- Azt mondtad, polgári joggal, és családi ügyekkel akarsz foglalkozni majd a jövőben ugye? – szegezte egyszercsak oda Hwan a kérdést nekem, miközben a gépre fókuszálva igyekeztem a lehető legátláthatóbban összegezni az egyik elvállalt ügyének az adatait, hogy mindazt csak át kelljen majd holnap pörgetnie, mielőtt találkozna az ügyfeleivel.
- Ühüm – mondtam neki, de rá sem pillantottam. Túlságosan lekötött a feladat, amit kaptam tőle ahhoz, hogy csak a fél figyelmemet szenteljem neki. Talán más ügyvédek ez neveletlenségnek vették volna, de úgy vettem észre, hogy őt nem zavarja, ha közvetlen viszony van közöttünk, aminek hála én is könnyebben fel tudtam oldódni mellette, még a történtek ellenére is.
- Akkor talán itt a lehetőség, hogy egy ilyennel foglalkozz – szólalt meg újra, és elém csúsztatott egy mappát – Nekem most el kell mennem, te pedig a felhatalmazásommal megkaphatod az ügyet.
Ezzel hirtelenjében annyira meglepett, hogy felé perdültem az egész székemmel, aminek hála majdnem sikerült fejre állnom vele, de az utolsó pillanatban sikeresen megkapaszkodtam az asztal sarkára. Alapvetően mivel elég keveset mosolygott, néha egyfajta kihívásnak vettem, hogy kicsikarjak belőle egy két vigyort, de ettől függetlenül most éppen ki tudtam volna kaparni azokat a csillogó szemeket a helyükről... Mert amikor engem nevet ki, az nem ér!
- Mit mondtál? – kérdeztem vissza, akár egy debil, mert úgy ért az egész dolog, mint derült égből a villámcsapás – Azt mondtad, hogy fel akarod mérni, hogy mennyire dolgozom jól!
- Valóban, és ez is a része? De mitől tartasz Hailee? Védtél már törvényszék előtt, nem? – úgy támaszkodott meg a saját ülőalkalmatosságának karfáján, miközben feltette nekem a kérdéseket, hogy egy picit lejjebb hajolt, ezáltal a szemembe tudott nézni... Pontosabban fellesett rám a szempillái mögül, de magával a helyzettel nem voltam hajlandó foglalkozni. Tény és való, hogy védtem már bíróság előtt, de közel sem csináltam jól, és összesen három ilyen eset volt... Az elsőnél sírva kirohantam a teremből, a másik kettőt meg csak szimplán elveszítettem, mert a beszédemmel még magamat sem tudtam meggyőzni. Persze tény és való, hogy teljesen más akkor a dolog, ha egy pedofilt vagy gyilkost kell az embernek képviselnie, de ettől függetlenül nem rendelkeztem túl fényes bizonyítvánnyal.
- Nyugodj meg – szólalt meg végül, mire az ajkamba harapva pillantottam rá. Szóval ennyire feltűnően tönkrevágott a kérdésével? – Ha esetleg úgy alakulna, hogy nem bírsz el vele, akkor majd visszapasszolod. De ez szükséges ahhoz, hogy ténylegesen felmérjem azt, hogy mennyire tudsz önállóan dolgozni. A táblázatszerkesztés, meg a dokumentumok rendezése kiválóan megy, de ez csak egy része annak, amit lefed a munkánk, ezt te is tudod... Szóval szedd össze magad szépen, ma jön a lányka, akinek az ügyében intézkedned kéne...
- Utállak – morogtam az orrom alatt, de már nyúltam is az elém készített dokumentum miatt – Mióta tudod ezt? Egy hete? Két napja?
- Tegnap este óta – vonta meg a vállát – De ez nem olyan dolog, amit sms-ben akartam közölni veled. Tájékoztatni tudod majd őt a dolgokról, és mondom, legrosszabb esetben átveszem az ügyet... Ígérem, legközelebb majd választunk neked valamit együtt, de kíváncsi vagy képes.
Persze valahol megnyugtatott, hogy rám bízta a dolgot, és mivel az időpontig volt még két órám, felcsaptam a kis noteszem, és igyekeztem kijegyzetelni magamnak a fontosabb dolgokat, hogy tudjam legalább memorizálni a részleteket. Alapvetően érdekesnek tűnt az ügy, és kifejezetten örültem, hogy nem a „rossz oldalról” vágott hozzám valakit, bár az alapján, amit eddig láttam belőle, sanszosnak tartom, hogy egy olyan ügyet csípőből visszautasítana, és ez valamiképp megnyugtatott.
Magam nem kifejezetten tudtam, hogy hogyan kéne viselkednem egy ilyen helyzetben, és valószínűleg Hwan is ittmaradt volna velem, ha úgy alakul, viszont van egy sanda gyanúm arra, hogy a hotellal kapcsolatban, halaszhatatlan teendői akadtak, szóval nincs mit tenni, nekem kell beszélnem a lánnyal.
Pont ezért is indultam meg lefelé az irodából, amint jelezték nekem a recepción, hogy megérkezett, és az időpontján már húsz perccel túl is csúsztunk. Úgy voltam vele, hogy egyszerűbb, ha én vezetem fel ide, mintha még kóvályog szerencsétlen össze vissza egy sort, mert azért mi is időre dolgozunk... Bár hozzám más ma biztosan nem fog jönni, viszont nem voltam benne biztos, hogy a drága „felettesem” más meglepetést nem tartogat a számomra.
Oda is siettem a recepciós mellé, aki rögtön szólítgatni kezdte a szőke hajú lányt, de őt mintha teljesen elbűvölték volna az akváriumban úszkáló halak. Éreztem, ahogyan lassan egy kis mosoly jelenik meg az arcomon, miközben a fülem mögé tűrtem egy tincset, ami a kontyomból szabadult ki.
Ugyanezzel a mosollyal az arcomon figyeltem, ahogyan lassan odaballag hozzánk, és amikor meghallottam azt a kis kamaszos flegmasággal kimondott „hm”-t, akkor le kellett hajtanom a fejem, hogy nehogy elnevessem magam. Nekem is van egy nagyjából korabeli öcsém, szóval pontosan tudom, hogy milyen velük, és ettől függetlenül is szórakoztatott a helyzet. Alapvetően gyűlöltem ezt a besavanyodott fapinát, de mivel valószínűleg túl precíz munkát végezhetett, senkinek sem volt érdeke kirúgni, és mivel ez egy munkahely, teljes mértékben lényegtelen mások véleménye egy adott ember személyiségéről, ha dolgozni rendesen tud. A lány tekintetét viszont álltam, ahogyan rámpillantott, és egy apró biccentéssel üdvözöltem is, majd a felém nyújtott kezét is elfogadtam.
- Hailee Marsh – mutatkoztam be hasonlóképpen, finoman rászorítva a kezére, és megrázva azt – Jane, kérem készítsen egy egész kancsóval, és két pohárral együtt, hozza majd fel az irodába!
Alapvetően lágy hangon szóltam hozzá, de éppen annyi tekintélyt parancsoló éle is volt annak, hogy a nő végül köpni nyelni nem tudott, de egy bólintás kíséretében elindult az iroda felé, én pedig intettem a lánynak, hogy kövessük. Viszont csak azután szólaltam meg, miután felkaptam a mappát, ami az ügy részleteit tartalmazza a noteszemmel együtt, és helyet foglaltam az irodában elhelyzett bőrkanapén.
- Ne is foglalkozz vele – mondtam neki, ahogy elindultam a lépcső felé – Nem kifejezetten kedves teremtés. Ellátja a munkáját aztán hazamegy.
Persze pontosan tudom, hogy nem érdekünk a munkaerőt szidni egy-egy kliens előtt, de ettől függetlenül sajnos tény, hogy ha nem képesek normálisan fogadni azokat, akikből kvázi megélünk, akkor valamiféle magyarázatot adni kell a helyzetre.
- Foglalj helyet nyugodtan – paskolgattam meg magam mellett bőr anyagot, jelezve, hogy üljön csak le – Bár valamennyire áttekintettem az ügyet, azért szeretném részleteiben hallani tőled is a dolgokat. Egyelőre nem tudom biztosra állítani, de nagy valószínűséggel ha arra kerülne sor, én foglak majd képviselni, nem Mr. Park. Pont ezért szeretném hallani elsősorban azt, hogy meddig szeretnél elmenni, és utána meg tudjuk beszélni a továbbiakat is.
Szándékosan kerültem egyelőre a saját foglalkozásommal kapcsolatos témát, ugyanis nem volt célom elriasztani innen. Biztos voltam benne, hogy Hwan a segítségemre lesz majd, szóval alapvetően nem féltem... Annyira.

Én magam sem voltam teljesen biztos abba a helyzetbe, amibe a mai nap során sikerült keverednem, de összességében az egész itteni karrierem számomra egy hatalmas kérdőjel volt, és csak a magabiztosság szempontjából. Viszont a saját kétségeim miatt nem állhatok úgy a lány elé, mint egy rakás szerencsétlenség, mert pontosan tudom, hogy neki fontos, hogy ez az ügy végül pozitív véggel záruljon. Persze tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy ha elmondom majd neki, hogy mi a helyzet és én a szakmát mondhatni még mindig tanulom, akkor annak határozottan nem fog örülni, de erre fel voltam készülve. Lényegében csak annyin múlott az egész, hogy a helyébe tudtam képzelni magam. Én magam is pontosan tudom, hogy ha netalántán valami bajom esne, és egy rezidens orvos vezényelné le a műtétemet, akkor minden bizonnyal utólag nagyon aggódnék, és valószínűleg ő sem fog örülni annak, hogy nem egy veterán, 10 éves tapasztalattal bíró ügyvéd vagyok, mint mondjuk Hwan, de ettől függetlenül reménykedtem abba, hogy át tudjuk hidalni ezt az akadályt. Mert neki vesztenivalója nincs, nekem viszont tanulnom kell, és ez a helyzet talán mind a kettőnknek megfelelő lesz.
Ezért is álltam előtte udvarias kis mosollyal és kihúzott derékkal Jane mellett, holott az határozottan próbált degradálni engem a stílusával. Ez sok dolgozóra jellemző itt, mert én nem éppen tartozom abba a társadalmi rétegbe, mint az itt alkalmazott emberek, és ezért valamilyen szinten lenéznek az emberek és furcsán viselkednek velem. Attól függetlenül, hogy Hwan megmondta, hogy nem az asszisztense vagyok, hanem ugyanúgy teljesértékű ügyvédként fogok dolgozni, tárgyalásokra járni, pereket nyerni, mintha már meglenne a szakvizsgám. Ezért hálás voltam neki, de valamiért néhány dolgozó nem volt hajlandó felfogni a helyzetet, és olyan gusztustalan módon suttogtak össze a hátam mögött, hogy ha nem lenne szükségem egy olyan helyre, ahol rendesen el tudom végezni a gyakorlatomat, akkor biztosan itthagynám a helyet... De jelenleg nem vesztegethetem az időmet válogatással, és mivel még sok ideje nem vagyok itt, reménykedtem abban, hogy a dolog majd változni fog.
A lánynak viszont nem akartam hazudni. Pontosan tudtam, hogy kifejezetten komoly az ügy, amit Hwan rám bízott, ezért úgy is akartam kezelni. Amúgy sem sok értelme lenne azt mondani neki csupán megnyugtatásképp, hogy teljes értékű, önállóan dolgozó ügyvéd vagyok, mert akkor határozottan nem úgy vezetett volna fel az a boszorkány, hogy „Mr. Park segítője, aki az ügyvédúr jegyzetei alapján elmondja a részleteket”, mert lényegében nem erről lesz szó. Pont ezért is költözött egy picikét gúnyos mosoly az arcomra, ahogyan a nő felé fordultam, és a következőket mondtam neki.
- Remélem hallotta a hölgy kívánságát, Jane – egy rideg bólintással jeleztem neki, hogy amint lefutotta felesleges kört a kísérgetéssel, már mehet is a dolgára, és nincsen szükségünk rá. Nem nevezném magam egy pimasz nőszemélynek, de ettől függetlenül volt egy bizonyos hangnem, amit egy recepcióstól nem leszek hajlandó eltűrni és egyáltalán nem azért, mert lenézném az elvégzett munkája miatt, de semmi okom nincs arra, hogy imákba foglaljam a nevét, ha nem képes velem és az ügyfeleinkkel úgy bánni, ahogyan megérdemelné azt.
- Az lehetséges – bólintottam egy aprót – De ez egy munkahely, te pedig az ügyfelünk vagy... Szóval alapvetően az lenne a feladatunk, hogy kiszolgáljunk téged, főleg az ő munkakörében.
A mondat végén csak megcsóváltam a fejem. Imádom az olyan besavanyodott vénasszonyokat, akik a saját boldogtalanságuk miatt másokat is tönkre akarnak vágni.
Amint leültünk hellyel kínáltam a lányt, majd én is vele szemben elfoglaltam a helyet. Éreztem, hogy most jön a beszélgetésünk nehezebb része, hiszen meg kéne győznöm arról, hogy jó kezekben van nála az ügye, és való igaz, hogy ha ezen a részen el fogok bukni, és végül úgy dönt, hogy keres magának valaki mást, akkor már az elején elbuktam a dolgot, ezért is válogattam meg nagyon a szavaimat.
- Beszéltem erről Mr. Parkkal a délelőtt folyamán, amikor felvilágosított arról, hogy az ügyedet én fogom végigvinni – húztam ki a derekam, folyamatosan tartva vele a szemkontaktust – Viszont megmondom őszintén, egyáltalán nem gondolom azt, hogy bíznod kéne bennem. Tény és való, hogy számodra nagy a tét, de már most az elején meg szeretnélek nyugtatni azzal kapcsolatban, hogy ha esetleg elbuknék a Boswellek ellen, akkor Mr. Park átveszi az ügyet tőlem, így te sértetlenül megkapod majd azt, amit szeretnél. Viszont én a magam részéről maradnék az eredeti tervnél, és szeretném ha együtt csinálnánk végig a dolgot és nyernénk meg az ügyet.
Fontosnak éreztem, hogy a dolgoknak ezen részével is tisztában legyen, mert egyrészt joga van tudnia arról, amit mi Hwannal egymás között megvitattunk vele kapcsolatban. Tisztában voltam vele, hogy ő mennyire kiváló ügyvéd, így mertem állítani a lánynak, hogy valószínűleg ha nem is könnyen, de megnyerné neki a pert, mert nem egy olyan ember, aki könnyedén feladja. Viszont én magam sem vagyok egy olyan nő, akit meg lehet vesztegetni vagy fenyegetni, így tudtam, hogy teljes válszélességgel fogok mellette állni, és elmegyek a legvégéig, ha arról van szó.
- Lehet ez vakmerőségnek tűnik, de nem kifejezetten tartok tőlük – jelentettem ki, miközben keresztbe tettem a lábamat magam előtt – Az előző ügyvéd, aki felügyelte a munkámat olyan emberekkel foglalkozott, akik kifejezetten veszélyesek voltak. De ez igazából nem is lényeges, mert a dolgok ezen része téged nem érint. Csak szeretném ha tudnád, hogy lényegében egy az érdekünk.
Mert nyilván nekem is az a legjobb ha normális tapasztalatokat gyűjthetek, amik nem kudarcra épülnek, és meg tudom nyerni neki a pert. Alapvetően a szívemen viseltem a sorsát, mert pontosan tudom, hogy én magam is keveredhettem volna anno ilyen helyzetbe, de ettől függetlenül nem akartam a saját érzéseim miatt vinni az ügyét. Tudtam, hogy ha túlságosan belekeveredek a dologba, akkor csak a saját bokámat ütöm meg, ami miatt két lépés távolságot tartottam a lánytól, még ha ő ezt nem is vette észre.
De ahogy elnéztem a félelmét, miközben Jane meghozta a limonádéját – mert egyértelműen félt, le tudtam olvasni az arcáról a dolgot – hirtelen mégsem tudtam megállni azt, hogy ne sajnáljam meg egy picikét. Talán ennek az is lehet az oka, hogy van egy korabeli testvérem, akit szintén eltaszított az édesanyja, csak mindezt Henrynek tapintatosságból nem mondtuk el.
Figyelmesen hallgattam a szavait, néha egy apró bólintottam, és igyekeztem nem kimutatni azt, hogy egy kicsit talán mégis megijesztett az ügy komolysága. Hiszen az első javaslatom a DNS teszttel el is úszott, viszont megértettem, hogy miért nem szeretné azt. A szám szélét rágcsálva dolgoztam fel egy ideig az információkat, majd a következőt válaszoltam neki.
- Egyelőre nem áll érdekemben rábeszélni a DNS tesztre – szögeztem le – Mert megértem, hogy miért nem akarod azt, viszont utolsó lehetőségnek még mindig ott lesz, hogy leakassz róluk egy csomó pénzt és az arcukba vághasd majd az igazságot. Szóval amondó vagyok, hogy ne teljesen zárkózz el a lehetőségtől, mert az alapján amit elbeszéltél, pontosan olyanok a Boswellek, mint ahogyan azt én magam is hittem volna... Nem fognak leállni.
Legalábbis, ahogyan a fejemben körvonalazódni kezdett a történet, egyre inkább megértettem az óvva intő szavait, és vázolódott fel előttem, hogy milyen családba cseppent.
- Megnyerhetem neked a pert. Majd a következőt is... De fel kell készülnöd arra, hogy nem fognak leállni. Mivel elég pénzük van, akár életük végéig húzhatják a pereskedést anélkül, hogy elfogadnának, én viszont ezt nem szeretném – sóhajtottam fel halkan, majd megcsóváltam a fejem – Szóval maradjunk annyiban, hogy akkor egyelőre nem beszélünk a tesztről, viszont mivel nehéz kör lezs velük ez az egész és nem hinném, hogy partnerek lennének a békés megbeszélésben, első körben szeretném, ha elhoznád anyukád levelét, és átnéznéd a dolgait. Ha bármit találnál, amivel rá tudjuk bizonyítani egyelőre azt, hogy kapcsolatban volt apáddal. Talán nyerni tudunk, ha meg tudjuk lepni őket.
Én magam sem voltam még biztos abban, hogy miként kéne igazolni a vérrokonságot, ha már önmagában a hasonlóság nem elég. Viszont abban biztos voltam, hogy az említett család Elaine-t élete végéig üldözni tudná a bírósági perekkel, hogy a saját vesztét okozzák, ezt pedig én magam sem szerettem volna.

Nem vagyok egy olyan típusú ember, aki könnyedén megfutamodik a problémák elől, viszont ez a helyzet egy kicsit megijesztett. Alapból az, hogy nem számítottam egy ügyre ma, amikor beléptem az irodába – persze Hwan felkészített arra, hogy itt kézről kézre jár minden, és könnyen kiköthet nálam az, amit más vállal el – de ettől függetlenül nem voltam arra felkészülve, hogy pont valami olyan lesz, amit majd ő a saját repertoárjából sóz rám. Nem mintha ez számomra teher lenne vagy valami, de örültem volna, ha nem lök bele rögtön a mélyvízbe.
Emiatt egy kicsit zavarban is voltam, de ezt a lány előtt egyáltalán nem akartam kimutatni. Egyrészt, mert nyilvánvalóan ő az, akit képviselnem kell és arra van szüksége, hogy magabiztos legyen a fellépésem. Másrészt, egyáltalán nem vet rám túl jó fényt, ha látja a szememben a felkészületlenséget, viszont erről most nem kifejezetten tehettem... Mert ha mondjuk a hétvégén lett volna esélyem belemélyedni valamennyire az ügybe, legalább minimális szinten, akkor nem úgy ülnék itt, mint egy rakás szerencsétlenség.
Pont ezért is ijedtem meg egy kicsit, amikor Elaine közölte velem, hogy az ügyet nem lehet csak úgy továbbpasszolni, de rögtön meg is nyugtattam magam azzal, hogy Hwan minden bizonnyal segíteni fog – ha nem, akkor minimum kibelezem – és valószínűleg a tárgyalásra is el fog jönni, ott lesz, nyugtat a jelenlétével. Eddig egyáltalán nem éreztem őt rossz mentornak, bár azokról a dolgokról, amik közöttünk voltak nehéz lett volna elfeledkezni... Viszont a közös munka meglepően jól ment, és talán valamilyen szinten jól is jött ki az, hogy nem vagyunk egymás számára teljesen ismeretlenek. Mintha úgy érezné, hogy felelősséggel tartozik értem, és ez valamilyen szinten megnyugtat.
A szavai viszont valamilyen szinten megrémisztettek. Én magam is tudtam, hogy kemény fába vágtam a fejszém, de szerettem volna tudni azt, hogy egyáltalán rajtam kívül lesz lehetősége. Nem mintha el akartam volna tolni a dolgot, de megnyugtató lett volna a tény, hogy van még egy dobásom. Ettől függetlenül csak kihúztam a derekam és néhány biztató pillantás után kimondtam a következőket, amivel nem csak őt, hanem magamat is meg akartam erősíteni egy kicsit.
- Akkor úgy néz ki nincs más választásunk – vettem egy mély levegőt és folytattam – Biztosíthatlak róla, hogy minden erőmmel igyekszem majd elérni azt, hogy kedvezően jöjj ki a helyzetből.
Viszont kifejezetten megnyugtatott a tény, hogy a lány bizalommal fordult hozzám. Egyetlen szavát sem vettem támadásnak, mert több ízben is a helyébe tudtam magam képzelni. Egyrészt azért, mert én is járhattam volna hat évesen úgy, hogy a saját édesapám megtagad magától, és nem vállalja azért a felelősséget, amit hát... Szó szerint megcsinált magának. Emiatt legszívesebben megrángattam volna a drága apukát, de a személyes érzéseimet nem keverhetem a munkába. Illetve elég könnyedén a helyébe tudtam magam képzelni sejtettem azt, hogy valószínűleg meg van rémülve, de mindennél fontosabb neki, hogy az édesanyja becsületét helyreállítsa. Én magam sem bíznám oda bárkinek a saját ügyemet és ugyanúgy fenntartásokkal kezelném azt, ha egy ügyvédjelölt intézné a tárgyalásokat.
- Semmi olyat nem kérsz tőlem, amit nem gondolnék alapvetőnek – nyugtattam meg végül – Mert én magam is ha végzünk, tárcsázni akartam Mr. Park számát, hogy meghívjam egy kávéra, és kikérjem a véleményét a részletekről. Az őszinteség pedig alapvetően a munkánk velejárója, és lényegében semmi okom nincs arra, hogy ne mondjam ki azt, amit gondolok, vagy amit az üggyel kapcsolatban látok. Illetve ha téged megnyugtatna, akkor nagyon szívesen beszélek Mr. Parkkal, hogy néha tegye magát szabaddá, és egy-két alkalommal ő is megjelenjen, amikor jössz. Én személy szerint boldog lennék, ha együtt tudnánk végigcsinálni – itt én is megeresztettem felé egy bíztató kis mosolyt. Én magam is kezdtem megérteni azt, hogy Hwan mit látott az ügyben. Én magam is éreztem, hogy ez egy elég nagy csata lesz, ami lelkileg is meg fog edzeni, és az eszemet meg a rátermettségemet is próbára fogja tenni. Kezdtem érezni én magam is azt, hogy nem ülhetek örökké ügyeket tanulmányozva, rá kell menni a gyakorlati tudásomra, mert azzal fogok leginkább fejlődni.
- Számomra így megfelel a dolog – bólintottam – én magam nem fogok előhozakodni vele többet, mert nem cselekedhetek az akaratod ellenére. Ha le tudjuk zárni az ügyet a DNS teszt eredménye nélkül, akkor rajtam nem múlik, szívesen játszok a szabályaid szerint.
Azt már nem tettem hozzá, amivel nyilvánvalóan ő is tisztában volt. Hogy az édesanyját ez nem fogja visszahozni, és bár akármennyire nem akarja ilyesmikkel bemocskolni a nevét, ha egyéb bizonyítékai vannak arra, hogy pontosan ki az apja, van az a szint, amikor már sajnos szükséges a dolgot meglépni... Mert számolni kell azzal, hogy a Boswellek majd visszaélnek a hatalmukkal és a pénzükkel.
- Hát sajnos megvan az esélye annak, hogy el tudják húzni a dolgot... Gyakorlatilag bármeddig – sóhajtottam fel halkan – Vannak törvények, amik nyilvánvalóan szabályozzák a bírósági tárgyalások menetét, viszont sajnos a kezükben van két olyan kártya, amivel mi nem rendelkezünk... Pénz és hatalom. Már pedig, ha bíróságra kellett cipelned ezt az egész ügyet, akkor feltételezem, hogy otthon, családias keretek között nem lehetett megoldani. És mivel ők ilyen szempontból előnyben vannak velünk, arra fel kell készülnöd, hogy 50% esély van rá, hogy a bíró korrupt lesz... Kivizsgáltathatjuk persze ennek a hátterét is, de ha tényleg annyira messzire elnyúlik a kezük, akkor minden bizonnyal öt hat lépéssel előttünk járhatnak. Nem tudhatjuk, hogy hány embert fizettek le, vagy fognak pénzt csúsztatni a zsebükbe azért, hogy téged tönkretegyenek. Mert bár nem ismerem a körülményeket, az alapján, amit elmondtál nekem sejtem, hogy élvezni fogják ahogyan kínoznak téged.
Ezt pont azért mondtam el neki, mert megegyeztünk valamiben. Igazából számunkra az lenne a kedvező, ha el tudnám érni, hogy maga a bíróság rendelje el a DNS tesztet, mert akkor nem tudnának olyan ítéletet hozni, ha az egyezést mutat, amivel elveszítjük a pert. Szóval mondhatni mindenképpen nyertesként kerülünk ki a dologból, viszont tartottam tőle, hogy a bizonyítékaink számai végesek, és ezért előbb meg kell majd lépni ezt a dolgot, mint ahogyan a lány készen állna rá... Nekem pedig pont ezért kéne résen lennem azzal kapcsolatban, hogy egy-egy tárgyalás során mit és hogyan mondok ki.
- Addig is, amire feltétlen oda kell figyelned... Bár ezt minden bizonnyal Mr. Anderton is elmondta neked, de azért szeretném, ha le tudnánk tisztázni a dolgokat. A lényeg, hogy erről az ügyről, vagy a részleteiről senkinek sem beszélj csak akkor ha Mr. Park, vagy én is ott vagyunk. Minden egyes szó, amit kimondasz felhasználható lesz ellened. Nem mondom azt, hogy nem foglak kidumálni a dologból, de határozottan egyszerűbb dolgunk lesz akkor, ha ezt nem kell meglépni – itt megint elmosolyodtam, mert biztos voltam benne, hogy meg fogja érteni a helyzet súlyosságát. Elég értelmes lánynak tűnt ahhoz, hogy tudja: nem játék, amibe ilyen fiatalon kezdett bele, és én is csak akkor tudok segíteni neki, ha ő is elfogadja az én játékszabályaimat.
- Azt megköszönném – bólintottam neki – És bár még egyáltalán nem tudom, hogy mit fogok kézhez kapni, ettől függetlenül szeretnék egyfajta lineáris felépítést. Szóval a következő alkalomkor azt fogjuk megbeszélni, hogy az első tárgyaláson mit lövünk el. Mivel a Boswellek valószínűleg arra fognak játszani, hogy ez inkább öt év alatt legyen lezárva, nem pedig öt perc alatt, szerintem jobb taktika, ha belmegyünk a játékba. Ha lesz egy-két aduász bizonyíték, azt mindenképpen a végére kell tartogatnunk, de ez egyelőre csak egy elképzelés, persze a tárgyalások menetével változhat a dolog. Egyelőre arra kell hagyadkoznunk, hogy hát... Valószínűleg tönkre akarnak tenni téged, és tartani kell a látszatot, hogy ez talán sikerülhet is.
Viszont a következő információbomba, amit felém közvetített, egy kicsit letaglózott. Ha lettek volna kétségeim azzal kapcsolatban, amit a lány állított, ezzel nyilvánvalóan eloszlatta volna őket, és gondolatban vállon is veregettem azért, hogy eszébe jutott ez a dolog. Valószínűleg akkor ő sem lehetett a dologban teljesen biztos, viszont ennek az információnak a hallatára én magam is egy kicsit engedtem a feszült testtartásomon, és öntöttem magamnak is egy pohárral a limonádéból. Észre sem vettem, hogy mennyire kiszáradt a szám ez idő alatt.
- Nem fogom felhasználni – szögeztem le rögtön, miután leküldtem a torkomon pár kortyot a löttyből – Az a célunk, hogy bármiféle teszt bevetése nélkül próbáljuk meg kihajtani belőlük a pénzt, ez tiszta sor. Illetve valószínűleg első ízben megkapnánk azt, hogy a teszteredmény hamis, és hát nem vagyok benne biztos, hogy erre nem tudnának valamiféle bizonyítékot kreálni, szóval jobb ha ez a kettőnk között marad, ebben én is egyetértek. És persze, fel fogom venni az apáddal a kapcsolatot, hogy megpróbáljuk emberi keretek között megvitatni a dolgokat.
Én magam is éreztem, hogy ez nem lesz életem leggördülékenyebben lefolytatott társalgása, de egyet tudtam érteni a lánnyal abban, hogy talán békés úton elintézni a dolgot egyszerűbb lenne. Ha pedig nem partnerek a dologban, akkor nincs más dolgunk, mint bíróságra cipelni az ügyet.
Felálltam, hogy az asztalomhoz léphessek, mert nyilvánvalóan egyszerűbb, ha megkapja az én elérhetőségemet is ahelyett, hogy Hwanon keresztül próbálunk egymásnak üzengetni. Gyorsan fel is kaptam egy névjegykártyát, és visszatipegtem a kanapéhoz, hogy átcsúsztathassam az asztalon a kártyát.
- Ha bármi eszedbe jutna, ott vannak az elérhetőségeim – mosolyodtam el – Akkor telefonálsz, amikor akarsz, mivel Mr. Park eléggé szeret túlórára fogni, és az időm túlnyomó részét itt töltöm. Majd elkérem tőle én is a te számod, és jelentkezni fogok, amint úgy érzem, hogy a családod elé tudok állni.