Astonnal és a bandával egyaránt egyességet kötöttünk, hogy a következő hónapokban, amíg Benji még kicsi hanyagolom a munkát, legfőképpen azért, mert nem akarom, hogy a fiam bármilyen formában belekeveredjen ebbe a helyzetbe, azt meg semmiképp nem engedhetem, hogy ellepjék a motorosok a lakásomat. Az öcsém azonban kivétel, így amikor az üzenetet kaptam tőle, hogy találkozni akar velem valamilyen fontos ügyben késlekedés nélkül hívtam anyát gyerek felügyelőnek. Nem tudom, hogy mit akarhat Paul, de biztos valami fontos dolog, mert a semmiért nem hívna találkozni Bronx egyik legszakadtabb negyedébe, valamiért olyan érzésem van mintha a banda elől is titkolna valamit. Bár az is lehet, hogy csak Joseph haláláról szeretne megtudni minél többet, a fejébe vette, hogy egyedül is, de mindképp megkeresi a gyilkosát, ez az amit nem engedhetek neki. Soha. Bármennyire is veszélybe sodrom magam a hazugságokkal, nem engedhetem, hogy a legapróbb nyom is elvezesse őt Ezrához és általa Astonhoz. Ha rajtam múlna, akkor Ezrát bármikor eléjük dobnám szemrebbenés nélkül, viszont két ok miatt nem tehetem: az első, megígértem a férjemnek, hogy senki nem fogja megtudni tőlem ki is a tettes, a második indok pedig, hogy Aston is elég nagy részben érintett a témában, még akkor is, ha nem ő volt az a személy, aki meghúzta a ravaszt. Ha ügyvédként nézem a dolgokat is bűnös, mint cinkostárs, ha a banda tagjaként nézem a helyzetet is bűnös, viszont én elsősorban feleségként és anyaként tekintek a dolgokra és mint olyan, nem hagyhatom, hogy belekeveredjen a dolgokba. Joseph a testvérem volt, akit időm sem volt megismerni, Aston viszont a férjem, tudom, hogy jó ember és bár nem lett volna szabad segítenie Ezrának, tudom, hogy nem akart rosszat senkinek. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy a banda talán nem kegyelmezne meg neki, csak azért mert az én férjem, ahogyan talán nekem sem, mert már hónapok óta tudom az igazságot, de hazudok nekik. Szándékosan. Ez egy olyan helyzet, amiből talán soha nem keveredhetek ki győztesen. Nem igazán szeretem a város ezen részét, így igyekszem a lehető leggyorsabban elérni a találkozó helyszínéül szolgáló romkocsmát. Még ezelőtt soha nem találkoztunk itt, így nem is igazán tudom, hogy mit várjak el a helytől, de abban biztos vagyok, hogy hiányzik belőle az a színvonal amihez én szokva vagyok. Cipőm sarka hangosan koppan a járólapon, csak az autók keltette zaj és az egyik lakásból kiszűrődő Guns and Roses jól ismert November Rain című slágere veri el a koppanás hangját. A legközelebbi biztonságosnak ítélt parkolót két saroknyira innen találtam, úgyhogy sétálva teszem meg a maradék távolságot, így sem lehetek teljesen biztos abban, hogy senki nem próbálja feltörni majd az ajataját amíg én a tesómmal cseverészek. Aston ismételten nem lenne boldog, ha tudomást szerezne arról, hogy milyen helyeken csatangolok teljesen egyedül, de a titkolózás annyira az életem részévé vált, hogy nem egyáltalán nem okoz nehézséget a fél igazságot mondani neki csak. Bár megbeszéltük, hogy őszinték leszünk egymással tudom, hogy az ilyen jellegű találkozásokról nem számolhatok be neki, fölöslegesen idegeskedne csak. Az ajtó nyikorogva nyílik ki, azonnal megcsapja orromat a cigi és alkohol keverékének émelyítően büdös szaga. Szinte minden szempár azonnal rám szegeződik, de én megpróbálok nem foglalkozni a kíváncsi tekintetekkel, inkább Paul után kutakodok. Lassú léptekkel haladok végig a félhomályban elhelyezett asztalok között, pillantásommal az öcsém után kutakodva. Megtorpanok amikor az ismerős szőkeséget pillantom meg az egyik asztal mellett a legtávolabbi sarokban. Azt hittem, hogy az öcsém egyedül lesz, mióta kísérgeti őt a barátnője a közös találkozásainkra? Mosolyt erőltetve az arcomra közeledek az ismerős nő irányába. - Szia Daeny! torpanok meg egy pillanatra az asztal mellett. - Paul merre van? érdeklődöm, majd helyet foglalok a vele szemben helyezkedő üres széken. - Azt mondta, hogy valami fontos ügyben szeretne beszélni velem, nem tudtam, hogy te is itt leszel. fogalmam sincs, hogy mit gondoljak az öcsém barátnőjéről, az eddigi találkozások során mindketten kellő távolságot tartottunk egymástól, számomra ő semleges, abban viszont biztos vagyok, hogy sokkal tökösebb, mint sok férfi akit ismerek. Na meg persze őrültebb is. Talán eddig a pillanatig még nem is nagyon volt alkalmunk kettesben beszélgetni és remélem, hogy Paul csak a mosdóba ment és bármelyik pillanatban visszatér, mert most sincs sok kedvem a szöszi társaságához.
Paullal aranyszabály nálunk, hogy nem nyúlunk egymás telefonjához, nem ellenőrizgessük egymást folyamatosan, viszont ebben az esetben a szükség törvényt bont. Megkértem, hogy segítsen, de visszautasított többször is, így kénytelen vagyok a kezembe venni az irányítást. Mindenképp kihozom a bátyámat a börtönből, nem számít, hogy kin kell átgázolnom cserében. Paul talán nem lesz elragadtatva attól, ha megtudja, hogy az ő nevében hívtam találkozóra a nemrég felbukkanó, csinos testvérét, de mivel nem vagyok annyira jóban a csajjal, hogy kávézgatni hívjam, így nem hagyott más választást. Ideje, hogy a titokra, amit olyan régóta őrzök, fény derüljön, természetesen úgy, hogy én a lehető legjobban kimaradhassak belőle. Ha kitudódik, hogy tétlenül néztem, ahogyan kivégzik Josephet, nagyon sok mindent veszíthetek. Leginkább Paul, aki minden követ megmozdít azért, hogy kiderítse, hogy ki a tettes az öccse meggyilkolásában. Választhatnám persze a könnyebbik utat is, és valahogyan rá vezethetném a nyomra, de nem akarom, hogy belőle is gyilkos váljon, és úgy végezze majd, mint a bátyám, vagy még rosszabbul. Különben sem lenne benne túl sok hasznom, ellenben, ha az ügyvédnőt keverem bele, akitől elég sokat kérhetek hálául. Elégedetten, széles mosollyal lépek be a szokásos helyünkre, ahol mindig összeülünk a banda tagjaival, kiválasztom az emberektől a legeldugottabb helyet, hogy senki ne hallja majd a beszélgetésünket, aztán intek a pincérlánynak, hogy hozzon egy üveg sört. Kicsit félve bólint, talán még mindig a legutóbb történtek hatása alatt van, látszik rajta, hogy valahányszor össze rezzen, ha meglát a bandánkból bárkit is. Pedig mi senkit sem bántunk, csak akkor, ha megpróbálnak keresztbe tenni nekünk. Amint az asztalra kerül a megbontott sör, kortyolok egyet belőle, majd a zsebemből előhalászom a cigimet, hogy amíg várok, elszívhassak egyet. Az ügyvédnő nem várat meg nagyon, így kényelmesen hátradőlve nézem ahogyan végig tipeg a kocsmán, szinte már nevetnem kell az arckifejezésén, ami elárulja, hogy undorodik ettől a helytől. Hét igen... minden bizonnyal ennél sokkal menőbb helyekhez van hozzá szokva. - Helló. - biccentek felé a lehető legbarátságosabban, ami tőlem telik, majd a velem szemben lévő székre bökök, hogy foglaljon helyet. - Paul nincs itt. - válaszolok könnyedén, majd iszok egy újabb kortyot a sörömből. Rá van írva az arcára, hogy egyáltalán nem örül a társaságomnak, ezzel én sem vagyok másképp, viszont most megbeszélnivalónk van, szóval jobb ha beletörődik a helyzetbe. - Azt én mondtam. Nem ő. Igazából fogalma sincs róla, hogy itt vagy. Meg arról sincs hogy én itt vagyok. - vigyorodom el, majd a pincérlányra téved a tekintetem, aki ismét az asztalhoz merészkedett, hogy felvehesse a csinos hölgy rendelését is. - Azt hiszem még egy sört meginnék. Az ügyvédnő fizeti. - Még mindig széles mosoly ül az arcomon, nagyon remélem, hogy ajó kedvemet nem akarja elrontani senki. Különben mérges leszek. És ha én mérges vagyok, ott valaki általában mindig megsérül. Amint Natalie is elmondja, hogy mit iszik - már ha elég megfelelő a hely az igényeihez ahhoz, hogy igyon valamit -, és a pincérlány is távozik, ismét kényelembe helyezem magam, kinyomom a cigimet a hamuzón és végig nézek a velem szemben ülő nőn, aki hozzám hasonlóan szintén szeret csinos lenni, bár a stílusunk azért egy kicsit eltérő. - Szóval egyből a tárgyra is térek. - szólalok meg egy rövid hallgatás után, majd a zsebembe nyúlok a telefonomért, elindítok egy videót és lerakom elő a telefont. Amíg azt nézi, tovább folytatom: - Te kihozod a bátyámat a dutyiból, én meg cserébe átadom ezt neked. Mindketten nyerünk vele. - végre kiegyenesedek és komoly arckifejezéssel beszélek hozzá, miközben a tekintetét keresem, és bízok abban, hogy könnyen meg tudunk majd állapodni.
Logikus magyarázat arra, hogy most itt vagyok, csupán egyetlen egy van: a testvérem. Bár a kapcsoltunk nem kimondottan testvéri, de azért fura módon mégis bennem van az az érzés, amit mások minden bizonnyal testvéri köteléknek hívnak. Egyrészről megértem, hogy apám miért titkolta a létezésüket, amikor halála előtt néhány órával elmondta, a szó minden értelmében felnőttnek számítottam már, mégsem voltam képes feldolgozni a hallottakat. Még az Astonnal való kapcsolatom is megsínylette. Egyfelől mert bántotta a büszkeségem a hazugsága, másrészről meg azért, mert Ő volt a példaképem, a bálványom és becsapva éreztem magam. Mindez már hosszú évekkel ezelőtt történt, de mai napig eszembe jut néha az az csalódás és fájdalom amit akkor éreztem. Főleg amikor Paul-ra nézek, aki mintha apánk fiatalkori mása lenne. Ez magyarázza meg azt, hogy most itt vagyok. Nem tudom leplezni az arcomra kiülő meglepettséget és nemtetszést, ami Deany jelenlétét illeti, de azért minden tőlem telhetőt megteszek, hogy elrejtsem mindazt amit igazából érzek a helyzettel kapcsolatban. Finnyásan foglalok helyet a szöszkével szembeni széken. Undorító ez a hely, fogalmam sincs, hogy egyes embereknek miért jó, hogy itt tölthetik az idejüket. Az asztal lapja szerintem azóta nem volt alaposan letörölve, hogy megnyílt ez a hely, a fertőtlenítést meg biztosan hírből sem ismerik. Felvont szemöldökkel mérem végig a szöszit, igazán kíváncsi vagyok arra, hogy mi lehet annyira fontos, hogy ilyen cselekkel csalt el ide, az Isten háta mögé száz méterrel. - Oh... hirtelen csak ennyit vagyok képes kinyögni. Nagyon nem tetszik nekem ez a helyzet, de ha már itt vagyok, addig nem áll szándékomban elmenni, amíg nem mondja, hogy mi is a problémája. - Két sört. Én fizetek. nézek rű nyomatékosan a szöszkére, ennyit még megengedhetek magamnak, bár az tény, hogy a szemtelensége igazán kezd bosszantani. Nem is tudom, hogy Paul mit lát benne, de ez már nem is az én dolgom. Szemöldököm a magasba ugrik, amint elém tolja a telefonját, nem teleik el sok időnek, hogy felismerjem a jelenetet, vagy inkább a rajta szereplő embereket. Ezra és Joseph. A szívem olyan hangosan zakatol a mellkasomban, hogy szinte nem is hallom amit éppen mond nekem. Kővé dermedten bámulom a bizonyítékot és érzem ahogyan a tenyerem is izzad a látvány miatt. - Tessék? próbálok higgadt maradni, de a hangom azért sípolósan hisztérikussá változik. Ha szerencsém van, csak betudja annak, hogy felzaklat a látvány. Ujjammal óvatosan érek hozzá a telefon képernyőjéhez, belevitetek a felvételbe, látnom kell, meg kell bizonyosodnom arról, hogy a férjem a felvételen van vagy sem. A világ egy pillanatra megáll, talán még a föld sem forog tovább, abban a percben amikor megpillantom Aston ismerős vonásait a képernyőn keresztül. Gyorsan kikapcsolom a készüléket, hogy még véletlenül se láthassa meg rajtunk kívül más. - Azt akarod mondani, hogy ez a felvétel végig nálad volt? nézek rá, még mindig falfehéren, de ez most az a szituáció, amikor erősnek kell lennem, akkor is, ha baromi nehéz. - Nézd cicám. Miből gondolod azt, hogy ezzel megzsarolhatsz? Ez a felvétel az egész bandának hasznos, apádnak és Paulnak a leginkább. A testvéredről ez már nem mondható el. Ő haszontalan. miközben beszélek egyre inkább visszatér a hangszínem, bár belül remegek. - Ha ide adod ezt a felvételt, nem mondom el, hogy mindvégig nálad volt. Azt hiszem fair alku. próbálom elővenni a lehető legmeggyőzőbb hangszínem. - Tudod kik vannak a felvételen? és miközben a válaszára várok és reménykedem, belül üvöltök.
Alaposan végig gondoltam mindent mielőtt ide jöttem, pontosan tudom, hogy egy olyan fegyver van a kezemben, ami, ha az apám kezébe kerül, akkor óriási bomba fog robbanni. Az ügyvédnő nagyon megütheti a bokáját, hiszen az Ő dolga lenne mindent kideríteni. Megmosolyogtat az a látvány ahogyan betipeg arra a helyre, ami szemmel láthatóan neki egy fertő. Minden bizonnyal ennél sokkal menőbb és puccosabb helyekhez van hozzá szokva, de talán majd a segítségével én is járhatok olyan helyekre. Ha kitudódik a találkánk, azt hiszem, hogy Paul nem lesz túl boldog, de képes vagyok őt kezelni, tudom, hogy mi az, ami könnyen megbékíti. Ha ő beszélt volna a nővérével, akkor most nem kéne a kezembe vennem az irányítást. Nem adtak nekem más lehetőséget. Látom a sógornőm tekintetében a nem tetszést, amikor közlöm vele, hogy a testvére nincs itt, sőt nem is tudja, hogy mi találkozunk, de nem foglalkozok különösebben vele, hiszen Paul nélkül is meg tudunk egyezni, ebben szinte teljesen biztos vagyok. Meglepődve hallom a Natalie rendelését, ezúttal sikerült meglepetést okoznia. Nem is tudtam, hogy a hozzá hasonló nők ismerik a sört, bár valószínűleg ha máshol lennénk akkor inkább valami koktélt, vagy hasonlót kérne. Már nekem valójában tök mindegy, hogy mit iszik, azt sem bánom, ha részegségig issza magát, a lényeg, hogy elérjem a célom, márpedig el fogom. Amint megérkeznek az italok, kortyolok egyet az enyémből, majd a lehető leglazábban nyújtom át neki a telefont és amíg a videót figyeli, addig kényelmesen dőlök hátra, tekintetemmel próbálom az övét figyelni. Azt hiszem, hogy sikerült célba lőnöm nála, hiszen mindent elárul az arca. Meglepődik, talán még félelem is olvasható le róla. Amióta csak felbukkant a bandánk életében tudom, hogy nagyon sok titkot őriz, abban is biztos vagyok, hogy nem őszinte velünk. Kettős játszmát játszik, én pedig képes leszek a föld alá tiporni Őt, ha azt látom, hogy megpróbál átverni. - Nem számít, hogy mióta van nálam. Csak az, hogy miért sáppadtál így el a látványán? - kérdem széles vigyorral az arcomon, elég sok mindent láttam már ahhoz, hogy megismerjem az emberek szemében a félelmet. Natalie pedig szinte bele reszket, ahogyan kikapcsolja a telefont. - Vigyázz a szádra! - sziszegek rá, ahogyan a testvérem haszontalannak nevezi, majd meggyújtok egy szál cigit és próbálom megtartani a higgadtságom. - Jelen helyzetben, aki haszontalannak számít, az te vagy. Nem a te dolgod lenne kideríteni mindezt? Szerinted az apám mit fog szólni ahhoz, ha meglátja a videót nálam, miközben bízik abban, hogy te keresed az elkövetőket? - kérdem, miközben kifújom a füstöt. Talán nincs annyi iskolám, mint amennyi neki, de ne higgye, hogy átjárhat az eszemen. Pillanatok alatt teszem tönkre az életét, ha akarom. A következő megjegyzésén hangosan kacagok fel. Ravasz csaj. - Te tényleg ennyire ostobának nézel? Szerinted az apám neked vagy nekem hinne? Csak most került hozzám a videó, simán megmutathatom neki. Ők pedig kinyírnak mindenkit, aki a videón látszik. Plusz neked is annyi. Amiért ügyvéd létedre semmire sem jutottál. - a telefonért nyúlok, hogy eltehessem a bőrdzsekim zsebébe. Van még bőven másolatom róla, vigyáztam arra, hogy ne tudjam elveszíteni a felvételt véletlenül sem. - Ha viszont kihozod a bátyámat a dutyiból, és közben persze fizetsz is, megkapod a felvételt. Megmutathatod te magad az apámnak, és akkor biztos védelmet kapsz majd életed végéig. - nem kérek túl sokat, remélem, hogy hamar megegyezünk, mert van ennél fontosabb teendőm is, minthogy itt húzzuk egymás agyát. - Igen, tudom. - hazudom könnyedén, majd eloltom a csikket. Igazából nem is nagyon érdekel, hogy kik vannak, majd, ha a banda kezébe lesz a felvétel, akkor kiderítik ők. Nekem most csak az számít, hogy elérjem azt, amiért itt vagyok. - Egyébként hogy van a kis Benji? - kérdem elkomolyodva, bár nem mintha nagyon érdekelne, csak szeretném felhívni a sógornőm figyelmét arra, hogy neki több veszíteni valója van, mint nekem. .
Most már határozottan bánom, hogy nem telefonáltam Paulnak mielőtt elindultam otthonról, de a fene gondolta, hogy ez az egész egy kibaszott átverés, arra meg legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy a szöszinek egyáltalán van ennyi esze. Meglepett. Bár nem ismerem Denyst túlságosan, néhány alkalommal találkoztam vele az öcsém által, de abban már a legelső találkozásunknál biztos voltam, hogy egy sunyi dög. Azonban ezzel a cselekedetével meglepett. Nem is kicsit. Próbálom leplezni a hirtelen rám törő félelmet amit a videó felbukkanása okoz bennem. Amitől rettegtem bekövetkezni látszik. Gyűlölöm Ezrát, amiért ekkora szarba keverte a férjem és utálom magam, mert nem tudtam megakadályozni abban Astont, hogy segítsen neki. Haraggal, félelemmel és gyűlölettel vegyes érzelmekkel nézek végig a nőn. Látszik, hogy nem ismer, azt hiszi, hogy egy elkényeztetett gazdag picsa vagyok, aki nem képes megvédeni magát és a családját, de nagyon rosszul jár, ha azt hiszi engem lehet zsarolni. - Miért sápadtam el? Te szórakozol velem? annak ellenére kortyolok egy hatalmasat a keserű italból, hogy ki nem állhatom az ízét. - Most dugtál az orrom elé egy felvételt, amin a saját testvérem kivégzése látható. Szerinted miért sápadtam el? minden bizonnyal akkor is így reagáltam volna a történtekre, ha történetesen nem ismerem a videó főszereplőit, és addig jó, amíg el tudom hitetni vele, hogy tényleg így is van. Legalábbis, ha nem jár előttem néhány lépéssel és tényleg tud mindenről. Akkor baszhatom. Amíg ez be nem bizonyosodik úgy kell tennem, mintha valóban fogalmam sem lenne a történtekről, nem engedhetem, hogy a családom veszélyben legyen. - Úgy beszélek ahogyan akarok. sziszegem válaszom a fogaim között és közben egy pillanatra sem veszem le a tekintetem róla. - Hülyébb vagy, mint gondoltam Denys. veszek egy mély levegőt és egy arasznyit közelebb húzódok hozzá. - Én végzem a munkám, bele sem akarok gondolni abba, hogy mennyi ideje van nálad az a felvétel, mégsem vezettél senkit az erőbe, ahol elhantolták a testvérem, mint egy kutyát! ÉN, voltam az, aki megtaláltam őt, mindenféle videó és bizonyíték nélkül. Apád biztosan örülni fog, ha megtudja, hogy ugyanolyan haszontalan vagy, mint a testvéred. talán a tűzzel játszom ebben a pillanatban, nem akarom, hogy azt gondolja ennyire könnyen megadom magam. Nem tudom, hogy ennek az egész játszadozásnak mi lesz a vége, de ne gondolja rólam, hogy egy gyenge kis nádszál vagyok, aki beijed attól, hogy kicsit csúnyábban néznek rá. Magamat nem féltem, a családomat pedig minden áron megvédem ettől az egésztől. - Tegyük fel, hogy beleegyezek abba, hogy kihozzam a tesód a börtönből, de miért kellene még fizetnem is neked? Csillagom, ne felejtsd el, hogy ismerem a banda tagjainak minden piszkos titkát, drogok, fegyverek...a törvényt is ismerem, szerinted mennyi időbe telne téged is a bátyád után küldeni? Vagy az apádat? kortyolok bele ismét a sörbe. A szívem olyan sebességgel verdes a mellkasomban, mintha bármelyik pillanatban ki akarna ugrani a helyéről, de erősnek kell lennem, ez most nem az a pillanat, amikor elgyengülhetek. - Kik ők? kissé félve kérdezek vissza, de tudnom kell, hogy valóban ismeri a videón szereplő férfiakat vagy csak kamuzik nekem. Benji nevét hallva, hatalmas gombóc gyűl össze a torkomban, néhány, iszonyatosan hosszúnak tűnő másodpercig csak bámulom a nőt, szavakat keresek, amik elég erősek ahhoz, hogy megvédjék a fiam és a férjem. -A fiam nevét még egyszer ne vedd a szádra, mert istenbizony, ha akár egy másodpercig úgy érzem, hogy veszélyben van kikaparom a szemed. Megértetted? közelebb hajolok hozzá, tekintetem az övébe fúrva. - Nem viccelek Deny...egy rossz szó, amivel a fiam illeted és elbúcsúzhatsz a szemeidtől. nem vagyok abban egészen biztos, hogy jó ötlet provokálni őt, de mivel igazából fogalmam sincs, hogy mire képes, meg kell előznöm a gondolatát is annak, hogy bántódása essen bárkinek is a családomból miatta. - Önként át adod a videót akkor, vagy mi lesz? Csak vigyázz, ne erőltesd meg nagyon a kicsi agyacskádat a gondolkodással, megfájdul a fejed.
Minden bizonnyal Paul dühös lenne, ha megtudná, hogy a nővérével találkozok és, hogy épp zsarolni készülök őt, de mivel nem adott nekem más választást, kénytelen voltam irányítás alá venni a dolgokat. A bátyám nem ülhet ott a börtönben, miközben az olyanok, akik sokkal nagyobb bűnt követtek el, szabadon mászkálnak. Például az a két eszement, akik megölték az előző szerelmem. Tartom magam annyira határozottnak, hogy tudjam, hogy Natalie nem fog beköpni, és az ügyvédnőt is tartom annyira büszkének, hogy biztos legyek abban, hogy nem fog a mai nap történéseiről beszélni senkinek. Szóval igen... nagyon is tudom, hogy mit csinálok. Az ilyen nőket, mint a sógornőm igazából nem nagyon csípem, túl nagynak hiszik magukat csak azért, mert van pénzük, de valójában nagyon kicsik az olyan emberekkel szemben, mint amilyen én is vagyok. Számítottam arra, hogy nem fog könnyen menni a vele való találkozóm, de abban még most is szinte száz százalékig biztos vagyok, hogy sikerülni fog meggyőznőm őt. Nem nagyon lesz más választás, mint bele menni az alkuba. Ami nélkül pillanatok alatt teszem tönkre az életét. Ezzel valahol legbelül Ő is pontosan tisztában van, csak a makacssága miatt még nem akarja belátni. - Ugyan már! A banda többi tagja lehet, hogy elhiszi azt, hogy fontosak neked a testvéreid, de én átlátok rajtad. A halott öcsédet alig ismerted. Ne akard nekem azt bemesélni, hogy ennyire megrázott a halála. - egyáltalán nem hiszem el, hogy a banda kezére akarna játszani, túl pedáns ahhoz, hogy a mi kis mocskos dolgainkkal foglalkozzon. Az öccse halála pedig talán még jó is jött neki. Hiszen a hazugságaival beférkőzhetett a bandánkba, és még csak nem is sejti senki, hogy kurvára nem nyomoz Ő semmit a halott fiú után. Ő csak el van a maga ki világában, és azon kívül semmi más nem érdekli. Egyszer Paulnak is megemlítettem ezt, de Ő úgy pártolja a nővérét, mintha valaha is lett volna köztük testvéri kapcsolat. Pedig... alig ismerik egymást. Azt pedig egyáltalán nem fogom engedni, hogy a bátyámat bemocskolja a szájával, ahhoz nincs joga. Mert nem ismeri őt. Mi valóban testvérek vagyunk, ellentétben velük, akik csak megjátszák a jó testvér szerepét, miközben két teljesen különböző világot élnek. Nem is értem, hogy honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy a bátyámat haszontalannak nevezze. Mást már régen szájba vertem volna ezért. Őt nem azért nem ütöm meg, mert félek tőle, hanem azért, mert egyenlőre azt szeretném, hogy ha szóban meg tudnánk egyezni. Felvonom a szemöldökömet miközben beszél, közben pedig állom a tekintetét. Igen nagy csajnak érzi magát, nem tudja még, hogy a magasról mekkorát lehet zuhanni. - Nem érzem úgy, hogy magyarázattal tartoznék neked. A lényeg nem az erdőn van. Hanem azon a két fickón. Akiket valamiért még nem voltál képes megtalálni. Kíváncsi lennék, hogy az apám neked, vagy nekem hinne jobban. - próbálok a lehető legnyugodtabb maradni, bár nem könnyű, hiszen sokkal inkább vagyok a tettek embere, mint a szavaké. Csak rá kéne basznom egyet, hogy figyelmeztessem, hogy rossz emberrel húzott ujjat. De még mindig nem teszem. Meg van hozzá minden joga, hogy mentegetőzzön, végül úgyis én fogom elérni amit akarok. Egy újabb korty sör után én is a lehető legközelebb hajolok hozzá, szinte érezhető a levegőben a feszültség, ami talán leginkább a pincér csajt riassza meg, hiszen Ő pontosan tudja, hogy milyen amikor a bandánkból bárkit is feldühítenek. - Nagyon okosnak hiszed magad. - válaszolok, közben pedig rágyújtok egy újabb cigire, amiből húzok egyet, és a füstöt szembe fújom a velem szemben lévő kakaskodó lányra. - Rendben. Menj csak és köpd be a bandát. Gyerünk. - bele megyek a játékába, amit velem próbál játszani, és ismét kényelmesen hátra dőlök a székbe. Egy újabb slukk után kinyomom a cigit, majd iszok egy újabb kortyot.- Mit gondolsz akkor mi fog történni? Pault is magad ellen fordítod. És a kis családoddal egész életeben menekülhetsz, különben biztos lehetsz abban, hogy kinyírnak. Az egészeteket. Én a helyedben kétszer is átgondolnám, hogy mit akarok csinálni. Tudom, hogy vagy elég okos ahhoz, hogy jó döntést hozz. - a mondókám végén megengedek magamnak egy mosolyt, majd ismét kiegyenesedek, hogy közelebb hajolhassak hozzá. - Tudod... az apám sok mindent megbocsájt, de nem szereti az árulókat. - suttogom, még mindig széles mosollyal az arcomon, és bízok abban, hogy ez elég volt ahhoz, hogy ne merjen őrültséget csinálni. Bár tudom, hogy csak blöfföl, a saját fegyveremet próbálta ellenem fordítani, ami egyenlőre nem fog neki össze jönni. - Azt hiszed, hogy megkönnyítem azzal a dolgod, hogy elárulom, hogy kik vannak a videón? Nem, édesem. Majd rá jössz arra te magad is. Megteszed, amit mondtam, és tied a felvétel. - szögezem le a szabályokat, amikben jobban teszi,ha együtt működik velem. Nagyon sok hozzá hasonló kis fruskát döngöltem már a föld alá, vele sem kivételeznék csak azért, mert a pasim nővére. Pont leszarom. Ismét felvonom a szemöldökömet, ahogyan agresszívan reagál egy egyszerű kis kérdésre. Lám, lám. Milyen könnyű rájönni egy ember gyenge pontjára. - Megértettem, ügyvédnő. Nem érdekel még egyenlőre a fiad. De remélem, hogy nem fogsz nekem csalódást okozni. - az igazság az, hogy sosem tudnék ártani egy védtelen gyereknek, lehetek bármilyen szörnyeteg, de arra nem lennék képes. Ezt azonban jó, ha Ő másképpen gondolja, így kicsit talán könnyebben érhetem el a célomat. - Persze. Önként átadom neked. - válaszolok neki, felé nyújtva a telefont, majd hangosan felkacagok, és mielőtt elvehetné tőlem el is kapom előle. - Úgy látom, te tényleg teljesen hülyének nézel.- váltok át komolyabb hangnemre, mert most már tényleg nagyon kezd az idegeimre menni. Talán nincs annyi iskolám, mint neki, de ennyire azért mégsem nézhet szamárnak. - Előbb bizonyítanod kell. Kihozod a bátyámat, fizetsz. És akkor tiéd lehet a felvétel.
Attól eltekintve, hogy nem tudhattam, hogy ez a találkozó csak Denys kicsinyes tervének a része, már bánom, hogy arra a bizonyos üzenetre nem az volt a válaszom, hogy nem érek rá. Nagyon erőteljesen vissza kell fognom magam, hogy még véletlenül se járjon el a kezem. Próbálok uralkodni a gesztusaimon, az arc mimikámon, de ahogy a videót nézem azt hiszem, hogy a bennem felgyűlt érzelmek mindegyike az arcomra van írva. Joseph sajnos túlságosan hamar hagyta itt ezt a világot, igazán nem is volt esélyem megismerni őt, de az ajándékba kapott testvéreim közül, ő volt az aki tárt karokkal fogadott és a maga módján megbízott bennem. Paul-al sokkal nehezebb dolgom volt. Bármennyire rövid időt is ismerhettem őt, azért a bátyám volt és nem jó érzés végignézni a kivégzését, már az is éppen elég volt, amikor Aston elvezetett az erdőben elásott holttesthez. Az pedig, hogy bizonyíték van Denys kezében amiben a férjem is szerepel egyáltalán nem nyugtat meg. Ebben a percben még fogalmam sincs hogyan, de semmiképp nem engedhetem, hogy bárki más kezébe eljusson ez a felvétel. - Tudom, az olyan szívtelen ribancnak, mint te ezt nem érthetik. Végig nézted az akkor még vőlegényed halálát, majd képes voltál összejönni az öccsével, akinek azóta is hazudsz. Legalább valamiben tehetséges vagy. Nem szándékoztam ennyire mélyen beleásni magam sem Paul sem a banda egyetlen tagjának magánéletébe sem, de ez most ki kívánkozott belőlem. - Nem vagyok varázsló. Amikor elkezdtem nyomozni, mindenkit megkérdeztem, állítólag senki nem látott semmit, én mégis megtettem minden tőlem telhetőt. Ez a videó kezdetek óta ott lapul a zsebedben, szerintem te vagy eltévedve angyalom. Apád sem hülye, amúgy is, ha annyira akartad volna már régen elővehetted volna a videót. Nem tetted. Nyilván azért, mert tudod mekkora bajba keverednél. Nem vagyok teljesen meggyőződve abban, hogy bármit is sikerül elérnem nála szavakkal, de azért próbálkozom. Minden létező eszközt bevetnék ezekben a pillanatokban, hogy a családomat megvédjem. Olyan erővel nehezedik rám a félelem, hogy már szinte megbénítja az agyam, nehezítve a gondolkodást, de mivel tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos most, hogy ne blokkoljak le teljesen próbálom összeszedni a gondolataimat. - Oszthatod nekem itt az észt, de az amit te csinálsz ebben a pillanatban is az micsoda? Nem árulás? Cserben hagytad a testvérem, elárulod az apádat, a másik testvérem, titkolózol és úgy csinálsz, mintha te lennél a banda királynője, pedig csak egy báb vagy, semmi más. Lehet, hogy most már kezdek túl messzire menni, azért van félnivalóm ettől a nőtől, mert az már az első találkozásunk alkalmából egyértelművé vált, hogy egy őrült. Viszont nehogy azt higgye akár egy másodpercig is, hogy velem kénye kedvére szórakozhat és zsarolgathat, mert nagyon téved, ha azt hiszi, hogy lehunyom a szemem és eltűröm neki. Senkinek nem vagyok a játékszere. A megkönnyebbülés hulláma söpör végig rajtam szavait hallva, ezek szerint fogalma sincs, hogy a videón látott egyik férfi a férjem. Bele kortyolok a sörömbe, hogy megpróbáljam leplezni a hirtelen megnyugvást, már csak azt kell kitalálnom, hogy miként szerezzem meg a videót és hogyan akadályozzam meg azt, hogy rájöjjön kik szerepelnek rajta. - Tegyük fel, hogy segítek neked abban, hogy a bátyád kikerüljön a börtönből. Bele fog telni egy kis időbe, de nem lehetetlen. Számomra nem. De miért is kellene még ezen felül fizetnem is neked? Ezt segíts kicsit megérteném jó? amennyire csak a szituáció és a helyszín engedi kényelembe helyezem magam a széken. - Teljesen ostobának nézel ugye? Mivel szükségem van arra a videóra, megteszem, hogy kijuttatom a testvéred a rácsok mögül, de pénzt nem fogsz kapni. Sem ma, sem pedig máskor.
Egy kicsit megfontoltabbnak gondoltam az ügyvédnőt, azt hittem, hogy nehezebb lesz Őt csapdába csalnom, de úgy tűnik, hogy tévedtem. Ami nekem kedvez, másképp nehéz lett volna Őt találkozóra hívnom, Paul tudta nélkül. Nem olyannak ismerem, aki önszántából leülne egy hozzám hasonlóval, szinte biztos vagyok abban, hogy az ismeretségi köre tele van New York elit polgáraival. Nem mintha én szívesen lennék az ő társaságában, szívesebben ücsörögnék valaki mással, mint ezzel az elkényeztetett, sznob picsával, de mindképp el kell érnem, hogy kihozza a bátyámat a börtönből. Az, hogy Őt lecsukták azt hiszem, hogy engem viselt meg a legjobban, az pedig még inkább, hogy apa még csak meg sem próbálta akadályozni. Ő, akinek mi a gyerekei vagyunk az élete, hagyta, hogy bilincsben elvigyék a testvéremet, és lezárta annyival a témát, hogy még Ő sincs mit csináljon. Mintha nem érne el a keze nagyon messzire. Néha olyan gondolatok kerítenek hatalmába, hogy szándékosan hagyta, de aztán hamar el is terelem erről a figyelmem, hiszen szándékosan sosem hagyná, hogy bármelyikünknek is baja essen. Igazából már felesleges is ezen rágódnom, most sokkal fontosabb a sógornőmre összpontosítanom, hiszen még hasznát vehetem. Ennek is köszönheti azt, hogy még nem mutatom meg a keményebbik oldalamat neki, nem sok embernek engedem meg ezt a hangsúlyt, ha hozzám beszél. Erről az itt dolgozók tudnának csak igazán mesélni. - Ez a szívtelen ribanc percek alatt tépi ki a szívedet, ha ahhoz támad kedve. Vigyázz a nyelvedre, különben itt helyben vágom le, és nem fogod többet jártatni a szád feleslegesen. - a szavaim után megeresztek felé egy vigyort, és bízok abban, hogy rájött, hogy én nem a puccos barátnői vagyok, akikkel megengedhet efféle humort magának. Tudok én jó fej lenni is, ha akarok, viszont a rémálmai is, ha azt hozza ki belőlem. Fogalma sincs arról, hogy mi mindenre vagyok képes, ha a szeretteimről vagyok szó. Igazából nem is értem, hogy kinek hiszi magát, hogy csak úgy ítélkezzen felettem, miközben szart sem tud rólam és az életemről. Ahogyan a testvéreiről sem tud semmit,csak halvány árnyékát annak, amilyenek valójában. Rossz társaságba keveredett mellettünk, nálunk nincs olyan, hogy élve kijutsz a bandából, ha keresztbe mersz tenni bárkinek is. - Hmm... szeretnéd, ha ez lenne az igazság igaz? De nem ez az. A videót nem rég kaparintottam meg. Ami azt jelenti, hogy van egy szemtanú. Aki nem én vagyok. A kérdés csupán az, hogy ha eljutott hozzám valakinek a valakije által, akkor szerinted mennyi idő, amíg eljut az apámig is? - rezzenéstelen arccal hazudok a szemébe nézve, hiszen ebben mindig is jó voltam. Tudom, hogy mire megy ki a játék, engem próbál sarokba szorítani, de úgy hiszem, hogy kár fáradoznia, mert egy lépéssel még most is előtte járok. Nálam a videó, és azt mondok róla az apámnak, amit csak akarok. Nem okoz nekem problémát a hazudozás, már gyerekkoromban megtanultam, hogy mindent meg kell tenni a túlélés érdekében. - De leszek olyan jó fej és átadom neked a felvételt, hogy te magad vidd el ezt a győzelmet, mielőtt megteszi más. Persze csak akkor, ha meg tudunk egyezni. - még mindig próbálok a lehető legnyugodtabb maradni, de már egyáltalán nem olyan könnyű. Szerintem senkinek sem az egy ilyen elviselhetetlen nő mellett. Nem is értem, hogy hogy tudta Őt bárki is feleségül venni. Bár nem ismerem a férjét, de valami hasonlóan agyhalott lehet, mint ez itt velem szemben. Na de, ami késik nem múlik. - Amit én teszek az egy szívesség neked. Mert lehet, hogy nem vetted észre, de az egyedüli báb az te magad vagy. Csak még nem vetted észre, azzal a kicsinyes agyaddal. Csak arra kellesz, hogy megtaláld a gyilkost. - szólok vissza könnyedén, és ismételten nagy erőt kell vennem magamon, hogy ne tépjem le azt a csinos fejét a helyéről. - Az apád már nem él. Nincs oka a bandának a köreinkben tartani, hiszen nyilvánvalóan semmi hasznod. - szúrok még oda egyet. Nagyon remélem, hogy nem akar többet háborúzni velem, mert egyértelműen én fogok kijönni jól a történetből. Az apja temperamentuma meg van benne, csak úgy látom, hogy az esze az nincs. Nem tudja, hogy hallgatni aranyat ér, pedig egy olyan nőnek, aki annyi veszíteni valója lehet, tudnia kéne befogni a száját akkor, amikor szükséges. - Nézzük csak... - kezdek bele, majd el is hallgatok, hogy alaposan végig gondolhassam azt, amit mondani fogok. - Egy ilyen videónak óriási ára van. Meg az idő is pénz ugyebár, ezt mindketten nagyon jól tudjuk. Most mondtad, hogy időbe fog telni amíg kihozod Őt onnan. Minden időért, amit várakozással kell eltöltenem, fizetned kell. Ugye érted?
Kezdőlap
