Daisy and Meadow

Friends who slay together, stay together

Mióta megkezdtük a musicalhez való előkészületeket, a napjaim olyan gyorsan elrepülnek, hogy szinte észre sem veszem. Arról nem is beszélve, hogy Den igencsak lefoglalja a mindennapjaimat, még ha nem is fizikailag, de az elmém mindenképp körülötte forog. Szinte másra sem tudok gondolni csak arra a csókra... Meg a többire, de talán jobb lesz ha most nem kezdek el belepirulni az események emlékébe. Mindenesetre mihamarabb ki kell bogoznom, hogy mi a jó istent kezdek én egy nálam majdnem tíz évvel fiatalabb ficsúrral. Komolyan ő lenne számomra a legjobb? Aki nem fog rám unni? Olyan fiatal még... Azt sem tudom mit akar velem. Egyszerűen nem tudok bízni abban, hogy ilyen fiatalon máris meg akarna állapodni és komoly kapcsolatba lépni. Arról nem is beszélve, hogy még csak most fog magának igazi hírnevet szerezni, mindenki odáig lesz érte. Neki nem én kellek és ezt jobb ha el is könyvelem magamban, mielőtt még nagyobb szívfájdalomban lesz részem. És éppen ezért is döntöttem úgy, hogy ideje lesz kicsit kiszabadulni a hétköznapokból és egy csajos hétvégével lepjem meg magam, és egyben Daisy-t is.
Az én kis énekes pacsirtám még nem tudja, hogy mire is adta a fejét mikor elfogadta a meghívást. Mert bizony másról sem fog hallani, mint csókokról, meg lelkes történetekről az új partneremmel kapcsolatban. Mármint persze színészi partner, nem más. Azt hiszem? Már előre sajnálom őt, dehát még az előtt meg akartam ejteni vele egy utolsó találkozást, mielőtt Los Angelesbe utaznánk a forgatás miatt. Szükségem van valakire, aki képes lesz némi lelket önteni belém és talán a fejemet is helyre tudja majd rakni legalább annyira, hogy ne piruljak majd bele minden egyes csók jelenetünkbe. Arról nem is beszélve, hogy eltelt már három év azóta, hogy forgatáson vettem részt, így aztán egyáltalán nem vagyok már olyan biztos magamban, mint korábban voltam. Mi van ha elkoptam, mint egy autógumi?
- Szia drága! - Köszönök is a nőre, aki már a wellness center bárjában ücsörög, valószínűleg rám várakozva, mivel sikeresen késve érkezek. Tudom, tudom... én vagyok a pontosság maga, de néha velem is megesik. - Ne haragudj, hogy késtem. A forgalom meg van őrülve ma. - Lehet jobban jártam volna ha metrózom és nem bajlódok taxikkal. - Viszont hoztam meglepetést! - Ezzel egyik kezem fel is emelem, hogy meglebegtessem a hotel egyik penthouse szobájának a kártyáját, amire vagy évekkel előre kell bejelentkezni... Kivéve ha van néhány jó kapcsolatod és sikerül egy foglalást utolsó pillanatban is elintézned. Még ha csak egy éjszakáról is van szó... Az egy igazán jó éjszaka lesz, luxus kilátással. - Két ágyas és a kilátástól dobsz majd egy hátast. - Kacsintok rá, miközben eszembe jut, hogy ideje lenne egy ölelésben is részesítenem őt, így aztán egy hirtelen mozdulattal karjaimba is zárom őt.
- De ha gondolod indíthatunk pezsgővel is és később nézzük meg a szobát? - Kérdezem meg mikor már elhúzódom tőle.

szavak száma: 457 zene: Stumblin' In megjegyzés:    •

Karácsony óta fülig ér a szám és a jelek szerint egyszerűen semmi sem képes kipukkasztani a kis boldogság buborékomat, pedig nem mondom, hogy ne tett volna rá senki semmilyen jellegű kísérletet. Már több, mint fél éve pihentetem énekesi karrieremet és őszintén szólva boldogabb nem is lehetnék, mégis az új évvel ismételten elkezdték az emberek feszegetni a témakört, hogy vajon mikor térek vissza. Ezzel kapcsolatban még mindig nincs biztos válaszom, hiszem alkalmam sem volt ezzel kifejezetten foglalkozni... na jó... hazudok... lett volna, de még nem akartam. Egyszerűen csak szerettem volna még magamnak egy kis időt, anélkül, hogy ezzel fájdítanám a fejemet. Ki kell találnom, hogy hogyan és milyen formátumban tudnám kordában tartani a káoszt, amit az életemnek nevezhetek, megreformálni az egészet és valamiféle egyensúlyt találni. Szeretek producerkedni, szeretem a menedzseri feladatokat, de a színpadok sem szeretném teljes mértékig a hátam mögött hagyni, így viszont mint egy rendes, érett felnőtt ember, az egészet letakartam egy csinos abrosszal és félretoltam, mert nem tudok vele mit kezdeni, szóval jól van az ott alapon ignorálom még egy kicsit.
Mimi pont jókor keresett fel a találkozó érdekében. Szükségem volt már egy kis csajos időtöltésre, amitől feltöltődhetek, ki akartam magamat visongani, hogy gyűrűt kaptam még akkor is, ha ez még nem az, amitől menyasszonnyá avanzsáltam volna, de azt hiszem a kapcsolatunk jelenlegi szakaszába ez volt a legtökéletesebb lépés, amit Mattie megtehetett.
-Életem!-kapom fel hirtelen a fejemet a telefonom kijelzőjéről, amit az elmúlt 10 percben bámultam, miközben a lábamat lóbálva csaptam el az időt a bárnál várva a barátnőm érkezését. Nem zaklattam, hogy vajon merre jár, tudtam, hogy már úton van és attól, hogy érdeklődök még nem engedi őt hozzám gyorsabban a város, azt pedig nem szerettem volna, hogy sürgetést érezzen.
-Tudom.. ne is mondd... a sofőröm is mérgelődött egész úton.-kuncogok egyet a fejemet ingatva. Nem akartam a saját kocsimmal jönni, mert egyszerűbb volt így, hogy nem kellett itt valahol parkolnom. Stabilan és szerintem jól vezetek, de hát na... a parkolási stílusomat lehetne kritizálni, amíg a Nap le nem megy.
Hosszan elnyújtott 'íííííííííí' jön ki belőlem kicsiket tapsolva amikor meglátom a szoba kulcsot. Ez a nap már most zseniális és odáig vagyok érte meg vissza.
-Úúúúúúúgy imádlak.-jó szorosan magamhoz ölelem ahogyan azt ő is teszi velem.
-Úgy mondod ezt a két ágyas dolgot mintha lenne bármi esély arra, hogy ne egymás mellett aludjunk el valami romantikus vígjátékon kuncogva.-mondom lassan elengedve őt, hogy jobban szemügyre tudjam venni most hogy közelebb jött, mert persze a szemüvegem a táskámban, a kontaktlencsém pedig otthon pihen... ahogy azt kell.
-Egek... te mindig csak szépülsz.-sóhajtok egyet mosolyogva miközben végigsimítok az egyik szőke tincsén.
-Pezsgő!-vágom rá egyből visszahelyezkedve a bárszékre és jelzem is a pultosnak az igényeinket.
-Magunkat ismerve, mindketten máris csacsogni akarunk valamiről, ahhoz pedig mindenképpen kell egy-egy ital a kezünkbe.-vigyorgok rá.
-Köszönjük.-mosolygok a pultosra, amint elénk helyezi a két poharat.
-Szóóóóóval. Ránk és mesélj.-emelem meg a pezsgőt, hogy koccintsunk.

Daisy and Meadow

Friends who slay together, stay together

Őszintén szólva elég rosszul érint a dolog, hogy késve érkezem, hiszen én vagyok az aki mindig a pontosságról hadovál és azt vallom, hogy az emberek mindig, mindenhova odaérnek időben, ha tényleg akarnak. Most pedig mégis a saját csapdámba estem bele. Annak azért igazán örülök, hogy Daisy nem veszi ezt zokon, valószínőleg mert kizárólag én vagyok ilyen ciciás a pontosságokkal kapcsolatban, ő nem. Na nem mintha sok embert ismernék aki még ennyire furcsa lény lenne, mint amilyen én vagyok. Végül mégis egy hatalmas mosollyal az arcomon veszem őt ölelésembe, már hiányzott a dilinyós feje, rég nem volt alkalmam barátokkal foglalkozni, így aztán ennek a találkozónak már nagyon itt volt az ideje. Van egy olyan érzésem, hogy lesz is miről beszélnünk. Mindkettőnknek. Nem csak nekem, még ha az én sztorijaim valószínűleg sokkal szaftosabbak is lesznek.
- Naná, hogy imádsz! - Nevetek fel, hiszen jól tudom mivel kell őt meglepnem. Bár ki ne örülne egy penthouse szobának, ami a város egyik legmenőbb kilátásával rendelkezik és egy átlag ember aligha tudna még csak bejutni is. Ezzel persze nem azt mondom, hogy én ne tartoznék a normál emberek közé, de na... Egy kis kényeztetés soha sem árthat. - Uh, ha te azt tudnád milyen romantikus vígjátékot hoztam el neked ma. - Mondom sokat sejtetően, holott természetesen nem egy filmről beszélek. Sokkal inkább a saját romantikus vígjátékom történetéről, ami igazából akár filmbe illő is lehetne. Ki tudja, lehet egyszer megfilmesítik az életem.
- Te sem panaszkodhatsz. - Vigyorgok rá a bókja után, hiszen ő maga is csodásan fest, mint mindig. Végül csak bólintok a pezsgős kijelentése után, követem hamar a példáját és én magam is helyet foglalok a bárpult előtti székek egyikén.
- Szerintem akkor is ital kellene a kezünkbe ha nem csacsogni készülnénk, de nem tagadom van pár szaftos sztorim számodra. Már hogy is ne lenne...? - Nevetek fel, majd miután megköszönöm én magam is a hamar megkapott pezsgőt, fordulok is felé, hogy belekezdjek a saját kis történetembe.
- Szóval... Tudod, három év kihagyás után, most újra visszatérek. Meg is kezdődtek az előkészületek és jövő hétvégén már utazunk is Los Angeles-be, hogy megkezdjük a forgatásokat is. - Mondom bevezetésképpen, bár ennek nagy részét tudhatja már, hiszen a csapból is ezek a hírek folytak az elmúlt néhány hétben. - Egyszóval... Nem, nem is lehet ezt egyszóval megmagyarázni. - Nevetek fel most kínosan, hiszen nagyon is lehet, csak fogalmam sincs, hogy hogyan bökjem ki. - Fogjuk rá, hogy nagyon összemelegedtünk a színészpajtival, aki majd tíz évvel fiatalabb nálam. - Megnyomom a nagyon szócskát, hogy érthesse nem egymás haját fonogattuk a stúdióban-féle összemelegedésről volt szó. Bár a már lángokban álló arcom is igencsak árulkodó jel lehetne számára.
- Szóval remélem ezt tudod majd überelni a te történeteddel. - Teszem végül hozzá, bár ha nem arról van szó, hogy elszökött Vegas-ba és házasodott össze titokban, részegen meg miegyéb, elég nehéz lesz túlszárnyalni az én kiéhezett kanca szerepemet, amiben kisfiúkkal kezdtem ki. A legrosszabb talán, hogy még csak meg sem bántam és másra sem tudok gondolni, minthogy újra sort kerítsünk rá.

szavak száma: 485 zene: Stumblin' In megjegyzés:    •

Persze, hogy imádom. Mimi a legjobb barátnőm az egész világon és azon kevesek egyike, aki előtt nem kell megválogatnom a szavaimat, vagy tizenkétszer meggondolnom, hogy mit is osztok meg vele. Amikor együtt vagyunk olyan, mintha egyébként nem tobzódna kint az utcán egy tucat lesifotós abban reménykedve, hogy elcsíphetnek bennünket egy óvatlan pillanatban. Ilyenkor lehetünk azok, amik egyébként a reflektorfény nélkül vagyunk.... két fiatal lány, akik másra sem vágynak csak néhány lopott órára a karrierjüket hátrahagyva.
-Hajajajjj te aztán tudod hogyan kell felcsigázni az embert.-ugráltatom meg a szemöldökeimet szórakozottan és kíváncsian, hiszen tudom, hogy itt most már egy tényleges filmről van szó. Uhh... most már tényleg NAGYON szeretném tudni, hogy mi a helyzet.
Jó szokásunkhoz híven körbeudvaroljuk egymást bókokkal mielőtt szépen egy-egy pezsgővel nekikészülnénk, hogy megindítsuk a pletyka lavinát jól kivesézve mindazt, amiről az újságoknak fogalma sincs és ez így van jól.
-Hát ezzel akkor sem tudnék vitatkozni, ha szeretnék. Megérdemlünk mindketten egy kis lazítást..-még akkor is ha én jelenleg mást sem teszek csak a lábamat lógatom amióta szüneteltettem az énekesnői törekvéseimet.
-Ahh tudtam, hogy nem tétlenkedsz te sem.-vigyorgok rá önfeledten, hiszen ez a 'szaftos' jelző sok izgalmat enged sejtetni.
Hümmögve bólogatok amikor szépen felvezeti a helyzetet ahogy azt kell, én pedig a pezsgőbe kortyolva hallgatom, várva, hogy kibontakozzon a történet. Tudom, hogy most készül a nagy visszatérésre, tele vannak vele a címlapok, de ettől teljesen függetlenül is szeretem követni, hogy mi történik az ismerőseimmel főleg most, hogy más dolgom sincs, csak az, hogy képben legyek.
Hibát követek el azzal, hogy alábecsülöm azt, amit elém készül tárni, így szinte felköhögöm az orromba a pezsgőt, amikor ledobja a bombát miszerint egy 10 évvel fiatalabb sráccal sikerült összegabalyodnia. Gyorsan teszem le a poharat, hogy ne fulladjak meg és egy szalvétával takarom el a számat, miközben még a szemem is bekönnyezett. Mégis mivel etetik ezeket a mai fiatal srácokat, hogy ilyen játszi könnyedséggel utaznak az idősebb csajokra?
-Bocsi... ez nem neked szól... baszki...-köhécselek félig nevetve gyorsan rendet téve, hogy a folyadék ne a légcsövemet vegye célba.
-Hát... hűűű... azt hiszem erre nem tudok lapot húzni, szóval előbb ezt vesézzük ki mielőtt elmesélem velem mi van.. WOW.... nagyon tudhat a srác.-vigyorgok rá és pillanatnyilag nehéz lenne eldönteni, hogy az ő feje pirosabb a zavarától vagy az enyém a fuldoklástól.
-Mattie is fiatalabb nálam..-mondjuk nem ennyivel.-Szóval én nem ítélkezem... SŐT... anyukám.... ez igen.-bólogatok elismerően.
-Hát nézd...10 év... az azt jelenti, hogy legalább már nagykorú, szóval ha törvény nem tiltja, akkor más sem... jó volt? Kis fiatal husi biztos ügyes... vagy még nem próbáltad ki.... teljesen?-kuncogok most már a téma milyenségétől elpirulva egy kicsit, miközben igyekszem legalább minimálisan burkoltam fogalmazni, hiszen ha más nem is, de a pultos itt van a közelünkben, bár az ilyen helyeken ügyelni szoktak a diszkrécióra.

Daisy and Meadow

Friends who slay together, stay together

Színésznő és egyben író vagyok, még szép, hogy tudom hogyan kell felcsigázni az embert. Elvégre ez a munkám vagy mifene. Szomorú is lenne ha nem értenék hozzá. Ám tény és való, már alig vártam, hogy találkozzak legjobb barátnőmmel és alkalmam adódjon arra, hogy elújságoljam életem valószínűleg egyik legnagyobb hírét. Szinte már látom magam előtt az arcát, amint köpni-nyelni nem tud és hitetlenkedve azt sem fogja tudni, hogy nevessen vagy sírjon. Valójában én sem mindig vagyok biztos abban, hogy melyiket kellene tennem. Néha átkozottul szerencsésnek tartom magam, hogy bizony kifogtam a főnyereményt, máskor meg sírni tudnék amiért már megint olyasvalakibe esek bele, aki nagy valószínűséggel nem velem képzeli el a jövőjét és én pedig csak egy jó kis ugródeszka leszek. Valaki aki jót fog tenni a nevének... Egy trófea? Szörnyű még belegondolni is, hogy csupán ennyit számítanék Dennek és még csak eszébe sem jutna velem tervezni. Bár ő nem ezt mondja... De hihetek neki? Merjek hinni neki? Vagy a közös jövőben?
- De meg ám! - Válaszolom vigyorogva, még mielőtt belekezdenék a szaftos kis történetembe és ledobnám az év legnagyobb bombáját. Figyelem ahogyan megfogja a poharat, kortyol, majd kis híján sikerül is megfulladnia. Először egy aggódó pillantást vetek rá, de mikor megbizonyosodom arról, hogy azért megfulladni nem fulladt meg, odabököm az első dolgot ami eszembe jut.
- Persze... Csak visszaköpött a pohár, mi? - Nézek rá kétkedve. Még hogy nem nekem szól. Mondjuk nem hibáztathatom, a történetem tényleg eléggé... Hogy is mondjam? Nem hétköznapi. - Azért annyira nem szörnyű a helyzet. Már egészen... férfias. - Próbálom javítani a helyzetem, de rájövök, hogy ez így még rosszabbul hangzik és végül én magam is nevetni kezdek. Aztán következő kérdése hallatán én is kis híján fuldokolni kezdek, nem számítottam rá, hogy a kis fiatal husi teljesítményére is kíváncsi lesz. Amivel persze gond nem volt... Meg mással sem.
- De, kipróbáltam... teljesen. Kétszer is. - Most jött el a pont, ahol én magam is meghúzom az italom, hogy legalább a pohár mögé el tudjam rejteni az égő arcom. - Alig egy óra leforgása alatt... Az ebédszünetben. Aztán elkéstünk a próbáról. Ne tudd meg milyen kínos volt visszamenni... Szerintem mindenki levágta, hogy mit csináltunk. - Nevetek fel kínosan és konkrétan azt sem tudom, hogy hová nézzek, hogy ne kelljen szembenéznem vele. Az elmúlt három évben semmilyen kapcsolatban nem volt részem, így aztán már nagyon rég nem volt alkalmam vele pasikról beszélni. Inkább kerülni próbáltam a témát... Érthető okokból. - Elhívott az anyja báljára, hogy menjek el vele. Amit pedig nem teljesen tudok mire vélni. Mintha randi lenne... De mi van ha nem? - Nézek rá kérdőn és egyben izgatottan. Természetesen tőle várom a kérdésemre a választ. Talán kívülállóként ő jobban átlátja a helyzetet, mint én. Mert őszintén szólva nekem halvány lila gőzöm sincs, hogy mi van köztem és Den között, azt meg főleg nem tudom, hogy randiként tekintsek-e a bulira, vagy inkább... baráti kiruccanásként?
- Szóval mennyivel is fiatalabb nálad Mattie? - Nézek rá felvont szemöldökkel, kicsit reménykedve abban, hogy a válasza segíteni fog abban, hogy jobban érezzem magam és jobban hinni tudjak a Den és köztem lévő... akármiben.

zene: Moonshine megjegyzés: Meg ne fulladj nekem! •

Az ember a legjobb barátnőjével gyakorlatilag bármire fel kell készüljön, hiszen onnantól, hogy elhangzik az a bizonyos 'hallooood....' vagy ennek bármilyen szinonímia értékű kifejezése onnantól kezdve a bankrabláson át a terhességig bármi benne lehet a pakliban amiből éppen kártyát készül húzni, hogy az arcodba villantsa.
Miután az italon tett egy laza látogatást a légcsövem irányába és végül úgy döntött, hogy mégse okozza a vesztemet itt helyben igyekszem gyorsan összeszedni magam.
-Nem csak... gondoltam kiöblítem a tüdőmet..-kissé megveregetem a tenyeremmel a mellkasom, hogy végre a hangomat is megtaláljam teljes mértékig. Hú basszus.
-Már egészen férfias?-horkantva nevetem el magam miközben Mimi arcát figyelem.
-Mertem remélni, hogy nem a serdülőkor közepén tart még... a fiúk később érnek... de egyébként ez mit jelent? Szőrösödik és nem csak pihék vannak itt ott?-tovább kuncogok, hiszen olyan gyötrelmesen próbálta menteni a helyzetet, hogy csoda, hogy még nem fekszem a földön és küzdök, hogy ne pisiljek be a nevetéstől.
Szinte meg sem lep, hogy ugyan egyformán vörös színben izzik az arcunk attól még folytatjuk a témát és még csak el sem csitít, hogy tartsuk meg a részleteket későbbre, hanem simán megoszt velem itt helyben mindent.
-Kétszer is? Egy óra alatt? Ebédszünetben?-olyan vagyok, mint egy hülye, értetlen visszhang.
-Hát, hogy ha ügyes volt, akkor biztos mindenki tudta egyből, szóval nagyon remélem, hogy a homlokodra volt írva, hogy jól... mulattál.-szép mentés, megveregetem a saját vállam fejben.
-Ezen mi a kínos? Bármibe lefogadnám, hogy az emberek fele boldogan lett volna a helyedben.... a másik fele meg az övében.-megvonom a vállaimat szórakozottan vigyorogva, mint egy hormontúltengéses tinilány.
Már rég volt ilyesmiről szó közöttünk, így azt hiszen teljesen jogos, hogy ennyire felpezsegtem a téma miatt ezt viszont hamar leváltja az, hogy a homlokomat ráncolva vonom össze a szemöldökeimet a kérdése hallatán.
-Hééé héé.. na azért... NA... mi az, hogy mi van ha nem? Gondolod, hogy ezek után elhívna egy BÁLRA haveri összeröffenés céljából? Persze, hogy egy randi..-gondolom én... mi más lenne.-Egyébként is.. ha nem folytatásban reménykedne, akkor nem kért volna meg, hogy menj vele, hanem keresett volna mást. Szedd össze az önbizalmad és vedd észre, hogy ebben a helyzetben te vagy a jackpot, édes, és neki kell izgulnia, hogy te is randinak gondolod-e.-persze majd még pont pelyhes husi mondaná, hogy csak haverok. Ütném agyon egyből... még akkor is ha sámli kellene.
-Három évvel...-jó így kimondva egyébként tényleg nem olyan sok az, de akkor is fiatalabb és kész.
-Viszont...-emelem fel a kezem megmutatva neki a gyűrűt.
-Ígéretgyűrű... de én igent mondtam egy fiatalabb srácnak.-és ha eljegyzési lett volna akkor is ugyanaz lett volna a válaszom, bár apámtól kifejezetten félthetném Mattie életét.
-Szóóóval semmi szégyellnivalód nincs az ég világon.-biztató mosollyal pillantok rá.

Daisy and Meadow

Friends who slay together, stay together

Nagyon igyekszem a kérdése hallatán egy fapofával meredni rá, éreztetni vele, hogy ez rohadtul nem vicces ám, de... Felhorkanok. Aztán meg a hasamat fogva kezdek el nevetni. Pedig tényleg nem vicces! De most ő mégis elhiteti velem, hogy az. Milyen kérdés már ez? Vagy milyen választ kellene adnom? Basszus, hiszen meg sem néztem, hogy... A figyelmem nyilvánvalóan nem a pihéken volt. Ezt most hogy adjam tudtára, anélkül, hogy ismételten viccet csinálna belőle? Na nem mintha megvetném érte, őszintén szólva a helyében én is ugyanezt tenném magammal. Nem véletlenül vagyunk barátnők.
- Te aztán tényleg nem kímélsz. Na nem baj, megjegyzem. - Nézek rá végül szúrósan, ezzel együtt elkerülve a válaszadás lehetőségét, amit tényleg nem akartam megtenni.
- Óh, azt elhiheted, elég sokminden volt a homlokomra írva. - Horkanok fel ismét akárcsak egy malac. Ám a szavai jól esnek. Akármennyire is imádom amiért viccet tud csinálni, szinte bármiből, jól esik ha mégis alátámasztást is kapok. Máris sokkal kevésbé érzem magam idiótának.
- Igazad van, tényleg jobban kell bíznom magamban. De ettől függetlenül is... Félek. Tudod... - Nem igazán akarom elrontani a pillanatot annak magyarázásával, hogy mennyi csalódásban volt részem az elmúlt évek során, de ha valaki, hát ő tudja mire gondolok. - Nem csak magamban nem bízok, de abban sem, hogy valaha ténylegesen szerencsém lesz ilyen téren. - Nem is tudom mit kezdenék, ha ő nem lenne. Tényleg szükségem van egy kis bíztatásra, hogy valaki, külsős szemmel is elmondja, hogy igenis én vagyok a jackpot.
Ugyanakkor elég hamar elérkezik annak a bizonyos bosszúnak az ideje. A szemeim szinte teljesen elkerekednek ahogyan felemeli a kezét és felvillan az a bizonyos gyűrű.
- Úristen! Ezt mikor kaptad? Miért nem tudtam még róla? Mikor lesz az esküvő? - Az agyam átkapcsol turbómódra, alig tudom megállítani a feltörekvő kérdések áradatát, miközben kezem közé veszem az övét és alaposan megvizsgálom a dolgot. - Ez nálatok egy ígéretgyűrű? Akkor milyen lesz még az eljegyzési? - Sandítok fel rá gyanúsan méregetve a dolgot. - Ugye lehetek majd a koszorúslányod? - Van egy olyan sanda megérzésem, hogy sokkal izgatottabb lettem ennek hallatán, mint kellene. Ha tudnám máris tervezni kezdeném a lagzit. - Már alig várom, te jó ég! - Csapom is össze kezeimet, elengedve az övét. Igen, kimondottan túlpörögtem, pedig ez ténylegesen csak egy ígéretgyűrű. Még egyáltalán nem kellene rögtön ráadnom a fehér ruhát, pedig szívesen tenném már. - Mióta is vagytok ti együtt? - Kérdezem végül izgatottan, akárcsak egy kislány, aki éppen most kapta meg az új kedvenc játékát. És talán nem is áll ez olyan messze az igazságtól, hiszen az esküvőtervezés felér egy játékkal. Már ha kér a segítségemből. Nem mintha választási lehetősége is lenne.

zene: Baby megjegyzés: ♡ •

Látom rajta, hogy igyekszik szigorú, megrovó tekintettel kis önuralomra bírni, de közben sikerül őt is totál kibillentenem a számon szűrő nélkül kiömlő kérdésekkel. Egyébként valószínűleg nem piszkálnám ennyire, ha nem úgy közölte volna velem ezt az egészet, mintha az armageddont jelenten be, de így igazából ő maga rajzolta a célkeresztet a homlokára.
-Tudod, hogy szeretlek és azért csinálom. Egyébként nekem dereng valami, mintha már lettünk volna fordított helyzetbe.-leginkább csak attól függött, hogy ki szórakozik jobban, hogy ebben melyikünk csinált valamilyen ordas nagy baromságot.
-Na hát sok dologban kételkedtem már az életem során, de ebben egy másodpercig sem.-nevetek vele. Örülök, hogy oldódik egy kicsit a feszültsége ezzel kapcsolatban, hiszen semmi rosszat nem tett és ezt neki is tudnia kell. Nem akkora dráma ez az egész, mint amilyennek ő megéli bár esetünkben persze, ha egy ilyen dolog kitudódik, akkor annak lehet csúnya média visszhangja.
Félelmei a tapasztalatainak köszönhetően természetesen teljesen érthetőek.
-Tudom, tudom.-bólintok egyetértve kicsit megvakarva a tarkómat.
-De te is tudod, hogy nem mind egyformák, bármennyire is úgy tűnik sokszor. Ha esélyt sem adsz a dolognak, akkor attól is elvágod magad, hogy egyszer működjön.-sajnos senki nem érkezik az életünkbe egy hitelesített garancialevéllel, így marad az, hogy újra és újra kockáztatni kell. Így viszont egy fokkal édesebb a győzelem amikor az ember végre révbe ér.
Amikor én kerülök sorra, hogy megosszam a híreket valami hasonló reakcióra számítottam, de még így is meglep az a kicsattanó energia ami az arcomba csapódik.
-Nyuginyuginyugi!-nevetek fel, mert tudom, hogy így hamar el fogom veszíteni a fonalat, de szeretnék minden kérdésére válaszolni.
-Karácsonykor, amikor Olaszországban voltunk síelni.. és azért csak most mondom el, mert személyesen akartam neked elmesélni.-már attól is egy bugyuta, széles mosolyra húzódnak az ajkaim ahogy visszagondolok az emlékre.
-Nem tudom milyen lesz az eljegyzési, de várd már meg, amíg tényleg megkéri a kezem mielőtt az oltárhoz kísérnél.-imádom, hogy ennyire rápörgött máris a dologra, hiszen én is olyan izgatott vagyok, hogy tényleg ilyen jól haladunk Mattie-vel.
-De egyébként nem csak a koszorúslányom leszel, hanem a tanúm is.-vigyorgok rá. Mimi az egyik legközelebbi barátnőm, így megérdemli a kiemelt szerepet.
-Hát ööööÖÖöÖÖöööÖ.... még nincs egy éve, hogy járunk. De olyan jó vele... azt hittem ilyen csak a filmekben vagy a mesékben van, de tényleg egyből azt éreztem, hogy passzolunk.-és ebben azóta is minden áldott nap csak megerősít, hogy jó helyen vagyok mellette. Soha egyetlen másodpercig sem kételkedtem.

Daisy and Meadow

Friends who slay together, stay together

Ugyan nem válaszolok a kijelentésére, de egy pimasz kis mosoly kúszik arcomra, ami tökéletesen tükrözi a gondolataimat, miszerint... ja, igaza van. Voltunk már fordított helyzetben, nem tagadom, tényleg szeretem húzni az agyát, én sem vagyok különb és bizony, hogy meg is teszem amint alkalmam adódik rá. Összegezve: Egyikünket sem kell sajnálni, bár ez még nem jelenti azt, hogy nem próbálom meg magam sajnáltatni. Egy icike-picike még nem árthat.
Tény, hogy régóta ismerem már Daisy-t, mindketten hasonló körökben mozgunk és egyben az egyetlen ember az életemben, akivel valóban őszinte tudok lenni. Mindenről. Aki nem fog furán nézni rám ha panaszkodom valami tökkelütött paparazzi miatt. Akivel valóban nagyon hasonló az élethelyzetünk és bármikor ott tudok neki lenni. Akkor is ha én magam a béka feneke alatt lennék és valójában még magamat sem tudom összekaparni a földről.
- Esélyt adok neki. - Válaszolom végül egy apró kis alig észrevehető bólintással. - Aztán legfeljebb majd jövök a válladon sírni. - Rántom most meg a vállam, és mindkettőnknek nyilvánvaló lehet, hogy ezt annyira nem is viccből mondom. Bár azért abban reménykedem, hogy szükség nem lesz erre.
Végül szerencsére sikerül elterelnie a témát, egy sokkalta izgalmasabbra, ami szemmel láthatóan nagy izgalomba is hoz engem, szinte alig tud lelőni. Fejben már pillanatok leforgása alatt az egész esküvőt eltervezem.
- Ugye tudod, hogy ennyivel nem elégszem meg! Mindent el kell mesélned... hogyan történt? Mit csinált? Mindent! - Nem gondolhatja komolyan, hogy némi fél-információval beérem. Mindent tudni akarok. Mondjuk én mindig mindent tudni akarok. Aztán jóízűen nevetek fel a megszólalásán, nem tagadom tényleg elszaladt velem a ló, dehát basszus... fel kell készülnöm rendesen!
- Nyugi, mire az oltárhoz érünk már ő is ott fog várni. - Főleg ha arra tekintünk, hogy mi nők mindig késünk. Ez a kijelentés pedig nyilvánvalóan rám jobban vonatkozik, mint rá. Ma is én voltam az aki késve érkezett. Remélhetőleg az esküvőjére egy órával korábbi időpontot mond majd nekem, hogy aztán valóban meg is tudjak érkezni.
- Miiiiiiiiiii?! - Ugrok is fel a székről. - Most komolyan? - Nézek rá elkerekedett szemekkel. Ha eddig nem lettem volna már elegendően belőve, hát akkor mostmár tutira be vagyok. - Annyira imádlak, Daisy! - Mondom egy hatalmas mosoly kíséretében, majd ismételten ölelésembe fogom a lányt. Nem tagadhatom, hogy mennyire jól esik ez tőle. Nem túl sok barátom van, de azok akik vannak... ők igaziak. És legszívesebben elsírnám magam örömömben. Szerencsés vagyok.
- Huh oké, akkor ti sem vesztegetitek az időtöket. De nem is baj. Egyszer élünk, nem? - Ha meg jól érzi magát vele akkor nincs is mire várni. - Szóval mikor találkozok vele? - Nézek rá kíváncsian. - Kell egy dupla randi! - Mondom ezt úgy, hogy még szimpla randim sem volt Dennel, de sebaj, ami késik nem múlik. Azt meg már tudjuk, hogy szeretek előre szaladni az időben.

zene: Baby megjegyzés: ♡ •