Csütörtök van, a legjobb a csütörtökökben, hogy nincsenek dugig tömve a szórakozóhelyek idiótákkal, akiknek csak az a célja, hogy lerészegedjenek a hétvégére, hogy túlélhessék a következő hetet is a munkában. A gáz kis tinilányokról meg inkább nem is beszélek, néztek már azok a csajok tükörbe? Miért jó az, hogy idősebbnek látszanak? Azt hiszik ettől érettek lesznek, oh angyalkáim legyek én az ünneprontó, aki megmondja az igazat?
Csak jót teszek magammal akkor, ha a hétvégéken kívül is eljárok bulizni meg koncertekre, én megtehetem, van fix állásom, a főnök szerint az egyik legjobb eladója vagyok és időm mint a tenger. Regina szórakozóhelyét leginkább azért szeretem, mert itt nem nézik ki az embert azért, mert más mint a többiek. Nem egy klubban voltam már, ahonnan kidobtak vagy be sem engedtek a nemi identitásom miatt. Igen, a pasikat szeretem, de ez olyan nagy bűn? Legalább én őszintén a képébe mondom a barátnőimnek, ha ízléstelenül néznek ki, ezt mégis melyik hetero pasi tenné meg? Tulajdonképpen én csak hasznára vagyok a társadalomnak, szebbé teszem a körülöttem élő nők külsejét, mindenki legyen boldog.
A mai estében a legjobb mégsem az, hogy nincs tele idiótákkal a hely, hanem az, hogy bármilyen számot lehet kérni a DJ-től és az előbb nyomattam le vele a Rolling Stones Bitch című számát. Már talpon vagyok egy pár szám óta és rázom én a popót rendesen a csajokkal, akiket most ismertem meg. Látni kéne a hetero pasik féltékeny arcát, hogy én mennyire jól riszálom velük és őket ez nem zavarja. A nőkkel legalább lehet bulizni, én ezt értékelem bennük a leginkább, ők pedig most teljesen megértik, hogy egy kis pihenőre van szükségem, így meglátogatom a bárpultot. - Egy vodka-szódát lécci, de csak kevés szódával - kacsintok a pultosra, miközben kezemmel is a picit mutatom két ujjammal, hogy értse, mire célzok. - Hmmm... Te mit iszol, elég jól néz ki - fedezem fel a mellettem lévő srác italát, bár utóbbi pár szavamat nem csak arra értem, hanem a tulajdonosára is, aki nem rossz bőr, sőt igazából elég cuki.

Ronald x Ruben

Zene / Credit

Nem tartom magamat a végletekig összeszedett jellemnek, de nem is vagyok az a fajta, aki csak azért tér be este egy bárba, hogy onnét legfeljebb a mentők ráncigálják ki alkoholmérgezés miatt. Eddig még egyszer sem voltam az a srác, aki hajnalra általában a mocskában fetreng, és a felette szörnyülködők legfeljebb már csak az utolsó kenetet tudják feladni neki, viszont úgy érzem, hogy ez a mai alkalommal meg fog változni.
Alig léptünk bele az éjszakába, de már a sokadik felesemen vagyok túl, a koktélra is csupán azért váltottam, mert a pultos az utóbbi fél órában nagyon sandán méregetett, ahhoz meg semmi kedvem, hogy időnek előtte kihajítsanak, mert rájönnek, hogy a személyimen maximum a fényképem eredeti, semmi több. Jóindulattal is még egy év választ el a legális ivászattól, szóval jobbnak látom meghúzni magamat egy időre, mielőtt folytatnám a kamikaze akciómat.
Mély, gondterhelt sóhajjal pillantok le a kesernyés, áttetsző italomra, miközben a szívószálammal megkevergetem a benne úszkáló zöld és sárga citromdarabokat. Vajon tényleg van egy testvérem, vagy mindez csupán Tony legújabb eszköze a pszichológiai terrorra? Fogalmam sincs, az elmúlt napokban nem volt bátorságom megkérdezni anyát, a neten és egyéb helyeken pedig finoman szólva szart sem találtam. Amúgy is, hogyan érhetném utol? Valószínűleg más vezetéknevet használ, mint anya, azzal meg mégsem állíthatok be egy hivatalba se, hogy „Hahó, Sarah Shawt kinél regisztrálták még rajtam kívül szülőanyaként?”. Kezdjük ott, semmilyen hivatalnak a közelébe sem szeretek menni, az a sok biztonsági őr, és az üvegfalak mögött ücsörgő, szigorú arcok… Mintha tudnák mindannyian, hogy bűnös vagyok, egy rosszéletű kis suhanc, akit az első felbukkanásánál dutyiba kell vetni. Szóval csak semmi hivatal.
Örömmel vetném bele magamat a kétségek egyre mélyülő tengerébe, de figyelmemet valamilyen oknál fogva megragadja a mellém szambázó alak, akiről első ránézésre süt, hogy melyik csapatban játszik. Bár mindig ilyen egyszerű lenne kiszűrni őket, jó néhány pofára esést megspóroltam volna magamnak az életben. Ma viszont nem azért jöttem, hogy szociális életet gyakoroljak, éppen pillantanék is el róla, hogy folytassam a csendes kínhalált, de persze már késő. Megszólít.
- Öhm… Gin… Gin tonic, azt hiszem - tekintek vissza a koktélomra, bólogatva néhányat a kijelentésére, igaz, arról fogalmam sincs, miért jelzem egyetértésemet, miközben teljesen más kavarog az agyamban. - Annyira azért nem különleges - akaratomon kívül csúszik ki számon a megállapítás. Önellentmondásom egy árva ital esetében nem tűnik vészesnek, de ha valami másra kérdez rá, már nem lesz ilyen simulékony a helyzet. Talán mégsem volt olyan jó ötlet ez az egész addig iszunk, amíg a padlón kómába nem esünk terv.
- Tessék, meg is kóstolhatod - csúsztatom felé a poharat. Adakozó megnyilvánulásomnak persze köze sincs a valódi közvetlenséghez, inkább csak ez tűnik hirtelen a legjobb módszernek arra, hogy megszabaduljak a csúfos véget ígérő alkoholtól. Na jó, a srác is elég rokonszenvesnek hat, egy kör, érintetlen koktélnyi szimpátiát megérdemel tőlem, ha már egy valamirevaló mosolyra nem igazán futja.

Van abban valami, ha azzal a céllal jövök el bulizni, hogy én ma este aztán odateszem magam. Mármint hé, hahó tessék csak rám nézni, ez a test egy kis riszálásra vágyik, meg némi alkoholra, én meg vagyok olyan kedves, hogy megadom neki az igényeit. Regina meg örülhet egyébként, hogy a díleresdit lerendeztem már napközben, meg a buli előtt és így ide nem hoztam semmi komolyabbat a füves cigijeimnél, amik nélkül élni már néha lehetetlenség. Próbálnám meg teljesen ép ésszel elviselni a körülöttem lévőket? Kösz nem, inkább kihagyom, ennyit azért megengedhetek magamnak, de idebent úgysem szívok el egy szálat se, pedig annyira érzem, hogy nem én vagyok itt az egyetlen akinél van némi fű... Csak tudnám ki az, biztos jó spanok lennék... Vagy nem, mert ő lebuzizna engem, mint a legtöbb szennyláda, aki nem tudja elfogadni, hogy szabad országban élünk.
Tuti a srácoknak sem tetszik itt amúgy, hogy én milyen lazán riszálom a csajokkal, meg még le is taperolom őket a lehető leglátványosabb módon, mikor véleményt kérnek tőlem vagy bánom is én mit. Őszinte barát vagyok, megmondom én hát nekik, ha valamelyiküknek nincs elég formás popója, bár egyértelmű, hogy az enyémet egyikük sem überelheti. A nagy táncikálásban és hülyéskedésben érthető, hogy megszomjazom, és oda is tipegek - lol, pedig nincs is rajtam magas sarkú cipő, pedig abban szokás tipegni - a bárpulthoz, hogy kérjek egy vodkaszódát, s míg a pultos csajszi elkészíti nekem - szigorúan csak kevés szódával! -, addig én a mellettem lévő srácra pillantok, aki nagyon édespofának tűnik, bár így első ránézésre ötletem sincs, hogy gay or not... Némi beszélgetés után viszont tuti kiderül a dolog, bár mentségemre szóljon, ma nem pasizós céllal érkeztem ide, de ha mégis oda fajulna a helyzet, hát én nem fogok nemet mondani.
- Az én vodkaszódámnál csak érdekesebb lehet - kacsintok rá és tulajdonképpen e téren igazam is van. Reginaval mindig végigpiáljuk az itallapot addig amíg egyikőnk le nem fejeli az asztalt. Igen, volt már rá példa, hogy ez megtörtént, talán nem volt olyan jó ötlet előtte Jackie-vel szívni még egy kört. A lényeg az, hogy egyébként tisztában vagyok vele, hogy melyik pia jó és melyik ritkaszar, de valahogy, amikor nem a tulajjal piálok, akkor jobban szeretek maradni a klasszikusoknál és nem cifrázni a dolgot.
- Hmmm, milyen nagylelkű valaki. Nem fogok nemet mondani - vigyorodom el az ajánlatra és már bele is kortyolok a poharába. - Aha, határozottan érdekesebb mint az enyém lesz, vagyis már itt is van - veszem észre a poharat, amit a pult mögött álló lány óvatosan helyez elém. - Egyébként Ronnie vagyok, kérsz esetleg te is eme csodálatos nedűből, mely cseppet sem különleges?

Drama / Credit

Megállapítására eltűnődést mímelek, tanakodásom jeléül enyhén összeszorítva ajkaimat is, majd egy bólintással karöltve mégis csak mosolyra görbítem a számat.
-  Igen, ebben valószínűleg igazad van - fogalmam sincs, hogy a kacsintása, vagy szimplán a kisugárzása törte meg haldokló félben leledző állapotomat, de már most emberibbnek érzem magamat. Első tippre olyan lehet ez a srác, mint a sorozatok elcsépelt homokos karakterei, akik előszeretettel játszanak lelki szemetesládát, de amúgy örök vidámságban léteznek, szivárványok meg csillámpónik között, mindenkit átitatva a rózsaszín felhőikkel. Na jó, azt hiszem, nem ezt akartam kiemelni a hasonlatomból, ám mentségemre legyen szólva, kezdenek beütni a fél órája elpusztított italok. A lényeg, hogy roppant szívélyesnek tűnik, akitől tényleg elég egy mosoly vagy jó szó, és a legnagyobb világfájdalomban leledzők is örömre fakadnak. Vagy inkább hagynom kéne a sablonos párhuzamokat, és elfogadni, hogy én is emberből vagyok, tehát akkor változik meg a hangulatom, amikor jónak találja.
- Helyes - továbbra is szelíd mosollyal, enyhén megemelkedett szemöldökökkel figyelem, ahogy megkóstolja a gin tonicomat, noha a reakciója nem okoz túl nagy megdöbbenést. - Ruben - mutatkozok be jómagam is, majd pillantásomat az elé csúsztatott pohárra süllyesztem. Körülbelül két perce meggyőződésem volt, hogy mára elég lesz az ivászat, de… Nem számítottam rá, hogy esetleg találok magamnak értelmes társaságot, akivel talán érdekesebben is elüthetjük az estét. Oké, Shaw, ne szaladj előre, maradjunk egyelőre az italkóstolásnál. Az persze jó kérdés, hogy mire célzott pontosan, a saját italára, vagy arra, hogy visszakérem-e az enyémet? Nem mintha megingathatna egy ilyen kis bizonytalanság, bátran magamhoz húzom a vodkaszódáját, és belekortyolok.
- Igen, határozottan különlegesebb a gin tonicom, de ez sem rossz - vonom meg a vállaimat, aztán visszacsúsztatom elé az italát. - Szóval… Társasággal vagy itt? - tekintek körbe egy pillanatra. - Vagy miért ütöd az idődet egy ilyen… rémesen heteró helyen? - mosolyodok el. Jó nagy szívás lesz, ha kiderül, mégsem játszunk egy csapatban, vagy ha félreérti a kérdésem jellegét, és azt hiszi, hogy valami homofób seggdugasz vagyok. Persze, mosolygok mellé, igyekszem mindezt jelző értékkel tenni, de fogalmam sincs, hogy mennyire lehetek bizalomgerjesztő néhány kör pia után…