Fehér falak, barna faberakások és hatalmas terek külön uszodával és edzőteremmel, no meg minden egyébbel, amit az ember megkívánhat. Apám szerint mindig is szerettem a tágas helyeket, az igazság pedig nem áll messze tőle. Hümmögök, miközben vendégem, Miss Kershaw nyomozó nyughatatlanul faggat magánéletemről és a házamról. Úgy gondolja, hogy vannak piszkos ügyleteim bizonyos bandákkal, amik miatt eléggé szúrom a szemét. Évek óta tart ez a huzavona. Még amikor kezdett beindulni az üzletem, akkor akaszkodott a nyakamra, de mit mondhatnék? Élvezem, ha egy fiatal hölgy körberajong!
- Tudja, mit gondolok az óriási terekről, nyomozó? – kérdeztem egy kis iróniával, hogy eltereljem a témát. – Egész életemben egy ehhez hasonló, bár kissé családias hangulatú nagyvárosi házban nőttem fel, ahol az embernek hozzá kellett szoknia a folytonos képmutatáshoz. Az emberek folyton azon versenyeztek, melyikük vagyona a legtöbb, így nem is csoda, hogy 3, de akár 4 emeletes házakat is emeltek – Odasétálok az alkoholt tároló szekrényhez, majd előveszek belőle egy méregdrága whskey-s üveget, amiből aztán töltök ki egy pohárba, majd egy másikba, amit a nyomozó nőnek ajánlok. – Így nem csoda, hogy én is arra törekedtem, hogy legyen valamim. Négy testvérem van, akiknek megvannak saját nagyratörő álmaik. Az egyik bankár, a másik befektető, a harmadik katona, az egyetlen húgom pedig még nem fejezte be tanulmányait sem. Bár, ami azt illeti, fogalmam sincs, mikor fogja, de ő tudja, az ő dolga…
- Nézze, Mr. Ashworth! Nem azért vagyok itt, hogy csak úgy elcsevegjek magával! – Mutatóujját rám szegezte egyenesen a mellkasomra, majd mélyebb, kissé lágyabb hangon folytatta. – Tudom, miben mesterkedik, azt is tudom, hogy ezt sosem vallaná be senkinek, legfőképp egy nyomozónak nem, de most szükségem van a segítségére!
- Nocsak, nocsak… Mily megtisztelő ezt hallani! – Húztam elő gunyoros oldalam, amit elég gyakran használtam is, főképp Miss Kershaw jelenlétében. Be kell vallanom, van tartása a nőnek! Ha nem az lenne a szakmája, ami, talán még be is próbálkoznék, de így…
- Ne szórakozzon velem, mert nagyon megjárja! – Felhúztam szemöldököm, mint aki nem érti, mégis miért akar megfenyegetni, ha neki kellene tőlem egy kis segítség. Pár pillanattal később erőt vett magán, majd belekezdett történetében. – Három hónapja kaptam egy fülest, mi szerint egy eddig ismeretlen drogbáró akar berobbanni az üzletbe. Az ürge egyik napról a másikra bukkant fel, senki sem tudta kicsoda ő, vagy, hogy honnan jött, de mióta felbukkant, a drogtúladagolások száma az egekbe szökött. Egy új szer bukkant fel, ami veszélyesebb, mint az eddigiek…
- Nekem mégis mi közöm lenne hozzá? – Vágtam a szavába majd kortyoltam egyet a poharamból s visszatettem egy tálcára a visszautasított, de már kiöntött italt.
Ahogy ott álltam a nyomozóval szemben, figyeltem minden egyes rezdülését. Kevesen vennék észre rajta, tulajdonképpen nem annyira feltűnő, gondolom az évek alatt tökélyre fejlesztette eme képességét a nyomozónő, de merev testtartása, oldala mellett ökölbe szoruló kézfeje arról árulkodott, hogy félt a közelemben lenni erősítés nélkül, vagy pedig csupán nyomasztotta a tény, hogy egy hozzám hasonló rossz fiútól kell segítséget kérnie. Mindegy is mi volt a téma, nem fogom kisujjamat sem mozdítani egy nyomozónak, aki hűvösre akar juttatni.
- Minden szál magához vezet. Az elosztók, a gyár, ahol a drogot állítják elő, az ön nevén van – sorolta a nyomozó. Elképedtem. Tudtam, hogy ez hazugság. Hogy honnan? Mert soha nem keveredtem bele drog ügyletekbe. Igaz, a fegyverpiac nem kis falat egy kezdő számára, de én nem is számítottam annak sohasem.
- Lehetetlen! Tudnék róla, ha lenne egy gyáram, ami nem mellesleg ilyen dolgokkal foglalkozik! – Felemelt hangom visszhangzott a szinte üres folyosón, ami a hátsó kertbe vezetett.
- Pedig igaz! Ha nem hiszi, nézze meg ezeket! – A nő átnyújtott egy egyszerű mappát, amiben különböző számlakivonatok, iratok voltak mind az én nevemre. A szememmel végigfutottam a sorokat, majd a nyomozóhoz fordultam.
- Nem bánná, ha ezeket megtartanám? – Kérdésem inkább parancsként hangzott. A nő mérlegelte a helyzetet, mire én becsuktam a mappát és bal kezemben tartottam azt. A poharamból kifogyott az alkohol ugyan, de annyira szorítottam a nehéz üvegpoharat, hogy az összetört, a kezemen pedig néhány csepp alkohol és vér csordult végig. A pohár darabkái a lábam elé hullottak, majd egy hosszadalmas káromkodás kíséretében végre sikerült lenyugodnom. A nyomozó bölcsen kivárta kis jelenetem végét, majd egy másodpercre a kezemre pillantott.
- Amennyiben segít megtalálni a tettest, lehet róla szó! – Tágra nyitott szemekkel bámultam rá, majd rövid idő múlva a nyomozó átnyújtott egy névjegykártyát. – Ha meggondolta volna magát, ezen a számon elér – mondta majd a kártyát ingem első zsebébe csúsztatta. Figyeltem, ahogy alakja eltűnik valahol a lakásom belsejében majd egyre csak azon járt az agyam, mégis ki lehetett az, aki bele akart keverni ebbe a dologba.