Ma van az árverés, ami azt jelenti, hogy ma találkozom először a szöszivel, akinek legalább a nevét elárulhatták volna... Egyszer beszéltünk a munkáról apával, azt mondta nem megölni kell, mondjuk erre magamtól is rájöttem, nem olyan volt a hanglejtése a vendégének, mint aki megakarja öletni. Vajon miért kell megtennem? Lenne valakije? Mondjuk az már kicsit megnehezíti a dolgokat rendesen, tegyük fel házas, akkor a feleségével jön és azért egy feleség előtt gáz nyomulni. Teljesen lényegtelen, nem mintha nem lett volna már dolgom nős férfival, mindig megoldottam, mindegyiken van egy fogáspont és mindenki van gyengéje. Imádom kideríteni, hogy melyik férfinek mi a gyengéje, de általában a rosszlányokat szeretik, így gondolom nem kell játszanom a prűd kislányt. Megigazítom a rúzsomat még. Felállva a tükrösasztalomtól elindulok az egész alakos tükröm elé és megnézem magam, megigazítom a szoknyámat és egy simítással eltüntetem az esetleges gyűrődéseket. kiválasztok egy fülbevalót, majd felveszem és elindulok az ajtó felé, de halk kopogást hallok, majd apa jelenik meg pillantok múlva. Csak néz, felmér és bólint egyet. - Csinos vagy Dirana. - mondja apám, majd felvonom a szemöldökömet és úgy pillantok rá. Elhiszem, hogy elveszítette a lányát, hogy számára meghalt a kedvencke, de én nem vagyok pótlék, amikor próbálna az arcomhoz érni, ellököm a kezét. - A hercegnőd egy szobával arrébb van. - közlöm ridegen, majd ellépek mellette és elindulok. Nem fogok vele apa-lánya pillanatokat játszani, csak a vér köt minket össze, de az ajtóból még visszafordulok. - Örülnék, ha nem tartózkodnál itt, ez az én szobám. - végül becsukom magam mögött az ajtót és elindulok a lépcsőn lefelé. Remélem nem fogja mostantól ezt rendszeresen tenni, nem akarok én lenni a kis kedvence, eddig is megvoltam mindenfajta kedveskedése nélkül. Egy számító dög, mindent okkal tesz, valamit akar... Nagyon. Másfél órával később a sofőr kinyitja az ajtót, majd nyújtja a kezét én pedig elfogadva a segítséget kiszállok a kocsiból. Igazából semmit sem kellett neki mondanom, mégis mosolyogva megköszöntem és közöltem vele, hogy egy jó órára nyugodtan elmehet. Dimitrij mindig kedves volt velem és már hét éve ő a sofőröm, szóval miért viselkedtem volna vele máshogyan? Végül pedig egy csipogás jelezte, hogy jött egy SmS. "36". Biztos ez lesz a helyem, elindultam hát be az ajtón és a teremben megkerestem a megfelelő széksort. Egy férfi éppen nagyban beszélgetett, majd megérintettem a vállát. - Elnézést, ez a harminchatos ön mellett? - kérdezem tőle, majd mikor rám pillant, jött a felismerés. Ő az. Milyen ravasz. Egyből mellé kell leülnöm? A mosoly az arcomon megváltozott, majd a szemébe néztem és vártam a válaszát.
Az ingatlan biznisz nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan gondolják. Nem elég, hogy szerzel sok pénzt veszel egy ingatlant és kiadod. Legalábbis a nagy pályásoknak nem csak ennyiből áll. Ki kell építeni egy hírnevet az iparban és rengeteg épületet kell szerezni, hogy legyen bevétel is. Az én nevem már nagynak számított és a tehetősebb emberek tudták, hogy ha jó ingatlant akarnak maguknak bérelni, akkor azt a Drom Properties-nél válogathatnak a prémium minőségű épületek közül. Hatalmas vagyonom van, de csak egy kis része az, amihez hozzá is szoktam nyúlni, mert a nagyobb részét az ingatlanok vásárlására tettem félre, hogy így tudjam növelni a kis "birodalmamat". Szerencsére a legtöbb ingatlankereskedő inkább lakásokkal és kisebb házakkal foglalkozik, a nagyobb épületekre nem mennek rá, mert ahhoz nagyobb kezdőtőke is kell. Tehát ha valaki egy szórakozóhelyet, üdülőt vagy ezekhez hasonló helyet akar nyitni, akkor rögtön az én névjegykártyám kerül elsőként a kezébe.
- Nathan Drom, régi barátom. - széttárt karokkal és hatalmas vigyorral az arcán indul el felém az egyik hű bérlőm. Több ingatlanom is van, amit ő bérel már évek óta. Megbízható ügyfél, de valamilyen szinten már a haverom is. Hasonlóak vagyunk. Egy évben születtünk, ráadásul egy hónapban, szóval ugyan az a csillagjegyünk is, ami meg is látszik, bár nem hiszek ezekben. Ő is fiatalon vált üzletemberré, de jól csinálja. Jóképű és még van egy kis hírneve is az üzletei miatt, szóval ezt ki is használja és sorra viszi ágyba a nőket. Viszont neki nem volt annyi pénze, mint nekem meg nem is érte meg neki az, hogy ő veszi meg az ingatlanokat, viszont kinézett egy újat, amit én fogok megvenni neki. Mármint megveszem én, utána meg majd ő bérli tőlem. Együtt mentünk be az épületbe, ahol az árverést tartották. - Biztos vagy benne, hogy nem viszik el előled az épületet? - néz rám aggódva, mire én csak nevetek egyet. - Nem volt még olyan ingatlan, amit meg akartam volna szerezni, de nem sikerült. - nyugtatom meg, de nem folytatjuk a témát, mert valaki megszólít. Hátra fordulok és alaposan szemügyre veszem a lányt. Nagyon csinos hölgyről van szó és azok ritkák egy ilyen helyen, szóval muszáj volt végignéznem rajta, de még én sem voltam annyira feltűnő, mint az ügyfelem. - Igen, ez lesz az. - mosolyogva a székére pillantok, majd leülök az enyémre. Kezdetét is vette a licitálás. Sok kisebb ingatlan volt az enyém előtt, de amint meglátom a kivetítőn az épületet, rögtön kihúzom magam és már emelem is a táblámat. Az alap ár se kevés, de szerencsére sokan kiperegnek, mert nem ilyen nagy árú ingatlanokért jöttek.
Nem érettem apám és a barátjának ezt a hirtelen jött és elég ostoba ötletét, hogy nekem el kel csábítanom... Apám honnan ennyire biztos abban, hogy majd éppen menni fog? Persze nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy eddig egy ilyen küldetésben sem vallottam kudarcot. Biztos vagyok benne, hogy az egyetlen ingatlan, ami érdekel engem, az ott lesz és az enyém lesz, képes vagyok még hasznon felül is megvásárolni, mert kinéztem már magamnak. Tényleg szeretném és semmi sem állhat az utamba, de... azt hiszem... ő az. Csak nagyon kedvesen mosolygok rá, mikor felteszem a kérdést ő pedig bárhogyan is próbálja rejtegetni, nem tudja... érdeklődik irántam, bár a mellette álló férfi egészen pofátlan volt. - Örülök, hogy léteznek még úriemberek. - felelem, majd leülök és keresztbe dobom a lábaimat, majd várom a licitálást. Néha azért oldalra pillantok, figyelem őt és egészen megfeszül a következő ingatlan megjelenésekor. Felpillantok és elmosolyodom, mikor felemeli a tábláját. Én maga is hasonlóan teszek és gonoszan felkuncogok. - Jobb, ha feladja Mr. az az ingatlan az enyém lesz. - mondom neki, majd várom a reakcióját, vajon a csendes kis visszahúzódó vagy éppen a domináns nők jönnek e be neki jobban? Van egy olyan érzésem, hogy az utóbbi lesz a nyerő, mindig jók a megérzéseim, de azt is tudom, hogy cseppet sem fog neki tetszeni, ha majd elviszem előle az ingatlant.
Kevés ilyen megbízható ügyfél volt, mint ez a srác. Tudtam, hogy ha ő megígér valamit, akkor az úgy is lesz. Ezért is mentem bele abba, hogy veszek egy általa kinézett épületet, amit aztán kiadok neki. Tudtam, hogy nem fog cserben hagyni. Az évek során már jó barátokká váltunk. Még az árverésre is elkísért. Az ilyen árverések elég unalmasak szoktak lenni. Az üzletemberek általában idősebb férfiak, akikkel csak ilyen általános üzleti dolgokról lehet beszélgetni. Igaz hogy már én is 32 éves vagyok, de fiatalosnak tartom magam. Végül is a 32 az még fiatal, de a korombeliek nagy része sokkal komorabb tőlem. Én igyekszem élvezni még az életet, bár a nők terén már nem bánnám, ha meg tudnék maradni egynél. A haverom nem igazán ért egyet velem ebben, ő még a légyre is ráveti magát. Ezért nem is lepődök meg, amikor megbámulja a fiatal, dögös lányt. Nyilván én is alaposan szemügyre vettem, hisz pasiból vagyok, de nem csajozni jöttem.
Segítetek a lánynak megtalálni a helyét, bár nem volt nehéz, hisz a szomszédos székre szól a foglalása. Az árverés közben többször oldalra nézek a lányra és azon agyalok, hogy mit kereshet itt. Még egy ingatlanért se emelte a tábláját. Lehet ő is céltudatosan jött. A vén pénzes faszija biztosan megbízta hogy vegyen meg neki egy új irodaépületet vagy valami ilyesmit. Nagyon megörülök, mikor végre megjelenik a kivetítőn az általam kiszemelt épület. Rögtön emelem is a táblám, de nem én vagyok az egyetlen. Ekkor megszólal a mellettem ülő nő, amire én csak elmosolyodom és megrázom a fejem. Mindig előre kiszámolom, hogy mennyiért éri meg nekem az adott ingatlan, hogy ne menjek az ár felé. Addig licitálok, amíg el nem érjük azt a meghúzott határt. Mikor ő még mindig nagyobbat ajánl, akkor elgondolkodok. Nem hagyhatom, hogy egy fiatal lány elvigye előlem. Végül megkockáztatom és a maximumom felé megyek, de még így is felém lő. Kicsit morcosan tekintek a lányra és felvonom a szemöldököm. Ez volt az utolsó ingatlan, szóval az emberek elkezdenek kifele szivárogni az épületből. Megvárom, amíg elhalad előttünk és közben még egyszer szemügyre veszem. - Ki ez a lány? - motyogom utána. - Te nem ismered? Dirana Petrova, népszerű belsőépítész. Talán ha utána megyek és elcsavarom a fejét, akkor kiadja nekem az ingatlant. - már fel is áll a székből a barátom, de vissza rántom. - Ne, majd én megoldom. - felpattanok és a lány után igyekszem. Szerencsére még az előtérben sikerül utolérnem. - Bocsi... - mondom miközben megragadom a karját amint utolérem. A karját kicsit vissza is húzom, hogy felém forduljon. - Most esett le, hogy honnan voltál ismerős. Te vagy az a híres belsőépítész ugye? Dirana? - Szerencsére az eszem is a helyén van, szóval sikerült gyorsan egy B tervet kitalálnom. - Szükségem lenne rád... vagyis a szakmai tapasztalataidra. - próbálom kicsit flörtölősre venni a figurát, de el is nevetem magam, hogy ne tűnjek annak a komoly üzletembernek.
Szeretem, amikor minden úgy alakul, ahogyan én eltervezem és éppen ezért is szoktam előre eltervezni a dolgokat. Egyetlen ingatlan miatt jöttem ide, egyetlen egy célom volt... kellett nekem az a hely és ezt még akkor sem bánom meg, ha apám rám aggatott feladata bánja meg. Majd akkor találok másik módot, de tényleg szükségem van arra a helyre. Láttam rajta, hogy meglepődött és nem is nagyon tetszett neki, hogy mindig tartom az árat, de hát... még bőven tudok hasznot űzni ebből az egészből. Majd csak lesz valami, nem fogom túlaggódni, egyelőre azon gondolkodom, hogy hogyan tudnám a nővérem mindennapjait megszépíteni, ugyanis most én állok felette és olyan feladatot bízhatok rá, amit csak akarok. Apám már nem védi és anyám sem szereti annyira. Mindenki csak egy szajhának nézi... Mikor pedig az enyém lett az ingatlan és elintéztem a dolgokat, csak a két férfi felé pillantottam. - Örültem uraim, további szép estét. - köszöntem el illedelmesen, majd elindultam a bejárati csarnok felé, miközben a telefonomat elővéve írtam apámnak egy üzenetet. Az biztos, hogy megragadtam a figyelmét és felfigyelt rám, csak azt nem tudom, hogy az estének a vége milyen érzéseket váltott ki belőle. Már éppen készültem volna felhívni a sofőrömet, amikor valaki megszólított engem. Felvont szemöldökkel fordultam meg és figyeltem rá, majd mikor megláttam, hogy ő az... Próbáltam kordában tartani a mosolyomat, nehogy nevetéssé változzon, de sikeresen megfékeztem magam. Kissé meglepnek a szavai és valójában tudom, hogy valamit szeretne. - Híresnek nem vallom magam. - felelem neki egyszerűen, majd csak érdeklődve figyelek rá. Van egy olyan érzésem, hogy sokkal inkább az ingatlant szeretné megszerezni, mintsem valódi szakmai tanácsra lenne szüksége. - Nem akarok ítélkezni, de nem áll szándékomban eladni az imént szerzett ingatlant, terveim vannak vele. - szegezem le egyenesen, nem szeretném, ha valamilyen félreértés lenne. - De ha valósak a szándékai, akkor örömmel állok rendelkezésére. - mosolyodom el huncutul, nem véletlen használtam ezeket a szavakat, érezze csak magát nyeregben.
Nem sikerült megszereznem az ingatlant, de nem hagyom annyiban. A haverom megbízott bennem és nem okozhatok egy ilyen ügyfélnek csalódást. Ki is jelentette, hogy majd akkor kibérli tőle, de én azt nem hagyhatom. Meg fogom szerezni azt az ingatlant attól a nőtől, de nem is akárhogy. Bevetem azt, amihez igazán értek. El fogom csavarni a fejét. Tisztában vagyok az adottságaimmal. A lányok nagy része imád és én ezt régen gyakran kihasználtam. Ma már nem annyira, de muszáj vagyok elővenni a csajozós énem. Jó képű vagyok és piszok gazdag. Az ilyen lányok buknak erre. Szerintem simán felszedem és utána már könnyen kicsalom tőle az ingatlant. Pár hét esetleg hónap és már az én nevemen lesznek a papírok. Elég gúnyosnak tűnik, ahogy elköszön és elsétálni. Biztos nagyon örül magának, hogy sikerült elvennie előlem az épületet. Majd nem fog örülni, ha én vissza veszem tőle. Lehet, hogy nem rögtön kellett volna utána rohannom, mert így eléggé feltűnő a dolog, de hátha ki tudom magyarázni. - Akinek a szakmájában elterjedt a neve, az szerintem már híresnek minősül. - vonom meg a vállam. Igaz hogy nekem nem volt ismerős, de a haverom tudott róla, szóval biztos népszerű abban a körben. Nekem nem igazán volt eddig szükségem belsőépítészre. - Hm pedig ez pont úgy hangzik, mintha ítélkeznél... - jegyzem meg kicsit sértődötten és magam előtt keresztbe rakom a karom. Hamar rájött és ezt nem akartam. Valahogy el kell hitetnem vele, hogy nem, különben vége az akciómnak. - Ohh én amúgy Nathan Drom vagyok és tegezz nyugodtan. - mutatkozok be neki, mert ez kimaradt. - Én vagyok a Drom Properties tulajdonosa. Ingatlanokat veszek és kiadom őket. Jól jönne egy belsőépítész segítsége. - utána rögtön leesik, hogy így nem lesz jó, mert ez olyan mintha ingyen kérném a segítségét. - Természetesen nem ingyen, meghálálnám a munkádat. - vigyorodom el, miközben megtámaszkodom a falon.
Tudtam, hogy utánam fog jönni, biztos voltam benne, hogy kelleni fog neki az ingatlan, már csak az érdekel, hogy hogyan akarja visszaszerezni. Nem nehéz róla információkat szerezni, ha meglesz az egész neve, akkor holnapra még azt is tudni fogom, hogy mikor és hol vásárolt utoljára. Csak figyelem őt és nézem a reakcióit. Ravasz, sunyi és tudja mit akar, magabiztos és talán kissé elbizakodott, pontosan ezért nem gondolta át ezt eléggé. - Akkor pontosítok, sosem a hírnév eléréséért dolgoztam, hanem azért, mert szerettem. Hülyeség is lenne tagadni, hogy apám egy orosz politikus. Ő szerinte nem kéne dolgoznom. - felelem neki, miközben várom a reakcióját. Próbálom olyan információkkal elhalmozni, amitől még magabiztosabb lesz. Esetleg most azt gondolhatja, hogy egy elkényeztetett picsa vagyok, akinek mindent a segge alá raktak és nincs egy önálló gondolatom se. Könnyebb velük játszani, mint hinnék. - A sértettsége csak okot ad a gyanakodásra, hogy is mondják... Mindig az sértődik be, akinek szaros a bugyija. - jegyzem meg egyszerűen, remélem megérti, hogy én sem vagyok hülye, de... így nem lesz izgalmas és érdekes. - Hogy beszélhetnek ilyen hülyeségeket az amerikaiak? - kacagok fel, majd pedig csak egyszerűen átölelem magam, mintha annyira hűvös lett volna hirtelen az idő ebben a teremben. Bemutatkozására csak elmosolyodom. - Dirana Illarionovna Petrova a Red Lips Group tulajdonosa. - mutatkozom be én is illedelmesen egy meleg mosollyal az ajkaimon. Csak figyelem őt és megint csak próbálok nem nevetni. Tényleg ennyire ostobának nézek ki vagy csak ő próbál engem hülyére venni? - Az épületek felvásárlása és kiadása egy elég gyors folyamat, közte nincs szükség belsőépítészre, ha egészen eddig nem volt. Mi változott hirtelen? - bár mindketten tudjuk a választ, csak én adom az ostobát... mert most ez kell.
Lehet, hogy nem kellett volna már most utána futnom. Így elég elhamarkodott a dolog, de nem is húzhattam sokáig. Ha hagyom most elmenni, akkor máskor nehezebben érem utol. - Nem is feltételeztem. Az én apám támogatott abban, hogy saját vállalkozást indítsak, bár más irányba vittem el, mint amit ő szeretett volna. - nem bántásnak szántam azt, hogy híres a szakmájában, remélem nem vette annak. A nők logikája néha elég bonyolult nekem. Azt sem igazán értem, hogy az apja hogy jön szóba, de próbálok nem értetlenkedni és reagálok rá valahogy. Viszont így már értem, hogy honnan jött neki ez a rengeteg pénz. Apuci által pénzelt lányok mindig pénzes pasit is akarnak kifogni maguknak. Az idősebb gazdag rétek, pedig nem arról híre, hogy tele van jóképű férfiakkal, szóval lehet esélyem nála. - Nem volt komoly, meg amúgy sincs bugyim. - nevetek fel és megint próbálok a szavai mögé látni, de valami fura nála. - Mióta élsz itt? A nevedből meg az édesapád munkájából ítélve nem idevalósi vagy. - nem kellett sok ész, ahhoz hogy rájöjjek erre. Próbálok elszakadni a munka témától, hogy kicsit jobban megismerkedjünk. - Nem mondtam, hogy eddig nem volt rá szükség. Eléggé nagy figyelmet fordítok a bérlőimre és mindenről tudni akarok, ami az én ingatlanomban zajlik. Sokszor akarnak változtatni az ingatlanjaimon, amihez az engedélyemre van szükségük és jobb lenne ha tudnék nekik ajánlani egy szakembert, hogy ne mindig másra bízzam, akiről még nem tudom hogy milyen munkát végez. - Elég jó vagyok rögtönzésben és szerintem sikerült is kivágnom magam a kellemetlen helyzetből. - Nem kell most döntened. Még átbeszélhetjük ezt részletesebben máskor is. - ez egy hosszabb távú egyesség lehetne, ami mindkét félnek előnyös, főleg ha közben meg tudom tőle szerezni az imént vásárolt ingatlant.
Figyelem, ahogyan beszél és kiejti a szavakat, figyelem a testbeszédét és gyorsan ki lehet olvasni belőle, hogy ért a nők nyelvén. Nagyon jó a parfümje, az a kis borosta is nagyon férfiassá teszi, haja dús és túrni való, látszik hogy gazdag és van stílusérzéke is. Biztosan sokan rajonganak érte és már megszokta, hogy mindenkit megkaphat, akit csak akar... Szegény. - Sose könnyű az apákkal. De milyen másik irányba lehetne vinni a cégedet? - kérdezem tőle, miközben figyelek. Én azt sem tudtam, hogy mit csinált máshogy, mint ahogyan az apja szerette volna, mindössze... csak annyit mondtak, hogy legyek ma itt és üljek abba a székbe. Valószínűleg, ha nem veszem meg az ingatlant, amit ő is szeretett volna, akkor most nem is beszélnénk. Vannak még véletlenek úgy hiszem. - Valahol megnyugtató a tudat. - kuncogok fel, miközben figyelem az arcát. Egyértelmű, hogy mit akar, még a vak is látja, de nekem mégis meg kell róla győznöm, hogy nem tudom mit tervez. Néha talán ez a legnehezebb, játszani az ostoba és fogyatékos libát, csakhogy egy-két dolog sokkal könnyebben megszerezhető legyen. - Lassan már tíz éve. - felelem neki őszintén... amint befejeztem a képzést, már költöztünk is ide, hogy szolgálhassam az apámat és az országot. Ő nem csak fegyverrel kereskedik, hanem információkkal és leginkább katonai információk az, amiket birtokol. Múltkor is elég jól eltusolták a katonai bázis kisülését, elméletben gázrobbanás volt... pedig olyan szép kis bomba volt. Mikor végre rátér az "üzletre", akkor figyelmesen nézem és hallgatom azt, amit nekem mond. Igazából nem lenne egy rossz üzlet és a társulások sem jönnek rosszul, csak én ritkán dolgozom, inkább a mérnöki elitnek adom ki a feladatokat. Mindössze a nagyobb munkákat csinálom én. - Nem kell gondolkodási idő, szívesen társulok, csak... az esetek nagyobb részében a képzett embereim dolgoznak, magam ritkán és csak nagy projektekben veszek részt. - az üzlet alapja az őszinteség, nem akarom, hogy becsapva érezze magát. - És éppen egy nagy munkában vagyok, egy hotel belsejét tervezem, mondjuk lassan végzek vele. - és annyira élvezem. A szobák sokkal jobban néznek ki, mint ahogyan az eredetiben szerették volna és olcsóbb is. Szerencsére nem a minőségi romlás következtében marad a pénz, sokkal inkább a mérések pontatlansága miatt.
Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy elcsábítsam e őt. Már amikor először láttam, akkor is alaposan szemügyre vettem, hisz csinos lány. Már elhatároztam, hogy nem fogok annyit csajozni, inkább egy állandó lányt szerzek magam mellé, hisz jó lenne megállapodni, családot alapítani meg ilyesmik. Viszont jelenleg nincs egy esélyes jelölt se, szóval nem okoz gondot, ha elcsavarom Dirana fejét. - Rengeteg irány van. Szerintem nincs két egyforma ingatlankereskedő. Mindenki máshogyan csinál valamit - vonom meg a vállam. Nem értek egyet azzal, hogy apám az ingatlanjaiban illegális tevékenységeket folytat, de ezt nem fogom kiadni akárkinek. Ő nevelt fel és szeretem. Én nem követem az ő példáját, de nem is fogom feldobni. Tartozok neki ennyivel. Az viszont biztos, hogy én nem fogok semmilyen bűncselekményt elkövetni. Nagyon figyelek az ügyfeleimre is, hogy minden rendben, a törvénynek megfelelően működjön. Ő is nevet. Akkor jó úton haladok... azt hiszem. Remélem nem vágja le rögtön a dolgot, bár az is lehet, hogy nem is lenne akkora baj. Egy lánynak is jól eshet, ha egy helyes pasi akarja felszedni. - Tíz év az sok idő. Én Dániából költöztem ide 16 éve. - próbálok magamról is mesélni neki egy kicsit, hátha jobban beindul az ismerkedés. De most az üzlet a lényeg, szóval hamar rá is térek az üzleti dolgokra. - Nekem az is jó, ha te küldesz embert. Ha te megbízol bennük, akkor biztos jó munkát végzek. Ha valamelyik ügyfelemnek szüksége van belső építészre, akkor szólok neked, te meg küldesz egyet. Ez így összehozható? - kérdőn nézek rá. Szerintem nem rossz ötlet, de lehet neki még lesz hozzáfűznivalója. - Szerintem amíg elintézzük a papírokat meg körbe kérdezek az ügyfeleimnél, addigra úgy is végeznél vele. Sok helyre el kell mennem. - eléggé szétterjeszkedtem már. Más városokban is vannak ingatlanjaim és jobban szeretem személyesen intézni a dolgaimat.
Ezek szerint... vagyis nem nehéz összerakni a dolgokat. Az apja biztosan nem éppen tisztességes munkát végez, elég abból kiindulni, hogy az én apámmal jó barátok. Elég kevés barátja van és akik a barátai, azok nem éppen kedves emberek... Talán az a baja, hogy a fia tisztességes munkát végez? Létezik ilyen? Apámat nem is zavarja egy kicsit sem, hogy mit csinálok a saját cégemmel, ameddig a nekem szánt feladatokat elvégzem. - Igen. - csak mosolygok halványan, na nem mintha számíthattam volna valami eget verő válaszra, én se adnám ki neki magamat, hogy mennyi vér tapad a kezemhez. - Meg nem mondtam volna, hogy közöd volt Dániához. - mondom neki mosolyogva. Persze holnapra már mindent tudni fogok róla, amit csak kell. Biztosan lesznek benne érdekes részek is, teljes elemzést kapok az üzletéről és az összes ügyfelét is látni fogom. Jó dolog, ha hatalmunk van. Abban is biztos vagyok, hogy az apja is képes lenne bármilyen információval készségesen szolgálni annak érdekében, hogy visszakapja a fiát, ahogyan szeretné. Érdekel milyen lesz a szerepem a végén. - Persze, sőt. Ez lenne a legtisztább, elküldöd a nagyjábóli igényeket én pedig küldöm a megfelelő embert. Mindenkinek van egy egyedi stílusa. - mondom neki, bár biztosan számára is evidens, hogy mi belső építészek is különbözőek vagyunk. Mindenkinek vannak jellegzetességei és olyan stílusjegyei, amik csak rá jellemzőek. Én magam szeretek elidőzni a belső díszítésekkel. - Esetleg szeretnél még valamit vagy most már távozhatok? - teszem fel a kérdést illedelmesen, ahogyan azt kell.
Kezdőlap
