Ébredtél már úgy, hogy nem tudtad, hol vagy és mi történt veled? Ébredtél már arra, hogy az életed kisiklott a megszokott medréből minden előzetes figyelmeztetést nélkülözve, egyetlen szempillantás alatt; hogy nem tudtad, mi vár rád, mikor kinyitod a szemedet?

Jersey, értem kell jönnöd.

Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy a bátyám határozott figyelmeztetése ellenére megpróbáltam kimászni a kocsi ablakán. Nem tudtam, merre van Zain. Azt sem, hogy él-e még egyáltalán, de egy dologban biztos voltam: ha igen, amíg igen, addig mellette a helyem.
A halál tárgyilagossá tesz. Márpedig tudtam, hogy nem volt bekötve, láttam a törött szélvédőt, az üvegszilánkjai az arcomba vájtak. Tudtam, hány tízessel léptem túl a sebességkorlátot, mielőtt a kamion fénye bevilágította volna a műszerfalat. A pillanatnyi sokkos állapotomban sem volt kétséges számomra, hogy ez mit jelent, mégsem éreztem félelmet vagy aggodalmat. Tisztában voltam vele, mit kell tennem, és kizárólag a feladat teljesítése lebegett a szemeim előtt.
Nyilvánvalóan elbuktam, mivel nyoma sincs a fémes íznek a számban, mikor felébredek.

Azt hiszem, belementem egy kamionba.

Hamar tudatosul bennem, hogy kórházban vagyok. Minden bizonnyal ott, ahol Jersey a rezidens éveit tölti, mert rettentő ismerősen cseng annak a reszelős hangú orvosnak a neve, aki a végkimerülés szélén egyensúlyozó medikusokat igazgatja. Tetszik a stílusa, habár nagyjából a felét fogom fel annak, amiről beszélnek - többek között, hogy valahol belső vérzésem volt és sor került egy műtétre az éjszaka folyamán. Érzem is az altató utóhatásait, karöltve a velem együtt ébredező fájdalommal, mely az egész testemet átjárja.
Tovább színlelem az alvást, amíg el nem hagyják a szobát. Nincs kedvem válaszolni a kérdéseikre, sem pedig ahhoz, hogy kövessem a fényt a szememmel, vagy tudom is én, milyen vizsgálatoknak kell alávetniük ebben az esetben. Azonban ahogy a vizitelő csapat léptei egyre távolodnak, egészen közelről nyikorgó hang üti meg a fülemet. Valaki helyet foglal az ágyam melletti székben. Ugyan tartok tőle, hogy a bátyám helyett anya vagy apa néz majd velem farkasszemet, egyszer végül is mindannyian sorra kerülnek, így hát nincs sok értelme elnyújtanom önmagam leleplezését.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem könnyebbülök meg, mikor Jersey kissé elgyötört valója bontakozik ki előttem.
- Nem festesz valami fényesen - jegyzem meg köszönés helyett.