A man is a very small thing, and the night is very large and full of wonders.
Bármennyire is vágytam már egy átmulatott estére a megszokott társasággal, mégsem éreztem azt, amit ilyenkor szoktam. A lányok ugyan tökéletesen elvoltak a szórakozóhelyen, én viszont egyszerűen nem tudtam magam teljesen elengedni. Mintha hiányzott volna az a kis rész belőlem, amit mások általában csak szabadelvűségként emlegettek, hogyha szóba kerültem köztük. Végülis tudtam, hogy mi az a hiány, amit most, ha megszakadok sem fogok tudni betölteni - Luana, lényegében a másik felem, nem volt velem és hiába próbáltam meg egy kicsit elengedni a jelenleg köztünk zajló drámát, egyszerűen képtelen voltam rá, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjam és csak a szórakozásra fókuszáljak. Pedig tényleg próbálkoztam - a rengeteg pohárnyi koktél és a mellé kísérőként vásárolt pezsgős üvegek is üresen árválkodtak már a ma estére lefoglalt asztalunknál, mégsem éreztem a hatást, amit ki kellett volna, hogy váltsanak belőlem. A lányok annál inkább - az éjszaka egyik pontján magamra is hagytak, de igazából nem hibáztathatom érte őket, megannyiszor tettem már én is ezt velük, pláne, hogyha Luanával együtt szórakoztunk. Rajta kívül nem sok igaz barát volt az életemben, mindenki más pedig, akivel látszólag jóban voltam, csak a társasági élményt fokozta, semmi mást. Nem is fordítottam általában sok figyelmet rájuk, ahogy most sem tettem. Inkább egyedül folytattam a megkezdett repertoáért és kértem magamnak egy kör tequilát - remélve, hogy a tömény alkohol jobban hat majd, mint a kevésbé erős társai.
Így is lett - huszonkilenc perccel később már egy lényegében ismeretlen férfival táncoltam a hely közepén a többi ember közé préselődve. A nevét sem tudtam, ahogy a kettőnk bárpultnál történő hirtelen találkozása is csak homályosan rémlett - de őszintén, nem is nagyon érdekelt jelenleg semmi más, csak az, hogy végre elengedve magam szórakozhassak és sikerüljön figyelmen kívül hagynom az elmúlt napok és hetek rossz szájízét. Éppen ezért úgy táncoltam vele, mintha az életem múlt volna rajta - szorosan tapadtam a testéhez és egy-két óvatlan pillanatban még olyan helyeken is hozzásimultam, ami mindkettőnkből enyhe borzongást váltott ki. Tisztában voltam vele, hogyha az este hasonló metódusba folytatódik majd tovább, akkor elég hamar magam mögött hagyom a táncteret és inkább egy eldugott helyen folytatom majd tovább, amit elkezdtem - vele együtt.
Ma nem volt túl sok kedvem a szórakozáshoz, sőt igazából semmihez sem, mégis igent mondtam Pruenak, miután sokadjára is felhívott és arról győzködött, hogy mennyire jó móka lesz. Az igazságot azonban mindketten tudjuk. Az apja csak úgy engedi el, ha én is megyek, mert tudja, hogy ha én megyek, akkor jön velem Timo is, akit elég nehéz le vakarnom magam. Ma mégis sikerült, és amíg Ő azt hiszi, hogy otthon békésen alszok, addig én itt vagyok, és próbálok úgy tenni, mintha jól érezném magam, mintha erre vágynék. Pocsék két évem volt, és most, hogy Bobby szabad végre, még rosszabb napjaim vannak, olyan, mintha bele ragadtam volna egy állandó körforgásba, és valahogy nem akarnak véget érni a napok, melyeknek minden percét úgy élem meg, mintha a saját poklom lenne. Néha hiányzik az az énem, aki élvezte minden pillanatát az életéből és úgy élt, mintha nem lenne holnap. Ellenben a mostanival, aki úgy kel ki minden reggel az ágyból, hogy mikor lesz már holnap? Prue gyakran vágta a fejemhez, hogy depressziós vagyok, de én egyáltalán nem gondolom úgy, hogy az lennék. Egyszerűen csak nem találom a helyem a világban. Bárhol vagyok az jó. Csak legyen vége minél hamarabb. A barátnőm velem ellentétben egyre felszabadultabb, ami nem csoda, hiszen az Ő apja még az enyémnél is szigorúbb, csak most kezdi igazán élvezni az életet, így csak mosolyogva figyelem, ahogy feláll az asztal mellett és kezeit emelgetve táncolni kezd. Szeretné, ha én is mennék, de válaszul csak megrázom a fejem és felemelem a sörös üvegem, azzal jelezve, hogy még nem ittam eleget ehhez. A sört amúgy utálom, egy fintor kíséretében nyelem le, majd a almás vodkám után nyúlok, hogy le nyomtassam. Csak azért nem vetem meg a sört sem, mert ezzel tudom a legjobban bosszantani az apámat, aki szerint undorító egy lány sörös üveggel a kezében. Prue hirtelen csapódik vissza a székre, én meg felvonom a szemöldökömet. - Itt van Bobby. Táncol. Egy lánnyal. - Mi? Reflexszerűen állok fel az asztaltól én is, hogy jobban körbe nézhessek a tömeg között, és reménykedek abban, hogy most csak ugratni próbál. De ebben a pillanatban akad meg a szemem benne és táncpartnerében. Egyszerre érzek haragot és csalódottságot. Bár már nem vagyunk együtt, semmi jogom ahhoz, hogy számon kérjem, mégis úgy érzem, hogy valamit tennem kell. Képtelen vagyok elviselni a látványt. A lány minden bizonnyal nagyon élvezi a dolgot, nekem pedig felfordul a gyomrom. Nagy lendülettel kapom el a poharamat és öntöm magamba a tartalmát, ami még benne maradt, Prue, viszont elkapja a karomat mielőtt mehetnék. - Ugye nem fogsz hülyeséget csinálni? Engem apa megöl, ha... - nem hagyom, hogy végig mondja, amit akar, csak ki kapom kezemet az övéből és egy annyival, hogy: akkor menj haza, le is tudom az egészet. Úgy suhanok át a táncoló tömeg között, mintha az életem múlna rajta, majd amint az édesen táncoló párhoz érek, dühösen kapom el a lány karját, és húzom félre Bobtól. Igazán én magam sem tudom, hogy mit akarok csinálni, vagy mondani, vagy egyáltalán milyen jogon, de úgy vagyok vele, hogy lesz ami lesz. Egyáltalán nem vagyok agresszív típus, és most is bízok abban, hogy elég lesz szép szóval megértetnem a szépséggel, hogy keressen magának mást, akinek rázhatja. - Már bocs. De táncolás előtt illene megkérdezni a partneredtől, hogy van-e valakije! - szólok rá, majd Bobbyra pillantok, aki nem néz ki úgy, mintha józan lenne. A szemében mégis látom azt a haragot, amivel azt sugallja, hogy minden miattam van. Mondana valamit, de végül csak legyint egyet és arrébb áll. Helyes. - Ő történetesen foglalt. Én pedig féltékeny típus vagyok. Úgyhogy tégy egy szívességet és keress magadnak olyant, aki szabad. - A karját még mindig fogom, bár fogalmam sincs, hogy miért, de nagyon remélem, hogy nem akar vissza szólni semmi olyant, amitől még dühösebb leszek, mert semmi kedvem ki tépni a haját. Csak annyit akarok, hogy ne Bobby legyen az, akivel táncol.
Kezdőlap
