Nem tudom, hogy mit keresek itt.... Nem lenne szabad itt lennem, amúgy is lehet nem is dolgozik ma... De akkor Jace biztos vele lenne. Nem tudom... De nem akarok haza menni, beszélni akarok vele...
Bátyussal nem kicsit vesztünk össze és nagyon megbántott. Egyáltalán nem volt kedvem otthon maradni. Csak elindultam kicsit kiszellőztetni a fejem és végül ide kötöttem ki. Egyszer említette, hogy hol dolgozik... De arra nem számítottam, hogy ez egy ilyen hely.
Nem éppen a magamféle lányoknak találták ki az ilyen szórakozóhelyeket. Hezitálok. egyelőre tisztességes távolságból figyelem a bejárati ajtót. Sok ijesztő figura sétál be oda...
-Na jó Pola! Ha Erickkel akarsz találkozni be kell oda menned!-Természetesen a telefonomat sikerült otthon hagynom, így még rá sem tudok telefonálni, hogy amúgy bent vagy? Egy nagyot sóhajtok, majd elindulok. A bejáratnál furán pislognak rám az őrök és várják, hogy elmagyarázzam mégis mit keresek itt.
-Öhm... Szép estét! Erick-et keresem. Ma dolgozik?-Nem kapok választ, csak félre áll és beenged engem.
Érzem, hogy a szívem hevesen kalapál, ahogy beljebb sétálok. Persze mindig is tudtam, hogy vannak ilyen helyek, de messziről elkerültem őket. Ahogy beljebb érek végül elém tárul szinte minden. A táncosnők, a félmeztelen felszolgálók és még ki tudja kik, mik.
Tekintettemmel folyamatosan Ericket keresem, míg nem valaki rá nem csap a fenekemre. Ijedten pillantok hátra. Egy ittas férfi mosolyog rám és úgy méricskél, mint valami eladó kancát...
-Szia szépségem! Gyere csak ide!-Megragadja a kezem és közelebb húz magához. A lehelete bűzlik az alkoholtól. Elfintorodom és próbálom távol tartani magam tőle, kiszabadítani a karom, de erősen fog.
-Kérem engedjen el!-A hangom gyenge, alig hallható, így meg sem lep, hogy továbbra is szorít.
-Olyan csini pofikád van... És a segged! Már most felállt tőled!-Azzal a kezemet hímtagjához szorítja, amitől teljesen kiborulok. Próbálom elrántani a kezem, de csak még erősebben szorít. Nem ereszt, egyfolytában csak azt hangoztatja, hogy "Az enyém vagy." Szabad kezével közben tapizni kezd és próbál közelebb kerülni hozzám, hogy megcsókoljon...

Hűvös este van és alig látni csillagokat az égen szóval valószínűleg később esni fog. Ilyenkor örülök, hogy kocsival jöttem el erre a szépséges de belül rothadó helyre. Emlékszem mikor kölyök fejemmel először bejöttem ide. Vendég voltam és csak lenyűgözött a sok pina, meg drog látványa. Egy taknyos gyerek voltam aki azt hiszi meghódítja a világot és bárkit a lábai elé teremthet. Miközben nem volt semmim. Elég csúnya is lett annak az estének a vége de ha nem úgy alakult volna talán most nem melóznék itt, nem lennék az egyik legjobb és nem lenne ilyen sikeres ez a hely. És nem, nem azért mondom mert miattam járnak ide, egyszerűen a lányok biztonságban érzik magukat, az árak nem veszik el senki kedvét, és a megfelelő védelem mellett, csak hébe-hóba jelennek meg olyan emberek akiket csak veréssel lehet kikísérni. Eldobva a cigit megyek be a hátsó ajtón és Kevin cserélve velem lép ki én pedig be sétálok a hangos zenébe, a villogó fények közé, és végig nézek minden lányon, hogy rendben megy-e minden és senkit sem ér olyan dolog amit nem akar. A pulthoz lépek és kérek egy vodkát mikor nem messze tőlem egy férfi hangot hallok meg és arra nézve látom, ahogy egy férfi hangoskodva fejezi ki vágyait a lány felé. Nincs rajta egyen ruha, szóval nem hozzánk tartozik, de ezt a stílust, alkatot, és rémületet bárhol felismerem. nem kell két löket ahhoz, hogy elinduljak. Könnyedén állnak félre előlem, és mások is akik velem együtt dolgoznak azonnal érzékelik, hogy nem barátságos szándékkal közeledek. Figyelnek és követnek de addig nem avatkozik bele senki míg a kezemben tartom az irányítást. Vagy el nem borul az agyam...Ahogy oda érek szinte kitépem a csávó kezéből Polát.-Hé haver ő az én ribancom!-hallom a felháborodott részeg hangot mire vissza is fordulok a részeg férfihoz és azzal a lendülettel meg is fejelem, érezve ahogy eltörik az orra a koponyám miatt. De ennyivel nem engedem el, megcibálva emelem meg a ruhájánál fogva és nézek a szemeibe.-Még egyszer meglátlak itt, bármelyik lány közelében, a belednél fogva kötlek fel és felakasztalak valamelyik hídra, had lássa mindenki milyen lehetőségek állnak előttük...-sziszegem és még egyet lekeverek neki mire leesik a földre és szét szélednek az emberek körülöttünk. Még bordán is rúgom, majd megfogva a ruhájánál fogva rángatom ki és örömmel nyitják ki nekem az ajtót, hogy kidobjam rajta. Visszafordulva mintha semmi nem történt volna az emberek folytatják tovább szórakozó életüket. Mégis elengednek könnyedén maguk között tudva mire vagyok igazán képes. Azonnal Polához megyek és végig nézek raja.-Bántott?-kérdezem ahogy eltűröm pár kósza tincsét figyelve őt.-Gyere.-mondom és finoman magam előtt a pulthoz tolom és Amyra lesek a pult mögött.-Amit kér azt írd a számlámhoz.-mondom és kihúzok egy széket Polának.-Mit keresel itt Pola? Ez nem neked való hely...-jegyzem meg ahogy leülök mellé és oda húzom a vodkámat amit le is küldök magamnak.

Próbálok ellenkezni vele, de sokkal erősebb nálam. A könnyek is megjelennek az arcomon.Mikor már azt hiszem, hogy senki nem segít rajtam és végül a részeg férfi megszerzi azt , amit akar megjelenik Erick! Kiszabadítja karom a fogságából. Egy pillanatra azt hiszem, hogy ezzel véget is ér a dolog, de a pasi csak nem hagyja annyiban a dolgot.
Csak nagyokat pislogok Erick reakcióján. Nem hittem volna, hogy ennyire erős, hogy ilyenekre képes...Főleg értem nem. Reszketve, sírva állok úgy, mint valami ostoba liba miközben Erick kicibálja a fickót. A könnyeim nem állnak le. Mikor visszatér hozzám hezitálás nélkül borulok a nyakába és ölelem magamhoz szorosan. Szorosan, de mégis gyengén. Érezheti, hogy bár minden erőmet beleadom, de mégsem vagyok erős. Nem akarom őt elengedni, csak ölelem, ahogy bírom. A kérdésére nem válaszolok azonnal...Majd valamennyire összeszedve magam szólalok meg...
-Csak... csak a karom fáj...-Nem bántott, csak tapizott, ahol csak ért. A karomat viszont nagyon is megszorította. Remélem nem marad nyoma... Ha erről Jace tudomást szerez, akkor bezár örökre a szobámba. A pultos hölgyre nézve csak megrázom a fejem. Most semmit sem kívánok, legszívesebben eltűnnék innen, de nem merek elmozdulni Erick mellől.
-Tudom...tudom... csak én... Sajnálom!..Nem akartam bajt okozni! Én csak téged kerestelek...Én nem tudtam, hogy ez egy ilyen hely. Ne haragudj! Csak tudod Jace...Szóval nagyon összevesztünk és látni akartalak....-A könnyeim nem állnak le, hiába törlöm le azokat.

Ahogy visszatérek hozzá sír és azonnal ölelésre vágyik mire én lehunyom a szemeim és magamhoz ölelve simogatom meg a haját és fújok egyet. Dühös vagyok, hogy nem tudtam előbb itt lenni. Simogatom majd lassan a pulthoz terelem és nem kér semmit de azért intek Amynak, hogy legalább egy narancslevet tegyen oda neki. Figyelem a keét és óvatosan a kezeimbe veszem csuklóját és elhúzom a számat.-Teszünk rá egy kis jeget jó?-pillantok rá sötét szemeimmel majd a pultos felé nézek ismét aki egy kis rongyba azonnal csomagol jeget majd kiadva a pulton teszem Pola kezére.-Tartsd rajta...-mondom csendesen és miután felteszem a kérdésemet szegény magyarázkodni kezd és még jobban sírni. Figyelem majd finoman megérintem az arcát és letörlöm a könnyeit.-Semmi baj törpe. Nem tudhattad...nincs a homlokomra írva, hogy milyen hely ez.-mosolygok rá finoman.-Ne sírj, vigyázok rád.-simogatom meg az arcát és füle mögé tűrök pár tincset.-Mi történt? Min vesztetek össze?-kérdezem ahogy leengedem a kezemet és térdeimre támaszkodva dőlök előre figyelve őt, mit fog válaszolni.

Nem számítottam arra, hogy egy ilyen helyen dolgozik. Erick... Az a srác, aki évekig szinte mindennap átjött hozzánk, akivel nagyokat ökörködtünk, akit imádtam és mindig olyan volt mint egy második bátyus... Na jó egyszer többet éreztem iránta, mint testvéri szeretet, de az csak egy kislányos butaság volt. Az a fiú... az a fiú felnőtt és most ilyen helyen dolgozik...
Mikor a karjaiba zár érzem a biztonságot, sőt tudom, hogy most már nem lesz semmi baj.
Szorosan őt követve ülök le végül a székre, majd kérdésére csak bólintok egyet. Mikor megkapom a jeget szinte suttogva köszönöm meg azt, majd gyengéden a karomra helyezem.
Az érintése nagyon is jól esik. Legszívesebben ismét megölelném őt, de tartok attól, hogy ez nem pont az a hely, ahol örülne neki, ha ilyennek látnák.
-Köszönöm!-Vigyázz rám, ahogy anno is mindig tette mikor a suliban a többi lány elkezdett piszkálni. Ha ő megjelent akkor azonnal elhallgatott mindenki.
-Csak hülyeségeken... Megint felhozta azt, hogy.... hogy miért nincs senkim... Soha nem volt senkim.. Én meg azt hiszem, hogy túl érzékenyen reagáltam rá...És utána már mindenfélét egymás fejéhez vágtunk. Sok mindennel megbántott... És tudom, hogy nem volt szándékos, de mégis úgy éreztem, hogy kicsit ki kell mozdulnom.... és aztán itt kötöttem ki...A mobilom meg otthon hagytam...-A könnyeim közben kezdenek leállni és láthatóan a beszélőkém is megindult. Jobban örülnék, ha négyszemközt lennénk, de nem várhatom el, hogy miattam hagyja itt a munkahelyét.
-Ne haragudj, hogy így rád törtem... Nem akartam zavarni. Csak látni akartalak...

Csendesen figyelem sötét szemeimmel ahogy Pola igyekszik kitárulkozni nekem és kis noszogatás után meg is teszi ezt. Hallgatom amit elmesél nekem és kicsit elhúzom a számat a szavaira, de ahogy beszél kezd felengedni nekem én pedig finoman rá mosolygok nyugtatóan. Gondolkodom. Pola nem maradhat itt, én pedig soha nem kértem ilyet a fiúktól de azt hiszem most az egyszer megengedhetem magamnak, hogy lelépjek a melóról. Szusszanok egyet és le pillantok a kezére majd a sajátomra aztán körbe nézek. Felállok a székről és közelebb lépek hozzá.-Ezen a helyen nem olyan jó maradni...Mi szólnál, ha elmennénk ennék mondjuk egy pizzát, utána mutatok neked egy király helyet. Mit szólsz?-kérdezem ahogy rá pillantok és elmosolyodom irányába. Nem akarok bele folyni a veszekedéseikbe, de attól még megvigasztalhatom Polát.-Semmi baj Pola...örülök, hogy engem kerestél meg.-simogatom meg a haját.-Nah, idd meg a narancslét addig én beszélek a többiekkel, pár perc és jövök vissza.-mondom és lassan ellépve indulok el a tömegben először Kevinhez, majd nem sokkal többiek is megjelennek és körbe beszéljük a dolgot. 7-en vagyunk bent velem együtt szóval a fiúk könnyedén mondják azt, hogy elmehetek de remélhetőleg ha Dongóval találkozok ő is ilyen könnyedén fogja elengedni ezt az estét. Mindegy...vállalom a következményeket Poláért ahogy vállalnám Jacéért is. Nem sokkal visszatérek Polához és fizetek Amynak majd Polára pillantok.-Gyere, hátul megyünk ki.-Ahogy elindul magam előtt terelem és beérve az pihenő szobához pár lány suhan el a szoba nyitott ajtaja előtt, táncosok, kurvák amik szoktak. Át veszem a felsőmet és magamra veszem a dzsekimet. Az ajkaim közé veszek egy cigit majd tovább hajtom Polát a hátsó kijárathoz. Ahogy becsukódik utánam az ajtó rá gyújtok és az autó felé intek.-Remélem a pizza jó lesz..Vagy amit enni szeretnél.-mondom ahogy kifújom a füstöt és az autóhoz lépkedve nyitom ki majd beülök és lehúzom az én ablakomat.-Vagy mondj valami helyet ahova most szívesen elmennél.-pillantok rá elmosolyodva majd ismét a cigibe szívok és kifújom a füstöt az ablakon.

Amikor Erick eltűnt az életünkből nagyon szomorú voltam, ahogyan Jace is, csak ő máshogy. Bár igaz kicsi voltam, de tudtam, hogy kettejük között azért több van szimpla barátságnál. Az én életemben is fontos szerepet töltött be, így mikor betoppant hozzánk, alig hittem a szememnek. Örülök, hogy megint az életünk részévé vált. Bár szeretem Jace, de ő sajnos ritkán viselkedik úgy velem, mint egy igazi bátyus, hisz ő közben a szüleinket is próbálja pótolni. Erick viszont tényleg úgy viselkedik mint „csak” egy tesó.
-Ez jól hangzik. Éhes vagyok nagyon. És milyen helyet?-Kérdezek vissza, bár gondolom nem fogja elmondani, hisz akkor már közölte volna velem.
-Rendben. Köszönöm!-Jól esik a kedvessége, jól esik, hogy végre valaki olyannal beszélhetek, aki szinte mindent tud rólam. Hiennel is sok mindenről beszélek, de Jaceről leginkább Erickkel fogok tudni beszélni. Nem akarom őt kibeszélni, de néha ki kell adni a gőzt. Elveszem a pohár narancslevet, majd egyszerre meg is iszom azt miközben megállás nélkül az embereket figyelem. Most, hogy nincs mellettem kicsit félek, bár bízom benne, hogy a pultos hölgy nem hagyja, hogy bántsanak engem, míg Erick távol van. Szerencsére nem marad el sokáig. Megörülök neki, mikor visszatér és közli, hogy menjünk. Kicsit szégyellem is magam. Nem akartam keresztbe tenni neki. Remélem nem lesz baja belőle. Mikor meglátom a nőket nem kicsit jövök zavarba. Összébb húzom magam és próbálok nem „kukkolni”. Azt hiszem most voltam itt először és utoljára. Nagyon nem nekem való hely ez.
A cigit sose szerettem, kicsit elfintorodom, de nem szólok rá, hisz milyen jogon tenném azt?
-Öhm… Igen jó lesz, egy kis desszerttel utána, bár azt én is csinálhatok, ha szeretnéd.-Mosolyodom el. Vannak gyors desszert receptjeim is, amik hamar elkészülnek, de persze ő dönti el a dolgokat, hisz gondolom ő fog fizetni, amiért megint csak kellemetlenül érzem magam.
-Nekem jó, ha rendelünk egy pizzát és felmegyünk hozzád… vagy milyen helyet szerettél volna megmutatni?-Nem akarok még haza menni, örülnék neki, ha nála aludhatnék, de előbb…
-Oh igen… Tudnál írni egy üzenetet kérlek Jacenek, hogy veled vagyok ne aggódjon?-Hiába bántott meg, ennyit megérdemel. Biztosan aggódik. Tudnia kell, hogy minden rendben van velem.

Beindítom az autót miközben elmondja ő is mit fűz hozzá a terveimhez én pedig hallgatom a halk morgást a kocsiból, majd ismét a cigibe szívok és kifújom a füstöt az ablak felé.-Megrendeljük a pizzát, elviszlek arra a helyre aztán ott megesszük. Oké?-kérdezem ahogy félmosolyt engedek meg felé ahogy rá nézek kicsit felé fordítva az arcomat majd rükvercbe teszem a kocsit és kitolatok vele lassan közben elszívva a cigit teszem a hamutálcában a kocsiban és elindulva a legközelebbi pizzériához hajtok.-Szerintem itt veszek desszertet, késő van már a sütögetéshez.-mosolyodom el ahogy a kicsi pizzériázó parkolójába befordulok majd leállítom a motort és a kérésére előveszem a telefonom majd gyorsan pötyögök Jacenak. Aztán vagy reagál rá vagy nem. Gondolom majd úgy is megkapom a magamét ezért a dologért, de ez Jace és az én ügyem lesz. Ha bejön velem akkor be jön velem de igazából gyorsan lerendezem a pizzarendelést, persze hagyom őt választani de mivel már amúgy is éjszaka van és mindjárt éjfél ezért hamar elkészülnek a két pizzával meg a kért desszertekkel. Ahogy megvagyunk fizetek aztán vissza ülve a kocsiba bízom rá a kajákat aztán, elindulok ki a városból. Legalább egy félórát autózunk fel egyenesen Bronx határához ahol már Manhattan fogadna minket. Megállva a táblánál húzódok le az aszfaltról a kavicsos rétegre az út mellet. A motort leállítom és a világítás is lekapcsol így csak az útra világító lámpák maradnak. Biccentek, hogy szálljon ki és én is kiszállok majd az autó elé sétálva a velünk szembe kirajzolódó látványt nézem. Egész Bronx előttünk térdel.-Ide szoktam jönni, ha dühös, bizonytalan, szomorú vagy bármi bajom van.-mondom csendben megjegyezve.-Ezt akartam megmutatni...Ez egy megnyugtató hely. Itt üvölthetsz, beszélhetsz, sírhatsz vagy bármi. Senki nem fog megzavarni.-mondom miközben figyelem a város fényeit és ismét elő veszek egy cigit majd újra rágyújtok.-Szeret téged..-mosolygok felé ahogy rá pillantok.

-Az jó lesz!-Nagyon is érdekel, hogy mi lehet az a hely, amit meg szeretne mutatni nekem. Mondjuk ilyen későn nem hiszem, hogy sok minden nyitva van még. Bár ki tudja… Lehet jóban van az őrrel, és beenged majd minket. Nem szeretnék egyedül maradni az autóban, így vele megyek. Legalább megnézem magamnak, hogy milyen desszertek vannak. A Pizza szinte mindegy milyen, csak ne csípjen.
Nem mondok semmit, csak csendben várakozom a pizzákra. Kissé kellemetlenül érzem magam. Nem akartam őt kihasználni ilyen téren. De mondjuk tény mikor eljöttem otthonról nem gondoltam volna, hogy nála kötök ki. Ahogy elkészül az élet vissza is ülünk a kocsiba. Ölembe veszem a pizzás dobozt, desszerteket, majd érdeklődve figyelem az utat. Nagyon is érdekel, hogy hova vihet engem. Először hirtelen arra gondolok, hogy haza visz, de mikor lekanyarodik az útról, megnyugszom.
Egy mosoly kúszik arcomra ahogy elnézek a távolba. Gyönyörű innen messziről figyelni a várost. Sose láttam még ezt az oldalát. Erickre pillantok, aki őszintén megosztja velem az egyik szokását. Nah akármennyire keménynek is próbál mutatkozni azért néha ő is elgyengül, elfárad.
-Megértelek, hogy sokszor járz ide. Csodálatos egy hely. Még sose láttam a várost így, de nagyon tetszik!-Szélesedik ki mosolyom. Tényleg nem lehet betelni a látvánnyal. Csak a szavai zökkentenek ki, amitől arcom ismét komollyá válik.
-Igen tudom…-Ebben sosem kételkedtem. Tudom, hogy szeret, hogy aggódik értem, hogy miattam mondott le az álmáról. Ezzel mind képben vagyok és hálás is vagyok érte. Sokszor nem hozom szóvá, ha megbánt, vagy felmérgel, csak legyintek egyet, de sajnos én is telítődöm és azt hiszem ez is egy olyan este volt.
-Ahogyan téged is!-Mosolyodom el halványan, majd szinte suttogva folytatom.
-Sose hagyd magára őt!-Nagy szüksége lesz rá, ha majd én már nem leszek mellette. Ott kell lennie Ericknek, hogy semmi ostobaságot ne csináljon magával Jace. Talán vele könnyebb lesz feldolgoznia a halálom.

Elmosolyodom Pola szavain mikor azt mondja fontos vagyok Jacenak. Nekem is fontos. Szerettem őt, szeretem most is. Bár furcsa erre a kettőnk között zajló dologra gondolni igazából. Szusszanok egyet és zsebeimbe csúsztatom kezeim ahogy élvezem kicsit azt a finom szellőt ami elér minket és a város elé szalad. -Nem szeretném magára hagyni, hiszen most se tudtuk egymást elhagyni...-nevetek csendesen hiszen ismét vissza találtunk egymáshoz. Sok minden voltunk egymásnak de az ami igazából lenni akartunk azt nem mondtuk meg soha egymásnak.-Ez egy tiszta hely. Megnyugtatja a világodat. Rá jössz, hogy bizonyos dolgok amiket nap mint nap csinálsz mennyivel értékesebbek. Pl. Mikor káromkodva üvöltöztem itt rá jöttem, hogy a "bassza meg" milyen király szó is.-vigyorodom el ahogy a fényeket figyelem majd Pola felé pillantok.-Persze nem káromkodásra biztatlak de attól még néha muszáj kiengedni amit ki kell.-morogva nyújtózok egyet majd neki döntöm csípőmet az autóm motorház tetejének majd felnyitom az egyik pizzás dobozt és kiveszek egy szeletet.-Mik a terveid suli után?-kérdezem hiszen más hirtelen nem jut eszembe. Meg nem is tudtam vele egy ideje beszélgetni mélyebben és minden féle dolgokról. Most pedig van időnk mint a tenger és bármiről mesélhet nekem. És én is mesélhetek neki bizonyos keretek között.

-A bassza meg? Az tényleg jó szó. És még nem is olyan csúnya szó.-Mosolyofom el én is. Azt hiszem én is sokszor fogok ide jönni, majd visszafelé meg kell jegyeznem az utat, vagy majd kikeresem otthon a térképem.
-Azt hiszem az a kis sírás jót tett nekem, bár tény először azt hittem, hogy a fickó miatt volt, de lehet, hogy az csak az utolsó csepp volt a pohárban. Nem is tudom hogy tudsz ennyi rémséges ember között dolgozni.-És most nem a kollégáira gondolok, hanem inkább a vendégekre. Egyik lány helyében sem lennék, de tudom, hogy sokaknak nincs más választása.
A pizzából én is veszek egy szeletet és majdnem félre is nyelem a falatot mikor felteszi a kérdést. Tény, hogy nincs benne semmi extra, de váratlanul ért.. És azt hiszem abban reménykedtem, hogy Jace már elárulta az állapotomat. De lehet, hogy ő sem akart ezzel indítani rögtön.
-Öhm… Nos Jace nagyon is szeretne egyetemre küldeni, de én meg cukrász szeretnék lenni. Már egy csomó tervem van arra, hogy milyen lenne a cukrászdám és azt hiszem Jace is kezd vele megbarátkozni. Mondjuk a kísérletezgetéseimet nem mindig szívleli. Ezért is kezdtem el dolgozni.. Hogy legalább a saját költségeimet magam álljam és elkezdjek félretenni az üzletre.-Vagy éppen a temetésemre. Bár sejtem, hogy erre Jace is gondolt már és biztos felkészült rá, akármennyire nem akarja, hogy itt hagyjam őt.
-És te? Neked vannak terveid? Vagy jól érzed most ott magad?-Bökök a város felé utalva a munkahelyére. Nem ítélem el érte. Ha neki ez a jó, akkor inkább örülök neki, hogy olyat csinál, amit szeret.

-A csúnya szavak használata néha sokkal jobb min amennyire el lehet képzelni. A stressznek ez a formája a legjobb szerintem.-rántok vállat ahogy rágcsálom a pizzámat és a semmit figyelem magunk előtt meg a város halk zaját és a fényeket. A megjegyzésére kicsit elmosolyodom és leteszem a pizzát ahogy lenyelem a falatot és felé pillantok majd vissza a városra.-Már egy ideje ezt csinálom és sokat köszönhetek a munkaadómnak szóval a minimum, hogy megvédem a lányokat és a clubot.-szusszanok egyet ahogy végig gondolom a dolgokat. Túl sok minden van ennek a mélyén, hogy tudjam az életemmel tartozok Dongónak és a bandának. Az Arénának...Szóval akármik is történnek itt mi vágyunk mindenre.-Ahogy bánt veled azt egyik lány felé se engedjük meg...Az ilyen patkányok vagy meglesznek verve hátul vagy megússzák egy kidobással és fenyegetéssel...-azt nem részletezem, hogy mi mindent teszünk még egyes emberekkel akik nem valók közénk. Pola világához az én világom nagyon is brutális és rémisztő lenne. Lehet nehezen viselné az egészet ha tudná az igazságot. Figyelem ahogy félre nyer és kissé meglepődik a kérdésemen. valamit közösen titkol a bátyjával de még nem sikerült elmondani egyiküknek sem...nem kérdezek ha valamelyik egyszer elárulja végig fogom hallgatni őket. Ahogy az álmairól mesél elmosolyodom és ismét kezembe veszem a pizzámat majd lassan megeszem. Ahogy lenyelem a falatot felé nézek és az üdítőt amit még kaptunk kibontom.-Nem baj, ha egy üvegből iszunk, pohár nincs a kocsimban.-jegyzem meg és ha nem zavarja iszok pár kortyot.-Szerintem...-csavarom rá a kupakot az üvegre.-Legyél cukrász. Az szeretnél lenni és ennyi. Az a te álmod, szóval érd el és én támogatlak benne.-mosolygok felé ahogy figyelem majd a kérdésre elgondolkodom és ismét a városra nézek.-Igazából, gimi után sokáig rappelni szerettem volna, de jól érzem magam a clubban is a srácokkal. Elvagyunk jó a fizetés, dolgozunk és valahol itt érezzük önmagunkat.-gondolom végig. Nem részletezem, hogy még milyen munkákat csinálok és mi minden történik pluszba mert az már...az a valódi arcom és világom.

-Nos melletted biztonságban érezhetik magukat. Szerencsések azok a lányok, hogy te is a csapat része vagy és jó, hogy azért odafigyeltek erre. Olyan sok rémisztő történetet lehet hallani különböző klubokról, ahol a lányokat bedrogoztatják, majd elviszik és megerőszakolják őket… Nem is értem mi ütött a világba, vagyis inkább az emberiségbe.-És sajnos egyre több ilyen szörnyűséget hallani.
-Oh nem, csak nyugodtan. Bár azt mondják, ha két ember egy üvegből iszik az olyan, mintha csókolóztak volna.-Mondom komolyan, majd csak felnevetek. Engem az ilyen nem zavar. Tudom, hogy nem fog beleköpni vagy valami. Jól esnek a szavai és azt is tudom, hogy Jace sem fog kitagadni, ha végül tényleg cukrásznak megyek.
-Ez kedves tőled és igen igyekszem követni az álmaimat. Van egy olyan érzésem, hogy Jace is beadja majd a derekát és támogatni fog engem. Tudom miért akarja, hogy egyetemre menjek, de azt is tudom, hogy ő i csak azt szeretné, hogy boldog legyek… Az egyetemen meg nem biztos, hogy az leszek.-Rántom meg a vállam, mondjuk tény még nem nagyon gondolkoztam el azon, hogy a cukrászaton kívül még mi érdekelne. Egyszerűen nem is tudok más elképzelni magamnak.
-Rappelni? Tényleg! Reppelsz nekem valamit?-Nézek rá csillogó szemekkel.
-Amúgy örülök neki, hogy jól érzed magad a jelenlegi helyeden. Ez a lényeg igazából.-Ha nem sikerült még meggyőznöm a rappelésről, akkor még egy kicsit nyaggatom őt és még a nagy boci szemeimet is előveszem.

-Becsüljük a munkájukat és nem úgy kezeljük őket ahogy a legtöbb helyen. A főnököm...tudja milyen az mikor kilátástalan a helyzeted és esélytelen vagy a világgal szemben. Lehet, hogy kicsit furcsa dolgokkal de segít az embereken.-mondom ahogy megdörzsölöm az arcomat. A szavaira elmosolyodom majd kortyolok párat az üvegből.-Akkor hivatalosan lesmároltalak.-jegyzem meg ahogy az üvegre vissza csavarom a kupakot. Hallgatom amit mond és finoman mosolygok.-Azért az egyetemen is lehet jó élményeket szerezni. Persze nem rá beszélni akarlak de ha én jó tanuló lettem volna lehet kipróbáltam volna az egyetemi életet. Biztos, hogy sokáig nem marattam volna meg csak úgy...viccből, hogy mégis milyen lehet.-gondolom végig a dolgot aztán ahogy a rappelésre kér kicsit elnevetem magam.-Hát nem tudom Pola...egyáltalán nem olyan dalokat rappelak amik a te lelkivilágodnak nagyon jól esnek.-jegyzem meg homlok ráncolva ahogy magam elé figyelek majd lassan elő veszem újra a cigis dobozom abból pedig egy szál cigit aztán rá gyújtok.-Köszi, nem igazán cserélném le semmire sem.-gondolom végig ahogy kifújom a füstöt magamból. Ahogy még kérlelni kezd, hogy rappeljek neki valamit szusszanok egyet és olyan "lehetetlen vagy" nézéssel fordítom felé a fejem.-Oké, de én szóltam.-mondjuk egy egész enyhe szám jut eszembe szóval felállok és WHY című számba kezdek bele mert egy ideje ezzel a számmal való érzések gyötörnek, meg ez legalább nem olyan hosszú mint amiket írok néha. A kezem néha bele mozdul ahogy mondom a rímeket egymás után és néha van egy pillanat mikor a cigibe is bele tudok szívni és miközben mondom a rímeket úgy távozik belőlem a füst. Ahogy vége a számnak lassan elhalkulok és egy utolsót szívok a cigiből majd elnyomom és a motor háztetőre teszem a csikket mert nem vagyok mocskos szemetelő.

-Ilyen jó csókot még sosem kaptam.-Nevetem el magam. Mondjuk sajnos tényleg így van. Még sose tapasztalhattam meg, hogy milyen is egy csók… és talán nem is fogom már…. De erről neki nem kell tudnia, ahogyan Jacenek sem, mert akkor állandóan ezzel piszkálna.
-Lehet, vagyis biztos, hogy jó buli lehet. Nem is kérdőjelezem meg ezt. Csak egyszerűen engem a cukrászat érdekel. Sokat gondolkoztam már ezen és akkor érzem a legjobban magam, mikor sütök. Akkor miért kellene erőltetnem mást? Csak azért, hogy Jace büszkébb lehessen rám? Azért mert cukrász leszek nem jelenti azt, hogy ostoba is leszek.-Talán ez zavarja Jacet, hogy nem az agyamat használom ki vele. Pedig azért nem egy könnyű meló ez sem.
-Jaaaj már. Nem kell ennyire félteni engem. Nem vagyok porcelánból. Erősebb vagyok annál, mint ahogy azt gondolod. Különben is hallgattam már rap zenéket. Maximum csak elmondom majd, hogy nem tetszett a szövege, de nem fogok tőle sírva fakadni, vagy megharagudni rád.- Nagyon utálom mikor ennyire törékeny lelkűnek gondolnak az emberek. Tény nem szeretem az erőszakot és hasonló dolgokat, de nem fogok összezuhanni, ha végighallgatok egy rap számot.
Csillogó szemekkel pillantok rá és hallgatom végig a dalt, amit elrappel. Örülök neki, hogy megmutat magából valamit. A végén egy nagy tapsot is kap tőlem, majd egy puszit az arcára.
-Ez nagyon jó volt. Nagyon ügyes vagy és köszönöm, hogy megmutattad nekem. Remélem egyszer sikerül ezzel is foglalkoznod. Jól áll neked és tényleg jó hangod van. Nem is tudtam ezt. Kiskoromban nem igen énekeltél ugye?-Vagy legalább is nem rémlik nekem az, hogy hallottam volna a hangját.

Megdicsér én meg mosolyogva hallgatom a szavait majd szusszanok egyet.-Néha rappeltem kisebb koromban is de akkor általában csak Joey faszfej haverom társaságában. Biztos ti is értékeltétek volna Jaceval de valamiért soha nem vitt rá a lélek, hogy menőzzek a "rímes" tudásommal. Akkor még nem az az Erick voltam akinek jól állt ez a stílus.-rántok vállat majd majd hallgatom a szavait és veszek egy újabb szelet pizzát.-Hát akkor legyél cukrász. A te jövőd, a te életed és úgy éled ahogy igazából akarod. Ebbe se Jace, se én senki soha nem szólhat bele te mitől leszel boldog és kész.-harapok a pizzába és fontoltan nézve magam elé rágom a kaját.-Mindenki a maga módján okos. Egy diplomata is lehet gerinctelen patkány, és egy cukrász meg lehet művelt jó ember. Minden tőlünk függ. Én egy rémisztő verőember vagyok aki olykor kegyetlenül halálra tudna verni bizonyos embereket de veled meg kedves vagyok.-nevetek halkan ahogy megeszem a pizzát.-Nem is gondolom, hogy porcelánból vagy. Kemény csaj vagy. Bárkit leversz tudom én.-vigyorogva pillantok felé majd megmasszírozom a tarkómat kicsit fáradtan. Nézem a várost a fényeket, a hideg szelet élvezem ami elér minket és gondolkodom. -Jobban vagy?-kérdezem ahogy rá pillantok szemem sarkából és figyelem egy kicist majd vissza nézek a városra.

-Sajnálom, mármint azt, hogy anno nem mutattad meg nekünk ezt az oldalad. Amint már mondtam nem foglak elítélni azért, amit csinálsz. Tény nem a kedvencem a rap, bár vannak olyan számok, amiket többször is meghallgatok, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok kíváncsi arra, amit csinálsz. Tudod, hogy mindig is olyan voltál nekem mint egy második bátyus!-De azt gondoltam, hogy ezt mindig is tudta. Ezért is volt olyan nehéz az, mikor eltűnt az életünkből. De az már elmúlt, nem is szabad rá gondolni, hisz most megint itt van.
-Jó azért mindenkit biztos nem. Téged sem tudnálak. Pedig amúgy külsőre nem is nézel ki úgy, mint egy erőberő. De gondolom, ha nem lennél az, akkor most nem ott dolgoznál. De amúgy először tényleg nem ismertelek fel. Nagyon megváltoztál külsőre. És félre ne érts, ezt nem negatívként mondom. Nekem semmi baj a tetoválásokkal, sőt lehet egyszer majd nekem is lesz.-Sokat gondolkoztam már rajta, ha végre kimondják a dokik a varázsszót, akkor valamit magamra tetováltatok a győzelem jelképeként.
Egy szelet pizzát azért én is megettem, de többet nem is nagyon kívánok. Lassan inkább már aludni mennék, de nem haza.
-Igen, jobban. Bár kicsit kezdek fázni.-Pillantok rá, miközben kicsit összébb húzom magam.
-Lassan azt hiszem mehetnénk, ha nem gond.-Nem akarok még nagyobb teher lenni a számára, így igazából nem szeretném helyette eldönteni, hogy mit is csináljunk.
-Jól esett ez a kimozdulás és a beszélgetés. Remélem a jövőben többször lesz ilyenre lehetőségünk.-

-Nem is ezt állítottam, hogy biztos negatív gondolataid vannak rólam vagy arról amiről énekelek vagy ilyesmi. Egyszerűen csak nem éreztem azt, hogy nagyon mutogatnom kéne az ilyesmire való hajlamaim.-rántok vállat ahogy kezeimet zsebeimben tartom majd ásítok egyet pislogva párat.-Tudom, én szinte tesókat kaptam Jace által.-nevetek csendesen ahogy felnézek a városra majd lehunyom a szemeim.-Ugyan Pola. Tök mindegy mekkora vagy vannak olyan helyzetek vagy olyan harc művészetek amiben nem az számít milyen méreteid vannak. Szóval ha nagyon akarnád és olyat tanulnánk mind a ketten egy lágyan bökésből a nyakon megölhetnénk egy csomó embert.-rántok vállat. Nem mintha nekem annyira szükségem lenne ilyesmire. Elvagyok magamban is és a kis zug haverommal akit mindig a nem túl szimpatikus úriemberek fejéhez szoktam nyomni ha valaki Dongónak szeretne keresztbe tenni. Ahogy azt mondja kezd fázni rá nézek.-Akkor haza viszlek magamhoz aludj ott. Én még kicsit vissza kell, hogy menjek a clubba.-pakolom össze a pizzákat és beteszem a kocsi hátsó ülésére. A lakásomban aludhat egyet de mivel én a nappali alváshoz vagyok nagy részt szokva és amúgy sincs kedvem még plusz munka napot felvenni vagy ilyesmi inkább csak ezt a pár órát bocsássák el nekem a fiúk.-Én is örültem Pola, hogy engem kerestél meg inkább.-mosolygok rá finoman majd lassan beülök vele a kocsiba és elindulok vissza a város sűrűjébe vele.Ahogy beérek kicsit lassítva döcögve vezetek el a lakásomhoz és parkolok le majd állítom le a kocsim és kiszállva megyek az ajtóhoz és beengedve vezetem fel a lakásomhoz. Beengedem majd gyorsan körbe vezetem őt.-Ez a konyhám a hűtőben van kaja még ha éhes leszel meg itt a pizza is. A fürdő a folyosó végén mellette az én szobám. Ha akarsz aludhatsz a szobámban én a kanapét kihúzom majd magamnak és alszok ott. De most sajnos vissza kell mennem dolgozni kicsit Pola. De reggel eskü csinálok neked kávét oké?-mondom ahogy finoman mosolygok rá.-A kulcsot itt hagyom a konyhában szóval nyugodtan tudsz mozgolódni ha akarsz.-mondom ahogy figyelem hogy ismerkedik a lakásommal és várok kicsit, hogyha esetleg van valami kérdése nyugodtan felteheti nekem.

Azt hiszem ideje lesz kicsit pihennem. Hosszú volt a mai nap é talán holnapra Jace és én is kipihenjük azt a veszekedést és értelmesen meg tudjuk beszélni a dolgokat. Nem akarok vele veszekedni. Ő a testvérem, akit imádok, de néha olyan bosszantó tud lenni, hogy megőrülök. De tudom, hogy én sem vagyok tökéletes. Sőőőt.
-Ennek nagyon örülnék és természetesen megértem. Bocsi, hogy csak úgy rád törtem. Biztosan nem hiányzott ez neked. Majd valahogy meghálálom neked.-Mosolyodom el, majd azért elsőként adok neki egy nagy cuppanos puszit az arcára.
-Jace nagyon szerencsés.-Kacsintok rá, majd segítek neki összepakolni és végül beülök az autóba. Nem sokkal később már el is indulunk. Érzem ahogy egyre jobban eluralkodik rajtam a fáradtság, de nem hagyom magam.
Érdeklődve sétálok be a lakásába. Először egy mosoly kúszik az arcomra. Valami ilyesmit tudtam neki elképzelni. Ez teljesen ő.
-Szép az otthonod. El sem tudnád titkolni, hogy te laksz itt.-Ahogy megemlíti a kanapét szemügyre veszem azt. Nah majd én előkészítem neki. Ez a legkevesebb azért, hogy rám szánt egy csomó időt.
-Rendben, de nyugodtan elviheted. Nem igen szeretnék elmászkálni. Öhm esetleg egy törölközőt kérhetek, meg valami pólót, amiben aludhatok?-Lehet vennék egy gyors zuhanyt alvás előtt.
-És én fogom csinálni a reggelit. Neked pihenned kell majd. Hisz az egész éjszakát átdolgozod. Szóval megtiltom, hogy csinálj nekem kávét. -Mondom neki komolyan, majd csak felnevetek.
-Nyugi megleszek.-Azzal odasétálok hozzá és szorosan megölelem őt.
-Vigyázz magadra!-