Sose szerettem a könyvtárba járni, mindig olyan furán bámul a könyvtáros és sose tetszik neki, hogy átlépem a megszabott határt a könyvkivételbe, de hát ha egyszer nem elég nekem hét könyv, ami a pszichológiával foglalkozik. Mindig a tanáromat szoktam megkérni, hogy írjon már egy kérvényt, hogy a tanulmányaim miatt engedjék meg, hogy többet hozzak ki a megengedettnél. - Szép napot. Én... - kezdek bele, de még csak be sem engedi fejezni a mondatomat, csak nyújtja a kezét és csúnyán néz rám. - Add a papírt. - mondja, én pedig odaadom neki a kérvényt, majd aláírja és nem is foglalkozik velem tovább. Én azt hittem az elején, hogy kedves lesz, mindenkire olyan szépen mosolyog, de tévedtem. Nyúlnak néz ki, de valójában egy sárkány, egy nagyon gonosz sárkány. Na mindegy. Elindulok a könyvek felé, de látom, hogy az egyik lány nagyon ül valami felett és pont úgy néz ki, mint aki azt sem vágja, hogy miért van itt. Nem megyek oda, biztosan fog neki valaki segíteni, hiszen az ilyen szép lányok segítségére mindenki siet. Percekkel később pedig már a tizedik könyvet veszem már le a polcról, mikor elindulok az asztalok felé. Nem sokkal messzebb le az előbb látott lánytól, aki még mindig ott ült és nézett ki a fejéből. Végül felemelkedem és elindulok felé, majd megállok mellette. Szerettem másokon segíteni és talán éppen ezért is választottam a pszichológiát és nem tudom milyen inditatásból jött a szexuálpszichológia, de végül is. Tudom, hogy majd megerőszakolt nőkkel kell beszélnem és olyanokkal, akik valamilyen problémával küzdenek, de engem érdekeltek ezek a témák. Nem voltam ítélkező és sosem néztem le senkit, mert problémákkal küzd, mindenkinek megvannak a saját démonjai, nekem is. - Szia, Jace vagyok. - mondom neki mosolyogva, majd gyorsan be is mutatkozom és a papírjaira nézek. - Látom, hogy elakadtál, ha gondolod, akkor szívesen segítek neked. - igazából csak tőle függ, ha visszautasítja a segítséget, akkor elmegyek. Nem akarom magamat senkire sem erőltetni és pláne nem akarok zaklatni őt.
Kezdőlap
- 
