Nem teljesen mindennapos, hogy egy gyerek perben álljon a szüleivel. Nálam még ennél is kacifántosabb a helyzet, hiszen fiatal vagyok, ő pedig nem hajlandó elismerni, hogy a vérszerinti apám. Még mindig nem találkoztunk, mert még mindig nem hajlandó látni engem, pedig már két hete a testvére házában élek, a családjával. Vagy családunkkal? Nehéz lenne megmondani, hiszen nagyjából mindenki ferde szemmel méreget, találgatják, hogy csak a pénz miatt csinálom-e az egészet, vagy mit fogok tenni, ha a DNS teszten “győz az igazság” és kiderül, hogy egyáltalán nem kötődök hozzájuk vér szerint. Az van, hogy a DNS teszt, ha engedném, hogy elvégezzék, egyszerűen nem hozhatna más eredményt, mint azt, hogy Mr Boswell (mert mindig mindenki így hivatkozik rá a környezetemben) az apám. Tehát erre az eshetőségre nem készültem fel, ez tagadhatatlan.
Ez az egész hercehurca rengeteg időt, energiát és pénzt emészt fel, szerencsére az anyukám hagyott rám egy tetemes összeget, amiből az egész eljárást és az ügyvédemet is fizetni tudom. Időm meg most nyáron akad bőségesen, szóval egyáltalán nem bántam, amikor felhívtak az ügyvédi irodától, hogy menjek be és egyeztessük, hogy áll az ügy. Első fokon nyertünk, emiatt is élek Richard bácsikám házában, hiszen, elméletben az apámat kötelezték arra, hogy felvegye velem a kapcsolatot és gondoskodjon rólam. Na, hát ezek egyike se igazán jött össze neki, viszont fellebbeztek, így most megyünk másodfokon is harcolni az igazamért. Ragaszkodnak a DNS teszthez, amit én elutasítok, pedig egyébként seperc alatt lerendezne minden kértést és kételyt az eredmény. Nem attól félek, hogy esetleg az derülne ki, hogy nem Mr Boswell az apám, hanem nem akarom az anyukám emlékét így bemocskolni. Mintha bárki is azt feltételezhetné, hogy a kapcsolatuk ideje alatt az anyám megcsalta ezt a pasit… Nem, nem. Ilyet nem játszunk.
Szóval, eljöttem a roppant elegáns ügyvédi irodába, a nagy bőrfotelek és kanapék, mahagóni bútorok meg a bőr borítású ajtók közé. Tiszta retró, valahogy így szokták a filmekben is berendezni a hű de fontos ügyvédek irodáit. Már csak az íróasztalra kellene egy Newton inga, vagy valami más “örökmozgó” szerkezet és tökéletes lenne az összhang. Meg egy antik töltőtoll, állványon. Az nagyon fontos. És a zöld lámpabúra az asztali lámpán.
Nézelődök a recepció előtti várakozó térben, még halak is vannak egy nagy akváriumban. Melléjük ültem le a kanapéra, és eleinte csak nézegettem őket, fél szemmel, aztán, mivel sokat kell várnom, már teljes felsőtesttel feléjük fordultam. Ujjammal egyszer, óvatosan megkocogtattam az üveget, ezzel felhívtam magamra egy szép vitorláshal figyelmét. Az orrom előtt úszkál, forgolódik, én pedig egyre közelebb hajolok az üveghez, és őt nézem. Már annyira unatkozok a közel húsz perces várakozás miatt, hogy felfújom a számat levegővel, majd ajkaimból O betűt formálva tátogok a halacskával egy ritmusban, mintha csak beszélgetnénk.
- Khm! Miss Beaulieu! - hallom a hátam mögül a recepciós nő hangját - Khm khm! - köszörüli már valamivel indulatosabban a torkát, hogy felhívja magára a figyelmemet. - Elaine! - szól rám szinte tökéletes anyai szigorral, mire már felkapom a fejem, és elszakadok a hal szinte már megbabonázó táncától. A bőrkanapén térdelek, orrom szinte az akváriumhoz nyomtam az imént, ahogy a halacskával egy ritmusra tátogtam. Mint egy retardált óvodás.
Megvonom a vállam, és felállok a kanapéról, teljesen olyan arcot vágva, mintha épp nem úgy viselkedtem volna az imént mint egy totális idióta. A pulthoz sétálok, ahol már egy fiatal lány is ácsorog, gondolom miatta szólított meg a recis néni.
- Hm? - kérdezem teljesen ártatlan arccal, mintha mi se történt volna. Ő meg megint olyan szörnyen anyukásan összevonja a szemöldökét. Mert nem voltam túl udvarias, amit el is ismerek, csakhogy ők meg várakoztattak itt vagy húsz percet, pedig időpontra érkeztem.
- Khm! - kezdi a mondandóját a szigorú torok köszörülgetéssel megint - Miss Beaulieu, bemutatom a kolléganőnket, Miss Marsh-t. - int a fiatal lány felé, én pedig követve a mozdulatot, rá mosolygok. - Sajnos az ügyvéd úr házon kívül van, így megkérném, hogy Miss Marsh-sal egyeztesse az ügy részleteit, ő felvilágosítást tud adni az ügyvéd úr jegyzetei alapján.
Bólintok.
- Részemről okés. - vonok vállat mosolyogva, majd a kezem nyújtom a lány felé. - Elaine Beaulieu. - a recis néni csak a szemeit forgatja, szerinte egy neveletlen csitri vagyok. Szerintem meg csak egyszerűen semmi kedvem itt rugózni a formaságokon, egyébként is egy csomó tök fölösleges kört megspórolunk ha kihúzzuk a karót a fenekünkből…
- Jane, kaphatok egy limonádét? - kérdezem tőle, miközben egy iroda felé terelget minket, de már csak azért, hogy cukkoljam. Bólint, nem örül nekem ez látszik is rajta. Tetszik, amikor ideges, valamiért most olyanom van, hogy szegény nő idegein szeretnék táncolni. Ha már elkezdtem, csináljam rendesen! Egyébként is, már amíg várakoztam, meg kellett volna kínálnia kávéval vagy ilyesmivel, szóval az udvariatlanságot nem én kezdtem. Csak folytatom.
Amikor magunkra hagy az irodában, gyorsan végigfuttatom a szemem a helyiségen, és mosolyogva nyugtázom, hogy a kötelező mahagóni-bőrfotelok-örökmozgó-töltőtoll-zöld lámpabúra kombó megtalálható, igazi és nagyon “ügyvédes” irodában vagyunk. Nem várom meg, míg Hailee hellyel kínál, ismerem a járást, így aztán lehuppanok az egyik kényelmes fotelba, de előtte még gondosan elrendezgetem a fehér, pillangókkal díszített ruhácskám szoknyáját, hogy ne gyűrődjön. Mert teljesen barbár azért nem vagyok.

Még az otthoni ügyvédem Houstonban, ő adta át az ügyemet ennek az irodának. Úgy gondolta, hogy így kényelmesebb is lesz, nem kell repkedni a tárgyalások miatt, illetve amúgy is ez az illetékes hatóság, emiatt célszerű olyan ügyvéddel dolgoznom, aki ennek a szövetségi államnak a törvénykezésében abszolút profi. Mr Anderton csoporttársa volt az iroda tulajdonosa, így megbízom a döntésében, de ettől függetlenül nem tapsolok az ötletért, hogy most meg új ügyvédeknek sírjam el a bánatomat újra.
Egyszer már találkoztam azzal a hapsival, aki megkapta az ügyet, nem tudom, hogy ő-e az a bizonyos főnök vagy kicsoda. Biztosított felőle, hogy felkészültek, és a végsőkig el fognak menni, ahogyan azt Mr Anderton is megígérte. Én már előre leszögeztem, hogy DNS tesztre nem vagyok hajlandó, illetve, a sikerdíjuk annak az összegnek a 10%-a, amit sikerül kiperelniük az apámból. Mivel dollármilliókról beszélünk, annak egészen csinos a 10%-a is, így biztos vagyok benne, hogy valóban a végsőkig elmennek. Remélem valami buldózert állítanak rá az esetre, egy pitbullt, vérfarkast, emberevő szörnyeteget akit nem lehet megállítani. Mert sajnos az apám ügyvédei sem ma kezdték a szakmát, erősebbnek és határozottabbnak kell lennünk náluk.
Amíg várakozok, a halakat nézem, és egy kicsit bele is feledkezek a dologba. Ami nem is csoda, tekintve, hogy közel húsz perce léptem be az ajtón, és az alatt az idő alatt még egy pohár vizet sem kaptam, pedig eléggé tikkasztó odakint az időjárás. Hallottam én már elsőre is, amikor Jane szólított, de őszintén nem érdekelt, ahogyan őt sem érdekelte, hogy kiszáradok. Amikor viszont már szinte mogorván morrant rám, akkor a pultjához sétáltam, hogy mégis mit szeretne.
Megszorítom Hailee felém nyújtott kezét, és valahol belül örülök is, meg nem is, hogy ő vette át az ügyemet. Egy kicsit fiatalnak tűnik egy ekkora falathoz, vagy csak előítéletes lennék? Másrészt pont amiatt, hogy fiatal, talán jobban megérti majd azt, hogy engem mi motivál, mi az amit szeretnék elérni.
Örömmel nyugtázom, hogy egy egész kancsónyi limonádét készíthet ez a banya, de valamit elfelejtettem:
- Naranccsal. - teszem még hozzá, miközben már lelkesen követem Haileet az iroda felé. Hűű ez a boszorkány Jane, kikészít idegileg pedig most találkoztunk harmadszor. Valószínűleg megvan arról a véleménye, hogy milyen dolog tizennyolc évesen beperelni a saját apámat de kit zavar?
- Láttam már rosszabbat is, Jane hozzá képest igazi dorombolós kismacska. - vonom meg a vállam mosolyogva, mert az apám recis nénije tényleg egy lánctalpas boszorkány! Találkozni akartam vele, oda mentem az irodájához, és gyakorlatilag két percen belül, páros lábbal lettem kirúgva. Szinte szó szerint. De legalább már hallottam az apám hangját, és azt a pillanatnyi, minimális emberségre utaló hezitálást még az előtt, hogy azt mondta volna “küldjék el, nem akarom látni!”. Kezdem azt gondolni, hogy ez az egész konfliktus a testvére, vagy a pénz miatt van. Ha csak egyszer is beszélt volna velem, elmondtam volna neki, hogy felőlem a pénzét feldughatja a seggébe is, nekem csak az kell, hogy ismerjen el a lányának. De ha neki a fájdalmasabb út kell…!
Leülök a kanapéra, és őszinte érdeklődéssel hallgatom mit mond Hailee. Bólintok, majd a hajamba túrok, és elgondolkodva pillantok ki a sokadik emeletről a város felé.
- Mr Park gondolom bízik magában. Az ügyvédem, aki a hagyatékot intézte, Mr Anderton, ő pedig Mr Parkban bízik. Én pedig Andertonban bízok. - teszem még hozzá, csak, hogy körbe érjünk. Várok néhány másodpercet, de elkezdett aggasztani az eset komolysága, és a lány zsenge kora. Nagyon komoly arccal, és elég határozott tekintettel fordulok megint felé. - Logikus következtetés lenne részemről, ha bíznék magában, és akkor körbe bíznánk egymásban, csakhogy számomra óriási a tét, és nem csak az anyagiak tekintetében. Én nem ismerem magát, így Önnek kell tudnia, hogy állja-e majd a sarat a Boswellek ellen? - kérdezem mindenféle bántó vagy sértő él nélkül. Ezt bármelyik másik ügyvédtől megkérdezném, sőt meg is kérdeztem Mr Parktól is. - Az előző ügyvéremet, Mr Andertont már személyében is érték atrocitások az eljárás ideje alatt. - teszem hozzá magyarázólag, hogy tudja mire készüljön. Egy nagy ronda menetre, arra kell készülni.
Jó nagyot sóhajtok, majd mivel Jane megérkezik a limonádékkal, inkább annak szentelem a figyelmem, és mint mindig, ha az ügyvédekkel kell beszélnem, megérzem a félelmet és a tetteim súlyát. A bosszú nagyon ronda és rettentően veszélyes dolog. Épp csak egy icipicit rezzen meg a kezem, amikor a limonádés pohár felé nyúlok, és csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy az ajtó csukódásának hangja elnyomta a hasam korgását. Képtelen vagyok enni, vagy fél éve nem fogyasztottam el egyszerre egy normális adag, egész tányér ételt. Kezdek belefáradni ebbe az egészbe, de a mamám miatt nem állhatok le, szeretném, ha visszaadhatnám az elvesztett becsületét. Inkább kezemben a poharammal, az ablakon kifelé bámulva nekiállok elmondani Hailee-nek, hogy röviden mibe is csöppent bele, mintha csak egy újabb dilidokinak mondanám el megint.
- Az anyám a NASA-nak dolgozott, és azt hittem, hogy az egyetlen titok ami vele kapcsolatban szóba kerülhet az univerzum végtelen tárházának titkai. Különös, nem? Három hónappal ezelőttig azt hittem, hogy teljesen elárvultam, nincs senkim a világon, erre az anyám belevont a titkába, megírta egy rohadt levélben az igazat arról, hogy ki is vagyok én. Bizonyára ismerősen cseng Richard Boswell neve, az ő öccse az apám. - az egész rohadt városban ismerik ezt a nevet, ezek mindenkit zsebre vágtak! - A végsőkig hajlandó vagyok elmenni. Bármeddig, pénz, idő, energia nem számít. - felé fordulok, és halvány mosolyra húzódik a szám. - Hailee, nem fogok hazudni, ezt az ügyet öt perc alatt is le lehet zárni és öt év alatt is. Az apám és a családja DNS tesztet követel, de én nem akarom megcsináltatni. Van éppen elég más bizonyítékunk az igazunkra, basszus elég ha a képeinket egymás mellé teszem. Tudom, hogy ő az apám, nem emiatt tiltakozok a teszt ellen, bennem nincsenek kétségek. - ezen a ponton úgy gondolom jobb, ha megállok egy kicsit, hogy megeméssze a hallottakat, és kérdezzen, ha szeretne. Én azt majd később fogok, ha már nagyjából megismerte az ügyet is és engem is.

Inkább nem mondok semmit, csak követem a nőt, ahogy egy iroda vagy tárgyaló felé visz. A recepciós nő tényleg ellenszenves, nem szeretem az ilyen embereket, akik valamilyen látszólagos hatalmukkal visszaélve bunkóskodnak másokkal. Mert lenézni egy fiatal lányt szerintem bunkóság volt, holott az ügyfelük vagyok, és még a jó ég se tudja, hogy mennyi sok-sok pénzt fogok majd az irodájuknak kifizetni ha lezárul a per. Szóval ja, morcos vagyok rá, de próbálok ettől elvonatkoztatni, amíg Hailee-vel beszélek. Sikerül is, mire leülök már egészen meg is nyugszom, és hideg fejjel tudok gondolkodni. Ami mostanában ijesztően jól megy, a családom legalábbis döbbenetesen jó abban, hogy a legrosszabbat hozza ki belőlem.
Ahogy beszél, csak komoly arccal fürkészem, majd hátra dőlök, és a medálommal kezdek el játszani. Egy szép, kinyithatós ovális medál, amiben anya és apa (mármint akit annak hittem) képei vannak benne. Elgondolkodva húzom a nyári napsütéstől szeplős orrom, mielőtt megszólalnék.
- Hailee, nincs második esély, nem bukhatunk el, mert ez már a másodfokú eljárás lesz. Elsőfokon nyertem, de újra támadnak, és hacsak nem akarunk precedenst csinálni az ügyből vagy a legfelsőbb bíróságig menni, ez az egy dobásunk van. Értékelem az őszinteséged, de neked kell elbírnod a Boswellekkel, mert miután lecsapott a kalapács már Mr Park se tud csinálni semmit. - nem fenyegetni és nem is ijesztgetni akarom, egyszerű tényeket közlök, hogy tudja milyen lapokkal ült le a póker asztalhoz. Tovább babrálom a medált, és a nő arcát fürkészem. Van benne valami, amiért hiszek neki, talán a szimpátiám egyik okozója, hogy ő is fiatal, nem tudom.
- Ha te érzed magadban az erőt, nem is kell félni tőlük. És rendben, tiéd az ügy, de kérlek legyél mindig őszinte velem, és ha úgy érzed nem vagy biztos a dolgodban, kérj tanácsot Mr Parktól. Csak ennyit kérnék tőled, remélem nem veszed bizalmatlanságnak vagy ilyesmi. A sebészeknek is előbb-utóbb élő betegeket kell operálni, szerintem együtt megcsináljuk. - mosolyodok el végül, hiszen ez az igazság, így gondolom a dolgokat. Sok pénzük van, rengeteg, de az igazság a mi oldalunkon áll, ezért sem kell tartanunk a vereségtől. Legvégső esetben majd jöhet a DNS teszt. De csakis a legvégsőben!
Persze azért félek is ettől az egésztől. Ki ne félne? Ha nyerek, viszítek, ha vesztek, veszítek. Csak veszteni tudok ezen a pereskedésen, hiszen családom se így se úgy nem lesz. A családot nem lehet kierőszakolni, ha ők nem kíváncsiak rám, akkor nem kényszeríthetem magamat rájuk, ezzel tisztában vagyok. Még ha most egy bírósági végzésnek köszönhetően lakok a bácsikám házában, akkor is. Ha megnyerném a pert, gyűlölnének, kifizetnének nekem egy zsák pénzt, és soha többé nem állnának velem szóba. Ha elbukok, akkor pedig pénz nélkül teszik meg ugyanezt. Remek kilátások, még a kezem is beleremeg, miközben a környezettudatos, papír szívószállal kevergetem a limonádét.
- Oké. - felelem halványan bizakodva. Eddig is sejtettem, hogy a DNS teszt eredményével megnyerjük a pert, de így utolsó lehetőségnek nagyon is jól fog jönni ha minden kötél szakad. - Akkor majd szólok, ha kezdek belefáradni az egészbe, és akkor jöhet a teszt. Ebben megegyezhetünk? - ajánlom fel az ügyvédnőnek, hiszen tökéletesen biztos vagyok a dolgomban. Jobban is, mint sejtené.
- De akkor mit lehet csinálni? Egyáltalán, törvényes ezt csinálniuk, így húzni a dolgokat? - nézek elképedve, mert ezt viszont még egyik úriember sem mondta, csak afelől biztosítottak, hogy nyerni fogunk. Azt eddig még nem mondták a derék ügyvédek, hogy ez mennyi időt fog igénybe venni! - Rendben, mindent összeszedek… és felhívom Mr Anderton irodáját is, hogy minden anyagot küldjenek át neked még Houstonból. Meg az elsőfokú ítéletet, jegyzőkönyveket, mindent. Elég sok papír, de remélem el tudsz majd indulni azok alapján valamerre. - remélem ez elegendő lesz első körben, aztán majd gondolkodok még én is tovább. De van valami, amit mindenképp el kell neki mondanom, és az ügyfél-ügyvéd titoktartási eskü amúgy is kötelezi majd arra, hogy ne mondja el senkinek sem az információt. Mivel ő nem tűnik olyan pitbullnak, mint Mr Park, tudnia kell miért vagyok ilyen magabiztos.
- Hailee, ezt nem használhatod fel a perben, de semmiképp se bukhatunk el, mert ő tényleg az apám. - nézek rá nagyon komoly arccal - Maradjunk annyiban, hogy megvannak a magam eszközei, és amikor az irodájában jártam, hogy találkozzak vele, de nem volt ott, a zakójáról levettem egy hajszálat. Egy magán laboratóriumban készült egy teszt is, és természetesen igazam van, az a seggfej az apám. Ha köteleznek a törvényszéki tesztre, nem lesz semmi baj, mert csak egyetlen egy féle eredménye lehet. Minden más esetben megint csak hazudnak és valakit lepénzeltek. - mondom egy szuszra, majd egy egész kicsit elmosolyodok. - De azért megpróbálhatnánk velük még egyszer békésen beszélni, ki tudja, hátha most hajlandóak lennének rá. El tudnál intézni egy megbeszélést, amikor már átnézted az anyagokat és úgy érzed te is készen állsz rá? - természetesen nem akarom vakon süketen és némán beküldeni az oroszlánok közé, adok neki annyi időt amennyire csak szüksége van.