Az életem egy olyan mérföldköve következik, amit bűn lenne nem úgy megélni, hogy rörök emlék legyen. Nem csak az adott élményről van szó, hanem az odavezető útig is. Na meg persze az azt követő sok év, pár pillanat, és az azt követő éjszaka, a nászéjszaka. Gabe és az én kapcsolatom különleges, mindig is így gondoltam, úgy találkoztunk, ahogyan senkivel sem gondoltam, hogy valaha fogok, internetes randik nem az én világom volt sosem, de már akor tudtam, hogy ez valami más lesz, valami komolyabb.
A nászéjszakát tökéletesre akartam, mint mindent, természetesen. Az életünket egy kicsit felforgatta a nemrég történt baleset, de Kass-el megbeszéltük, hogy a mai napunk vásárlásból fog állni, majd délután irány Gabe-el a tortakostoló, mert az elütött srác miatt arról lemaradtunk. Gabe és az ő jó szíve. Én meg egy önző nőnek érzem magam mellette, hogy még ilyen helyzetben is előnybe helyeztem volna az esküvőt, mint egy embertársunk életét. Persze tudtommal semmi baja nem lett, talán egy is agyrázkódás, de a fiatalok hamar regenerálódnak, így nem félek, hogy bármi komolyabb gondunk lenne ebből nekünk, vagy nekik.
Kass, az én barátnőm akivel elég rosszul indult a kapcsolatunk, én voltam az a lány, aki lenyúlta előlem a pasiját, majd én is az a lány lettem, akit eldobott egy másikért. Persze fiatalság bolondság, a szerelem nagy úr és társai, de nem voltam szerelmes és szerintem Kass sem, legalábbis nem abba a srácba. Már nem hívjuk nevén az illetőt,mára már csak T-ként emlegetjük, ha kérdezik, a szebb verziója a tuskó, de igazából töketlen balfasz volt és ezt mindketten tudtuk is.
Gimisek voltunk, akkor én azt hittem mindent megtehetek következmények nélkül, de ennek az egésznek az lett a következménye, hogy a gimi égéig szereztem magamnak egy ellenséget, és még pasim sem volt, mert addigra már engem is otthagyott a srác. A nyári szünet persze akkor is tartogatott kellemes pillanatokat, amikor összefutottunk egy büfében, és valamiért beszélgetni kezdtünk Kass-el. A nyár lehetett az oka és a szabadság érzés, hogy eltűnt a feszültség kettőnk között és együtt tudtuk szidni T-t, mintha mindig is jó barátnők lettünk volna. Ez köt minket össze, ez a mi eredettörténetünk, de azóta sok minden történt velünk, és olyan keveset tudunk találkozni,hogy már úgy érzem naplót kellene vezetnünk, hogy a találkozásokkor átadjuk, hogy mindenki be tudja pótolni mi történt a másikkal.
Ma eljött a nap, hogy az egyik legnagyobb cinkosommal és legrégebbi barátnőmmel felelevenítsük miért utáljuk azt a bizonyos pasit, és hogy magamra öltsem életem legszexibb fehérneműjét egy próbafülkében, hogy majd Gabe tátott szájjal bámuljon, amikor már a felesége leszek igen kevés ruhában.
Kocsival mentem, mert nem volt kedvem taxit fogni és kellett a fejemnek a vezetés, így 10 után nem sokkal parkoltam le az egyik puccos pláza parkolójában, majd a megbeszélt helyre sétáltam, hogy könnyen megtaláljuk egymást.

~ Outfit~   ★

Sierra & Kass

"Shopping"

Végre egy szabadnap, amikor nem voltam beosztva, és nem kellett Brooklyn utcáin járőröznöm. Néha úgy éreztem, hogy az életem kész öngyilkosság, de amennyire veszélyes volt ez a szakma, olyannyira élveztem is minden pillanatát. Míg másnak felrobbant a szíve, ha eldördült egy pisztoly a közelben, addig bennem legfeljebb az adrenalin szaladt fel, de élvezettel vetettem bele magam az üldözésbe. Olykor persze akadtak lazább napok is, mint mondjuk a tegnapi, amikor néhány parkolási kihágáson és egy-egy gyorshajtáson kívül különösebb teendőm nem akadt. Vagyis de! Riasztottak egy mókus miatt, aki rátámadt a házigazdára. Elmondásuk szerint a mókus már-már őslakosnak számított a kertjükben, minden évben visszajárt, ezúttal viszont vérszemet kapott és megtámadta azt a pasit. Legalábbis erről hadovált a felesége. Nekünk nem volt erre célszerszám, nem is sikerült befogni a veszett mókust, így a tűzoltó kollégák szálltak ki a helyszínre, s ők próbálkoztak. Nekik sem jött össze, már hárman hajkurászták az állatot, amikor valakinek eszébe jutott kihívni az állatdoktort. Az persze azonnal altatós lövedékkel érkezett, így sikerült a veszélyt elhárítani, a házigazda megnyugodott, mi pedig mehettünk végre a dolgunkra. Ezeket a nehézségeket terveztem kipihenni ma, de leginkább a délelőttöt vártam, hisz legjobb barátnőmmel nem sűrűn akadt alkalmunk mostanában találkozni. Ráadásul Sierra esküvőre is készült, tudtam jól, hogy szüksége van segítségre, még ha nem is feltétlenül mondta ki, azért elég egyértelmű, hogy vannak helyzetek, amikor a legjobb barátunkra támaszkodhatunk. Már pedig egy esküvő pontosan ebbe a kategóriába tartozik. Igaz, anno meg se fordult volna a fejemben, hogy majd épp mi ketten leszünk bestie-k, tekintve, hogy lenyúlta a pasimat. Mentségére legyen, hogy T egy igazán nagy seggfej volt, és utólag csak áldhattam Sierra nevét, amiért megszabadított attól a szemétládától. Aztán magam sem tudom már, de valamikor nyáron rájöttem arra, hogy nem is olyan ellenszenves ez a csaj, mint amennyire azt gondoltam, sőt. Tök jóban lettünk, nagyon jóban, s onnantól már mondhatom, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Anno ő volt az esküvői tanúm, s bár nem kért még fel, azért egy hangyányit reménykedtem abban, hogy ennek is eljön majd az ideje. De ha nem kérne meg, akkor se lenne gond, nem is ez számít.
Most mindenesetre egy kis késésben voltam, de igyekeztem sietni, mert nem is akármilyen küldetés előtt álltunk. Dögös fehérneműt kellett vásárolni a nászéjszakára! Ebbe mondjuk lehet, hogy nagyobb segítségére lett volna a kollégám, Barry , aki rajongott a női fehérneműkért, de őt még se citálhattam el magammal.
Meglátva Sierrát, már messziről kalimpáltam neki, sietve futottam át a piros lámpán, s lassítva lépteimen megtorpantam előtte.
- Szia, bocsi. Tömegközlekedéssel jöttem, azt hittem, úgy gyorsabb lesz - két puszival köszöntem neki, miután levettem a napszemüvegem, aztán arra indultam, amerre irányított. Nem tudtam, hogy a sok üzlet közül melyiket is nézte ki, így csak követtem őt.
- Mizu amúgy? Már nagyon izgulsz az esküvő miatt, vagy még nem jutott eszedbe, hogy szökj az oltártól? - nevetve tettem fel a kérdést, anno nekem megfordult a fejemben, bizony eléggé paráztam, de aztán mégis túllendültem a problémáimon.

Tisztában voltam vele, hogy egy esküvpt leszervezni nem alegegyszerűbb még akkor sem ha Gabe nem kímél pénzt beleölni mindenféle álom dolgoba, amit kigondolok. Van esküvőszervezőnk, van minden ami csak segíthet nekünk megszervezni és még a vőlegényem is mellettem áll bármiben, még egy kóstolót is leszervezett, amikor nekem már nem volt hozzá agyam. Vagyis bizonytalan voltam a történtek miatt, hogy egyáltalán akarja e még ezt leszervezni vagy hanyagoljuk, amikor a felhők eloszlottak a fejünk felől. Nem volt egyszerű a helyzetünk, a baleset, ami a fiúval történt igencsak megkavarta a hétköznapjainkat, de ezen is túl fogunk esni, túl kell, mert  nyakunkon az esküvő és addig még rengeteg dolgunk lesz.
A fehérnemű vásárlás egy olyan program volt, ami tudtam, hogy ki fog kapcsolni, mert erre volt szükségem, nem tudom Kass mennyire várta, mert tudom, hogy neki azért annyira nem nagy öröm ez, vagyis még sosem voltunk hasonló vásárláson, de mindent el kell kezdeni egyszer. A mi barátságunk olyan furán indul, nem normálisan és szerintem ez azért van, mert mi együtt nagyon különbözünk. Ha nem lett volna az a srác, talán sosem lettünk volna barátnők, ő egy kicsit keményebb az én szememben, sokkal határozottabb, mint én valaha is leszek.
Az ő esküvője előtt nem kellett ilyen idióta programokra mennünk,hogy lenyugtassuk az arát, de én ebben is igen rendhagyó vagyok, a vásárlás gyógyír minden aggodalomra.
- Szia! - nyomok két puszit az arcára és megölelem. - Szólhattál volna, hogy menjek el érted én kocsival jöttem, nem volt kedvem ma a taxihoz. - én nem vagyok a tömegközlekedés híve, lehet, hogy a legtöbb esetben gyorsabb, de általában valami flancos ruhában vonulok valahova, fotózásra, mert ugye hiába öltöztetnek ott át, azért adnom kell a megjelenésemre, hiszen a külsőmből élek. Ennél fogva nem nagyon szeretem ha a tömegközlekedési eszközökön kell ácsorogonom magassarkúban.
Elindultunk az egyik bolt felé, amit már a parkolóból idejövet kinéztem kezdésnek. nem hiszem, hogy itt lesz meg álmaim szettje, de pont azért kell elsőnek ide betérni, hogy ne térjen olyan hamar véget a túránk.
- Hát most a legkisebb gondom az esküvő. A minap Gabe elütött egy srácot, véletlen volt, én is mellette voltam és mentségére szóljon, hogy a semmiből bukkant elő, de eléggé felkavarta a vizet otthon. - mesélem neki rögtön a legnagyobb dolgot ami a lekelmet nyomja. Önző módon nem is a srác zavart először, hanem, hogy emiatt nem jutottunk el a cukrászhoz, én és a fura felfogásom, mert az embertársam épségének kellene a legfontosabbnak lennie, de tudtommal nem lett nagyobb baja.

~ Outfit~   ★

Sierra & Kass

"Shopping"

Nagyon megörültem annak, hogy megláttam Sierrát, mert tényleg nagyon jóban voltunk, csak sajnos a munkám miatt csak nagyon ritkán tudtunk találkozni és közös, csajos programokat szervezni. S bár nem is voltam tipikusan egy csajos csaj, azért néha vágytam az efféle programokat, ezért szíves örömest ajánlottam fel segítségemet a vásárláshoz, meg aztán gondoltam, ha Sierra vásárol, akkor talán még én is veszek magamnak egy-két új darabot.
Az üdvözlés sem maradt el, jó barátnőkhöz híven két puszival és öleléssel köszöntöttük egymást, hogy aztán belevágjunk a nagy bevásárlásba. A kérdés már csak az volt, hogy mégis merre, bevallom, annyira nem voltam otthon abban, hogy hol lehet a legjobb holmikat kapni, de azt hiszem, hogy a barátnőm ezeket pontosan tudta.
- Áh, ugyan, nincs gáz - mosolyogva legyintettem, nekem nem okozott gondot a tömegközlekedés, egész gyorsnak is számított, könnyen el lehetett jutni egyik pontból a másikba, és ilyenkor volt idő megfigyelni az embereket. Mert hogy akadtak egészen fura arcok is, extravagáns öltözettől kezdve a pókember jelmezig. Ebbe viszont most nem kezdtem bele, mert szerintem semmi meglepő sem lenne abba, ha elmesélném, hogy mit művelt az a fickó a metrón. Amúgy is, most Sierráé volt a főszerep, hisz ő készült nagy esküvőre, s persze, hogy engem érdekelt, mi is van vele, hogyan is éli meg ezt. Rá is kérdeztem ennek kapcsán, de meglepődtem azon, amit mesélt.
- Te jó ég, elütött egy srácot? - ez épp nem az a hír volt, amire számítottam, s persze, hogy ilyenkor tengernyi dolog merült fel a gondolataimban.
- Na jó, de lett baja bárkinek is? A fiú jól van? És Gabe? Azért ez gondolom, hogy most nem hiányzott egyikőtöknek sem - pillantottam rá együttérzőn, miközben elértünk az üzlethez. Ez sem egy hétköznapi turkálós bugyibolt volt, ugyanis egy jól öltözött pasas már nyitotta is előttünk az ajtót, nekünk csak be kellett sétálnunk. Odabent hozzá hasonló, egyenöltönyben lévő alkalmazottak végezték a dolgukat, kínálgattak parfümöket és minden mást a bent nézelődöknek, s ahogy körbenéztem, úgy láttam, hogy a mozgólépcső vezet a ruházati osztály felé.
- Milyen fehérneműre gondoltál? Egyébként, ha nagyon nem tudnál választani, van egy kollégám, és a lelkemre kötötte, hogy hívjuk fel messengeren, és szívesen segít a döntésben - jegyeztem meg nevetve Sierrának.