Mindig is vidám, közvetlen, mosolygós, barátságos természetű voltam. Nagyon felelősségteljes is, hiszen szívemen viseltem a barátaim sorsát, szerettem emberek között lenni. Szerettem mások helyett is odafigyelni azok egészségére.
A tanáraim szerint szorgalmas, példamutató tanuló voltam, mindig részt vállaltam a közösségi munkákban, minden iskolai programban lelkesen segédkeztem, és egyszerűen mindenhol ott voltam. A diáktársaim többnyire kis pukkancsnak tartottak. A jövőm érdekében maximalista voltam a suliban.
Mertem nagyot álmodni, és tenni is tettem értük. Soha nem hagytam, hogy bárki megingassa a hitemet.
Ám most milyen is vagyok?
Általában hiperaktívabb vagyok a duracell nyuszinál, ezt az elfogyasztott tea mennyiségének tudom be. Imádom a teát. Mindig mosolygok, szemeim mindig kedvesen vizslatják az előttem állót. Sose voltam hiú, vélhetően már nem is leszek, igényes már annál inkább. Mint minden nő, imádok vásárolni, különösen élvezem, ha el tudok rángatni magammal valaki ismerőst. A bátyámat már-már rajongásig szeretem, mégis folyton egymás vérét szívtuk régen, persze arra ügyeltem mindig is, hogy ne lépjek át bizonyos határokat.
Néha, nagy ritkán azért én is el tudok szomorodni, elég csak visszagondolnom a bátyámmal való külön töltött több évre, nem az volt a kedvenc időszakom, de míg a bátyám múltjáról szeretnék mindent tudni, a sajátomról mélyen hallgatok. Még nem állok készen arra, hogy megnyíljak ilyen téren.
Makacs vagyok, és néha a fejem is kőből van, amikor a fejembe veszek valamit. De legalább kitartó is vagyok, mert végig viszem az elképzelésemet. Leleményes is vagyok, mert ha falba ütközök, nem kezdek el puffogni, sem pedig falat bontani. Nem fogok kétségbe esni, és körbe - körbe rohangálva, sikoltozva pánikolni, inkább keresek valami megoldást, de sosem adom fel. Abban nincs semmi érdekes.

Egyéb:

- Olyan sokat beszélek, hogy az emberek néha azt kívánják, bárcsak lenne rajtam egy némítógomb. Ha túlságosan csendben vagyok, akkor abból tudni lehet, hogy bizony van valami baj.
- 21 évesen költöztem el a családomtól, jelenleg egy albérletben lakom, lassan költözöm onnan is, a szomszédom egy dúvad. Már megvan a kiválasztott hely, már csak át kell cuccolnom.
- 20 évesen letettem autóra a jogosítványom: 23 évesen meglett a kiszemelt jármű is: 2011 BMW
- Beszélt nyelvek: spanyol, német, angol
- Rajongója vagyok Kaiden Duboisnak
- Másfél éve dolgozom a parti őrség diszpécsereként, ahol különböző dolgokat teszek: heti és napi beosztásokat gépelek papírról gépbe, majd kiküldöm őket, mentést irányitok, a parti őrség tagjainak munkáit támogatom és ellenőrzöm, a velük való kommunikáció fontos, vészjelzéseket adok át, hibákat észlelek, beazonosítom, nyomon követem - szóval egy eléggé összetett munkakör. 12 órában dolgozom, heti 5 nap (vagy reggelre osztanak be, vagy éjszakára)
- Egyetlen kapcsolatom volt a 24 évem alatt, mondjuk csak 6 hónapig tartott, 3 és fél hete lett nagyjából vége. Nagyon jól megvoltunk, de valami miatt mégis félbeszakadt ez az egész. Ahhoz képest, hogy mindketten védekeztünk, jelenleg terhes vagyok és fogalmam sincs mihez is kezdjek a helyzetemmel! (2019.11.01 - 8.hét)


Az éjjel izzadtan ébredtem fel az álomból, ami az incidens óta kísért. Minden éjjel ugyan az, és nem tudok szabadulni a gondolattól. Megerőszakoltak. Miért? Mert rosszkor voltam rossz helyen. Mert nem hallgattam a bátyámra és elmentem abba a buliba. A barátnőimmel voltam szórakozni, minden olyan jól ment, jól szórakoztunk, ittunk, és vagy egy tucat pasi kérte el a számom. Amit persze egyik sem kapott meg, mert kamuszámokat kaptak. Egy hosszú hét után kellett végre egy kis kikapcsolódás, valami, ami ellazít. Aludnom kellett volna? Talán, én mégsem bírtam magammal. Felhívtam a lányokat és rendesen elengedtük magunk. Úgy hajnali három felé értünk ki a klubból, és énekelve vánszorogtunk az utcán. Jó én annyira nem voltam beállva, de a másik kettő igen. Ők másfelé indultak, én meg hazafelé akartam már menni. De akkor magához húzott az a fazon, aki elég sokat sündörgött körülöttem odabent. Valamit suttogott, sikítani sem tudtam, mert befogta a számat…
A következő pillanatban vadul csókolta ajkaimat, ágaskodó férfiassága pedig combomhoz nyomódott. Erőszakkal vonszolt egy épület ajtajához, ahol aztán sikeresen belökött, onnan már menekvés sem volt. Neki préselt a falnak.  Úgy méregetett, mint egy cafat húst, az érintésétől hányni tudtam volna. Ám az alkohol már a fejembe szállt, s nem tudtam menekülni… nem volt kiút.
Ő már nem él. A bátyám annyira szétverte, hogy meghalt, s emiatt börtönbe került. Pedig csak engem védett. 20 éves voltam. Nem így akartam elveszíteni a szüzességem. Hónapokig jártam pszichológushoz anyám unszolására, majd véget vetettem az egész históriának. Tanulni akartam és nem erre az őrületre fókuszálni.

Azóta nemigen járok szórakozni, hiszen minden energiámat a tanulásra öltem, bár mozira mindig jutott időm. Meg a bátyámra is, hiszen leveleket írtam neki hetente legalább egyszer. Semmi lényegeset nem írtam neki… csak hogy szeretem és nagyon várok rá.

Összeugrott a gyomrom, amikor Nick megérkezett. Egyszerűen tudtam. Az elmúlt hetekben olyan volt a hangulat, mintha vihar készülne lassan kitörni. Ne kérdezd, hogyan, de a szívem megérezte, hogy aznap este millió darabra fog törni. Már egy ideje amúgy is napról napra repedezett. Minden összefolyt, amit ezután mondott, elhomályosította a fájdalom és a szomorúság, ami a mellkasomat nyomta, és az agyamat zsibbasztotta. Fogalmam sem volt, hogyan fogok én ebből az ütésből valaha talpra állni, és újra bízni a szerelemben. Őszintén hittem, hogy Nick szeret engem, és hogy ez a szerelem elpusztíthatatlan.
Tévedtem.

A barátnőm a középiskolás szerelméhez ment feleségül. Brooklyn-ban nőttünk fel, gyerekkorunkban mi ketten nagyon közel álltunk egymáshoz. Amikor megérkeztünk a lakásomhoz, a csajszim letelepedett egy padra a bekerített udvar sarkában. Onnan szoktuk nézni, ahogy ki - be járkálnak az emberek az épületből.
- Kicsit üljünk le, igyuk meg a kávénkat!
A tekintete végigsiklott a betonon, majd a meztelen felsőtestű szomszédomon állapodott meg.
- Hűha! Ki az a szívdöglesztő pasi, aki éppen elcsúfítja a házat?
- Mióta érdekelnek téged az ilyen pasik?
- Ez gáz?
- Igen, az.
- Mondja ezt az, aki még mindig az exe pólójában alszik?
- Kényelmes. Ennek semmi köze Nick-hez. - hazudtam. Ez volt az egyetlen dolog, amit megőriztem tőle, és bár mindig elszomorodtam, felvettem.
- Szóval ki az a pasas?
Nem tudtam, hogy hívják a szomszédomat, de néha láttam, ahogy festékszóróval a házat körbe vevő, óriási vászonként szolgáló betonfalra fest. A művei igazi műalkotások voltak, nem lehetett volna rájuk sütni, hogy egyszerű graffitik. A pasas újabb és újabb jelenetekkel egészítette ki a falat, és jól látható volt, hogy ez egy folyamatban lévő munka. Azt gyanítottam, hogy az épület egész homlokzatát le szeretné festeni, az utolsó négyzetcentiméterig.
- A házban lakik, igazából a szomszédom.
- És mit csinál? Szabad ezt neki?
- Nem tudom. Amikor először láttam itt kint, azt hittem, rongálja az épületet. De úgy fest, senkit nem érdekel, vagy senki nem próbálja őt megállítani. Minden egyes nap valamit hozzátesz. Igazából gyönyörű, amit csinál, bár nem illik a személyiségéhez.
- Hogy érted?
- Nem valami kedves.
- Beszéltél vele?
- Nem, mert nem barátságos. Próbáltam a szemkontaktust felvenni vele, de egyszerűen elsétál mellettem. Van egy nagy és elég gonosz kutyája, ami megállás nélkül ugat. Reggelente hordja sétálni.
- Talán savant-szindrómás. Tudod, akik valamiben nagyon jók, mondjuk ő a művészetben. Vagy az is lehet, hogy zseni, aki nem jó a társas kapcsolatokban. Mi is annak a neve, Asperger?
- Nem. Elég jól kommunikál, láttam, ahogy néhány emberrel kiabált. Biztos vagyok benne, hogy nincs semmiféle szindrómája, ez a pasas egyszerűen undok. És nem is aspergeres, egyszerűen egy seggfej.
A csaj kuncogni kezdett mellettem.
- Szerintem az a legjobb, ha egy kosár meleg muffinnal megjelensz az ajtajában. Tudod, ahogy a szomszédok szokták csinálni. És akkor talán kicsit ellazul, vagy… téged lazít el.
- Muffinnal, mi? Ennek meg mégis mi az üzenete?
- Muff, muffin, ugyanaz. Ha én laknék itt, én biztosan ezt csinálnám. De nem én lakom itt, hanem te. Neked pedig nagyon kell valami figyelemelterelés. Szerintem ő jó lenne.
Elnéztem a pasas széles vállát és napbarnított, izmos hátát, ahogy le-föl mozgatta a sprayt.
- Igazából ez a típusú férfi a legutolsó, akivel most kezdeni szeretnék.
- Tehát, ha valaki úgy néz ki, mint Nick, vagy csak hasonlít rá, akkor automatikusan diszkvalifikálod? Mert biztosan ugyanazt fogja tenni, mint Ő, ugye, ezt gondolod? Ez hülyeség.
- Talán az, de egyáltalán nem szeretnék olyan férfival lenni, aki bármennyire is hasonlít rá.
- Hát, az baj, mert Nick baromi jól nézett ki, de ez a pasas még nála is sokkal szexibb.
- Egyáltalán miért beszélünk mi erről? A hapsi még csak nem is köszön nekem. Nem érdeklem.
A drága szomszéd srác hirtelen letörölte a homlokáról az izzadságot, levette az orrát és a száját takaró maszkot, majd egy összehúzható fekete zsákba tette a festékesdobozokat. A vállára kapta a szatyrot, és amikor már úgy gondoltam, hogy épp elhagyja az udvart, hogy bemenjen, elindult felénk. A barátnőm még ültében is kihúzta magát, én pedig utáltam, hogy a szívem valamivel hevesebben kezdett verni. Egyenesen rám meredt. Nem mondanám, hogy mérgesen, de nem is mosolygott. Kék szeme ragyogott a napfényben.
- Az áfonyás a kedvencem. - mondta.
- Tessék?
- Áfonyás muffin.
- Óóó!
A lány mellettem felhorkant, de nem szólalt meg, hadd vigyem el én ezt a szörnyen kínos balhét.
- És nem vagyok antiszociális vagy savant-szindrómás. Csak egy régi vágású pöcsfej, szuperszonikus hallással.
Önelégülten vigyorgott, majd még azelőtt sarkon fordult, hogy megszólalhattam volna.
Amikor hallótávolságon kívülre került, a lány nagyot sóhajtott.
- A dühös férfiak a legjobbak az ágyban.
- Nem bírod abbahagyni, igaz? Nem okoztál már elég bajt? Mindig mondtam neked, hogy hangos vagy, amikor azt hiszed, csak suttogsz. Most itt a bizonyíték és én iszom meg a levét.
- Majd hálás leszel, amikor orgazmustól sikítozol, miközben a Művész úr megcsillogtatja rajtad a tehetségét.
- Bolond vagy.
- Ezért szeretsz.
- Ezért.

A hányinger üldözött a fürdőszobáig.
Kizártam a külvilágot. Az arcomat a wc ülőke peremén pihentettem. Egyre jobban lovaltam bele magam ebbe az egész őrületbe, és baromira idegesített. Biztos csak rosszat ettem. A következő két nap is ugyanez történt. Biztos csak valami vírus. Majd megoldódik egy kis meleg teával… de mikor egy hét után is a Wc-be kellett menekülnöm… már megijedtem kicsit. Következő nap vettem terhességi teszteket.
Két csík.
Ki tudja már hány hete hordtam a méhem falába beágyazódva Nick gyerekét.