- Elnézést Elle, még egy - Marlon a torkát köszörülve lépett az asztalomhoz, s egy újabb napilapot csúsztatott elém, immár a sokadikat ezen a napon, melynek legelső oldalán egy hatalmas kép virított rólam és Charles Rockefellerről, amint egymást átölelve állunk a jótékonysági estén, alatta címként: "Charles Rockefeller kormányzó és Elle Ray románca".

- Nem, ezt nem hiszem el, elegem van már ezekből az aljas szemét, hazug újságírókból! - dühös voltam, mert az életem már nem csak nyitott könyvnek bizonyult, hanem jóformán olyan hazugságokból állt, melyet a média aljas cápái aggattak rám, csak azért, hogy még nagyobb példányszámban adják el a mocskukat, s ezáltal még többet keressenek rajtam. S még, ha csak én lettem volna az egyetlen áldozat...Charles Rockefeller ugyanúgy kapott ebből, annak ellenére, hogy semmi közünk nem volt egymáshoz. Én tiszteltem a munkásságát, a politikai nézeteit, támogattam őt ezen a téren, s ha kellett, szavazásra buzdítottam a rajongóimat. Ő pedig...egyszerűen csak szimpatizált velem, s nem rejtette véka alá még előttem sem, hogy mennyire kedveli a zenémet. De az, hogy szeretők lettünk volna, mindez csak kitaláció volt a firkászok részéről.

- Tudom, de hidd el, hogy ha bosszankodsz ezen, attól ez nem lesz jobb. Egyszerűen csak ne foglalkozz ezekkel a pletykákkal. - Marlon igyekezett megnyugtatni, de nem volt könnyű dolga, már csak azért sem, mert a végletekig besokalltam ettől az egésztől.

- Persze, nyugodjak meg? Marlon az istenért, nem téged neveznek ribancnak és nem téged párosítanak össze minden hónapban másik pasassal. És van, aki hisz ezeknek a szennylapoknak, érted? Tudod, hogy milyen üzeneteket írtak az instámra? - idegesen gyűrtem össze kezeim között az újságot, amit azon nyomban vissza is adtam a testőröm kezébe. Ő pedig csak némán biccentett, s nem is próbált tovább nyugtatni, hisz ebben a percben mindez feleslegesnek bizonyult.

- Már írtam neki sms-t reggel arról, hogy mi a helyzet, de biztosan ő is olvasta a híreket. - aggódva pillantottam az órámra, s türelmetlenül vártam Charles érkezését, hisz nem tudtam, hogy őt hogyan érinti ez az egész felhajtás. Tartottam attól, hogy politikailg az ő érdekeit is csorbíthatja ez a szennyáradat, így minél előbb beszélni akartam vele arról, hogy mégis miféle lépést tegyünk a média ellen.

- Kérlek, ha megérkezik, vezesd őt ide - Marlon biccentve sétált el az asztalomtól, amiből gyönyörű kilátás nyílt Manhattanre, hisz a Rockefeller center tetejének legimpozánsabb éttermében, az ablak mellett foglaltam helyet. A nyugodt és csendes, kizárólag előkelő vendégek számára fenntartott étterem ezúttal nem nyüzsgött emberektől, csupán én ücsörögtem az asztalnál, s néhány pincér tette a dolgát, készítették elő a helyet a délutáni vendégek érkezésére.

Marlon a lift mellett ácsorgott, s amint észrevette a kormányzót, azonnal közelebb lépett hozzá, s illedelmesen bemutatkozott.

- Mr. Rockefeller! Örvendek, Mrs. Ray testőre vagyok, már vár Önre itt az étteremben, kérem fáradjon utánam. - ha kísérői is voltak, feléjük is biccentett Marlon, majd megvárta, hogy Charles kövesse, s ha a kormányzó így tett, hamar kiszúrhatott engem az egyik asztalnál ücsörögve.

Marlon távozását követően egyedül maradtam az asztalnál s csupán a csodálatos kilátás, s a kezemben lévő mobiltelefonom szolgált társaságomul, melyen percenként érkeztek az új üzenetek a barátaimtól, a különféle sajtómunkatársaktól, a menedzseremtől, s néhány rajongómtól. Utóbbiak felváltva posztolták tele a Facebook és Insta oldalamat, de akadtak köztük olyanok is, akik inkább csak amiatt írtak megjegyzést, hogy lejárassanak. S bár az évek során már megtanultam kezelni a negatív kommentek áradatát, olykor mégis akadtak pillanatok, amikor nehéz volt megnyugodni, s nem dühödten ordítani ezrek gonoszkodásától.

" Ebből is látszik, hogy csak a kormány pénzel. Nincs is hangod, csak egy r#banc vagy!"


"Szajha vagy nem, én azért beraknám.... "


Szörnyülködve néztem a másodpercenként felugró újabb üzeneteket, miközben a mobilom nem győzött ciripelni az újabb és újabb sms-ek érkezésekor.

"Elle, ez most igaz? Ha az, akkor nagyon jó lenne, ha beavatnál, mert kurvára nem hiányzik egy ilyen hírverés az új lemezed előtt."

"Mrs. Ray, kérem hívjon vissza, a Sunday News interjút készítene Önnel az Ön és Mr. Rockefeller kapcsolatáról. A számom 7453781..."

- Nem bírom, megőrülök...kaphatnék egy pohár vizet? Kiszárad a torkom..- lassan úrrá lett rajtam az idegesség, már a kezem is megremegett a telefon súlya alatt,s nem tagadom, üvölteni lett volna kedvem, amiért ennyire szétzúzták az életemet az elmúlt időszakban. Annak idején, amikor még csak álmodoztam a színpadról, s kezdő énekesnőként az volt a vágyam, hogy millióknak énekeljek, és stadionokat töltsek meg, g nem gondoltam volna azt, hogy egyszer majd a hobbim, s a szenvedélyem fogja a legnagyobb poklot hozni a fejemre.

Lassan már gyűlöltem Elle Ray lenni, mert sokkal több bosszúságot hozott ez a név a fejemre, mint sem örömet. Néha elgondolkodtam azon, hogyan is szállhatnék ki ebből az őrült mókuskerékból, hogyan válhatnék láthatatlanná, s hogyan élhetnék egyszerű, hétköznapi életet, úgy mint a többi ember. Sokszor vágytam arra, hogy testőrök nélkül mehessek el vásárolni egy butikba anélkül, hogy mindenki megbámulna. Néha irigy voltam a vígan sétálgató családokra, akik kedvükre nyalták a fagyit, s annyi ideig tartózkodhattak odakint, ameddig csak akartak. Nekem meg elég volt csak villantanom egyet nyilvánosan, máris elleptek, mint a sáskák. Fulldokoltam.

- Tessék a víz Mrs. Ray - A pincérnek sem kellett bemutatkoznom ahhoz, hogy tudja, ki vagyok, s bár kedvesen és udvariasan hozta ki nekem a vizet, valamiért mégis ott volt a tekintetében az a bizonyos előítélet. Ő is biztosan olvasta már a lapokat, neki is valószínűleg hasonló véleménye volt , mint a többieknek. Nem mondta ki, mégis elsüllyedtem volna ott helyben.

- Köszönöm - sóhajtva nyúltam a pohár után, melyben hideg, szénsavmentes ásványvíz volt. Az üveget néhány másodperc erejéig a homlokomhoz nyomtam, míg lehunyva a szemeimet kifújtam magamból a levegőt. Jól esett ez a kis hűs érzés, mert mostanában mindig úgy éreztem, mintha lángolna köröttem a levegő.

Kortyoltam a pohárból, majd ismét a telefonom képernyőjét fürkésztem, s egymás után nyitottam meg a különféle hírportálokat, miután Karentől érkezett egy sms, miszerint már egy felnőtteknek szóló oldalon is megjelent rólam valami bizarr. Félve is nyitottam meg a képet, s döbbenten láttam, amint egy feltehetően képszerkesztővel majd hogy tökéletesen átmachinált kép látszódott rólam, mintha épp a kormányzóval lennék egy hotelszobában.

- Na ezt nem...ezt nem hiszem el! - éppen dühösen csattant fel a hangom, amikor meghallottam Charles hangját. Pillantásom azonnal rátalált kékjeire, s bár feszült voltam a történtek végett, a mosolyát próbáltam honorálni, így én is visszamosolyogtam rá. - Szervusz Charles, köszönöm, hogy ilyen gyorsan ideértél- felegyenesedve ültemből, közelebb akartam hajolni, hogy üdvözöljem, mint mindig, de látva, hogy a pincérek figyelnek, megtorpantam a mozzanat közben, s puszi helyett csak a kezemet nyújtottam, ha elfogadta, azután magam is visszaereszkedtem a székre.

- Ne is mond, én ettől az egésztől kivagyok, reggel óta folyamatosan kapom az üzeneteket - A férfire pillantottam, aki láthatta rajtam, hogy mennyire megvisel ez a helyzet. Valószínűleg ő sem örült annak, hogy a lapok próbálják beszennyezni, de ő talán egy fokkal jobb helyzetben volt, hisz férfiként kevésbé ítélték el egy ilyen viszony végett, még akkor is, ha ebből az egészből semmi sem volt igaz.

- Ez jó hír, én az ilyen dolgokhoz nem értek, de örülök, hogy te már megtetted az első lépést. Igen, ez jó ötlet, nagyon örülnék Charles, ha ebben segítenél, én még nem is egyeztettem az ügyvédeimmel, de a menedzserem már szólt, hogy ez az egész nagyon kínos, és elég nagy gond lehet ebből a lemezszerződésemnél. - vallottam be némi aggodalommal, majd egyetértően bólintottam.

- Ne kérj bocsánatot, ezért hívtalak ide, hogy ezt megbeszéljük. Nem csodálom, hogy te is felhúztad magad ezen, én már lassan nem is tudom, hogy mihez kezdjek. Szörnyű üzeneteket kapok, legutóbb akkor kaptam ilyen reakciókat, amikor készült rólam egy közös kép Justin Timberlakel. Akkor azzal vádoltak, hogy rámásztam egy nős férfire. Képesek egy rohadt fotóból máris kombinálni - nagyot kellett sóhajtanom, mert bár nem voltam egy gyenge jellem, az elmúlt időszakban már olyannyira szétcincáltak idegileg, hogy kedvem lett volna sírni, s gyenge nőként megélni ezt az egészet.

- Őszintén? Néha szeretnék nem törődni a pletykákkal és azzal, hogy ki mit gondol. Mert úgy őszintén, még ha lenne is köztünk valami, ahhoz mégis kinek lenne bármiféle köze? Te nem vagy nős, én pedig már lassan másfél éve elváltam a férjemtől. Szóval normális esetben nem kéne ezzel törődnöm, de tekintve kettőnk pozícióját, az ilyen helyzetet mindig kihasználják. Az én esetemben szimplán azért, mert így több lapot tudnak eladni, de nálad...téged ezzel akarnak tönkre tenni az ellenfeleid. Nem lepne meg az sem, ha valakinek ehhez köze lenne az ellenzékből...egyébként már a cikkek is szörnyűek, de ezt még nem láttad. - Nem akartam azonnal megmutatni azt, amit Karen küldött, de most már úgy éreztem, jobb, ha ő is látja, mennyire eldurvult a helyzet. Éppen ezért elé csúsztattam a telefonom, hogy ő is láthassa azt a machinált képet kettősünkről , mely sokkal intimebbnek tűnt, mint az újságokon lévő címlapfotók.

- Ez egyértelmű, hogy photoshop, de mégis hogy tegyük ezt helyre? Az emberek annak hisznek, amit látnak. Én nem is tudom...ideges vagyok Charles, talán ki kellene adnunk egy sajtóközleményt, nem? Kiállhatnánk közösen, és beszélhetnénk az emberekhez. Valahogy meg kell védenünk magunkat.-  Aggodalommal a hangomban, s egyben reménykedve pillantottam a férfire, akitől azt reméltem, hogy ki fog húzni minket ebből a csávából.

Charlesnak igaza volt, nem szabadott volna foglalkoznom azzal, hogy mit mondanak mások, és miféle üzenetekkel dobálóznak csak azért, hogy rosszul érezzem magamat. Mégis, nehéz volt nem felvenni azt a rengeteg kommentet, s nem foglalkozni azzal a sok hazugsággal, amit rólam állítottak. Sokszor úgy éreztem, hogy mióta ismerté váltam a zene által, azóta a pokol kénköves bugyrainak szélein lépdeltem, s ehhez még jópofát is kellett vágnom. Mosolyogva kellett palástolnom a legbensőbb érzéseimet.

- Köszönöm Charles, hálás vagyok azért, hogy segítesz, és igazad van abban, hogy nem szabadna foglalkoznom ezzel az egésszel, de néha már nagyon nehéz - vallottam be sóhajtva, ahogy felemeltem a tekintetem, hogy a férfi pillantását megkeressem. - Sokszor arra vágyom, hogy eltűnhessek a világ elől, hogy elmenekülhessek a villanó vakuk és a kamerák kereszttüzéből, nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel, de...nehéz - ismét sóhajtottam, s bíztam abban, hogy ő talán valamilyen szinten megért. Politikus volt, őt is milliók követték, s neki is akadtak kedvelői és utálói is egyaránt. Valószínűleg rá is kíváncsiak voltak a paparazzik, főleg , ha nem épp öltönyben hagyta el az otthonát.

- Igen, csak tudod, ezzel már túlléptek nálam egy határt, és szeretném, ha ez a szenny eltűnne minden oldalról. Nem akarom, hogy ilyen képek keringjenek a neten, ami ráadásul még csak nem is igazi...még ha ügyesen is photoshopolták - jegyeztem meg, hisz minden dühöm ellenére el kellett ismernem, hogy bárki is készítette a hamis képet, az tökéletes munkát végzett.

Kíváncsi voltam Charles véleményére, emiatt is vetettem fel neki egy közös sajtótájékoztató ötletét, mert úgy éreztem, hogy talán ha közösen állunk a kamerák elé, és elmondjuk, hogy valójában nincs köztünk semmi, akkor talán már nem fogják elhinni mindazt, amit a bulvárlapok lehoztak.

- Ez jó ötlet Charles, de az igazat mondjuk, azt már csak elhiszik nekünk. Ettől nem félek, hogy nyilatkozzak, csak attól tartok, hogy nem leszek olyan kifinomult és kedves, mint ahogyan azt általában megszokhatták. Nagyon haragszom, tudod? Legszívesebben lehordanám azt az egész gárdát, aki ezt a szennyet megalkotta! - utaltam még mindig az újságra, miközben rászorítottam a poharamra, s próbáltam közben lehiggadni.

- Ne haragudj rám kérlek, csak sok bennem az indulat - jegyeztem meg, majd érdeklődően hallgattam tovább a kormányzó felvetését, mely amellett, hogy kissé hátborzongatóan hatott rám, magába foglalta helyzetünk megoldását.
- Nahát Charles...magánnyomozók? Nem is tudom - kezdetben haboztam, s ezt ő is érezhette rajtam, hisz fenntartásaim voltak az efféle eljárási módokkal kapcsolatban. Bár ha abból indultam ki, hogy Rockefeller mégis csak egy politikus és az észjárásának köszönheti eddigi sikereit, nem tehettem mást, mint hogy elfogadom az ötletét. - De ha te így gondolod, akkor legyen, ezekben a dolgokban te vagy otthon - halovány mosolyt azért ráerőltettem az arcomra, mert nem akartam őt megsérteni, sem pedig annak jelét adni, hogy esetleg lennének fenntartásaim az ilyen húzásokkal szemben.

- Rendben van, a rajongóimmal tudom tartani a kapcsolatot fórumokon, ami pedig a sajtótájékoztatót illeti, kaptam fél órája egy felkérést a Sunday News-tól, őket érdekelné egy élő interjú, mit gondolsz? Jelezzek nekik vissza és egyeztessünk időpontot, vagy forduljunk más médiumhoz?-érdekelt a férfi véleménye, közben végig tördeltem a kezeimet, s talán ebből tűnhetett fel neki, hogy még mindig ideges vagyok.

- Vagy talán egy pohár ital is jót tenne...pincér - intettem is az egyik fiatal férfinek, aki meglátva kezemet, sietve sétált hozzánk, s egyenesen kihúzva magát megállt az asztalunk mellett.

- Mit parancsolnak?

- Én kérnék egy pohár whiskeyt jéggel, vagy legyen inkább dupla...és te, kérsz valamit Charles?- átadtam a lehetőséget a férfinek, s ha elsétált a pincér, csak utána folytattam.

- Sajnálom, hogy egy ilyen ügy miatt kellett iderángatnom téged, ahelyett, hogy mondjuk arról beszélnénk, milyen jól alakult az az este, leszámítva ezeket a firkászokat. Még nem is kérdeztelek arról, hogy mi a helyzet veled? - kíváncsian pillantottam rá, s ha közben megkaptam az italomat, akkor nagyot kortyoltam belőle.

Charles nem csak egy megnyerő és karizmatikus személyiség volt, hanem határozott és kiegyensúlyozott is. Talán ennek köszönhetően tudott hatni úgy az emberekre, ahogy ebben a pillanatban rám is. Hittem nyugtató szavainak, és bíztam abban, hogy ő majd megoldja ezeket a gondokat, s pontot tesz ennek a szélhámos cikknek a végére. Támogatása jól jött most ezekben a percekben, mert az elmúlt időszakban rám járt a rúd, s nehezen találtam olyan barátokat, akikre igazán számíthatnék.

- Talán igazad van Charles, de néha az ember meginog - jegyeztem meg egy halovány mosoly kíséretében, elnöki megjegyzésére már kiszélesedett a mosolyom. - Azt gondolom, hogy meg van benned minden ahhoz, hogy egy napon elnök legyél, én mindenképp támogatni foglak ebben - tettem még hozzá, hisz egy ideje már ismertem Rockefellert , s bár meglehet, hogy ő ismert családba született, mostani pozíciójáért mégis neki kellett megdolgoznia, senki nem ültette őt bele a kormányzó székébe.

- Csak ne lennének ilyen aljas emberek, akik mások életén akarnak felkapaszkodni - sóhajtva pillantottam újra a manipulált fényképre, amely mellett egymást követően gyűltek a negatív kommentek. A férfi persze ismét próbált nyugtatni, meg is osztotta velem a tervét, s bár kezdetben talán távol állt tőlem az újságírók megfélemlítése, tudtam jól, hogy más megoldás erre nem létezik. Ha fizetnénk nekik, abból csak egy újabb újságcíkk kerekedne egy másik magazin oldalán. S Charles már elég régóta mozog ilyen körökben ahhoz, hogy tudja, mikor mit kell tennie. Nem is akartam ezzel szembemenni, sőt, bólintásommal támogattam és belementem az ötletébe. Ekkor már a jéghideg alkohol is jól esett, amiből rögvest nyeltem is néhány kortyot.

- Rendben van, nézd meg , most az idegtől úgyis remeg a kezem, nem biztos hogy most megfelelően tudnék nyilatkozni ebben az ügyben. Tegyük át akkor néhány nappal későbbre, máris visszajelzek a sajtósomnak. - tettem hozzá, s miközben a magánnyomozói tevékenységről még megosztott velem néhány információt, gyorsan el is küldtem egy üzenetet a szerkesztőnek.

- Jó ötlet, a sajtótájékoztatót viszont bízhatnád a saját embereidre, ők minden kampányodat jól megszervezték, a köztévétől lenne szükség valakire, hogy mindenkihez eljusson a nyilatkozatunk. Az interjún pedig már részletesebben is beszélhetünk erről az egészről, hogy az emberek megértsék, mi csak barátok vagyunk - egyetértően bólintottam, s újra kortyoltam az italból, ami nekem jól esett, a férfi azonban nem kért belőle. Irigyeltem azért, hogy ő ennyire higgadtan tudta kezelni ezt az ügyet.

- Izlandra? Ott még csak egyszer jártam, de gyönyörű az a hely. - az idegtépő témából végre könnyedebb vizekre eveztünk, jól esett a formaságok után némi baráti csevejre is. Annak idején már mesélt nekem arról, hogy elég sok helyen járt, tudtam is hogy szeret utazni, ezért már meg sem lepett az, hogy ezúttal egy ilyen különlegesen szép helyre készül.

- Nahát, nagyon jól néz ki! Látod, ilyen hotelben sosem szálltam még meg - részben az italtól, részben Charles társaságától könnyeden felnevettem, miközben nézegettem telefonján a Bubblesről készült képeket. Meghívása azonban meglepett, fel is kaptam rá a pillantásom, s hirtelen nem is tudtam, hogy mit is válaszoljak. Barátok voltunk, legalábbis felszínesen, időnként néha összefutottunk, de korábban soha nem utaztunk el közösen sehová. Ezúttal azonban ő maga ajánlotta fel ezt a lehetőséget.

- Nem is tudom, úgy értem...a hely is gyönyörű, és szívesen töltök el veled időt, már rég volt időm kikapcsolódásra, de éppen most, amikor a sajtó ilyen cikkeket írt rólunk. - hangomból érezhette bizonytalan hozzáállásomat, de végül nem tudtam nemet mondani az ajánlatára.

- Tudod mit Charles? Benne vagyok, legalábbis néhány napra szívesen csatlakozom hozzád, de jövő hét végéig vissza kell érnem, mert a lemezfelvételeim utolsó munkálatai folynak, és azokat még be kell fejeznünk, mert még ezen a nyáron szeretnénk turnéra is menni - kedves mosollyal pillantottam rá, majd kiittam az italomat.

- Már tényleg rám férne egy kis pihenés, és ez a hely tényleg klassz. Ha éjszaka utaznánk, akkor lehet hogy még a sajtó sem fogna szimatot. Viszont, ha nem bánod, vinném magammal Marlont, a testőrömet, mert az elmúlt időszakban csak akkor érzem magam biztonságban, ha ő is velem van. Tudod, néha kapok fenyegető leveleket a rajongói levelekkel együtt. Nem tudom , hogy ki írja azokat, de azt mondják, hogy nem árt komolyan venni - jegyeztem még meg, miközben pittyegett a telefonom, s megkaptuk a választ a Sun Newstól.

- Azt írja, hogy nagyon örülnek, hogy elfogadtuk a meghívásukat, és betennének minket a vasárnap esti műsorba, ha akkor ráérünk. Neked van vasárnap valami programod, vagy ez megfelel, hogy interjút adjunk?