Ha egy szóval kéne jellemezni Hessiát, akkor az a kaotikus lenne. Minden agysejtje éjt nappallá téve azon fáradozik, hogy az amúgy is elfoglalt életét valahogy egyben tartsa, s mindeközben ne essen szét, de ennek ellenére rendszerint csúszik valami hiba a számításba. A pontosság emiatt sem az erőssége, mert rendszerint a prioritások hosszú sorában ez kerül a leghátrébb, így mindenhova az utolsóutáni pillanatban esik be. Néha szó szerint.
A tanulmányait mindig is mindennél komolyabban vette, és már gyerekkora óta az az életcélja, hogy világhírű tudós legyen. S bár ezt még zsenge fiatalkorában pusztán az emberiség fejlődése és jóléte iránti elkötelezettsége motiválta, mára már inkább abban reménykedik, hogy felfedez valamit, ami majd elég zsét hoz, hogy többet ne kelljen hetekig instant tésztán élnie.  Így Ph.D rabszolgaként sajnálatosan a mondat, miszerint „az alvás a gyengéknek való”, már igencsak helytálló lett az esetében . De amikor csak lehetséges alszik, legtöbbször olyan mélyen, hogy akár ki is rabolhatnák.
Az a fajta ember, aki a maximumot hozza ki magából, ha arról van szó, ami érdekli, de még a minimumot is csak amolyan kierőszakolt világfájdalommal teszi meg, azért ami kívül esik az érdeklődési körén (ezeket rendszerint szívesen „engedi el”). Így a tanulmányai terén is meglehetősen perfekcionista, s nem sajnál hosszú órákat, nappalokat és éjszakákat rááldozni. Természetesen nem ez zavarja, mert szinte megszállottként tud dolgozni projekteken, teljesen elfelejtkezve az időről, szükségletekről és a környezetéről.  Ennek megfelelően kiváló akadémiai eredményekkel rendelkezik, amikre igencsak büszke. Jól lát összefüggéseket, jó megfigyelő, amit legtöbbször a környezete esetében is előszeretettel kamatoztat.
Nem szeret veszíteni, és a legtöbbször addig próbálkozik, míg nem nyer, vagy nem tud túllendülni egy akadályon. Természetesen akkor, ha csak érdekli a téma. Az a fajta ember, aki simán lerakja neked duplán a „húzz fel négyet” kártyát UNO közben, a lehető legkedvesebb mosollyal.
Meglehetősen közvetlen ember, bár igencsak „akward” tud lenni új emberek közelében, mert állítása szerint „teljesen és tökéletesen hülye” a könnyed beszélgetések indításához. Az sem segít nyilván, hogy igencsak groteszk humora van, és meglehetősen éles nyelve, ha az alaklom vagy a személy megkívánja. Ezenkívül szokása mindenkinek megmondani, hogy mi az adott illetővel a baja, amit gyakran nem szoktak szívesen venni a delikvensek, mert ezen kis szösszeneteket nem épp a legcukormázasabb és empatikusabb formában adja elő. Talán az sem segít, hogy elég hamar el tud gurulni a gyógyszere, ha provokálják...
A családjához, barátaihoz a végletekig lojális, s bár kevés ilyen ember van az életében, őket mindennél fontosabbnak tartja. Értük bármit meg tesz, és értük bármikor képes kiállni, szembeszállni másokkal. Azokkal, akik közel állnak hozzá igen felszabadult, s minden bizarr és csípős beszólását szabadjára engedi. Nem feltétlenül jó abban, hogy a szeretetét konvencionális keretek között mutassa ki, de apró gesztusokkal és a rá jellemző dolgokkal mindig kifejezi azokat. Barátként igencsak közel lehet hozzá kerülni, azonban a romantikus kapcsolatokat múltbéli tapasztalatai miatt igen óvatosan közelíti meg.
Az egyik kedvenc szabadidős időtöltése a true crime témában való áskálódás, így az ezzel kapcsolatos dokumentumfilmeket, videókat, könyveket és egyéb elérhető anyagokat a legnagyobb érdeklődéssel fogyasztja. Azon kívül, hogy barátai szerint meglehetősen ijesztő és bizarr ez az hobbija, az érdeklődése kezdete óta kellőképpen lett paranoiás és elővigyázatos. Ennek köszönhetően paprika spray és sokkoló nélkül nem lép ki az utcára, s minden random élethelyzetben el tudja képzelni, hogy hogyan rabolnák el. De talpraesett nebreska-i lányként a megfelelő eszközökkel képes magát megvédeni (egyszer egy esernyővel vert el egy pasit, aki megpróbálta kirabolni).
Különleges érzéke van ahhoz, hogy problémás és finoman szólva érdekes helyzetekbe kerüljön, ami miatt képes gyakran komplikált szituációkba sodródni (A forgalmi vizsgáján például annyira elvonta a figyelmét az egyik kirakatban szereplő többszörös leárazás plakátja, hogy majdnem felkent egy idős nagymamát a szélvédőjére. A néni annyira nem értékelte ezt a megmozdulását, hogy letörte a tanulóautó visszapillantó tükrét a négylábú járóbotjával.) De hála ennek a problémamegoldás is az egyik erőssége lett.
Imádja az állatokat, főleg a kutyákat. Rendszerint kikönyörgi az utcán kis kedvencüket sétáltató gazdiktól, hogy megszeretgesse a négylábú cukorfalatokat.  

Élete teljesen átlagosan kezdődött meg, két általános iskolában tanító tanár egyetlenszem gyermekeként. Szerető családban nőtt fel, ahol különösen a nagyszüleit imádta, s ezért minden nyarát velük, és a világvégén lévő farmjukon töltötte. Itt olyan fontos „life skilleket” tanult meg, mint a kismalacok világra hozásának segítése, tehenek megfejése, csirkék levágása, kecskék elől menekülés, puskával agyagmadarak lelövése stb. Annak ellenére, hogy a tanulás már egészen zsenge kisgyermekkora óta igencsak érdekelte, a jövőbeli karrierje irányát is az itt eltöltött idő határozta meg. Ugyanis, amikor a nagyapja valamilyen szerencsétlen baleset folytán belenyúlt a húsdarálóba, a disznóvágáson, a sokadik alkoholos ital után, s ennek köszönhetően két ujját is a darált húsnak szánt masszába aprította, Hessia elhatározta, hogyha nagy lesz, akkor lesz annyira okos, hogy majd visszanövessze azokat a papának.
Egész életében színötös volt az iskolában, a középiskolát az évfolyam legjobb átlagával végezte el. Emlékei között azonban még mindig élénken él, hogy az irodalommal mennyit kellett szenvednie, mert messzemenőkig hidegen hagyta, hogy valami random pasi, milyen indokolatlanul hosszú csajozós dumát kanyarított az épp aktuális nőjének. Élete első büntetését is ennek a világnézetének köszönheti, ugyanis amikor szembesítette ezzel a meglátásával az irodalomtanárát, akkor egy igen heves vita után úgy dobták ki a teremből, hogy meg sem állt az igazgatóig.
Ugyancsak a középiskola idejére tehető az első szerelemi tapasztalata is. Bár Hessia sok barátot szerzett az iskolaévek alatt, a legtöbben mégsem nagyon értették a tanulás utáni buzgóságát, és emiatt (és persze a resting-bitch-face jelensége miatt) nem igazán közelítették meg őt. Így amikor az évek óta titkon szeretett pasi randira hívta, először ellenőrizte, hogy nem épp álmodik-e. Hamar haladt tovább a kapcsolat, ami azonban ugyanilyen gyorsasággal vált furcsává és toxikussá, ugyanis a fiú előszeretettel töltött minden éber percet Hessiával. Megpróbálta eltiltani őt a barátaitól, attól, hogy más hímnemű egyedekkel egyáltalán beszédbe elegyedjen, amely szándékait néha fizikai ráhatással is megerősítette (nem volt ritka, hogy egy-egy ilyen eset után zúzódásokkal lett gazdagabb). De hála annak, hogy Hessia türelme gyorsabban fogyott el, mint ahogy azt a fiú iránt érzett tini szerelme bírta volna kompenzálni, egy szép napon elküldte a kedves barátját az édesanyja legtitkosabb bugyraiba, és faképnél hagyta. Többek között ezért is döntött úgy, hogy az ország egy másik felén jelentkezik egyetemre, hogy azt a pipogya alakot még csak véletlenül se kelljen látnia. S bár tudja, hogy nem minden pasi ugyanolyan és az exéhez hasonló aberrált barmok igen ritkák, azért eldöntötte, hogy inkább a tanulmányainak szenteli osztatlan figyelmét, és elengedi egy időre ezt az egész kapcsolatosdit.
Nem volt nehéz dolga felvételt nyernie a New York Egyetemre, ahova még egy igen remek ösztöndíjat kapott. Azt azonban kicsit bűntudattal élte meg, hogy a családja majdnem gyászszertartást tartott, amiért olyan messze kerül a kicsi kincsük és van szíve otthagyni őket. Azóta is többször próbálják kínozni az otthon készült finom ételek képeivel, amiket szinte napi rendszerességgel küldenek neki Facebook-on, hogy érezze a törődést. Persze nyilván mindenki nagyon büszke rá, de a nagyanyja szerint ennyi szenvedés ráfér egy ilyen szívtelen unokára.
Azóta is az egyetem berkein belül éli az életét, most már a doktorija felé araszolva. S bár az ösztöndíja elég a tandíjra, de enni már nem nagyon kell belőle, ezért immáron sokadik éve az egyik manhattan-i Starbucks lelkes dolgozója, ahol a menedzser gyakran foglalja imába a nevét, olyan lelkiismeretesen dolgozik (de igazából csak az éhhalálban való elpatkolás elkerülése motiválja).