Ahogy ott ültem a padon, a harmadik tizenhat órás műszak után egyhuzamban, úgy éreztem hogy nem fogok tudni felkelni. Persze, enm ez lenne az első alkalom hogy egy padon alszom el, de az már nagyon régen volt.. Meg azóta van egy nagyon príma kis szobám egy nagyon príma kis ággyal ami olyan kényelmes volt hogy a puszta gondolatától is majd elaludtam. A combjaimra támaszkodva dőltem előre hogy elnyomjam a földön a cigicsikkemet, mielőtt oldalra nyúlva kidobtam volna a kukába, és egy nagy nyögés kíséretében felkeltem a padról. Hadd érjek már haza... Lassan csoszogva indultam el haza, végig a folyóparton. A hűvös, hínárszagú szél a hajamba kapott és legalább segített ébren maradni. Becsúszott a tuháim alá így szorosabban fogtam össze magamon a bomber dzsekit. Voltam olyan hülye hogy otthon hagyjam a sálamat így maradt a kapucni. Az ujjaim már kissé érzéketlenek voltak a hidegtől így szórakoztam egy keveset a kulccsal. Az ablakaink sötétek voltak, Mila nem volt otthon. Kár... de talán jobb is, úgysem vagyok beszélgetős hangulatban. Végre bejutottam a lépcsőházba és kiszedtem a postát. Már egy hete vártam hogy visszajelezzenek a legutóbbi színházi meghallgatásról ahol voltam de úgy festett hiába várok.. A szerep nem lesz az enyém. Sóhajtva válogatva a postát, átnézve az összes szórólapot és számlát miközben elindultam felfelé a lépcsőn. Csoszogva, a próbált darab egyik dalát dúdolva kocogtam felfelé a másodikra. Ahogy felértem tovább nem is tudtam volna menni mert valaki... elülte a lépcsőt. Megtorpanva néztem a srácra kissé meglepetten. Az első ami feltűnt rajta hogy az ajtónk mellett ül a lépcsőn. Kellett pár másodperc hogy összeszedjem a gondolataim és félrebiccentett fejjel kérdezzek tőle. - Öhm... Szia... Jól vagy? - köszöntem neki kissé meglepetten mire felnézett rám. A második dolog ami feltűnt az volt hogy mennyire istentelenl szép kék szemei vannak. A harmadik pedig hogy pimaszul jóképű. Az élet igazságtalan. Nem láttam őt még itt. - Milát várod? Szerintem nincs itthon, és ma este nem is hiszem hogy hazajön - mutattam az ajtónkra még mindig a kezemben szorongatva a kulcsot.
Az eszem megáll, de most komolyan. Nem elég, hogy a mai napom a megszokotthoz képest nehezebben indult, késve érkeztem meg próbára majd a figyelmetlenségemnek köszönhetően kiejtettem a kezemből az egyik társamat ezzel eltörve a kezét indirekt módon. Egyből futottunk a sürgősségire, remélve nem esett nagysobb baja, csak egy apró karcolás…de nem. Két hónapra ítélték gipszbe a kezét ezzel nekem nagy fejtöréseket okozva. Mihez fogok kezdeni? A szörnyű baleset után következett az, hogy ebédidőben majdnem elütött egy autó és a hirtelen jött félelem miatt elbotlottam egyenesen az útszéli pocsolyába. A hófehér ingem ezennel már nem az említett színben pompázott, ahogyan hajam is piszkosan és összeragadva omlik a szemembe. Ekkor jött a nagyszerű ötlet, hogy hazaballagok és átöltözök és lefürdök még az esti buli előtt. Az eddig is szörnyű napom tetejére viszont megérkezett a cseresznye is, két órája ülök lassan a lépcsőn és várom a gondnokot akinek remélhetőleg van kulcsa a lakásomhoz, különben baszhatom. Nem kellett volna hallgatnom az apámra és olyan ajtót beszereltetni, amit nem lehet kintről feltörni vagy becsukódás után még kinyitni ha nincs zárva. A kulcsom odabent, valószínűleg a konyhaasztal bal sarkában pihen míg én vizesen, sarasan és türelmetlenül idekint pihenek. Szerencsémre nem sokan laknak a szintünkön így nem kell a szánalommal átitatott szavaikat meghallgatnom, jópofiznom, mert most jelenleg nem lennék rá képes. Elküldeném a fenébe, a kulcsommal és apám jóakaratával egyetemben. Mikor lépteket hallok próbálom összehúzni magamat, az előbb már kaptam két oldalba rúgást és morgást amiért itt tanyázok. Mikor megáll előttem két láb akkor felpillantok a jövevényre. Még nem láttam, könyvelem el magamban és mielőtt bármit is mondanék Ő gyorsabban reagál és nyitja szólásra ajkait. -Szia… mondhatjuk azt, hogy igen de akkor hazudnék.– megvonom a vállamat, majd még jobban összehúzom magamat, hogy tovább mehessen mert én bizony nem akarom feltartani, de amit utána mondd még jobban meglep.– Pedig reménykedtem benne, de ezek szerint Te lennél Mila lakótársa vagy barátja? – az utolsó szót kissé elhúzom, mióta ismerem a mellettem lévő vöröskét még nem láttam nála srácot, de az még nem jelent semmit. Csak abból indulok ki, hogy Jessica rengeteget van nálam, néha alig bírom elküldeni. – Ne haragudj, be se mutatkoztam. AJ vagyok és a mellettetek lévő lakásban élek, de ma sikeresen kizártam magam és most arra várok, hogy kinyíljon magától. Közben ma közelebbről megismerkedtem egy pocsolyával, szóval nézd el nekem, ha büdös lennék. Általában kamilla és benzin szagom van.– kuncogok halkabban, mert nem mindenki érti a humoromat, de bevallom néha én sem. Természetesen nincs kamilla és benzin szagom, de jobb lehet, mint egy New York-i sártenger bűze.
Néha igazán borzalmas szingli, meleg srácnak lenni. Persze vannak kalandjaim, mégiscsak New Yorkban élek, ráadásul pultosként dolgozom, így mindig akad egy egy szárnyait próbálgató nagyonhetero srác, vagy egy két édes meleg srác akivel összemelegedek egy egy estére. De mikor meglátok valakit, aki annyira tökéletesen az esetem hogy fáj, és első blikkre nyilván nem tudom eldönteni hogy vonzódhat-e a saját neméhez. A legtöbb hetero srác egyenesen sértésnek veszi ha csak flörtölni próbálok meg... És most is ez volt a helyzet. Elsőnek fel sem tűnt hogy az előttem ülő srácnak össze van ragadva a haja a sártól. Hogy a fehér inge most inkább szürkésbarna a kikandikáló kabátja alól. Az igéző kék szemek előbb feltűntek mint ezek az apróságok. Ahogy megszólalt elmosolyodtam. Kellemes mély hangja volt és puhának tűnő telt ajkai. Baromi jóképű volt, ezt el kellett ismernem. - A lakótársa vagyok, kb egy hónapja költöztem be - mosolyodtam el azonnal elutasítva a tényt hogy bármilyen OLYAN jelleggű kapcsolat is lehetne közünk Milával. Szó se róla imádtam a lányt, és még meleg srácként is elismertem hogy gyönyörű és hihetetlenül szexi de... Így se úgy se tudtunk volna mit kezdeni egymással, na. Kezet rázok vele mikor bemutatkozik és a szavaira halkan elnevetem magam. Oké nem csak szexi, de vicces is. Gyilkos kombó. - Dacre vagyok, és ezekszerint a szomszédod - mosolyogtam szélesen - És ne aggódj, meg sem érzem, túlságosan elnyomja a hajamból áradó olajszag... Túl sok időt töltöttem ma a konyhában. De a kamilla és benzinszagot bírom - nevetem el magam. Muszáj emlékeztetnem magam hogy ne szorongassam túl sokáig a kezét és engedjem el hogy ne tűnjek furának így el is engedem az ujjait és leeresztem a kezem. Ügyes vagy Dacre, jófiú... - Öhm... van kedved esetleg bejönni? Igazából nálunk is várhatod hogy az ajtó csak úgy magától kinyíljon, de talán egy zuhany jól esne... Kicsit... sáros a hajad - mutatok az ajtónkra miközben odalépek mellé hogy kinyissam az ajtónkat. Nekem valószínűleg cigaretta és citromszagom van, hála a mai pultozásnak és ezt nagy eséllyel ő is megérzi. Könnyedén kinyitom az ajtót és előreengedem hogy bemehessen. A másfél szobás lakást egész jól belaktuk már. Miláé a nagyszoba, ott foglal helyet a kis stúdiója, enyém pedig a kisszoba az isteni áldás adta erkéllyel, ahová kimászkálhatok cigizni. Általában a konyha-ebédlőben szoktunk összegyűlni szocializálódni egymással vagy bedőlök hozzá az ágyába míg a világ nagy gondjairól beszélgetünk, mint például hogy mennyire szar hely a Tinder. Mila valóban nincs itthon ahogy beljebb lépünk és becsukom magunk mögött az ajtót. - Jártál már itt? Bár gondolom a te lakásod is hasonló felépítésű - nézek rá ahogy kibújok a cipőmből végre valahára. Fájnak a talpaim.
Nem szeretem a skatulyákat, számomra minden ember ugyanolyan és azt teheti meg, amihez csak kedve van, természetesen nem illegális dolgokra gondolok bár néhányat jómagam is kipróbáltam. De ez nem az a történet… Rengetegen gondolták rólam azt, hogy mert a tánc és színház az életem így meleg vagyok vagy legalábbis inkább a férfiakhoz húz a szívem és a testem, mintsem a nők irányába. Ezért meg is lepődtek és ezt nem titkolták mikor beállítottam Jessica barátnőmmel, ennek pedig már 5 éve de a mai napon, mikor betoppan életembe egy új személy elgondolkodok. Vagyis jobban mondva meglepődők azon, hogy az első dolgom végig mérni és elkönyvelni magamban mennyire helyes. Ilyet nem szoktam tenni. - Akkor azért nem ismertelek, örül a szerencsének szomszéd. A vörös démonnal volt már dolgom. – mosolyra húzom ajkaimat, ahogyan eszembe jut Milával az első találkozásunk, a szomszédköszöntő süteménye nem éppen úgy sikerült, ahogy gondolta én meg voltam olyan gavallér, hogy eloltottam a tüzet. Elméleti noteszembe felírom az újonnan szerzett információt, és bemutatkozásom után várom az idegen nevének kiderülését is. - Szóval neve is van az új szomszédnak, tudod mindenkiről van egy mappám és nyomozok utánuk. Sose tudhatod mikor lakik melletted egy pszichopata. – jegyzem meg és remélem nem fog bolondnak tartani, hiszen csak viccelek. Nem sokan értik a humoromat, mert általában kemény vagyok és szigorú, főként az edzéseken így meglepődnek mikor annyira ellazulok, hogy ontom magamból a szarabbnál szarabb poénokat.– Töprengtem is azon, hogy vajon ki süthet a környéken sültkrumplit, mert farkaséhes vagyok, de így most csalódtam. Jaja, én is bírom de azért az olajszag mindent visz. Hol dolgozol? A közelben? –talán kicsit túlpörögtem, megörültem annak, hogy végre van társaságom és nem fog valaki arrébb tessékelni a cipőjével. Remélem nem tartja túl soknak a személyiségemet, de ha valaminek nagyon örülök akkor hajlamos vagyok a fecsegésre. Természetesen, ha nincs közöm ilyen információkhoz nem kérdezgetek tovább, de ha partnert találok akkor nem hagyom abba. - Olvasol a gondolataimban? Egész nap olyan rezgéseket küldtem a lakók felé, hogy valaki engedjen már be… de Te vagy az első, aki megérzi. Ha nem nagy gond akkor elfogadnám a felajánlást, a zuhany lehetőségért meg egyenesen ölni tudnék. Köszönöm. – miközben kinyitja az ajtót figyelem a srác arcát, nem mondanám ismerősnek de ez lehet amiatt van, hogy nem jó az arcmemóriám. Annyi minden van a fejemben, hogy az emberek nevére és arcára valahogy sosem emlékszem, de a különböző darabok szövegét mindig tudom, ahogyan életem legelső táncának minden lépését. Prioritási sorrend? Egyértelmű. - Jártam, Milát megmentettem egy leégett konyhától még tavasszal. Az én lakásom is hasonló, talán kevésbé díszes vagy nőies… egyedül lakok, ami nem rossz igazából, mert az időbeosztásomba nem férne bele az alkalmazkodás. – lehúzom ázott cipőmet, az ajtó mellé pedig ledobom edző táskámat és megszabadulok a kabátomtól is. Beljebb megyek és kicsit úgy viselkedek, mintha otthon lennék. – Lehuppanhatok?
Ahogy elmosolyodik és megjelennek azok az átkozott gödröcskék az arcán tudom hogy végem van. Mivel 1. teljesen esélytelen hogy egy ilyen srác meleg vagy legalábbis bi legyen, semmi esélyem nála 2. ha még lenne is ekkora mázlim tuti hogy van valakije. Ilyen az én mázlim. De legalább megvan hogy miről fog sírni a szám Milának az elkövetkező pár hétben. Nagyon fog nekem örülni... - Áhh igen... ugye szerinted is démon? - meresztem rá a szemeim poénból de persze rögtön el is mosolyodom. A következő mondatára nem tudom nem jóízűen elnevetni magam. Neki is pontosan olyan elbaszott és kicsavart humora van mint nekem. Nagyon jóban leszünk mi ketten.... Remélem annál is jobban leszünk. - Figyelj, texasi vagyok, nálunk a szomszédot előbb lelövik minthogy bárki a nevét kérdezze - vigyorgok szélesen majd egy kicsit ijedten nézek rá - Várj ezzel most én is felkerültem a pszichopata listára mi? A francba pedig már kezdtem beilleszkedni... - csapok a combomra dühösen. Ha ezzel elérem hogy mosolyogjon már elértem a napom fénypontját. Nem elég hogy vicces vagyok, de Mr. Dögös-Szomszédsrác szerint vagyok vicces. - Ha a sültkrumpli minden vágyad, szerintem van itthon, sütök neked, a mai nap után... szerintem rád fér - mérem végig még egyszer de a mosolyt nem tudtam levakarni az arcomról. Édes ahogy látszólag ennyire feldobta hogy valaki befogadja. Mint egy elveszett kiskutya. - Nem messze innen, a the Klub nevű helyen. Ismered? Pultozok főled, de olykor a placcon is mozgok mint felszolgáló. Meg kijárok a konyha mellé cigizni és lám... egy két lábon járó sültkrumpli leszek - túrok bele a hajamba sóhajtva - Te mivel foglalkozol hogy ekkora cuccal mászkálsz? - bökök az állammal a sporttáskája felé mielőtt kinyitnám a bejárati ajtót. Az előszoba végén egy kis átjáró vezet a konyha-étkezőbe, innen is látszik a szép pirosra festett asztalunk amit három szék vesz körbe. Balra mellette folytatódik a folyosó ahol kettőnk szobája található illetve egy gardrób, balra mellettünk a két ajtó pedig a fürdő wc. Kicsi lakás de kényelmes. - Igazából telepata vagyok, másodállásban. Fogtam a rezgéseid - kacsintok rá elvigyorodva miközben megbökdösöm a halántékom a mutatóujjammal. Beengedem a szűkös előszobába amit nagyrész Mila cipői foglalnak el és én is megszabadulok a kabátomtól AJ-vel együtt. - Áhh te vagy az a bizonyos hősi szomszéd. Hallottam már a balladákat rólad hős lovag - vigyorogtam. Bár Mila arról mélyen hallgatott hogy ennyire dögös lenne. - Oh ezekszerint nem te vagy az ördögűző pár egyik tagja... bár őket mindig felülről halljuk. Kérlek mondd hoyg te is szoktad hallani őket, nem csak mi képzeljük... - néztem rá vigyorogva. AZ egyik felsőszomszéd pár állandóan üvöltve szexel. Mintha legalábbis ölnék egymást az aktus közben. Én is ledobtama hátizsákom az övé mellé és figyelem ahogy beljebb megy. - Persze menj csak. A jobbra az első ajtó - intek a konyha melletti folyosó felé. Szerencsére rendszerető ember vagoyk így nem félek ha benyit a szobámba pár használt alsót talál a földön. Ráadásul a hétvégén nagytakarítottunk a vörös démonnal. Hamarosan követtem is a szobámba ami egy franciaágyat, egy könyvespolcot tele drámákkal egy komódot foglalt magába. - Nyugodtan ülj le az ágyra - intek felé miközben kibújok a pulcsimból és ledobom a szoba sarkában álló székre - Zavar ha rágyújtok? - teszem az erkély kilincsére a kezem - De adok is egy szálat ha megkívánnád - mosolyodom el. Ráférne... De tényleg. Látszott az arcán hogy kemény napja volt. Na meg... pultos vagoyk. Érzem az ilyen rezgéseket.
Az elmúlt félnapban ez az első alkalom mikor hangulatom feljebb kúszik a mércén, ez pedig a hirtelen megjelent ifjú férfinak köszönhető. Szerencsémre nem mászik át rajtam, vesz figyelmem kívül, hanem veszi a bátorságot és megszólítja a mumust. Pirospont jár neki ezért, amit majd felírok a füzetembe, amint bejutok azon a szerencsétlen ajtón. -Istentől származó lénynek nincs ilyen vöröslő lobonca. – Mila belopta magát a szívembe, a mosolygós képével és szókimondó stílusával elhiszem, hogy nem lehet egyszerű, de én a saját életemben az ilyen jellegű személyeket kívánom. Egyre érdekesebb és szimpatikusabbá válik számomra az újonnan megismert szomszéd, főleg azután, hogy nagyszerű poénomra elneveti magát. -Még jó, hogy megelőztem a bajt és felvettem a golyóálló mellényemet vagy a melltartómat? – apró nevetés tör ki torkom mélyéről, majd komoly, fapofát öltve válaszolok kérdésére. – Legalább tudom kit kell először eltenni lábalól, majd szólok a maffia apucimnak.– teátrális combütésére már nem tudom tartani a szilárdságot, kitör belőlem egy nagyobb adag nevetés, ami igazán rám fért a mai nap után. Szívesen elmerülnék most egy nagy kádban, pezsgő levendula bombával a halántékomnál miközben valami 80-as évekbeli zenét nyomatnék. Nem bírom a mostani popot, meg úgy semmit sem. Azt is elfogadnám, ha valaki masszírozna, vajon Dacre bevállalná? -Ennyire látszik rajtam? Várj… kitalálom! A hercegnős zoknim miatt gondolod, hogy szegény szerencsétlennek szar napja van. A sáros haj nagyon is divat a mai világban! – bizonygatom, miközben felhúzom a bal nadrágszáramat ezzel megvillantva az említett zoknit avokádó mintával. – Még nem volt szerencsém elmenni erre a helyre, de a mai nap után feltétlen benézek és adok neked jattot a kedvességedért. A sültkrumplit szeretem, szóval velem könnyű dolgod lesz. – nézem a mozdulatát, és rá kell jönnöm, hogy igazán szexi ez a pillanat. Gondolatban megpofozom magam, hiszen nem is értem miért vélekedek így. – Nappal könyvelek, éjjel pedig az utcákat rovom és bankot fosztogatok. Amúgy nem, jelenleg több lábon is állok. A Broadway egyik fő férfi táncosa vagyok, illetve egy táncstúdióban tanár de most a legnagyobb projektem egy filmnek a koreográfiáját kitalálni, betanítani. – vállat vonok. Számomra ez nem nagy ügy, csak az életem, másokat pedig lehet ez meglep vagy elismerősre méltónak tart, de ez nekem normális munka, semmi különleges. -Sejtettem én. Tarot kártyát tudsz olvasni? Kíváncsi lennék mikor tartóztatnak le. – két karomat összepréselem a csuklómnál, ezzel szimbolizálva a bilincseket. Szétnézek és rájövök, hogy nem sok minden változott az utolsó alkalomhoz képest. Milának rengeteg cucca van. -Bármit is mesélt az a nőszemély aljas rágalom! A szamaramat mindig átformálja fehér lóvá… pedig I-Á nagyon menő állat. – belemegyek a játékába, és őszintén jól esik, hogy valaki fogja a humoromat. Jessica nem ilyen. – Jaaaj, őket nagyon nem csípem. Párszor már voltam fent náluk, egyszer szóltam, hogy ha nem hagyják abba kénytelen leszek csatlakozni. Ezután volt pár hét csendesség, de újra kezdték… - vállat vonok. Sajnos vannak ilyen állatok, akikkel nem lehet mit kezdeni. Mikor itt voltam csak a konyháig jöttem, nem mentem senkinek sem a szobájába így csak akkor kezdek közeledni valamelyik irányba, amikor engedélyt kapok rá. Aprón bólintok, majd beslisszanok az ajtón és körbenézek: nálam nincs ekkora rend. -Szerintem, ha most leülnék két dolog történne. Az első, hogy elaludnék a második meg, hogy összepiszkolnám az ágyruhát. Pofátlanság lenne először a zuhanyt használni? – a szoba végében álló könyvespolchoz megyek, végig húzom ujjamat a könyvek gerincén majd az erkélyajtón lévő kézfejen áll meg pillantásom. – Nem cigizek, de tőlem nyugodtan rágyújthatsz. Addig elmennék lefürdetni csöpp testemet, ha ez rendben van veled. – ha áldást adja rá akkor egyből elmegyek a szobájából a fürdőbe egy gyors zuhanyt megejteni.
Nem bírom visszafogni a mosolyomat ahogy elneveti magát. Nagyon tetszik a mosolya... nagyon tetszik mindene... - Szerintem még három ilyen nap mint a mai és örömmel állnék a maffia apucid puskája elé - sóhajtottam fáradtan. De jól esne most nekem is egy forró fürdő... Egy masszázs... Ha Mila hazaér megkérem hogy masszírozza már meg egy kicsit a vállam. Vagy... Ráveszem AJ-t. Hálája jeléül. Ahogy felhúzta a nadrágszárát és megláttam az avokűfókkal díszített zokniját megint kitört belőlem a nevetés. - Egyszarvúkat vártam nem avókádókat... - vallottam be vigyorogva - És sajnálom... Úgy fest nem tartom a lépést eléggé a mai divattal... Megyek belemártogatom amgam a legközelebbi pocsolyába ha megbocsátasz - túrtam bele kócos sörényembe. Hiába próbáltam belőni olykor olykor... Saját akarata volt, ahogy gondolta úgy állt minden nap. - Csak megéreztem a benned élő hercegnőt. Hogy meg kell menteni meg minden - nevetgéltem jóízűen. Jah, én mint fényes páncélos lovag. Szép is lenne. Őt meg megnézném valami habos babosban. - Gyere csak, elég király hely. Nagyon jó koktéljaink vannak - mosolyogtam szélesen - A Bombay Basilt ajánlom, nekem az a kedvencem, és mindenféle nagyzolás nélkül, baromi jól csinálom! - na meg jól is néz ki és könnyen az ember fejébe száll amitől máááris sokkal könnyebb elcsábítani őket. Pláne az ilyen édes mosolyú szépszemű, jóképű srácokat mint ő... Kicsit felszaladnak a szemöldökeim mikor megjegyzi hogy a broadwayen táncos... Fő táncos. Csak így. Lazába. A Broadway életem nagy álma... - A Broadway azért nem annyira menő mintha Batman lennél... vagyis ha bankokat fosztogatsz anti-Batman lennél... de érted amit mondok. Amúgy irigyellek. Én is színésznek készültem de még egy ostoba visszajelzést sem kapok a jelentkezéseim után - dobom le a postát a cipősszekrényre hogy majd Mila is megtalálja ami az övé. - Neem, csak álmot olvasok, meg gondolatot, a snassz cuccok tudod - legyintettem de nem tudtam nem elképzelni a bilincset a kezén. Miért lenne ez amúgy.... szexi? Jézusom Dacre fogd vissza magad. Elnevettem magam I-Á említésére. - Csak a legjobbakat mesélte ne aggódj - legyintettem aztán kuncogni kezdtem - Mi múltkor elkezdtünk visszahörögni Milával. Percek alatt abbahagyták. Szerintem elvettük a kedvüket - vigyorogtam szélesen mire a szemem sarkába apró szarkalábak gyűltek a mosolygástól. Követtem be a szobámig. Nem tudtam nem észrevenni ahogy végigsimít a könyveimen. Ő volt az első srác aki belépett ide és azt vette észre elsőnek. Igaz a srácok akikkel bejövök ide általában nem azért jönnek hogy beszélgessünk. - Jaj persze, máris adok neked törölközőt. Tiszta ruhát is adjak? szerintem kb egy méret vagyunk - mértem végig a komódhoz lépve és eltűntem benne egy kicsit. Adtam neki mindent amit kért és kimentem vele a mosdóba. - A kék az én tusfürfőm használd nyugodtan. Vagy van Mila teavajolajas, rózsás, barackos mandulás kencéje. Ha arra vágysz - viyorogtam lerakva a mosógépre a tiszta cuccokat - Én addig elszívok egy cigit, te tisztálkodj csak - kacsintottam rá megint és elindultam vissza a szobámba.
A közelben lakik Jessica is mégsem jutott eszembe egy másodperc töredékéig sem az, hogy esetleg beugorjak hozzá lefürdeni. Pedig elméletileg van is ott cuccom, de jobb szeretem a saját kis szférámat meg amúgy is… -Meglátom mit tehetek az ügy érdekében, de ahogy az egyik kedvenc művemben mondani vala „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” – ha létezne maffiózó apám akkor sem engedném csatlakozni, bár ez a lehetőség nem áll fen, ezek mind csak a képzeletünk szüleménye. Úgy illik a humorunk egymáshoz, mint a kenyér és a vaj, vagy a macska és a talpra esés, ezért egy cseppet sem érzem magam kellemetlenül vagy feszengve. -Nem engedte a vállalat, hogy felvegyem a hercegnős zoknimat, de az alsónadrágomat már nem tudták bántani! – olyan Wall Street farkasban lejátszó mozdulatokkal veregetem meg diadalittasan a mellkasomat. – Ha szeretnél hozhatok a saját kis tócsámból, az jó cucc és elég drága. Utána ugyanazzal a mozdulattal kell beletúrnod, úgy lesz igazi raj a frizurád. – a hajam általában a saját kénye kedve szerint szokott állni, különösebb figyelmet nem szentelek rá mert a sok mozgás, pörgés-forgás miatt amúgy is összeborzolódna. -És hol hagytad a seregedet? Egyedül nehezen cipelsz el egy ekkora állatot. – öltök rá játékosan nyelvet, pedig már párszor megígértem mindenkinek, hogy leszokok erről a szép szokásomról. Még nem sikerült, ahogyan az esti jógáról sem. -Ha baromi jól csinálod akkor muszáj megkóstolnom. Eltudod itthon is készíteni vagy valami speckó pia kell bele, amit nem tartasz a fehérneműs fiókodban? – érdeklődöm, de azért megígérem magamnak, hogy ellátogatok hozzá és leiszom magam a sárga földig, vagy a zöldig. Attól függ milyen ott a padló. -Anti-Batman… hm ez tetszik. Kiírom majd a postaládámra. – feltartom jobb kezemet, ha akar adhat bele egy baráti pacsit, ötöst, ki hogy hívja. – Sajnálom, de sosem szabad feladni az álmodat. Ha tényleg beakarsz kerülni a reflektor világába nem szabad elkeseredned. Mondanám, hogy tudok segíteni de én a táncosokért felelek első körben, de ha szeretnéd szólj a legközelebbi meghallgatásod előtt és puhatolózók, meg meghallgatlak. – őszintén ajánlom fel segítségemet. Ha én élhetem az álmomat, csinálhatom azt, amit szeretnék akkor az a legkevesebb, hogy másnak is segítek, főleg miután nekem is segített az illető. -Áh, most csalódtam. Bár azt megmondhatnád mit jelent mikor macskákkal álmodok. Talán vennem kéne egyet? – már egy ideje töröm rajta a fejemet, túlságosan egyedül érzem magam a lakásban de még nem vagyok biztos benne. – Milyen rosszak vagytok! – hangosan nevetek a gondolatra, hogy hörgéssel érték el a csendet de ez olyan tipik Mila meg Dacre lehet. Kíváncsi lennék mit csinálnak ezek ketten mikor egyedül vannak. -Megköszönném. – bólintok aprót, majd míg elmerül a ruhatengerben tovább tanulmányozom a könyvespolcát. Kiveszem az egyik kötetet és belelapozok, majd mikor újra visszatér leteszem azt a polc szélére, és követem a fürdőszobába.– Nagyon csábító a rózsa, de maradok a tiédnél. – mikor azt mondja, hogy elmegy cigarettázni arra bólintok, majd behajtom utána az ajtót és egyből elkezdek megszabadulni a piszkos cuccaimtól. Megengedem a tusolót, hogy mire bemászok addigra meleg vizet folyasson, majd miután mindent összehajtottam és leraktam a mosógép tetejére bemászok és áztatom magam. Az első percekben csak hagyom hadd zubogjon le testemen a víz, majd a kék tusfürdőből kinyomva egy adagot kezdek lefürödni. Miközben tisztálkodom, hajat mosok dúdolásba kezdek és az egyik kedvenc dalomat játszom le a fejembe újra és újra. Beetlejuice volt az első olyan darab, amiben kiegészítő szerepet játszottam. Azóta imádom. Alig negyedórával később már frissen, illatosan mászok ki a fürdőszobából, derekamra kötve a törülközőt megyek be az ismeretlen ismerős szobájába. -Majd később felöltözök, de otthon várni szoktam egy fél órát fürdés után, hogy ne ragadjon rám a ruha. Nem baj, ugye?– mondjuk ha baj lenne akkor se tudnék mit csinálni, max visszamennék a fürdőbe.– Mióta próbálkozol a színészkedéssel?
- Áh az Isteni színjáték - mosolyodtam el az idézetére - Én is szeretem. Bár én Shakespeare felé jobban húzok... - vigyorodom el. Ha a Rómeó és Júliát nem is szeretem mert szerintem egy értelmetlen baromság meghalni a szerelemért, a Szent Iván éji álom és a Hamlet csodálatos drámák. Mindkettőt kívülről fújom. Furcsa valakivel úgy beszélgetni mintha ezer éve ismerném úgy hogy körülbelül öt perce találtunk egymásra egy lépcsőházban. Mégis ez egy olyan találkozásnak érzödött amit a sors hozott össze. Nem is lehettem volna hálásabb a gondviselésnek. - Áhh édes vagy, szeretnék én is olyan raj lenni mint te - nevettem el magam józűen. Ő is borzas, igaz a haja hossza miatt csak feleannyira mint én. De tetszik... Jól áll neki. - Magányos lovag vagyok, és hidd el meglepődnél... Általában nekem kell megvédenem a pincérlányainkat a nagydarab részeg idiótáktól - sóhajtottam a szürkére festett plafon felé fordítva a szemem. Két napja is majdnem betörte az orrom egy ilyen vadállat. Rendőrt még nem kellett hívnunk miattuk szerencsére, elég ha Mitch megjelenik a 210 centijével meg a 130 kiló tömény izom testével. Kár hogy amúgy kenyérre lehet kenni az egész fickót, mint a nutellát. A figyelmemet nem kerülte el a nyelvnyújtása és nem bírtam nem elvigyorodni rajta megint. Nagyon édes ez a mozdulat... - Hmmm.... - elgondolkodtam megdörgölve az államat - Igazából szerintem van itthon hozzá minden ha innál egyet. Igaz nincsenek itthon olyan szép poharaink mint bent a bárban, de ha nem zavar hogy Hello Kittys műanyagpohárból kell innod a koktélt akkor csinálok neked egyet ezer örömmel - kuncogtam. Mázli hogy elkezdtem nevelgetni a konyhában a kis füszernövényeimet és nem hagytam hogy Mila megölje őket. Mindent túl akar öntözni. Lepacsizok vele nevetve és a szavaira gyengéden elmosolyodom. - Ez kedves tőled... Legközelebb két hét múlva megyek a West Side Story egyik meghallgatására. Abban esetleg ti is benne vagytok? - érdeklődtem. Megnézném őt tánc kzben. Amúgy is szeretek színházba járni és mostmár hogy ismerem Milát van is kivel elmenni. Kéne nekünk egy bérlet vagy ilyesmi... - Igen! Kell neked egy macska! Én meg átjárnék hozzád macskázni mert a főbérőnk nem engedi az állattartást - vigyorogtam angyalian. Minden álmom egy saját macska volt. De amíg nincs saját lakásom ez egy elérhetetlen álom maradt... Hamar találok neki egy csini ananászokkal díszített tiszta alsót, egy szürke melegítőt és egy kényelmes fekete alvóspólót ami rámegy majd a széles vállaira. Azért jóóóval izmosabb és szélesebb mint én még ha körülbelül egy magasak is vagyunk. Bár szerintem abban is előttem jár egy pár centivel. - Rendben, használd nyugodtan. Mellette a zöld meg sampon - mutogattam oda aztán magára hagytam hogy zuhanyozzon. Kiálltam a csöpp kis erkélyre cigizni meg levegőzni. Nem volt el sokáig de ahogy belépett a szobámba majdnem kiesett a második szál cigi a számból. Nos.... Igencsak félmeztelen volt. Meg igencsak izmos. Meg igencsak szexi. Aztakurvaéletbe. - Nem nem... nyugodtan maradj. Nincs semmi olyanod ami nekem nincs... már néhány jól kigyúrt bicepszen meg egy kockahason kívül... Jézusom úgy nézel ki mint akit photoshoppoltak... - nevettem zavartan miközben próbáltam elnyomni magamban a meleg fanboyt. Csak egy jó pasi Dacre nyugodj meg. - Ööööhm... tizenhat évesen kezdtem a színjátszást... Aztán mikor idekerültem tizennyolc évesen akkor hagytam abba egy kis időre... de pár éve megint elkezdtem meghallgatásokra járni. Sajnos órákat venni nincs időm.. Lehet az hibádzik a képletből - elnyomtam a maradék cigimet és beléptem a szobába. Kibújtam a pulcsimból így én is megvillantottam az alhasam ha már így mutogattuk a szabad bőrfelületeinket és ledobtam magam a fotelembe. - És te? Mióta táncolsz? Gondolom te is előbb tanultál meg táncolni mint járni ha már ilyen fiatalon főtáncos vagy - kényszeríteni keleltt magam hogy a szemeibe nézzek ne a felsőtestét bámuljam.
-Akkor itt kell véget vetnem a bimbódzó barátságunknak… - mellkasomra helyezem jobb kezemet és úgy játszok, mintha most tört volna össze a szívem az új információ hallatára. Valamiért sosem voltam oda Shakespeare-ért de ez egy olyan dolog, ami miatt nem fogok senkivel sem összeveszni, főleg nem a megmentőmmel. Hálám jeléül így is elfogom őt és kedves lakótársát hívni az egyik darabra, amiben épp táncolok, hogy ezzel köszönjem meg kedvességüket, bár az is igaz, hogy Milának nem sok köze volt ehhez a szituációhoz, de ez most lényegtelen. -Nem untál még abba bele, hogy egyedül legyél? – kérdésem tűnhet túlságosan is személyesnek is de ha nem akar akkor úgysem válaszol nekem. Semmi sem kötelező, kivéve a számlákat fizetni így, ha nem akar velem megosztani valamit nem fogom erőltetni, sosem voltam az a típus, aki mindent is szeretne tudni.-Jóképű és még lányokat is ment? Biztosan odavannak érted a csajok, haver. – biztos nem lehet egyszerű egy olyan helyen dolgozni, ahol részeg disznók is vannak, akik molesztálhatják a lányokat. Sosem értettem az ilyen pasikat, hogy miért engedik meg maguknak ezt a viselkedést, és én a lányok helyében biztosan hordoznék magammal valami védelmi eszközt. -Ha csinálsz nekem egyet akkor szívesen megkóstolnám, sőt le is ihatnánk magunkat a sárga földig hátha elviselhetőbb lesz a társaságom. Ne hülyéskedj, Hello Kitty a kedvencem már kisgyerekkorom óta vágytam egy őt ábrázoló műanyag pohárra, de a szüleim valahogy nem akarták megadni. Majd elmesélem a pszichomókusomnak, biztos megfejti a hatásait. – természetesen minden szavam vicc, de valamiért úgy érzem, hogy Dacre érti minden mondandómnak a komolyságát vagy éppenséggel annak hiányát. Tökre olyan érzés, mintha már évek óta jó barátok lennénk és sok mindent megéltünk volna már együtt. Lehet ez egy barátság kezdete lenne? Én nem bánnám. -Természetesen, ismerem is a rendezőt, ha szeretnéd beajánlhatlak egyenesen és akkor két körrel lerövidülne a folyamat. Mit szólsz? Ezzel meghálálnám a mai kedvességedet és azt, hogy elviseled a borzasztó humoromat.– néha elgondolkodok azon, hogy a táncolás mellett még mi mindennel foglalkozhatnék, de rá kell jönnöm minden alkalommal, hogy nem szeretném annyira, mint amit most csinálok. A tánc az életem és már nem tudnám elképzelni nélküle, ahogyan nem tudnék már a kedvenc bagelem nélkül elkezdeni a reggelt. Szerintem ott b*szódna el a napom. -Még jó, hogy nekem nincs főbérlőm, szerintem ott halnék meg ha valaki megakarná mondani mit tegyek a saját lakásomban. Van kedved eljönni velem a menhelyre és kinézni a macskánkat?– mivel ennyire lelkesedik a cicusok iránt ezért gondolom úgy, hogy jöjjön el velem. Talán megtalálom így a tökéletes cicust, aki hozzám búj és dorombol mikor szeretetre vágyom. Már nem is kell Jessicat tartanom… haha. Felnevetek mikor kilépve a tusolóból meglátom az ananászos alsónadrágot, de valahol örülök is, mert én személy szerint utálom az átlagos alsókat, szeretem a mintásakat a neon színűeket, igazából mindegy milyen csak ne legyen sima fekete. A fellépések alkalmával mindig testszínűt kell felhúznom, sokszor azért mert akár meztelenül is táncolunk, így ilyenkor olyan érzésem van mintha lázadnék a rendszer ellen. -Na még a végén zavarba hozol. Mindezt a mindennapi edzéseknek köszönhetem, meg talán az egészséges életmódnak vagy minek hívják mostanában. De azért te sem panaszkodhatsz, biztosan buknak rád a csajok. – leülök az ágyára és meg sem kérdezve dőlök el rajta, hogy minél kényelmesebben érezzem magam. Míg hallgatom meséjét oldalamra pördülök és felhúzom az egyik lábamat, kicsit olyan képet festve mint a Draw me like one of your french girl mémben szoktak lenni az emberek, felszalad a szemöldököm mikor meglátom az érintetlen bőrfelületet de hamar elveszem pillantásomat. -Sosem késő újból elkezdeni, nem? Hátha tudok benne segíteni. – elmosolyodom majd mikor rólam érdeklődik akkor inkább felülök. – Amióta az eszemet tudom a tánccal akartam foglalkozni, a szüleim meg abszolút támogattak benne. Az apámnak nem is volt nagyon választása, Ő is a bizniszben utazik de csak egyetemi tanulmányaimat követő első alkalommal segített azóta mindent egyedül értem el, nem pedig a nevével. Rengeteg munka, sok idő és néha áldozat de szerencsére imádom minden percét az pedig sokat segít, hogy mikor hazaérek akkor nyugalmam van. Általában, mert van amikor Jessica is átjön és akkor vele kell foglalkoznom.
Szintén teátrális levegő után kapással tettem a kezem a mellkasomra ahogy egymásra néztünk. Elrontottam a barátságunkat! Úr isten most mi lesz?! Persze ezen nem fogunk összeveszni, az ízlés mindenkinek a saját dolga, ez egy olyan dolog amibe senkinek nincs joga beleszólni. Rákapom a tekintetem a kérdésére ami talán egy kicsit túlságosan is érzékeny témába vág. Egész életemben egyedül voltam. A szüleim mellett is, a suliban is, a munkahelyemen is. Mila mellett találtam kicsit önmagamra. Vele éreztem életemben először hogy nem vagyok egyedül. Sötétkék szemeim a ragyogó kék szemekbe mélyednek egy pillanatra az ajkaimra apró, talán kicsit keserű mosoly játszott. - De. Eléggé - feleltem halkan de nem akartam jobban kifejteni. Nem az ő dolga volt hogy jobb kedvre derítsen. Nem is ismertük egymást és azon kívül hogy bejön... Semmi közünk egymáshoz, néhány közös falon kívül. - Oh hogyne - nevettem el magam. Mintha tudnám értékelni hogy odavannak értem a lányok. Nem tudok mit kezdeni velük egy egy jó beszélgetésen kívül... Vagy... megpaskolom a kis fejüket hogy midnen rendben lesz. Ezért volt olyan könnyű kedvenc házi démonommal... Ő nem látott bele a cselekedeteimbe olyan dolgokat amik nemv oltak ott. Tudtunk úgy összebújva aludni hogy egyikünknek sem volt kellemetlen, szimplán csak jólesett átölelni valakit egy hosszú nap után. Simán megmutathatta nekem a ruháit amiket vett egy egy buliba vagy randira, mert tudta hogy nem a mellét vagy a fenekét nézem hanem azt hogy hogy áll neki a ruha. Minden annyival egyszerűbb volt vele.... - Oké akkor csinálok ha lezuhanyoztál - vigyorogtam - De előre szólok hogy erős pia. Nem érzed meg de baromi erős! És amúgy bírom a társaságod - vigyorogtam rá őszintén és az agymenésének végén nem bírom nem elnevetni magam. Imádom hogy csak így dől belőle a hülyeség. Ha többek nem is de barátok őszintén remélem hogy leszünk. TÚl kevés igazi barátom van mióta... nos mióta csak élek. - Tényleg megtennéd...? - döbbenek le - Úgy értem... Köszönöm.... Ez... Elképesztő jó lenne. És imádom a humorodat végre van valaki aki megérti az enyémet és még meg is nevettet - nevettem el magam - De ez tényleg óriási dolog lenne nekem AJ. Köszönöm. Nem tudtam eleget hálálkodni. Ha már csak egy mellékszerepet kapok... csak egy kicsi valamit... Már azzal is bejutottam a színházba. Játszhattam színpadon. megkaptam a lehetőséget hogy megmutassam mit tudok mert... Tudom hogy képes vagyok a legjobbra is. Egyből felcsillantak a szemeim a macska és a menhely említésére. - Igen! IGen igen igen igen! Ezerszer is igen! - jó hogy nem kezdtem el egyhelyben ugrándozni mint valami kisgyerek, de a sok szeretgetnivaló amcska gondolata teljesen lázba hozott - De előre szólok hogy az összeset haza akarom majd hozni. Mindegyiket! - vigyorogtam. Pláne azokat amiknek valami baja van. Félszemű, háromlábú, süket. Az ilyen állatokat nem tudnám magára hagyni. És ha nem hozhatom magammal mindet átsírom a párnámat az éjjel. A nyugodt kis cigizésemet eléggé megzavarta Adonisz maga de igyekszem nyugalmat erőltetni magamra. - Hmmm nekem is el kéne kezdenem edzeni ha attól így lehet kinézni - dünnyögtem. Azzal tisztában voltam hogy a fenekem jó. Amenynit sétáltam, lépcsőztem és cipekedtem nem lehetett nem jó a fenekem. Nem néztem ki rosszul bár Mila mindig sopánkodott hogy milyen sovány vagyok annak ellenére hogy mennyit eszem és szégyelljem magam. Megint előhozta a csajokat mire kicsit zavart mosoly jelenik meg az arcomon. A pózára már nem is tudnék mit mondani. Lerajzolnám. Alaposan. Hm. - Hát... ha buknak is... Nemmmmigazán tudok velük mit kezdeni. Mmmmásik kapura játszom...? - nézek rá remélve hogy megérti - Meleg vagyok... - teszem még hozzá biztos ami biztos. És remélem hogy nem rohan ki ettől az infótól a világból bár... eddig nem olyannak tűnt. Bár ha táncos biztos náluk is sokan vannak akik a saját nemükhöz vonzódnak. - Ismersz jó színjátszóképzőket a környéken? - mosolyogtam félrebiccentve a fejem aztán csak hallgattam ahogy mesél. Igazi szerelme volt a tánc ez minden szavából érződött. Aztán egy pillanatra megakadtam. - Jessica? Ő... a barátnőd? - amocskoskurvaéletbenyilvánvanbarátnője érdeklődöm halvány mosollyal - Mióta vagytok együtt?
Hatalmas, vastapsot utánozva ütöttem össze tenyereimet a jelenet végénél, és ahogyan a színházban szokás jobb kezemet hasam alá téve mélyen hajolok meg a közönség előtt. Habár nem mindenben egyezik a stílusunk nem fogom megkövezni Őt, a színház közös pont marad így is úgyis, az meg, hogy nem azt szeretjük még nem jelenti azt, hogy rossz ember lenne. Mivel nem sok barátom van a táncházon és a színházon kívül így jól esne egy normális barátra is szert tenni, akivel nem dolgozom együtt vagy nem látom minden áldott nap napjában 8 órán keresztül is. Mert ez néha eltudja venni a kedvemet a közösködéstől, de annak örülni tudnék, ha Dacreval jóba lennénk. Bírom a humorát. Látom rajta, hogy a kérdésemmel fájó pontra tapintottam rá, ami miatt kényelmetlenül érzem magam, már már kellemetlenül de most már késő menekülőt fújni hiszen fél lábbal a lakásában vagyok, amúgy meg körülbelül hajléktalan és nem akarok még tovább kint maradni. Emiatt is rosszul kéne éreznem magam, mert jóformán kihasználom, de most megérdemlem, úgy hiszem. -Elég jól bírom a piát kedves. Csak nem fogod olyan erősre keverni, hogy ledobjam a hercegnős alsómat, vagy igen? Mert ha erre megy ki a játék és elakarsz adni tevékért valami olajmágnásnak akkor szólok, hogy nem érek sokat. – bírja a társaságomat. Ez most nekem vagy neki pirospont, amiért elviseljük egymást? Talán mindkettő, de személy szerint nekem baromi jól esik, hogy ilyen hamar megtaláltam valakivel a közös hangot. Ez általában nem jellemző rám, vagyis a színházi és táncos életemben természetesen egyből van közös téma, de a normális emberekkel nehezebben tudok kommunikálni. -Hogy az istenbe ne! – mosolygok rá biztatóan, majd kissé zavarba is jövök a hálálkodásától.– Igazán nincs mit, ha mi művészek nem tartunk össze és segítjük egymást, akkor ki fog? Amúgy én köszönöm, hogy elviseled a személyiségemet tudom, hogy néha sok vagyok. De egy valamit elmondhatok a személyiséged baromi jó és a humorod is, nem lesz nehéz dolgod csak egyszer kell megkapnod a kellő segítséget. – leírhatatlan öröm tölti meg a lelkemet amiért segíthetek neki ezzel viszonozva az általa kapott segítséget. Annak idején én is úgy gondoltam, hogy segítség nélkül is lehet belőlem valami, de minél több emberrel beszéltem rá kellett jönnöm, hogy ez az ágazat elég bennfentes és ha van valakid már a bizniszben ki kell használni őt, mert másképp évekig is eltart míg befutsz. Nekem pedig nincsenek éveim, a táncosok nem bírják sokáig. -Szuper! – tetszik lelkesedése, aminek következtében hatalmas mosoly kerül arcomra és amint időm engedni fogja egyből kinézek valamilyen menhelyet.– Mindet azért nem hozhatom haza, csak egy különleges cicust. Szeretem azokat, akik a szokásostól eltérnek, esetleg valamilyen hátránnyal kerültek erre a világra. Úgy érzem kötelességem őket megszeretgetni. – nem tudom honnan jön ez a fura érzés, de mindig arra gondoltam, hogy elég igazságtalan, hogy valamilyük hiányzik vagy kevésbé normálisak, mint a többi cicák és emiatt nem fogadják őket örökbe, én ezeket a törött lelkeket szeretném összeszedni és boldoggá tenni. -Mondanám, hogy edzek veled, de az időbeosztásom nehezen követhető és gyakran én is eltévedek benne. – szívesen segítek bárkinek edzéstervet összeállítani, de általában én reggeltől estig mozgok, több órán keresztül és az étkezés nem éppen fér bele. Van olyan, hogy csak este eszek másodjára és nap közben a vizem segítségével vészelem át a dolgot.– Emlékszem, egyszer egy egyetemi darab miatt hetekig nem ettem megfelelően azért, hogy csont és bőr legyek a karakterem miatt. Akkor nem voltam valami jó bőrben, azóta próbálok erre figyelni, de nem mindig van időm enni. – ilyen a táncosok élete. Akaratlanul is más vizekre evezünk, szóba kerülnek a hölgyek és meglepetten hallgatom és dolgozom fel válaszát mégsem érzem magamat kényelmetlenül emiatt. Rengeteg meleg táncos haverom van és társulattag, így ez engem nem visel meg. -Ne haragudj nem tudtam, de ne gondold, hogy emiatt most másként vélekedek rólad. Szerintem tök menő, hogy felvállalod meg minden és nem fogok másképp viselkedni veled. – biztosítom erről az újonnan szerzett ismerősömet, majd átmozgatom a karjaimat, mert kicsit elgémberedtek ahogyan rátámaszkodtam. – Jaj… van egy de most nem tudnám megmondani a nevét, megkeresem majd neked és átdobom telón, oké? – mosolygok rá majd kimegyek a fürdőszobába, hogy felvegyem a kapott ananászos alsónadrágot. Nem azért vettem fel, mert nem akarok villantani, hanem mert kezdett kényelmetlenné válni a törülköző. Felakasztom, majd felveszem a kapott hosszú nadrágot és visszamegyek Dacrehoz. -Aham, valami olyasmim. 3 éve vagyunk együtt és mindenki arra számít, hogy lassan összeköltözünk meg házasodunk de én nem vagyok ebben biztos. Valami hiányérzetem van. – vállat vonok, majd visszavágódok mellé az ágyra és ránézek. – Na, megcsináljuk a piát?
A levegő csak egy aprócska pillanatig változik kellemetlenné amiért válaszolok a költőien feltett kérdésére. Persze, alig ismerjük egymást én meg egyből elkezdek neki depizni. Ez amúgy sem illik hozzám, mindenki egy vidám srácnak ismer. Mert az vagyok. Többnnyire. Kivéve amikor nem. Kivéve mikor egyedül fekszem a szobámban éjszaka bámulom a plafont és hallgatom odakint az autókat. Nem tudok elaludni és másra sem vagyok képes gondolni minthogy még a szüleimnek sem kellettem. Na de vissza a vidám gondolatokhoz. Nevetve pillantok végigrajta mintha csak a súlyát kóstálnám. - Hát figyelj már bent vagy a lakásomban. Innen már igazából nincs kiút csak ha kiszedtem a veséid meg ilyesmi - vonom meg a vállam vigyorogva - Elég jó formában vagy így elég sokat adnának érted a feketepiacon - persze csak viccelek. Bár szó se róla levarázsolnám róla a hercegnős alsóját... De valami egészen másért mint amire ő gondolt. Szélesen elmosolyodok a bókjára és most én jövök zavarba tőle, mint ő az előbb az én hálálkodásomtól. Tudtam hogy mennyire nehét bekerülni és ha nem ismerek valakit aki ismer valaki mást akkor szinte veszett ügy az egész. És minő szerencse hogy ez a drága ember pont ma vált hajléktalanná. - Mások ezt talán soknak mondják, én különlegesnek. A normális emberek unalmasak. A különlegesek meg közel állnak a szívemhez. Nézd meg azt a drága vörös pokolszökevényt. Mintha a másik felem lenne, pedig alig pár hónapja ismerjük egymást - mosolyogtam szélesen. Ahogy kimondta hogy valami különleges cicust akar majd hazahozni a szívem óriásit és nehet dobbant. Ez a srác tényleg tökéletes. - Én is így érzek. Minden összetört lelkű és testű állatot megmentenék legszívesebben - mosolyogtam. Legszívsebben csak besétálnék a menhelyre hogy a legrégebbóta ittlévő cicát szeretném. Legyen öreg, fogatlan, süket, vak vagy egyszerre mind, én szeretném. Széppé tenném az utolsó pár évét. - Oh ugyan. millió dolgod lehet, na meg én is rengeteget dolgozom a bárban. Napi 15-20 kilómétereket sétálok, az se biztos hogy lenne még energiám edzeni pluszba - legyintek. Enni is csak akkor eszek ha van öt percem lopni egy marék sültkrumplit Mitchtől a konyhában. Vagy mikor már megelégeli hogy egész nap nem látott enni és leültet egy nagy tál ínycsiklandozó finomság elé. - Jézusom... És megérte...? Úgy értem persze ez a munkád de én... Nem is tudom... Kemény lehetett. Bele sem merek gondolni. Pláne hogy egész nap mozogsz és kell az energia. Mit játszottál akkor? - érdeklődtem. Nem tudtam olyan soványnak elképzelni. Nem is akartam hogy őszinte legyek. Egy pillanatra megijedek hogy msot ijesztettem el azzal hogy bevallottam neki hogy mi a helyzet velem de csak elmosolyodik és biztosít hogy ettől nem néz rám másként. Elmosolyodik én is. - Köszi ez jól esik... Kevesen fogadják el sajnos - emiatt dobtak ki otthonról is amikor még alig voltam 18 de azért ezt még nem akarom elmondnai neki. Mila is megkönnyezte mikor elmondtam neki. Figyelem ahogy felkel és elindul kifelé. Azért még végigmérem a hátizmait. Huhh hát... lenne mibe karmolni... MÁrmint. Ja. - Oké, majd megadom a számom - szóltam még utána. Hamarosan felöltöve tért vissza és a "valami olyasmijéről" megtudom hogy három éve együtt vannak. mégsem kölröznek össze vagy házasodnak. - Nem akarok beleszólni a dolgaidba de... ez nem tűnik egy túl boldog kapcsolatnak... De persze ez a te dolgod nem az enyém. Nem értek a kapcsolatokhoz - emelem megadásra a kezem és a szavaira felkelek. - Persze, koktélozzunk. Van itthon pár sör is ha nem jön majd be a koktél - vigyorgok és elindulok ki a konyhába. Hellyel kínálom a kis asztalnál és kipakolom a fagyaszóból az ottartott, a bárból hazalopott piáinkat. Még mindegyik szinte teljesen tele van, mert bár szoktunk itthon koktélozni Milával, mindig van utánpótlás. Mázli hogy jóban vagyok a leltárosunkkal. Előhalászom a shakert a szekrényből egy jókora adag gin, lemoncello egy kis cukorszirup a frissen leszedett bazsalikomlevelek és jég. Összezárom a shakert és rázni kezdem. A mozdulataim magabiztosak és gyorsak, hiába, ezt csinálom minden nap. Fél kézzel előhalászok két poharat és elé rakom. Néhány jégkocka, egy két bazsalikomlevél és leszűrve szépen elfelezem a koktélt. - Egészségedre! Remélem ízleni fog - tolom elé a megígért hello kittys poharat és én is fogom a saját Pókemberes poharamat és belekortyolok. Mmmm ez a koktél még mindig isteni.
Néha úgy érzem nem vagyok elég tapintatos az emberek intim témáival kapcsolatban és ez a frissen köttetett ismeretségben is megnyilvánul. Kényelmetlen helyzetbe nem akartam hozni, csak érdeklődésem gyakran nagyobb, mint az emocionális képességeim. Szeretném megölelni, megnyugtatni arról, hogy minden rendben lesz és sajnálom a tapintatlanságomat, meg meggyőzni arról, hogy egyszer minden jobb lesz. - Akkor itt lenne az ideje, hogy bevalljam már rég eladtam a vesémet. Tudod, fiatal voltam és kellett a pénz és mivel nem vettek be abba a pornóba nem volt más megoldás… - én is vigyorogva vonom meg a vállamat, olyan nyugodtnak érzem magam a jelenlétében. – De a spermáimat eladhatod, sőt akár valamilyen százalékban osztozhatunk is a bevételen, természetesen neked több jutna. – felé nyújtom a kezemet, hogy ezzel a szent mozdulattal kössük meg az alkunkat. Elmosolyodok azon, ahogy a srác zavarba jön és valami okból kifolyólag szeretném megérinteni a pírt az arcán, ennek a megakadályozására viszont nagy erőre van szükségem. Minden porcikámban érzem a bizsergést, ahogy szeretném valamilyen módon megérinteni. - Ugyanezen a véleményen vagyok én is, nem akarom hasonlítani az átlaghoz. Azt mondjuk nem csodálom, ez a nő valami isteni teremtmény. Két mondattal képes felvidítani, ha olyan napom van, nem lepett meg, hogy személyében a másik feledet találtad meg. Simulékony a bárányka.– egyre szélesebbé válik nekem is vigyorom. Lelkemben lévő kisgyerek most nagyot ugrott mikor megtudta, hogy Dacre is a különlegesebb cicákat szereti. Valamiért pedig úgy érzem, hogy Ő az én másik felem, a baráti oldalról természetesen. Vigyorom már olyan hatalmassá változott, hogy teljes fogsoromat látni lehet, ami miatt lehet rémiszőtnek tűnhetek, de csak örülök annak milyen egy húron pendülünk. - Meglepődnél mennyi mindent bír el a tested. Nekem van olyan, hogy az edzések után jól esik még egy kis saját testsúlyos edzést végig vinni. Ha szeretnéd majd egyszer kipróbálhatjuk, ha mindkettőnknek belefér majd az idejébe.– szívesen segítek bárkinek, főleg a saját megmentőmnek. - Amúgy megérte, majd, ha egyszer bejutok a lakásomba keresek képeket arról a játékról és megmutatom. Az egyik évfolyamtársamnak a saját szerzeménye volt, egy anorexiás srácot játszottam, de voltak ott még más betegségek is, mert erre próbálta felhívni a figyelmet. – nagy visszhangja lett, még a sajtóban is lehoztak egy-két cikket Annamarie művéről én pedig boldogan voltam az arca ennek az egésznek. Végig fut az agytekervényeimen a gondolat, hogy Dacre meleg és miként kéne erre reagálnom, hogy esetleg eltaszítani magamtól vagy valami más, de nekem semmi bajom nincs velük és a személyisége sokkal fontosabb, mint a szexuális orientáltsága. - Nem én leszek az, aki bárkit is megítélhet. Nem tartom magamat felsőbbrendű személynek, akár Istennek vagy annak ki miben hisz. Szabad országban élünk a szerelem pedig szerelem és tök mindegy a körítés. A szüleid, hogy vették?– természetesen ez lehet egy olyan dolog, ami nem rám tartozik. Vagy van egyáltalán jogom ezt megkérdezni tőle? Én nem tudom miként reagálnék egy ilyen kérdésre, ha az ő helyzetében lennék bár ez lehet függ attól is, milyen a kapcsolatom a szüleimmel. Szerintem, ha rólam derülne ki a másságom akkor elfogadnák, de sose tudhatom. Odadobom hozzá a telefonomat miután felnyitottam, azért, hogy ha szeretné akkor máris be is írhatja a telefonszámát. A későbbiekben úgyis átírom a becenevét, mert szeretem mindenkinek a rá jellemző dolgot adni és nem pedig a tisztességes nevén beírni. Ezért van az, hogy van csámpás, szívó és más vicces jelzőjű telefonszámom. - Én sem értek a kapcsolatokhoz, de abban biztos vagyok, hogy ilyen érzés boldognak lenni csak annyi minden van mindkettőnk tálcáján, hogy kár lenne mást is bevállalni most. Anyáék már kérdezgetnek róla, de valahogy nem érdekel a házasság meg ezek, a tánc az igaz szerelmem meg a macska, amit együtt fogunk kiválasztani. – nem akarok sokáig a barátnőmről beszélni, mert ez túlságosan intimnek érzem. Nem szoktam mindent megosztani a barátaimmal, főleg nem az új ismerőseimmel, Jessica meg én valahogy külön téma, egy kis része az életemnek, amit nem akarok nagyobb dobra verni. Követem ki a konyhájába, majd a kínált helyt elfogadom és felhúzom magamhoz a térdemet, átölelem azt és várom a csodát. Figyelem milyen profi módon keveri a koktélunkat, majd megtapsolom mikor befejezte a tevékenységét. Elfogadom a felém nyújtott poharat, mosolygok a hello kittyn majd koccintásra emelem és végig a szemébe nézek. - Egészségünkre, és nézz a szemembe különben hét év rossz szex. Bár már az is jó, ha van szex, nem? – amit nem mondhatok el a saját kapcsolatunkról. Lehúzom a saját italomat, az egészet, majd megtörlöm a szám szélét. – Isteni koktélt csináltál, kaphatok még? – ahogyan felveszem újból a szemkontaktust vele észreveszem, hogy az Ő szájának a sarkában is egy csepp éktelenkedik így hüvelyk ujjammal veszem a bátorságot és letörlöm, majd lenyalom.– Ne vesszen kárba egy csepp se.
Még hangosabban tör ki belőlem a röhögés ahogy elmeséli hogy adta el a veséit. Szó se róla azért megnézném hogy hogy szerepel egy pornóban... Meglenne az esti programom legalább. - Najó meggyőztél. 80% nekem 20% neked - csaptam bele a kezébe vigyorogva. A szent alku megköttetett. A keze szélesebb és jóval melegebb mint az enyém. Hiába a sok évnyi dohányzás megtette a dohányzást és állandóan hideg a kezem és a lábam. Mila múltkor szinte kizavart az ágyából mikor hideg kézzel kezdtem el bizergálni a haját és véletlenül hozzáértem a nyakához. - Akarod mondani pokoli... démoni erők veszik körbe azt a lányt - nevettem felvonva a szemöldököm. Imádtam Milát de szentnek és isteninek semmi esetre sem tudnám nevezni És ez volt benne a jó. Nem is akartam volna valami tiszta angyali lénnyel együtt lakni. A nagy, széles mosolyát nem tudtam nem viszonozni. Annyira ragadós volt a mosolya, annyira édesek a gödröcskéi... Ahogy az edzésről kezdett beszélni érdeklődve hallgattam. Sosem gyúrtam vagy edzettem, egyszerűen ilyen alkat voltam. Persze tesiórán még anno a suliban sosem tétlenkedtem és most is rengeteget sétáltam és emelgettem de ezen kívül valószínűleg egy puding erőnlétével bírtam. - Megbeszéltük, de előre szólok hogy valószínűleg a végén fel kell majd locsolnod a placcról... Nem vagyok a legjobb kondiban - vigyorogtam és a képek említésére felcsillant a szemem - Ez baromi érdekes lehet! Elérhető valahol neten, szeretném megnézni. Pláne ha te is benne vagy - mosolyogtam szélesen. Flörtöltem volna egy kicsikét? Lehetséges. Szabadott volna? Nem igazán. Megtettem? Meg én, de még hogy! Hotel? Trivago. Elmosolyodok szélesen a szavaira. Jól esik hogy ezt mondja. Jól esik hogy úgy érzem valaki elfogad engem Milán kvül. Persze a szüleim említésére kissé leolvad a mosolyom és kesernyésen felnevetek. - Tényleg tudni akarod? - kérdezek vissza és szusszanva hátradőltem - Mikor lebuktam hogy megcsókoltam egy másik srácot, kiraktak otthonról. Tizennyolc évesen, érettségi után két héttel. Aztán ideutaztam, egy darabig az utcán laktam aztán hostelekben aztán... most itt vagyok - mosolyogtam miután gyorsan összefoglaltam az elmúlt hét évem történetét. Nem is akartam jobban belemenni a részletekbe. Odaadta a telefonját mire elvigyorodva írtam be a számom Hősies, sármos megmentőm (Dacre) néven a mobiljába és visszatettem az ágyra. Nem illett volna hozzám ha a normális nevemet írom oda. Nem akarja sokáig firtatni a barátnője kérdését, amin bevallom csodálkozom, Mila be sem fogja Kathról egy pillanatig se, de nem firtatom. Ő ilyen típus. Én meg örökké szingli maradok. Követett ki a konyhába és végig éreztem magamon a tekintetét ahogy nekiálltam koktélt keverni. Úgy éreztem tetszik neki amit lát és mikor leültem hozzá a másik székre és vigyorogva Hello Kittyhez koccintottam Pókembert. - Hááát inkább legyen jó az a szex ha választhatok - nevettem halkan de mélyen a ragyogó kék szemekbe néztem míg koccintottunk aztán én is belekortyoltam az italomba. Isteni lett. És ahogy láttam neki is nagyon ízlett. - Persze, csinálok még, de van itthon vodkánk meg málnaszirupunk, isteni vodka shotot tudok csinálni belőle... - kezdem el mondani de ahogy felemeli a kezem és az ajkamhoz ér egy pillanatra belém akad a szó. A hüvelykujja ami az előbb az én ajkamat érintette most a sajátjához ér és lenyalja róla azt az egy cseppet ami ott maradt a szám sarkában. Az az első pillanat amikor belegondolok hogy mennyire meg akarom csókolni ezt a srácot... Az ajkaim féloldalas mosolyra húzódnak ahogy az ajkairól nagynehezen megint felnézek a szemébe. Basszus... ez a mozdulat túl szexi volt. - Ha tudom hogy így szereted lenyalogatni másról a piát, szívesen meglocsolom magam vele... - vontam fel a szemöldököm. Flörtöltem megint. Naná.
- Najó, odaadom neked az egész összeget. – megszorítom a kezét mikor belecsap. Szeretném még sokáig tartani a kezét a kezemben, érezni a meleg érintését, de hamar elengedem még akkor is, ha nehezen veszem rá magamat. Miután visszahúzom a kezemet kevés ideig még azt nézem, majd hátam mögé rejtem. Semmi nem történt. - Jobb ha nem jut el a fülébe, még a végén megszállja valamelyikünket. – megint nyelvet öltök rá. Viszont ezek alapján megállapítható, hogy Mila nagyon kedves a szívének és nagyon szeretném megtudni, hogy miért. Hogyan tud valaki ilyen közel kerülni egy ilyen nagyszerű sráchoz, mint Dacre? Szeretnék elveszni a szemeiben, vagyis nem, nem szeretnék és nem is szabadna ilyen dologra gondolnom. Felhúzom a szemöldökömet, majd megköszörülöm kicsit a torkomat és visszább húzom mosolyomat. Mi csak ismerősök vagyunk, nem mások én meg amúgy sem… izé értem. - Mivel locsoljalak majd fel? Vodka rum vagy mi a kedvenc italod? Amúgy az állóképességen mindig lehet változtatni, megerősítjük se perc alatt és az ágytornát is jobban fogod bírni. – kacsintok rá. Emlékszem nekem nagyot lendített a szexuális életemen mikor többet kezdtem el edzeni, odafigyelni az étkezésemre és minden fontos dologra. Jessica igazán értékelte a dolgot, de valamiért még mindig nem tudunk egy ritmusra kerülni.– Az egész előadás? Szerintem youtubeon fent lehet, de majd ráírok a lányra és megkérdezem. A képeket megtudom mutatni, amint beengednek a lakásomba. – szeretem mások munkáját mutogatni. Magamat nem annyira szeretem reklámozni, a szakmámhoz képest szerény vagyok és a színpadon kívül kevésbé viselem el a reflektorfényt. - Sajnálom, én ezt nem tudtam….nem akartam tapintatlannak tűni vagy belegázolni a lelkedbe. – ha elég közel áll hozzám akkor megfogom a vállát és megszorítom, hogy biztassam támogatásomról.– Az ilyen szülő nem érdemli meg ezt a titulust, a gyereket minden körülmény között szeretni kell. Főleg, ha olyan kedves, értelmes és szerethető, mint Te is vagy Dacre. – nem okozva neki fájdalmat szorítom meg a vállát, majd elengedem és elhúzódok tőle. Sajnálom, a szívem szakad meg miatta és azért, hogy ilyen sanyarú sorsra számíthat a szüleitől. Senki nem érdemli meg. Ameddig Dacre az alkoholos frissítőket készíti addig minden mozdulatát figyelemmel kísérem, mintha beakarnám vésni az agyamba, a szemeimbe és mindig visszapörgetni, amikor egyedül vagyok és nem láthatom. Minden mozdulatát ismerni szeretném, a simítását érezni a bőrömön ahogyan a shakert is fogja… elkalandoztam. - Akkor tudod mit kell tenned. – erősítem meg és én is ezen a véleményen vagyok, inkább a jó szex mintsem a rossz. De Jessicaval még azt se mondhatnám, hogy jó lenne vagy kiemelkedő, inkább olyan normális. Természetesen az első alkalom borzasztóan felemelő volt, de már semmi izgalom nincs benne, bennünk. Talán csak a pia beszél belőlem, megint elkalandoztam, lélekben felpofoztam magam. – Tőlem ihatunk azt is, de van valami harapnivalód, ami nem a nyakad?– megnyalom alsó ajkamat, és hirtelen azt se értem miért tettem ezt. Sose szoktam ilyet csinálni vagy most én flörtölni kezdtem? Hülyeség. Nem érzem a furcsaságot a mozdulatomba, olyan természetesen jön az, hogy hozzáérek és letörlöm az alkohol csöppöt majd megkóstolom. Kissé sós utóíze van, amit talán a bőrével együtt szedtem fel. Szeretném megkóstolni… - Mást annyira nem szeretek nyalogatni, inkább csak téged szeretnélek. – kacsintok rá újból. Mi ütött belém? Olyan fura ez az egész. Szívesen felállnék és a falnak nyomnám, ahogyan a filmekben szokták. Na! ÁLLJ!– Ökhm… hol marad már a második kör? Vagy csináljam én és megiszod a kockáimból?– felállok a székemről és megpöckölöm a legfelső kockámat, majd mielőtt még nekifogna kitöltök tisztán két shot vodkát, hogy húzzuk le. Ha már mindketten egymás társaságára vagyunk ítélve legalább érezzük jól magunkat. – Van zenéd? Esetleg hallgathatnánk azt is.
- Ohh nekem már rég a bőröm alá mászott - nevettem el magam jóízűen. Mila az a fajta ember volt akit lehetett vagy nagyon szeretni vagy nagyon utálni. Senki nem tudott róla semleges véleménnyel lenni. Én az előbbi csoportban voltam és tudtam hogy ő is nagyon szeret engem. Ő volt az egyetlen nő az életemben és ha a sors úgy hozta volna, bármikor szívesen eljátszottam a pasiját. Nagyon élethűen tudtuk előadni a szerelmespárt. A szemkontatkusunk talán egy kicsit túlságosan is elhúzódik de nem bánom. Gyönyörű szemei vannak és ezt legszívesebben meg is modnanám neki de... a legtőbb hetero pasi nagyon nehezen viseli a bókokat, pláne egy másik pasitól. Pláne egy olyan pasitól akinek bejönnek... Mi? - Whisky - vigyorgok - De csak az igazi jó régi whiskyket szeretem nem az ilyen kólával elkeverős fajtákat mint a Jack vagy a Johnny Walker - vigyorgok. Lehet hogy a piák terén egy kicsit sznob vagyok de na... Ez a hivatásom. Szeretem a jó italokat. - Na akkor már csak gyakorlópartnert kell szereznem hozzá... - forgatom meg a szemem vigyorogva. Nem is tudom már mikor volt utoljára egyéjszakás kalandom. Persze... Lenne ötletem hogy kivel töltenék el pár éjszakát de félek neki ehhez nem lenne sok hangulata. Legalábbis, barátnője van. Meg ilyenek... Franc essen belé. - Küldd el a linket mindenképp, amúgy fent vagyok facebookon is majd jelölj be ott is. Dacre Alrich. Asszem én vagyok fent így egyedül - vigyorgok - Nagyon szeretem az ilyen emberi témákkal foglalkozó előadásokat. Egyszer olvastam egy tanulmányt ami Shakespeare drámáiról szól és hogy melyikben milyen mentális betegségek jelennek meg. Ha lenne rá pénzem, meg erőm tuti tanulnék pszichológiát. Nagyon érdekel - mosolyogtam. Láttam az arcán hogy kicsit megleptem a múltam történetével. A keze a vállamra simul mire rápillantok halvány mosollyal. Bocsánatot kér, holott nem neki kéne. Ő nem tett szemmi rosszat. - Köszönöm... Jól esik hogy ezt mondod. És ne aggódj nem bántottál meg. Már túl vagyok rajta - legyintettem mosolyogva és gyengéden megveregettem a vállát. Érzem magamon a tekintetét ahogy a koktélokat keverem de nem gondolok túl sokat bele. Mila is imádja nézni ahogy csinálom, igaz ő folyton megjegyzi közben hogy igazságtalanul jó fenekem van. - Tudom... - mosolyodom el féloldalasan és mélyen a szemébe nézve odakoccintottam a poharam az övéhez. Biztos vagyok benne hogy vele elképesztően jó lenne a szex. Úgy az ágyba dolgozna.... Várj mi? Egy kicsit felszalad a szemöldököm de széles mosoly terül el az arcomon. - Hát.... ha lenne is ezután biztosan nem hoznék - a szemeit fürkészem és az asztalra knyökölök csak egy lehelletnyit közelebb hajolva hozzá. Eddig is ilyen meleg volt itt vagy csak túl sok gint raktam a piába? És folytatja. Komolyan... komolyan flörtöl velem? Úgyértem... durván. Mielőtt bármit mondhatnék válaszul feláll és mepöcköli a hasfalát mire megint csak vigyorgok. - Hát ha már így kínálgatod nem tudnék nemet mondnai.... Elég ügyes vagyok a nyelvemmel... - emelem fel az állam és egy pillanatra elég kihívóan nézek rá. Vajon volt már sráccal? Vajon velem... lenne? - Van bent e bluetoothos hangfal a szobámban, hozd ki, aztán a telefonodról indíthatsz valamit - kelek fel én is - Addig csinálok pár shotot. Mennyit bírsz meginni egy körben? - lépek a szekrényhez és kiveszek vagy tíz shotos poharat amit Milával innen onnan loptunk a városban. Előszedem a vodkát meg a szirupokat és a szivárvány minden színében pompázó koktélokat varázsolok a pultra. Mindegyik más ízű, és a vodka csak később üt be. A legjobb pia ha valaki csúnyán be akar készülni.
Olyan, mintha már évek óta ismerném a srácot, sőt, mintha egész életemben ezt az érzést kerestem volna, ami most olyan intenzíven járja át a testemet. A tánc az életem, a szerelmem, ezzel kelek és ezzel fekszek, minden vágyam a legjobbá válni és azt hittem ez az egyetlen mozgató érzés létezik a saját életemben. De nem, a társaság is. Dacre társasága. Nem érzem kellemetlennek a percekig tartó szemkontaktusunkat, olyan érzés, mintha egy véget nem érő farkasszem játékot játszanánk, aminek sose fog kiderülni a nyertese. Eltudnám viselni egész életemben ezt a fajta játszadozást. Mi? - Ilyen szempontból én punci vagyok, a jó és a rossz whisky-t is csak kólával bírom meginni, azt is a cseresznyéssel. Viszont így megvan, mit kapsz tőlem hálám jeléül. A múltkor kaptam egy 15 éves Glenfiddich-et, azt hiszem nálad jobb kézben lenne. – nem tűrők ellentmondást és ha akadékoskodni fog akkor betöröm a saját ajtómat és most rögtön áthozom neki. Tényleg úgy gondolom jobb fogyasztásra kerülne itt, mint nálam. - Épp most ajánlottam ezüst tálcán magamat. – hullámzó testmozgást imitálok, mintha most léptem volna ki egy hip-hop videóból. Természetesen képben vagyok, hogy nem az edzésre gondolt a partnerrel kapcsolatosan, vagy talán éppen ezért válaszoltam azt, amit? Nem értem mi jár a fejemben… - Páratlan személy vagy, biztosan megfoglak találni. – kacsintok rá ismételten, a mai délutánon már ki tudja hányadjára.– Mi állít meg a pszichológia tanulásban a pénzen kívül? És akkor búcsút intenél a színészi karriernek csak azért, hogy lelkeket ápolgass? Lehet összehozlak azzal az ismerősömmel, remekül tudnátok együttműködni. – komolyan gondolok mindent, amit mondok. Sosem szoktam hazudni a körülöttem lévőknek, még kegyes hazugságokat sem engedek meg magamnak mert szerintem az őszinteség az egyedüli járható út. Majdnem minden esetben, Jessica meg én az más tészta… - Szerintem ezen sosem lehet túljutni, mindig fájni fog. Viszont, ha megnyugtat ők vesztettek el egy csodálatos embert nem pedig te. – szomorú mosoly ül ki az arcomra és érthetetlen számomra miért viselkednek így a szülők a szeretett gyerekükkel.– Van testvéred? – kíváncsiskodom, ha már belemásztunk a család témába. A szex gondolatára más jut eszembe, mint mondjuk két héttel ezelőtt. Eddig mindig Jessica és a közösen átélt intim percek ugrottak be, a harapdálások és hangok melyek bezengték az egész lakást, most inkább egy ismeretlen mégis ismerős, de kevésbé nőies test körvonalazódik. Nem…nem gondolhatok ilyenekre, miért teszem? - Pedig jó lenne, nem szoktam nagyon italozni szóval hamar befogok rúgni és még a végén sztriptízelni fogok itt neked. De kizárólag 50-es váltót fogadok el. – nevetek fel saját hülyeségemen, és nem beszéltem butaságot. Pasihoz képest nagyon rosszul bírom a piát, de ez lehet abból fakad, hogy a diétám nem engedi meg az ilyen élvezeteket. – Hm… nagy mellénnyel van valaki, de tudod mit szoktak mondani, hiszem, ha látom. – felső fogsoromat végig húzom alsó ajkamon, de nem értem miért teszem, viszont nem szeretnék benne rációt keresni. Amikor elmondja merre találom a hangfalat besasszézok a szobájába magamban dúdolva Jason Derulo Talk Dirty című számát, kifele jövet pedig már csatlakoztatva van a telefonom a bluetoothos hangszóróhoz és már nyomatom is az egyik kedvenc számomat, amit nem sokan ismernek. Matthew Wilder Break my stride zenéje most a lelki számom, állandóan ezt nyomatom. - Hm… 7-8at biztosan anélkül, hogy kidobnám a taccsot, de ha találsz harapnivalót akkor többet is. Lehet fel kéne hívnom a gondnokot mielőtt szétcsapnánk magunkat. – kacsintok rá, majd a hívás helyett inkább smsben kezdem zaklatni az említett személyt közben válaszolok a barátnőmtől kapott üzenetekre is. Majd hangosan morgok fel a visszaérkező válaszokra. – Csak késő este tud beugrani de a holnap reggel valószínűbb. Pompás. Addig a nyakadon ülhetek? Vagy inkább az ágyadban?
Vannak olyan személyek az ember életében akikkel a sors hozta össze. Egy véletlen találkozás, egy összekoccanás a metrón, egy lakáshirdetés vagy egy otthon felejtett kulcs... Ez mos Aj-vel egy ilyen találkozás volt. A fejem csóválom rosszalló pillantás kíséretében ahogy a whiskyket említi. Még hogy cseresznyéskólával egy jó whiskyt! Megáll az ész! - Egy 15 éves Glenfiddich?! Az az egyik kedvenc fajtám... Hogy nem tudod élvezni... De köszönöm. Elfogadom... Pláne hogy te felöntenéd kólával - csóválom a fejem ismét de az arcomon széles mosoly ült. Nem minden nap kap az ember egy egész üveget a kedvenc whiskyjéből. És a glenfiddich egy különösen finom whisky fajta. A mozdulatára kicsit elnyílnak az ajkaim és féloldalas mosoly jelenik meg a szám sarkában. Oh... Szóval... Így tudja mozgatni a csípőjét... Ez roppant érdekes... - Gondolom csak és kizárólag mint edzőpartnerem gondolod... - a szám sarkában apró féloldalas mosoly ült de a pillantásom félreérthetlen volt. Egyre gondoltunk. Nyilvánvalóan egyre gondoltunk. - Hát tényleg páratlan vagyok... SZingli vagyok mióta az eszemet tudom - vigyorodtam el a borzasztó szóviccemet élvezve - Amúgy meg a színészet jobban érdekel. Úgy érzem egy idő után belerokkannék... De azzal a barátoddal nagoyn szívesen találkoznék. Rettentő kíváncsi vagyok a munkájára - mondom őszintén. Ha hivatásszerűen nem is űzném a pszicholúgusságot, de mint téma nagyon is érdekel. És ha valaki ennyire belemerül abban már van potenciál. Már tudunk beszéletni. - Talán... De már nem gondoltam rájuk egy ideje. Azóta hogy eljöttem... vagyis pontosabban elüldöztek otthonról nem is beszéltem velük. Sosem kerestek. Pár éve én is kitöröltem a számukat a telefonomból - vonom meg a vállam de az érintése jól esik. Ahogy az is hogy ilyen könnyedén beszélget rólam ezekről. Sokan inkább kerülik a témát. - Tudtommal nincs... Aztán azóta ki tudja. Mesélj inkább a te családodról. Mit kell tudni róluk? - érdeklődtem mosolyogva. Látom a szemein hogy elgondolkodik. Talán... belegondolt abba hogy milyen lenne velem...? Ahogy a szeme az enyémbe mélyed... Én sem tudok másra gondolni minthogy milyen lenne ez az ismos test fölöttem. Milyen lenne a csókja íze, az érintése, a szorítása a bőrömön.. Milyen lenne a hajába túrni, és magamhoz húzni... Elkalandoztam. - Ötöseim vannak, de akár dugok tizet is az alsód alá belőlük ha vetkőzni kezdesz. De akkor öltáncot is kérek - vigyorodok el pofátlanul és ahogy egy pillanatra beharapja az alsóajkát én is követem a példáját. - Oh ezer örömmel megmutatom hogy mit tudok - már nem fogom vissza magam. Tetszik nekem a srác és... talán azt akarom hogy tudja is. Ki tudja... talán még alakulhat belőle valami...Valami több... Hamarosan megszólal a zene, amit eddig nem ismertem de elég kellemes a ritmusa. Ringatni is kezdem rá a csípőm miközben biztos kézzel töltögetem a shotokat. Egy csepp sem kerül a poharak mellé. - Ez egy jó ötlet - nevetem el magam halkan - Ezek nagyon hamar ki fognak ütni... Hagyom hogy válaszolgasson az üzenetekre és mindkettőnknek odapakolok öt-öt shotot. Attól még nem lesz rosszul. Jobb szeretek biztosra menni. - A hétvégén csak az enyém a lakás, szóval maradsz ameddig jól esik. Van hely az ágyamban - kacsintok rá és felemelem az első poharat. Kétharmad vodka egyharmad szirup. Nem is érzed de jobban fejbevág mint egy baseball ütő. Ami betonból van. - Fenékig? - nézek mélyen a szemébe és várom hogy koccintson velem. Nem kockáztatnám meg a rossz szexet a világért sem...
Nem gondoltam volna, hogy a mai délutánom akár jól is telhet. Amikor rájöttem arra, hogy otthon hagytam a kulcsomat olyan világvége érzésem támadt, már semmihez nem volt kedvem csak cukormentes fagylaltot nyalogatni a kanapén ülve miközben RuPaul’s Drage Race-t néztem volna, újból és újból. - Komolyan? Akkor isten bizony, hogy áthozom neked! Látod, ilyen vagyok én… csak a cseresznyés kólát bírom el. Nem gondoltam volna, hogy te egy whisky típusú srác vagy inkább sörösnek mondtalak volna. Vagy mindkettő? – érdeklődöm. Én inkább a koktélokat részesítem előnyben, de ha töményt kell inni akkor inkább rum, de azt is csak kólával. Tisztán nem sok mindent tudok meginni, talán a tequilát, de azt is érdekes kombinációval mert naranccsal és sóval szeretem. Fura vagyok. - Egyértelmű. – megforgatom szemeimet majd elnevetem magam. Szívesen lennék én más mi is, akár táncpartner, kimondottan táncpartner már máshol nem vonzódok férfiakhoz! Nem bizony, nekem van kapcsolatom és komoly is meg minden, szeretem is elméletileg, legalábbis úgy hiszem vagy nem tudom. De na, nőket szeretem. – Ennyire válogatós vagy, vagy csak nem találtad meg az igazit? Mert azt tényleg nehéz meglelni…- én se vagyok biztos abban, hogy megtaláltam a sajátomat, de ezt Jessnek nem fogom soha megemlíteni. Bizonytalan vagyok néha kapcsolatunkban máskor pedig olyan jól esik a társaságában lenni, szeretnék több időt is tölteni vele, de hosszabb távon nem bírnám elviselni szerintem… túlságosan merev. – Szerintem is a színészetet válaszd, és most nem hazabeszélek. Csak egy picit. Összehozok vele egy találkát mikor legközelebb itt jár, de akár meg is keresheted Naomi Berrynek hívják. Hivatkozz rám. – mosolygok rá. Naomi biztos nem fogja bánni, szereti a munkáját reklámozni és az elképzeléseiről beszélgetni, bárkivel és szerintem nagyon jól kijönnének egymással. - Jól tetted, Mila meg én leszünk a családod, ha szeretnéd. Néha eljátszhatjuk a szüleidet és megdorgálhatunk, megpaskoljuk a feneked, ha rosszat tettél… - bár ezt inkább nem részletezem tovább, mert nem az apjaként tenném szerintem meg. MI? Már megint teljesen másra fókuszál az agyam, és kezdem elveszíteni a türtőztető képességemet. Remélem apró érintésemmel megtudtam valamennyire nyugtatni, esetleg kis pozitivitást átadni. - Az én családomról? Mi átlagosak vagyunk, egy ideig Kanadában éltünk majd apa munkája miatt költöztünk először Chicagoba majd át Los Angelesbe, ők még mindig ott élnek nekem jobban tetszik itt. Anyáék szeretnek minket, van egy nővérem, aki házas és jelenleg Európában él a párjával és első gyermeküket várják. Elvileg kisfiú lesz és alig várom, hogy megérkezzen. Mi egyszerűek vagyunk. – vállat vonok. A mi családunkban tényleg nincs semmi különlegesség, furaság, mert mi mindent megbeszélünk és támogatjuk egymást az álmaink elérésében. Anya jelenleg egy jótékonysági szervezet elnöke, apa pedig egy elég híres producer. - Azt is elfogadom, az alsónadrágomba meg majd betűrheted a pénzt, ha meg az sincs rajtam akkor a farpofáim közé. – megköszörülöm a torkomat az ajakharapásunk után, és most úgy érzem elfogyott az összes levegőm. Melegem van így inkább ürügyet keresve megyek el a hangfalért, és nyomom be a legkedvesebb számomat. Mikor látom csípőjének ringását ahogyan tölti ki a következő köröket, nekidőlök az ajtófélfának és elfüttyentem magam.– Ilyen mozgással lehetnél a tánccsapatom tagja. – kacsintok rá és szemtelenül végig mérem. Valahol örülök az események alakulásának, mert így több időt tölthetek az újonnan megismert sráccal mert amúgy jól érzem magam. Bár az agyam másik részében az motoszkál, hogy el kéne mennem mert nem megszokott gondolataim támadnak. - Fenekedig.– félmosollyal arcomon emelem fel a piát, majd húzom le és utána a következőt is. Testemet átjárja a meleg és nem feltétlenül a pia hatása idézi elő ezt az érzetet. - Szóval, akkor te meg Mila semmi olyat nem csináltatok még? A helyében nem tudnék ellenállni egy ilyen pasinak. – harapom be újból ajkamat és nézek végig rajta.
- Tényleg punci vagy - cukkoltam nevetve - Amúgy a sört is szeretem de abból is a jó sört... Sajnos a munkám elég válogatóssá tett ilyen téren. Régen még olyasmiket is megittam amiknek ma már a szagától is rosszul vagyok - fintorogtam összeráncolva az orromat. Mila imádja ezt a fintoromat, mindig megcsipkedi az orromat. - Nem vagyok válogatós, egyszerűen csak nem találom azt a srácot aki annyira akarna engem mint én őt... Vagy fordítva - gondolkodom el. Persze volt már hogy egy-egy kaland után megpróbáltuk de mindketten hamar rájöttünk hogy ez nem fog menni. Sokaknak túl furcsa vagyok, nem elég romantikus, nem elég... Úgy érzem sosem találok már senkit akivel működhetne a dolog. De remélem tévedek... Vajon ő már megtalálta az igazit? Ez a Jessica lenne az ő igazija...? Bár abból kiindulva hogy hogyan beszélt róla, ezt kötve hiszem... - NAgyon szuper lenne, ihatnánk is együtt valamit. Kapsz valami csini laza koktélt kis esernyővel a tetéjén - kuncogok én is kinyújtva rá a nyelvem mint ő szokta rám. Tetszik ez a gesztus... - Oh Mila már így is folyton anyáskodik rajtam hiába fiatalabb hét évvel. Mindig elzavar enni, meg aludni. Egyszer még az orrom is megtörölgette mert szerinte szipogtam - nevettem el magam - De persze ha el akarsz fenekelni nem foglak megakadályozni benne... - vetek rá egy lapos pillantást egy csábos mosoly kíséretében. Hiába... Nem tudom visszafogni magam. Tetszik nekem a srác és ha úgy érzem hogy én is tetszem neki... Ott világvége van. Meg ilyen szar flörtölési műveletek mint amiket most én is végzek rajta. Mosolyogva hallgatom ahogy a családjáról beszél. Annyira meghittnek tűnt és minden szaván hallottam hogy mennyire szereti őket. Ez valami különleges volt. Valami olyan amit én sosem fogok megtapasztalni úgy érzem... - Szuper nagybácsi leszel ebben biztos vagyok - mosolyogtam szélesen. Neki ez semmi különös nekem mégis egy elérhetetlen álom. Valami amire mindig is vágytam de sosem kaptam meg. Emlékszem kiskoromban azt hittem hogy az apámnak újságból van az arca, mert szinte sosem láttam belőle mást. Anyám meg csak rikácsolni tudott. Na de vissza a vidám gondolatokhoz, hisz épp arról beszélgettünk hgy öt dollárosokat csippent a farpofái közé. Ez már nagyon is tetszik és nem bírok nem szélesen elmosolyodni. - Az nagyon tetszene - vallom be őszintén és behrapaom az ajkam. Az apró konyha hirtelen nagyon forró lesz ezen a borongós télies napon és egyre nagyobb vágyat érzek hogy közel legyek hozzá. Hozzá akarok érni... a hajába túrni... megcsókolni... De bemegy a szobába így a forróság egy kicsit megszűnik. Már csaka füttyentésére nézek hátra és elnevetem magam. - Ha még iszom egy kicsit az asztalra mászva fogom rázni neked... Valószínűleg félpucéran - tettem még hozzá elgondolkodva. Szó se róla, nagyon tetszett a tekintet amivel végigmért. AKartam is hogy lásson. Akartam hogy tetszen neki amit lát... Dögös félmosollyal az ajkán húzza le az első shotot én pedig követem. A vodka forrósága szétárad a bensőmben mire elmosolyodok. A kérdésére felvonom a szemöldököm. - Oh nem nem nem nem... Nem vonzódom a nőkhöz abszolúte... Néha együtt alszunk meg befonjuk egymás haját, de ennyi... - mosolygok és felemelek még egy pohárkát és felé tartom hogy koccintsunk. Nem engedem a tekintetét. Amint lehúzzuk szélesen elmosolyodom. - Szóval nem tudnál ellenállni nekem? - félmosollyal könyökölök az asztalra, immáron jóval közelebb hozzá mint az előbb. Ha idehajolna... megcsókolhatna. - Voltál már pasival...? Vagy hetero vagy? - kérdezem a szemeit fürkészve. A vodka forrósága semmi ahhoz képest amenynire a jelenléte fűt....
- Azt mondjuk elhiszem, mikor megnéztem a gyerekkori fellépéseimet fogtam a fejem a bénaságomat. Egyszer szívesen elmennék veled iszogatni. – egyetemen volt utoljára az, hogy fejetlenül mindent össze vissza megittam és másnap haldokoltam, az utolsó kenetért kiabáltam. Azóta már nem folytatom ezt a rossz tevékenységet, a testemet egy templomként kezelem.– Majd a legváratlanabb pillanatban megtalálod az igaz, vagy már meg is találtad csak még nem tudod mert másra összpontosítod a figyelmed. – remélem nem sokáig fogja már magát egyedül érezni, a beszélgetésünk és rövid ismeretségünk alatt kiderült, hogy mennyire magányos és csak elképzelni tudom mennyire szeretne szeretve lenni végre. Főleg amióta kidobta a családja… Sokszor én is eltanakodom azon, hogy helyes döntést hoztam Jessicaval kapcsolatban, mert valahol úgy gondolom ha tényleg szeretném, úgy igazán, akkor már rég együtt élnénk közben meg olyan jó a magánszféra. - Szeretem az esernyős italokat, ilyen szempontból olyan vagyok, mint Marshall az Így jártam anyátokkal című sorozatban, Ő ivott mindig nőies italokat míg a felesége, Lily, sört. – egy olyan igazi szerelemre vágyok, mint amilyen az övéké is volt. Bár be kéne látnom, hogy ez nem létezik a való világban csak a filmekben. – Úh, azért túlzásokba nem szeretnék esni, mint ahogy Mila teszi. De ezek szerint nagyon is szerethet a démonod, ha mindent megtesz érted. Bár nem tudom mi van vele és a családjával de mióta itt él senkit nem láttam nála megfordulni…- semelyik család sem tökéletes, és valami azt súgja, hogy ezt a két személyt több minden is összeköti mintsem a közös lak fizetése. Viszont nem szeretnék jobban belemászni az életükbe, hiszen jóformán semmi közöm nincs hozzájuk. - Remélem, a kis Rick már most szeretve van és vettem már neki I <3 NY felsőt újszülött méretben. Tuti elfogok menni hozzájuk miután megszületik, de akkor legalább két hónapra a nyakukon leszek. – szeretem a családomat és mi olyanok vagyunk, hogy minden pillanatban ott akarunk lenni, főleg az ilyen fontos alkalmakkor. A szüleim hamarabb is kiutaznak, mint én, de én a munka miatt nem tudok olyan könnyen elszabadulni. Hangosan nevetek, ahogyan elképzelem az összeszorított farpofáimat és a papírpénzeket, valahol pedig bizsergést is érzek, mert hát ebben a feltételezésben meztelenül lennék Dacre előtt. Ami… öhm… nem lenne rossz. Bevallom. - Csak nyugodtan, majd egymásnak háttal állva toljuk a szexi táncot és csak reméljük, hogy nem fog összetörni az asztal alattunk. Bár elkapnálak akkor, vagy rám eshetnél. – és utána összegabalyodhatnának a dolgaink és ki tudja mi történne akkor. Nagyot nyelek, majd leülök az egyik konyhai székre mert már érzem a pia hatását a fejemben. Főleg az utolsó kettőét, amit egymás után, szünet nélkül toltam le. - Igazi pizsipartit rendeztek ilyenkor, szívesen csatlakoznék. Igazán érdekes hármasban lehetne részünk. – bár jobb szeretnék közelebbről megismerkedni Dacre minden porcikájával. Hogy mire gondoltam? Ez biztosan a pia műve, mert nem kéne ilyenre vágynom, nekem barátnőm van meg amúgy sem vagyok meleg… nem, egész biztosan nem. Formás mellek. Formás mellek. Jessica mellei. Ajkai. Hangja. Próbálom elterelni a gondolataimat, de a szívdobogásomat a halántékomnál érzem és Dacre ajkait meg túlságosan közel magamhoz. Megrázom a fejemet kérdésére, már megszólalni is alig bírok, ahogy megcsapja orromat az illata és ezen a napon másodjára van szükségem minden erőmre az önmegtartóztatásra. - Egyszer még egyetemen vo… - kezdek bele ebbe a sztoriba, amit még soha senkinek nem mondtam el, mert nem tartottam fontosnak. Csak egy hülye fogadás volt, semmi több. Viszont megzavarja a beszélgetést és az egymás ajkainak bámulását a telefonom csöngése, hamar oda szökkelek és felkapom. – Szia Jess! Mii, milyen szerencsém van veled csillagom. Itt vagyok a szomszédnál, mindjárt összeszedem a cuccomat de talán nyitva az ajtó gyere be. Csók.– leteszem a telefont és kissé szomorúan, csalódottan fordulok vissza a sráchoz egy bocsánat pillantás kíséretében pedig elkezdem összeszedni a cuccomat. Ezalatt az idő alatt Jessica tér be az ajtón, először kettőt kopog, ami tipikus Ő, majd úgy jön be egészen a konyháig mintha az övé lenne a lakás vagy az enyém. Arcán undor fut végig, majd fennhangon szólal meg. - Megérkezett a felmentő sereg. Mi van rajtad? – mikor meglátja az idegen ruhákat rajtam felhúzza a szemöldökét, a meztelen felsőtestemre meg csak morog. – Mehetnénk? – két lépéssel máris az új ismerős előtt terem, odanyújtja kezét és bemutatkozik rideg picsa stílusában. Velem nem szokott ilyen lenni, mindig édes, mint a méz és kedves, de az ismeretleneket nem bírja. Jessica észreveszi az italos üvegeket, és nem tetszésének egyből is hangot ad. - Inkább menjünk csillag, nyisd az ajtót én meg hozom a többi ruhát.– nem kell kétszer mondani neki, hátat fordít, ha hosszabb lenne a haja akkor arcon is vágná Dacrét és már kifelé robog, hogy nyissa a szemközti ajtót, a lakásomét. – Sajnálom, nem szokott ilyen lenni csak… néha. Jól éreztem magam, remélem legközelebb is folytatjuk.– kacsintok rá Dacrera, és szép lassan kisétálok a lakásából át az enyémbe de ameddig nem csukódnak be az ajtók tartom a szemkontaktust. Micsoda délután… Mi ütött belém?
- Egyszer majd megejtjük az együtt iszogatást feltétlenül. Vagy ha bejössz hozzám a munkahelyemre bentmaradunk zárás után. Ott aztán van mit inni - vigyorogtam. A szavaira csak mosolyogtam. Nem tudom hogy hihetek-e abban hogy van-e igazi. Persze rengeteg hányingerkeltő dal szól róla de még sosem éreztem olyasvalamit ami erre utalhatna. Talán egészen mostanáig... SOsem fordult még elő velem hogy ilyen gyorsan összehangolódtam volna egy vadidegennel. És talán... ő is érzi hogy mennyire összepasszolunk. Legalább... barátilag. Egyedül fogok meghalni... A referencia említésére elnevetem magam halkan és bólogatni kezdek. Mindig aranyosnak találtam Marshallt... végre egy olyan karakter aki nem az a macsó, aki egy pillanatra sem engedi láttatni az érzékeny oldalát. - Tökéletes páros lennénk akkor iszogatásnál. Általában sörözöm... - nevettem el magam halkan. Talán másban is tökéletes páros lennénk de ebbe nem akartam belemenni. Persze nem tudtam nem elképzelni ahogy mellette ébredek reggelente. Ahogy együtt megyünk el a boltba tejet venni meg ilyen kis hétköznapi hülyeségek amik másnak olyan természetesek de nekem sosem volt benne részem... Irigyeltem azokat akiknek volt... - Nem tudom mi van a családjával... nagoyn kerüli a témát és én meg nem nagyon akarom feszegetni. Mindenkinek megvannak a maga titkai - mosolyogtam megvonva a vállam. Úgy éreztem hasonló a helyzetünk. Ő is egyedül van és én is... Mi ketten legalább egy kis nyomi családot alkotunk. - Kis Rick... édesem. Mindenképp küldj majd róla képeket - mosolyogtam. Olyan jó volt egy ilyen összetartó családról hallani még ha irigyeltem is veszettül. Neki legalább megadatott. Talán egyszer nekem is lesz egy ilyen családom. A nevetése olyan ragadós hogy nem bírom nem én is elnevetni magam. A gyomromban apró remegések, mintha ezer pillangó reppenne végig rajtam. Meztelenül rázná eőttem... Tetszene... - Aww én hősöm... de nem úgy volt hogy én vagyok a hős lovag te meg a hercegnő? - kuncogtam de aztán legyintettem - Majd cserélgetjük legfeljebb... - kacsintotam rá mielőtt én is leültem volna. Még egy két shot és elfogyott az asztalon levő összes pia, ellenben a forróság bennünk csak nőtt. De ezt nem a pia okozta. Nem... ezt csak ő és a pillantásai csinálták... - Oh biztos vagyok benne hogy nagyon élveznéd ahogy Mila különböző Buzzfeedes házi arcpakolásokat keneget a képemre aztán a kezemre csap hogy ne egyem meg a az eperdarabokat amiket még rá akar rakni - vigyorogtam. AMúgy sem lennék hajlandó osztozni. Ha odajutnánk... Ő csak az enyém lenne. Csak én élvezhetném az érintéseit. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz, és már nem is tudtam a szemeit figyelni. Az ajkai sokkal érdekesebbnek bizonyulnak. Annyira teltek... Olyan puhának tűnnek... Lassan megnyalom a sajátom ahogy válaszol a kérdésemre és végre összeszedném a bátorságom hogy odahajoljak és megcsókoljam.... Megszólal a mobilja. Egyből felpattan én meg hátradőlök a székemben. Francba. Nyilván a barátnője hívja hogy ideért a pótkulccsal. És rohan összeszedni a cuccait. Kissé értetlenül nézek utána, majd az ajtóra ami kinyílik és egy csinos, barnahajú lány lép be rajta. A pillantása jéghideg, a cuccain látszik hogy márkásak és drágák. Rideg pillantással méri végig kissé kaotikus előszobánkat majd engem is. AJ láttán sem lágyul el a tekintete csak panaszkodik majd odalépve hozzám bemutatkozik. Azt szinte meg se várja hogy én is elmondjam a nevem AJ szavaira azonnal sarkon fordul és köszönés nélkül kirobog a lakásból. That bitch.... - Szimpatikus... - nézek AJ-re felvont szemöldökkel aki szabadkozva búcsúzik el tőlem. - Persze... majd bepótoljuk - a tekintetem ellágyul ahogy rámosolygok a kacsintása után. A szemkontaktus nem szakad meg míg be nem csukja maga után az ajtónkat. A magány úgy omlik rám mintha valami mázsás kőtömeg lenne. Körbenézek az eddig még bulis és kellemes konyhánkon és inkább visszemegyek a szobámba. Majd holnap összepakolok... Most csak be akarok bújni az ágyamba...
Kezdőlap
