Emlékszem, már egészen kicsi voltam, amikor anyám megígérte, hogy ő fogja tervezni az esküvői ruhámat. Kicsiként mindig arról mesélt, hogy esküvőm napja lesz az én nagy napom; tökéletesnek kell lennem, ahhoz pedig a legfontosabb egy tökéletes ruha. Mindig is jó ízlése volt, ezért biztos voltam benne, hogy ő meg fogja nekem tervezni a tökéletes ruhát. Nagyon lelkes voltam, akárhányszor megígérte nekem a tökéletes ruhát. Kislányként teljesen anyám ruháinak a rabja voltam. Minden egyes általa tervezett darabból árad az elegancia és a finomság. Az esküvői ruhám is ilyen, és ez bosszantó. Bosszantó, mert nem örömmel fogom viselni. Nem fogom örömmel viselni, mert nem állok rá készen. Nem állok rá készen, hogy apám oldalán bevonuljak a sorok között. Nem állok készen rá, hogy kimondjam az igent. Nem állok készen rá, hogy Lucas felesége legyek. Nem állok rá készen, hogy visszamenjek abba az aranykalitkába. Hiába van aranyból, kívülről van bezárva, én meg nem tudok ellene tenni. Az esküvővel, úgy érzem, csak még egy zár felkerülne az ajtóra.
A kocsiban folytatódik a nem túl mosolygós beszélgetésünk, mert én hülye, tovább forszírozom a témát. Azonnal megbánom, nem kellett volna. Szórakozni megyünk, nem? Közvetlen előtte elrontani a hangulatot azért, mert nem bírom befogni a számat? Természetesen nekem ez is sikerül.
Ő nem az a fajta.
A szavai visszhangzanak a fejemben, alig tudok tőlük szabadulni. Még én magam is elismétlem hangosan, de ezt is megbánom. Már nem az első mondatom ma, amit megbánok, viszont most először érzem ennek a következményét. Hallom Pierre hangján az elnyomott idegességet, a dühöt és ingerültséget, amit ugyan nem zúdít rám, de nem is tud megtéveszteni. Nem akartam ilyen helyzetbe hozni, nem akartam ezt kihozni belőle. Nem tudtam, hogy ez a téma esetleg ennyire érzékenyen érintheti. Csak sóhajtok egyet, inkább már nem mondok semmit, azzal mindketten jobban járunk.
Rengeteg kérdés van bennem, a kíváncsiságomat viszont sikerül visszafognom. Nem kérdezek többet, csak közlöm vele, hogy nem megyek haza. Még csak most jöttem, a világáról sem tudok sokat, csak annyit, amennyit az előbb elárult - ami egyébként kicsit ijesztő és sötét és teljesen más, mint amit eddig tapasztaltam -, de nem megyek vissza. Váratlanul zár ölelésébe. Néhány pillanatig csak meglepetten ülök, mint akit odaragasztottak az üléshez, de végül viszonzom az ölelését. Halvány mosolyt csal az arcomra a gesztus.
- Azt azért nem merném kijelenteni - nevetem el magam az autóversenyes megjegyzést illetően. Az sem biztos, hogy egyáltalán jó sofőr leszek, lehet, fél év múlva még a jogsi közelében sem leszek. Még nem engedem el, még az ölelésemben tartom, még nem akarom elengedni. Akkor sem, ha megfogadtam magamban, hogy könnyebben fogok uralkodni magamon, és nem fogom engedni, hogy olyan erős hatást gyakoroljon rám. Mélyen beszippantom az illatát, mielőtt elhúzódna. De nem húzódik el teljesen, sőt, egészen közel marad. A közelségével pedig zavarba hoz. Ledermedek, mozdulni sem tudok. Magamon érzem a leheletét, amikor tekintete az ajkaimra siklik, az én pillantásom is az ő ajkaira vándorol. Eljátszom a gondolattal, hogy vajon milyen lehet megcsókolni. Ő hogy csókol? Vadul? Finoman? Követelőzve? Eleinte óvatosan, aztán egyre hevesebben? Vagy egyből ajtóstul ront a házba? Akadozva veszem a levegőt, akárcsak ő. Nagyot nyelek, amikor csak milliméterek választanak el minket egymástól. Rá kell jöjjek, hogy a kis tervem nem fog bejönni. Ez nem így működik, hogy megfogadom és kész. Megfogadtam, hogy nem hagyom magam, nem fog tudni mély hatást gyakorolni rám, de most… ilyen közelségből. Azt hiszem, veszélyes vizekre eveztünk.Elképzelem, ahogy közelebb hajol. Nem kéne, de engedném neki. Aztán még közelebb engedném, amíg végül megszűnik kettőnk között a távolság. Megízlelném ajkait, közelebb vonnám magamhoz, végigsimítanék az arcán, beletúrnék a hajába, és már csak akkor húzódnék el, amikor kapkodnom kéne a levegőt. A képzeleteim viszont nem valósulnak meg. Talán jobb is így. Amikor beszélni kezd, tekintetem ajkairól íriszeire siklik.
Nem maradt más választása? Már hogyne lenne más választása?! Rá akarok förmedni, hogy verje ki ezt a hülyeséget a fejéből, mert nincs igaza, de képtelen vagyok bármit is mondani. Még túlságosan is a fizikai közelségének hatása alatt vagyok, a torkomban lévő gombóc pedig nem enged beszélni.
- Valahogy sejtettem - válaszolom semleges hangon némi szünet után. Visszafordulok az út felé, a fejemet az ablaknak támasztom. Még mindig az előbbiek járnak a fejemben. Van választása, mindig van választása az embernek. Ez mondjuk az én számból elég ironikus, mert az esküvőt tekintve úgy érzem, nekem már tényleg nincs választásom. Túl sok embernek okoznék csalódást, ha szembe mennék mindenki akaratával. Pierre viszont más helyzetben van. Lehet, hogy veszélyes az élete, de… attól még megengedhetne magának futó kalandoknál sokkal többet. Közel engedhetne magához valakit. Szerethetne valakit. Úgy igazából…
Javarészt csöndben hallgatom a történeteket és vicceket, amikkel az út hátralévő részében próbál szórakoztatni. El-elmosolyodom a poénos részeken, de hiába zártuk le a komoly témákat ma estére, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből az elhangzottakat.
Ahogy lekanyarodunk egy szűk mellékutcába, tekintetem egyből a kinti dolgokra szegeződik. Az ablakon keresztül figyelem az embereket és az épületeket, amik szinte ugyanúgy néznek ki. Párok egymás kezét fogva húzódnak be bárokba, fiatalabbak csoportosan vonulnak, kerülgetve az idősebbeket. Néhányan hangosan nevetnek - még az autóban is hallani -, párnak a telefonja világít az arcába éppen. Az egyik ilyen kisebb csoportot hirtelen megáll; az egyik lány összetereli a többieket, ő eléjük áll, és már lövi is a képet, amit fel tud tölteni a létező összes közösségi oldalra. Azonnal. Megtorpan, a mobiljába merülve pötyög egy darabig, mielőtt utolérné a közben őt lehagyó barátait, aztán ők is eltűnnek az egyik épület aljában. Egy-két kapualj előtt tolonganak az emberek, néhánynál csak páran ácsorognak; a kinti, fedett asztaloknál állva iszogatnak, dohányoznak, beszélgetnek, sztorizgatnak. Kieresztik a fáradt gőzt, ami valószínűleg már rutin náluk. Egészen biztosan nem először állnak így ott. Lassan mi is lehúzódunk az egyik épület előtt. Érdeklődve fordulok a célállomásunk felé. Az épület homlokzatán élénk vörös felirat: The Rouge. A felirat után a falak keltik fel a figyelmemet. Feketére festett falak, rajtuk vörös, meghatározhatatlan mintákkal, amik valahogy kilógnak a modern New York-i épületek közül, ezzel minden járókelő figyelmét felhívva a kirívó építményre. Már csupán a színkombináció azt sejteti velem, hogy a hely leginkább egy bűnbarlangra hajaz, az ajtóban álló két, egyenként is kétajtós szekrénynek tűnő férfi erre csak ráerősít. Ideges vagyok, még nem jártam ilyen helyen. A legtöbben életükben legalább egyszer járnak ilyen helyen - általában egyetem alatt, vagy gimnázium után megünnepelni a szabadságot -, de én még sosem keveredtem ilyen szórakozóhelyre. Még. Lázadó korszakom nekem is volt, olyan is volt, hogy másnap nem bírtam kikelni az ágyból, a mosdóig is csak este jutottam ki, addig jobbára az ágyat nyomtam - vagy az ágy nyomott inkább engem. Voltam már szórakozóhelyen, de az visszafogottabb volt. Ráadásul még nem is voltam nagykorú, úgyhogy inni sem ittam ott. Az teljesen más volt. Más, mint ez. Szkeptikusan lépkedek a két férfi irányába, akik mögött a zárt ajtó található meg. Megállítanak minket, mire Pierre a zsebéből előkap egy aranyszín kártyát. Szóval ez ilyen hely. Ide nem léphet be akárki, nem jöhet be az utcáról bárki, akinek kedve lenne hozzá. A kártya megvillantása elég a két fickó számára. Kinyitják az ajtót, bentről pedig szinte egy pillanat alatt kiszökik a fülledt levegő, ami a küszöböt átlépve csak jobban megcsap minket. A már kint is hallható, lüktető zene bent ezerrel dübörög, a levegő a zártság miatt igencsak oxigénhiányos. A falak vörös bársonnyal díszítettek, mellette a másik szín a fekete, ami dominál. Egy tényleg egy bűnbarlang. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt idejönni. Én nem vagyok az a fajta, aki ilyen helyekre járjál. Nem vagyok idevaló, és ez már az első pillanatban egyértelművé vált számomra, amikor betettük ide a lábunkat. Kívülállónak érzem magam, ezért feszült és ideges vagyok. Csöndben megyek Pierre mellett, amerre terel, jobbára mást amúgy sem tudnék itt tenni. Tekintetem össze-vissza ugrál a berendezés és az emberek között, de inkább a szórakozó emberek vonják magukra a figyelmemet. Vannak fiatalabbak, idősebbek, nők, férfiak, párok, baráti társaságok. A folyosón, ahol éppen átvágunk, nagyjából középtájt egy negyven körüli férfi szorít a csípőjével egy még nálam is fiatalabbnak tűnő lányt a falhoz - a lány nem ellenkezik, huncutul vigyorogva hagyja magát. Homlokomat ráncolva, kétségbeesetten, mint aki csapdába esett, nézem a kettejük…. akármijét. Valószínűleg túl sokáig nézem őket, mert először a lány függeszti rám a tekintetét. Egy darabig így nem figyeli a férfit, akinek ez feltűnik; ő is felém fordul. Látványosan végignéz rajtam, még a száját is megnyalja. Szemei vörösen izzanak a bódító szerek hatására. Amikor szembesülök ezzel, mindkét kezemmel Pierre karjába kapaszkodom. Miután kijutunk a folyosóról, egy nagy, kör alakú pulthoz lyukadunk ki. Lehuppanok a felkínált bárszékre.
- Szép - bólogatok kissé riadt tekintettel. Megbotránkoztatni a szüleimet és Lucast? Hajaj, be sem engedtek volna ide. Igazából… engem is sikerült megbotránkoztatnia. Azt hiszem. Ideges vagyok, a zene nagyon hangos, a fények élénkek és vakítóak, a levegő fülledt, az emberek nagy része eksztázis közeli állapotban élvezi a ritmust. Csöndben, zavartan bólogatok a kérdésre, de azonnal meg is bánom. Nem tudom, mire adom ezzel a fejemet.
Úristen, úristen, úristen.
Erkölcsromboló? Ez komoly? Maga az egész hely erkölcsromboló. Nem túl bizalomgerjesztő az ital neve, de ahhoz, hogy ne legyek ennyire befeszülve, szükségem lesz rá. Egy fiatal nő halad el mellettünk, egyik kezével pedig végigsimít Pierre vállán. Ahelyett, hogy menne tovább, megáll mögött, mindkét kezét a vállára teszi és valamit a fülébe suttog. A jelenettől megkímélve magam a pult felé fordulok, és a tömérdek alkoholos üvegen pásztázok végig. Tekintetem egy, a pult másik felén ülő férfi irányába siklik. Elegáns zakóban van, fehér ingben, a tekintete pedig a vesémig hatol. De nem jó értelemben. Megemeli az éppen a kezében tartott italát, én pedig azonnal elkapom a tekintetem. Inkább a pultot nézem, amíg ki nem kapjuk az italokat. A pultos elénk helyezi a két poharat, én viszont egy pillanatot sem várva húzom le a tartalmát. Minél előbb csúszik le egy-két pohárral, annál hamarabb lazulok el egy kicsit. Nem akarom átlépni a tűréshatáromat, de ha ilyen gyomorgörccsel és ennyire stresszelve fogom itt tölteni az estét, akkor jól sem fogom érezni magam, és társaságnak is csapnivaló leszek. Látszólag a pultos is csodálkozva nézi végig a jelenetet, amint néhány pillanat alatt eltűnik az italom. Az alkohol méregként égeti végig a nyelőcsövemet, az erősségéből ítélve pedig még egynél többre nem lesz szükségem. De az a “még egy” az kell. Eltorzult arccal teszem le az üres poharat a pultra. Még a hideg is kiráz. Jelzem a pultosnak, hogy jöhet az a “még egy”, ő pedig készségesen hozza is a következő kört.
Ez tényleg ilyen erős, vagy én nem bírom az alkoholt?
Lábaimat keresztbe vetve egymáson fordulok Pierre felé a második pohárral.
- A korlátozott szabadságra - jegyzem meg ironikusan. - Rád - folytatom rövid szünet után. - És arra, hogy biztosan nem megyek vissza - fejezem be a felsorolást, aztán a poharamat Pierre poharához koccintom. Ezzel az adaggal már óvatosabb vagyok, csupán belekortyolok és lerakom magam elé. A szemem sarkából látom, amint egy másik fiatal lány, egy hosszú szőke hajú közelíti meg Pierre-t. Az előzőhöz hasonlóan végighúzza az egyik kezét a vállán, de ő aztán tovább is áll.
- Látom, tényleg ismerős vagy errefelé - teszem szóvá szemöldökömet felvonva, aztán megint kortyolok egyet a számomra nagyon erős italból.

A hely, ahova érkeztünk, annyira… bizarr és szürreális. Azt hittem, ilyen klubok csak a filmekben léteznek. Sosem vágytam ilyen bűnbarlangba. Hiába vagyok kíváncsi természet, ez sosem volt a bakancslistámon. A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Pierre az első itt töltött estémen pont egy ilyen helyre fog elhozni. A belépés gördülékenyen megy, a két gorilla a kártya láttán készségesen enged be minket. A folyosón elém táruló látvány - a férfi és a fiatal lány - túlságosan is vonzzák a tekintetemet. Annyira irreális, hogy én ilyet látok. Ijesztő és hátborzongató. Kényelmetlenül érzem magam, félek, ezt pedig jól alátámasztja, hogy azonnal Pierre karjába kapaszkodom mindkét kezemmel, amikor a férfi vörös tekintetét rám szegezi és az ajkát nyalogatja.
Fúj.
Azt ígéri, vigyázni fog rám. Elhiszem neki, de ez nem oldja a bennem lévő feszültséget. Nem vagyok idevaló, kívülálló vagyok itt. Elég végignézni a szórakozó embereken: mindenki jól érzi magát, mindenki a zene ütemére táncol - vagy próbál táncolni -, iszogatnak a pultnál, én pedig csak riadt őzike tekintettel nézelődöm, mintha menedéket keresnék. A pultnál szinte azonnal egy fiatal nő keveredik a társaságunkba. Illetve csak Pierre társaságába. A fülébe suttog valamit, huncutul vigyorog. Pierre is. Nem akarom tudni a kettejük viszonyát, de sejtem, mi lehet a háttérben. Ha egy nő így közelít meg egy férfit… biztosan nem egy csoportba jártak oviban. Ennél már csak a szemben ücsörgő férfi kihívó tekintete rosszabb. A kiérkező italt azonnal lehúzom, amit meg is bánok.
- Ez borzasztó - fintorodom el Pierre megjegyzésére. Több ilyen nem lesz, többet le nem húzom ezt a kotyvalékot, mert még a végén rosszul leszek. Erősnek erős, de az íze valami pocsék. Nem a kis fekete hajú az egyetlen, aki régi ismerősként kezeli Pierre-t. Egy szőke is látványosan végigsimít a vállán, én pedig pókerarccal követem, amíg látótávolságon kívül nem ér.
- Nem, dehogy - legyintek szórakozottan. Az nem zavar, hogy ennyire “ismerős” errefelé, de ez a két nő igen. Valószínűleg nem csak kettő van, sőt, szinte biztos vagyok benne, de… nem, nem féltékeny vagyok rájuk. Az nem vagyok. Irigy sem. Na jó, talán egy kicsit féltékeny. És egy kicsit irigy is. De inkább kiverem őket a fejemből, megpróbálom ezt az egész kis közjátékot elfelejteni, mert nem ezért jöttünk ide ma este.
- Nem is engedsz? - kérdezem mosolyogva. - Nemrég pedig még azzal fenyegettél, hogy hamar az első hazafelé tartó gépen találhatom magam - jegyzem meg, majd kortyolok egyet az italból. Ez még mindig borzasztó, semmivel sem lett jobb az íze.
Lassacskán elfogy a második adag is, a két pohár, az erősségéből ítélve erkölcsöket valóban könnyen ledöntő ital pedig nem mondom, hogy fejbe ver, mint egy fél üveg vodka, de azért érzem. Ez talán az arcomon is meglátszik, mert az utolsó korty után elfintorodva teszem le a pultra az üres poharat. Megint kiráz a hideg az erős szesztől, ami ismét végigégeti a nyelőcsövemet és a gyomromat. Még szerencse, hogy ettünk korábban. Éhgyomorra ennyit nem bírnék. Illetve de, de nem bírnék utána biztonsággal felállni a székről. Egy darabig gondolkodom, mert nem kéne többet innom. Egyelőre nem. Egy gin tonic ugyan jól esne, de sok lenne, és nem szeretném átlépni a határaimat, szóval csak megcsóválom a fejem, amikor a pultos kérdő tekintettel fordul felém, miután Pierre-től felvette a rendelését. Azt hiszem, jó döntés most egy kicsit pihentetni az ivást. Életemben egyszer voltam úgy igazán berúgva, annak is egy autóbaleset lett a vége. Nem én vezettem, de csúnya vége lett a dolognak, azóta pedig csínján bánok az alkohollal. Ez az egyik oka, a másik pedig… nem tudom, mit hozna ki belőlem. Mármint Pierre mellett. Valóban minden erkölcsömet és gátlásomat lerombolná? Nem lenne szerencsés, hiszen még valami hülyeséget csinálnék. Olyat, amit megbánok később. Vagy olyat mondanék. Így is görcsben van a gyomrom a közelében, ha még az ivást is túlzásba vinném… Nem tehetek olyat, ami miatt esetleg lelkiismeret furdalásom lenne Lucasra nézve. A pultot magunk mögött hagyva Pierre tovább vezet egy másik terem felé, közben pedig a kezemet fogja. Egy darabig nehezen veszem le tekintetemet az összefonódó ujjainkról, de mielőtt még az embertömegben valakinek nekimennék, felemelem a fejemet. Így is cikázni kell a zsúfolásig tömött helyen, nem szeretnék valakibe beleütközni, aki esetleg már kötekedősre itta magát. Egy jóval kisebb terembe érkezünk; amilyen kicsi, olyan zsúfolt. A levegő itt is állott, fülledt, párás és mélyebben be kell szívni, ha nem akar az ember rögvest padlót fogni az oxigénhiánytól. Meleg van és hangos. Másmilyen zene szól, másmilyen zajok vannak itt. Leginkább nők ujjongnak egy apró színpad előtt, főleg az első sorokban. Dominálnak a lila és sárga fények, amik sejtelmessé teszik az előzőhöz képest apró helyiséget. Mielőtt jobban el tudnék merülni a színpadon zajló jelenetben, Pierre maga elé ránt, hátulról átkarol és lágyan ringatni kezd. Keze a hasamon pihen, álla pedig a nyakam környékén. Megint annyira közel van… Túlságosan is közel. Lelki szemeim előtt megjelenik Lucas arca. Tényleg ezt teszem vele? Tényleg a tudta nélkül az öccsével ilyen helyen töltöm az időmet, ráadásul nemcsak az öccsével, hanem az öccse karjaiban, teljes testemmel hozzásimulva, miközben kezeim a hasamon lévő karjára csúsznak? Hiába érzem a bűntudatot, csak azért is csinálom? Igen. Borzasztó embernek érzem magam, hiszen olyat bántok a tudta nélkül, aki nekem sosem ártott. Nem az ő hibája, hogy Pierre ilyen hatást gyakorol rám. Nem az ő hibája, hogy az ujjamon díszelgő gyémánt nem elég visszatartó erő. Nem vele van a hiba. Velem van a hiba. És emiatt nagyon rosszul érzem magam. A légynek sem tudnék ártani, semmilyen formában, ehhez képest… A saját vőlegényem háta mögött ezt csinálom. Felveszem Pierre ritmusát a lágy zenére és vele együtt ringatózom az ütemre. Fejemet a mellkasának döntöm, így figyelem, ami a színpadon történik. Egy fiatal fiú áll a porondon. Éjfekete göndör haja a túlzásba vitt zselétől csillog, de nem ez az egyetlen kirívó dolog rajta. A mosolya vakítóan fehér, mintha egy fogkrém reklámból lépett volna elő, testén a bronzos hatást keltő kence pedig, ami kihangsúlyozza figyelemre méltó izomzatát, csak jobban vonzza a tekintetet, többek között az enyémet is. A színpad előtt sikongató nők már lóbálják a pénzt. Háttal állnak, de csupan a mozgásukból látni, mennyire izgatja őket a látvány. Két nő, nagyjából középen közben egymás kezét fogják. Ők együtt jöttek, barátnők. Nem úgy barátnők, csak barátok. Izgatottan ugrálnak fel s alá, miközben hol egymásra, hol a fiúra néznek. Még mindig idegennek érzem itt magam, de nem illőnek, de van valami a színpadon lévő fiú kisugárzásában, ami ezt képes elfeledtetni velem. Ahogy mozog, tudatosan megőrjíti a nőket, minden mozdulatában ott a rutin, mintha egész életében ezt csinálta volna. Tisztában van az adottságaival, minden mozdulat, levegővétel meg van tervezve. Tudja, hogy kell bánni a nőkkel, tudja, mi kell nekik. És nem is rest megadni. Először csak húzza az agyukat. Nem veszi le a trikót, csak alá nyúl, felhúzza azt, én pedig ezzel egyetemben mélyen beszívom a levegőt  azt hiszem, ez kicsit rám is hatással van, de közel sem annyira, mint a mögöttem álló. A színpad előtt a nők teljesen megőrülnek a fiúért, de ő ezt jól kezeli. Biztatják, hogy szabaduljunk meg a felsőtől, de ő nem sieti el. Lassan, idegőrlő mozdulatokkal elégíti ki a kíváncsi szemeket. Arcommal félig Pierre felé fordulok, amikor megszólal, de a szemem sarkából figyelem a színpadot. Hangja kellemesen búgó, érces, a vesémig hatoló. Gerincemen kellemes bizsergés fut végig, ahogy magamon érzem leheletét. A kérdése… provokatív és meglepő. Azt hittem, a komoly témákat lezártuk a mai estére.
Erre mégis mit kéne mondanom?
Gondolataim megint olyan irányba kalandoznak, amerre nem kéne. Már nem a színpadra figyelek, hanem rá. Arcát fürkészem, szemeimmel feltérképezem minden egyes részletét. A szemeit, az orrát, az arcán lévő borostát, amit Lucasról mindig is hiányoltam. Ő ki nem állhatta, folyamatosan csupaszon tartott az arcát. Feleslegesen vetettem fel, hogy hagyja egy kicsit nőni, ő egyből lehurrogta az ötletet. Azon kapom magam, hogy az ajkait nézem, a levegőt pedig akadozva veszem. Pont, mint korábban a kocsiban. Csak most sokkal tovább nézem. Vágytól csillogó tekintetemet egy pillanatra sem veszem le róla. Ölelésében megfordulok, hogy szembe helyezkedjem vele, majd a szemeibe nézek.
- Igen - ismerem el, majd egy kis szünetet tartok. Igen, volt ilyen férfi. Illetve van. Itt áll velem szemben, kínzóan közel, ez a kín pedig minden pillanatban egyre erősebb lesz. Ahogyan a csábítás is. A bűntudatom is egyre nagyobb. Elkapom a tekintetemet és mélyet pislogok. Most kezd hatni az alkohol, úgyhogy nagyon észnél kell lennem, mit csinálok és mit mondok. - De vágyakozni és megkapni nem ugyanaz - fejezem be sóhajtva, ismét a tekintetét keresve. - És neked…? - kérdezem félre biccentett fejjel. - Neked volt már olyan nő, akit igazán akartál? Aki miatt lemondanál az alkalmi kalandokról, aki miatt nem lennél képes másra nézni? Aki miatt úgy éreznéd, mégis van választásod? - szegezem neki a kérdést komoly arccal. Közelebb simulok hozzá, kezeimet vállán pihentetem. Kíváncsi vagyok, mit mond, kíváncsi vagyok a reakciójára, a válaszára, minden egyes rezzenésére. Tudni akarom, mi jár a fejében, én pedig csak abban bízhatok, hogy őszintén elmondja.

Mindig is az a fajta voltam, aki inkább a megszokotthoz, az ismerthez és a jól beválthoz ragaszkodott. Az újdonságok ijesztőek és félelmetesek. Otthon is mindig minden a megszokott kerékvágásban működött, nagyobb változás sosem állt be az életünkben. Nem is vagyok hozzászokva a szokatlan helyzetekhez. A munka más, az teljesen más. Ott folyamatos a változás, sosem találkozom kétszer ugyanolyan szituációval, de közben másokon segítek, esélyem van egy kis jót tenni. A munkám során a változatosság a megszokott. De ez… ez nem olyan. Itt minden annyira… annyira bűnszagú. Itt nem tudok jót tenni, maximum csak azzal teszek magamnak jót, ha minél előbb lehúzom a kellő alkoholmennyiséget, hogy ne stresszeljek már azon is, ha valaki rám néz.
- Nem tudom, miről beszélsz - emelem magam elé védekezően a kezeimet. Incselkedni? Én? Vele? Na jó, talán egy kicsit élvezem. - Infarktus? Ennyire féltenél? - kérdezek vissza arra utalva, amit az előbb mondott. Valóban ennyire féltene? Vagy csak attól fél, hogy valaki a bokájára lép, ha történik velem valami? Lucas nem az a fajta, aki önszántából az erőszakot választaná, de ha a helyzet úgy hozza… Láttam már, hogy valaki kihozza a sodrából. Eddig még csak egyszer, de láttam. Ha ő kimutatja a foga fehérjét… Ott garantáltan kő kövön nem marad. Na meg a szüleim sem repesnének az örömtől, ha az egy szem gyermekükkel történne valami.
A pultot hamar magunk mögött tudjuk, Pierre egy újabb pohár itallal vonul át a másik terembe, én viszont már ital nélkül. Ez a terem még bizarrabb, mint az előző. Mintha egy kiéhezett szukatanyán lennék, ahol csak arra várnak a nőstények, hogy az egy szem hím kielégítse mindegyikük vágyait. A színpadon táncoló fiú művészi profizmussal mozog, ez pedig egy darabig leköti a figyelmemet, de Pierre kérdése jobban szöget üt a fejemben. Nem válaszolok azonnal, amikor pedig igen, akkor is egy kicsit ködösítve, viszont a tekintetem sokat elárulhat, amit a szavaim nem. Ha ő így, hát én is így. Nekiszegezem a kérdést, mert érdekel a válasza. Ő sokkal gyorsabban kimondja, ami a fejében jár, ami meglep. A válasza viszont… valahogy válasz is meg nem is. Csak további kérdőjelek jelennek meg lelki szemeim előtt. Provoálhatnám, egészen egyszerűen rákérdezhetnék, hogy ki az. Szeretnék is, mert érdekel. Tudni akarom, ki az a nő, aki el tudott indítani benne valamit, ami miatt a kocsiban állítottakkal ellentétben úgy érezné, mégis van választása. Tudni akarom, hogy ki az.
Tudni akarom, hogy én vagyok-e az.
További kérdések helyett csöndben maradok és arcát fixírozom. Amikor közelebb húz magához, kezeim egy pillanatra elindulnak a vállairól lefelé, de megállok a mozdulat közben. Nem, nem lehet. Nem csinálhatok hülyeséget. Az ajkai hívogatnak, csábítóak és csak az jár a fejemben, hogy meg akarom ízlelni. Óriási a kísértés, a levegőt is akadozva kapkodom. A pillanatot viszont ő maga szakítja meg, amikor elnéz a színpad irányába a vállam felett. Hátrébb húzódom, ami pont arra elég, hogy egy kicsit tisztuljanak a gondolataim. Miután lehúzza az italát megint közelebb von magához. Vezet, én pedig hagyom magam vezetni, viszont nem értem a helyzetet. Beszél, a fülembe suttog, de egyelőre nem tudom összerakni a képet. Bólintok - emlékszem az éttermes táncunkra, emlékszem, mit mondott ott. Viszont hiába idézi fel ezeket, még mindig nem teljesen értem. Hirtelen hátradönt, amitől egy pillanatra elfog a pánik, a kezei viszont biztosan és erősen tartanak. Amikor visszahúz, a tekintetét keresem. Szeretnék valami konkrétumot hallani, valami magyarázatot, amitől megérthetem végre, miről van szó.
Nem értem, mi történik.
Pár perc alatt annyira összezavarodtam… Nem értem, mit akar Pierre elérni. Miért csinálja ezt? Biztos van valami célja, de mi? Értetlenül, összevont szemöldökkel pislogok rá, amikor hirtelen megpördít, én pedig abban a pillanatban az eddig szuggesztív mozdulatokkal a színpad előtt álló nőket lázba hozó fiúval találom magam szemben. Felém nyújtja a kezét, én pedig csak még jobban elbizonytalanodom. Megijeszt a helyzet, ideges vagyok és legszívesebben azonnal a kijárat felé szaladnék. Hátrálok egy lépést, a kezeimet védekezve emelem magam elé. Mit keresek én egyáltalán itt? Minek jöttem ide? Tényleg le kellett volna feküdni aludni. Nem gondoltam volna, hogy Pierre ilyen helyzetbe fog hozni az este folyamán. Sejtettem, hogy nem a sarki kávézóba fogunk menni, de ez?! Ez mindennek a teteje. Sőt, ez még annál is több. Alaposan átlépte a határvonalat, én viszont sosem szoktam. Na jó… szinte sosem szoktam. Nem vagyok az a fajta, az ilyen dolgok sosem tartoztak az én világomhoz. Nem azért, mert nem volt rá lehetőségem, hanem azért, mert nem hiányoltam. Én nem ilyen vagyok. Nem olyan vagyok, mint a mellettem sikongató nők, akik az élvezet kedvéért nézik a fiút. Ha élvezetre vágyom, akkor elolvasok egy jó könyvet, vagy sétálok egy nagyot a parkban, esetleg megnézek egy filmet, amit szeretek. Ha élvezetre vágyom, akkor az első kép, ami beugrik, nem egy vetkőző latin srác. Ez nem az én világom. Az én világom ennél sokkal visszafogottabb, kifinomultabb, konzervatívabb és egyszerűbb. A szöges ellentéte annak, amibe bele csöppentem.
Székes táncot? Milyen székes táncot?
Riadtan nézek hátra a vállam fölött Pierre-re. Mibe keveredtem? Te jó isten. Hirtelen hiányozni kezdenek az otthoni dolgok; a nyugodt, csöndes esték, a puha pokrócom, ami alá mindig be tudok kucorodni, egy jó tea, a közös beszélgetések. Hiányzik a megszokott közeg, a megszokott rutin. Hiányzik a megszokottság érzése. Az újdonság ijesztő. Rémisztő. Elbizonytalanító. Kétségeket ébresztő. Minden lélegzetvétellel egyre közelebb érzem magam ahhoz, hogy fogjam magam és kirohanjak innen. Minden másodperccel egyre nehezebben veszek levegőt. Azt érzem, menten elszédülök, de még mielőtt hátat fordíthatnék a fiúnak, az egyik nő hatalmas vigyorral az arcán fordul felém.
- Ha nem mész, a te bajod, akkor én megyek - hahotázik izgatottan, közben pedig a Carlitoként említett fiú csillogó tekintettel és megnyerő mosollyal továbbra is várja a döntésemet. Bánnám, ha nem mennék? Bánnám, ha kihagynám ezt a lehetőséget? Lehetőségnek tekinthető-e egyáltalán ez az akármi, legyen is az bármi? Minek fordítok hátat, ha elsétálok most innen? Félek, de kíváncsi is vagyok. Minden új, ami most körülvesz, ami most velem történik. Ijesztő, de egyben izgalmas is. Maradjak a kényelmes határokon belül, a megszokottnál, vagy lépjem át a saját korlátaimat és tegyek valami olyat, amit még sosem? Lucas jár a fejemben, szinte látom magam előtt, milyen arcot vágna most. Már csak azért is, mert egyáltalán itt állok még és gondolkodom. De… a fenébe, most nem vele vagyok. Pierre áll mögöttem, nem pedig Lucas. Azt hiszem, a kisebbik Larbaud rossz hatással van rám. Nagyon, nagyon rossz hatással.
Pierre apró csókja adja meg a végső löketet. Tétovázva, bátortalanul, de végül elfogadom a felém nyújtott kezet, mire a körülöttem, már szinte eksztázisban tomboló nők még hangosabban sikítoznak. Ők tudják, mi fog következni, én nem. Illetve de… De nem részletekbe menően. Csak sejteni vélem, mi fog következni, de inkább bele sem gondolok. A zene hangos, de még így is inkább a színpad előtt visongó nőktől szakad be a dobhártyám kis híján. Holnap már nem fognak ilyen boldogan kiabálni, az biztos. Carlito felsegít az emelvényre, majd egy székhez vezet, ahova leülök. A testtartásom tartózkodó, karjaimat magam előtt összefonom. Kényelmetlenül érzem magam, fészkelődöm. Pierre azt ígérte, hogy a színpad előtt lesz. Oldalra pillantok ellenőrizni, hogy tényleg nem hagyott-e itt mondjuk amiatt a fekete hajú miatt, ami ott kint a bárpultnál a fülébe suttogott valamit. A következő pillanatban már azon kapom magam, hogy a figyelmemet Carlitonak szentelem. Amikor azt érzem, túl sokáig figyelem, ahogy mozog előttem, elkapom róla egy-egy pillanatra a tekintetem, de nem bírom sokáig nem őt nézni. A fiú nem a zsánerem, normál körülmények között valószínűleg egy futó pillantáson túl többre nem is méltatnám, de… ahogy mozog. Már nem a többi nőt hergeli, már nem az ő figyelmüket akarja megfogni - ők már rég árgus szemekkel figyelnek rá. Velem foglalkozik, nekem táncol.
Hirtelen baromi meleg lett itt. Ha lenne rajtam valami olyan réteg, amitől meg tudnék szabadulni, tuti ledobnám magamról.
Megbabonázva figyelem a mozdulatait, az arcát, a tekintetét.
Mikor vette le a felsőjét?
Szemeim végigfutják egész felsőtestét. Látványosan emelkedik a mellkasom, amikor hosszan beszívom a levegőt. Alsó ajkamat beharapva tartom rajta a tekintetemet. Már nem zavar a többi nő, már nem érdekelnek. Pierre-re sem tekintek ki. Megfeszülve ülök a széken, két kezemmel az ülőfelület lapjába kapaszkodom olyan erősen, hogy érzem, az ujjaim és tenyereim is elfehérednek. A villódzó fények időnként elrejtik, időnként pedig kiemelik a fiú vonásait.
Hirtelen még melegebb lett.
Már nem fészkelődöm, legalábbis idegességemben nem. Kíváncsian, minden következő mozdulatát epekedve várva figyelem a fiút. Már nem az idegességtől van olyan érzésem, mintha ezer pillangó repkedne a gyomromban. Ez a fiú tudja, mit csinál. Én pedig teljesen táncának rabjául esem, mintha a külvilág teljesen megszűnne létezni.

Teljesen váratlanul ér a helyzet. Nem számítottam rá, ez pedig valószínűleg lerí az arcomról és a habozásomról is. Kicsit vonakodva, kicsit félve, de végül elfogadom a felém nyújtott kezet; Carlito felhúz a színpadra, leültet egy székre. A show kicsit más irányt vesz. Ez már nem az előjáték, egyenesen belevág a közepébe. A székbe kapaszkodom, mintha az megmenthetne bármitől is, mintha ettől biztonságban érezném magam. A pulzusom egyre magasabb, a gyomromban pillangók repkednek, a szívem a torkomban dobog. A fiú minden mozdulatából süt a szenvedély, minden egyes mozdulata tele van tűzzel. Tudja, hogyan kell egy nőre hatással lenni akkor is, ha az a bizonyos nő éppen próbál maga elé felhúzni egy falat. Carlito ezt a falat egy mozdulattal dönti le olyan szinten, hogy a nő - jelen esetben én - még a külvilágot is ki tudom zárni. Teljesen. Nem érdekelnek a sikítozó nők, a villogó fények, a hangos zene. Csak a mozdulataira figyelek, ahogy közeledik felém, ahogy leveszi magáról a felsőt, ezzel felfedve tökéletes felsőtestét, ahogy érintés nélkül, de mégis forrón, szenvedélyesen simít végig egészen az ölemig, ahol megáll. Ennél a pontnál élesen beszívom a levegőt és bent is tartom. Eddig erősen lüktetett a fejem, a fülem, a torkomban dobogott a szívem, a gyomrom pedig furcsa táncot járt. Amikor megáll, csak akkor kapok észbe, hogy milyen hatással is volt rám ez a fiú a mozdulataival; odalent is lüktető érzést tapasztalok, ami miatt próbálom még inkább összepréselni combjaimat. Alsó ajkamat beharapva figyelem a fiút, aki aztán közelebb hajol.
Ő küldte?
Arra nézek, amerre ő is fordul. Egyértelmű, kire céloz, csak az okot nem értem. Felsegít a székről, és egészen a színpad széléig kísér, ahol Pierre már vár. Felém nyújtja a kezét, én pedig elfogadom, mert nem szeretnék lezúgni innen, amire az alkohol és a mámor miatt megvan az esély. Furcsa érzések kavarognak bennem, amiket egyszerűen nem tudok megmagyarázni. Olyanok, amiket eddig még nem éreztem, még nem tapasztaltam. Minden olyan… idegen, de már közel sem annyira ijesztő. Más viszont egy kicsit megrémít.
Még mindig nehezen fogom fel, mi történt az előbb. A vállam fölött pillantok hátra, hogy megbizonyosodjak, valóban nem csak képzeltem ezt az egészet, hanem ott a színpad, a fiú és a többi nő is. Minden és mindenki valós. Lihegve, zihálva állok Pierre előtt, a szemeim elkerekedve, de valahogy máshogy érzem magam, mint pár perccel ezelőtt. Nem félek attól, ami itt történik, egyszerűen csak… annyira más, mint amit eddig tapasztaltam. Észre sem veszem, de egy izzadságcsepp gördül le a homlokomról a fülem mellett a nyakamig, a nyakamról pedig tovább a dekoltázsomra, onnan pedig be a ruha alá. Amikor feltűnik, akkor sem foglalkozom vele. Még az előbbiek hatása alatt vagyok. Örülök, hogy le tudtam egyáltalán jönni a színpadról anélkül, hogy összecsuklottak volna a lábaim alattam. Pierre magához húz, én pedig természetes mód lépek közelebb hozzá. Visszhangként csengenek a fülemben Carlito szava. Pierre az egészet eltervezte. De nem értem, mire volt jó. Szemeit keresem, amikor végigsimít ajkaim ívén.
- Mi? - kérdezem halkan, suttogva, szinte csak tátogva, hitetlenkedve. Jobban illenék az ő világába? Ebbe, ide? Lassan forgatom a fejem jobbra, majd balra. Én ide illenék? Saját magam sem tudom megválaszolni ezt a kérdést. Egyelőre nem is akarom. Nem akarom és nem merem. A fülledt levegőt egyre nehezebben veszem, azt érzem, ki kell innen mennem. Minél előbb, minél gyorsabban. Menekülni akarok ez elől az érzés elől, az ismeretlentől, az izgató újdonságtól, mert nekem nem ezt szánják azok, akiknek meg kell felelnem. Pierre szavai teljesen elsiklanak mellettem, meg sem hallom őket. Megfogom a kezét, de nem mozdulok.
Most mégis mit kéne tennem?
A hely kezd fojtogató lenni, az egész környezet, a fények, a zene, hirtelen minden sok lesz. Illetve… az otthoniak azt várják el, hogy ez számomra sok legyen, de mivel folyamatosan az jár a fejemben, hogy ezt várják el tőlem, ezért tényleg soknak érzem. Tekintetemmel a falra függesztett jól ismert kis zöld ikon után kutatok, ami a kijáratot szokta jelezni.Amint megpillantom a keresett szimbólumot, szó nélkül indulok el, Pierre-t pedig magam után húzok. Átverekedem magam a tömegen, nem érdekel, kinek ütközöm neki, csak minél előbb meg akarom találni az ajtót, ami az utcára nyílik. Ki kell innen szabadulnom, mielőtt még olyan dolgok uralkodnak el rajtam, amiknek nem kéne. Ez nem helyes, én egyáltalán nem illek ide. Nem szabad ide illenem. Az ágyban kéne most feküdnöm, bárányokat számolni, álmodni valami szépet, vagy mit tudom én. Ez helytelen. Egy fickó hangos megjegyzést tesz, amikor a könyökömmel neki ütközöm, de nem érdekel. Utánam kiabál, magyarázatot vár, de nem foglalkozom vele. Heves tempóval közelítek a kijárat felé, amit meglátva egyenesen kitépem a kezemet Pierre tenyeréből, hogy két kézzel vághassam ki az ajtót. Pár lépést teszek és mélyet szippantok a most különösen jóleső büdös, koszos, áporodott New York-i levegőből, ami normál esetben a gyomromat forgatná fel, de a benti légkörhöz képest ez egészen üdítő. Néhány méterre a hely bejáratától állok meg egy tűzcsapnál, amire egy kézzel rá is támaszkodom. Másik kezemmel a mellkasomhoz kapok, mintha így könnyebben jutnék levegőhöz. Előre hajolva lihegek, mint aki éppen most futott le egy maratont, mintha a belemet is kifutottam volna, pedig csak az adrenalin dolgozik és a vérnyomásom van az egekben. Felegyenesedem és remegő kezekkel túrok a hajamba. Hirtelen megpillantom a szokatlannál is nagyobb bűzre a magyarázatot; egy szomszédos - étteremnek látszó - helyről most hordják ki a szemetet. Hatalmas fekete zsákokat dobálnak a járdaszegély szélére, hogy aztán később a kukások elvigyék. Fiatal alkalmazottak hajigálják ki a kupacokat minden szemrebbenés nélkül. Hátat fordítok a jelenetnek, hogy szemben lehessek Pierre-rel. Azt hiszem, némi magyarázattal tartozom neki a kis jelenetem miatt.
- Mi volt ez az egész? - kérdezem széttárt karokkal. Aztán még mielőtt válaszolhatna, folytatom. - Megrendezted? Ezt az egészet eltervezted? - zúdítom rá a további kérdéseket, de most sem adok neki időt a válaszra. - Mégis mi volt ezzel a célod? Mit akartál? Minek csináltad ezt? - emelem fel a hangom, miközben közelebb lépek hozzá. Ismét előbb folytatom, minthogy szóra nyithatná azokat a pokoli módon vonzó ajkait. - Ez, ez… ez nem normális. Ez nem helyes. Nem is kéne itt lennem - csóválom hitetlenkedve a fejem. Megint belé fojtom a szót. - Jobban illek a te világodba? - szegezem neki már valamivel higgadtabban. - Ebbe? Ide? - mutatok a hely irányába. - Ez nem én vagyok. Ez a lehető legtávolabb áll tőlem, Pierre. Ennél távolabb már nem is állhatna - nevetek fel keserűen. - Lehet, hogy azok a nők beleillenek - mondom már sokkal komolyabban, és egy kis hatásszünetet is tartok. Megvan a véleményem azokról a nőkről, amit most nem szeretnék ragozni. Egyéjszakás kalandok, átmulatott, alkoholmámoros éjszakák… a totális ellentétem. - De én nem olyan vagyok - hangsúlyozom ki ismét. - Ez a hely is… Mi ez egyáltalán? - kérdezem karjaimat széttárva. - Minek hoztál ide, hmm? - idegesen túrok egyik kezemmel a hajamba, a másikat pedig csípőre teszem. - Még egy napja sem vagyok itt és máris…. Áhh… - legyintek egyet, majd hátat fordítok neki. Teszek is pár lépést tőle, hogy növeljem a kettőnk között lévő távolságot. Néhány mély levegővétel után fordulok vissza, mert még nem fejeztem be. - Ez nem helyes. Nem helyes, hogy itt vagyok. Nem helyes, ami az előbb történt. Nem helyes, hogy úgy táncolok veled, ahogy - folytatom tovább elcsukló hangon. - Tudod, mi a legrosszabb? A legbosszantóbb? - kérdezem már szinte könnyes szemekkel, de választ igazából nem várok. - Hogy ez az egész tetszik - bököm ki végül. - És ezért utálom magam, mert nem ezt várják el tőlem. Nem azt várják, hogy ilyen helyekre járkáljak veled - meredek a velem szemben álló férfira néhány pillanatig. Mélyet sóhajtok, hosszan beszívom a levegőt, aztán hosszan kifújom. Pár pillanatig a földet nézem, aztán Pierre tekintetét keresem. - Nem szeretném, ha erről többet beszélnénk - jelentem ki komolyan. - Azok a nők lehet, hogy beleillenek a te életedbe, a te életviteledbe, mert őket nem érdekli, mi lesz pár nap, hét, hónap vagy év múlva… - vonom meg a vállam. Ezzel azért palástolva mégis elárulom, mit gondolom azokról a nőkről, akik megkörnyékezték Pierre-t. - Sajnálom, én nem az a fajta vagyok - nézek bele komoly arccal a szemeibe. - Lehet, hogy Lucas világa karótnyelt, szűk és olyan, mint egy kalitka, de az legalább biztos. - Ezzel lezártnak tekintem a témát. Félig-meddig az alkohol beszélt belőlem, félig-meddig pedig burkoltan, de őszintén kimondtam, ami a fejemben jár: ez a sok újdonság, ami már itt is körülvesz ijesztőnek tűnt, de furcsa mód tetszik, ami rettenetesen bosszant, viszont egészen nyilvánvaló, hogy Pierre nem az a “megállapodós” fajta, mivel “nincs választása”, én viszont nem szeretem a bizonytalanságot, nem szeretek kétségek közt élni. Ezen kívül még egy dologban vagyok most teljesen biztos: kell egy ital. Pierre felejthetetlen estét akart nekem összehozni, szerintem ez sikerült is. Kicsit másképp, mint ahogy valószínűleg tervezte, de hát… c'est la vie.

A környezet, a levegő, a brenedzeések, a fények, a szagok, az emberek… most egyszerűen minden túl sok. Azt érzem, szétszakad a fejem, megfulladok, azonnal ki kell jutnom innen és friss levegőt kell szívnom, különben rosszul leszek. Pierre-t kézen fogva húzom magam után, meglepő sebességgel verekszem át magunkat a tömegen. A nagy hév számlájára írható, hogy egy fickónak lendületből megyek neki. Nem kérek bocsánatot, nem állok meg, szóra sem méltatom, csak megyek tovább, amerre az ajtót sejtem. Egyre nehezebben veszem a levegőt, egyre inkább azt érzem, ha nem jutok ki pár pillanaton belül, elkezd forogni velem a világ, aztán minden elsötétül, a lábaim feladják a szolgálatot, én pedig a padlón kötök ki. A falakon lévő zöld, világító ikonokat követve szerencsére hamar megpillantom a kiutat jelentő ajtót. Közvetlen előtte kitépem a kezemet Pierre tenyeréből, és két kézzel tárom ki az egyébként nehéz vasajtót. A büdös, koszos, szemétszaggal átjárt New York-i levegő a benti fülledt légkörhöz képest maga a megváltás. Ha friss levegőről beszélek, akkor nem éppen ez jutna eszembe elsőként, ahol a csatornagőz gejzírként tör fel a betonból, de most megteszi. Néhány mély levegő után valamennyivel jobban érzem magam, ez pedig annyira pont elég, hogy összeszedjem kesze-kusza gondolataimat. Annyira jól indult az este… annyira jól éreztem magam az első pillanattól kezdve. Magam mögött hagytam mindent és mindenkit, Pierre pedig annyira kedvesen fogadott. Azt viszont egy pillanatig sem gondoltam, hogy egyből bedob a mélyvízbe. Ez egy kicsit sok volt nekem. Átlépte a tűréshatáromat. Ez egyszerre sok és tömény volt. Nagyon sok és nagyon tömény. Eleinte féltem, de aztán úrrá lett rajtam a kíváncsiság, az érdeklődés, hogy mégis mi sülhet ki belőle. Ráadásul Carlito is olyan hatással volt rám ott és akkor… Szokatlan és új ott bent minden, nekem ilyenben még sosem volt részem, Pierre pedig ezt pontosan jól tudja. Tudja, hogy élünk, tudja, milyen körülmények között élünk, mennyire nem az én világom ez az egész, ő viszont egyből rám zúdította a világának egy olyan szeletét, ami egyszerűen sokkoló. A legfurcsább az benne, hogy mindent félretéve egyébként tetszik. Ezért pedig haragszom magamra. Az otthoniak nem ezt várnák el tőlem, Lucas nem ezt várná el tőlem. Ráadásul ő azt hiszi, hogy én most csukott szemmel számolgatom a bárányokat pihe-puha párnák között, egy meleg paplan alatt. Borzasztó bűntudatot érzek emiatt, a hazugság miatt is, az érzéseim miatt is… Amikor szembe fordulok végül Pierre-rel mindent rázúdítok. Pont úgy, ahogy ő is rám zúdította ezt a világot. Nem hagyom szóhoz jutni, kimondom minden gondolatomat, még azokat is, amiket egyébként nem akartam eleinte. Mindent kimondok, úgy, ahogy azt másnak nem mondanék ki. Lucasszal ilyet nem tennék meg. Illetve… nem tehetnék. Ő egyből csöndre intett volna, ő egyből ellenem fordított volna minden egyes szavamat, közbe vágott volna. Most viszont nem vele vagyok itt, ezért sikerül is befejeznem a mondandómat megszakítás nélkül. Keményen vágok a fejéhez mindent, olyan dolgokat, amiket egyébként nem érdemelne meg, de valahogy mégis kibuknak belőlem a szavak. Később talán bánni fogom, később talán a fejemet fogom fogni miatta, bocsánatot fogok kérni, de most azt érzem, ha nem mondanám el ezeket neki, akkor olyan dolgok maradnának bennem, amiket később már nem lenne helyénvaló közölni vele. Azt hittem, itt minden tökéletes lesz egy darabig, nincs senki, aki a nyakamba lihegjen, de hogy én milyen naiv voltam?! Ez még csak az első estém távol Párizstól, még csak ma érkeztem, de már veszekszünk.
Az első kérdésemre bólint. Szóval valóban megrendezte ezt az egészet. Nem értem, miért csinálta ezt. Nem értem, miért látta ezt szükségesnek, mi volt vele a célja. Ez annyira bizarr és groteszk számomra, hogy elmondani sem tudom. Szebredugott kézzel hallgat végig, ezzel pedig kicsit azt a benyomást kelti, mintha egyáltalán nem érdekelné, amit mondok. Emiatt csak még ingerültebben dobálom felé a mondandómat, még inkább felemelem a hangom egészen addig, amíg végül el nem csuklik. Bevallom neki, hogy a legbosszantóbb az egészben az, hogy attól függetlenül, hogy megijeszt ez a sok idegen, új, vad, tőlem teljesen távol álló dolog, tetszik. Mert tényleg tetszik. Csak egyszerűen… ismeretlen, abszurd és torz valóságnak tűnik számomra. Az én valóságomhoz képest torz valóság.
Tudom, hogy mindezt nem fogja szó nélkül hagyni. Tudom, hogy ő sem fog kímélni ezúttal, hanem keményen hozzám fogja vágni mindazt, amit gondol. Látom az arcán, látom rajta, hogy nem bírja magában tartani sem a szavait, sem az indulatait. Mintha a tudatalattim biztonsági funkcióra kapcsolna, pár lépést hátrálok, amikor beszélni kezd. Az ötlet egészen jónak bizonyul, mivel dühében egy kukán vezeti le a feszültséget. Összerezzenek, ahogy a kuka felborul, az épület falához csapódik hangos csörömpöléssel. Nagyot nyelek, az eddigi hevességem és frusztrációm pedig átfordul valami egészen másba; most szeretnék minél távolabb lenni tőle. A szemei szikrát szórnak, ezt meg csak magamnak köszönhetem. Én húztam fel, én értem el nála ezt a hatást. Az eddig kedves fickó átment valami olyanba, amit nem szerettem volna látni, vagy csak minél később. A szavai az ijedtség miatt csak később jutnak el a tudatomig. Tényleg azt hiszi, hogy engem nem érdekel, mi lesz vele napok, hetek, hónapok vagy évek múlva? Hitetlenkedve nézek rá, tátott szájjal pislogok. Tényleg ezt hiszi rólam? Ha ilyennek gondol, ha ez egyáltalán felmerült benne… Inkább nem is válaszolok erre a kérdésre. Nem éri meg. Ha nemmel válaszolnék, akkor jönne a “Te is olyan vagy”, ha igennel, akkor megkérdőjelezne. További kérdésekkel bombázna. Nem hinné el. Erre nekem meg nincs szükségem.
Most én hallgatok csöndben, én tűröm némán, hogy mindent a fejemhez vágjon. Övön alulinak érzem, amikor azért von kérdőre, hogy most akkor mégis jobb lenne nekem otthon? Alig vártam, hogy kicsit elszabaduljak onnan, erre mégis visszavágynék? Fogalma sincs, mi zajlik le bennem. Fogalma sincs, milyen érzés, amikor hosszú évekig szabályok szerint éli valaki a mindennapjait, aztán hirtelen megtapasztalja, milyen a szabadság. Nem tudok mit kezdeni vele. Én sem így képzeltem el, nem gondoltam volna, hogy egy alapból egyébként jó dologgal ennyire nehezen fogok tudni megbirkózni.
Látom rajta a dühöt és a csalódottságot, ami miatt csak magamat tudom hibáztatni. Felejthetetlen estét akart okozni, én pedig mindent elrontottam egy pillanat alatt. Kerülöm a tekintetét, amennyire csak tudom. Inkább a földet nézem, a kiborult kukát, a betonon lévő repedéseket. Csak ne kelljen a szemébe néznem…
- Semmit nem csináltak? - kérdezem hitetlenkedve, de még mindig a földet nézem. - Ezt mégis hogy gondolod? - emelem fel végül a tekintetem. Példának okáért, amíg ő itt fogja múlatni az idejét, én záros határidőn belül a fél éjszakáimat valószínűleg a kórházban fogom tölteni, és rohadtul nem ölbe tett kézzel fogok egy széken ücsörögni. Ez neki semmi? Amíg ő isten tudja melyik nőcskével hempereg, én kis túlzással könyékig leszek egy gyerekben, vagy éppen valamelyik szülővel kell közölnöm, hogy nem lehet mit tenni a gyermekéért. Ez nagyon nem semmi…
Még csak most válaszol a legelső kérdésemre, de legalább válaszol. A válaszával viszont nem igazán tudok mit kezdeni. Mármint… ez most azt jelenti, amit gondolok, hogy jelent? Hogy lehettem ennyire hülye? A rémülettől egyszerűen képtelen voltam olvasni a sorok között, akkor sem igazán fogtam fel, amikor Carlito szó szerint kimondta. Én annyira bolond vagyok…
Fázom, lassan vissza kéne menni.
Ahelyett, hogy visszamennénk, Pierre még folytatja. Nem fejezte be. Karjaimat magam előtt összefonva dörzsölgetem a felkaromat.
- Mi? - motyogom halkan, amikor azt hiszi, őt hibáztatom azért, mert jól érzem magam. - Nem, nem, nem - csóválom meg a fejem. Félreérti az egészet. Neki ehhez semmi köze. Nem hibáztatom őt érte, magamat viszont annál inkább. - Te nem vagy hibás semmiért. - Magamat azért okolom, mert valami olyan dolog tetszik, amiről mások azt várnák el, hogy egyből ellenzem. Lucas is azt várná el, a szüleim is ezt várnák el, viszont most úgy érzem, csalódást okozom ezzel nekik. Még akkor is, ha ők nem tudnak róla.
Nem véletlen tartom tőle a távolságot, amivel a saját helyzetünket akarom megkönnyíteni, Pierre azonban ezt felülírja és hirtelen magához ránt. A következő pillanatban azonnal menekülőre fújnám, próbálom mellkasánál fogva eltaszítani magamtól, de erősen tart derekamnál fogva, így hiábavaló a próbálkozásom.
- Nem… nem bánt - füllentem halkan suttogva. Igazából nagyon is bánt. Egyrészt, mert szinte biztosra vélem, milyen kapcsolat fűzi azokhoz a nőkhöz, másrészt pedig… Nincs is másrészt. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt kimondjam. Az ujjamon lévő ékszer elég nyomós érv, amiért ezt magamban kell tartsam. De mivel elég rosszul hazudok, ezért talán Pierre sejti, hogy bánt a dolog. Amikor összeakad tekintetünk, már nem akarok elhúzódni tőle, már nem feszengek annyira a karjaiban. Lassan közelít arcomhoz, én viszont nem tudom, mit csináljak. El kéne löknöm magamtól, ellenkeznem kéne. Az lenne az elvárt. De… most az egyszer nem az elvárt módon akarok viselkedni, hanem úgy, ahogy én akarok. Akadozva, élesen szívom be a levegőt, mielőtt összeérnek ajkaink. Abban a pillanatban, amikor találkozunk, behunyom a szemeimet. Eleinte lassan viszonzom a csókot, amit már annyiszor elképzeltem, hogy milyen lehet, de aztán, ahogy hevesebben követelőzik, én is egyre lázasabban akarom elvenni, ami nekem jár. Kezeim a vállaira siklanak, testemmel neki feszülök. Bárcsak nem lenne vége ennek a pillanatnak, bárcsak itt állhatnánk a végtelenségig, és… és bárcsak ne lenne az ujjamon az a gyűrű. A csók nem tart sokáig, de ez pont elég ahhoz, hogy még többet akarjak. Olyan, mint a drog; egyszeri alkalomnak indul, de nagyon könnyű rászokni. Pierre pedig most bizonyította igazán, hogy olyan, mint a drog. Az én személyes drogom. Magam mellé engedem a karjaimat, amikor elenged. Fátyolos tekintettel fürkészem az arcát. Könnyeimmel küszködve érintem meg óvatosan a számat. Ez most valóban megtörtént? És tényleg ennyire jó volt? Egy részem bűntudatot érez miatt, a másik viszont még többet akar.
- Nem megyek el - csóválom a fejem válaszként. - De ezt már egyszer elmondtam - hívom fel rá a figyelmét, a mostani kiakadásom pedig ezen nem változtatott semmit. Egyszerűen csak túl sok volt ez így egyszerre. Felém nyújtja a kezét, én viszont csak tétován állok előtte. Ha elfogadnám, akkor félő, hogy megint kísértésbe esnék. Egy érintés is elég lenne, hogy teljesen elvegye az eszemet. A szél közben felerősödik, amitől még hidegebbnek érzem a levegőt. Mélyet sóhajtok és elindulok az ajtó felé, de mielőtt bemennénk, visszafordulok.
- És igen, szeretném, ha az anyám tervezné a ruhámat. - Úgy látszik, Pierre-nek fogalma sincs, milyen a kapcsolatom az anyámmal. Sok mindenben nem értünk egyet, sokszor azt gondolom, túl óvatos, túl sokat akar, túlságosan magasak az elvárásai, és ő is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az otthoni életemet kalitkában töltött időnek fogjam fel. Mindezek ellenére még mindig az anyám, akit szeretek. És szeretném, ha olyan ruhában sétálhatnék végig a sorok között, ami az ő keze munkáját dicséri. - Úgyhogy ezt ne vedd többet a szádra, ha lehet - nézek rá jelentőségteljes pillantással. Remélem, ezzel lezártnak tudjuk a témát, mert nagy szükségem van ezek után egy italra.

Mindig is őszinte ember voltam: ami a szívemen, az a számon. Ez viszont gyakran eredményezte azt, hogy előbb beszéltem, aztán gondolkodtam. Most is nagyjából ez történik. Szépen csendben, magamban is feldolgozhatnám, ami bent történt, de ehelyett kiviharzom és mindent Pierre-re zúdítok. Arra az emberre, aki a legkevésbé érdemli meg. Csak egy jó estét akart nekem, azt szerette volna, hogy jól érezzem magam, meg akarta mutatni a világának egy részletét, én viszont csak kiabálok vele hálám jeléül. Emiatt rosszul érzem magam, de nem tudom magamban tartani a gondolataimat, így muszáj mindent kimondanom, hogy könnyítsek magamon.
- Nem, nem - suttogom és csóválom folyamatosan a fejem, miközben ő beszél. Eszem ágában sem volt scrabble partiban gondolkodni, azért hülye én sem vagyok. - Csak… - bent tartom a levegőt és azon gondolkodom, mit mondhatnék, de egyszerűen nem jönnek a szavak. Egészen idáig úgy áradt belőlem a mondanivaló, hogy le sem bírtam állni, amikor meg nekem kéne magyarázatot adnom valamire, nem megy. - Van róla fogalmad, hogy milyen érzés abból a világból ide jönni? Van róla fogalmad, mekkora a kontraszt? Persze, hogy van, hiszen te is tudod, milyenek… De neked ez könnyű. Neked ez mindennapos - tárom szét a karjaimat. - Nekem viszont nem. Nekem ez új, nekem ez idegen, nekem ez sötét és ijesztő - magyarázom, miközben ő hátat fordít nekem. És nem, ezért nem őt hibáztatom. Igazából a szüleimet sem tudom hibáztatni érte, mert ők mindig azt tartották szem előtt, ami szerintük jó volt nekem. Ezért nem lehet őket hibáztatni, ezt nem lehet nekik felróni. Csak azt szeretném, hogy Pierre megértse, hogy ez nekem annyira, de annyira szokatlan, sokkoló és tőlem távol álló világ egyelőre, hogy nem tudom hogy kezelni.
Amikor közelebb húz magához, el akarom tolni, nem akarom minden porcikámmal a közelségét érezni. Amennyire csak lehet, szeretnék távolságot tartani tőle, de ő csak erősebben tart. Füllentek, azt mondom, nem bánt, ami azokkal a nőkkel történt ott bent. Ő is tudja, hogy ez nem igaz, és ki is mondja.
- De igen, bánt - ismétlem meg szavait beismerően. Bánt, mert ők megkaphatják azt, amire én csak vágyhatok. Bánt, mert ők valószínűleg meg is kapták és a jövőben bármikor megkaphatják. Irigy vagyok és féltékeny. És bánt, hogy látnom kellett őket. Mind a ketten csinosak, fiatalok, mindkettőnek van kisugárzása és vonzereje. Ezt még a vak is látja. Bánt, mert biztos vagyok benne, hogy őket nem akadályozza meg senki és semmi a háttérből. Bánt, mert még mindig látom magam előtt, ahogy Pierre rámosolygott mindkettőre. Bánt, mert biztos vagyok benne, hogy simogatta és forrón csókolta őket. És még fogja is.
Már nem feszengek a tartásában, eszem ágában sincs elhúzódni tőle. Pillantásunk összeakad, szemeim aztán egyre közelítő ajkaira siklanak. Először csak finoman, puhán csókol. Bizonytalanul, lassan viszonzom eleinte, de ahogy egyre tovább tart, úgy részegít meg ajkainak íze. Szinte remegő kezekkel kapaszkodom vállaiba, teljes testemmel neki simulok. Ilyet még sosem éreztem. Még sosem akartam semmit és senkit ennyire, még sosem vágyakoztam semmi és senki után ennyire. Most úgy érzem, kaptam egy szeletet belőle, de… képes leszek beérni ennyivel? Kénytelen leszek, hiszen Lucashoz fogok hozzámenni pár hónap múlva. Nem hozhatom őt sem ilyen helyzetbe, viszont… Pierre annyira más. Pierre-rel annyira más. És annyira csábító.
Miután elenged, csak arcát fürkészem, hitetlenkedve pillantok rá. Ez valóban megtörtént? Túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen. Könnyeimet nagy erőfeszítések árán sikerül visszatartanom, de ezzel tényleg feltette az i-re a pontot. Ezek után hogy fogok minden egyes nap nyugodtan mászkálni a házában? Hogy fogok a szemébe nézni? Hogy fogok Lucas szemébe nézni? Neki mit fogok mondani?
Csak bólintok, amikor tudomásul veszi, amit anyámról mondok neki. Sok mindent el lehet mondani róla, például azt is akár, hogy nem bánja, hogy a lánya nem egy egyszerű polgári családból származó valakihez fog hozzámenni, hanem egy hasonlóan vagyonos férfihoz, de ettől függetlenül őt nem szeretném a vitákba belekeverni. Bent követem Pierre-t és leülök egy szabad bárszékre, lábaimat pedig keresztbe vetem egymáson.. Felé fordulok, könyökömet a pulton pihentetem.
- Szerintem is - értek vele egyet. Még egy olyan erős akármit nem bírnék meginni. Szerintem már a szagától is rosszul lennék. A kérdésére nem válaszolok azonnal. Carlito említésére csak felhorkantok. Közelebb húzom magamhoz a poharat, mutatóujjammal a peremén lassan körözök.
- Anyámék régen mindig arra figyelmeztettek, hogy ne keverjem. - Ehhez képest a következő pillanatban már kortyolok is az italból. Jó erős, az íze sem a legjobb, de most erre szükségem van. Eltorzult arccal teszem magam elé a poharamat.
- Az a bajom, hogy kezd elmenni az eszem - nevetek fel keserűségemben. - Az a bajom, hogy olyan valamit akarok, amire még csak gondolnom sem szabadna - nézek mélyen a szemeibe. Ezzel szerintem elmondtam mindent. Igen, akartam azt a csókot. Hányszor elképzeltem már, te jó ég… Hányszor járt a fejemben a családi összejövetelek alkalmával is, hogy bár lenne pár szabad percünk kettesben, hogy bár ne csak lopott pillantások jutnának nekünk, hanem más is. Több. Felhörpintem a maradék italt, majd engedelmesen követem. Engedem, hogy magához vonjon, annak ellenére, hogy nem kéne. A tűzzel játszom és félek, hogy nagyon csúnyán meg fogom égetni magam. A zene ütemére kezdek vele együtt ringatózni. Fejemet a mellkasára hajtom, kezeimet a vállain pihentetem.
- Már ez is bőven túl van a határon - emelem rá tekintetemet. - Ez is több, mint amit szabadna. Jóval több. - A kérdésére szándékosan nem felelek. Még magamnak sem merem beismerni… Vonzalmat érzek, ez tény. De ennél többet képtelen vagyok bevallani. Ráadásul a jövőtől is tartok. Én szeretnék férjhez menni, és olyan férjet szeretnék magam mellett tudni, aki reggelente mellettem fekszik, amikor felkelek, akivel a nap végén egy pohár bor mellett tudunk beszélgetni, akivel esetleg néha összebújva megnézünk egy filmet, aki szintén szeretne családot, gyerekeket. Tudom, hogy Lucasszal az ilyen dolgokban nagyrészt közös nevezőn vagyunk, de Pierre teljesen más. Nem tudom, hogy ő ezeket meg tudná-e adni nekem.
- Mindjárt jövök, egy perc - nézek fel rá bocsánatkérő mosollyal. Észhez kell kicsit térnem, mert az agyam csak egyre tovább kattog és kattog. Olyan dolgokon, amiken nem kéne. Óvatosan elhúzódóm Pierre-től, miután elenged, tekintetemmel a mosdókat jelölő táblát keresem, amit szerencsére hamar megtalálok. A korábbi hévhez képest most óvatosan kerülgetem az utamban álló embereket, míg végül eljutok a női piktogramot ábrázoló ajtóig. Mikor benyitnék, pont akkor csapja ki az ajtót egy már ittasabb nő, akit három barátnője követ. Kihívó ruhát viselnek, mélyen dekoltált fekete ruha van mindegyiken, erős szemfestés, egy tonna pirosító és rikítóan vörös rúzs. Hangosan nevetgélve sietnek ki a helyiségből, engem pedig majdnem elsodornak. Még időben arrébb húzódom szerencsére. Az utolsó lány visszafordul, valami bocsánat szerűséget felém nyög, aztán már szalad is a másik három után. Pár pillanatig csak elkerekedett szemekkel nézek utánuk, ők pedig már négy, hasonlóan ittas férfi nyakában andalognak. Megkímélem magam a jelenet részleteitől, úgyhogy inkább ismét megpróbálkozom az autóval. Ezúttal senki nem csap majdnem arcon, sikeresen bejutok az apró, még fülledtebb helyiségbe. A fülkékhez hosszú sor áll, a kézmosóknál viszont pont kiszúrok egy szabadot, amire igazából nekem szükségem van most. A sor mellett elsétálok a kézmosóig, kezeimmel pedig a csap szélén megtámaszkodom. Lehajtom a fejemet, lehunyom a szemeimet és veszek néhány mély levegőt. Ki kéne vernem a fejemből az előző veszekedést, a vágyaimat valami rejtett zugba el kéne zárnom, mert nem tudom, meddig fogok tudni ellent mondani a csábításnak. Az a csók csak hab a tortánt… Annyira jó volt. Folyamatosan ez pörög előttem, nem tudom kiverni a fejemből. Legszívesebben újra megtenném, aztán újra és újra és újra… Nem szabadna, de annyira jó volt. Csak a lelkiismeretem és az itt is kísértő otthoniak miatt nem teszem, mert tudom, hogy helytelen. Nem tehetem ezt Lucasszal, aki igazából sosem ártott nekem, sosem bántott, akkor én miért tenném? Nem akarom megbántani, nem akarok átgázolni rajtam. Azt sem akarom, hogy a szüleim vagy bárki más ferde szemmel nézzen rám. Ettől függetlenül nagyon nehéz elnyomnom az érzéseimet, Pierre pedig csak jobban megnehezíti. Nem segít, nem kímél, ráadásul ahogy próbál közeledni… Az őrületbe fog kergetni ezzel. Viszont az is átfutott már az agyamon, hogy mi van, ha ő csak valami egyszeri dolgot akar? Azért dobjak el mindent? Hogy egy újabb név lehessek a valószínűleg már így is elég hosszú listáján? Nem, nem, azt nem lehet.
Megnyitom a csapot, megvárom, amíg teljesen kihűl a víz, amikor meg már elég hideg, mindkét kezemet alá dugom, lehajolok és alaposan megmosom az arcomat.
- Rosszul vagy? - szólal meg mellettem egy érces női hang. Csak akkor tűnik fel, hogy hozzám szól, amikor finoman vállba bök.
- Nem - csóválom meg a fejemet. Elzárom a vizet, a tükörbe nézve pedig szembesülök vele, hogy a sminkem nem vízálló.
- Pasi? - folytatja a harminc körüli nő. Fekete haja kócos loknikban omlik a vállára, piros színű rúzsa már csak foltokban díszíti ajkait.
- Igen - válaszolok némi szünet után. Ő csak sóhajt és elhúzza a száját. A falon lévő műanyag tartóhoz nyúlok, az aljából kihúzok egy papírtörlőt, hogy a lefolyt sminket és a vizet letöröljem az arcomról.
- Tőle van az a szikla az ujjadon? - kérdezi a kezem felé mutatva. Pár hosszú pillanatig a gyűrűt nézem, csak aztán válaszolok.
- Nem - nevetek fel keserűen. A használt papírt összegyűröm és a kézmosó alatti kukába dobom.
- Az szar ügy - horkan fel.
- Nekem mondod? - Kezeimet összefonom magam előtt, a nő felé fordulok, csípőmmel a mosdónak dőlök úgy, hogy ha valaki akar, akkor oda férhessen kezet mosni. Az idegen nő is felém fordul.
- Anno a férjemet a legjobb barátjáért hagytam ott - sóhajt nagyot. - Aztán rohadt nagyot koppantam, amikor rámunt - nevetgél keserűen, én pedig csöndben figyelem. - Tudod mit? Kurvára nem érte meg - vonja meg a vállát végül. - Nem akarok beleszólni, egyiket sem ismerem, de kétszer gondold át, mit csinálsz.
Némán bólintok gondolataimba temetkezve. Vajon én is így járnék? Törvényszerű lenne ez?
- Add a tenyered. - Valami után kutatni kezd a táskájában, én viszont addig is készségesen nyújtom felé jobb kezemet. Egy tollat vesz elő, a tenyeremre pedig egy számsort firkant, majd aláírja: Alexis. - Ha megunnád a pasi drámát, hívj fel - kacsint rám, elrakja a tollat, hátat fordít és elindul kifelé. Az ajtóból még hátra fordul, rám pillant jelentőségteljesen, aztán továbbáll.
Óóóó…
Leesik, hogy értette, én pedig csak bambán pislogok a nő hűlt helyére. A mai este folyamán egyre csak váratlan történések követik egymást, amik lassan kezdik túlterhelni az agyamat. Kedves volt a nő, de nem egy ligában játszunk, ez biztos. Megpróbálom gyorsan lemosni a tenyeremről a +917-tel kezdődő számot, de a tinta nem akar lejönni. Szuper. Sóhajtok, kézfejemmel utoljára megtörlöm még az arcomat, megigazítom a hajamat, aztán én is az ajtó felé indulok. A kicsi, fülledt helyiségből kilépve egy férfival találom szemben magam. Hirtelen lép elém, szinte a semmiből. Az a férfi, aki a pultnál nézett, amikor először leültünk meginni valamit. Amikor elém lép, egyik kezével megfogja a karomat. Kirántom a karomat a szorításából, ő pedig azonnal engedi ezt, a kezeit utána védekezően emeli maga elég.
- Láttam, hogy nem vagy egyedül, de nem tűntél túl jókedvűnek, és arra gondoltam, megihatnánk valamit.
Meglepetten állok a férfival szemben.
- Nem… őőő… - zavartan helyezem egyik lábamról a másikra a testsúlyomat. - Köszönöm, de nem szeretném - pillantok rá elnézést kérően, aztán megpróbálnék ellépni mellette, de elém vág.
- Csak egy ital. Abba még senki nem halt bele.
- De én nem szeretnék egy italt sem - ismétlem meg saját magamat. Higgadt vagyok, de a fickó kezd ijesztő lenni.
- Ugyan… Nem lesz semmi baj. Csak iszunk, beszélgetünk… - továbbra is negédes hangon igyekszik a bizalmamba férkőzni. Közelebb is lép hozzám, de én hátrálok. A tömegben tekintetemmel Pierre-t keresem. - Aztán ki tudja… - egyik kezével végigsimít a karomon, amitől zsigeri undor fut végig rajtam és tiszta libabőr leszek.
- Elnézést, de mennem kell - próbálom lerázni a negyven körüli férfit. Amikor megint ellépnék mellette, mrá nem csak elém áll; erősen megragadja a karomat és közel ránt magához. Ki akarom szabadítani magam, de hiába.
- Csak viselkedj szépen, jó?

Az ital után táncolni megyünk. Jó érzés az ölelésébe simulni, a közelében lenni, hozzáérni, beszívni kölnijének kellemesen férfias illatát, kezeimet a vállain pihentetni, fejemet a mellkasára hajtani. Az a fajta nyugodtság járja át a testemet így, amit Lucas mellett sosem tapasztaltam még. Ha eddig nem tapasztaltam, ezután nem is fogom… Átléptük a határokat, bőven átléptük, már így együtt táncolnunk sem szabadna. Ő a sógorom lesz, a jövendőbeli férjem öccse. Ez helytelen. Olyan érzésem van, mintha lepaktálnék az ördöggel. A táncot megszakítom, össze kell szednem magam.
Nagyjából sikerült helyre raknom a gondolataimat, de még mindig fel-felvillan előttem, ahogy eleinte finoman, aztán egyre hevesebben csókoljuk egymást. Annyira zavaros és hirtelen történt az egész. Annyira el akartam ezt kerülni, távolságot akartam tartani tőle, tisztes távolságot, de már az első percben, amikor megérkeztem tudtam, hogy nagyon nehéz lesz. Otthon még csak nem is gondolkodtam azon, mi lesz majd itt. Persze annak örültem, hogy nem csak lopott pillantások jutnak nekünk, de azt, hogy már az első este valami olyat teszek, ami miatt a lelkiismeretem sikít, a vállamon ülő angyalka fejbe ver, a másik oldalon ülő ördög viszont dörzsöli a tenyerét… legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Igazából azt sem tudtam, hogy képes leszek ezt meglépni. Mármint… Lucas bizalommal engedett el. Egészen biztosan van a fejében rólam és a hűségről egy kialakult képe, amit az előbb a tudta nélkül leromboltam. Nem, igazából még nem. De… de elkezdődött valami, aminek nem tudom, meddig leszek képes ellenállni. Nem tudom, meddig leszek képes megálljt parancsolni a saját vágyaimnak, érzéseimnek. Nem tudom, mikor jön el az a pont, amikor nem fog érdekelni senki és semmi más, csak saját magam, és el akarom venni, amit akarok. Mindig másokat helyeztem előtérbe, mindig arra törekedtem, hogy másoknak jót tegyek, ne okozzak csalódást, megfeleljek az elvárásoknak. Most viszont, ebben a mérgező világban, ahol az erkölcsök sem emelkednek olyan magasra, mint otthon, a mérce jóval alacsonyabb, ráadásul itt van a közvetlen közelemben Pierre is, aki maga a nagybetűs csábítás… egyszer el fog jönni az a nap, amikor magamat helyezem előtérbe. Remélem, minél később, remélem, változni fog a helyzet és mégse jön el az a pillanat, amikor valami olyat teszek, amivel valószínűleg az egész jövőmet egy csettintéssel tönkre teszem, de… a női megérzés ritkán szokott csalni, az érzelmek pedig egy idő után utat törnek maguknak, még akkor is, ha próbálja az ember kordában tartani őket. Tudom jól, már csak a szüleim példáján is. Nagyon kevesen tudják róluk, amit a szűk család viszont sosem fog elfelejteni. Botrány lett volna belőle, aztán válás, amiből pedig katasztrófa, úgyhogy inkább a szőnyeg alá söpörték a problémát, és mind a mai napig úgy tesznek, mintha megoldódott volna, tovább léptek volna. Nagyjából tíz éve történt valami parlamenti gyakornokkal. Mi eleinte anyámmal csak annyit érzékeltünk, hogy apám több üzleti útra megy, gyakrabban ér haza később, több a munkája, fáradtabb, kedvetlenebb, kevesebb időt tölt velünk. Egyre többször maradtak el a közös csütörtöki vacsorák. Mindig a csütörtök volt az a nap, amikor megegyeztünk, ha törik, ha szakad, együtt vacsorázunk. Apám is félreteszi a munkáját, anyám is kikapcsol egy kicsit, én pedig leteszem a tankönyveket. Anya továbbra is kikapcsolt, én letettem a könyveket, apám helyén viszont sokszor csak az érintetlen teríték volt. Aztán persze lebukott. Már sejtettük, de alaptalan vádakkal eléállni hülye ötlet lett volna. Az egyik este zuhanyzásnál kint felejtette a telefonját, anyám meg kíváncsiságból belenézett. Belenézett és megtalálta a beszélgetéseit azzal a másik nővel. Már késő este volt, én a hangos kiabálásra keltem fel, a szobájukhoz rohantam, ők pedig csak szinkronban üvöltöztek egymással. Apám azt hajtogatta, hogy szereti a nőt, anyám viszont a kapuzárási pánikra fogta. Hosszú volt a mosolyszünet, alig szóltak egymáshoz, amennyire lehet, kerülték egymást. A nyilvánosság előtt viszont eljátszották a boldog házaspárt, kézenfogva sétáltak, mosolyogtak, aztán amint nem látta senki, egyből beállt közöttük a feszült csend. Anyám nem bocsátott meg, de lezárta magában ezt a fejezetet. Apám állítása szerint, miután kiderült, azonnal szakított a nővel. Nem olyan rég viszont többször is azon kaptam, hogy elvonulva telefonálgat valakivel. “Szeretlek. Hiányzol. Bárcsak veled lehetnék. Hamarosan találkozunk.” Csak hallgatni is gyomorforgató. Már sokkal óvatosabb, mint évekkel ezelőtt, anyám pedig valószínűleg nem is sejt belőle semmit. Szerintem ez ugyanaz a nő, mint akkor, csak egyszerűen azért nem hagyja ott anyámat, mert rossz képet festene egy politikusról, ha a szeretőjével jön össze. Undorító, amit anyával csinál, de ha jobban belegondolok, akkor félek, hogy én is hasonlót fogok tenni Lucasszal. Nem akarom bántani, nem akarok ártani neki, nem akarom kivívni a haragját sem. Két tűz között érzem magam, és nem tudom, mit csináljak.
A mellékhelyiségből kilépve azzal a férfival találom szemben magam, aki nemrég a pultnál bámult. Már akkor a hideg rázott tőle, testközelből még rosszabb. Nem túl magas, így magassarkút viselve még alacsonyabb is nálam, lassan őszbe boruló haja arról árulkodik, hogy túl van a negyvenen, a szaga arról, hogy nem egy pohárral húzott le az este folyamán, karikái pedig fáradtságról, kimerültségről. A szemében lévő hamis csillogás, ami a legjobban megrémiszt; egészen biztosan nem csak beszélgetni akar, nekem viszont beszélgetni sincs kedvem. Vele nincs. Magára akarom hagyni, el akarok lépni mellőle, viszont erősen megragadja a karomat. Amikor próbálok kiszabadulni a szorításából, csak erősebben tart, a karom már szinte zsibbad. Riadtan nézek a tömeg felé, ahol nagy szerencsémre felbukkan Pierre, a sarkában két idegennel. Az egyik fickó hatalmas, leginkább egy hegyomlás jut róla eszembe, szigorú tekintete, megfeszült állkapcsai pedig még rémisztőbb külsőt kölcsönöznek neki. A következő pillanatban Pierre elrántja a közvetlen közelemből az ismeretlen fickót, aki a váratlan mozdulattól elengedi a karomat, az ő karja viszont fogságba esik, az arcán pedig látszanak a fájdalom jelei. Hátrálok egy lépést, még kicsit engem is megrémiszt Pierre hevessége annak ellenére, hogy örülök a felmentőseregnek. A Pierre háta mögött álló kisebbik férfira pillantok, aki megnyerő, ezer wattos mosolyt villant rám. A kérdésére csak bólintok, a zsibbadást és az ijedtséget leszámítva nincsen semmi bajom. Amikor elkezdik a férfi mosdó felé taszigálni az alacsony pasast, a Stefan nevű tag mellé lépek. Aggodalmasan nézem, ahogy eltűnnek az ajtó mögött, és csak az jár a fejemben, hogy mi történhet most odabent éppen. A provokatív szerzet egészen biztosan a rövidebbet húzza, de ettől függetlenül nehezemre esik levenni a tekintetem az ajtóról. Stefan óvatosan a pult felé terel, próbálja elvonni a figyelmemet, biztosít róla, hogy minden rendben lesz, de szinte meg sem hallom a szavait. Egész biztosan nem beszélgetni mentek be, ráadásul a kétajtós szekrény sem annak a fajtának tűnt, aki előbb kérdez, utána cselekszik. Leülök az egyik bárszékre, de a szemem sarkából a férfi wc-t nézem. Csak nekem tűnik úgy, vagy tényleg nagyon régóta bent vannak már? Várok az ajtó nyílására, mintha maga a messiás lenne, de egyelőre semmi mozgást nem látok. A Stefan nevű fazon önti magából a szót, mindent megtesz azért, hogy lefoglaljon, de nem tudja elvonni a figyelmemet semmivel. Amikor abbahagyja, elnézést kérően nézek rá.
- Minden rendben lesz, nem kell tovább aggódnia amiatt az ürge miatt. - Ismét megvillantja hófehér, szinte vakítóan fehér fogait. Bólogatok, elhiszem, amit mond, igazából talán attól tartok a legjobban, hogy Pierre messzire megy és valami olyat csinál, amivel túlzásba esik. Nem esik nehezére átlépni a határokat, ezt a mai este már megtapasztaltam… Nem sokkal később végre nyílik az ajtó. Megjelenik Pierre és a nagydarab férfi, az alacsony kis mitugrász viszont sehol. Pierre jókedvűen lépked oda hozzánk, én azonban nem osztozom szórakozott hangulatán. Aggodalmasan fürkészem az arcát, de sérülést nem látok rajta. Stefan egy gyors kézfogás után el is tűnik a tömegben és már a hegyomlást sem látom sehol. Erősen kifújom a levegőt, amit eddig szinte észrevétlenül tartottam bent. Kezdek szépen lassan megnyugodni, bár a szemem sarkából azért figyelem az ajtót. Érdekel, milyen állapotban vonszolja ki magát a fickó. Ahogy Pierre beszél, halvány mosoly kúszik ajkaimra, az előző incidens kezd szép lassan leülepedni bennem. Ez bárhol megtörténhetett volna, akár otthon is. Egy ilyen miatt nem szabad hagynom, hogy oda legyen az este. Igaza van, nem kell a holnappal foglalkoznom, csak a jelenre kéne koncentrálnom. Óóó, bezzeg, ha tudná, hogy már elvette az eszemet.
- Azt olvastam, hogy a High Line Parkból szép a kilátás a városra este. - A magasan fekvő, elhagyott metrósínekre épült parkról egész jól be lehet látni a várost - legalábbis a mindenttudó internet szerint. - És azt is olvastam, hogy este tízig van nyitva ilyenkor már, az pedig bőven elmúlt, szóval… - vonogatm a vállamat. - Szóval nem lenne ott senki. - Jól esne ezután egy kicsit nyugodtabb helyre menni, emberektől távol, zajtól és zenétől távol. Persze csak akkor, ha Pierre-nek nincs ellenvetése.
A szemem sarkából észreveszem, amint megint nyílik a férfi mosdó ajtaja. Az alacsony fickó lép ki rajta, hol a karját dörzsölgeti, hol a hajába túr, tekintetéből viszont süt a rettegés. Elhalad mellettünk és természetesen észrevesz minket.
- Ribanc - sziszegi fogai között, miközben botladozik tovább. Azonnal felpattanok és Pierre elé állok, mielőtt még bármit is akarna csinálni.
- Szerintem menjünk, oké? - vetem fel az ötletet és elkezdem a másik irányba tuszkolni. Az sem érdekel, ha erre hosszabb a kijárathoz vezető út, csak ne kelljen összefutni megint a kerti törpével.

Szükségem van némi térri a gondolataim rendezéséhez, meg egy kis hideg vízhez, hogy észhez térjek. Nem töltök sok időt a mosdóban, a hirtelen jött beszélgetőpartnerem sem tart fel sokáig, így pár perc után már távozom is a kicsi de zsúfolt helyiségből. Már keresném Pierre-t, hogy merre induljak, de egy fickó állja az utamat. Próbálkozik… először kedvesen, aztán már kevésbé kedvesen. Amikor egyértelművé válik, hogy a próbálkozás nem vált be, megragadja a karomat, ki tudja, milyen indíttatásból. Nem pánikolok be - legalábbis nem hosszú időre -, mert Pierre és két másik figura azonnal feltűnik a színen, ezáltal én kiszabadulok az idegen férfi szorításából. Akit Pierre Stefanként mutat be, a pulthoz terel, próbál szóval tartani, de fejben egyáltalán nem vagyok ott. Ha lenne órám, akkor valószínűleg pár másodpercenként ránéznék. Mi tart ennyi ideig? Mi történik? Mit csinálnak, aminek még nincs vége? Lábammal idegesen dobolva várom, hogy Pierre végre visszatérjen. Egy örökkévalóságnak tűnik, mire meglátom a tömegben az arcát. Félig-meddig megkönnyebbülve sóhajtok, amikor látom, hogy rajta semmilyen sérülés nincs. Elképzelni nem tudom, mit csinálhattak a másik alakkal. Ő biztosan nem úszta meg ép bőrrel. Remélem, azért nem estek túlzásba, bár Pierre-t ismerve… egyáltalán nem zárom ki az “enyhe” túlkapást. Ez a sejtésem be is igazolódik, amikor viseltes arccal, kócos hajjal, rendezetlen, össze-vissza ruházattal vonul, vagy inkább tántorog el mellettük a pasas. A megjegyzése pont elég ahhoz, hogy Pierre ismét dühbe guruljon, de szerencsére észnél vagyok és időben az útját állom. Elkezdem az ellenkező irányba tuszkolni, amit addig abba sem hagyok, amíg magától nem megy. Fellélegzem, amikor végre elég messzire kerülünk a fickótól, és már biztosra vehetem, hogy nem lesznek további jelenetek.
- Ki mondta, hogy romantikus helyre akarok menni? - kérdezek vissza incselkedve. De így, hogy külön említi… egy kis romantikus időtöltés vele kettesben nem lenne olyan rossz, ha ezzel egyébként nem olyan dolgot tennénk, amivel Lucast bántjuk. Gondok nélkül, ha nem kéne a későbbi fejleményekkel foglalkozni, ha nem lenne más is a képben… akkor nagyon jó lenne.
- Nem fázom - vágom rá azonnal, de egyúttal nem is tiltakozom. Valószínűleg az alkohol dolgozik bennem, ezért nem érzem, mennyire hűlt le az idő, úgyhogy elfogadom a zakót. - Köszönöm.
Elnevetem magam, amikor színpadiasan meghajol, ezzel pedig egészen komikusnak látszik a nemrég még mérges, dühös férfi. Érdekes, milyen gyorsan tud változni a hangulata. Közelebb lépek hozzá.
- Csak sofőrködésben vagy a legjobb? - kérdezem duruzsoló hangon, mielőtt beülnék. Néhány pillanatig fogva tartom tekintetét, csak azután mászom be az autóba. Az alkohol beszél belőlem. Ez biztos. Magamtól ilyet nem mondanék ki.
Egészen gyorsan tudunk haladni, most nincs is olyan nagy forgalom, mint délután, de azért így is szép számmal látni autókat. Főleg taxikat, azokat a tipikus, sárga taxikat. Összevont szemöldökkel, homlokomat ráncolva fordulok felé, amikor bocsánatot kér. Miért kér bocsánatot? A csók miatt? Azért nem kell. Ahogy folytatja, egyértelművé válik, mire gondolt. Csak legyintek egyet.
- Bárhol előfordulhatott volna - vonom meg a vállamat. Ha nincs ott Pierre, akkor valószínűleg most nem így állnék hozzá, de ebbe a verzióba bele sem gondolok inkább.
-Igen, ezek után egy kis nyugalom jól fog esni - bólintok mosolyogva. A hangos zene, a füstös levegő, a játékos fények egy darabig biztos jó szórakozás, néhány pohár után már nekem is az lenne, de szeretem a csöndes helyeket, egy ilyen élmény után meg kifejezetten jól fog esni valami visszafogottabb. Rosszallóan nézek rá, amikor visszaidézi a korábbi szavaimat. - Az nem a te világod, olyan helyekre meg nem szívesen rángatlak el, ahol nem éreznéd jól magad. - Egyértelműen más az elképzelésünk a kikapcsolódásról, esetleg egy péntek estéről, én pedig nem akarom helyekre elhívni, ami számára nem olyan szórakoztató.
- Az biztos - bólogatok szórakozottan. - Melyik kórházba is jársz amúgy? - érdeklődöm, hátha esetleg oda, ahol én is dolgozni fogok. Akkor kérdezés nélkül is megtudhatom az eredményeit, nem kell felesleges köröket futnunk azzal, hogy faggatom őt. - De rendben, legyen. Jöhet egy vödör diétás vacak - mosolyodok el. - És egy horror. Nem is emlékszem, mikor néztem utoljára horrort. Szerintem még gimis voltam, és az egyik osztálytársam ilyen ottalvós bulit rendezett tanulás címszóval, amiből minden lett, csak tanulás nem. - nevetgélek a saját hülye emlékeimen. Még a mai napig előttem van, ahogy ott kuporgunk négyen lányok a pokróc alatt, egyikünk sem nagyon meri nézni a filmet, mert mindannyian rettegtünk tőle, ráadásul még a villanyt is lekapcsoltuk… Másnap nehezen ment a reggeli kelés, kialvatlanok voltunk, fáradtak, ráadásul a filmtől is nagyon féltünk, de megérte. Abszolút megérte.
Egy parkolóba fordulunk nem sokkal később, viszont nem üres, sőt, pár embert is látni közel s távol is. Úgy tűnik, többen is egy kis nyugalomra vágyva ide jönnek az éjszaka közepén. Még hozzá kell szoknom, hogy egy tízmilliós városban olyan nincsen, hogy csendes, nyugodt, magányos hely. Itt mindig mindenhol vannak emberek.
- Persze, rendben - bólintok, bár nem igazán értem, miről lehet szó. Figyelem, amint kiszáll az autóból és a motorháztetőnek támaszkodik. Előrébb hajolok az ülésben, mintha így hallanám, miről van szó. Érdekel, mi lett hirtelen ennyire fontos. Hiába nyújtogatom a nyakam, egy szót sem hallok a beszélgetésből. Tudom, tudom, nem illik hallgatózni, de nem tehetek róla, kíváncsi vagyok. Átfut az agyamon a gondolat, hogy lehúzom az ablakot, de azt meghallaná. Ötletek híján sóhajtva dőlök hátra az ülésben és csak megvárom, amíg végez a hívással. Tényleg nem több öt percnél az egész. Amikor kinyitja az ajtót, elfogadom a segítő kezet, az ülésről feltápászkodva pedig megigazítom a vállamra terített zakót. Nem bújok bele, amikor Lucas hidegebb időkben rám teríti a pulóverét, kabátját, akármijét, azokba sem bújok bele, csak összefogom magam előtt. Pierre zakójával is így teszek.
- Eszem ágában sem volt - mosolygok rá olyan ártatlanul, amennyire csak tudok.
Már a kocsinál jól látható, hogy merre vannak a felvonók, Pierre egyből arra is kezd terelgetni. Meglep, hogy ilyenkor is működik, hiszen elvileg a park este tízig van nyitva. Bele sem gondoltam, hogy esetleg később itt valakinek bármi keresnivalója lenne, abba meg pláne nem, hogy a liftek ilyenkor működnének.
- Hát akkor mi? - kérdezem mosolyogva, kíváncsian, félre biccentett fejjel. Amíg meg nem kapom a választ, nem veszem le a tekintetem Pierre arcáról. Érdekel a reakciója. Talán nőkkel találkozott itt régen? Ez volt az egyik tuti biztos helye az esti randevúkhoz, amivel levette a kiszemelteket a lábukról? Látványnak nem lehet utolsó, amilyen kilátás innen nyílik a városra, az biztos - ettől pedig minden nőnek legalább pár pillanatra garantáltan eláll a szava is. Valószínűleg vannak egészen meghitt helyek is, ahol belefér egy kis romantika is, ahol nem látnak a kíváncsi szempárok, ahol el lehet bújni a fák takarásában, a lombok árnyékában, esetleg egy eldugott sarok, ahol senki sem zavarhat. A mosolyom fokozatosan fagy le az arcomról, ahogy ezek a gondolatok átfutnak a fejemen. Hogy esetleg mással romantikázott itt Pierre korábban, mást ölelt magához, más hajtotta a fejét a mellkasára, másnak a fülébe suttogott búgó hangon édes szavakat, más nőt csókolt, érintett simogatott. Ezeknek nem kéne zavarniuk, normál esetben pedig nem is foglalkoznék vele, hiszen régebben nem ismertük egymást, ezért egy szavam sem lehet, hogy anno kivel volt együtt és kivel nem. Talán azért zavar csak, azért keserít ez el, mert ők, az a nők megkaphatták, ami után én csak vágyakozhatok. Csak gondolati szinten történhet meg közöttünk, amit másokkal bármikor megcsinálhat. Plátói, ami közöttünk van, kínzóan elérhetetlen, amin a korábban megejtett csók csak ront. Ha az nem történt volna meg… Ha nem így zárja le a veszekedést, ha akkor nem von közelebb magához, nem csókol meg, én pedig nem viszonzom… Akkor nem járna most is a fejemben, hogy bárcsak ismét megtörténne, bárcsak megint elcsattanna egy legalább ugyanannyira szenvedélyes, forró csók… bárcsak most azonnal megállíthatnám, szembe fordulhatnék vele és ezúttal én kezdeményezhetnék minden következmény nélkül. Bárcsak ne lenne semmi akadálya a folytatásnak, bárcsak ne motoszkálna ott a tudatomban, hogy ezzel Lucast bántom meg, hogy ez vele szemben a legtisztességtelenebb dolog, amit csak el tudok követni. Bárcsak Pierre nem csak egy egyszeri dolgot, egy rövid futó kalandot akarnak, bárcsak tudnám, mi jár a fejében, hogy mit akar. Bárcsak kimondaná, ami a fejében jár, egyszerűen és lényegre törően, minden köntörfalazás nélkül. Nem egy előre elrendezett tánccal, nem egy máson keresztül megüzent üzenettel, hanem ő maga a szavaival, a saját gondolataival. Bárcsak ilyen egyszerű lenne… De sajnos nem az. Ez annál sokkal bonyolultabb és komplikáltabb.
A lift helyett a mellette meghúzódó lépcsőhöz lépek és azon indulok el fölfelé. Nem fog letörni a lábam, ha fel kell menni, ráadásul az alkohol is bőven dolgozik még bennem, ezért rengeteg energiát és felszabaduló adrenalint érzek, ami még egy darabig kitart. Igénylem most a mozgást, ezért Pierre sem tudna a liftek felé terelni. Ha ő akar, akkor menjen azzal, válassza a kényelmesebb utat, nem fogom visszatartani, de nekem most kifejezetten jól esik a kis testmozgást. Közel megyek a korláthoz, egyik kezemmel abba kapaszkodva lépkedek felfelé, másikkal összehúzom magamon a kölcsönbe kapott zakót. Még most sem fázom, van, ami belülről melegít, de fals érzés ide vagy oda, könnyen megfázhatok, csakhogy nem szeretnék holnap betegen ébredni. Felérve azonnal a túloldalt lévő korláthoz megyek, mert egyből magával ragad a városra nyíló kilátás; fénytenger, amerre csak a szem ellát, mozgó pontok a lábaink alatt, színes fénykavalkádban úszó felhőkarcolók. Innen látni a Hudson folyó sötét, ringatózó fátylait, amiken a Hold tükröződik vissza.
- Ez a város tényleg sosem alszik - motyogom halkan, miközben tekintetemmel a lenyűgöző fénypompában úszó városrészt mustrálom. Hiába van késő már, a legtöbb ablakban még égnek a villanyok. A teljes csöndet csak az autók dudáinak visszhangja zavarja meg, de azt hiszem, itt ez csöndnek számít. Ez hozzátartozik New York varázsához.
- Figyelj… - megfordulok, derekamat a korlátnak vetem, kezeimet magam előtt morzsolgatva, hol Pierre arcát fürkészem, hol elkapom a tekintetemet. - Ne haragudj, hogy úgy kiborultam. Én csak… nem is tudom… - kínomban felnevetek, arcomat pedig kezeimbe temetem egy pillanatra, aztán veszek egy mély levegőt és felveszem a szemkontaktust. - Csak minden annyira más, annyira új, annyira szokatlan… És annyira hirtelen történt ott mindent. - Megint átfutnak a Rouge-ban történt események; az italok, a lágy ringatózás, aztán Carlito tánca… Aztán pedig az, hogy mindezt Pierre előre eltervezte… Azt hiszem, ez verte ki igazán a biztosítékot nálam. - Nem igazán tudtam hova tenni a dolgokat - csóválom meg a fejem. - Igazából most sem tudom - nevetek fel ismét keserűen. - De nem szabadott volna így kirohannom és mindent rád zúdítani. Ne haragudj. Tudom, hogy csak egy felejthetetlen estét szerettél volna - idézem őt vissza korábbról. - Ez egyébként sikerült is - jegyzem meg mutató ujjamat felemelve. - Csak… Áh, mindegy - legyintek végül. - Ne haragudj - bocsánatkérő szemekkel pillantok rá. Őszinte a bocsánatkérésem, és tényleg nem szeretném, ha emiatt feszültség lenne közöttünk. Tudom, hogy akkor mérges volt rám, láttam az arcán a dühöt és a csalódottságot, amit a viselkedésem és a kifakadásom okozott neki. Még mindig rosszul érzem magam emiatt, hiszen ő tényleg mindent megtesz már most azért, hogy én jól érezzem magam itt. Vele. Ehhez képest én egyből letámadtam, a nem létező sérelmeimmel traktáltam és kiabáltam vele. Nem kellett volna. Ha lehetne, visszaforgatnám az időt, és egészen biztosan nem tenném meg újra. Bár… így, hogy tudom, csókkal végződik az a jelenet, talán. Mindenesetre szeretném, ha minden rendben lenne közöttünk, és az a kis közjáték nem vetne árnyékot a kettőnk viszonyára.
Kézen fogom Pierre-t és egy közeli padhoz húzom. A pad mögött apró lámpák teszik még a sötétben is láthatóvá a gondosan elültetett zöld növényzetet, az apró kis bokrok és szigetek között pedig ott vannak a régi sínek, amiken egykor még metrók közlekedtek, ma viszont már csak rozsdás dekorációként szolgálnak. Leülök az egyik kiszemelt padra, magam mellé húzom Pierre-t, aztán a fejemet a vállára hajtom. Mélyet sóhajtok, miközben a várost kémlelem.
De jó lenne, ha minden bűntudat nélkül így maradhatnánk.
De jó lenne, ha nem kéne a lelkiismeretemmel folytonos harcot vívnom.
De jó lenne, ha szabadon és következmények nélkül megcsókolhatnám.
- Pierre - felegyenesedem, úgy fordulok, hogy nagyjából szemben legyek vele, oldalammal a pad háttámlájának dőlök. - Az a csók… - kezdek bele bizonytalanul. - Nem… Nem kéne… Szóval… - nagyot nyelek, nehezemre esik összeszedni a gondolataimat, szavakba önteni meg aztán pláne. - Nem kéne beszélni róla? - Talán nem a legjobb ötlet felvetni. Sem a hely, sem az idő, sem a körülmények nem a legalkalmasabbak, de erre alkalmasabbat nem fogunk találni. Én pedig igenis beszélni szeretnék róla, mert nekem sokat jelentett. Ráadásul most még az alkohol is dolgozik bennem, anélkül viszont nem lenne ehhez bátorságom.

Éppen elég kellemetlen dolog történt ebben a bűnbarlangban ahhoz, hogy egy kicsit - vagy inkább nagyon - elvágyódjak innen. Nyugodtabb helyre van szükségem, friss levegőre és viszonylagos csöndre. Az első, ami eszembe jut, a High Line Park, amiről már sokat olvastam. Amikor a szüleimmel voltunk itt legutóbb, felvetettem, hogy menjünk el oda, de leszavaztak. Idő sem volt rá, nekik kedvük sem, egyedül meg nem akartak elengedni. Most viszont nem kell az engedélyüket kérnem semmihez, nem velük vagyunk itt.
Az utcára kiérve a szél feltűnik, de a hideg nem. Van, ami fűt belül, nem kevés erős alkohol lecsúszott az itt eltöltött idő alatt, ami elég ahhoz, hogy ne érezzem a hideget. Még csak libabőrös sem leszek, amikor kilépünk. Hiába a tiltakozás, Pierre a vállamra teríti a zakóját, ellenkezni meg nincs kedvem. Ő is legalább annyira makacs, mint én, veszekedtünk ma már eleget, szóval hagyom, hadd tegye, amit szeretne. Igazából jól esik magamon tudni a zakóját, mert így egy kicsit közelebb tudom őt magamhoz. Egészen közelről, folyamatosan érzem az illatát, amit átvett a ruhadarab - ez mosolyt csal az arcomra.
Az alkohol kicsit felbátorít, ezért pimaszul Pierre-nek szegezek egy kérdést, mielőtt beülnék az autóba. A válasz legalább annyira pimasz, mint a kérdés. Féloldalasan elmosolyodom, mélyen beszívom a levegőt. Szemeim az ajkaira siklanak, és megint elképzelem a csókot, amit nemrég váltottunk. Óóóó, kaptam én bizonyítékot, de azért… azért szívesen megbizonyosodnék megint róla. Mielőtt még bármi hülyeséget tudnék csinálni, becsukódik az ajtó. Ez elég hozzá, hogy kesze-kusza gondolataimat nagyjából helyrerakjam.
- Kösz - húzom el a számat, amikor egy hárpiához hasonlít. Ennél kedvesebb bókot el sem tudtam volna képzelni. - Nem megyünk együtt színházba - jelentem ki határozottan, kicsit sértetten. Ez a hangulat nem marad rajtam sokáig. Nem bántott meg igazából, nem veszem magamra, de neki ezt nem kell tudnia.
Bőven elég lett volna az orvosa nevét említenie, a korábbi orvosával való kis történetet igazán megtarthatta volna magának.
- A részletektől kímélj meg, ha lehet - fordulok felé szórakozottan. Nevetgélek, de belül érzem a tüskét, ami minden egyes nő említése után csak egyre mélyebben fúródik belém. Mert más előtt nem állt semmi akadály, amiért vissza kellett volna őt utasítania, mert más olyan könnyen megkaphatta őt még akkor is, ha csak alkalmakra. Mélyet sóhajtok, kinézek az ablakon, figyelem a mellettünk elsuhanó fényeket, autókat, embereket, akiknek a nagy része turista - ez egyértelmű, mert a kezükben ott a fényképező, vagy annyira felfelé néznek, hogy figyelmen kívül hagyják a többi közlekedőt.
A parkolóba érve próbálom kihallgatni azt a rövid telefonon folytatott beszélgetést, amit nekem feltétlen az autóban ülve kell megvárnom, de nem járok sikerrel. Egy szót sem hallok belőle, úgyhogy türelmesen várok, amíg Pierre végez. A beszélgetés rövid, utána egyből elindulunk a magasan fekvő park felé. A lift helyett a lépcsőt választom, még így magassarkúban is. A biztonság kedvéért azért nem engedem el a korlátot, de azért nem vagyok olyan állapotban, hogy menni se tudjak egyenesen. Attól azért még messze vagyok. Érdekel, mi vonzotta ide egykor Pierre-t, de a válasz nem olyan, mint amire elsőnek számítok. Jó, a nőkre azért számítottam, de a folytatásra nem. Meglepve, kicsit gyanakodva fürkészem az arcát, a vonásaiból igyekszem leszűrni valamit, de nem tudok. Rejtélyes, titkolózik, nem akarja megosztani a múltjának ezt a szeletét. Kíváncsi vagyok, mi lehet ennyire féltve őrzött, azonban nem erőltetem tovább, tiszteletben hagyom, hogy nem szeretne róla beszélni.
- Oké - válaszolom kurtán és bólintok egyet. Ha nem, hát nem. Ezzel nem fog megsérteni, hisz mindenkinek vannak olyan dolgai, amikről nem szívesen beszél, amiket inkább megtart magának, szeretne elfelejteni, vagy esetleg szégyell. Nem tudom, Pierre-nél melyik opció áll fenn, de nem is érdekel igazából. Nem ítélkezem, ha ő így döntött, hát legyen így.
Fent minden más. Egyből a szemben lévő korláthoz sietek, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a városra. Az épületek fényben úsznak, az autók konkrétan a lábaink alatt suhannak át, a Hudson folyón tükröződik a Hold fénye… Minden sokkal békésebb, nyugodtabb. Pont erre volt szükségem. Mély levegőt veszek, lehunyom a szemem és hagyom, hadd söpörje hátra a szél a hajamat, hadd öleljen át a hűvös levegő a zakó alatt, karcolja végig csupasz lábaimat. Erre mindennél jobban szükségem volt. Érdekes a hasonlat, amivel előáll, viszont nagyon tetszik. Illik a városra, abban pedig egyet értek, hogy aki ide jön egyszer, az itt is ragad… illetve ragad nagy valószínűséggel. Szeretnék én is itt ragadni, sőt egy rövid időre el is játszom a gondolattal. Mosolyt csal az arcomra a rövid képzelődés, a kép, ami megjelenik a fantáziámban. Kár, hogy nem maradhatok, csak arra a két évre…
Tartozom még egy bocsánatkéréssel. Egy hatalmas bocsánatkéréssel, amit szavakba önteni talán nem is elég. Még agyalnom kell, hogyan tegyem jóvá az este történéseit, mert hiába kérek bocsánatot, nem érzem sokkal jobban magam. Nem könnyít annyit a lelkiismeretemen, amennyit várnék. Annak örülök, hogy érti már, miért fakadtam úgy ki, de ettől függetlenül helytelen volt. Pont vele nem lett volna szabad így viselkednem. Amióta itt vagyok, azon fáradozik, hogy én jól érezzem magam, nekem minden a legjobb legyen, előkészült, várt, még szobát is festett miattam… én pedig még rendesen meghálálni sem tudom.
Kézen fogva húzom a kiszemelt padhoz, egy rövid időre fejemet a vállán pihentetem, aztán felegyenesedem. Belekezdenék, de nem tudom, hogy tegyem. Habozok egy kicsit. Még lenne lehetőségem elterelni a témát, másról beszélni, valami teljesen jellegtelen dologról, valami könnyed témáról, de azzal saját magamat hazudtolnám meg. Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet felemlegetni a történteket, de szeretnék róla beszélni. Megtörtént, ezen már nem tudunk változtatni. Egy pillanatát sem bánom, nem erről van szó. Még most is érzem ajkainak kábító ízét, folyamatosan pörög előttem a jelenet, és már csak a gondolatától görcsbe rándul a gyomrom, a torkomban pedig akkora gombóc keletkezik, amitől beszélni is nehezemre esik. Teljesen elveszi az eszemet, amit szeretnék az alkoholra fogni, arra a három pohár italra, ami pont három pohárral volt több a kelleténél, de felesleges. Kifogás lenne, hazugság, valótlanság, amivel csak áltatnám magamat. Egyelőre én sem vagyok tisztában vele, milyen érzések kavarognak bennem, csak azt tudom, hogy a közelében lenni szinte részegítő, hogy az érintésétől végigfut a forróság a gerincemen, hogy képtelen vagyok tiszta fejjel gondolkodni, amikor közel von magához. Annyira természetes mód ölelem át, hajtom a fejem a mellkasára vagy a vállára, mintha hozzá tartoznék. A testem egyértelműen elárulja, hogy vonzalmat érzek irányába, talán többet is, de ezt a küzdelmet még saját magammal is meg kell vívnom. Nem vagyok biztos benne, hogy mi ez, vagy hogy részéről mi ez. Végül hebegve-habogva ugyan, de felteszem a kérdést. Azonnal megbánom, hiba volt, mindketten jobban jártunk volna, ha csendben maradok, de persze én most sem tudtam tartani a számat… Elfordul, a semmibe néz. Mélyet sóhajtok, lehunyt szemekkel hajtom le a fejem, kezemmel pedig a halántékomat masszírozom. Hagynom kellett volna ezt a fenébe, csak rontok a helyzeten. Elrontom mindkettőnk estéjét, ráadásul magamban is csak tovább gondolom a dolgokat, ezzel pedig magamnak nehezítem a saját helyzetemet. Azt éreztem, jobb lesz, ha kimondom, ha rákérdezek, de nagyon rossz ötlet volt. Nem kellett volna, mert ahogy látom, olyan pontra tapintottam nála, amire nem kellett volna. Megint. Felemelem a fejem, ő viszont még mindig nem néz ide.
- Tudod mit, hagyjuk, nem is kellett volna szóba hoznom… - legyintek fejemet csóválva. Nem az első rossz ötletem volt ez a mai nap folyamán, és valószínűleg nem is az utolsó. Mindig is olyan embernek tartottam magam, aki racionálisan gondolkodik, ész érvek mentén hoz döntéseket, amiket alaposan megfontol. Ehhez képest… Pierre mellett nem tudok normálisan gondolkodni, nem fontolom meg, mit mondok ki, egyszerűen csak kibuknak belőlem a szavak. Utólag mérlegelek, amikor már késő, én pedig verhetem a fejem a falba a saját hülyeségem miatt. Teljesen elveszi az eszemet, olyan dolgokat csinálok a közelében, amiket nem szoktam és nem is kéne. Ez meddig lesz így? Két évig, amit itt töltök, minden egyes nap ilyen lesz? Vagy csak eleinte lesz ilyen nehéz? Bele sem merek gondolni, mi lesz napok, hetek, hónapok múlva. Egyelőre a mostban szeretnék élni, a pillanatot szeretném megélni, mert minden egyes vele töltött pillanat, főleg így kettesben, valami olyan, amire már régóta vágytam. Csak éppenséggel a szómenésem még az amúgy szép pillanatot is megkeseríti.
Végül visszafordul. Próbálom kifürkészni arcának minden részletét, kitalálni, mi járhat a fejében, még így a sötétben is látom az arcának minden rándulását, de ez az arckifejezés annyira idegen. Ilyennek még nem láttam, és attól félek, jobb is volt úgy. Sok gondolat felvetődik bennem: megint mérges? Megint veszekedni fogunk? Dühös, amiért olyanról szeretnék beszélni, amiről ő nem? Mély levegőt veszek, amit egészen addig bent is tartok, amíg meg nem szólal.
Nem volt véletlen az a csók. Nem bánta meg és nem is sajnálja.
Én sem sajnálom és nem is bántam meg. És én is szeretném, ha megismétlődne. Többször. Sokszor. Rengetegszer. Amennyiszer csak lehet.
Feszülten hallgatom tovább, nem vágok a szavába. Szeretném végig hallgatni, amit mond.
Folyamatosan az jár a fejemben, hogy Lucas és a többiek mit szólnának ehhez. Elítélnének, minden adandó alkalommal felrónák ezt nekem, az én számlámra írnák Lucas csalódottságát is. Sajnos jogosan. De nem akarom ezzel Pierre-t bosszantani, elég nekem folyamatosan ezen agyalni. Ráadásul ez az én gondom, nem az övé. Kettőnk közül nem ő az, aki elígérte magát valakinek, nem ő mondott igent másnak, nem ő készül májusban megházasodni, kimondani az igent, ami valószínűleg élete egyik legnagyobb hibája és legrosszabb döntése lesz. Ezeket nekem kell megemésztenem és feldolgoznom, nem neki.
Eszem ágában sem volt elhúzódni tőle abban a pillanatban, nem akartam megszakítani a csókot. Ő volt az, aki elhúzódott végül, aki véget vetett annak a pillanatnak, nem én. Pofont sem akartam neki adni. Nem, dehogy. Miért? Azért, mert megtett valami olyat, amire mindketten már régóta vágytunk? Istenem, dehogy. Megcsóválom a fejem. Semmi ilyen nem állt szándékomban, és még csak nem is bánt, hogy megtörtént.
- Nem, nem, nem bánt - mondom ki szavakkal is, hogy egyértelmű legyen számára. Egyetlen egy dolog bánt; hogy ez már azután történt meg, hogy Lucas ráhúzta a gyűrűt az ujjamra. Ez bánt csak.
Hirtelen fordul a kocka, amikor nekem szegezi azt a sok kérdést. Elkerekedett szemekkel nézek rá pár pillanatig. Nem tudok mit mondani neki. Annyiszor próbáltam már ezeket a kérdéseket magamban megválaszolni, annyiszor szerettem volna kisilabizálni, mit is akarok, mi az, amit tényleg én akarok, nem pedig, amit elvárnak tőlem a szüleim, Lucas és az egész család. Mégis mit tennék, ha egyszer a saját érdekeimet helyezném előtérbe a többiekével szemben? Önző mód, ha azt csinálnám, amit én akarok, csakis én, nem szólnának bele mások, akkor valószínűleg csak toporognék egy helyben. Egész életemben úgy éltem, úgy nőttem fel, hogy valaki megmondta, mit csináljak. Folyamatosan az írott és íratlan szabályokat követtem és követem, én ehhez vagyok szokva. Nem tudom, milyen lenne ilyen súlyú dologban a saját akaratom szerint dönteni. Sőt, azt sem tudom, hogy képes lennék-e meghozni egy ilyen döntést. Ehhez össze kéne szednem a bátorságomat, aztán viselni a következményeket. Viszont még sosem álltam olyan helyzet előtt, amikor az esetleges döntésemnek ennyire súlyos vonzata lenne. Én sem érezném jól magam, ha másokat bántanék. Sosem volt célom mások érzésein áttiporni, legalábbis szándékosan nem.
Lehajtom a fejem, kezemmel az orrnyergemet kezdem lassan masszírozni. Próbálom összeszedni magam, kipréselni valami értelmes választ magamból, de nem megy. Én akartam beszélni a csókról, én forszíroztam a témát, most mégis az én szavam akad el. Mélyet sóhajtok, felemelem a fejem, de még néhány pillanatig nem szólalok meg. Nem megy. Bármi lesz is a válaszom, azzal valakit megbántok. Valakit, aki közel áll hozzám, én pedig ebbe bele fogok pusztulni.
- Tudod, hányszor tettem fel magamnak ezeket a kérdéseket már? - kérdezem elcsukló hangon, a végén mégis elnevetem magam. - Számtalanszor. Meg sem tudom számolni, hányszor. - Kerülöm a tekintetét, csak a fejemet csóválom és a kettőnk között lévő kis rést nézem a padon. Szeretnék közelebb csúszni hozzá, az ölelésébe simulni, beszívni az illatát, a mellkasára hajtani a fejemet és mindent elfelejteni. - Még egyszer sem sikerült megválaszolni őket - vonom meg a vállam. A szemeibe nézek végül, elveszek zöld íriszeiben, a saját gondolataimat is elveszítem egy pillanatra. El kell forduljak, hogy folytatni tudjam. - Szeretem Lucast, de… - És ott az a bosszantó “de”, ami nem megy ki a fejemből. - De amikor ő megcsókol, sosem érzem azt, amit veled. Sosem szorul úgy görcsbe a gyomrom, sosem nő akkora gombóc a torkomban, sosem kapaszkodom remegő kezekkel a vállaiba - ismerem el egyre jobban hadarva, hogy még a könnyzápor előtt be tudjam fejezni. A végére akadozva veszem a levegőt, és az első könnycseppek is megjelennek, amiket gyorsan le is törlök. Mély levegőt veszek és tartok egy kis szünetet, hogy össze tudjam szedni magam. - Nem tudom, mit akarok - motyogom lemondóan, fejemet csóválva. - Nem akarok visszamenni, az esküvővel kapcsolatban is rengeteg kétség van bennem, de ha szembe megyek a többiekkel, akkor mindenki csalódni fog… És… Mik lennének egyáltalán a következmények? - tárom szét tágra mindkét karomat, aminek következtében a zakó leesik rólam és a padon landol, de nem érdekel. - Mit szólnának a szüleim? Lucas? A ti szüleitek? - kérdő tekintettel nézek Pierre-re, de választ egyébként nem várok. - Nem tudom… - csóválom keserűen a fejemet. Nem bírok tovább ülni, muszáj felállnom. - Nem tudom, mit akarok, csak azt tudom, hogy vannak terveim és álmaim, amiket Lucas meg tud valósítani - járkálni kezdek a pad előtt. - Szeretnék férjhez menni, szeretnék egy olyan férjet, aki reggelente ott van mellettem, amikor felkelek, szeretnék családot, gyerekeket, még egy istenverte kutyát is - nevetek fel hangosan. Eddig erre még nem is gondoltam, de… - Talán azt szeretem a bátyádban a legjobban, hogy ezeket valóra tudja váltani. - Ez még eszembe sem jutott eddig. Akkor ez azt jelenti, nem is Lucast szeretem? De, legalábbis eleinte nagyon szerettem. Aztán mindketten változtunk, ahogy pedig egyre jobban megismertük egymást, nyilvánvalóvá vált, hogy vannak hasonló elképzeléseink: ő is szeretne gyerekeket, egy családot, egy élettel teli házat. Mindez talán azért van így, mert Lucasszal találkoztam előbb. Ha Pierre előbb lép be az életembe, mint a bátyja… Ha ő korábban csöppen a mindennapjaimba, akkor most minden másképp lenne. Ez biztos. Akkor rá sem néztem volna Lucasra, akkor nem lennék most ekkora dilemmában.

Emlékszem, eleinte mennyire jól megvoltunk Lucasszal. Az első találkozástól kezdve minden tökéletes volt. Annyira tökéletes, hogy alig mertem elhinni, mindez velem történik. Folyton udvarolt, kedves szavakkal árasztott el, a megjelenése, a viselkedése, egyszerűen minden kifogástalan volt vele kapcsolatban. A megnyerő mosolyával, modorával és stílusával azonnal levett a lábamról. Az első pillanatban megmozdult bennem valami iránta, ami napról napra egyre erősebben dolgozott bennem. Szerettem volna minél többet a közelében lenni, minél többet találkozni vele, beszélgetni vele. Az első randevú is tökéletes volt. Vacsorázni mentünk. Azt hittem, valamilyen elegáns étterembe megyünk, esetleg olyan helyre, amit Lucas kedvel. Ehhez képest egy szálloda tetejére mentünk, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a városra. Nem volt rajtunk kívül senki, csak egyetlen megterített asztal volt a tetőterasz közepén. Meghitt estét szeretett volna, ahol nem zavarhat minket senki, ahol nem kell másokkal osztoznunk a légtéren, nincs hangzavar, sem esetlegesen kellemetlen alakok. Tökéletes estét akart, ezért úgy szervezte, hogy ezt senki se zavarhassa meg. Egy meleg, nyári este volt, a nap pont lemenőben volt, az étel kiváló volt és jót beszélgettünk. Sokszor megnevettetett, mosolyt csalt az arcomra. Annyira tökéletesnek hittem. Szinte túl tökéletes volt, hogy igaz legyen. Az érdeklődésem iránta hamar átfordult valami másba, valami sokkal komolyabba. Mindketten gyorsan közeledtünk egymás felé, az első pillanattól fogva teljesen megbíztunk egymásban. Nem szokásom ilyen hamar bízni valakiben, pláne nem feltétel nélkül, de azt éreztem, benne megbízhatok. Másnak tűnt, mint a többi férfi, ez pedig engem eszméletlen mód vonzott. Nem volt kicsapongó, nem volt modortalan, udvarias volt, és nem hordott szűkebb nadrágot, mint egy nő. Mellette az első pillanattól kezdve igazán nőnek érezhettem magam. Nem kellett tartanom semmitől és senkitől, mert mindenben számíthattam rá. Biztonságban éreztem magam, ráadásul a tenyerén hordozott. Hamar komolyra fordultak a dolgok kettőnk között. Gondolkodás nélkül vetettem bele magam a kapcsolatunkba. Rózsaszín ködben úsztam minden pillanatban, amit együtt töltöttünk. Csodálattal néztem fel rá, ő pedig olyan kedvességgel nézett le rám, amit még sosem tapasztaltam korábban. Szinte a fellegekben jártam. Anyám többször próbált lerángatni a földre, de sosem sikerült neki. Annyira boldog voltam, hogy végre olyan valaki mellett kötöttem ki, aki tényleg passzolt hozzám, aki nem csak egy férfi mellettem, hanem a társam lehet; akivel lehet tervezni, akivel gondolkozhatunk a közös jövőnkön, akinek nem félek elmondani, mit szeretnék. Mindenben közös nevezőre jutottunk, amiben különbözött a véleményünk, kompromisszumot kötöttünk. Konfliktusunk nem igazán volt, sőt, sosem veszekedtünk. Annyira boldog voltam, hogy minden tökéletesen alakul, hogy végre nekem is összejön valami, hogy végre én is találtam valakit, aki mellett jól érzem magam, akivel közös terveim vannak. Folyamatosan fülig ért a szám, folyton mosolyogtam, mindig jókedvű voltam. Aztán, ahogy telt az idő, a varázslat kezdett elmúlni, a “minden tökéletes” már csak “majdnem minden tökéletes” lett. A rózsaszín köd kitisztult, elkezdtem végre a fától látni az erdőt. Kezdtem kitalálni a fényűzés illúziójából, átláttam a cukormázon, és ebben igazából Lucas volt a legnagyobb segítségem. Ha ő nem változik meg, akkor én még mindig egy hiú ábrándot látnék, ami nem más, mint egy utópia, érzéki csalódás, amibe görcsösen kapaszkodom. Már nem töltöttünk olyan sok időt együtt, amikor pedig igen, valami olyan más volt. Egyre több szabályt állított fel, egyre inkább azt éreztem, elzár a külvilágtól. Én elhiszem, hogy azt hiszi, ezzel jót tesz nekem, de… de nem. Eleinte hímes tojásként óvott, aztán az volt az érzésem, hogy egy kalitkában élek. Egy gyönyörű, aranyból készült kalitkában, ami végig rácsos és csak egy kis ajtó van rajta, amin kiszökhetek. Ez az ajtó azonban hamar bezárult az orrom előtt, én pedig verhetem a fejem a falba miatta. Amikor megkérte a kezem… akkor még szentül hittem, hogy megjavulhat, ami elromlott, hogy minden lehet olyan, mint régen volt. Hogy egyszer megint nézhetek majd olyan csodálattal rá, mint a kapcsolatunk elején, hogy egyszer megint rózsaszín ködben fogok mindent látni, hogy az az illúzió, amibe annyira kapaszkodtam, amiről annyira el szerettem volna hinni, hogy igaz, megint visszatérhet, megint láthatom. Megint olyannak láthatom Lucast, mint régen. De ez csak egy vágyálom maradt az idő múlásával is. Amikor először bemutatott az öccsének, a gyomrom összeszorult. Abban a pillanatban, amikor megláttam, valami furcsát éreztem. Le sem akartam venni róla a tekintetemet, szerettem volna vele beszélgetni, megismerni őt. Sokszor elterelte a figyelmemet a vacsoráról, többször azon kaptam magam, hogy őt figyelem, Lucas szavai pedig elsuhannak mellettem. Az utóbbi időszakban egyre gyakrabban voltam bizonytalan kettőnkben. Még mindig szeretem, de… De nem érzem, hogy ugyanolyan lenne minden, mint régebben. Valami megváltozott. Benne is és bennem is. Pierre belépett az életembe, ezzel pedig fenekestül felforgatott bennem mindent. A sok lopott pillantás, amikor a külvilág elnémult és nem foglalkoztam semmivel, nem hallottam a körülöttem beszélgetőket, néha még az sem tűnt fel, ha valaki hozzám szólt. A közös jövő, a tervek, a közelgő esküvő viszont Lucashoz kötött. Köt. Még mindig. Alig vártam, hogy elszabaduljak onnan, alig vártam, hogy magam mögött hagyjam Franciaországot, a szüleimet, Lucast, az ottani szabályokat, az aranykalitkát. Alig vártam, hogy ne csak lopott pillantások jussanak nekünk, hanem valami más is. Ez a valami más viszont azzal jár kéz a kézben, hogy Lucast akaratlanul is bántantom kell a háta mögött. Nem szeretném, nem akarok neki ártani, nem akarok olyat csinálni, amivel eljátszom a bizalmát, hiszen ő sosem bántott engem. De… nem tudok az érzelmeimmel mit kezdeni. Amikor csak ránézek Pierre-re, a gyomrom görcsbe rándul, a szavam elakad, az érintésétől kellemes bizsergés fut át a gerincemen. Olyan reakciókat vált ki belőlem, amiket Lucas nem. Bűntudatom van miatta, rosszul érzem magam miatta, de önző mód nem állítom le Pierre-t egyszer sem, nem lököm el magamtól, nem parancsolok megálljt neki. Még azt a rohadt csókot is viszonoztam, sőt, többet is akartam volna. Ő volt, aki végül megszakította a pillanatot, nem én. Ha rajtam múlt volna, még ott csüngtem volna rajta, öleltem volna, csókoltam volna, amíg bele nem szédülök. Teljesen elveszi az eszemet olyan módon, ahogy Lucasnak sosem sikerült. Annyira egymás ellentétei, annyira különbözőek, teljesen más világban élnek… Eddig azt hittem, ami otthon van, az az én világom, oda tartozom, ott kell lennem, díszelegnem, színészkedve mosolyogni a fogadásokon, mindenkivel kedvesnek lenni. Még csak egy napja vagyok itt, de már annyit tapasztaltam itt, megízleltem a szabadság édes ízét, ami ijesztő és rémisztő, ismeretlen, idegen, számomra teljesen új, de mégis vonzó és csábító, mert ez Pierre világa, mert ez Pierre maga.
Szeretnék beszélni a csókról. Tudni akarom, neki mit jelentett, hiszen mégis ő volt a kezdeményező. Jelentenie kellett valamit. Éreztem rajta, hogy jelentett valamit. Ahogy közelebb húzott magához, ahogy szorított, tartott, ahogy egyre hevesebben csókolt, amíg levegőért nem kellett kapnunk… Nem kellett volna felhoznom a témát, most nem. Látom rajta, hogy ő nem akar róla beszélni, de ennek ellenére válaszol. Ezek szerint nem csak számomra jelentett valamit. Nem bántam meg, egy pillanatra sem gondoltam arra, bárcsak ne történt volna meg. Most is arra gondolok, bárcsak ismét megtörténne. Ha lenne rá lehetőségem, megtenném. Ha lenne hozzá bátorságom, megtenném.
Nehezen válaszolok a kérdésére, mert erre nincs egyszerű válasz. Hogy én mit akarok? Kit érdekel az? Kit szokott az érdekelni? Nagyjából senkit. Sok mindent szeretnék, sok mindent szeretnék megtenni, elvenni, megcsinálni, de nincs rá módom. Meg kell felelnem az elvárásoknak, a szüleimben és a Lucasban kialakult képnek, még akkor is, ha ezzel valami - valaki - olyanról kell közben lemondanom, ami pokoli fájdalmat okoz. Végül összeszedem kusza és zavaros gondolataimat, aztán szavakba öntöm. Őszinte vagyok, a szavak csak jönnek, megállíthatatlanul jönnek, én pedig azon kapom magam, hogy vékony fátylon át pillantok Pierre-re. Könnyek csordulnak ki szemeimből, már nem tudom visszatartani a patakokat. Letörlöm őket ugyan, de helyüket újabbak veszik át. Valami olyat szeretnék, amit nem szabad, ami tiltott, amit nem kaphatok meg. Csak vágyhatok rá, ez a kín viszont egy idő után fel fog őrölni. Nem tudom, meddig fogom ezt így kibírni, de nem vagyok elég erős ahhoz, hogy két évig minden nap elmenjek mellette anélkül, hogy ne fordulnának meg bűnös gondolatok a fejemben. Milyen lenne vele? Milyen lenne vele lenni? Milyen lenne egy nap mellette ébredni az ágyban? Milyen lenne este az ő nevét ismételgetni? Milyen lenne most azonnal megcsókolni?
Amikor feláll és közelebb lép, a vállamra helyezi a leesett zakót, én azonnal hozzá simulok. Kabátja alatt ölelem át szorosan, olyan szorosan, amennyire csak tőlem telik. Nem akarom elengedni, sem most, sem máskor. Bárcsak vele találkoztam volna előbb.
A jelenlegi helyzetnél csak a válasza keserít el jobban. Mintha az amúgy is belém döfött kést most jól megforgatná a mellkasomban, hadd fájjon még jobban. Bárcsak azt mondaná, ő is valóra tudja váltani az álmaimat. Ha nem, akkor hazudja azt, az isten verje meg, neki még azt is elhinném! Hagyom, hogy hátrébb lépjen. Elengedem, kezeimet pedig összefonom magam előtt a zakó alatt. Némán állok, a szél néha a hajam alá kap, de az arcomon végiggördülő könnyeket nem szárítja fel. Lehajtom a fejem, csalódottságomban a földet nézem. Amikor a korláthoz lép, nem fordulok utána. Továbbra is egy helyben állok, csöndben, minden szó nélkül. Szavait meg sem hallom, csak az visszhangzik a fejemben, hogy ő nem tudja valóra váltani az álmaimat. Szomorúan nézek rá, amikor visszalép és finom csókokat hint mindkét tenyerembe.
- Pierre… - remegő hangon ejtem ki nevét ajkaimon. Miért csinálja ezt? Miért nehezíti meg még jobban? Szándékosan okoz még nagyobb bűntudatot? Talán tényleg ideje lenne lezárni ezt a napot. Hosszú volt, fárasztó és nyomasztó. Ráadásul még csak az első, de már ilyen mélységű témát sikerült kiveséznünk, a hangulat pedig nincs éppen a tetőfokon. Sóhajtok és bólogatok. Szeretnék lefeküdni, aludni és egy kicsit elfelejteni, hogy ez a beszélgetés megtörtént.
- Inkább egy másik nap - csóválom meg a fejem keserűen. Egy pillanatra Pierre-re nézek, próbálok valami mosolyszerűséget magamra erőltetni, de nem igazán sikerült. Nincs kedvem sem fagyihoz, sem filmhez. Csak legyen már vége ennek a napnak.
A kocsiban nem szólok hozzá, a fejemet az ablaknak döntöm. Nincs mit mondanom neki. Amit lehetett, elmondtam. Őszintén. Nem tudom, mit értett meg belőle és mit nem, nem tudom, mit szűrt le belőle, hogy a kimondatlan szavak mennyire jutottak el hozzá… Két évet valahogy ki kell bírnunk egymás mellett. Ráadásul májusban hozzámegyek Lucashoz, ami nagyban meg fogja nehezíteni az itt eltöltött időmet. Mi lesz napok, hetek, hónapok múlva? Holnap hogy fogunk felkelni? Mintha mi sem történt volna? Vagy csak elmegyünk egymás mellett, kerülgetjük egymást egy darabig, amíg valamelyikünk abba nem hagyja a gyerekes játékot? Belegondolni is félek. Azt szeretném, hogy minden rendben legyen, hogy ne legyen súrlódás köztünk, de az, hogy az első napomon egyből idáig jutottunk… alaposan borít minden előzetes elképzelésemet.

Elrontottam ezt az estét, efelől nincs semmi kétségem. Minden olyan jól indult még a vacsoránál, aztán Pierre házánál is, de azon a szórakozóhelyen valami elszakadt nálam. Kifakadtam, kiabáltam vele, olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amiket nem lett volna szabad. Utána megváltozott az egész este hangulata. Ahelyett, hogy jól éreztük volna magunkat, iszogattunk volna, táncoltunk volna, veszekedtünk. Sajnálhatom, bánhatom, de ez még nem változtat a tényeken. Magamnak köszönhetem, hogy így alakult az este, hiszen kettőnk közül én voltam az, aki elindította a lavinát. Most pedig… Nem is tudom, most hányadán állunk. Komoly dolgokról beszélgetünk, fájdalmasan őszintén. Nem kéne, nem helyes vele ilyenekről beszélgetnem. Vőlegényem van, ráadásul lassan itt az esküvő is. Mégis meg kell vele osztanom a gondolataimat, hát így is teszek. Szeretnék valamelyest javítani a helyzeten, de nem sikerül. Sőt… talán rontok is rajta. Hogy kéne ezt jól csinálni? Hogy kéne mindent egyszerre jól csinálnom, hogy mindenkinek megfeleljek? Nem szeretnék senkit sem megbántani, de valaki sérülni fog, bármit is teszek. Szeretném azt tenni, amivel a legkevesebb embernek ártok, amivel a legkevesebb embernek okozok csalódást, de akkor maradnom kéne a szerepemnél, szó nélkül hozzá kéne mennem Lucashoz, a jövőben pedig játszhatnám a díszfeleséget. Ezt viszont nem akarom. Abban az esetben, ha másként döntök, úgy viszont sokakat bántok meg. Melyik karomat vágjam le? Van itt egyáltalán jó döntés? Kezd az az érzésem lenni, hogy nincs. Bármit is teszek, rosszul fogok kijönni belőle.
Némán, szavak nélkül lépkedek mellette a lépcsőn lefelé. Elfogytak a szavaim, nem tudom, mit mondhatnék még ma neki, ami nem ront a már amúgy is eléggé elfuserált helyzeten. Össze-vissza kavarognak a gondolatok a fejemben Lucasról, Pierre-ről, a családunkról, a szüleimről, az esküvőről, a szépen megtervezett, biztos jövőmről, a következő évekről, de ezeket megtartom magamnak. Hagyom, hadd húzzon közelebb magához; nekem is jól esik, még akkor is, ha tudom, ennek véget kell vetnünk. A nap végéhez közeledünk, egyre közelebb vagyunk ahhoz a pillanathoz, amikor nem fogjuk már egymást érinteni, ölelni. Holnaptól muszáj sokkal jobban uralkodnom saját magamon, nem engedhetem meg magamnak az ilyen helyzeteket. Nem hagyhatom, hogy elvegye az eszemet, nem gyengülhetek el ennyire mellette. Tartanom kell magam, hiszen van valaki, aki ezt otthon elvárja tőlem. Nem mehetek szembe az árral, különben annak beláthatatlan következményei lesznek. Távolságot kell tőle tartanom, még akkor is, ha bele fogok pusztulni. Hogy ez hogy fog menni? Nem tudom. Talán kerülgetni fogjuk egymást a házban, talán úgy fogunk tenni mindketten, mintha mi sem történt volna. Már csupán egy fedél alatt lenni is vele megterhelő lesz; ott lesz a közelemben, látni fogom rendszeresen, nap mint nap egy levegőt fogunk szívni. Az lenne a legjobb, ha fognám magam, kivennék egy lakást, és akkor legalább nem kell kerülgetnünk egymást folyamatosan. Csak ezt sem anyámék, sem pedig Lucas nem engedné. Anyámék valószínűleg infarktust kapnának már az ötlet hallatán is, Lucas pedig bízik Pierre-ben és abban, hogy ő majd vigyáz rám. Szóval, azt hiszem, valahogy meg kell oldanunk az együttélést, különben mehetek haza, erre pedig végképp nem vágyom. Végre elszabadultam onnan, végre más közegben vagyok, más emberek vannak körülöttem, nem vagyok bezárva folyamatosan, nem liheg valaki a nyakamba, nem szabják meg azt is, hogy éppen jobbra vagy balra lépjek. Nem, biztosan nem megyek haza. De… akkor mégis mi lesz holnaptól? Inkább elhessegetem a gondolatot, nem akarok előre ezen kattogni. Majd holnap meglátjuk. Holnap kiderül.
Az autóban csöndben ülök, meg sem szólalok. Figyelem a mellettünk elsuhanó épületeket, a lerácsozott kirakatokat, a fényárban úszó bárokat, a szórakozó, hangosan nevetgélő embereket, a kukásokat, akik éppen összeszedik a járdára kidobált fekete zsákokat.
Talán rossz ötlet volt idejönni. Otthon kellett volna maradnom a fenekemen. Ott is tudtam volna dolgozni, ott is vannak kórházak, ráadásul akkor nem lennék most ebben a helyzetben, amikor úgy érzem, két tűz közé kerültem. Az egyik oldalon ott van Lucas, aki a biztonságot és az álmaim megvalósítását jelenti, a másikon pedig ott van Pierre, aki valami teljesen újat, ismeretlent, hívogatót és csábítót kínál. Vele semmi sem lenne biztos, mellette mindenről le kéne mondanom, ami eddig az életem része volt. Vele tervezni sem tudnék, nem úgy, mint Lucasszal. Pierre sokkal kiszámíthatatlanabb, ráadásul az életvitele is teljesen más. Azt sem tudom, hogy egyáltalán működne-e kettőnk között. Annyira különbözőek vagyunk, annyira más az ő világa, mint az enyém. Nem érzem magam az ő életébe valónak, de egy belső hang pedig pont azt mondogatja, hogy de igen, illenék az ő világába, mert legalább az én szemem is felnyílna kicsit. Az egyik oldalon ott a kényelem, a biztos jövő, az álmaim megvalósítása, egy család reménye, a másikon pedig a rengeteg kérdőjel. Sosem voltam az a fajta, aki kockáztat. Igazság szerint még sosem kockáztattam semmiben. Félek a rossz döntések következményeitől, félek attól, hogy azokat a következményeket nem bírnám elviselni. Sokszor - mindig - a könnyebb utat választottam eddig, legyen bármiről is szó, mert az volt a biztos. Nem szeretem a kétségeket, a bizonytalanságot, ha valami a levegőben lóg. Pierre mellett valószínűleg azonban pont ezekre kéne számítsak. Annyi minden szól ellene, ha józan ésszel végiggondolom. Én pedig mindig az eszemre gondolok. Ha viszont az érzelmeimre hallgatnék… Ha nem az eszemmel döntetnék, hanem a szívemmel, akkor viszont nem érdekelnének a kontra érvek, nem érdekelne, mennyi minden szól ellene vagy mellette. Akkor csak ő érdekelne, és a saját boldogságom. Nem érdekelne, ki mit szólna otthon hozzá, nem érdekelne Lucas csalódottsága, sem a szüleim és az ő szülei meglepettsége, sem a sokk, amit okoznék, sem semmi, ami őket érinti ezzel kapcsolatban. Az érdekelne, hogy nekem jó legyen. Hiú mód a saját boldogságomat helyezném előtérbe, ha a szívemre hallgatnék. Nem tudom, hogy ezt meg fogom tudni-e tenni. Számomra ez hatalmas lépés lenne. Ismeretlen vizekre eveznék, és félő, hogy azonnal belefulladnék.
Gondolataimból akkor térek vissza a való világba, amikor leáll a kocsi motorja. Magam elé nézek és a házat látom. Pierre segítségével kiszállok az autóból, összehúzom magamon a zakót, amíg beérünk, mert már igencsak hideg van, vagy belőlem ment ki az alkohol és kezdem reálisan érezni, mennyire hideg volt eddig is. Amikor belépek a nappaliba és a fényár elárasztja az egész helyiséget, a lélegzetem is eláll egy pillanatra. Lassan indulok meg beljebb. Értetlenül nézelődöm, hiszen virág borít mindent, amerre csak a szem ellát. Mindenhol lila virágok díszítik az egész házat. De nem csak a virágok tűnnek fel; szinte arcon csap az illatáradat, ahogy beljebb kerülök. Mélyet szippantok a levegőből, hogy jobban érezzem a kellemes egyveleget. Kérdőn pillantok Pierre-re, amikor szembe fordít magával. Nem értem, mi ez a sok virág, amerre csak a szem ellát. Szemeimet lehunyva hajtom bele arcomat a tenyerébe. Jól esik az érintése, a finom cirógatás, ez a kis gyengédség. Csak akkor nézek rá megint, amikor beszélni kezd. Lassan csóválni kezdem a fejem. Nem haragszom semmiért, nincs is miért bocsánatot kérnie, nem bántott meg semmivel.
- Nincs miért bocsánatot kérned - suttogom halkan, mikor közelebb hajol. Elveszek a tekintetében, abban az igéző szempárban, azokban az íriszekben, amikben legszívesebben minden másodpercben elvesznék. A szavait meg sem hallom, egyszerűen csak a világ legtermészetesebb módján, mintha ez lenne a megszokott, a normális, a mindennapi, viszonzom a csókot. Karjaimat nyaka köré fonom, közelebb lépek, minden porcikámmal hozzá simulok, amíg ki nem bontakozik ölelésemből. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy elhúzódom. Ez lett volna az utolsó csókunk? Az nem lehetséges. Nem lehet így vége valaminek, ami igazából el sem kezdődött. Legszívesebben utána kapnék, marasztalnám, de semmi értelme. Jobban tesszük mindketten, ha nyugtázzuk a napot. Megvárom, amíg becsukja maga mögött az ajtaját, csak utána indulok el én is a szobám felé. Lassan csukom be az ajtót, hátammal nekidőlök és lecsúszom egészen a padlóig. A mai este jár a fejemben; alakulhatott volna másként is. Maradhattunk volna a Rouge-ban, de akkor nem beszéltünk volna őszintén az érzéseinkről. Azt hiszem, ennek így kellett alakulnia.
Pár perc ücsörgés és gondolkodás után elvonszolom magam az ágyhoz, lerúgom magamról a cipőmet és bebújok a takaró alá. Az oldalamra fordulok és olyan kicsire húzom össze magam, amennyire csak tudom. Itt van a másik szobában. Annyira közel van, csak pár méterre… De az este után sokkal elérhetetlenebb. Ennek nem szabadna ennyire fájnia, hiszen a bátyjához készülök feleségül menni. Nem kéne ennyire pokolian kínoznia, hogy szó nélkül vonult el a szobájába, hogy az a csók egy lezárás volt. Most egyedül vagyok, nem kell visszatartanom a könnyeimet egy pillanatig sem. Nem kell erősnek mutatkoznom, színlelnem, hogy semmi bajom, úgyhogy nem is teszem. Hagyom, hadd potyogjanak csukott szemen keresztül is a könnyeim, amíg el nem nyom az álom.