A bár kellemes zaja jól esik a füleimnek. Régen jártam ilyen helyen. Mostanában inkább motorozok, verekszem vagy otthon betépek. De ez most más. Ez most egy olyan helyzet mikor meg kell találnom Remit. Mikor üldözöd az éjszakában a hajtott vadat de ő maga árulja el, hol van igazából. Gyalog megyek most. Tudom, hogy most olyan világot találok éjszaka ami azt súgja emlékezni fogok. Ez nem csak egy rohadt nap lesz a többi között. Ez az enyém lesz. A csukja a fejemen megvéd a hótól amit a szél felém fúj. New York már egy ideje hóval küzd minden felé, de nekem mégis ez a kedvenc évszakom. A hideg és a fehérség mindig a tisztaságot juttatja eszembe amilyen én nem lehetek már. Mélyet szívok a cigimbe ahogy lépkedek a járdán és egyre közelebb hallom a hangzavart. A fények már a látókörömbe érnek. Nem egy alja hely de nem is a felső 10 ezrek járnak ide. Mindenki aki valami kis szabadságot akar itt találni. Vagy egyestét ami boldoggá teszi. Mélyet szívok a cigiből és lassan két oldalt a számon távozik. Ahogy a bárhoz érek lefordulok a sarkon és megpillantom a kint ácsorgó embereket és a cigiző népet. Lányok akik a fiúk nyakában lógnak. Bandázó srácok, és részegek. Régen nekem is volt egy bandám. Most már egyedül vagyok. Bár mindig is egyedül voltam. A fű volt az ami hozzám kötötte őket semmi más. Elmegyek pár ember ellett majd fel a lépcsőn és be a helyre. Ahogy becsukódik utánam az ajtó leveszem a kapucnimat és körbe nézek. Tánc, zene, italok, és valószínűleg drog is van. Állva egy kicsit az előtérbe figyelem ahogy a táncparketten egymáshoz dörgölőznek a testek és a lelkek keresik kapcsolódási pontjukat. Keresik azt amibe bele kapaszkodhatnak mielőtt a holnap elnyeli őket. Szusszanok egyet majd zsebre tett kézzel a pulthoz megyek és kérek egy vodkát majd egy wiskhyt. A csajszi rám kacsint én meg szélesen rá mosolygok majd ahogy elfordul el is tűnik a mosolyom és megforgatom a szemeim. Felküldöm a vodkát és utána hátat fordítva a pultnak könyökeimmel megtámasztom magam és az embereket figyelem. Mindig előbb ide érek mint azok akiket várok. Tudom, hogy nem egyedül jön. Legalábbis a szavaiból kiolvastam, még ha nem is akarta elmondani nekem. A wiskhys pohárra fogok majd megemelve teszem ajkaimhoz majd bele iszok és lassan vissza testem magam mellé a pultra. A zenét hallgatom és kicsit lehunyom a szemeim. Emlékezni akarok ma este mindenre...
come and take it because i’m yours but only for tonight only for one night my blood takes me elsewhere tomorrow
Ki kell kapcsoljam az agyam. Muszáj, különben túlpörög és feladja a működést. Tehát mit csinálok? Bepaszírozom magam a legszűkebb farmerembe, felveszek egy pólót, amiből a legtöbb tetoválásom kilátszik, és üres zsebbel indulok a városnak. Ez az új kedvenc játékom. Kideríteni hány férfi (vagy néha nő) van ebben a kurva városban, akik egy éjszakáért cserébe hajlandóak finanszírozni a hajnalig tartó dorbézolásom. Mert ha ők fizetik, akkor nem számít semmi. Plusz pont, ha a pasi hetero. Korábban sem álltam túl messze a ribanc fogalmától, de New Yorkban jöttem rá csak igazán mennyi mindent el lehet érni szexszel. Előtte csak ugródeszkának használtam a testem, a cserekereskedelem része volt és bárki kaphatott belőle, aki valamivel megkínált. Nem számított, hogy élvezem-e vagy sem és nagyrészt nem élveztem. Nem a szex volt a lényeg, hanem az, hogy utána majd betéphetek. Most sem sokkal másabb a helyzet, de most én irányítok és nem a szer. Most azzal fekszem le, akivel én akarok, nem azzal, aki az első fixem felkínálja. Józanul – legalábbis tudatmódosító szerek nélkül – egyéjszakás kalandokba belemenni teljesen más érzés. Egy éhes tekintet a testemen már önmagában ajándék. Ébren vagyok, tudom, mi történik és van beleszólásom. Ilyen lenne, ha két idegen kölcsönös vonzalomból fekszik le? Elindulok a bárba, ahová mindig megyek. Nincsen túl messze a lakásomtól, de elég messze van ahhoz, hogy a szomszédjaimmal ne futhassak össze. Nem elég puccos hely, hogy az upper east side-i miliomoscsemeték tönkre tegyek a hangulatot, de nem annyira lepukkant, hogy kokainnyomokat találj a mosdóban. Gyakran jövök ide olyanokkal, akikről tudom, hogy biztos pontok. Ő vesz nekem pár italt, flörtölünk egy kicsit és ágyba visszük a dolgot. Egyszerű, gyors és fájdalommentes. Ma egyedül jöttem, ami egy kicsit nagyobb kihívás, de nem lehetetlen. Szétnézek, keresve azt az egyetlen, magányos embert, akit kisajátíthatnék ma estére. Talán későn érkeztem, mert úgy tűnik, mindenki talált már magának társaságot. Egyetlen alak áll a pultnál, a stróbfényben még ezt sem tudom kivenni, hogy férfi vagy nő – igazán nem ártana hordanom azt a kontaktlencsét. Mindenesetre átlibbenek a táncoló tömegen egyenesen a bárhoz, csak hogy egy ismerős arcba botoljak. Clark mosolyog. Az sosem jelent jót. Bámulom egy pillanatig, kétségem sincsen afelől, hogy ő is épp azért jött ide, amiért én. Az a kérdés, vajon tudta-e, hogy itt talál. Valahogy mindig megtalál. Elrohanhatok én tízezer mérföldekkel messzebb is, ő akkor is meg fog találni. Közelebb lépek hozzá, rámosolygok és kiveszem a kezéből a poharat. Belekortyolok. Szóval még mindig tudod, mit iszom. vigyorgok rá. Mi szél hozott ide ma este? kérdem tettetett érdektelenséggel és leülök mellé. Egy külső szemlélőnek talán úgy tűnhetünk, mint két idegen, de én jobban tudom.
Régen csináltam már ilyet. Nagyon régen. Talán 3 éve volt ilyen eset. Most mégis felöltözve állok a tükröm előtt hajam felkötve a kis kontyba a fejem tetején. Brutusz az ajtóban ülve figyel engem. Nagyon rég volt de úgy érzem megint szükségem van rá. Azért hagytam abba mert a reggel üres volt és az üresség mindig bántotta a lelkemet. De most szükségem van egy éjszakára. Annyira mint egy falat kenyérre...A pólóm fekete a nadrágom szürke a cipőm fekete. A szokásos kör jelet rajzolom a kezemre. Ezt még nagyon az elején tanultam. A sima kör üresen keresi a magának valót. A besatírozott már azt jelenti meg vagy. Nem sokan ismerik de én szeretem magamra rajzolni. Aztán ha haza jövök egyedül látom, hogy senki nem satírozta be a körömet. Szusszanok egyet majd magamra veszem a kabátomat majd a sálamat és elköszönve kutyámtól lépek ki a lépcsőházba majd leszaladva a lépcsőn megyek ki az utcára és indulok el a sötét éjszakában. Tudom, hova megyek. Ismerem a helyet és szeretem. Nyugis, csendes és titkokat rejt. Embereket rejt magába akik keresik az éjszaka szörnyét maguktól. Most magam is bele megyek ebbe, hogy valamit találjak. Meg már 3 éve nem éltem nemi életet szóval most valahogy kijárna...Ahogy leérek mélyet szívok a ködös levegőből aminek illata terjeng a helyiségbe. A kedvenc dalomba kezdenek éppen bele és már is mosolygósabban indulok a pult felé. Már vinne is a lábam táncolni annyira elhatározom magam, hogy most jó lesz ez az este. Meg is erősít ez abban, hogy ahogy átverekszem magamat az embereken a pultnál megpillantok valakit akit nagyon régen láttam. Remit azonnal felismerem a jellegzetes tetoválásairól és főleg a stílusáról. Mikor ide jöttem életemben először akkor találkoztam vele. Elsőnek nagyon megijedtem tőle pedig 2x-szer kisebb nálam de meg volt a magam sötét árnya. Azonban ahogy beszélgetésbe elegyedtem vele sokkal több minden derült ki róla mint gondoltam. Értelmes, okos srác és ráadásul egyetemre jár. Kedveltem őt, és sok jó éjszakát el is töltöttünk egymás társaságában. Brutusz kedvelte őt. Biztosan most is körbe ugrálná amint meglátná. Annyira visz hozzá a lendület, hogy ki se szúrom nincs egyedül. Sőt nem is szúrható ki, hogy valakivel van. Ahogy mellé érek megérintem óvatosan a karját, hogy kiszúrjon és ahogy rám néz szélesen rá vigyorgok.-Szia Remi!-üdvözlöm széles vigyorral ahogy szemeibe nézek.-Régen láttalak! De még mindig jól nézel ki!.-közlöm teljesen világosan és őszintén mert így van. Igényes magával szemben és ha láttam is szerhez nyúlni nem süllyedt le olyan mélyre. Legalábbis előttem nem. De én kedvelem s most nagyon örülök, hogy látom.-Kérsz még egy ilyet?-kérdezem ahogy a wiskhyre nézek a kezében.-Meghívlak!-jelentem ki boldogan ahogy végig az arcát figyelem.
Tetszik a bár a levegő illata ami terjeng a teremben. Az embereket figyelve látni az érintéseket egymáson. Csak figyelem barna szemeimmel a világot mikor a bár világítása színeket kezd használni én pedig lehunyom a szemeimet. Arra gondolok mennyiszer táncoltam teljesen beállva a bárok parkettáján forgó világomban és a fények mennyiszer más világba taszítottak el engem a többiektől. De már nem érzem ezt. Nem is akarom. Hiszen a legtöbb fájdalmat a kokain okozta. Most azonban csak fű maradt. Az ellazít és mindent leszarom stílusban kezelek miatta. Most is van nálam egy kis anyag de egyenlőre az estére tartogatom magamat vele. Ahogy ajkaimhoz emelném az italomat feltűnik az én drága vadam Dög. Úgy suhan ki az emberek között széles de finom őz lépéseivel az emberek között. Férfias, és menő de a csípője olyan kis finom. Egyszerre kecses és szexi. Tudja milyen jó fegyver a teste. Élt is vele régen. Csak minden jött ment parasztnak is....De mos mindene tökéletes ahogy közelít felem én pedig a poharat csak tartom magam előtt ahogy figyelem barna szemeimmel. Meg is mozdul valami az ágyékomnál. Tudom milyen hatást gyakorol rám olykor ha akar. Néha még meg se kell szólalnia és már falhoz nyomtam, hogy a szájába túrjon a nyelvem. Hiába minden hátsó szándékom régen a szexet kurvára élveztem vele. Ahogy elveszi a poharamat elvigyorodom és figyelem ahogy le ül mellém és lassan felé fordulok testemmel.-Azt ott én iszom de megihatod.-mondom és kérek egy másikat magamnak. A kérdésre felvonom a szemöldököm és szélesebb lesz a mosolyom.-Vajon miért jöttem? Hogy jól érezzem magam és valakinek örömöt okozzak az éjszakájában.-mondom ahogy közelebb lépek egyet és ahogy megkapom a wiskhymet fizetek és bele kortyolok az italomba majd szemeibe nézve nyalom meg felső ajkamat.-Te miért vagy itt Dög?-kérdezem ahogy kicsit megemelem az állam és úgy figyelem de mielőtt válaszolhatna nekem hirtelen valaki hátulról megközelíti őt és szinte rá fókuszálja mindenét Remire. Lelkesen, és teljesen boldogan adja elő magát az én áldozatomnak. Az ÉN Dögömnek. Erős késztetést érzek, hogy lendületből pofán vágjam egy részt azért mert észre sem vett, más rész úgy bele mászik Remibe, hogy mindjárt tikkelni kezd a szemem...Morgok egyet és hangosan köhintve párat beállok Dög mögé szorosan.-Üdvözlet.-szinte megfagyasztom a hangommal a srác pozitív kisugárzását ahogy Remi karja alatt elcsúsztatom a kezemet és barna szemeimet rá emelve szúgerálom, hogy ki a f.sz ez...Kicsit erőltetetten de elmosolyodom felé.-Timothy Clark, Remi...-nem! Nem vagy a barátja. Csak...-..haverja.-mutatkozok be kicsit fogcsikorgatva, hogy nem mondtam ki az elüldöző szót és nyújtok neki kezet. Mert tudom ezzel Remit is elkergetném és biztos követné ezt a rózsaszín boldogság hormont. Azt pedig nem hagyom. Rohadtul nem...
come and take it because i’m yours but only for tonight only for one night my blood takes me elsewhere tomorrow
Nagyon. Nagyon. Nagyon hosszú lesz még ez az éjszaka. Clark és az alkohol borzasztó párosítás. Mégis azon kapom magam, hogy ahelyett, hogy elrohannék (mint egy épeszű ember tenné) lassan kortyolom a whiskyt és azt lesem, mit várhatok tőle ma este. ”Nem, most már az enyém.” mosolygok rá. Általában ennél jobban meg kell dolgozzam egy pohárért, de Clarkról van szó, még mindig tudom, hogy érjek el a dolgokat. A probléma csak annyi, hogy ő is tudja. A válaszán meg sem lepődöm, mindenki egy célból jött ide végül is. Emlékszem még hány éjszaka jelentünk meg valahol külön, hogy végül mégis együtt menjünk haza. Az elején nem tudatosan választottunk egymást, a végére meg játékot űztünk belőle. Ki tudja tovább fenntartani az álcát? Ki tudja féltékennyé tenni a másikat? Mégis kivétel nélkül, mindig én kötöttem ki az ágyában és ő az enyémben. Vagy együtt a mosdóban, de az más kérdés… Ahogy a szemembe néz, minden régi emlék visszajön. Libabőrös lesz tőle a karom. ”Nem sok közöd van hozzá, miért vagyok itt, nem igaz?” vigyorgok rá és még egyet kortyolok az italból. Találgass csak, lássuk, tudok-e még hatni rád. És ekkor minden imám válaszra lel, amint meglátom Leot. Ugyan az a széles mosoly ül az arcán, mint mindig, és én azon kapom, hogy azonnal viszonzom. Nem tehetek róla, Leo olyan, mint a Nap, egyszerűen nem tudsz szomorkodni a közelében. ”Leo!" nevetek fel és felpattanok a székről, hogy megöleljem. Remélem figyelsz, Clark. ”Tudod, hogy mindig jól nézek ki.” kacsintok rá és végigsimítok a pólóján. ”Igaz, te sem panaszkodhatsz.” Ahogy Leo felajánlja a következő kört, lelkesen lehúzom, ami a poharamban maradt és lerakom az üres poharat a pultra. ”Egy angyal vagy, köszönöm!” hálám jeléül nyomok egy puszit az arcára. Erre megérzem Clark jelenlétét magam mellett és oldalra fordítom a fejem, hogy ránézzek. Ugyan azt látom a szemében, mint régen. Nem szereti, ha nem ő köti le a figyelmem száz százalékát, és hát be kell valljuk Leo kifejezetten üdítő látvány a szemnek. ”Jaj, de bunkó vagyok! Leo, ő itt Clark egy régi ismerősöm LA-ből.” Igen, ez jó. Leot nem kergeti el a múltunk, Clarkot pedig megeheti az ideg, amiért ilyen felszínesen nyilatkozom a múltunkról. ”Clark, Leo pedig az egyik új haverom itt New Yorkban. Látnod kellene, hogy szeret engem a kutyusa, esküszöm, néha az ágyból se hagy kimászni.” vigyorgok gonoszan Clarkra. Persze ez vagy igaz, vagy nem, de elülteti a fejében az ötletet, hogyan is ismerjük mi egymást Leoval. Ismét Leo felé biccentem a fejem, a nyakam megnyúlik Clark irányában, felfedve az ütőeremet és a helyeket, ahol régen a nyomát hagyta. ”Látom ma is szabad vagy.” intek a tenyerébe rajzolt kör felé. ”Megakadt már a szemed valakin?” pislogok rá és talán kicsit nyomulósabb vagyok, mint máskor, de ma este két végén égetem a gyertyát és alig várom, hogy megégessem magam.
Remington boldogan fogad és megölel én pedig kicsit meglepetten de visszaölelem őt. Ahogy végig simít rajtam és nem lép ki a magánkörömből megfeszül kidolgozott alkatom a keze alatt. Hiába amikor legutóbb találkoztam vele folyton bénáztam és zavarban voltam de ő sok mindenre megtanított míg végül nem egy este alkalmából több kellemes estében részesítettem az otthonomban. Nem volt szerelem csak testi vágy ezt nagyon jól tudtuk mindketten. Imádtam a bőre illatát, hogy olyan lágy ahhoz képest, hogy férfi és mindig olyan kellemes volt nézni mikor nálam aludt. Olyan volt mint egy kiscica aki kellemesen dagasztott az ágyamban és ennek nem egy nyoma maradt a testemen. De mindig olyan édesnek és kis cukorkának találtam. Nem volt köztünk érzelem inkább sok mindent megosztottunk egymással és sokszor járt nálam úgy, hogy nem kellett hozzá szexelnünk. Egyszerűen csak jól esett a társasága. És reménykedtem benne mindig, hogy számára is kellemes társaságot nyújtottam. De miután nem igen jelentem meg erre nem sokat találkoztam vele. Viszont most itt van és én is. Megissza az italát és én már fordulnék is a pulthoz, hogy kérjek de a puszijával kicsit zavarba hoz, de elvigyorodva nézek vissza rá erre. Szóval kérném az italokat mikor hitelen olyan hidegség ráz meg, hogy még a libabőr is végig fut rajtam. A srác aki megjelenik Remi vállánál kissé át szúrja a testem és elsőnek ki is lépek Remi magánszférájából ahogy köhintek párat de Remi érdektelenül bemutatja nekem és szinte csak rám koncentrál a Clark nevű srácot pedig csak kissé eszi a méreg. Engem viszont úgy mutat be Timothynak mintha minden nap együtt lennénk. Kicsit kínosan elmosolyodom a srác felé nyújtom a kezem de érzem a kisugárzásán, hogy egy szívószállal megtudna ölni...-Leo Drom.-mosolygok rá azért megszokott baráti gondolkodásomat bevetve. -Ha gondolod téged is meghívlak valamire.-mosolygok szélesen azért rá kék szemeimmel majd ahogy Remi ismét hozzám szól én pedig önfeledt vigyorral nézek rá. Kiszúrta a karikámat én pedig lenézek kezemre magunk közé majd felnézek rá a következő kérdésre.-Nem...még nem néztem ki senkit..-aztán Timo felé nézek és megbátorodva végig mérem.-De azt hiszem van bőven kellemes választék...-Timoról, visszanézek Remire és finoman megsimogatom állát. Még nem igazán jutott ilyesmi az eszembe de mindkettő hívogató látvány.-Akkor isztok velem?-kérdezem Remi szemeibe nézve majd Clarkra is rá pillantok és elmúlik zavartságom hamar. Inkább jól akarom érezni magam mindkettővel. Nem vagyok az a versengő típus de ha játék megkívánja és a asrác sem lesz annyira agresszív akkor bele megyek.-Wiskhy jó lesz?-kérdezem tőlük.
Utállak Dög. Remélem érzed...Néha csak így fognám és addig ütném míg mozog. De utána üres lenne a világom. Tudom, hogy ő is így van ezzel csak soha nem lenne képes bevallani. Én sem. Azt hiszem....viszont az érzelmeimnek igenis hangot szoktam adni és hevesen reagálok dolgokra ha arról van szó. Ahogy most is. Mindkettőt megtudnám verni, kizárnak a kőrből és legszívesebben felfújnám magamat mint egy kisgyerek akit a nagyok kihagynak a jóból. Ezért mászok bele Dög aurájába és ezért szúrom képletesen hátba Leot aki kicsit megszeppen de azonnal mosolygósra vált majd elkezd méregetni a tekintetével. Engem aki általában másokat méreget folyton és hoz zavarba. Most én nézek kicsit tágra nyílt szemekkel Remi válla felett át a srácra aki csak spontán mindkettőnket kinézett magának és meghívott minket italozgatni. Közben pedig ez a kis Dög adja alá a lovat én pedig legszívesebben a vállamra kapnám és elfutnék vele a világ végre. Pislogok párat hallgatva a párbeszédeket, figyelem ahogy megemeli kezét Leo és megsimogatja mire talán túl hangosan morgok egyet mint egy kutya. Valószínűleg mindketten hallották de nem zavar. Csak rájuk nézek, összeszorítom a számat.-Vagy mindkettőnket megsimogatsz vagy egyikünket se.-morgom ahogy összefonom magam előtt a kezeimet és egyszerűen csak befúrom magamat közéjük majd bele hajolva Leo aurájába nézek a szemeibe.-Wiskhyt kérek. Kettőt.-tudok én is köcsög módon viselkedni, igaz Remi? Ahogy rendel nekünk közben végig méregetem és a kontyán akad meg a szemem. Nem áll jól neki...-Miért nem engeded ki a hajad?--jegyzem meg ahogy figyelem sötét barna szemeimmel várva a választ.-Sokkal jobban néznél ki vele.-grimaszolok kicsit nézegetve továbbra is ki a tököm kúrta Dögöt New Yorkban. Mert ezek szerint ő kúrta...-És honnan ismeritek egymást?-Nézek Remire majd Leora várva, hogy akkor mi is történetük.-Te meg még mindig jössz egy indokkal, hogy miért vagy itt.-szegezem Remire az ujjamat ahogy felé fordítom a fejemet és tudom, hogy ez nem csak engem érdekel már...
come and take it because i’m yours but only for tonight only for one night my blood takes me elsewhere tomorrow
Pislogok az egyik oldalról a másikra és várom, hogy mi lesz ennek a kis csendes tesztoszteron háborúnak a vége. Habár, bármi is legyen, én nyerek. Úgy érzem magam, mintha egy árverésen lennék és én lennék a legmagasabbra értékelt darab, amire mindenki a fogát feni. Azzal a kis különbséggel, hogy ma senkinek nem kell értem kinyitnia a pénztárcáját és baromira nem érek sokat. Közben próbálom magam meggyőzni arról, hogy ma este úgy fogunk játszani, ahogy én akarom, de még én is majdnem elnevetem magam. Mikor játszottunk valaha az én szabályaim szerint? Mindig csak sodródom az árral és végül is azt élvezem a leginkább. ”Tökéletes lesz a whisky.” karolok Leóba, ahogy megérzem Clarkot magam mellett. Belebámulok a sötét szemeibe és elvigyorodom. A gondolattól, hogy két olyan pasi vesz körül, akik mindketten megkaptak már libabőr fut végig a gerincemen. A tény, hogy ezzel mindketten valószínűleg tisztában vannak, mosolyt csal az arcomra. Beletúrok a hajamba, egyikükről a másikra nézek és megnyalom az ajkaim. ”Nekem tetszik így a hajad.” jegyzem meg Clark kommentjére. Nem igazán érdekel, hogy Leo hogy hordja a haját, még valahogy a kezeim közé kerül. De képtelen vagyok nem ellenkezni Clarkkal, egyszerűen nem én lennék, ha valaha is egyet értenénk. Nyomatékosítva szavaim végigsimítom a kezem Leo puha tincsein. ”Ó, hát az egy nagyon érdekes történet.” Vigyorgok Clarkra, amikor megkérdezi, honnan ismerjük egymást. ”Leo és én nagyon... nagyon… nagyon közeli barétok vagyunk.” Ha nem vágnak pofán ma este az kész csoda lesz. Mindkettőjüknek lenne indoka rá: Leot arra használom, hogy az exem – vagy akármi is nekem Clark – féltékenyé tegyem, Clarkot meg egy az egyben igyekszem ignorálni. "Unatkoztam.” Válaszolom meg végül a kérdést, hogy miért vagyok itt. Nem mintha ne lenne egyértelmű. Azért vagyok itt, mint mindenki más: hogy egy pillanatra kicsit kevésbé érezzem magam magányosnak és lehetőleg ne egyedül menjek haza. ”Annyira jó, hogy itt vagy! Halálra unnám magam nélküled.” nézek Clark felé, majd a mondat végére Leóra fordítom a tekintetem, hogy tudja, neki szántam. Egyrészt azért, hogy Clark agyával játszak, másrész komolyan gondolom. Leo és én közel sem találkozunk olyan sokszor, mint azt most próbálom beállítani, viszont mindig élvezem a társaságát, még akkor is ha éppen nem történik köztünk semmi. Valahol egy másik életben azt hiszem egészen jó barétok lennénk. Végignéztek mindkettőjükön. Beharapom a szám és azon gondolkozok, hogyan férnénk el hárman az ágyamban….
Kicsit furák. Látszik, hogy Remi régről ismeri a srácot aki most engem mustrál és legszívesebben letépné a fejem és a tüdőmbe hányna. Azonban látom Remin ahogy ábrándozik. Mindig is láttam rajta az elképzelést és hiába minden gonoszság Timothyval szemben ragaszkodik hozzá és vonzódik. Ahogy hozzám is. Valljuk be mindkettő ágyba való gyerek...Jó nézni ahogy rezeg köztük a levegő és legszívesebben az ember csak így tolná egymás felé őket mint a mágneseket. Túl cukik. Ez pedig beindítja az agyamat. A kis szőke agresszor és a fekete incselkedő. Mint két macska...Ahogy mindketten rám néznek és Remi belém karol Clark szinte füstöl. Azonban agyamba véstem a simogatásnál mondott szavait és mielőtt még rá vetné magát Remire megsimogatom szőke tincseit mert egy fejjel mindegyik kisebb nálam.-Ne civódjatok. Így is nagyon aranyosak vagytok.-Ez az Leo most mindkettő rád néz és közös erővel fognak elverni téged. Lassan elengedem a szőke tincseket és Remire nézek ahogy ő pedig az én tincseimet piszkálja meg. Kicsit megborzongok tőle mire rá mosolygok ahogy akkor szoktam. Ahogy megkapom a 3 wiskhyt mindegyik elé oda tolom és megemelem a sajátomat.-Mi lenne ha egy kicsit eldobnátok az ellentéteiteket....? 3-an is jól szórakozhatunk. Közös erővel.-burkoltan de kimondtam amire mindegyik gondolt már itt. Vagyis Remin láttam az elképzelés jeleit és ahogy harapdálta a száját. A szőke fiú jól álcázza magát és egyenlőre csak duzzogni tud nekünk.-Nem kell halálra unni magad. Vannak itt még lehetőségek.-mondom és a wiskhyt a számhoz emelve egyszerűen leküldöm miközben a wiskhyt köztudottan kortyokba isszuk. Nem baj. Lassan kihúzom a kezemet Remi karjai közül majd tarkójára simítva finom puszit adok hűs ajkaimmal az övére persze úgy, hogy Timo végig nézhesse...Lassan elengedve pillantok a szőke fiúra felvonva a szemöldököm majd elvigyorodom.-Megyek táncolni, gyertek ha akartok.-kacsintok Clarkra majd Remi szemeibe nézek és finoman megsimogatom hüvelyk ujjammal az arcát és letéve a poharamat fordulok meg és indulok be a tömegbe. Táncolni akarok. Persze az még jobb lesz ha követnek, de ha nem egyedül is eltudok táncikálni. Bár kétlem, hogy ezek után ott maradnak a pultnál. Tudom mikor kell használnom a vonzerőmet és ugyan csak Remit csókoltam meg de nem kisajátítás céljából tettem ezt. Leginkább azért hogy Clark izgatására menjek sphiotikusan. Sok férfival volt dolgom és tudom mi számít kisajátításnak vagy egy még egy személy bevonására való jel. És én most egyikőjüket sem szeretném kizárni.
Dög húzza az agyamat mint mindig...Tudja milyen természet vagyok mindezek ellenére játssza magát tovább én pedig ökölbe szorítom a kezeim. Persze ellent mond és úgy ölelgeti Leot mintha ő lenne a világ legjobb pasija ami nem igaz. Morogva figyelem és szívem szerint úgy megharapnám, hogy egy életre rajta maradjon az összes fogam nyoma. Belé karol és megint hangosan felmorranok de Leo azonnal elcsitít ahogy hozzám ér. Hozzám nem szoktak csak úgy nyúlni. Túl sündisznó vagyok ahhoz, hogy bárki fogdozni merjen de Leo..csak fogja magát és megsimogatja a hajamat mint egy jó gyereknek én pedig pislogva nézek fel rá Remiről.Mégsem...mégsem leszek dühös és nem akarom orrba verni ezért a húzásért. Pedig Dögön kívül nem sokan fogdozhatnak csak úgy. Mégsem reagálok semmit csak pislogva hallgatom amit mond de ahogy elveszik a szemkontaktus el veszik vele a varázs is. Megkapjuk az italokat és figyelem ahogy Remi a hajával játszik az pedig rá mosolyog. Leo szavaira megáll a számhoz érő pohár de mielőtt bármelyik is észre venné bele kortyolok a wiskhybe. Döghöz intézett szavaira ismét rájuk nézek és ahogy lesmárolja Remit majdnem elejtem a poharat vagy összetörik a kezembe annyira szorítom. Mégsem dühöt érzek. Inkább beivódik közénk mintha mindig is ide tartozott volna. 3-as elképzelés én pedig csak pislogva nézek utána majd Remire nézek akit csak úgy le kanalazott a lábáról. Hiába nekem is megmozdul Leo tette után és szavai után az agyam. Megiszom a wiskhyt én is majd fújva egyet teszem le a pultra és ismét Remire nézek.-Szerintem...menjünk utána...-nyögöm mert egyszerűen dolgozik az agyam és karon ragadva Dögöt húzom magam után, hogy utolérjük Leot, és nehogy elszakadjunk tőle. Van valami ebben a gyerekben ami...túlságosan vonzza a magunk fajtákat. Talán az, hogy ő úgy is tudd rossz lenni, hogy az élete mégis jó legyen. Nem fél a kihívásoktól és valljuk be mi leszünk valaha ilyen bátrak? Nem tudom, de egyenlőre csak figyelni akarom őt, és követni. Olyan mintha a dominanciát csak úgy kivették volna a kezemből. Vissza akarom szerezni tőle közben mégis látni akarom, hogy ő hogyan is alkalmazza igazából. Játszunk mindhárman de talán...ez egy jó játék lesz. Megtalálom a táncolók között és Remire hátra nézek akit még mindig fogok majd lassan elengedem világos szemeibe nézve.-Bevesszük?-kérdezem pislogva mintha csak ő döntene efölött de mégis ő is egy megerősítés ha úgy gondolkodik mint ahogy én...
Kezdőlap
