Nem is tudom már megint mit keresek Brooklynban. Mármint úgy értem tudom, hogy tegnap Dandynél aludtam, ha már lusta voltam egyszerűen hazamenni, hozzá meg nem volt affinitásom, hogy kikönyörögjem, hogy ugyan kísérjen már el Bronxba. Viszont valamikor be kéne érnem a melóba is, mert sajnos a pénz nem keresi meg magát és -1 lakótárssal több zsozsót kell összeraknunk Fabival ami azért ha a kettőnk életmódját nézzük annyira nem fasza. De akkor is nehéz, na. Mármint tudom, hogy én nem járok be az egyetemre már egy ideje, de ott kicsivel egyszerűbb, mint lemelózni ezer napot egy héten és az összes műszak végeláthatatlannak néz ki. Ezért nincs igazából kedvem még ahhoz se néha, hogy egyáltalán felöltözzek. Ébredés és kávé után meg úgy egyáltalán a gondolat, hogy el kéne még menni mondjuk bevásárolni és aztán valahogy hazajutni, totál kiéget már előre. Némán hallgatom a zenét és keresgélek valami értelmes kajáldát a neten, mert hát időt spórol meg vele az ember ebben a dögmelegben. De lassú a netem min a tetű és egyszerűen az istenért nem akarja megmutatni a pontos címet. És közben már tökre eldöntöm, hogy ez az úgymond 4G faszság is egy használhatatlan marhaság.
Ekkor emelem fel a fejem, mert úgy három centire tőlem, befékez egy kocsi és a meglepetéstől még a telefonom is elejtem és hanyatt is esek. Most én, most..? Döbbenten pislogok magam elé, még mindig az az ostoba kis dalocska szól az ezer éves meséből amiben valami unikornis meg egy béna varázsló volt. És fel sem fogom mi van, de őrülten ver a szívem és kell némi idő mire rájövök, hogy valaki előttem áll és nekem magyaráz. Ő lenne a sofőr? Vagy valami random járókelő? Végignézek magamon. Nem ütött el. Minden oké. Élek. Bassza meg, életben vagyok és nincs semmi baj! Úristen. Örömömben hanyatt fekszem a betonon és az eget nézem, meg pár felhőt és épület sziluettet, de az mindegy. Meghalhattam volna a kurva mindenit, mert nem hallottam, hogy jön. Pedig amúgy tuti zöld volt meg volt elsőbbségem és amúgy is egy kurva zebrán vagyunk.
- Mi? Ja..gondolom. - felülök inkább, mert lehet ha felém hajol érdeklődni a végén még nem leszek rest felrúgni meg hát olyan fiatalos hangszíne van, hogy nyilván én vagyok ez, akit egy kb. egykorú kölyök gázolt volna kábé halálra Brooklynban. És ebből még hír sem lett volna. Basszus. - Mi a fasz? Éppen kiverted vezetés közben?? Ez egy zebra, nem a forma 1 nagydíj. - na ez az, ez már inkább én vagyok, mint bármi más és amúgy nem tudom nem haragszom a srácra csak, csak de. Majdnem elgázolt a faszba, nem tudom mennyivel. És még csak azt sem hallottam meg, hogy fékezni kezdett. Semmit. Kurva füles. Kurva zene. Kurva élet. Remegő kézzel túrok ki egy cigit és megpróbálok felállni, de az élmény kicsit..szorosabb még mint kellene, mert levegőt nem annyira kapok. - Oké vagyok, semmi gond. Én..csak semmi gond. - mert hát milyen már beismerni, hogy most megijedtem? Úgy tényleg. Igazán. - Feltartod a forgalmat. - nézek rá, vagyis most meg is nézem úgy tényleg. És igazam volt..egy srác. Nem a 70 éves bácsi vakult be. Hanem ő. Na! Ezért nem vezetek, mert én is ezt csinálnám. És már régen nem lenne meg a jogsim. Megpróbálok felállni másodjára is. Így már sikerül, bár a cigi remeg a kezemben. - Most mit mondjak?? Nem tört el semmim. - csak én állok az agyfasz szélén, de ilyen meg előfordul elvileg bárkivel és mindenkivel, nem? Ez New York. Legalább élek! - Húú, hát erre én..megyek iszom egy sört..ez..ez..

Amúgy fogalmam sincs, hogy mi történik. Mármint így tökre nem. Sosem volt balesetem sőt, baleset közeli állapotom sem ha már itt tartunk. Mostanáig. Jó, jó, lehet röhögni persze, hogy azért 19 év nem minősül annyira soknak, hogy magas következtetéseket vonogassunk le belőle, de na. Kis híján elgázolt valami hülye, amiben részint hibás vagyok én is, lévén egyszerűen nem figyeltem. Zenét hallgattam és bazz talán normális ha elvárom, hogy ne akarjanak kilapítani egy kurva zebra közepén. Nem tudom. Hallom, hogy magyaráznak. Nem nekem, talán a sofőrnek, de kicsit katatónba megyek le, mint egy buddhista szerzetes aki éppen úton van a nirvána felé és marhára nem akarja, hogy megzavarják benne. Csak hát én nem ezért küzdöttem életemben, hogy így járjak egyébként. Mármint kell a francnak a zen béke meg a néma csend és a meditáció. Nekem...élet kell, pezsgés és pörgés és egy csomó kaland amiket majd ráérek menet közben feldolgozni meg ilyenek. És ezt most majdnem elvették tőlem. Így totálba. A francba...
- Jól hallottad a kurva kérdést. - nézek valahová előre, a megszólítottat még annyira nem sikerült befókuszolnom, hogy nem is tudom majd róla álmodjak meg ilyenek. Ami nyilván nem célom, de egy ideig lehet el kéne kerülnöm a zebrákat. Vajon lehet mindenhová metróval menni ebben a városban?
- Nem igazán?? - kérdezem enyhén rezignált, nyikorgó hangnemben. Mi a faszt akar jelenteni az, hogy nem igazán? Azért most már felnézek, hogy nem-e egy Dandy 3.0-s kiadásba akadtam-e bele már megint, mert az kicsit sok lenne a nagycsaládból így kurvahirtelen. Vagy hát valljuk be, ez a válasz kábé bármelyik haveromra igaz lenne. NEM IGAZÁN...hát miiiiiiiiiiiii??? Tényleg fel kell innen állnom. Majd egy cigi meg pár korsó sör kicsit helyrebillent, ha már egyébként is vagyok olyan lúzer, hogy eszembe jusson az egyedül ivás és nem az az első gondolatom, hogy sikítozva felhívjam Dandyt, hogy atyaúristen majdnem meghaltam. A végén még ő is visszakérdezne valami hasonlóan elmés "de élsz meg minden, nem?" jelleget amitől csak kihordanék egy újabb stroke-ot lábon. És valahogy talán a cigifüst, talán az, hogy állok kicsit segít is nekem képbe hozni a srácot. Mert srác. Nem egy negyvenes csávó, vagy egy 60-as tata. Nem. Ez egy srác. Nézem és csak nézem és amúgy nem is tudok mit mondani. Akkor most már van bennünk valami közös? Badabumm tsss? Majdnem közös lett bennünk a kocsija is, csak másmilyen értelemben. Tiszta filozófiai magasság, hogy ő a kocsiban, a kocsi bennem. És na mindegy, ennek a gondolatnak még én se látom értelmét, pedig esküszöm mostanában sok gondolatomnak szoktam. Mármint amik nem keringenek olyan ijesztő nagy szavak körül, mint mondjuk jövőőő és társai. Csekkek. Brrr.
- És nem zavar, hogy ledudálnak? - nézek rá némileg kíváncsian, vagy hát most azért ácsorog itt előttem, hogy lássa nem esik-e le a lábam vagy valami? Vagy csak úgy reagál ugye mint egy normális ember, ha majdnem balesetet okoz. Nem is tudom, ebben a városban azt várnám, hogy elhajt a fenébe, mondván ok, nem küldött senkit a temetőbe. Kicsit lassítva fogom fel, hogy mit mond. Szálljak be a kocsijába? Na hát az érdekes történet lenne.
- Nem kell kórház, nincs semmi bajom. - még csak az kéne, hogy aztán meg anyámat hívogassák vagy a zsarukat, hogy egy kis ez meg az is van a véremben aminek országunk törvényeinek értelmében nagyon nem kellene ott lenni. Minek szállnék én be a kocsijába, vagy amúgy mit akar velem megbeszélni, hogy bocs? Meg sajnálja nagyon, hogy lábon hordatott ki velem egy infarktust? Rárágok a számra, hát elvileg én is megtanultam, hogy idegenek kocsijába nem szabad beszállni, mert attól, hogy ilyen fene ártatlan pofija van még lehet egy pszichopata pincés gyilkos és akkor ez lesz életem utolsó kocsiútja. Újabb dudaszó harsan. - Ahj... - nem tudom amúgy, hogy mit csináljak, de eléggé észveszejtően biztos jel, hogy kinyitja nekem a kocsiajtót is. Fogalmam sincs minek szállok be, de amúgy tényleg nem.
- Csak tudd, nem szoktam amúgy beugrálgatni idegen fazonok kocsijába. - és inkább rögtön be is kötöm a biztonsági övemet, ha netán mégis áthaladnánk a sötét parasztok hordáján és nem is tudom, kilapítanánk pár embert. Tiszta GTA. - Amúgy tényleg ne parázz, oké vagyok. - szívok bele a cigimbe, mert hát nem mondta, hogy anélkül száljak be a flancos járgányba. Most vagy ilyen szinten lóvés a család, vagy valaki elcsórta apa kocsiját és figyelmetlen is. - Csak kicsit..kiakadtam az élménytől. - nézek kifelé. Ja, gáz belegondolni, hogy majdnem meghaltam. Vagyis az a végleges verzió lett volna, amit én már úgysem éreznék meg és milyen gáz már egy lényegtelen kereszteződésben meghalni Brooklynban. Ebből sem lenne újsághír. - Hogy hívnak Damon Hill? - kérdezem végül egy sóhaj kíséretében és kidobom a parázsló csikket a kocsiból. Remélem valamelyik parasztot nyakon is találom vele. - Na meg mit akarsz megbeszélni? Hogy rendőrért kiáltok-e? - amúgy vicc lenne mert nincs miért tökre, de hát most ezt a helyzetet egyébként frankón nem értem. El kellett volna hajtania. Az a módi végeredményben. Nem?