Elég gyorsan rádöbbentem, hogy mekkora hiba volt elgyengülni, és engedni az önsajnálatnak. Pedig az ilyesmi egyáltalán nem volt rám jellemző, ahogy az ilyen mértékű ostobaságok elkövetése sem. Most azonban pontosan olyan lettem, mint egy elcsépelt vígjáték még elcsépeltebb főszereplője. Természetesen egy szakítás bárkit megviselne, ezt a tényt senki nem vitathatja, de nem az a megoldás, hogy máris Vegasig fut az ember. Nekem persze minderre nem lett volna elég a félretett pénzem, így kivételesen a nagyapámhoz fordultam, aki vonakodva bár, de kisegített. Bizonyára az volt az ő fejében is, hogy megfontolt, érett nőszemély vagyok és nem követek el ostobaságokat szinte soha. Ennyit pedig igazán megtehetett értem, főleg úgy, hogy máskor nem kértem a vagyonából. Még akkor se nagyon akartam elfogadni, amikor önként adta volna. Mondjuk úgy, hogy én nem vagyok az a másokon élősködő típus, és ez jól is van így. Név és hatalmas vagyon ide, vagy oda. Nem engem illetett meg. A lényeg, hogy miután Brice és köztem véget ért ez az akármi, ami volt, meg sem álltam a reptérig. Ki kellett eresztenem a gőzt, le kellett higgadnom, és összeszedni a széthullott önbecsülésem apró kis darabkáit. Lehetne ennél pazarabb módja, mint átbulizni két napot a legmenőbb kaszinókban, és szórakozóhelyeken? Jelenleg nem tudtam elképzelni jobb módszert a gyász feldolgozására, amit a kapcsolat vége okozott bennem. Nagyjából öt órája lehettem a városban, de máris nehézkesen támasztottam a pultot, rég nem voltam már szomjas. Egyik koktél a másik után csúszott, a vacsora pedig az volt, amit még a repülőn utoljára bekaptam. Szokásomtól eltérően alaposan ki is csíptem magam, volt itt koktélruha, és tűsarkú cipők. Minden, ami csak kellett egy hozzám hasonló fiatal nőnek ahhoz, hogy jónak érezze magát a bőrében, és megkapja azt a figyelmet, ami egy kicsit feltornázhatta az ingatag egóját. Az kövezzen meg, aki még soha nem érezte úgy, hogy erre lenne szüksége ahhoz, hogy jobban érezze magát. - Üdv! Kérnék még egyet abból, amit az előbb ittam! – igazából fogalmam sem volt róla, hogy mi volt az, mert a pultos keverte direkt nekem. Valami olyat kértem, ami elég erős ahhoz, hogy üssön – nem mintha szükségem lett volna rá mostanra -, de mellé még finom is, hogy könnyebben lecsússzon a torkomon. Van az a szint, amikor már semmi nem számít. Én elég erőteljesen közelítettem felé, már a nyelvem is többször összeakadt, ahogy próbáltam méltóságteljesen ülni a bárszéken. Elég magas volt, én meg imbolygó, szóval egyáltalán nem volt könnyű feladat számomra az, amit máskor játszi könnyedséggel tudtam abszolválni. - Hány óra van, hogy ennyire fogynak itt az emberek? – könyököltem fel, bedobva a számba néhány szem mogyorót, ami a pultra kirakott tálban hevert. - Fél kettő, kisasszony! A többség valamelyik szórakozóhelyre ment tovább. – tájékoztatott az elegáns ruhát viselő srác. Így már teljesen világos volt, talán nem a szálloda bárja a legmegfelelőbb hely, ha ki akarja rúgni az ember lánya a ház oldalát. - Köszi az infót! – kacsintottam rá, valószínűleg elég groteszk látványt nyújthattam a mutatvánnyal, ahogy jó fejnek akartam tűnni. Most már nagyon is jó ötletnek tűnt, hogy én is tovább álljak, mert itt meghalni látszott a hangulat.
Thomas Hobbs, igazi hamisítatlan amerikai álomgyerek, aki harminckét éves korára úgy döntött, hogy feladja addigi megszokott agglegény életét, és megnősül. Három éve jegyezte el a kissé jellegtelen, de alapvetően nagyon okos barátnőjét, és most úgy döntött ideje megállapodni. Megvan minden ahhoz, hogy az álomgyerek majd álomcsaládot alapítson. Harvardi diploma mindkettejüknek, jól fizető magán belgyógyász praxis az Upper East Side-on, és egy mutatós lakás a Central Park déli csücskén, nyaraló Rhodes Island-en, és két drága luxus sportkocsi. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mire várt eddig? Mondjuk hibáztatni nemigen lehet, mert az ember nem adja csak úgy a fejét nősülésre egyik napról a másikra. A normálisabb fajta legalábbis. Thomas Hobbs azóta a barátom, mióta együtt toltuk a lábbal hajthatós biciklit még pelenkásként. Szóval nagyon régóta. Nem is volt kérdés, hogy a klasszikus vegasi legénybúcsú egyik oszlopos szereplője leszek. Az már más kérdés, hogy ettől azért valami izgalmasabbra vágytam volna. Nem arra, hogy már éjfélkor véget ér az egész, és mindenki aludni megy. Milyen legénybúcsú ez? Na persze nem azt mondom, hogy olyan Másnaposok félét kellene tolni, de ettől függetlenül akár reggelig is tarthatott volna. Helyette a recepciós bigét fűzögetem már vagy fél órája, aki lazán lekoppint. Előtte persze a szobakártyámat egy helyes kis sárga papírzsebkendőbe csomagolja, ami a telefonszámát rejti. Reggel hatkor végez. Ez van még ráírva, meg az, hogy itt mindenhol kamerák vannak, és ha megszegné a szabályzatot kirúgnák.Mosolyt villant. Én meg viszontvillantok. Ígéret nélkül persze, mert reggel hatig én biztos nem várok egyetlen nőre sem, Vegasban meg főleg nem. Helyette úgy döntök, hogy útba ejtem a hotel bárját, ahol felhajtok pár pohárral, aztán belevetem magam az éjszakába. Éjfélkor indul az élet, nem akkor ér véget. Bár errefelé tulajdonképpen soha nincs vége az éjszakának, még akkor sem, amikor már világos van odakint. Vegas, akárcsak New York igazából soha nem alszik, és az embernek az az érzése, hogy az egész város valami masszív insomniával küzd. A bár még tele, mindenki éppen készülődik az indulásra. Beszélgető párok, néhány fickó, aki hozzám hasonlóan nézelődik vagy egyszerűen csak bámul ki a fejéből félig már elázottan. Van néhány igen mutatós bőr is a pult környékén, de egyelőre nem oda megyek, hanem az egyik magányosan üldögélő szöszkét veszem célba. Azt hiszem rosszul mértem fel a terepet, mert már alaposan leitta magát, de olyan szinten, ami már nem szórakoztató, sokkal inkább kínos. Van az a fajta nő, aki a spiccesség vagy részegség ezen fokában egészen elviselhető, sőt még engem is ránt magával. És van az a fajta aki az egész bánatát, depresszióját öt perces gyorstalpalóval önti rám. Ez a hölgy az utóbbiak táborát erősítette, noha ez nem volt ráírva a homlokára. Igaz nem is a homlokát néztem, hanem azokat a világbajnok virgácsokat, amiket szépen, mutatósan átvetett egymáson.Sajnos az ész kívülről nem látszik. - És akkor egyszerűen kib..kidibi...kibidot...érted?Kibididibooo…- akad a nyelve rendesen, és nem nagyon tud már beszélni. Pedig vagy tíz perce löki a süketet kitartóan, én meg hallgatom, lelkességet mímelve. Mondjuk egyre nehezebben. - Kidobott. Értem. Hoppá, hoppá!- kapom el, amikor kis híjján már az ölemben landol, amint előre bukik. - Bocsiiiii nem akartam semmit.- vigyorog, és innen közelről nézve a látvány visszataszító. Elmaszatolódott smink, össze-vissza álló szemek, akkora pupillák, amivel gyerekeket lehetne rémisztgetni. -Semmi baj.- persze baj, és nagyon is remélem, hogy nem akart semmit, mert most már én sem. Ez a nő túl részeg ahhoz is, hogy egyáltalán felfogja amit mondok neki. Én pedig nem vagyok egy állat, hogy matt részeg csajokat fűzögessek és cipeljek ágyba.Intek az egyik ajtónál lődörgő hotel akalmazottnak, aki közelebb sétál. A zsebemből előhúzok egy ötdolcsis bankjegyet, majd a hölgy táskáját a kezébe nyomom, és megkérem, hogy vigye fel a szobájba, bárhol is legyen az. Nem vagyok egy grál lovag, és nem szokásom öt dollárokat lengetni minden vegasi részeg nő után, de….de azok a lábak még mindig bombasztikusak, és lehet fél órán belül megjelenik majd valaki, akit nem fog érdekelni mennyire részeg a csaj. Én is az vagyok, ettől még észnél vagyok annyira, hogy oda tudjak erre figyelni. Megigazítom magamon a zakót és az inget, majd úgy döntök, hogy most már ideje nekem is annyira leinni magam, hogy ne akadjak fenn azon, ha egy csinos nő süketel a közelemben a semmiről. Újabb fél óra, mire legurítok pár pohárkával és szinte fel sem tűnik, hogy szépen lassan kiürül a bár. Már csak néhányan maradunk itt, hozzám hasonlóan tompuló lelkesedéssel és sűrűn emelgetett poharakkal. Mintha annyira lúzerek lennénk, hogy már más szórakozás nem is jut ebben a fényes és nagyon is lüktető városban, csak az, hogy az alkoholt párologtassuk a kristálypoharakból. Mire a füstben tekergő bár órájára pillantottam már jócskán elmúlt egy óra, én pedig éppen olyan nyúzott és kissé talán kapatos voltam mint nemrégiben az a szöszi akit felvitettem a szobájába. Na mostmár azt hiszem vagyok olyan pofátlan állapotban, hogy az ilyesmi ne érdekeljen. Már egy ógörög vérfertőző melodrámát is képes lennék majdhogynem rezzenéstelen arccal végighallgatni, anélkül, hogy menekülni szeretnék. A pult másik végénél egy fekete hajú csaj támasztja hozzám hasonlóan a pultot, és az elegáns bárpultossal beszélget. Ide nem hallatszik el mit mond, már csak a kikért italt látom. Én is újratöltetem az enyémet, majd megmarkolva a poharat odasétálok a nő mellé, és a mellette lévő bárszékre pillantok, majd lepakolom a poharamat a pultra és odaülök. - Üdv! Megkérdezhettem volna, hogy szabad ez a hely, de mivel senki nem ült rajta elég könnyen kitaláltam, hogy az. Már csak az a kérdés, hogy jön ide vissza valaki, vagy maradhatok még? - vonom fel a szemöldököm vigyorogva. Kissé előrehajtom a fejem, hogy jobban megnézzem magamnak a csajt. Csinos pofi, ami úgy elázott mint az esőn hagyott macska, de kifejezetten jól állt neki. Meg őszintén én sem voltam már olyan állapotban, hogy ez egy percig is számítson. - Hajnal fél kettőkor egyedül egy hotel bárjában nem éppen a legjobb program itt Vegasban egy ilyen csinos nőnek. Felültetett valami szerencsehuszár aki inkább a félkarú rablót húzogatja helyetted? Esetleg egyedül jöttél ide?- piásan általában próbálok a jólneveltség határain belül maradni, de ezek a határok eléggé kitolódnak ilyenkor. Meg ha túl soknak talál majd elhajt. Az előtte lévő mogyorós tálkára pillantok, majd én is odanyúlok és egy pár szemet a számba dobok, felkarommal támaszkodva meg a pult szélén, és fél oldalról a nő felé fordulok. - Én egy legénybúcsúra jöttem, ami olyan tíz körül bezárt. Igen...tíz körül csucsukálni mentek, bárányokat számolni, tököm se tudja. De hát ez mégis Vegas!- mutatok körbe a kiürült báron, ahol rajtunk kívül még jó ha öten vannak. Szóval nem éppen a legjobb helyszínnel példálózok, szóval kicsit röhögve meg is csóválom a fejem. - Úgy értem ez is Vegas, de nem az izgalmasabb része. Amúgy Devon vagyok.- nyújtottam a kezem felé, már ha elfogadta. Tudom, tudom, a nőnek illik először, de két piás embernél már azt hiszem minimálisan számít csak az illem. - Figyelj! Úgy terveztem, hogy megpattanok innen. Keresek valami olyan helyet ahol érdemes múlatni az időt, mert ez most már leginkább egy elhagyatott nyugdíjas klubra hasonlít.Ahogy látom rád is rád férne egy kis friss levegő, meg valami pörgés, mielőtt felfalod a mogyoróstálat is, és kikeverteted az összes létező koktélt szerencsétlen gyerekkel itt.- biccentettem a pultos felé. Vártam, hogy most elhajt vagy elfogadja a meghívást, és ha már így alakult, akkor csinálunk egy felejthetetlen éjszakát. Én benn lennék. Elnézve a csajt, a külső adottságai mindenképp megvannak ahhoz, hogy a számolatlan mennyiségű pia után is még emlékezzek rá másnap. Apám! Dögös! Határozottan az.
Már magam sem voltam teljesen biztos abban, hogy mennyire volt jó ötlet Vegasba jönnöm, de amikor elindultam, a világ legjobb tervének látszott. Tökéletes módszernek arra, hogy kieresszem a gőzt, és túl essek ezen a fránya szakításon. Azt se tudtam volna megmondani pontosan, hogy miért viselt meg ennyire, hiszen nem voltunk együtt olyan sokáig Brice-szal, és még csak szerelmes sem voltam belé. Egyszerűen csak jól elvoltunk egymással, és ennyi. Valószínűleg a büszkeségemet sérthette annyira, meg amúgy sem könnyű soha az elválás, kivéve, ha te kezdeményezed. Nálunk nem erről volt szó. Úgy kezdtem lenni ezzel az egésszel, hogy ha már eljöttem eddig, akkor tényleg jól fogom érezni magam, és semmi nem foghat vissza. Én sem saját magamat, ha már itt tartunk, mert nem terveztem sokáig maradni, és ki kellett használnom az utazás adta összes lehetőséget. Ez az elgondolás vezérelt akkor is, amikor egyik italt kértem a másik után, és az sem zavart, hogy mindezt magányosan kell megtennem. Elhívhattam volna valamelyik barátnőmet, akivel megoszthatom a nyomoromat, de nem volt jól átgondolt döntésem a szakítás óta, úgyhogy ez sem fért volna bele. Akkor már tervezgetéssé fajult volna a kaland, és akkor hol a spontaneitás? Mélyenszántó gondolataimból a mellém levetődő férfi hangja zökkentett ki, mire szinte egyből felé is fordultam. Talán túlzás lenne azt mondani, hogy őszinte érdeklődéssel, de mindenképpen üdítő változatosságot hozott a mai estémbe, hogy nem csupán a pultossal folytathattam a beszélgetést, hanem egy vendéggel is, amilyen én magam is voltam. - Ez attól függ, hogy mennyire bizonyulsz szórakoztató társaságnak. – válaszoltam gondolkodás nélkül őszintén. Valószínűleg, ha józan lettem volna, azért jobban megválogatom a szavaimat, most viszont nem éreztem szükségét annak, hogy visszafogjam magam. Ezen amúgy sem volt semmi sértő, igaz? – Mint látod, ő ott a sarokban már nem túlzottan szószátyár… - böktem a fejemmel egy jó ötvenes fickó felé, aki elég közeli viszonyt ápolt éppen a pult fénylő lapjával. Természetesen az utolsó szóba egy kicsit beletört a bicskám, de végül csak sikerült kimondani. Annyira azért még nem voltam részeg hála istennek, hogy megszűnjön a beszédfunkcióm. - Miért, ennyire olyan típusnak látszom, mint akit fel szoktak ültetni? – a kissé trágár megnyilvánulást abszolút elengedtem a fülem mellett, azt viszont el sem tudta képzelni, hogy mennyire sikerült beletrafálnia. Oké, nem teljesen, de ha szigorúan vesszük, akár a szakítást vehettük felültetésnek is. – Egyébként egyedül vagyok. – árultam el végül, némi hezitálás után. Úgy ítéltem meg, hogy elég helyes ahhoz, hogy mellettem maradjon, és talán még a szórakoztatással sem lesz gond az eddig látottak alapján. - Tudod, ez nem túl jó referencia. Az emberek általában hasonlóak a barátaikhoz, és ha ők ilyenek, akkor lehet, hogy te is egy unalmas fickó vagy. – mint ahogyan ő nem volt túl konszolidált, úgy én sem törekedtem erre. Ettől függetlenül azért rávillantottam egy széles mosolyt, és még a pilláimat is megrebegtettem ártatlanul, hogy elvegyem a szavak esetleges bántó élét. – Én meg Ronnie, helló! – elfogadtam a felém nyújtott kezét, jól meg is rázogattam azt, aztán ujjaim közé kaptam a koktélos poharamat. – És mondd csak, Devon, te tudod, hogy melyik az izgalmasabb része? – billentettem oldalra a fejemet kíváncsian, kék szemeimmel őt vizslatva. - Valóban? – ezúttal már sokkal több érdeklődés csendült a hangomban. – Micsoda véletlen, képzeld, én is ezt terveztem! – osztottam meg vele, és valószínűleg, ha ő nem invitált volna meg engem, rövid úton én jutottam volna el ugyanehhez a lépéshez. Így azonban mégiscsak jobb volt, olyan téren elég konzervatív voltam, hogy illett a férfinak kezdeményeznie. A látszat ellenére egyáltalán nem voltam az a pasizós típus. Sose. – Bár azt nem tudom, hogy a koktélokkal mi a bajod… - húztam el vörösre festett ajkaimat. – De talán mehetnénk együtt is. – mondtam ki végül én, mert egyértelműen arra utalt, hogy a társaságomban keresne másik helyet, de kerek perec mégsem hangzott el egyelőre. Jelenleg nem kellett félteni, hogy zavarba jönnék. - Hová mennél, Devon? Lehet a „szerencsétlen gyerek” tud tippeket adni. – vigyorodtam el. – Ennek örömére igyál velem egy tequilát. Meghívhatsz rá! – mosolyogtam továbbra is magabiztosan.
Bárki bármit gondol rólam, nem szokásom elázott, vagy félig elázott nőket felszedni Vegasban. Még New Yorkban sem. Értékelem inkább ha egy nő vevő a bókjaimra, a finom és diszkrét flörtjeimre, reagálni is tud rájuk és nem spórolja ki a szavakból a magánhangzókat. Nem önszántamból jöttem a szerencsejátékosok Mekkájába, de önszántamból vagyok most itt a bárban, mert nem az volt a tervem, hogy este tízkor magamra öltöm a drága szállodai köntöst és megnézem az éjjeli híreket valamelyik kábelcsatornán. Majd ha hetven éves leszek, akkor talán izgalmas programnak találom , most azonban valami izgalmasabbat keresek. Hiába próbáltam a tíz fickóból legalább az egyiket elrángatni magammal, mindegyik punnyadt tök lett. Élen a vőlegénnyel, aki még csak rá sem akart nézni más nőre az ő egyetlenén kívül. Nemsokára megnősül, akkor megértem ha így gondolkodik, de ez a legénybúcsúja a francba is! Fiatal még az este de úgy tűnik a nők valahogyan hamarabb ázottra isszák magukat, így bárhova is nézek csak spicces spinéket látok, akikhez odaülni sem lenne kedvem. Kivéve a pultnál a kis feketét, aki bár már nem egy pohárkával gurított le, és nem lehet éppen józannak nevezni - igaz engem sem túlzottan - de még beszélgetést lehet vele kezdeményezni. Kellően csinos és formás ahhoz, hogy az est hátralévő részében a látványa részegítsen meg a pia helyett. Ha elküld a fenébe azt sem veszem a szívemre, és akkor valószínű szál egyedül vágok neki a városnak.De egy próbát mindenképpen megér a dolog. Legalábbis nekem. Abban azért bízom, hogy a szőkével ellentétben még lábra tud állni, mert nehéz lenne úgy mászkálni, hogy őt cipelem, és nem is akarom. Erről még nem tudok meggyőződni, tekintve, hogy igen kitartóan támasztja a pultot. A mixerrel összenézünk, mire csak vigyorogva vonja meg a vállait, mintha azt mondaná, hogy ő ugyan nem tehet erről az egészről, és addig fogja kiszolgálni a kisasszonyt, amíg az kifizeti a fogyasztást. Felvonom a szemöldököm kíváncsian az első reakciójára majd vigyorogva húzom el a számat.Most legyek őszinte és mondjam azt, hogy ha kevesebbet ivott volna, akkor a kérdés sem hangzik el? Mondjuk lehet akkor az első nekifutásomra elhajt. Fene tudja. Követem a tekintetemmel az övét, amikor a sarok felé pillant, egy ötven körüli merevrészeg fickóra. Hogy nem szomjas az költői túlzás. Szomjas szerintem már órák óta nem volt, tekintve, hogy vizet maximum este látott a mosdóban utoljára. - Ha engem kérdezel, akkor ha a karjaira kötöznénk egy-egy kötelet meg a lábaira, egész mókás marionett lehetne belőle. Ilyen szempontból pedig szórakoztató. Feldobná ezt a leült hangulatot, az biztos. Bár, arra neveltek, hogy részeg emberrel nem szabad tréfálkozni, mert sosem tudhatjuk bennünket mikor szednek össze az út széléről.Hm…- hümmentek egyet félig komolyan, félig tréfásan, majd megemelem felé a poharamat. A korty félig elakad a torkomban, amikor érkezik a kérdése, és kíváncsian, nyíltan fürkészem végig. Áramvonalas test, egy olyan ruhába bújtatva, ami elsőre is beindítja az emberben a legdurvább erotikus gondolatokat. Mellé világító, bár kissé opálos kék szemek, amik valószínű józanon elég gyönyörű látványt nyújtanának. - Ha nem ültettek fel, akkor valami más gond lehet veled, ha itt ülsz egy ilyen külsővel hajnal fél kettőkor a hotel bárjában szürcsölgetve a koktélokat, és a legszórakoztatóbb társaságod a mogyoróstál, meg a mixergyerek.- bólintok. Perszehogy egyedül van. Nem is hittem, hogy a faszija fent a lakosztályban fejti a keresztrejtvényt. A hasonlítgatására nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam hangosan. Hogy én és az unalom. Valóban, a hétköznapokon nem éppen én vagyok a legfergetegesebb társaság. Elég sokat melózom, látogatom a szüleimet ha éppen szabadidőm van. Esetleg az új könyvemen dolgozom. De alapvetően nem vagyok az a tipikus vegasi bulibáró. Összeszűkülő szemekkel, és összeszorított ajkakkal, nagyon komolyan bólogatok, mintha éppen egyetértenék azzal az eszmefuttatással, ami elhagyta a nagyon is csábos, bár kissé már magánhangzószegény ajkait. - Micsoda kristálytiszta logika. Vitába se tudok szállni vele. Unalmas emberek, unalmas barátokkal. No lám, miért is itt ücsörgök akkor és veled beszélgetek, ahelyett, hogy én is fenn lennék a szobámban? - billen a fejem oldalra és még mindig derűsen figyelem ezt a nőt. - Ronnie.Nagyon örvendek.- rázok vele kezet, majd figyelem hogyan kulcsolódnak az ujjai a koktélospohárra. Mondanám, hogy sok lesz az, de nagyjából öt perc ismeretség után úgy semmi közöm hozzá. Jogosan ugyebár. Újabb kérdés érkezik, ezúttal érdeklődőbb hangsúllyal,ami megintcsak mosolyt csal az arcomra.Érdeklődve vonom fel megint a szemöldököm, szemeim elkerekednek, meglepettséget mímelek, még hümmentek is a hatás fokozása érdekében. - No nézzenek oda! Az előbb még burkoltan unalmasnak neveztél, most pedig előléptettél a szórakozási lehetőségek feltérképezésének nagykövetévé? Egyébként vannak ötleteim, igen.- bólintok határozottan, hiszen már előtte is voltak, mielőtt idejöttem volna hozzá, csak társasággal sokkal élvezetesebb bejárni a fénytengerben úszó várost, nyerni majd veszíteni a kaszinóban, méregdrága pezsgőt vedelni a haver hitelkártyájára. Merthogy nálam van. Pech.Mármint neki. Nekem kifejezetten öröm. Amúgy sem fogja megérezni. Egy jól menő magánpraxisból dől a pénz. Noha nekem sincs okom panaszra. Az utolsó könyvem egészen jól teljesített az eladási listákon, és már a folytatás is megvan a fejemben. Még azonban élményeket gyűjtök, és ennek egyik legjobb helye éppen Vegas.Itt aztán mindenki megtalálható aki számít, és az is aki egy cseppet sem. Üres zsebbel éppen úgy kóvályognak a színesen kivilágított, gazdagságot és pompát sugárzó épületek előtt, mint tömött erszényekkel odabent Brignacot kortyolgatva vagyonokat érő kristálypoharakból. Itt időnként, egy este alatt több ékszeren ragyognak a belső terek fényei, mint bármelyik ékszerüzletben a Chesnut Hill-en. - Nincs a koktélokkal az égvilágon semmi bajom, csak az, hogy nem nekem valók, ellenben úgy látom téged alaposan helybenhagytak.Nem mintha én már túlságosan rászorulnék arra, hogy legurítsak pár pohárkával.- vontam meg a vállaim, és mikor kijelenti, hogy akár együtt is mehetnénk, minek örömére még egy tequilát inni akar, amit én fizetek, határozottan megrázom a fejem a mixer felé. - Mehetünk együtt, de tudod mit? Jobb lenne, ha nem itt iszogatnánk vagy alapoznánk meg az estét. Gyere, én olyan helyre viszlek, ahova szerintem ezt a mixergyereket még személyivel sem engednék be.- ha nem tiltakozott, egyszerűen kézen fogtam, és intettem a kölyöknek a pult mögött, hogy mindent írjon a számlámra. - Hathuszonkettes.- vetettem még hátra, miközben remélhetőleg az eddigre már kézen fogott Ronnieval kifelé indultam a bárból.Nyilván nem a saját szobaszámom, de minden költséget Thomas áll, hát akkor használjuk is ki. Kivéve a kaszinót. Ott a saját szerencsémet fogom megkísérteni. Ha eljutunk addig. - Nem kell sokat sétálni ne aggódj, de ahova megyünk, oda nem lehet kocsival.Jártál már igazi hamisítatlan vegasi meleg gőzős jakuzziban?- tettem fel a kérdést, ahogyan kiléptünk a hotelből a sivatagi lágy széltől egész kellemes hőmérsékletű éjszakába. A hosszú, de kacskaringós, üzletekkel és apró kis mini kaszinókkal tarkított utcán haladtunk előre. Ronnie járása az enyémhez hasonlóan már kissé instabil volt, így ha nem tiltakozott akkor átkaroltam a derekát, hogy valamivel stabilabban tudjunk kóvályogni. Remélhetőleg így nem barangoljuk be méterekre széltében a járdát.Bár helyenként már egybemosódott az úttal, kiszélesedett és sétáló utcává vált, amelynek közepén óriási banánpálmák hajlongtak a lassú szélben. - Aztán mesélj, Ronnie. Mivel foglalkozol ha nem éppen egyedül próbálod leinni magad koktélokkal egy hotel bárjában?- teszem fel a kérdést szórakozottan, de érdeklődve. - Vagy ha nem éppen unalmas pasasokkal indulsz szórakozni a nagy sivatagi éjszakában?- mivel már én sem voltam teljesen józan ezért tovább próbáltam poénkodni, bár nem igazán a humoromról vagyok híres. Nagyjából tíz perces gyaloglás után jutottunk el, egy stílusában elsősorban a skandináv faházakra emlékeztető nagy épületig. Faragott, szintén fa hatású boltíves bejáraton lehetett a belső részre jutni. Óriási park, mindenhol műhóval leszórva, de a zöld gyep itt vagy ott pettyekben kilátszott alóla.Az udvaron műfenyők egész sora, melyeket szintén belepett a műhó. A világítás elsősorban hideg türkiz és hideg világoszöld színekből állt, melyek többsége az udvaron álló, nagyjából tíz darab jacuzzit világította meg. Egy kisebb bódé felé igyekeztünk, ahol egy igazi skandináv, két lófarokba kötött szőke hajú lányka állt, széles mosollyal. - Egy férfi és egy női fürdőruhát kérünk. És a hátsó jakuzzit, ott az ezüst fenyő alatt.- mutattam fejemmel a kert hátsó részébe, majd átvettem a bontatlan csomagokat, átadtam Thomas hitelkártyáját, és az öltözők felé tereltem Ronniet. - Kapd magadra! Bikini. Remélem nem gond. Találkozunk a hátsó jakuzzinál.-kacsintottam, majd magára hagytam, hogy átöltözzön. Remélem nem fog nekem összecsuklani idő előtt.Én magam is átöltöztem és a rendelt forró vizes jacuzzi felé indultam, hogy belemerüljek és várjam, hogy megérkezzen.Fejemet a puha, vízhatlan bőrből készült párnán pihentettem és mosolyogva nyúltam az odakészített és a szolgáltatáshoz tartozó pezsgős üveg után.Határozottan izgalmasabb lesz ez egy csinos nővel, mint egyedül.
Kezdőlap
