”Takarodj innen hazug kis g.ci!”

Így nevezett az az idióta vén p.cs.  A húgom az mindig r.bancka volt. Mi maradtunk ketten a nyakába, és mindig pofonokat osztott. Szóval nem tudtuk milyen az a szerető szülő. Talán ezért is lettünk olyanok amilyenek a húgommal.Bizalmatlanok, utca gyerekek, káromkodó, lopósok, minden illegális cuccba bele folyó hülye gyerekek. Késők az iskolából, verekedősek és maguknak élők. Legalábbis én ilyen voltam. A húgom nem igazán kötötte az orromra a dolgait. Akkor jött, ha pénzt akart, ha füvet vagy ha valaki bántotta és verekedni kellett a nevében. megtudta magát védeni a lányokkal és a vele korú fiúkkal szemben, de soha sem a vele korúakkal lógott. Amikor pedig én szóba kerültem az iskolákban mindenki schiopataként emlegetet, vagy egy egyszerű seggfejnek.
De soha nem érdekelt mások véleménye. Talán ezért mentem bele minden hülyeségbe mert soha nem számított semmi igazából. Soha nem érdekelt hova vezet az amit csinálok, döntök vagy ahogy alakul idővel mások faszága miatt. Mert céltalan vagyok? Vagy mert tudom, hogy semmi sincs ami a földön tarthatna? A húgom volt az egyetlen szempont. Aztán később volt még valaki aki lehetett volna ok a céltalanságban…de elbaszódott az egész és mindannyian dühösek és őrültek lettünk. Vagyis én még őrültebb és dühösebb. Magányos még jobban hiszen nem sokkal minden ami szempont volt szép lassan mint a lufi az égbe szállt . Én meg hol voltam ezek alatt? Háta hideg földön feküdtem vért köptem és füves cigi szagú volt a leheletem. Felelőtlen vagyok ha ez mér leesett. Csak azt akartam, hogy figyeljen rám. Azt akartam, hogy hiányoljon mikor kimászok az ablakon. De amekkora f.sz volt ő érte el ezt a hatást. Gyűlöltem érte. Gyűlölöm a mai napig talán. Közben pedig elveszek a sötétben ahova bele szültek igazából. De nem bánom. Nem bánok már semmit. Nem érdekel már semmi.


+18

-Timo! Kelj már fel! Basszus megint elaludtad az egész napot te barom! 2 napja nem voltál suliba csak alszol…Mi van veled?! Timo!

-Csak…hallgass már Evy…Nem akarok felkelni.-történetesen csak hugyozni jártam ki azt hiszem egész két napom alatt. Szusszanva fordulok a hasamra a faltól és fejemet  a párnába nyomom. Az agyam zúg de érzem ahogy megsüllyed az ágyam és a húgom leül az ágy szélére és bele csíp a lábamba de most valahogy erre sem tudok igazából reagálni csak morgok egyet.
-Megint mi bajod van ha?-kérdezi flegmán mert tudja, hogy mennyire idegesít de csak kinyitom a szemem és a falamat bámulom barna szemeimmel. Nem akarok beszélgetni vele, nem akarok senkivel sem beszélni. Irdatlan dühöt és gyűlöletet érzek. Minden ott van a testemben és mérgez mert mérgeznie kell. Én akarom, hogy mérgezzen és tépje ketté azt ami még maradt a testemből. Abból a léleknek nevezett dolog apró darabjait is falják fel a patkányok… Büdös vagyok, ki vagyok száradva és érzem, hogy a sár már rászáradt a ruhámra. Eset az eső akkor.

-Timo…-hallom meg megint a hangját és finoman megérinti a vállam de én csak megfeszítem és elrántom a keze alól és dühösen fordítom felé a tekintetem ahogy elüvöltöm magam.

-Takarodj innen hülye k.rva!-Evelyn megijed és csak maga elé kapja a kezeit védekezés képen.  Látom a friss vágásokat a karján és még dühösebb leszek.
-Megint csak pénz kell vagy mi a f.szom?! Takarodj a sok g.cihez akiket leszopsz a suliba egy szál cigiért! Megint, hogy nézel ki?! F.szomat beléd tudod!-ragadom meg a kezét és szorítom meg mire felsír.

-Ne Timo ez fáj!-sivít én pedig a földre lököm az ágyamról mire leesik és már is sírni kezd. Mindig csak bőgni tud. Mindig csak bőgni és p.csáskodni mint a ribancok. Lassan összehúzza magát és át öleli magát, sötét szőke haja körbe öleli eltakarva az arcát.-Gyülöllek…-suttogja ahogy szipog párat és lassan feláll.-Mindenki gyűlölni fog…Mindenkit csak gyűlölni tudsz…-suttogja majd lassan az ajtóm felé indul és lassan becsukja maga után. Csak nézem az ajtómat majd bele baszom a fejemet a párnába és egyre megszívva magam üvölteni kezdek ahogy a torkomon kifér de nem segít. Elbaszva a francba kelek fel majd a szakadt dzsekimet magamra veszem majd az ablakomat felhúzva mászok ki és ugrok le a placra. Futnom kell. Futok is. Csak futok ebbe a szar városban fogalmam sincs hova csak nem bírom. Vagy hatszor is elesek annyira futok érzem, hogy mindegyik térdemet lehorzsoltam. Addig szaladok amíg minden eltűnik és a tüdőm nem akar már kiszakadni a testemből a fájdalomtól. Az utcába ahova értem csak az utcalámpák égnek semmi más. A szél fúj vadul és csak most érzem mennyire hideg van. Köhögök és köpök egyet a lábaim elé amik remegnek a kezeim alatt. A mellkasomhoz nyúlok és a fejem zúg, a testem majd össze akar törni és muszáj letérdelnem. Hangosan zihálok és lehunyom a szemeim de az emlékeim a rémálmok kínoznak. Üvöltök ahogy csak a torkomon kifér és a betont kezdem csapkodni ököllel ahogy csak bírom. A fájdalom elterjed a kezembe és remegve nyitom szét az öklöm ujjaim véreznek de a belső fájdalom sokkal rosszabb, mégsem tudom kiengedni igazán. Fejemet a betonra hajtom és csak arra leszek figyelmes mikor az eső csöpögni kezd majd zuhogni a légzésem pedig elnyugszik. Fázni kezdek és a sebeim tompán sajognak de csak térdeimre ereszkedve ülök fel majd ahogy egyre jobban zuhogni kezd felállok. Nem tudom ki vagyok….

Az ütés kemény és vért köpök ahogy elesek és feltérdelek valamennyire. Meleg van, sokat ittam és a gyomrom forog. A szemem alatt az ököl csapás kemény volt már alig látok valamit baloldalt. A hallásom viszont olyan éles hogy a kiabáló férfiak szívverését is hallom. Bele kapaszkodok a fa falba és lassan felhúzom magam. Megfordulva fordulok ellenfelem felé aki meztelen felső testét veri, hergelve, hogy támadjak. Kicsit szédülök de elvigyorodom majd megtörlöm vérző orromat majd köpök még egyet. Izzadok a tincseim teljesen le tapadtak a homlokomra. A mellkasom tele van lila kék zúzódásokkal és szerintem a bordám is eltörött. De az biztos, hogy betöröm a koponyáját…Sok pénz van ellenem hiszen ki nézi ki belőlem, hogy mit tudok. Senki…Ellököm magamat a faltól és felhúzom kezeimet majd intek, hogy akkor gyere. A 2 méter benga állat elindul én pedig elsőre gyomorszájon vágom, kirúgom a térdét, mire ordítva esik másik térdére mire alsó állkapcson vágom. hallom ahogy roppan a kezem alatt az álla és elterül előttem én pedig fölé mászva fogom kezeimet egy nagy ökölbe és hátra lendítve a karom még egy utolsó ütéssel homlokon vágom és véglegesen kiütöttem. Felegyenesedek és megtörlöm az orromat a tömegek pedig néma kussban állnak egy darabig majd elüvölti mindenki magát, hogy nyertem. Kisétálok a fa falak közül és felkarolva a bankjegyeket meg a felsőmet indulok ki a pincéből, hogy ezek után legalább berúgjak egy kicsit…New York az álmok városa….