Otthon mászkálok fel és alá már vagy ötvenedszer és az órát nézem. Mindjárt tíz óra, mindjárt.... már csak negyed óra, már csak egy kicsi.... Shin gyűlöli ha korán hívogatják de most nagyon fontos megbeszélnivalóm van vele és át akarom délután rángatni hogy játszunk! Megszereztem a kedvenc játékunk exclusive csak gyűjtőknek kiadott bővítését! Végig. Kell. Játszanunk! Mellesleg egy apróságot is kérnék majd tőle, hiszen Shin valahogy mindig, mindenhová tud belépőt szerezni, rejtély hogy az ördögbe csinálja, de imádom! Nekem is meg kellene tanulnom, de utálok vsiszaélni a családom nevével csak hogy bejussak ide-oda így általában Shint nyúzom hogy szerezzen belépőket és cserébe meg hát bármit kérhet. Falazok neki, menedékjogot nyújtok, fizetem az esti fogyasztásunkat, és még pizzát is rendelek neki! Hát nem vagyok igazi barát?
Háááááá! Tíz óra egy perc! Már tárcsázok is, és szerencsére nem tűnik túl álomittasnak a hangja így rábeszélem hogy ugorjon át délután, én addig bevásárolok sört és chipset amit elnassolhatunk majd a játék közben.
Két órával később már minden készen áll, és éppen a konyhában ebédelek, amikor meghallom a csengetést. Persze hogy ismeri a kapukódot, mert szabad bejárása van ide. Mármint úgy értve szabad bejárása, hogy néha az az érzésem hogy velem lakik, nem a saját lakásában. Mintha lakótársak lennénk, de én nem bánom, szeretem az embereket magam körül. Őt meg pláne. Ott hagyom a fél kajám, és sietek ajtót nyitni, hogy beeresszem.
- Shiiiiin. Gyere be, de örülök neked - ugrom is a nyakába azzal a lendülettel és kétszer meg is pördülök körülötte de azt hiszem ezt már megszokhatta hogy én ilyen vagyok és mindig örülök neki.
- Épp kajáltam. Van még a raguból, kérsz? - kínálom, mert kb a felét ettem meg eddig, de minden más szabad kiszolgálás. Érezze csak otthon magát. Ahogyan szokta is. Nem vagyok rossz házigazda hogy visszafogjam a vendégeimet. Bár így jobban belegondolva amúgy még vendégnek számít vajon vagy már ilyen élettárs? Lakótárs? Minek is nevezzem?
- Mi a helyzet veled, hm? - huppanok vissza a kajám elé hogy én legalább befejezzem, mielőtt játszanánk vagy akármit is csinálnánk. Rengeteg mesélni valóm van, és ebben a két napban megint minden történt. Mint mindig. Nem vagyok képes unatkozni és itthon penészedni.

Éjjel háromkor feküdtem le aludni, mert a főnököm megkövetelte, tőlem ,hogy későig ott legyek vele, egy rendezvényen. Szokás szerint láthatatlannak kellett lennem, de mégis úgy, hogy biztonságban legyen. Két támadóját sikerült lekapcsolnom, amit a társaink elintéztek. A takarítás nem az én feladatom. Későn értem ágyba, és szívesen aludtam volna Shuunál, de nem akartam ilyen későn zavarni. Szívesen aludtam volna még, de a telefonom pontban tízkor megcsörrent. Shuu számával, Miyavi egyik dala, ez csakis ő lehet. Ki más? Vakon matatok a telefonom után. A hangom rekedt, álmos és fáradt. Nem akarok felkelni! Fél óra kell ahhoz ,hogy az ágyból kivánszorogjak, és összekapjam magamat, megfürdök, készítek egy baromi erős kávét, és rizspufit majszolgatva ücsörgök a konyha pultomnál. Szó szerint csík szemeken keresztül szemlélem a világot, de ha motorral akarok menni, akkor össze kell, hogy szedjem magamat.  Kész szenvedés volt most felkelni. Megszoktam már a gyilkolást, nincs vele problémám, de azt kissé nehezen viselem, hogy Shuunak hazudnom kell folyton. Mégis… mintha érezné, hogy ne kérdezzen, így jó ahogy vagyunk. Örülök neki, tényleg.  
Külföldön voltam, és háromra estem haza, de itt pihent a konyha pulton a hűtőmágnes. Szöulból. Nem kérdezte, hogy mit dolgozom, csak az volt a lényeg, hogy haza térjek, és legyen mindig mágnes. Talán elő kellene ásnom a nagy dobozt, mert rengeteg volt, de nem vitt még rá a lélek. Azt hiszem, szimbolikus oldala is volt, annak a rengeteg mágnesnek. Egy jelkép, hogy én sosem lehetek szabad, nem is akarok, mert ezt az egyfajta életmódot ismertem, ölni egy olyan emberért, aki a világot jelentette a számomra, és feltétlen hűséggel viseltetek iránta. Nem bérgyilkos vagyok, egyetlen ember testőre, és kivégző osztaga egy személyben. Ami másnak büdös, azt megteszem én. Szerettem Shuunál lenni, mert jó volt vele, a hangulat, a lakása is.
Végül a kávé után megengedem magamnak ,hogy egy kicsit felfrissüljek, így megfürdök, és átöltözöm, farmert veszek fel, motoros dzsekivel, és motorral megyek át Shuuhoz, motorral még egy mágnest el tudok neki vinni.
Mosolyogva lépek be, amikor megérzem az illatot, és pont ebédre érkeztem igazából.
- Mennyei az illata! – mosolygok Shuura, és már a bukó félre rakása után, megyek is a konyhába, hogy felhelyezzem a hűtőre, az újabb szerzeményemet, innen van már három is neki, de mindegyik mást ábrázol. Elmerengve figyelem a hűtőt, ha az egész dobozt elhozom, egy teljesen új hűtőt kellene vennie.
- Éjjel háromkor érkeztem haza, Szöulból, tudod, a fordítás miatt kellek neki. – hiszen tudok koreaiul, és az összes ázsiai nyelvet szinte, így van alibim. Hogy egy nagyvállalatnak a saját külön bejáratú fordítója vagyok.
- Kicsit még kába vagyok, ittam otthon már kávét, és most jól bekajálok és mit terveztél mára? – pillantok rá végül a tányérom felett, amit az imént telepakoltam a ragujával. Mennyei! Szakácsnak kellett volna szerintem mennie.
- Veled mi történt eddig? – kíváncsiskodom. Van ám egy kis meglepetésem neki, az is itt lapul a motoros kabátom belső zsebében.

Alig bírom kivárni hogy idő legyen és már tárcsázom is a Shin számát hiszen nagyon, de nagyon fontos mondandóm van és játszanivalóm is, és ez nem várhat. Egyszerűen nem és nem. Muszáj átrángatnom, és csodálkozom is hogy az elmúlt egy hétben ritkán fordult meg nálam. Na nem mintha nem lenne kulcsa hozzám szinte már ő is itt lakik, és van elég hely. Szeretem a lakásom nagyságát és hogy van benne vendégszoba is ami akár állandó jelleggel lehetne Shiné.
Amikor végre ideér sejtem én hogy fogalma sincs melyik zsebében van a kulcs, és kopogtat én meg már vetődöm is a nyakába hogy megszeretgessem a legjobb barátomat. Csak akkor eresztem el amikor becsukom az ajtót mögötte. Hagyom első útja a konyhába vezessen, mint mindig. Éhenkórász kis nyavalyás de nem rovom fel neki hiszen én ugrasztottam ki az ágyból.
- Ugye? Van még bőven, szolgáld ki magad - mosolyodom el, mert nem kis mennyiséget csináltam, mert valahol számítottam rá hogy Shint ide fogja enni a fene és éhes lesz.
- Áááááááááá mégnes! - csillan fel a szemem ahogy odaszaladok és alaposan szemügyre is veszem, hogy ez vajon mit ábrázol. Oh Szöul! Már van ilyenem, de azon más van.
- Köszi, hogy nem felejtetted el, imádom a hűtőmágneseket - el is gyönyörködöm a tekintélyes gyűjteményemben mert szeretem őket.
- Akkor nem aludtál olyan sokat, de azért a túléléshez elég lehet. Na majd később hagylak pihenni, úgyis estére táncolni megyek a csapattal akikkel edzek - lesz egy ilyen kis semmi tétje dolog és visszaírtam hogy elmegyek rá. Addig viszont Shiné a figyelmem minden morzsája.
- Jah igen a tolmácskodás. Nem baj, mindjárt főzök egy nagy adag kávét és utána a nappalit foglalhatjuk el. Képzeld el megszereztem a kedvenc játékod exclusive változatát, amit csak gyűjtők számára tettek elérhetővé - újságolom neki ahogy már a kávékon dolgozom. Barista is voltam már, és így meglehetősen finom kávét tudok főzni.
- Nem olyan sok izgalmas. Nagyon jó éjszakám volt, de a részletekkel nem untatlak, még a végén rémálmod lenne tőle - mesélem neki izgatottan.
- Szóval azt tervezem hogy laposra verlek a játékban - pillantok rá sanda oldalnézéssel, babakék pillantással. A kedvenc lencsém.

Sajnálom Shuut, hogy átverem folyamatosan, és igen, nincs bátorságom az összes mágnes odaadni neki, mert a végén még összevesznénk, magamra haragítanám, és ő az egyetlen kapcsolatom a külvilággal, aki meg van engedve.
Pár perc néma csend, míg Shuu szakács tudománya felett adok hálát az égieknek, imádom a főztjét, és szinte rágás nélkül akarok megszólalni, még le se nyeltem a kaját, így kicsit félre nyelve köhécselek.
- Veled mehetek? Nézhetlek titeket? – szerettem a táncot, de nem úgy mint Shuu, jól megy, mert a harc is egyfajta tánc, és javítja a koordinációs készséget. Talán táncos lennék, ha nem az emberölésre specializálódtam volna.
Töltök magamnak a narancsléből, és miután helyre hoztam magamat, visszaülök a helyemre. Mint aki egy hete nem evett semmit.
- Megvan hozzá a figura is, és hol van? – pillantok körbe a lakásába. – Megkaptad hozzá a játékban található extrákat is? – teljesen felélénkülök, és egyre gyorsabban lapátolom be az ételt. Hamar be is fejezem, és szedek még egy kisebb adagot magamnak. Nálam az a dicséret, ha még egy adagot szedek ki a lábosból, különben ha nem így csinálok, nem ízlett annyira.
- Kapok a tejszínhab tetejére csoki szórást is? – igen, itt senki sem figyelte, hogy miből mennyit teszek, és imádtam azt a fajta tejszínhabot, amit a kávéáruházakban a tetejére nyomnak, Shuunak sikerült azt is beszereznie, és imádom! Magában is, és a kávén is.
- Nézd, az a jó, ha jól érzed magad közben, és ez a lényeg. – hát én nem voltam oda az ilyesmiért, lényegében egy ilyen helyzetben vagyok, megkötve , és sosem elengedve. Ezért nem szeretem a szex azon módját, amit ő annyira szeret. Nekem csak egy újabb béklyó lenne, ennyire pedig nem vagyok szadista, és őrült. Nem vesztettem el a munkám miatt szerencsére az emberségemet sem.
Ellopom a tejszínhabos tubust, és a számba nyomok egy jó nagy adagot és hümmögve nyammogok rajta. Imádom! A házvezetőnőm már rég kidobta volna! Szívtelen.
- Ennek is tök jó illata van. – lapogatom meg a vállát, a kávéra pillantva, és felnyalábolom a ragus tányéromat, a tejszínhabos tubust, a kávékat rá bízom és leülök a tv elé.
- Úgy tervezted? Biztos? Eleget gyakoroltál? Mert az a kedvencem, tudod jól! – mosolygok, még a narancsleves palackért elkanyarodok, ha játék lesz, akkor kell az utánpótlás. Mert még wc-re se megyek olyankor szívesen.

Alig várom hogy ideérjen és rá zúdíthassam mit szereztem meg, mert ő is olyan nagy gamer tud lenni mint én. Azaz nem, én nagyobb vagyok, de szívesen játszom vele, és engem nem zavar ha néha veszítek a játékban vele szemben. Nem az a fontos, hanem hogy itt van és közösen csináljuk amit csinálunk. Mert szeretem ha valaki van velem és nem vagyok egyedül, mert eltereli a figyelmem és nincs időm a melankóliámra. Még csak az kellene.
- Persze, nyugodtan. Örülnék neki ha jönnél - mosolyodom el kedvesen. Egyszer megjegyezték hogy a piercingjeim miatt kicsit emberevő a mosolyom, de szerintem nagyon nem, és nem is érdekel más véleménye. Shin így szeret ahogy vagyok, és ez a fontos. Elnevetem magam ahogy látom hogy lapátolja befelé a főztöm. Muszáj kellett megtanuljak főzni hiszen egyedül élek, bár az is igaz hogy bőven fogadhatnék házvezetőnőt ha akarnék. Nem akarok. Nem vagyok ennyire sznob.
- Igen, igen. Megvan hozzá minden. Bent van a szobába, csak nem akartam hogy előbb azt lásd meg és összenyálazz itt nekem mindent. Akkor előbb lakjál jól rendesen - nevetek büszkén, és odafordulok a kávéfőzömhöz hogy egy tisztességes kávét kreáljak. Nem volt olcsó ez a gép, de minőségi kávét főz és megérte a befektetés. Na meg a barista tanfolyamok is megtérülnek, mert minden vendégemnek finom kávét tudok adni. Pláne Shinnek.
- Persze, van minden. Szereztem fahéjas cukrot is amit darálni kell - mutatom a legújabb szerzeményem és amikor elkészülök, bőséges tejszínt nyomok rá és kávébab formás alakba szóróm a csokirezseléket is.
- Voilá! A legújabb fejlesztésem - azaz biztos lehet benne hogy isteni finom. De úgyis fogja mondani, és csak a fejem csóválom meg a dologra hogy ellopta a tejszínes flakont, de ahogy bevonul, én is megyek a két bögrével. Magamnak is viszek egy üveg vizet, és lepakolok mindent. Összeszedem a kontrollerjeimet, és beizzítom az xboxot hogy amíg bootol addig is haladjunk.
- Igen, elég jól. A klubb nagyon jó és megismerkedtem a tulajjal is. Elég vonzó a maga titokzatos módján - teszem hozzá, de aztán ejtem is a témát. Nem fárasztom Shint ezekkel, ha olyan a helyzet úgysem ússza meg a beszámolóm, de most nem érzem úgy hogy lenne mit mondanom róla.
- Hm, egész biztos hogy úgy terveztem, mert gyakoroltam ám! - vágom rá büszkén, ahogy kiosztom neki a kedvenc kontrollerét, és magam is kezembe veszem a sajátom amiről irányítok is mindent.
- Na nézzük. Még én se játszottam vele, meg akartalak várni szóval... ki kell bíri a kis intrókat - nagyon nagy önmegtartóztatás volt ez a részemről.

Egyáltalán nem bánom, hogy Shuu így tele aggatta magát piercinggel, és ettől a mosolya is másabb, de…őszintén? Láttam nála extrémebbet is már, és ettől még ő ugyan az -az ember. Maximum csak a családja tagadja le az extrém kinézete miatt. Érdekes, hogy ő menekül a családja elől, én meg szeretnék magamnak egyet. Ő olyan nekem, mint egy igazi testvér, mert sosem volt testvérem, egyedül nevelkedtem, de rengeteget találkoztunk már gyermekkorunkban is.
- Nyami! Mindig van nálad valami újítás, amivel a diétám oda lesz! – de egyáltalán nem bánom, boldog, nevetős a hangom. Shuu mellett egy kicsit magam tudok lenni. Játsszunk, és eszünk, és beszélgetünk. Vagy olykor kifekszem a kanapéján a fáradtságtól. Ahogy bepakoltunk a nappaliba, le is ülök, nincs rajtam a cipőm, zokniban rakom fel a lábam a kis puffra, és a kávémba kortyolok. Néhány pillanat néma csend, és élvezem hümmögve a barátom újabb remekművét, mert… ezt szívószállal kell inni, és akkor jön a kanál, amivel a tetejét kezdem lekanalazni. A tejszínhabot, és a csokireszeléket, egyszerűen tökéletes!
- Ha nem lennél már évek óta a haverom, most ünnepélyesen azzá fogadnálak! – dünnyögöm két falat között, majd körbenézek a szobában, és megakad a tekintetem a delux kiadás figuráján is, és az… a kidolgozás! Távolról csodálom meg, ezek nem az összetapizós játák kategóriába tartoznak.
- Igazán? Úgy tűnik érdekes lehet, a titokzatos tulajod. – azért, utána kérdezek, hogy mennyire van biztonságban emellett az ember mellett Shuu, mert szerettem tudni, hogy ha ilyen helyekre jár, nincsenek-e túlkapások, és ilyesmik. De, rendszerint, ő maga is oda figyel eléggé arra, hogy kivel megy el szórakozni.
Nem kell féltenem, de mégis aggódom érte olykor.
Amikor pedig elindul a Soulcalibur 6. részének első intrója, még enni is elfelejtek. Úgy csüggök a képernyőn, mint egy igazi gyerek. Szeretem a verekedős játékokat, és az ujjaim is gyorsan járnak, a gyors reflexeimet ott is kihasználom. A Soulcaliburt azért szeretem, mert több hős játsszik egymással , más-más játékvilágokból. Ebben a kiadásban pedig még a Vaják is részt vesz. Kíváncsi vagyok, hogy itt mennyire erős, mit hagytam meg neki az eredeti játékokból, mennyire részletgazdag, és mit tudnak a meglévő , vagy vissza-vissza térő karakterek is.
Már az, hogy itt van a Soulcalibur delux változatában, a Vaják is, mint figura! Tuti ölre megyünk a karakterért, bár… ugyanazzal a karakterrel is kiállhatunk egymás ellen. Körülbelül, mint a Mortal Combatban.
- Kösd fel a gatyád! Riviai Geralt, egy! – vigyorodom el. – Vagy, hogy legyen? Kezdjük a sztori vonalon, és ha felnyílnak ,úgy próbálgassuk őket? – veszélyesek vagyunk ilyenkor, de… be tud szippantani minket órákra a játék. Addig, amíg nem jön pl egy telefonhívásom.

Tudom mennyire hétalvó tud lenni és általában ha tényleg nem életbevágó nem is zaklatom túl korán, de van amikor nem bírom ki és most is alig telik az idő mire rányomok a hívás gombra. Szerencsére elég hamar ide eszi a penész, és úgyis tudom hogy vonzza a főztöm, mert szeretek kísérletezni és újítani és hát mivel egymagam élek, nem árt ha tudok főzni is. Nem akarok a családomra támaszkodni, semmiben. Sosem akartam, és szerencsére valahol békén is hagynak, de van egy két rendezvény amire meg kell erőltessem magam és el kell toljam a képemet. A haverjaim szerencsére nem sejtik hogy miért vagyok ennyire különc, és ki vagyok igazából, nem kötik össze a nevem apáméval.
Shin meg pont erre vágyik. Sosem mondta ki szavakkal, de hát van amit nem kell abba önteni hogy tudjam, és szinte testvéremnek tekintem, még akkor is ha tudom hogy sok mindent titkol előlem. Nehéz dolog ez, mert tudom hogy nem rosszindulatból csinálja, és vagyok annyira jólnevelten tapintatos hogy nem kérdezek rá mi az, de tudom jól hogy sosem ártana nekem, vagy a barátságunknak. Sőt, még táncolni is eljön olykor velem, igaz csak az edzésekre. Versenyezni nem szokott, de néha sikerül együtt elfáradnunk kellemesen.
- Shin, te mindig diétázol, de mégis hova a jófenébe? Olyan vékony vagy mint én... - és szerintem mozog is annyit, csak sose látom. Pedig az alakja olyan, láttam már párszor félmeztelenül, hiszen a legjobb haverok vagyunk. Persze, tudom hogy csak ugrat és jó adag tejszínt nyomok a kávéjára hogy még több oka legyen a mormogásra.
A nappaliba kényelembe helyezem magam én is, és hagyom nassolni a barátomat ahogyan szokott. Néha csak úgy elalszik itt nekem. Olyankor tudom, hogy valamiben elfáradt és nem volt szíve nekem nemet mondani és hagyni szoktam pihenni.
A figura előtt azért elgyönyörködik benne és hagyom neki, miközben nevetek egy kicsit ahogy mellé fészkelődök a kanapé másik sarkába és kiosztom a kontrollert neki is. Majd ha eljutunk oda hogy játszani kezdjünk.
- Nos, ezzel már elkéstél, mert évek óta legjobb haverom vagy és ezen semmi nem képes változtatni kedves Shin - villantok rá egy rókavigyort ahogy bekapcsolom a játékot, és várom hogy betöltsön a menü a navigációhoz.
Tudom hogy ő nem nagyon van oda azért, hogy hova járok, de azt hiszem elfogadja a döntésem hogy nekem ebben telik az örömöm igazán, és jól érzem magam ha nem a szokásos módon kapom meg a szexet hanem kicsit extrémebb körülmények között.
- Oh, nagyon vonzó és nagyon rendes. Kíváncsi leszek rá zárt ajtók mögött is, mert másnak érzem mint Val mestert - mosolyodom el ahogy a játékindításig jutok és ott megállok egy kicsit hogy ő is eljusson odáig hogy figyeljen rám. Izgatott vagyok miatta, és láttam hogy hol él Hudson, nagyon tetszetős a háza. Nem mintha, itt nem érezném jól magam, de annak is más a hangulata.
Elindítom a játékot és lemennek az intók és választás elé kényszerülünk, de szerintem hamar meg fogjuk beszélni a dolgokat is.
- Oh, neked kell itt felkötni! Amíg ki tudja merre kószáltál, én keményen edzettem, és nézd! Majdnem bőrkeményedés is nőtt az ujjaimra - mutatom felé a kezem, de persze semmi sincs ott, ápolom magam, és szerencsére nem megerőltető fizikai munkát végzek.
- Jah, menjünk a sztorivonalon és aztán majd széterjük egymást menet közben, meg parádézhatunk a küldetésekben is, de Foltest királlyal te fogsz beszélgetni mert én biztos kinyírom - jelentem ki, mert utálom azt a karaktert a játékban, ellenben szeretem Trisst. Ő meg nem, ha jól emlékszem.
- És kitérő küldetésben csakis a delux verzióban van olyan, hogy az egyik küldetés után elmehetünk bordélyozni is.... - nevetek, mert azt nagyon várom.