Pola hamar elment iskolában, azt mondta hogy van nulladik órája is és szeretne még beszélgetni a többiekkel is. Nem firtattam a témát és nem is bántam, inkább csak lekísértem és megvártam, hogy a taxi elvigye, majd visszafeküdtem aludni még pár órát. Szükségem volt erre a kis pihenőre, fáradt vagyok és még erőm sincs gondolkodni. Miután pedig felébredtem és kiszálltam az ágyból, már dél is volt, elmentem hát a konyhába és csináltam valami gyors reggelit magamnak, epres palacsintát. Tudom, hogy nem éppen ez volt a legjobb választás ebédnek főleg edzés előtt, de hát megkívántam és szépek is az eprek. Na mindegy, gyorsan belapátoltam a kajámat és elmentem felöltözni a szobámba, elfogok késni és biztos vagyok benne, hogy nem fog neki örülni az alkalmazottak. Én igyekeztem gyorsan odaérni, de kezdem úgy érezni, hogy a világ is közém és a céljaim közé akar állni. Szerettem volna mondjuk kettőre megérkezni, de fél háromkor értem csak oda. Váltottam pár szót a recepcióssal, aki közölte velem, hogy enyhén bolondokháza van és nagyon sokan jöttek, aminek én kifejezetten örültem, na de ő... ő annyira már nem repdesett az örömtől. Ebből van pénze, jobb ha mosolyog és jó pofát vág, volt már rá panasz és ha meghallok még egyet, akkor kirúgom a fenébe, nem fogok vele szórakozni. Utálom, ha valaki nem szereti a munkáját és még másokkal is úgy bánik, tisztességes fizetést kap, ráadásul adtam neki kettővel több szabadnapot, mert beteg volt az édesanyja, de azért a jóindulatnak is vannak határai, meg ahogy mondani szokás: "A lófasznak is van vége." Bementem az irodámba gyorsan, ledobtam az utazótáskámat és elkezdek átöltözni. Így belegondolva sok kedvem nem volt az edzéshez és semmihez se, inkább csak ültem volna a székbe és lettem volna, de... most már ideje kicsit megizzasztanom magamat. Nem hagyhatom, hogy teljesen elengedjem magam, mert nem lesz ebből semmi jó sem, csak... meghízok és ronda leszek, azt meg ki szeretné? Pola nem fog tudni majd dicsekedni a szexi testvérével. Mikor felvettem a rövidnadrágot és a trikót, elindultam hát kifelé, majd a futópadoknál álltam meg. Kezdjük egy kis futással, az a legjobb nem? Bedugtam a fülesemet és elindítottam a gépet, majd futni kezdtem és magam elé bámultam, azonban elhaladt előttem egy ismerős arc. - Erick? - kérdezem meg tőle bizonytalanul, majd ha rám pillant, akkor még egyszer megszólalok. - Te vagy az?
Felülök az ágyban és mélyet szusszanok ahogy hajamba túrók miközben homlokomat a térdemnek nyomom. Nem aludtam sokat de nem is akarok. 11 óra van ahogy a digitális órámra tekintek majd fel kelve nyújtózom egyet és kiropogtatom a nyakamat. Felhúzom a redőnyt, hogy egy kis fény jusson be hozzám. El is éri meztelen bőrömet én pedig a tükörben magamra pillantok. Francba megint kanos vagyok....Csak elhúzom a számat és betudom reggeli erekciónak aztán a fürdőbe megyek, hogy letusoljak. A zuhany alatt lemosom a tegnap este mocskos emlékeit amik a testemen maradtak. Összekészítem magam majd felöltözve veszem fel a sport nadrágom a cipőm és az atléta pólómat. A karomra felteszem a telefontokot és be téve a fülhallgatót csúsztatom a tokba a telefont karolom fel a fáslikat és bezárva a lakásomat lekocogok a lépcsőn ki az utcára. Futás közben csavarom fel magamra a kötéseket és melegítek be a kezeimmel vagy csinálok egy két mozdulatot mialatt számolom, hogyan veszem a levegőt. Most nem a szokásos edzőteremig futok, most kicsit tovább megyek. Jeki ajánlotta a helyet azt mondta van elég sok dögös pipi vagy nekem fiú akiket meglehet nézni és közben egész jók a gépeik. Talán ezeket nem verem szarrá mint Dongó termében a zsákokat. Kezeltetnem kéne magam...mondják. De én ilyen vagyok...felelem. Az utolsó pár métert sprintben teszem meg és nem sokkal meg is érkezem. Ahogy az ajtó elé érek kicsit fújok és belépve nézek a recepciósra aki elsőnek csak pillog rám párat aztán hebegve-habogva oda adja a mai óráért a jegyemet. Hülye kurva...az összesnek csak egy mosollyal le lehet rángatni a bugyiját. Unom már ezt. A könnyűvérűséget...és most egy kicsit a gyengébbik nemet is unom...Mielőtt bemegyek a terembe látok automatát így veszek egy palack vizet is. A zene még mindig szól a fülembe így nem is foglalkozok azzal, hogy kivegyem. Itt nem ismert helyen vagyok nem kell mindenkinek köszöngetni. Belépve egyenesen a ringhez megyek ami ki van itt alakítva és az öklözőt próbálom ki elsőnek. Csinálok mind két kezemmel fejenként százat aztán, a ring mögötti box zsákot látom szabadnak így ahhoz megyek. Nem is veszem észre magamat és sokkal több időt töltök ott mint kéne végül. Már a felsőm is teljesen át vizesedet mikor leülök a falhoz és csak a ringó zsákot nézem miközben zihálok. Kiveszem a fülemből a hetcetet és megbontva a palack vizet majd nem feléig megiszom nagy kortyokban. Pár perc pihenő után felkelek és elindulok, hogy pár gimnasztikai gyakorlatot tegyek átvágva a futó padok között mikor ismerős hang üti meg a fülemet és meg is állok meg le is dermedek tőle. Talán gimiben hallottam utoljára ezt a hangot. Mikor még egy taknyos kis kölyök voltam...Ahogy a hang irányába fordulok és rá nézek csak pislogok párat.-Jace...-nyögöm ki végül ahogy bennem is feléled kivel is futottam én most össze.-Tényleg te vagy?-kérdezek vissza én is és önkéntelenül is egy mosoly csúszik az arcomra.-Tényleg te vagy az...-hitetlenkedek egy kicsit miközben teljesen testemmel felé fordulok.-Hát te? Hogy hogy itt? Régen találkoztunk...pontosabban a gimi óta...-jegyzem meg magamnak de sikerült hangosan kimondanom.-Látom megemberesedtél.-vigyorodom el kicsit.
Amikor elindult a nap, azt hittem, hogy majd ilyen kis lomha lesz és egyszerű, hogy nem fog semmi sem történni, de tévedtem. Valamiért úgy néz ki, hogy nekem nem lehet sosem egyszerű napom vagy olyan, hogy éppen ne történjen semmi sem. Pola miatt így is kell már ezer felé szakadnom és szaladnom, bárcsak kettő lenne belőlem vagy három. Akkor mindenre lenne időm és mindenre lenne lehetőségem, például arra is, hogy kicsit többet foglalkozzak magammal. Eddig nem nagyon volt lehetőségem és talán ma, ma majd lesz lehetőségem, hogy végre kicsit azt csináljak, amit akarok. Szép lenne. Szeretek futni és tényleg sokat szoktam futni az utóbbi időben, valahogyan mindig ez volt számomra a tökéletes kikapcsolódás. Szerettem volna elfelejteni pár percre minden gondomat és bajomat, jó lenne, nagyon is jó lenne. Hiszen mi másra gondoljak? Pola kezelései, az állapota és a gyógyszerek, biztosan segítenek neki valamennyit, de teljesen más... mintha nem is lenne ez a baja, semmi másra nem voltak jók ezek a hülyeségek, minthogy kikészítsenek minket. Erre jók... Nem hittem a szememnek, egyáltalán nem tudtam elhinni, hogy ő az és... még szexibb, sokkal szexibb, mint hittem. Akkor is ilyen jóképű volt, de most... Biztosan van valakije. - Igen, én vagyok az. - húzom ki a füleseket, majd mosolygok rá kedvesen. Mikor pedig végre felismer és megbizonyosodik arról, hogy én vagyok csak kuncogok egyet halkan és leállítom a futópadot. - Igen, nem most volt már. - mondom neki mosolyogva, majd a kérdésére, hogy mit keresek itt nem felelek. Most nem ez a fontos, nem szeretném elmondani neki még, hogy ez az egész hely az enyém, próbálok feleszmélni a sokkból, hogy újra összekevert minket az élet. Hamar eszembe jutottak az emlékek, egy-két forró emlék is... - Te se panaszkodhatsz. - mondom neki, miközben végigmérem. Azok az izmok és azok a tetkók... teljesen illenek hozzá, mindig is ilyennek képzeltem el a gimiben. - Hogy telnek a napjaid? - kérdezem mosolyogva, majd leszállok a gépről és elé lépek, azért még mindig alacsonyabb vagyok, mint ő.
Nem tudom elhinni, hogy tényleg ő az...Nagyon régen volt, és...mégis úgy emlékszem rá mintha csak tegnap lett volna. Túl mély nyomot hagyott talán bennünk...aligha ő biztosan elfelejtette...Bár akkor nem biztos, hogy így emlékezne rám...Csak figyelem sötét szemeimmel és hallgatom a szavait majd ahogy leszáll a futópadról és elém áll elvigyorodom szélesebben. Majdnem egy fejjel még mindig magasabb vagyok nála. Az emlékek pedig villanás szerűen ugranak elém...hogy mi mennyire szerettük a tesi órákat igaz Jace...? Olyan kecses lett. Akkor is az volt, laza srác stílus egy igazi futó bajnok se nem túl menő de nem is egy felkapott celeb suli srác. Talán ezért is voltunk...olyan közel mégis távol egymáshoz...nem is tudom...De most...férfiasodott, magasabb lett, izmosabb is lett, karakteres arca lett és a haja egyszerűen valami haláli...Imádtam akkor is a haját...és hangját...Erick bazd meg fejezd be...Nem most volt valóban.-Hát azóta felnőttünk, benőtt a fejünk lágya, dolgozunk meg ilyen társadalmi követelmények nem igaz?-nevetek kicsit kínosan. Mert aztán én pont megfelelek a társadalom követelményeinek nem igaz? Ahogy megjegyzi nincs mire panaszkodnom halkan elnevetem magam.-Azért te sem vagy egy elbújni való gyerek.-jegyzem meg csendesen ahogy finoman megbököm a mellkasát.-Oh köszönöm kérdésedet, egész jól meg vagyok. Élem az életem van egy albérletem egy clubban vagyok dolgozó és egész jól keresek.-mesélem el neki bár abba nem bonyolódom bele mit is takar a club, hogy ezen kívül még mi mást csinálok, vagy hogy mik is történnek a mélyén. Talán így a legjobb.-És neked hogy alakult a sorsod?-kérdezem ahogy szemeibe nézek. Mindig a szemeibe néztem...akkor is..és akkor valami más volt és nem ugyan az.
Még mindig nehezen fogja fel az agyam, hogy vele találkoztam. Nem most volt már a gimi vége és szinte alig változott azt leszámítva, hogy nagyon kemény faszi lett belőle. Eddig is jóképű volt, na de most... biztosan odavannak a lányok érte és mai napig letámadják, ahogyan akkor is tették, még a gimiben. Azt bezzeg senki sem tudta, hogy mikor tesi után zuhanyoztunk átmentünk a másikhoz és milyen forró csókokat váltottunk egymással. Ő volt az, aki ráébresztett, hogy biszexuális vagyok, e téren nekem ő volt az első. - Én gyereket is nevelek. Végül teljesen árvák lettünk, apa is meghalt két éve, én lettem Pola gyámja. - mondtam neki, hiszen azt is tudta, hogy anya belehalt Pola szülésébe és majdnem a húgom is meghalt. Anno sokat jártunk el egymáshoz, így ismerte apámat is, csak biztosan nem hallotta a halálát, bár egész szolid temetése volt. Bókja meglep és csak pislogok párat, majd érzem, hogy halványan elpirulok. - Azért te többet változtál, igazi macsó lettél. - mondom neki nevetve, majd belebokszolok a vállába játékosan. Tényleg nagyon sokat változott, érdekelne, hogy milyen lehet az élete és milyen lehet egy napja. Vajon mivel foglalkozik? Mi lehet a munkája? Egyszerűen minden érdekel, hogy mi minden történt vele az iskola óta, nem is értem, hogy miért nem tartottunk a beszélőviszonyt legalább... Mondjuk az egyetem lefoglalt és szinte semmire se volt időm. Csak figyelem és csendben hallgatom a felém intézett szavait. - Örülök, hogy jól alakult az életed Erick. - őszinték a szavaim és egy még őszintébb mosolyra húzom az ajkaimat. Legalább nem lett bizonytalan és kiszámíthatatlan élete és a klubbokban is nagyon jól lehet keresni, gondolom biztonsági őr vagy kidobófiú. - Hát én se panaszkodhatok, például ez a hely az enyém. - büszkén mosolygok és nézek körbe. Egy híres és jó hely, sokan szeretnek idejárni és eddig még senki sem ment el innen elégedetlenül.
Figyelem és hallgatom a szavait mire eszembe jut a kis Pola aki talán az egyetlen lány akit valóban szeretek. És nem csak azért mert a bátyába abba az időbe konkrétan szerelmes voltam, egyszerűen...Pola egy teljesen más világ még a lányok között is. Ahogy az apja halál hírét elmondja nekem lesütöm a szemeim és mélyet szusszanok.-Sajnálom Jace...-mondom csendesen majd ismét fel nézek rá. De nem omlott össze. Át vette Pola nevelését itt vagyunk az ő edzőtermében és nem szűkölködnek. legalábbis nem úgy néz ki mint aki rohadtul pénzre vágyik. Szép házban laktak ami sokkal kellemesebb volt a számomra mint ami lerobbant viskónk anyámmal. Sokszor húztam az időt, hogy az utolsó buszt se érjem el és ott tudjak aludni náluk. Lehet önzőség volt de jó volt ott lenni. Talán ha velük maradok, talán ha akkor keresem még Jacet a suli után más hogyan alakult volna a sorsom és Dongóval lehet soha nem találkozom. Szeretem Dongót, sokszor egy mentor és apa egyben...de tudom jól, hogy nem éppen egy tisztességes életet adott nekem. Ő csak azt ígérte, hogy megtanulok élni igazán...A mondatra megemelem a kezeim és végig nézek magamon miközben halk nevetés hagyja el a testemet.-Nem nevezném magamat macsónak, egyszerűen csak tökéletes lettem.-vigyorodom el felé még jobban.-De te se panaszkodhatsz azt azért tegyük hozzá.-kacsintok rá. Régen csináltam ezt vele suliban, nem volt szándékos most talán már csak ösztönből felé mutatom ezt a formámat. Túl fontos volt a múltamban...még talán most is az. De be nem vallanám magamnak, hogy mennyire is ragaszkodtam hozzá. Gyűlöltem ha csak egy kurva legyezett köré. Gyűlöltem minden szimpatikus pillantást az irányába. Gyűlöltem mindent aminek esélye volt ellenem. Talán most is gyűlölnék mindent és magamban kívánom, hogy ne legyen senkije a húgán kívül. -Azért neked is jól alakult, saját edzőtermed van nem kevés energia kellhet hozzá valljuk be.-mondom ahogy körbe nézek.-Ráadásul nem elégedtél meg a jóval ez egy nagyon jó hely. Nekem is ajánlották de azt hiszem ide fogok szokni.-jelzem, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk. Rohadtul nem lehet ez az utolsó találkozásunk.-Ez után van valami programod?-kérdezem egyből, hogy szabad-e az edzés után.-Mert nekem csak este kell mennem dolgozni.-jelenésem van Dongó előtt...Azok a rakparti bandák Taylor halála után nagyon tizedelni akarják a szállítmányokat szóval, este lesz egy kis hajsza azt hiszem...
Apa halálát hamar feldolgoztam és hamar tudtam cselekedni, nem tartott semmi sem vissza ebben. Polának egy gyám kellett szerencsére a nagy korkülönbségnek én lehettem az és nem kellett másnak. Nagybátyámék amúgy sem akarták, csak gond lett volna nekik és mióta kiderült Pola betegsége, hát eléggé elzárkóztak tőlünk. Egy faszfej a nagybátyánk, de Pola kedveli, így inkább nem hozom fel a témát előtte. - Köszönöm Erick. Sajnálom, hogy nem küldtem meghívót, de... nem is tudtam rólad semmit. - pedig akkor eszembe jutott ő, hogy biztosan szeretne itt lenni velünk. Akkor minden olyan könnyű volt, ott volt apa és iskolába jártam, nem kellett a megélhetésen és a jövőmön nagyon gondolkodni, nem kellett semmire se figyelni, most pedig hirtelen mindenre kell. Szar dolog felnőni. Pillantásomból kiolvashatja, hogy ez éppen az "Ugyan már" pillantásom. - Ejj-ejj Erick, miért tagadod. - következő szavain csak megforgatom a szemeimet és kacagok egyet, semmi sem változott, még mindig nagyon sok önbizalma van, de hát van is mire, nem? - Semmit sem változtál te pupák. - mondom neki. Annyi év telt el, úgy látszik csak én változtam személyiségre, de hát meg is kellett, jobban is, mint hittem volna. - Nem panaszkodom, én lettem a helyi szépfiú. - öltöm ki rá a nyelvemet, miközben figyelem őt. Bárcsak előbb is összefutottunk volna, vajon gyakran jár ide? Eddig miért nem láttam még őt? De a most számít. Jól esett hallani, hogy ez a hely nem csak jó, hanem nagyon jó. Sok munkám van ebben a helyben és túl sok illegális dolgot kellett tennem ahhoz, hogy felépítsem ezt a "várat". Tudom, hogy nem volt jó dolog, hogy ehhez kellett folyamodnom, de hirtelen kellett sok pénz elég sok mindenre és hamar beleszoktam abba a világba. - Szívesen látunk bármikor és jár a kedvezmény, egy ilyen régi barátnak. - aztán egy idő után majd ingyen is jöhet, csak az ilyeneket nehezen fogadják el a barátok, pedig nincs ebben semmi rossz. - Én ráérek, csak le kell zuhanyoznom előtte. - nem tudom, hogy hirtelen miért törtek fel azok a képek és miért látom magam előtt az akkori testét, de... ez most NEM egy felhívás keringőre. Szívesen csinálok vele valamit, de előtte tényleg le kell zuhanyoznom, nem jönne rosszul.
Hallgatom amiket mond és a végére akaratlanul is megvillannak szemeim és egy kicsit rejtélyes mosoly szalad a számra. Talán fel is falnám ha tehetném de nem tehetem...-Ráérsz nekem úgy is haza kell mennem lefürdeni és átöltözni mert egyből sport cuccban jöttem ide.-jelzem, hogy nekem is kell tisztálkodnom egyet de nem itt. Sőt úgy, hogy ő is megy a férfi fürdőbe főleg nem követem. Túlságosan mélyek az emlékek...Összeszorítom a számat és figyelem sötét szemeimmel majd gondolkodva bele túrok kicsit kócos hajamba.-Köszönöm, ez kedves tőled de ne kivételez velem. Nincs erre szükségem.-kacsintok rá ahogy elvigyorodom. Már az is elég számomra, hogy ismét találkozhatok vele. Halkan nevetek ahogy azt mondja helyi szépfiú lett és finoman megérintem az orrát ujjhegyemmel ahogy régen.-Tudom suliban is egy szoknya pecér voltál.-forgatom meg szemeim majd elvigyorodom és leengedem magam mellé a kezemet.-Rosszpénz nem vész el tudod.-rántok vállat ahogy azt mondja ugyan olyan vagyok. nem tudtam nagyon hova változni...csak veszélyesebb lettem.-De legalább szexi vagyok még mindig.-húzom ki magamat majd elnevetem magam ahogy játszom előtte az arcomat. Ahogy apja temetésére még visszatér elhalványul mosolyom.-Hé...semmi baj oké? Majd meglátogatom a sírját és ennyi...-mondom ahogy biztatóan a szemeibe nézek. Lassan kezeimet leengedem magam mellé és körbe pillantok.-Mit szólnál mondjuk a nem messze lévő kávézóhoz mennénk ami mellett elfutottam. Egy utcával feljebb van a konditermedtől. Ott találkozunk mondjuk egy és fél óra múlva addigra haza érek és rendbe is teszem magam. Mit szólsz?-kérdezem ahogy kérdőn pillantok rá és kedvesen elmosolyodom irányába.-Aztán valami szendvics, kávé vagy tea vagy akármi mellett beszélgethetnénk tovább. Én állom.-szögezem le ahogy szélesen rá vigyorgok és ismét rá kacsintok. Jó érzéssel tölt el, hogy ismét láthatom. Régen volt de Jace...ritka de legszebb emlékeim őre. Tini korom legfontosabb és legmeghatározóbb alakja volt. Talán még most is az lehet újra...Szerettem őt...de lehet ez az érzés nem múlt el csak elcsendesült...
Csak figyelem őt és nem tudom, csak elmerülök a szemiben, ahogyan régen is tettem. Nagyon örülök, hogy sikerült újra találkoznunk ennyi év után is, hát meglepő fordulatokat tartogat az élet. Azt hittem, hogy soha nem fogom őt viszontlátni, erre tessék. Itt áll előttem. - Rendben, ezek szerint nem laksz messze innen. - mosolygok rá töretlenül és most semmi sem tudná letörölni az arcomról a vigyort. Valahogy éreztem, hogy ő sem úgy fogja értékelni az ajánlatomat, mint én azt hittem. Nem tudom, hogy miért esik mások nehezére elfogadni ezt, de rendben. - Elfogadom a döntésed. - mi mást tehetnék? Ha egyszer nem akar vele élni, akkor nem is fog. Olyan makacs, azt hittem nem lesz ilyen makacs, na de én sem panaszkodhatok, biztosan fog kapni kedvezményt, addig nem nyugszom, csak felesleges most erőlködni. Mindennek meg van a maga módja és ideje. Semmit sem mondok neki arra, hogy a suliban is az volt, csak ártatlanul megvontam a vállamat. Mennyire utálta, hogy ha csajozni kezdtem, sosem értettem, hogy miért... hiszen csak a zuhanyzóban szórakoztunk egymással és sosem mondtuk ki egyszer sem, hogy egy pár vagyunk, de... hazudnék, ha azt mondanám, hogy engem nem zavart, ha valaki körülötte legyeskedett. Kurvák... - Okés, mehetünk majd együtt is. - ajánlom fel neki, utána pedig mikor szóba hozza, hogy hogyan legyen a nap további része, csak bólintok egy nagyot. - Akkor ott találkozunk. - mondtam még, majd elindultam az irodámba, volt nekem külön zuhanyzóm.
Szépen megtisztálkodtam és jó illatom volt, majd felöltöztem és elindultam oda, ahova mondta. Jó híre volt a kávézónak és egyszer én is beugrottam oda, szóval nem félek attól, hogy bármi rossz lesz ott. Bár előbb értem oda, mint hittem, azonban ez nem baj, legalább addig rátudtam gyújtani és Polának is megírtam, hogy kicsit később megyek haza, majd mesélek neki. Ő nagyon kíváncsiskodott, hogy mi van és miért nem megyek már, de... most kicsit magammal foglalkozok és vele. Mikor észreveszem, hogy jön, eldobom az elszívott cigi csikket. - De rég láttalak. - kacagok fel, majd most realizálom, hogy egy fejjel magasabb nálam, azért... ekkora különbség nem volt az iskolában, egy igazi góliát lett belőle. Egy nagyon szexi góliát. - Csajod nem lesz mérges, hogy velem kávézol? - öltöm ki rá a nyelvemet, mikor elindulok befelé az ajtón.
Megbeszéljük a dolgokat és végül bele egyezik a dolgokba és figyelem ahogy elindul, hogy akkor lezuhanyozik. Addig nézem amíg el nem tűnik a szemeim elől én pedig bele iszok az üvegbe amit a kezembe szorongattam. Fújok egyet majd hajamba túrok és pislogok párat magam elé. Megnyalom felső ajkamat ahogy gondolataimba mélyedve ácsorgok még egy kicsit ott az edzőterem közepén majd végül megindítom a estem, hogy azért időre vissza is kéne érnem. Hazáig is futottam ahogy oda felé is. A lakásomba érve már dobom le a ruháimat, hogy a fürdőbe már meztelenül érjek be. A fürdő alatt minél tisztábra dörzsölöm magamat és mindent megteszek, hogy valóban ugyan azt a vadító külsőt kölcsönözzem mint régen...
Végül ahogy a kávézó felé sétálok a dzsekim zsebéből elő veszem a cigarettás tárcámat és rágyújtok. Egy fekete cső nadrág mellett döntöttem, fekete póló és a dzseki. A hajamat lenyaltam, hogy ne legyen olyan mint egy madár fészek. Ahogy a cigibe szívok gondolkodom, vajon mit is mondhatnék neki ismét. Annyi idő eltelt, mégis úgy érzem nagyon is mélyen élnek az emlékek ahhoz, hogy ne emlékezzek minden részletre. Jekire is talán emlékszik. Ő az egyetlen aki gyerekkorom óta a barátom, egy iskolába jártunk és most egy bandába tartoztunk. Jace is a csapat tagja volt, de ő túlságosan jó volt hozzánk képest. Nem gondolt rá egyikünk se soha, hogy bajba keveredjen miattunk így ő inkább a gimis barátunk volt és az én gimis szerelmem. Jacet nagyra tartottuk az esze miatt de mi mai napig erőemberek vagyunk. Talán inkább rá is vigyáztunk valamilyen szinten. Emlékszem sokan csodálták azért mert, mert velünk közösködni. Érdekes látványt nyújtottak. Ahogy ezeken a gimis dolgokon gondolkodom az egyik kukánál elnyomom a csikket majd lefordulva a sarkon már az ott várakozó Jacet pillantom meg mire mosolyogva indulok el hozzá.-Bocs ha megvárattalak.-mondom ahogy zsebre dugom a kezeimet és szemeibe pillantok. Homlok ráncolva nézek rá ahogy azt mondja "csajom".-Ha lenne is, leszarom mit gondolna....De mivel nincsen azt csinálok amit akarok. De neked biztos van, mert akkor a tied ellenzi az ilyesmit?-kérdezem ahogy elvigyorodom és a kávézó ajtajához lépve lököm be és engedem előre majd megyek utána.-Mit innál?-kérdezem ahogy megállok mellette és elsőnek a választékot figyelem aztán rá nézek.
Izgultam és nem tudom, hogy miért izgultam, hiszen... nem volt ez egy randi és nem is kellett volna aggódnom, csak egy baráti beszélgetés telt el. De... mégis... Olyan szoros viszonyunk volt az iskolában és bánom, hogy ezt elcsesztük, hogy mindketten buták voltunk és nem kerestük a másikat. Nem nehéz belátni, hogy hiányzott és nem csak csupán a tény, hanem a jelenléte és a szavai, a hangja és... nem tudom, mindegy is. Amúgy sem engedhetek senkit se az életembe, nekem most a legfontosabb Pola és az, hogy jobban legyen, nem terelheti el más a figyelmemet. Csak szívtam azt a cigit és vártam őt, kellett nekem előbb jönnöm, bár végül is nem is olyan nagy baj, így legalább van egy kis időm átgondolni a dolgokat. De mégis mit gondoljak át ezeken? - Nem várattál meg engem. - mondom neki mosolyogva, majd szemeibe pillantok. Olyan picinek érzem magam mellette, de.. nem félek, biztonságban érzem magam, biztos vagyok benne, hogy ő bármitől megmentene engem. - Én jöttem előbb. - mondom neki nagyon mosolyogva, majd az ajtóra pillantok. Majd válaszát meghallva, egy nagyot dobban a szívem... nincs neki. Nincs csaja, bár nem érdekel, nem érdekel, biztosan lesz majd, szép legény, nem fog egyedül maradni. - Már két éve nincs senkim. - mondom neki, miközben megvonom a vállamat és elindulok a pult felé. Nem tudom letörölni azt a vigyort, amit most nem lát, de nem is baj, neki nem kell látnia ezt. - Válassz nekem te, régebben is mindig jól választottál. - imádtam, amikor ő rendelt nekem valamit, mindig kipróbáltam valami olyasmit, amit eddig sosem. Remélem még mindig jók a megérzései.
Két éve neki sincs senkije. Kíváncsi vagyok kivel volt két évvel ezelőtt. Látom azt a kevés kis megkönnyebbülést azért rajta, ahogy kimondom nekem sincs senkim és ez enyhe sunyi mosolyt csal az arcomra. Azért van itt még valami. Akkor is volt. Szerettem az illatát. Szerettem ahogy beszél hozzám, a kamaszos dolgainkat, azt, hogy voltak kellemes emlékeim is a gyermekkoromból miatta. Emlékszem hányszor aludtam náluk...és sokszor ha Pola nem jött át, fel feküdtem mellé és figyeltem ahogy alszik. Nem értem hozzá soha, otthon úgy ahogy az iskolában megtettük néha. Nem akartam soha kínos vagy számára kellemetlen helyzetbe hozni. Egyszerűen csak szerettem ha a közelemben volt, figyelhettem, óvhattam őt mindentől...Ahogy belépünk és kérdezek elmosolyodom a válaszon.-A régi idők emlékére?-kérdezem ahogy szemeibe nézek de nem várok választ rá.-Addig keres helyet oké?-mondom és lassan ellépve tőle megyek a pulthoz a szöszi pultnál ácsorgó lányhoz. Vágja is a széles vigyorokat de ahogy felnézek olyan "dögölj meg" pillantással azonnal elhervad a mosolya. Nem vagyok vevő az ilyen bájolgásoknak és flörtölgető rázásnak. Ha valaki akar valamit azt mondja meg...Már kinőttünk ezekből a gyerekes dolgokból. Akkor nekem is úgy kéne viselkednem Jace-val... Végül kérek egy csokis meggyes süteményt, egy ír kávét, Jace-nak meg egy török krém csokis kávét és egy szelet sajttortát. Habot tesznek rá és vattacukrot. Régebben is édesszájú volt remélhetőleg ez nem változott. Tálcán kiadja a lány nekem én pedig fizetek majd felkapva a tálcát megyek oda ahol Jace helyet foglalt. Leteszem a tálcát az asztalra majd a dzsekimet levéve teszem a székre és kihúzva ülök le vele szembe. A nagy bögrére mutatok és a sajt tortára.-Azokat kértem neked. A bögre török forrócsokis kávé és citromos vagy narancsos a sajttorta...azt nem jegyeztem meg.-fintorgok egy kicsit majd rá pillantva vigyorodom el és a kis csészét magam elé veszem meg a sütimet.-És hogy vagytok Polával? Minden rendben veletek?-kérdezem ahogy rá pillantok és kevergetni kezdem a kávét ahogy bele teszem a cukrot és a tejet a csészémbe.-Mi történt veled suli után?-kérdezem egy halovány vigyorral ahogy le pillantok a kávéra majd bele kortyolok. Finom és lágy. Régen ittam, már hiányzott..
Sose hittem volna, de tényleg egyáltalán nem hittem volna, hogy valaha is újra fogunk találkozni. Pedig többször is akartam vele találkozni, de annyi év eltelt azóta és nem hittem volna, hogy majd... emlékezni fog rám vagy éppen látni szeretne, de most mégis ezt látom rajta. Szeretne velem beszélgetni és szeretne velem lenni, bár nem jobban nálam, hiányzott ő. - Ki nosztalgia. - öltöm ki rá a nyelvemet viccesen, majd körbenézek a helyen. Nem voltam erre sokszor, pedig nincs is messze a teremtől, ha jó a kávé, akkor majd ideszokok. Remélem, hogy nem lesz rossz, és nem... nem attól félek, hogy ő rosszat választ. - Rendben. - és már indultam is keresni egy szabad helyet, ahova ülhetünk, na lássuk csak. Találtam egy nagyon jó helyet az ablak mellett és igazából ott támaszkodtam az asztalon, majd a tenyerembe nyomtam az állam és úgy bámultam őt. Változott, sokkal komolyabb és komorabb lett, mint amilyen az iskolában, de azért a rosszfiús báját nem veszítette el. Én azt hittem, hogy most már autószerelő és van egy szép felesége meg sok szép gyereke, erre kiderül, hogy egy klubban dolgozik és nincs senkije. Vajon miért? Mondjuk... nem tudom. Annyira elbambultam, hogy csak arra leszek figyelmes, hogy elém rakja a tálcát és csak mosolygok rá. - Tudtam, hogy rád kell bíznom magam, de a tiedet is megkóstolom majd. - hiszen mindig beleszoktam malackodni a kajájába, egyszer vittem neki gyümölcssalátát iskolában, de az össze epret én ettem meg véletlen. Imádom az epret, szóval eperrel le lehet engem kenyerezni bárhol, bármikor... na de nem akárki, mondjuk ő tényleg bárhol és bármikor. - Megvagyunk, köszönjük... és el se fogja hinni, hogy találkoztunk, biztosan ő is akar majd találkozni veled. - kuncogok. Nem véletlen nem mondom el neki, hogy Pola leukémiás, nem akarok most ezzel foglalkozni és lehet, hogy önzőség... de most magamra akarok koncentrálni és rá. - Suli után egyetem, majd praktizáltam, mint szexuálpszichológus, de más munkám lett, amivel többet tudtam keresni apa halála után. - mesélem neki és eszem ágába sincs belemenni, hogy milyen másik munkám lett. - És te? Mesélj már kicsit. - csillognak a szemeim és nagyon felpörögtem, pedig még csak bele se kortyoltam abba, amit hozott nekem.
Ahogy helyet foglalok halkan nevetve figyelem a válaszait és olykor némi arc mimikával reagálok egyes dolgokra. Mint régen...Ahogy megjegyzi, hogy bele eszik a kajámba szélesebb lesz a vigyorom és megemelve a kis villámat csippentek a sütimből és felé tartom.-Tessék, kóstold meg ha neked ízlik akkor megeszem.-mondom ahogy szemeibe nézek mosolyogva és figyelem őt végig. Ha elveszi a villát hagyom, hogy úgy egye le vagy ha nem tartom végig és semmi rossz mozdulatom nincs irányába csak hagyom, hogy megkóstolja. Ahogy vissza kapom a villát a sütimbe szúrom és magamnak is szedek egy kicsit, hogy megkóstoljam.-Hmmm...azt hiszem akkor is megeszem ha neked nem ízlik.-vigyorodom el ahogy megint rá nézek végül ismét a kávémba kortyolok. Valamiért most jól esik ez a kis édesség, a kávé és hogy itt van. Bár mindig is élveztem a társaságát. Jace túlságosan fontos volt nekem mindig is. A gondolatokon elmosolyodom ahogy a kávémat nézegetem majd ismét bele kortyolok. A lelkes beszéde után rám kérdez én pedig halkan nevetek kicsit. A begyakorolt szöveg amit mindenkinek elő adunk a munkánkkal kapcsolatban...-Gimi után egyből munkát kerestem, nem próbálkoztam ilyen magasabb képzésekkel...nekem soha nem volt annyi agyam mint mondjuk neked.-gondolok vissza a dolgokra.-Szóval egy ideig minden felé kerestem munkákat, több alkalmi munkám is volt aztán végül a tájbox miatt is egy ismerősöm által meg a kinézetem miatt kidobó embernek felvettek Bronx-ba egy cluba. Azóta ott melózok. Nem egy álom munka de a Jeki is oda jött velem és egész jól bírjuk a gyűrődést...-mondom ahogy a fele igazságot elmondom neki. De ez így jó. Soha ne beszélj arról ami igazából vagy. Csak a végső esetben és utána olyan szabályok lesznek rád érvényesek amiket csak egyszer ha felrúgsz de az aréna utána kiköp magából...Veszélyes játék számunkra a szerelem de nem tiltott. Dongó pedig túlságosan jól nevelt és olyan pozícióba ültetett ahonnan nem tudnak egy könnyen kirugdalni...-Alig várom, hogy én is újra lássam...biztosan kész nagy lány lett...-gondolok vissza a kis szeleburdi Polára. Néha nekem is olyan volt mintha lenne egy húgom. -Szexuálpszichológus...-ismétlem meg a szót.-Ez ilyen pároknak segít, hogyan javítsanak a nemi életükön vagy mi?-kérdezem ahogy homlok ráncolva figyelem szemeimmel és lassan megemelve a kávémat kortyolok bele ismét.-Más munka? Az edzőterem?-kérdezem kicsit bele kutakodva de ha nem mondja el az sem zavar. Talán majd idővel.
Nem tudom levenni róla a szemeimet és nem tudom nem csodálni őt, egyszerűen túl jól néz ki ahhoz, hogy ne őt bámuljam, de végül… Csak rendbe teszem magam és nem kiéhezetten pislogok rá. Nem vagyok ám kiéhezve, nem vagyok… csak… áh mindegy, ebből már nem fogok jól kijönni úgy gondolom. - Uhh, imdálak. - mondom csillogó szemekkel, majd bekapom a villáról a kaját, cseppet sem vagyok zavarban vele kapcsolatban, bármit megeszek a kezéből. Majd mikor pedig bekaptam és megízleltem, csak nyögtem egyet és lehunytam a szemeimet. - Biztos csak azért ilyen finom, mert a te kezedből eszem. - felelem neki, majd a saját sütimhez fordulok és megkóstolom azt is, majd ugyanolyan reakciót adok, amilyet az övére is, imádom a sütiket és neki valamiért különösen jó érzéke van ahhoz, hogy megtalálja azokat, amiket nagyon szeretek. Ennyi év alatt sem vesztette el a varázsát az ő választásai. Csak megforgatom a szemeimet, amikor arról beszél, hogy nem volt neki annyi esze, mint nekem. Sosem szerettem, amikor lebecsülte magát vagy éppen magát becsmérelte és ezt ő is nagyon jól tudja, remélem ezt nem felejtette el. Rosszallóan pillantottam rá. - Fejezd ezt be Erick. Nem vagy buta és soha nem is voltál. - mondom neki, majd szabad kezére rakom a kezemet, ezzel is nyomatékosítom a mondandómat, majd… igazából túl jól esett nekem a bőrének érintése, milyen régen éreztem, de mikor már úgy érzem, hogy sok és elidőztem, akkor visszahúztam a kezemet. - Remélem, azért nem esik bajotok. - sóhajtok egyet. Szívesen ajánlanék neki munkát, de nem éppen úgy hangzik, mint aki nagyon szeretne váltani, hiszen… Szerintem tetszik neki ez a munka vagy nem is tudom, de már teljesen mindegy. Mikor pedig Pola kerül szóba, akkor halványan elmosolyodom. - Ha gondolod majd rendezek nektek egy találkozót. - öltöm ki a rá a nyelvemet és majd mosolyogok rá. Tényleg nagy lány lett már, sokat változott és sokat nőiesedett, nem is értem, hogy miért nincs még barátja, bár nem akartam ebbe sose belemenni. A felvilágosítást és még mai napig tolom, én nem tudom, hogy milyen módszerrel mondjam neki. Kérdésére elmosolyodtam, mármint a volt munkámmal kapcsolatban. - Megerőszakolt nőkkel, problémákkal küzdőkkel, nimfománokkal és még elég sok mindenkivel kellett foglalkoznom. - mondom neki, tényleg nagyon sokrétű a páciensköröm, sokkal több emberrel foglalkozom, mint azt az emberek hinnék. - Hiányoztam neked? Gondoltál néha rám? - nem csak azért kérdezem, hogy eltereljem a figyelmét a másik munkámról, hanem tényleg érdekel a válasza. Bár nem kötelező válaszolnia és nem is kell, ha nem akar, csak…
Érzem, hogy sokszor nagyon néz de ez nem zavar. Én is nézni akarom őt sokáig de nem merem egyenlőre. Bár a lakásomban a konyhámban szívesen nézném pucéran ahogy mondjuk kávét főz nekem. Vagy rántottát süt. A férfias de kecses alakja mindig is vonzotta a szemeimet csak az a baj nem csak az enyémet...ÉS ezt gyűlöltem. A világon mindennél jobban gyűlöltem ha valaki csak vonzódni, hozzáérni bármit is akart tőle. Most is gyűlölném...Elvigyorodom szavaira és ahogy felnyög a sütitől akaratlanul is bevillan a kép a zuhany alatt mikor felnyögött és én végig nézhettem az orgazmusát...Nyelek egyet és inkább a sütimre koncentrálok, meg arra, hogy ő mennyire élvezi a sütemények ízét. Basszus ha most szűk nadrág lenen rajtam hatalmas bajban lennék és fogalmam sincsen hogy magyaráznám ki előtte hogy kiüt a farkam a nadrágban. De nem voltam hülye és nem szűk nadrágot vettem...Ahogy megszid szavaim után, mosolygok rajta és ahogy megérint a kezeinkre nézek majd fel rá. Jól esik az érintése és lassan felfordítom a tenyeremet, hogy ujjbegyeimmel megérinthessem a kezét. Finoman végig simítok a bőrén és figyelem a kezeinket ami mosolyt csal az arcomra majd ahogy elhúzza felnézek rá és köhintve párat ismét a kávémba kortyolok.-Ne haragudj...csak...mindig szerettem ha megérintettél...-vallom be ahogy a kávémat nézem a pohárba és összeszorítom ajkaimat. De nem akarom, hogy nagyon bele folyunk ebbe lehet megijed tőlem és kínossá válik a dolog szóval a megjegyzésre azonnal reagálok.-Ne izgulj, inkább azokat kell félteni akik velünk akadnak össze...tudod suliban sem voltunk egy félteni való csapat...-akkor is nagy állatok voltunk Jeki még hülyébb lett én még kegyetlenebb szóval a gyerekes kínok már felnőtt dolgokba is átfolytak...Ahogy mesél Poláról, és azt mondja tud találkozót is szervezni a kis törpével elvigyorodom.-Az nagyon jó, lenne! Régen láttam őt is ahogy téged is. Jó lenne ismét beszélgetni vele. Mindig is bírtam a kis mamlasz fejét.-nevetve gondolok vissza a húgára és annak cuki pillanataira. Ahogy elmagyarázza mit jelent igazából a végzettsége csak nagyokat bólogatok és figyelek rá közben pedig megeszem a sütimet. Aztán kikerüli a kérdésemet ás ő is kérdést tesz fel. De olyan kérdést amit nem lehet figyelmen kívül hagyni és azt mondani, hogy ne tereljen. Felnézek rá és pontosan a szemeibe nézek a kérdés után és szívem szerint most felkelnék és átnyúlva az asztalon húznám egy hosszú csókra az ajkaimhoz megválaszolva a kérdést amire válaszolnom kell. Megtehetném...de valamiért nem teszem...Talán félek az ő reakciójától. A környezet rohadtul nem érdekel csak attól félek, hogy ez miatt itt hagyna és mindent el csesznék a francba...azt pedig nem akarom...rohadtul nem...-Nagyon sokat gondoltam rád Jace...sokszor megakartalak keresni a suli után de vagy túl kilátástalan volt a helyzete vagy úgy gondoltam ha te sem keresel akkor valószínűleg annak oka is van...Aztán az idő mást adott más hova kevert...de...hiányoztak a gimis évek mikor csak azzal kellett foglalkoznom hogy veled lehessek...-vallom be neki ahogy a kezeimet figyelem az asztalon majd rá nézek és szabad kezét finoman megérintem. Talán ennyit megtehetek.
Megvolt a maga varázsa, valahogy mindig értett ahhoz, hogy mit tegyen, hogy hatással legyen rám. Én nem akartam bámulni, de feltűnt, hogy ő is ugyanúgy néz engem, de inkább koncentráltam a sütijére, minthogy rá. Talán neki is szívességet teszek ezzel, de aztán nem tudom miért... de megint elkezdi azt, amit régen, amit régen is utáltam, így jól leszidom és megfogom a kezét, de aztán a tenyerét felfordítja és az enyémet kezdi el simogatni és a pillangók a hasamban repkednek és legszívesebben áthajolnék az asztalon és megcsókolnám őt, de... nem tehetem, így elhúzom a kezemet. - Semmi gond haver. - talán, ha laza stílusban veszem, akkor nem fog feltűnni, hogy mennyire zavarba jöttem az érintésétől. De mindig is így volt, főleg ha ott... - Mindig aggódtam érted és mindig is fogok Erick, fontos vagy nekem, mint régen is. - mondom neki komolyan, mikor a szembe nézek. Az évek nem változtattak semmit, egyszerűen nem felejtettem el az érzést, ami mindig a hatalmába kerít, mikor körülöttem van, de... nem engedhetek neki végleg, hiszen... most nekem Polaval kell foglalkoznom és vele kell törődnöm, nincs időm magánéletre és talán jobb is így... Aztán szóba kerül a húgi és elkezdünk róla beszélni, annyira örülök, hogy ennyire örül neki, pedig még nem is tudja, hogy mi a helyzet vele. De nem most fogom neki elmondani és talán ez a legjobb döntés, nem akarom ezzel terhelni őt, mert tudom mennyire aggódna érte. Pola is azt szeretné, ha mindenki úgy kezelné, mintha nem lenne semmi baja. - Már nagyobb a mamlasz feje és már melle is van, tök fura, gyorsan megy az idő. - felelem neki egy sóhaj keretében. Érdekel, hogy mikor jön el az idő, amikor le kell vakarnom róla majd az összes kis mitugrászt, mert... ehh... nem lehet akárkivel az én húgom, hiszen a legjobbat érdemli. - Oh Erick. - annyira jól esik ezt hallani és ahogyan megfogja a kezemet, de... tudom, hogy ha most nem húzok egy határt, akkor minden sokkal bonyolultabb lesz és most nekem erre nincs szükségem, most csak egy kis magányt akarok... mármint... egyedüllétet. - Nekem most, csak a legjobb barátomra van szükségem. - mondom és majd a szívem hasad bele, de kimondom. Pedig nem... nekem... több kell, nekem ő kell, ő kell mindenestül, de most nem fér bele az életembe, nem tehetem ezt se a húgommal, se magammal.
Olyan jó érzés. Ismét a közelében lenni. Hogy, nem vagyok egyedül és nem kell folyton az a gusztustalan álarcot magamon tartani. Nem kell mindig keménynek, és félelmetesnek lennem. Mellette lehetek az aki. Mi lett volna ha együtt maradunk, talán most nem lennék olyan mint amit megkövetelnek tőlem. Talán Dongó nem vett volna fel az arénába, és nem lennék a kedvenc kutyája mert tudja van egy gyenge pontom és számára az olyan emberek nem kellennek. Csak lehúzzák a tekintélyét, és az aréna hírnevét. Talán, most rappelhetnék valami stúdiónak, boldogan élnék mellette és nem tapadna emberek vére a kezemhez....Talán így lenne...De nem így lett és ezen nem tudok már változtatni. Ők lettek a családom, Dongó mindannyiunk "jelképes" családfője, mi pedig a kis harcosok akik bármit megtesznek az arénáért. Lehunyom a szemeimet és szusszanok egyet miközben hallgatom mit mesél Poláról. Elnevetem magam ahogy, megjegyzi van már "csöcse".-Egyszer mindenki felnő Jace...-mondom mosollyal az arcomon. Mi is felnőttünk, és külön utakat járunk de valahol mégis vagyunk arra, hogy ismét közös legyen ez az út. Mert tudom, ő is vágyik rá. Tudom, érzem...A szavaimra kimondja a nevemet és pislogva hallgatom őt miután az mondja, csak a barátom akar lenni. Vagyis neki csak egy barát kell....Hát a barátod nem leszek Jace ezt azt hiszem te is tudod. Nem tudnék én a friend zónában maradni, és te sem tudnál ott tartani. Mert többek vagyunk annál. De akkor miért akar eltolni? Miért csak egy barát kell neki? Mit nem árulsz el nekem Jace? Lehet van valakid akit nem mersz bevallani? Vagy valami történt amíg nem láttuk egymást? Miért nem mondod el nekem? Ennyire nem bízol már bennem? Vagy valami rosszat tettem ellened? Lassan elengedem a kezét de közben végig rajta tartom a tekintetem értetlen pillantásait.-Miért?-kérdezem egyszerűen ahogy hátra dőlök és kezeimet összefonom magam előtt.-Legalább ennyit árulj el...-mondom egyszerűen de nem veszem le róla a tekintetem. Ez hülyeség amit mond. Látom, hogy nem is akarta ezt mondani. Nem tudsz engem átverni Jace, és én sarokba foglak szorítani ha az kell....Soha nem bántanám ez biztos, ahogy a húgát sem. Bármikor megvédem őket bármitől. De az nem azt jelenti, hogy nem fog érdekelni miért küld el ennyi év után. Haragszik mert nem kerestem? Én is haragudhatnék...szóval ugyan úgy két lehetőség marad, vagy az, hogy van valakije, vagy történt valami.
Most minden olyan jó, mintha nem is az én életemben lennék, mintha nem is számítana az a sok elmúlt év... mintha ugyanaz a srác lennék, aki a gimiben odavolt érte és rajongott minden egyes megmozdulásáért. Már akkor is alig bírtam nélküle és félek, hogy mi lesz most, hogy tudomást szereztem arról, hogy nem is lakik messze tőlem. Örültem, hogy megfoghattam a kezét és talán csak megijesztett az az erős vágy iránta, amit a simogatása váltott ki belőlem. Olyan helyes és... szexi, be kell látnom, hogy még szexibb lett ezzel a sok tetkóval magán. Nem tudom, hogy erre bukom e kifejezetten, de hát nem is lényeges, meg hát... na... izé... zavarban vagyok kicsit, de hamar összekapom magam. Hamar ráterelődik a szó Polára, aminek kicsit örülök, bár eszem ágában sincs elmondani neki, hogy Pola leukémiás. Megjegyzésére csak megforgatom a szemeimet, az én kishúgom sosem fog felnőni igazán, mindig kis szaros marad. - A teste igen, de az agya és a lelke sose. - öltöm ki rá a nyelvemet pimaszul, pedig nem igaz, amit mondok... Túl hamar és túl erőszakosan akar felnőni, aminek nem tudok annyira örülni, bárcsak inkább szeretne még gyerek maradni ahelyett, hogy próbáljon a felnőttek közé beilleszkedni. Nem szabhatom meg neki... Örülnék, ha nem csak a kezemet simogatná, ha felvinne magához és megcsókolna és egész este csak velem lenne. Nem csak szexre vágyom, le se feküdnék vele ilyen hamar, de... nem, most ez nem fontos, tudom, hogy mit kell mondanom, hogy miért nem szabad nekem ilyenbe belemennem. - Mert... - mondom neki sóhajtva, majd mikor pedig elhúzza a kezeit, én is így teszek és hagyom, hogy az ölembe hulljanak és úgy figyelek rá. - Az utolsó kapcsolatom túlságosan felemésztett és nem állok készen, hogy bármibe belekezdjek. - mondom neki szemrebbenés nélkül ezt a kis mesét, amit ebben a pillanatban találtam ki. Mi mást mondjak neki? Nem terheltem azzal, hogy Pola leukémiás.
Ahogy arról beszél, hogy Pola csak testben nő fel szusszanok egyet és felvonom a szemöldököm.-Ugye tudod, hogy a lányok előbb beérnek mint mi bármikor is befogunk. Vén trotty korodra ő fog terelgetni téged. Ne féltsd, akkor is egy vagány csajszi volt most, hogy felnőtt még vagányabb lehet.-gondolok vissza a picike törpe Polára. Biztos most is egy törpe de mégis csak nőt. De mondjuk megértem Jacet. Testvérek, és azok mindig vigyáznak egymásra még ha az egyik fél néha túlságosan is felvigyázó akar lenni. Csak figyelem sötét szemeimmel miközben várom a magyarázatot és ahogy elmondja ezt sunyi pillantást vetek rá, majd a zsebembe túrva veszem ki a doboz cigimet és veszek ki egy szálat.-Hát persze...-ő olyan szinten megszokta viselni ez a sok kapcsolat.Hazudik...-Miért mi történt?-kérdezem ahogy a zsebembe vissza teszem a dobozt majd előkeresem az öngyújtóm, majd felállok.-Bár tök mindegy...hiszen semmi közöm hozzá.-mosolygok rá kicsi hamisan és savanyúan majd kilépek a boxból.-Ki jössz vagy maradsz?-kérdezem ahogy felé fordítom a fejemet. Ha azt akarja, hogy csak a barátja legyek akkor kezeljük is úgy. A barátok nem mosolyognak vágyakozva egymásra, nem beszélnek elfogultan, lágyan. Nem látnak a másikba semmit. Ő pedig most ezt kérte tőlem. Ha kijön ha nem elindulok ki a kávézóból és a dohányzóhelynél megállva gyújtok rá. Lassan kifújom a füstöt míg pár percig lent tartom a tüdőmben.-Mik a további terveid ezek után mára?-kérdezem ha kijött velem dohányozni. Nem haragszom rá, egyszerűen követem a kérését. Ő kérte ezt tőlem én pedig a "meséje" után kérdésemre választ kapa "beletörődök" sorsomba. Vagy csak gondolkodok magamban kit fogok dühömben halálra verni este a munkában. Csak kössön belém valaki....
Milyen jó is lenne, ha öregkoromra ő tologatna engem, de úgy néz ki, hogy az élet nem így rendelte el, hogy nem ez a sorsunk. Ki tudja, lehet hogy hamarosan majd nekem kell őt tologatnom egy tolókocsiban... az pedig nekem lenne a legfájdalmasabb dolog nem is a húgomnak. Pola mindig is erős volt, csodálatos és lenyűgöző, sose akarom őt majd annyira kiszolgáltatott állapotban látni. - Hát kezdek féltékeny lenni, hogy ő fontosabb neked, mint én. - forgatom meg a szemeimet, majd pár másodpercig eljátszom a durcit, de csak felkacagok. Örülök, hogy nem felejtett el minket ennyi év alatt sem, szerencse, hogy... hogy ő létezik. El se tudnám képzelni nélküle a gimis éveimet. Nem vagyok vak, magam is látom, hogy mennyire szarul esik neki, hogy ellököm őt, de nem tehetek mást, egyszerűen neki is így lesz a legjobb... nincs rám és a problémáimra szüksége és elég hamar el is fogadja, ami... meg cseppet engem bánt, szóval ennyi? Már le is mondott rólam? Mindegy... így lesz a legjobb. - Ne mondj ilyet... Meglopott és lelépett... - dörmögöm megjátszott szégyenkezést színlelve, de remélem, hogy ezt a témát majd nem akarjuk tovább firtatni, nem lenne hozzám most se erőm, se kedvem... Már így is elástam magam nála. - Megyek. - felelem, de úgy érzem, hogy sokkal jobban örült volna, ha nem megyek ki vele... Hirtelen lett rideg és kicsit távolságtartó, mintha nem is ő lenne. Neki ez mindig ilyen könnyen ment vagy csak az években tanulta meg ezt ilyen jól csinálni? Én magam is előveszek egy szálat és egy mélyet szívok bele, majd bent tartom hosszú másodpercekig a füstöt, idióta vagyok. - Ha nem ajánlasz valamit, akkor valszeg majd otthon döglök és halálra unom magam. - mondom neki egy halvány mosollyal az ajkaimon.
Lemondok róla. Vagy csak követem a parancsot amit hallok a számomra fontosaktól. Talán ahogy az évek belém kódolták azért nem küzdök a saját akaratomért. De tudom, hogy hazudik. Felismerem az ilyesmit, tudom mikor ki, hogyan alakítja a paklijait. Meg aztán soha nem lehetsz elég éber vagy nem élhetet bele magad, hogy valakiben tökéletesen megbízhatsz. De Jacenak mi az indoka, hogy elküld? Miért hazudik? Valamit tud rólam ami miatt nem akar a közelében tudni? Vagy egyszerűen csak nem akar szeretni senkit és ez a legegyszerűbb számára. De érzem rajta, hogy nem csak barátjának akar. Annyira áthat...akkor nem értem? Talán túl ostoba vagyok az ilyesmihez...Magam sem tudom, miért ilyen egyszerű vagy nem egyszerű ez a dolog. Mondjuk magunk tettük ilyen bonyolulttá hiszen gimiben sem mondtuk el az érzelmeinket egymásnak. De miért nem? Mert féltünk? Vagy, hogy kiderül mennyire mások vagyunk a valóságban? Én már azt se tudom milyen a valóságos önmagam. Jeki már rég megfejelt volna mert itt filózófálok faszságokon és még talán addig rugdosna amíg el nem törne valamelyik bordám. Aztán azt mondaná menjek el megkúrni valakit, vagy menjünk és csináljunk valami balhét amiben igazán magunk lehetünk. Ő leszarná, hogy mi van...ő mindig leszar mindent. De én nem vagyok ilyen...legalábbis ezt hiszem magamról. Elnevetem magam ezen ahogy azt mondja, Pola fontosabb.-Szerintem gondold végig miket műveltünk gimibe és rá jössz mennyire vagy fontos...-mondom ahogy rá tekintek sötét szemeimmel és nem hülyeségből mondom, hanem teljesen komolyan.-Azt hiszem nem kell erre válaszolnom.-jegyzem meg ahogy lenézek a megmaradt sütimre amihez már igazából nincs is gyomrom. A szavaimra valamiért összeroskad ami még jobban megerősít abban, hogy hazudik nekem. Mi ilyen rohadt takargatni való? Ez egyre inkább bosszantó. Ennyire nem becsül, hogy elmondaná nekem és megvárná a reakcióm? Ennyire szar alak lehettem az életében, hogy inkább hazudik nekem? Óvni akar? Az meg hülyeség. Szerintem engem mindentől lehet óvni de azt hiszem inkább tőlem kéne óvni mindenki mást....Miért nem beszél őszintén? Nem érdemlek ennyit?-Miért mit mondjak?-kérdezek vissza ahogy egyenesen a szemeibe nézek.-Te pedig hagytad, semmi visszavágás vagy valami?-kérdezem ahogy figyelem majd a kérdésemre válaszol és jön velem én pedig kimegyek a kávézó elé aztán mindketten rágyújtunk. Az órámra nézek a válasza után és most látom, hogy van még 3 órám mire találkozok Jeki-vel.-Még van 3 órám. Sétálhatunk egyet aztán haza kísérlek, ha az neked megfelelő.-ajánlom fel ahogy ismét a cigibe szívok és lassan kiengedve a füstöt ajkaim között várom a válaszát.
Valószínűleg életem legnagyobb hibáját követtem el ebben a másodpercben, hogy ezt kimondtam. Be kellett volna fognom és hagyni, hogy magával vigyen az ár, de nem tehetem és nem is lazíthatok, szükségem van a szabadságra... Pola kezelésére sok pénz kell, mondjuk a pénzzel már nincs is igazán gond, inkább az idővel, így is alig jut rá időm, mindig csak dolgozok és alig vagyok otthon. Vele az életem minden idejét eltudnám tölteni, egyszerűen nem is tűnne fel, hogy órák telnek el, ameddig hallom a hangját és érezhetem a közelségét, mert nekem erre szükségem van, szükségem van rá... most még jobban, mint gondoltam volna. - Te is ugyanolyan fontos vagy nekem. - vágom rá gondolkodás nélkül, tudom, hogy fontosabb vagyok neki, mint Pola... de akkor is. Már kimondtam, amit kimondtam és nem tudok változtatni a dolgokon, ő is teljesen elridegült... másmilyen lett. Bár ne mondtam volna... Kimegyek vele, de úgy érzem, hogy jobban örült volna, ha nem megyek vele ki, de nem tudok egyedül itt maradni. Nem nagyon szerettem volna erről beszélgetni, szerettem volna, ha ezen túl lendülhetünk és nem kell kitalálnom dolgokat. - Erick nem minden olyan egyszerű, mint hiszed, de attól még fontos vagy nekem. - mondom neki, majd a szemeibe pillantok és láthatja, hogy teljesen komolyan beszélek. - Erről nem szeretnék beszélni, hülye voltam... - jegyzem meg halkan és remélem, hogy nem fog ezzel tovább nyaggatni, örülök neki, hogy megkérdezi, hogy mit tervezek a nap további részébe, hiszen... akkor ezek szerint velem szeretné tölteni a nap további részét történjék bármi is. - Én ráérek. - mondom mosolyogva, majd lépnék egyet, de elég rosszul sikerül a lépés és egyenesen belé ütközöm, majd leterítem őt akaratlanul is. Igazából pár pillanatig csak a mellkasán fekszem és nem mozdulok, majd mikor felfogom, hogy mit csinálok, akkor megtámaszkodom a két kezemen és felnyomom a felsőtestem, ez... lenne a tökéletes pillanat egy csókra, az ajkait bámulom, de majd felkelek inkább gyorsan. - Ne haragudj, nem direkt volt. - kezet nyújtottam neki, hogy felsegítsem.
Ahogy azt mondja én is ugyan olyan fontos vagyok lesütöm a szemeim és elmosolyodom.-Ha fontos lennék, nem löknél el.-felelem egyszerűen ahogy rá vágja a válaszomra, hogy én is fontos vagyok. Mindketten máshogy tanultuk mi az a fontos. Nálunk nem dobálózunk csak úgy a fontossal, ha valami fontos az valóban fontos. Sok mindenre megtanítottak engem, de a húság, a lojalitás, szeretett, kitartás, és szenvedély az mélyen már ösztönben él bennünk. Ezért vagyunk az árulókkal olyan kegyetlenek, ezért vagyunk a testvéreinkkel olyan szigorúak, és ezért kapunk minél súlyosabb büntetést Dongótól...Szóval én ezen téren soha nem szórakozok. Soha nem fogok. Ahogy kint cigizünk fel vonom a szemöldökömet a válaszaira.-Miért szerinted én mit hiszek?-kérdezek vissza. Pislogok párat és utolsó szívok a cigiből majd ledobva taposom el és engedem ki a füstöt magamból. A következőre nem mondok semmit. Vagyis hangosan nem mondom ki, hogy Jace észveszejtően szarul hazudsz. Megfognám és úgy megharapnám, hogy a nyakán maradjon vagy 3 hétig a véres fog nyomom. Büntetés. De még ezt nem tudja. Nem tudja milyen lettem igazából. Talán jobb is lenne így? Elfelejteni, hogy találkoztam vele, hogy ne tudja mi is vagyok valójában. De ha nekem kell valami az nekem kell. Jace pedig mindig is kellett. Talán olyan vagyok mint egy szinbióta. Belőle táplálkozva tapadok rá de közben rohadtul nekem is szükségem van rá. Jah egy pióca vagyok...Jó hasonlat végül is...Aztán persze felborul és rám esik és mivel nem vagyok éppen rá koncentrálva elsodor magával és már be is verem a fejemet a betonba ő meg lefejeli a mellkasomat. Fanyalogva húzom össze a szemeim és egyik kezemet rá teszem a hátára másikkal meg megnézem, hogy vérzik e a fejem, de nem. Zúg velem egy kicsit a világ de hamar magamhoz térek és már csak a tompa fájdalom marad. Jace meg fölöttem magasodva néz le rám. Az ajkaimat nézi ez meg még jobban megerősít abban mennyire szarul adja elő a hamis infókat magáról. Feláll és kezet nyújt nekem de egyenlőre csak felülök és egyik lábamat felhúzva támaszkodok rá majd fel nézek rá.-Semmi baj.-mondom és felállok kicsit elfordulva úgy csinálok mintha leporolnám magam de igazából körbe nézek mint egy farkas, hogy van e más a közelben a legközelebbi kis beforduló rész ami beljebb az emeletes házakhoz visz olyan mint egy sikátor és valahol a végén zsákutca is azt tudom, szóval nem jönne senki onnan csak ahol mi befordulunk. Tehát nem fog látni senki. Mélyet szusszanok és felé fordulva ragadom meg a ruháját és úgy húzom magam után, mint egy zsákot. Pár métert teszek így vele és ahogy eltakar a sarok meg a fal, a falnak lököm, én pedig egyik kezemmel neki támaszkodom feje mellett. Szemeibe nézek és rá morgok majd rá hajolva csókolom meg igazából bele erőszakolva a nyelvemet a szájába ahogy ökölbe szorul a falon a kezem és addig csókolom amíg mindkettőnk levegője el nem fogy. Halkan zihálva nézek rá sötét szemeimmel.-Kurva szarul hazudsz nekem...szóval mond meg az igazat. Most!-morgok rá még egyszer.
Nyomást gyakorol rám és ez nem tetszik, mintha olvasna belőlem és megijeszt, nem akarok ennyire átlátszó lenni előtte. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, csak figyelem őt. - Az, ha valaki ellök nem feltétlen egyenlő azzal, hogy nem vagy neki fontos. - hiszen pont ellenkezőleg, vannak eberek, akik direkt azért taszítanak el valakit, mert fontos nekik az illető. Ezt meg úgyse fogom neki tudni elmagyarázni, mert nem akarja majd megérteni... fafej és makacs pupák, ha a fejébe vesz valamit, akkor az úgy is van és nem érdekli más logikus magyarázata, bár nem hibáztatom... én így szerettem őt, szerettem hogy ilyen volt. Mindig jó volt visszaemlékezni azokra az évekre, amiket együtt töltöttünk, bárcsak minden máshogy alakult volna, bárcsak bevallottam volna neki, hogy mit érzek iránta... akkor talán most is együtt lennénk. Felesleges ezen gondolkodni, csak fáj... Csak sóhajtok egy nagyot és nem tudom, hogy mit szabadna erre felelni, de hát... kénytelen leszek megszólalni, mert nem bírnám őt válasz nélkül hagyni. - Azt hiszed, hogy nem vagy nekem fontos és nem akarom, hogy velem legyél, de... csak barátokként lehetünk egymás mellett. - nem felbosszantani akarom a szavaimmal, csak egyszerűen nyomatékosítani a dolgot, még egyszer elkövetni az előbbi hatalmas hibámat. Talán nem akarna vagy nem érdekelnénk őt és inkább elmenekülne, hiszen velünk csak a gond van. Aggódok érte, főleg akkor, amikor meghallom, hogy koppan a feje a betonban, de a keze a hátamon... olyan jó érzés, annyira jó itt lenni, hogy nem tudom elmondani. - Jól vagy? Nagyon megütötted magad? - kérdezem tőle aggódva, majd az aggodalom hamar vággyá alakul a semmiből, hiszen... az ajkai, mintha az én nevemet kiabálnék. Egyszerűen nem tehetek róla, de inkább kicsit elhúzódom és felállok, nem akarok rá tehénkedve lenni, mert akkor megtörik a kitartásom. Egyszerűen fel sem fogom, hogy mit csinál és hova rángat engem a ruhámnál fogva, de nem is érdekel, vigyen csak és tegye azt, amit akar. Nem érdekel mit csinál velem, ha megakar ölni, akkor meg is ölhet engem, még azt is megbocsátanám neki a hülyeségeim miatt, de a hátam majd puffan a falon és utána... az agyam nehezen fogja fel, hogy mit történik, de a testem az agyam nélkül is reagál és megöleli őt, majd nyelvem az ő nyelvét kezdi el simogatni és végül olyan szenvedélyesen csókolok vissza, ahogyan csak tudok. Mikor elhajol, csak zihálni kezdek és figyelem őt. - Erick kérlek. - mondom egy halk sóhajjal, majd figyelem őt. Most mit tegyek? Hogyan tovább? Szeretném, ha még egyszer megcsókolna, ha minden egyes alkalommal megcsókolna, amikor találkozunk, de nem... - Majd idővel elmondom, de nem most. Még nem szeretném. - félek, hogy megsértődik és elhagy, hogy itt hagy, de nem... nem akarom neki elmondani, még nem.
Kezdőlap
- 
