Marco & Ruby

A mai napom elég sűrűn telt. Reggel viszonylag korán keltem és elmentem futni. Nagyon ritkán szoktam késztetést érezni a testmozgást ezen formájára, azonban a mai reggel mégis úgy keltem, hogy kedvem támadt kocogni egyet a hűvös reggeli levegőn. A fejhallgatómon a kedvenc spotify lejátszási listám ment, amibe olyan típusú számok voltak, mint például az Imagine Dragons Warrior-ja vagy Christina Aquelira Fighter-je, tehát nem az a típus vagyok, aki Justin Biebert hallgatna. Nincs vele semmi bajom, csak túl nyálas az én ízlésemnek. Kb 3 kilométert futottam, kellemesen el is fáradtam. Amikor rendszeresen jártam, több kilométer is ment, talán most is kibírtam volna még párat, de nem akartam elfárasztani magam a délutáni edzés előtt. Ez a laza kocogás, illetve az azt követő zuhany kellő mértékben feltöltött.
A következő programom a Dignitas többi tagjával volt, az esport edzés után, még maradtam kicsit beszélgetni a barátaimmal. Az a kicsit maradok beszélgetni, eléggé elhúzódott, akkor kaptam észbe, hogy már indulnom kell a boxedzésre, mikor már késésben voltam. Gyorsan elköszöntem a többiektől és már pattantam is motorra, hogy minél hamarabb hazaérjek.
Gyorsan átöltöztem az edzős cuccaimba és szinte betörtem az edzőterem ajtaját, akkora lendülettel érkeztem. Figyelmen kívül hagytam Rocco megjegyzéseit a késésemet illetően. A bemelegítést egyedül végeztem, aztán kesztyűztem egy sort apával, majd végezetül leboxoltam egy meccset egy súlycsoportomba tartozó ellenféllel.
Még pont volt időm arra, hogy aludjak két órát, mielőtt le kell váltanom a kocsmában a bátyámat. Letusoltam, gyorsan magamra kaptam a ruháimat, a táskámba dobtam a könyvemet, amit jelenleg olvastam, aztán átsétáltam a kocsmába.
Töltöttem magamnak egy gold tequilát, amit azzal a lendülettel le is húztam. - Most már leléphetsz, ne rontsd itt tovább a levegőt - mosolyogtam a bátyámra, aki csak annyit válaszolt, hogy örömmel. Ma pénteki nap révén elég sokan voltak, így mindig akadt mit csinálni. Vagy az üres poharakat szedtem össze vagy italokat töltöttem ki, esetleg a pultot törölgettem.
Nem foglalkoztam különösebben az érkezőkkel, rájuk-rájuk pillantottam, hogy mégis kik azok, de csak akkor váltak fontossá, ha rendelésre került a sor. - Kitalálom... - néztem az imént rendelt férfira, miközben elővettem egy poharat és kitöltöttem neki a whiskyt. - Pénzed van, de modorod az nincs - toltam elé az italát. - Milyen kár, hogy azt nem lehet pénzen venni - Ezt arra értettem, hogy még egy hellót is képtelen volt odaböfögni. Nekem se volt gyerekszobám, de mégis megtanultam köszönni. Nem véletlenül mondogatják nekem, hogy nem való nekem a vendéglátó szakma, mivel más talán elengedné az ilyen apróságokat, hogy valaki olyan szinten azt hiszi, hogy övé a világ, hogy még köszönni is elfelejt.
- Remekül, de honnan is ismersz? - Számomra egyáltalán nem volt még csak ismerős sem az arca, pedig tényleg nagyon törtem a fejem. Ráadásul az arcmemóriám (a névvel ellentétben) nagyon jó, ezért biztos voltam benne, hogy még nem láttam a férfit. - Feltörtem valamelyik kocsidat? - Erre elég nagy volt a valószínűség, mivel olyan alaknak tűnt, aki drága sportkocsikkal járt. Én pedig pont ilyenekre pályáztam, viszont ezt a jó szokásomat már magam mögött hagytam.
- Nem dohányzó - mondtam, mikor elővette a cigijét, bár szerintem kurva egyértelmű volt, de úgy látszik nem mindenkinek jelenti ugyanazt a dohányozni tilos felirat. Például annak, aki nem tud olvasni, biztos mást jelent. Csak egyszer mondtam el, hogy nem lehet itt rágyújtani. Ha ennek ellenére sem nyomta el a cigit - nekem mindegy hol, ameddig az nem a bútor - akkor szívesen leöntöttem egy pohár vízzel eloltva ezzel a bagót is. Rohadtul nem érdekel, hogy így nem viselkedünk vendéggel stb, de ez a családom kocsmája, most én vagyok a pult mögött, tehát az a szent és sérthetetlen, amit én mondok.

Marco & Ruby

- Legalább őszinte vagy - vontam meg a vállam. Felőlem aztán egész nyugodtan hozhatja a paraszt stílust, nem különösebben érdekel. Az azonban, hogy nem hat meg különösebben még nem jelenti azt, hogy szó nélkül is hagyom. Sajnos vagy nem sajnos, de elég szókimondó, ami a szívemen az a számom természetem van, ami alól senki sem kivétel. Igen, kerültem már emiatt bajba és nem, nem tanultam belőle. - Tegyél, ahogy jól esik - Mivel nincs semmi közöm hozzá, s nagy valószínűséggel nem is lesz a jövőben, ezért ameddig velem normális hangot képes megütni, addig nekem mindegy, hogy mekkora faszként is viselkedik másokkal. Annál nem sok minden állna távolabb tőlem, hogy elkezdjek papolni, hogy ez a stílus mennyire nem áll jól neki, de én is kibaszottul utálom, mikor ezzel jönnek.
Felvontam az egyik szemöldökömet, mikor közölte, hogy akkor már nem élnék. A szám szegletében bujkált egy mosoly, amit meg sem próbáltam elfojtani. - Nem is tudtam, hogy te írod a sorsomat. Mondd már meg akkor kérlek, hogy mikor fogom megtalálni a nagy őt, illetve az is nagyon érdekelne, hogy hány gyerekem lesz - Nem mintha ezek a dolgok érdekelnének, viszont az roppant szórakoztatónak találtam, hogy mennyi mindent képzelt magáról. Igazából, amit fenyegetésként is lehetett volna értelmezni, én totál viccnek vettem, pedig tudom, hogy ő halálosan komolyan mondta. - Jöhet még egy whisky, Mr Halál? - kérdeztem, de már újra is töltöttem a megüresedett poharát.
Meglepődtem, mikor közölte, hogy ismerte a biológiai apámat. A döbbenet látszott is az arcomon. Pár másodpercig nem is szólaltam meg. - Nem érdekel - Az az ember és a nő, akit felcsinált (mert anyának és apának soha nem nevezném őket) elhagytak engem, akkor mégis miért kéne, hogy kicsit is érdekeljenek? Nem jelentenek semmit számomra. - Hát én nem bánom - Sőt, örülök is neki, mert így egy olyan családot kaptam, akik számára tényleg fontos vagyok. - Honnan ismerted? - Kérdeztem mégis, mert azért igencsak furdalta az oldalamat a kíváncsiság.
- Természetesen nem - Sosem állítottam, hogy én olyan nagyon rendes lennék. Rossz embernek egyáltalán nem tartom magam, mivel a szívem az a helyén van, viszont azt nem tagadom, hogy a balhés helyzeteket mindig is vonzottam. - De ez a kocsma a családom tulajdona és te csak vendég vagy - Tehát én hozom a szabályokat, ha pedig nem képes azt a keveset is betartani, akkor elmehet a picsába. - Az az elv, hogy a vendégnek mindig igaza van, pedig nem érvényes itt - Tehát nem érdekel, ha azzal jön, hogy soha többet nem teszi be ide a lábát. Majd csak túlélem valahogy.
- Meg amúgy is... miből gondolod, hogy bármit is tudsz rólam? - Annyira azért nincs balhés múltam, hogy hírhedt legyek, tehát kénytelen volt végezni egy kis kutatómunkát ahhoz, hogy értesüljön a rendőrségi ügyeimről. Ha pedig tényleg így volt, akkor jön a millió dolláros kérdés, hogy mégis miért érdekelte az én múltam?

Marco & Ruby

- Igazából nem bánom, hogy mennyi mindenről nem tudok - használtam direkt az ő szavait. Ez most kicsit ellentmondásos a kíváncsi természetemmel, mivel szeretek mindenről tudni, ami érdekel, viszont az ő esetében nem bánom, hogy nem látok bele jobban a dolgaiba.
- Látom humorérzékkel nem igazán vagy megáldva - Nyilván nem komolyan gondoltam a nagy ő-vel kapcsolatos kijelentésemet. Sosem voltam még szerelmes és hányni tudnék a Nicholas Sparks könyvektől. Persze, nagyon szép szerelmi történetek, viszont ilyenek a világon nem léteznek. Én egyáltalán nem vagyok romantikus típus (ez gondolom meg is látszik) és nem is hiszek az ilyen eget-földet megmozgató érzésekben. A szenvedély önmagában kevés ahhoz, hogy hosszú évek után is együtt tartson két személyt, hogyha nincs mellette kötődés és tisztelet. Persze, mit is tudhatok erről a témáról? Hiszen semmi tapasztalatom sincs benne. Amit nem is bánok. Szerencsére nem olyan típus vagyok, aki csak akkor van megelégedve magával és csak akkor érzi jól magát a bőrében, ha kapcsolatban van valakivel. Számomra ez egyáltalán nem prioritás, úgy vagyok vele, hogy lesz ami lesz.
- Na, ezzel már ketten vagyunk - Értettem ezt arra, hogy engem is teljesen hidegen hagy, hogy kivel mit csinál, ahogyan az is, hogy mi történik vele. - Milyen jó, hogy nem kérdeztelek - Egyáltalán nem érdekel a véleménye, hiszen semmit sem tud rólam. Nyilván nem egy ilyen emberrel fogom megvitatni, hogy milyen terveim vannak a jövőben a családot illetően. Én sem mondtam neki, hogy így 40 év körül már nem egyedül kellene iszogatni egy kocsmában.
Kitöltöttem neki a pohár whiskyt, közben kitöltöttem másoknak is az újabb kört, hogyha szükség volt rá.
Teljesen sokkolt a hír, hogy most a féltestvérem ül szemben velem. Sok mindenre számítottam, viszont erre pont nem. Így jobban végigmérve fedeztem fel hasonlóságot a külsőnkben, az pedig tagadhatatlan, hogy a személyiségjegyeinket illetően is vannak passzoló dolgok. Bár, remélem, hogy nem valami sok. A voltból arra következtettem, hogy már meghalt, aminek a híre egyáltalán nem rázott meg. De hiszen miért is érdekelt volna? Semmi közöm sem volt hozzá. - Miért kerestél meg ennyi idő után? - Egyszerűen túl nagy véletlennek tartottam ahhoz, hogy ne szándékos mesterkedés legyen a dologban. Mennyi is lenne az esélye annak, hogy a rengeteg bronxi kocsma közül pontosan ebbe sétáljon be? - Milyen ember volt? - A kíváncsiságom csak nem hagyott nyugodni. Na meg talán ez az egyetlen esélyem arra, hogy megtudjak valami róla.
- Szerinted csaposként mi lenne a dolgom? Hogy elnézzem, hogy telefüstölik a helyet vagy elnyomják az asztalokon a cigiket? Nem csak azért vagyok, hogy kiszolgáljalak, hanem hogy betartassam azt a pár szabályt ami van - Nyilván ha én megyek valahova, akkor nem kezdem el osztani az észt, hogy mit lehet és mit nem. Ezt igazából elég evidensnek tartottam, felesleges is volt ennyi szót pazarolni rá. - Egy két személy belefér. Biztos túléljük, ha nem látunk itt többet - mosolyodtam el. Nem az ő pár feles whiskyje fogja megdönteni a boltunkat.
- Igen - Tudom, hogy fura ilyet mondani, de örülök annak, hogy a biológiai szüleim megváltak tőlem. Hiszen ha nem tették volna, akkor nem találkozhattam volna a családommal, akiket mindennél jobban szeretek. - Rólad mit lehet tudni? Azok kívül, hogy úgy szórod a halálos fenyegetéseket, mint Jancsi és Juliska a kenyérmorzsákat.... - közben elkezdtem a pultot áttörölgetni egy nedves ronggyal.

Marco & Ruby

- Akkor ha valami szórakoztató jut az eszedbe, mindenképpen oszd meg velem - Ha tippelnem kellene, akkor belőle olyan humorérzéket néznék ki, aminek kedvenc témái a szexizmus, illetve a halállal kapcsolatos, morbid poénok. Persze tévedhetek, de jelen helyzetben elég biztos tippnek tartom. Nekem elég könnyed humorom van, tehát az imént említett viccek, nem tartoznak a kedvenceim közé.
- Akkor most azt is szóba hozom, hogy így a 40es évek derekán nem otthon kellene lenned a családoddal? - A korát csupán tippeltem a megjelenéséből. Természetesen idősebbek is járnak ide, viszont általában nem egyedül. Az az elkeseredett magányosok és alkoholisták szokása. - Van egyáltalán, aki hazavárjon? - Ez alatt feleséget, illetve gyerekeket értettem. Lehet velem van a baj, viszont úgy gondolom, hogy hiába van az embernek nagy hatalma és vagyona, hogyha az életében nincsenek biztos személyek, akikre támaszkodhat. Lehet, hogy egy ideig a magányt átlehet azzal verni, hogy minden este más alkalmi partner társaságában üti el valaki az időt, később úgyis kibukik a dolog, hogy hiába veszik emberek körbe, voltaképpen teljesen egyedül van. Nem mondom, hogy ez igaz erre a férfira is, viszont azt sem állítom, hogy nem. Na, végül csak kibukott ez is belőlem. Csak nem tudom legyőzni ezt az ami a szívemen, az a számon szokásomat.
- Legalább azt is tudjuk, hogy a családcentrikusság sem tartozik a jó tulajdonságaid közé - Fordított esetben én biztosan megkerestem volna. Aztán ha nem lett volna kíváncsi rám, akkor nem erőltettem volna a family reuniont, viszont legalább egy esélyt adtam volna a dolognak. - Egyáltalán minek osztottad meg ezt az infót? - Ez alatt azt értettem, hogy a féltestvérem. Biológiailag. Mert ennél több nem fűz hozzá. Sőt, már csak azt sem kellett volna megemlítenie, hogy egyáltalán ismerjük egymást. Semmit sem veszítettem volna, ha ő is egy vendég marad a sok közül. Nem mintha többre tartanám, de csak nem hagy nyugodni az a tény, hogy a rokonom.
- A maga módján jó gondolom azt jelenti, hogy szinte mindenki más szerint egy tetemes rohadék volt - Olyan tulajdonságokat sorolt fel, amiket éppúgy lehetett jónak, mint rossznak is venni. Mivel a lista nem volt valami hosszú, ezért arra következtettem, hogy ezek a jó tulajdonságai lehettek. Legalább az kiderült, hogy kitől örököltem a nehéz természetemet. Nem akartam túl gyorsan szar emberként elkönyvelni magamban, viszont mivel vele már nem fogok találkozni és a férfi elmondása alapján ez a kép alakult ki benne, ezért mégis megtettem. - Téged amúgy hogy is hívnak? - Kérdeztem rá, mivel bemutatkozni nem mutatkozott be. Ezzel más esetben semmi problémám sem lenne, viszont jó lenne tudni a féltestvérem nevét. Nem mintha terveznék vele közös programokat vagy tartani a kapcsolatot. A kiürült poharát újra is töltöttem.
- Nem érdekel. Nem lehet bent dohányozni és kész - Nem én találtam ki, de teljesen egyetértettem vele, pedig engem nem is zavart különösebben a dohányfüst. - Azután is visszajöhetsz ám, hogy elszívtad a cigit - Én nyilván nem léphetek ki a pultból, mikor nincs senki, aki helyettesítsen.
- Ez azért kifutja az eltelt Karácsonyok és születésnapok ajándékait is - Eszem ágában sem volt ellenkezni, hogy ne adjon ennyi pénzt. Ha saját döntése alapján ennyire szeretné szórni, akkor én nem fogom meggátolni benne. Betettem a pénzköteget a kasszába, amit aztán belöktem a csípőmmel.
- Sok mindenre kíváncsi lennék, de azt osztasz meg magadról, amit szeretnél - A kíváncsiságom határtalan, viszont senkinél sem erőltetném, hogy olyan dolgokat mondjon el magáról, amiket nem akar. Én sem értékelem a faggatózást személyes témákról, ezért én sem szoktam.

Marco & Ruby

Megvontam a vállam, mikor közölte, hogy mennyit sikerült öregítenem a valódi korán. A 40est sem sértésnek szántam, hiszen attól, hogy valaki idősebb még nézhet ki jól. Vegyük példának Brad Pittet, már 56 éves és szerény véleményem szerint még mindig szívdöglesztő. Nem sok mancrushom volt eddig, mert valamiért ez a téma sosem foglalkoztatott annyira, viszont Brad Pitt mindig benne volt a topban. A Trójában nyújtott alakításában kedveltem meg és ez a fangirlingelés a mai napig tart. - Te mennyinek tippelsz engem? - Általában többnek szoktak nézni a valós koromnál a külsőm alapján, viszont a viselkedésem miatt kevesebbnek. Bár, ezt az utóbbit beszólogatási szándékkal szokták tenni, csak engem nem érdekel. - Miért, te mit szeretnél, hogy miről szóljon az életed, ha már negyven vagy? - A tippem az az, hogy akkor is ugyanúgy alakulnának a mindennapjai, mint ahogyan most is. Nem olyan pasinak tűnik, aki képes egy egészséges, komoly kapcsolatra, de persze ez csak feltételezés tőlem, hiszen közel sem ismerem eléggé ahhoz, hogy ilyen következtetéseket vonjak le az életéről. Apa már elmúlt 40 és neki bizony ilyen "átlagos" élete van. Közösen megreggelizünk, aztán melózik, hazajön, közösen vacsorázunk, aztán alszik és másnap indul újra ez az egész. A hétvégék kivételek, mert olyankor sokat kirándulunk vagy csinálunk valamit közösen. Egyesek ezt monotonnak neveznék, viszont én azt látom apán, hogy boldog. Ennél pedig mi többet akarhat valaki? - Természetesen van - Nem tartom úgy, hogy a kor határozná meg, hogy valaki mennyire teljes életet élhet. Vannak olyan negyven felüliek, akik nem csak jobban tartják magukat egy harmincasnál, de aktívabb életet is élnek. De természetesen ez sok mindentől függ, hiszen aki több pénzzel rendelkezik, az előtt sokkal több kapu nyílik is ki. Aki azonban napi 12 órákat dolgozik, nem meglepő, hogy ezek után nem marad kedve vagy ideje még ide-oda menni. - Nem vagyunk egyformák - zártam le a családos témát. Az ő nézőpontjával ha akarnék sem tudnék egyetérteni, ezért pozitív szavakkal sem tudnám illetni. Én nagyon szeretek társaságban lenni, ezért biztos magam alatt lennék, ha egy teljesen üres házba kellene hazaérnem.
- Nem - Egyáltalán nem vettem személyeskedésnek, mivel szerintem akkor sem lépett volna, ha másról van szó. Meg igazából abban sem vagyok biztos, hogy bármi változott vagy máshogyan alakult volna, hogyha megkeres. Nem hinném, hogy tartottuk volna a kapcsolatot, akkor meg szinte mindegy is, hogy tudok róla vagy nem. - Én teljesen - Ezért is voltam sokáig frusztrált meg dühös, azért mert a biológiai családom képes volt lemondani rólam. Én egy kutyát nem tudnék kitenni az út szélére, nem hogy a gyerekemet, akinek ráadásul az életét is kockáztatom ezzel, mivel koraszülött voltam, tehát fokozottan veszélyeztetett és gyenge immunrendszerrel. A közeli barátaimat, szintén családtagokként kezelem, s bármikor tűzbe tenném értük a kezeimet. - De. Értékelem, hogy őszinte voltál, de semmin sem változtat - Továbbra sem fogom a bátyámnak tekinteni. Hiába ő vérszerinti rokonom, sosem fogja megközelíteni azt a helyet, ahol a fogadott bátyám, Rocco van a szívemben. Ez nem a személyisége ellen szól. Egyszerűen csak ő sem olyannak tűnik, aki báty-húg programokat szeretne velem tervezni. Ezekhez pedig én sem ragaszkodok. Bár, nem mondom azt sem, hogy ne mennék, ha elhívna.
- Ahaa - Továbbra sem hittem el, hogy ne egy rohadék lett volna az apja, de nem is akartam tovább boncolgatni ezt a témát. Teljesen hidegen hagyott a tag, tehát felőlem egy szent is lehetett volna, az se változtatott volna bennem semmin.
- Kellemes meglepetést okoztál, Marco. Nem is vagy akkora gyökér, mint azt először gondoltam - mosolyodtam el. Ez hatalmas bóknak számított tőlem. Tényleg sokat fordult a beszélgetésünk során róla a véleményem. Persze azt továbbra sem állítom, hogy ne lenne olyan rossz ember.
Miután kiment, tettem egy kört a kocsmában, hogy összegyűjtsem az üres poharakat, amiket aztán bepakoltam a mosogatógépbe és elindítottam a mosást. Újabb kör piákat töltöttem ki, s még arra is volt időm, hogy válaszoljak Connie meg Adrian üzeneteire. Megtehettem volna hamarabb is, de ha beszélgetek valakivel, akkor sosem szoktam elővenni a telefonomat. Ezt alap dolognak tartom és rohadtul felcsesz, ha valaki akkor is a mobilját nyomkodja, mikor velem beszél.
- Igen. Olyankor lélekben még mindig egy gyerek vagyok - Vagyis nem csak olyankor, de ebbe most nem akartam belemenni. Mindig izgatottan várom az ünnepeket, mert imádok ajándékozni (és persze ajándékot kapni). Az első ténylegesen megtartott születésnapomon elvoltam ájulva, hogy ennyi ember eljött miattam és még ajándékokat is hoztak. Az árvaházban is tartottuk a születésnapokat, de annyian voltunk, hogy biztos volt legalább két ember, akinek egy napra esett a szülinapja, így igazából az sosem az én nagy napom volt. Szörnyű érzékem van ajándék választáshoz, mindig sikerül olyan tárgyat kifognom, amire semmi szüksége az illetőnek, viszont tényleg tiszta szívből adom. - Te kivel töltöd az ünnepeket? - Ilyenkor kifejezetten nyomasztónak találnám az egyedüllétet, ha persze ilyenkor sincs társasága.
- Milyen akkor a komolytalan üzletember? - kérdeztem viccelődve. Persze értettem, hogy nagy valószínűséggel arra gondolt, hogy sikeres abban, amit csinál. - Milyen területen? - Ezt arra értettem, hogy mikkel üzletel.
- Kár hogy nem motoros boltod van - jegyeztem meg mosolyogva. Akkor az imént feltett ajánlata előnyeit ki is tudnám használni, viszont stripper bárokba nem igazán járok. - De azért köszönöm - Majd észben tartom, ha valamelyik haveromat egy ilyen helyen akarnám meglepni. Rocco nagyon örült volna ennek az ajánlatnak, de nincs az a pénz, hogy megosszam vele.
- Már évek óta boxolok, edzőtermünk is van. Ez mellett még hivatásos esportoló vagyok a Dignitas csapatánál. A LOL gondolom nem mondd semmit - Meglepődnék, ha ismerné ezt a játékot - Tizenvalahány évig éltem az árvaházban, abban az időben voltak rendőrségi ügyeim is, viszont miután örökbe fogadtak, teljesen magam mögött hagytam ezeket a jó szokásaimat, illetve azt a társaságot is, amibe mozogtam - És már így is többet osztottam meg magamról, mint azt egy vadidegennek szoktam. Hiszen attól, hogy kiderül, hogy biológiailag rokonok vagyunk, még nem lesz több köze az életemhez, mint eddig.
- Kérsz még valamit? - kérdeztem. Igaz, hogy már fizetett, de ez nem zárja ki a további fogyasztást.

Marco & Ruby

- Elég jó tipp volt - Bár szerintem rólam könnyebb megmondani, hogy hány éves is lehetek. - De ne öregíts - Persze az a pár év nem tesz nagy különbséget. Főleg nálam, ugyanis kétlem, hogy 2-3 év múlva bármennyivel is idősebbnek tűnnék és érettebben viselkednék. - 21 vagyok - Tehát éppen elég idős ahhoz, hogy legálisan is alkoholt szolgálhassak fel. Hiába a családomé a kocsma, ettől függetlenül, még én sem dolgozhattam itt, még kiskorú voltam.
- Gyerekeket sem szeretnél? - Igaz, hogy erre még nem mondott semmit, viszont nekem nem úgy tűnt, mint aki apa akarna lenni. Egyrészt gyereket csinálni felesleges egy stabil kapcsolat nélkül, hiszen ne basszunk már ki az ártatlan kölyökkel, hogy egy pocsék családban kell felnőnie. Másrészt, ha azt szereti, hogy üres a háza, akkor a gyerekzsivaj nem feltétlenül töltené el örömmel. - Ha többször nem is, de tíz év múlva beszéljünk már még egyszer - Kíváncsi lennék, hogy ennyi év elteltével mit változik (ha egyáltalán változik) a véleménye. Akkor már a negyvenes évei közepén lesz, ha pedig még akkor is azon a véleményen lesz, mint most, akkor az már biztosan nem fog változni. Ez az én véleményem, de szerintem a sikeres emberhez hozzátartozik az is, hogy van családja, akikkel jó kapcsolatban van, s gondoskodni is képes róluk.
- Ez jó kérdés. Igazából még sosem gondolkodtam el ezen - Most hosszú csend következett, ahogy hirtelen próbáltam kitalálni egy jövőképet, amiben látom is magam. - Bronxból nem szeretnék elköltözni - Itt lakik az egész családom, illetve a barátaim nagy része is. Arról nem beszélve, hogy a környéken megint csak sok embert ismerek az edzőteremből, illetve a kocsmából. - Szeretnék egy boldog kapcsolatot 2-3 gyerekkel - Tehát én is nagy családra vágyom. Mondjuk ezt még nem a közeljövőben, ugyanis szerintem egy komoly kapcsolathoz is éretlen vagyok, nem hogy a gyerekvállaláshoz. - Szuper lenne, ha hivatásos esportoló lehetnék addigra, viszont az edzőtermet is vinném tovább - Igazából a jelenlegi helyzetemen a jövőben sem szeretnék változtatni, azzal a kivétellel, hogy nyilván akkor már saját házat szeretnék és persze saját családot.
- Annak ne szólj be, aki a piádat is keveri - jegyeztem meg tettetett sértettséggel, mikor burkoltan legyerekesezett, de az arcomon lévő mosoly árulkodott arról, hogy csak viccelek. Amúgy sem vagyok az a sértődős típus, főleg nem olyan szavait fogom zokon venni, aki nem is ismer. Ha egy barátom sértene meg, akkor azt már a szívemre venném, de idegenek rólam alkotott véleménye, nem igazán érdekel. Az igaz, hogy nem vagyok egy komoly típus, viszont komolytalannak sem nevezném magam, hiszen nem érzek arra késztetést, hogy minden egyes szituációt, amibe belekerülök, azt elvicceljem. Főleg, hogyha a dolognak súlya is van. - A hozzád közel állók a támogatásukért pénzt kapnak? - Kérdeztem csipkelődve. Arra céloztam, hogy escortokat fizet, hogy társaságot nyújtsanak neki a születésnapján, esetleg a beosztottjaival tölti ezt az alkalmat, akiknek szintén pénzügyi érdeke jóban lenni a főnökkel. De persze azt sem tartom kizártnak, hogy vannak olyan személyek az életében, akik feltétel nélkül szeretik. - Hát igen az a szeretet ünnepe... Te meg nem tűnsz annak a típusnak, akibe annyi szeretet szorult volna - Ez természetesen csak az én szubjektív véleményem volt. - Ne vedd magadra - tettem hozzá, mielőtt megsértődött volna itt nekem. Nem hinném, hogy magára vette volna a szavaimat, de jobb biztosra menni. Még a végén én lennék a goromba.
- De biztos van egy fő terület, amihez jobban értesz és amivel többet foglalkozol - Kérdezősködtem tovább. A válasza sajnos nem elégítette ki a kíváncsiságomat, aminek még több információra volt szüksége. - Akkor csak emlékeztetlek, hogy 21 születésnappal és karácsonnyal vagy elkésve - jegyeztem meg mosolyogva, mikor közölte, hogy van olyan ismerőse, aki motorokkal kereskedik. Valójában nem vártam, hogy bármit is vegyen nekem, egyszerűen csak viccelődtem vele.
- Nagyon lobbanékony természetem van és kell valami, amivel levezethetem a sok feszültséget. Mert ha nem a boxzsákot ütöm, akkor valaki arcát fogom. A box része pedig adta magát, mivel apukám is profi boxoló volt, illetve van egy boxtermünk is - Fiatalabb koromban sokkal verekedősebb voltam, mint most. Nem volt olyan hét, hogy ne lett volna egy balhém sem. Én sosem provokáltam ki senkiből, általában mások táncoltak addig az idegeimen, még el nem járt a kezem. Ehhez pedig nem kell sok idő, ugyanis szeretem az öklömmel megoldani a problémáimat. Ez azért annyit alakult mostanra, hogy nem szokott olyan gyakran eljárni a kezem. Verekedni nagyon szeretek, de erre van is jó pár alkalmam a ringben.
- Mert nem vonz a börtönélet. Azzal pedig előbb vagy utóbb, de ott kötöttem volna ki - Nem részleteztem, hogy pontosan milyen ügyeim voltak, viszont ezt nem is tartottam fontosnak. Na meg, ha figyelt rám, akkor emlékeznie kellett arra, hogy megemlítettem az autólopást. Az persze már más téma, hogy mennyire (vagy mennyire nem) vette komolyan.
Újratöltöttem a pohár. - Erre a vendégem vagy - Nem mintha ne fizette volna ki jóval a fogyasztása többszörösét, ezért ez az ingyen kör whisky igazán belefér.
- Ha szívesen meginnál még valamit és nosztalgiáznál a gyerekkorunkról, amit külön töltöttünk, akkor hívj fel - Leírtam neki egy cetlire a telefonszámomat és elé toltam a pulton. Mivel nem én voltam az egyetlen csapos (ott volt még Rocco is), ezért semmi garancia nem volt arra, hogyha egyszer még beesik, akkor engem fog a pult mögött találni.

Marco & Ruby

- Tényleg nem - Az a pár év nem számított semmit. Vannak olyan emberek, akik érettségében néhány év is gyökeres változással tud járni. Annak ellenére, hogy elég bohókás természetem van, nem tartom magam éretlennek. Már csak azért sem, mert az árvaházi évek alatt történt események elég hamar megkövetelték, hogy magam mögött hagyjam a gondtalan gyermekkori éveket (nem mintha lettek volna). Kívülről nem igazán látszott ez, de az árvaházban eléggé farkastörvények uralkodtak, tehát ha te nem álltál ki magadért, akkor senki sem. Persze voltak, akik a nevelőktől kértek segítséget, viszont azok nem voltak mindig velünk. Tehát, hogyha valaki ártani akart valakinek, akkor abban nem tudták megakadályozni. Mivel akkor elég alacsony és vékony voltam, ezért nagyon sokszor belém kötöttek a nagyobb gyerekek, erre én vérszemet kaptam és azzal ütöttem őket, ami éppen a kezem ügyébe került, még akkor is ha az éppen egy kő volt.
- Azért az a röpke tíz év alatt sok minden történhet - Merész kijelentés lenne, hogy az élete biztosan a jelenlegi mederben fog zajlani. Természetesen megvan arra is az esély, hogy semmi sem fog változni. Nekem igazából mindegy volt, az sem érdekelne, ha egy hét múlva már halott lenne, hiszen semmi közöm hozzá. A kíváncsiságom persze hajt azért, hogy egy ilyen emberből mi lesz vagy mi nem lesz tíz év távlatából.
- Igen - Ilyen téren én sem különbözök a legtöbb embertől, akik erre vágynak és ettől a három dologtól érzik teljesnek az életüket. Persze nem várom, hogy ezt megértse, hiszen az elég nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen téren nagyban különbözünk. Mindenkinek megvan a joga a saját véleményéhez, én pedig sosem erőltetném rá az enyémet másra. - Én is rájuk gondoltam - Én biztosan nem akarnék olyan társaságában lenni, aki csupán a pénzem miatt van velem. Nem tudnám kiverni a fejemből, hogy csak a hitelkártyát látja bennem.
- Köszönöm - felcsillantak a szemeim, mikor a motoros haverjáról volt szó. Igazából minden szükséges felszerelésem meg alkatrészem megvolt a mocimhoz, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék még jobbakat beszerezni, amivel tovább növelhető a már így is tunningolt motor teljesítőképessége.
- Majd vigyázok rá - Már amennyire azt box közben lehet. Versenyezni nem akarok, edzéseken pedig azért nem szoktak annyira vérre menő küzdelmek zajlani.  Persze azért egy-egy törött orr vagy fog így is becsúszik, a felszakadt száj és szemöldök pedig rendszeresen.
- Rendben, észben tartom - mosolyodtam el. Hirtelen nem tudtam olyan helyzetet elképzelni, mikor a segítségére szorulnék, viszont ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem kerülök olyan szituációba, amikor jól jönne.