Az éjszaka hideg még, de már hamar itt hajnal én pedig ennek roppantul örülök. Az enyhe vérszag még benne van az orromba, de a konténerben még mindig orrfacsaró a bűz. Utálom ezt a részét de vannak helyzetek mikor Dongó megköveteli, én és Jeki legyünk példamutatásának eszközei. Ez most nem egy nyilvános aréna kivégzés volt. Ez sokkal inkább annak lesz példamutatás, akinek majd a hullát elvisszük. Jeki kocsija csomagtartóját felnyitva találjuk ahogy a konténer mellett elcipeljük a hullát, illetve már amit meghagytunk belőle. Én fáradt vagyok és nyűgös és már a tököm ki van az egésszel de Jeki...mint akit újra avanzsáltak anno mikor Arénába kerültünk. Betesszük a zsákot megemelve egy egyszerű mozdulattal majd lecsukva szusszanok és döntöm csípőmet a kocsinak, Jeki pedig követi példám mellém telepszik. Mindketten cigiért kutatunk de ő gyorsabb és megkínál eggyel a sajátjából én pedig elfogadom majd a tüzet is ami apró fényként villan meg arcomat megvilágítva majd társamét akinek még enyhe vérfoltok is vannak az arcán. Valószínűleg én is így nézhetek ki mert akármennyire utálom néha kiveszem bőven a részemet a dologban. Nem azért mert élvezném annyira mint Jeki akiről köztudott, egy beteg állat hanem...Dongó. A mi anyánk akiért bármire képesek vagyunk és ez alól én sem vagyok kivétel. A lojalitás, hűség és az ő örökös védelme. Ez a mi eskünk. legalábbis számomra ez örökre megmarad ha élek vagy halok. Jeki is tudja ezt de őt nem csak ez köti Dongóhoz. Talán nekem se tudná igazán leírni mi az amit még igazán érez de én sem és pont ezért vagyunk egymás tökéletes ellentétei mégis elválaszthatatlan társak és barátok. Bele szívva a cigibe engedem ki a füstöt a testemből és a csillagtalan égre felnézve gondolkodom el ismét mennyire is elfajultunk már jóval és hol is vagyunk mi most. Aztán a most is zajos világító várost nézem mikor Jeki megtöri a csendet. Olyan mint a belső hang a fejemben csak van teste és létezik mégis ismeri a gondolataim.-Ma se voltál a toppon Albi fiú.-nem látom az arcát de hallva azokat a nyálzó hangokat most is a fogai közötti réseket piszkálja a nyelvével meg persze az ajkán a heget amit az aréna párbaj alkalmával még Daniel okozott neki. Majdnem megölte és talán akkor helyesen tettük volna ha hagyjuk Jekinek... -Ne nevezz Albi fiúnak. Tudod, hogy utálom de most pont azért csinálod, hogy hergelj. Szóval most eljutunk odáig, hogy abba hagyod vagy bedoblak a vízbe és itt hagylak megfagyni vagy meghalni...-morgom ahogy a cigibe szívok ő pedig halkan elneveti magát.-Megint keménykedsz velem pedig tudod, hogy te maradnál alul tesó.-finoman vállba boxol én pedig felé nézek a sötétben látva erő teljesen fekete szemeit amik enyhén villognak mint a macskáknak majd a féloldalas mosolyt. Valahol igaza van. Jeki nem ismer se embert se istent ha küzdelemről van szó. nem hisz semmiben és nincs veszteni valója azok pedig rohadt veszélyes emberek. Egy titka van de az nekem is a gyengém...Elmosolyodom féloldalasan ahogy figyelem majd ismét a város felé nézek.-Meddig fogod halogatni a dolgot?-kérdezi arra célozva mit is érzek már az Arénában és Dongó felé.-Hogy elmondjam bizonytalanná váltam és ezért engedjen szabadon?-nevetek a kissé röhejes mondaton de valahogy így hangzana.-Igen. Ha ezt érzed. Halj meg tiszta lelkiismerettel vagy te se vagy jobb mint bármelyik fattyas féreg aki azon a poros dobogón lett főbe lőve.-morogja és ismét a cigibe szív én pedig felé nézek. Szeretném az ellentétét mondani de nem lehet. Igaza van. Jeki ilyen téren sose hazudik és nincsenek előre törő céljai csak azt a maradék kis tisztességet is sajátjaival szembe neveli és erősíti. Én lennék a példamutatás eszköze ha így nevezzük, de erre még nem kerül sor. Legalábbis nem most.-Egyenlőre...semmi közöd hozzá tesó. Vigyél haza tetoválni megyek 11-re.-mondom ahogy eldobom a csikket ő pedig tudja én ezzel lezártam a beszélgetést. A kocsiba ruhát cserélünk, majd lemossuk magunkról a halovány vérfoltokat aztán Jeki végre elindítja a volkswagent.
Nagyon sok kávét és energia italt leküldtem azután a 3 óra alvás után. Zuhanyoztam egyet, a ruháimat amiket használtam leginkább elégettem az épület mellett élő csöves hordójában aztán elmentem egy futásra ahogy általában a szomszédoknak előadom, hogy rendes sportos, tetovált köcsög vagyok. Reggeliztem egyet majd felvettem egy fekete farmert a bakancsom és egy fehér atléta pólót leginkább, hogy a karomon még szabadon megmaradt területet hamar megtalálják a szalonban. Egy dzsekit választottam magamra aztán megigazítva az elfeküdt hajamat indultam el. Korán volt legalább volt még egy óra a tetoválásomig de úgyis a szigetre kell mennem szóval kényelmesen vezetve valóban van egy óra mire oda érek, közben egy reggeli meg a kávék és az energia italok. A subarum feszítve a többi autó között húzott velem végig az utcán. Kihasználom az úgy mond "szabad napokat" de általában mindig tetoválni vagy a stúdióban vagyok. De a legtöbb időmet a bárban vagy az Arénában töltöm. Bár nem mintha máshol kéne lennem. Nem igen értek ezen kívül máshoz. Bár a gondolat néha mai napig dühít, hogy tényleg csak ennyire futja Erick? Bár az amire futotta az nem semmi de te mégis utálod magadat miatta. Leparkolva pár sarokra a szalontól zárom le a kocsimat majd kidobva az energia ital dobozát gyújtok rá egy cigire és míg oda sétálok pontban az időpontra elszívom. Az ajtóban lévő kukánál elnyomom majd bele dobom. Belépve egyenlőre mást varrnak, köszönök majd szólnak, hogy a tetoválóm azonnal fogad. Csak intek, hogy semmi gond nem sietek és tudok várni. Örülök, hogy most csak várnom kell. Ledobom a dzsekimet a fogasra majd a bőr kanapéra leülve túrok saját hajamba majd kicsit elengedve végre saját magam nyugtázom, hogy ide értem és legalább nem rám kell várni.
Szeretem a reggelt, ilyenkor vagyok igazán formában. Általában könnyen felkelek és éhgyomorra edzek egy kiadósat, majd fürdés és valami reggeli. Azt hiszem öregszem. Pár éve még hajnalig ébren voltam és délután kettőig aludtam, mindennap. De ezek az évek elszálltak és már csak a tükörképem emlékeztet rájuk, ugyanis ő még mindig olyan jól néz ki, mint pár éve. Ha nem jobban... A reggeli edzések megtették a hatásukat, igaz régebben is jártam edzeni, de most jobban odafigyelek és nem is bliccelem el. Ma már van egy reggeli rutinom, amit szeretek és szívesen csinálok, ráadásul Morci, a macskám segít emlékeztetni, hogy nem vagyok tök egyedül. Kicsi ez a garzon, de elférne benne még egy ember hosszú távon is. Persze bárkit fölcsalok egy egy éjszakára, de jó lenne már egyszer úgy hazaérni, hogy valaki vár. Igen, gyakran töprengek ilyesmin macskaalom takarítás közben. Megetetem doromboló élettársamat, majd fürdés után a szekrényemhez lépek, hogy felöltözzek. Elég elnyűtt benne már minden. De ez van asrácoktól nem kérhetek többet az edzésért, a kuncsaftjainkat sem lehet megfejni az éneklést meg vagy kifizetik vagy nem. Egy büszkeségem van a mocis bőrszerkóm. Éveket spóroltám rá és a kicsikére, aki odalenn vár a garázsban. Ők az én kicsikéim. Végül egy szakadt fekete farmer és egy mintás fehér póló kombó mellett döntök, tornacsukával és a bőrdzsekimmel. A hajam laza kontyban a fejem tetején, cicus uraság az ölemben és így indulunk el a mi kis koszfészkünkből. Mary néni persze azonnal a folyosón terem és ádázan les. Persze úgy tűnhet, mint egy aranyos, kekszet osztogató idős hölgy, de közel sem az. Az álcázás nagymestere az öreglány. Mindenkiről van nem egy, de sok szaftos pletykája, aki a házban lakik. Régen ki nem állhattam, mert állandóan leskelődik és folyton azt kémlelte, vajon megint részegen esek-e haza. De amióta rájöttem, hogy egy üveg whiskyvel lefizethető és kiadja a titkait, azóta egész jóban vagyunk. Így tudtam meg, hogy a másik szárnyból egy bácsi kukkol, miközben fürdök. Azóta minden fürdés közben integetek az ablaka felé és ha találkozunk megjegyzem, hogy milyen szép is a kilátás. Ilyenkor vagy elpirul, vagy ha van benne már egy kis pálinka akkor megjegyzi hogy "Szép szép, csak olyan egysíkú. Lehetne valami izgalmasabb is..." és megnyalja azt a ráncos ajkát. Na ilyenkor kiráz a hideg. Na de mindegy. Köszönök szépen Marynek, majd lesétálok a szűk és ablaktalan lépcsőházban. Amennyire tudják rendben tartják, de azért az lerí róla, hogy ez egy putri, hiába minden takarítás. Az udvaron szabadon engedem Morcit és a garázsomba megyek, ahol letakarva vár minden vagyonom. Az én drága suzuki v strom-om, fényes fekete kiadásban. Oké, nem a legjobb motor és nem is a legdrágább, de 4 évnyi nélkülözés eredménye, szóval nekem ő a minden. Ezt Morci is tudja és nem is képes megbocsátani. De őt egyszer úgyis elüti egy autó, vagy befogadja egy néni. De az én kicsikém örökké az enyém marad. Ebben a tudatban száguldok vele végig az utcákon. Iádom, ahogy suhan, hogy csendes de erős. Fantasztikus érzés, ilyenkor érzem magam igazán szabadnak. Persze késve érkezek meg a szalonhoz, mint mindig, de Charlie bácsi ezt már belekalkulálja a dolgokba, így az első vendég fél 10-re érkezik. Az udvarban leparkolom a gyönygsezemet, majd szokásos eleganciámmal becsapom az ajtót és hangosan trillázva énekelek egy jó reggeltet. - Tudod, hogy bírlak Hayde, de rről már leszokhatnál - battyog felém az alacsony és nagyon kövér kopaszodó Charlie és arcon csókoljuk egymást. - Hát hogyne Charlie bácsi, majd holnaptól - vigyorgok rá és kitolom a fenekem, hogy rásózzon egyet. Nem kell fintorogni, ez is része a reggeli rituálénak. Előkészítem a terepet, megnézem hány előjegyzés van, aztán meg is érkezik az első vendég. Ebben is egyre jobb vagyok, hogy már tudok dumálni velük. Régebben nagyon idegesítettek, de még most is akad néhány akitől felforr az agyvizem. A legrosszabbak akik panaszkodnak, hogy fáj, de ez hála az égnek, azért ritka. Elbúcsúzom az első vendégtől és rendbe rakom a cuccokat. Eldobom a használt tűket, majd felnézek és szólítom a következő klienst. - Erick? - nézek körbe és ha megérkezik egy udvarias mosollyal kérdezem meg, hogy miben segíthetek.
A legtöbb tetováló bent van, én pedig nézem ahogy szorgalmasan dolgoznak. Kellemes hely ez a szalon egy párszor már csináltattam itt is tetoválást de szeretem váltogatni a helyszíneket. Szeretek több munkát is magamon hordani és nem sajnálok rá pénzt kiadni. Egy tetoválás legyen igényes és mindent lássak benne amit szeretnék. Még varrnak előttem így jól el vagyok az agyamban gondolkodva a legutóbbi rím párjaimon amiket már tegnap este is megírogattam csak a papírt nem emlékszem hová tettem. Sose fogsz te igazán rappelni Erick. A hanyagságom ilyen téren nagyon is kijön néha de sajnos nem lehetek mindenben azonnal patent csávó. Szusszanok és fejemet megtámasztva figyelem a tükörben lévő alakokat ahogy egy srácnak a hátára varrnak és kissé kezdek álmosodni. Kicsit le is hunyom a szemeim és gondolkodom a rím páromon mikor meghallom a nevemet és kinyitva szemeim a hang irányába nézek. A lány varrót kapom meg én pedig felkelve megyek oda és ahogy kérdőn rám néz a zsebembe nyúlok és a papíron lévő mintát felé nyújtom. A karomra szeretném, az hogy merre van több üres hely szerinted azt rád bízom ha úgy megfelel.-mondom és ha azt mondja leülhetek megteszem és úgy helyezem a kezem ahogy ő neki kényelmes leginkább. A minta egyszerű fekete fehér koponya rózsával de az is fekete. Most nem vittem túlzásba a minta választást egyszerűen kikapcsol mikor tetoválni jövök és most is ezt szeretném igazán. Voltam már ebbe a szalonban de nem sokszor találkoztam mostani tetoválómmal. Fel pillantok rá mikor neki áll majd vissza és leginkább a módszereit kezdem figyelni meg ahogy dolgozik.-Nem igen láttalak még itt.-jegyzem meg persze ha válaszával jelzi, hogy nem akar velem beszélgetni akkor nem fogom ráerőltetni max alszok egyet míg ő dolgozik.
Szerencsére nem kell sokat várnom a pasas már itt van, így mosolyogva köszönök rá. - Hello, mit szeretnél és hova? - kérdezem mosolyogva és miközben a zsebébe nyúl, titkon végig mérem. Hmm, te sem egy szőke herceg vagy - gondolom magamban majd elveszem a papírt és alaposan megnézem. - Rendben - nézek a szemébe és ha leül megcsinálom az indigót. - Pedig pár éve már itt vagyok - vonom meg a vállam vigyorogva, de ami azt illeti én sem emlékszem rá, pedig nem ma kezdte a varratást, ahogy elnézem. Mondjuk sok hasonló fizimiskájú fazon megfordul nálunk nap mint nap, de nem látok rajta olyan tetoválást, amit én csináltam volna, pedig arra emlékeznék. - Te rajzoltad? - kérdezem, mert ha úgyis szedte valahonnan, ami tuti, mert nem túl egyedi, akkor is szépen ki van dolgozva. Közben végzek az indigóval, de biztonság kedvéért még megkérdezem: - Akkor mindegy hogy hova? - nézek a szemébe, majd a karjára, hogy hol mutatna a legjobban. Már nincs túl sok hely a karján az is biztos. Ha bólint, akkor átfordítom az alkarját és a belső felén találok elég helyet, amin dolgozhatok. - Itt jó lesz? - rajzolom körbe a területet az ujjammal és ha szabad kezet ad, akkor rányomom az indigót és előveszek egy új tűt és dolgozni kezdek. Szeretek csendben belemerülni a munkába a háttérben hallatszó zenét hallgatva, de ennek a férfinak titokzatos aurája van, olyan mint ami a bűnözőknek szokott lenni. Mert sokan hordhatnak sokféle jelképet magukon, de azoknak akik nem csak hordják, de élik is, mindig valahogy más a kisugárzásuk. És általában rokonlelkeket találok bennük. Ő is ilyennek tűnik nekem, úgyhogy semleges csevegést kezdeményezek. - Van jelentősége a mintának vagy csak tetszik? - kérdezem felpillantva az arcára, majd ismét a még kezdetleges munkámra koncentrálok. Még örülök is, hogy nem valami extra bonyolultat kért, akkor nehéz lenne beszélgetni. Elég izmos karja van. Talán kidobó ember lehet? Ha az lenne és a környéken akkor emlékezne rám ha én rá nem is. De elég fiatal arca van, talán velem egy idős. Oké, lehet, hogy túl kíváncsinak tűnök, de nem igen akad más szórakozásom ilyenkor, minthogy hallgassam a kliens panaszkodását vagy faggassam. Remélem most az utóbbi helyzet áll elő, mert nincs kiábrándítóbb annál, mint amikor egy ilyen pasi nyavalyogni kezd.
Kezdőlap
