Legfőbb tulajdonságai:
kedvesség, cserfesség, őszinteség, találékonyság, magabiztosság, energikusság, életrevalóság, erős jellem, naivitás,
sértődékenység, meggondolatlanság

10 tény róla:
✘ Apja vízvezetékszerelő, ezért rengeteg mindent meg tud javítani.
✘Attól függetlenül, hogy három férfi nevelte fel, kifejezetten nőies lett, ellenben ettől eltekintve férfiak által kedvelt hobbikban is az örömét tudja lelni (tud szörfözni, számítógépes játékok, foci, stb)
✘ Sosem járt az USA-n kívül sehol
✘ Az egyetemi évei alatt tanult meg főzni, amíg egy olasz étteremben dolgozott.
✘ Minden kis apróságnak tud örülni, ugyanakkor ha nagyon rossz kedve van, akkor a legkisebb probéma is morgásra készteti.
✘ Anyja még hat éves korában hunyt el, ezért az édesapja egyedül nevelte fel.
✘ Laktózérzékeny.
✘ Szereti a NECC partykat.
✘ Nagy rajongója Jason Momoanak.
✘ Hihetetlenül hiú, és jelentősen meghatározza a napját, hogy milyen külsővel tudja elhagyni a házat.

Inkább...
✘ életvidámnak mondható, mint mélabúsnak.
✘ őszintén elmondja a véleményét, minthogy valamit kedvesen közöljön, vagy elhallgasson a másik elől.
✘ elvégzi a feladatait, és nem halogatja őket.
✘ szeret beszélni, mint hallgatni.
✘ csinál valami őrültséget, amit később megbán, minthogy azt bánja meg, hogy nem tett meg valamit.
✘ megy fejjel a falnak, minthogy előtte körbenézne, és megtalálja a kiutat a helyzetekből.
✘ élné le az életét teljesen egyedül, minthogy egy olyan férfi mellett legyen, aki iránt nem érez semmit.
✘ három gyereket szeretne, mint egyet.
✘ családcentrikus, mint karrierista, de mind a két tulajdonság erősen ott van benne.
✘ sző ezer tervet minden évben, amiket lejegyez egy kis füzetbe, minthogy tétlenül üljön a babérjain és egy olyan helyzetben legyen, ami számára nem jó.
✘ örül egy csokor virágnak, mint valami drága ajándéknak.
✘ nem megy át a zebrákon, ha egy BMW-s közelekedik az úton. Ugyanúgy fél a tanulóvezetőktől is.
✘ elmondja a véleményét akkor is, ha az a másiknak nem tetszik és agresszívvá válik tőle, minthogy magába fojtsa a véleményét.

Bár hallottam, ahogyan mögöttem becsapódik az ajtó, de ettől függetlenül képtelen voltam teljesen odafigyelni a környezetemre. A tekintetem szinte csőlátássá szűkült a hangoknak hála, ami a hálószobából jöttek ki... A hálószobánkból. Ami lényegében az enyém volt, csak mindenki tudja, hogy miként mennek egy párkapcsolatban a dolgok... Először csak a fogkefe marad a fürdőszobában tárolt kis öblögetőpohárban, aztán egy pár ruhadarab, a végén az ember meg már csak azon kapja magát,h hogy a pasija alsógatyáit is kimossa, főz rá, és kvázi úgy élnek együtt, mint a házasok.
Határozottan fiatalnak tartottam magam az ilyesmihez, habár tisztában voltam azzal, hogy szeretem a páromat annyira, hogy talán... Majd egyszer feleségül menjek hozzá, viszont valahol ijesztőnek és távolinak tűnt az, hogy mi majd ténylegesen egy teljes életre össze fogjuk kötni az életünket, és a gyerekeinket fogjunk nevelni, holott már 24 éves vagyok, ő pedig 26... Nem mondom, hogy fiatalok lennénk a dologhoz, és az az öt év, amit együtt töltöttünk is azt bizonyította eddig a pillanatig, hogy tökéletesen összeillünk, viszont... Létezik az, hogy öt év együtt töltött idő, közös tervezgetés, szeretkezések, az a rengeteg nevetés és könny egyetlen pillanat alatt csúszik ki az ember kezei közül?
Amikor megütötték a fülemet az idegen női hangot, hirtelen azt sem tudtam elképzelni, hogy mit kéne ebben a helyzetben éreznem... Azt tudtam, hogy hirtelenjében annyira dühös lettem, amilyen az életem folyamán talán még sosem voltam, viszont emellett legszívesebben elbőgtem volna magam. Soha életemben nem csalt meg senki – nem mintha sokat számítana az előtte elfogyaszott egy szem barátom – szóval hirtelenjében most annyira szánalmasnak és szerencsétlennek éreztem magam, hogy a legnagyobb örömet az hozta volna nekem, ha megnyílik a lábaim alatt a föld és eltűnhetek az egész világ felszínéről.
Mindez viszont szerencsémre csak pár pillanatig tartott, és utána olyan szinten elöntötte az agyamat a szar, hogy akkor sem lettem volna képes megfékezni azt a mérhetetlen haragot, ami hirtelenjében lobbant fel a szívemben, ha szerettem volna. Olyan erővel csaptam oda a talpamat a földhöz, behordva ezzel a sarat – kint zuhog az eső – a nappaliba, hogy szinte éreztem ahogyan megremegnek a falak körülöttem. Most az sem érdekelt, hogy összemocskolom azt a csodás otthont, amit az évek során építettem fel magamnak. Olyan erővel csaptam ki a szoba ajtaját, hogy azok ketten rögtön szétrebbentek, de egyelőre nem mentem oda, csak megálltam a szoba közepén, miközben a csajt vettem szemügyre.
- Igazán választhattál volna olyat, aki legalább jobban néz ki nálam – vetettem oda csípősen, mire Noel egyből felpattant és megindult felém, miközben egy takarót szorongatott az öléhez.
- Ne már Kicsim, ez nem az aminek látszik – mondta nekem, amire villant egyet a tekintetem, de szándékosan megvártam, hogy odajöjjön hozzám, és csak akkor céloztam meg az ökölbe szorított kezemmel az orrát. Olyan erősen sikerült megütnöm, hogy hallottam annak a reccsenését, és már ugrottam is volna neki még egyszer, csak időközben a kurvája sikeresen közénk ugrott.
- Ne járasd már le magad! – próbálta védeni azt a félkegyelműt – ez annyira gáz! Viseld már méltósággal, hogy nem voltál elég jó hozzá!
Egyetlen mozdulattal hajítottam félre a csajt, kihasználva az erőfölényt, amiben voltam. Sokkal törékenyebbnek és vékonyabbnak tűnt nálam, így már az első pillanatban tudtam, hogy azzal a csontkollekcióval nem sok dolgom lesz.
- Takarodj innen, és vidd el őt is – guggoltam le Noelhez, majd folytattam – Öt másodpercet adok ahhoz, hogy elkezd összeszedni a cuccaidat, és eltűnj innen.
- Drága Hailee, elfelejted, hogy ez a ház az enyém is... Vagy ki fizette ki a fennmaradó negyedét, amit apád nem tudott? – nézett rám, mire én csak hüledeztem az egésznek a hallatán. Ki a fenét érdekel, hogy pár dollárral beszállt az egészbe? Senki nem kérte meg rá, hogy megtegye, de ettől függetlenül a bútorokat mind én vásároltam saját pénzből, szóval jóval több részem volt a házban. Viszont valahogy nem volt annyi lélekjelenlétem a helyzetben, hogy a fejéhez vágjam: kifizetem és takarodjon, inkább felkaptam a táskámat, és én magam léptem le.


A második alkalom, amikor elfeledkeztem arról, hogy mennyire fáj a kezem akkor volt, amikor megéreztem a combomat, finoman simogató ujjakat. Normál esetben biztosan elhúzódtam volna, mert alapból sem vagyok egy bármikor meghúzható szajha, de jelenleg úgy éreztem magam, mint egy eldobott rongy és talán egy picit imponált a velem szemben álló férfi tekintetében csillanó fény. Részeg volt, akárcsak én. Nem tudtam róla semmit, de jelenleg valamiért nem is érdekeltek az információk azzal kapcsolatban, hogy ki lehet ő. Valamiért mintha ösztönösen tudta volna, hogy mire van szükségem, amikor felült mellém a bárszékbe, és végül kikért nekem még egy pohár töményalkoholt. Képtelen voltam eldönteni, hogy ez most lovagiasság, vagy pedig csak meg akar húzni, ezért rögtön nyúltam is a táskámba, hogy kifizethessem, de ő megfogta a kezem és azt mondta, hogy nem szükséges ezt csinálnom.
- Bántott valaki? – tette fel a következő kérdést, ahogyan finoman az ölembe ejtette a kezem és óvatosan végigsimított a hüvelykujjával rajta. Már egészen meg volt dagadva az ütéstől a kézfejem.
- Én bántottam valakit – motyogtam az orrom alatt, majd elhúztam az övénél még így is jóval kisebb mancsomat – Fáj.
Ezt nem is tudom pontosan mire értettem, de ő csak bólintott, és nem kérdezett semmit. Elfordította a fejét, hogy nyugodtan folytathassam a sebeim nyalogatását és a sírást, miközben lehúztam az általa ajándékba kapott italt. Most már sokkal inkább úgy éreztem, hogy talán... Nincs hátsó szándéka, de nem mertem volna biztosan kijelenteni a dolgot, szóval csak megtöröltem az arcomat.
- Kiütöttem azt a köcsögöt, mert valami gusztustalan kis ribancot húzogatott, amikor hazaértem – jelentettem ki végül, és éreztem, ahogyan lassan egy diadalittas mosoly ül ki az arcomra – Aki ráadásul rosszabbul is nézett ki nálam. Tudok főzni, takarítok, nem vagyok lusta, és mindent megtettem azért, hogy jó legyen neki mellettem. Szóval azt hiszem az volt a minimum, hogy kiütöttem. Azt hiszem eltörtem az orrát is.
Magam sem tudom, hogy pontosan miért mondtam ezt el neki, de mindenesetre elértem azt is, hogy a pultos, meg ő is végül felém forduljon, és egy kis mosoly is kiült az arcára, ahogyan felém fordult. Megint csillogtak a szemei, de valahol mélyen úgy éreztem, hogy nem csak az alkohol miatt van ez... Igazából tetszett a tekintete, még ha egy picit szomorkásnak is tűnt olykor.
- Jól tetted – mondta nekem végül – Nem kell megmaradnod egy ilyen mellett.
- Ezt azért mondod, hogy lelépjek veled? – billentettem félre a fejem, miközben a keze felé intettem, ami egy ideje már a bőrömre simult, én pedig nem tehettem róla, hogy egy picit megborzongtam az érintésétől.
- Ezt azért mondom, mert gyönyörű vagy, és az alapján amit elmondtál határozottan jobbat érdemelnél egy ilyennél – jelentette ki határozottan, amitől egy picit kipirult a bőröm, de reménykedtem benne, hogy nem fogja észrevenni a fények villódzása mellett.
- Lehet, hogy ha holnap mellettem ébrednél ezt nem így gondolnád – incselkedtem egy kicsit vele, miközben megtámaszkodtam a pulton, ezzel egy kicsit közelebb is hajolva hozzá – Elvégre részeg vagy.
- Ugyan. Ilyenkor csak jobban értékelem a szépet – magam sem tudom, hogy mit vártam tőle, de ahogyan a szemébe néztem valahogy... Őszintének tűnt, és ez zavarba hozott, én pedig automatikusan haraptam be az ajkam, és sütöttem le a tekintetem, ezzel valamennyire kimutatva a zavaromat.
- Hé, ez tetszik ám – szólalt meg tőlem pár centire, és bár nem néztem rá, hallottam a hangján, hogy mosolyog, amitől hirtelen elhatározásra jutottam. Egyetlen pillantást vetettem csak rá, aztán pedig felálltam és a következőt mondtam neki:
- Valóban? Akkor talán ideje bebizonyítanod. – ezzel el is indultam a klubban a mosdók felé, mert tudtam, hogy ott van egy raktárhelyiség. Magam sem voltam benne biztos, hogy utánam jön majd, csak akkor vált ez bizonyossá, amikor megéreztem a karomon végigsimító tenyerét, ami egészen a csuklómig csúszott le, és ott fonta körbe az ujjait rajtam.