Olyan fáradt vagyok és nyomott...Fogalmam sincs, hogy bírom alvás nélkül az életemet. Csoda, hogy még nem basztam el valamelyik motort a műhelyben és nem okoztam valaki halálát. Úgy is szokásom kinyírni az embereket. Főleg a tini lányokat...A gondolatra már csak halkan elnevetem magam és megdörgölöm a homlokomat. Hiányzik Dög...A pohárra nézek magam elé és kezemmel megtámasztom az államat. Szőke hajam össze vissza áll és szerintem még büdös is vagyok. Dirana egy merő ganénak fog nézni, de ez zavar a legkevésbé, hogy mit fog most rólam gondolni. Így is úgy is, mindig belém köt ha teheti. Nem mintha én nem ezt csinálnám vele. Érdekes egy csaj, lehet titokban szerelmes belém, de erre a gondolatra megint csak elnevetem magam. Ő és a szerelem...Két külön világ. Ahogy én is külön világ vagyok Dögtől ő pedig tőlem. Ahogy pultos rám néz oda tolom közelebb hozzá az üres poharamat és végig a szemeibe nézek, hogy "töltsél már köcsög...". Nem mond semmit csak ugyan azt kapom amit eddig én pedig ahogy megkapom a poharat kicsapok egy csomó aprót a pultra, had számolgassa. Ahányszor ez a nő így talál meg engem annyiszor fog megverni egyszer...De semmi kedvem nem volt haza menni és életet lehelni magamba. Mégis minek? Lehetek alpári olykor én is, sőt én néha túlságosan is az vagyok de igazából....mindig is tettem rá. Megemelem a poharat és bele kortyolok egyet majd igazából leküldöm a francba magamba és kis fintorgással teszem le az üres poharat. Felállok és a zsebembe túrva szedek ki egy nagyon meghurcolt cigit és ahogy felnézek az emlegetett hölgy már velem szemben áll.-Oh...szia Diri...-vigyorodom el és, hogy ne tűnjön fel, hogy nem igazán vagyok ura önmagamnak megtámaszkodom a pultnál.-Megjöttél hercegnő? Elkészítetted a sminket végre?-kérdezem egy széles mosollyal.-Nem megyünk ki cigizni? Utána meghívlak valamire...-de előtte megtapizom a zsebemet és találok még valamennyi pénzt magamnál.-Szóval?-nézek rá pislogva párat majd kihúzom magam, hogy ne látszódjak annyira nyomorultnak a szemében.
Tudod a szeretet nem csak szavakkal, de tettekkel is ki lehet fejezni... például megfojtalak.
Nem tudom, hogy miért hiszi azt, hogy Manhattan és Brooklyn között nem létezik távolság, de az SmS-ből ítélve már megint be van baszva. Néha elgondolkodom, hogy miért nem lőttem fejbe azon az estén, de biztosan azért, mert kő részeg volt és utána hamar megkedveltem. Nem szerettem, ha valaki túlzottan iszik és azt sem szerettem, ha nem vodkát isznak, ez ilyen orosz dolog, nekem vodka kell. Csak idegesen doboltam a kocsi üvegén, utálom, ha lassan haladunk és Dimitrij is próbál a gázba taposni, mikor meglátja az arckifejezésem. Nem tudom, hogy miért rúgott be, de ha nem ad normális választ, akkor tökön fogom rúgni és addig nem állok le, míg fel nem törtem a talpammal a mogyoróit. Mikor érünk már oda? Nagyon csúnyán pillantok a sofőrömre. - Nagyon igyekszem kisasszony. - mondja, majd inkább kipillantok az ablakon. Csak kapjalak el Timothy, meglásd nem teszed zsebre. Mikor végre leállt a motor én csak kiszálltam és bevágtam az ajtót, Dimitrijnek ideje se volt reagálni, agyon gyorsan cselekedtem. - Légy készen, nem soká jövünk. Hazavisszük és lefürdeted. - oh tudom, hogy mennyire fogják azt a jelenetet utálni, de megérdemlik. Az egyik az ivás, másik pedig a lassú érkezés miatt. A biztonsági őr mikor szemeimbe pillant, csak szó nélkül áll félre és enged be engem mások előtt. Igen, ilyen Dirana gyilkos pillantása, minden férfi befosik tőle, csak talán az a bolond nem, bár ennek csak az lehet az oka, hogy nem lennék képes bántani őt... nagyon legalábbis nem. Mintha érzeném, hogy hol lenne, csak haladok, de amikor egy gyökér füttyent és lendületből próbálna rácsapni a fenekemre, hát megállok és elkapom a kezét, majd úgy kitekerem, hogy a háta mögé kerülök és magassarkúmat szépen a hátába süllyesztem. - Egy mozdulat választ el attól, hogy eltörjem a kezed. - mondom neki fenyegetően, majd kicsit nyomok a karján, hogy demonstráljam a helyzetet. - Kérj elnézést! - nem mondom, parancsolom és hamar megtörik a férge. - Elnézést, többet nem fordul elő. - mondja, már majdnem sírva és elengedem, majd lökök egyet rajta, hogy biztosan beverje a fejét. Unalmas gyenge férgek. Nincs időm velük foglalkozni most... Mikor megtalálom, csak megállok mellette és figyelem őt, hallgatom a szavakat, amik elhagyják az ajkait... Nem tudom, lehet hogy csak a pia miatt hiszi azt, hogy most így beszélhet velem, pedig nagyon nincs jó kedvem és nem lenne jó, ha még jobban felbosszantana engem. Végül elé lépek és elkapom a fülét, majd húzni kezdem. - DE elszívunk egy cigit, aztán mész haza aludni. - mondom neki, miközben megállíthatatlanul haladok a kijárat felé. - Remélem jó leszel, ha nem, akkor letépem a füledet. - nagyon jól tudja, hogy ez nem üres fenyegetés. Tudja, hogy nem csak a cuki Dirana létezik...
Megint mérges rám. Mindig csak az tud lenni. Morcos fejet vágni és mindenkit megverni. Ez Dirana. Nem is értem, hogy lettünk mi "barátok". Talán mert én is egy dühös, morcos ember vagyok. Csak én nem ölök mindenkit meg magam körül. Ahogy megfogja a fülem "au, au, au" felkiáltásokkal követem.-Hé így nem tudok járni bazd meg!-van bennem annyi pia, hogy ne érdeklejen miképpen veri be az orrom meg ilyenek. Soha sem féltem tőle. Tisztelem de nem félek tőle. Ahogy kiérünk kitépem én magamtól a kezéből a fejemet és hátra lépve a fal tart meg végül. Itt a kis sofőrje is én meg vigyorogva intek a srácnak.-Meg van még a csicskád? Azt hittem egyedül jössz..-mondom ahogy rá pillantok majd ajkaim közé csippentem a cigit és rágyújtok majd mélyen magamba szívom a füstöt aztán kiengedem mint egy felhőt. Haza akar vinni abba a lukba. Ahol én majd meghalok. Minden tükröt kidobáltam ami ott volt, az egyetlen tükör a fürdő szobában az is ripityára törve. Gyűlölöm a lakásokat. Az összeset. Amelyikbe csak be kell mennem már rosszul vagyok tőle...De a tükrök. Evelyn képe mindig ott kísért...-Nem vihetsz haza...-mondom ahogy lassan leülök a földre és ismét a cigibe szívok.-Utálom azt a lakást..-mondom ki ahogy fel nézek rá barna szemeimmel és megdörgölöm a homlokomat.-Megint látom azokat a dolgokat...nem bírok ott lenni.-vallom be neki. Dirana túl sok mindent tud rólam. Tud rólam és Dögről, a lányok haláláról, és arról is, hogy a húgom kísért engem. Vagy azt gondolja totál hülye vagyok és szánalomból barátkozik csak velem. Ismét a cigibe szívok és elmosolyodom majd orromon keresztül kifújom a füstöt.-Vagy haza is vihetsz de akkor tutti minden szar gyógyszert bezabálok, hogy vége legyen ennek a szarnak.-mutatok végig magamon majd ismét a cigibe szívok aztán felállok.-Nem ittam olyan sokat ám..-magyarázom neki ahogy szemeibe nézek.-Ha sétálok egyet akkor kijózanodok ám.-bólogatok miközben én ezt teljesen elhiszem magamnak. Már csak Dirana-nak kell eldönteni, hogy most hogy ver agyon az egyik kuka mögött és vágja el valamivel a torkomat. Mert tutti, hogy most gyűlöl a legjobban.
Tudod a szeretet nem csak szavakkal, de tettekkel is ki lehet fejezni... például megfojtalak.
Hogy én mit meg nem teszek ezért az idiótáért és ő még csak nem is értékeli. Oylan volt, mint egy kisgyerek, aki egy alapos nevelésre szorult, talán ezért is folyamodtam olyan eszközökhöz, amit gyerekeknél alkalmaznak. Vicces volt elkapni a fülét és úgy rángatni kifelé őt. - Tudsz, ha a pofád helyett a lábad jár. - felelem neki, majd aztán mikor kiérünk ő már akcióba is lép, hogy elszabaduljon és én engedem, azért nem akarom letépni a fülét, akkor még végképp nem hallaná meg azt, amit neki akarok mondani. Aztán Dimre pillant és tudom, hogy ebből megint egy meggondolatlan mondat lesz és... igazam is lett, lottóznom kéne vagy valami hasonló dolgot. - Ő a sofőröm, de ezerszer elmondtam már. - forgatom meg a szememet és remélem, hogy ezúttal fel is fogja, amit neki mondok, jó lenne. Nem is tudom, hogy tulajdonképpen mi is a baja vele, hiszen nem tett ellene semmit sem és sosem volt vele goromba, ennek ellenére Tim ki nem állhatja őt. Csak hallgatom és figyelek rá, majd mikor leesik a tantusz csak sóhajtok egyet. - De ez nem lehet megoldás örökké. - mondom neki már sokkal gyengédebben, hiszen tisztában vagyok a múltjával és azzal, ami történt vele. Talán el kéne vinnem az agytúrkászomhoz, úgyis titoktartás köti és neki bármit el lehet mondani, de tényleg bármit. Múltkor azt taglaltam neki, hogy milyen módon végezném ki apámat és meglepett, amikor velem ötletelt a kínzási módszerén. Ő sem százas szerintem, de én nekem nincs jogom ítélkezni. Most Timothyval kell foglalkoznom. Mellélépkedem, majd belekarolok a karjába... néha megtudnám ölni, de máskor meg megvédeném minden bajtól és a vállát nyomó terhet pedig átvenném tőle, de nem tehetem. - Na menjünk sétálni. - intek a fejemmel az egyik irányba, miközben hangom gyengéd. Mondhatnám, hogy csak szánom őt, de nem... igazából szeretem őt, mintha testvérem lenne, bár ez nem azonnal alakult ki, de kialakult, meg hát a nővéremnél jobban szeretem, az is biztos. - Mennyit ittál? - pillantok rá és ha elindulunk és bizonytalan, akkor megtartom magam az egyensúlyát. - Őszintén.
Csak fújok egyet mikor felemelkedek és Dirana belém karol és megtart valamennyire de igyekszem figyelni magamra, hogy ne legyek a terhére. A kérdésre elmosolyodom és elindulok vele végre a közös sétánkra.-Azt hiszem 8-9 pohárral ittam abból a löttyből.-gondolok vissza.-Muszáj volt, már a pultos feje helyén is a húgom arcát láttam ami már szerintem rémisztő. De mindig rémisztő dolgokat látok csak már szoktam röhögni rajta. Te is egy eléggé rémisztő dolog vagy.-jegyzem meg ahogy rá nézek és elmosolyodom.-És ezt most nem sértésnek szántam.- Elvigyorodom ezen és félre tűröm pár szőke tincsemet és mélyen magamba szívom a hideg esti levegőt.-Lehet nem megoldás, de egyenlőre nem tudok mást kezdeni magammal.-jegyzem meg ahogy végig gondolom a dolgot.-A főnök kényszer szabadságra küldött, most vagy drogozok vagy iszok, hogy ne lássam amit nem akarok. Drogom most nem volt mert kifogytam.-jegyzem meg ahogy végig gondolom a dolgot előtte majd megvakarom a tarkómat.-Beülsz velem valamit enni? Állom.-mondom ahogy rá nézek és szusszanok egyet. Kezd a fejem zúgása abba maradni és már nem is szédelgek annyira. A levegő mindig segít rajtam.-Régen láttalak amúgy...mi van veled? Alig hallani felőled.-jegyzem meg ahogy megböködöm a vállát és kíváncsian pislogok rá, hogy mi a tök van már vele. Régen láttam. vagyis nekem az már régen volt.
Tudod a szeretet nem csak szavakkal, de tettekkel is ki lehet fejezni... például megfojtalak.
Csendben figyelem őt és hallgatom, amit nekem mond, magam is látom, hogy mennyire szét van esve és csúszva. Sajnálom ami vele történt és sajnálom, hogy nem engedni, hogy segítsek neki valamilyen módon, pedig az én agytúrkászom biztosan meghallgatná és nem ítélné el, hiszen golyót kapna a fejébe. - Eh. És legalább jó cucc volt vagy ez is valami silány amcsi szar? - nem nehéz váltani és kedvesebbnek lenni vele, valahogy mindig is két véglet volt, amikor vele voltam. Vagy nagyon dühös voltam, mert nem olyat csinált vagy éppen nagyon szerettem, mert megmutatta nekem önmagát. Dühösnek sem azért vagyok dühös, mert utálom és idegesít, hanem mert... csak jót akarok neki, még ha nem is így látja. Aztán még tovább beszél és bólintok egyet, majd mikor azt mondja, hogy ijesztő vagyok, akkor csak megforgatom a szemeimet és bemutatok neki. Nem tudom, hogy miért lát engem ijesztőnek és már egy ideje megakarom tudni, lehet hogy most jött el a tökéletes alkalom? - Mi rémisztő rajtam? -kérdezem tőle és láthatja, hogy teljesen őszinte kíváncsiság csillog a szememben, szeretném megtudni. Bár akkor sem halok meg, ha nem mondja el, majd egyszer csak az orromra köti a dolgot. - Egy kis szabadság sosem rossz, nálam is dolgozhatsz, ha úgy gondolod... csak találunk valami neked való munkát. - eddig is felajánlottam neki ezt a fajta segítséget, bár nem mondom hogy nem lenne nehéz vele, de talán... nem is talán, biztosan megéri a vesződést, nem rossz ember és ezt a lelkiismerete bizonyítja. Én biztosan nem lennék így megtörve, ha az én testvérem eltűnne általam, csak örülnék neki, idióta kurva. - Hogy a villámba ne, ölni tudnék valami jó kajáért. - mosolygok rá. Ez is kivételes alkalom, hogy engedem magamat meghívni, de hát mégis csak ő a legjobb barátom. Jogos a kérdés, de nem tudom, hogy hirtelen mit is mondhatnék neki... nem is nagyon szeretnék beszélni az otthoni szarokról és a szuper helyzetemről. Valójában a tököm ki van és szeretnék megszabadulni apámtól, anyámtól és a nővéremtől is... - A hercegnő visszatért, mint kegyvesztett. - dörmögöm neki és tudni fogja már ebből, hogy kiről van szó és mit is jelent. Elmeséltem neki, hogy apuci kislánya ő volt, mindig neki volt a legjobb mindenből, de elárulta a családot azzal, hogy valami csóri faszival megházasodott... unalmas történet. - Ráadásul most egy beképzelt idiótát is el kell csábítanom, mert az apám kitalálta, hogy én megteszem ezt a szívességet az egyik barátjának. - azt már nem is említem meg, hogy egy katonai bázisra is be kell majd törnöm... nagyon jó lesz.
Végig hallgatom ahogy elpanaszolja az újabb feladatokat amiket kiosztott rá az apja.-Charlie egyetlen démonja lecsap.-jegyzem meg csendesen ahogy finom mosoly szalad az arcomra.-Elsőre sajnálom azt az idiótát. Gondolom valamibe bele keveredett ami nem tetszik az apádnak mint mindig...-gondolok vissza a dologra hirtelen, hogy mikor engem akart felvásárolni, hogy csak az ő szárnya alatt boxoljak. Valahogy akármennyi pénzt is ajánlgatott nem mentem bele. nem tudom miért nem lettem halálra verve az elutasítás miatt lehet Dirana keze van benne. vagy biztosan az ő keze van benne. Elmosolyodva pillantok rá. nem hiába ő az én legjobb barátom.-Már megint ribanckodik egyet apádnak kap lóvét azt elhúz? Vagy legalább megverheted egy kicsit...vagy ilyesmi?-kérdezem miközben félre tűröm pár szőke tincsemet ami bele lóg a pofámba.-Van itt nem messze egy gyors étterem. Egész jó, csak kicsit kicsi, de nem hiszem, hogy most este olyan kurva sokan vannak bent.-jegyzem meg és ahogy sétálok vele nem sokára feltűnik a hely majd ahogy oda érünk kinyitom az ajtót és előre engedem.-Megpróbálhatom...max néha megverjük egymást, te meg ki is herélsz mellé.-intek a pultban állóknak, hogy megint "csak én" és egy boxhoz sétálok oda lebaszva magam fújva egyet. A kérdésre kinyitom a szemeim és rá nézek mire felvonom a szemöldökömet.-Rajtad semmi. Szerintem csak az agyam már nem tud különbséget tenni bizonyos dolgok között és olyasmiket mondok amik nem helyesek.-magyarázom neki ahogy a kezembe veszem a választékról szóló papírt.-Amúgy meg egy kibaszott bérgyilkos vagy.-mondom ahogy rá nézek barna szemeimmel majd vissza a papírra.-Aki csak úgy letépi az emberek heréit és megeteti velük.-magyarázom tovább majd elmosolyodom és halkan elnevetem magam.-De amúgy te vagy a legjobb barátom.-szusszanok egyet.-Arab cucc volt. Egész finom utóíze van.-gondolok vissza egy kicsit magyarázva neki most nem csak szarokkal éltem.
Tudod a szeretet nem csak szavakkal, de tettekkel is ki lehet fejezni... például megfojtalak.
Nem tudok mit tenni, mint engedelmeskedni az apámnak, ha nem akarok meghalni. Már kezd nagyon elegem lenni abból, hogy a sok idiótával úgy kell bánnom, mintha kiskirályok lennének, akiknek a kegyeiért küzdök. Szánalmasak, legtöbbnek csak simán betörném az orrát, de nem tehetem meg, még nem. Aztán a megjegyzésére elmosolyodom. - Nem tudom mi a helyzet, de őszintén megmondva különösebben nem is érdekel, elvégzem a feladatom és vége. - vonom meg a vállamat, túlzottan már nem hat meg az ilyen, talán még az elején, de.... már felnőttem és tudom kezelni az ilyen helyzeteket és annyira érdektelenné váltak a szememben a miértek, hogy el sem tudom mondani. Nem sokkal később már a nővéremről beszélünk, ami nem túl kellemes téma, de élvezem a szenvedését. Megmosolyogtat az iszonyodása a családi dolgoktól, most már tudja milyen volt nekem eddig. Hozzám képest ő gyenge, nem is kicsit... és nem csak fizikálisan, lelkileg egy nulla a csaj. - Nem engedik, mert eltörném a nyakát. - kuncogok fel, majd már indulunk is a gyorsétterem felé, szerencsére hamarosan kajához jutok, eddig fel sem figyeltem az éhségre. - Dehogy öllek, majd megnevellek. - egy ördögi kacaj hagyja el az ajkaimat, majd figyelem őt. Meglep, amit mond és figyelem őt... sose gondoltam kimondottan, hogy bérgyilkos vagyok, eddig próbáltam máshogy tekinteni magamra. - Téged sose bántanálak, ne félj. - kedves mosoly húzódik az ajkaimra. Éppen nézem, hogy mit lehet rendelni, de nem ismerem egyik ételt sem, nem szoktam nagyon ilyen helyekre járni. - Választasz nekem?
Kezdőlap
