját malmára hajtja a vizet (mint ő maga. De ezt nyíltan be nem vallaná).

Függeni fogsz tőle, érzelem terén mindenképpen. Ujjai köré csavar, korántsem bonvivánként. Ismeri az emberi természetet és kiválóan fel is használja, ha úgy látja, szükséges.

Jó, ha fejben tartod, akármennyire is klisés: ne haragítsd magadra. A te érdekedben. Akkor csap le a fejsze az életedre, mikor a legjobban nem számítasz rá. Biztos lehetsz benne, ha olyat tettél, ami neki nem tetszik, és hatással volt rá, a fejsze nyelét ő fogja a kezében.


Látom a szemeiben az örömöt. Szinte megszokásunká vált, hogy minden eseményen felkérem erre a táncra. Zárkózott típus volt, s lassanként sikerült elérnem, hogy nyisson felém. Bizalmatlan volt, hű, de még mennyire. Tudtam, hogy némi időbe belekerül, így az első táncoknál csak táncoltam vele. Hozzá kell tennem, istentelenül jól táncol, nekem csak az a szerepem, hogy hagyom érvényésülni. Érzem a parfümöt is rajta, sikerült rávennem, hogy meg tud hódítani az illattal bárkit. Mint ahogy a ruháival is. Rút kiskacsa ugyan nem volt az elején sem, ám annyira bátortalan, hogy szinte csak a kötelező táncokat ropták vele.
Kisétálunk az erkélyre, ez is a megszokott rítusok egyike, pezsgő is jár hozzá. A korlátnak támaszkodom, ő mellém. De most az átkarolása másmilyen.
- Nagyon jó volt, ismét, köszönöm!
- Ezt mindig szívesen eltáncolom veled - felém fordul, a szemeimet keresi, aztán máshová is figyel, egy kicsivel lejjebb. Hagyom közeledni, egy millimétert sem közelítek felé, az irányt viszont én is felveszem. Aztán az utolsó pillanatban felé mozdulok, átkarolva a derekát, majd a vállát is, a másik kezemmel.
Pár perc múlva már az egyik emeleti kisebb lakosztályok egyike felé tartunk, magunk mögött hagyva a bálozókat.
A fene egye meg, hogy ennyire jól csókol. Ha az ágyban is ilyen, életre bánni fogom.


- Honnan a fenéből tudtam volna, hogy a kereslet ennyivel fog csökkenni?
A kanapén fekszek, már vagy félórája olvasom a jelentéseket, az egyik kezem a fejem alatt.
- Talán megkérdezted volna édes jó öcsédet? - Takarom el a jelentéssel a számat és pillogok rá. Tudom, hogy ez is idegeli. Megérdemli. Megmondtam neki, hogy ha új csapást akar felvenni a vízen, előbb beszélje meg velem. Mert rendre mindig elsüllyedtek a hajói, amiket oda irányított.
- Talán akkor nem lesz Titanic... hanyadik is? - Nézek rá. - Negyedik?
- Menj a picsába, Alex.
- Ezt az Alexezést most fejezd be - hasít hidegen a hangom felé, le is döbben. Gyűlölöm ezt a becenevet. Aztán elvigyorodik.
- Ó, drága Alex, kérlek mentsd meg drága jó bátyád hátsóját a jégtömbtől - ironizál, tudva, hogy ez a gyenge pontom.
Hirtelen ugrok fel és dobom felé a papírokat. Behúzni csak azért nem húzok be neki, mert a bátyám.
- Fejezd be!
- Akkor mondd el, mit tudok tenni!
Mérgesen szusszantok egyet és lehajolok a papírkötegért. Senkinek nem kell tudnia, miért gyűlölöm, ha így szólítanak. A legjobb barátom is Alexander volt. Ő volt Alex én Xander. Aztán egy délután elnyelte az egyik hullám, s hiába ugrottunk utána, már csak a testét tudtam kihúzni.  A legjobb barátom volt, neki tudtam egyedül megmutatni az igazi Alexet, aki mindig is akartam lenni. És sosem árult el.
Visszadobom magam a kanapéra és a kezembe veszem ismét a jelentést. Csak a bátyám, aki átveszi majd a céget egy nap. És olyan botfeje van egyes részekhez, míg másokban szárnyal. Ezért vagyok én, az öccse, aki kitölti neki ebben a hiányt.

Mélyeket lélegzek a sós levegőből. Le kell nyugodnom. Egy kagylóhéjjal játszogatom a kezem között és pergetem a homokszemeket. Ez vagyok igazán én, és itt. Az egyedüllét tölt fel igazán, a tenger és az óceán sós illata, a morajló hullámok, a homok érzete az ujjaim alatt, a szél mindent megtisztitó hidegsége. Vonz a víz, a tenger, ott vagyok igazán önmagam.
Nem vágyok házasodni, mindig is az élt bennem, hogy szabadon fogom kiválasztani azt, akit a feleségemnek fogok tudni. Aztán az élet úgy döntött, pontosabban apám és a család hagyománya, hogy ebben bizony nincs szabadság. Egyezséget kötöttünk, így kaptam minden testvéremnél nagyobb fokú szabadságot az élet más területén. Ki is használtam.
A megfelelő jelölt viszont kiszemeltetett, de még nem mondta el apám, kihez megyünk holnap.
- Ha bányarém lesz, a világ zacskóipara fog meggazdagodni rajtam....